Filmfórum
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
KezdőlapGalleryLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 Niwrok írásai 2.0

Go down 
+6
Remo
R2-D2
Niwrok
Gyulus
andrew1975
mesterjani
10 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 16 ... 29, 30, 31 ... 48 ... 66  Next
SzerzőÜzenet
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 2.0 - Page 31 Empty
TémanyitásTárgy: A dán lány / The Danish Girl   Niwrok írásai 2.0 - Page 31 EmptySzer. Szept. 20, 2017 9:52 pm

.
A dán lány / The Danish Girl

Niwrok írásai 2.0 - Page 31 Danish10


Einar Wegener elismert, a társasági életben népszerű festő volt az 1920-as évek Dániájában, aki a művészekre jellemző bohémsággal, de nagy szeretetben élt együtt a feleségével, Gerdával, aki szintén kiváló portrékat készített. Részben a sikertelen gyermeknemzési próbálkozásaik, részben a talán játéknak induló apróságok miatt azonban egyre inkább felszínre tört és teret követelt magának Einar és Gerda életében a férfi azon bizonytalansága, hogy nem érzi jól magát a saját bőrében. Mindketten egyre inkább felfedezték, hogy Einar a nőies dolgokhoz vonzódik, hogy női ruhákban érzi jól magát, és bármit is próbáltak ennek gyógyítására, kezelésére, vagy akár csak kordában tartására, a helyzet mindkettejük számára kezdett elviselhetetlenné válni. Ezért amikor Einar tudomására jut egy kísérleti módszer, amivel egy specialista a problémáját kezelni tudná, súlyos dilemmákkal kell szembenéznie.

Bár a film ennek a kérdésnek társadalmi vetületével is foglalkozik, a megvetéssel és az utálattal (annak ellenére, hogy a művészek között Einar azért egy elfogadóbb, de legalábbis figyelmetlenebb közösségben élt), vagy a korabeli elmeorvosi módszerek kezdetlegességével, önhittségével és korlátoltságával, valójában Einar és Gerda kapcsolatáról szól, annak szán igazi mélységet. Van is ebben potenciál bőven. Einar esetében természetesen ez az állapotával van összefüggésben, ahogy próbálja elhelyezni magát a társadalomban, megérteni, hogy ő ezekkel a vágyaival, ezzel a személyiségével akkor minek is számít... egy olyan korban, amikor az ember még a szakmai megítélés szerint is mindössze kétféle lehetett: normális vagy perverz. Az igazán sok rétegű figura viszont Gerda, aki hiába szeretné, hogy Einart boldognak lássa, alkalmazkodva ehhez a számára abszurd helyzethez akár addig is, hogy már inkább lakótárs-barátnők lettek, mint házastársak, de ő is tudja, hogy ha ezt túl sokáig hagyja, akkor el fogja veszíteni a férfit, akit szeret... de ha nem engedi, akkor is. Nem is véletlen, hogy Alicia Vikander alakítása Oscar-jelöléssel járt, nagyon jól adta át, milyen fázisokon ment keresztül Gerda Einart kísérve a saját útján, aminek része volt az is, hogy Einar a múzsája lett, elérve, hogy legalább a festményein együtt legyenek.

Csakhogy a filmnek volt egy olyan aspektusa, ami bennem okozott zavart, nézőként. Amellett, hogy Einarra -leginkább a segítségül hívott orvosok szájából- csak úgy záporoznak az olyan "eposzi jelzők", mint az aberrált és a degenerált, nem a nőként való élete és viselkedése volt az, amit igazán súlyosnak találtam. Sejteni sem nagyon lehet a mai, túláradó információözönben, hogy Einar hogyan próbálta az akkori teljes tudatlanságban és tájékozatlanságban megtalálni a helyét a világban, megválaszolni az örök kérdést, hogy "Ki is vagyok?", ez mennyire ejtette kétségbe és milyen módszereket alkalmazott ezek elviselésére, de volt az állapotának egy olyan vonatkozása, amivel nem igazán tudtam mit kezdeni... és nagyobb baj, hogy a film meg nem is akart. Einar ugyanis annyira elkülönítette a maga számára a férfi és a női életét, hogy a nőinek külön neve volt (Lili), és mindig harmadik személyként beszélt a másikról. Ennek folyományaként az meg már egyenesen bizarr volt, amikor Einar arról kérdezte Gerdát, hogy hogyan érezte magát Lili az egyik házibulin. Ennek, a hasadt személyiségnek  a pszichológiai háttere akkoriban ugyanúgy gyerekcipőben járt persze, de éppen ezért lehetett, kellett volna ezzel is foglalkozni a teljesebb képhez, mert én azért szívesebben hallottam volna ezekről is, Einar múltjáról, a festményeiben megszállottan visszatérő témáról, Lili "megszületéséről" (hiszen nekem nagyon úgy jött le, Gerda már tud Liliről a film elején)... inkább, mint hogy huszadszor is megnézhessem Eddie Redmayne-t kisestélyiben.

Aminek persze megvan a maga filmbeli értéke, a sokféle kosztümnek (amik ugye szintén Oscar-jelölést értek), valamint a dán fővárosnak és a kornak a megidézését illetően. Sajnos díszleteiben már nem sikerült a stábnak olyan emlékezetest alkotni, mint a ruhákban... sminkben viszont sajnos igen. Érezhetően az lehetett a koncepció, hogy Eddie Redmayne legyen mindenképpen a középpontban, hogy ő legyen egyedüliként természetes az összes mesterkéltségével együtt, amihez viszont a többieket olyanná kellett alapozózni, mintha most vették volna ki őket a Barbie-s dobozból. Alicia Vikander még csak hagyján, ő a maga szépségével megállt egy csinos mosónő szintjén, akinek viszont a kreált külseje egy merénylettel ért fel, az Matthias Schoenaerts, akit ezzel a fazonnal egy pillanatig sem lehetett komolyan venni... mint a botox-túladagolt Putyin és Jack Nicholson Jokerének szerelemgyereke...

Az A dán lány alapjaiban talán fontos témákat feszeget a szexuális irányultságoknak és azok beskatulyázásának kérdésében, de nem igazán jól teszi. Miközben nagyobb nyitottságot követel meg magának akár csak az olyan, "befogadhatóbb" filmeknél is, például a Kódjátszmánál, valójában szintén a beskatulyázás hibájába esik, amivel nálam sajnos erősen csorbult a drámaisága, és megvalósításában is akadtak gondjaim. Elismerem, jóval szatirikusabb hangvételben, de született már jobb film is a témáról (a lényeg 14:40-től bő két perc... és lehet unalmas, hogy mindig ebből hozok példát, de bizonyos témákat illetően annyival előrébb járt a többiekhez képest, hogy simán lehet), és nem is két óra, csak húsz perc.


6/10
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 2.0 - Page 31 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Niwrok írásai 2.0 - Page 31 EmptyCsüt. Szept. 21, 2017 1:07 am

Niwrok írta:

A dán lány / The Danish Girl


Az A dán lány alapjaiban talán fontos témákat feszeget a szexuális irányultságoknak és azok beskatulyázásának kérdésében, de nem igazán jól teszi.

6/10



Ez nekem tuti kimarad, de azt hiszem, ez nem meglepő. Mindenesetre köszi az írást, ha most agyondicsérted volna, nagyobb lenne a lelkiismeretfurdalásom, de így...  Rolling Eyes

Niwrok írta:


született már jobb film is a témáról (a lényeg 14:40-től bő két perc...



egyetért

Az baj, ha a "zsidfin" meg a "jogfin" tetszett a legjobban? Laughing


.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 2.0 - Page 31 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Niwrok írásai 2.0 - Page 31 EmptyCsüt. Szept. 21, 2017 7:21 am

R2-D2 írta:

A dán lány / The Danish Girl

Ez nekem tuti kimarad, de azt hiszem, ez nem meglepő. Mindenesetre köszi az írást, ha most agyondicsérted volna, nagyobb lenne a lelkiismeretfurdalásom, de így...  Rolling Eyes
Az baj, ha a "zsidfin" meg a "jogfin" tetszett a legjobban? Laughing


Nem, hát az is a helyzet kissé abszurd el-"faj"-ulásának része, fontos eleme a szatírának  Smile . Meg mondjuk a Garrison-Furkó párbeszéd 8:30-nál, vagy "Mrs." Garrison felismerése a pusztán kozmetikai jellegű műtétek valós tartalmáról, stb..
Lehet, én gondolom túl, de elfogadással és megértéssel többet lehetne elérni, szigorúan mindkét oldalon, mint egy levágott farokkal (de ha valaki attól érzi jobban magát, hogy megszabadul tőle, mert akkor már nem "meleg", hanem "nő, aki nem menstruál"...). A fő kérdés, hogy akarja-e azt bárki is.
.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 2.0 - Page 31 Empty
TémanyitásTárgy: The Walking Dead S7   Niwrok írásai 2.0 - Page 31 EmptySzer. Szept. 27, 2017 8:29 pm

.
The Walking Dead S7

Niwrok írásai 2.0 - Page 31 Maxres12

"Ettől még nem leszel bűnös. Csak egy mocskosul szar ember. Legalábbis pillanatnyilag. Ennek nem kell véglegesnek lennie."


Az újkori sorozattörténelem egyik legfeszültebb fináléja után a rajongók, nézők között elszabadultak a találgatások, hogy akkor most kire is sújt le Negan és az ő dédelgetett fa testápolója. Ennek pixelenként kielemzett videók és elméletek sokasága jelezték útját, mintha ez lenne a legfontosabb kérdése a folytatásnak, pedig egyébként a sorozat szempontjából alapvető változás sokkal érdekesebbnek tűnt.

Mégpedig az, hogy az első riadalom és terror, az első -a bizonytalanság miatt abszolút feszült- kivégzés után Rick és csapata hogyan áll helyt egy számukra teljesen új szerepben: alárendeltként, kvázi gyarmatosítva. Hogy hogyan néznek az otthoniak szemébe, hogy bocsi, ezt benéztük, az ellenfél nagyobb, mint amit egyáltalán elképzelni tudtunk volna, úgyhogy lehet innentől másnak gürizni. Itt már rögtön hatalmas hibának tartottam, hogy erről nem sok minden derül ki, a nagy része át is lett ugorva, pedig szívesen megnéztem volna egy csevejt Rick és Gregory között, hiszen a környéken Hilltop vezetőjének van messze a legtöbb tapasztalata arról, hogy milyen állandóan telefosott gatyával húzni az igát, és élő példaként mutatja, hova vezet az, amiben Rick a megoldást, a túlélésüket látja. Ehelyett a készítők számára sokkal fontosabb volt, hogy a megintcsak szétaprózódott csapat tagjai mind külön "kisfilmeket", epizódokat kapjanak, tele érdekességekkel, látványosságokkal... legalábbis olyan dolgokkal, amiket annak szántak. Az egy dolog, hogy engem ez a történetmesélési mód eleve a sorozat egyik leggyengébb szakaszára emlékeztetett, amikor vagy öt kupac ember kóválygott unottan a sínek mentén a Terminus felé a negyedik évadban, de a szándék és minden igyekezetem ellenére sem találtam különösebben érdekesnek, hogy Negan spagettit főz, Maggie meg pitét eszik. Ennél is nagyobb problémám volt viszont azzal, hogy ennek keretében olyan ökörségeknek a létjogosultságáról próbáltak meggyőzni, mint a Kingdom. Lehet, hogy ilyen kiszolgáltatottan és bezártan szüksége van az ember tudatának is a menekülésre, de az az egész közösség egy elmegyógyintézetnek látszott, amiben az ápoltak a délutáni szabadidejüket középkoros élő szerepjátékkal dobják fel... csak ez folyamatos. Alexandria is kis mesevilág volt, buborékban élő lakókkal, de teljesen lezsibbadtam, hogy még azt is megpróbálják überelni. Örömmel láttam, hogy nem vagyok ezzel az elképedéssel egyedül, és még Carol "ügynök" szava is elállt ennyi hülyeségtől; legalább fél percig eltartott neki, hogy visszanyelje a röhögést, amikor a "királyt" és a tigrisét meglátta (aminél rondább CGI ebben a sorozatban még nem fordult elő, de máshol sem nagyon az elmúlt öt évben). Az írók még el is mondják, hogy a tigrisnek semmi értelme ebben a világban, hiszen tíz ember kajáját eszi, és bármikor elszabadulhat a "várudvaron", de jól néz ki, és ez a lényeg... Nem faceplam . Tara története a gyászoló, paranoid amazonokkal emellett már csak kellemetlenül elnyújtott volt, de az legalább új érzelmeket, sorsokat hozott ebbe a lassan ülepedő állóvízbe, míg a Kingdom kizárólag a tömény debilitást.

Volt azonban egy másik gyökeres változás is, amivel nemhogy nem lopták be magukat a készítők a szívembe, de a sorozat alapvető értelme veszett el vele majdnem teljesen. Eddig a sztori amellett, hogy az emberek közti konfliktusok adták az alapját, és a zombik egyre inkább csak "háttértáncosok" voltak, azért mégiscsak a zombikról szólt, a túlélésről egy zombik uralta világban, a menekülésről vagy az elbújásról előlük, az ellenük való védekezésről. Negannal és a Megmentőkkel viszont ez megszűnni látszik; aki eddig túlélt, annak már van olyan védelme, hogy a zombik ne jelentsenek különösebb fenyegetést. De ezen nincs is akkora meglepődni való, hiszen hogy már megint távirányítással, parasztvakításra mennek a zombik, azt ennyi idő után szóvá sem kéne tennem... de nem, a ponyva mögül "előugró" zombikat a hídon csak nem hagyom ki. Komolyan, szerintem már a zombik unják ezt az egészet a legjobban, már rá sem mozdulnak, amikor egy Tara formájú húsos falat éppen levegőért kapkod mellettük. Ez az évad az epizódszereplővé, de igazából díszletté degradált zombikkal sokkal inkább egy western, ahol a gonosz banditák terrorizálják a békés kisvárosokat meg a telepeseket, lenyúlják a vagyonkájukat, aztán meg az összeharácsolásból luxusbordélyt építenek a főnöknek, az indiánokat meg a zombik helyettesítik. Ezzel együtt például egy zsákmányszerző túra nem a cél, hanem legfeljebb rövid átvezető, jellemzően két, elzárt helyen folytatott páros beszélgetés között, aminek a fő témája, hogy a) ez a Negan milyen szemét (lám, megöl mindenkit, aki csúnyán néz rá, kivéve azokat, akik őt akarják megölni, és még a dagi csajnak is beszól, jaj faceplam ), és hogy ki hogyan ideologizálja meg magának, hogy ennek ellenére mégis őt szolgálja, vagy b) ez a Rick milyen puding, és mégis hogyan lehetne ebből kiindulva összerántani valami lázadásfélét. Mert bár elsőre teljesen esélytelennek tűnik a dolog, ahogy sorra mesélődnek be a sztoriban az újabb és újabb csoportok, és hogy Negan félelemre épülő hatalma is repedezni kezd, gyorsan eldőlni látszott, hogy mindez egy formálódó rabszolgafelkelést készít elő... persze a szokásos ritmusbeli problémákkal.

Hiszen cselédkedésből nem lehet megélni, az nem hoz nézőket, ezt a producerek jól tudják. Ezért Carl bődületesen ostoba akciója és Negan újabb kivégzései után, az évad második felében Rick is belátja (sőt, igazából úgy tesz, mintha sosem tett volna másként, és ez mindig is magától értetődő lett volna faceplam ), hogy azért csak neki kéne futni ennek a támadásnak, egy kicsit talán több előkészülettel és sokkal kevesebb elbizakodottsággal... nagyjából pont akkor, amikor már annyi esélyük sincs a győzelemre a kifosztásuk miatt, mint előtte volt. Ebben is lehettek volna érdekesebb jelenetek, például hogy az egymással sokszor kapcsolatban sem levő telepek hogyan találnak egymásra, építik ki a bizalmat és az információs csatornáikat és kezdenek szervezkedésbe... De persze ehhez az kellett volna, hogy ne húzzanak elő olyan varázskártyákat, hogy az egyik szereplő mindig is tudott a Kingdomról, csak ezt eddig nem tartotta fontosnak elmondani faceplam , hogy ne megint az olyan látványelemek legyenek előtérben, mint Jabba élőhalott menyasszonya, és persze hogy legyen egy kicsit kevesebb a meglepetés, főleg ha állandóan az a "meglepetés", hogy az utolsó pillanatban érkezik egy felmentő sereg. Mert úgy -még azzal együtt is, hogy az évad második fele lényegesen érdekesebb- a legnagyobb érzelmi tetőpontok, önfeláldozások és veszteségek ellenére is csak a közöny marad.

Ez az évad úgy indult, mint egy nyomokban TWD-t is tartalmazó, szociopata sitcom és egy ripacskodásban bővelkedő Negan Show meglehetősen érdektelen keveréke, hogy aztán egy hirtelen megvilágosodással átváltozzon a Spartacus modern kori megfelelőjévé, összefüggéstelen reakciókkal és jelenetekkel, kis Mad Max beütéssel. A zagyvaságon kívül azonban sokkal jobban elkedvetlenített az, hogy az eddig többé-kevés működő emberi dráma helyét unott köldöknézés és szemrágónak szánt butaságok vették át, amiben csak pár jobb jelenet és egy-két izgalmasabb akció akadt (az autós-robbanós csapda hatástalanítása vagy a vidámparkos jelenet például kifejezetten jó lett). Bármennyire is kedvelem ezt a csapatot -sőt, éppen azért, mert kedvelem- ebben a formájában ez csak annyi, mint akrobatamutatványokra kényszeríteni egy sétáló halottat, aminek nagy szüksége lenne arra, hogy valaki megszabadítsa a létezés szenvedésétől... nem is magáért, hanem mert fáj nézni, amit művelnek vele. Legalábbis pillanatnyilag...

6/10
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 2.0 - Page 31 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Niwrok írásai 2.0 - Page 31 EmptySzer. Szept. 27, 2017 9:05 pm

Niwrok írta:
.
The Walking Dead S7

Ez az évad úgy indult, mint egy nyomokban TWD-t is tartalmazó, szociopata sitcom és egy ripacskodásban bővelkedő Negan Show meglehetősen érdektelen keveréke, hogy aztán egy hirtelen megvilágosodással átváltozzon a Spartacus modern kori megfelelőjévé, összefüggéstelen reakciókkal és jelenetekkel, kis Mad Max beütéssel. A zagyvaságon kívül azonban sokkal jobban elkedvetlenített az, hogy az eddig többé-kevés működő emberi dráma helyét unott köldöknézés és szemrágónak szánt butaságok vették át, amiben csak pár jobb jelenet és egy-két izgalmasabb akció akadt (az autós-robbanós csapda hatástalanítása vagy a vidámparkos jelenet például kifejezetten jó lett). Bármennyire is kedvelem ezt a csapatot -sőt, éppen azért, mert kedvelem- ebben a formájában ez csak annyi, mint akrobatamutatványokra kényszeríteni egy sétáló halottat, aminek nagy szüksége lenne arra, hogy valaki megszabadítsa a létezés szenvedésétől... nem is magáért, hanem mert fáj nézni, amit művelnek vele. Legalábbis pillanatnyilag...

6/10
.

Niwrok írta:

Én nem vagyok elfogult rajongó Smile , de eddig is azok voltak a számomra jobban sikerült évadok, amik a poszt-apokaliptikus szociodrámát helyezték előtérbe, és nem a zombikat. Ebben az évadban meg, ha már említést sem nagyon érdemelnek, akkor még az is lehet, hogy ez fog a legjobban tetszeni Smile .

A második idézet alapján azért kicsit többre számítottam tőled... szerintem ennyire nem volt rossz. A tigris viszont - ahogy anno írtam is - tényleg irtó gáz, nem csak a CGI miatt, hanem mert a léte önmagában nonszensz.

Mindegy, én szeretem őket továbbra is - neked meg legalább nem kell majd sietned megnézni a következő évadot. peace
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 2.0 - Page 31 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Niwrok írásai 2.0 - Page 31 EmptyCsüt. Szept. 28, 2017 7:21 am

R2-D2 írta:
Niwrok írta:
.
The Walking Dead S7

Ez az évad úgy indult, mint egy nyomokban TWD-t is tartalmazó, szociopata sitcom és egy ripacskodásban bővelkedő Negan Show meglehetősen érdektelen keveréke, hogy aztán egy hirtelen megvilágosodással átváltozzon a Spartacus modern kori megfelelőjévé, összefüggéstelen reakciókkal és jelenetekkel, kis Mad Max beütéssel. A zagyvaságon kívül azonban sokkal jobban elkedvetlenített az, hogy az eddig többé-kevés működő emberi dráma helyét unott köldöknézés és szemrágónak szánt butaságok vették át, amiben csak pár jobb jelenet és egy-két izgalmasabb akció akadt (az autós-robbanós csapda hatástalanítása vagy a vidámparkos jelenet például kifejezetten jó lett). Bármennyire is kedvelem ezt a csapatot -sőt, éppen azért, mert kedvelem- ebben a formájában ez csak annyi, mint akrobatamutatványokra kényszeríteni egy sétáló halottat, aminek nagy szüksége lenne arra, hogy valaki megszabadítsa a létezés szenvedésétől... nem is magáért, hanem mert fáj nézni, amit művelnek vele. Legalábbis pillanatnyilag...

6/10
.

Niwrok írta:

Én nem vagyok elfogult rajongó  Smile , de eddig is azok voltak a számomra jobban sikerült évadok, amik a poszt-apokaliptikus szociodrámát helyezték előtérbe, és nem a zombikat. Ebben az évadban meg, ha már említést sem nagyon érdemelnek, akkor még az is lehet, hogy ez fog a legjobban tetszeni  Smile .


A második idézet alapján azért kicsit többre számítottam tőled... szerintem ennyire nem volt rossz. A tigris viszont - ahogy anno írtam is - tényleg irtó gáz, nem csak a CGI miatt, hanem mert a léte önmagában nonszensz.

Mindegy, én szeretem őket továbbra is - neked meg legalább nem kell majd sietned megnézni a következő évadot. peace


Azt továbbra is tartom... csakhogy ez az évad nem a "poszt-apokaliptikus szociodrámát" helyezte előtérbe, hanem az időhúzást és annak elfedését. Ami itt történt, kb. fele ennyi idő alatt is tökéletesen lement volna... viszont hiányzott belőle egy másik fél évad, ami foglalkozott volna olyan konfliktusokkal és érzelmekkel, amik a lassúságuk ellenére is mozgalmassá tették a farmos vagy éppen az Alexandriás évadot is. A kevés jobb helyzetből (Dwight, Gregory, Richard, Simon, az "amazonok", de még a balf*sz Eugene is) és a történet menetéből simán látszottak az elvesztegetett lehetőségek és a túlmagyarázások is. Például az, ahogy Neganből egy ripacs skizofrént csináltak, aki ugyan a legkisebb engedetlenséget is halállal torolja meg az első részben, meg többször megmutatják, mennyire felizgatja az égett hús szaga, de a merénylőivel egyáltalán nem foglalkozik, sőt, hagyja, hogy akár újra megpróbálják   Neutral  confused (ott minimum Rositát igenis ki kellett volna nyírni). Rickre is lehetett volna több időt szánni, ahogy feldolgozza, ez a csapat nem fog kushadni, ahogy ő szeretne, és lehet, hogy Carolnál is ki kellett volna találni valami mást, mint hogy kiköltözik a zombimentes kis házba olvasgatni, hogy kivárja, mikor engedik vissza a cselekménybe az írók. Az egyetlen helyszín és gárda, ahol nem voltak nekem szembeötlő hibák és hiányosságok, az talán egyedül Hilltop volt.

Ettől még várom a következő évadot, csak ebből kiindulva jobban el kellene fogadnom, hogy szociodráma ebből már nem lesz, "csak" egy zombis Mad Max. Majd meglátjuk, tudom-e... Hét évad után azért nem fogom ilyen gyorsan feladni ezt a sorozatot   Wink .
.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 2.0 - Page 31 Empty
TémanyitásTárgy: A viskó / The Shack   Niwrok írásai 2.0 - Page 31 EmptySzomb. Szept. 30, 2017 9:05 am

.
A viskó / The Shack

Niwrok írásai 2.0 - Page 31 Shack10

"Az életed alapvető problémája az, hogy nem hiszed el, hogy jó vagyok. Pedig az vagyok!"


Ha az utóbbi évtizedből a legjobb érték/ár arányú filmeket kéne megneveznem -akár a költségvetésükhöz mérten, akár az ötletük egyszerűségében rejlő zsenialitás alapján-, az Exam biztos, hogy a lista elején lenne. Stuart Hazeldine akkor egy egész világot tudott megidézni egyetlen szoba és mindössze kilenc ember segítségével, kisarkítva egy állásért folyó harcot, ami mintha a túlélésért folyt volna... aztán meg tényleg. Nem kapkodta el, második filmjére nyolc évet kellett várni (igaz, ezt csak rendezőként jegyzi), de nem is volt kérdéses, hogy szinte ahogy lehet, látni szeretném, és igazából nem is érdekelt, miről szól... pedig az pár csúnya buktatót, de legalábbis megtorpanást elkerülhetővé tett volna.

Bármilyen nehéz is volt az azóta férfivá érett Mack gyerekkora otthon iszákos, erőszakos, közben meg a közösségben álszenteskedő apja mellett, bármilyen sok terhet cipel is ennek következtében, családja körében megnyugvást és boldogságot képes találni, még ha a fájdalmat nem is tudta soha maga mögött hagyni. Felesége, Nan, és a három gyerekük jelenti számára a világot, ezért is sújtja le különösen, amikor egy nyári családi kiránduláson történt baleset végül oda vezet, hogy a kisebbik lányát, Missyt elrabolják. Mack képtelen feldolgozni a bizonytalanságot és Missy elvesztését, a bűntudat keserűsége, hogy nem tudta a történteket megakadályozni, már a házasságát és a gyerekeivel való kapcsolatát fenyegeti. A helyzet rendeződésére mindannyiuk talán utolsó reménye, amikor egy téli napon üzenet várja Macket a postaládájukban, meghívást egy hétvégére egy hegyi viskóba. Ami igazán különlegessé teszi, hogy az aláíróként az szerepel: "Papa"...

A gyermeküket elvesztő, amúgy is nehéz múltú apa figurája mindig hálás téma egy jó drámához, volt már pár tucat ilyen a filmtörténelemben. Ezúttal bár Mack gyerekkorának a bemutatása egy kicsit sablonosra sikerült, mintha akkori traumákat kizárólag az okozhatna, hogy az apa szíjjal veri a gyereket, ellenben a Missy tragédiájához vezető baleset egy igazán különleges darab, olyan kérdésekkel, amikre nehéz, vagy egyáltalán nem is lehet jól válaszolni. Hasonlóan érdekesek voltak azok a vallási kérdések is, amik felmerültek a bevezető során, részben éppen Missytől. Ahogy Mack és Nan Istenhez való viszonyának különbözősége folyton előkerülő téma volt a narráció során, úgy lehetett előre sejteni, hogy a történtek feldolgozásában is szerepet fog kapni, és ennek fényében váltak még izgalmasabbá Missy szájából a szavak, hogy mennyire jó Isten az, amelyik hagyja szenvedni, meghalni az ártatlanokat, amelyik háborúkat szít, míg a bűnösök számára menedéket, megértést nyújt. A gondok akkor kezdődnek, amikor ezek a kérdések nem állnak meg a puszta fejtegetésnél, hanem Mack viskóba érkezésével testet öltenek...

Lehet, spoilereznem kéne, vagy legalább körülírni a dolgokat, de hát miért állítanék "másoknak" csapdát egy olyan filmmel, amiben Isten egy néger nő, egy zsidó srác és egy ázsiai csaj... de nem ám csak külön, hanem egyszerre is, szent háromságban?! Hát ez még a templomba járóknál, a hithű keresztényeknél vagy bármilyen vallásúaknál is könnyen kiverheti a biztosítékot, nemhogy az ateistáknál, még ha nekik éppen mindegy is talán, hogy ami szerintük nincs, azt mások milyen formában képzelik el. De ez még semmi a téli kietlenségből a nyári vibráló fényárba és bőségbe átmenet jeleneteihez képest, amikben Mack a paradicsomivá vált kunyhóban pitét süt Istennel (aki most éppen Elouise néven szereti hívatni magát, de a Papára is hallgat), amiben pajkos kölyökként szaladgál a közeli tó kristálytiszta vizén Jézussal, és ahol segíthet az "édeni kert" gondozásában Sarayunak, az alkotás "szent lelkének". Néha egyszerűen csak hitetlenkedve ráztam a fejem attól a töménytelen giccsparádétól, amihez képest a páva csak egy fotel alá szorult porcica, amiben már tényleg csak az hiányzott a szirupos áhítathoz, hogy farkas együtt lakjon a báránnyal... máskor meg felröhögtem az olyan jelenetek idétlenségén, mint a már említett vízen járásos.

Minden fenntartásom, döbbenetem és legyintésem ellenére sem tudtam azonban beállni azok közé, akik szerint ez csak valami gagyi vallásos propaganda (ehhez képest egyes egyházi emberek is tiltakoztak ellene, annak univerzalitása és "bratyizós" stílusa miatt), bármennyire is Istennel foglalkozik, két okból sem. Ebben már csak utólag segített az, hogy elolvastam a hátterét, például azt, hogy az alapul szolgáló könyvet a misszionárius felmenőkkel rendelkező, erősen vallásos William P. Young írta afféle példabeszédként a gyermekei számára, ami végül csak a barátai unszolására kapta meg a nyilvánosságot. Az egyik ok, hogy a válaszok, amiket Mack "tanulási" folyamatában a "tanítók" felvetnek, mint lehetséges magyarázatokat Isten viselkedésére, azok még akár érvnek is nevezhetők az örök vitában, hogy ha létezik Isten, akkor milyen, és miért olyan. Ezek a párbeszédek a maguk egyszerű, szájbarágósan szemléletes módján sok mindent megvilágítanak bizalomról, kapcsolatokról, összefüggésekről, elfogultságról, az élet során felmerülő dilemmákról, a tettek mögött rejlő motivációkról. A másik az, hogy a filmben megjelenő hitvilág még akár bele is fér a világképembe, de persze nem az a része, hogy egyenlőségjelet teszünk Isten és a szeretet közé, ezzel kisajátítva azt a spirituális kábítószereket kedvelők számára. Nekem elég pofátlan a gondolat, hogy ami jó, azt Istentől kapjuk, és minden, ami rossz, az csak Isten hiánya, gyarló emberségünk velejárója, és ha ezt nem így látod, akkor még hülye meg éretlen is vagy. De az még a mai, bőségesnek tűnő, de ezzel együtt is szűkös tudásunk ellenére is biztos, hogy a hitnek és a hiedelmeknek fontos szerepe van az emberek életében, akár hisznek-e Istenben vagy sem. A hit ebben az értelmezésben mindaz, amit nem tudunk biztosan (ezen a ponton azon filozófusok és pszichológusok, akik szerint semmit nem tudhatunk biztosan elménk szubjektív mivolta miatt, térjenek át a záró bekezdésre)... és ha valakinek megkönnyíti az életét, hogy annak elképzelt képei helyett, hogy a lánya összezúzott teste egy hideg, sötét gödörben van elkaparva, inkább azt a -bármilyen valószínűtlen- képet erősíti magában, hogy a lánya egy "jobb helyen" van, boldogan, akkor miért kéne ezt tőle elvenni, megtagadni? Árt valakinek vele? Ebben a formájában pedig a The Shack nem is a hitről szól, hanem a hit megértéséről; hogy miért hisznek az emberek, hogy miért tudják elengedni a fájdalmukat, hogy miért tudnak megbocsátani az ellenük vétkezőknek. Ez csak jobb, legalább annál, hogy ivással és erőszakkal vezetik le az emberek a bennük felgyült feszültségeket, akár traumák, félelmek vagy kétségen nyomán halmozódott is az fel, nem?

Formai dolgokról most nem nagyon írtam, a színészek alakításáról (Sam Worthington és Octavia Spencer azért a kedveltek közé tartozik nálam) vagy a párbeszédek hitelességéről. Nagy gond nincs ezekkel, de sok szerepük sem lehet, ha egyszer ez a film egy hobbilelkész tollából született példabeszéd illusztrációja, aminek sokkal inkább célja az író számára fontos üzenet átadása, mint hogy filmként élményt nyújtson, és a nézői is inkább azért fogják megtalálni és ajánlani, mert szükségét érzik meghallgatni a mondanivalóját, nem mert mozgóképként olyan jó lenne. Ennyivel kevesebb mondjuk a Pi életénél.


7/10
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 2.0 - Page 31 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Niwrok írásai 2.0 - Page 31 EmptySzomb. Szept. 30, 2017 11:55 pm

Niwrok írta:
.
A viskó / The Shack


Formai dolgokról most nem nagyon írtam, a színészek alakításáról (Sam Worthington és Octavia Spencer azért a kedveltek közé tartozik nálam) vagy a párbeszédek hitelességéről. Nagy gond nincs ezekkel, de sok szerepük sem lehet, ha egyszer ez a film egy hobbilelkész tollából született példabeszéd illusztrációja, aminek sokkal inkább célja az író számára fontos üzenet átadása, mint hogy filmként élményt nyújtson, és a nézői is inkább azért fogják megtalálni és ajánlani, mert szükségét érzik meghallgatni a mondanivalóját, nem mert mozgóképként olyan jó lenne. Ennyivel kevesebb mondjuk a Pi életénél.


7/10
.

Milyen jó, hogy némileg más szempontok mentén haladva is ugyanoda értünk ki!

egyetért


.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 2.0 - Page 31 Empty
TémanyitásTárgy: Kingsman: Az Aranykör / Kingsman: The Golden Circle   Niwrok írásai 2.0 - Page 31 EmptySzer. Okt. 04, 2017 9:31 pm

.
Kingsman: Az Aranykör / Kingsman: The Golden Circle

Niwrok írásai 2.0 - Page 31 Dqme5x10

"Na erre rakjál alfa zselét, p*csfej!"


Alapvetően nem vagyok nagy kémfilm fogyasztó, a bő két évvel ezelőtti Kingsman, Matthew Vaughn "elegáns elmebaja" viszont annyira levett a lábamról, hogy még az éves listámon is majdnem a dobogóig vitte a "kémvilág udvari bolondja". Rávezetésként a folytatásra aztán újranéztem, és kicsit sikerült magamhoz térni a bódulatból, másodszorra már jobban megragadták a figyelmem a film hibái, és hogy ilyen rövid idő alatt is mennyire előnytelenül "öregedett" a film. A második részről meg már az első vélemények sem voltak éppen biztatóak, általában azt róva fel, hogy a "dili" és a "ciki" között kevésbé sikerült megtalálni a határt, mint legutóbb, így akadtak kétségeim, hogy mennyire is fog tetszeni.

De aztán rögtön a bevezető taxis akciója visszahozta az élményt, hogy minden hibbantsága ellenére miért is kedveltem meg a Kingsman világát, és egyben kis esszenciáját is adta annak, mire lehet számítani az új résztől, ha már az előzmény jelentős részét nem lehet elsütni még egyszer (a kiképzést). Először is sokkal őrültebb technológiára, mert bár múltkor is voltak mindenféle kütyük a páncélozott radarernyő-puskától az agy-atombombáig, de itt a lézerlasszó, a "hűvös illatú" kölni, de leginkább a taxi átalakulásai talán még azoknál is jobban elrugaszkodtak az alapoktól. A taxi ugyanakkor némi nosztalgiával is szolgált nekem, amit már eleve farokcsóválva "hoztak a lábam elé" az egyik plakáton levő robotkutyák, amitől ez már nem is egy akármilyen kémparódia lett (még ha a "paródia" besorolást Vaughn következetesen tagadja is... csak tudnám, miért?), hanem gyerekkorom egyik népszerű rajzfilmjének, a Bigyó felügyelőnek (leánykori nevén: Inspector Gadget) a tökéletesen szabott öltönyös reinkarnációja. A nosztalgia pedig abszolút nem áll meg itt, hiszen az Aranykör egyik kellemes jellegzetessége, hogy milyen jól sikerült továbbgondolni az első rész eseményeit, amik többtucatnyi utalásban és visszatérő szereplőkben is testet öltött. Nem mondom, hogy nem volt ezekből néha sok, hogy nem éreztem egyszer-kétszer üresnek a dolgot, vagy hogy nem eredményezett olyan hülyeségeket, mint az agyszövetet is gyógyító csodatapasz  ( faceplam , a sífelvonós akción kívül itt lendült át a film leginkább az előbb emlegetett határon). De voltak olyan részek, például Charlie visszahozása a történetbe, megtámogatva az új képességével, ami sokkal érdekesebbé, dinamikusabbá tette az amúgy is ezerrel pörgő akciókat.

Hasonlóan jó pontnak számítottak az új szereplők. Nekem az előző Kingsman egyik leggyengébb eleme Valentine figurája volt, mert bármilyen jól is hozta Samuel L Jackson a pösze, infantilis öreg yuppie-t, az egész megjelenése túl idétlen volt nekem a Kingsman túlzásba vitt kimértségéhez képest. Poppy (már a neve is telitalálat!) azonban nem csak hogy egy hasonlóan kifacsart, sőt, ha lehet, még nyakatekertebb "ördögi" tervvel próbálja a drogbizniszén keresztül megtizedelni az emberiséget, ahogy Valentine tette, de nekem a megjelenése (Julianne Moore különleges és kiváló választás volt a szerepre), a motivációi és a magának épített kis retró "buborék" jobban illett ide, és sokkal izgalmasabb is volt, mint elődjéé. Ennek is megvolt a maga társadalomkritikus vetülete, de nem csak abban az értelemben, hogy "Drugs are bad, m'kay?!", hanem, hogy azon túl, hogy az illegális drogok ki lettek/vannak kiáltva mumusnak, a "kábító szerek" amúgy mennyire is részei a mindennapoknak, hányféle formában vannak jelen, még az olyan dolgokban is, mint a túlzásba vitt nosztalgia, a mániákusan hajszolt politikai hatalom vagy egy szem kockacukor... Mert a "kábításban" nem a módszer a lényeg, hanem a mérték, az örök tanulságot meg senki se feledje: "Amíg lószar van, veréb is van". Na és persze Poppy mellett ott van az, ami alapvetően meghatározza a hangulatot, vagyis a rég elfeledett társ-ügynökség, a Statesman, ami megintcsak remek ötletekkel van tele, az egész fedőcég-dolog ötletes, a szeszfőzde méltó párja a Kingsmannek, visszahozva azt az újdonságélményt, amit a szabóság már nem tudott volna egymagában megadni. Mindegyik ügynökük jó figura lett, csak kár, hogy közülük leginkább Whiskey-t láthatjuk (Pedro Pascal leginkább a Narcosból lehet ismerős), a többiek (Tatum, Berry, és Bridges) igazán szerepelhettek volna többet. És nem csak ők...

Ebben volt talán az egyetlen komolyabb hibája a Kingsman 2.-nek: sokkal rosszabb a ritmusa, ettől kevésbé kötött le, mint a múltkor. Az első rész ennél jóval feszesebb tempójú volt, amiben a már említett kiképzés vitte a prímet a most is megidézett vizes szobával, ami mellett a bunyók, a személyes problémák (Eggsy családi ügyei) is jobban illettek a sztoriba. Akkor még egy olyan, kívülről bájcsevegésnek tűnő vacsora is, amit Valentine fogyasztott el Henry-vel, majd' elpattantak a feszültségtől, pedig nem nélkülözte az sem a poénokat. Most az összes ilyen pillanatok alatt le lett rendezve vagy el lett hülyéskedve, tökmindegy, hogy az egész Kingsman robban-e fel vagy Eggsy csaja kerül-e halálos veszélybe. Ellenben az olyan rágógumi-jelenetek, mint Angel tündöklése és bukása, a Glastonbury nyomjelzős téma vagy az alpesi kiruccanás egy-két poént leszámítva már majdnem olyan unalmasak voltak, mint a James Bond filmek vonatkozó jelenetei. Mindennek emblematikus figurája lett a filmben a cameozó Elton John, aki nem csak hogy a puszta jelenlétén kívül semmit nem tesz a filmhez (már akinek az tesz...), de eleve abba kínos belegondolni, hogy 2017-ben bárki is viccesnek tartsa, hogy Elton John szerepe kimerül abban, hogy húszpercenként káromkodik egyet.

A Kingsman folytatása ugyan csomó kellemes ötlettel és fordulattal szolgált, öregbítve ennek a szériának a hírnevét, de a Statesman, Poppy és az átkötések pozitívumai mellett éppen azzal nem boldogult Vaughn stábja, amit központi témává tettek ebben a részben, és ami legutóbb sokkal jobban ment, az pedig a mérték megtalálása, főleg a cselekményvezetésben és a poénkodásban. Ettől a Kingsman 2. inkább egy túlzsúfolt, túlnyújtott ötlet- és kellékbörze érzetét kelti (sok erőltetett "Emlékszel, amikor...?"-ral és idétlenkedéssel), és nem egy rendesen átgondolt, tökéletes szabású, de egyben kellemesen komikus kémfilmét. Ettől még nem rosszabb, mint az előző rész, de ma már azt is lejjebb értékelném, ezért...

8,5/10
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 2.0 - Page 31 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Niwrok írásai 2.0 - Page 31 EmptyCsüt. Okt. 05, 2017 2:03 am

Niwrok írta:
.
Kingsman: Az Aranykör / Kingsman: The Golden Circle


A Kingsman folytatása ugyan csomó kellemes ötlettel és fordulattal szolgált, öregbítve ennek a szériának a hírnevét, de a Statesman, Poppy és az átkötések pozitívumai mellett éppen azzal nem boldogult Vaughn stábja, amit központi témává tettek ebben a részben, és ami legutóbb sokkal jobban ment, az pedig a mérték megtalálása, főleg a cselekményvezetésben és a poénkodásban. Ettől a Kingsman 2. inkább egy túlzsúfolt, túlnyújtott ötlet- és kellékbörze érzetét kelti (sok erőltetett "Emlékszel, amikor...?"-ral és idétlenkedéssel), és nem egy rendesen átgondolt, tökéletes szabású, de egyben kellemesen komikus kémfilmét. Ettől még nem rosszabb, mint az előző rész, de ma már azt is lejjebb értékelném, ezért...

8,5/10
.

Ezt most lehet, holnap visszakapom a Shot Caller kapcsán, de az említett negatívumok mellett - amikkel maxi egyetértek - icipicit sokallom a 8,5-öt... hmmm

Bár... Te befogadóbb vagy az agyatlanságra, mint én. Mindegy, örülök, hogy tetszett. peace


.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 2.0 - Page 31 Empty
TémanyitásTárgy: 1945   Niwrok írásai 2.0 - Page 31 EmptyHétf. Okt. 09, 2017 11:38 pm

.
1945

Niwrok írásai 2.0 - Page 31 15076710


1945. augusztusában Szentes jegyző-boltos, a családja és a környékbeli falusiak nagy napra készülnek, a Szentes fiú esküvőjére. Az ünnepi előkészületeket azonban két férfi érkezése bolygatja fel, két zsidóé, akik a vasútállomásról két, a papírok szerint illatszeres ládával a falu felé indulnak egy fuvaros kíséretében. Az egy órás út alatt, megelőzve az utazókat, futótűzként terjed a faluban a jövevények híre, és annak nyomán a fenyegetettség, hiszen a deportált helybéli zsidók vagyonát a jegyző és a komái rég felosztották egymás között, hallgatólagos cinkosságban, pecsétes papírokkal, és arról a többségnek esze ágában sincs lemondani. A régi sérelmek, a bűntudat és a kapzsiság egyre csak fokozódnak a lakodalom pálinkagőzében, miközben mindenki azt találgatja, miért jöhettek ezek ketten, és hogyan lehetne mielőbb megszabadulni tőlük, és ebből a bizonytalanságból mindenki máshogy látja a kiutat...

Szántó T. Gábor, aki az alapul szolgáló elbeszélést írta, valami nagyon telibe talált. Ez az időszak, ahol a rádió még frissiben tudósít a Nagaszakit ért amerikai atomtámadásról, amikor a németek már nincsenek itt, az oroszok igazán még nem (bár fel-alá kocsikázik pár orosz katona egy terepjáróval, de a lábát még igazán nem vetette meg a szovjet hadsereg), a túlélő zsidók pedig éppen elkezdenek hazaszivárogni, vélt igényt formálva korábbi vagyonukra, kártérítésre (amit nemrég a Hölgy aranyban mutatott be, hogy a jelenben is mennyire nem működik)... abszolút lenyűgöző érzelmi-társadalmi szempontból. Lehetne azt mondani, hogy ebben a helyzetben testesül meg Rákosi panasza a tízmillió fasisztával épített kommunizmusról, de ebben még csak az ideológia sem nagyon látszik, csak a harácsolás és a dörgölőzés, a felprédált zsidó vagyonokra való görcsös rámarkolás. A változás időszakában aztán ez mindig veszélyes, bizonytalan, félelemmel teli, amikor jönnek az új urak, főleg, ha azok azt ígérik, hogy a javakból mindenki egyenlően kap, és megszűnnek a társadalmi egyenlőtlenségek... Szentesi uram tiszteletreméltó szatócsból meg előbb lehet kulák, a haverjai meg kollaboránsok, mint hogy azt mondhatná bármelyik, "bolt".

Az egyre csak közeledő férfiak "fenyegető" némaságát, titokzatosságát, és az abból eredően bő egy órán keresztül fokozódó feszültséget a helyiek közti konfliktusok tették mozgalmassá. Van, aki -mint az idősb Szentesi és a szövetségesei- fel-alá rohangálnak a faluban, mint a mérgezett egér, hogy hogyan lehetne megtartani a házat, a boltot, amit ebül szereztek. Mások csendes beletörődéssel várják a rájuk Isten által kimért sorsot, a jogos büntetést a bűnrészességükért, még ha csak hallgatással követték is azt el. Van, aki menekül, de éppúgy olyan is van, aki úgy érzi, tiszta lelkiismerettel várhat és teheti a dolgát tovább... hiszen csak az úr cserélődik, a paraszt meg a cseléd az marad, ami volt. És még csak nem is minden vita, veszekedés ered a társadalmi helyzetből, vannak a maguk módján hétköznapi viszályok is, titkolt viszonyok, szerelmi civódások, amiket a helyzet hoz felszínre vagy fokoz fel. A karakterekkel így alapvetően nincs baj, ahogy a köztük zajló beszélgetésekből, szóbeli összecsapásokból is akadnak egészen jók; előbbiből Szentesi depressziós felesége (Nagy-Kálózy Eszter) lett a legemlékezetesebb, akinek minden percét kikölti az ura és az önmaga iránt érzett, bénító undor, utóbbiból meg egy egyszerű "Anyád picsája!" volt a legjobb, egy remekül megírt veszekedés végén kis morbid derültséget keltve a nézőtéren.

Megérdemli a pozitív jelzőket a film látványvilága is. Az elsődleges cél láthatóan az volt, hogy megteremtsék annak az illúzióját, mintha a film valamikor az ötvenes években készült volna, mintha nem késett volna meg ez a fajta feldolgozás és szembenézés vagy hetven évet... és ez kiválóan sikerült. Az egész környezet, a falu, a vasútállomás, a kellékként használt járművek, berendezési tárgyak, a szereplők által viselt ruhát mind-mind egyszerűségükben illeszkednek a korrajzba. Nincsenek sem túlzásba vitt, sem feltűnően hiányzó eszközök, és ha ki is zökkentem a hangulatból, az csak azért volt, mert érdekes volt elidőzni az olyan tárgyakon, mint a vasútállomás telefonközpontja, hogy honnan szereztek egyáltalán ilyet. Hasonlóan kedvelt helyszínem volt a bolt, tele a sok apró üveggel, tégellyel, burákkal, amik között nem csak utánzatok voltak szerintem, hanem eredeti tárgyak is... részben ezért is sajnáltam, ami az üzlettel történt.

Aki esetleg már lepillantott, az joggal kérdezheti, hogy ennyi dicséret után akkor mire fel az alacsony pontszám. Nos, azért, mert ez lehetett volna jó... de nem lett az. Mindezt ugyanis sikerült majdnem kiherélni a zsibbasztóan unalmasra, pontosabban szinte teljesen sterilre és érzelemmentesre vett színészi játékkal, a hangalámondással is felérő párbeszédekkel (Szabó-Kimmel Tamás és Rudolf Péter beszélgetését az aratásnál színitanodák "Így ne!"-óráin kéne mutogatni elrettentő példaként), és a folytonosságot, következetességet igencsak nélkülöző cselekményvezetéssel, ahol többször is azt éreztem, a szereplők nem mozognak az egyes jelenetek között, hanem teleportálnak ide-oda. Sokszor nem érződik az átvezetés az egyes snittek között, nem mindig tiszta, hogy ki mit miért csinál, amire lehetne válasz a helyzetből adódó zavarodottság, de még csak az sem érződik eléggé. A forgatókönyvíró/rendező Török Ferenc (most is) sokkal több figyelmet fordít a művészi beállításokra, a hosszan kitartott képekre (amiket Tarr Béla szelleme leng leginkább körbe...), mint az egyébként kitörni kész érzelmek feltárására. Így aztán van, hogy hosszú másodpercekig tud elidőzni a kamera a közeledő lovaskocsin, a tűzön rotyogó pörköltön vagy egy esőben ázó csigán, és az is, hogy a felakasztott apját a pajtában megtaláló gyerek azzal az érzelmi töltettel szól be az anyjának a házba, mintha csak arról tudósítaná, hogy megjött az ószeres a lomokért.

Minden adott volt ebben a filmben ahhoz, hogy baromi hatásos, a II. világháborúból még fel sem ocsúdó Magyarország sok kétségét, elfojtott érzelmét, napvilágra kerülő titkát bemutató dráma legyen... de a stáb minden igyekezete mellett, talán éppen annak következtében leginkább az a művészet benne, hogy hogyan sikerült ezt ennyire elrontani...

5/10
.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 2.0 - Page 31 Empty
TémanyitásTárgy: Bates Motel - Psycho a kezdetektől S4   Niwrok írásai 2.0 - Page 31 EmptyVas. Okt. 15, 2017 8:09 am

.
Bates Motel - Psycho a kezdetektől S4

Niwrok írásai 2.0 - Page 31 1200x610


Már jó másfél éve nem jelentkeztem ezzel a sorozattal, pedig az egyik kedvencem volt az utóbbi években nézettek között. Lehet ugyanis, hogy voltak kevésbé érdekes részei, mellékszálai, amiket leginkább a kényszer szült, de a Psychoból közismert, bizarr anya-fia páros olyan zseniálisan lett lépésről lépésre bemutatva, hogy igazán sajnáltam volna, ha a sorozat folytatásának kétségessége miatt ez is a félbemaradt tévéműsorok sorát gyarapította volna. Most viszont, hogy már a finálé is elkészült, szívesen merültem el újra Norma és Norman Bates kapcsolatában.

Ahogy eddig is minden évad végén, Norman elmezavara tovább súlyosbodott, most azzal, hogy először maradt tudatánál egy gyilkossága közben, és mintegy külső szemlélőként, iszonyodva nézte végig, ahogy a fejében élő, egyre valóságosabb Norma megöli Bradley-t. A sokkból magához térve aztán Normannal másnap megtörténik az, amitől Norma mindig is félt, vagyis hogy a fiú a zavartsága, agresszivitása miatt elmegyógyintézetbe kerül. Ráadásul hogy a fia már betöltötte a 18-at, így az anyának sokkal kisebb joga és lehetősége van őt saját felügyelete alatt tartani... és valahol ezt belátva gondolkodott el Norma először azon, hogy Normannak jobb helye lenne egy intézetben, ami semmiképpen sem lehet egy állami "diliház", annak minden igényt kielégítőnek kell lennie, amire viszont valahogy elő is kéne teremteni a pénzt. Már csak azért is, mert Norman először viselkedik úgy vele, hogy nem érte aggódik, hanem miatta.

Az évad eleje, úgy az első három-négy rész volt az, ami igazán remekül sikerült. Kellemesen feszült helyzeteket eredményez ugyanis az, hogy Norman nem tudja megkülönböztetni a valós és a képzelt Normát, így a fiú azt hiszi, hogy az anyja követte el a gyilkosságokat, ő csak szemtanú volt, és ettől háromszorosan is összezavarodik. Egyfelől abban a tudatban él, hogy Normát neki kell megvédenie a titkolózással, másrészt dühös is az anyjára azért, mert az ő igyekezete és szeretete ellenére rá akarja kenni a dolgokat, harmadrészt pedig az, hogy egyre inkább úgy tűnik számára, Norma nélküle teljesebb, boldogabb, kiegyensúlyozottabb életet tudna élni, és ez a hálátlanság és féltékenység még inkább megőrjíti. A sok tévképzet között pedig ebben pont igaza van, némely epizódokból már tényleg csak a hajnali madárcsicsergés hiányzik, annyira idillire van véve a figura, ahogy Norma, felszabadulva Norman és a csődhelyzet okozta állandó feszültségtől, pitét süt meg függönyt varr, hogy az ódon, baljós házat egy kicsit kicsinosítsa. Ugyan alapvetően nem ezt a hangulatot várnám a Bates Motel címen futó sorozattól, de az a pár rész, ameddig tart, igazán kijárt Normának.

Kettejük kapcsolata az eddigiekből építkezve végre van annyira kidolgozott és összetett, hogy nem nagyon van szükség egyéb támasztékokra. Ennek megfelelően nincs több rizsa, nincs több fűtermesztős-gengszteres párhuzamos történet, nincs több "Vice Pine Bay". Illetve ami van, Bob Paris könyvelőjének kincskeresése a mosott pénz után, a DEA nyomozása, meg ahogy Chick Caleb után kérdezősködik, szóra sem érdemes, sem hangulatában, sem jelentőségében. Pusztán csak azt a célt szolgálják, hogy legyen egy kis feszültség az évad középső részében, amíg Norman nincs otthon, és a múltról beszélget a pszichológussal, a maradék mellékszálak meg arról szólnak, hogy a mostanra szükségtelen, de legalábbis útban levő karaktereket valahogy kimeséljék a sztoriból (bármennyire kedvesen is hozták őket össze, ennek előfutára volt az is, hogy Emma és Dylan most már hivatalosan is egy párt alkotnak). A cél méltányolható volt, hiszen sosem szabad és lehet elfelejteni ennél a sorozatnál, hogy a végkifejlet közismert, és abban nincs szó sem Dylanról, sem Alexről, és azt is lehetett tudni, hogy mi lesz Norma és Norman sorsa... a megvalósítás viszont már kevésbé, mert emiatt az évadzárót eléggé összecsapottnak éreztem.

Pedig alapvetően a sorozat stílusával, kellékeivel és díszleteivel továbbra is elégedett voltam. A motel épülete ugyan már teljesen jelentőségét vesztette -amúgy sem nagyon van vendég az autópálya miatt, akkor is csak azokat látni, akiket a forgatókönyv megkövetel-, a ház ezzel párhuzamosan több jelenetben szerepel, sokkal koncentráltabb ettől a film. A favorit a színészek között természetesen továbbra is Vera Farmiga, aki még mindig jól hozza a kettősséget: a kedves vagányságot, amitől olyan megmosolyogtatóak lesznek a csípősebb beszólások is, és az anyakénti küzdelmét, ami akár a tények teljes kizárását és tagadását is magába foglalhatja. Freddie Highmore sokat javult az első évad óta, igaz, a cselekmény is segít neki annyiban, hogy inkább a csendes őrült szerepét osztották rá az évadban, és nem az őrjöngőét... ami már csak azért is volt jó döntés, mert Norman éppen ettől lesz fenyegető, hogy nem tudni, mikor jön a "rövidzárlat". Max Thierot és Olivia Cooke jól játszanak, de érződik azért, hogy az ő rúdjuk már kifelé áll a sorozatból, viszont hozzájuk kötődik, hogy milyen furcsa volt látni, ahogy az általában gengsztereket, verőlegényeket alakító, érces hangú Andrew Howard az aggódó apát hozza. Akivel továbbra sem tudok mit kezdeni, az Nestor Carbonell, aki végig úgy néz ki, mintha kihúzták volna a szemét fekete szemceruzával, és ez az óegyiptomi stílus folyton bökte a szemem.

A Bates Motel eddig négy évadon át bonyolította, színesítette, magyarázta és bővítette Norman és Norma Bates kapcsolatát, és a végig magas színvonal után pont a kritikus pillanatban botlottak meg annyira, hogy a finálé már jócskán az átlagos szint alá csúszott. De bár minden sorozatban ilyenek lennének a gyengébb évadok! Aztán majd meglátjuk, hogy ez trend-e innentől vagy csak pillanatnyi elmezavar... mert van ez tovább is...

7,5/10
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 2.0 - Page 31 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Niwrok írásai 2.0 - Page 31 EmptySzer. Okt. 18, 2017 11:55 am

Niwrok írta:
.
Kártyavár / House of Cards S5

Underwoodék csúcsokat ostromló, de ingatag alapokon álló karrierje helyett a sorozat volt az a "kártyavár", ami most összedőlt, de legalábbis bedőlni látszik. Szeretném azt hinni, hogy csak a "Watch out for each other, and yes, watch each other." mondatból sugárzó borzongás és felfokozott várakozás miatt mondom, de ez nem csak az eddigi legrosszabb évad a sorozatban, hanem egyszerűen rossz. Nagyon remélem, hogy a gárda összekapja magát, mert hiába az "It's my turn!" izgalma, legközelebb nem leszek ilyen elnéző, még ha nézőnek egyelőre meg is maradok.


6/10
.

Azt hiszem, most lesz az első alkalom, hogy föléd pontozok... de nekem ez qrvára tetszett. peace

Írás hamarosan. Wink
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 2.0 - Page 31 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Niwrok írásai 2.0 - Page 31 EmptySzer. Okt. 18, 2017 6:51 pm

R2-D2 írta:
Niwrok írta:
.
Kártyavár / House of Cards S5

Underwoodék csúcsokat ostromló, de ingatag alapokon álló karrierje helyett a sorozat volt az a "kártyavár", ami most összedőlt, de legalábbis bedőlni látszik. Szeretném azt hinni, hogy csak a "Watch out for each other, and yes, watch each other." mondatból sugárzó borzongás és felfokozott várakozás miatt mondom, de ez nem csak az eddigi legrosszabb évad a sorozatban, hanem egyszerűen rossz. Nagyon remélem, hogy a gárda összekapja magát, mert hiába az "It's my turn!" izgalma, legközelebb nem leszek ilyen elnéző, még ha nézőnek egyelőre meg is maradok.

6/10
.

Azt hiszem, most lesz az első alkalom, hogy föléd pontozok... de nekem ez qrvára tetszett. peace
Írás hamarosan. Wink


Nyilván az arányok meg a hangulatok lehetnek mások, de ha legalább a Thomasszal történtek miatt nem jött rád a hányinger, akkor most nincs miről beszélnünk Laughing Twisted Evil !
Komolyan, mint egy elb*szott Trónok harca fuck off !

.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 2.0 - Page 31 Empty
TémanyitásTárgy: Okja   Niwrok írásai 2.0 - Page 31 EmptyVas. Okt. 22, 2017 9:36 am

.
Okja

Niwrok írásai 2.0 - Page 31 Oj10

(film)   - Ez histórikus!
(én)     - Nem, ez hisztérikus...



Talán az egyik legmegosztóbb film az elmúlt években errefelé a Snowpiercer volt, a jégvilágban robogó, poszt-apokaliptikus vonat, aminél a társadalomkritika és annak szimbólumai mindenkinél eltérő mértékben fértek bele a sajátos forradalom keretei közé. Joon-ho Bong új filmje hasonló témákat feszeget, ezúttal az élelmiszeriparra kiélezve... de ami a látványt és a cselekményt illeti, ha lehet, még kevésbé fogta vissza magát...

A Mirando vállalat az új igazgató, Lucy vezetésével radikális változtatásokkal igyekszik javítani a cége renoméján, ami élelmiszeripari vállalatként génmanipulációval, kizsákmányolással, az állatok jogait semmibe vevő feldolgozási módszerekkel és a kapzsiságával vált hírhedté. Ennek keretében egy frissen felfedezett állatfaj, a világ élelmezési és környezeti krízisét jelentősen javítani képes "szupermalac" lehetőségeit akarják vizsgálni. A "szupermalac" minden eddigi állaténál kisebb ökológiai lábnyoma és tetszetős külleme remek alap egy reklámkampányra, melynek része, hogy versenyt rendeznek a világ 26 régiójából kiválasztott gazda között, és akinek tíz év gondozás után az állatát kiválasztják, annak óriási díjat adnak át a Mirando nagyszabású ünnepségén. Köztük van egy öregember is, aki az alig öt éves lányunokájával él egy Korea hegyei között eldugott kis házban. A tíz év elteltével egy kutatócsoport járja körbe a gazdákat, köztük a koreai helyszínt is, ahol az Okjának elnevezett szupermalac és a vele együtt tinivé cseperedő Mija boldog gondtalanságban töltötték az eltelt időt. A nagypapa ezalatt mindvégig titkolta, milyen tervei is vannak a kutatóknak Okjával, és amint ez Mija tudomására jut, mindent megtesz annak érdekében, hogy megszabadítsa egyetlen barátját a neki szánt sorstól, akár egyetlen kislányként is szembeszállva egy globális vállalattal... ami elsőre elég esélytelennek tűnik, de Mija ebben nem várt segítőket kap...

Mintha csak önmagában testesülne meg, Bong is a Mirando koncepcióját kívánta az Okjával megvalósítani: képmutatással és illúziókkal eltakarni a defektusokat, hogy szinte az alapjaitól kezdve minden korhad és rohad. A film megpróbál olyan kényelmetlen témákat feszegetni, mint a legkevésbé sem fenntartható húsipar kérdései, az előállítástól elkezdve egészen azokig az emberekig, akik nem tudják, de nem is akarják tudni, hogy milyen utat jár be egy szelet hús, amíg ők azt tálcázva-fóliázva megveszik a szupermarketben. De mindezt a stáb beletömködte egy kvázi mesejáték keretei közé, sok, humornak álcázott blődséggel, nehogy bárki szórakozásában korlátozva legyen. Ezt már rögtön a Mirandos bevezetőt követő fél órában sikerült csúcsra járatni, amiből húsz perc arra megy el, hogy ez a vizilómalactehén össze-vissza hömbölödik, még akkor is aranyosnak próbálják eladni, amikor folyik a taknya meg a nyála, esetleg szarik, és egyben mindenféle veszélyes kalandokkal és összeborulásokkal próbálják azt is érzékeltetni, hogy Mija és Okja mennyire összenőttek a tíz év alatt. És ezzel csak pár perces szakaszokra állnak le a filmben, csak egy-egy kiszólás erejéig, egyébként meg megy az állatvédők új generációjának, az A.L.F.-nak a bénázása, az előkészületek a hülye parádéra, vagy éppen a gyárlátogatás egyesek számára talán kiábrándítónak ható képei (én speciel eddig is tudtam, hogy a csirke nem magától esik szét alkotóelemeire, ahogy azt is, hogy a legtöbb "tanyasi" csirke a kurkumától sárga, és nem azért, mert egész életében a virágos mezőn labdázott a többi baromfival). Nekem meg éppen ezek jöttek be a legjobban (az a "fordítási hiba" például remek volt), mert ebből is látszott, komolytalanul előadni egy komoly témát még lehet jó szatíra, de elkomolytalankodni még a komoly témákat is csak idétlenséget szül.

A kevés apróbb pozitívum mellé igazából csak a színészek miatt tudok egy piros pontot beírni. A mellékszerepek között is akad egy-két kedves ismerős, Shirley "Hisztis Myrthil" Henderson, Steven "Glenn" Yeun, és a mindig profi Paul Dano is közéjük tartozik, de azon kívül, hogy szinte minden szereplő magas fejhangon beszél, senkivel nem volt nagyobb bajom. Ez meg úgy tűnik, az ázsiai filmek egyik velejárója, hogy a szereplőknek muszáj úgy tenniük, mintha most léptek volna ki egy rajzfilmből. Ezüstérem jut csak Tilda Swintonnak, hiába kellett kettős szerepben is helyt állnia a Mirando-ikrekként, de ő például szerintem ugyanúgy túlzásba esett, mint a Snowpiercerben; pszichopata üzletasszony helyett inkább tűnt mesébe illőnek, skizofrén boszorkányként. Aki viszont magasan az aranyat nyerte, az Jake Gyllenhaal, aki elég beleéléssel tudta játszani a kék forrónaciban feszítő, Pampalini-szerű Wilcoxot ahhoz, hogy egyszerre visszataszító, és mégis rettenetesen vicces is legyen egyszerre.

Az Okja leginkább a 101 kiskutya és a King Kong génmutációs keveréke, ami az elcsépeltebb mondanivalóban, az ötlettelenebb szimbólumokban, az őrültebb megvalósításban és a ripacsabb karakterekben is csak visszalépett az elődjéhez képest, és mindezt egyedül azzal próbálja kompenzálni, hogy Mija és Okja is "cuki". Akinek ez elég, az biztos jól fog szórakozni, de én ennél többet várok egy filmtől, mert ezt megkapom akkor is, ha kimegyek egy tanyára kismalacokat meg bocikat simogatni, és ott játszok az "étellel".


4,5/10
.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





Niwrok írásai 2.0 - Page 31 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Niwrok írásai 2.0 - Page 31 Empty

Vissza az elejére Go down
 
Niwrok írásai 2.0
Vissza az elejére 
30 / 66 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 16 ... 29, 30, 31 ... 48 ... 66  Next
 Similar topics
-
» Niwrok írásai 1.0
» Niwrok írásai 3.0
» R2-D2 írásai 4.0
» R2-D2 írásai 2.0
» Remo írásai

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: