1 találat

A kígyó ölelése

Kizárt dolog, hogy erről tudnék nagyobb lélegzetvételű írást produkálni, úgyhogycsak röviden. Ugye ez volt a negyedik ellenfele a Saulnak az idegen nyelvű Oscar versenyében, így gyakorlatilag március óta várom, hogy láthassam - nos, kár volt annyira sietni. Nem állítom, hogy annyira nézhetetlen lenne, de sok mindent elárul róla az, hogy 4 (!!!) este alatt néztem végig, mert minduntalan bealudtam rajta.

A film fekete fehér, de ez a kisebb baj. Története szerint egy amerikai kutató érkezik az amazonas egyik partjára, ahol segítséget kér az ott tanyázó benszülött indiántól - a fehér faszi beteg, nagyon beteg, és az indiánt kéri meg, hogy vigye el egy helyre, ahol meg tudják gyógyítani. Egyúttal meg kell keresni valami növényt, ami csak itt terem. Útnak indulnak hát egy kenun, be az amazonas mélyébe, találkoznak mindenféle őslakosokkal, a film pedig szép szájbarágósan felhívja a figyelmet az erőszakos civilizálásra illetve a környezetpusztítására egyaránt.

Van még egy másik szál, harminc évvel később egy másik fehér faszi ugyanennél az indiánnál köt ki - aki ezek szerint visszatért kiindulópontra - és ugyanazt az utat járja végig, mint elődje. Majdnem szó szerint, mindkét szál dinamikájának egyik eleme maga az indián és a fehér szereplő vitája, azokon keresztül juthatunk magvas gondolatokhoz. Ezen gondolatok amúgy tényleg érdekesek (bár néha közhelyesek), a baj az, ahogy ez tálalva vagyon.

Sajnos a film néha túlságosan lassú, merengő, művészi: az amazonas fekete-fehérré csupaszítása mint kifejezési eszköz érthető talán, de rengeteget el is vesz az élvezetből. Nagyon sok kitartott jelenet, üres nézés, kenuzás meg miegymás van a filmben, ami nem igazán pörgeti az eseményeket. A spanyol és a bennszülött nyelv viszont kifejezetten tetszett, kicsit olyan Apocalyptos volt...

Végül is ne bántam meg, hogy láttam, de ehhez bizony hangulat kell. Meg türelem.




65%


.