Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
HomeCalendarGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share
 

 R2-D2 írásai 3.0

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 24 ... 45, 46, 47  Next
SzerzőÜzenet
Niwrok
Admin
Niwrok

Hozzászólások száma : 3118
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 EmptyKedd Május 28, 2019 10:23 pm

R2-D2 írta:

Trónok harca S8

Na jó, de nézőként, rajongóként jogos lehetne az elvárás, hogy olyan vége legyen egy nyolcéves sztorinak, amiben a kedvenc karakterek egyike ül a trónra, amiben az írók kielégítik azon igényemet, hogy a jó győzzön... ha már ennyit vártam rá.

Én ezzel az egésszel úgy vagyok, hogy qrva nagy élmény volt ezt végignézni, sajnálom, higy többet nem szól a főcím zenéje, hogy többet nem megyek Westerosra. És még ebben az évadban is sokkal több volt a pozitívum, mint a negatívum... de az is igaz, hogy a TOP SOROZATOK ALL TIME dobogójára nem fér fel a GoT. A 24, az Odaát és a Black Mirror mellett nincs már hely. Smile


Igen, de éppen ezért tudott izgalmas, szokatlan és váratlan lenni a GoT, ez tette a Trónok harcát Trónok harcává Wink . Az "a jó győzedelmeskedik" dolgot ez a sztori kb. akkor elcseszte, amikor lenyakazták Ned Starkot Smile .

Westerost azért még ne temesd, hiszen tervben van a GoT "Old Republicja", mindenféle múltbeli történettel. Már ha új szereplőkkel is adnál ennek a világnak egy esélyt.

Ahogy írtam, az összkép nekem is bőven pozitív, még az utolsó évadban is láttam elég jót... de azt hiszem, az előző évad utáni két éves szünettel én már részben elengedtem ezt, nincs hiányérzetem. Meg hát nálam is elég stabil az a dobogó Smile .

.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
Niwrok

Hozzászólások száma : 3118
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 Empty
TémanyitásTárgy: Hajsza a győzelemért   R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 EmptySzer. Május 29, 2019 7:59 pm

.
R2-D2 írta:

Hajsza a győzelemért

Tulajdonképp megnyugodtam. Nem véletlenül lett nálam az év végi összesítésben dobogós ez a film: otthoni nézéskor talán még jobban elvarázsolt, mint először. Azok az icipici negatív attitűdök is eltűntek, amiket első látásra a korhatár besorolást indokoló jelenetek váltottak ki belőlem. Az egész úgy tökéletes, ahogy van: két bajnok heroikus küzdelme egy letűnt F1 világban, egy olyan F1 világban, amit én mindig is jobban szerettem, mint a mait…

Borzasztó jó volt az angol/német/olasz nyelvek váltakozása, amire az eredeti hangsávban még egy lapáttal rátett Brühl angol akcentusa. Zseniális. A magyar szinkronban is szerencsére csak az angol van szinkronizálva (így eltűnik az akcentus) – ha nem így lenne, egy fontos összetevő veszne el. Igazi finomhangolás ez, a hibátlan látvány, a dráma (Lauda kórházi kezelésének meg egyszerűen brutális) és a történet mellett. Daniel Brühl spanyol!!!! származása ellenére elképesztően jól hozza az osztrák pilóta figuráját, míg kedvenc Thorunk az angol Huntot. Jó volt olvasni-látni a többi nagy nevet, Regazzoni, Scheckter, Fittipaldi, Andretti, a fekete JPS autót, Senna későbbi kocsiját, a hatkerekű Tyrellt, az egész F1 70-es évekbeli világát. Iszonyat hangulata van a filmnek, méltán olyan magas a kedveltsége.

100%


Régóta újra akartam nézni, és erre most Lauda sajnálatos halála apropót is szolgáltatott. Mert ugyan az én fejemben inkább a 80-as évek vége jelenti a Forma 1-et, a Mansell-Prost-Senna időkben voltak igazán családi programok a hétvégi versenyek, de Lauda így is, vagy negyven éven át volt arca a Forma 1-nek... és milyen arca Wink  . A halála kapcsán olvasott cikkek hoztak elő pár olyan érdekes apróságot, amiket vagy nem is tudtam (például hogy miért nem akarta jobban plasztikáztatni az égési sebeket, noha megtehette volna), vagy nem tudatosodott bennem ennyire (például hogy a baleset utáni első versenye után kínok között szenték le a sisak alatt viselt maszkot a fejéről, mert a verseny alatt részben belegyógyult a sebekbe), így kicsit jobban fel akartam idézni az embert a volán mögött.

A film ugyanolyan kiváló volt most is, mint öt éve, teljesen jogosnak érzem most is a fenti pontot Smile . Nagyon jó a versenyek megidézése, parádés a jellemrajz, a színészek abszolút hitelesek, szórakoztató és elgondolkodtató filmet eredményezve, ami korrajzként, a Forma 1 történelmeként is érdekes. Talán csak az 1976-os utolsó, a japán Grand Prix-t vette a rendező Ron Howard túl komorra és drámaira, ilyen képek, zenék és színek egy ostromhoz kellenek a Trónok harcában, nem egy esős versenyre, legyen bármilyen nagy is a tétje.

.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
R2-D2

Hozzászólások száma : 4166
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 Empty
TémanyitásTárgy: Lords of Chaos - A sötétség gyermekei   R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 EmptyKedd Jún. 04, 2019 8:02 pm

.
R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 VM0qHaI




Lords of Chaos - A sötétség gyermekei



Ha már így belejöttem az elmúlt időszakban a metal zenéhez valami módon kapcsolódó filmek értékelésébe, nem mehetek el szó nélkül a Mayhem nevű norvég zenekar megalakulását, majd tragédiákkal és botrányokkal terhes első időszakát feldolgozó aktuális norvég mozi mellett sem… mindezt pedig úgy bátorkodom megtenni, hogy tulajdonképp nem sok közöm van a black metal stílushoz. Persze, a Hammerworld rendszeres olvasójaként nagyjából képben vagyok, a zenekarokról hallottam már, természetesen néhány dal is átment a szűrőmön – azonban mélységében fogalmam sem volt az ezen filmben bemutatott eseményekről, s csak most, utólagos olvasatban kerültem képbe a Mayhem munkásságával. Most nem kezdek litániába arról, mi is történt a zenekarral ez idő alatt, aki ismeri őket, úgyis tudja, a laikusoknak meg ott a wikipédia – az mindenestre sok mindent elárul az egész káoszról körülöttük, hogy a zenekarnak az első feloszlásáig gyakorlatilag nem is jelent meg hivatalos nagylemeze, mindösszesen egy EP és néhány DEMO felvétel datálható arra a 9 éves időszakra, amiben filmünk játszódik…

Azt hiszem, az a jobb, és az a nagyobb élmény, ha valaki szinte semmit nem tud az egészről. Talán még annyit sem kell tudnotok, mint amit én tudtam, nevezetesen hogy a zenekar egyik alapítójának,  Øystein Aarsethnek (művésznevén Euronymousnak) milyen sorsot szánt az élet – bár a mozi bevezetőjében egyértelműsítik, hogy nem lesz happy end a vége – ugyanis totál laikusként véleményem szerint egy remek kis drámát láthatunk Jonas Åkerlund norvég rendező munkája nyomán. Egy végtelenül sötét, némileg morbid humorral megspékelt drámát, aminek szereplőinek a helyett, hogy zenekarosdit játszottak volna, inkább egy elmegyógyintézet zárt osztályán lett volna a helyük (szinte kivétel nélkül), ugyanakkor betegségük és feltűnési viszketettségük törvényszerűen vezetett el mindazon tragikus események sorozatához, amik itt bekövetkeznek. Sokszor, több mozinál írtam már, hogy „Bolondokat a bolondokházába!”, de talán még soha nem volt ennyire aktuális és húsba vágóan létfontosságú ezen kifejezés – mert ugyan mit is lehet mondani azokra, akik egymást túllicitálva templomokat gyújtanak fel, akik egy brutális öngyilkossági helyszínt átrendeznek, majd lefényképeznek azért, hogy az később lemezborítón szerepelhessen… vagy szimplán csak arra, aki elássa a ruháját fellépés előtt, hogy temetőszagú legyen??

Ugye, a film már eleve úgy indul, hogy igazságok és hazugságok alapján készült – egyébként ez még becsülendő is így, leírva – tehát betű szerint a valósághoz kötni az események láncolatát, és esetleg tényszerűséget és tárgyilagosságot számon kérni rajta badarság. Amúgy sem egy dokumentumfilm – még annyira sem, mint bizonyos elemeiben a The Dirt – hanem egy szórakoztatóipari termék, egy két órás (kicsit talán hosszú) utazás az emberi hibbantság legmélyebb bugyraiba pár, világra haragudó, önmagát sátánistának és végtelenül gonosznak képzelő fiatal képében. A felütésben a nyolcvanas években járunk, amikor is az ifjú gitáros, Euronymous két társával, Necrobutcherrel és Manheimmel megalakította a Mayhem nevű zenekart – igen, szerintem is röhejesek ezek a művésznevek – akik kezdetben feldolgozásokat játszottak. A srácnak azonban már ekkor volt valami zizi a fejében, a zenében és tetteiben is a legsötétebb, legpolgárpukkasztóbb, legvadabb dolgokat kereste (lett is belőle egy szinte hallgathatatlan black metal stílus), azonban az igazi főnyeremény számára egy Dead nevű énekes felfedezése volt. A szőke srác Svédországból maga volt a tökély ehhez a beteges világhoz, annyira depis és komplett őrült volt, hogy nála jobbat el sem lehetett képzelni a Mayhem frontemberének. Itt jegyzem meg, hogy sok mindent láttam már vásznon, de még nekem is erős volt, ahogy Dead a koncerten simán összevagdossa a kezeit, várt fröcskölve az első sorban állók arcára… ezek után aztán, ami ott, az erdei kis házban történik, az már tényleg totál elmebaj – mindkét karakter részéről. És itt most tökmindegy, hogy ez egy metal szubkultúra filmje, ez, ilyen leosztásban bármilyen horror, thriller, dráma egyik csúcspontja lehetne: maga az őrület, vászonra álmodva (ráadásul ez még valós is).

A Lords of Chaos – tekintve, hogy mégiscsak megtörtént eseményeken alapul – azonban tovább képes fokozni az őrületet és a betegességet, hisz az élet a legjobb forgatókönyvíró: feltűnik Euronymous mellett egy új srác, Kristian Vikernes, művésznevén Varg, aki aztán felteszi a pontot az őrület i betűjére. Kezdettől fogva volt egy rivalizálás közte és Euronymous között, a film pedig szépen, szisztematikusan felépíti ezt a különleges és valljuk be végtelenül beteges és önpusztító harcot. Ebből fakad majd az egymás túllicitálását jelképező templomgyújtogatás, végső soron pedig a gyilkosság is (amiből amúgy több is van, hisz a Faust becenévre hallgató másik zenekar másik csodagyerekének késelése is szerepel a filmben, mikor is egy buzit szurkált halálra Lillehammerben). Én pedig mindezek következtében azt állítom, hogy ez a Lords of Chaos önmagában is egy nagyszerű, ámde végletekig beteg film, aminek igazi súlyát és szörnyűségét az adja, hogy az itt bemutatott események megtörténtek – s nagyjából így is történhettek meg. Az igazságot azonban csak kevesen ismerhetik, azok meg nem igazán beszélnek róla – most már 40 fölött azért vélhetőn sok mindent máshogy látnak az akkor huszonegynéhány éves srácok is, akik kinézetükkel, tetteikkel és zenéjükkel fel akarták forgatni a világot.

S ha már zene. Annak ellenére, hogy dedikáltan a norvég black metal születéséről szól a film, meglepően kevés zene szerepel a moziban: én speciel nem annyira bánom, hogy nem kellett két órán keresztül a hörgős üvöltős extrém vad metalzenét elviselnem, de szembetűnő, hogy a rendező mennyire az emberi kapcsolatokra, illetve az őrültségre fókuszált a történetben. A Mayhemtől talán három, négy dal, dalrészlet szerepel a filmben, Varg zenekarától, a Burzumtól – ha jól olvastam a szakavatott kritikát – szerintem semmi, viszont legnagyobb örömömre a Fast as a Shark feltűnik az Acceptől egy metal házibuliban (The Dirt feeling). Így viszont talán könnyebb is kicsit elvonatkoztatni magától a zenei szubkultúrától, és jobban lehet szörnyülködni szegény, útkereső srácok abnormalitásán… s talán a Lords of Chaost lehet egy másik szemszögből is vizsgálni. Egy sima társadalmi drámaként, amiben jómódból érkezett, talán szeretethiányos fiúk akarják felforgatni a világot, kárt okozva mindenben, amivel találkoznak. Talán valahol pont ez is volt az egyik célja ennek a filmnek, kicsit demisztifikálni azt a sötét képet, ami a black metalról, annak közvetítőiről és rajongóiról kialakult a köztudatban – elsősorban természetesen Euronymous karakterén keresztül. Mert el lehet gondolkodni azon, hogy ezek a srácok tényleg mindent komolyan is gondoltak, amit mondtak és tettek, tényleg ennyire sátánisták és nácik voltak – vagy csak szimplán marketing fogás volt az imidzsük, esetleg szimplán elmebetegeket látunk időnként a koncerteken.

Így ugyan tudom, hogy ez elvileg a korai Mayhem együttes története (a mainak magyar énekese van!!), mindazon káoszról, ami az akkori norvég közegben a zenekart és a stílus övezve, azonban szerintem simán el lehet vonatkoztatni bizonyos mértékig a háttértől. Akkor is egy érdekes, ámde kifejezetten komor és beteg filmet kapunk, ehhez illő stílusban fényképezve és forgatva. A casting telitalálat, Rory Culkin (Macaulay Culkin öccse) nagyszerű Euronymous szerepére, de nekem a látszólag ártatlan képű Jack Kilmer (Val Kilmer fia) is nagyon bejött Deadként. A mozi hangulata betegesen depresszív, néha már-már talán túlzóan művészies is, s ha mindenáron valami hibát akarok találni a moziban talán pont ezt, illetve a némileg hosszú játékidőt emelném ki. Ja, meg a magyar címet viszont gyorsan felejtsük el...  faceplam

De amúgy tök tetszett az egész, nem annyira blackmetalos, hogy ne lehessen megnézni. Érdekes kórkép néhány bolond fiatalról a 80-as évek végéből, Norvégiából… ahol amúgy ugyanúgy max. 20 évet kaphatott már akkor is a gyilkos, mint később az a szintén elmebeteg Breivik. Az egy főre eső bolondok száma elég sok arrafelé…



80%



.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
Niwrok

Hozzászólások száma : 3118
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 EmptySzer. Jún. 05, 2019 6:31 am

R2-D2 írta:
.
Lords of Chaos - A sötétség gyermekei

Így ugyan tudom, hogy ez elvileg a korai Mayhem együttes története (a mainak magyar énekese van!!), mindazon káoszról, ami az akkori norvég közegben a zenekart és a stílus övezve, azonban szerintem simán el lehet vonatkoztatni bizonyos mértékig a háttértől. Akkor is egy érdekes, ámde kifejezetten komor és beteg filmet kapunk, ehhez illő stílusban fényképezve és forgatva. A mozi hangulata betegesen depresszív, néha már-már talán túlzóan művészies is, s ha mindenáron valami hibát akarok találni a moziban talán pont ezt, illetve a némileg hosszú játékidőt emelném ki. Ja, meg a magyar címet viszont gyorsan felejtsük el...  faceplam De amúgy tök tetszett az egész, nem annyira blackmetalos, hogy ne lehessen megnézni. Érdekes kórkép néhány bolond fiatalról a 80-as évek végéből, Norvégiából… ahol amúgy ugyanúgy max. 20 évet kaphatott már akkor is a gyilkos, mint később az a szintén elmebeteg Breivik. Az egy főre eső bolondok száma elég sok arrafelé…

80%


Amikor kijött a film tavaly, akkor olvastam róla egy cikket, a háttérről, és a lemezborítós fotózásra emlékszem is. Nem lettem felcsigázva tőle.
Most meg annyiszor írtad le, hogy milyen jó dráma, hogy persze érdekeli kezdett Wink .

.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
R2-D2

Hozzászólások száma : 4166
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 Empty
TémanyitásTárgy: Csernobil S1   R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 EmptyHétf. Jún. 10, 2019 1:40 am

.
R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 JEaV2MC




Csernobil S1





1986.04.26-án a szovjet Vlagyimir Iljics Lenin atomerőműben robbanás történt, a levegőbe szabaduló radioaktiv szennyeződéssel pedig a szél szépen beterítette Európa nagy részét is. Mi is jócskán kaptunk belőle, csak nálunk akkor épp olyan rendszer volt, hogy mi itt, a határ mellett csak az osztrák ORF televízió adásaiból tudtuk meg, hogy pl. nem szabad salátát ennünk… Emlékszem, az iskolában ment a találgatás a katasztrófa valódi erejéről, de sokáig semmi hivatalos információt nem kaptunk – hát már hogyan kaptunk volna, ha a Nagy Testvér nem igyekezett közölni semmit? Ugyanakkor hajlamos ennyi idő után mindenki egyöntetűen mindenért az akkori szovjet államhatalmat okolni – én is – anélkül, hogy úgy igazából a tényekkel tisztában lenne, s úgy unblock látná a nagyobb képet. Megmondom őszintén, a Csernobil után számomra picit árnyaltabb lett ez a kép, persze, egyértelmű a hidegháborús paranoia és bizalmatlanság következtében fellépő félretájékoztatás és eltussolás – de azért szokás szerint nem minden csak fekete és fehér.


Miután tele van a net az HBO új, zseniálisnak titulált sorozatának ajnározásával, én nem is igazán akarok belefolyni ennek ismertetésébe, ajánlásába. Ugyanúgy nem szeretnék túl sokat foglalkozni magával az események láncolatával sem… erre pedig két jó okom is van. Az egyik, hogy elég a wikipédiát  elolvasni hozzá, aztán szinte mindent meg lehet tudni másoderc pontossággal, mi is történt a reaktorral, a másik meg – szóval, még csak véletlenül se nézzetek utána semminek. Vélhetően azért is ütött ekkorát világszerte ez a sori, mert a nézők 99%-ának fogalma sem volt ilyen mélységben a részletekről, ezért sokkal hatásosabbak a drámák és megdöbbentők azok a jelenetek, amiket látunk. Csak egy példa: akinek még az is újdonság, hogy mekkora katasztrófa volt ez valójában, az minden bizonnyal sokkal nagyobb átéléssel nézi a kivezényelt tűzoltók sorsát. Vagy aki elég fiatal hozzá (netán a világ olyan helyén él, ahol ez nem volt mindennapos), az jobban rá tud csodálkozni a szovjet pártvezetés/tudósok eseményekhez való hozzáállására – hisz hogy néz az ki a világ számára, hogy pont a V. I. Lennin erőmű robban fel, illetve hogy egyáltalán hogy lehet, hogy egy RBMK reaktor felrobban????


Viszont meg a nélkül, hogy tételesen végigmennék a látottakon, vagyis magukon az eseményeken, elég nehéz írni a sorozatról: megpróbálok inkább a rengeteg buzdító szó mögé némi támpontot adni, mire is számítson a néző – no és hogy miért is érdemes végigülni ezt az ötször kb. egy órát. Természetesen mindenekelőtt azért, mert hála az HBO-nak, Craig Mazin írónak és Johan Renk rendezőnek, egy teljesen hitelesnek tűnő, a maga tudományosságában jól elmagyarázott, apró részleteiben ugyan hibás, de remek korrajz előtt játszódó történetben feltárul előttünk magának a katasztrófának a menete, okai és következményei. Nagyszerű dramaturgiával, többnyire valós, létező karakterekkel, komor, szomorú hangulattal, néha egészen brutális kórházi képekkel megtámogatott drámai sorozatot dobott piacra az HBO – jé… tudnak ők szexmenteset is gyártani – ami helyenként már-már dokumentarista alapossággal járja körül a történelem második legnagyobb atomkatasztrófájának körülményeit. Dokumentarista, tényfeltáró jellegét ugyanakkor sikerült egy tök szerethető, izgalmas és érdekes gigászi játékfilmbe oltani: rég éreztem ennyire, hogy egy sorozat ennyire etetné magát, hogy rögtön kíváncsi is vagyok arra, hogy a cliffhanger után mi fog történi a szereplőkkel… pl. a három „önkéntessel” az erőmű alatt.

Szóval, eszméletlen sokat lehet tanulni ebből a sorozatból. Személyes érintettségem, érdeklődésem folytán kicsit többet tudtam talán az eseményekről, mint a nagy átlag, de a részleteket ilyen mélyen nem ismertem: egészen megdöbbentő dolgok, összefüggések derülnek ki az öt rész alatt. A legsúlyosabb talán az, hogy tényleg nagyon közel voltunk ahhoz, hogy ma és most ez az írás ne születhessen meg, hogy Európa nagy részén most felperzselt föld legyen, ahol maximum a genetikailag alkalmazkodott medvék meg farkasok futkossanak… ahogy amúgy most Pripjaty környékén. Nagyon-nagyon közel, de hála ennek a sorozatnak, megtudjuk, kinek köszönhetjük tulajdonképp saját létezésünket. Aztán, szerintem nem csak én nem voltam tisztában a robbanás másodperce lebontott folyamatával, mint ahogy azzal sem, mennyit is számít egy szocialista munkaverseny egy tudományos kísérlet időzítésében – de konkrétan azt sem tudtam, hogy ezt az ominózus kísérletet mennyi ballépés, szakmai és emberi arrogancia kísérte: azt tudtam, hogy a robbanás maga ennek a következménye volt, de hogy mi szegélyezte az utat odáig… nos az új volt. De aztán szinte vég nélkül sorolhatnám a triviális és totál ismeretlen elemeket, amik magát a katasztrófát alkotják, abban biztos vagyok, hogy csak a csernobil mániások fognak legyinteni mindenre, hogy „Eh, ezt már tudtam”.

A másik fontos dolog, ami így, 33 év távlatából felettébb érdekes lehet, az a Szovjetunió kórképe maga, az az egész rendszer, ami akkor, ott működött, aminek rovására szokás írni az egész csernobili ügyet. Ma, mikor már legalább egy generációnyira vagyunk a szocializmus ekkor már jelentősen megfakult dicső fényétől, ma már emberek millióinak lehet fura mindaz, amit az HBO felskiccel az ország működésből. Persze, hogy sikeres ez a dolog: aki átélte, az elégedetten bólogathat, aki meg nem, az megdöbbenhet bizonyos dolgokon – pl. a Gorbacsov vezette Központ Bizottsági ülések nekem még nem is voltak annyira durvák, a Pripjaty Bizottság tárgyalása sokkal inkább annak tűnt. Ide tartozik, hogy a Csernobil meglepően korrekt módon áll a pártállam döntéshozóinak viszonyához, nem gyújtja rájuk a házat, de szerintem nem is akar mosdatni senkit: nem tér ki az akkor már élesedő reformpártiak és konzervatívok csatározására, ami egyik konkrét oka volt a dezinformálásnak. Sőt, az egyik főszereplő, Borisz Scserbina (Stellan Skarsgard) karakterén keresztül még egy nagyszerű, örömteli és hiteles (bár, ahogy utána olvasgattam, eléggé dramaturgiai) jellemfejlődést is látunk, amiben a pártemberből kibic tudós lesz, egy attól a perctől gyakorlatilag halott ember amikor odarepül a helyszínre, aki azonban a sorozat alatt szembesül a rendszer sok idiotizmusával és kiáll kényszerbarátja mellett.

S ha már a karaktereknél tartunk: Valerij Legaszov (Jared Harris) ugye valós személy, a Csernobil pedig tulajdonképp rá építi az egész történetet: ugyan nem tudni, mi lett volna, ha nincs ő, ha nem ő van ott (azért a pártmúltja meghatározta sorsát), de az valószínűsíthető, hogy még nagyobb is lehetett volna a tragédia… rajta keresztül látunk és hallunk szinte mindent. Néha egész megdöbbentő számokat és adatokat, körülményeket – és bizony döntéseket… ld. még Kódjátszma: azért az is kemény, hogy a legfelső embernek is rá kell arra bólintani, hogy járulékos veszteségként pár száz, pár ezer ember menjen a halálba a kármentés érdekében. Apropó: iszonyat tetszett a bányászok szerepe a sorozatban, mint ahogy a másfél perces droidok munkája is… mind-mind súlyos és kemény döntések következménye. Igen, köszönet kedves HBO, hogy elkészítetted ezt a sorozatot, ha az életüket visszaadni nem is tudod, de méltó módon emlékeznünk így arra a több százezer emberre, aki a romokon dolgozott, akik nagy része rövidesen belehalt a sugárfertőzésbe, akik nélkül ma nem lenne olyan a világ, amilyen.

Első pillanatara kissé fura volt a tűzoltó srác és feleségének a története, az első percekben nem éreztem az egészet a sorozatba illőnek – olyan kis feleslegesen romantikázós volt – de aztán a kórházas, III epizód szinte letaglózott… oda pedig rajtuk keresztül jut el a néző (meg persze Komljuk kisasszony). Szóval, sok mindent láttam már képernyőn, de talán pont azért, mert tudtam, hogy ez igaz, nagyot ütött a bőr nélkül ágyon fekvő, szétfolyó áldozatok látványa. Tudtam, durva ez az egész, de a hányáson és a hajhulláson kívüli fázisokról ez úton kaptam új infót… nos, maradandó képek lettek, az biztos. Érdekes, egy másik szörnyűséghez is képesek behozni új karaktert a filmbe, a katonaság által elvégzett tisztogatásos dolog is érzelmi barométerem maximális kilengését produkálta – amit amúgy a tegnap éjjel látott Csernobili szívbaj című dokumentumfilm akasztott ki teljesen. Mert ahhoz képest még szégyenlős is ez a sorozat, ebben nem mennek el addig, hogy olyan gyermeket mutassanak, akinek a sugáradag miatt koponyán kívül nőtt az agya…

Nagy divat most amúgy is az atomenergia ellenes propaganda, sokan a Csernobilt is fel akarják, fel fogják használni e cél érdekében – én azonban kicsit máshogy látom az egészet. Ez az ötórás feltárás számomra azt bizonyította, hogy ha idióták kezébe kerül egy atomerőmű irányítása, akkor jó eséllyel előbb-utóbb baj lesz. A természeti katasztrófát nem lehet elkerülni, de ha valaki ért hozzá, ha oda van figyelve mindenre, ha be vannak tartva a szabályok, szakszerűség és nem pedig egoizmus uralja a vezérlőtermet, akkor semmi baj nincs. Számomra legalábbis ezt adta a Csernobil: nem az erőmű volt a hibás abban, hogy felrobbant, hanem az emberi tényező – többszörösen. Tervezés, ellenőrzés és vezetés révén, az első perctől kezdve.

Azt meg csak itt, a legvégén, és nagyon halkan jegyzem meg, hogy van két dolog, ami nekem icipicit lehúzta az egészet: értem, hogy ez nem orosz sorozat (pedig mekkora lenne már, ha így, az lenne!) de nem tudtam totál autentikusnak tekinteni, hogy angolul beszéltek a szereplők. Ehhez nagyon-nagyon kellett volna az orosz nyelv, lehet, ha lesz, egyszer majd megnézem orosz szinkronnal. Még szerencse, hogy nem akcentusoztak az angol nyelvben. A másik apróság: ha már ennyire korhűk vagyunk, akkor nézzük már meg azokat az eredeti felvételeket, könyörgöm: már nézés közben fura volt a Pripjatyot kiürítő buszsereg, de a dokukban egyértelműen látszik a klasszikus sárga Ikarus buszok hada… nem lehetett szerezni pár tíz darabot???




95%




.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
Niwrok

Hozzászólások száma : 3118
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 Empty
TémanyitásTárgy: Csernobil   R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 EmptyKedd Jún. 11, 2019 7:43 am

R2-D2 írta:
.
Csernobil S1

Vélhetően azért is ütött ekkorát világszerte ez a sori, mert a nézők 99%-ának fogalma sem volt ilyen mélységben a részletekről, ezért sokkal hatásosabbak a drámák és megdöbbentők azok a jelenetek, amiket látunk. Csak egy példa: akinek még az is újdonság, hogy mekkora katasztrófa volt ez valójában, az minden bizonnyal sokkal nagyobb átéléssel nézi a kivezényelt tűzoltók sorsát. Vagy aki elég fiatal hozzá, az jobban rá tud csodálkozni a szovjet pártvezetés/tudósok eseményekhez való hozzáállására – hisz hogy néz az ki a világ számára, hogy pont a V. I. Lennin erőmű robban fel, illetve hogy egyáltalán hogy lehet, hogy egy RBMK reaktor felrobban????

Szóval, eszméletlen sokat lehet tanulni ebből a sorozatból. Személyes érintettségem, érdeklődésem folytán kicsit többet tudtam talán az eseményekről, mint a nagy átlag, de a részleteket ilyen mélyen nem ismertem: egészen megdöbbentő dolgok, összefüggések derülnek ki az öt rész alatt. A legsúlyosabb talán az, hogy tényleg nagyon közel voltunk ahhoz, hogy ma és most ez az írás ne születhessen meg. A másik fontos dolog, ami így, 33 év távlatából felettébb érdekes lehet, az a Szovjetunió kórképe maga, az az egész rendszer, ami akkor, ott működött, aminek rovására szokás írni az egész csernobili ügyet.

Nagy divat most amúgy is az atomenergia ellenes propaganda, sokan a Csernobilt is fel akarják, fel fogják használni e cél érdekében – én azonban kicsit máshogy látom az egészet. Ez az ötórás feltárás számomra azt bizonyította, hogy ha idióták kezébe kerül egy atomerőmű irányítása, akkor jó eséllyel előbb-utóbb baj lesz. A természeti katasztrófát nem lehet elkerülni, de ha valaki ért hozzá, ha oda van figyelve mindenre, ha be vannak tartva a szabályok, szakszerűség és nem pedig egoizmus uralja a vezérlőtermet, akkor semmi baj nincs. Számomra legalábbis ezt adta a Csernobil: nem az erőmű volt a hibás abban, hogy felrobbant, hanem az emberi tényező – többszörösen. Tervezés, ellenőrzés és vezetés révén, az első perctől kezdve.

95%



Nincs már nagyon mit hozzátenni, szinte minden szavaddal egyetértek. Én is valamennyire ismertem az eseményeket, de ilyen mélységében nem, és Legaszov kis táblákkal szemléltetett előadása kiválóan elmagyarázott mindent ahhoz, hogy a pártfunkcik -és a nézők is- megértsenek annyit az atomfizikáról és az ilyen típusú erőművek működéséről, amennyi kellett. Nagyon jól benne voltak az emberi szereplők, a személyes drámák, de éppúgy annak a láthatatlan és ismeretlen fenyegetésnek a halálos ereje is, ami miatt még a közvetlenül az erőműben dolgozók számára sem volt felfogható, hogy egy atomerőműből kijövő fénysugárra nem rácsodálkozni kéne és kimenni nézelődni, hanem beszarni tőle. Jó volt a kárelhárítás feszültsége, az apró ötletek, amik ahhoz kellettek, hogy ne legyen sokkal nagyobb baj, és az ebben résztvevők önfeláldozása is (meg hát azért csak oroszokról beszélünk, azok sosem adtak túl nagy teret az egyéni bizonytalankodásnak), és tetszettek benne az olyan emblematikus figurák, mint a bányászok vagy a tűzoltók (talán csak a kutyavadász különítmény sztoriját éreztem kicsit unalmasnak). Szóval volt benne dráma, nyomozás, látvány, fenyegetés, és ennél jobban kihasználni ezt az öt órát már-már művészet lett volna. Nem érzem túlzásnak a 9,5/10-et.

Szép dolog ez, hogy "ha betartunk minden szabályt, akkor nincs semmi baj", de mutass nekem egyetlen rendszert, ahol a spórolás nem szempont, ahol nincs beépítve a működésbe az, hogy "de hát úgysem lehet baj", és ahol az emberi tényező nem kockázati tényező   hmmm . A következményekre tekintettel meg, ahol még ha el is engedem a drámai feszültség és a forgatókönyvírói túlzás egy részét, akkor is napokon múlt egy komplett világégés, minimum megfontolandó egy ekkora kockázatnak a vállalása, még ha a valószínűsége elenyésző is... de van, és akkor visz mindent.

A buszok egyébként éppen rendben voltak, csak mivel ennyi ember azonnali kitelepítéséhez alsó hangon is ezer busz kellett, azokat több területről szedték össze sokféle busz vett részt a mentésben. A közvetlen pripjatyi buszok voltak ezek a kék-fehérek Smile .

R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 Pripya10 R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 2728ac10

Ha már én ki akarnék emelni valamilyen hibát, zavaró tényezőt, akkor az annak a kettőssége lenne, hogy a film angolul készült, de például a kitelepítésre felszólító üzenet oroszul hangzik el a teherautókról.
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
R2-D2

Hozzászólások száma : 4166
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 EmptyKedd Jún. 11, 2019 12:26 pm

Niwrok írta:

Csernobil S1


Nincs már nagyon mit hozzátenni, szinte minden szavaddal egyetértek. Én is valamennyire ismertem az eseményeket, de ilyen mélységében nem, és Legaszov kis táblákkal szemléltetett előadása kiválóan elmagyarázott mindent ahhoz, hogy a pártfunkcik -és a nézők is- megértsenek annyit az atomfizikáról és az ilyen típusú erőművek működéséről, amennyi kellett. Nagyon jól benne voltak az emberi szereplők, a személyes drámák, de éppúgy annak a láthatatlan és ismeretlen fenyegetésnek a halálos ereje is, ami miatt még a közvetlenül az erőműben dolgozók számára sem volt felfogható, hogy egy atomerőműből kijövő fénysugárra nem rácsodálkozni kéne és kimenni nézelődni, hanem beszarni tőle. Jó volt a kárelhárítás feszültsége, az apró ötletek, amik ahhoz kellettek, hogy ne legyen sokkal nagyobb baj, és az ebben résztvevők önfeláldozása is (meg hát azért csak oroszokról beszélünk, azok sosem adtak túl nagy teret az egyéni bizonytalankodásnak), és tetszettek benne az olyan emblematikus figurák, mint a bányászok vagy a tűzoltók (talán csak a kutyavadász különítmény sztoriját éreztem kicsit unalmasnak). Szóval volt benne dráma, nyomozás, látvány, fenyegetés, és ennél jobban kihasználni ezt az öt órát már-már művészet lett volna. Nem érzem túlzásnak a 9,5/10-et..

Erre szoktuk azt mondani, hogy "Ami jó, az jó..."

Idézet :
Szép dolog ez, hogy "ha betartunk minden szabályt, akkor nincs semmi baj", de mutass nekem egyetlen rendszert, ahol a spórolás nem szempont, ahol nincs beépítve a működésbe az, hogy "de hát úgysem lehet baj", és ahol az emberi tényező nem kockázati tényező   hmmm . A következményekre tekintettel meg, ahol még ha el is engedem a drámai feszültség és a forgatókönyvírói túlzás egy részét, akkor is napokon múlt egy komplett világégés, minimum megfontolandó egy ekkora kockázatnak a vállalása, még ha a valószínűsége elenyésző is... de van, és akkor visz mindent.

Persze, de ezzel pont azt akartam mondani, hogy egy épület, jármű, technológia önmagában még nem feltétlenül rossz, egyértelmű, hogy az emberi tényező az (vagy a természeti katasztrófa), ami tragédiákhoz vezet. Itt pedig ez halmozottan igaz volt, részben Gyatlov egója, részben meg a párt/állam működése által.  

Idézet :
A buszok egyébként éppen rendben voltak, csak mivel ennyi ember azonnali kitelepítéséhez alsó hangon is ezer busz kellett, azokat több területről szedték össze sokféle busz vett részt a mentésben. A közvetlen pripjatyi buszok voltak ezek a kék-fehérek Smile .

Akkor buszok pipa. Bocsi, de én meg egy dokumnentumfilmben a mi sárga Ikarusainkat láttam, azt hittem, mind olyan volt.  Embarassed

Idézet :
Ha már én ki akarnék emelni valamilyen hibát, zavaró tényezőt, akkor az annak a kettőssége lenne, hogy a film angolul készült, de például a kitelepítésre felszólító üzenet oroszul hangzik el a teherautókról.

Szerintem jobb lett volna ez az egész oroszul...  peace


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
R2-D2

Hozzászólások száma : 4166
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 Empty
TémanyitásTárgy: Black Mirror S5   R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 EmptySzer. Jún. 12, 2019 6:13 pm

.
R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 UT8lP6w




Black Mirror S5




Ahogy Niwrok kolléga pár napja megemlítette már, kis Fórumunk örök (és sajnos még mindig eléggé ismeretlen) favoritja a Black Mirror című utópisztikus antológia sorozat, amit szinte születésétől kezdve figyelemmel követünk, s ami eddig szinte hiba nélküli epizódokkal jelentkezett. Jómagam csupán a legutóbbi speciális, interaktív, Netflixen elérhető fejezetét nem láttam (még), és meg kell mondjam, ha kellene egy all time sorozatos örökranglistát írnom, a Black Mirror tuti dobogós lenne – annak ellenére, hogy jobban kedvelem a nagyívű, filmszerű történeteket. De ezek a kis egy-másfél órás szösszenetek, amik itt évadonként kijönnek, annyira zseniálisak, hogy nagy sikerfilmek tucatjait alázzák – mindenekelőtt remek forgatókönyveikkel. Nagy elvárásokkal ültem le hát az ötödik évad három epizódja elé, s bár olvastam itt-ott negatívabb hangokat, bíztam benne, hogy megtalálom mindhárom kis történetben azt a kapaszkodót, ami miatt tetszeni fog. És lásd, így is lett: ez által persze totál szubjektív az egész (melyik filmélmény nem az?), de én azt mondom, hogy nekem ez az évad is szinte hibátlan lett – azzal együtt persze, hogy valóban ez a legkevésbé blackmirroros az összes közül. Vagy… szimplán csak megértük azt, hogy az itt felskiccelt utópia már nem is utópia, sokkal inkább a szörnyű valóság.



S5E1 - Striking Vipers


Az első epizódban két régi barát több évnyi távollét után, egyikük szülinapján újból találkozik, a szülinapos pedig kap haverjától ajándékba egy új kütyüt, amivel a korábban közösen, konzolról nyomatott számítógépes játék új szintre emelkedik: annyira interaktív, hogy egészen elképesztő dolgokat tesz a srácokkal (jó, ekkor már férfiakkal). Persze, el lehet vitázni azon, hogy mennyire életszerűtlen egy játék ennyire megváltozni képessége, hogyan lehet egy megírt programmal ennyire eltérő dolgokat művelni – de azt gondolom, hogy ha már ez itt a Black Mirror, akkor ezt a kérdést felesleges túlgondolni. Sokkal fontosabb volt számomra ebben a fejezetben két másik dolog… az egyik önmagában a „felnőtté válás” problémája, az, hogy az ember mennyire el tud szakadni a gyerekkori játékaitól, tetteitől, ha családja van. Mennyire észrevétlen az a folyamat, ami közben szép lassan, a „magasabb cél” érdekében lemond szinte mindenről, s mikor szembesül ezzel, milyen súlyos felismerésekhez vezethet ez – talán ez, így, ilyen hangsúlyosan nincs is benn az epizódban, de lelki szemeimmel láttam tizenx évvel ezelőtti magamat, a kihagyott mozizásokat, az el-elmaradó motorozásokat társ (feleség) hiányában. Mert majd minden kezdő szülő átesik ezen, mikor is a gyerek, a család szinte mindent képes felülírni, hogy aztán utána az ember képes legyen felépíteni egy új, „magányos” életet. A másik dolog meg, az az „elhidegülés”, ami itt történik: természetesen ezt, így, ilyen formában nem éltem át, de van némi rálátásom arra, láttam, hallottam másoktól, milyen is az, mikor az ember máshol talál örömöt s a társát hanyagolja. Érdekes, pont a tegnapi Orville S2E2-ben volt egy történet, amiben az egyik karakter pornószimulációs függőségére ment rá majdnem a kapcsolata… Itt kicsit más a szitu, de a végeredmény ugyanaz: és bizony, ha nem olvasom, nem látom a poszterképet, eszembe sem jutott volna a Holdfény, mint viszonyítási pont. Szóval tetszett, mert át tudtam élni a „családi drámát”, tetszett, mert át tudtam élni a változást, amin átmennek a férfiak, s tetszett – mert tuti, kihasználnám – a módosult játék is: mennyire büntetlenül lehet élvezni az életet… csak oda kell figyelni arra, hogy másik helyen is helyt kell állni. Wink


S5E2 - Smithereens


Ezen még kevesebbet kell magyaráznom, miért tetszett: adva van egy jól megírt, feszült, izgalmas túsztörténet, amiben egy taxis elrabol egy fiatal gyakornokot, ám balszerencsés véletlenek folytán totál kilátástalan helyzetbe kerül. Rendőrök mindenhol, az esély a menekülésre nulla. Alapból tetszik, mikor egy ilyen helyzetbe kényszerítik a karaktert, alapból mindig izgalmas, mi ebből a kiút, alapból jók ezek s feszült thrillerek (El Desconocido, ugyebár)… de Smithereens megint csak két másik dolog miatt lett fontos számomra. Az egyik, hogy technológia- és közösségi oldal ellenes lelkemnek simogató volt minden egyes olyan jelenet, ami a Facebook (és okostelefon) függőségnek állít görbe tükröt: magam részérül rühellem ezt az egészet, azt az agyament tapifonozást, telefonnyomkodást, szelfizést, szenzációhajhászó hírfolyamot amit ma a világ használ. Ami olyan szinten elidegeníti az embereket egymástól, hogy lassan úgyis mindegy lesz az, ami a Striking Vipersben megtörténik, mert úgyse veszi észre senki. Igen, ez a rész a Facebookról szól, annak minden veszélyéről, az egész agyrémről, amit az elmúlt évtized hozott közösségépítés és kapcsolat leépítés terén… részben. A másik dolog, ami nekem bejött, az a nem is leplezett kritika, miszerint manapság a nagy netes hálózatok, oldalak többet tudnak már rólunk, mint a hatóság: nem kicsit volt megdöbbentő – bár inkább rádöbbentő – hogy a filmbeli cég mi mindent tudott Christopherről. Ide kapcsolható amúgy a Snowden is, meg az elmúlt évek sok-sok történése a megfigyelésekkel, lehallgatásokkal… durva, milyen világot élünk, durva, hogy a sok ostoba vigyorogva dugja a fejét, személyes adatait, titkait, személyiségét a gillotine alá. Szóval… thrillernek sem utolsó a Smithereens, de görbe tükörnek meg egyszerűen parádés – kár, hogy akit igazán érint, annak az agyáig nem jut el ez a kódolt vészkiáltás.


S5E3 - Rachel, Jack and Ashley Too


Ez meg megint egy érdekes darab. Adva van egy láthatóan csinált szupersztár, egy énekes picsa, aki a felszín alatt, a nagy átlaghoz hasonlóan súlyos depresszióban és önértékelési zavarban szenved – ámde menedzsere nem engedi kitörni a jól jövedelmező bizniszből. Van két lány – az anyjukat elvesztő, egymást okoló, apjukkal élő lánytestvérek viszonya külön megér egy dicséretet – akik kapcsolatba kerülnek a sztár által piacra dobott A.I babával, egyfajta mesterséges értelemmel, ám míg az egyik odavan érte, a másik átlát a szitán. Nagyszerű, ahogy az írók ebből az alaphelyzetből egy jó kis izgalmas thrillert faragnak, nagyon tetszett, ahogy Ashley Too teljes egészében öntudatra ébred (ugye, R2, azok a fránya rögzítőpöckök), nagyon jó, ahogy többé-kevésbé hiteles módon eljutunk a fináléig. De megint van két dolog, ami miatt emlékezetes lett számomra az egész (én a digitális Ashleyt nem tekintem akkora csodának, ahogy Niwrok is írta, megcsinálják ezt Whitney Houstonnal, de ha már saját zenémnél maradva, megcsinálták ezt Ronnie James Dioval is): az egyik az, hogy az igazi zene diadalmaskodik a műzene felett, a másik meg az a dolog, ahogy bemutatják a zeneipar működést. Utóbbihoz ismét csak van személyes élményem: ismerek egy társaságot, akik sok pénzt keresnek itthon haknival, de az énekes soha nem énekelt igazándiból, mint ahogy a hangszeres sem tud játszani „névadó” eszközén. Más írja a dalaikat, a felvételek meg stúdióban készülnek olyanra, ami lemezen kijön: utána a fellépéseken csak tátogni kell a megfelelő ütemre… és simán el tudom képzelni azt a szitut, amit ebben az epizódban felvázolnak. A kis baba pedig gondoskodik a BM utópiáról – s talán tényleg ez a legfantasztikusabb a három közül, mert ilyen kütyü nincs napjainkban – még.

S ha már itt tartunk: lehet, a Black Mirror S5 nem annyira futurisztikus, mint néhány korábbi társa, vagy csak simán a kor utolérte a képzeletet, de pont attól tud igazából ütős lenni, hogy szinte minden jelenete származhatna a valóságból. Legalábbis azok közösségi, szociális, társadalmi aspektusai: és lehet, néhány ember a neten pont azért írja, hogy megfáradt az egész, mert talán kellemetlen szembenéznie egy évadon belül többször önmagával. Szerintem szó sincs megfáradásról, igazán súlyos kis epizódok ezek, csak kicsit másak, mint az eddigiek – hisz talán sosem szólt ennyire rólunk az egész. Mert angol miniszterelnök sincs sok köztünk (pláne olyan, akinek meg kell dugnia egy disznót), kevés embert zárnak be egy házba, zsarolnak meg mindenféle dolgokkal… viszont azt a kibaszott telefont mindegyikünk nyomkodja…






85%




.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
Niwrok

Hozzászólások száma : 3118
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 EmptySzer. Jún. 12, 2019 8:20 pm

R2-D2 írta:
.
Black Mirror S5

Nagy elvárásokkal ültem le hát az ötödik évad három epizódja elé, s bár olvastam itt-ott negatívabb hangokat, bíztam benne, hogy megtalálom mindhárom kis történetben azt a kapaszkodót, ami miatt tetszeni fog. És lásd, így is lett: ez által persze totál szubjektív az egész (melyik filmélmény nem az?), de én azt mondom, hogy nekem ez az évad is szinte hibátlan lett – azzal együtt persze, hogy valóban ez a legkevésbé blackmirroros az összes közül. Vagy… szimplán csak megértük azt, hogy az itt felskiccelt utópia már nem is utópia, sokkal inkább a szörnyű valóság.

85%


Örülök, hogy belefért a hosszabb írás, mert így azért jobban kiolvasható, hogy alapvetően nem láttuk máshogy; sem az átfogó véleményt arról, hogy a kor egyszerűen utolérte a sorozatot, így már nem tud annyira disztopikus lenni, ahogy a Smithereens és az Ashley Too minőségében, lényegében és mondanivalójában is egyetértünk. Úgy vagyok vele, hogy persze élveztem is ezeket a részeket, az élmény maga adott, de ha csak annyi haszna lesz a dolognak, hogy eggyel kevesebb idióta rakja el a kurva telefonját vezetés közben, vagy eggyel kevesebb hülye zuhan le egy szikláról, ahogy élete szelfijét próbálja megcsinálni (legnagyobb bánatára sikerrel...), mert látja, hogy milyen tragédiákhoz vezethet, hogyan nyomoríthatja meg emberek életét egy baleset vagy akár a bűntudat, akkor már érdemes volt.

A Striking Viperst viszont a családi dráma ellenére is (ami az írásomban is pluszpont volt azért) mélypont nálam. Egyfelől igen, azért, mert hülyeség, hogy egy verekedős program szimulálni tudja vagy akarja egy szexuális együttlét ingereit; ha maga a stimulációs technika adott, akkor nyilván nem a verekedős program az egyetlen, amelyik kihasználja, hanem bizonyára vannak pornószimulációk is... sőt, szerintem az lenne előbb, figyelembe véve, hogy az emberek sokasága szerint az internet kizárólag pornó megosztására való Smile . Csak hát akkor bizony be kellett volna ismerni itt bizonyos dolgokat maguknak meg egymásnak.... És ez a sokkal nagyobb hiba: amilyen hanyagul itt a homoszexualitás, pontosabban a homoszexuális kapcsolat kezelve lett. Mert legalább Karlban ott kellett lennie a vágynak, hogy ilyen módon közösüljön Danny-vel, ő kezdeményezett, de aztán utóbbi is belejön, végigdugják titokban az összes pályát... és ahogy utána megrántják a vállukat a csók után, ahogy megkönnyebbülnek, hogy "Ja, hát de jó, nem is vagyunk buzik, csak így virtuálisan kurvára kívánjuk egymást!", az olyan Torrente-mélység, hogy hányingerem lett tőle. Sok minden beleférhet egy kiüresedett házasság egyben tartásába, még akár a nyílt biszexuális kapcsolat is, évente egyszer, de ez a szemellenzős önmentegetés mindenben szembe megy azzal, amit a Black Mirror egyébként hirdetni szokott.

.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
R2-D2

Hozzászólások száma : 4166
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 EmptySzer. Jún. 12, 2019 8:31 pm

Niwrok írta:

Black Mirror S5


A Striking Viperst viszont a családi dráma ellenére is (ami az írásomban is pluszpont volt azért) mélypont nálam. Egyfelől igen, azért, mert hülyeség, hogy egy verekedős program szimulálni tudja vagy akarja egy szexuális együttlét ingereit; ha maga a stimulációs technika adott, akkor nyilván nem a verekedős program az egyetlen, amelyik kihasználja, hanem bizonyára vannak pornószimulációk is... sőt, szerintem az lenne előbb, figyelembe véve, hogy az emberek sokasága szerint az internet kizárólag pornó megosztására való Smile . Csak hát akkor bizony be kellett volna ismerni itt bizonyos dolgokat maguknak meg egymásnak.... És ez a sokkal nagyobb hiba: amilyen hanyagul itt a homoszexualitás kezelve lett. Mert legalább Karlban ott kellett lennie a vágynak, hogy ilyen módon közösüljön Danny-vel, de aztán ő is belejön, és ahogy utána megrántják a vállukat a csók után, ahogy megkönnyebbülnek, hogy "Ja, hát de jó, nem is vagyunk buzik, csak így virtuálisan kurvára kívánjuk egymást!", az olyan Torrente-mélység, hogy hányingerem lett tőle. Sok minden beleférhet egy kiüresedett házasság egyben tartásába, még akár a nyílt biszexuális kapcsolat is, évente egyszer, de ez a szemellenzős önmentegetés mindenben szembe megy azzal, amit a Black Mirror egyébként hirdetni szokott.

.

"És ez a sokkal nagyobb hiba: amilyen hanyagul itt a homoszexualitás kezelve lett."

Nekem meg pont ez tetszett benne... itt is a különbség. Egyrészt kifejezetten örültem neki, hogy nem tolták túl, hogy nem erőltették a kötelező meleg vonalat, hogy a karakterek nem jöttek rá, hogy ők buzik, másrészt meg nekem tök belefért, hogy egy virtuális világban egy virtuális férfi megdug egy virtuális nőt. Akkor is, ha történetesen tudják egymásról, hogy ki kicsoda. Nehéz lehet megemészteni ugyan, de belefér. peace Amúgy persze, hülyeség, hogy egy verekedős programban ilyet lehet - pontosabban biztos mindenben lehet akkor már, de azt nem tudjuk meg, mert ők verekedős programmal játszottak.

Mintha pl. a Ready Player One-ban Artemis és Parzival egynemű lenne... Laughing


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
Niwrok

Hozzászólások száma : 3118
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 Empty
TémanyitásTárgy: Vice   R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 EmptyCsüt. Jún. 13, 2019 11:04 pm

Niwrok írta:
R2-D2 írta:

Alelnök


Talán, ha nem láttam volna a Kártyavárat (no meg a 24-et), még rá is tudnék csodálkozni mindarra, ami itt történik a filmben, még el is tudnék szörnyülködni azon, milyen játszmák vannak az amerikai politikában, mennyire is fontos szerepe van a háttérben meghúzódó emberkéknek. De miután Francis Underwooddal töltöttem öt évadot, és már akkor is meg voltam róla győződve, hogy mindaz, amit ott láttam, akár igaz is lehetne, nem volt rám túl nagy hatással az Alelnök. Maximum megtudtam, hogy akár lehetett Cheney is (meg még más is) az egésznek az ihletője, csak a sorozatban polaritást váltottak – talán pont azért, hogy megmutassák, mennyire is oldal- és pártfüggetlen ez a dolog.

Ha ez elég indok az Akadémiának arra, hogy egy filmet nevezzen az Oscarra, az ő dolguk. Szerintem ennek sem volt semmi keresnivalója az idén a jelöltek között – egyedül Bale alakítása (inkább átalakulása) az, ami díjat érdemelt – volna.

70%


Ezt is meg fogom nézni, mert érdekel a sztori és a színészlista is impozáns.
Hogy ennyit írtál arról, hogy mennyire van eltúlozva, akkor néztem, hogy Adam McKay rendezte... majd próbálok ráhangolódni előtte, mert az a barom már az amúgy hasonlóan ígéretes Nagy dobást is szétcseszte a hülye stílusával meg az olcsó poénjaival.


És ezt is   Mad ...

Nekem a Kártyavár mellett is érdekes lett volna Cheney szervezkedése, az USA jogrendjének hülyére vétele, és az, hogy végre kaptam valami magyarázatot arra, hogy ki és hogyan is mozgatta a háttérben a szálakat egy olyan elnök mögött, akire rosszabb napjain legfeljebb egy mesekönyv felolvasását merték rábízni. Lett volna ez azért, mert a Kártyavár a valós alapjai mellett is egy fikció, ez meg ugyan gondosan össze lett vágva úgy, hogy tényleg Cheney tűnjön az elmúlt száz év legnagyobb seggfejének, aki a Fehér Ház környékén felbukkant, de a bevágásokkal és a tényekkel csak több köze van a valósághoz. Így maga a sztori tényleg pillanatfelvételekből áll, de összességében érdekes, az előadás meg nyilván remek, és nem csak Bale, hanem bárkit mondhatnék, sőt, igazából Rockwell még jobb is volt, mint Bale.

A film legnagyobb seggfeje azonban nekem még így sem Cheney, hanem Adam McKay, aki mindezt úgy gondolta előadni, mintha Cheney törtetése valami zenés bohózatért kiáltana! Van persze egy-két jobb hasonlat, szemléltetés, de az idő nagyobb részében olyan végtelenül hülyének tekinti a saját nézőit, akik csak éttermes, kávéscsészés illusztrációval meg papírmasé-Capitoliummal lennének csak képesek megérteni, hogy Cheney hogyan terjeszti ki a hatalmát, hogy néha egyenesen megsértve éreztem magam a szájbarágástól. mindehhez még jött az időnkénti össze-vissza vágás, amikor hitelen nem is tudni, hogy melyik korban vagyunk, vagy hogy most éppen a valóságot nézzük, vagy csak McKay valami újabb idióta látomását.

De persze ez is olyan, mint a Wall Street farkasa meg a Nagy dobás, hogy a nézők nevetnek rajta, közben meg szörnyülködniük kéne, hogy milyen hülyének tartja őket mindenki. Ez benne az igazi tragikomédia.

6/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
R2-D2

Hozzászólások száma : 4166
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 Empty
TémanyitásTárgy: Orville S2   R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 EmptyVas. Jún. 23, 2019 2:04 pm

.
R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 HII5hsG




Orville S2




Annak ellenére, hogy az Orville első évada pár hete nem igazán nyerte el tetszésemet, nagy reményekkel és bizakodással ültem le a folytatás elé: részben, mert azt mondták, a második évad jobb, mint az első – ráadásul van epizódok fölött átívelő szál is – részben meg mert bíztam benne, hogy ismét sikerül olyan egyedi és jó történeteket kitalálni, mint a múltkori dimenziók között mozgó bolygó esete. A végeredmény azonban messze nem váltotta be reményeimet… ez az évad legjobb indulattal is maximum azonos értékű elődjével, sőt, idén sokkal több olyan epizód volt, amitől a falat kapartam, mint amitől leesett volna az állam. Ismét csak nem sikerült megkedvelnem az epizodikus sorozatokat, ismét zavart az egésznek a rettentően TV íze, és igen, ismét csak nem tudtam vígjátékként nézni a sorozatot (holott állítólag azt kellett volna tennem) – én minden percében a sci-fit kerestem, s nem idiótaságokon akartam röhögni…

A lényeg, hogy semmi nem változott. Van az USS Orville, mint Szövetségi űrhajó, röpköd a világűrben, minden egyes rész pedig egy felmerült probléma megoldásáról szól – idén kevesebb érdekes és izgalmas fantasztikus ötlettel, ámde annál több fárasztó dologgal. Mert mit is mondhatnék rögtön az első két epizódra, ami az általam legkevésbé kedvelt, irtó gáz és mű kinézetű karakter, Bortus körül bonyolódik (ahogy amúgy az epizódok többsége), és amikben egyik esetben az a fő vonal, hogy az illető évente csak egyszer vizel, ezért haza kell mennie a bolygóra, és ezen jeles eseményt a közeli hozzátartozóknak végig kell nézni. Vagy… rettentően fájt az amúgy buzi (miután ugye ők azok, akik csak férfiak lehetnek) moklán figura pornófüggősége, mikor is egy csillag/bolygó közelében rájön a kényszer, és állandóan a szimulátorban tölti az idejét más, hasonlóan mű és gáz kinézetű moklán között. Érteni vélem, hogy valahol van ennek társadalomkritikai mondanivalója, de ha mondjuk ezt nem ezzel a fröccsöntött műanyag fejű figurával teszik, talán még érdekes is lehetett volna – így viszont… anyám. A következő – számomra – mélypont az volt, mikor megváltak attól a karaktertől, akit az egészben a legjobban bírtam: az még talán jó és érdekes is volt, amit a xelayan faj adottságai köré találtak ki, tényleg ötletes az, hogy más gravitációs körülmények között hogy viselkedik egy test… de ha meg már így alakult, akkor a sorozat hátralevő részében is foglalkozhattak volna e témával. A megpróbáltatásoknak azonban még nem volt vége, azzal ugyanis végképp nem tudtam mit kezdeni, amiben egy (tudományos!!) tiszt romantikus viszonyba kerül a hajó mesterséges értemével, Isaaccal – még akkor sem, ha ennek majd később szerepe lesz, ha ez a kínos fejezet megalapoz később egy fordulatot.

A lényeg, hogy eltelt négy-öt rész, és nem találtam a helyemet ebben a világban. Kevés olyan történet volt, ami megütötte azt a szintet, amit én egy hasonló sci-fi sorozattól elvárok, az évad első felében egyedül az E5, a All the World Is Birthday Cake című epizód jött be maradéktalanul ( az E3, a Home is jó lett volna, más végkifejlettel), amiben is az első kapcsolatfelvétel keretében az Orville egy új bolygóra, a Regor 2-re látogat. Ebben ismét egy új, a Földihez hasonló, de egy érdekes külső hatástól eltérő fejlődési pályát bejáró civilizációt ismerhetünk meg – és ismét csak egy érdekes fricskát adva a (tév)hit, vallás által okozott , azokra épülő berendezkedésnek. Oké, a fináléja totál baromság és nem kicsit hiteltelen, de önmagában a koncepció, amiben bizonyos csillagöv alatt született lakosokat életük végéig táborba zárnak azért, mert vélhetően erőszakos hajlamúak – amit egyébként a társadalom, több ezer éves hagyomány alapján el is fogad – az nagyon jó, a felszín alatt pedig sok mindenről el lehet gondolkodni a témában…különösen, ha az ember valahogy beilleszti ezt az emberiség történetébe.

Aztán – ahogy egyébként előzetesen ígérte a baráti szó – a nyolcadik fejezettől kicsit változnak a dolgok. Elkezdődik egy globális háború a fajok között – kapásból egy dupla résszel, először és eddig egyedül az Orville folyamán – ami ugyan felvet jó néhány logikai és hitelességi kérdést, de legalább egy baszott jó űrcsatában végződik. Itt éreztem amúgy talán először, hogy az Orville végre egy igazi sci-fi, ami kilépett saját keretei körül, itt éreztem azt, hogy végre volt pénz, idő és energia valamit normálisan és látványosan megcsinálni. Jó ötlet és szintén egy középső ujj, hogy az emberiség (sőt, a biológiai létforma) mennyire önpusztító, és hogy meg kell tőle szabadítani a galaxist – külön poén volt a ’80-as évekbeli Gyökerek sorozatot hozni példának az elnyomásra – az már más kérdés, hogy az a faj, ami erre, itt, ezt hivatott megtenni, mennyire is életszerű választás e célra. Nekem legalábbis voltak bizonyos fenntartásaim azzal, hogy a korábban hozzájuk rendelt tudás, technológiai fölény birtokában hogy eshet meg néhány esemény ("mágikus véletlenek" – copyright by Niwrok), többek között a saját bolygójukon hogy bóklászhat el egy kisgyerek egy szellőzőrendszerben úgy, hogy felfedezhet egy több tízezer testből, csontból álló hullahegyet egy barlangban… de mindegy, a korábban látottakhoz képest kifejezetten jó volt az EP8 és EP9.

De a csemege még csak ezek után jött. Három rész mindenképp ki kell emeljek a soriból, ami miatt talán érdemes végigülni, s amik miatt az a fránya értékelés csak felkúszott a végére az első évad mellé. Természetesen valami módon mindegyiknek az időhöz van köze, az egyik az időkapszulás E11, Lasting Impressions, amiben az Orville legénysége kibont egy 2015-ben elásott időkapszulát (ne feledjük, a 25-ik században járunk), s annak tartalmát különféle módon dolgozza fel a személyzet. Ekkor nevettem először idén a sorozaton, mikor is a két moklán nikotinfüggő lesz a hajón, miután a kapszulában találnak egy cigit, majd azt a hajó „nyomtatójával” sokszorosítják és szívják agyba-főbe. De tök jó volt Gordon szerelme egy több száz éves nővel is, aki a hajó szimulátora életre kelt neki, majd a múltban járva (ami nem múlt, csak annak interaktív szimulációja) próbál kapcsolatot kiépíteni vele – miközben mindenki arról próbálja meggyőzni, hogy ez nem valóság. A másik két, nagyon jó rész az az utolsó kettő (de különösen az utolsó): az Orville egy fura anomáliába kerül, aminek következtében a hajó kirántja egyik karakterének 7 évvel fiatalabb kiadását a múltból, s hirtelen feltűnik a fedélzeten. Eleve tök jó, mit kezd a két azonos egyén saját magával, van-e joga az idősebbnek bármit megmondani a fiatalabbnak, vagy hogy önmagában az, hogy az idősebb már ott van, úgy, ott ahol, meghatározza-e a fiatalabb tettit. Ha az pl. változtat valamin, akkor nem kellene-e a másiknak is változnia??  Egyáltalán… ha mindenki itt van és így van itt, akkor nem az a logikus, hogy mindez már egyszer megtörtént, s ha megtörtént, hogy van az, hogy az idősebb változat nem emlékszik rá?? Nos, van megoldás, kicsit MIB ötlet, de működik…

… vagyis működne, ha működne, és erre épül az utolsó rész. Az qrva jó volt. Egyrészt ugye van egy alternatív idősíkunk, amiben senki nem az, mint korábban, a világ jórészt elpusztult, az USS Orville a Mariana árok mélyén van, csupán egy ember tudja, mi történhetne valójában, az, aki az előző részben főszereplő volt. Nagyon tetszett, hogy a hajó korábbi legénysége mennyire más egy más környezetben, de mégis mennyire ugyanaz jellemét tekintve, mennyire jól sikerült összehozni az idővel való kavarást a történetben. Ja, a legnagyobb örömömre pedig – miután ugye alternatív ez az idősík – feltűnik egy rég elveszett figura is: komolyan, tudom, hogy fura ennyi negatívum után ezt olvasni, de majdnem a könnyem kicsordult a 14-ik rész vendégszereplőjének feltűnésekor. Mikor mondták, hogy mennek egy régi ismertőshöz, totál másra tippeltem… és ez igaz akkor is, hogy ha a helyére beállt karaktert a végére ugyanúgy meg tudtam kedvelni: érdekes amúgy az ő sorsa is, tök jól le van vezetve, milyen is az, mikor egy kedvencet kell helyettesíteni valakinek valahol.

Összességében azt kell mondjam, hogy minden negatívum ellenére nem bántam meg ezt a két évados kalandot a USS Orville fedélzetén. Leginkább Bortus és a moklánok jelenléte zavart, nem tudok mit kezdeni a figurákkal, s nem tudtam viccként felfogni szerepeltetésüket. Továbbra is rém gagyi, hogy szinte minden létforma a galaxisban humanoid, csupán a maszkok tesznek különbséget a fajok között – ellentétben pl. a SW sokszínűségével – ami maszkok a krillek és a moklánok esetében ráadásul nagyon… khmmm… primitívek. Továbbra sem kedveltem meg a sorozat jellegét, stílusát, látványát, s hiába szoktam, szerettem meg a karakterek nagy részét, az egész sorozat mű jellegén nehezen lépek túl. Még szerencse, hogy sci-fi és hogy vannak benne jó történetek, különben menne a levesbe.




75%


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
R2-D2

Hozzászólások száma : 4166
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 EmptyPént. Júl. 26, 2019 1:07 pm

R2-D2 írta:
.
Dark S1


Ez egyébként talán a Dark egyetlen értékelhető negatívuma: a máshol is kiemelt érthetetlenség. Például a mai napig nem tudom hova tenni a madarakat és a juhokat/disznókat, nem is próbálom, és bizony néha a nézőn képes eluralkodni a kétségbeesés, amikor úgy érzi, végleg elveszett szereplőkben és időkben – a vágások meg még csak felturbózzák ezt... de a Dark nem amerikai sorozat, bátran felvállalja azt, hogy kicsit értelmesebbnek tekinti nézőit, akik képesek megbirkózni a feladattal. S ugyan paradoxonokból sincs hiány – Mikkel esete mindenképp elgondolkodtató – de egyelőre ezt én nem éltem meg negatívumként… örültem, hogy azt nagyjából követni tudtam, hol vagyok. Mert bizony nagyjából tudtam követni, s szerintem ha én tudtam, másnak is sikerülni fog. Az biztos, hogy ezt érdemes megnézni, maradandó élményt képes nyújtani: hangulatával, karaktereivel, (ál)tudományos hivatkozásaival és mindenekelőtt az időben való kavarásával. Jó lesz ennek (is) nézni a második évadát.

90%


Jó lesz ennek (is) nézni a második évadát.


Az bazzeg... Elkezdtem nézni, de miután másfél év telt el az első etap óta, rájöttem, hogy ENNÉL a sorozatnál különösen fontos, ki kicsoda és miért az, aki... scratch

Szóval... az a helyzet, hogy - bár nem szoktam ilyet csinálni - kénytelen leszek (legalább pörgetve) újranézni az első évadot is. R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 3603792908


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
Niwrok

Hozzászólások száma : 3118
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 EmptySzomb. Júl. 27, 2019 5:41 am

R2-D2 írta:
R2-D2 írta:
.
Dark S1


Ez egyébként talán a Dark egyetlen értékelhető negatívuma: a máshol is kiemelt érthetetlenség. Például a mai napig nem tudom hova tenni a madarakat és a juhokat/disznókat, nem is próbálom, és bizony néha a nézőn képes eluralkodni a kétségbeesés, amikor úgy érzi, végleg elveszett szereplőkben és időkben – a vágások meg még csak felturbózzák ezt... de a Dark nem amerikai sorozat, bátran felvállalja azt, hogy kicsit értelmesebbnek tekinti nézőit, akik képesek megbirkózni a feladattal. S ugyan paradoxonokból sincs hiány – Mikkel esete mindenképp elgondolkodtató – de egyelőre ezt én nem éltem meg negatívumként… örültem, hogy azt nagyjából követni tudtam, hol vagyok. Mert bizony nagyjából tudtam követni, s szerintem ha én tudtam, másnak is sikerülni fog. Az biztos, hogy ezt érdemes megnézni, maradandó élményt képes nyújtani: hangulatával, karaktereivel, (ál)tudományos hivatkozásaival és mindenekelőtt az időben való kavarásával. Jó lesz ennek (is) nézni a második évadát.

90%


Jó lesz ennek (is) nézni a második évadát.


Az bazzeg... Elkezdtem nézni, de miután másfél év telt el az első etap óta, rájöttem, hogy ENNÉL a sorozatnál különösen fontos, ki kicsoda és miért az, aki... scratch
Szóval... az a helyzet, hogy - bár nem szoktam ilyet csinálni - kénytelen leszek (legalább pörgetve) újranézni az első évadot is. R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 3603792908


Milyen jó akkor, hogy nem kezdtem még el nézni, így egyszerre nézhetem majd a két évadot Very Happy .

.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
R2-D2

Hozzászólások száma : 4166
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 EmptySzomb. Júl. 27, 2019 9:16 pm

Niwrok írta:

Dark S1

Milyen jó akkor, hogy nem kezdtem még el nézni, így egyszerre nézhetem majd a két évadot Very Happy .

.

Ez most így minden betűjében tökéletesen igaz.

Egyébként másodjára nézve is lenyűgöző, visszajönnek ugyan az emlékek, de még így is parádés az összetettsége.

.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 46 Empty

Vissza az elejére Go down
 
R2-D2 írásai 3.0
Vissza az elejére 
46 / 47 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 24 ... 45, 46, 47  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: