HomeCalendarGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 R2-D2 írásai 3.0

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 12 ... 20, 21, 22  Next
SzerzőÜzenet
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3579
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   Szer. Nov. 01, 2017 1:43 pm

Niwrok írta:

Fűrész: Újra játékban


Te The Followingot néztél, nekem meg az egyre idiótább Helyszínelők-klónokból lett csömöröm az évtizedek alatt (az alapsorozat epizódjait még időnként most is megnézem, az továbbra is belefér), úgyhogy nekem egy ilyen "lekaparjuk a vödörről a megkövesedett disznószart, amiről a mágikus "Labor" megállapítja, hogy pont valami ultraritka kórsággal van fertőzve, és beütve a mágikus "Adatbázisba" azt is megmondjuk, hogy az hol pusztított, és az már rögtön be is van kötve a földhivatali nyilvántartásba..." kb. annyira friss, mint a hullák a pajtában a végén  Wink
Spoiler:
 


Látod, mennyire érdekes lehet - nem, mintha nem tudtuk volna eddig - hogy kire mi hat korábbról. nekem pl. ez a Helyszínelős dolog egyáltalán nem fájt, sőt, inkább még tetszett is az egész: soha, egyetlen epizódját nem láttam egészben, csak részleteket belőlük. Így, az új Fűrész nekem ebből a szempontból egy kis lubickolás volt a témában, nem kínos ismétlés. A DeepWeeb hasonló: a Who I Am után önmagában a névre elmosolyodok, örülök, hogy használják, hogy aktualizálják ilyenekkel a sztorit... persze, igazad van, hogy ezt itt, így használni, nem szerencsés, de akkor eszembe se jutott.

Újra kellene hozzá néznem, de:
 


Én jobban szeretek nosztalgiázni. Smile


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2460
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   Szer. Nov. 01, 2017 7:18 pm

R2-D2 írta:

Fűrész: Újra játékban

Újra kellene hozzá néznem, de:
 


Én jobban szeretek nosztalgiázni. Smile


Ki hitte volna Smile ...

Spoiler:
 

Részemről az a baj, hogy jó kis bűvésztrükknek indult ez az összes hibája ellenére, csak a végén nem a nyulat sikerült elővarázsolni a kalapból, hanem a nyúlszart Wink .

.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3579
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   Szer. Nov. 01, 2017 7:40 pm

Niwrok írta:

Fűrész: Újra játékban

Részemről az a baj, hogy jó kis bűvésztrükknek indult ez az összes hibája ellenére, csak a végén nem a nyulat sikerült elővarázsolni a kalapból, hanem a nyúlszart   Wink .

.

Na de ahol van nyúlszar, ott van/volt nyúl is. Laughing

.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2460
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   Szer. Nov. 01, 2017 7:43 pm

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Fűrész: Újra játékban

Részemről az a baj, hogy jó kis bűvésztrükknek indult ez az összes hibája ellenére, csak a végén nem a nyulat sikerült elővarázsolni a kalapból, hanem a nyúlszart   Wink .

.

Na de ahol van nyúlszar, ott van/volt nyúl is. Laughing

.

Ez így van Very Happy ! Legközelebb talán láthatom azt is Smile .

.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3579
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Narcos S3   Pént. Nov. 10, 2017 11:46 am

.






Narcos S3




Mikor tavaly vége lett a második évadnak, gondolom, velem együtt rengeteg emberben merült föl a kérdés, hogy lehet folytatni egy Pablo Escobar életére felhúzott sorozatot Pablo Escobar nélkül… vajon van-e annyi potenciál a történetben, hogy kiterjesztve azt Kolumbia egyéb drogkartelljeire, igazán élvezetes új évadot láthassunk? Hogy ez az újraindítás – ld. még Homeland S4 – vajon működik–e Wagner Moura nélkül, mert azt azért egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a Narcos első két évadának szíve-lelke maga a főszereplőt játszó színész volt. Egy ilyen magas szint után van-e a Cali kartellben annyi, hogy tagjai, története által kitöltsön közel 10 órát (azért valljuk meg őszintén: Escobarról hallottunk eddig, de róluk nem) és nem utolsósorban Murphy ügynök hiányában Peña elég lesz-e az üdvösséghez? Nos… a válaszom, szigorúan a 10 rész után az, hogy igen. Van – de nem kevés idő kellett ahhoz, hogy minden a helyére kerüljön és magába szívjon az egész…

Ugye, ott tartottunk, hogy azon az ominózus tetőn 1993-ban lelőtték Kolumbia legnagyobb és legsikeresebb drogbáróját – részben törvénytelenül, felhasználva a rivális kartellek segítségét. Azonban Escobar halálával nemhogy nem szűnt meg a drogbiznisz, hanem csak jobban felerősödött: a Rodrigez fivérek hihetetlen hatékonysággal és ésszel tolták a kokót tonnaszám az USA-ba. Gyakorlatilag ugyanazt csinálták, mint kedvenc őrült bajszosunk korában, csak ők nem éltek a rivaldafényben… sőt, már arra is volt módszerük, hogyan lehet tisztára mosni a dollár milliárdokat. Ami azért jóval ésszerűbb dolognak tűnik, mint elásni az őserdőben – Laughing , egy barátommal pont arról beszélgettem, hogy ha kimennénk Kolumbiába és elkezdenénk valahol ásni, lehet, hogy egy jó nagy kupac pénzt találnánk. Vagy nem, mert már a sok gerilla mindent felásott legalább egyszer… de mindegy is. A lényeg az, hogy Peña (Pedro Pascal) rövid pihenés után ezúttal a Cali kartellre száll rá – érdekes a párhuzam mondjuk a Bombák földjén vagy az Amerikai mesterlövész katonáival – és vállalva a halálos kockázatot, újra elmerül a kolumbiai kábítószer-üldözésben. Két apró-cseprő gondja van csak: az egyik, hogy a kartell a kormánnyal való egyezség alapján fél év múlva felhagy a tevékenységével, vezetői pedig önként börtönbe mennek egy kis időre – ld. még Escobar és a Katedrális –, neki pedig még ez előtt el kéne őket kapni a semmiben, illetve hogy abban a csodás országban, így, 25 évvel ezelőtt olyan szintű korrupció volt, hogy gyakorlatilag senkiben nem bízhatott. Mindennek tetejében pedig ismét feltűnik a CIA és az ő kis játszmája.

Az évad eleje a szokásos narrációs megoldással gyakorlatilag arra szolgál, hogy a nézőt visszavigye abba a világba, ahonnan egy éve kiszakadt – és hogy megismertesse, elfogadtassa az új figurákat a Moura által hagyott űrben. Ez azonban korántsem lett olyan egyszerű feladat, mint aminek látszik, Escobar figurájának egyszerűen olyan kisugárzása volt a sori egészére, hogy két-három epizódig csak kóvályog a néző nélküle. Én úgy voltam vele, hogy jó, jó minden figura érdekes és van bennük potenciál, de akkor is hiányzott a korábbi őrült – bizony, el kellett telnie egy kis időnek, míg egyáltalán azzal képbe kerültem hogy a Cali kartellt irányító négyest és az őket körülvevő szereplőket, azok motivációit meg tudjam jegyezni. Nem bántásból írom, s egyben nem is a színészi játékot fikázom, de Pachot (Alberto Ammann) leszámítva ekkor még olyan szürke és sótlan volt mindenki… és ő is igazándiból a motoros jelenetével lépett ki a szürkeségből. Ekkor még a két későbbi legkarizmatikusabb figura, Salcedo (Matias Valera) és David (Arturo Castro) sem igazán mozgatta meg a fantáziámat – az első pár epizód szerintem simán ráment az útkeresésre, újbóli hangulatteremtésre. Legalábbis én így éreztem. Az természetesen egyértelmű, hogy roppant érdekes és tanulságos volt nézni, hogy fullad bele egy ország részben a saját korrupciójába, részben pedig a CIA manipulációjába. Utóbbival kapcsolatban annyit még megjegyeznék, hogy bár eddig sem volt túlságosan szégyenlős a Narcos, de ebben az évadban talán a vártnál is jobban megbolygatták az akkori amerikai politikai manipulációkat a térségben (Clinton-éra!!!) – a magam fajta cinikus vén fasznak meg kapóra jöttek azok a gondolatok, amik magját e sorozatban elhullajtottak az USA királycsinálási gyakorlatáról. Elég sok példa van már e témában, ha egymás mellé rakjuk a dél- és közép amerikai beavatkozásokat, kiegészítjük az azóta Európa peremén történtekkel… nos, túl jó véleményünk nem lehet az egészről…

De ne kanyarodjunk el ilyen messze: ezt csak azért írtam, mert az évad eleje enged kicsit gondolkodni ilyeneken is – hogy aztán kb. a negyedik résztől (fontos epizód!!) olyan szinten a képernyőhöz ragasszon, mint a korábbi két évad. Aki ismeri a kartell történetét, esetleg látott promóképeket, az tudhatja, hogy Peña működése sikerrel járt, minden ellenszél és leállítási kísérlet ellenére, két lelkes DEA ügynök segítségével szépen rács mögé juttatja a vezetőket… de hogyan!! Zseniális, amilyen feszültséget kihoztak az egyes epizódokból, a macska-egér játék, a siker, aztán a kudarc, az egész nyomozásos, rajtaütéses szál nagyon jó volt. Ahogy Peña az akciót megtervezte, ahogy csőbe húzta nem csak a drogbárót, hanem az egész cali rendőrséget… az beszarás. Innentől a Narcos S3 egy új szintre lép, az egyik góré kiiktatásával, a fix és megtervezett kis biztonságos élet felborulásával a többieken rengeteg, korábban nem látott érzés uralkodik el: düh, félelem, paranoia, erőszak – mind kiváló alapanyag egy ilyen sorozatban. Néhány figura szerepe alaposan felértékelődik, mindenekelőtt a már említett David, aki Miguel fia, és aki valami hihetetlenül beteg és visszataszító karakter lett. Tény, hogy kell hozzá az az arcszerkezet is, ami a színésznek van, de maga a figura – az utóbbi idők egyik legjobb pszichopatája a képernyőn: Pacho sem piskóta, de David simán betegebb. Ezzel a játékkal, ez a karakter simán megállta volna a helyét a Gengszterkorzóban is, ha nem is Gyp Rosetti, vagy Al Capone egyenrangú társaként… de azért a csapatba bőven befért volna. És ez nagy szó! Amikor a srác a képernyőn volt, remegett a levegő, beteges kiszámíthatatlansága, nézése rengeteg pluszt adott az évad hangulatához, izgalmi faktorához…

… pedig aztán a Narcos S3 kulcsa mégsem ő. Nálam legalábbis az egész évadot az a bizonyos Jorge Salcedo figurája tette emlékezetessé, aki kezdetben a Cali kartell biztonsági főnöke volt, onnan lett az, ami. Évek múltán simán azt fogom mondani ere az évadra, hogy „Ja, az a Salcedos!!”, annyira jó és emlékezetes a figura története az évadban. Spoiler nélkül nem árulhatom el, mit is fog csinálni, csupán két dolog: az egyik, hogy a film (mert ugye egy nagy film az egész) legizgalmasabb, legfeszültebb pillanatai hozzá kötődnek, a másik, meg hogy az előző évad taxisofőre után egy újabb nagyszerűen kidolgozott példája annak, hogy akaratodon kívül is milyen könnyen be tud szippantani ez a világ, hiába vagy jó szándékú, egy kis gonoszság, némi erőfitogtatás, esetleg anyagi érdek miatt a bűnözés spirálja milyen könnyen magával tud rántani. Ide tartozik, hogy ha valaki igazán izgulni akar a karakterek sorsa miatt, ne olvasgasson előtte semmit (az nem spoiler, hanem történelem, hogy Rodrigezék most hol vannak) a Cali kartellről, különösen ne Salcedoról – mert így még nagyobb élmény lesz a srác szerepe. Jómagam a VOX sorozatos kiadásában még az előtt belefutottam némi információba, mielőtt végeztem volna az évaddal, úgyhogy tudtam, mi lesz vele – no de én nem vagyok spoilerfóbiás… ugyanakkor érdekes lett volna, hogy mi van akkor, ha nem tudom, amit tudok.

Mindegy, az évad kétharmada így is kegyetlen jó lett: egy remek korrajz az akkori kolumbiai és amerikai állapotokról, egy kiváló, alapos és hiteles (a stábot konkrétan segítették olyanok, akik akkor a valóságban is részesei voltak az eseményeknek) történet, ami akkor is izgalmas lehetne, ha csak az lenne az alapja, mint mondjuk az első két évad volt. Mármint egy (kettő-négy) drogbáró üldözése és elkapása, némi drogháborúval és brutalitással megfűszerezve. A Narcos S3 azonban továbbmegy ennél: van benn egy egészen zseniális beépülős-árulós szál, amiről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, amit csak olyan alapművekhez tudok hasonlítani, mint mondjuk az A 211-es cella, vagy a Szigorúan piszkos ügyek. A lebukás, a „patkány” keresésének feszültsége az évad második felében teljesen rátelepszik a hangulatra, innentől már nem is csak szimplán egy "drogos" sorozatot nézünk, hanem egy vérbeli thrillert. És kellett ez, nagyon kellett. Ezzel tudták teljesen és végérvényesen helyettesíteni Pablo Escobart, aki miatt, és akivel ez az egész indult. S hogy hogyan tovább? Nos, ez a sztori itt most lezárult, de van kacsingatás Mexikó felé – sajnálatos módon a való életben történt események – mikor is a stáb egyik tagját, aki helyszíneket keresett a mexikói forgatáshoz, szitává lőtték Mexikóban – az egész Narcos további sorsa bizonytalan.

Kár, mert én tuti néztem volna, ez az évad bizonyította, hogy az alkotók képesek magas színvonalon mesélni a kartellekről… a baj, hogy utóbbiak meg nem akarják ezt.




85%



.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2460
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   Pént. Nov. 10, 2017 8:17 pm

R2-D2 írta:

Narcos S3

Mikor tavaly vége lett a második évadnak, gondolom, velem együtt rengeteg emberben merült föl a kérdés, hogy lehet folytatni egy Pablo Escobar életére felhúzott sorozatot Pablo Escobar nélkül… vajon van-e annyi potenciál a történetben, hogy kiterjesztve azt Kolumbia egyéb drogkartelljeire, igazán élvezetes új évadot láthassunk? Hogy ez az újraindítás – ld. még Homeland S4 – vajon működik–e Wagner Moura nélkül, mert azt azért egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a Narcos első két évadának szíve-lelke maga a főszereplőt játszó színész volt. Egy ilyen magas szint után van-e a Cali kartellben annyi, hogy tagjai, története által kitöltsön közel 10 órát (azért valljuk meg őszintén: Escobarról hallottunk eddig, de róluk nem) és nem utolsósorban Murphy ügynök hiányában Peña elég lesz-e az üdvösséghez? Nos… a válaszom, szigorúan a 10 rész után az, hogy igen. Van – de nem kevés idő kellett ahhoz, hogy minden a helyére kerüljön és magába szívjon az egész…

...az évad kétharmada így is kegyetlen jó lett: egy remek korrajz az akkori kolumbiai és amerikai állapotokról, egy kiváló, alapos és hiteles (a stábot konkrétan segítették olyanok, akik akkor a valóságban is részesei voltak az eseményeknek) történet, ami akkor is izgalmas lehetne, ha csak az lenne az alapja, mint mondjuk az első két évad volt.

85%


Örülök, hogy tetszett és hogy jókat írtál róla, mert természetesen nekem sem fog ez kimaradni.

Talán nekem annyiból lesz könnyebb, hogy bármilyen erős karakter is volt Escobar, főleg a második évadban azért már figyeltek rá, hogy mellette is építsenek karaktereket, például az általad is kiemelt Pachot. Ha már úgyis a Celda 211-et emlegetted, hadd tegyem hozzá, hogy abban Ammann játszotta a főszerepet Smile , és mint ismerős arcra könnyebben figyeltem rá, ahogy szükséges is volt, hogy megosszam azt, hiszen tudható volt, hogy ha lesz folytatás, annak Escobar nélkül kell megtörténnie.
Gondolom Escobar hiánya miatt elmaradozik a dráma, ahogy a második évadban is elmaradoztak a politikai háttérre tett utalások, bevágások, de majdnem biztos vagyok benne, hogy sima kábszeres krimisorozatként is tetszeni fog egyetért .

.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3579
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   Szomb. Nov. 11, 2017 1:46 am

Niwrok írta:

Narcos S3

Örülök, hogy tetszett és hogy jókat írtál róla, mert természetesen nekem sem fog ez kimaradni.

Ha már úgyis a Celda 211-et emlegetted, hadd tegyem hozzá, hogy abban Ammann játszotta a főszerepet  Smile , és mint ismerős arcra könnyebben figyeltem rá, ahogy szükséges is volt, hogy megosszam azt, hiszen tudható volt, hogy ha lesz folytatás, annak Escobar nélkül kell megtörténnie.
Gondolom Escobar hiánya miatt elmaradozik a dráma, ahogy a második évadban is elmaradoztak a politikai háttérre tett utalások, bevágások, de majdnem biztos vagyok benne, hogy sima kábszeres krimisorozatként is tetszeni fog  egyetért .

.

egyetért

Én is kiszúrtam - így, utólag - Ammmant... Laughing

Dráma valóban kevesebb, de azért politika az van bőven. Tetszeni fog, ígérem. Wink

.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3579
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Gyilkosság az Orient Expresszen (2017)   Kedd Nov. 14, 2017 11:42 pm






Gyilkosság az Orient Expresszen (2017)




Az Orient expressz vasútvonala 1889-ben épült ki, és Nyugat-Európát kötötte össze a Balkánnal Kelet-Európán keresztül. Az expressz fénykorának az 1889-1914-es időszakot tarják, amikor is vele kapcsolatban a korszak high-techjéről beszélhetünk: az étkező- és hálókocsirendszer anno a legújabb vívmánynak számított – az expressz diadalmas korszakának aztán az I. világháború vetett véget. Az Orient később három útvonalon is újraindult, ezek egyikén pedig gyakori utas volt bizonyos Agatha Christie is, aki a közel-keleti archeológus férjéhez utazgatott akkoriban. Vagy a vonat 1929-es 11 napos, vagy az 1931-es 24 órás (a VOX szerint utóbbi, a wiki szerint előbbi) hóakadályban való elakadása, no meg az 1932-es Lindbergh-bébi esete (lásd még J. Edgar - Az FBI embere című film egyik alapja) ihlethette Agatha Christie-t a krimi megírásra – ami aztán 1934-ben jelent meg először angolul. (VOX, wiki nyomán)

Ha valaki annyira nem ismerne még minket, annak el kell áruljam, Niwrok kolléga sokkal bensőségesebb kapcsolatot ápol Agatha Christie világával, ő az, aki jobban ismeri a belga mesterdetektív történeteit  - mindezekből kifolyólag ő az, akitől remélhetőleg az ún. rajongói, „szakmai” írást olvashatjátok majd. Magam részéről ugyan természetesen ismerem a krimi királynőjének munkásságát, anno, gyerekkoromban, mikor nem volt VHS/DVD/BD/nCore szerintem majd minden könyvét olvastam is… mégis, címeken kívül igazából csak és kizárólag a Tíz kicsi néger története maradt meg bennem. Szégyen vagy sem, ez van: az új (immáron hatodik) adaptációra úgy ültem be a moziba, hogy semmire sem emlékeztem a végkifejletből, olyan volt ez az egész nekem, mintha egy teljesen új sztorit látnék. Így viszont az a fura (jó??) helyzet állt elő, hogy képes és kénytelen vagyok Kenneth Branagh produkcióját önmagában értékelni, mintha csak egy teljesen szűz néző lennék. Ha másért nem, azért lehet örülni az ilyen újraforgatásoknak, hogy új generációkat is megismertetnek egy immár közel 100 éves történettel…

A század elején kezdünk, amikor a kifejezetten irritáló karakterünk, Hercule Poirot (Kenneth Branagh) Jeruzsálemben, egy kirobbanni készülő vallási vita küszöbén oldja meg az egyik templomból eltűnt kincs ügyét. Két dolog van, ami már itt az elején kicsit rossz irányba vitte el a hangulatomat: az egyik, hogy nagyon nem jött be a mókás bajszú mesterdetektív hihetetlen nagyképűsége, szemernyi vonzalmat nem éreztem iránta, márpedig azt gondolom, hogy egy Poirot-filmben nem árt, ha a néző azonosulni tud Poirottal. A másik, hogy az ügy megoldása, annak tálalása a néző felé sokkal inkább illett volna akár a Guy Richie féle Sherlock Holmesbe, akár magába a Sherlock sorozatba. Nehezen szívott be a mozi, az utasok megismertetése túlontúl epizódszerűre és erőltetettre sikeredett – valahogy nekem hiányzott a kohézió az események között. Nem tudom máshogy írni: attól, hogy egyik jelenetben egyik utas leül egy székre, a másik meg balhézik, attól még semmivel nem jutottam közelebb ahhoz, kik is ők, és miért is fontosak a vonaton. Apropó… már a moziban is eszembe jutott, hogy ugye ha annyira tele volt az Orient expressz, hogy Poirotnak csak protekcióval tudtak helyet adni, akkor 1.) hogyhogy a 12 főszereplőn kívül egyetlen egy árva utast nem látunk egész filmben a négy ( Exclamation ) kocsiban továbbá a 2.) a grófnő hogy az istenbe válogathatott a kabinok közül…  hmmm

Mindegy, a kissé döcögős – ámde remek korrajzú kezdés után – végre elindul a CGI vonat Isztambulból Európába (itt sajnos azt kell kiemelnem, hogy még pár millió dolcsi igazán mehetett volna a látványra, mert néha kínos), és ami történetünk szempontjából fontos, az úgyis az Orient Expresszen játszódik. Első körben természetesen valahogy muszáj kicsit eljátszadozni a figurákkal, kicsit mindenkit megkedveltetni, adott esetben megutáltatni – már csak azért is, hogy a majdani áldozatot annyira ugye ne tudjuk sajnálni, illetve a gyilkos se tűnjön ki rögtön a többi közül. A vonatkocsik zárt tere, a hirtelen jött veszteglés, a menekülés, elrejtőzés lehetetlensége, az egész környezet kiváló alapot nyújtana egy borzasztó erős pszicho krimihez, amiben akár szép lassan felépítve kibontakozik a nagy ügy és annak megoldása… miközben egyre mélyebben vájkálunk szereplőink titkában. Azonban sajnálkozva kellett észrevennem, hogy annak ellenére nem működött a feszültségkeltés, hogy semmit nem tudtam a sztoriról (igen, még az áldozatra sem emlékeztem, melyikük is lesz az) – egyszerűen túl légies volt minden, túlságosan könnyed hangvételű és néha komolytalan az egész. Az sem mellékes, hogy a főszereplő továbbra is unszimpatikus – bár, ha belegondolunk, Holmes se egy igazán emberbarát szerzet –, a kihallgatásai, beszélgetései, az azok következtében összerakott puzzle számomra olyan túl egyszerűen „rakódott ki”. És ugyan nem közvetlenül a sztori hibája, inkább az operatőré, de nekem rohadtul hiányzott a hideg valódi érzékeltetése a képernyőn: minimum egy lehellet, vagy valami… amikor a detektív kinn ül a csajjal a hóban (eszméletlenül teátrális és giccses jelenet), totál látszik, mű az egész.

Ahogy egyébként az én véleményem szerint maga film is az. Én ezt rettentően lélektelennek éreztem, az jött le, hogy a látvánnyal, díszlettel, beállításokkal, kameramozgásokkal (van néhány parádés) akarnak elsősorban hangulatot generálni… pedig a feszültséggel kellene. A színészgárda teljesen alkalmas lehetett volna erre, de esélyük sem nagyon volt… Branagh és az ő bajsza árnyékában mintha mindenki árnyékban maradna. Amúgy is nehéz egy 14 főszereplős filmet jól összerakni, eleve néhányan kiemelkednek, néhányan háttérbe szorulnak a forgatókönyv kénye-kedve szerint, de esetünkben mintha mindenki a szürkeségben maradna. És ez még akkor is zavaró, hogy ha eleve a történet, a gyilkos személye megköveteli ezt a szürkeséget és egyformaságot – ha egy moziban a főszereplő bajszán meg a helyszínen kívül semmi emlékezetes nem marad meg az emberben két nap múltán, az gáz. Ja, de, még valami: volt benn egy röpke párbeszéd, ami qrvára tetszett – de magához a gyilkossághoz semmi köze nem volt: „Az imént mondta, hogy nem rasszista. – Az a bőrszíntől függ”. Ezen jót mosolyogtam, ezt pont így gondolom én is. S ha már itt tartunk, a film néha igyekszik humoros is lenni (nem tudom, ez mennyiben eredeti koncepció), de semmi olyan emlékezetes geg, beszólás, jelenet nincs benn, ami megmaradt volna (jó, a Herkuleses az igen) – az is igaz, hogy ez nem vígjáték, hanem krimi.

A finálé a maga nemében jó, Christie könyveinek megszokott metódusát követve Poirot összegyűjt mindenkit és kifejti véleményét az esetről. Persze, nem csak Poirottal van így, ez bevett szokás a krimikben (ld. még Leslie L. Lawrence regények), és kifejezetten hatásosak tudnak lenni – hisz a sokaságban megbúvó gyilkos köztünk van izgalma, annak leleplezése, reakciója az eseményekre általában a történet legizgalmasabb szakasza. Itt, úgy érzem, még ezt is sikerült picit elcseszni: ahogy ott ülnek az alagútban (hideg  Rolling Eyes  ), az annyira színpadias, annyira művi, hogy néha már azt hiányoltam, miért nem pózolnak az Utolsó vacsora képéhez hasonlóan. Az egész filmről nekem az az érzésem, hogy nem is annyira filmszerű, mintsem inkább színházias, valahogy a dialógusok, a menet közben felszedett információk mind ezt támasztják alá. Ha csak arra kellene alapozni, amit Poirot lát és hall, teljesen hiteltelen lenne az egész – szerencsére a mozis eszköztár tartogat olyanokat, mint a flashback intézménye, amikkel ki lehet egészíteni a hiányzó információkat, amikkel a hős detektív csavaros észjárását meg lehet indokolni… nagyjából.

Ha így, pár nap elteltével visszagondolok rá, igazából semmit nem érzek a film iránt. A moziban még igazából jól éreztem magam, egy nagyon kellemes, hangulatos kis kalandfilmet láttam, egy 1934-ben megjelent mű tökéletesen aktualizált változatát. Utólag, így, írás közben több hiányosság is szembe jött velem, de ez ne hátráltasson senkit a megnézésében: aki ráadásul nem ismeri a végkifejletet, még tán meg is lepődhet a végén. Magam is így tettem, bár kicsit furcsálltam, Poirot hogy is jutott erre a konklúzióra – viszont, azt hiszem, a mozi szempontjából sokkal fontosabb volt a film legvége, mikor is dönteni kell néhány ember lelkiismeretével kapcsolatban. Nem tudom, ez így volt-e az eredeti műben (mármint ekkora súllyal), mindenesetre – amellett, hogy örültem neki – számomra ez a súlypont sem egészen illett ebbe a sztoriba. Kevés a gyilkosság kiváltotta esemény és sok az egyéb körítés – leginkább így tudom összefoglalni a lényeget. Olvasom, hogy ebből is ( Rolling Eyes ) francise-t terveznek, az epilógus meg is ágyazott a Halál a Níluson-nak, de nem vagyok biztos, hogy Branaghnál jó kezekben van az ügy. Majd meglátjuk. Addig is… én el fogom most olvasni valamikor Agatha Christie regényét, és azt hiszem, ezt bátran ajánlhatom mindenkinek.




75%




.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2460
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   Szer. Nov. 15, 2017 6:58 am

R2-D2 írta:

Gyilkosság az Orient Expresszen (2017)

Ha valaki annyira nem ismerne még minket, annak el kell áruljam, Niwrok kolléga sokkal bensőségesebb kapcsolatot ápol Agatha Christie világával, ő az, aki jobban ismeri a belga mesterdetektív történeteit  - mindezekből kifolyólag ő az, akitől remélhetőleg az ún. rajongói, „szakmai” írást olvashatjátok majd. Magam részéről ugyan természetesen ismerem a krimi királynőjének munkásságát, anno, gyerekkoromban, mikor nem volt VHS/DVD/BD/nCore szerintem majd minden könyvét olvastam is… mégis, címeken kívül igazából csak és kizárólag a Tíz kicsi néger története maradt meg bennem. Szégyen vagy sem, ez van: az új (immáron hatodik) adaptációra úgy ültem be a moziba, hogy semmire sem emlékeztem a végkifejletből, olyan volt ez az egész nekem, mintha egy teljesen új sztorit látnék. Így viszont az a fura (jó??) helyzet állt elő, hogy képes és kénytelen vagyok Kenneth Branagh produkcióját önmagában értékelni, mintha csak egy teljesen szűz néző lennék. Ha másért nem, azért lehet örülni az ilyen újraforgatásoknak, hogy új generációkat is megismertetnek egy immár közel 100 éves történettel…

Ha így, pár nap elteltével visszagondolok rá, igazából semmit nem érzek a film iránt. A moziban még igazából jól éreztem magam, egy nagyon kellemes, hangulatos kis kalandfilmet láttam, egy 1934-ben megjelent mű tökéletesen aktualizált változatát. Utólag, így, írás közben több hiányosság is szembe jött velem, de ez ne hátráltasson senkit a megnézésében: aki ráadásul nem ismeri a végkifejletet, még tán meg is lepődhet a végén. Magam is így tettem, bár kicsit furcsálltam, Poirot hogy is jutott erre a konklúzióra – viszont, azt hiszem, a mozi szempontjából sokkal fontosabb volt a film legvége, mikor is dönteni kell néhány ember lelkiismeretével kapcsolatban. Nem tudom, ez így volt-e az eredeti műben (mármint ekkora súllyal), mindenesetre – amellett, hogy örültem neki – számomra ez a súlypont sem egészen illett ebbe a sztoriba. Kevés a gyilkosság kiváltotta esemény és sok az egyéb körítés – leginkább így tudom összefoglalni a lényeget. Olvasom, hogy ebből is ( Rolling Eyes ) franchise-t terveznek, az epilógus meg is ágyazott a Halál a Níluson-nak, de nem vagyok biztos, hogy Branaghnál jó kezekben van az ügy. Majd meglátjuk. Addig is… én el fogom most olvasni valamikor Agatha Christie regényét, és azt hiszem, ezt bátran ajánlhatom mindenkinek.

75%


Hát, ha attól lesz "szakmai" az írásom, hogy azért a történetet és a szereplőit nagyjából ismerem, akkor igen, az lesz Smile . Ezért nálam az lesz a kihívás, hogy ne a régi sztorit akarjam beleerőszakolni az új feldolgozásba, hogy ne a régi mondatokat akarjam visszahallani, bármennyire jól is esnének. Az viszont, hogy a CGI-t te is említed, az baj... az egész feldolgozással kapcsolatban akkor ijedtem meg a legjobban, amikor az egyik kritika a Polar Express "műviességéhez" hasonlította látványt... mert az már az előzetesben sem tetszett...

Az a háttérinfó mondjuk meglepett, hogy hat adaptáció készült már, de aztán néztem, hogy igazából csak az Alfred Molinás TV-film és a japán(!) feldolgozás maradt ki... na, azokért lehet, hogy nem is kár...

.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2460
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   Szer. Nov. 15, 2017 11:32 pm

R2-D2 írta:

Gyilkosság az Orient Expresszen (2017)

Apropó… már a moziban is eszembe jutott, hogy ugye ha annyira tele volt az Orient expressz, hogy Poirotnak csak protekcióval tudtak helyet adni, akkor 1.) hogyhogy a 12 főszereplőn kívül egyetlen egy árva utast nem látunk egész filmben a négy ( Exclamation ) kocsiban továbbá a 2.) a grófnő hogy az istenbe válogathatott a kabinok közül…  hmmm

75%


Erre itt, aztán a többi majd a maga "helyén"... és lehet, hogy meg foglak lepni vele Smile .

Spoiler:
 

.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3579
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   Csüt. Nov. 16, 2017 11:51 am

Niwrok írta:

Gyilkosság az Orient Expresszen (2017)

Erre itt, aztán a többi majd a maga "helyén"... és lehet, hogy meg foglak lepni vele  Smile .

Spoiler:
 

.

egyetért

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2460
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   Csüt. Nov. 16, 2017 8:07 pm

R2-D2 írta:
Niwrok írta:

Gyilkosság az Orient Expresszen (2017)

Spoiler:
 
.

Spoiler:
 

Spoiler:
 
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3579
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   Csüt. Nov. 16, 2017 9:02 pm

Niwrok írta:

Gyilkosság az Orient Expresszen (2017)

Spoiler:
 
.

Ezen nem veszünk össze, legyen. peace

Ma már nem tűnne logikusnak hogy egy ekkora úton gazdaságos fenntartani egy szerelvényt egy kocsinyi utasnak... de akkor más világ volt. hmmm

Egyébként ezt találtam, szóval igazad lehet: "Az első vonatok összeállítása általában öt kocsi: a vonat elején és végén poggyászkocsi, közepén két hálókocsi és egy étkezőkocsi.".
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2460
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   Csüt. Nov. 16, 2017 9:34 pm

R2-D2 írta:

Gyilkosság az Orient Expresszen (2017)

Ma már nem tűnne logikusnak hogy egy ekkora úton gazdaságos fenntartani egy szerelvényt egy kocsinyi utasnak... de akkor más világ volt.  hmmm


Ma is vannak pazarló első osztályú helyek a repülőkön, vonatokon, így ez most is csak pénz kérdése, ahogy akkor is az volt.

.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3579
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Stranger Things S2   Pént. Nov. 17, 2017 8:29 pm

.






Stranger Things S2




Egy évvel ezelőtt számomra a semmiből tört elő a Netflix 80-as éveket megidéző, misztikus, picit horroros tini sorozata – hogy aztán 8 epizódjával gyakorlatilag levegyen a lábamról. Az alkotók, nevezetesen Matt és Ross Duffer alaposan eltalálták azt a mixet, ami az embert egy ilyen felállású sorozatnál (filmnél) a fotelhez szegezi: remek karakterek, kegyetlen jó korfeeling, pici horror, pici misztikum és nem utolsósorban kiválóan adagolt történet. Csodás utazás volt az egész: a nosztalgiafaktoron túl olyan zseniális ötletekkel fogtak meg, mint mondjuk a Tótágas világa – a sorozat apró hibái ellenére hamar kedvencemmé vált. A folytatás hírének nagyon örültem, s nekem cseppnyi kétségem nem volt a felől, hogy a Duffer testvérek képesek egy épkézláb sztorit összerakni a második évadra, még úgy is, hogy Tizi eltűnésével azért érzékeny veszteség érte a karakterlistát: simán arra gondoltam, hogy Will és az ő kis változása majd elég lesz az évadra. S nem csalódtam!!

Kb. egy évvel járunk a kis amerikai város, Hawkins néhány lakójának életét felborító események után. A hatóság alaposan elsikált mindent, látszólag visszatért az élet a normális kerékvágásba – a lakók úgysem tudtak semmit a dolgokról, kis szereplőink meg kénytelenek voltak beletörődni, hogy a különleges lány, Tizi nincs többé. A korábbi csúnya, gonosz bácsik helyett újak jöttek, akik rutinos nézőknek természetesen az első percektől kezdve hasonlóan csúnya, gonosz bácsiknak tűnnek – hisz mi más is juthatna az embernek eszébe arról, ahogy vizsgálják az egyre gyakrabban fura tüneteket produkáló Willt, és ahogy próbálják titokban tartani valós kutatásukat. Látszólag semmi nem változott, de hadd jegyezzem meg itt az írás elején, hogy látva az egész évadot, óriási piros pont az íróknak ezért a szálért. A néző egyik meglepetésből a másikba esik, amikor is a szokottól eltérő módon kezd működni az Energetikai Labor, amikor majd a főbb szereplőink szorosabb kapcsolatba kerülnek dr. Owenssel (Paul Reiser) és munkásságával… ami ebből kialakul, az minden, csak nem tipikus forgatókönyv. Tótágas kapuja nyitva áll, a tudósok pedig próbálnak rájönni, mi is akar átjönni rajta, s hogy hogyan lehetne azt megfékezni – teszik pedig mindezt úgy, hogy az első évadhoz hasonlóan az elején halványlila fingunk nem lehet arról (megint), mire is mehet ki a játék. Egyébként fura… ez az egész másik dimenzióból érkező fenyegetettség manapság egyre gyakoribb a képernyőkön (Hellboy, Dark Tower, Doctor Strange, stb)… hmmm… csak nincs valami alapja, amiről nem tudunk?

Hogy még teljesebb és érdekesebb legyen a kép, van egy Nyolcasunk is, akinek rövid kis jelenetét nagyon sokáig nem fogjátok tudni hova tenni – de mindenkit megnyugtathatok, a Stranger Thingsben nincsenek értelmetlen, sehova nem vezető szálak és jelenetek. Nyolcasnak lesz még szerepe, nem is kicsi, vele kapcsolatban pedig óhatatlanul felmerül, hogy akkor mi van a többi elrabolt, felturbózott gyerekkel – Tizi testvéreivel. Az, amilyen képességet kapott Nyolcas, meg az egész koncepció persze óhatatlanul felveti a nem kis hasonlóságot az X-men univerzummal, de én erre most magasról tojok: amúgy is bírom a mutánsok rendkívül színes világát, s ha egy Alkonyat szériában tudtam örülni a különféle képességű vámpíroknak, képzelhetitek, milyen jó volt itt az elmét befolyásolni képes lányt, vagy esetleg a Jane erejű másikat látni. Remek lett kettejük közös epizódja, ráadásul az évadon belül egészen szenzációsan van elhelyezve – egy bődületes finálé előtt, egy izgalmas eseménysort megszakítva kicsit megpihenteti a nézőt. S ha már párhuzam: az X-men mellett, ami nekem természetesen eszembe jutott, az a Star Wars világa – hiába szerepel ezúttal kevesebbet a háttérben popkult tartalomként, a lány már-már Jediként képes viselkedni – csodálom, ezt a magas labdát még nem csapták le…

Sokat fogok mellédumálni, mert semmi fontosat nem akarok elárulni a történetről, ezt egyszerűen mindenkinek magának kell átélni. A lényeg annyi, hogy Willnek egyre nyomasztóbb élményei vannak Tótágasból, a fiúk nem tudnak neki segíteni, nem is igazán tudnak a dolgokról – ez is milyen jó már, hogy csak szép lassan avatják be őket – ráadásul lefoglalja őket egy Mad Max nevű titokzatos játékos, aki a kedvenc játéktermükben új rekordot állít fel a videojátékban. Az évad új szereplője lesz egy fura pár, a fiatal, vörös hajú lány, Max (Sadie Sink) és bátyja, a roppantul irritáló, de vagány Bill (Darce Hargrove). Két dolog tartozik ide: az egyik, hogy óriási dicséret a castingosnak, aki megtalálta ezt a két színészt, remek kisugárzással két remek figurát hoztak be a történetbe, remélem, még sokáig velünk lesznek (Bill vs. apu jelenet qrva jó). A másik, Billel kapcsolatos: van a vége fel egy szcéna, amiben a srác totál megidézte az  A bárányok hallgatnak Buffallo Billjét… ahogy kinéz, az beszarás. Csak ezen több ruha volt. Szóval ők ketten a friss hús a sorozatban, ők kísérik a korábbi szereplők útját, akik hamarosan rájönnek, hogy Will Byers előkerülésével és Tizi áldozatával koránt sincs vége a borzalmaknak. Sőt, csak most kezdődnek: a Tótágas lényei, maga a másik dimenzió kezd teret hódítani e világban is, a cuki kis gyíkocska pedig egy egész hadsereg vezére lehet – ha nem vigyáznak vele.

Minden korábbi karakter sorsa szinte tökéletesen van folytatva a második évadban. Igaz, a legelején néha még kapkodhatjuk a fejünket, mit is keres Nancy és Steve megint együtt, illetve hogy Jim rendőrünk miért is csinálja a kis erdei házában azt, amit csinál, de aztán olyan nagyszerűen jönnek egymásból az események, hogy öröm nézni. Nancyék szála korántsem annyira kínos, mint volt tavaly, sőt, egy bizonyos fordulat után kifejezetten aranyos lesz, az írók pedig elérték azt is, hogy az ember Steve-t favorizáljon egyes helyzetekben (zseniális!!). A szögekkel kivert baseball ütő meg… Negan után már nem ugyanaz: milyen óriási utalás már ez is!! Jó, nem akkora, mint a SupNatban volt, de akkor is… Jim meg… sokáig mérges voltam rá, miért nem engedi ki a kis vadállatot, aztán ahogy a flashbackekben feltárul közös egy évük, megértettem az óvó szándékot – ráadásul dramaturgiailag is nagyon fontos volt, hogy a kis ház lakója akkor, azért, oda és úgy menjen el, ahogy az megtörtént. Mondom, itt nincsenek ad-hoc események, itt minden kegyetlen jól ki van találva. Joyce karaktere külön gondolatot érdemel: Winona Ryder újfent remekül adta vissza a látszólag felszabadult, de belül fia újbóli elvesztésétől rettegő anya szerepét, az meg, hogy megajándékoztak minket Sean Samu Astinnal, mint Joyce leendő párjával, az egy újabb óriási piros pont. Bob, a figura, akit Samu játszik, ráadásul igazán fontos szereplővé lép majd elő, igaz, néha kicsit olyan, mintha még mindig Középföldén lenne, de ezt bocsássuk meg neki. Ott lesz ennek a történetnek is a sorsfordító eseményeinél, ő is kénytelen lesz szembenézni a Tótágasból átszökő szörnyek seregével.

Mert hát ez az egész új évad központi szála: megállítani valahogy az inváziót, Tizi nélkül, kitalálni, hogyan lehet bezárni azt a fránya dimenziókaput, elpusztítani a csápos szörnyeteget, a tököket elszárító indákat – úgy, hogy Will ne haljon bele. Apropó: nekem egyébként rettentően bejött ez a démonos-megszállós vonal is, de ezen ennyi évad SupNat után nem igazán lehet csodálkozni … másnak példának az Ördögűző és társai juthatnak eszébe róla, szerencsére Will nem hányja le anyját. Szerintem nem árulom el, sikerül-e, mindenestre nem kis feladat harcolni egy hatalmas erejű másik dimenzióbeli lénnyel: a Stranger Things második évada az első percétől az utolsóig egy roppant izgalmas és feszült kb. nyolc órás kalandot ígér. Benne van minden, ami korábban sikeressé tette, nagyszerű színészek, elképesztő hangulat, izgalom – 80-as évek stílusban. Kifejezetten sok és ötletes popkult kiszólás – a Szellemirtóknak pl. egy egész epizódot szenteltek – s ami engem még pluszban külön levett a lábamról, az a zene. Épp hogy csak elkezdtem nézni, mikor belefutottam a Shock! magazinon egy kritikába – és csak néztem egy nagyot, mit is keres ott sorozatajánló (persze, miért is ne?) egy metal portálon, de aztán mikor a házibuliban felcsendült a Shout of the Devil a Mötley Crue-től, majd később a Runaway a Bon Jovitól, és Kill em All lemezről (poszter a Falon!!!) a The Four Horsemen a Metallicától, majd magam alá vizeltem gyönyörömben. És akkor a Rock You Like A Hurricane-t és a Should I Stay or Should I Go-t még nem is említettem…

Oké, szőrös szívűek, vagy esetleg azok, akiket nem érint meg külsőségei és hangulata miatt ez a sorozat, azok bizonyára találnak benn hibát. Jómagam nem kerestem, így gyakorlatilag nulla negatív emlékem maradt meg róla – ha mindenképp valamit kell e témában említenem, talán azt tudom mondani, hogy bizony néha elvesztem a mi világunk és Tótágas egymásra hatásának kuszaságában, utóbbi működésében és szándékában: ahhoz képest, amit az első évadból láttunk belőle kicsit másra készültem, mint futkosó, Kaptár módra szétnyíló fejű gyíkkutyákkal vívott harcra. De talán majd jövőre… hisz a pók ott van Tótágasban, valaki meg majd csak kinyitja azt az ajtót megint…

És még valami, amit majdnem (szándékosan) elfelejtettem: igen, visszahozták. És jól. Qrva jól!  taps




90%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Nov. 18, 2017 1:49 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   

Vissza az elejére Go down
 
R2-D2 írásai 3.0
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
21 / 22 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 12 ... 20, 21, 22  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: