HomeCalendarGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Niwrok írásai 2.0

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 22 ... 40, 41, 42
SzerzőÜzenet
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2672
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: BoJack Horseman S1-S4   Kedd Ápr. 17, 2018 6:34 am

.
BoJack Horseman S1-S4




Tudom, hogy a sorozatok egyes évadjairól külön szokás írni, itt azonban ezt sem a sorozat hossza (vegyes hosszúságú évadok 25-30 percig tartó epizódokkal), sem a tartalma (sitcom), sem az nem teszi lehetővé, hogy... de ezt már egyszer leírtam az Entourage kapcsán Smile . Ezt a nehezen értelmezhető sorozatot viszont éppen azért kezdtem el nézni, mert Törtetők annak idején nagyon tetszett, nagyon bírtam az egész koncepcióját az alternatív, vendégsztárokkal teleszórt Hollywoodról, amellett, hogy idővel, követve a velük történteket, a karaktereit is megkedveltem... A BoJack nagyjából ugyanezt ígérte, és ebben még az sem nagyon zavart, hogy ezúttal egy rajzfilmről van szó, amiben a szereplők jelentős része humanoid állat.

BoJack Horseman a 90-es években befutott sorozatsztárnak számított; évadokon keresztül műsoron tartott családi komédiája olyan hírnevet és megélhetést biztosított neki, aminek a lendülete vagy húsz évig kitartott. Mostanra viszont a halogatásoknak, a folyamatos bulizásnak, drogozásnak és a mindenfajta munkavégzés hiányának hála az elmúlt tíz év gyakorlatilag kiesett számára. Jócskán felélte a pénzét és az éveit, ezért utolsó lehetőségként az ügynöke (Carolyn) szerez neki egy "szellemírót" (Diane), hogy a régóta ígért önéletrajza végre kiadhatóvá váljon. BoJack viszont soha nem volt egy könnyű személyiség, aki könnyen megnyílna például a szüleivel kapcsolatos komplexusairól mesélve... és megkeseredett cinikusként és kétségekkel telve még annyira sem mutat hajlandóságot a dologra. Mindezt tovább nehezíti BoJack lakótársa, Todd, aki hat éve költözött be két napra, és házigazdájához hasonlóan cél nélkül tengeti napjait, ahogy az a körülmény is, hogy Diane pasija az a Peanutbutter, aki Bojack barátja, rajongója, legnagyobb riválisa és szellemi örököse is egyben. Ennek a kis csapatnak kéne valahogy gatyába rázni BoJack karrierjét, meg úgy egyáltalán őt magát is, miközben a saját életükben is akadnak azért bőven "csomagok" és "döccenők".

A Törtetőkhöz hasonlóan a BoJack műfaja sitcom, alapvetően a szereplők magánéletével foglalkozó komédia, de annak egy sokkal melankolikusabb, "feketébb" kiadásában. Mert amíg ott a frissen felfedezett sztár Vinny és a sleppje körül kavarogtak az események a csúcs felé vezető úton, rengeteg pénzzel, sportkocsival, popsival és kokainnal körítve, Bojack ezen a szakaszon már rég túljutott. Bár ott van a sorozatban a várt Hollywoo (nem elgépelés!) életérzés is (rengeteg cameoval!), a szerepek utáni hajsza izgalma, a díjak utáni izgatott várakozás, a sztárallűrök, a producerek, a rendezők és a többi stábtag rigolyáihoz alkalmazkodás... de amíg a Törtetőkben ez laza volt és vicces, itt a csillogó felszín alatti kiüresedés, a mélyben tátongó gödör sokkal nagyobb szerepet kap (egyszer annyira, hogy el is nyeli a szereplőket, házastól-mindenestől). Az, hogy ez is éppen olyan taposómalom, mint bármi más, amiben az ember-állat próbál a lehetőségeihez, a kétségeihez és a gátlásaihoz mérten jó pofát vágni ahhoz is, ha mondjuk álmai szerepét bazári giccsé torzítják a piaci várakozások és a közöny, vagy hogy "a régi jó dolgokból nem marad semmi". Még csak annyival sem lehet elintézni, hogy a szereplők elérték a negyvenet, és ez a korszak hozza magával náluk a mindenben kételkedő, mindenkivel szemben bizalmatlan, az elmúlás és az elértéktelenedés szele által fújt életközepi válságot, mert ez itt inkább konstans válság, amiben csak az öntudatlanság (mondjuk teljes epizódnyi drogozások az alapjárati alkoholizmus mellé) vagy a belefeledkezés rövid időszakai jelentenek kis öröm-szigeteket. A néző számára például az, hogy egy külön réteget ad a filmnek ez a fura világ a fajok közötti keveredésével, és az ezekből eredő poénokkal, lefordíthatatlan szójátékokkal, kellékekkel.

Paradox, de BoJack annak ellenére lett pozitívuma a sorozatnak, hogy sokszor egy igazi gennyláda a beképzelt celebek legrosszabb fajtájából, máskor meg már-már betegesen ragaszkodik ahhoz, hogy azt a kevés jó dolgot és lehetőséget is következetesen, igen kreatívan szétcsessze, amit az élet felkínál neki, csak hogy tovább tudja sajnálni és sajnáltatni magát. Mellette még Princess Carolynt bírtam, ahogy örök optimista rózsaszín macskaként csak néha engedte át magát a szakmai válságának, és akiben néha egészen fájdalmas módon tudott tudatosodni például az, hogy talán sosem lesz gyereke... ebben egyébként nagyon ügyes a sorozat, hogy felépítsen egy reményteli illúziót a kilábalásra, aztán még az epizód vége előtt ki is pukkasztja azt. De részben azért is őket kedveltem legjobban, mert úgy éreztem, róluk még a 4. évadban is van mondanivalója az íróknak, és nem csak egyre kínosabb jeleneteken rángatják keresztül őket, hogy a sokszor már utáljam, amikor rájuk pazarolják a műsoridőt. Nekem például erősen túlmagyarázott, elsőre is gyenge poén volt Peanutbutter kvízműsora, vagy a későbbi választási kampánya, pedig alapvetően ő az egyetlen igazán játékos, vidám figura... de hát labradorként milyen is lenne más Smile ? A totál céltalanul létező Todd ötletelései is csak ideig-óráig voltak szórakoztatóak, leginkább addig, amíg a BoJackkal való kapcsolatát színesítették (mint az a rockopera), pedig volt valami szánalomraméltó az életének teljes céltalanságában, de aztán a fogorvos-bohócoknál, főleg azok őrült zombivá válásánál simán elérte vele a sorozat a legirritálóbb mélypontját.

Voltak egészen zseniális pillanatai a BoJacknek (élén nálam a csirkés epizóddal), ahogy emlékezetes figurái is, amik kitűntek az egyébként kellő alapossággal és kitartással megcsinált, ritka depresszív hangulatból. De állatorvosi lóként látszik belőle, hogy igazi koncepció nélkül még ebben a terjedelemben (kb. öt órás évadokról beszélünk) is ki tud fulladni bármilyen téma vagy poén. Részben azért is írtam róla így, mert bár vélhetően lesz folytatás, a negyedik évad vége felé már jóval többet vett el tőlem, mint amennyit adott, és így pillanatnyilag nem látom értelmét folytatni...


6/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3790
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Yesterday at 2:38 pm

Niwrok írta:
.
BoJack Horseman S1-S4

Tudom, hogy a sorozatok egyes évadjairól külön szokás írni, itt azonban ezt sem a sorozat hossza (vegyes hosszúságú évadok 25-30 percig tartó epizódokkal), sem a tartalma (sitcom), sem az nem teszi lehetővé, hogy... de ezt már egyszer leírtam az Entourage kapcsán  Smile . Ezt a nehezen értelmezhető sorozatot viszont éppen azért kezdtem el nézni, mert Törtetők annak idején nagyon tetszett, nagyon bírtam az egész koncepcióját az alternatív, vendégsztárokkal teleszórt Hollywoodról, amellett, hogy idővel, követve a velük történteket, a karaktereit is megkedveltem... A BoJack nagyjából ugyanezt ígérte, és ebben még az sem nagyon zavart, hogy ezúttal egy rajzfilmről van szó, amiben a szereplők jelentős része humanoid állat.


6/10
.

Shocked

Na, azt nem mondhatják rólunk, hogy egysíkúak vagyunk... Wink

Köszi az ajánlót, de vélhetően ezt nem elsősorban nekem írtad... tongue peace

.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
 
Niwrok írásai 2.0
Vissza az elejére 
42 / 42 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 22 ... 40, 41, 42

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: