5 találat

Niwrok írta:

Éjjeli féreg / Nightcrawler

Alkalom szüli a tolvajt, mondják. De mi a helyzet egy szociopatával?

8,5/10, de lehet, hogy egy ráalvás és egy kibeszélés után lesz ez több is...

A kibeszéléssel talán volt több, de az újranézéssel pont megfelelőnek érzem a 8,5-et.

Egy kicsit meg kell követnem magam: ezúttal én sem éreztem annyira hangsúlyosnak a szadista-vérszomjas vonalat, mint elsőre, bár még mindig ott van a "trófeagyűjtemény". Ettől még Lou egy ugyanolyan tökéletesen gátlástalan szociopata, mint amilyen elsőre volt, és azzal a véleménnyel, amit pár helyen olvastam, hogy csak a körülmények és a média elvárásainak hatására lett belőle az, aki, továbbra sem értek egyet. Szerintem a francokat, aki kerítéslopás közben még össze is veri a biztonsági őrt, csak mert megtetszett az órája, az már régen túl van ezen.

Persze, tök hatékony, hogy autodidakta módon képes volt hatalmat venni a kezébe, és ezzel megtanulta kijátszani a rendszer hibáit, és nem csak a törvényeket, hanem a józan együttélés szabályait is, tökéletesen megválasztott szavakkal tudta manipulálni az embereket, ahogy sikerrel találta meg azt a területet, ahol a morális gátjainak hiánya még előny is. De attól még az iszony az elsődleges érzésem, mert az egy dolog, hogy ez a viselkedés nem normális, de nekem nem is természetes. Ekkora közöny a saját fajtársak iránt még az állatvilágban sincs.
.

R2-D2 írta:

Éjjeli féreg

Huh, szép válasz volt...

A két kiemelt idézet ugyanakkor alapjaiban kifejezi nézőpontbeli különbségünket is (amellett, hogy megegyezhetünk: nagyon jó lett a film   )...

Spoiler:

Azt írod, Lou tettei nagyobb célt szolgálnak. Na jó, de mit? Önkielégülést?

Rossz helyen kopogtatsz . Én a bosszúálló, önbíráskodó főhősöktől sem nézek el szó vagy fenntartás nélkül bármit és bárhogy . A Törvénytisztelő polgárt is például azért utáltam meg, amit és ahogy az egyszerű irodistákkal csinált.

Spoiler:

Máshogy látjuk Lout, mert más a személyiségünk. És ezzel élünk együtt tovább .
.

R2-D2 írta:

Éjjeli féreg

Jake Gyllanhaal zseniális (ahogy általában), a forgatókönyv közel hibátlan. A felvetett média téma kicsit felmelegített káposztának tűnt számomra, de Lou figuráján keresztül bejutva az oroszlán barlangjába ritka élmény volt. A kiváló nyugtalanító zenével megspékelt történet végletekig izgalmas és feszült, az éjszakai nagyváros hangulata is bámulatos. Túl sok hibát nem is tudok találni, talán a kontrollálatlan idővonal lehet zavaró (csak tapogatózhatunk, mikor, mennyi idő alatt is történnek a dolgok, így összevágva meglehetősen homogén és talán túlságosan lineáris), no meg a már említett túlságosan közel engedés zavart. Bár… egy olyan országban, ahol élőben közvetítik az autós üldözéseket… lehet, ez a valóság.
Lounál meg sokkal nagyobb férgek futkosnak a vásznakon és a TV képernyőin. Igaziban is (politikusok és talpnyalóik) és fikcióban is (elég csak a Lannisterekre meg az Underwoodokra gondolni) egyaránt.

85%

Majdnem minden alkalommal elmondom, hogy az én szokásom a filmeket pszichodrámaként nézni, ezért legtöbbször ezeket a szempontokat emelem ki, de attól még a filmek ezer más dologról is szólnak. Ez is például szerintem is rohadt jó thriller volt, jó autós üldözésekkel, tényleg feszült volt szinte minden perce, a médiát is jól hozta, hangulatos volt meg minden, szívdobogás, izzadó tenyér pipa , na és ahogy René Russo színezte, "utómunkázta" a híreket, főleg real-time, az állati volt! Ezért is mondtam, hogy ez volt Dan Gilroy első, de remélem nem utolsó rendezése. Annyira jó volt, hogy ha nem épített volna Lou figurájára, akkor is tetszett volna. Örülök, hogy neked is tetszett, mert hát ez volt a cél, jó, hogy nem húzta le a "nemszeretem karakter" élmény, mert egyszerre féltem és számítottam rá... csak nem értem . Annyi karaktert utáltál már, erre pont Lou ...

És akkor Lou .

Látod, ez a különbség: engem is zavart az óra, de nem félretettem azzal, hogy "céltalan", hanem beillesztettem, és hirtelen kiderült, hogy úgy is lesz értelme, ha az órához igazítok mindent! Hogy már az óránál is a cél látszik, csak az sokkal ijesztőbb, mint egy "szimpla" opportunista faszfej útja a ranglétrán. Mert nem azért tartom féregnek Lout, mert gyakorlatias, elszánt, kitartó, racionális, törtető vagy mert tehetséges, felkészült manipulátor, de még azt is tudom az "élet farkastörvényének" venni, hogy valaki ilyen drasztikus módszerekkel állítja félre az akadékoskodó konkurenciát meg a zsarolókat. Kegyetlen? Ja, ilyen az élet! Survival of the fittest. Olyat sem írtam le, hogy "nekrofil", de hogy valami módon örömöt okozott neki a halál, az nekem tuti. Nekem Lou-ról mindig az a képkocka ugrik be, ahogy száguldott haza a kocsival valami felvétel után, és annyira nem bír magával, hogy megáll az út közepén, és ott nézi vissza, amit felvett, és épp csak rá nem ránt ott helyben a gyönyörűségtől. De persze, lehet, hogy ezt csak én láttam bele, és Lou egyszerűen csak szenvtelen, érzelemmentes és közönyös volt mások halála, bántalmazása, szenvedése iránt, és egyszerűen attól csöppent el, hogy milyen fasza felvételt csinált, és ez majd mekkora lökés lesz a karrierjének  ...

Ennyi erővel viszont senki sem ítélhető el, mert a maga szempontjából mindenkinek igaza van, mindenkinek minden tettének van oka és célja, különben nem csinálnánk, legfeljebb senki más nem látja azt, csak aki éppen csinálja. Még a bolondoknak is. De az emberek még akkor sem tesznek meg mindent, mert csak be szokott lépni valamiféle erkölcsi korlát, valami kis empátia egy fajtárs vagy élőlény iránt, mindenkinél máshol, de belép, különben, ahogy a "vicc" szól, az utcák tele lennénk hullákkal meg terhes nőkkel. Ezt lehet gyengeségnek tekinteni, hiszen a kegyetlen világban az is, és akkor Lou ennek a világnak a csúcsragadozója, mert nála sehol nem lép be ez a korlát, azaz teljesen és tökéletesen gátlástalan. Nálam ez a szociopata definíció szerint. Ahogy egyszer hallottam, "a pszichopata nem tudja, mi a különbség jó és rossz között; a szociopata tudja, csak leszarja".

Nekem meg akkor ezért lehet a fejemet venni, ha már ez a "divat", mert ilyen vonatkozásban gyengének és gyávának tartom magam. A gyengeségem miatt meg jobban megijedek egy olyan embertől, aki még az ösztönök szintjén sem rendelkezik gátlásokkal, mit egy Robertson őrmestertől, aki ugyan szétcsúszott az őrülettől és a drogtól, és minden képmutatást és gyengeséget kihasznál maga körül, de nem tud annyira szétcsúszni, hogy ne elsőként ugorjon egy haldoklónak segíteni, vagy egy Underwoodtól, aki emberek ezreinek életével, megélhetésével játszik egy szavazatért, de este hazamegy, és kiderül, hogy képes törődni valakivel saját magán kívül is.

Spoiler:

Akkor már inkább ezt tartom "önvédelmi mechanizmusnak" . Hogy tudod és érzed, hogy ez egy rohadt jó film, és nem akarod csak azért lehúzni, mert "nálam a nemszeretem karakterek nemszeretem filmet eredményeznek". Csak hogy szerethesd a filmet, még Lout is hajlandó voltál "megszeretni", elfogadni, nehogy csorbuljon a szabály .  

Szerintem Lounál nem sok nagyobb féreg futkos a vásznon és a tévében, csak még ahhoz sem volt elég empátiája és szociális érzéke, hogy a politikusok közé bekússzon. És csak mert ezért nem volt lehetősége "nagyban játszani", attól nem lesz kisebb féreg. Attól, mert valaki titokban rúg agyon egy kóbor kutyát, miért tartanám kisebb féregnek, mint azt, aki milliárdokat sikkaszt, aztán meg lelép a pénzzel? Na, mondjuk aki még ki is áll a nyilvánosság elé, és kérkedik vele, meg pökhendi módon egyértelművé teszi, hogy úgysem tud senki semmit tenni vele, mert csak a "nemzetárulók" nem hiszik el, hogy az a pénz neki csak úgy "lett"... az egy más tészta... ott már megvan a léc. De. A politikusoknak van családja, barátai, vagy legalább szövetségesei, még Underwoodnak is ott volt Claire, bármilyen érzelemszegény kapcsolatban éltek is, akikért teszik azt, amit; ráadásul Underwood még ha manipulált előtte is, aljas és gátlástalan "csak" bosszúból lett, azt követően, hogy zavarni kezdte, valaki őt nézi sakkbábúnak.

De miért és kinek tevékenykedett Lou? Mi volt a célja? Te azt mondod, az, hogy összejöjjön egy tisztességes megélhetés, saját céget alapíthasson, azt vezethesse, és ennek érdekében átgázolt pár emberen meg feláldozott párat, amorálisan, de gyakorlatiasan, és ennyi. Én meg úgy látom, hogy nála ez nem cél volt, hanem eszköz, és a cél más...
.

.






Éjjeli féreg





Hát ez rohadt jó volt… ahhoz képest, amire számítottam, ahhoz képest, ahogy az egészre lélekben készültem, hogy az általam nem igazán kedvelt Mocsok volt a példa, a viszonyítási alap, toronymagasan túlteljesítette elvárásaimat: teljesen más súlypontokkal ugyan, de az elmúlt időszak legkellemesebb meglepetését szolgáltatta - ez a kibaszott jó thriller...

Igen, nem véletlen, amit írtam. Lehet, hogy szimpla önvédelmi mechanizmus, de nekem az Éjjeli féreg ELSŐSORBAN egy kegyetlen jól megcsinált izgalmas mozi, és csak utána jön a második szinten Lou Bloom (Jake Gyllenhaal) karaktere, illetve a harmadikon a média mocskos hírvilágának görbe tükre. Talán pont ebből kifolyólag kivételes módon Lou korántsem lett számomra annyira negatív figura, mint azt bárhol a filmmel kapcsolatban olvasom: meglehetősen egyedi és talán megbotránkoztató is leszek a filmmel kapcsolatos értékelésemben, de nekem a közvélemény által féregnek titulált főszereplő következetessége, céltudatossága, racionalitása, kitartása a maga módján kimondottan tetszett. De erről picit később…

A mozi első percei már beszívtak. Az egész éjszakai hangulat, ahogy Lou épp kerítésdrótot próbál lopni, majd az esete a biztonsági őrrel, qrva jó indítás. L.A. éjszakai fényei, a felütés hangulata Michael Mann fénykorába is elment volna, a képi világ simán Collateralt idézi, megütve annak szintjét is. Lou, mint piti, csóró bűnöző persze némi idegenkedést és meg nem értést kiváltott belőlem, de aztán, ahogy alkalmazkodott az élethez, ahogy próbálta minden helyzetből a legjobbat kihozni, az nagyon tetszett. Önmagában az egész felvezetés a hármas gyilkosságig kiváló, mindig egy picivel több, mindig éreztetik velünk, hogy fokozódik a tét – a hogy a nagy durranás igazából még hátra van. Lou kis hatalmi játékai, ahogy kontroll alatt tartja az eseményeket, az tök jó volt– s lehet, beteg vagyok, meg egy szadista barom, de kimondottan érdekeltek a balesetek, amiket Lou felvett (akár magam is megnéznék egy ilyet). Minden, ami történik, számomra teljesen hiteles és hihető, semmi olyan jelenet nincs, amire icipicit is húztam volna a számat. Talán annyi, hogy néha szerintem túlságosan elnézőek voltak a tűzoltók és a rendőrök a helyszínre érkező privát filmesekkel, a hiénákkal: viszont miután nem ismerem az USA (meg a magyar) vonatkozó jogi viszonyokat, erről nem tudok érdemben ítélkezni. Csupán úgy gondolom, én, ha helyszínelő lettem volna, elzavartam volna a halál faszára a kamerásokat. Demokrácia és szabadság ide vagy oda…

Mire elérkezünk a házas jelenethez, teljesen beleéltem magam az eseményekbe. Az a behatolás, az a felvétel, annak a feszültsége egyszerűen zseniális, mint ahogy az éttermi jelenettől a mozi gyakorlatilag minden perce. Végre egy normális, hiteles autós üldözés, végre egy jól felépített (bár kitalálható) megdöbbentő fordulat. Az egész annyira össze van rakva, annyira valósághű, annyira feszült, hogy én nagyon rég nem izgultam ennyire filmen. Komolyan: a szívem kalapált, a tenyerem izzadt, ezt biza nagyon rég éreztem… úgy meg pláne, hogy végig ott parázslott Lou szemében a szándék arra a bizonyos dologra, csupán idő kérdése volt, mikor és hogyan lépi azt meg. Aztán ahogy csinálta – az zseniális.

És akkor Lou. Most mindenki vegye le a fejemet, de ez a figura számomra majdnem végig vállalható volt. Az ilyen esetekben nálam mindig az dönt ez filmben, én magam megcsinálnám-e adott szituban azt, amit a karakter megtesz… nos, Lou esetében nagyon sokáig igen. Röhej, de a fináléig leginkább talán az óra esete volt a legmegrázóbb számomra, ugyanis azt céltalannak érzetem: viszont utána, bármit is tett, minden tette, gondolata, minden egyes mozdulata végtelenül hideg vérrel kiszámított és racionális volt. Igazából köze nincs elmebeteg Robertsonhoz (ha már Mocsok), sokkal inkább tudom Francis Underwoodhoz mérni: Louban ugyanannak a politikai gusztustalanságnak minden rezdülése, határozottsága és töretése megvan – csak épp a médiában hasznosítja. Jó kis ellenfél lenne kettőjükből egy Kártyavár évadban… A kérdés már csak az, ugye, hogy az olykor galamblelkű kis robot hogy tudott azonosulni ezzel a törtető faszival. Nos, a dolog egyszerűbb, mint gondolnánk. A lényeg nekem egy ilyen figuránál a megalázás. Az ok nélküli megalázás. Önmagában a törtető és hatalomra, elismerésre vágyó és azt el is érő karakterekkel nincs bajom, akkor vesztem el velük a mentális kapcsolatot, amikor ok nélkül bántanak valakit. Akár szóban, akár tettben. Amikor a megszerzett hatalommal, tekintéllyel a karakter visszaél, s az a bizonyos „gonosz” dolog nem közvetlenül szolgálja a célját. Márpedig itt – bármilyen kegyetlenül is hangzik – még Rick (Riz Ahmed) szerepe is törvény- és szükségszerű Lou céljainak elérésében. Lou egyszerűen NEM ENGEDHETTI meg, hogy bármi eltérítse ettől, nem lehet gyenge – tegye a kezére a szívét mindenki: hát nem így működik a világ??? Amúgy is: Lou és tettei kismiskák a napi életben lezajló hatalmi harcok, a gazdasági és politikai közegben lezajló felemelkedések és leszámolások eseményei között. Lou egy kibaszott kemény, de végtelenül racionalista figura, aki autodidakta módon képes önmagát feltornászni arra a helyre mit kitűzött célnak. Magam sem csináltam volna máshogy. S még valami. Szerintem – s erről gondolom lesz vitánk is – ő nem feltétlenül élvezte azt, amit csinált. Nem nekrofil módon közeledett a hullákhoz, hanem szimplán az adott hír leghatékonyabb verzióját akarta elkészíteni… persze, a munkáját szerette, de nekem a „szadizmusa” nem jött át. Ja, hogy ez kegyetlen? Ez csak az élet…

Az élet. Hmmm.  A mozi egyik hangsúlyos – bár számomra egyáltalán semmi újat nem mutató, így hatásában is messze legérdektelenebb rétege a híradós világ bemutatása: a média mocska az Éjjeli féreg nélkül is nap, mint nap beköltözik a képernyőre, elég csak bekapcsolni egy bulvárhíradót. A múltkor direkt néztem, 30 percig nem volt más benne, mint halál, gyilkosság, baleset, stb. Sőt, ha nincs elég napi anyag, akkor elővesznek évekkel korábban történteket, s úgy tálalják, mintha friss lenne (legutóbb pont a Lamborghinis hírre kaptam fel a fejemet) – majd a végén bemondják, hogy mindez nem is most történt. De ide sorolhatnám a színészek, politikusok pofájába belemászó kötözködő oknyomozókat, az összes paparazzit. Arról, hogy hírértéke csak a negatív hírnek van, talán nem is kellett volna külön filmet csinálni, azt az Éjjeli féreg nélkül is tudtuk. Az Éjjeli féreg legnagyobb erőssége a témában, hogy adódik a kérdés: a szabadúszó kamerás-e  a mocskosabb, vagy az, aki átveszi az anyagot, fizet érte, majd adásba adja ( a film, és a mindennapos TV-s tapasztalataim alapján magam részéről utóbbi). Egyébként a mozi egyik csúcsjelenete nálam is az volt, mikor bepillantottunk az élő adás hátterébe…

Jake Gyllanhaal zseniális (ahogy általában), a forgatókönyv közel hibátlan. A felvetett média téma kicsit felmelegített káposztának tűnt számomra, de Lou figuráján keresztül bejutva az oroszlán barlangjába ritka élmény volt. A kiváló nyugtalanító zenével megspékelt történet végletekig izgalmas és feszült, az éjszakai nagyváros hangulata is bámulatos. Túl sok hibát nem is tudok találni, talán a kontrollálatlan idővonal lehet zavaró (csak tapogatózhatunk, mikor, mennyi idő alatt is történnek a dolgok, így összevágva meglehetősen homogén és talán túlságosan lineáris), no meg a már említett túlságosan közel engedés zavart. Bár… egy olyan országban, ahol élőben közvetítik az autós üldözéseket… lehet, ez a valóság.

Lounál meg sokkal nagyobb férgek futkosnak a vásznakon és a TV képernyőin. Igaziban is (politikusok és talpnyalóik) és fikcióban is (elég csak a Lannisterekre meg az Underwoodokra gondolni) egyaránt.



85%



.

.
Éjjeli féreg / Nightcrawler


Alig pár hete volt egy film, amiben sokan kiemelték a média manipulációiról mutatott görbe tükröt, és bár tagadhatatlanul benne volt ez is, nekem a manipuláció egy másik irányban is jelentkezett, és ezt sokkal fontosabbnak tartottam, mert ez volt egy kis újdonság a szenzáció- és tragédiahajhász médiát önmagáért szapuló filmek sokaságában. És azt hiszem, ezzel a filmmel ugyanez lesz a helyzet.

Lou Bloom egyik napról a másikra élve, néha csak piti lopásokból tartja fenn magát, mígnem egy számára szerencsés véletlen egy teljesen új világot nyit meg számára: a híradóknak dolgozó szabadúszó videósokét, akik az éjszakai Los Angeles utcáit róják, fülelve a rendőrségi frekvenciát, hogy minél gyorsabban a bűntények, balesetek helyszínére érve minél jobb szögből és lehetőleg elsőként vehessék fel a minél szaftosabb részleteket. Lou lelkesen, égve a tanulási vágytól vág bele az új szakmájába, párszáz dollárjából egy egyszerű kézikamerát véve, ócska tragacsával tényleg az alapoktól kezdve a munkát, hasznosítva az ingyenes online kurzusokon hallottakat, az egyre gyarapodó felvételeket pedig L.A. egyik alacsony nézettségű tévécsatornának adja el, ahol Ninát, a középkorú hírszerkesztőnőt nem különösebben aggasztja, hogy Lou hogyan jut az egyre közelibb, egyre véresebb felvételekhez, amíg a jogi osztály nem emel kifogást, a nézők viszont zabálják azokat. Lou anyagai egyre gyakrabban bukkannak fel a reggeli híradóban, ami lehetővé teszi, hogy egy asszisztenssel bővítse a remek kilátásokkal kecsegtető cégét... de ezzel együtt a féltékeny konkurencia is megpróbál nyomást gyakorolni rá, Lou enyhén szólva is megkérdőjelezhető módszerei miatt pedig hamarosan gondjai akadnak a "személyzettel", az akadékoskodó nyomozókról nem is beszélve. Lou azonban nem az a fajta ember, akit az efféle akadályok letérítenének a célja felé vezető útról.

Igen, ez pont úgy hangzik, mint az a film, ami arról szól, hogy a vérszomjas média által biztosított gyors meggazdagodás lehetősége megszédít egy amúgy jobb sorsra érdemes fiatalembert, aki egyre távolabb kerül korábbi erkölcsi aggályaitól, és kezdetben a puszta megélhetés reményében, később az őt magával ragadó hírörvény miatt egyre vakmerőbb helyzetekbe vág bele, kísértve a sorsot, egyre mélyebbre süppedve a média vérmocskos mocsarában. Szerintem is van ilyen a filmben: Rick. Pár jelzőt módosítva esetleg még Nina lenne ilyen. Kettejükön látszik, hogy a média világa amúgy hogyan hat azokra az emberekre, akik belekerülnek. Rick persze ebből a szempontból kevésbé releváns, nála inkább csak az a motiváció, hogy még mindig jobb 30 dollárt keresni naponta egy irritáló, őrült dolgokat művelő fazon mellett, mint hajléktalannak lenni és az "ősi mesterséget" űzni. Nina azonban már éppen elég régi róka a szakmában ahhoz, hogy tudja, a híradónak dolgozva is könnyen válhat az emberből kurva, főleg, ha egykori csúcsáról egyre lejjebb csúszva egyszerűen elérte a gödörnek azt a pontját, ahonnan már nincs lejjebb, csak a teljes bukás. Lou így aztán szállíthat akármilyen felvételeket és kérhet, sőt, követelhet azokért bármit, akár a zsarolástól sem visszariadva, Ninának a nézettségi verseny élessége miatt, ha vannak is kétségei, ha szeretne is ellentmondani, aligha fog ezeknek hangot is adni.

Ellenben "ad" másfajta hangokat, kis betekintést adva a kulisszák mögé, ha esetleg bárkit is az a tévképzet gyötörte volna mostanáig, hogy a média cserkészlány-apácák gyülekezete, akiknek a feladata a tények minél pontosabb és hitelesebb bemutatása... és az ilyen Lou-félék nélkül sem lenne az. Rövid kis jelenetek, de szívesebben néztem volna belőlük többet, ahogy Nina a híradós személyzetet instruálja, remek érzékkel növelve az esetek tragikus voltát, vagy éppen a félelmet próbálva felébreszteni vagy fokozni a nézőkben, hogy minél többen minél többször nézzék a híradójukat, ahol azt ígérik, folyamatosan tájékoztatni fogják őket az ügy fejleményeiről. Akik ebben a filmben is az általánosan ismert "ha vérzik, akkor nézik"-elvet szeretnék felfedezni, akik undorral vegyes haraggal kívánják sokadszor emlékeztetni magukat arra, milyen felvételek is kerülnek nap mint nap a híradókba, miközben Lou egyre brutálisabb, egyre vadabb módszerekkel manipulált képkockákat rögzít és ad át sugárzásra az éjszaka tragédiáiról, megteheti. Erre is tökéletesen alkalmas a Nightcrawler.

A többieknek azonban ott van Lou, meg az ő személyisége. Merthogy Lounál irritálóbban tenyérbemászó figurát keveset láttam igencsak bőséges filmes pályafutásom alatt, és ezen már aligha változtatott az, hogy a vége felé már épp csak a teleobjektívet nem dörgölte bele a vértócsákba. Az állandó tudálékos szövegei, a MLM-tréningekről oly ismerős manipulatív baromságok, a hangulati váltások és az arcáról letörölhetetlen, élveteg vigyor mind-mind hozzájárultak ehhez, a későbbi fenyegetéseiről, zsarolásairól nem is beszélve. Néha csak egy mondatra kaptam fel a fejem, de azonnal a világ másik végében szerettem volna lenni, minél messzebb ettől, a téboly egyre több jelét mutató figurától. A felszínen talán úgy tűnhet, hogy Lou-t az egyre "minőségibb tartalom" előállítási kényszere és az átélt sokkok lökik egyre lejjebb a lejtőn... de én azt hiszem, ezúttal nem mindegy, hogy a tyúk volt előbb, vagy a tojás.

Spoiler:

Az ismert, de mégis elgondolkodtató téma és az undorítóan tökéletesre formált pszicho-dráma mellett a Nightcrawler egy pörgős thrillerként is megállja a helyét. Jórészt ügyesek a váltások, ahogy mondjuk médiától való konstans felháborodás egy-egy üldözés során átadja a helyét az autós-lövöldözős akció keltette izgalomnak vagy ahogy Lou olykor besegít a jobb felvételek, a zavartalanabb előrejutás érdekében, a Loutól érzett borzongásnak. Eredendően nem tudtam, ezért is ért kellemes meglepetésként, hogy a Zuhanást is jegyző Dan Gilroynak köszönhető a forgatókönyv, és ez rögtön a maximálisan kidolgozott és felépített drámai oldalt is megmagyarázta, ráadásul első rendezése is ez a film, és csak remélem, hogy nem az utolsó. A színészek közül elsőként messze kiemelendő Jake Gyllenhaal, aki azért csak kap majd valami elismerést nem csak azért, ahogy Lout eljátssza, hanem hogy eközben kiválóan alakítja a Lout játszó Jared Letot. Ez az ő sokadik one-man-showja, és lubickol is rendesen a szerepben. Rene Russo ennyi év után zsigerből hozza a kiöregedéshez igencsak közel álló híradóst, ráadásul remekül hangzanak a szájába adott manipulatív szövegek, a másik mellékszereplő Riz Ahmed meg az elmúlt két hét után már szinte barátnak számít nálam, de hogy miért, annak magyarázatát a következő írásomhoz csatolnám.

Alkalom szüli a tolvajt, mondják. De mi a helyzet egy szociopatával?

8,5/10, de lehet, hogy egy ráalvás és egy kibeszélés után lesz ez több is...
.