R2-D2 írásai 3.0

.






Jumanji: Vár a dzsungel





Nem tudom, van-e olyan, aki ne hallott volna még a Jumanjiról, az 1995-ben készült családi kalandvígjátékról, Joe Johnston rendező egyik legjobb alkotásáról: a Robin Williams főszereplésével készült mozi mai szemmel nézve is egy eszméletlenül szórakoztató darab (amiben nem kicsi érdeme van magának a főszereplőnek), egy igazi családi film, a maga vicces, izgalmas, ötletes, látványos jeleneteivel. S ha már a legutóbbi bejegyzésemben pont a filmek öregedéséről beszéltem, azt kell mondjam, a Jumanji filmként, történetként semmit nem öregedett, egyedül a technikai megvalósításai azok, amik – főleg HD minőségben – kívánnivalót hagynak maguk után. Az új mozi előtti éjjel úgy gondoltam, kicsit bele-belenézek a régibe, hogy ráhangolódjak a folytatására – aztán az lett a vége, hogy szépen a TV előtt ragadtam…

Ugye… van ez a társasjáték, a Jumanji. Hogy mi az eredete, honnan származik, ki készítette és ki játszott vele először, azt nem tudjuk (jó kis spin-off/prequel anyag), de ha mondjuk, azt gondoljuk az egészről, hogy valami démoni eredetű és az talán ősidők óta létezik, akkor könnyebb lesz majd elfogadni az új filmben is az átalakulását. Szóval, az immár kétrészes történetünk szerint ugye először 1869-ben ásták el, vélhetően az akkor már pórul járt játékosok. Aztán 100 évvel később a kis Alan Parrish mindössze egy véletlen dobás után eltűnik a föld színéről, beszívja őt a játék, ami játékot majd 26 év múlva Peter és Judy játszik végig - ebből áll az első rész sztorija. Amíg a játékosok nem érnek célba, minden dobásnál a dzsungel egy szeglete költözik Brantford városkába, egyre komolyabb (és viccesebb) következményekkel. A játékot azonban végig kell játszani, hisz a használati útmutató szerint amikor valaki a célba ér – már ha túléli – minden visszaáll eredeti állapotába: az időközben keletkezett károk miatt túl sok lehetőség meg úgy sincs. Óriási erénye a filmnek, hogy egyszerre bájos, humoros és izgalmas, néha már-már félelmetes, valahogy nagyon jó arányban keverték össze a különböző zsánereket… nekem hatásában, stílusában leginkább a Szörnyecskékre hasonlít, az volt hasonlóan szórakoztató. És ugye annak is volt második része…

Azon lehet ugyan megint mérgelődni, hogy egy újabb lezárt (ez speciel nem igaz, mert az első rész végén pont megtalálják a társast) sztorit porol le Hollywood, hogy megint csak egy újabb folytatást volt képes kiizzadni magából, s tulajdonképp nem is nagyon tudok ezzel vitába szállni. Jómagam is tartottam tőle, milyen is lesz ez az egész, az előzetesek alapján egy Utazás a rejtélyes szigetre-Indiana Jones-Jurassic park koppintásnak tűnt, túl sok eredeti ötlet nélkül, de valami azt súgta, hogy ha sikerül az eredeti Jumanjiból annak szellemiségét átemelni, akkor csak nem lehet olyan rossz. A végeredmény aztán az, hogy nem is lett: máshogyan, más súlypontokkal, totál mai korra írva, de ugyanúgy remek kikapcsolódás, ez is igazán poénos, izgalmas, látványos családi kalandfilm – amiben megkockáztatom, Robin Williams karakterének méltó örököse lett Dwayne Johnson is… bármennyire is szentségtörésnek hangzik ez. Első érzésre ugyan a régebbi film jobbnak tűnik, valahogy közelebb áll az emberhez a városba betörő csorda, mint a csorda közé zuhanó avatárok – de aztán az ember visszagondol a kellemes percekre és azt mondhatja, hogy ez a különbség tényleg csak egy parányi.

A legnagyobb kérdés persze az, hogyan lesz a fa társasjátékból videojáték – és szereplőink hogyan kerülnek bele a játékba. Az van, hogy a tengerpartról összeszedett játékkal igazából az aktuális, retro videojátékot nyomó tini 1996-ban már nem akar játszani, ezért félredobja – a játék meg démoni erejét kihasználva átalakul egy kornak megfelelő adatkártyává. Jön a szokásos dob, az Alex nevű fiú meg kíváncsiságból csak beleteszi a konzolba… és ugyanúgy eltűnik, beszívja a játék, mint anno a kis Alan Parrisht. Remek kapcsolódási pont, s az igaz, hogy első blikkre némi utánérzése van a nézőnek, hogy megint ugyanazt fogja kapni – de aztán hamar gondoskodik róla a mozi, hogy ne így legyen. 20 ével később négy gimis tini sorsába kapcsolódunk be – volt vád a filmmel kapcsolatban, hogy túlságosan is közhelyes sztereotípiákat használ, de nekem rohadtul bejött a négy karakter által képviselt típus. Pláne úgy, hogy az írók olyan dolgokat bele tettek velük kapcsolatban, mint Martha vitája a tesitanárnővel a tesióra szükségességéről, vagy Bethany telefon és instagramm függősége. Spencer „kockasága” még talán a legkevésbé túltolt dolog, Frigo viszont, mint nagy darab, rossz tanuló jó sportoló feka srác megint csak telitalálat.

Nem titok – az előzetesek erre építenek – ők négyen lesznek azok, akik majd megtalálják a 96-ban félredobott játékkonzolt, választanak maguknak avatárt… és cseppennek (na jó, zuhannak) bele a játékba: egészen pontosan magába Jumanjiba, a dzsungelbe. Ahol ugye Alan Parrish is volt 26 évig (egészen szívszorító és kiváló a megemlékezés van róla és így Robin Williamsról)… Az sem titok, hogy némi félreértés miatt az avatárválasztásnál nemcsere is történik, így nem elég, hogy a korábban homlokegyenest más karakterű személyiségek kénytelenek alkalmazkodni jelenlegi fizimiskájukhoz és képességeikhez, hanem egy férfitestbe záródott női figurát is lehet, kell kezelni. Az írók meg, ha már ilyen szépen feldobták maguknak a magas labdát, szépen le is ütik annak minden pattanását: a Jumanji - Vár a dzsungel legtöbb, legjobb poénja mind ezekből a fura karaktercserékből, avatárokból származik. Qrva jó poénok, vicces élethelyzetek – külön dicséret, hogy még a nemiséggel kapcsolatos gondolatok is tök jól befogadhatóak a fiatalabb korosztály számára is. Annyira nem ártatlan és kedves ez a mozi, mint mondjuk elődje volt, de hát ott 8-10 éves gyerekek voltak a főszereplők, itt meg felnőtt testbe záródott kamaszok, azok gondolataival.

Ha eltekintünk a jogosan elvárt és kötelező akciójelenetektől, a látványos üldözésektől, a robogó állatcsordától, a Jumanji 2 legfontosabb üzenete valahol mégiscsak az lett, hogy minden karakter az avatárja által kapott képességét majd használja a való életben is. Tételesen végig lehetne menni mindegykőjükön, kit miért és hogyan változtatott meg a játék, de a leginkább azzal tudom érzékeltetni, amit a hülyepicsa Bethany mondott a film kétharmadánál: „Amióta nincs telefonom, képes vagyok önálló gondolatokra is.” Remek kis mögöttes tartalom egy amúgy teljesen szórakoztatásra készített moziban, lehet, nem is tűnk fel minden mindenkinek így fel, de én a telefon- és kitárulkozó közösségi média ellenességemmel rögtön ráharaptam a témára. Úgy, hogy közben azért egyáltalán nem unatkoztam, mert hol a szédítő akció ragadott magával, hol pedig a figurák buddy moviekban megismert egymás közötti poénkodása késztetett hangos nevetésre. Nagyon jó ritmusa és hangulata volt az egésznek, remek színészekkel, akik nagyon jó és jól megírt karaktereket. Vérbeli blockbuster az egész, igazi színes, szagos mozi… amit minden hibájával együtt is élveztem. Jobban, mint a… eh, hagyjuk.

S ha már hibák: ha annak vehető, akkor talán a legfurább az egészben, hogy ez nem az a Jumanji, ami volt 22 éve. Volt valami báj a korai moziban, annak minden bénaságával, ez csak nyomokban tartalmazza mindazt: teljesen más stílusú és jellegű a humora, kevésbé burleszkes és esetlen, sokkal inkább karakter és dialóg központú. Az a kedves mese felnőtt, más korosztálynak és máshogy szól. Aztán az is igaz, hogy hiába vagyunk magában a Jumanjiban, valahogy jobban jött ki, mikor Jumanji jött hozzánk, annak a fizikai valójában is volt tétje. Itt, a három élettel – még ha néha kifejezetten vicces és ötletes is a halál – tulajdonképp kicsit elvették az események súlyát… no persze, fel lehet tenni a kérdést, mi van akkor, ha a játékban harmadszor is meghalsz. Az írók nem vették a bátorságot (vagy az alaposságot) ahhoz, hogy erre kitérjenek, mint ahogy arra is kíváncsi lettem volna, mi értelme is volt a zöld kő birtoklásának. De aztán ez utóbbival úgy voltam, hogy ez csak egy játék, amiben értelmetlen küldetésen kell helyt állni a főhőseinknek… nem foglalkoztam vele tovább. Azzal talán inkább, hogy a mozi icipicit (talán egy negyed órát) hosszabb a kelleténél, a közepén túl sok az alibi beszélgetés meg séta az amúgy extra gyönyörű környezetben/díszletben/CGI-ben. Meg hát ugye a motoros jelenettel a fináléban... nos, igaz, hogy vannak ilyen hill climb versenyek, de talán ez kicsit sok volt, még egy videojátékban is.

Az idei év utolsó mozija ezek ellenére/mellett egy  nagyon pozitív élmény volt, fura koncepciója ellenére tényleg méltó utódja a Jumanjinak. Más, komolyabb, aktuálisabb… de hát 2017-et írunk, nem?




80%




Ui: Még egy apróság, ami a főcím zenéje alatt jutott eszembe: mekkora poén lett volna már, ha a srác nem Metallica pólót visel, hanem mondjuk Guns’n’ Roses pólót, esetleg Welcome to the Jungle logósat???    



.

R2-D2 írta:

Jumanji: Vár a dzsungel

Nem titok – az előzetesek erre építenek – ők négyen lesznek azok, akik majd megtalálják a 96-ban félredobott játékkonzolt, választanak maguknak avatárt… és cseppennek (na jó, zuhannak) bele a játékba: egészen pontosan magába Jumanjiba, a dzsungelbe. Ahol ugye Alan Parrish is volt 26 évig (egészen szívszorító és kiváló a megemlékezés van róla és így Robin Williamsról)… Az sem titok, hogy némi félreértés miatt az avatárválasztásnál nemcsere is történik, így nem elég, hogy a korábban homlokegyenest más karakterű személyiségek kénytelenek alkalmazkodni jelenlegi fizimiskájukhoz és képességeikhez, hanem egy férfitestbe záródott női figurát is lehet, kell kezelni. Az írók meg, ha már ilyen szépen feldobták maguknak a magas labdát, szépen le is ütik annak minden pattanását: a Jumanji - Vár a dzsungel legtöbb, legjobb poénja mind ezekből a fura karaktercserékből, avatárokból származik. Qrva jó poénok, vicces élethelyzetek – külön dicséret, hogy még a nemiséggel kapcsolatos gondolatok is tök jól befogadhatóak a fiatalabb korosztály számára is. Annyira nem ártatlan és kedves ez a mozi, mint mondjuk elődje volt, de hát ott 8-10 éves gyerekek voltak a főszereplők, itt meg felnőtt testbe záródott kamaszok, azok gondolataival.

Az idei év utolsó mozija ezek ellenére/mellett egy nagyon pozitív élmény volt, fura koncepciója ellenére tényleg méltó utódja a Jumanjinak. Más, komolyabb, aktuálisabb… de hát 2017-et írunk, nem?

80%

Bármennyiszer is láttam az elsőt, akárhogy is ottragadok a tévé előtt, ha ez megy, az előzetest látva nem lett sok kedvem megnézni, eddig ki is maradt. Abból a pár percből nekem kínosan nevetségesnek jött le, amiből a megszokott kalandos-feladványos rész teljesen hiányzik, csak akció van, meg helikopter meg menekülés a vadállatok meg a vademberek elől. Külön taszított a színészválasztás, és nem The Rockra gondolok, még csak nem is Kevin Hartra (de, rá azért kicsit), hanem Rhys Darbyra (Nigel)... az a fickó nekem annyira debil bármiben, hogy érzem a fájdalmat, ahogy kiszívja belőlem az IQ-t, amikor csak látom.

Neked elhiszem, hogy ez több meg jobb... Majd meglátom, hogy meglátom-e...

.

Niwrok írta:

Jumanji: Vár a dzsungel

Neked elhiszem, hogy ez több meg jobb... Majd meglátom, hogy meglátom-e...

.

Azért csak nézd meg.... ha nem is moziban, majd máshol.

.






Hét nővér





Már meg sem lepődöm azon, hogy megint milyen írásokba futok bele a neten e film kapcsán… elég beírni a keresőbe a film címét, s sorra jönnek a „mérvadó” oldalak írásai erről a „középszerű B- filmről”. Most valószínűleg ismét csak velem van a baj, de szerintem egyáltalán nem igaz semmi azokból, amiket a trendi kritikákban olvastam: számomra ez az év egyik legjobb mozija, ha B film, akkor B film, leszarom – nem az első és nem is az utolsó olyan mozi, amit a „szakma” és az önjelölt megmondóemberek annak titulálnak, és nekem bejön. Nagyon bejön. Végre van egy mozi, aminek van egy zseniális alapötlete, aminek van jól átgondolt és kiválóan felépített forgatókönyve, amiben minden dráma működik, aminek csavarjai nem csak azért vannak, mert valaki hasára csapott – minden meglepetése kódolva van benn, de csak akkor gondolsz rá, hogy mi lenne, ha így lenne, mielőtt közvetlenül megtörténik. Iszonyat tetszett ez a disztópia, ami tulajdonképp a legutóbb látott borzalmas A szolgálólány meséjének kifordított változata, ami tulajdonképp egy sci-fi, de tekintve, hogy pár évtized múlva játszódik, teljesen a földön képes járni. Szerencsére nincsenek túljátszott, agyatlan, eszement, hiteltelen akciók, nagyjából minden üldözés, verekedés megmarad a realitás határain belül, és maga a díszlet, környezet sincs túltolva. És akkor még nem is beszéltem ugye Noomi Rapaceről, aki játssza a 7 nővért – úgy, hogy egy percre nem kérdőjelezhető meg, hogy nincs hétszer egyidőben a képernyőn.

2043-ra (jelzem az egyik kritikusnak, hogy meglehetősen felületesen nézhette a mozit, ha nem tudja az évszámokat) az emberiség válaszút elé került: a kezdeti víz és élelemhiányra adott génmódosításos termelés következtében megszaporodtak az ikerszülések. Nem ritka a hármas, négyes, ötös, hatos ikerszülés sem – ez viszont azzal jár, hogy míg korábban azért volt szarban a bolygó, hogy kevés élelmiszer volt, most meg túl sok éhes száj lett hirtelen. Cayman szenátor (Glenn Close) a családszabályozás bevezetésében látja a megoldást, a pár évvel ez előttig Kínában élő módszer alapján itt is egy családban csak egy gyerek lehet – viszont itt drasztikusan elveszik az anyától a megszületett gyerekeket. Ha tehetik, már rögtön szülés után, ha meg valaki a titokban működő klinikákon hozza világra gyerekeit, és utána próbálja felnevelni őket, akkor valószínűleg belefut az egyre nagyobb szigorral alkalmazott ellenőrzésekbe. Az így megtalált, jogtalanul „élő” gyereket akkor már nagyobb korukban szakítják el testvérüktől - egy jobb élet reményében hibernálják őket, azzal az ígérettel, hogy felébresztik majd a kis kölköket, ha élhetőbb lesz a Föld. Ez persze nem kevés kegyetlenséggel jár, hisz ki örülne neki, ha elszakítanák gyerekétől, viszont valahol a maga kegyetlenségében megvan a szomorú ésszerűsége (ahogy egyébként a Szolgálólányban is megvolt) is – a probléma mindkét esetben a módszer. Ilyet ugyanis nem igazán lehet tenni egy szabad világban, ezért a kormány(ok?) egy fegyveres testületen keresztül hajtja végre az akciókat és az ellenőrzéseket.

Ez a film felütése, kb. első három perce, amiben felvázolják a helyzetet – s megmondom őszintén, ezt én zseniálisnak tartom. Egyszerre van benn az emberiség minden jelenlegi és rövidtávú problémája – a Hét nővér szerint a megoldás viszont nem új bolygó kolonizálása, hanem a népesség szabályozása. Na de mit tegyen a jóember, ha hetes ikrei születnek… mondjuk egy magánklinikán… ahol a kormány nem tud róla (egyelőre)? Mit tegyen a nagypapa (William Dafoe), akinek lánya belehalt a szülésbe és ő kapta ajándékba a hét egypetéjű ikerlányt? Válasszon ki egyet és a többit adja le a Hivatalnak? De melyiket? S ha így tenne, nem pont lánya akaratával szemben cselekedne, aki maga ment titkos klinikára, hogy ne kelljen ezt tennie? No, kedves néző, te mit tennél? Mr. Settman úgy dönt, hogy hazaviszi a kicsiket és egy zseniális koncepció alapján felneveli a lányokat – hogy ez milyen következményekkel és lemondással jár, abba szerintem ő sem gondolt bele… de hogy a lányok nem, az biztos. A néző fejében megfordulhat az is, hogy nem lenne-e jobb és kényelmesebb mindenki számára, ha hat lány álomba merülne és később lehetősége lenne saját életre… mr. Settman azonban máshogy dönt. Egy társasház felső emeletét átalakítja, hogy a hét lány elférjen benne, rejtőzködő helyet is csinál – de a legfontosabb maga a szabályrendszer, amit kitalál: a hét lány neve alapból a hét hét napja, így logikus, hogy minden nap az mehet ki a házból, akinek „névnapja” van. Már csak azért is, mert a kormány csuklópántokkal ellenőrzi a lakosságot, így nem szerencsés, ha egyszerre két Karen Settman futkos kinn a városban.

A szenzációs alaphelyzetre az írók egy nem kevésbé szenzációs „problémát” pakoltak, hisz órákat lehetne ezen az egészen gondolkodni: hogyan tudnak a helyzethez alkalmazkodni maguk a lányok, menyire is fontos, hogy minden napjuk minden percéről részletesen beszámoljanak a másiknak, hisz a következő nap egy másik lány lép ugyanabba karakterbe. Millió apró zseniális ötlet színesíti a filmet, mennyire is fontos a szabályok betartása (a kislánykori gördeszkás eset következményeinél lehidaltam), mennyire is nem mindegy, hogy mondjuk elmondjam, előző nap épp seggrészegre ittam magam és belehánytam a virágágyásba – mert ha mondjuk a következő napi lánynál, aki elvileg ugye megint én vagyok, rákérdeznek, ne érje váratlanul a kérdés. Aztán ott van a személyiségi kérdés… én cseppet sem akadtam fönn azon, hogy minden lány más s más (ellentétben néhány kritikussal), szerintem teljesen normális, hogy egypetéjűségük ellenére mindben más személyiség lakozik. Jó, persze, a dramaturgia nagy úr, muszáj volt ennyire színessé tenni a csapatot, de szerintem ez inkább előnye a mozinak, mint hátránya. Ha mindenképp bele akarok kötni valamibe, akkor én inkább azt kérdezném, hogy sikerült a nagypapának teljes titokban tartani a gyerekeket, egyáltalán hogy boldogult egy nagypapa hét csöpp kislánnyal… mert nagyobb korban már érthető minden.

S ha már nagyobb kor. A történet igazi mivolta a lányok 30 éves korában, 2073-ban kezdődik: az addigi szigorú rend felborul, mikor Hétfő nem érkezik haza. Eddig soha nem volt még ilyen, a maradék hatnak pedig megoldást kell találni arra, hogy menjenek ki úgy, hogy már egyikük kinn van, hogy lehetne megkeresni testvérüket – hisz a napi beszámoló elmaradása hiányában Kedd hiába ered Hétfő nyomába, nem tudhatja, mit csinált utolsó napján. Itt jegyzem meg, hogy a mű eredeti címe talán már túlságosan is kifejező, egyértelműsíti, hogy hétfőn történik valami, a magyar cím totál spoilermentes – éri is az embert a sok-sok meglepetés film közben. Annyi nem titok az előzetesek alapján, hogy a Hivatal rájött a lányok titkára, így hajtóvadászat indul utánuk, a Hétnek pedig meg kell tudnia védeni magát (megint egy kiszólás: ha a fikázó írás írója odafigyelt volna arra, amit néz, halhatta volna, hogy nem hivatalos és nyilvános akció volt, hanem titokban tartott)… ami több-kevesebb sikerrel, jó néhány sérülés által sikerül is. És itt azt hiszem ennyi, én többet nem árulok el az egészről, mert ezt a filmet ennyi információval kell felfedezni – egészen jó és meglepő fordulatok és sablonmentes húzások színesítik a történetet. Néha icipicit Mátrixos, néha az új Emlékmást, néha a Különvéleményt idézi, de azt gondolom, mindegyik kiváló ajánló levél.

Noomi Rapace és az egész trükk halmaz, ahogy együtt szerepel hétszer a vásznon, szenzációs. A maga visszafogottságában nagyon jó a sci-fi része a mozinak, az apró kütyük talán már nincsenek is olyan messze a mi korunktól. A mellékszereplőkről túl sokat (se jót, se rosszat) nem tudok elmondani, Noomi mellett szinte nulla mindenki. A képi világ, a látvány, nagyon jó és életszagú hátteret ad az akciónak, ami akciókat én sem nem tartom őrültnek, sem B kategóriásnak. Végre nem az agyonajnározott John Wick-féle szarság, hanem nagyjából hihető rohanás és bunyó (qrva jó ötletekkel, mint pl. a visszaragasztott ujj), végre nem fogtam a fejem nézés közben, hogy ezt hogy élhette túl a főszereplő. Talán egyedül a kukás jelenetnél szisszentem fel, nem is azért, mert túlélték, hanem mert utána még kilométerek futnak. De ezek csupán apró bosszúságok a nagy egészben, ami nagy egész, átgondoltsága, összetettsége, megdöbbentő jelenetei – szinte lefagytam, mikor rájöttem néhány eseményre annak megtörténte előtt kb. két perccel – teljesen magával ragadtak. Amennyire mellőzve van ez a mozi, amennyire le van húzva (szokás szerint) mindenhol, ahhoz képest engem totál elvarázsolt, a két órás játékidő gyakorlatilag egy perce sem unalom, mindig van valami, amit élvezni lehet – vagy amin agyalni lehet.

Egy újabb remek mozi a sok középszer no meg a sok agyonhype-olt idiotizmus után.





85%



.

R2-D2 írta:

.
Hét nővér

Ez a film felütése, kb. első három perce, amiben felvázolják a helyzetet – s megmondom őszintén, ezt én zseniálisnak tartom. Egyszerre van benn az emberiség minden jelenlegi és rövidtávú problémája – a Hét nővér szerint a megoldás viszont nem új bolygó kolonizálása, hanem a népesség szabályozása.

A szenzációs alaphelyzetre az írók egy nem kevésbé szenzációs „problémát” pakoltak, hisz órákat lehetne ezen az egészen gondolkodni: hogyan tudnak a helyzethez alkalmazkodni maguk a lányok, menyire is fontos, hogy minden napjuk minden percéről részletesen beszámoljanak a másiknak, hisz a következő nap egy másik lány lép ugyanabba karakterbe.

