Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
HomeCalendarGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share
 

 Niwrok írásai 2.0

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 32 ... 60, 61, 62
SzerzőÜzenet
Niwrok
Admin
Niwrok

Hozzászólások száma : 3118
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 2.0 - Page 62 Empty
TémanyitásTárgy: Daredevil S3   Niwrok írásai 2.0 - Page 62 EmptyKedd Aug. 06, 2019 8:29 pm

.
Daredevil S3

Niwrok írásai 2.0 - Page 62 Dd310


Most, hogy a Marvel-Netflix Defenders-sorozatainak mindegyike lehúzta a rolót, én pedig vegyes érzelmekkel elengedném ezt a "külvárosi Bosszúállók" csapatot, az eddig kimaradt, "desszertnek" tartogatott Daredevilre is sor került. Tudom, még van egy Jessica Jones S3, de az már közel sem érdekel ennyire, és bár valószínűleg megnézem, de nem várom, hogy különösebben megmozgasson; ennek a szériának a Daredevil volt a gerince és az etalonja nálam.

Történik ez még akkor is, amikor rögtön ennek az évadnak az elején egy elég komoly dolgot kell megugrani, mégpedig hogy Matt hogyan élhette túl, amikor egy több kilométer mélyen levő alagútban rászakadt egy felhőkarcoló. Ezen túl kell lépni, ez a feltétele, hogy ez az évad egyáltalán létezzen, és az írók meg is tesznek mindent, hogy a néző ne ezzel foglalkozzon, leginkább úgy, hogy visszatérnek az első évad hangulatához és szálaihoz. A másodikat ugye nagyon meghatározták a The Hand mesterkedései és Elektra, amik nekem az eltúlzott misztikusságuk miatt nem is jöttek be annyira, de mostanra mindkettő a múlté, előbbi testileg, utóbbi lelkileg törve meg Mattet. A lábadozás, az elszámolás Istennel (Matt vallásossága mindig is érdekes témát és kettősséget jelentett "ördögként"), a képességeinek újratanulása (a sérülései egy időre ténylegesen vakká teszik), a bántó teher, hogy a barátai halottnak hiszik, és egyáltalán az, hogy ki is ő, milyen emberré tették őt a múltjának eseményei és körülményei, valamint hogy innentől mit is akar kezdeni az életével, mind visszahozták azt a drámát, amiért igazán szeretem ezt a sorozatot, akár önmagában tekintve is. Mindig is ott lebegett a kérdés, hogy hogyan fér meg Matt Murdock és Daredevil egy testben, végül a Karentől és Foggy-tól való eltávolodáshoz vezetve, és ez újra aktuális, hiszen Matt már megpróbálta egyszer Daredevilt hátrahagyni, és az nem ment... Külön örültem annak, ahogy kicsit háttérbe került eközben Daredevil karaktere, legalábbis ami a ruhát illeti (hiszen az megsemmisült), amivel Matt visszatér ahhoz a szerepéhez, ami a vörös ördögjelmez felvétele előtt volt rajta.

Mintha nem is lett volna a Hand-féle kitérő, nagyjából úgy folytatják Matté mellett Fisk történetét is. Az ő szála ugye ott tartott, hogy a Nelson & Murdock Ügyvédi Iroda rács mögé juttatta a bűnszervezeteket sokáig a háttérből mozgató gengszterfőnököt, amivel talán a nagy ember még el is tudott volna számolni, azzal viszont nem, ahogy Matt Fisk nőjét, Vanessát kezdte fenyegetni, bűntársként nemzetközi elfogatóparancsot intézve az Európába menekült galériatulajdonos ellen. Ahogy pedig szorulni kezd a hurok Vanessa körül, Fisk úgy dönt, hogy az eddigi teljes némaságát megtörve alkut ajánl az FBI-nak, feladva korábbi üzlettársait, hónapokra elég gyors és látványos sikert adva a szövetségieknek, amiért cserébe csak annyit vár, hogy ejtsék a vádakat Vanessa ellen. Bár sokak számára meggyőző, ahogy Fisk a szerelméért aggódik, Matt nem tartozik ezek közé, és amint megtudja, hogy az alku keretében Fisk háziőrizetbe került a börtönből, minden alkalmat megragad arra, hogy Fisket visszajuttassa a rácsok mögé. Csakhogy ez már csak azért sem lesz egyszerű, mert Fisket éppen az FBI védi, szinte megközelíthetetlen, így egy idő után Matt és Fisk vetélkedése egy vakon folyó sakkjátszmához kezd hasonlítani, amiben úgy látszik, Fisk már két lépéssel előre jár.

Két olyan ember harca lett a téma, akik közül az egyik be van zárva egy szobába, a másik pedig rejtőzködni kénytelen, így a küzdelem leginkább a továbbra is kiváló mellékszereplőkön keresztül zajlik, akik ugyan a bábjai ennek a sakkpartinak, csak éppen önálló akarattal, múlttal és érzelmekkel teli bábjai. Ebben pedig továbbra is bírom Foggy-t; a barátsága Matt-tel, az eközben érzett bűntudata, és a Marci (nem megijedni, Marcella Smile ) hatására felébredő ambiciói is jó kiegészítői az évadnak. De nekem még mindig Karen a kedvencem, leginkább azért, mert valahányszor megjelent a korábbi évadokban, a Punisherben vagy a Defendersben, és egy gyilkosság volt a téma, mindig ott volt a gesztusaiban az, hogy ha önvédelemből is, de embert ölt... és ez az évek óta felette lógó Damoklész kardja most lesújtani készül. Harmadikként akivel legtöbbet foglalkozik az évad, az Dex ügynök, akinek a személyiségét, múltját lassan adagolt kirakósok formájában fedik csak fel, ami egy fél epizódot kitevő visszaemlékezésben csúcsosodik ki, hogy minden részletében ismertek legyen a motivációi, amikor annak jelentősége lesz. Végül mindezt olyan kisebb drámák színesítik, mint hogy Foggy-ra hogyan próbál nyomást gyakorolni a családja, hogy hagyja ott az ügyvédi pályát, hogy mik történtek azon az ártalmatlan családi vacsorával induló estén, amik teljesen felforgatták Karen életét, hogy a Fisk ügyét vezető Nadeem ügynöknek milyen családi problémái vannak, és hogy azok milyen erkölcsi dilemmákig vezetnek, de olyanok is, mint amikor az FBI-os főnökasszony az apjával való kapcsolatáról és a kegyes hazugságokról beszél.

A stílus, a technikai részek pedig ugyanúgy remekek, mint eddig, nagyon jól átjön belőlük a hangulat... kicsit klausztrofób, sötét, szűk helyiségekkel, kevés szabadtéri jelenettel, de ez következik a fent leírtakból. A többi Defenderhez képest ebben találtam legjobbnak a verekedős jeleneteket; Danny misztikuma, Luke komikuma és Jessica túljátszottsága mellett ezek voltak a leginkább reálisak (ha az ember szemet húny afelett, hogy a bucira meg pépesre vert fejeken másnap egy véraláfutás sincs...). A jó hangulatomat erősítette, hogy a többiek is igazán akkor akadtak ellenfelükre, amikor magukkal néztem szembe (Davos, Bushmaster és Alisa is gyakorlatilag másolták a hősök képességeit), úgy küzd meg most Daredevil a saját negatív tükörképével, aki közben kicsit egy olyan tradicionális ellenfél karakterjegyeit is képbe hozza, mint Bullseye. Az írókat is dicséret illeti, a fordulatok többségében jók (még olyan is akadt, amire én sem számítottam), ellenben volt egy, ami nem volt rossz, de nagyon lelassította a tempót, annak nem tett jót. Érezhető, hogy utolsó évadnak szánták, így mindent bele akartak sűríteni, ami ötlet csak volt, ami a képregényekből fontos lehet, és ez néha a kidolgozottság rovására ment. Amire ez nem igaz, az a szövegkönyv, ami miatt megszámolni sem tudom, hány jelenetet tekertem vissza, ami nálam eddig is egyfajta fokmérő volt, annyira tetszett néha csak egy szó, egy hangsúly vagy egy tekintet. A színészek közül Charlie Cox és Deborah Ann Woll volt a leginkább emlékezetes, és ezúttal jobban bejött Vincent D'Onofrio karaktere és orgánuma is, a Foggyt alakító Elden Hensont viszont egy picivel gyengébbnek éreztem (igaz, közben sidekick barátból simaszájú ügyvéddé lépett elő), és a barátnőjét alakító Amy Rutberget is a kelleténél jobban próbálták eladni "házicicának", így kicsit hiányzott a szarkazmusa. Végül meg kell említenem, hogy mennyire bírtam, amilyen trükköket használtak, például ahogy az eddig a vakság álcája mögé bújó Matt úgy rejtőzik el az emberek között, hogy látónak "tetteti" magát, ami pár aranyköpéssel együtt kis humort csempészett ebbe a nagyon is komor és véres évadba.

Nem mondom, hogy tökéletes lett ez az évad, már csak azért sem, mert a közepére kicsit kifulladt, és néha kizökkentettek olyan dolgok, amit hibának éreztem, vagy amik máshogy talán jobban tetszettek volna. De hogy az egyik legjobb ebben a szériában, együtt pedig az egyik legjobb sorozat, amit láttam, az biztos. Kár érte, hogy a torkára lépett a Disney, de így is megvan a szinte teljes lezárása.


9,5/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
Niwrok

Hozzászólások száma : 3118
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 2.0 - Page 62 Empty
TémanyitásTárgy: Relics and Rarities S1   Niwrok írásai 2.0 - Page 62 EmptySzomb. Aug. 10, 2019 11:11 am

.
Relics and Rarities S1

Niwrok írásai 2.0 - Page 62 Mv5bod10


Sokáig gondolkodtam, hogy ennek itt van-e a helye, és van-e itt helye (azon túl, hogy tudom, nem ennek "kellett" volna jönnie, hanem valami "sötétebbnek" Wink ), de végülis ez az én kis "játszóterem", ez meg egy "sorozat", aminek van története, közben meg most fel vagyok villanyozva annyira, hogy ne érdekeljenek annyira a körülmények Smile ...

De előtte egy kicsit az okokról. Emlegettem már fantasy vagy sci-fi jellegű filmek kapcsán, hogy évekig játszottam asztali-kockadobálós szerepjátékokat, így ha mondjuk kijön egy olyan film, mint a Bright vagy az Altered Carbon, egészen jól el tudom ezeket helyezni a fejemben a mások számára esetleg szokatlan keveréknek tűnő stílusukkal együtt (orkok rendőrzubbonyban...), mert többfélét kipróbáltam (konkrétan a Star Wars-t is Smile ). Fantasy-t is persze, de az olyanokat például a Gyűrűk Ura egy kicsit általánosan ismertebbé tette, mint az olyan futurisztikus-mágikust, mint a Shadowrun, ami az én kedvencem. Szerencsére az 1970-es, 80-as évektől talán már eltelt annyi idő, hogy ne tapadjon erre a hobbira annyi sztereotípia, mint az elején (sátánista rituálék, úgy'biza!), közben meg akik gyerekként, fiatal felnőttként találkoztak ezzel a fajta "társasjátékkal", azok mára a harmincas-negyvenes generáció tagjai. Erre szoktam mondani, hogy nem kell sokat várni, és nyugdíjasotthonokban is zajlanak majd szerepjáték-partik, mert az öregedő generáció jó eséllyel magával viszi ezeket a dolgokat, amiket gyerekként, fiatalként szeretett. Persze ettől még kicsit "gyerekes" dolognak van tartva (de hát melyik rajongás nem az?), esetleg olyan dolognak van elkönyvelve, amit pattanásos szüzek űznek az anyjuk pincéjében. Pedig mindent lehámozva róla az egész csak olyan -ahogy ezt mondani szoktam, ha bárki a szerepjáték természetéről kérdez- mint egy interaktív színházi előadás, ahol a játékosok egy-egy szereplő "jelmezébe", karakterébe bújnak egy küldetés megoldásának keretében, és az összes többi "színházi" szerep (drámaíró, rendező, díszletes-kellékes, súgó, stb.) a Játékmester, a Mesélő feladata, aki megtölti élettel, akcióval és képekkel a keretet, egy jó könyvhöz hasonlóan mindezt a "színészek" képzeletében megjelenítve azzal, amit elmond.

De mire fel mondom ezt most el? Nos, azért, mert a múltkor bemutatott Daredevil S3 után szokás szerint körülnéztem az imdb-n, hogy kinek milyen egyéb munkái voltak vagy vannak azóta, hiszen sok színészt megkedveltem (azt még nem is mondtam, hogy a Daredevilnél az ötletgazda-producer Drew Goddard volt, aki például a tavalyi Húzós éjszaka az El Royale-ban-t is jegyezte; tőle is eredhet a sorozat jól átgondolt összetettsége és a karakterek kidolgozotttsága). És ott néztem, hogy Charlie Cox (Matt Murdock megformálója) szerepel ebben a Relics and Raritiesben, ami olyan jó kis fantasy-kincskeresősen hangzott, szóval tovább olvastam. Az első meglepetés akkor jött, amikor kiderült, hogy ez nem más, mint egy tv-show-vá alakított "élő" szerepjáték, a Dungeons&Dragons szabályok szerint (azt mondjuk éppen nem ismerem annyira, bármennyire is az mindennek az alapja), ahol a kamera jórészt azt mutatja, hogy 5+1 ember (öt játékos, egy Mesélő) ülnek egy nagy asztal körül, mindenféle stilizált díszletek és kellékek között, és szerepjátékoznak (és mert sokaknak van közülük színészi háttere, így egy kicsit nagyobb beleéléssel, mint ahogy mi szoktuk Smile ), egyébként minden más a néző képzeletében játszódik le, ahogy a játékosokéban is. A második akkor jött, amikor néztem, hogy Charlie Cox úgy került ebbe bele, hogy a 6 epizód mindegyikébe hívtak a négy állandó játékos mellé egy sztárvendéget, és rögtön jött a harmadik, ugyanis ebből a körből, a Defendersből ott volt két másik kedvencem a stáblistán, Deborah Ann Woll (Karen Page) és Simone Missick (Misty Knight). Kvázi a TOP3, akikért leginkább tetszettek a Netflixes Marvelek! Utána állt csak össze a kép, hogy az egész gyakorlatilag Deborah Ann Woll projektje, aki a magánéletben nagy szerepjátékos (ő maga Mesélőként terelgeti ezt a kalandot), beszervezve a barátait és kollégáit, gyakorlott szerepjátékosokat és abszolút kezdőket egyaránt (akik közül talán Kevin Smith a legismertebb), és hogy egy amcsi szerepjátékbolt youtube-csatornájára(!) készült a Relics and Rarities.

Nem fog ez mindenkit érdekelni, nem is azért írtam róla. Nekem viszont egyszerre volt érdekes, nosztalgikus, vicces, izgalmas... amibe egy kis irigység is keveredett. Több okból nem játszottam már évek óta; egyrészt azért, mert a régebbi baráti társaság kicsit eltávolodott egymástól és a szerepjátéktól, másrészt a játékból is kiábrándultam picit. Itt sok minden vissza jött abból, hogy miért is szerettem ezt játszani, meg abból is valamennyi, hogy miért hagytam abba. A Relics and Raritiesnél egyszerű, de jól kitalált kalandokkal dolgozik a hat epizódból legalább öt (az erdős kaland nekem túl egyszerű lett); a két órás kalandokba nem is fér nagyon több, és így, szerkesztve jó a tempója is, mert ki lehetett vágni azokat a részeket, amikor percekig a karakterlapokat nézegették, hogy ki mekkora bónuszt is kap a támadására. A karakterek is felemásak lettek nekem; Veros, a lovag elég idegesítő volt, de ettől még jól volt kijátszva a beképzelt nőcsábász "konzerv", a másik véglet meg mondjuk a félork barbár volt, aki többször is az ősei szelleméből nyert erőt, meg az állandóan a mágiával, mérgekkel vagy éppen gyógyító főzetekkel teli üvegcséivel babráló gnóm, aki egyszerre volt kapzsi és önfeláldozó. Utóbbiakat nagyon bírtam. Jópofák és ötletesek a vendégkarakterek (például a kalóz a mágikus kezével, az ördögi magánnyomozó a kis famulusával, vagy a sárkányfajzat pap, készen egy jó kis ördögűzésre), és tök jó, ahogy látszik a játékosaikon a tanácstalanság (többen is annyit tudtak előtte a D&D-ről saját bevallásuk szerint, amennyit a Stranger Thingsben láttak belőle Smile ). Ugyanakkor -tapasztalatlanság ide vagy oda- nagyon kreatívak is tudtak lenni a feladatmegoldásokban, vagy éppen a balszerencséjük a legnagyobb poén, hogy a szellemlátó pap egyetlen túlvilági lelket sem képes érzékelni az egész játék alatt, az akrobata ügyességű sírrabló meg az összes csapdát úgy találja meg egy kriptában, hogy aktiválja azokat... És ahogy nálunk voltak emlékezetes pillanatok, amiket akár évekkel később is felidézünk egy beszélgetés alkalmával, úgy lesz itt is talán ezzel a csapattal. Ahogy Beryl a víz alatti kalandban brutálisan megöl egy rájuk támadó cápát, és annak a levágott fejét fegyverként használva veri orrba a másik cápát... Ahogy Rikki a barbár és egy múmia közé veti magát, hogy így védje meg társát a támadók terjesztette ragálytól, amivel ő már megfertőződött, és akár halálos is lehet... Ahogy a csapat következetesen hiteti el mindenkivel, hogy ők egy helyi biztonsági cég alkalmazottai... Ahogy Zora, a szent fénybe burkolózó paplovag a végén lesújt a fő ellenfélre egy "Megdöglesz, ribanc!" kíséretében. Ezek hiányoznak kicsit... ezért az a pici irigység...

Nincs értékelés meg semmi, csak láttam, jól esett, és jól esett írni róla... Talán kicsit meghozta a kedvem magához a szerepjátékhoz is, Deborah Ann Woll jöhetne hozzánk mesélni Smile .

.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
Niwrok

Hozzászólások száma : 3118
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 2.0 - Page 62 Empty
TémanyitásTárgy: Elveszett próféciák / Good Omens S1   Niwrok írásai 2.0 - Page 62 EmptyKedd Aug. 13, 2019 9:30 pm

.
Elveszett próféciák / Good Omens S1

Niwrok írásai 2.0 - Page 62 28327510


Terry Pratchett és Neil Gaiman az angol fantasy irodalom elismert és népszerű alakjai, akik önállóan is tartalmas életművet tudhatnak maguk mögött; előbbi leginkább az angol abszurd humorban igencsak bővelkedő Korongvilág ciklusával, utóbbi meséivel és felnőtt meséivel tette le leginkább a névjegyét (mozirajongók leginkább talán a Coraline-t és a Csillagport ismerhetik tőle). Egy paródiának indult ötletből azonban közös regényük is született, egyben ezen sorozat alapja, mely igencsak sajátos értelmezését adja a Végítéletnek, a Jelenések könyvének, Menny és Pokol seregeinek... és egy kicsit az Ómen filmeknek is.

A hatezer éves terv lassan céljához ér, az Antikrisztus hamarosan a Földre érkezik, hogy beteljesítse a rá kiszabott feladatot, és elindítsa a Végső Háborút angyalok és démonok seregei között a világ uralmáért. A terv megvalósulásába azonban aprócska hiba csúszik akkor, amikor az emberiség felügyeletével az idők kezdete óta megbízott angyal, Azirafael, és a már az Édenben is az embereket a kísértésbe vivő Crowley úgy érzik, hogy túlságosan élvezik a földi élet nyújtotta örömöket ahhoz, hogy szó nélkül hagyják elpusztulni a világot, így arra készülnek, egy kicsit belekontárkodnak az Antikrisztus felcseperedésébe, nevelésébe, mielőtt az 11 éves korában -felismerve valódi erejét- elhozná a Végítéletet. A terv megvalósulásába további hibák csúsznak egy sátánista apáca ügyetlenkedése, egy XVI. századi boszorkány szép és pontos jóslatai és egy bájos angol falucska lakói miatt. Mindezek az apró hibák összességükben talán azzal a veszéllyel fenyegetnek, hogy a világnak mégsem lesz vége egy kellemes nyári szombat délután, nem sokkal teaidő után, és hogy az Apokalipszis Motorizált Lovasai hiába kezdenek gyülekezni... de persze ebbe még a Menny és a Pokol seregeinek is lesz egy kis beleszólása.

Fantasy könyvek közül ez az egyik kedvencem, így nagyon megörültem annak, amikor láttam, hogy sorozat készül belőle. Bár inkább Gaiman történeteit olvastam (azokat is inkább akkor még, amikor kicsit morbidabb vonalon mozgott, és nem merült el ennyire a gyerekkönyvek világában), Pratchett könyeiből is ismerek párat (például a Hollywood világát kikarikírozó Mozgó képeket), és bár van, amikor nagyon zsibbasztó a humora, az biztos, hogy kevesen képesek ennyire figyelni történeteik minden kis apró mókás részletére. Az Elveszett próféciák mindkettejük munkásságából a legjobbat örökölte, amiből a sorozatra sajnos annyi változás történt, hogy Pratchett annak munkálataiban már nem tudott részt venni (2015-ben meghalt), így inkább Gaiman elképzelése és stílusa dominál. A humor például jócskán megcsappant, a narráció is csak töredékét képes ennek átadni, ráadásul a vége felé egyre jobban fogyatkoznak ezek a jelenetek. Közben magát a cselekményt jól követi a sorozat, sok olyan dolgot is átvéve, amit nem is vártam volna (vagy éppen olyan fricskákkal kiegészülve, hogy Isten egy nő (Frances McDormand hangján), aki igencsak sötét bőrrel teremtette az első emberpárt... néhány fundamentalista keresztényt ráz is az ideg az "istenkáromlás" miatt), így megismerheti a néző Anathema és Newt évszázadokra visszanyúló történetét és egymásra találását is, Agnes Nutter könyvét, Crowley halálfélelemben élő szobanövényeit, vagy hogy például a Lovasok közül Éhínség milyen remekül érzi magát a modern divatszakmában és az élelmiszeriparban. Érthető módon az adaptáció kívánt némi kompromisszumot, hiszen a lényegi cselekménye négy napra korlátozódik, sok párhuzamos, akár csak pár soros fejezetekre szabdalva (ami előfordul, hogy nehezen követhető vagy értelmezhető), így sajnos olyan, szerintem jópofa részletek kimaradtak belőle, hogy a Sokbeszédű Szent Beryl Apácarend életében milyen szerepet tölt be a csütörtöki fél órás asztalitenisz, és nélkülözni voltam kénytelen a Nebraskai Elektromos Vezeték Evangélikus Kórus "Jézus a szerelő életem kapcsolótábláján" című zsoltárját is. Szóval maradt némi hiányérzet, de szinte csak olyan, amiért akár elő lehet venni a könyvet is, és ennyi dologgal pro és kontra még bőven madarat lehetett volna fogatni velem.

Amiért viszont csalódtam a sorozatban, az az, hogy Adamet mennyire háttérbe szorították az írók, miközben neki kellett volna lenni a kulcsfigurának. Van sajnos egy olyan érzésem, hogy ennek két fő oka volt, és őket úgy hívják, hogy Michael Sheen (Azirafael) és David Tennant (Crowley), akik nagyszerű, karizmatikus színészek remek játékkal, a stáb és a producerek pedig a szerződtetésüket követően juthattak arra a döntésre, hogy a nézők jobban be tudják majd fogadni, ha a Végítélet kettejük angyali-ördögi, fura barátságára épül, mintha készítenek egy sorozatot, amire ma könnyen lehetett volna mondjuk egy Stranger Things utánérzésként tekinteni. Így viszont Adam szinte mellékszereplő a saját történetében, és ez nem csak a puszta tény miatt zavart. Amire leginkább emlékeztem mindig is a könyvből, az az a szeretet volt, amivel Adam öntudatlanul is megvédte kis falucskáját, ahogy valami idilli ifjúsági film helyszínévé varázsolta még fel sem fedezett erejével, meg a lelkes izgalom, ahogy a barátaival mindenféle dolgokról beszélgettek, ahogy a gyerekek el szokták képzelni maguknak a világot, benépesítve azt könyvekből, filmekből eredő fantáziáikkal... majd mindezek után az arra való ráébredés csalódása, hogy a világ tele van "döglött bálnákkal, kivágott erdőkkel és atomhulladékkal", és ami ráviszi Adamet, hogy így talán nincs is értelme tovább folytatni, hogy a világ tényleg megérett a pusztulásra, és ebben a folyamatban csak az utolsó lépés az, amikor ráébred, hogy neki meg is van a hatalma ehhez. Nagyon fontos része az egésznek Adam jelleme és annak formálódása, és egy kiváló pillanat, ahogy megszületnek az Apokalipszis Új Lovasai. A sorozatban ebből szinte csak annyi jött le, hogy a srác össze-vissza varázsol mindenféle csudákat, igazán csak látványelemként bekerülve az egyes epizódokba (például hogy Atlantisz kiemelkedik az óceánból), aztán a hatalmától megrészegülve megzakkan, és vöröslő szemeivel a frászt hozza a barátaira. Mindehhez még hozzátehető az is, hogy a könyv egyben egy aprócska segélykiáltás is a jövő nemzedékétől az egyre inkább szemétdombbá változó Föld ellen (és az 1990-es), ennél pedig aligha lehetett volna aktuálisabb témát találni, tekintettel arra, hogy túl sok minden nem változott azóta sem, a "jövő generáció" pedig mostanra rohadtul megunni látszik azt, hogy minden eddiginél több a döglött bálna, a kivágott erdő és a hulladék.

A Good Omens sorozat kicsit szerkesztettebb formában, de szinte szóról szóra átvette, és kiváló képekkel jeleníti meg két kiváló író közös könyvét. Sajnos azonban ez a "szinte" a történet számomra leginkább sarkalatos, leginkább várt része, nem mellesleg alapvető hangulati eleme és tanulsága miatt került oda, és ez az élményfaktorra is rányomta a bélyegét.

Így a könyv 9/10 pontja mellett a sorozat nekem csak 7/10.

.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
R2-D2

Hozzászólások száma : 4166
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 2.0 - Page 62 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Niwrok írásai 2.0 - Page 62 EmptySzer. Aug. 14, 2019 7:58 pm

Niwrok írta:
.
Elveszett próféciák / Good Omens S1

A hatezer éves terv lassan céljához ér, az Antikrisztus hamarosan a Földre érkezik, hogy beteljesítse a rá kiszabott feladatot, és elindítsa a Végső Háborút angyalok és démonok seregei között a világ uralmáért. A terv megvalósulásába azonban aprócska hiba csúszik akkor, amikor az emberiség felügyeletével az idők kezdete óta megbízott angyal, Azirafael, és a már az Édenben is az embereket a kísértésbe vivő Crowley úgy érzik, hogy túlságosan élvezik a földi élet nyújtotta örömöket ahhoz, hogy szó nélkül hagyják elpusztulni a világot, így arra készülnek, egy kicsit belekontárkodnak az Antikrisztus felcseperedésébe, nevelésébe, mielőtt az 11 éves korában -felismerve valódi erejét- elhozná a Végítéletet. A Good Omens sorozat kicsit szerkesztettebb formában, de szinte szóról szóra átvette, és kiváló képekkel jeleníti meg két kiváló író közös könyvét. Sajnos azonban ez a "szinte" a történet számomra leginkább sarkalatos, leginkább várt része, nem mellesleg alapvető hangulati eleme és tanulsága miatt került oda, és ez az élményfaktorra is rányomta a bélyegét.

Így a könyv 9/10 pontja mellett a sorozat nekem csak 7/10.

.

Hoppá!


Ahogy olvastalak... ezek a nevek... nyomokban Odaátot tartalmaz...

Szerintem tetszene neked az, de tudom, hogy 14 évadnak nincs esélye nálad. Sad

Azért ezt köszi, ezt lehet megnézem valamikor. Csak kár, hogy itt más Crowley lesz...


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




Niwrok írásai 2.0 - Page 62 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Niwrok írásai 2.0 - Page 62 Empty

Vissza az elejére Go down
 
Niwrok írásai 2.0
Vissza az elejére 
62 / 62 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 32 ... 60, 61, 62

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: