HomeCalendarGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Niwrok írásai 2.0

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 22 ... 40, 41, 42  Next
SzerzőÜzenet
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2672
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: The Expanse S2   Hétf. Ápr. 09, 2018 9:59 pm

.
The Expanse S2




Ahogy ígértem...  Smile . Tényleg nem akartam sokáig húzni, mert nagyon jó tempóban lett vége az előző évadnak, még ha kérdéses is volt, a lezárt nyomozós szálakat mennyire tudja a stáb kiváltani Holdenék további akcióival.

Mert az évadzáró legfontosabb hagyatéka az volt -amellett, hogy most már Miller ex-nyomozó is a csapat részét képezi-, hogy gyakorlatilag a Rocinante legénysége volt az egyetlen a már folyamatban levő összeesküvés tagjain kívül, akik nem csak ennek az ismeretlen, de az ember által ismert élet szempontjából pusztító anyagnak a létezésével volt tisztában, de azzal is, hogy ebből az anyagból egy komplett aszteroidányi kering az űrben. Közben a Föld és a Mars vezetősége túlságosan el volt foglalva azzal az elmúlt időszak eseményeinek hatására, hogy csak még közelebb kerüljenek az akár az egész Naprendszert magával rántó háborúhoz (bármennyire is próbálta Avasarala alelnök minden diplomácia tudásával a mérleg nyelvét játszani), csak idő kérdése volt, hogy ki talál rá a protomolekulára, azzal pedig a győzelme vélt zálogára... még ha a bevetése után a következmények felmérhetetlenek lennének is. Emiatt a folytatás jelentős része arról szól, hogy Holden a molekula hátterét deríti fel, például felkutatva az azzal foglalkozó tudósok maradékát, de közben egyre súlyosabb kérdésként nehezedik a vállára, hogy mit kezdjenek a megszerzett infóval és a meglevő anyaggal... annyira ugyanis nem bíznak a konfliktus egyik résztvevőjében sem, hogy egy ekkora titok letéteményesévé tegyék. Így viszont, hogy a protomolekula pár beavatotton kívül mindenki számára ismeretlen, igazán csak arra jó, hogy bárhol felbukkan, a Mars és a Föld egymást kezdjék el vádolni a krízis előidézésével, míg a peremvidék bányászkolóniáiban, az ezernyi klánt magába foglaló Övben csak az a biztos, hogy az eddigi egyensúly megbomlásával számukra csak rosszabb jöhet. Miközben pedig a politikai játszmák csúcsra járnak, egyre több adat utal arra, hogy talán a protomolekula az idegen élet első megjelenési formája, amivel az emberiség találkozott... és megvan rá az esély, hogy ez egyben az utolsó is lesz, főleg amikor egy újabb vészhelyzet alakul ki egy aprócska agrárkolónián.

Azzal, hogy a sorozat távolabb került attól, hogy sima űrdetektíves sztori legyen a Julie Maoval történtek felgöngyölítésével, amivel az egyik fő helyszínnek számító Ceres is kikerült a képből, kíváncsi voltam, mit találnak ezek helyére. Múltkor például nagyon hiányoltam, hogy a Marsi Köztársaság egy űrhajón és némi üzengetésen kívül egyáltalán nem jelenik meg, hiszen az ottani vezetőségben is biztosan zajlottak érdekes párbeszédek, viták, és úgy lett volna igazán izgalmas, ha mindkét oldal látszik. Most azzal oldották fel az írók ezt a hiányt, hogy a vörös bolygó kormányzata még mindig nem igazán téma, de legalább jobban bemutatásra került egy Gunny nevű marsi tengerészgyalogos, aki véletlenül mindig az események sűrűjében van, másrészt pedig általa és az osztaga által egy kis betekintés nyerhető az egész gondolkodásukba. Például abba, hogy csak annyit szeretnének maguknak is, amit a földiek számára magától értetődő, és cserébe a Föld hogyan gáncsolja, lassítja szankciókkal, embargókkal és erődemonstrációkkal a terraformálási próbálkozásaikat, mivel nem érdekük a Mars megerősödése. Ezen kívül szemelvényszerűen még idetenném a Tycho-n és a Vénuszon történteket, a béketárgyalás eseményeit, csak hogy mutassam, cselekmény szintjén továbbra is izgalmas a dolog...

Amikor pedig nem pörög annyira, mindig van egy kis drámai szál benne, amiért a szereplők személyisége és annak alakulása is érdekessé válik, súlyt adva a döntéseiknek. Kezdetektől az egyik kedvencem a már említett Crisjen Avasarala, azért is, mert az alelnök remekül bánik a szavakkal, hízelegve, de nem egyszer savként maró szarkazmussal fojtva bele vitapartnerébe a szuszt, és mert az iráni Shohreh Aghdashloo orgánuma annyira különleges, hogy nem ez az első sorozat, amiben felfigyeltem rá (még ha most néha ripacskodásba is hajlik az előadása). De nagyon jó karakter lett Gunny, aki még akár a hazaárulás terhe mellett sem tűri el végtelenségig az igazságtalanságot, de ugyanakkor gyermeki kíváncsisággal sodorja magát veszélybe, csak hogy a Földre érkezve láthassa az óceánt. És sosem gondoltam volna, de még egy olyan "agyatlan" verőemberből is sikerült egész sokat kihozni, mint Amos, aki fokozatosan rájön, ő erőemberként tudja betölteni a szerepét, aki számára a döntéseket mások hozzák meg... és ez azért elég kemény a maga módján, belátni, hogy az a sorsod, hogy alárendelt legyél, mert mindenkinek így a legjobb...

Múltkor panaszkodtam a látványra, de most már erre sincs semmi szükség. A belső terek néha még mindig kezdetlegesek (az űrhajók helyiségei például), és egy-két animáció gyengébb, de bármi ezeken kívül bőven megfelel egy tévés sorozatnak, némelyik jelenet túl is nő azon. Az ENSZ új épülete vagy a Ganymede üvegkupolái nagyon jól néznek ki, a Navoo-ra meg nehéz szavakat találnom, annyira giccsesen gyönyörű (okkal...). Mivel sokkal több az űrben játszódó jelenet, átlag minden második epizódban egy hosszabb-rövidebb űrcsatával, nekem azok is abszolút bejöttek, a lopakodó és a Roci párviadalát meg akármelyik mozifilmben elfogadnám.

Mivel ez az évad már nem a protomolekula titkának felderítéséről, hanem a következményekkel való elszámolásról és a nyomában kialakuló helyzet kezeléséről szól, most ez sokkal több bizalmi játszmáról, tanácstalanságról és felelősségről szól most, mint előtte, olyan lépésekkel, fordulatokkal, amik igencsak kellemes meglepetésként értek, plusz a látványra is sokkal többet tudtak költeni. Az egyetlen hibája éppen a múltkor dicsért tempó lett, a 10 rész ugyanis sokkal ideálisabb volt, mint a mostani 13.


8/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3790
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Kedd Ápr. 10, 2018 11:42 am

Niwrok írta:
.
The Expanse S2


Ahogy ígértem...  Smile . Tényleg nem akartam sokáig húzni, mert nagyon jó tempóban lett vége az előző évadnak, még ha kérdéses is volt, a lezárt nyomozós szálakat mennyire tudja a stáb kiváltani Holdenék további akcióival.


Mivel ez az évad már nem a protomolekula titkának felderítéséről, hanem a következményekkel való elszámolásról és a nyomában kialakuló helyzet kezeléséről szól, most ez sokkal több bizalmi játszmáról, tanácstalanságról és felelősségről szól most, mint előtte, olyan lépésekkel, fordulatokkal, amik igencsak kellemes meglepetésként értek, plusz a látványra is sokkal többet tudtak költeni. Az egyetlen hibája éppen a múltkor dicsért tempó lett, a 10 rész ugyanis sokkal ideálisabb volt, mint a mostani 13.


8/10
.

Vettem, vettem! Wink

Érdekes, mostanában nem ez az első olyan sztori, amiben a kolonizált Mars és az anyabolygó közt konfliktus alakul ki, többnyire autonómiai okokból. Vajon ez lesz a távoli jövő? hmmm

.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2672
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Kedd Ápr. 10, 2018 8:26 pm

R2-D2 írta:

Niwrok írta:
.
The Expanse S2

Mivel ez az évad már nem a protomolekula titkának felderítéséről, hanem a következményekkel való elszámolásról és a nyomában kialakuló helyzet kezeléséről szól, most ez sokkal több bizalmi játszmáról, tanácstalanságról és felelősségről szól most, mint előtte, olyan lépésekkel, fordulatokkal, amik igencsak kellemes meglepetésként értek, plusz a látványra is sokkal többet tudtak költeni. Az egyetlen hibája éppen a múltkor dicsért tempó lett, a 10 rész ugyanis sokkal ideálisabb volt, mint a mostani 13.

8/10

Érdekes, mostanában nem ez az első olyan sztori, amiben a kolonizált Mars és az anyabolygó közt konfliktus alakul ki, többnyire autonómiai okokból. Vajon ez lesz a távoli jövő?  hmmm


Hát, nyilván a múltban is volt ilyen. Elég csak az USÁ-ra gondolni, az a példa ott van mindenki előtt.
Az emberi természet ilyen.

.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2672
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Én, Earl, és a csaj, aki meg fog halni / Me, Earl and the Dying Girl   Pént. Ápr. 13, 2018 7:28 pm

.
Én, Earl, és a csaj, aki meg fog halni / Me and Earl and the Dying Girl




Az érettségire készülő, magányos Greg szinte egyetlen célja a középiskola utolsó évében, hogy sikerüljön fenntartani teljes észrevétlenségét a suliban. Hogy nagyobb súrlódások, konfliktusok nélkül tudja átvészelni a klikkek, bandák mentén erősen széttagolódott iskolai közösséget, Greg eleve csak egy emberrel, Earllel tart fenn szorosabb kapcsolatot, de ahogy ő mondja, az is inkább "kollegális", és eleve kerüli az olyan háborús övezeteket, mint az iskolai ebédlő, ami helyett inkább az egyik tanári irodában húzzák meg magukat kajaidőben. A szépen kidolgozott tervnek Greg szülei akkor vetnek véget, amikor az anyja egyik barátnőjének a lányáról, Rachelről kiderül, hogy súlyos beteg, a mama pedig "szeretné" (de mondhatjuk úgy is, hogy kiköveteli), hogy Greg biztosítsa együttérzéséről, támogatásáról a hasonlóan barátok nélkül levő lányt, legyen társasága a kezelésekkel töltött hónapokban. Az elsőre Rachel és Greg számára is terhes kapcsolat aztán fokozatosan barátsággá erősödik, olyannyira, hogy a lány még Greg és Earl titkos projektjeiről, házibarkács filmes remake-jeiről is tudomást szerez... de ahogy a betegség és a gyógyulás folyamata legyengítik Rachelt, mind fizikailag, mind lelkileg, ez a kötődés egyre több erőfeszítést kíván mindkettejüktől.

A bevezető alatt elég nehéz volt megkedvelnem a filmet, és nem az érzelmileg megterhelő téma, hanem Greg személyisége miatt. Nincs különösebb baj a sráccal (az érdekes nevű Thomas Mann is jól alakít), de valamiért olyan mélyen elmerült az önutálatban (ennek okáról azért szívesen vettem volna valami támpontot, sokat dobott volna a drámán), hogy nekem, aki azért kapisgál valamit az érzésből, is túl sok volt néha belőle. Az a része is, ahogy próbál egyensúlyozni a kapcsolatok között, az is, hogy minden második szavával próbál lebeszélni mindenkit magáról, és igazi seggfej módjára időben elzavarni mindenkit, nehogy bárki is kizökkentse saját nyomorúságából, és az is, ahogy mindennek ellentételezésére géppuskaszájjal szórja a szarkasztikus meg a cinikus poénokat. Legalább fél óra eltelt, amire inkább sajnálatot kezdtem érezni iránta, azzal párhuzamosan, ahogy egyre kevésbé akart és tudott nem-kötődni Rachelhez, ahogy egyre inkább a kreatív, a maga távolságtartó módján szeretettel teli oldala került előtérbe, noha -bár talán a néző azt várná- nem igazán csiholódik ez románccá. Greghez hirtelenjében talán az Egy penészvirág feljegyzései-nek Charlie-ját tudnám hasonlítani, hiszen az a film szólt egy középiskola kiközösítettjeiről, de Greg még az esélyt sem adja meg, hogy egyáltalán ki tudják közösíteni.

A töményen kapott Gregből már csak azért is lehet gyorsan telítődni, mert a többiek összesen szerepelnek annyit, mint ő. Ha már a filmben van egy leukémiás lány (Olivia Cooke-ot nagyon megtalálni látszanak ezek a szerepek, a Bates Motel-ben is krónikus beteget játszott), akkor a néző talán szívesebben hallana és próbálna együttérezni vele, mint Greggel -aki kétpercenként elmondja, hogy ő milyen ostoba, undorító balfasz is, és várja, hogy arról győzködjék, hogy áááá, nem is-, de még Rachel sem kap olyan sok figyelmet. Egyértelműen az volt a film célja, hogy Rachel állapota helyett Rachel állapotának hatására a Gregben végbemenő változásokat mutassa be, de ehhez meg, ahogy mondtam, erősen hiányoznak az alapok, másrészt meg furán is veszi ki magát az egész. Greg anyjának helyében én például -bármennyire is segíteni akarnék egy barátom lányának-, nem hoznám ilyen helyzetbe a láthatóan amúgy is szociális kihívásokkal küzdő, tinédzser fiam, de legalábbis nem tudnám annak következményeit, Greg teljes érzelmi kicsinálódását ártatlan bociszemekkel tudomásul venni. Mert én bizony kicsit olyannak éreztem ezt az egészet, mintha vett volna neki egy kölyökkutyát, egy direkte súlyosan beteg ölebet, hogy tessék, itt egy kiskutya, barátkozz össze vele, játszatok együtt, aztán nézd végig, ahogy hónapok alatt elsorvad, miközben erején felül küzd a halállal... És ebben van igazán szerepe annak, hogy Greg mellett nincs senki, nincs kivel feldolgoznia sem az új élményeket, sem az érzelmi terhet: Earl ugye csak kolléga, az irodalomtanár, Mr McCarthy csak a menedéknek és egy-két életbölcsesség elmesélésére került bele (bár már azért megérte, hogy Jon Bernthalt, a TWD Shawnját ebben a szerepben láttam), Greg apja egy totál elvont fazon, akit csak a régi filmek érdekelnek, Denise, Rachel anyja meg végigborozza az összes jelenetét, és csak a csoda állítja meg abban, hogy rávesse magát a húsz évvel fiatalabb Gregre. Ezért is volt az, hogy az egyetlen igazán érdekes mellékszereplő nekem Madison volt, és az, ahogy rajta keresztül különösebb kifejtés nélkül is megmutatkozott, hogy Greg milyen hihetetlenül vak az őt körülvevő világra és emberekre.

Hogy a sok önsajnálat és a betegség ellenére is legalább a felszínen szórakoztató és játékos maradjon a film, arról pár mellékszál gondoskodik. Ott volt például az a hurok a speckón fűszerezett vietnami levessel, ami nagyjából semmit nem tett hozzá Greg érzelemvilágához, csak az iskolai előmeneteléhez... ami meg amúgy is hirtelen totál jelentőségét veszti, és így sajnos a film egy jó része feleslegesnek hat. Vannak továbbá kis animációs betétek kötött állatkákkal.. és mert Greg hol jobb, hol rosszabb humorán kívül szinte csak ebből látni, milyen kreatív is Greg, így annyira nem lett öncélú a dolog. Más a helyzet Greg és Earl hobbijával, amiben egyedüliként látszik az apja hatása, mégpedig hogy klasszikus filmeket forgatnak újra kettejük főszereplésével, filléres módon, kicsit mindig kifigurázva az eredeti címet. Mivel ez lesz az első igazi kapocs Rachel és a srácok között, illetve kulcsszerepe van a Rachel számára készülő filmnek, ezért külön is érdekes volt... meg hát azért filmrajongóként mindig érdekes egy kicsit más formában látni a filmes világot, más filmrajongókról filmet nézni, és kicsit emlékeztetett az egész a Tekerd vissza, haver! svédelésére. De a legérdekesebb ezek közül az volt, amikor kiderült, hogy Rachel mivel tölti a szabadidejét, hogy milyen szerepet játszanak az életében a könyvek (és azokon keresztül az apjával való kapcsolatában), mert az tényleg szép és különleges volt, gondoskodva a szinte szavak nélkül is nagyon drámai utolsó fél óra lezárásáról.

Nem könnyű egy középiskolás lány betegségének lefolyásáról látni egy filmet, főleg nem úgy, hogy helyette az egyik barátjának könnyen nyafogásnak tetsző lelki bajaival kell foglalkozni a film idejének nagyobbik részében. Greg és Rachel története viszont volt annyira összetett és érzelemgazdag, hogy a végére még ezt is megkedveltem benne. Talán a kapcsolódó szereplőket lehetett volna egy kicsit jobban megírni, és levágni pár, utólag szükségtelennek látszó mellékszálat, de szerintem ez így is egy jó film volt.


7,9/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3790
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Pént. Ápr. 13, 2018 9:42 pm

Niwrok írta:
.
Én, Earl, és a csaj, aki meg fog halni



A bevezető alatt elég nehéz volt megkedvelnem a filmet...

Nem könnyű egy középiskolás lány betegségének lefolyásáról látni egy filmet, főleg nem úgy, hogy helyette az egyik barátjának könnyen nyafogásnak tetsző lelki bajaival kell foglalkozni a film idejének nagyobbik részében. Greg és Rachel története viszont volt annyira összetett és érzelemgazdag, hogy a végére még ezt is megkedveltem benne. Talán a kapcsolódó szereplőket lehetett volna egy kicsit jobban megírni, és levágni pár, utólag szükségtelennek látszó mellékszálat, de szerintem ez így is egy jó film volt.


7,9/10
.

Nem a Te hibád, főleg nem az írásé, de nekem az ajánlód alapján sem sikerült megkedvelni... Hiába tűnik jónak az a 7,9 pont, valahogy úgy érzem, ez nem az én filmem. scratch

Ez a cím meg... faceplam


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3790
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: A Viszkis   Szomb. Ápr. 14, 2018 1:08 pm

Niwrok írta:
.
A Viszkis


Ennyi giccset, klisét és sablonkaraktert szerintem én életemben nem láttam még filmben, és ha Antal ennyit hozott Hollywoodból (az a fickó, aki egy medvejelmezes csajjal és BKV-ellenőrökkel egy egész szürreális világot teremtett egy metróállomásból a kultikus Kontrollban), akkor úgy fogalmaznék, hogy az "nem sok".

Pedig még csak utána jönnek libasorban a futószalagról a többiek, a "természetesen" a keménysége ellenére is aranyszívű edző bá', aki felkarolja Ambrust, a "természetesen" kősznob felmenőkkel rendelkező, szép jövő előtt álló első-látásra-szerelem, akinek az okmányok nélküli, feketén dolgozó Ambrus nem tudja megadni, amit az megérdemelne, a "természetesen" csaló államtitkár, aki kapzsiságában a legkisebbel is csak szívózik, bezáróan a keretül szolgáló kihallgatást vezető nyomozóval, a "természetesen" csak egy technofób zsírdisznó lehet, aki minden jelenetben tocsog az izzadtságban, mert már a puszta életben maradás is kifárasztja, miközben nyomozás helyett sajátos narrátorként inkább filozofál meg moralizál. Minden filmnek szüksége van persze a dramatizálásra, de hogy a legutolsó statiszta bankigazgató, biztonsági őr, pattogatottkukorica-arus és postás is teljesen életszerűtlen legyen egy valós történetre építő filmnél, az már szinte a bravúr határát súrolja. Azon a ponton pedig, amikor előkerült, hogy a "becsületes" Viszkist "természetesen" csak a korrupt rendőrség feketítette be sokkal súlyosabb bűnökkel, mint amit elkövetett, mert a rendszer tagjai rajta élték ki a fogócska sikertelensége felett érzett frusztrációjuk és kispolgári nyomoruk bosszúját, és hogy a bukás óráiban még a babája is elárulja... bár ezt szánhatták drámai tetőpontnak, de jobban esett kiröhögni a látottakat, annyira nevetségessé vált az egész.


A Viszkis film plakátjára nem csak azt lehetne ráírni, hogy "Megtörtént események alapján", hanem azt is, hogy "A valósággal való bármilyen egyezés kizárólag a véletlen műve". Nem tudom, Antal Nimród egyáltalán el akarta-e mesélni Ambrus Attila történetét, vagy csak arról az általános elégedetlenség és idealizálás által megteremtett figuráról gondolt szórakoztató filmet forgatni, amilyennek őt a közvélemény jelentős része akkor és most is látja... de szerintem az utóbbi sikerült neki. Enélkül viszont a Viszkis csak egy bő lére eresztett, B-kategóriás akciófilm, ami Ambrus ismertségét, a könnyen emészthető közhelyeket, a laza poénokat és egy zsák lóvét meglovagolva akar közönségfilmmé válni. Közben meg mintha szatíra lenne a celebbé vált bűnöző vadromantikus nosztalgiájáról, de annak még úgy is gáz, hogy Ambrus nem csak a nevét, de az arcát is adta hozzá.


4,5/10
.

Ennyire engem nem akasztott, ki de valóban minimum fura volt náhol...

Az eleje egy képmontázs. Sem idő, sem tér, semmi nem határolja be, olyan, mint egy pislogásos emlékalbum Ambrus gyerekkorából. Egyáltalán nincs felépítve semmi, a legnagyobb motiváció, hogy ez a gyerek kleptomániás... scratch

Aztán ahogy átjön Peste (ha ez így történt, elég tökös), onnantól is inkább egy szánnivaló, szegény erdélyi srác története - totál igazad van a Robin Hood/Rózsa Sándor imidzs építésében, s annak fals vonatkozásában. Mire odáig jutunk (55-ik perc!!!!!), hogy rabol, már szinte szurkolunk neki, hogy sikerüljön. Aztán, a rablások: a 30-ból alig mutatnak párat, azt is csak epizód jelleggel, ami adhatta volna a film sava-borsát, abból van a legkevesebb. Ráadásul néha tényleg elképesztően idióta statisztákkal, akcióval, nézőkkel, jelenetekkel. Konkrétan, a Viszkist kergető tömegen felröhögtem. faceplam A másik, az akció és a korrajz. Értem én, hogy az autós és a motoros üldözés dob egy filmen, de ez, így, Pesten egyrészt nem volt, másrészt meg abszolút hiteltelen - legalábbis nekünk, magyaroknak. Külföldiek biztos élvezik... S ha már motoros üldözés: ez, így, ilyen esésekkel sérülésekkel már-már MI szint. Rolling Eyes

A korrajz meg... nem is tudom. Nekem néha túlságosan retrónak tűnt, ennyi trabi, lada és miegymás nem emlékszem, hogy futkozott volna a 90-es években már az utakon. Különösen szembetűnő ez a nyitójelenetnél, ahol sétál ki az épületből. Aztán az időjárás: bár dátum szerint nincs kiírva, melyik rablást látjuk éppen, de hogy Csaucseszku halálakor tél volt, itthon meg mindenki őszi/tavaszi cuccban flangál, az feltűnt.

A film egészét tekintve viszont nem fájt, meg tudtam, nézni, érdekelt, technikailag, vágásilag, képi világban sokat fejlődtünk, és ez jó. Itt nincs az az undorító nyomasztó depis művészes magyarfilm-hangulat, a színészek nem tűnnek kezdő amatőrnek. Ez az A Viszkis, így egy szórakoztató blockbuster, amit el lehet adni külföldön, s aminek talán még piaca is lesz. De Hollywood az ilyen szintű akciófilmeket tucatszámra ontja magából.




65%


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2672
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Szomb. Ápr. 14, 2018 10:01 pm

R2-D2 írta:

Niwrok írta:
.
A Viszkis


Ennyi giccset, klisét és sablonkaraktert szerintem én életemben nem láttam még filmben, és ha Antal ennyit hozott Hollywoodból (az a fickó, aki egy medvejelmezes csajjal és BKV-ellenőrökkel egy egész szürreális világot teremtett egy metróállomásból a kultikus Kontrollban), akkor úgy fogalmaznék, hogy az "nem sok".
A Viszkis csak egy bő lére eresztett, B-kategóriás akciófilm, ami Ambrus ismertségét, a könnyen emészthető közhelyeket, a laza poénokat és egy zsák lóvét meglovagolva akar közönségfilmmé válni. Közben meg mintha szatíra lenne a celebbé vált bűnöző vadromantikus nosztalgiájáról, de annak még úgy is gáz, hogy Ambrus nem csak a nevét, de az arcát is adta hozzá.

4,5/10
.

A film egészét tekintve viszont nem fájt, meg tudtam, nézni, érdekelt, technikailag, vágásilag, képi világban sokat fejlődtünk, és ez jó. Itt nincs az az undorító nyomasztó depis művészes magyarfilm-hangulat, a színészek nem tűnnek kezdő amatőrnek. Ez az A Viszkis, így egy szórakoztató blockbuster, amit el lehet adni külföldön, s aminek talán még piaca is lesz. De Hollywood az ilyen szintű akciófilmeket tucatszámra ontja magából.

65%


Antal Nimród technikailag látszik, hogy profi, de továbbra is csak két szó visszhangzik a fejemben erről a filmről: fakéreg, postás.

.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2672
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: BoJack Horseman S1-S4   Kedd Ápr. 17, 2018 6:34 am

.
BoJack Horseman S1-S4




Tudom, hogy a sorozatok egyes évadjairól külön szokás írni, itt azonban ezt sem a sorozat hossza (vegyes hosszúságú évadok 25-30 percig tartó epizódokkal), sem a tartalma (sitcom), sem az nem teszi lehetővé, hogy... de ezt már egyszer leírtam az Entourage kapcsán Smile . Ezt a nehezen értelmezhető sorozatot viszont éppen azért kezdtem el nézni, mert Törtetők annak idején nagyon tetszett, nagyon bírtam az egész koncepcióját az alternatív, vendégsztárokkal teleszórt Hollywoodról, amellett, hogy idővel, követve a velük történteket, a karaktereit is megkedveltem... A BoJack nagyjából ugyanezt ígérte, és ebben még az sem nagyon zavart, hogy ezúttal egy rajzfilmről van szó, amiben a szereplők jelentős része humanoid állat.

BoJack Horseman a 90-es években befutott sorozatsztárnak számított; évadokon keresztül műsoron tartott családi komédiája olyan hírnevet és megélhetést biztosított neki, aminek a lendülete vagy húsz évig kitartott. Mostanra viszont a halogatásoknak, a folyamatos bulizásnak, drogozásnak és a mindenfajta munkavégzés hiányának hála az elmúlt tíz év gyakorlatilag kiesett számára. Jócskán felélte a pénzét és az éveit, ezért utolsó lehetőségként az ügynöke (Carolyn) szerez neki egy "szellemírót" (Diane), hogy a régóta ígért önéletrajza végre kiadhatóvá váljon. BoJack viszont soha nem volt egy könnyű személyiség, aki könnyen megnyílna például a szüleivel kapcsolatos komplexusairól mesélve... és megkeseredett cinikusként és kétségekkel telve még annyira sem mutat hajlandóságot a dologra. Mindezt tovább nehezíti BoJack lakótársa, Todd, aki hat éve költözött be két napra, és házigazdájához hasonlóan cél nélkül tengeti napjait, ahogy az a körülmény is, hogy Diane pasija az a Peanutbutter, aki Bojack barátja, rajongója, legnagyobb riválisa és szellemi örököse is egyben. Ennek a kis csapatnak kéne valahogy gatyába rázni BoJack karrierjét, meg úgy egyáltalán őt magát is, miközben a saját életükben is akadnak azért bőven "csomagok" és "döccenők".

A Törtetőkhöz hasonlóan a BoJack műfaja sitcom, alapvetően a szereplők magánéletével foglalkozó komédia, de annak egy sokkal melankolikusabb, "feketébb" kiadásában. Mert amíg ott a frissen felfedezett sztár Vinny és a sleppje körül kavarogtak az események a csúcs felé vezető úton, rengeteg pénzzel, sportkocsival, popsival és kokainnal körítve, Bojack ezen a szakaszon már rég túljutott. Bár ott van a sorozatban a várt Hollywoo (nem elgépelés!) életérzés is (rengeteg cameoval!), a szerepek utáni hajsza izgalma, a díjak utáni izgatott várakozás, a sztárallűrök, a producerek, a rendezők és a többi stábtag rigolyáihoz alkalmazkodás... de amíg a Törtetőkben ez laza volt és vicces, itt a csillogó felszín alatti kiüresedés, a mélyben tátongó gödör sokkal nagyobb szerepet kap (egyszer annyira, hogy el is nyeli a szereplőket, házastól-mindenestől). Az, hogy ez is éppen olyan taposómalom, mint bármi más, amiben az ember-állat próbál a lehetőségeihez, a kétségeihez és a gátlásaihoz mérten jó pofát vágni ahhoz is, ha mondjuk álmai szerepét bazári giccsé torzítják a piaci várakozások és a közöny, vagy hogy "a régi jó dolgokból nem marad semmi". Még csak annyival sem lehet elintézni, hogy a szereplők elérték a negyvenet, és ez a korszak hozza magával náluk a mindenben kételkedő, mindenkivel szemben bizalmatlan, az elmúlás és az elértéktelenedés szele által fújt életközepi válságot, mert ez itt inkább konstans válság, amiben csak az öntudatlanság (mondjuk teljes epizódnyi drogozások az alapjárati alkoholizmus mellé) vagy a belefeledkezés rövid időszakai jelentenek kis öröm-szigeteket. A néző számára például az, hogy egy külön réteget ad a filmnek ez a fura világ a fajok közötti keveredésével, és az ezekből eredő poénokkal, lefordíthatatlan szójátékokkal, kellékekkel.

Paradox, de BoJack annak ellenére lett pozitívuma a sorozatnak, hogy sokszor egy igazi gennyláda a beképzelt celebek legrosszabb fajtájából, máskor meg már-már betegesen ragaszkodik ahhoz, hogy azt a kevés jó dolgot és lehetőséget is következetesen, igen kreatívan szétcsessze, amit az élet felkínál neki, csak hogy tovább tudja sajnálni és sajnáltatni magát. Mellette még Princess Carolynt bírtam, ahogy örök optimista rózsaszín macskaként csak néha engedte át magát a szakmai válságának, és akiben néha egészen fájdalmas módon tudott tudatosodni például az, hogy talán sosem lesz gyereke... ebben egyébként nagyon ügyes a sorozat, hogy felépítsen egy reményteli illúziót a kilábalásra, aztán még az epizód vége előtt ki is pukkasztja azt. De részben azért is őket kedveltem legjobban, mert úgy éreztem, róluk még a 4. évadban is van mondanivalója az íróknak, és nem csak egyre kínosabb jeleneteken rángatják keresztül őket, hogy a sokszor már utáljam, amikor rájuk pazarolják a műsoridőt. Nekem például erősen túlmagyarázott, elsőre is gyenge poén volt Peanutbutter kvízműsora, vagy a későbbi választási kampánya, pedig alapvetően ő az egyetlen igazán játékos, vidám figura... de hát labradorként milyen is lenne más Smile ? A totál céltalanul létező Todd ötletelései is csak ideig-óráig voltak szórakoztatóak, leginkább addig, amíg a BoJackkal való kapcsolatát színesítették (mint az a rockopera), pedig volt valami szánalomraméltó az életének teljes céltalanságában, de aztán a fogorvos-bohócoknál, főleg azok őrült zombivá válásánál simán elérte vele a sorozat a legirritálóbb mélypontját.

Voltak egészen zseniális pillanatai a BoJacknek (élén nálam a csirkés epizóddal), ahogy emlékezetes figurái is, amik kitűntek az egyébként kellő alapossággal és kitartással megcsinált, ritka depresszív hangulatból. De állatorvosi lóként látszik belőle, hogy igazi koncepció nélkül még ebben a terjedelemben (kb. öt órás évadokról beszélünk) is ki tud fulladni bármilyen téma vagy poén. Részben azért is írtam róla így, mert bár vélhetően lesz folytatás, a negyedik évad vége felé már jóval többet vett el tőlem, mint amennyit adott, és így pillanatnyilag nem látom értelmét folytatni...


6/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3790
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Yesterday at 2:38 pm

Niwrok írta:
.
BoJack Horseman S1-S4

Tudom, hogy a sorozatok egyes évadjairól külön szokás írni, itt azonban ezt sem a sorozat hossza (vegyes hosszúságú évadok 25-30 percig tartó epizódokkal), sem a tartalma (sitcom), sem az nem teszi lehetővé, hogy... de ezt már egyszer leírtam az Entourage kapcsán  Smile . Ezt a nehezen értelmezhető sorozatot viszont éppen azért kezdtem el nézni, mert Törtetők annak idején nagyon tetszett, nagyon bírtam az egész koncepcióját az alternatív, vendégsztárokkal teleszórt Hollywoodról, amellett, hogy idővel, követve a velük történteket, a karaktereit is megkedveltem... A BoJack nagyjából ugyanezt ígérte, és ebben még az sem nagyon zavart, hogy ezúttal egy rajzfilmről van szó, amiben a szereplők jelentős része humanoid állat.


6/10
.

Shocked

Na, azt nem mondhatják rólunk, hogy egysíkúak vagyunk... Wink

Köszi az ajánlót, de vélhetően ezt nem elsősorban nekem írtad... tongue peace

.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   

Vissza az elejére Go down
 
Niwrok írásai 2.0
Vissza az elejére 
41 / 42 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 22 ... 40, 41, 42  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: