Filmfórum
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
KezdőlapGalleryLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 R2-D2 írásai 3.0

Go down 
+7
Gyulus
Dylan83
andrew1975
téglagyári megálló
mesterjani
Mr. White
Weide
11 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 18 ... 32, 33, 34 ... 49 ... 66  Next
SzerzőÜzenet
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 33 Empty
TémanyitásTárgy: Odaát S13   R2-D2 írásai 3.0 - Page 33 EmptyHétf. Jún. 04, 2018 9:38 pm

.
R2-D2 írásai 3.0 - Page 33 SY0h6TK



Odaát S13




Lucifer a Pokol Ura. Lucifer apa. Lucifer a Mennyek Ura. Lucifer buszsofőr…  Laughing


Ugye, ott hagytuk múltkor abba, hogy megszületik Lucifer és egy ember nő gyermeke, egy nefilim. A Jack nevű fiú kb. 6 óra alatt kamasszá cseperedik (mert anyja még a méhében azt sugallta neki, gyorsan nőjön meg, hisz gyerekként sok veszély leselkedik rá) és amúgy mérhetetlen erővel rendelkezik – amit viszont nem tud még kontrollálni. Az évad indulása alapból ez: a Winchester-fiúk szinte még fel sem ocsúdtak mindazon drámai eseményekből, amik az előző évad végén történtek velük, már kénytelenek bébiszitterként Jack nyomába eredni. Nem kicsit van amúgy Terminátor feelingje annak, hogy egy, a világról semmit nem tudó, szupererős fickó meztelenül flangál a világban – de ez azt hiszem, a SupNat esetében ez szinte alapkövetelmény. Az évad első pár epizódja így arra megy el, hogy a tesók valami módon próbálják megszelídíteni a néha zabolátlan erejű Antikrisztust (ha már ugye Lu fiát annak tekintjük), ez pedig remek morális és egyéb problémákat vet fel hármójuk kapcsolatában. A srác nem igazán tud mit kezdeni magával, anyjáról van némi emléke, Sam és Dean lesznek a pótapái, Sam bízik benne, Dean meg nem – míg nem egyszer csak visszatér majd az, aki tavaly zigóta korában már támogatta. Egy angyal, aki ugye meghalt, de aki ismét főszereplővé kell, hogy váljon ebben az évadban – és akit egy zseniális húzással (értsd: nem izzadtságszagú) hoznak vissza az írók. Amúgy, azt már az is tudja, aki egy percet nem nézett belőle: az Odaátban semmi halál nem végleges, ahol olyan erők működnek, mint ebben a sorozatban, ott bárki, bármikor feltámadhat. A kérdés csak az, hogy hogyan…

Nem szaladok előre, de annyit elárulhatok, hogy az S13 aztán nem fukarkodik a nagy visszatérőkkel. Épp hogy csak Negan (Winchester apu) nem jön vissza, meg ugye a Pokol Királya… rajta kívül aztán itt van mindenki. S hogy ez hogyhogy nem hülyeség? Hát úgy kérem szépen, hogy az Odaát készítői elkezdtek olyan apróságokkal játszani, mint a párhuzamos univerzumok… nekem pedig, aki alig pár hónapja rendesen alámerültem a Counterpart világában, kéjes vigyor ült ki az arcomra minden egyes alkalommal, mikor abban a világban járunk, amiben Sam és Dean meg sem születtek, így nem tudták megakadályozni az Angyalok és Démonok háborúját, amiben a Föld kietlen pusztaság lett. Ráadásul ugye ebbe a világba hopponál Lucifer, Maryvel együtt, innen kellene valahogy visszatérnie a saját kis Földjére – már csak azért is, mert a másvilági Mihály Arkangyal sokkal erősebb, mint ő, és első alkalommal már a szart is kiveri belőle. Az S13 egyik fő karaktere – legeslegnagyobb örömömre – így Lucifer lesz (nem véletlen a kezdő sor), aki nem csak, hogy visszajut közénk, hanem szinte teljesen uralja is az évadot : az után pedig, hogy számomra mára már szinte az egyetlen Lucifer Mark Pellegrino, nekem minden képernyőn töltött perce élmény volt. S hogy beleült Apu székébe… nos, az valami elképesztően bátor és zseniális húzás az alkotók részéről.

Castiel, Dean és Sam Jack erejével megpróbál átjárót nyitni a másik világba, hazahozni anyjukat, a kísérlet pedig némileg balul sül el: Sam és Dean egy harmadik Univerzumba jut, mindenféle szörnyek közé – akikből amúgy jut át ide is – Jack pedig Mary mellé teleportálódik. S hogy ne legyen unalmas, nyílik majd egy negyedik kapu is, ahonnan Hellboy-szerű csápos szörnyeteg próbál idejönni hozzánk… kész Kánaán az egész. A hármas világ egyébként remek lett, egy félbehagyott történetszállal, amit még minden bizonnyal viszontlátunk jövőre. De a csúcs egyértelműen a Counterpart kópia: egy olyan Föld, amiben elvileg majd minden karakternek megvan a párja, csak aminek a története másképp alakult, mert tényleg jött az Apokalipszis. Van Bobby, van Charlie, Kevin, sőt, van másik Castiel is. Meg van ugye Mihály, a hadvezér Arkangyal, aki épp az emberiséget irtja, s akinek – miután tudomást szerzett a mi világunk létezéséről – feltett szándéka, hogy átjöjjön ide. Isten itt sincs, de itt már démonok se nagyon – csak fura, agresszív vámpírok, akik éheznek az emberhiány miatt. Itt az angyalok vérengző vadállatok, itt nincs, aki kordában tartsa őket: ebbe csöppen Jack, aki nefilim hatalmával, játszi könnyedséggel intézi el őket… kivívva ezzel Mihály figyelmét és haragját is. A két világ közti átjárás amúgy nem egyszerű, kell hozzá az Élet Fájának gyümölcse, a Legszentebb Ember vére, Salamon Pecsétje – no meg egy Arkangyal ereje… az S13 egy része ezek összegyűjtésére fókuszál. Szenzációs minden epizód ezekhez kapcsolódva, ismét elég mélyre ástak az írók a mitológiában meg a bibliai káoszban ezek kapcsán – és ha meg még azt is hozzáveszem, hogy Góg és Magóg is előkerül egy epizódban, akkor a szavam is eláll. Arkangyalból viszont kevés van, szerencsére a Pokol Negyedig Hercege, aki mind közül a leggyengébb, az alakváltó Asmodeus (aki amúgy az évad elején maga is pályázik Jackre), épp fogva tart egyet: a fiúknak már csak ki kell őt szabadítaniuk. Vagy… a másik megoldás, elkapni Lucifert, aki ugye szintén Arkangyal volt, Apu bukott fia, s akinek megcsapolt ereje szintén alkalmas átjárót nyitni. Apró megjegyzés: Lucifer torzított igazsága bukásáról, véleménye a családról egyszerűen zseniális dialógusok köré van fűzve – a végén már majdnem meg is sajnáltam szegényt… Egyébként adódik a kérdés: melyik a könnyebb??? Egy összevarrt szájú, megalázott, megtört angyalt rábírni az együttműködésre, vagy elkapni a Sátánt???

Nehéz szavakba öntenem, mennyire összetett, sokrétű, remek karaktereket mozgató lett megint a SupNat. Örökös kedvenc, képtelen vagyok megunni ezt az (ál)bibliai turmixot – így simán átsiklok olyan dolgokon is, amin esetleg más sorozatnál megakadnék. Igen, rengeteg félbehagyott történeti szál van, amiket majd évekkel később (vagy soha) vesznek elő. Igen, kissé tét nélküli, ki hal meg, mikor és hogyan, bár most azért talán pár végleges dolog történt – igaz, ha már maga a Halál (az öreg halál helyett, akit megölt Dean, egy másik, csinosabb Halál, korábban Billie nevű Kaszás) sem engedi meg Deannak, hogy meghaljon, akkor miről beszélünk. Igen, a maga módján roppant önismétlő és kiszámítható az egész – de ezek közül istenigazából semmi nem érdekel. Ez így jó, ahogy van: ha mindenképp akarok valami hibát találni, akkor csupán három dolog jut eszembe: az előző évadban szereplő angol Egyetemeseket mintha a föld nyelte volna el, azok után, amit Sam tett velük, én vártam volna a feltűnésüket. Mintha soha nem is léteztek volna. Aztán, érezhetően kevesebb hangsúlyt fektettek az ún. Ügyekre, amikben a fiúk mindenféle szörnyekre vadásznak – túl erős lett a központi szál, túl nagy a tét, elsikkadt picit az Odaát korábbi lelke. És végül, szorosan ehhez kapcsolódik, hogy elfogyott a popkult humor: sokkal, de sokkal kevesebb ki- és beszólás van benne, mint azt megszokhattuk. Leszámítva az alul található idézetet, némi Starwarsos emlegetést, no meg egy komplett Scooby Doo epizódot (amiben egy megátkozott TV beszívja a főhőseinket és rajzfilmfigurákká válnak), szinte alig van benn valami – olyan ez így egy kicsit, mint egy megszokott étel, kissé alulfűszerezve.

Szóval… lehet mondani, hogy a SupNat sem lett más ennyi idő után, mint egy önismétlő sorozat, amiben szinte ciklusszerűen bárki meghalhat és bárki fel is támadhat – de én ezt nem tudom hibának tekinteni. Ez így jó, ahogy van, ezt, így, ezért lehet szeretni: annyira színes és tágas ez a világ, tele rengeteg mitológiai szörnnyel és bibliai alakkal, hogy szinte képtelenség ráunni. Ráadásul (számomra, legalábbis) felépített egyfajta szabály- és keretrendszert a démonok, szellemek és miegymás köré, amihez az első percektől kezdve ragaszkodik, látszik, hogy van koncepció az egész mögött, látszik, hogy van gazdája a sorozatnak. Van szíve és lelke, mindig képes újat előhúzni a kalapból: ez évi fináléban például azt, hogy valaki megint kölcsönadja a testét valami nagy erejűnek, s úgy marad. Magam részéről érdeklődve várom egy év múlva, mire jutnak a fiúk, mire lesz képes jelen állapotában Jack – meg hogy akkor szerencsétlen másik Mihály, aki még ugye mindig a Ketrecben van, színre lép-e a nagy fenyegetettség miatt. Megint visszatér –e Chuck, hogy néhány atyai pofont kiosszon végre, ki teremt a Mennyben Angyalokat (hisz vannak vagy nyolcan), ki lesz a Pokol új ura, mi lesz a harmadik világból átjött szörny története – és az ez évi viking ősi istenek mellett kiket találnak még az alkotók a világ nagy folklórtárában. És akkor a végén álljon itt az az idézet, ami bearanyozta a napomat és az egész évadot… a körítés annyi, hogy Sam egy kivetítőn magyarázza az újonnan világunkba érkezetteknek az aktuális földi állapotokat…

- A sarki jég olvad. Emberek tüntetnek. A filmvilágban elég nagy felfordulás van éppen...  Milliárdos üzletemberből lett az Egyesült Államok elnöke... szintén elég sok a botrány körülötte.  Ez lenne a világ ... a mi világunk... most.
- Lássuk, jól értem-e... Olvad a sarki jég, a film, amiben a nő kufircol egy hallal, Oscar-díjat nyert,  és az az idióta abból a béna  valóságshow-ból lett  az elnök...
- Igen.
- És ti a mi otthonunkat hívjátok Világvége-világnak?


lol!




85%







.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 33 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 33 EmptyVas. Jún. 10, 2018 10:03 pm

R2.D2 írta:


Páncélba zárt szellem

Így vagy úgy, de nekem tök tetszett ez az egész, így, ahogy elénk tárták: egyszerre tudtam örülni az ismétlődő jeleneteknek és magának az új sztorinak, amit ide kitaláltak. Úgy nyújt nosztalgia érzést az új Páncélba zárt szelem, hogy közben teljesen új utakon jár – ami közben tényleg képes bele is húzni minket a távoli jövőbe. Remek látvány, izgalmas, látványos sztori, egy kifejezetten kellemesebb befejezés: tényleg egy olyan remake, amit volt értelme elkészíteni. Aztán, ha valaki nagyon akar, még így is elgondolkodhat mindazokon a dolgokon, amiket itt csak felszínesen érintgettek, úgymint az emberi tudat kérdése, hogy mitől ember az ember, a szellem tényleg ott él-e a páncélban – na meg hogy a mindent átfogó digitális világ tényleg annyira jó-e, mint ahogy azt ma mondják. Vagy tényleg benn van az, hogy ez által majd valakinek a bábjai leszünk, a beépített mechanikus alkatrészeket gyártó cégé, vagy rosszabb esetben pedig sima hackereké. Akik közül bármelyik manipulálhatja emlékeinket…

… mert hiába mondják, hogy „Nem az emlékeink határozzák meg, kik vagyunk, hanem a tetteink”, az emlékek roppant fontosak ahhoz, hogy tudjuk, emberek vagyunk. Na meg, ahogy egy másik filmben elhangzott, azok az időgépeink a múltba.


80%



Semmit nem változott a véleményem és a moziélményem: másodszor is remekül szórakoztam rajta. Annyi volt a különbség az előző évihez képest, hogy most nem láttam közvetlenül előtte az animét, így a direkt utalások nem tűntek föl annyira. Az is tény, és talán másodjára jobban is látszik, hogy sokkal inkább lett ez most egy akció-scifi, mint egy elgondolkodtató mű az AI-ről, de szerintem remekül megfogták a súlypontokat és nagyszerűen hozták ezt a zsánert - ahogy írtam, maxi tiszteletben tartva a reamake alapját.

Ha meg az ember megnézi a BD kb. 50 percnyi extratartalmát, még inkább át tudja érezni, mennyire is figyeltek az animére, annak folytatásaira, de a mangára is. Kifejezetten jó mindhárom doku, a technikai dolgokba is enged bepillantást, sorra veszi a színészeket - és tök jó volt látni, hogy a '95-ös anime rendezője is feltűnt a forgatáson.

Szóval... nekem megint bejött, igaz, inkább akciófilmként tekintettem rá. Marad a 80%


.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 33 Empty
TémanyitásTárgy: Jurassic World: Bukott birodalom   R2-D2 írásai 3.0 - Page 33 EmptyHétf. Jún. 11, 2018 1:10 am

.
R2-D2 írásai 3.0 - Page 33 LbzOuqG




Jurassic World: Bukott birodalom





Miután harmadszor is megnéztem tegnap este az újjáélesztett Jurassic Park franchise előző darabját, a szemérmesen csak Jurassic Worldre hallgató 2015-ös filmet – és biza harmadszorra is piszokul élveztem – meglehetősen bizakodva mentem ma moziba, a Bukott birodalomra. Hallottam ugyan negatívabb hangokat, de direkt nem olvastam semmit a filmről – nekem a franchise szeretete (de nem elvakult imádata) és Juan Antonio Bayona, mint rendező elégnek ígérkezett ahhoz, hogy ismét jól érezzem magam két órára a moziteremben. Nos, nagyrészt sikerült, az előbb említett szeretet rengeteg mindenen képes átsegíteni, a mozi döntő többségét kifejezetten élveztem – viszont vannak olyan aspektusai, amik mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Néha bizony süt a filmről – illetve hát arról a forgatókönyvről – Hollywood minden butasága, néha olyan észvesztően idióta jelenetek vannak csak a hatás és a látvány kedvéért, hogy ezt csináltam:  faceplam

Például rögtön a legelején: nem árulom el magát a kohéziót, de irtó béna volt, ahogy a szerencsétlen flótás szinte várta a kamera miatt, mikor lesz dínótáplálék Az egész nyitó szcéna – mindamellett, hogy jó kis emlékeztető volt, mi is történt ott 3 éve – olyan tipikusan álomgyári, feleslegesen túlnyújtott és idióta… annyi előnye viszont kétségkívül van, hogy rögtön képes hangulatot teremteni és helyretenni az erőviszonyokat. A csontváz qrva jó, a nyitva hagyott kapu és annak következménye (ld. később szörf) szintén az – igazi, vérbeli Jurassic Park kezdés és hangulat, rögtön az első percekben. Talán egyik film sem indított egyébként ennyire hamar ennyire erős dínós jelenetekkel, úgyhogy a franchise fanok dörzsölhették a tenyerüket. Még akkor is, ha ugye utána van pici visszalépés – de hát muszáj kicsit összerakni a háttér sztorit, mit is keres ismét Owen meg a tűsarkús picsa a szigeten: van egy vulkán, ami mindig is ott volt, csak most épp kitörni készül, ezért az ottani állatpopuláció kihalásra van ítélve. Egy apró megjegyzés azoknak a rosszindulatú okosoknak, akik abba kötöttek bele, hogy miért a Nublarra építették a Parkokat, ahol működő vulkán van – nos, eltekintve attól, hogy ez egy film, kicsit ha körbenéznek a való világban, a mi pici kis Földünkön, meglepő módon találhatnak emberi civilizációt is működő vulkánok tövében. Ebbe belekötni… kicsinyes szarrágás: van a Nublaron egy vulkán, ami kitörni készül és kész.

Egyébként ide kapcsolva van egy egyszerre érdekes, elgondolkodtató és szívet melengető jelenetsor is a filmben – a trailerben is – nevezetesen egy szenátusi meghallgatás, amiben Ian Malcolm doki próbálja lebeszélni a képviselőket az állami mentőakcióról, és amiben a természetre bízza a dolgok elrendezését. Ha kell, haljanak ki másodszor is a dínók, de semmi esetre sem célszerű őket amerikai földre hozni… Jeff Goldbrum cameoja önmagában örvendetes, de ha belegondolunk a kissé talán zavarodottra sikerült beszédébe, annak szomorú pragmatikusságába – no meg számomra talán az egész film egyik legfontosabb felismerésére, akkor külön élmény volt nézni. Úgy hangzik el benn ugyanis maga a Jurassic World kifejezés, hogy megbirizgálta a fantáziámat és az egész mozi ismeretében pedig felvillant bennem az a szinte elképzelhetetlen előrelátás és tervezés, ami végén egy brutális, dínók által előidézett földi posztapokaliptikus világot vizionáltam a harmadik epizódra. Persze, ujjam beleér a bilibe, de talán nem véletlenül ez lett a trilógia címe, talán nem csak az új park neve volt a JW, hanem egy sokkal nagyobb dologra utal… jó is lenne. Mindegy, a lényeg az, hogy megint egy magáncég megy a szigetre az állatokért, s megint nem szívjóságból és állatbaráti szeretetből teszik azt: a kimentés mögött természetesen csúnya anyagi érdekek húzódnak. A film első harmada maga az akció, amiben Owen és csaja (akik a tegnap este óta még sincsenek együtt) is segít, a vulkán felrobban, a hősök meg sikítanak és futnak – szokás szerint. Nincs egyébként ezzel a fejezettel semmi baj, jól megcsinált, látványos jelenetek, jók az állatok, működik a nosztalgia, tök jó volt látni a tegnap este lerombolt parkot.

Néhány bosszantó filmes elem ugyan már itt is fel-felbukkan (Owen és a láva), de talán azt mondhatom, hogy magán a szigeten még nem állt annyira égnek a hajam… annyira nem volt még feltűnő, hogy hőseinket csak nem veszi észre a kifinomult szaglású Allosaurus vagy T-Rex. Fogjuk rá, hogy inkább menekültek, mint vadásztak: meg különben is, ez már az előző részben sem volt szempont, ott is csak egyszer jutott eszébe Owennek, hogy az I-Rex elől benzinnel locsolva álcázza magát. Itt már ilyen nincs, de ahogy mondtam, itt még nem volt zavaró – annál inkább majd később, a birtokon. Nálam a bajok a hajón kezdődtek, már ahogy feljutottak rá, az is kínos volt, de hogy aztán és akkor senkinek nem tűnt föl semmi… az végtelenül buta és gyermeteg forgatókönyvi húzás. Bazzeg, beesik egy teherautó a hajóra, majd szép csöndben leparkol – közben meg együtt nézik az ellenfelek a Nublari végjátékot… és ez az idiotizmus majd még csak fokozódik. Bayona ugyanis a történet szerint (s amitől a netes ítészek annyira el vannak ájulva) beviszi az állatokat egy birtokra, egy kastélyba, hogy aztán ott szabaduljon majd el a pokol – és jöjjenek sorban szembe az idiótaságok. Olvashattok róla máshol, mennyire is jó és újszerű ez a dramaturgia, hogy a tág helyszín felől szűkül a kör, mennyire is átmegy az egész egy gótikus horrorba (anyám, ekkora baromságot) – nekem önmagában egyik sem okozott különösebb katarzist: a szűkülő játszótér pont az állatvilág korábbi színességét vette el, az új helyszín meg valahogy pont elhiteltelenítette a hűha-sikítás-futás korábbi élményét. Már abban sem vagyok egyébként biztos, hogy ha egy ilyen I-Raptor kikerül egy háztetőre a szabadba, pont három nyamvadt ember után kajtatna, ahelyett, hogy elfutna a nagyvilágba… mindegy.

A lényeg az, hogy új helyszín, új szereplők: mindjárt itt van egy kislány, Hammond volt társának, Lockwoodnak az unokája, aki egy rendkívül jó meglepetést hordoz magában, aztán itt van a megunhatatlan Toby Jones, mint üzletember, egy sármos antagonista, Lockwood házából, no meg a már említett Indoraptor nevű jószág. A birtokon van egy esemény, rendezvény, ami a maga nemében egészen parádés ötlet lenne – ha lenne benn a legkisebb kapocs is, ami a valósághoz köthetné. Először is: ki az a hülye, aki itt vásárol, a másik meg, amit megvásárolt, azt mégis hogyan viszi ki az országból (apropó: hogy is hozták be??) – nekem legalábbis az volt az egyetlen kérdésem a moziban: - Te, ki az a hülye, aki ezt vesz??? Huszonmillió dollárért??? Az egész jelenetsornak teljesen nyilvánvalóan az a célja, hogy az Indoraptor elszabadulhasson és néhány főhőstől szív-, fej- és kézszaggató búcsút vehessünk (fogtam is a fejemet rendesen, mikor a faszi bement a ketrecbe, az is annyira béna és buta jelenet volt). Sajnos Bayona vagy szimplán gyenge volt a stúdióval szemben, vagy képtelen volt képessége szerint alakítani az eseményeket, de a mozi vége egy gyermeteg dínós kergetőzős játék, amiben pont akkor és pont úgy menekül meg mindig mindenki, amikor kell, pont annyit tátog az állat, amennyit kell, pont ott és úgy csúszik el, szorul be, hogy a főhősöknek ne essen baja. Egyszer-egyszer ez még el is megy, de itt az utolsó harmad rendszerszinten hozza az ökörséget, (pl. ágy), és az is érdekes, hogy milyen jól tud futni a jó oldalon álló szereplő az őslények elől – szemben ugye a rossz oldalon állókkal. Aztán a horror: tényleg lehetne ez Bayona terepe, de fura mód mindig szemérmesen elfordul a kamera, ha valamelyik állatka táplálkozik, gore egyáltalán nincs (nem is kell, nem is idevaló), a félelemfaktort meg egyszerűen kiölte a fentebb vázolt koncepció: sokadik eset után úgyis tudni lehetett, hogy a félelmetes dög nem jut el áldozatáig…

Ami tény és nem elvitatható: még így is roppant szórakoztató lett az egész. Látványos, ízig-vérig nyári blockbuster, ami azonban sajnos ennek a kategóriának minden átkát is magával cipeli. Van benn humor, az jól is áll neki, vannak benn egészen jó és jól működő dolgok (a kisraptoros videók például veszettül tetszettek), kapcsolatok, meglepetések, koncepciók, hihetetlenül élethű CGI, meg kétségkívül van alázat is a korábbi mozik iránt. Van benn nem kevés morális felvetés, külön jó ebben Maisie, a lány szerepe, racionalitás kontra állatvédelem, szerintem még a PG-13-as besorolást sem el nem érő szintű horrorság, meg egy lehetséges jó alap egy qrva jó lezárásra (amiből nem lesz, nem lehet semmi)... én speciel tuti, elpusztítanám a következő epizódban, vagy epizódra az emberiséget – na, az ütős lenne… De most, itt én még egyáltalán nem éreztem rajt azt a világmegváltó újdonságot, „mást”, amit annyi helyen magasztalnak, sokkal inkább volt az a benyomásom, mintha az Az elveszett világot látnám újracsomagolva… nagyjából annak butaságfaktorával együtt, csak 21 évvel később. Ez tényleg csak egy szórakoztatóipari termék lett, aminek nyereséget kell hoznia – s ami nyereség oltárán nem kellett sem túl okos, sem túl eredeti forgatókönyvet írni.

Így is lehet szeretni, de én most ezt annyira nem szeretem, mint a korábbiakat.





75%



.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 33 Empty
TémanyitásTárgy: Sicario – A bérgyilkos   R2-D2 írásai 3.0 - Page 33 EmptyHétf. Jún. 18, 2018 8:58 am

Niwrok írta:

R2-D2 írta:

Sicario – A bérgyilkos

Dennis Villenevue ugyanis sem a Fogságbannal, sem az Enemyvel nem lopta be magát a szívembe – s amilyen zseniális elemekből áll a Sicario, amilyen erős pillanatai vannak, kifejezetten bosszantó az egész összkép tükrében. Ez egy óriási kihagyott ziccer, az év egyik legjobbja lehetett volna, ha egyrészt a főszereplő nem olyan balfasz mint amilyen, illetve ha a bérgyilkosos mozi felvállalt és következetesen végigvitt volna egyfajta zsánert…

S végül, ha nekem nem hisztek, olvassátok el Remo kolléga vonatkozó írását… abban is benn van minden. Ezúttal maxi egyet értek vele.

60%


Önmagában sem volt túl vonzó ez a film, nem keltett érdeklődést, és legalább te sem csináltál kedvet hozzá Smile .

Nem azért, hogy mentegessem Villeneuve-öt, hiszen minden filmre végülis a rendező mondja rá az áment (persze a producerek által szabott keretek között), de ha valami ennyire koncepcionálisan vacak, ennyire rosszak a karakterei, akkor szerintem inkább a forgatókönyvírót érdemes megköpködni Smile . Jelen esetben pedig egy olyan emberről beszélünk, aki ez előtt a film előtt legfeljebb bevásárlólistát írt   hmmm   .


"Bevásárlólista"  Rolling Eyes ... Taylor Sheridan akkor talán még tényleg csak annál tartott, azóta viszont összekalapált egy A préri urait meg egy Wind Rivert, amik nekem nagyon bejöttek. A Sicario viszont igazán csak azért került sorra, mert a háttér felhívta a figyelmem a folytatásra  Smile ...

... Mert azért arra emlékeztem, hogy túl sok jót nem olvastam róla. És valóban, a főszereplő Kate inkább tűnik turistának a juarezi drogpokolban, mint FBI-ügynöknek, a bankos akciónál nyújtott produkciója pedig kimeríti a "kínos" fogalmát, ahogy kétségbeesetten ráharap a törvényesség utolsó morzsáira... de azért végig ott van, hogy mit is tudna csinálni? A törvény képviselőjeként alibiből odadobják a mélyvízbe, amikor még az előző akció borzalmaiból sem sikerült felocsúdni, a főnöke kijelenti, hogy semmilyen segítségre nem számíthat tőlük, és az elvileg társai kétszer is fegyvert fognak rá... Az biztos, hogy a másik két Sheridan-filmhez képest ebből még hiányoznak az erős, összetett karakterek és drámák, pedig lenne itt alapanyag bőven, ezért szerintem sem lett túl jó...

De annyira rossz sem, mert a két óra is csak arra elég, hogy minél többet megmutassanak abból a háborúból, aminek a legkifejezőbb képe igazán az utolsó: amikor a gyerekek és a szülők már nagyon meg sem rezzennek, ha lövéseket hallanak. Az öntörvényű világ nagyon megy az írónak, Villeneuve pedig ugyan bele van szerelmesedve a néma képekbe, mint a repülő árnyéka a pusztaság felett, de legalább talált hozzá olyan operatőrt, aki ezt élvezhetővé tudta tenni.


7,5/10
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 33 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 33 EmptyHétf. Jún. 18, 2018 8:10 pm

R2-D2 írta:


A nagy fal


Szóval annak ellenére, hogy valóban lehet ekézni Az A Nagy Falat némi plágium miatt, hogy valóban (sok) minden elemében tisztára Hollywood, én kifejezetten élvezem ezt az utazást a puskapor után. Bárcsak az Álomgyár szórna magából ilyen minőségű filmeket…

80%


Most ez került sorra a türeltmetlenül polcon toporgó, újranézésre váró lemezek közül... és, megmondom őszintén másodjára talán még jobban élveztem, mint elsőre. Még inkább kevésbé zavartak a butaságok, még inkább beszívott a puskapor utáni kalnad.


Lenyűgöző az egész színes világ, a Fal védői, az ostrom, minen, ami a mozi első háromnegyedét jellemzi. Tetszett a misztikum, a fantasy behozása is a sztoriba, talán csak a végén bicsaklott meg a fővárosi eseményeknél. Igazi, szórakoztató hollywoodi - bocsi, mégsem - blockbuster, remek karakterekkel és látvánnyal.A BD képe és hangja (az Atmos még True HD 7.1-re lekverve is ütős!!) nem kevésbé bámulatos, s nagy örömömre informatív, magyar feliratos extrák is vannak.

Szóval, jó ez, olyan többször elővevős, másfél órás szórakozás. Marad a 80%. Smile


.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 33 Empty
TémanyitásTárgy: A széf   R2-D2 írásai 3.0 - Page 33 EmptyCsüt. Jún. 28, 2018 6:10 pm

R2-D2 írta:
.

A széf

No. Megint az van, hogy a fél világ utálja ezt a mozit, mindenféle B- meg Zs kategóriás kacatnak titulálja – én meg tegnap éjjel kifejezetten jól szórakoztam rajta. Sőt, ennél sokkal, de sokkal gyengébb horrorokat is láttam már, amiket meg piedesztálra emelt a „szakma” (pl. The Babadook): nem azt mondom, hogy most aztán ettől lefossa az ember a bokáját, de azt állítom, hogy a heist mozi és korhatármentes (itthon 16, de az imdb szerint mentes) horror keverékének a maga módján még működik is.

Összességében én azt mondom, hogy ez az A széf nem egy rossz film. Nem idegesített öl, nem fogtam a fejem közben és nem is aludtam be rajta. Persze, elvárástól függően lehetne teljesen más és jobb is, ha máshogy súlyozták volna a horror és a heist mozi arányát, lehetne félelmetesebb is, de valahol úgy érzem, mégiscsak működik az az eszement koncepció, hogy szegény bankrablók 35 éves életre kelt szellemekkel találkoznak a nagy pénzhez vezető útjukon. Kicsit, olyan talán, mint az A 13 kísértet – az sem volt egy nagy eresztés, de a maga módján kifejezetten fogyasztható volt. Mint ez.

75%


Háááát... Nem mondom, hogy nem volt lehetőség az ötletben (a bankrablósból szellemjárásba forduló moziban), hogy egy-két jelenet nem volt eltalálva (nekem a kedvencem a "Számold meg a túszokat!" volt), és hogy a pár jobb színész nem dobta volna fel a filmet... de ez így nagyon gagyika volt szegénykém...

Nem is a látvány miatt, bár az is inkább volt kínos, mint ijesztő (a maszkok még jók, de a CGI, főleg az első szellemé), és nem is az erősen színitanodás színészek miatt, mert azt még befolyásolhatta a kábeltévés szinkron. A rendezés, a vágás és a forgatókönyv viszont annyira gáz, hogy azért bizony bőven jár a Zs-kategóriás plecsni. Rég nem láttam olyan filmet, ahol ennyire nem foglalkoztak volna azzal, hogy ki és mi hol van, ki mit lát, és hogy ki hogyan reagál... egyszer csak megjelentek, vagy eltűntek szereplők és tárgyak, és ez egyáltalán nem látszott zavarni senkit. Lehet apróság, hogy honnan jött a fickó, akit egyszer sem mutattak addig, amíg lábon nem lőtték, hogy honnan húzta elő a bankrabló a fehér törülközőt, amivel elkötötte a sebét, és a rendőr, aki azt mondja a társának, mégis benéz a bankba, de soha nem érkezik meg oda, csak már az erősítéssel együtt, órákkal később... de azért öt percen belül három ilyen eléggé el tudja venni a kedvem bármilyen filmtől. Még az is bagatell lehet, hogy egy bankban 35 évig nem változik a biztonsági rendszer (egy olyanban, ami leégett, és másik bank van a helyén...), vagy az, hogy alagsori folyosó közepére ki épít széfet. De amikor az sem zavarta a bankrabló csajt, hogy a társa már nincs abban a széfben, amiben látta bezáródni oda, onnantól már inkább csak azért néztem végig, mert azok után ennél rosszabb nem jött...

Spoiler:

Engem sem idegesített fel, nem aludtam be rajta, de fejfogás azért volt benne bőven  Wink . A The Last Shift például ugyanennyi pénzből és ötletből is ezerszer jobb volt.

5/10
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 33 Empty
TémanyitásTárgy: Lost in Space S1   R2-D2 írásai 3.0 - Page 33 EmptyVas. Júl. 01, 2018 2:16 am

.
R2-D2 írásai 3.0 - Page 33 ZCNALhI




Lost in Space S1





Gondolom, sokan vagytok úgy – velem együtt –, hogy ezt a címet hallottátok már, de nem igazán tudtok felidézni sok konkrétumot vele kapcsolatban: nos, ez talán nem is csoda, hisz az első, ezen a címen készített alkotás egy TV sorozat volt, még 1965-ben, ami három évadot és 83 epizódot ért meg. Aztán, 1998-ban egy mozifilm kereteiben feldolgozták a sorozat történetét – talán szégyen, de nekem ez is kimaradt – valamint van egy képregénysorozat 1991-ből, szintén a ’65-ös TV show-ra alapozva. Ha meg ugye az ember nem ismer valamit, amiről ír, kicsit utánaolvas: úgy néz ki, minden korábbi feldolgozás nagyjából ugyanazt a sztorit viszi végig, a Robinson család, mint első kolonizálók történetét, akik dr Smith szabotázsakciója miatt kerülnek bajba… nos, a tisztesség kedvéért illik rögtön az elején tájékoztatni a nagyérdeműt, hogy a Netflix feldolgozásában azért jócskán eltérünk (pozitív irányban) ezektől az eseményektől. A neveken és az alapkoncepción, az űrhajózáson kívül sok közös nincs a sztoriban (legalábbis, egy évad alapján nekem teljesen más dr Smith „épült fel”, mint korábban), az új Lost in Space sorozat teljesen érthető és élvezhető akár a korábbi széria, akár a mozifilm ismerete nélkül is. Sőt, így még a hasonlítgatás kényszere sincs az emberben.

Aki olvas minket, az nagyjából tudja, hogy mennyire közel áll szívemhez a sci-fi, azon belül is a világűrben, távoli világokon játszódó sci-fi. Ebből kifolyólag senki számára nem szabadna, hogy meglepetést okozzon, hogy nekem qrvára bejött ez a sorozat is: a szinte mozifilmeket meghazudtoló látvány mellé egy igazán érdekes és kalandos sztorit kaptam, jól összeszedett karakterekkel, remek, általam korábban, máshol megkedvelt színészekkel. Eleve már ugye Flint kapitány a főszereplő a Fekete vitorlákból (kapitány itt is, ott is  Laughing ), meg aztán itt van Jackie Sharp a Kártyavárból – ők ketten nekem már tök nagy hendikepet jelentettek induláskor. Aztán, sokakkal ellentétben nekem totál bejött ennek az egésznek a családias, könnyedebb, limonádébb hangvétele – annak ellenére, hogy mondjuk a Robinson család belső viszonyai meglehetősen hollywoodi sablonok alapján lettek összerakva, nekem most kifejezetten egy ilyen kis „aranyos” sztorira volt szükségen. Igen, a leggyakrabban hangoztatott „szitokszó” a Lost in Space-szel kapcsolatban, a túlságosan gyermeteg, családias jelleg, de szerintem ennek, itt, ilyen mixben pont ez áll jól. Persze, lehetett volna egy sokkal drámaiabb, véresebb évadot készíteni a témáról, bizonyos szemszögből nézve valóban sokkal több volt ebben – de miután ez mégiscsak a ’65-ös mű remake-e, szerintem pont ezzel a családias megközelítéssel tettek jót a hangulatnak. A baj csak az, hogy sok esélyt nem látok rá, hogy ezt valaha szinkronosan meg tudná az ember nézni a gyerekeivel családi körben – véleményem szerint pont e célból készült.

No, ennyi felvezető és mellédumálás után, nézzük, mit látunk 10x közel egy órában. A sorozat első epizódja rögtön a dolgok közepébe vág, a Resolution nevű csillaghajón bekövetkező (később kifejtett) katasztrófa következtében a kvázi mentőkabinként is funkcionáló, telepeseknek szánt űrhajók tucatjai zuhannak, jobb esetben szállnak le egy ismeretlen bolygóra. Eleve már itt eltértünk az alapkoncepciótól, hisz itt a Robinson család (igen, beszédes és kínos név, de ezért nem a mostaniak a felelősek) nem egyedüli és első kiváltságos telepesek, hanem a sokadik transzport, sőt, az Alfa Centauri már részben kolonizált is. Velük indítjuk a történetet, velük merülünk el a kalandba, a Jupiter 2-vel, az ő hajójukkal zuhanunk le – egy hóval és jéggel borított helyszínre (bosszantó apróság megint, de azért ha már a környezetet ennyire fagyosnak tetszenek ábrázolni, illene a karakterek viselkedését is hozzá igazítani). A család kisebb sérülésekkel megússza a landolást, azonban a hajó víz és jég alá kerül, ha pedig nem szereznek energiaforrást, a hideg végez velük. John, az apa (Toby „Flint” Stevenson) és Will, a legkisebb kölök (Maxwell Jenkins) elindul egy remek ötlet alapján fűtőanyagot szerezni, de ahogy lenni szokott, egymás után történnek a rossz dolgok… szokták mondani, a baj csőstől jön. Maureen, az anya (Molly „JackieSharp” Parker) ráadásul sérült, gyakorlatilag a semmi közepén műteni kell, még szerencse, hogy az idősebbik lány, Judy (Taylor Russel) orvosira készült még a Földön és testvérével, Pennyvel (Mina Sundwall) neki tud állni a sérülés ellátásának. Engem egyébként már ekkor nagyon megfogott az az átgondolt karakter-táblázat, ami itt az első epizódban is kibontakozik: bizony, Robinsonék külön-külön mind jók valamiben, s szinte az egész évadban látjuk ennek a gyümölcsét. Később is gyakran kerülnek szorult helyzetbe, ahonnan vagy egyedi tudásuk, vagy közös munkájuk menti ki őket – s nem, egyáltalán nem éreztem sem túlzónak, sem erőltetettnek azt az irányt, amit többen kritizálnak, miszerint a sorozat nem más, mint a szereplőket saját hülyeségük miatti szorult helyzetbe küldése, majd onnan csodával határos megmenekülésüknek összessége. Oké, persze ez a váz, de hát könyörgöm, ez egy családi sci-fi 10 órán át, ahol űrhajótöröttek próbálnak elszabadulni az egyre veszélyesebbé váló bolygóról – mi más dramaturgia lehetne???

Természetesen valahol én is párhuzamba állítottam magamban az amúgy méltatlanul alulértékelt Terra Novával, de ugyanúgy eszembe juthatnak róla a klasszikus ifjúsági kalandfilmek is. A Robinson család kezdeti frontvonalai az évad végére eltűnnek, mindenki megkapja a maga 15 perc hírnevét, és ez tök jó így – legalábbis a koncepcióba tökéletesen beleillik. Az események szerencsés (vagy szerencsétlen) alakulása folytán Will kapcsolatba kerül egy idegen létformával, egy robottal, ami aztán az origi történettől eltérően teljesen más irányt ad a sztorinak. Aztán már a második részben feltűnik további két, eredeti  – kissé (nagyon) átformált szereplő: azt a bizonyos dr. Smithet itt most egy nő játssza (Parker Posey), illetve a korábbi pilótából, Don West (Ignacio Serricchio) ezúttal technikus csináltak… s ha már itt tartok rögtön két megjegyzést is kell tegyek. Az első, hogy a nő valami hihetetlenül jól megírt karakter, néha annyira ki tudott akasztani az álnok kígyó jelleme, hogy ha nem láttam volna már néhány más, nála is aljasabb női főszereplőt, akkor bizony kapásból dr Smithet gyűlölném a legjobban a képernyőn. A másik meg Don: kérem, a végére abszolút kedvenc lesz a srácból, bizonyos szemszögből simán ellopja a show-t a többiek elől, az a humor, az a tudás, az a lazaság, amit ő képvisel az évadban, már önmagában elég a megnézéshez. Természetesen, még ha külön utakon is indulnak főszereplőink, az évad második felére minden és mindenki összeér – és megint hamar kiderül, hogy bármilyen veszélyes is tud lenni a bolygó (vagy egy robot), a legnagyobb veszély az emberre mindig az ember maga…

A sorozat számomra egyszerre tudott roppant szórakoztató és kalandos lenni, valamint ezzel egyidejűleg a sci-fi másik alaptézisét, a tudományt is képes behozni a sztoriba. Mesélés közben oktat, tiszteleg, sok-sok olyan információt ad át az űrutazásról, ami az arra fogékony nézőket érdekelheti. Szakértői szemmel minden bizonnyal van benne jócskán túlkapás, de laikusként egyáltalán nem éreztem azt, hogy itt most annyira hülyének néznének… ráadásul az elsőre hihetetlennek tűnő tudást, képességet, a jelenben felhasznált, szorult helyzetből történő megmenekülést mind-mind szépen megalapoznak azokkal a flashbackekkel, amikben azt mutatják be, kik ezek a Robinsonék és miért is kell elhagyni a Földet. Tök jó, hogy minden családtaggal tudnak foglalkozni – sőt, dr. Smithtel is, - tök jól fel van építve és ki van találva minden… talán csak Don múltja hiányzik, egyelőre. De pl. zseniális a Harris lányok esete, mint ahogy John apu karácsonyi meglepetése is. Kiválóan vannak beleolvasztva a múlt képei a jelen eseményeibe, valóban remekül fednek fel dolgokat, árnyalnak karaktereket – ld. pl. Maureen esetét. Egy dolog volt csak, ami bosszantóan laposra sikeredett, a barlangos epizódban Will és az adóvevő. Kb. az első percben tudtam, mi lesz belőle – kicsit el is lőtték a meglepetést, még akkor is, ha rutinos nézőként nem igazán hittem el, hogy mindaz, amit korábban láttunk, végleges lehetett. Ja, meg talán a „Danger, Will Robinson” esetében jött a másik túltolt klisé: eleve már a cím is árulkodó, de ebben a közegben egyáltalán nem okozott meglepetést, hogy merre fordul a karakterek sorsa.

Nem szaporítom tovább a szót: a Lost in Space nagyon kellemes élményként vonul be a kis szívembe: egyszerűen tök jó volt nézni a nagyszerűen megalkotott háttér előtt a Robinson család harcát az elemekkel, majd az antagonistával. Vérbeli családi kaland sci-fi, amit én meg nagyon szeretek, egy több lábon álló, több más sorozathoz kapcsolható kiváló Netflix alkotás. Egyszerre van benn a Taken, a Star Trek és az Apollo-program intelligenciája, a Terra Nova kalandossága, picit talán a Felemelkedés kavarása, a Super 8, az E.T, a vagy a Stranger Things gyermeteg bája is… csak ez most nem egy amerikai kisvárosban játszódik. Az meg hab a tortán, hogy a valami érthetetlen okból csak az epizódok felében fellelhető főcím önmagában baszott hangulatos, és tökéletesen illik a felsoroltakhoz. Ja, és ami a legfontosabb: végre nem kell mérgelődni a finálé után, mert a Netflix berendelte a második évadot – így legalább megtudhatjuk, most épp hol vesznek el az űrben.




85%




.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 33 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 33 EmptyVas. Júl. 01, 2018 10:46 am

R2-D2 írta:

Lost in Space S1

Nem szaporítom tovább a szót: a Lost in Space nagyon kellemes élményként vonul be a kis szívembe: egyszerűen tök jó volt nézni a nagyszerűen megalkotott háttér előtt a Robinson család harcát az elemekkel, majd az antagonistával. Vérbeli családi kaland sci-fi, amit én meg nagyon szeretek, egy több lábon álló, több más sorozathoz kapcsolható kiváló Netflix alkotás. Egyszerre van benn a Taken, a Star Trek és az Apollo-program intelligenciája, a Terra Nova kalandossága, picit talán a Felemelkedés kavarása, a Super 8, az E.T, a vagy a Stranger Things gyermeteg bája is… csak ez most nem egy amerikai kisvárosban játszódik. Az meg hab a tortán, hogy a valami érthetetlen okból csak az epizódok felében fellelhető főcím önmagában baszott hangulatos, és tökéletesen illik a felsoroltakhoz. Ja, és ami a legfontosabb: végre nem kell mérgelődni a finálé után, mert a Netflix berendelte a második évadot – így legalább megtudhatjuk, most épp hol vesznek el az űrben.

85%


Én is szemeztem vele, de egyelőre úgy érzem, a sci-fi sorozatokra való igényem a The Expanse, az ifjúságira vonatkozót meg a The Stanger Things egyelőre kielégítette.
De hát amúgy is az a "szokás", hogy addigra nézem meg az ilyen sorozatok első évadát, amire már a második is majdnem kijött Smile .

.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 33 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 33 EmptyVas. Júl. 01, 2018 11:55 am

Niwrok írta:


Én is szemeztem vele, de egyelőre úgy érzem, a sci-fi sorozatokra való igényem a The Expanse, az ifjúságira vonatkozót meg a The Stanger Things egyelőre kielégítette.
De hát amúgy is az a "szokás", hogy addigra nézem meg az ilyen sorozatok első évadát, amire már a második is majdnem kijött  Smile .

.

egyetért

Azért remélem, a Dark-kal és a Counterparttal nem vársz addig. peace
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 33 Empty
TémanyitásTárgy: A párizsi vonat   R2-D2 írásai 3.0 - Page 33 EmptySzer. Júl. 04, 2018 2:04 am

.
R2-D2 írásai 3.0 - Page 33 OpubMYG



A párizsi vonat




2015. augusztus 21-én az Amszterdamból Párizsba tartó Thalys szuperexpresszen egy marokkói származású férfi a WC-ből kilépve tüzet nyitott az utasokra, egy utast súlyosan megsebesített, a nagyobb tragédiát pedig csak azzal sikerül elkerülni, hogy a vonaton utazott három amerikai srác, akik rávetették magukat a felfegyverzett támadóra. A három fiatalember közül kettő épp szabadságon lévő katona – így némileg érthetőbb a bátorságuk –, és Eastwood mester szerintem épp ezért úgy érezte, hogy az egész esemény az (amerikai) hősiesség újabb mintaképeként vászonra kívánkozik. Az, hogy az egész akció, maga a támadás tulajdonképp egy szűk10 percnyi mozgóképben elmesélhető lenne, az a veterán rendezőt nem szokta zavarni, a Hudson folyóra letett gép 208 másodperces landolásáról is képes volt a 2016-os év legjobb moziját produkálni másfél órában… így minden reményem meg volt arra, hogy a vén direktor újra egy nagyszerű filmet rak le elénk.

Két nagyon fontos dolgot tisztázni kell, mielőtt bárki leül a film elé: az egyik, hogy ez nem egy akciófilm, úgyhogy aki arra számít, hogy itt akár csak egy Nincs kiszállás szerű Liam Neesonos mozit kap (a vonat miatt adja magát a párhuzam) az csalódhat. Ez a film sokkal inkább foglalkozik azzal, hogy azok a mindennapi hősök, az a három srác hogy jutott el odáig, hogy később szinte gondolkodás nélkül, fegyvertelenül szembeszálljanak a támadóval – különösen igaz egyikükre, a Spencer nevűre. A másik, szerintem sokkal fontosabb és sokkal megdöbbentőbb dolog, amiről én is igazából az utolsó pillanatban értesültem: kérem szépen, ezt a filmet nem színészek játsszák, hanem maguk az esemény átélői!!! Eastwood már a Sullyban is húzott hasonlót, mikor több, mentésben résztvevő emberrel újrajátszatta a karaktert, de hogy egy egész filmet szánjon három olyan srácra, három főszerepre, akiknek köze nem volt eddig a filmezéshez, akik úgy adták önmagukat, hogy egy percre nem fordul meg az ember fejében, hogy ők nem színészek – nos, ezt bevállalni és így levezényelni, egyszerűen zseniális. Komolyan, ennek az információnak a birtokában a film is sokkal jobban be tud jönni, szinte ámulattal nézi az ember, mire képesek az amatőrök a profi kezében…

A bevezetőben is leírt események ismeretében elvileg túl sok meglepetéssel nem tud szolgálni a film: van a támadás, ami úgy történik, ahogy, megváltoztatni a történteket nem nagyon lehet (már csak a rövid időintervallum miatt sem – hisz más Trója ostromát 2000 év távlatából átélni, meg más egy három éves sztorit újra látni), dramatizálni, finomítani is csak minimálisan. Innentől pedig annak kell érdekesnek lenni, azt kell érdekesen tálalni, kik is ezek a srácok, honnan jöttek és hogy jutottak el Amszterdamba… ami egyébként alapból is érdekes, tekintve, hogy amerikai katonák. Eastwood így – részben azért a játékidő kitöltése miatt is – eléggé messziről indítja a történteket, egészen visszautazunk a srácok gyerekkorába. Persze, lehet ezt nézni szimplán időhúzásnak, a játékidő kitöltésének is – de nekem kifejezetten bejött két dolog miatt: egyik, hogy az egész kiskölkös rövid intermezzónak volt valami ifjúsági filmes bája, jó volt az a kis lázadó, katolikus iskolából kilógó viselkedés, gondolkodás, amit az ifjú Spencer/Alek/Anthony képviselt, valamiért (  Laughing  ) tök tudtam velük azonosulni. A másik meg Spencer karakterében, jellemfejlődésében rejlik: nem véletlen, hogy Eastwood ennyi időt foglalkozott vele, menet közben talán nem is érti az ember, miért – de aztán abban a pár percben az egész mozi, a srác becsvágya, tettrekészsége igazolást nyer… és ez bizony zseniálisan fel van építve a végére.

Az elején kellett volna megemlítenem, de Eastwood filmje tulajdonképp a három srác által írt The 15:17 to Paris: The True Story of a Terrorist, a Train, and Three American Heroes című életrajzi könyv feldolgozása. Ez vélhetően azért sok mindent meghatároz, hisz vélhetően azt is meg kellett tölteni mellékes tartalommal – ahogy a mozit is. Több helyről hallottam, hogy unalmas a film közepe, meg mi szükség volt a kirándulásos szakaszra: nos, természetesen ezekkel a hangokkal sem értek egyet. Szerintem igenis fontos megtudni azt, hogy miért és hogy az istenbe került három amerikai srác pont akkor, pont arra a vonatra – totál véletlen az egész – valamint hogy végre nem egy túltolt, pia- és pinagőzbe burkolódzó katonai eltávot látunk, hanem három normális amerikai fiatal normális vakációját. A normális amúgy lehet, hogy nem az átlagost jelenti esetünkben, hisz önmagában már az fura picit, hogy átjönnek Európába, mert érdekli őket, várost néznek, s filmként sem csupán egy Motel-szerű partitúra kerül a képernyőre: úgy látszik, Spencerék is, de mag Eastwood is jóval visszafogottabb ennél. Ha volt is ilyen, az érthetően kimaradt a memoárból, ezzel pedig extra pontokat szereztek nálam a főszereplők.  A lényeg mindenesetre az, hogy a film közepén, az ifjúsági felvezető, valamint Spencer katonává válása után van egy szakasz, amiben látszólag céltalanul bóklásznak Európában, épp hogy csak felszállnak arra a bizonyos járatra, egyáltalán Amszterdamba se nagyon akartak eljutni. Eastwood remek érzéssel építette bele a történetbe a kirándulást: maximálisan kiélezte az egész esemény véletlenszerű jellegét, valamit sikerült közelebb hozni a fiúkat emberi viselkedésükkel.

Most olvasom csak, mennyit írtam már, de a merényletes részt még nem is érintettem: nos, arányiban kb. ugyanígy van a filmben is. Maga az akciójelenet, az igazi izgalom, az kb. negyed óra, amikor is a marokkói Ayoub El Khazzani (Ray Corasani – mekkora poén lett volna az igazival forgatni) előjön a WC-ből és lövöldözni kezd/akar a vonaton. Először Spencernek tűnik fel, s minden korábbi élményét, tapasztalatát, sikeres és sikertelen vizsgáit, gyakorlatait egy pillanatba sűrítve megtámadja az arabot. Ez után siet segítségére két társa, és kezdődik egy őrült birkózás a szűk térben – némi vérrel és egy komolyabb sérüléssel karöltve. A legjobb az egészben az akció remek fényképezésén és intenzitásán kívül a hitelessége: végre nem egy túltolt, agyon koreografált bunyót látunk (azoknak is megvan a bája, de nem itt), hanem nagyjából egy izzadtságban fürdő, kőkemény, hihető birkózást két, három hús-vér ember között. Akik nem szuperhősök, csak saját kiképzésükre hagyatkozhattak, akik talán tudatában sem voltak annak a veszélynek, amibe fejest ugrottak: amíg az arabnál fegyver volt (először lőfegyver, majd kés), addig semmi nem lehetett biztos, hiába Spencer és Alek kiképzése, akár ott is maradhattak volna. A helyzetet pedig nehezíti a szűk tér – próbáltatok már vonaton verekedni? – ami megint csak nem kedvezett a fiúknak… még egyszer külön dicséret a rendezőnek és az operatőrnek, hogy mindezt így, ilyen intenzitással, ilyen fényképezéssel be tudta mutatni. A dokumentarista érzés egy percre sem jön elő az emberben – pedig aztán tulajdonképp olyan, mint egy bírósági bizonyítási eljárás, újrajátszva az eseményeket – sőt Eastwood valahogy képes volt olyan érzelmi töltetet is adni a jelenetnek, hogy egy bizonyos ponton az ember szíve összeszorul, örömtől, sikertől, a hősiességtől.

Nem állítom, hogy ez Eastwood legjobb filmje, eleve maga az alapanyag sem volt annyira tartalmas és izgalmas, hogy ebből világraszóló drámát lehessen csinálni. Amit viszont lehetett, azt a rendező kihozta a történetből és az amatőrökből, a menet közben szempillantás szerűen elhelyezett előretekintő, később bekövetkező akcióbevágásokkal jó ütemben töri meg az építkezős időszakot, egyidejűleg fel is csigázza a nézőt, mi és mikor is fog történni. Képes megint másfél órányi anyagot kreálni 10 perc bunyóból, és szerintem a finálé kitüntetéses, hősös szakasza sem megy át giccsbe… bár, e tekintetben ízlések és pofonok, ugye… Az A párizsi vonat egy egyszerű emberek által véghezvitt egyszerű hőstörténet, ami talán szerintem sem érdemelt volna meg önmagában egy megfilmesítést – még a Sullyhoz viszonyítva sem – de ha már megcsinálták, legalább egy igazán érdekes és korrekt másfél órás mozit hoztak össze. Ebből kifolyólag talán önnön léte a legnagyobb (elenyésző) hibája is egyben: nem vagyok benn biztos, hogy ez az esemény akkora hőstett lett volna, mint amekkorát kreáltak belőle… s nem kimondottan Eastwood, hanem a francia és az amerikai kormány is. Csak most olyan korban élünk, mikor a kis hőstett is nagyobbnak tűnik, a világnak mindig is szüksége volt hősökre, mindig is volt belőlük elég – aztán van, akit megdicsőítenek, van, akit nem. Ettől függetlenül maxi tisztelet Spencer Stonenak, Alek Skarlatosnak és Anthony Sadlernek, hogy ezt megcsinálták.

Az imdb pontszáma meg egy baromság.





80%



.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 33 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 33 EmptySzer. Júl. 04, 2018 7:28 am

R2-D2 írta:

A párizsi vonat

A lényeg mindenesetre az, hogy a film közepén, az ifjúsági felvezető, valamint Spencer katonává válása után van egy szakasz, amiben látszólag céltalanul bóklásznak Európában, épp hogy csak felszállnak arra a bizonyos járatra, egyáltalán Amszterdamba se nagyon akartak eljutni. Eastwood remek érzéssel építette bele a történetbe a kirándulást: maximálisan kiélezte az egész esemény véletlenszerű jellegét, valamit sikerült közelebb hozni a fiúkat emberi viselkedésükkel.

Nem állítom, hogy ez Eastwood legjobb filmje, eleve maga az alapanyag sem volt annyira tartalmas és izgalmas, hogy ebből világraszóló drámát lehessen csinálni. Amit viszont lehetett, azt a rendező kihozta a történetből és az amatőrökből, a menet közben szempillantás szerűen elhelyezett előretekintő, később bekövetkező akcióbevágásokkal jó ütemben töri meg az építkezős időszakot, egyidejűleg fel is csigázza a nézőt, mi és mikor is fog történni. Képes megint másfél órányi anyagot kreálni 10 perc bunyóból, és szerintem a finálé kitüntetéses, hősös szakasza sem megy át giccsbe… bár, e tekintetben ízlések és pofonok, ugye… Az A párizsi vonat egy egyszerű emberek által véghezvitt egyszerű hőstörténet, ami talán szerintem sem érdemelt volna meg önmagában egy megfilmesítést – még a Sullyhoz viszonyítva sem – de ha már megcsinálták, legalább egy igazán érdekes és korrekt másfél órás mozit hoztak össze. Ebből kifolyólag talán önnön léte a legnagyobb (elenyésző) hibája is egyben: nem vagyok benn biztos, hogy ez az esemény akkora hőstett lett volna, mint amekkorát kreáltak belőle… s nem kimondottan Eastwood, hanem a francia és az amerikai kormány is. Csak most olyan korban élünk, mikor a kis hőstett is nagyobbnak tűnik, a világnak mindig is szüksége volt hősökre, mindig is volt belőlük elég – aztán van, akit megdicsőítenek, van, akit nem. Ettől függetlenül maxi tisztelet Spencer Stonenak, Alek Skarlatosnak és Anthony Sadlernek, hogy ezt megcsinálták.

Az imdb pontszáma meg egy baromság.

80%


A többség akciófilmet várt életrajzi film helyett, azt meg jól tudjuk, mennyire el tudja vinni a hangulatot és a kedvet, ha nem azt kapjuk egy filmtől, amit várunk. A másik csoport a "színészek" miatt rinyál. Azt meg, hogy az említett véletlenszerűségében van a trükkje, szintén nem dobott sokat az értékeléseken. Nekem éppen ez utóbbi miatt tűnik érdekesnek, hiszen itt nem egy jól előkészített kommandósakciót kellett bemutatni, hanem a "váratlant", a helyzetfelismerést, ami nem is lehet több, mint pár másodperc...

Még nem tudom, mikor, de esélyes... Az írás persze jó, de a filmet anélkül is megnézhettem volna, mert tudtam róla.

.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 33 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 33 EmptyPént. Júl. 06, 2018 4:00 pm

R2-D2 írta:

Űrvihar



Azt hiszem, ezen kis Fórum ezen szűk kis közösségében széttekintve (  Laughing ) egyértelműen kijelenthetem, hogy kettőnk közül én vagyok az, aki jobban kedveli a katasztrófafilm műfaját, aki könnyebben szemet tud hunyni a zsáner kétségkívül idióta sablonjai fölött. Gyerekkorom óta majd mindent láttam, amit lehetett, és szégyen, nem szégyen, nekem nem az Armageddon a kedvencem a témában, hanem mondjuk a Holnapután… valahol nem is értem, miként lehet a kettőt összevetni, valahol homlokegyenest más a kettő koncepciója, de legyen. Ezek után viszont a legkevésbé sem kell meglepődni azon, hogy én az Űrvihart egy kifejezetten jól sikerült filmnek tartom, nagyon jó élmény volt a moziban nagyvásznon látni – pedig aztán mr. Butlerrel nem igazán vagyunk jó viszonyban. Mármint hogy ugye én vele…


Szigorúan és objektíven nézve az Űrvihar persze nem más, mint egy újabb kliséhalmaz az Álomgyár konyhájából. Majd’ minden elemét láttuk már máshol, ez is egy Hollywoodi Filmkészítési Kézikönyv alapján készült (kutya+gyerek, stb.), aki nem kedveli ezt a műfajt, az valóban millió dolog miatt beleköthet – én viszont, aki szeretem ezeket a filmeket, és pontosan ezen összetevői miatt szeretem, remekül szórakoztam. Az előzetesek alapján nem is számítottam rá, hogy bónuszban ennyi űrben játszódó jelenetet kapok, hogy közben van egy ilyen elnökös konspirációs vonal is – úgy hogy részemről teljesen rendben van a film. Ha a költségvetés még több lehetett volna és jobban ki tudták volna dolgozni mind az űr, mint a katasztrófák képeit, még jobb lett volna… de így is remekül szórakoztam rajta. Ja, mert azt el is felejtettem írni (mondjuk az elején, a meghallgatás említésénél), hogy a megfelelő pontokon a megfelelő mennyiségű humor is qrvára segíti a szórakozást. És kicsit Leonidász is visszaszerzett nálam elvesztett renoméjából…


80%

.


Mindenkinek megvan a saját bűnös élvezete - még itt, a Fórumon is  Wink  -, azt hiszem, nekem az ilyen katasztrófafilmek azok. Most néztem másodjára, lemezről (sőt majdnem teljesen másnap harmadjára is, a gyerekekkel) - és meg kell mondjam, ez engem ez még mindig veszettül szórakoztat. Minden korábban leírtra csak bólogatni tudok, ez az Űrvihar a kevert elnökös-árulós-tudományos-klímakatasztrófás mixével nagyon betalált nálam.

Látom a hülyeségeit, de nem érdekelnek... ráadásul a három nyúlfarknyi extrában az alkotók is kijelentik, hogy természetesen tudják, hogy ilyen katasztrófák maguktól, természetes körülmények között nem alakulnak ki, , de ebben a filmben eljátszhattak a gondolattal, hogy mi lenne ha. Ha egy berendezés képes lenne ilyet generálni... egyetért

Azt meg nem kell mondanom ugye, hogy a BD eredeti hangja mennyire zúzós. A magyar sem rossz, de halk a dialógus.


.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Márc. 02, 2020 8:41 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 33 Empty
TémanyitásTárgy: 13 okom volt S2   R2-D2 írásai 3.0 - Page 33 EmptySzomb. Júl. 14, 2018 6:19 pm

.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 33 KhVhQO3



13 okom volt S2



#meetoo…

Kíváncsi lennék, ha nincs ez a Weinstein-botrány, milyen történetet hoztak volna össze Hannah Baker öngyilkosságának utóhatásáról… ugyanis számomra totál egyértelmű, hogy a második évad szándékosan lecsapott erre a szomorú napi aktualitásra, és fókuszba helyezte a nők elleni erőszak témáját. Most, így, utólag végiggondolva, szinte minden epizódban valamilyen szinten szerepet kapott ez a dolog, és kicsit talán ki is herélte magát az alapkoncepciót – így pedig kétségtelenül egy felemás történet kerekedett ki az egészből. Egyrészt ugye ott van a kényszeredetten kötelező szerkezeti hasonlóság, a 13 kazetta oldala helyett most ugyanazon emberek (meg még néhány) 13 bírósági tárgyalási napon mondják el az ő álláspontjukat Hannah haláláról és vádjairól, másrészt meg pont a #meetoo kampány hatására szinte ki is oltják ezt az egészet, szinte lényegtelennek tekintve az összes vallomást. Ebből kifolyólag az elején el is vesztem az egészben, többször éreztem azt, hogy sehova se tart az egész – mintha írás közben változott volna meg a terv – csak a második harmadtól kristályosodott ki bennem, mi a valódi, elsőszámú mondanivaló. Persze, megint van rengeteg, ismét egy többrétegű, színes kapcsolati hálót kapunk, több felől körbejárható és értelmezhető viszonyokkal, emberi sorsokkal és drámákkal. Csak… valahol azt vártam, hogy maradunk annál, hogy a szalagokon szereplő vádlottak védekezése kontra Hannah igazsága bontakozik ki újabb 13 órában előttünk, egy igazi tárgyalótermi dráma formájában.

De más utat jár be a második évad, szinte minden ki van facsarva kicsit: az is meglepő volt számomra, hogy maga a tárgyalás sem konkrétan a srácok/lányok szerepéről szól az öngyilkosságban, hanem az iskola felelősségéről, amiben nem tudták megvédeni Hannah Bakert. Ez, így ilyen formában alapból egy érdekes felvetés (szerintem ilyen is csak USA-ban van), hogy az iskolát kell beperelni… a miért is?? Azért, hogy Hannah igazsága kiderüljön? De hisz azért elég valóban nyilvánosságra hozni a szalagok tartalmát… Vagy, Olivia (Hannah anyja) tulajdonképp mit is akart?? Megint csak eszembe jut a zseniális Jessup ezredes mondata: „Az igazságot akarja hallani? És mire megy az igazsággal??” Egyáltalán, nyert per esetén mi fog történni??? Jól leszidják az iskolát?? Az meg már csak hab a tortán, hogy egy ilyen per millió veszélyt rejt magában, a beidézett tanút – hiába készítik fel a saját ügyvédei – az esetek túlnyomó többségében az ellenérdekelt oldalnak mindig sikerül kikészíteni: épp ezért lehetett volna önmagában attól zseniális az egész, ami magában a tárgyalóteremben történik. Engem legalábbis nem hagyott hidegen az egyes szereplők ügyhöz, önmagukhoz és környezetükhöz való viszonyulása, többször ökölbe szorított kézzel hallgattam a hazugságaikat – holott igazándiból nem állt módomban eldönteni, ki hazudik és ki nem (jó, Bryce-nél esélyes volt). De rohadt jó volt az egész háttér, akik és ahogy próbálták szerepüket másítani a sztoriban, ki mennyire ismerte el felelősségét az általa elkövetett bűnök okozta tragédia súlyában, rohadt jó volt (és szimpatikus), ki vállalta föl magát igazándiból. Egy halk megjegyzés: a második évad abszolút favoritja nekem Alex mellett Porter, a tanácsadó faszi az iskolából, igazán remek és szívhez szóló figurát csináltak belőle, néhány igazán maradandó alakítással és dumával.

Most végigmehetnék mindenkin, aki szerepelt korábban is a szalagokon meg itt is a bíróságon – de tulajdonképp felesleges. Ugyanazon arcok, ugyanazon jellemek – nagyjából ugyanazon szimpátiafaktorok mentén: nagyon kevés olyan srác/lány van, aki más lett 5 hónappal Hannah halála után (ez amúgy alapban jó téma, ebben a rohanó, rothadó világban mennyit is számít egy lány élete és halála mennyire is nem változtat senkin). Sokkal inkább tartom érdekesnek azokat a dolgokat megemlíteni, amik burkoltan, vagy kevésbé burkoltan, idegesítő vagy érzelmes módon bele vannak építve a sztoriba – a #meetoo-n kívül, mert az külön pillér. Először is, remek leképzése a nem csak amerikai társadalomnak, hogy a pénz az bizony nagy úr, a hatalmasok többnyire mindig jól jönnek ki a dologból, és hogy egy bizonyos szint felett ki mit képes megtenni a látszat megőrzéséért. Aztán itt van a Niwrok kolléga által is említett, ámde kielégítetlenül hagyott iskolai lövöldözés témája: szerintem Tyler karakterén keresztül egészen parádésan vezették végig, hogyan lehet egy félszeg, kissé hibbant srácból tömeggyilkos – és nem, nekem nem okozott hiányérzetet a finálé: a cliffhanger mellett ez pont így volt jó. Azzal a tanulsággal, hogy fiúk-lányok, figyeljetek egymásra ott Amerikában, a közösségnek, az elveszettnek hitt barátoknak jócskán van szerepe abban, milyen feszültség hova exkalálódik. És bár valóban feleslegesen erőszakos picit a WC jelenet az E13-ban, de arra pont jó volt, hogy a súlypontot áthelyezzük a következő évadra az egyik antagonistáról a másikra. S ha már itt tartunk, ez is érdekes téma, az iskolai hierarchia (ld. még Hannah előélete), ki mit tesz meg azért, hogy elismerjék, hogy lehessen a főnök barátja. Megint csak remek volt maga a bíróság, az egész ügyvédi harc, szeretem az ilyen filmeket… csak nem árt, ha azért az ember igazságérzete diadalmaskodik néha. Nos, itt ez nem mindig működik, de ettől még semmit nem csorbít magának a bíróságos közegnek az érdemein. Nem mehetünk el szó nélkül két-három, további fontos karakter és eseménylánc mellett sem: az egyik ugye Justin a maga drogproblémáival (ennek egyébként számomra volt kifejezetten negatív hozadéka is), tök szimpatikus volt, ahogy a barátai – akiknek elvileg nem is kéne annak lenniük – próbálták kezelni. Jess és a dilemmája szintén érdekes és fontos téma, nem csak az, hogy a világ elé állsz, és elmondod, megerőszakolt a pasim legjobb barátja, hanem abba is fura volt bizony belegondolni, hogy utána egy érintés is mit válthat ki egy nőből. Skye bipolaritása meg már csak hab a tortámon – ennyi évad Homeland után, ugye…

Természetesen az évad lelke Clay. Ahogy a múltkor is, rajta keresztül, félig-meddig az ő szemszögéből éljük át az eseményeket: nekem kifejezetten tetszett, amit a srác karakteréből, érzéseiből kihoztak… és igen, kifejezetten tetszett, ahogy Hannah végig szerepel az évadban, Clay látomásaként. Az első perctől kezdve végig azt figyeltem, mikor kerül ellentmondásba Clay önmagával, mikor tudom elcsípni a Hannah-val folytatott beszélgetését valami olyan dologgal, amit nem magának mondhatna… de nem tudtam. Egészen kiváló, ahogy a srác zavarát, kétségbeesését, dühét, tehetetlenségét, szomorúságát, gyászát  belesűrítették ezen párbeszédekbe, Clay karakterébe. Külön jó még ebben – csak úgy, bónuszként – egy újabb téma, a gyász és elengedés témája, ami egyébként természetesen nem csak Clayre, hanem úgy unblock mindenkire vonatkozik az évadban. Szóval Clay érzéseinek összetettsége nagyon tetszett, de még ő is háttérbe szorult Alex mögött: a múltkori, vagány, fehérített hajú kölökből csináltak egy kriplit, aki küzd önmagával, memóriazavarával, környezetével, bénaságával… zseniális, ahogy a korábbi énjéhez képest ez a kontraszt többször előkerül az évadban. Leginkább az első évad Oliviájához tudom hasonlítani, ott volt kimondottan megdöbbentő a Hannah előtti és Hannah utáni karakter…

Az egésszel kapcsolatban azt tudom mondani, mint az első évadnál: gyerekek (sőt, most már talán felnőttek is), ezt látni kell. Szarjátok le a sok negatív kritikát, ez az évad közel olyan jó, mint elődje volt: de más, nagyon más, az erőszakot elszenvedő nő(k) érzéseit és figuráját állítja középpontba, úgy, hogy azért igyekszik megőrizni az első évadból is valamit. Annyira talán mondjuk nem tanmese, mint korábban volt – amúgy rohadt jó és hatásos a sorozat elején a bejelentkezés – de mondanivalója legalább annyi van: bizony, nagyon sok rétege, összetett gondolatrendszere, nem kevés társadalom- és civilizáció kritikája található benne, erről is lehetne órákat beszélgetni. Az, hogy nem ütött akkorát, mint elődje, az nálam talán három – egy racionális, kettő szubjektív – okra vezethető vissza: én sem tudok mit kezdeni azzal az idióta forgatókönyvi elgondolással, amiben az elvonási tüneteket produkáló Justint napokig észrevétlenül bújtatták Clay-nél. Ez az objektív része a dolognak, a többi személyesebb: nem tetszett, ahogy az általam elképzelt, ártatlan és törékeny Hannah valójában mégsem volt az – engem spec. nem zavart a nyári kaland, de az tény, hogy annyira nincs közel az előző évad, úgyhogy nem emlékszem, Hannah ott mire hogy reagált. Nem tetszett, hogy ennyire negatív színben tüntették fel őt, bár az is igaz, hogy a szalagok eddig csak az ő igazságát tükrözték – ezek szerint van, volt másik igazság is... ami nekem nem mindig tetszett. A harmadik, teljesen szubjektív és kizárólag rám ható elem meg nem volt más, mint a hányás- és homofóbiámból következő jelenetek sokasága Nekem legalábbis sok volt Justin sok rókázása, de leginkább sok volt a túltolt buziszál, Tony karakteréhez kapcsolva. Oké, hogy nagyon frissnek és aktuálisnak akart tűnni a 13 okom volt, hogy a mai elfogadás mindenek felett jegyében még talán illik is ide a meleg fiúk/lányok története – de férfi létemre engedtessék már meg, hogy a képernyőn csókolózó fiúk látványa zavarjon (ellentétben ugye az Adele életével). Ez amúgy alapból nem csorbít semmit a sorozat érdemein, valahol értem és igazolom létjogosultságát a mai világban, ha valahol, akkor talán itt kevésbé érzem a pc feelinget… de akkor is.

Mindegy, nekem még így is kifejezetten tetszett az egész, igazi érzelmi csúcspontokkal (folyosói bunyó, adoptálás), némi értetlenkedéssel, minimális keserű szájízzel. A 13 okom volt továbbra is az utóbbi idők egyik legjobb újonca és roppant kíváncsi vagyok, hogy az „elengedett” Hannah után hogy tudják majd a sorozat címéhez méltóan folytatni – vélhetően Clay-el a középpontban.




85%



.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 3.0 - Page 33 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 33 EmptyVas. Júl. 15, 2018 9:58 am

R2-D2 írta:

13 okom volt S2

Persze, megint van rengeteg, ismét egy többrétegű, színes kapcsolati hálót kapunk, több felől körbejárható és értelmezhető viszonyokkal, emberi sorsokkal és drámákkal. Csak… valahol azt vártam, hogy maradunk annál, hogy a szalagokon szereplő vádlottak védekezése kontra Hannah igazsága bontakozik ki újabb 13 órában előttünk, egy igazi tárgyalótermi dráma

De más utat jár be a második évad, szinte minden ki van facsarva kicsit: az is meglepő volt számomra, hogy maga a tárgyalás sem konkrétan a srácok/lányok szerepéről szól az öngyilkosságban, hanem az iskola felelősségéről, amiben nem tudták megvédeni Hannah Bakert. Ez, így ilyen formában alapból egy érdekes felvetés (szerintem ilyen is csak USA-ban van), hogy az iskolát kell beperelni… a miért is?? Azért, hogy Hannah igazsága kiderüljön? De hisz azért elég valóban nyilvánosságra hozni a szalagok tartalmát… Vagy, Olivia (Hannah anyja) tulajdonképp mit is akart?? Megint csak eszembe jut a zseniális Jessup ezredes mondata: „Az igazságot akarja hallani? És mire megy az igazsággal??” Egyáltalán, nyert per esetén mi fog történni??? Jól leszidják az iskolát??

Aztán itt van a Niwrok kolléga által is említett, ámde kielégítetlenül hagyott iskolai lövöldözés témája: szerintem Tyler karakterén keresztül egészen parádésan vezették végig, hogyan lehet egy félszeg, kissé hibbant srácból tömeggyilkos – és nem, nekem nem okozott hiányérzetet a finálé: a cliffhanger mellett ez pont így volt jó. Azzal a tanulsággal, hogy fiúk-lányok, figyeljetek egymásra ott Amerikában, a közösségnek, az elveszettnek hitt barátoknak jócskán van szerepe abban, milyen feszültség hova eszkalálódik.

Az egésszel kapcsolatban azt tudom mondani, mint az első évadnál: gyerekek (sőt, most már talán felnőttek is), ezt látni kell. Szarjátok le a sok negatív kritikát, ez az évad közel olyan jó, mint elődje volt: de más, nagyon más, az erőszakot elszenvedő nő(k) érzéseit és figuráját állítja középpontba, úgy, hogy azért igyekszik megőrizni az első évadból is valamit. Annyira talán mondjuk nem tanmese, mint korábban volt – amúgy rohadt jó és hatásos a sorozat elején a bejelentkezés – de mondanivalója legalább annyi van: bizony, nagyon sok rétege, összetett gondolatrendszere, nem kevés társadalom- és civilizáció kritikája található benne, erről is lehetne órákat beszélgetni.

85%


egyetért

Hiszen nem a pozitívumaiban látjuk máshogy ezt az évadot (sem), például hogy az olyan karakterekből, mint Alex, Porter, Clay vagy Jess mennyire kihozták az elképzelhető maximumot... hanem legfeljebb a negatívumait éltük meg máshogy és máshol. Tyler például -bár voltak a sztorijában tök jó szakaszok is- elhibázott karakter maradt nekem, éppen azért, mert nem vezettek végig semmit, hiszen a srác már az első évad végével felkészült a lövöldözésre, az már ott egy eldöntött dolog volt, és az, hogy most úgy próbálták előadni, mintha ez nem így lenne, az nem tetszett. Meg néha éreztem, hogy hiányzik a könyv jelentette támasz, nem találják a szavakat az írók, nem tudnak mit kezdeni a 13 résznyi kötött terjedelemmel, de ezek alapvetően apróságok. A 13 okom volt tényleg olyan sorozat, amiről lehet és kell beszélni.

És akkor most már nyugodtan berakhatom ide emlékbe az én érzelmi csúcspontomat (noha a többi említett is az volt), és amiért bármennyire kényelmetlen volt néha az önmagával Hannah képében hangosan vitatkozó Clay, a végére azt is "befogadtam", mert ide vezetett:



.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 3.0 - Page 33 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 33 EmptyVas. Júl. 15, 2018 11:36 am

Niwrok írta:

13 okom volt S2


Hiszen nem a pozitívumaiban látjuk máshogy ezt az évadot (sem), például hogy az olyan karakterekből, mint Alex, Porter, Clay vagy Jess mennyire kihozták az elképzelhető maximumot... hanem legfeljebb a negatívumait éltük meg máshogy és máshol. Tyler például -bár voltak a sztorijában tök jó szakaszok is- elhibázott karakter maradt nekem, éppen azért, mert nem vezettek végig semmit, hiszen a srác már az első évad végével felkészült a lövöldözésre, az már ott egy eldöntött dolog volt, és az, hogy most úgy próbálták előadni, mintha ez nem így lenne, az nem tetszett.

.

Nem lennék meglepve, ha egyszer kiderülne, hogy a második évad az iskolai lövöldözéses dologra lett volna felhúzva, csak közbejött a meetoo dolog... nem az első és nem is az utolsó eset lenne, mikor menet közben változik a koncepció. De ez úgyse derül ki.

Jó a video, tényleg ez is egy érzelmi csúcspont, nálam is működött De amúgy az utolsó epizód fele az. peace


.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





R2-D2 írásai 3.0 - Page 33 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   R2-D2 írásai 3.0 - Page 33 Empty

Vissza az elejére Go down
 
R2-D2 írásai 3.0
Vissza az elejére 
33 / 66 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 18 ... 32, 33, 34 ... 49 ... 66  Next
 Similar topics
-
» R2-D2 írásai 1.0
» R2-D2 írásai 4.0
» R2-D2 írásai 2.0
» Remo írásai
» Niwrok írásai 3.0

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: