1 találat

.
The Defenders S1




Akik bármekkora érdeklődéssel olvasták a Marvel-Netflix együttműködés darabjairól szóló írásaimat, talán meglepődnek azon, hogy ez most került sorra, hiszen a kirakós egyik darabja hiányzik. De az a helyzet, hogy frissessége miatt is vonzóbb volt az együttműködésre kárhoztatott Defenders, meg a Daredevil S2 után most még annyira nem felejtettem el a Hand mesterkedésének részleteit, így inkább ezt választottam... meg ez csak nyolc rész volt. Azzal együtt, hogy tudomásul vettem, hogy Luke Cage történetének lesznek homályos részletei, még ha a lényeget már megtudtam akkor, amikor vendégszerepelt a Jones P.I.-ban... és csak reméltem, hogy az egynegyed rész homály nem megy az élmény rovására.

Nem derül ki, hogy melyik száltól mennyi idő telt el, de az biztos, hogy elég messziről veszi a lendületet a sorozat (legalább annyira, hogy egy felhőkarcoló felépülhessen...), hogy végre kiderüljön, miért is ásatta a Hand azt a több kilométer mély gödröt Manhattan közepén. A múltkor tárgyalt évadzáró következményeként Matt bedobozolta az ördögjelmezt, és azóta kizárólag a városlakók jogi védelmére koncentrál, persze most már Foggy és Karen nélkül. Cage épp szabadul a sittről, ahova valami harlemi bűnbandát felszámolva került be, amely városrészben ezért ő lett a mély tisztelet övezte őrangyal. Danny Coleennal karöltve nemzetközi hajtóvadászatát folytatja a Hand ügynökei ellen. Az egyetlen, akinél a folytatás közvetlennek tekinthető, mintha csak pár perc telt volna el, az Jessica, hiszen pontosan az a megkeseredett alkesz magánnyomozó, mint volt, azzal a különbséggel, hogy sokkal gyakrabban kell melegebb éghajlatra elhajtania az újkeletű ismertsége miatt őt kereső ügyfeleket. Bár nekünk nézőknek egyértelmű, hogy ketten is nyílt összetűzésbe kerültek a Handdel, és Claire-en keresztül a kapcsolat is megvan, de kell még hozzá Jessica nyomozása egy eltűnt építész után, hogy Cage a kis védencei miatt belefolyjon egy robbanóanyagos rendőrségi ügybe... továbbá kell még egy földrengés, hogy mindezt összerázza... szó szerint.

Az mindenképpen egy jó pont, hogy az eddig többször kiemelt homályosságnak/zagyvaságnak vége, a misztikus köd végre felemelkedik a Handről, és szemtől szemben kell most már helyt állniuk. Előkerülnek a nemzetközi hálózatuknak az alapjai, az Öt Ujj (mármint az a három, akit eddig nem ismertünk, mert Madame Gao és Bakuto ugye már leleplezte magát), így például a vezetőjük is, aki Sigourney Weaver alakjában most éppen Alexandrának hívatja magát. Megismerhetővé válik a múltjuk, a céljaik (ami még mindig leginkább az örök életet foglalja magába), és az is, hogy azért nem annyira egységes az ő szervezetük, láttuk már, hogy képesek többször is a maguk számára tét nélküli rivalizálással fogyasztani az erőforrásaikat önmaguk szórakozására. A baj csak az, hogy a Handről ebben a nyolc részben kiderül, hogy egy hatalmas lufi... Rá lehet fogni persze, hogy a halál szelét megérző Alexandra kapkodása vagy az egyre jobban kiapadó örök élet forrása miatti zavarodottság és bizalmatlanság okán nem tudják összerántani és hasznosítani a kezükben levő globális hatalmat, de az még így is rém nevetséges, hogy a mindenkinek a szívébe rettegést költöztető háttérhatalom mindössze egy-két száz verőlegényt tudjon kiállítani akkor, amikor igazán a lét a tét. Amekkora felhajtás volt eddig körülöttük, akkora csalódás, hogy az évtizedek óta dédelgetett tervüknek (amiben akkora meglepetés azért nincs, mert hát nyilván az emberek azért szoktak több száz méter mély gödröket ásni a földbe, mert kell nekik az, ami lent van) ilyen rövid idő alatt véget tud vetni négy NB II.-es szuperhős (úristen, elspoilereztem a végét, jaj!), arról nem is beszélve, hogy egyiküknek alig pár perc szöveges rész jut, mielőtt a feje a porba hullana. Így is csak azért húzódik ilyen sokáig a dolog, mert hőseink túl lusták, beképzeltek és hülyék összerakni azt, amit a Handről tudnak, és mert időnként ők is összeakasztják a cicabajszot.

Mert azért -ahogy a "nagytesóknál"- náluk sem csak annyi a sztori, hogy szépen leülnek egy asztal köré, mindent megbeszélnek, aztán kart karba öltve nekiindulnak, hogy eltörjenek pár "ujjat". Ha valami kiderült az eddigi évadokból, az az, hogy ezt a négy embert nem lesz könnyű rávenni az együttműködésre, és ez lett az, ami a Defenders csúcsa lett, amiért érdemes volt megnézni. Mert ha eltérő mértékben is, de mindegyik szereplőt meg tudták kedveltetni velem, a rigolyáik és a nehéz természetük ellenére is, és ezeket a személyiségjegyeket, múltbeli hagyatékokat érdekes volt összefésülve látni, hogyan hatnak egymásra. Hogy a pacifista Luke-ot alig érdekli más, mint Harlem biztonsága, vagy Jessicát a napi whiskey-adag bevitele, ami mellett nehezen fért el az önfejű, bűntudatos Danny küldetéstudata, vagy az, ahogy Matt számára ez az ügy személyessé vált... duplán is, így persze a titkolózásával (már csak azért is, mert csak neki rejtett az alteregója) nehezen képes bensőséges bizalmat kiépíteni a társaival. Mert az várható volt, hogy a tanítómestere, Stick újra felbukkan, nem hagyva ki élete sorsszerű küzdelmét, és amit tenni próbált, az is legfeljebb azok számára lehetett meglepetés, akik még nem figyeltek, mennyire szélsőségesen gyakorlatias tud lenni az öreg... de aki emlékszik még a mozifilmekre, vagy ismeri az egyik karakter történetének alakulását (vagy volt tippjük, mire való a nagy köcsög), az tudhatja, hogy egy másik szereplő visszatérése is csak idő kérdése volt. Ehhez jönnek hozzá az egyes karakterekhez kötődő mellékszereplők (Karen, Foggy, Trish, Hogarth, stb.), akik ugyan most inkább csak olyan baráti-érzelmi kapcsolatokként jelennek meg, akiket az aktuális akció veszélybe sodorhat, vagy éppen csak díszítő elemek egy-egy beszélgetéssel, de annak nagyon kellemesek, kicsit fenntartva a szociális érintkezést két támadás között.

Ahhoz képest, hogy a Netflixnél évadokon át szövögették a Hand tervét, ami akár egész New York pusztulását is okozhatta volna, most alig lett ez több, mint ürügy arra, hogy a négy hősüket egy sorozatba tereljék, és a köztük levő csipkelődésekkel szórakoztassanak, miközben verekedésekkel pörgetik fel az izgalmat. Ezzel együtt meg azzá vált, amit el akartak kerülni azzal, hogy ezek a sorozatok a tévére költöztek: egy másodvonalas Avengersszé szűkebb környezetben, kisebb kasszával, kevesebb high-tech-kel és félisteni hatalommal. Persze a hosszabb játékideje miatt mégiscsak több személyes kapcsolatot, több érzelmet tudott és akart bemutatni, mint a Marvel-mozifilmek, de a célja a Defendersnek, mint közös epilógusnak ettől még nyilvánvalóan az lett, hogy seggek legyenek szétrúgva. Így igazán csak 7-est akartam adni, de az, ahogy Matt történetét alakították, amekkora jelentőséget adtak mindebben az ő múltjának, és ahogy Misty Knight meg a harlemi rendőrség (bizony, itt még az általában hiányolt rendfenntartók is bekapcsolódnak a sztoriba, hogy felelősöket keressenek a szanaszét hagyott hullákért és rombolásért   ) részt vett ebben az egészben (biztossá téve, hogy a Luke Cage S1 még idén sorra kell kerüljön nálam), az feljebb tornázta az élményt valamivel.


7,5/10
.