Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
HomeCalendarGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Niwrok írásai 2.0

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 29 ... 55, 56, 57  Next
SzerzőÜzenet
Niwrok
Admin
Niwrok

Hozzászólások száma : 2994
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Légió / Legion S1   Pént. Jan. 25, 2019 10:18 am

.
Légió / Legion S1




Legutóbb a rövid ajánlók között bemutatott Unsane-nél írtam arról (na jó, persze az sem tegnap volt...), hogy milyen érdekesnek, egyben fenyegetőnek találom az elmegyógyintézetek, pszichiáterek kezében összpontosuló hatalmat. Ma már ugyan nem az elektrosokk és társai a bevett módszerek, azok sokat finomodtak az elmúlt száz évben, de az nem, hogy az "őrület" sokszor csak a társadalmi megítélést képezi le, és jellemzően abban gyökereznek, hogy mennyire nem ismerjük még mindig eléggé az agy és a test működését, az elme és a lélek mibenlétét.  

Vegyük például David Haller esetét. Aktuálisan a Clockwork Elmegyógyintézetben lakó srácban ugyanis gyermekkora óta nagyon fel sem merült, hogy épelméjű lenne. Szinte folyamatosan hangokat hall a fejében, gyakran történnek bizarr vagy természetfelettinek látszó dolgok körülötte, és a megmagyarázhatatlan események miatt a környezetétől is csak ezt a véleményt erősítő reakciókat kapott, félelemmel, aggodalommal, csúfolódással és kiközösítéssel reagálva David megnyilvánulásaira. Ennek ellentételezésére, kezelésére sok módszert próbált már, többek között a pszichoterápiát, a gyógyszereket és a keménydrogokat is, de mind csak ideig-óráig működött, inkább csak elfedve a problémát, mintsem megoldva. David állapota azonban az intézetbe kerülését és egy megmagyarázhatatlan halálesetet követően felkelti több szervezet érdeklődését is, szerintük ugyanis David nem őrült, hanem egy mutáns, akiket már addigra éppen elég jól megismert, elismer illetve retteg a világ, az általa tapasztaltak pedig "mindössze" a képességeinek a részei. Hogy jobban megismerhessék David lehetőségeit, őt pedig megtanítsák irányítani a képességeit, a Dr. Melanie Bird vezette Summerland mutánsai megszöktetik őt az intézetből, a másik szervezet, a Hármas Részleg felügyelete és őrizete alól, és már az első vizsgálataik alapján megdöbbennek, hogy David mennyivel többre képes, mint amiről akár csak álmodtak... és azon is, hogy mennyivel veszélyesebb.

Noha a szöktetést megelőző szakasz, benne a Clockworktől David gyermekkori visszaemlékezéseiig csak a film egy szakasza (maga az intézet például csak az első rész), de emiatt írtam le leginkább, ami a bevezetőben szerepel. Mert még ezzel a pár jelenettel is kiválóan érzékeltették, hogy milyen fájdalmas, ijesztő és furcsa dolog lehetett Davidként felnőni. Ha például az ember a kiságyban fekve azt látja, hogy a könyvek remegni kezdenek a polcukon, akkor előbb fog arra gondolni, hogy látomásai vannak, vagy hogy szellemek és szörnyek ijesztgetik az ágy alól (na meg még ha ennek keretében egy hatalmas papírmasé fejű fiúcska az egyik mesekönyvből és egy izzó sárga szemű kövér ember képei kísérik ezt), mint hogy telekinetikus képességei lennének. És akkor ez megy huszonpár éven keresztül, folyamatosan, anélkül, hogy David értené, miért történnek vele a dolgok, amik történnek, miért gondolkodik úgy, ahogy... attól azért keveseknek nem bomlana fel a fonal, és keresnének megnyugvást valami hétköznapiban és "normálisban".

Főleg amikor kiderül ennek az egésznek a csavarja. Ehhez kapcsolódóan esetleg néhány embernek csalódást kell okoznom, ugyanis bár tisztában vagyok vele, hogy a Légió az X-Men kánon része, amit a hozzáértőbbeknek már elárult a fenti kép "O" betűjében levő "X", én nem ismerem annyira ezt a világot, hogy ehhez különösebben kötni tudjam vagy akarjam David történetét. Maga az X-Menes háttér ugyan magyarázatot ad arra, hogy David hogyan lehet képes arra, amire, és a rajongóknak ad például rajonganivalót az évad végén átadott információval, de nekem a "csavar" mindebben az, ahogy és amiért David elméje működik. Szintén kevéssé fogott meg az a titkos szervezetes rész, ami David testvérének, Amynak az elrablásáról, és az érte indított mentőakcióról szól, ahogy a Lenny-vel való barátság képei, és inkább csak átvezetőnek tartottam a David és Syd között alakuló románcot.

Mert akkor már sokkal jobban megfog és érdekel, ahogy David viselkedését próbálva megérteni Melanie és Ptonomy alámerülnek David emlékeiben. Annak szürrealitása, labirintusszerűsége és csapdái olyan, nálam all-time kedvencekkel mutatnak rokonságot, mint az A sejt vagy az Eredet, olyan dolgokra térve ki például az emlékezet működését illetően, mint hogy az mennyire befolyásolható, mennyire változik az évek, a tapasztalatok során... vagy például önvédelmi reakcióként, egy trauma feldolgozásának részeként. Mivel pedig ez a nyomozással kevert utazás egy szuperképességekkel (pl. telepátiával) rendelkező, nem kicsit kaotikus elmében történik, bármennyire is kellemetlenek voltak az ezt kísérő és látványban meghatározó stroboszkópszerű bevágások, az időnként torzított perspektíva, a látszólag értelmetlen cselekmény vagy a lassítások, számomra valahol természetesek voltak egy ilyen elme keretei között. Az meg például Park Chan-Wook kitaszított filmjére, a Cyborg vagyok, amúgy minden okéra emlékeztetett, mert az összes bolondsága mellett is azt a Shakespeare-i közhelyet próbálta érzékeltetni, hogy "bolond beszéd, de van benne rendszer". Na jó, az mondjuk már szerintem is erős túlzás volt, amikor az egyik rész nem is egy valós, hanem egy képzelt elmegyógyintézetben játszódott...

Ahogy David is a különleges képességek széles spektrumával rendelkezik, ugyanúgy foglal magába, idéz meg a róla készült sorozat műfajilag és hangulatra is élesen eltérő filmeket, építve mindezt az X-Men alapjaira. Egy ilyen agymenés annak vizuális kakofóniájával együtt aligha lesz mindenki kedvence, de a megtalált kapaszkodók, ismerős elemek segítségével összességében nekem egynek jó volt.


7/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
R2-D2

Hozzászólások száma : 4079
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Pént. Jan. 25, 2019 7:49 pm

Niwrok írta:
.
Légió / Legion S1

Egy ilyen agymenés annak vizuális kakofóniájával együtt aligha lesz mindenki kedvence, de a megtalált kapaszkodók, ismerős elemek segítségével összességében nekem egynek jó volt.

7/10
.

scratch scratch

Nem tudom, nekem ez kell-e... szűkös időmben inkább korábbi ígéreteimet akarom teljesíteni. peace

.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
Niwrok

Hozzászólások száma : 2994
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Pént. Jan. 25, 2019 8:34 pm

R2-D2 írta:
Niwrok írta:
.
Légió / Legion S1

Egy ilyen agymenés annak vizuális kakofóniájával együtt aligha lesz mindenki kedvence, de a megtalált kapaszkodók, ismerős elemek segítségével összességében nekem egynek jó volt.

7/10
.

scratch scratch

Nem tudom, nekem ez kell-e... szűkös időmben inkább korábbi ígéreteimet akarom teljesíteni. peace


Segítek: nem Smile .
Engem érdekelt már megy ideje, mint majdnem minden pszichológiai vonatkozású film, de igazán én is csak azért vettem előre, mert még TM-nek is beletört a bicskája hmmm .
Sokkal jobb sorozatokat, évadokat is ajánlottam már neked, még képregényfilm-vonalon is egyetért .

.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
Niwrok

Hozzászólások száma : 2994
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: TOP 10 2018   Szer. Jan. 30, 2019 7:31 pm

.



* * * * TOP 10 * * * *

1. Három óriásplakát Ebbing határában - /Three Billboards Outside Ebbing, Missouri/ (2017)
Rég voltam ennyire biztos egy film év végi elsőségében már akkor, amikor még ki sem jöttem a moziból. Nem egyszerűen nagyon erős dráma egy brutálisan meggyilkolt lány anyjának önbíráskodástól sem mentes küzdelméről, a gyilkos személyének kiderítését és megbüntetését kikényszerítendő, de Martin McDonagh író/rendező egy egész kisvárost épített eköré remek karakterekből és drámai helyzetekből, kiváló párbeszédekkel. Mindezt olyan alakítások adják át, amik miatt például Woody Harrelsont és Sam Rockwellt is jelölték egyszerre ebből a filmből mellékszereplői Oscarra, ami szerintem azért elég ritka; utóbbi el is hozta a szobrot, és így tett Frances McDormand is a női főszereplőivel. Egy-két szál talán nem jött be annyira, felesleges humorkodásnak tűntek ebben a helyzetben, de semmi olyan nem volt, ami veszélyeztette volna ezt a helyet a listámon.

2. A sértés - /L'insulte/ (2017)
Évek óta úgy gondolom, hogy az Oscar mezőnyéből nem csak a hollywoodi produkciókból érdemes szemezgetni, hanem a nemzetközi "idegen nyelvű" kategóriából is, mert néha nekem jobban bejönnek, mint a top kategóriák jelöltjei, díjazottjai. Az A sértés is ilyen film, amiben egy teljesen banális helyzet, egy rosszul felrakott ereszcső miatti vita éleződik ki annyira az évtizedek (akár évszázadok) óta etnikai, politikai és vallási ellentétektől, háborús cselekményektől, sebektől terhelt Libanon és a Közel-Kelet közéletének fogaskerekei között, ami országos botránnyá dagadva szítja a kiengesztelhetetlen feszültséget a lakosság tömegei között. Keveset tudva az ottani helyzetről érdekes volt minél többet megtudni az ott élők mindennapjait is befolyásoló múltról, ami közben egy remek tárgyalótermi krimi is kibontakozott a filmből, és a tanulságokat sem szabad említés nélkül hagyni.

3. Bosszúállók - Végtelen háború - /Avengers: Infinity War/ (2018)
Már abban is van valami grandiózus, hogy a Marvel Studios tíz éven át szövögetett terve ért el ezzel a fináléjához, aminek során húsz filmen át építették fel a Bosszúállók képregényhőseit, a köztük levő kapcsolatokat, és rakták össze darabonként az univerzális hatalommal rendelkező ékkövek legendáját és a hozzájuk tartozó veszélyt Thanos személyében. De éppen a hosszú előkészítés miatt van lehetőség arra, hogy ebben a bő két órában már csak katarzisok kövessék egymást, akár érzelmiek egy korábban megkedvelt karakter elvesztése miatt, akár még a korábbiaknál is nagyobb seregek egymásnak feszülése, ahol a küzdelem célja már nem egy város vagy ország lakosainak megmentése, hanem a teljes univerzum élőlényeinek feléé.

4. A préri urai - /Hell or High Water/ (2016)
Időnként előfordul, hogy a magyar forgalmazás annyit csúszik egy filmnél, hogy bár már méltattam egy filmet valamelyik év "egyéb" listáján, egy-két évvel később a választható filmek között is felbukkan, és akkor is fel "kell" vennem a "hivatalos" listára (a 2018-ban bemutatott The Babadook például négy évet késett). A Hell or High Water is ilyen, inkább csak az Oscar-jelölések kapták fel, pedig szerintem anélkül is remek film, amit úgy tudnék a legszűkebben leírni, hogy ez egy "modern western". Megvannak ugyanazok a paneljei, mert vannak sheriffek és banditák, indiánok és pisztolyhősök, meg az egyszerű kisemberek, akiknek a földjére feni a fogát a bank, de mai helyzetben ez igazán különleges hangulatot teremtett, kifejezve, hogy mennyire nem változott semmi azon a vidéken 100-150 év alatt sem, csak nem postakocsik járják az utakat, hanem kamionok.

5. A hely - /The Place/ (2017)
Paolo Genovese már biztosan beírta magát a világ filmlexikonjába (hogy mivel és mennyire, arról egy kicsit lejjebb olvashattok), és ilyenkor mindig kérdés, hogy a kövekező filmmel mennyire sikerül megugrani az író/rendező maga által magasra tett lécet (erről is olvashattok még lejjebb egy példát, sajnos...). Genovese pedig megtartott néhányat a stílusjegyeiből (a szűk teret, a mindössze párbeszédekből kibontakozó konfliktusokat, továbbá a misztikumot), amiből egy kellemesen ismerős, de mégis egyedi film lett. Ebben egy rejtélyes "vállalkozó" tart ügyfélfogadást egy kávézóban, azzal az ígérettel csábítva az ügyfeleit, hogy bármilyen furcsa vagy bizarr kérésüket, kívánságukat teljesíti, cserébe csak egy, a kéréshez mérten furcsa vagy bizarr feladatot kell végrehajtaniuk. Ennek keretében pedig Genovese úgy tud az emberek legsötétebb vágyaiban és ösztöneiben vájkálni (amiért nem nagy ár azoknak a legnagyobb bűn vagy gátlástalanság sem), hogy sikerült egy izgalmas kapcsolati hálót is kialakítani a szereplők között, ráadásul a humorról sem feledkezett meg, legyen az ilyen helyzetekben bármilyen morbid is.

6. BÚÉK (2018)
Ez a film lehetőséget ad arra, hogy a listán megemlékezzek Paolo Genovese pár évvel ezelőtti másik filmjéről, a Teljesen idegenekről, mert arról lemaradtam a moziban, és csak az "egyéb" listára fért be tavaly, pedig nagyon jó darab. Annyira jó, hogy tucatnyi ország filmesei forgattak belőle remake-t, itt-ott átírva, például hogy az eredetileg egy holdfogyatkozáshoz kötődő cselekményt egy szilveszteri baráti vacsorára időzítették. A közszemlére tett mobiltelefonok sztorija ugyanis van olyan általános, hogy ne legyen akadálya az adaptációnak, valamint a titkok napvilágra kerüléséből kiéleződő konfliktusok drámája és az általános mondandó a személyes terek és a magánélet beszűküléséről sem kötődik egy adott helyhez. A BÚÉK, mint magyar változat annyiból lett érdekesebb az amúgy eléggé egy kaptafára készülő feldolgozásokból, hogy mélyebben nyúlt bele a szereplők kapcsolataiba, csavarva egyet a finálé jelentésén is. Viszont az is igaz, hogy nézettségi okokból talán, de túlságosan is romantikus vígjátéknak próbálták Goda Krisztináék álcázni ezt a nagyon is komoly drámát.

7. Pszihoanyu - /Tully/ (2018)
Önmagában azért, mert a Tully egy remek és hangulatosan eljátszott dráma egy háromgyerekes anyuka kisebb válságáról, amin egy átmenetileg bérelt, fiatal dadus segít neki átverekedni, még nem nagyon került volna listára. Azért már esélyesebb lenne, mert ennek a filmnek volt az egyik legizgalmasabb befejezése az idei évből, ami először meghökkentett, aztán megijesztett, majd a csalódásból hirtelen örömbe váltott át. De amiért igazán fontosnak tartom itt is megemlékezni róla, hogy mert a felszínen túl, a párbeszédein keresztül elgondolkodtató is volt, és mert nagyon pozitív üzenete van a filmnek arról, hogy amikor az embert maguk alá préselik a terhek, és úgy érzi, egyedül maradt a gondjaival, akkor is a legtöbbször akad, lesz valaki, akihez segítségért, energiáért fordulhat. Ne dőljetek be a címben levő "pszicho"-nak, ahogy én tettem majdnem.

8. Szeretet nélkül - /Nyeljubov/ (2017)
Még egy jelölt az idegen nyelvi Oscarról, ezúttal az orosz, ami egy válófélben levő, igazán már csak a látszat fenntartása miatt együtt élő házaspár története, és azé, hogy kettejük konfliktusa hogyan csattan a vétlen szereplőn, a közös fiukon. Nagyon erős családi dráma volt, szavak nélkül is erőteljes jelenetekkel, ami nem nélkülözte a társadalomkritikai kiszólásokat sem, viszont közben telepakolták olyan természeti meg a moszkvai lakótelepről készült képekkel, amik ebben a formájukban és mennyiségükben már bőven túlmutattak azon, hogy kifejezzék az elhidegülést és a magányt, és inkább a film hangulatának rovására mentek. Ha csak feleannyi van azokból, talán a dobogóm közelébe is juthatott volna ez a film.

9. Húzós éjszaka az El-Royale-ban - /Bad Times at the El Royale/ (2018)
Amikor vadidegenek a titkaikat rejtegetve érkeznek meg egy kihalt, egykor jobb napokat látott motelbe, hogy ott töltsenek egy éjszakát, abból ritkán születik valami jó... kivéve szerencsére a jó filmeket. Drew Goddard remekül, még ha kicsit komótosan is bonyolította a szereplők jelentette szálakat azzal, hogy az általuk ismert félinformációk miatt sok az akár halálos kimenetelű félreértés, meg azzal is, hogy sok pénz is ott van a tétek között, de a legjobban azért tetszett, mert mindezt ismét egy különleges, szinte önálló szereplőnek számító épület keretei között tette meg (Goddard előző rendezése a Ház az erdő mélyén volt). Az El Royale-nak annyi titka van, mint az emberi szereplőknek együttvéve, és legalább olyan szennyesek vagy szégyenteljesek is, amit a csillogó, még mindig a régi időket idéző berendezés fed el, így ez a helyezés leginkább "neki" köszönhető.

10. A néma forradalom - /Das schweigende Klassenzimmer/ (2018)
Az 1956-os forradalom eseményeit itthon már többféle történetben feldolgozták (megint csak érdemes lejjebb körülnézni), de igazán most láttam először olyat, hogy azt is bemutatja egy film, hogy az milyen hullámokat vetett külföldön, például az NDK egyik gimnáziumában, kicsit dramatizálva a valós eseményeket. Az egyik ottani osztály diákjai fejében talán csak diákcsíny volt, amikor két perces csenddel akartak tisztelegni a magyarok forradalmi törekvései és az áldozatok előtt, de hamar megtapasztalták, hogy milyen az, amikor a szovjet államhatalom teljes súlyával és önérzetével rájuk és a családjukra nehezedik. Jól átjött belőle a kor hangulata, például hogy hogyan keveredtek akkoriban is a különböző ideológiák, a II. világháború hagyatékaként, és érdekes volt, ahogy többféle oldalról mutatta be a politikai manipulációt és nyomásgyakorlást. Középiskolásokhoz kötődve pedig remek alap lenne, hogy a mai kortársaikkal jobban megértesse, amivel a tankönyvekben találkoznak.


Ugyanez röviden (ahol van hosszabb írás, ott hivatkozással (ezt később bővíteni tervezem Smile ):
1. Három óriásplakát Ebbing határában
2. A sértés
3. Bosszúállók - Végtelen háború
4. A préri urai
5. A hely
6. BÚÉK
7. Pszihoanyu
8. Szeretet nélkül
9. Húzós éjszaka az El-Royale-ban
10. A néma forradalom



* * * * OTHER TOP 5 * * * *

A. 13 okom volt / 13 Reasons Why S1 (2017)
A filmek mellett nézek annyi sorozatot, hogy már gondoltam kibővíteni ezt a listásdit egy "TOP 5 SOROZATÉVAD" rovattal vagy valami hasonlóval, de a 13 Reasons Why anélkül is ide kívánkozik. Egyfelől azért is, mert az alapötlete nagyon megrázó és figyelemfelhívó egyszerre, mert abban egy középiskolás lány öngyilkosságának háttere a téma. A tárgya egy doboznyi, a lány által rögzített hangkazetta, a hozzá tartozó instrukciók szerint pedig minden kazetta egy-egy, a lány környezetében élő személynek van címezve, akiket felelősnek tart abban, hogy lavinaként felhalmozódva nem látott más kiutat, mint a halált. Nagyon izgalmas kirakóssá tették ezt a helyzetet az olyan kérdések, mint hogy ki tud a kazettákról, kik szerepelnek a kazettákon, és hogy ki hogyan dolgozza fel, meghallgatva a kazettákat, hogy gyakorlatilag vádlott, de minimum bűnrészesként lett megnevezve egy halálesetben. Másrészt viszont nem csak jó, de fontos néznivaló is a sorozat az olyan témák miatt, mint az iskolai szekálások és a szexuális zaklatások, de még inkább amiatt, hogy a családtagokra, barátokra áldozott értő figyelem milyen fontos lehet egy konfliktus feldolgozásában, akár egy öngyilkosság megelőzésében.

B. Happy Anniversary (2017)
A világon nincs talán ennél közhelyesebb alapötletű film, én mégis annyira megkedveltem a saját korlátaikban és terveikben folyamatosan elbotló szerelmespár történetét, hogy még most is a legjobb szívvel gondolok vissza rá. Mollie és Sam nagyjából három éve vannak együtt, ami éppen elég ahhoz, hogy a szerelem rózsaszín ködét, a megismerkedés izgalmát és az egymás iránti vágyat kifakítsák a szürke hétköznapok, a rigolyák és a rutinfeladatok. Mollie úgy érzi, hiába szereti Samet, egy baráti házaspár izgalmas életének és szenvedélyének tükrében nem biztos benne, hogy ezzel a szerelemmel ő meg is akarna elégedni. A film pedig annak a napnak a története, amikor ebben a mélypontban Mollie és Sam próbálják felidézni az emlékeiket, a napi dolgok közben folyamatosan összeakadnak és összevesznek, és próbálják kitalálni, hogy mit is akarnak a kapcsolatuktól.

C. The Wall (2017)
Ahogy fent is látszik, igencsak meg tudja ragadni a figyelmem, ha viszonylag szűk térben alig pár emberrel sikerül egészen jó érzelmi, drámai viszonyokat bemutatni. A The Wall történetében ezt szinte a végletekig lecsökkentették, ugyanis mindössze két ember halálos macska-egér játékáról szól. Egyikük egy iraki mesterlövész (Juba), elbújva valahol egy elhagyatott kis falu maradványai között, kilométerekre minden más lakott területtől, a másikuk pedig egy amerikai tengerészgyalogos, Matt, akit őrjáratozás közben megtámadott Juba, és beszorított egy omladozó kőfal mögé, ami az egyetlen fedezék a környéken. Mattnek ebben a helyzetben kell igencsak gyors észjárással, trükkökkel és a rendelkezésére álló minimális felszereléssel megtalálnia a menekülés útját, ráadásul elég gyorsan is ahhoz, hogy a lábát ért lövéstől ne vérezzen el. Érthető okokból ez igencsak kellemes feszültséget eredményezett, főleg hogy Juba csak a rádión keresztül hallható hangként jelenik meg, és hol hősies, hol kétségbeesett az a küzdelem, amit Matt a túlélésért folytat.

D. Trezor (2018)
Nálam Köbli Norbert az egyik legjobb mai magyar forgatókönyvíró, akinek a történeteihez külön hozzátesz az, hogy különböző magyar történelmi eseményekhez köti azokat. Nagyon kedvelt, többször feldolgozott témája például az 1956-os forradalom egy-egy szakasza, a Trezor esetében a forradalom leverése után a bujkálással töltött, mindkét oldalon bizonytalansággal teli napok. A történet helyszíne az a páncélajtóval elzárt terem a Belügyminisztériumban, ami még annak banki múltjából származik, és ami mögött a titkos állambiztonsági iratok, személyi dossziék vannak elzárva. Csakhogy ennek a kulcsa a forradalom hevében elveszett, így hirtelen ötlettől vezérelve egy börtönben ülő lakatossal akarják azt kinyittatni, akit többek között azért ítéltek el, mert feltörte ezt a széfet. A filmben egy jó thrillerhez méltóan semmi és senki sem az, akinek elsőre látszik, a bosszúra éhes szovjetek és államhatalmiak, meg az elszánt, de rejtőzni kénytelen forradalmárok között pedig külön is érdekes figura ez a kasszafúró, aki elméletben talán egyetért a kommunizmus eszméjével, de csak most kénytelen szembesülni vele, hogy tíz év alatt mi lett a szép eszmékkel, ha nem csak annyit tud róla, amit a börtönőr rádióját hallva néha elcsíp.

E. The Endless (2017)
Néha a legkisebb költségvetésű, félamatőr filmekben is örömöm telik, ha az eszközök hiányát olyan kreativitással és a nem pénzfüggő dolgok minőségével sikerül ellensúlyozni (mert persze jó a profi író, de hiteles, izgalmas párbeszédeket nem csak profi írhat), mint ahogy a The Endlessben is volt nekem. Nagyon tetszett ugyanis a sztori a testvérpárról, akiket úgy tartanak nyilván, mint egy öngyilkos szekta túlélőit, mert még időben elmenekültek, most viszont egy videofelvétel és az életük vakvágányra jutása okán úgy érzik, vissza kell térniük a táborba, megnézni, mit találnak ott. Ezzel pedig egy olyan út kezdődik el számukra, ami miatt nem csak azt kell újraértelmezniük, amit a szektáról gondoltak, hanem azt is, amit magukról, egymásról, és az egész világnak a működéséről. A folyamatos puhatolózást arról, hogy mi is ez az egész, kellemesen feldobta a testvérek és a velük kapcsolatba kerülők közötti dráma, így több szempontból is kielégítő filmet kaptam, még a lila homályban bolyongás ellenére is.  


* * * * BOTTOM 3 * * * *

-1. Vörös veréb - /Red Sparrow/ (2018)
Szinte biztos voltam benne a moziból kijövet, hogy a Vörös veréb úgy készült, hogy valaki írt a 80-as évek környékén, még erősen hidegháborús hangulatban egy kém-thrillerhez forgatókönyvet, ami aztán beesett a szekrény mögé, és aki megtalálta 30 évvel később, az még talán a port sem fújta le róla, viszont filmet forgatott belőle. De nem, 2013-ban sikerült megírni ezt a kronológiai agyvérzést... Az összes titkosügynökkurva-képzős blődségen meg a családi szálakkal dúsított sztorin még túl tudtam volna lépni, de a korrajz -bármelyik időszakba is próbálnám elhelyezni- ebben a filmben annyira bután lett megcsinálva, hogy mázsás súlyként rántotta magával a filmet is a mélybe. A közösségi médiáról nem lehet úgy kiselőadást tartani, hogy egyébként a film világban fel sem találták talán az okostelefonokat, mert mindenki vonalason csacsog, és ahol a "diszk" még mindig a 3,5" floppykat jelenti, mert a kémek azon csereberélnek és fuvaroznak adatokat... és ez természetesen csak a két legnagyobb marhaság az amúgy több tucatnyi között.

-2. Büntető ököl - /Brawl in Cell Block 99/ (2017)
Más évben a Büntető ököl lett volna az utolsó, mert szerintem úgy rossz, ahogy van, közben meg akkora hype van körülötte, hogy anélkül nem is hiszem, hogy láttam volna. Így viszont nem maradtam ki ennek a wannabe-Tarantinonak a börtönfilmes agymenéséből, amiben az ötletgazda S. Craig Zahler nem csak azt akarja megmutatni, hogy milyen művészi vénája van, érzékkel a lassúbb képekre, hogy mennyire ért a drámai helyzetekhez és a fordulatos történetvezetéshez, de hogy közben még olyat is csinál, ami csak úgy sugározza a keménységet meg a brutalitást. Zalher ebből annyit mutatott meg, hogy milyen dögunalmas életképekkel és párbeszédekkel tud megtölteni egy filmet, a drámája és a történetvezetése pont olyan, mint hatezer másik "C" kategóriás akciófilmé, a keménységet meg csak ölnyi vastag kőfalakkal meg peremig teleszart vécékkel lehet kifejezni, mindezt vastagon belemerítve a gagyiba a kellékekkel és a színészekkel. Állítólag ezt hívják exploitationnek, és imádni kell, de én csak annyit láttam, hogy valaki nagyon erőlködött egy paródián, de még az sem jött össze...

-3. Napszállta (2018)
Ez a film nem érdemli meg, hogy itt legyen, a lista alján, mert egy remek magyar krimi-dráma lehetne, amin látszik, hogy rengetegen keményen dolgoztak rajta. Egy remek film lehetett volna egy fiatal magyar kalaposlányról, aki a gyerekkorában elvesztett szülei örökségének nyomában járva fedezi fel a családja és a 100 évvel ezelőtti Budapest mocskos titkait, összeesküvéseit, rábukkanva például az elfeledett bátyjára. Mindehhez olyan díszletes és jelmezes munka társul, hogy öröm lenne nézni, és a Kincsemhez hasonlóan lehetett volna egy remek kosztümös mozi, ahol a pénz is látszik rendesen... még ha nyilván nem is lett volna akkora közönségkedvenc a jóval komorabb témája és műfaja miatt. De ahhoz nem Nemes Lászlónak kellett volna rendeznie, de legalábbis kevesebb önérzettel kellett volna ezt megtennie, mert ő -talán azt gondolva az Oscarral a kezében, hogy megtalálta a filmkészítés Szent Grálját- egy az egyben ráhúzta a Napszálltára az Oscar-díjas Saul fia stílusát... amivel ez a film szenved. Amíg az illett egy lágeres monodrámához, ezúttal ettől a szövevényes történet fordulatai és a látványvilág is elvesznek a főszereplőt alakító Jakab Juli tarkójában és az operatőr által végletekig erőltetett homályban. Ettől lett ez a film nem is egyszerűen kellemetlen, hanem dühítő, mert nem rossz film, hanem elrontott.

.


A hozzászólást Niwrok összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Feb. 02, 2019 8:17 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
R2-D2

Hozzászólások száma : 4079
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Csüt. Jan. 31, 2019 1:04 am

Niwrok írta:
.

* * * * TOP 10 * * * *

.

taps

Köszi! Az én bő listám majd csak hétvégén jön... addig is:

Két dolognak örülök igazán. Az egyik, hogy az első helyezettben megegyezünk, az Óriásplakátok vélhetően nem csak ez év legjobb filmje, hanem más években is dobogós lett volna. A másik meg, hogy az A néma forradalom lévén tudtam olyat ajánlani az utolsó pillanatban, ami a listára került. yeah yeah

A sértést már nem tudom idén pótolni, az A hely nálam is TOP 10-es. A többiben lesz némi eltérés, de szokás szerint - ami jó, az jó.  Laughing

A The Endless nálam is listás lesz, egyszerűen a pár másodperces hurok akkora ötlet, hogy mindig beleborzongok, ha rá gondolok.  Shocked


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
Niwrok

Hozzászólások száma : 2994
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Csüt. Jan. 31, 2019 6:41 am

R2-D2 írta:
Niwrok írta:
.

* * * * TOP 10 * * * *

.

taps

Köszi! Az én bő listám majd csak hétvégén jön... addig is:

Két dolognak örülök igazán. Az egyik, hogy az első helyezettben megegyezünk, az Óriásplakátok vélhetően nem csak ez év legjobb filmje, hanem más években is dobogós lett volna. A másik meg, hogy az A néma forradalom lévén tudtam olyat ajánlani az utolsó pillanatban, ami a listára került. yeah yeah

A sértést már nem tudom idén pótolni, az A hely nálam is TOP 10-es. A többiben lesz némi eltérés, de szokás szerint - ami jó, az jó.  Laughing

A The Endless nálam is listás lesz, egyszerűen a pár másodperces hurok akkora ötlet, hogy mindig beleborzongok, ha rá gondolok.  Shocked

.

Kettőn gondolkodtam még sokat, az A bűnösön és az I, Tonya-n.
Előbbi gondolom része lesz a "némi különbségnek", meg a Ready Player One-t várom még igazán a listádra.


U.i.: Utána néztem az X-en, hogy nem is kell találgatnom Very Happy .
Én a MEMO-nak örülök különösen Smile . Hosszú évek kemény munkája érett be egy ilyen helyezéssel Very Happy ... és nem csak az enyém Smile .
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
R2-D2

Hozzászólások száma : 4079
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Vas. Feb. 03, 2019 2:25 pm

Niwrok írta:
.
A sérelem

Talán nem a legtökéletesebben rendezett és eljátszott film, amit "idegen" Oscaron láttam, de a témája és annak bravúros bonyolítása miatt abszolút kiérdemelte az elismerésem. Egyszerre remek dráma, világpolitikai tabló, és annak stilizált lenyomata is, hogy milyen mélyek és milyen roncsoltak a sebek a Közel-Keleten, és ebben a helyzetben akár egy banális szituáció is jelentheti az utolsó cseppet.


9/10
.

Először is, köszi a feliratot! Bow

Valóban egy nagyszerű mozi ez, s bár icipicit talán gyengébbnek éreztem mint te, de a jövő évi egyéb listán biztos helye lesz. A legelején nekem kicsit nehezen indult be - megmondom őszintén, nem emlékeztem rá, miket írtál -, de aztán nagyon tetszett, ahogy eszkalálódott a feszültség. Tényleg olyan volt az egész, mint a hegyről leguruló hógolyó, ami az emberek idióta viselkedése miatt egyre nagyobbra dagad. Igen, idióta, mert a fináléig egyik főszereplőnek se nagyon értettem a motivációját, miért nem képesek egy normális emberi kommunikációra. S talán ez volt az a kis különbség az értékelésben (no meg a lezárás), hogy a bagatellnek tűnő eseményből kifejlődött konfliktus érdemi okaira számomra túl későn derült fény.

Persze, ez így jó, ennek így kellett lenni, a tárgyalótermes rész a legjobb zsánerelemeket tartalmazza, nem kevés meglepetéssel, csak addig, míg odáig eljutunk, nem nagyon tudtam hova tenni egyik fél viselkedését sem. De nagyon sok minden volt a filmben a menekültkérdéssel kapcsolatban, ami napjainkra éppúgy vonatkoztatható, az egész manipulatív agymosó, gyűlöletkeltő propagandát is láttunk már többet is a történelemben. Mintha ebben a filmben az emberiség elmúlt mondjuk 1000 évének kivonata benn lenne, oldalak, fajok, vallások - s a belőlük eredeztethető ellentét minden aspekutsa. Érdekes módon a néző viszont nem tud állást foglalni, egyszer itt, egyszer ott áll, még én is furán éreztem magam, mert Toni gondolatisága némely pontban hiába jött be, viselkedésével mégsem tudtam maradéktalanul azonosulni. Az ember úgy van ezzel a filmmel, mint egy pingponglaba a meccs közben - egyszer itt, egyszer ott pattog. Nagyon jó volt látni (az A hullám is eszembe jutott közben), mivé tud fajulni az egész tárgyalás...

... s pont ennek tükrében éreztem a finálét kicsit összecsapottnak. Legalábbis nagyot néztem, hogy akkor most mi van, azt mondjuk értem, hogy az ügyvéd és lánya közti békét s hivatott volt szimbolizálni, de olyan nagyon hirtelen és hiteltelen volt mindenki részéről a pálfordulás. Különösen, hogy a végén mindenki gratulál mindenkinek - mintha a film meg elfelejtette volna, hogy közben meg az utcán már elszabadultak az indulatok, amivel kezdeni kellene valamit.

Mindegy, tök jó volt, egy újabb nagyszerű film a Közel-Keletről (mindkét értelemben), amit látni kell.


85%



.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
R2-D2

Hozzászólások száma : 4079
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Vas. Feb. 03, 2019 9:27 pm

Niwrok írta:
.
Húzós éjszaka az El Royale-ban

Ez is egy olyan film, amit úgy lehet a legjobban ajánlani, ha az ember nem mond róla semmit, hiszen a játékidő hosszúságát leginkább a folyamatos meglepetések és csavarok tudják ellensúlyozni... pedig egyébként drámaként és thrillerként sem utolsó.


8/10
.

Maxi egyetértek. Nem sok információm volt róla, csupán csak annyi, hogy valami Tarantino utánzat lesz, sok dumával, amiben egy pár ember pont akkor és pont ott van egyazon a helyen. De hogy miért... az volt a meglepi.

Természetesen az Aljas nyolcas legközelebi viszonyítási pont, de ez a film annál sokkal jobb, befogadhatóbb és szórakoztatóbb. Fordulatosabb, izgalmasabb, nekem legalábbis tök tetszettek az apró meglepetések, a váratlan elhalálozások, s bizony a végén egyáltalán nem voltam benn biztos, hogy mindenki túléli. Rohadtul tetszett az, ahogy egy eseményt több nézőpontból, kameraállásból bemutatják (Nyolc tanú), kvázi visszspörgetve az időt. A helyszín, az El Royale telitalálat, s kifejezetten jó ütemben voltak adagolva az egyes karakterek múltját feltáró flashbackek is.

Annyit nekem is simán megér, mint neked, én esetleg picit feszesebbre vágtam volna, no meg valahogy érdekesebbé tettem volna az elejét. Az ugyanis talán a fejbekólintásig (vagy a lövésig, nem tudom már, mi volt előbb) kicsit unalmas... talán kicsit sok a felesleges duma - ami bizony nem Tarantinos, de ettől függetlenül valóban remek dráma és thriller is egyben. Szerintem ezt majd megveszem és megnézem mégegyszer (magyarul is), s akkor majd talán lesz kis időm írni is.



80%



.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
R2-D2

Hozzászólások száma : 4079
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Vas. Feb. 03, 2019 9:56 pm

Niwrok írta:
.
Bird Box

Összességében úgy látom, hogy még a pörgősre és sokkolóra megcsinált bevezető, a közepesen langyos házbeli éldegélés és a vak vízitúra hangulata mellett is a Bird Boxban a külső fenyegetéssel szemben nagyobb szerepet kap a belső "utazás" és "felfedezés", nekem ez tetszett benne. Mert a külsőségeit nézve és a ladikos szakaszt leszámítva a Hang nélkül nekem jobban bejött.


7,5/10
.


Ez viszont picit jobban bejött, mint neked. Természetesen végig a Hang nélkül dörömbölt a fejemben, de ez valahogy most más volt. Ez olyan Suzanne Bieres volt...

Ha én írtam volna először erről, biztos ódákat zengtem volna a kezdéséről, milyen feszült érdekes és felcsigázó az egész, ahogy a Fiú és a Lány (lol, TCW) hallgatják az Anyát. Ahogy a kataklizma megtörténik, ahogy kialakul a helyzet, ahogy összezáródik a kis csapat, az nagyon tetszett. A vakon vezetés is bejött - kicsit TWD jellege volt - s nekem nem volt annyira nyűgös a házbeli egyhelyben járás sem.

Oké, a két terhes nő, a szerelmi románc tényleg lassítja a cselekményt, de ettől lett olyan igazán suzannebieres az egész. Nagyon érződik megint a gyerekek iránti elkötelezettsége, ahogy az anyából Anya lesz, az egész belső jellemfejlődés... de nekem ezen kívül éppoly hangsúlyos és jó volt a külső fenyegetés is. A rendezőnő talán kicsit meglepő módon remekül bánt a thriller/horror elemekkel, egy igazán feszült és pörgős mozit hozott össze - olyan "poénokkal", mint pl a betakart szemű túlélők mellett mi van a vakokkal. Ők ugye alapból nem látják azt az entitást, ami miatt mindenki öngyilkos lesz - nos, erre is nagyszerű megoldás van. Icipicit talán az volt sablonos, hogy megint egy apokalipszis utáni állapotban megint van egy messzi távolban egy túlélőtábor, ahova menekülni kell.

De ettől még qrva jó az egész, csak picit marad el a Hang nélkültől. Szerintem ez is TOP 10 lesz jövőre, ha SB beletette volna az a kőkemény drámaiságát, amit szokott, még ütősebb lehetett volna.




80%


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
Niwrok

Hozzászólások száma : 2994
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Hétf. Feb. 04, 2019 12:09 am

R2-D2 írta:
Niwrok írta:
.
A sérelem

Talán nem a legtökéletesebben rendezett és eljátszott film, amit "idegen" Oscaron láttam, de a témája és annak bravúros bonyolítása miatt abszolút kiérdemelte az elismerésem. Egyszerre remek dráma, világpolitikai tabló, és annak stilizált lenyomata is, hogy milyen mélyek és milyen roncsoltak a sebek a Közel-Keleten, és ebben a helyzetben akár egy banális szituáció is jelentheti az utolsó cseppet.

9/10
.

Mintha ebben a filmben az emberiség elmúlt mondjuk 1000 évének kivonata benn lenne, oldalak, fajok, vallások - s a belőlük eredeztethető ellentét minden aspektusa. Érdekes módon a néző viszont nem tud állást foglalni, egyszer itt, egyszer ott áll, még én is furán éreztem magam, mert Toni gondolatisága némely pontban hiába jött be, viselkedésével mégsem tudtam maradéktalanul azonosulni. Az ember úgy van ezzel a filmmel, mint egy pingponglabda a meccs közben - egyszer itt, egyszer ott pattog.

85%

.

Nekem már maga a bagatell ereszes dolog is jó alap lett volna. Társasházban élve elég gyakran látom, hogy a kezdetben apró sérelmek hova tudnak fajulni Smile . De annak a bizonyos mondatnak az elhangzása után akkorát lépett a film, annyi szál kavarodott bele rögtön, ami még a feliratozás közben is lenyűgözött, különben biztosan nem is haladtam volna vele ilyen gyorsan. És hogy közben még olyan kis mellékzöngékre is futotta, hogy a két ügyvéd rokon, az már csak a hab volt a tortán.

Mert igen, pont ezért ragadt meg annyira engem; hogy "kivonat". Mert univerzális, és mert könnyen átfordítható lokális problémákra. Magyarországon meg főleg, ahol megy a műsor, hogy ez komcsi, az náci, emez meg libsi, és még mindig évtizedes, évszázados sérelmek pörögnek napi aktualitásként, mindezt egy olyan külpolitikai környezetben, ahol nemzeti ünnepek épülnek sérelmekre. Vörösterror, fehérterror, a nácizmust váltó kommunizmus, és így tovább...

És talán ezért érezhető a finálé kicsit elnagyoltnak, és nem kicsit optimistának, ahol elsimulnak a sérelmek, és ha nem is borulnak zokogva egymás vállára, de megjavítják a másik kocsiját (szerintem a film egyetlen közhelyes jelenete az volt), aztán tisztelettel egymásra mosolyognak, és vége. Frászt van vége, de az benne van, hogy ha már ez a helyzet, és minden más lehetőség, például a "sérelem-monopólium" csak erőszakot és feszültséget szül, akkor másik lehetőségként csak az marad, hogy meg kell tanulni egymás mellett élni, minden sérelem ellenére, megértve és elfogadva a másiknak a sérelmét. Észrevehető a film stílusában, hogy már egyáltalán nem a per a fontos, hanem az, hogy a filmen keresztül bizonyos, sokáig tabunak számító dolgok ki legyenek mondva, leginkább az, amit mi is olyan sokszor beszéltünk már, vagyis hogy mi a különbség a hős és a tömeggyilkos között...

.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
Niwrok

Hozzászólások száma : 2994
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Hétf. Feb. 04, 2019 12:19 am

R2-D2 írta:
Niwrok írta:
.
Bird Box

Összességében úgy látom, hogy még a pörgősre és sokkolóra megcsinált bevezető, a közepesen langyos házbeli éldegélés és a vak vízitúra hangulata mellett is a Bird Boxban a külső fenyegetéssel szemben nagyobb szerepet kap a belső "utazás" és "felfedezés", nekem ez tetszett benne. Mert a külsőségeit nézve és a ladikos szakaszt leszámítva a Hang nélkül nekem jobban bejött.


7,5/10
.

Oké, a két terhes nő, a szerelmi románc tényleg lassítja a cselekményt, de ettől lett olyan igazán suzannebieres az egész. Nagyon érződik megint a gyerekek iránti elkötelezettsége, ahogy az anyából Anya lesz, az egész belső jellemfejlődés...
Szerintem ez is TOP 10 lesz jövőre, ha SB beletette volna az a kőkemény drámaiságát, amit szokott, még ütősebb lehetett volna.

80%


Pedig szerintem az ott volt, és gyakorlatilag minden másnak csak annyiból volt jelentősége a filmben, hogy hogyan járulnak hozzá ehhez a kérdéshez.

Spoiler:
 

.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
Niwrok

Hozzászólások száma : 2994
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Iron Fist S2   Hétf. Feb. 04, 2019 8:57 pm

.
Iron Fist S2




Bár én is azok közé tartozom, akik szerint a Marvel-Netflix sorozatokból a mágikus kungfu-Batman Danny Rand sztorija és megvalósítása volt a leggyengébb, alapvetően ez sem volt nézhetetlenül rossz. Annyira legalábbis nem, hogy amikor elkezdtek jönni a hírek arról, hogy a folytatás jobb lett, mint az első, és nekem meg amúgy sem volt nagyon agykapacitásom másra, meg a megelőző sztorik elvarratlanul hagytak ezt-azt, akkor ne adjam meg a lehetőséget. Mert ugyan úgy néz ki, hogy a Defendersig a szálakat kavaró titkos szervezet, a Hand a múlté, viszont ez a harc az Iron Fist részéről azzal járt, hogy a Danny által folyton emlegetett "helyőrség", K'un Lun elpusztult. Ezek eredőjeként az előző évad fináléjában a Danny-t az Iron Fist erejére méltatlannak tartó K'un Lun-i szerzetes Davos és a történtek hatására a Danny-vel szembeforduló Joy bizarr (és nem kicsit értelmetlen) szövetségre léptek azért, hogy Danny-n bosszút álljanak.

Csakhogy Danny még mindig túl naiv ahhoz, hogy a hozzá közel állók felől egyáltalán feltételezzen egy támadást, ráadásul van egyéb gondja is, mert azzal,  hogy Matt Murdock "elvileg" halott, az utcák önjelölt igazságosztó nélkül maradtak, és ezt a feladatot Iron Fist vállalja magára. Van is miért, mert ahogy az már a Daredevilben vagy a Punisherben is volt, egy olyan nagy játékos, mint a Hand kiesése a legális és az illegális bizniszekből is, versenyt eredményez a koncokért, a két legnagyobb triád rivalizálása miatt például egyre több vér folyik a kínai negyedben. Így miközben Coleen edzőtermét lakássá alakítva próbálnak hétköznapi életet élni, költöztetőként meg segélyszervezeti önkéntesként dolgozva, Danny éjszakánként a városra vigyáz, és közbelép ott, ahol az egyensúly megbomlása már háborúval fenyegetne. És ez talán működne is, ha nem lenne Davos és Joy, és a tervük arra, hogy megfosszák Dannyt attól, ami a lényét leginkább meghatározza.

Már azzal hatalmas előrelépést tett az Iron Fist stábja, hogy emberibbé és számomra szimpatikusabbá tették a főhősét. Danny ugyan mindig kedves és jámbor volt, viszont közben egy vallási fanatikus is, aki bárkit bármikor ki tudott oktatni a világ rendjéről, és hogy a dolgoknak hogy kéne lenni, és ettől egy beképzelt pojáca is lett. Az sem segített, hogy az őt alakító Finn Jones minden edzés ellenére is sokszor volt hiteltelen a harci jelenetekben, és a színészi eszköztára is hagyott kívánnivalót maga után. Mindezt betetézte ez a bénácska misztikumba fojtott Mortal Kombat a hullákat életre keltő köcsöggel, a száradó festőnejlonok között előadott ugrabugrával és a Kínaként bemutatott romos kikötővel... Annyira jó, hogy ez majdnem mind a múlté lett  yeah ! Az ősi tanítások és rituálék persze a műsor részei maradtak, titkos tekercsek és titokzatos tetoválók most is előfordulnak, Danny viszont már része lett a New York-i életnek, új otthonra akadt. Nem minden gondolata K'un Lun körül forog, nem minden vitát próbál rövidre zárni egy megkérdőjelezhetetlen bölcselettel, hanem csak egy srác, aki régi küldetését lezárva újat keresett és talált magának, és aki az erejében meglátta a felelősséget is. A kis Kung Fu Lajhár is hozzáalakult a szerephez, most sokkal jobbak a verekedős jelenetek, és bár Jones alakítása még mindig hiányos itt-ott (például el tudtam volna képzelni némi lelkizést azután, hogy kvázi kitépik a lelkét (micsoda képzavar Smile !), vagy amikor egy sérülésből eredő felismerés miatt mindent újra kell gondolnia), de messze jobb és kedvelhetőbb, mint volt.

És ha már lelkizés... Az Iron Fistet kivéve eddig minden Marvel-Netflix sorozatot tudtam többé-kevésbé dicsérni a mellékszereplői és a drámai fordulatai miatt... és most már az Iron Fistet is, de nagyon. Minden fontosabb szereplő köré felépítettek egy-két olyan érzelmi dilemmát, ami sokszor szerencsére nem csak mellékesen van ott, hanem alakítója is a cselekménynek, folyamatosan mozgásban levő sztorit és a Marvel-Netflix Universe (legyen a továbbiakban ez az MNU) egészéhez mérten is kellemes drámákat eredményezve. Joy-ról például írtam, hogy számomra kicsit fura volt, ahogy összeállt Davosszal, de kétségtelen, hogy a korábbi életének összeomlásával járó sokk (például hogy a régóta halottnak hitt apja visszatért, csak hogy napokkal később megint elveszítse) ennyire szélsőséges érzelmeket váltott ki belőle. Aztán ott volt Ward, aki a drogfüggőségétől szabadulva járja végig az ilyenkor szokásos és döcögős utat, aminek egy nehezen leküzdhető akadálya az, hogy Joy-jal rendezze a kapcsolatát (Tom Phelprey pedig megint zseniális ebben a vezeklő-bűnbánó szerepben). Nagyon tetszett még Coleen szakasza, aki legutóbb szögre akasztotta a katanáját, bezárta az iskolát, és most egy nehéz döntéssel szembesül emiatt. Davosszal és Danny-vel kiegészülve ötük kapcsolata annyira bonyolulttá vált, hogy még egy (Nem röhög  Wink !!) Teljesen idegenek jellegű vacsorát is sikerült ebbe beleírni, ahol ugyan a mobilok nem kerülnek az asztal közepére, viszont vágni lehetne a feszültséget a ki nem mondott, később meg a kimondott titkok, sérelmek, konfliktusok miatt. De még az olyan mellék-mellékszereplők is érdekes kérdéseket vetettek fel, mint Mary Walker, aki kezdetben csak kedves, de elég zavartnak tűnő művészlélekként jelenik meg Danny körül, amitől elég messze vezet az ő sztorija. Abban viszont semmi drámaiság nincs, ahogy Misty Knight felbukkan az évadban, viszont mert nálam ő az MNU egyik legkedveltebb karaktere, ezt bőven el tudtam neki nézni Smile .

Az Iron Fist hátrébb lépett kicsit a kung-fu filmes kliséktől, a varázshasználó vénasszonyoktól és a feltámadó halottaktól, belebújt abba a gúnyába, amit a Daredevil hátrahagyott, és máris az lett, amiért egyáltalán létjogosultságát láttam a Marveles sorozatoknak, vagyis hogy az akciók mellett van idő kifejteni a szereplők emberi kapcsolatait is. Mindezt pedig állati viccessé és szórakoztatóvá tudták tenni a menet közbeni beszólogatások, és az, hogy a végére ebből a túl komolyan vett misztikumból mekkora jó értelemben vett idétlenkedés lett. Ha az első évad is ilyen lett volna, talán most nem azon kéne szomorkodnom, hogy a Netflix elsőként ezt az MNU-sorozatát kaszálta el a négyből...


8,5/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
R2-D2

Hozzászólások száma : 4079
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Kedd Feb. 05, 2019 5:44 pm

Niwrok írta:
.
Iron Fist S2

Mert ugyan úgy néz ki, hogy a Defendersig a szálakat kavaró titkos szervezet, a Hand a múlté, viszont ez a harc az Iron Fist részéről azzal járt, hogy a Danny által folyton emlegetett "helyőrség", K'un Lun elpusztult. Ezek eredőjeként az előző évad fináléjában a Danny-t az Iron Fist erejére méltatlannak tartó K'un Lun-i szerzetes Davos és a történtek hatására a Danny-vel szembeforduló Joy bizarr (és nem kicsit értelmetlen) szövetségre léptek azért, hogy Danny-n bosszút álljanak.


8,5/10


scratch scratch scratch hmmm hmmm hmmm tőőőlem tőőőlem

Kb ennyit tudok hozzászólni.

De az írás szokás szerint remek, köszi!

Bow


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
Niwrok

Hozzászólások száma : 2994
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Rossz versek   Szomb. Feb. 09, 2019 10:43 pm

.
Rossz versek




Három évvel ezelőtt Reisz Gábor rendező és a hallgatótársaiból, barátaiból verbuválódott stáb egy diplomamunkával kisebb csodát ért el, mert a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan szó szerint szájhagyomány útján terjedve ért el igen tekintélyes nézőszámot a mozikban, és még néhány filmes díjat is begyűjtött. Ez részben a sokak által magukra, a környezetükben élőkre, a problémáikra emlékeztető karakterek miatt volt így (még ha időnként nem is kicsit voltak "bölcsészesen" elvarázsoltak), másrészt azért, mert a film alapvetően egy szakítás utáni "lábadozásról" szólt, ahogy a főszereplő Áron az eszközt keresi, amivel talán majd nem gondolna folyton az előző barátnőjére... és olyan szakasz azért majdnem mindenki életében volt. Itt is az volt a kérdés, Reisz hogyan képzeli el saját filmes jövőjét némi sikerrel a háta mögött, és hogyan fogja elmesélni a saját történeteit, ha már nem az az elsődleges szempont, hogy a tanáraitól jó érdemjegyet kapjon.

A harmincas évei elején járó Tamás az ösztöndíjjal Párizsban tanuló barátnőjét, Annát szeretné meglepni egy villámlátogatással, de a dolog elég rosszul sül el, mert a lány nem akarja folytatni a távkapcsolatot, így Tamás házhoz megy a... "szakításért". A lány annyira elengedhetetlen része volt Tamás életének, hogy ezzel szinte teljesen kicsúszik a lába alól a talaj, hazaérve Budapestre hetekig nem találja a helyét, sem a munkában, sem a családban. Az egyetlen menedéke ebben a kicsit depressziós időszakban a múltja lesz, a 33 évének sokszor egymásba folyós, egymásra rétegeződős kavalkádjában, keresve arra a választ, hogy tulajdonképpen mi is a baj vele, hogy miért maradt egyedül, hogy miért érzi magát elszakadva mindenkitől. Hogy a tervekkel tele levő vizilabdás-garázs-zenekaros fiatalkora hova lett és miért.

Akik esetleg ismerik a VAN-t, rögtön a homlokukra csaphatnak, hogy egy elég hasonló alaphelyzetű filmről van szó, hiszen az is egy "szakítósfilm" volt. A hasonlóságok, párhuzamok pedig egyre csak gyarapodnak a filmet nézve, mintha a Rossz versek nem is önálló film lenne, hanem a VAN 2., az ottani Áron bátyjával, vagy mintha pár évet előreugrottunk volna az ő életében, csak közbejött volna egy plasztikai műtét és egy névváltoztatás. Majdnem ugyanaz az életkörülmény (érthető, hogy Reisz inkább a filmes köröket ismeri, azokban mozog), majdnem ugyanazok az arcok, színészek köszönnek vissza családtagként, barátokként, és a képi világ, a hangulat is sok helyen ismerős lehet. De amíg a képi ötletek és az érzelmi fantázia ilyen gazdagon töltik meg a filmet, addig részemről nem baj ez, elfogadom Reisz stílusjegyeiként. Szívesen nézem az olyan jeleneteket, mint amikor Tamás még hallja a fürdőszobában visszhangzani a lány hangját, de Anna már nincs ott, ahogy a lakás egyik sarkán befordulva hirtelen már egy buszra szállunk fel, vagy ahogy egy-egy flashback a Szomszédok vagy egy 80-as éveket idéző horrorfilm stílusában lett leforgatva. És ugyanúgy megmaradt a humor, a gegek is, ami azzal együtt is viccesek tudtak lenni, hogy azért alapvetően Tamás csetlés-botlásán és az esetlenségén kell nevetni ilyenkor. Az egyetlen jelentősebb újdonság a főszereplő, mert azt az egyéb feladatok mellett Reisz vállalta magára, hivatkozással arra, hogy a filmben annyi az önéletrajz ihletésű dolog, hogy nem talált "önmagára" elég alkalmas jelöltet a szereplőválogatásokon.

Az is igaz viszont, hogy már a VAN-nál is felemlegettem a film "szkeccsgyűjtemény" jellegét, és ez a Rossz versekre fokozottan igaz. Ott még volt valami halvány vezérfonal a repülőjegyes kalamajkával, itt meg még ennyi sincs, csak az ernyedt letargia a valóságban, aztán a kavargó múlt a visszaemlékezésekben. Mindkettő egy szakításból indul el, de amíg a VAN szépen végigvette, hogy Áron hogyan engedi el Esztert, és hogyan, milyen esetlenül és tétován keres magának új szerelmet, addig Tamásnál is felidéződnek a letűnt korok csajai, a nagy "elsők" és a heves, végletes tiniszerelmek, de ezek szinte észrevétlenül elsikkadnak. A film egyre többet foglalkozik például a családdal, például a Tamás és a nagynénje közötti erős kötelékkel, bizalmi kapcsolattal, illetve az egész "újraélésben" visszaköszön kicsit a Bruce Willis főszereplésével készült A kölyök, ahogy Tamás felismeri, mennyire elszakadt korábbi önmagától, mennyire megtagadja a régi személyiségét, és a volt "énjei" ezt időnként számon is kérik rajta. Ettől még nem rossz a film (sőt, legalább nem ragad le egy témánál), csak szokni és elfogadni kell tudni, hogy alig van kapaszkodó a filmben, nem lehet igazán tudni, hogy mi lesz a következő jelenetben, vagy hogy hova fut ki ez az egész... de nem is lehet tudni, hogy mi lesz a következő jelenetben. Volt viszont ebben egy fájó pont, mégpedig hogy a végén a lezárás ugyanott esik szét mindkét filmben; amikor Tamás visszamegy Párizsba, és elkezdődik az a burleszk a titokzatos dobozzal, akkor még annál is jobban kifulladt a film és a lendület, mint amikor Áron jutott ki végül Lisszabonba, pedig a VAN-ból az tetszett a legkevésbé.

A Rossz versekkel összehasonlításban a VAN egy kicsit jobban kereste a választ a múlt felidézése mellett a "Hogyan tovább?" kérdésre, és legalább érintőlegesen volt valami, amire a jelenetei fel lettek fűzve, ennyivel jött be az jobban, de ez minden más szempontból folytatásnak is tekinthető akár. Önmagában pedig legrövidebben talán úgy tudnám összefoglalni, hogy a Rossz versek jó film, csak kicsit túlságosan szabadvers.


7,5/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
R2-D2

Hozzászólások száma : 4079
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Vas. Feb. 10, 2019 2:17 am

Niwrok írta:
.
Rossz versek

A Rossz versekkel összehasonlításban a VAN egy kicsit jobban kereste a választ a múlt felidézése mellett a "Hogyan tovább?" kérdésre, és legalább érintőlegesen volt valami, amire a jelenetei fel lettek fűzve, ennyivel jött be az jobban, de ez minden más szempontból folytatásnak is tekinthető akár. Önmagában pedig legrövidebben talán úgy tudnám összefoglalni, hogy a Rossz versek jó film, csak kicsit túlságosan szabadvers.


7,5/10
.

Köszi az írást, de a VAN-nak még mindig mély sebhelyei vannak rajtam... peace


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   

Vissza az elejére Go down
 
Niwrok írásai 2.0
Vissza az elejére 
56 / 57 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 29 ... 55, 56, 57  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: