.
Az idő fölött járó lány / The Girl Who Leapt Through TimeA "múltkori" Summer Wars után, ahogy szoktam, megint végeztem egy kis feltérképezést a készítőknél, így került képbe ez a kedves kis anime is, ami a japán tinirajzfilmekben oly gyakori fiúk-lányok-felnövés-szerelem témakört járja végig, ezúttal egy kis időcsavarral.
Makoto, a végzős középiskolás, kissé szeleburdi lány rendszeresen jár baseballozni két barátjával Chiakival és Kosuke-vel. Bármennyire is megszokottak lettek az utóbbi időben számukra ezek a találkozók, bármennyire is tervezgetik a nyarat meg az iskola utáni életüket, mindhárman érzik, hogy semmi nem maradhat úgy, ahogy van, és a párkapcsolatok meg a távolság meg fogja gyengíteni a barátságukat. A változás előszele Makotot viseli meg leginkább, aki bármit megtenne hogy a dolgok maradjanak, ahogy vannak... és a véletlen (pontosabban a kíváncsisága és az ügyetlensége) pont egy ilyen eszközt ad a kezébe, ami egyben életmentő is lesz számára. Egy nap a délutáni iskolai munka során a kémiaszertárból gyanús hangokat hallva belopakodik a terembe, ahol egy hirtelen zaj miatt megijed, hanyatt esik a cipelt könyvekkel együtt, beveri a könyökét, de csillagok helyett furcsa látomásai lesznek, majd a fejét beütve elájul. Pár perc múlva magához is tér, és bár a sportpálya felé menet elmeséli a többieknek, mi történt vele, de túl nagy jelentőséget nem tulajdonít az esetnek. Délután aztán a nagynénje felé biciklizve, egy meredek lejtőn lefelé gurulva rémülten veszi észre, hogy elromlott a fék, a lejtő alján levő vasúti kereszteződésben pedig a sorompó ereszkedése jelzi, hogy hamarosan jön a vonat. Makoto mindent megpróbál, hogy megállítsa a biciklijét, de minden próbálkozása hiába, a bicikli nekiütközik a sorompónak, a lány átbucskázik rajta, egyenesen a mozdony elé pördülve... de ahelyett, hogy meghalna, visszakerül az időben egy pár perccel korábbi pillanatra, még a lejtő tetejére! Makoto nem ért semmit, de lassan rájön (leginkább a nagynénjével beszélgetve), hogy valahogy képessé vált "visszaugrani" az időben, és hogy mindennek a szertárbeli eséshez kell köze legyen. A lány mindenesetre nagy élvezettel veti bele magát az időugrálás örömeibe, javítva ki korábbi hibáit, időkorlát nélkül szórakozva, egyre jobban próbálva a többiek fölé kerekedni tanulásban és sportban egyaránt. Még a nagynénje is hiába figyelmezteti, hogy az efféle felelőtlenségnek meglehetnek a maga következményei. Makoto végül könnyelműségében és a változásoktól való, korábban említett félelmétől vezetve olyan hibát követ el, melyet úgy tűnik, bárhogy próbálja, sehogy sem tud helyrehozni, sőt, minél többször próbálkozik, annál súlyosabb áldozatokat követel tőle és másoktól is.
Időutazás tekintetében nem sokkal nyújt többet, mint a Pillangó-hatás vagy az Idétlen időkig, vagyis némi tanmesét a felelősségről, a döntések súlyáról, a hibákból tanulásról, a veszteség elfogadásáról és a jobbá válásról, de mindezt időnkénti izgalmassága vagy meglepő fordulatai ellenére is nagyon könnyed és szórakoztató stílusban teszi. Sokkal inkább romantikus tinikomédia, amiben csak eszköz az időutazás, de nagyon szervesen illeszkedő eszköz. Így -bár a látványra, a rajzok kidolgozottságára nem lehet panasz- a képi világ helyett a hangsúly inkább a karaktereken van, és azon belül is a trió tagjainak sorsán. Néha egészen mély érzelmeket sikerült kiváltania, néha meg tudott lepni, úgyhogy mindenképpen a jobb animék és a jobb időutazós filmek között tartom majd számon.
Aki esetleg ódzkodik az animéktól, annak mondom, hogy az alapul szolgáló regényből van filmes feldolgozás -
még ha kicsit amatőr is:).
85%.
Téma: 
Tárgy: 
Csüt. Júl. 03, 2014 1:58 pm