HomeCalendarGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 R2-D2 írásai 3.0

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 9 ... 15, 16, 17  Next
SzerzőÜzenet
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2334
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Majmok bolygója   Vas. Júl. 23, 2017 10:39 pm

R2-D2 írta:

Majmok bolygója – Háború

Kezdjük a lényeggel (hátha ezzel sok olvasó idejét megspórolom): ez – a neten felelhető írásokkal szemben - nem egy dicsérő élménybeszámoló lesz. Azon kevesek közé tartozom ugyanis, akik eddig is hadilábon álltak ezzel az egész franchise-zal, Cézár felnövés történetével, az iszonyat elnagyolt és durr bele háttérrel, de ez a harmadik epizód már oly mértékben leszarja az ésszerűséget, hogy néha bizony már fájt. Annak ellenére, hogy a hossza 140 perc körül van, a legnagyobb fordulatai csak úgy megtörténnek, a felépített jellemek, események totál banálisan, csupán a dramaturgiának alárendelve omlanak össze. Ez még az elején talán annyira nem is szembetűnő – bár azért néhány hollywoodi sablon itt is befigyel –, ez leginkább a munkatáboros szakasztól lesz húsbavágóan kínos. De erről majd talán kicsit később – hisz nem ott kezdünk, oda el kell jutnia a road movienak (a hólepte Kaliforniában  Rolling Eyes  Shocked  )…

65%


Annyira jó, hogy nem nekem kellett leírni azt a szót, hogy "exodus", meg hogy "Mózes" yeah ! Mert azért lássuk be, sokat nem kellett gondolkodni azon a történeten, amiben a kiválasztott majom a rabszolgaságból átvezeti népét a sivatagon az új otthonukba, az ígéret földjére... ahova maga a vezető már nem léphet be... És azon sem, ahogy ugyanitt a koncentrációs táborokat bemutatják. Cézár hátterét már ismerjük, a múltja itt megjelenő árnyait is, így annak nagyjából ilyen folytatást vártam, de nekem az Ezredes figurája is rendben volt a maga hollywoodi módján... nem olyan ritka elmebaj a teljes pusztításban látni egy fertőzés megállítását...

Ami nem volt rendben (előre kijelentve, hogy a táborba érkezésig nem volt nagyobb gond)...

Spoiler:
 

Azt kell viszont mondanom, mivel a film maga szolgáltat indokot arra a lappangó vírussal, hogy a benne levő emberek olyan hülyék, mint a fél seggem, így nekem ennyivel jobban belefértek a fentiek peace (az emberek tudnak úgy is agyatlanok lenni, hogy még tudnak beszélni Smile )... Ahogy a hó is, mivel Kalifornia egy része a Sziklás-hegységben van, így konkrétan tele van sípályákkal meg havas hegycsúcsokkal Wink (azon lehetne persze értekezni, hogy a hóhatárról lejönni, át a sivatagon egy nyíllal az oldaladban az mennyire hihető/nevetséges...). Azt is tudomásul kell venni, hogy ez a film egy olyan mozinak ágyaz meg, ahol a majmok lovagolnak, így kötelességük volt lovagló majmokat beletenni, még ha érzésem szerint ennek a stáb tagjai sem látták semmi értelmét, azért is nem adtak erre magyarázatot...

De ez sem lehet mindenre kifogás. Értem én, hogy ez tech-demo, így több minden megengedett, és hogy okok nincsenek, csak megtörténik, amit megkövetel a forgatókönyv... csak hát annak meg ilyen sztorival még Cézár személyes érintettségével együtt is bődületesen hosszú. Olyan jó lenne, ha a filmkészítők belátnák, hogy a nagyon művészi és nagyon tartalmas filmeken kívül mindennek túl sok a 120 perc feletti műsoridő, főleg ha semmibe révedő majmokkal töltenek ki hosszú perceket. Személyes véleményem egyébként az, hogy Cézár szájmozgása jobb volt az előző részben, és a "gondterhelt majom" ábrázat is többször szétcsúszott. Ezektől sem akaródzik több pontot adni rá, de mondjuk...

6,5/10 "fölé"
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3476
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   Vas. Júl. 23, 2017 11:27 pm

Niwrok írta:

Majmok bolygója – Háború


Ami nem volt rendben (előre kijelentve, hogy a táborba érkezésig nem volt nagyobb gond)...

Spoiler:
 


6,5/10 "fölé"
.


Ezeket pont így gondolom/gondoltam én is... csak spoilermentesen nem írhattam ki.  Laughing

Spoiler:
 

Niwrok írta:
Azt kell viszont mondanom, mivel a film maga szolgáltat indokot arra a lappangó vírussal, hogy a benne levő emberek olyan hülyék, mint a fél seggem...

lol!  egyetért

Niwrok írta:

De ez sem lehet mindenre kifogás. Értem én, hogy ez tech-demo, így több minden megengedett, és hogy okok nincsenek, csak megtörténik, amit megkövetel a forgatókönyv...

egyetért Ahogy említettem is vala...

Akkor ezt most nagyon egyformán láttuk. Szomorú, de ez van - pedig a második még mindkettőnknek bejött... többé-kevésbé...  Very Happy



.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2334
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   Hétf. Júl. 24, 2017 7:06 am

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Majmok bolygója – Háború

Spoiler:
 


Spoiler:
 


...először meg nagyjából Mózesnél  Smile . Mert ugyebár ő is így járt, nem juthatott be a Kánaánba a bűnei miatt  Wink .

Bár az egyébként felmerült bennem, mekkora Kánaán a majmoknak egy sziklás bozótos pár fával, ahol igazából semmi élelem nincs nekik, és még mászni sem nagyon tudnak mire... De tudom, itt is a folytatás kötötte meg a forgatókönyvírók kezét.
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3476
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Valerian és az ezer bolygó városa   Csüt. Júl. 27, 2017 9:50 pm






Valerian és az ezer bolygó városa





Ami elsőre eszembe jut erről a filmről, az az, hogy bámulatos… sok sci-fit láttam már (azt hiszem, talán e fórumon ebben a zsánerben én vagyok jobban otthon), de ennyire látványos, ötletes, innovatív, részletgazdag hátterű és képi világút talán még soha. Ez az egész film, az első percétől az utolsóig nem csak a szokványos látványorgia néhány jó ötlettel, hanem egy 140 perces ötletorgia baromi jó és hangulatos látvánnyal. Ezt, így eddig talán csak Lucas és Cameron tudta, de ők sem ennyire sűrűen – a Valerianban az ember nem győzi kapkodni a fejét a hihetetlen mennyiségű fikción, ezt a filmet tényleg újra kell nézni párszor, és vélhetően minden egyes alkalommal lesz mit felfedezni benne…

Laikusoknak annyit mindenképp érdemes tudni az egészről, hogy a film alapja egy bizonyos Valerian és Laureline című francia képregény sorozat, aminek első epizódja 1967-ben jelent meg, s ami saját bevallása szerint óriási hatással volt Luc Bessonra. Igen, arra a Luc Bessonra, akire sok mindent lehet mondani, kétségkívül vannak gyengébb mozijai – de sem vizuális tehetségét, sem üzleti érzékét nem szabad elvitatni: előbbinek ékes példája a méltán közkedvelt Az ötödik elem, utóbbira pedig az európai kis Hollywood, a francia EuroCorp létezése és sikere. A lényeg mindebből pedig az, hogy a képzeletbeli minőségi inga, ami mondjuk Besson műveinek minőségét hivatott érzékeltetni, ezúttal a pozitív irányban lengett ki – majdnem a végletekig – ez a film önmagában egy csoda, ha ez a tengeren túl készült volna, mindenki maga alá vizelt volna gyönyörében… mert hogy ezt oda lehet tenni a legnagyobb hollywoodi blockbusterek mellé.

Engem már az első jelenetsorral, azzal a bizonyos montázzsal levettek a lábamról. Ahogy az Alfa Űrbázis (nem tehetek róla, az ilyen Alfa kapcsán asszociálok az Alfa Holdbázisra) történetét bemutatták, ahogy egyre előbbre járunk az időben, ahogy bővül az űrállomás, ahogy jönnek az idegen lények, az a kézfogásos képsorozat az számomra zseniális. Már itt lehet érezni a mérhetetlen kreativitást, ez a sok rengeteg faj, azok képessége, a békés egymás mellett élés és egymás tanítása, az Alfa felépítése és kihasználása (erről majd később lesz szó) egyszerűen bámulatos. Egy olyan jövőkép, ami a megszokottól eltérően ezúttal nem disztopikus, valami mérhetetlen optimizmus és melegség jellemzi, amit – bár én kedvelem ellenkezőjét is – kifejezetten jó érzés volt nézni. De még csak magamhoz sem tértem a felütés ámulatából, a történet rögtön elrepít egy olyan világra, amitől szó szerint leesett az állam: a Mül bolygó egyszerűen maga a csoda. Első blikkre a mesés trópusi képeslapok jutottak eszembe róla, annyira gyönyörű, megnyugtató az egész – megint csak tök jó érzés nézni egy fajt, ami ennyire harmóniában él a természettel (ld még Avatar)… az édes és látványos tortán meg csak hab mondjuk az a kis állat, amibe elől beletesznek valamit és azt sokszorosítva adja ki magából hátul. A konverternek hívott kis lény amellett, hogy végtelenül aranyos, egy kész kreatív bomba, mekkora ötlet már, hogy mindent sokszorosít: tök jól jönne egy ilyen nekem is… vagy bárki másnak. Azt már írtam máshol, mennyire is bírok új világokat, lényeket felfedezni, megismerni egy sci-fiben, mennyire is szeretem, ha az alkotók veszik a fáradtságot és elvisznek engem eddig nem látott helyekre… és itt ezt az első negyed órában megkaptam. Ráadásul valami eszméletlenül barátságos és látványos módon.

A filmmel kapcsolatban sok kérdés innentől kezdve nem volt. A két főszereplő, Valerine őrnagy (Dane DeHaan), illetve Laureline őrmester (Cara Delevingne) nekem az első perctől szimpatikus páros volt, hiába írták máshol, nekem tök tetszett (és elég is volt) az a bizonyos kémia közöttük. Van, aki a romantika kiteljesedésének hiányát rótták föl a filmnek, de nekem ez végig inkább egy buddy movie-nak tűnt, mint szerelmes filmnek – még ha az egyik szálban deklaráltan a két fiatal egymásra találása is volt a központi téma. A karakterekre ezúttal csak pár szót pazarolok: mindkettő ügynök a maga nemében tök jól megírt és eljátszott figura, s bizony nekem teljesen bejött a kettejük köré írt humor is. Ez, így, ebben a világban teljesen rendben volt, mint ahogy az amúgy nem túl magvas gondolatokat és nem túl eredeti fordulatokat felvonultató történet is. Túl sokat erről sem érdemes írni – részben mert mindenki merüljön el benn maga, részben meg mert valóban egyszerű és kiszámítható… no de milyen is legyen egy képregény sci-fi sztorija? Van a két ügynök, akiket megbíznak a feladattal, azt természetesen elvégzik, majd természetesen rájönnek egy államközi titokra, megmentik egymást néhányszor és kész. Közben azért nagyjából hamar kiderül, ki melyik oldalon is áll, túl sok meglepetés nincs is azon az úton, amin járnak – sokkal fontosabb itt az, ahol járnak. És amit mi ott látunk.

Egyik ámulatból a másikba estem. Már az első küldetés helyszínén is csak tátottam a számat, a többdimenziós piac egyszerűen beszarás, az a sok idegen lény, az egész környezet simán elférne a Tatuinon is. Nekem egyébként a sivatagi hangulat miatt a John Carter is beugrott: a fiú és a lány akciója a némi túlzás ellenére is magával ragadó volt. Annyi, de annyi mindent lehetne csak erről a bolygóról, a piacról, az egész világról írni, hogy akár holnapig írhatnám… aztán még csak ekkor jött az „Otthon, édes otthon”… mármint az Alfa. Mintha csak Coruscantra tévedtem volna, elképesztő élmény volt látni azt a sok-sok csodát, azt a rengeteg ötletet, amit a különféle lények ( kacsacsőrű emlősök  taps  ) lakhelye és képessége köré felépítettek. Millió apró dologra figyeltem fel még így is, hogy lóhalálában rohantuk az Alfa mélyére, az az üldözés például megint csak a Coruscantra emlékeztetett – és nem, nem a Valerian lop a SW-tól. Sokkal inkább inspirálta Lucast e képi világ… Az egyetlen dolog, ami kicsit talán kizökkentett a moziból, az a kb. negyed órás kitérő volt ott lenn, azoknál a pörölyfejű lényeknél, no meg előtte az alakváltó tánca. Az szerintem hosszúra sikerült – s a történet szemszögéből is feleslegesnek gondolom ezt a vacsorás jelenetet: annyira nem lett humoros, mint lehetett volna, és a film korábbi kreativitásán is némi csorba esett az idióta vonulással (még ha a kaják jók is voltak). Szerencsére a finálé rendesen kárpótolt mindenért, tök jó volt, ahogy minden és mindenki a helyére került – a gyöngy, a konverter, a nép és a két szerelmes is. Persze, önmagában csak egy sablon happy end az egész, de a dolgok mögé nézve itt is érezni azt a pozitív kisugárzást, ami tulajdonképp az egész mozi jellemezte.

A csúcsra járatott kreativitás egy percig sem vált hiteltelenné, a hajmeresztő kütyük, lények és látvány egy XXVIII-ik századi történetben bármilyen mennyiségben jöhetnek. Valahogy így is szeretem elképzelni a jövőt – ha az emberiség nem pusztítaná el magát addigra, akkor ez az egész nem is annyira utópia. A fajok egymás mellett élése, egymástól tanulása mérhetetlen potenciált rejt – és akkor csak halkan jegyzem meg azt a finom kis fricskát, miszerint csakazértis az embereknek kell a vezető szerepet betölteni a világban… a film szerint is. Pedig aztán a fiatal ügynökök mellett engem nem is az ismertebb színészek emberi karakterei hoztak lázba, hanem sokkal inkább az idegen lények: teljes SW feeling kapott el akár a piacon, akár az Alfa mélyén jártunk. A Mül lényei, az Avataros kecsességükkel például egyértelműen ellopták a show-t az emberek elől. Sok amerikai produkció elvérzik a túltolt történeten, vagy az eszementül felpörgetett látványon, sok más mozi a ráköltött dollármilliók ellenére is keserű szájízt okoz a nézőkben nagyvonalúsága, átgondolatlansága miatt, amikor a részleteket, az ok-okozat összefüggéseket nagy ívben leszarja. A Valerian sikere ezzel szemben az, hogy fogott egy tényleg egyszerű, de érthető és átélhető sztorit, néhány tök szimpatikus szereplőt (ember, idegen lény vegyesen) és egy soha nem látott háttér előtt játszatja el a történetet. Így, ilyen egyszerű: nem kell ahhoz sok, hogy az ember jól érezze magát egy filmen. Ez a mix a szórakoztatás magasiskolája, amiben nem a hülyeségeken, a felesleges időugrásokon, meg nem magarázott dramaturgiai elemeken kell rágódni, itt sokkal nagyobb a veszélye annak, hogy elveszünk a részletekben. Pontosabban, hogy nem veszünk észre valamit – első nézésre. Még szerencse, hogy többször is meg lehet majd nézni…

Ahogy írtam ezt az egészet, a sok pozitív emlék hatására egyre inkább érett bennem a gondolat, hogy talán a moziból kijövet még szigorúbb is voltam a filmmel, mint kellett volna – pedig a széles vigyor már akkor is ott ült az arcomon. Azt hiszem, a héten elviszem rá a gyerekeket is (ja, mert azt el is felejtettem írni, hogy végre egy tök jó családi film – amit értenek és élveznek a kisebbek is). Ha még írnék három oldalt, lehet még feljebb is menne a tetszési indexem, így marad a



85%


Ami jó, az jó.  Laughing




.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2334
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   Csüt. Júl. 27, 2017 10:55 pm

R2-D2 írta:

Valerian és az ezer bolygó városa

Ami elsőre eszembe jut erről a filmről, az az, hogy bámulatos… sok sci-fit láttam már (azt hiszem, talán e fórumon ebben a zsánerben én vagyok jobban otthon), de ennyire látványos, ötletes, innovatív, részletgazdag hátterű és képi világút talán még soha. Ez az egész film, az első percétől az utolsóig nem csak a szokványos látványorgia néhány jó ötlettel, hanem egy 140 perces ötletorgia baromi jó és hangulatos látvánnyal. Ezt, így eddig talán csak Lucas és Cameron tudta, de ők sem ennyire sűrűen – a Valerianban az ember nem győzi kapkodni a fejét a hihetetlen mennyiségű fikción, ezt a filmet tényleg újra kell nézni párszor, és vélhetően minden egyes alkalommal lesz mit felfedezni benne…

Ahogy írtam ezt az egészet, a sok pozitív emlék hatására egyre inkább érett bennem a gondolat, hogy talán a moziból kijövet még szigorúbb is voltam a filmmel, mint kellett volna – pedig a széles vigyor már akkor is ott ült az arcomon. Azt hiszem, a héten elviszem rá a gyerekeket is (ja, mert azt el is felejtettem írni, hogy végre egy tök jó családi film – amit értenek és élveznek a kisebbek is). Ha még írnék három oldalt, lehet még feljebb is menne a tetszési indexem, így marad a

85%


Én is úgy emlékeztem, hogy ez azért nem ennyi volt eredetileg Smile ...

Nem is tudnál, de nem is kell neked úgy írni róla, mintha nem az SW-vel szemben tetted volna mérlegre, hogy "Ja, itt benézünk Jabbához, aztán ott van Coruscant... meg az űrhajó is tökre a Sólyom...", és talán téged lepett meg a legjobban, hogy a Valerian ugyan jobb nem lett, de állta az összemérést Smile , pedig az SW-nek van 40 évnyi meg egy könyvtárnyi előnye Smile . Mert ugyan nem rágja a szádba a saját szabályait, de elfogadod a létezésüket, mert egy egyszerű történetet is meg tud színesíteni a sok kis mellékzöngével, és mert tudott kicsit ifjúsági is lenni a komoly morális kérdései mellett is.

Besson azt mondta, hogy ezt a filmet a tízéves önmagának csinálta, és elérte vele, hogy akár negyvenen-ötvenen túl is közel abba az állapotba juttatta el a nézőit, amilyenben mondjuk az SW után lehettek annak első megnézésekor Smile .

.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3476
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   Csüt. Júl. 27, 2017 11:11 pm

Niwrok írta:

Valerian és az ezer bolygó városa

Nem is tudnál, de nem is kell neked úgy írni róla, mintha nem az SW-vel szemben tetted volna mérlegre, hogy "Ja, itt benézünk Jabbához, aztán ott van Coruscant... meg az űrhajó is tökre a Sólyom...", és talán téged lepett meg a legjobban, hogy a Valerian ugyan jobb nem lett, de állta az összemérést  Smile , pedig az SW-nek van 40 évnyi meg egy könyvtárnyi előnye Smile . Mert ugyan nem rágja a szádba a saját szabályait, de elfogadod a létezésüket, mert egy egyszerű történetet is meg tud színesíteni a sok kis mellékzöngével, és mert tudott kicsit ifjúsági is lenni a komoly morális kérdései mellett is.

Besson azt mondta, hogy ezt a filmet a tízéves önmagának csinálta, és elérte vele, hogy akár negyvenen-ötvenen túl is közel abba az állapotba juttatta el a nézőit, amilyenben mondjuk az SW után lehettek annak első megnézésekor  Smile .

.

lol!

Ehhez nincs mit hozzáfűznöm. Wink

Hétfő óta zakatolnak a képek a fejemben, mindig jut eszembe új dolog, lény, ötlet... ilyet tényleg csak a SW esetén éreztem eddig.

Az a vacsorajelenet tiszta Indiana Jones 2 volt... Laughing
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3476
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Dunkirk   Vas. Júl. 30, 2017 9:43 pm





Dunkirk




A Dinamó-hadművelet során a brit haderő több mint 300 000 szövetséges (brit, francia és belga) katonát mentett ki a német csapatok által körbezárt Dunkerque térségéből 1940. május 26. és június 3. között. A Brit Expedíciós Haderőt, illetve a francia és belga hadsereg katonáit az 1940. május 10-én megindított franciaországi hadjárat során szorította vissza a La Manche partjára a német Wehrmacht, amely előtte még lerohanta és elfoglalta Hollandiát, Belgiumot és Luxemburgot is. A német harckocsik, miután gyakorlatilag kettévágták a frontvonalat, május 20-án értek ki a csatorna partjára, majd hamarosan támadást indítottak a legfontosabb kikötővárosok – Calais, Boulogne-sur-Mer és Dunkerque – ellen. Május 26-án elesett Calais, és ezen a napon kiadták a parancsot a bekerített katonák evakuálására. És igazából ezen a napon kezdődik filmünk… legalábbis nagyjából…

Egyébként már a cím is zavaró kicsit. Mi, itthon – már aki icipicit és képben van a törivel – ezt az eseményt, helyet, csatát ugyan mindig is a dönkerinek ismertük, de az eredeti, francia Dunkerque írásmód alapján – véleményem szerint, jobb, tisztességesebb és érthetőbb is lett volna, ha ez lett volna a film címe. De mindegy, angol a világnyelv, angolul meg ezek szerint Dunkirk a Dönker… csak azért picit fura, hogy egy francia helyszínt azért angolul kell hívni, mert Hollywood (még ha koprodukcióban is) úgy kívánja meg. Ez persze a tényen nem változtat: a Dunkirk így is egy kifejezetten erős háborús eposz lett, Christopher Nolan újabb nagyszerű filmje – azonban ez a mozi sem a nolani életműben, sem a háborús filmek széles választékában nem a legjobb darab. Magam részéről ugyanakkor meglehetősen örülök, hogy hosszú idő után végre ismét moziban is láttam valami jó filmet, végre van egy nevező az idei TOP 10-be, de ezzel együtt abban az eufóriában mégsem tudok elmerülni, ami most ezt a filmet netszerte övezi. Vannak gyenge pontjai, amikkel együtt is jó – viszont amik nélkül simán csúcsra érhetett volna. Az első és legfontosabb ezek közül pedig a roppant érdekes, ámde balul elsülő történetvezetés: rendesen káoszt képes okozni a három időpontból, három történeti szálon elindított, egy katarzis felé tartó eseménylánc – pláne úgy, hogy a szereplői néha annyira lényegtelenek, hogy még csak nevük sincs.

Nem először látunk ilyet, hogy egy film csúcspontjához több lépcsőben, több nézőponton át jutunk el – Nolan nem találta fel a spanyolviaszt – de ennyire nulla háttér információval indítani ezt a mesélést meglehetősen ... lélektelen volt. A móló – 1 hét: fiatal angol osztag közeledik a dunkerque-i partokhoz, lassan, de kissé felelőtlenül haladnak a kihalt utcákon, a felelőtlenségnek pedig ára is van, az épp szarni készülő (tényleg, mi lett vele?  Laughing  ) főhősünk is csak nagy szerencsével jut le a partra. A film első pár percére különösebb panasz nem lehet, rendesen beszív az egész, megalapozza a hangulatot: feszült, izgalmas, durva, mindez pedig kiegészülve a TDK Why so Siriousára emlékeztető zenével igazán maradandó és emlékezetes nyitány. Ebből zökkent ki a következő,  A tenger – 1 nap című fejezet, amiben egy angliai kikötőbe kapcsolva látjuk, hogy a lelkes amatőr tengerészek épp átkelni készülnek a Csatornán. Itt jegyzem meg, hogy bármennyire is fontos volt a valós események szemszögéből ez a civil segítség, a mozinak kifejezetten rosszat tett a kezdetben viszonylag ingerszegény szál… ráadásul, a kis srác hajóra lépésének már ekkor tudni lehetett a végét. Ez amúgy 6 nappal később játszódik, mint a nyitó jelenet – de ekkor még az emberben ez nem tudatosul. Mint ahogy az sem, hogy az A levegő – 1 óra szálat is elhelyezze a képzeletbeli idővonalon – magamat tapasztalt filmnézőnek tartom, de ez a bontás, így, ennyire nulla magyarázattal és ráhangolódással inkább megkavart, mint berántott volna…

Tudom, hogy kevesen olyan bátrak, hogy filmnézés előtt olvasnak kritikát/ajánlót az adott alkotásról – ha mégis van itt olyan, akkor azoknak felhívom figyelmét arra, hogy ezeket tartsák észben: könnyebb lesz eligazodni a mozi szerkezetén. Ez a hármasság ugyanis végig megmarad – természetesen azt az egy célt szolgálva, hogy egy nagy, film végi eseményben és katarzisban csúcsosodjon ki. Vannak amúgy ennek a szerkezetnek egészen látványos előnyei is: én legalábbis élveztem, mikor az egyes szálak jelenetei összekapcsolódnak, mikor mondjuk egy légi csata két nézőpontból is terítékre kerül – kár, hogy közben óhatatlanul kerülünk más időpontba és más helyszínre is. Meglehetősen illúzió és hangulatromboló – a zene ellenére is – volt, mikor például az A móló éjszakai eseményei után hirtelen az A tengeren vagyunk: egyrészt az addig esetleg jól adagolt feszültség válik köddé, másrészt meg a folyamatosan változó időjárási körülmények a háttérben bizony hagynak az emberben némi bizonytalanságot. Nálam például többször volt az, hogy azon külön gondolkodni kellett, hogy lehet az egyik képsoron köd, a másikon vakító napsütés – és akkor nem mindenáron a kákán keresem a csomót, hanem néha bosszantóan feltűnő volt az egész. Ezen kívül ugyanakkor a néző megszokta, hogy minden filmnek van egy íve, történeti és érzelmi vonalon egyaránt, itt ez az egész a koncepció miatt elveszik – pedig amit Nolan magából a dunkerque-i csatából bemutat, ahogy azt a kilátástalanságot és óriási veszélyt érzékelteti, az nekem nagyon bejött.

Mindenekelőtt ugyebár az A móló című fejezetben: ahogy az újsütetű bajtársak az életükért futnak a hordággyal a német bombázások közepette, amilyen szerencsejáték volt önmagában az életben maradás azon a partszakaszon, az nagyon tetszett – számomra hiteles és életszerű volt minden, tök jól átjött a kimenekítés minden nehézsége. Nolan pedig azzal, hogy gyakorlatilag a kettő/három bakát követi a kamerával, még úgy is tök személyessé képes tenni az egészet, hogy gyakorlatilag semmi háttértörténetük nincs: a néző tényleg velük együtt lélegzik, s egyúttal szurkol is nekik, hogy sikerüljön kijutni Franciaországból. Nem is tudom, volt-e akár egy pillanat is, amikor nem hittem el, hogy ezt mindnyájan túlélik… jó, nagyon jó és jó összerakott az első szint, legalábbis az, ami a kiskatonákra épül. A Cillian Murphy által életre keltett névtelen katona kényszeredett eredettörténete talán kissé ki is lóg ebből a képből – mint amúgy vele az egész második szint… jó, persze a végére kell egy hajó, de akkor is. A harmadik szint, a három Spitfire géppel, a légi csatákkal viszont tényleg zseniális: Nolannak sikerült teljesen testközelbe hoznia a II világháborút a levegőben. Azt ugye nem igazán tudjuk ellenőrizni, a légi jelenetekből mennyi a valóság, de amit itt látunk, az hihetőnek tűnik. Egyébként is: valahogy az egész elmesélt sztoriban nekem egy percre nem merült föl az, hogy ez vajon tényleg így történt-e, sokkal inkább a mesélés szerkezetén mérgelődtem. És még valami: ha valaki azon morfondírozna, miért és hogyan is sikerült ez az egész, miért és hogyan is volt az, a számbeli és technikai fölényben lévő németek nem csináltak mészárlást a parton, akkor olvasson utána kicsit… nem, nem a film elnagyolt, ez állítólag Hitler utasítása volt. És állítólag máig egyik legvitatottabb döntése…

Én a történelmi hűségen menet közben nem is rágódtam, a fenti információkat utólag szedtem össze – a moziban próbáltam teljesen átadni magam Nolan víziójának. Ez többé-kevésbé sikerült is, a sokak által szidott zene nekem rengeteget segített ebben. Önálló albumként vélhetően képtelen lennék végighallgatni, de kép aláfestő soundtracknak egészen kiváló: valami elemi erővel hat az ember idegrendszerére és csak tolja föl a feszültség potméterét. A Dunkirk annak ellenére izgalmas mozi lett, hogy gyakorlatilag az egész szerkezete meg kívánja ezt akadályozni, a látványára, a korrajzára az égvilágon semmi panasz nem lehet (azt én nem is igazán veszem hibának, hogy nagyjából 1000 statiszta volt hivatott érzékeltetni a több tízezres tömeget, ez van mindenhol).  A két-három állandó Nolan színész kvalitása ugyebár nem megkérdőjelezhető, ők tették dolgukat – az élet és a forgatókönyv most kissé szürkébb szerepet szánt nekik: mert ebben a filmben nem a tipikus világmegmentő egyedi hősök vannak, hanem mindeni az… ebből kifolyólag pedig nincs is túlmisztifikálva jóformán senki. Az ismeretlen fiatal srácok pedig, akik nagy része eddig nem is nagyon állt mozifilmben kamerák előtt, szintén hibátlanul tették dolgukat, ebben a nolani pokolban telesen jól átadták a túlélés szinte lehetetlen küldetését – annak ellenére, hogy a Dunkirk meglehetősen visszafogott és családbarát erőszak és sérülések terén. Látszik, hogy Nolan nem Gibson…

Az már csak hab a tortán, hogy a mozi végén szóba került az a bizonyos Churchill beszéd, amit én az Iron Maiden ’84-es albuma óta ismerek, de mindeddig lusta voltam utánanézni és elhelyezni az egészet térben és időben. Nos, most már tudom, hogy az Aces High nyitószövege ez után a dunkerque-i csata után mondódott el a brit parlamentben… sőt, azt is tudom már, hogy talán ezeknek a Spitfire pilótáknak is emléket állít a dal: így meg mennyivel jobb már a filmre gondolni, ha az ember dúdolhat hozzá egy kis Iron Maident. És így már sokkal könnyebb is ugye jó értékelést is adni… bár… ez igazából az első percektől nem volt kérdés. Tetszett, szeretem a háborús filmeket, Nolant, s bár ez a csomag lehetett volna jobban a szájízem szerint is, így is




80%



Ui: Arra viszont csak a fejem tudom fogni, ha valaki azt szóvá teszi (USA Today újságírója) – egyáltalán eszébe jut!!! – hogy a moziban kevés a nő és nincs benn színes bőrű főszereplő… a PC-s anyád…  Evil or Very Mad



.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3476
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Better Call Saul S3   Vas. Aug. 06, 2017 1:15 am





Better Call Saul S3




Végre!!! Végre, 2 évad (két és fél) várakozás után előkerül SAUL!!! Végre van értelme a címnek, az egész koncepciónak – még ha a Breaking Bad szűz nézőnek továbbra sem lehet halványlila fingja arról, miért is kell egy komplett sorozatot szentelni egy…khmmm… reklámszakembernek…  Wink

Ugye, úgy kezdődött az egész, hogy volt a kultikus, elemeiben zseniális, ámde azért nem tökéletes (A légy  faceplam  ) anyasorozat, a Breaking Bad (BB). Ennek egyik szereplője volt egy bizonyos Saul Goodman nevű ügyvéd, az alvilág ügyvédje, aki hajlamos volt jó pénzért bizonyos ügyekben az átlagostól eltérő szabadságot használni, az átlagostól eltérő megoldásokat alkalmazni – s bizony járni a másik oldalon is. Nos, ahogy korábban már írtam erről, a Better Call Saul (BCS) ennek az embernek az eredettörténete, az egész koncepció csak és kizárólag arra van kihegyezve, hogy az itt szereplő Jimmyből hogyan és milyen úton válik majd az a bizonyos Saul, akit ismerhetünk. A korábbi évadok ( S1, S2 ) ugyanakkor inkább váltottak ki belőlem unalommal kevert csodálkozást, miszerint most mit is akarnak az írók a karakterrel - de ez, ez a harmadik évad végre elhelyezte az egészet abban az univerzumban, amit hiányosságai ellenére roppant mód kedvelek. A BCS évadok közül messze ez a legjobb, de talán még a BB elejére is befér a BCS harmadik etapja. Ugyan kicsit nehezebben rázódtam bele, de aztán egészen kiváló élmény volt, ahogy Jimmy harcol a világgal, tesójával és saját magával, egészen kiváló élmény volt felismerni, felfedezni azt az utat, amit az írók Jimmynek szántak, amin eljutunk a BB kezdetéig. Az más kérdés, hogy továbbra is azt gondolom, hogy részben túl messziről indították a háttértörténet, részben meg iszonyat zavaró ( és amúgy idióta dolog) 10 évvel idősebb színészekkel forgatni egy hat évvel korábban játszódó cselekményt…

Az egész megint úgy kezdődik, ahogy szokott: a BB utáni jövőből látunk egy kis epizódot Saul életéből – eddig sem volt igazán kétségem arról, hogy minden ilyen szösszenet egy nagyobb kép része, de most talán már azt is sejteni lehet, mire is megy ki a játék. Egy padlóról sokszor felálló, gyakorlatilag mindent túlélő, ámde mindenét feladni kényszerülő ügyvéd mihez kezd egy gyorsétteremben magával, a múltjával… nem gondoltam volna, hogy ebben az irányban indulnak el az írók, de most már sejtem, hogy tervezik lezárni Saul Goodman történetét. A kis megszokott kitérő után aztán rögtön bele is csapunk a lecsóba, mégpedig a BCS másik szálát is használva: a korábbi/későbbi bérgyilkos, Mike próbálja lenyomozni, ki, miért és hogyan akadályozta meg, hogy kinyírhassa az öreg Salamancát…   Laughing  ez pedig a BB legjellegzetesebb, de ugyanakkor talán legkínosabb dramaturgiáját használva. Mike gyakorlatilag egy epizódon keresztül nem szól semmit, csak szétszed egy autót, néhány tanksapkát, no meg követ és figyel – a maga módján jó ez az eseménylánc, de visszarázódni valamibe egy év után kifejezetten lassú és unalmas felütés lenne. Még szerencse, hogy a váltótárs, Jimmy és bátyja, Chuck szála már jóval több izgalmat és érdekességet tartogat, tekintve, hogy a két McGill fivér a múlt évadbeli Jimmy ügylet után végképp háborús viszonyba került egymással. Nagy vonalakban megint csak ez lesz a BCS két fő csapásiránya, mármint Mike és Jimmy külön szála, amik persze néha keresztezik egymást, összekapcsolódnak, és amik külön-külön szépen, lassan egyre közelebb kerülnek a BB nyitányához.

Én nem igazán tudok választani a kettő közül. Mike történetében ugye feltűnik az a Gus Fring, aki a BB egyik legikonikusabb alakja volt, aki miatt az anyasorozat oly sok kellemes (?) percet okozott. A nosztalgia is rögtön működik, tök jó volt megint belépni egy Los Pollos Hermanos csirkés gyorsétterembe… és rohadt jó volt az egész viszonyrendszer, annak átalakulása Gus, Mike és Hector Salamanca között. Külön tetszett (megint) Nacho figurája, az a komplett eseménylánc, ami az öreget oda és olyan állapotba juttatja, amiben megismerjük majd… legalábbis vélhetően, mert ott konkrétan még nem tartunk. De mondhatnám a Kartelles pénzátadást azon az ominózus medenceparton is, ahol majd a mérgezett tequilát issza mindenki: kétségkívül eltalálták azokat a sarokpontokat, figurákat, amiket érdemes behozni a sztoriba, megdobogtatva velük a rajongók szívét és kiegészíteni, és egyúttal hangulatossá téve az aktuális sztorit. A korábbi évadok majd minden ellenérzése elszállt, Mike tök hitelesen és logikusan kerül közelebb ahhoz, aki majd lesz – nem tudom, tényleg kell-e ehhez négy, öt évad, majd meglátjuk –ahhoz a Gushoz hű, profi takarítóhoz, aki meghatározó mellékszereplő volt a BB-ben.

Az amúgy, hogy Mike szála, az egész kartelles, Salamancás dolog tetszett, az annyira nem is meglepő, a korábbi évadokban is ezek jelentették a túlélést és a túlnézést (már az öreg miatt alapból, aki zseniális  Laughing  ). Viszont az, hogy ebben az évadban Jimmy szála ennyire jó lett, hogy még az exrendőrös gyorséttermes sequelt is felülmúlja, az kétségkívül meglepő. Mintha az írók csak most kapcsoltak volna, miért is kezdték el ezt a spin-off sorozatot, mintha most jöttek volna rá, ki is itt a címszereplő. Az csak egy dolog, hogy végül is egészen kiváló módon hozták képbe Saul Goodman nevet, de amellett végig, 10 epizódon keresztül építkezve juttatták el főhősünket ahhoz nagyon közeli állapotba, amiből majd a kis iroda kialakul. Kezdtünk ugyebár egy rettentő mély családi konfliktussal, amiben Jimmy bátyja kihasználja tesója vallomását, és magnókazettára veszi azt – egyetlen célja, hogy öccsét eltiltassa az ügyvédi hivatástól. A maga nemében kiváló kis dráma ez, amiben rengeteg hétköznapi kérdés is felmerül, többek között a testvéri szeretet kontra egyéni ambíció kérdése… aminek kemény lezárása Chuck dumája Jimmyhez, miszerint ő sosem szerette igazán őt. Külön tetszett, hogy ezen az úton végre eljutunk a bíróságra, ami epizód az egész sorozat egyik legjobb fejezete lett, elhozta a korábban annyira hiányolt tárgyalótermi drámát, méghozzá rettentően magas színvonalon. Amik és ahogy ott történtek, az egyszerűen zseniális volt számomra. Az egész testvéri civakodás pedig csak egy útjelző oszlop simlis Jimmy történetében, egy annak vélt lezárása egy fontos mérföldkő abban, miért is lett a karakter az, ami. A mindenáron bizonyítani vágyó, alapból rendesnek tűnő, tehetséges Jimmyből a majdani Saul Goodman… ez az igazán mély, emberi sorsot befolyásoló ütközet két testvér között volt az egyik, ami Jimmyből Sault csinál… majd. A másik valahol egyértelműen Kim kell, hogy legyen, s bár nekem nem volt mindig teljesen egyértelmű a két figura (üzlettárs) egymáshoz való viszonya, a férfi és a nő kapcsolatában kétségkívül ott a konfliktus magja. Valami, valamikor valahol majd történni fog, aminek hatására Saul figurája megjelenik – ez, így visszaolvasva kicsit skrizofrénnek tűnik, de nem tudom jobban elmagyarázni.  scratch

Még csak azt sem tudom mondani, hogy Jimmy saját egoizmusa és pénzéhessége miatt rombol le maga körül mindent – egyszerűen a törvények tág határok közt alkalmazása, a kényszer (esetünkben az egy éves eltiltás) szülte etikátlan viselkedés eredményezi azt, hogy célját bár eléri, de közben lassan mindenki megutálja. Ékes példája ennek az egész öregasszonyos vonal, egy újabb katalizátor ahhoz, hogy az ezen az úton szerzett haszon bizony áldozatokkal jár – a kérdés csak az, hogy a karakter mikortól fogadja el azt, hogy a cél szentesíti az eszközt alkalmazása esetén a háborúban halottak maradnak a földön. Most pedig még úgy tűnik, Kim az, aki azt a bizonyos féket nyomja, még ő az, aki kordában tudja tartani Jimmyben lévő „vadállatot” – de tekintve, hogy a lány a BB-ben nem szerepel, érdeklődéssel várom, mikor és miért szabadul el Saul… az elektromágnesességallergiás Chuck esetében elméletileg már tudjuk, ugyebár. Amúgy, nagyon tetszett Jimmy minden egyes kis trükkje, pénzkereseti forrása, amiket képes bevetni a cél érdekében – szégyen, vagy nem, én teljes mellszélességgel mellette voltam.  Twisted Evil

A lényeg, így a végszó tájékán, hogy messze ez volt eddig a legjobb BCS évad. Végre látszik, ki hová tart, nagyon jók azok a sorsfordító események, motivációk, amik ezt az utat egyengetik. Persze, az írók ezt már tudhatták előre, de én csak most éreztem először azt az átgondoltságot, ami kell ehhez az egészhez: ahogy mondtam, szerintem kicsit távolról indították a sztorit, a legelején még nem lehetett látni az út végét. Most már igen, ráadásul azzal, hogy okosan – nem túltolva – beemelnek egy-egy későbbi figurát az anyasorozatból, tök jó személyessé és rajongóbaráttá teszik az egészet. Az első percektől úgy éreztem, hogy a BCS egy BB fan service, ez áll még most is, viszont most először gondolom azt, hogy önmagában is élvezhető a sorozat, ami két figura sorsát, jellemfejlődését mutatja, hogy is kerültek a törvény másik oldalára. Kíváncsian várom, lesznek-e az írók annyira tökösek, hogy akár Jesse-t, akár Waltert egy-egy cameo erejéig beemeljék a sztoriba – és mindezt sikerülne-e izzadtságmentesen megoldaniuk… és ezek után bizony kíváncsian várom immár a következő évadot is. Most már komolyan érdekel, hogy lesz a reklámügynökből ügyvéd… az Ördög Ügyvédje.




80%



.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2334
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   Vas. Aug. 06, 2017 9:19 am

R2-D2 írta:

Better Call Saul S3

A lényeg, így a végszó tájékán, hogy messze ez volt eddig a legjobb BCS évad. Végre látszik, ki hová tart, nagyon jók azok a sorsfordító események, motivációk, amik ezt az utat egyengetik. Persze, az írók ezt már tudhatták előre, de én csak most éreztem először azt az átgondoltságot, ami kell ehhez az egészhez: ahogy mondtam, szerintem kicsit távolról indították a sztorit, a legelején még nem lehetett látni az út végét. Most már igen, ráadásul azzal, hogy okosan – nem túltolva – beemelnek egy-egy későbbi figurát az anyasorozatból, tök jó személyessé és rajongóbaráttá teszik az egészet. Az első percektől úgy éreztem, hogy a BCS egy BB fan service, ez áll még most is, viszont most először gondolom azt, hogy önmagában is élvezhető a sorozat, ami két figura sorsát, jellemfejlődését mutatja, hogy is kerültek a törvény másik oldalára. Kíváncsian várom, lesznek-e az írók annyira tökösek, hogy akár Jesse-t, akár Waltert egy-egy cameo erejéig beemeljék a sztoriba – és mindezt sikerülne-e izzadságmentesen megoldaniuk… és ezek után bizony kíváncsian várom immár a következő évadot is. Most már komolyan érdekel, hogy lesz a reklámügynökből ügyvéd… az Ördög Ügyvédje.

80%


Ááá, szóval ezért került elő az a bizonyos mondatom Smile !

Még az is lehet, hogy ennek inkább nekiállnék, mint a BB-nek, már csak azért is, mert rövidebb Smile . Persze az utalásokat nem érteném, de talán nem is zavarna, hiszen az sem tudnám, mi utalás és mi nem... és nem ez lenne az első sorozat, aminek beletelik pár évadba, amire igazán kiteljesedik.
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2334
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Legenda   Hétf. Aug. 07, 2017 6:45 pm

R2-D2 írta:

Legenda

Ezúttal sajnos minden kritika igaz a neten, a két órás játékidő döntő része dögunalom, az egész mozit csak és kizárólag két dolog miatt érdemes megnézni: Tom Hardy és Tom Hardy miatt. Mármint a Kray ikrek miatt, az őket megformáló és zseniálisat alakító színész miatt (és még csak nem is jelölték érte  Rolling Eyes ) – mert vannak filmek, amik önmagukban egy kalap szart se érnek, de egy-egy aspektusuk miatt filmtörténelemkönyvbe valók. Ahogy a Legenda is. Amit itt Hardy művel a két homlokegyenest ellentétes jellemű főhősök szerepében, ahogy mindez technikailag meg van oldva, ahogy az egész londoni környezetben, akcentusban a színész lubickol, az lenyűgöző. Rá és csak rá fogok emlékezni a filmből.

Lehet, nem véletlenül nem hallottam róluk – e film alapján nem is csodálom: vagy az életük volt tényleg ennyire semmitmondó és unalmas, vagy a filmet súlyozták rettentően szerencsétlenül. Olvasom, hogy pénzbehajtás, zsarolás, erőszak, gyilkosság, stb. terhelte a fivérek útját… nos, ezekből alig mutatnak valamit. Még a nagy bandaháborús rivalizálás is el van intézve egy oldboyos bunyóval egy kocsmában. Valahogy nem éreztem azt, hogy én most gengszterfilmet nézek, valahogy rettentően semmitmondó és ingerszegény volt az egész. Csillogás, korrajz rendben van, a figurák is jók a sakktáblán, de összességében rettentő unalmas az egész. Csak jönnek-mennek, börtönbe be, gyogyóból ki, kaszinót vesznek, hamis kötvényt adnak el, leszámolnak az ellenfelekkel… de az egész egyszerűen tét nélküli.

Sokat gondolkodtam, mi lehet ennek a közönynek az oka, míg talán rájöttem két dologra. Az egyik az, hogy Brian Helgeland rendező – miután ezt a témát már jó párszor megfilmesítették  - kerülendő a koppintás, reboot vádját, egy új nézőpontból meséli el a történetet, mégpedig Reg csaja/felesége nézőpontjából. Frances (Emily Browning), aki a körülményekhez képest meglepően sokáig volt Reg mellett, a narrátora az eseményeknek (ez amúgy külön bekezdést érdemelne, miszerint mennyire buta/naiv az összes ilyen feleség), így mindent szinte másodkézből hallunk. Ez a koncepció óhatatlanul magában hordozza a kívülállóság érzését, s miután a nő természetesen nem volt ott az események zöménél, így az egész történetnek van egy olyan íze, hogy csak hallomásból ismered az eseményeket.

60%


Még annyira sem tudok pozitívan nyilatkozni erről a filmről, mint amennyire te tetted, pedig hát ugye éppenséggel te sem pontoztad agyon.

Mindennel abszolút egyetértek, azt az egyet kivéve, hogy Hardy játéka itt annyira megsüvegelendő lenne. Mert nekem itt még ő is ripacs volt, karikatúraszerűen túl volt tolva mindkét karakter, hogy a köztük levő különbségek jobban kijöjjenek, ha már ugyanaz a színész játssza őket. Elsőre azt gondoltam, mégis csak a 60-as évekről van szó, hát csak van elég kép- és hangfelvétel arról, hogyan is néztek ki és beszéltek a Kray testvérek, de vagy lusták voltak megnézni akár egyet is, vagy csak nem érdekelte őket... egyik lehetőség sem jó. Ron olyan, mint egy fogyatékos bulldog, és az a "híres" verekedős jelenete, azzal a zenével, azzal a gumikalapáccsal... Bud Spencer elégedetten csettinthetett egyet a mennyországban, amikor meglátta. Hiába játszott Hardy két szerepet, és hozták össze azokat viszonylag jól, önmagában annyira nem jött be, amit csinált, hogy rémülten vettem észre magamon, hogy néha még Emily Browning alakítását is hitelesebbnek tartom, pedig eddig mindig csak negatív irányba sikerült fokoznom mindazt, amit csinált... de ezek szerint ez a szerep feküdt neki...

És ha már Frances: szerintem is abban volt a hiba, hogy az ő narrációjával akarták különlegessé tenni a filmet, így viszont az egy testvérviszályos-romantikus film lett, amiben néha megölnek vagy megzsarolnak valakit... de ettől az még nem lesz gengszteres mozi...

5/10, de ez is csak a kor megidézése miatt...
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3476
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   Hétf. Aug. 07, 2017 8:13 pm

Niwrok írta:

Legenda


Még annyira sem tudok pozitívan nyilatkozni erről a filmről, mint amennyire te tetted, pedig hát ugye éppenséggel te sem pontoztad agyon.

Mindennel abszolút egyetértek, azt az egyet kivéve, hogy Hardy játéka itt annyira megsüvegelendő lenne. Mert nekem itt még ő is ripacs volt, karikatúraszerűen túl volt tolva mindkét karakter, hogy a köztük levő különbségek jobban kijöjjenek, ha már ugyanaz a színész játssza őket. Elsőre azt gondoltam, mégis csak a 60-as évekről van szó, hát csak van elég kép- és hangfelvétel arról, hogyan is néztek ki és beszéltek a Kray testvérek, de vagy lusták voltak megnézni akár egyet is, vagy csak nem érdekelte őket... egyik lehetőség sem jó. Ron olyan, mint egy fogyatékos bulldog, és az a "híres" verekedős jelenete, azzal a zenével, azzal a gumikalapáccsal... Bud Spencer elégedetten csettinthetett egyet a mennyországban, amikor meglátta. Hiába játszott Hardy két szerepet, és hozták össze azokat viszonylag jól, önmagában annyira nem jött be, amit csinált, hogy rémülten vettem észre magamon, hogy néha még Emily Browning alakítását is hitelesebbnek tartom, pedig eddig mindig csak negatív irányba sikerült fokoznom mindazt, amit csinált... de ezek szerint ez a szerep feküdt neki...

És ha már Frances: szerintem is abban volt a hiba, hogy az ő narrációjával akarták különlegessé tenni a filmet, így viszont az egy testvérviszályos-romantikus film lett, amiben néha megölnek vagy megzsarolnak valakit... de ettől az még nem lesz gengszteres mozi...

5/10, de ez is csak a kor megidézése miatt...
.

Azért csak sorra kerül minden... ezen meglepődtem, el is felejtettem, hogy még nem láttad. Smile

Akkor nagyjából egyetértünk, én így, ennyi idő távlatában még annyira sem emlékszem a filmre, mint gondoltam. Csak a kék-fehér poszterre...  scratch


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3476
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: A setét torony   Szer. Aug. 09, 2017 6:00 pm






A setét torony




Az egész írás kritikusabb hangvételének talán kissé jobb megértéséhez kénytelen vagyok azzal kezdeni, hogy nem, nem ismerem az eredeti, írott alapanyagot, Stephen King 8 részes (?) könyvsorozatát. Sőt, ha őszinte leszek, magát Stephen Kinget, illetve írói munkásságát sem ismerem – műveinek adaptálásai időnként ugyan szembe jönnek velem a moziban, de még nem olvastam tőle semmit – úgyhogy ezt az A setét torony címre keresztelt mozit is kénytelen vagyok mindenféle háttérismeret hiányában értékelni. De ez nem is baj, mindig is azt mondtam, egy alkotásnak meg kell tudnia állnia a saját lábán is, a más művészeti ághoz való csatlakozás, viszonyítás csak hab a tortán – vagy esetleg meg épp ront a helyzeten. Viszont pont ebből kifolyólag az ilyen történeteknek kellene, hogy legyen egy normális kezdete, egy felskiccelt háttere - mégsem lehet valamit úgy moziba küldeni, hogy feltételezzük, mindenki tud előzetesen mindent. A Warcraft mozi volt legutóbb hasonló koncepció – ott is és itt is kifejezetten zavaró volt számomra, hogy nem tudtam semmit az egész Univerzumról – a mozi, történet rengeteg eleme nekem csak úgy van, mindenféle magyarázat és háttér nélkül…

Van egy torony, valahol a világ közepén – jó, fogadjuk el, hogy a világnak van egyáltalán közepe, mert akkor ugye van széle is. Ez a torony hivatott távol tartani a más dimenziókban – meg a világ szélén (??) - várakozó szörnyeket, amik csak arra várnak, hogy elárasszák a Földet, no meg az Univerzum millió más helyszínét. Az egész amúgy kísértetiesen hasonlít, mondjuk a Hellboy végére, a Bosszúállókra, vagy mondjuk az Odaátra – igaz, ott a fiúk a pokol kapuját nyitották ki véletlenül, és ott csak démonok árasztották el a Földet. Mindenesetre a Pokol Kapuja abból a szempontból is megállja a helyét, hogy ebben a moziban van egy Mágus, Walter, alias a Fekete Ruhás Férfi, aki az én értékrendem szerint sokkal közelebb áll magához az Ördöghöz, mint bármiféle varázslóhoz… és ezzel a rövid kis introval kb. el is érkeztem ahhoz, mi is az egyik bajom a filmmel. Sem a Toronyról, sem Walterről nem tudunk meg jóformán semmit, egyik feladatán és másik célján kívül… és nemcsak hogy induláskor nem, de később sem. Először ugye ez még annyira nem is zavarja az embert, csak ahogy haladunk előre a történetben, úgy lenne rá egyre nagyobb igény, hogy a küzdő feleket, az ok-okozatot megismerjük.

Sok helyen olvashattok róla, milyen küzdelmes is volt elkészíteni ezt az adaptációt, írócseréről, utóforgatásról, újravágásról szóltak a hírek – és sajna minden meg is látszik a mozin. Nem tudom, az első író, szegény Anders Thomas Jensen mit vétett a stúdiónak, de nekem az Egy jobb világ és az A második esély forgatókönyve lényegesen nagyobb garancia a minőségre, mint az esetleg ismertebb, de az utóbbi időben szarabbnál szarabb scriptekkel előálló Akiva Goldsman (Transformers 5, Az 5. hullám, Körök – egyik pocsékabb, mint a másik) személye. Márpedig előbbit cserélték le utóbbira – így tulajdonképp nem is nagyon lehet azon csodálkozni, hogy a film menet közben teljesen szétesik: semmi nincs felépítve és kidolgozva, megmagyarázva a történetben, mintha a készítők feltételeznék, hogy minden néző kívülről fújja a könyveket. De ez sem jó, mert aki meg így tesz, az meg arra panaszkodik, hogy ki van herélve az egész – tulajdonképp ezt is, azt is hallottam: márminthogy ez nem is adaptáció, hanem egyfajta folytatás… végül is tökmindegy. Ahogy mondtam, önálló történetként kellene működnie, de sajnos nagyrészt elvérzik: a vászonra pakolt karakterek, helyszínek kavalkádja kohézió nélkül, illetve az antagonista főhős bámulatos képességeinek két perc alatti degradálása rengeteget ront a helyzeten.

A kezdés egyébként még qrva jó. Egy fura (kicsit tényleg Lostos, Útvesztős) szituban egy fura hang hatására néhány kiválasztott aktív szerepet játszik ama bizonyos Torony megsemmisítésének kísérletében – mindez pedig egy földi kisfiú, Jake Chambers (Tom Taylor) álmaiban is kivetül. Természetesen a kisfiút full bolondnak nézik látomásaiért, rajzaiért – ezért anyu meg mostohaapu bele is egyezik, hogy Jake kivizsgálásra egy hétvégét egy szép, csendes helyen töltsön… csakhogy nem tudják, hogy akik érte jönnek, azok nem az Államok magasan képzett pszichológusai, hanem emberbőrbe rejtőzött patkányfejű humanoidok (  Laughing  - igen, hülyén hangzik, de így van). Szóval rögtön az elején kapunk egy kiválasztottat, aki megint csak nem tudja, hogy ő a kiválasztott, s akit majd egy titokzatos Harcos (Idris Elba) fog kísérni a ráébredés rögös útján. Hogy ne legyen minden annyira váratlan és kiszámíthatatlan, hamar kiderül – ez, legalábbis – hogy a Harcos már nem igazán Harcos, elveszette hitét az egészben, egyetlen célja bosszút állni a csúnya Fekete Ruháson… így a fiúnak kell majd ráébreszteni őt, hogy ő mégiscsak Harcos. Tiszta, ugye? Klisé, klisé hátán, de nem baj, aki szereti a fantasyt, ilyeneket még simán benyel – mint ahogy azt is, hogy Walter (Matthew McConaughey) egyszerre Lucifer (igény szerint Piro), Vader és Neo, a kezével tüzet csinál, ha valakinek azt mondja, ne lélegezz, az meghal légszomjban, de a golyókat is megállítja a levegőben…

Nem tudom, érzitek-e az erőviszonyokat. Van a világ legerősebb gonosza, aki ha csak gondol egyet, akár be is szarhatsz, de gyerekek elméjéből, sikolyából (Szörny Rt "Dark") kinyert energia kell neki ahhoz, hogy a fényévekre lévő tornyot ostromolja. Ami torony amúgy rohadt jól regenerálódik, mert mindig helyreáll a támadások után – vagy lehet, vannak szorgos lakói, akik éjt nappallá téve dolgoznak rajta… csakhogy ezt sosem tudjuk meg. Szóval van ez a Walter, aki olyan erős, mint egy Sith, emberbőrbe bújt patkányfejű humanoidokkal dolgoztat, de nem tudja legyőzni a Harcost – mert arra nem hat az elmetrükk (ilyet láttunk már, sem Jabbára, sem Wattoora nem hatott ugyebár)… az egész fellépése, megjelenése azt sugallja, hogy nincs a világon halandó, aki le tudná győzni. Persze, a fantasynak pont ez az egyik jellemzője, hogy vagy a kis kiválasztott egyedül, vagy egy összefogás a legnagyobb gonoszt is legyőzi… mindig… de én még sosem éreztem ennyire tehetetlennek a jó oldalt, s hozzájuk képest ennyire karizmatikusan erősnek a gonoszt. Ehhez képest a finálé meg – nos, a gyereknek mondtam a moziban, hogy ide már csak Yoda kellene: a jedi képességek összes tárházát felvonultatva egy mátrixos, equlibriumos, gun-katás leszámolásba illő bohózat lett, Deadshootos lövésekkel, már csak a kanyargolyó hiányzott. Ráadásul azt olvastam, hogy amit látunk, az tulajdonképp nincs is úgy… anyám…

Az egész mozi legnagyobb baja a kidolgozatlanság, legyen szó akár karakterekről, akár történetről. Utóbbiban csak ugrálunk össze-vissza, mint a főszereplők a kapukon át, előbbi meg minimálisan sem biztosít semmi kötődést senkihez – miután minimálisan sem ismerünk meg senkit. Aztán az sem tett jót az egésznek, hogy tulajdonképp végig a kisfiú, Jake nézőpontjából nézzük az egészet, kb. annyit is ismerünk meg és fogunk föl belőle, amit ő… soha egy pillanatra fel nem merült bennem, hogy ez nyomokban horror lehetne, vagy akár dark fantasy. Ez, így egy közepes Young Adult mozi lett, egy a sok közül: annak nagyjából rendben is van (a gyerekeknek tetszett), de a horror nagymesterének tartott King életművéből totál kilóg. Ebben semmi para, sötét, vagy félelmetes nincs, ezzel a nézőponttal egy jó kis ifjúsági film, semmi több. Ráadásul Matthew McConaughey-t leszámítva az egész színészgárda totál érdektelen a néző számára, talán ő az egyedüli, akinek van bármi karizmája.

S hogy a végén ezek után hogy jött ki az a közepesnél talán picit jobb értékelés? A válasz egyszerű: a film a felsoroltak ellenére nem fájt. Istenigazából nem volt benn egyetlen olyan jelenet sem, amin annyira fogtam volna a fejemet… sokkal inkább a közöny és az ezt már láttam máshol érzés (nem véletlen a tömegével felemlegetett hivatkozás) dominált nézés közben. De miután mindig vevő vagyok egy jó kis fantasyre, itt is inkább elmerültem a látványban, az egyedi(bb) ötletekben, azok hiányossága és kidolgozatlansága ellenére is. A filmen nem látszik meg a nagytestvéreihez képest kb. fele költségvetés, a látvány helyenként nagyon jó. Néhány helyszín kifejezetten hangulatos, az az építmény a prometheuszos, majás beütésével tök tetszett. De tök jó ötlet a számozott kapuk ötlete is, még a parkettadémonon sem akadtam fönn, az is jól meg volt csinálva. Hangulatilag, látványilag rendben van a film, kár, hogy ennyire gyerekes és összecsapott lett. Lehetett volna egy következő Gyűrűk Ura, kitágítva ezt a két-három világot, a karaktereket, a motivációkat, lehetett volna erre egy fasza kis franchise-t felhúzni. Na de – ahogy a múltkor az új Múmiánál felmerült – ha ilyen gyenge az alap, nem biztos, hogy kell rá felépítményt húzni. És ilyenkor megint felmerül az örök kérdés: nincs egy kibaszott MEO Hollywoodban? Hát senkinek nem tűnt föl, hogy ez nem jó így???





70%



.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2334
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   Szer. Aug. 09, 2017 7:59 pm

R2-D2 írta:

A setét torony

...mindig is azt mondtam, egy alkotásnak meg kell tudnia állnia a saját lábán is, a más művészeti ághoz való csatlakozás, viszonyítás csak hab a tortán – vagy esetleg meg épp ront a helyzeten. Viszont pont ebből kifolyólag az ilyen történeteknek kellene, hogy legyen egy normális kezdete, egy felskiccelt háttere - mégsem lehet valamit úgy moziba küldeni, hogy feltételezzük, mindenki tud előzetesen mindent. A Warcraft mozi volt legutóbb hasonló koncepció – ott is és itt is kifejezetten zavaró volt számomra, hogy nem tudtam semmit az egész Univerzumról – a mozi, történet rengeteg eleme nekem csak úgy van, mindenféle magyarázat és háttér nélkül…

Sok helyen olvashattok róla, milyen küzdelmes is volt elkészíteni ezt az adaptációt, írócseréről, utóforgatásról, újravágásról szóltak a hírek – és sajna minden meg is látszik a mozin. Nem tudom, az első író, szegény Anders Thomas Jensen mit vétett a stúdiónak, de nekem az Egy jobb világ és az A második esély forgatókönyve lényegesen nagyobb garancia a minőségre, mint az esetleg ismertebb, de az utóbbi időben szarabbnál szarabb scriptekkel előálló Akiva Goldsman (Transformers 5, Az 5. hullám, Körök – egyik pocsékabb, mint a másik) személye. Márpedig előbbit cserélték le utóbbira – így tulajdonképp nem is nagyon lehet azon csodálkozni, hogy a film menet közben teljesen szétesik: semmi nincs felépítve és kidolgozva, megmagyarázva a történetben, mintha a készítők feltételeznék, hogy minden néző kívülről fújja a könyveket. De ez sem jó, mert aki meg így tesz, az meg arra panaszkodik, hogy ki van herélve az egész – tulajdonképp ezt is, azt is hallottam: márminthogy ez nem is adaptáció, hanem egyfajta folytatás… végül is tökmindegy.

70%


Én olvastam Kinget, a korai könyvei közül elég sokat, mert a későbbiek azért elég önismétlőek és kifulladtak... A könyvet is ajánlották többen is, állítólag remek világot mutat be, és ahogy az öreg ért a hangulatfestéshez, el is hiszem...

Ezzel együtt gondolom megérted, hogy jócskán megcsappant az amúgy sem csúcsra járatott érdeklődésem egy olyan stáb filmje iránt, aminek a Transformers 5. nevű foshegyhez akár csak érintőleges köze van... és a többi referencia sem késztetett hevesebb szívdobogásra...

Talán majd a tévében, hátha legalább az időt megéri majd...


És csak a tisztánlátás kedvéért, hogy legyen valamiféle függvénytáblád rá Smile : a "nem fájt" az nálam az 5-5,5 pont, nem a 7... csak hogy ha legközelebb 7-esekről írok Smile .
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3476
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   Szer. Aug. 09, 2017 8:08 pm

Niwrok írta:

A setét torony

És csak a tisztánlátás kedvéért, hogy legyen valamiféle függvénytáblád rá  Smile : a "nem fájt" az nálam az 5-5,5 pont, nem a 7... csak hogy ha legközelebb 7-esekről írok  Smile .
.  

Ez gondoltam, hogy probléma lesz, gondolkodtam is rajta, mit adjak, 65 vagy 70-et.. de aztán az egész műfaj szeretete felfelé tornázta a pontszámot. peace

Amúgy, ezekkel úgy vagyok, hogy miután erősen szelektálok a néznivaló terén, ezért amire már be/leülök, az nagyon ritkán megy 50 alá - néha kifogok olyat is, de igyekszem kerülni azokat. Ha meg valami már érdekel és nem idegesít túlságosan föl, akkor nálam megér egy 7-est. Nem volt ez annyira rossz, csak kár, hogy erről sem tudtam előzetesen semmit... és a filmből sem tudtam meg semmit.

Azért Darth Vader erősebb... a régi Sithekről meg ne is beszéljünk... Laughing


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2334
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   Szer. Aug. 09, 2017 8:13 pm

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

A setét torony

És csak a tisztánlátás kedvéért, hogy legyen valamiféle függvénytáblád rá  Smile : a "nem fájt" az nálam az 5-5,5 pont, nem a 7... csak hogy ha legközelebb 7-esekről írok  Smile .


Ez gondoltam, hogy probléma lesz, gondolkodtam is rajta, mit adjak, 65 vagy 70-et.. de aztán az egész műfaj szeretete felfelé tornázta a pontszámot. peace


Nem "probléma", hiszen nem láttam a filmet, és nem is egyeztünk meg közös pontozási rendszerben Smile .
De amúgy gondoltam már rá, hogy egyszer írok egyet... pontosabban frissítem azt, amit évekkel ezelőtt írtam az ezt firtató kérdésedre egyetért .

.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0   

Vissza az elejére Go down
 
R2-D2 írásai 3.0
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
16 / 17 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 9 ... 15, 16, 17  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: