Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
KezdőlapGalleryLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

1 találat

SzerzőÜzenet
félvilág - Keresés Movies14Téma: Niwrok írásai 1.0
Niwrok

Hozzászólások: 977
Megtekintés: 102679

Itt található: Kritikák, filmes gondolatok   félvilág - Keresés EmptyTárgy: Félvilág    félvilág - Keresés EmptyVas. Jan. 10, 2016 9:22 am
.
Félvilág

félvilág - Keresés Jfe0ig

Ez a film kilóg a többi itteni közül annyiból, hogy ennek tévében volt a premierje, abba a körbe viszont simán beleillik, amiben az utóbbi időben megszaporodott magyar filmek vannak nálam.

Az I. világháború a küszöbön van, de a budapesti közvéleményt és a sajtót egy rejtélyes gyilkosság tartja inkább izgalomban: a budai rakparton járókelők egy vízben úszó utazókosárra lettek figyelmesek, amit partra húzva abból egy fiatal nő holtteste került elő. Még nagyobb hírverést gerjesztett, amikor kiderült, hogy az áldozat Mágnás Elza, legalábbis majdnem mindenki így ismerte a gazdag nagyiparos Max Schmidt szeretőjét. Elza gyakori szereplője volt a bulvárhíreknek és a társasági pletykáknak, köszönhetően annak, hogy Schmidttel az Orfeumban ismerkedtek meg, és a "foglalkozási ártalom" miatt azt követően sem vetette meg a fiatal, jóképű férfiak társaságát. A film az utolsó négy napját követi végig, egy újonnan a házhoz szegődött cseléd, Kató szemszögéből, akit egyszerre elvarázsol a nagypolgári lakás fényűzése, a nagy kockázatot és áldozatot kívánó, de mégis felfoghatatlan gazdagsággal kecsegtető élet, ugyanakkor el is rettenti a falak között megbúvó unalom és romlottság, amiről Elza komornája, Rózsi tud mesélni a lánynak.

A film valós eseményeket dolgoz fel, amolyan fél-történelmi módon. A szereplők többsége létező személy volt, a gyilkosság pedig annyira igazi, hogy még saját kiállítása is van a kiscelli múzeumban. Köbli Norbert forgatókönyve azonban nem követi teljes körűen az ismert tényeket, hanem történelmi alapokra helyezve egy többszörösen összetett szerelmi drámát mesél el, aminek tragikus lezárását jelenti a halál. Ismerve és kedvelve Köbli korábbi munkáit az utóbbi évekből (Vizsga, A berni követ, Szabadság különjárat) lehetett tudni, hogy a forgatókönyv jó kezekben van, hogy alapos kutatómunka előzi meg mind az érdekességek feltérképezése, mind a minél hitelesebb karakterábrázolás miatt, és az első hírektől kezdve örültem, hogy ezúttal '56-ot hátrahagyva egy új korszakban próbál bizonyítani, még ha itt nincs is akkora jelentősége az évszámnak.

A Félvilág az amúgy sem alacsony várakozásokon túl is tudott ugyanakkor meglepetésekkel szolgálni. Az elején talán kicsit kimért a film, de ahogy kibomlik a történet, ahogy megismerjük azt a hét-nyolc szereplőt, akik meghatározóak a végkifejlet tekintetében (több szereplő meg nem is nagyon van, tehát tömegjelenetekre, mozgalmas pesti utcaképekre nem érdemes várni, de erről majd lejjebb), úgy válik a történet is egyre szenvedélyesebbé, feszültebbé és érdekesebbé. A felvezetés után egészen sűrűnek éreztem a filmet, annyira, hogy nehezen hittem el, mindez négy napba belefér, és ezzel az időtávval a szövegkönyv sem tudott mindig lépést tartani; volt egy olyan rész, amikor Elza megkérdezi Katót, hogy emlékszik-e, amikor ezt meg azt mondta, nekem meg az jutott eszembe, "Miért ne emlékezne? Hiszen tegnap volt!". A történetnek meg szaladnia kell, hiszen az utcáról beeső, szende lánynak két nappal később már meg kell inognia, hogy csak szét kéne tennie a lábát, ha azzal ilyen életszínvonal lenne elérhető. A bujaság velejárója a sztorinak, aminek keretében rögtön elsőre olyan szexjelenetet toltak elém, amit nem vártam sem a köztévében, sem állami finanszírozásból, de nem is öncélú, hanem kifejező a karakterépítés szempontjából. Hogy milyen lehet heti egy órás szexre tartott babának lenni öt éven keresztül, aminek az elszigeteltségét, bezártságát még a társasági élet sem nagyon tudja oldani, mert senki nem felejti el Elzának a származását, bármilyen vastag pénzkötegeket lobogtat is. Valóban "félvilág", köztes világ az, ahol Elza van, és ezt példásan mutatja be a film, mert hiába próbálja hátrahagyni a múltját, ha annak mementójaként ott van mellette Rózsi, akivel elég vaskos a közös múltja, jófajta fordulatok táptalajaként (engem legalábbis meglepett, ami kiderült, még ha jobban figyelve nem is lett volna lehetetlen összekötni a pontokat), az áhított új világ, a felsőbb körök pedig nem hajlandók befogadni, ahogy Max Schmidt sem vállalja fel őt a nagyobb nyilvánosság előtt.

Ehhez nagyon kellett a magas szintű színészi játék, amit -kis meglepetésre- mindenkitől meg is kaptam, különösen ami a nőket illeti. Kovács Patríciát eddig nem sok filmben láttam, azokban meg többségében butuska fruskákat alakított, így igencsak szokatlan volt tőle ez a komplex szerep; Elzaként hiteles, pedig tele volt kihívásokkal, erőteljes érzelmekkel a karakter. Mégis jobban meglepődtem Gryllus Dorkán, akit nemrég a Víkend kapcsán húztam le kicsit, de itt Rózsiként sokkal jobban elhittem az alakítását, és külön izgalmas volt az a része, ahogy az Elza által könnyedséggel leplezett kudarcokat a lehető legmélyebben éli meg. Döbrösi Laura kettejükhöz képest kicsit lemaradt, de inkább a karaktere felszínessége miatt; ő még túl fiatal és ártatlan ahhoz, hogy ilyen terheket cipeljen, de idővel megmutatkozik a határozottsága és a jelleme, ahogy először eszközként akarják használni, utána meg két tűz közé kerül.

A stáb többi részének munkája is elsőrangú volt, és bár nem néztem utána, hogy mennyi volt a költségvetés, jócskán látszik benne a pénz és az igyekezet, Szász Attila a Berni követ után újabb nagyszerű filmet rendezett. A korabeli Budapest, Elza lakása, az Orfeum, és a többi helyszín is hangulatosan berendezett, nekem nagyon tetszett például a konyha részletgazdagsága, ahol Rózsi és Kató főznek a "naccságáékra". Az első ott játszódó jelenet ráadásul egyszerre váltott ki kis szégyenkezést és megdöbbentést belőlem, néha ugyanis hajlamos vagyok elfelejteni, hogy a világ nem a 80-as évekkel kezdődött, így azok az alapanyagok, amik talán mostanában kezdenek elterjedni, már száz éve is lehettek egy módosabb család ételeinek alapanyagai; lehet, ciki, de nekem eddig eszembe sem jutott, hogy akkoriban az emberek rákfarkat meg avokádót ehettek, még ha nyilván nem is volt a boltok általános kínálatának része. Az aprólékosság leginkább a jelmezekben, azon belül is Elza ruháiban, kalapjaiban figyelhető meg, a nagyvilági, feltűnést kedvelő nő minden pompája bennük van. Ezeknél tűnt fel viszont az is, hogy a film -részben a téli időszak, a gyenge fényviszonyok miatt- alapvetően félhomályos és kicsit fakó, a pénzszűke miatt ráadásul sok a belső felvétel, a külső helyszíneket pedig pár tíz méter után mindenhol átláthatatlan ködfal veszi körbe; talán ez a "fog of war" volt az egyetlen gyenge pontja az egyébként remek filmnek... ja, igen, meg az első vacsorajelenetnél éreztem egy kicsit soknak a körbeforduló kamerát, a végére már egyenesen szédültem.

Az év eleji kiéhezettség után most már bőven túlléptem azon, hogy "Végre magyar film!", így az elvárásaim is nagyobbak, a Félvilág pedig ezen a "nehezített pályán" ért el igen magas tetszési indexet. Lehet akár a tévéjátékok feltámadásának is tekinteni, vagy különlegességként, ami a témáját és a felidézett kort illeti, amivel a néző kellemes izgalomban és feszültségben tölthet el másfél órát, amivel egy 100 éves magyar "kék fény"-hírt és annak hátterét is megismerhet.


8/10
.
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
Ugrás: