4 találat

.
Végtelen útvesztő 2. - Bajnokok csatája / Escape Room: Tournament of Champions




Noha elég gyakran lehetett szabadulószobás filmeket találni a kínálatban, ezek általában csak a közepestől a pocsékig tartó skálán voltak nálam, és igazán csak egy emelkedett ki közülük, a 2019-es Végtelen útvesztő. Mindezt tette úgy, hogy messze az volt a legabszurdabb, egyben a leglátványosabb "szobákkal" ellátva, és ahol a szereplőkkel együtt döbbentem meg azon, hogy egy kis "faházból" kilépve a sztori hirtelen egy havas hegycsúcson találta magát, egy befagyott tó mellett... legalábbis látszólag. Azután, hogy olvastam róla, hogy a 10 milliós gyártási költség nagyjából 1500%-ban megtérült, nem volt kérdés, hogy lesz folytatás, és ennek nagyon örültem.

Mivel közvetlen folytatásról van szó, a stáb előzékenyen csinált egy "az előző rész tartalmából" montázst a film elejére, így még azok is képben lehetnek arról, hogy miért szövetkezett Zoey és Ben ennek a Midas nevű cégnek a leleplezésére, akik nem látták az első részt vagy már nem annyira emlékeznek rá. Csakhogy elég gyorsan kiderült, ezt könnyebb eltervezni, mint végrehajtani, leginkább azért, mert mindkét túlélőben elég komoly traumákat hagyott a társaik halála, vagy egyáltalán a szobákban átélt élmények. Hiába áll rendelkezésükre egy teljesen tiszta nyom a Midas New York-i épületének helyéről, ha ennek elérése már ott megbicsaklik, hogy Zoey retteg a repüléstől... még ha ez éppen nem is a Midas sara. Amikor végül eljutnak oda, akkor is csak egy elhagyatott, mocskos épületet találnak, pont olyat, mint amilyeneket a Midas hátra szokott hagyni a "játékok" után, és már éppen távoznának, amikor egy csalinak szánt akció során a Midas behúzza őket az újabb játékba, ahol ezúttal olyan emberek lesznek a társaik, akik már túléltek egy ilyen próbát... de természetesen ők sem utóhatások nélkül.

Egy folytatás nem rendelkezhet annyira a meglepetés erejével, az ember a tapasztalatok alapján még a fordulatokra, a "tágas" helyszínekre is számít, de az alapok ettől még ugyanúgy működnek, sőt! A Bajnokok csatája simán új szintre emelte a szabadulószobás élményt azzal, hogy a szobák például többszörösen összetettek lettek. Bár annak is megvolt nálam a varázsa, hogy a szobák egy-egy szereplő múltjához kötődtek, és ezek a féltett titkok lettek a megoldás kulcsai, maga a játék itt jobban működött azzal, hogy több a nyom és a kulcs, és ezeket láncszerűen kell összefűzni, sorban újabb nyomokat nyitva meg, míg végül feltárul a lehetséges átjáró, általában egy másik szobába. A szereplőknek folyamatosan agyalniuk kell, utalásokat visszafejteni, új tárgyak funkcióját kitalálni, és ehhez a díszlet legalább olyan erős és ötletes, mint legutóbb, és annyival rögtön jobb is, hogy nincs olyan alibi-szoba, mint amilyen volt az "ujjlenyomatos"-drogos. Eddig is voltak olyan trükkök, amik simán elmentek volna bűvészmutatványnak, és bármennyire is éreztetik folyamatosan, hogy az illúziók ellenére ezek szobák, itt a Polaroidos volt az, amitől éppen annyira leesett az állam, mint amennyire semmi értelme.

Rejtvények megfejtésében és hangulatában így többet kaptam ettől a résztől, olyannyira, hogy egyszer-kétszer már soknak is éreztem; minden filmnek ez legyen a legnagyobb baja, de a tempó a folyamatos előrejutás kényszere és a minden szobában ott levő, borzasztóan szűk időkeretek miatt tényleg szédítő (valamilyen időzítő mindig ketyeg), és talán kétszer két perc van az egész moziban a felvezetést leszámítva, amikor a játékosok tudnak pár szót váltani arról, hogy egyáltalán ki kicsoda, és miért vannak pont ők itt egyáltalán. Így egyfelől elveszett kicsit a drámaisága az egésznek, néha csak egy mondat erejéig van szerepe a személyiségeknek (pedig a rénszarvasos feladvány nálam még mindig viszi a prímet), de talán ennyi feladat mellett a rejtvényfejtős énemnek az hiányzott a legjobban, hogy legyen esélyem egy kicsit együtt gondolkodni a szereplőkkel, hogy velük együtt fejthessek meg legalább néhány nyomot. Meg voltak olyan apróságok, amit szívesen láttam illetve hallottam volna viszont, például vártam arra, hogy most is lesz olyan "zenei" feladvány, mint volt az első részben a Downtown... mondjuk valamelyik visszaszámláló óra helyett.

Feladványokban többet kaptam a folytatással, míg karakterekben egy kicsit kevesebbet, de egy dolog változatlan maradt: a folytatást ugyanúgy várom. Adam Robitel és a stábja munkájára a múltkor még félve, csak az újranézéskor adtam magasabb pontot, de most nem futok efféle felesleges köröket.


8,5/10
.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

.
Végtelen útvesztő

Csak azért ennyi a pont, mert akkora marhaság, hogy ciki lenne rá többet adni   ... de egyébként kellemes másfél óra volt, jól szórakoztam rajta. Még a teljes értelmetlenségén is   .


6,5/10
.

Nem lenne ciki. Nálam simán 75%, de ha a pszichoszoba helyett értelmesebbet találnak ki, akár 80% is lehetett volna... Kifejezetten tetszett. Nincs sok tökölés benn, az, hogy az informális gyűlés már rögtön az első szoba, az qrva jó. Jók a csapdák, jók és változatosak a helyszínek, nekem a Kocka mellett a Halálfutam is beugrott - a nézők miatt. Kicsit fura volt a kiscsaj története, de aztán helyére került, miért ő van a poszteren.

S tudod, mit? Ha ennek lesz második része, még meg is fogom nézni.

.

Na jó, akkor ha nem ciki, akkor legyen 80% .

Második nézésre jobban tetszett, mert már nem akadtam fenn a kicsit lassú bevezetőn (mert már tudtam, hogy a jellemeknek és a múltnak szerepe lesz; sőt, tök jól lehetett vadászni, hogy melyik kellék kire utal), a hipno-szoba bénaságán (mert bármilyen gáz, két perc alatt vége), és a látszatra abszurd csapdákon sem. Most talán a fagyos terem lassúsága zavart picit, mert amire a jégtömbből kiolvad a kulcs, az legalább annyira izgalmas, mint a répa növekedése, de a többi még mindig pörög, tempós, izgalmas, és van némi fekete humora is, még ha továbbra is azt mondom, lehetne kicsit több feladvány. Szinte el is felejtettem, de tök jó a végén a "teszt" a lezuhanó repülővel.

Megnéztem, lesz második része (9 milliós költségre hozott 150 milliót, szerinted?!), úgyhogy nézhetjük , és lehet, hogy akár már idén év végén.

.

.
No Escape Room

Megint egy szabadulószobás film, amiben egy apa és a lánya mennek "apás" hétvégén kirándulni, de az autójuk útközben elromlik és a javítás idejére úgy döntenek, hogy egy helyi szabadulószobával ütik el az időt. Még három társsal kiegészülve kezdik felfedezni a játékot egy, a várostól kicsit félreeső házban, ahol a bevezető szöveget elmondó alkalmazott, Josie szerint egy őrült feltaláló és a kísérletei miatt eltűnt öt ember felkutatása és kiszabadítása a céljuk. Az elején még mindenki élvezi a feladatokat, de a körülmények és a gyanús, fenyegető jelek miatt mindannyian egyre inkább úgy érzik, ők az az öt ember, akikről Josie beszélt, és akik eltűntek.

Az összes eddig látott film közül ennek volt leginkább szabadulószobás a hangulata, és ez nagyon tetszett benne... legalábbis az elején Tök jó a ház, a feladatok többsége és a kellékek is, és sem a trükkök nem voltak abszurdak (mint amikor egy korábbi filmben grillsütővé változott az egyik szoba), sem a megoldások túl hajuknál előrángatottak. Ez viszont csak nagyjából a második szoba végéig tart ki, és ahogy a csapattagok elszakadnak egymástól, úgy esett szét a film is. Mintha a stáb sem tudta volna eldönteni, hogy bujkálós trancsír legyen a filmből, vagy többdimenziós terekkel operáló misztikus thriller, és volt öt olyan perc, amikor semmi nem történt, csak mindenféle effekteket dobáltak be egymás után. Az meg azért volt baj, mert a kellékek és a díszletek eléggé kimeríthették a kasszát, így az egyre olcsóbb képi hatások miatt egyre szembeszökőbbé vált, hogy ez egy tévéfilm, de nagyon; a vége felé az egyik szereplő halálát például már csak úgy érzékeltetik, hogy egy vastag csőből kilöttyintenek egy vödör művért.

Pedig kár érte, alapvetően tetszett az ötlet, és ha valaki rendesen megírta volna a közepét, talán ezt tartanám a legjobb eddig látott újkori szabadulószobás filmnek (mert azért az olyan klasszikusokat, mint a Kocka vagy a Fűrész 2. nem venném ezekkel egy csoportba).

6/10
.

.
Végtelen útvesztő / Escape Room




"- Nézd, bekötött ide egy csövet a kis hülye! Vajon mit remélt tőle?!
.- Oxigént, köcsög!"

Érdekes visszacsatolás, ahogy a szabadulószoba jellegű filmekből (pl. Fűrész) kiindulva elszaporodtak a szabadulószobák, majd mostanra a szabadulószobák népszerűsége hív életre szabadulószobás filmeket. Úgy bő egy éve már be is mutattak ilyen címmel egy egész szeméttelepre való hulladékot, és ilyenkor a néző könnyen elfordul a többitől is. Én viszont szeretem annyira a stílust, az összezárt emberek reakcióit és az ötletesebb feladványokat, hogy ne így tegyek... még ha az általában ezeket követő trancsír egyáltalán nem is hoz lázba.

Ez a film kicsit Kocka, kicsit Belko Experiment, kicsit meg Ház az erdő mélyén. Már a bevezetője is tetszett, az is, ahogy a későbbi résztvevők közül mutatnak be hármat (van köztük reménytelenül lecsúszott fiatal alkesz, nagyon magának való főiskolás zseni és beképzelt bróker), és az is, hogy már maga a meghívó is egy feladvány... meghívó egy szabadulószobába, amit egy közeli ismerősüktől kaptak ajándékként vagy kihívásként. A megadott címen a portással ellátott épület nagyon exkluzívnak kinéző várótermében még összefutnak egy iraki veteránnal, egy volt bányásszal, és egy olyan sráccal, aki már nagy tapasztalattal rendelkezik a szabadulószobák terén. Hirtelen rájönnek, hogy már benne is vannak a játékban, hogy a meghívót kamuból kapták olyan személy nevében, akit ismernek, és természetesen arra is rájönnek, hogy az egész szabadulószoba halálos csapdák sorozata, bla-bla-bla...

Három dologgal több, mint egy sima szabadulószobás mozi. Egyfelől azzal, hogy fontos szerepet szán a szereplőinek... annyira fontosat, hogy legalább van három mondat a múltjukról és a személyiségükről, aminek segítségével még az is kiderül, mi és miért köti őket össze (pedig lehetnének ugyebár szimpla bulizó fiatalok egy szülinapi elhajláson...). A másik, hogy a feladványok jó része kötődik valamelyikőjükhöz, vagy a megoldás, vagy egy tárgy, amit ott találnak; a Télapós rejtvény például "állati" jópofa, egyben pedig tragikus is. A harmadik pedig az, hogy milyen őrültségeket tudtak felvonultatni itt "szoba" címszó alatt... nem akarok spoilerezni, de garantált meglepetés volt mindig, amikor a túlélők kinyitották egy új "szoba" ajtaját.

Sajnos mint egy tükörteremben, ugyanezeknek megvan a negatív tükörképe is a filmben. Például hogy a karakterek személyiségének, testalkatának csak elvben van szerepe, és lehet azt mondani, hogy a túlélésért folytatott harc miatt lettek bizonyos jelenetek olyanok, mint ha mindenki most jött volna a Ninja Warrior középdöntőjéből, de én úgy éreztem, csak a szobák összeállítása miatt tették ezt bele, nem azért, mert ténylegesen foglalkozni akartak vele. Hasonló az például, hogy a szociofób csajszi hova fejlődik a végére, mekkora vezéregyéniség lesz, és persze, tegye, de azért elég furcsán veszi ki magát... A rejtvényeknek igazán csak a számával és a kitalálhatóságával volt bajom, mert csak öt szoba van, és mindegyik csak egy-egy trükkre épül, és félve mondom ki, de ebből a szempontból a Szabadulószoba feladatai "szabadulószobásabbak" voltak. Na és persze a szobáknál is van pocsék, az ujjlenyomatos például nagyon rossz; látszik rajta, hogy az írók akartak még egy szobát, csak már nem volt ötletük, ezért odadobták ezt a stroboszkópos drogos tripet a hullámzó képpel és egy szimpla kocsmai bunyóval.  

Csak azért ennyi a pont, mert akkora marhaság, hogy ciki lenne rá többet adni   ... de egyébként kellemes másfél óra volt, jól szórakoztam rajta. Még a teljes értelmetlenségén is   .


6,5/10
.