Egy újabb remek mozi a sok középszer no meg a sok agyonhype-olt idiotizmus után.

85%

Már éppen kérdezni akartam, hogy nézted-e .

Amikor itt ment, nagyon nem értem rá moziba menni, így kimaradt, és valahogy a képen levő háztetőn ugrabugra sem ragadta meg annyira a figyelmem, hogy ennek rendeljek alá mindent. Így már a leírásod alapján egy "kicsit" más a leányzók fekvése, úgyhogy pótolva lesz.

.

R2-D2 írta:

Jumanji: Vár a dzsungel

Jómagam is tartottam tőle, milyen is lesz ez az egész, az előzetesek alapján egy Utazás a rejtélyes szigetre-Indiana Jones-Jurassic park koppintásnak tűnt, túl sok eredeti ötlet nélkül, de valami azt súgta, hogy ha sikerül az eredeti Jumanjiból annak szellemiségét átemelni, akkor csak nem lehet olyan rossz. A végeredmény aztán az, hogy nem is lett: máshogyan, más súlypontokkal, totál mai korra írva, de ugyanúgy remek kikapcsolódás, ez is igazán poénos, izgalmas, látványos családi kalandfilm – amiben megkockáztatom, Robin Williams karakterének méltó örököse lett Dwayne Johnson is… bármennyire is szentségtörésnek hangzik ez. Első érzésre ugyan a régebbi film jobbnak tűnik, valahogy közelebb áll az emberhez a városba betörő csorda, mint a csorda közé zuhanó avatárok – de aztán az ember visszagondol a kellemes percekre és azt mondhatja, hogy ez a különbség tényleg csak egy parányi.

Volt vád a filmmel kapcsolatban, hogy túlságosan is közhelyes sztereotípiákat használ, de nekem rohadtul bejött a négy karakter által képviselt típus. Pláne úgy, hogy az írók olyan dolgokat bele tettek velük kapcsolatban, mint Martha vitája a tesitanárnővel a tesióra szükségességéről, vagy Bethany telefon és instagramm függősége. Spencer „kockasága” még talán a legkevésbé túltolt dolog, Frigo viszont, mint nagy darab, rossz tanuló jó sportoló feka srác megint csak telitalálat. Az írók meg, ha már ilyen szépen feldobták maguknak a magas labdát, szépen le is ütik annak minden pattanását: a Jumanji - Vár a dzsungel legtöbb, legjobb poénja mind ezekből a fura karaktercserékből, avatárokból származik. Qrva jó poénok, vicces élethelyzetek – külön dicséret, hogy még a nemiséggel kapcsolatos gondolatok is tök jól befogadhatóak a fiatalabb korosztály számára is. Annyira nem ártatlan és kedves ez a mozi, mint mondjuk elődje volt, de hát ott 8-10 éves gyerekek voltak a főszereplők, itt meg felnőtt testbe záródott kamaszok, azok gondolataival. Úgy, hogy közben azért egyáltalán nem unatkoztam, mert hol a szédítő akció ragadott magával, hol pedig a figurák buddy moviekban megismert egymás közötti poénkodása késztetett hangos nevetésre. Nagyon jó ritmusa és hangulata volt az egésznek, remek színészekkel, akik nagyon jó és jól megírt karaktereket. Vérbeli blockbuster az egész, igazi színes, szagos mozi… amit minden hibájával együtt is élveztem. Jobban, mint a… eh, hagyjuk.

S ha már hibák: ha annak vehető, akkor talán a legfurább az egészben, hogy ez nem az a Jumanji, ami volt 22 éve. Itt, a három élettel – még ha néha kifejezetten vicces és ötletes is a halál – tulajdonképp kicsit elvették az események súlyát… no persze, fel lehet tenni a kérdést, mi van akkor, ha a játékban harmadszor is meghalsz. Az írók nem vették a bátorságot (vagy az alaposságot) ahhoz, hogy erre kitérjenek, mint ahogy arra is kíváncsi lettem volna, mi értelme is volt a zöld kő birtoklásának. De aztán ez utóbbival úgy voltam, hogy ez csak egy játék, amiben értelmetlen küldetésen kell helyt állni a főhőseinknek… nem foglalkoztam vele tovább. Azzal talán inkább, hogy a mozi icipicit (talán egy negyed órát) hosszabb a kelleténél, a közepén túl sok az alibi beszélgetés meg séta az amúgy extra gyönyörű környezetben/díszletben/CGI-ben.

80%

Nem volt ez több eredetileg ? Mert már kerestem a magyarázatot arra a fél pontra ...

Így a 80%-kal már simán egyetértek, pedig például a szereplőknél akadtak is bajaim, nagyjából azok, amiket eredetileg is gondoltam az előzetes alapján. Tudom, hogy a filmekben ilyen a sztereotip kocka de a valódi Spencer természetellenes bénázása idegesítő volt, Johnson alakjában is csak azért volt jobb, mert ő full picsogásra vette a figurát; a másik meg Kevin Hart Frigoja, aki túlságosan magát adta a valódi Frigo helyett, és szerepe sem nagyon volt azon kívül, hogy ő lett a "viccesen tahó, kullancs kis feka", és azt sem tette szimpatikussá, ahogy elvesztegetett egy életet. A másik 3+3 karakter remekül működött, akik között Jack Blacknek külön jól állt a 17 éves szőke picsa személyisége. Plusz az a kitétel, hogy a film túl hosszú, nálam is megáll, egyfelől azért, mert néhány poén erősen túl van nyújtva (a pisilős és a csajozós), másrészt egy-két küldetést még simán elbírt volna a két órás játékidő, mondjuk valami templomos-csapdást, ahol például meg lehet szerezni a falu kulcsait, hogy be lehessen jutni. De ha akarom, ez utóbbira magyarázat, hogy ez nem egy mai játék feldolgozása, hanem egy 20 évvel ezelőttié, bár a konzolos cuccok már akkor sem csak négy pályára korlátozódtak, és a célnak is elég volt az, hogy a játékosoknak meg kell szabadítani a völgy lakóit az őket terrorizáló őrült zsoldosoktól a kő visszajuttatásával .

A többi nagyon tetszett, erről sem fogok elkapcsolni, ha meglátom a tévében. Kicsit lehettek volna változatosabbak a kalandok, hogy nem mindig csak valami állatcsorda vonuljon erre-arra, lehetett volna több a rejtélyes vers, de az akció és a kaland, a karakterek és a szövegeik, a látvány és a humor is szórakoztatóak voltak. Az életeknél sem hiányzott, hogy feszegessék a valódi halál kérdését, mert helyette éppen elég ötletes volt az is, ahogy bemutatták a koncepciójukat (a vízilónál), meg az is, ahogy később legtöbbször úgy vesztették azt el, hogy feláldozták magukat a többiekért. Ebben az esetben nekem éppen elég volt az a feszültség, hogy akár meg is halhattak volna, ha elfogy az életük.


8/10

.

Niwrok írta:

Jumanji: Vár a dzsungel

Nem volt ez több eredetileg   ? Mert már kerestem a magyarázatot arra a fél pontra   ...

Nem. Becsszó!

Idézet :

Így a 80%-kal már simán egyetértek, ... erről sem fogok elkapcsolni, ha meglátom a tévében. Kicsit lehettek volna változatosabbak a kalandok, hogy nem mindig csak valami állatcsorda vonuljon erre-arra, lehetett volna több a rejtélyes vers, de az akció és a kaland, a karakterek és a szövegeik, a látvány és a humor is szórakoztatóak voltak. Az életeknél sem hiányzott, hogy feszegessék a valódi halál kérdését, mert helyette éppen elég ötletes volt az is, ahogy bemutatták a koncepciójukat (a vízilónál), meg az is, ahogy később legtöbbször úgy vesztették azt el, hogy feláldozták magukat a többiekért. Ebben az esetben nekem éppen elég volt az a feszültség, hogy akár meg is halhattak volna, ha elfogy az életük.


8/10

.

Örülök, hogy neked is bejött, s hogy nagyjából ugyanúgy is láttuk. Tök kellemes meglepetés volt, ettől nem is vártam többet (még ennyit sem), úgyhogy elégedett vagyok vele.

Azt hiszem, ilyen egy igazán szórakoztató mozi.


.

R2-D2 írta:

Star Trek - Mindenen túl

Ez egy jól sikerült 2016-os sci-fi akciófilm, sajnos tökéletesen illeszkedik az utóbbi évek filmjeinek sorába: a műfaj elkötelezett híveként viszont icipicit talán többre vágyom.


Nem jobb, mint az EPVII, de nem is rosszabb:

75%

.

Javítok: másodszori nézésre sokkal jobb, mint az EP VII...

Közel 50 film várja a polcon az újranézést lemezről, szilveszter meg a nagy durrogattás közben ideálisnak tűnt egy jó kis hangos sci-fi akcióhoz... úgyhogy a nemrég a csehektől karácsonyra  beszerzett BD landolt a lejátszóban. A másfél éve látott mozi néhány jelenete bizony már megkopott, úgyhogy a főbb események, motivációkon kívül szinte újra sikerült felfedeznem a filmet...

A negatív dolgokat hagyjuk, azok kb ugyanúgy zavartak, mint elsőre, Justin Lin képtelen volt kikapcsolni saját magát és egy felesleges akciófilmmé silányította néha a Mindenen túlont. A Krall-féle fordulta továbbra sem "ül" nálam, totál légből kapott, ráadásul hogy az istenbe felejtheti el a kapitány, hova parkolt a hajójával. De aztán a többi... az megint nagyon tetszett. A pároka szedett csapat rohadt jó volt, tök jók voltak a szereplők közti dialógusok, viccek. Az amulett még mindig király. Yorktown egyszerűen zseniális (bár az jó kérdés, hogy az ismert űr határán hogyan lehet ekkora bázis, ekkora élettel), minden apró részlete csoda. Majdnemhogy azok a részek tetszettek a legjobban, ahol nem volt akció - mert végig az volt az volt az érzésem, hogy ezúttal mindenen túlmentek.

Megnézve az extrákat, kicsit enyhült a szigorom, jó volt nézni azt az alázatot és szeretetet, amit az alkotók/szereplők a franchise iránt éreznek. Jók voltak az elejtett utalások a korábbi filmekre és sorozatokra, nagyjából egyiket sem ismertem meg. Szívszorító volt a búcsú Nimoytól és Csekovtól, s ha most konkrétan nem mondják, mutatják meg, hogy mr. Zulu buzi, meg hogy miért is az, nekem fel sem tűnt volna. Tudom, anno volt róla szó, de akkor sem vettem észre, mint ahogy most sem... akkor sem zavart és most sem.

Jó kis kalandfilm ez, színes-szagos-látványos, beleillik a mai trendbe. De sajnos ennyi.

Marad a 75%



.

R2-D2 írta:

Utazók


Január közepén könnyű azt állítani, hogy láttam az év filmjét, de nekem az Utazók jó eséllyel az év végén is a kedvenceim közé fog tartozni. Talán a közepét leszámítva majd minden percét maxi élveztem – sokszor tátott szájjal bámultam a képernyőt –, sőt, a záró jelenetnél az a bizonyos kis katarzis is elért a moziban. Ez, így, ebben a formában egy egészen kiváló sci-fi, egy vérbeli high-tech mozi, amit még a két főszereplő, a köztük kialakuló románc sem tud teljesen padlóra küldeni… pedig aztán én rühelem a romantikus maszlagokat. De mindenekelőtt a varázslat, amit itt Avalonnak hívnak, átsegít mindenen, ráadásul nem kis meglepetést okozott az az ügyesen és okosan elhallgatott tény, ami a sztori legfontosabb sarokpontja, motivációk, emberi érzelmek katalizátora – és önmagában ugye az egész romantikus szálnak a kiindulópontja.


Talán az orvosi ágyban történtek gondolkodtattak el a legjobban – mert amellett, hogy egy ócska sablonjelenet az egész, egy tipikus hollywoodi panel, itt fordult meg a fejemben egy kósza gondolat egy igazán ütős befejezésről. Nevezetesen:

Spoiler:

Na, de nem ez lett - én pedig a kezdeti csalódottságom után a záróképben minden rosszallásomat félretettem. Ahogy az egyenruhások körbenéznek, ahogy kinéz az Avalon, az az üzenet – mindent helyrehozott. Zseniális, szívszorító ötlet és döntés: nekem legalábbis nagyon tetszett, ahogy amúgy az egész mozi. Kedvenc műfajomban láttam egy elképesztő jövőképet egy gigászi kompként funkcionáló űrhajón, egy ember borzasztó nehéz döntését, egy féri és egy nő hiteles kapcsolatát (az is külön jó volt, mikor narrációban mondja Aurora, hogy egyéb körülmények között ez sosem jött volna létre), meg egy izgalmas akciófinálét. A végső százalék talán szentségtörés – de bizony, nekem ez a mozi felér a csillagok mellé… vagy közé.


80%

No. Most már itt az év vége és bátran állíthatom, hogy az Utazók nálam listás lesz idén (bocsi, Niwrok ). Másodszori nézésre ugyanúgy - sőt még jobban - tetszett, egy csodálatos sci-fi, aminek ugyan romantikus szálát ma sem fogadtam kitörő örömmel, de azon kívül minden más totál lenyűgözött.

A felvetésem viszont ott maradt a lebegőben - mondtam is a kis családnak itthon: mekkora lett volna már, ha veszik a bátorságot az írók és egy teljesen más finálét kanyarítanak? Mondjuk, amiben Aurora kétségbeesetetten nézi a csillagködöt... és ott a dilemma, hogy Preston útjára lép-e?

A BD képe nem meglepően kiváló, ahogy a hangja is. Qrva jó, ahogy a fejem fölött/mögött szólt a hangfal, mikor a hajó beszélt. Maholnap megnézem az extrákat is, ha lesz valami extra érdekes, majd kiegészítem ezt az írást.

Valahogy most a 85%-felé hajlok.


.

R2-D2 írta:

Utazók

No. Most már itt az év vége és bátran állíthatom, hogy az Utazók nálam listás lesz idén (bocsi, Niwrok ). Másodszori nézésre ugyanúgy - sőt még jobban - tetszett, egy csodálatos sci-fi, aminek ugyan romantikus szálát ma sem fogadtam kitörő örömmel, de azon kívül minden más totál lenyűgözött.

Valahogy most a 85%-felé hajlok.

Csak ezért nem kell bocsánatot kérned, nálam is listás lesz   .

De már miért is kéne ezért bocsánatot kérni    ?! Szerintem összekeversz valakivel, akinél az azonos vélemény követelmény   .

.

Niwrok írta:

Utazók

De már miért is kéne ezért bocsánatot kérni    ?! Szerintem összekeversz valakivel, akinél az azonos vélemény követelmény   .

.

Jóvanna. Nem gondoltam igazán komolyan... afféle vicces szurálódás volt, így év elején.

Tudom, hogy nem kell, inkább csak sajnálom picit (elolvastam a korábbi beszélgetést), hogy neked ennyire nem jött be. Jobb ez annál, talán ha egyszer, valamikor újranéznéd, neked is többet ér majd.


.

R2-D2 írta:

Utazók

Tudom, hogy nem kell, inkább csak sajnálom picit (elolvastam a korábbi beszélgetést), hogy neked ennyire nem jött be. Jobb ez annál, talán ha egyszer, valamikor újranéznéd, neked is többet ér majd.

Nem zárom ki az újranézést... de jó, ha tudod, hogy az első mondat, amit leírtam az Utazókkal kapcsolatban az volt, hogy "Szinte sajnálom, hogy ezt a filmet nem rakhatom az utolsó helyre". Ennyire rossz emlék még most is...   .

.

R2-D2 írta:

.
Atomszőke

Sajnos sokkal inkább lett az Atomszőke egy színes-szagos akciófilm, mint egy csavaros, izgalmas környezetben játszódó kémdráma, sokkal inkább dominált a végtelenségig nyújtott ütésváltás, mint maga sztori. Van itt minden, CIA, MI6, KGB, Stasi és még egy francia ribi is, van itt leszbiszex, egyszer a szétlőtt fej vére a kamerára fröccsen, máskor a hátból kihúzott kés sem vérzik. Irtó nagy káosz az egész, amiről egyet vagyok kénytelen elismerni: van stílusa, van vizualitása, s annak ellenére, hogy két nap alatt néztem végig, miután az első nap fél óra alatt bealudtam rajta, annak ellenére a végére még majdnem tetszett is. De csak majdnem. Ha ehhez írtak volna egy normális, átlátható és követhető forgatókönyvet, ha nem éreztek volna kényszert az újabb és újabb, egyre nevetségsebbé váló verekedések elnyújtására, talán most arról is beszélhetnénk, hogy van egy új ügynökünk, egy Jane Bourne…  

De már itt is lehetett látni, mi lesz a film fő csapása: az autós jelenetnél, majd a rendőrséges-lakásos bunyónál is mindenekelőtt az akció, annak koreográfiája. Ekkor még – egy ideig – ez kifejezetten élvezetes, de aztán ahogy jönnek sorban az ilyen szcénák, úgy csóváltam egyre jobban a fejemet. Továbbra sem megy egy autó sem (pláne nem 1500-ös Zsiguli) hátrafelé gyorsabban, mint aki üldözi   , a bekapott ütésektől, szúrásoktól, vágásoktól kidőlő, majd felálló szereplők meg a Bud Spencer filmek jobb pillanatait idézték meg (nem hiszem, hogy ez volt a cél)   . Fájdalmasan sok és felesleges akció, olyan bukfencekkel és ütésváltással, ami egy idő után kínos, s a mik egyértelműen csak azt a célt szolgálják, hogy elfedjék a forgatókönyv egyre nagyobb hézagait. Vegyük például az egyik kulcsszereplőre, bizonyos Spyglass-re írt történetet…

Minimális humor, néhány tényleg jó ötlet (esernyős!!) tarkítja ezt a kimondottan akcióra felhúzott mozit – ami lehetett volna különleges, sőt még jó is, ha bármi mást komolyan vettek volna a verekedéseken, lövöldözéseken, autós üldözéseken és leszbiszexen kívül.

70%

Remoéhoz áll közelebb a véleményem, bár annyira nem dühített fel a forgatókönyv ócskasága (lehet azért, mert a Spyglass-ügy fel sem tűnt magamtól, hogy mekkora baromság... az ügyes fogás volt részedről ), nem találtam akkora menedéket a korrajzban (abból inkább csak a zenék jöttek be, mint a Fal leomlása körüli hangulat...), a funkciótlan leszbiszex meg már régóta a forgatókönyvírói ötlettelenség fokmérője nálam... viszont jobban tetszettek a verekedések. Utóbbiak legalább szórakoztattak a sok céltalan, de ultrakeménynek eladni próbált kémes kavarás között, és legalább olyan szép, vágatlan(nak tűnő) jelenetek is voltak benne, mint a vagy tíz perces lépcsőházi bunyó. Bejött még a színészi játék (mindig bírom, ha McAvoyból előjön az állat , de Theron is alapvetően jó volt), meg szerintem az operatőri munka is feltűnően jó volt... csak hát a tartalom... Régen rossz, ha észreveszem, hogy percek óta csak embereket látok ide-oda sétálni az utcán, annyira nem történik semmi...

5,5/10

.

Niwrok írta:

Atomszőke


Remoéhoz áll közelebb a véleményem, bár annyira nem dühített fel a forgatókönyv ócskasága (lehet azért, mert a Spyglass-ügy fel sem tűnt magamtól, hogy mekkora baromság... az ügyes fogás volt részedről   ), nem találtam akkora menedéket a korrajzban (abból inkább csak a zenék jöttek be, mint a Fal leomlása körüli hangulat...), a funkciótlan leszbiszex meg már régóta a forgatókönyvírói ötlettelenség fokmérője nálam... viszont jobban tetszettek a verekedések. Utóbbiak legalább szórakoztattak a sok céltalan, de ultrakeménynek eladni próbált kémes kavarás között, és legalább olyan szép, vágatlan(nak tűnő) jelenetek is voltak benne, mint a vagy tíz perces lépcsőházi bunyó. Bejött még a színészi játék (mindig bírom, ha McAvoyból előjön az állat   , de Theron is alapvetően jó volt), meg szerintem az operatőri munka is feltűnően jó volt... csak hát a tartalom... Régen rossz, ha észreveszem, hogy percek óta csak embereket látok ide-oda sétálni az utcán, annyira nem történik semmi...

5,5/10

.

Nem nagyon tudok vitatkozni veled, kicsit más súlypontok ennyi eltérést simán eredményezhetnek. Neked az akciószénák alapból is mindig könnyebben feldolgozhatóak, nekem meg a nosztalgia az erősebb... szóval, rendben van így.

Abban egyetértünk, hogy ennek a forgatókönyvnek sem ártott volna egy MEO.


.

R2-D2 írta:

Dunkirk

Az már csak hab a tortán, hogy a mozi végén szóba került az a bizonyos Churchill beszéd, amit én az Iron Maiden ’84-es albuma óta ismerek, de mindeddig lusta voltam utánanézni és elhelyezni az egészet térben és időben. Nos, most már tudom, hogy az Aces High nyitószövege ez után a dunkerque-i csata után mondódott el a brit parlamentben… sőt, azt is tudom már, hogy talán ezeknek a Spitfire pilótáknak is emléket állít a dal: így meg mennyivel jobb már a filmre gondolni, ha az ember dúdolhat hozzá egy kis Iron Maident. És így már sokkal könnyebb is ugye jó értékelést is adni… bár… ez igazából az első percektől nem volt kérdés. Tetszett, szeretem a háborús filmeket, Nolant, s bár ez a csomag lehetett volna jobban a szájízem szerint is, így is


80%

Tökéletesen ugyanazt éltem át másodszorra, mint fél éve: egy remek, patikamérlegen kiadagolt háborús filmet egy gigászi eseményről - aminek legnagyobb és legszembetűnőbb hibája a történetvezetése. Rohadtul megnézném ennek a lineárisan vágott verzióját, meggyőződésem, hogy még ennél is jobb lenne az egész. Azt meg csak halkan jegyzem meg, hogy bizony a nolani precizitás ellenére zavaró volt az időjárási háttér váltakozása a különféle síkok és napok között... fura, hogy erre nem figyeltek. Vagyis, lehet, hogy figyeltek, de ez is elveszik a felesleges ugrálásba ide-oda.

De továbbra is jó volt az események egymásba érése, mindig is bírtam, mikor ugyanazt több nézőpontból láthatom (Sully, Nyolc tanú), az egész díszlet, korrajz zseniális, a zenének nem nevezhető hangulatkeltő zaj pedig másodszor is kiváló.

A hab a tortán pedig a BD közel két órás dokumentumfilmje, amiben Nolanék baromi részletességgel meséltek a film készítéséről. Elképesztő, mennyire próbáltak életszerűek maradni, hogy korabeli valós repülőkkel és hajókkal dolgoztak, hogy újraépítették a korabeli mólót, hogy hova és hogyan szerelték a dögnehéz IMAX kamerákat. Akiket érdekel maga a filmkészítés technikája, remek két órás tananyagot kap Nolantól.

Azért néztem újra, hogy megerősítsem a listás helyét... nos, a 10-be belefér. Más vágással még első is lehetne - hisz szeretem Nolant és a háborús flmeket is. Meg... még valami: a múltkor beszélgettem róla, hogy ha ezt Spielberg csinálja, mennyivel másabb, érzelmesebb, szentimentálisabb lenne. Ez továbbra is így van, a halálok, bizonyos események az ő stílusában tuti szívhezszólóbbak lennének, de ha ez egyszerűen máshogy lenne elmesélve, már akkor más szintet képviselhetne.

De jó így is.


.