HomeCalendarGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Niwrok írásai 2.0

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 16 ... 29, 30, 31  Next
SzerzőÜzenet
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2412
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: A hatos / SIX S1   Szomb. Szept. 09, 2017 8:48 am

.
A hatos / SIX S1




"Mind over body."

Hogy az ismeretterjesztő csatornák is reagáltak a nézői igények változására, és mindenféle fél-reality-kkel töltik ki a műsoridejüket, az nem lehet meglepő annak, aki mostanában odakapcsolt egyre. A mi szempontunkból azonban érdekesebb, hogy ők sem akartak kimaradni a sorozat-boomból, és egyre többen egyre gyakrabban illusztrációkat kezdtek gyártani olyan történelmi dolgokról, amit egy szakértő is elmondhatott volna, csak sokkal kevésbé látványosan. A legismertebb szerintem ezek közül talán a Vikingek, de itt is előkerült már pár ilyen (pl.: Harley and the Davidsons, amit hirtelen megtaláltam), és egyre több van, olyanok is, amik már illusztrációnak sem akarnak látszani, csak mondjuk egy akció-dráma minisorozatnak kommandósokkal.

A SEAL Team Six az USA tengerészgyalogságának elit terrorelhárító részlege, hasonló feladatokkal, mint a Delta Force. Az egyik osztagukat, bármennyire is kiképzett katonákról van szó, igencsak megviselte korábbi vezetőjük, kiképzőjük kilépése és annak körülményei. A csapat két évvel korábban, Afganisztánban végrehajtott támadása során ugyanis a küldetés kudarca felett érzett dühében Richard ("Rip") agyonlőtt egy amerikai születésű dzsihádistát, aki addigra már megadta magát, és a vele levő másik "rongyost" csak azért nem, mert a társai megakadályozták ebben. Noha ez a részlet kimaradt a hivatalos jelentésekből, az osztagban a halált jelentő bizalmatlanság és Rip labilis állapota miatt a parancsnok távozott a tengerészgyalogságtól, a csapat vezetését Joe ("Bear") vette át. Amikor viszont a csapat hírét veszi, hogy Nigériában a Boko Haram iskoláslányokat, a tanítójukat és cégvezetőket rabolt el a testőrükkel együtt, és hogy ez a zsoldos talán a mostanra lecsúszott, kiégett Rip lehet, egyfelől a taktikai érdekekből, másfelől bajtársi kötelességből akciót szerveznek a kimentésére. Ezzel viszont nem csak afrikai fundamentalisták kisebb seregével, de a dzsihádistákon belül feltörekvő Michaellal és az afgán akció megszökött célpontjával, Muttaqui emírrel is szembekerülnek.

Érdekes volt, ahogy a címbeli "six"-nek többféle jelentést is találtam a sorozat nézése közben, és ez nagyjából le is fedi azokat a szempontokat, amik meghatározzák magukat a katonai részeket. A részleget is ugye ezzel a darabszámmal jelölik (ami azért érdekes, ahogy olvastam, mert megtévesztésül kapott ilyen magas számot az addig meglevő két(!) részleg után), jelenti az osztag létszámát, de a sokszor hangoztatott "I've got your six!" -amit lazán "Fedezlek!"-nek is fordíthatnánk- egyben azt az összetartást is kifejezni, ami mindenek felett álló ezeknek a katonáknak. Mert ugyan az akció hivatalosan az elrabolt túszok kiszabadításáért zajlik, de a lényeg mindenki által elismerten az, hogy Rip-et kihozzák, és ha mellesleg belefér, akkor a többieket is. Talán kicsit elnagyoltabb látványvilággal, és egy kicsit visszafogottabb mennyiségű akcióval, de amúgy ez a rész simán hozza egy Válaszcsapás-évad vagy a 13 Hours: Benghazi szintjét, annyiból meg még talán összetettebb is, hogy itt az áldozatok és a támadók oldaláról is bemutatásra kerül a túszmentő akció. Így aztán azt is látni, ahogy a Boko Haram terroristái megalázzák és erőszakolni viszik a "szajhákat" -akik attól szajhák, hogy 12-13 évesen olvasni tanulnak, ahelyett, hogy férjhez mentek volna, "ahogy kell"-, meg azt is, hogy Michael hogyan próbálja kiépíteni a pozícióját a szervezeten belül, hogyan próbálja hatékonyabbá tenni a toborzást, hogy ő lehessen az emberarcú terrorista...

Azért hangoztatom folyton, hogy a "katonai részben", mert ez az összetartás a tagok között a magánéletükbe is átszivárog, és az is jelentős szerepet kapott az évadban. Aki persze egy ilyen témájú filmet is látott (mondjuk az Amerikai mesterlövészt vagy a Bombák földjént), annak persze semmi újdonság nem lesz abban, hogy ezek többségében arra futnak ki, hogy a katonák a sok halál után mennyire nem találják a helyüket otthon, mennyire csak a harcmezőn vannak elemükben. Hogy a gyerekeik már nagyon meg sem ismerik őket, de ha igen, akkor sem túl sok tekintélyük van otthon, hogy az asszony folyamatosan azzal piszkálja őket, hogy be kéne már ülni az íróasztal mögé a biztosabb pénzért, amit a biztonsági cégek kínálnak, vagy éppen az élmények őrlik fel őket, és válnak olyan kiállhatatlan alkesszá, mint Rip. Ebben elég nagyok az aránytalanságok, mert "Bear" mellett Caulder (aki a negyvenhez közel is úgy viselkedik, mintha húsz lenne, és ő lenne a szörfisten csajozógép, közben meg tinédzser lánya van) és Ortiz (ő a latin macsó, csak éppen otthon veszi fel a házimamusz formáját) még úgy-ahogy be lett mutatva, és Buck meg Chase is megkapja a maga 15 perc "hírnevét", de például ahhoz képest, hogy alapember, "Fishbait"-ről nem derül ki semmi, csak hogy ő az arab beépülős ember a csapatban. Joe, vagyis "Bear" viszont annyi teret kap, mint a többiek együttvéve, de nem véletlenül és nem is hiába: mint az osztag vezetőjén, és úgy, hogy otthon sem minden fenékig tejföl, a legtöbb felelősség és kétség az ő vállán van, úgy, hogy néha pillanatai vannak dönteni, és úgy, hogy a dilemmák akár a társai halálát is jelenthetik. Míg a többiek egy-két problémával néznek szembe, ő megkapja az egész csomagot egyben, ahogy szép sorban megkérdőjeleződnek a harctéri döntései, a tetteinek az erkölcsi helyessége, a férfiassága, az alkalmassága, a kép, ami Ripről, mint a parancsnokáról és kiképzőjéről élt benne, amellett, hogy a többszöri próbálkozás után megszületett kislányát is gyászolja. Barry Sloane pedig mindent beletett ebbe az alakításba, a vidámabb pillanatok félszeg mosolyát éppúgy, mint a feszült percek elfordított tekintetét is... Kedveltem más szereplőket is a sorozatban, de szerintem ez igazán Bear filmje, utána csak jóval lemaradva jöttek mondjuk a második helyen Ortizék és Juan Pablo Raba (akit mostanában nagyon megtaláltak az amerikai sorozatok a latino karakterekre).

Bár az előzetese alapján nem sokkal tűnt többnek, mint egy Válaszcsapás-klón hivatásos terrorelhárítókat középpontba állítva, a rövid, precíz kommandósakciók és az elraboltakkal történtek mellett a katonák közti viszonyokra, a magánéleti problémáikra legalább akkora hangsúlyt fektetett a History Channel, így akciósorozatként és drámaként is megméretődött és helyt állt a SIX. A maguk módján kedvelhető csapatról van szó, szívesen nézem majd a folytatást, főleg, ha az évad lezárása szerint az akció sokkal személyesebb, az ellenfél pedig sokkal közelebbi és megfoghatatlanabb lesz, mint ami az első évadban volt.


7,5/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2412
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: The Invisible Guest / Contratiempo   Hétf. Szept. 11, 2017 5:02 pm

.
The Invisible Guest / Contratiempo



A sokszor emlegetett nemzetköziséggel együtt azért nekünk is vannak kedvenceink a nemzetek filmjei között, és talán nem csak a saját nevemben beszélhetek, ha a spanyolokat valahova az élre teszem. Remek filmeket láttunk tőlük eddig, viszont a FilmFórumon igazán csak Artu értekezett róluk úgy másfél éve, akkori felzárkózásának jegyében, azóta kevés akadt. Nekem meg bármennyire is tetszettek, inkább csak rövid zanzákra futotta belőlük (mert nem akartam túl sokat elárulni róluk), illetve jó részét azelőtt láttam, hogy ide írni kezdtem volna. Oriol Paulo új filmje kapcsán azonban talán sikerül pótolni, jobban átadni valamit ebből a rajongásomból, mert bár talán a Contratiempo nem olyan átütő és zseniális, mint az El Cuerpo vagy a Los Ojos de Julia, attól még egy remek darab.

Adrián Doria sikeres embernek számít mind a szakmájában, mint a magánéletében. A cége gyümölcsöző együttműködés elé néz távol-keleti partnereivel, feleségével pedig nemrég született meg a kislányuk. Adrián azonban most mégis gyilkosság vádjával néz szembe, azzal, hogy megölte a szeretőjét, Laurát. A rendőrség vizsgálata alapján a körülmények többsége a férfi ellen szól, leginkább az, hogy a hotelszoba, ahol Adriánt a holttest mellett találták, belülről volt bezárva, és még az ablakai is be voltak reteszelve. Így nehezen hihető számukra az a vallomás, amit Adrián tett, hogy a szobában volt egy harmadik személy is, elbújva, aki őt leütötte, Laurát pedig megölte, és aki szerinte egy zsaroló volt, aki a viszonyukról tudomást szerezve, annak kiteregetésével fenyegetve akart pénzhez jutni... hiszen "feltételezett támadó" semmi nyomot nem hagyott, és a vizsgálatok szerint ki sem tudott volna jutni a szobából. Most, egy nappal a tárgyalása előtt Adrián egyetlen esélye a felmentésre, hogy sikerül egy olyan védelmi stratégiát felépítenie az ügyvédje, Félix által megbízott jogi szakértővel, Virginiával, ami megáll az ügyészség bizonyítékai előtt is. A megbeszélésre érkező Virginia azonban már az elején egyértelművé teszi, hogy nem hiszi el a zsarolós történetet, és előáll egy olyan teóriával, ami szerint Adrián ezzel a vallomással egy olyan bűntényt akar leplezni, ami jóval előbb történt... és ennek hatására a férfinak sem marad más választása, mint hogy újabb és újabb részleteket fedjen fel a nő előtt azokból az eseményekből, amik a bezárt szoba rejtélyéhez vezettek.

Elismerem, kicsit bonyolultnak hathat így elsőre, de az alaphelyzet összefoglalása kedvéért sok olyan dolgot is elmondtam, ami folyamatában derül ki, hiszen a néző azon a ponton kapcsolódik be a cselekménybe, amikor Virginia megérkezik Adriánhoz. Ennek megfelelően a film valós időben végig Adrián lakásán játszódik (a felesége természetesen a viszony kiderülésekor elhagyta), és mindössze kettejük beszélgetéséből áll, mellékesen pedig azokból képekből, amik az Adrián által elmondottakat illusztrálják, kvázi visszaemlékezésekből, amikből majd az ügyvédek összerakhatják a védelmet. Ez pedig azt jelenti, hogy egy különleges szópárbaj zajlik kettejük között, amiben Adrián próbál minél kevesebbet elárulni még akár Virginiának is, a nő pedig, az ügyész szerepében, próbálja megtalálni azokat a "lékeket", amelyek a leendő vallomásában börtönnel fenyegethetik Adriánt, illetve kibővítse az elhangzottakat olyan részletekkel, amiket ha ő a forrásain keresztül megtudott, akkor akár az ügyészség is megtehette ugyanezt, és amik szétzúzhatják az Adrián által felépített féligazságokat. Jelképes szövetségük ellenére is a viselkedésük sokszor ellenséges, hiszen Adrián számára sem kényelmes, hogy egyre jobban meg kell nyílnia a nő előtt, de Virginia többször is meg tudja győzni arról, hogy ez szükséges a stabil védelemhez, hiszen Adrián felmentésének egyetlen kulcsa, ha sikerül hihető magyarázatot találniuk arra, kinek állt érdekében és lehetőségében "bemártania" Adriánt.

A stáb pedig képes volt ennek a nyomozásnak és vallatásnak is beillő beszélgetésnek mind a feszültségét, mind a látványvilágát magas szinten megvalósítani. Voltak szakaszok, amik ugyan elültek, főleg az eleje, hiszen a nagyobb időtáv és a sok apróság miatt sokáig, majd a film feléig tart bemutatni az alaphelyzetet, amit aztán Virginia és Adrián közös erővel megpróbálnak "gömbölyűbbre" faragni... és a végét is egy hangyányit hosszabbra húzták a kelleténél. Pár, a kelleténél hihetetlenebb véletlent és a hotellel egy kicsit túlbonyolított szitu mellett is a történet izgalmasan összetett, kb. a bevezetőben említett két film színvonalát lehet várni, merthogy azokat is Oriol Paulo írta. A látottakat pedig az operatőr letisztult, mégis látványos munkája teszi kellemessé, amik közül is kimagaslik az a kép, ahogy először megmutatják a hegyi hotel monumentális épületét, ami a Ragyogásban még jobban elmenne, mint az eredeti.

Thrillerként, krimiként és drámaként is megállja a helyét a Contratiempo, aminek az igazi veleje abban rejlik, hogy ugyanazt az eseményt, ugyanazokat a sarokpontokat egy történetben hányféleképpen lehet elmondani, amikor mindössze egyetlen ember beszámolója alapján ismerhetőek meg azok. A hibája meg talán csak annyi, hogy nem ezt láttam a többi előtt, mert azokhoz képest picit gyengébbnek találtam... leginkább azért, mert a fordulatok egy része nem volt éppen kitalálhatatlan.

8/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2412
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Outcast S2   Szomb. Szept. 16, 2017 8:37 am

.
Outcast S2




Amikor az Outcast első évadáról írtam, nagyjából az volt a konklúzió, hogy azt a sajátos háttere miatt (túlvilági lelkek által titokban megszállt kisváros) kifejezetten izgalmasnak tartom, de a cselekmény olyan szinten tömve van mellék- és vakvágányokkal, amik könnyen kisiklathatják a kevésbé türelmeseknél és elnézőknél a tartalmat is. Pedig a világ, amit a sorozat megteremtett, érdekes volt, részemről még a TWD-énél is; az összehasonlítás meg ugye azért áll, mert mindkettő Robert Kirkman képregényén alapul. Ott egyre inkább probléma lett, hogy a zombik már csak puszta eszközök, amik vagy egy kerítés tövében csápolnak látványelemként, mint a kapunyitásra váró bérletesek egy goa-fesztiválon, vagy mint a konyhamalac, felzabálják a felesleget, akik csak útban vannak Rickék történetében. Itt viszont az akár démonnak is nevezhető entitások (én legalábbis így hívom majd őket) olyan furcsa szimbiózisban élnek együtt az emberekkel, hogy ahhoz talán csak a Burkot tudnám példaként hozni, vagy a Stepfordi feleségeket... egy sokkal darkosabb, kevésbé YA Burkot, még az invázió első napjaiból, illetve egy Stepfordit kevesebb robottal és pitével, ellenben több fekete nyálkával. Mert az első nyílt összecsapás után azért jól látszott, mire is megy ki a kalapos öreg eddig a színfalak mögött szövögetett terve...

De az egyszeri néző biztos, hogy nem az új évad első pár részéből fogja ezt jobban megismerni, mert az leginkább a sebek nyalogatásáról szól, a maga melankolikusan lassú módján. De amíg a többségnek megvan az a mentsége, hogy egy, az ebbe a világba érkezéstől megzavarodott démon hatására követték el, amit tettek, az igazi kitaszítottá vált ex-lelkésznek, Andersonnak nincs ilyen, ő felelőssége teljes tudatában kénytelen szembenézni a gyújtogatással és annak tragikus következményeivel. És ezzel együtt lesz talán neki könnyebb, mert ő tudatosan cselekedett, míg a sorozat eddigi gerincét éppen azoknak a karaktereknek a kétségei, bűntudata és rémülete adja, akik nem voltak irányításában saját tetteiknek, az elkövetett szörnyűségeknek, és Allison mellé most már Megan is feliratkozott erre a listára Kyle környezetéből. Ahogy pedig az események hatására egyre kevésbé lehet őrülettel, elmezavarral vagy idegrohammal magyarázni a történteket, úgy kénytelenek egyre többet elfogadni az egész démonos-megszállós történetből, bármekkora képtelenségnek tűnik is, amiből aztán egy kis ízelítőt az évad közepén már a fél város is megnézhet, mint a moziban.

Az mindenesetre látszott már nagyjából a második-harmadik rész körül, hogy Kyle igazán elszánt és harcias szövetségesre talált a sheriff személyében. Míg a többségnek jó volt a megalkuvás, hogy a démonok igazából nem zavarnak sok vizet "néhány" eltűnést vagy gyilkosságot leszámítva, félve attól, hogy mire lennének képesek, ha magukra haragítanák őket, vagy nem tartották olyan jelentősnek a problémát, vagy éppen még ki is élvezték az előnyét annak, amit kaptak (Lenny), Byron a teljes megtisztítást tartaná célravezetőnek... és idővel nem csak ő. Sőt, ez a kis "Auror-brigád" egyre bővül, ahogy az eddig egyedinek, Kyle családjára korlátozódónak tűnő dolgokról kiderül, hogy itt bizony sokkal messzebb és mélyebbre vezetnek a szálak, és hogy egyszer már Rome kénytelen volt elszenvedni egy betörési kísérletet az alvilágból, amit akkor drasztikus módszerekkel sikerült csak megakadályozni. Ezeket olvasva persze milyen jó lenne azt gondolni, hogy csak a "jók" toboroznak, de az alig több, mint a létszám kiegyenlítésére tett kísérlet. Sidney is egészen tisztesség sereget állított össze, közvetlen asszistensének meg megtette a környék legnagyobb szociopatáját, és hiába az eddig szépen levezényelt beszivárgás, ha éppen ez utóbbi már a sajátjai között is nézeteltérésekhez vezet. Mert igazából a démonok némelyike egész jól érzi magát földi körülmények között, nem kívánkoznak vissza a kénköves pokolba, és azzal sem szívesen dekorálnák ki Rome-ot az oly sokat emlegetett Összeolvadás keretében, így a többszörösen is egyre gyengülő Sindey nem csak Kyle-lal, hanem a belső ellenállással is kénytelen megbirkózni.

Ez a stílusváltás jó alapot szolgáltatott az író Kirkmannak és a stábnak, hogy egy számukra sokkal kényelmesebb irányba vigyék el a hangulatot, de ehhez nem egyszer kellett durván belenyúlniuk a sztoriba. Hogy némely jelenetek mennyire erőltetettek, arra talán a legjobb példa, hogy az előző évadnak úgy lett vége, hogy Kyle és a lánya elhagyták Rome-ot, a mostani meg azzal kezdődik, hogy visszajönnek, de úgy, hogy talán órák sem teltek el, mert a rendőrség még akkor ér ki a kiégett lakókocsihoz... és erre nagyjából az a magyarázat, hogy "Csak!". Értem én, hogy az sem volt egy ideális állapot, ahogy a háttér felépítéséhez szükséges tucatnyi szál szétfutott az első évadban, de most az önmagukba visszatérő hurkok és a szinte ipari varrógéppel elvarrt szálak csak az egyszerűsítésről szólnak. Az évad első fele gyakorlatilag eldózerol mindent az alapokon kívül, mintha Kirkman rájött volna, hogy ez a sok macera a öntudatlanságban elkövetett tettekről, a vallási kérdésekről és a családon belüli erőszakról mégiscsak túl bonyolult lesz, és sokkal jobb lenne csak fenyegetően üres tekintetű városlakókat mutogatni a műsoridő nagyobb részében, egy-két hadnagyot kinevezni a leendő szembenállásban, némi családi és múltbeli háttérrel érdekesebbé tenni azt, aztán egymásnak ereszteni mindenkit, mint egy arénában... az már egyszer úgyis bevált... A látványvilága vagy a minősége ettől nem változott a sorozatnak, azokkal szemben eddig sem nagyon volt kifogásom, de az biztos, hogy gondolkodni már nem kell annyit rajta.

A sorozat dinamikájának mindenképpen jót tett, hogy ez a furcsa pokoli hadjárat kilépett a színfalak mögül, és az emberek kénytelenek ezzel éppúgy szembeszállni, mint egyáltalán szembenézni. Viszont a küzdelem motívumai meglehetősen sablonosra sikerültek, és butaságban sincs hiány (mert igen, egy elhagyatott lakókocsi 30 évig ugyanúgy marad, és a külvilágot, például az FBI-t sem látszik zavarni, hogy egy ilyen kisvárosban a hét minden napjára jut vagy két hulla...). Ahogy egyre véresebbé válik a szembenállás, a nehézfegyverek előkerülésével meg egyre közelebb kerülünk egy démonos TWD-hez, úgy a szereplőknek egyre kevesebb idejük van akár egy gyilkosság után is lelkizni, amit az első évadban kétségtelenül túlzásba vittek, de ez a tudat sem vigasztal azért, hogy a hiányával az Outcast az egyik különlegességét vesztette el.


6,5/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3537
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Vas. Szept. 17, 2017 2:22 am

Niwrok írta:
.
Outcast S2


A sorozat dinamikájának mindenképpen jót tett, hogy ez a furcsa pokoli hadjárat kilépett a színfalak mögül, és az emberek kénytelenek ezzel éppúgy szembeszállni, mint egyáltalán szembenézni. Viszont a küzdelem motívumai meglehetősen sablonosra sikerültek, és butaságban sincs hiány (mert igen, egy elhagyatott lakókocsi 30 évig ugyanúgy marad, és a külvilágot, például az FBI-t sem látszik zavarni, hogy egy ilyen kisvárosban a hét minden napjára jut vagy két hulla...). Ahogy egyre véresebbé válik a szembenállás, a nehézfegyverek előkerülésével meg egyre közelebb kerülünk egy démonos TWD-hez, úgy a szereplőknek egyre kevesebb idejük van akár egy gyilkosság után is lelkizni, amit az első évadban kétségtelenül túlzásba vittek, de ez a tudat sem vigasztal azért, hogy a hiányával az Outcast az egyik különlegességét vesztette el.


6,5/10
.

Igen, erre már év elején felkaptam a fejem, tervezem is majd valamikor - hátha nekem jobban bejön a démonosdi. Az Odaátban működik. Smile


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2412
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: A dán lány / The Danish Girl   Szer. Szept. 20, 2017 9:52 pm

.
A dán lány / The Danish Girl




Einar Wegener elismert, a társasági életben népszerű festő volt az 1920-as évek Dániájában, aki a művészekre jellemző bohémsággal, de nagy szeretetben élt együtt a feleségével, Gerdával, aki szintén kiváló portrékat készített. Részben a sikertelen gyermeknemzési próbálkozásaik, részben a talán játéknak induló apróságok miatt azonban egyre inkább felszínre tört és teret követelt magának Einar és Gerda életében a férfi azon bizonytalansága, hogy nem érzi jól magát a saját bőrében. Mindketten egyre inkább felfedezték, hogy Einar a nőies dolgokhoz vonzódik, hogy női ruhákban érzi jól magát, és bármit is próbáltak ennek gyógyítására, kezelésére, vagy akár csak kordában tartására, a helyzet mindkettejük számára kezdett elviselhetetlenné válni. Ezért amikor Einar tudomására jut egy kísérleti módszer, amivel egy specialista a problémáját kezelni tudná, súlyos dilemmákkal kell szembenéznie.

Bár a film ennek a kérdésnek társadalmi vetületével is foglalkozik, a megvetéssel és az utálattal (annak ellenére, hogy a művészek között Einar azért egy elfogadóbb, de legalábbis figyelmetlenebb közösségben élt), vagy a korabeli elmeorvosi módszerek kezdetlegességével, önhittségével és korlátoltságával, valójában Einar és Gerda kapcsolatáról szól, annak szán igazi mélységet. Van is ebben potenciál bőven. Einar esetében természetesen ez az állapotával van összefüggésben, ahogy próbálja elhelyezni magát a társadalomban, megérteni, hogy ő ezekkel a vágyaival, ezzel a személyiségével akkor minek is számít... egy olyan korban, amikor az ember még a szakmai megítélés szerint is mindössze kétféle lehetett: normális vagy perverz. Az igazán sok rétegű figura viszont Gerda, aki hiába szeretné, hogy Einart boldognak lássa, alkalmazkodva ehhez a számára abszurd helyzethez akár addig is, hogy már inkább lakótárs-barátnők lettek, mint házastársak, de ő is tudja, hogy ha ezt túl sokáig hagyja, akkor el fogja veszíteni a férfit, akit szeret... de ha nem engedi, akkor is. Nem is véletlen, hogy Alicia Vikander alakítása Oscar-jelöléssel járt, nagyon jól adta át, milyen fázisokon ment keresztül Gerda Einart kísérve a saját útján, aminek része volt az is, hogy Einar a múzsája lett, elérve, hogy legalább a festményein együtt legyenek.

Csakhogy a filmnek volt egy olyan aspektusa, ami bennem okozott zavart, nézőként. Amellett, hogy Einarra -leginkább a segítségül hívott orvosok szájából- csak úgy záporoznak az olyan "eposzi jelzők", mint az aberrált és a degenerált, nem a nőként való élete és viselkedése volt az, amit igazán súlyosnak találtam. Sejteni sem nagyon lehet a mai, túláradó információözönben, hogy Einar hogyan próbálta az akkori teljes tudatlanságban és tájékozatlanságban megtalálni a helyét a világban, megválaszolni az örök kérdést, hogy "Ki is vagyok?", ez mennyire ejtette kétségbe és milyen módszereket alkalmazott ezek elviselésére, de volt az állapotának egy olyan vonatkozása, amivel nem igazán tudtam mit kezdeni... és nagyobb baj, hogy a film meg nem is akart. Einar ugyanis annyira elkülönítette a maga számára a férfi és a női életét, hogy a nőinek külön neve volt (Lili), és mindig harmadik személyként beszélt a másikról. Ennek folyományaként az meg már egyenesen bizarr volt, amikor Einar arról kérdezte Gerdát, hogy hogyan érezte magát Lili az egyik házibulin. Ennek, a hasadt személyiségnek  a pszichológiai háttere akkoriban ugyanúgy gyerekcipőben járt persze, de éppen ezért lehetett, kellett volna ezzel is foglalkozni a teljesebb képhez, mert én azért szívesebben hallottam volna ezekről is, Einar múltjáról, a festményeiben megszállottan visszatérő témáról, Lili "megszületéséről" (hiszen nekem nagyon úgy jött le, Gerda már tud Liliről a film elején)... inkább, mint hogy huszadszor is megnézhessem Eddie Redmayne-t kisestélyiben.

Aminek persze megvan a maga filmbeli értéke, a sokféle kosztümnek (amik ugye szintén Oscar-jelölést értek), valamint a dán fővárosnak és a kornak a megidézését illetően. Sajnos díszleteiben már nem sikerült a stábnak olyan emlékezetest alkotni, mint a ruhákban... sminkben viszont sajnos igen. Érezhetően az lehetett a koncepció, hogy Eddie Redmayne legyen mindenképpen a középpontban, hogy ő legyen egyedüliként természetes az összes mesterkéltségével együtt, amihez viszont a többieket olyanná kellett alapozózni, mintha most vették volna ki őket a Barbie-s dobozból. Alicia Vikander még csak hagyján, ő a maga szépségével megállt egy csinos mosónő szintjén, akinek viszont a kreált külseje egy merénylettel ért fel, az Matthias Schoenaerts, akit ezzel a fazonnal egy pillanatig sem lehetett komolyan venni... mint a botox-túladagolt Putyin és Jack Nicholson Jokerének szerelemgyereke...

Az A dán lány alapjaiban talán fontos témákat feszeget a szexuális irányultságoknak és azok beskatulyázásának kérdésében, de nem igazán jól teszi. Miközben nagyobb nyitottságot követel meg magának akár csak az olyan, "befogadhatóbb" filmeknél is, például a Kódjátszmánál, valójában szintén a beskatulyázás hibájába esik, amivel nálam sajnos erősen csorbult a drámaisága, és megvalósításában is akadtak gondjaim. Elismerem, jóval szatirikusabb hangvételben, de született már jobb film is a témáról (a lényeg 14:40-től bő két perc... és lehet unalmas, hogy mindig ebből hozok példát, de bizonyos témákat illetően annyival előrébb járt a többiekhez képest, hogy simán lehet), és nem is két óra, csak húsz perc.


6/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3537
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Csüt. Szept. 21, 2017 1:07 am

Niwrok írta:

A dán lány / The Danish Girl


Az A dán lány alapjaiban talán fontos témákat feszeget a szexuális irányultságoknak és azok beskatulyázásának kérdésében, de nem igazán jól teszi.

6/10



Ez nekem tuti kimarad, de azt hiszem, ez nem meglepő. Mindenesetre köszi az írást, ha most agyondicsérted volna, nagyobb lenne a lelkiismeretfurdalásom, de így...  Rolling Eyes

Niwrok írta:


született már jobb film is a témáról (a lényeg 14:40-től bő két perc...



egyetért

Az baj, ha a "zsidfin" meg a "jogfin" tetszett a legjobban? Laughing


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2412
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Csüt. Szept. 21, 2017 7:21 am

R2-D2 írta:

A dán lány / The Danish Girl

Ez nekem tuti kimarad, de azt hiszem, ez nem meglepő. Mindenesetre köszi az írást, ha most agyondicsérted volna, nagyobb lenne a lelkiismeretfurdalásom, de így...  Rolling Eyes
Az baj, ha a "zsidfin" meg a "jogfin" tetszett a legjobban? Laughing


Nem, hát az is a helyzet kissé abszurd el-"faj"-ulásának része, fontos eleme a szatírának  Smile . Meg mondjuk a Garrison-Furkó párbeszéd 8:30-nál, vagy "Mrs." Garrison felismerése a pusztán kozmetikai jellegű műtétek valós tartalmáról, stb..
Lehet, én gondolom túl, de elfogadással és megértéssel többet lehetne elérni, szigorúan mindkét oldalon, mint egy levágott farokkal (de ha valaki attól érzi jobban magát, hogy megszabadul tőle, mert akkor már nem "meleg", hanem "nő, aki nem menstruál"...). A fő kérdés, hogy akarja-e azt bárki is.
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2412
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: The Walking Dead S7   Szer. Szept. 27, 2017 8:29 pm

.
The Walking Dead S7



"Ettől még nem leszel bűnös. Csak egy mocskosul szar ember. Legalábbis pillanatnyilag. Ennek nem kell véglegesnek lennie."


Az újkori sorozattörténelem egyik legfeszültebb fináléja után a rajongók, nézők között elszabadultak a találgatások, hogy akkor most kire is sújt le Negan és az ő dédelgetett fa testápolója. Ennek pixelenként kielemzett videók és elméletek sokasága jelezték útját, mintha ez lenne a legfontosabb kérdése a folytatásnak, pedig egyébként a sorozat szempontjából alapvető változás sokkal érdekesebbnek tűnt.

Mégpedig az, hogy az első riadalom és terror, az első -a bizonytalanság miatt abszolút feszült- kivégzés után Rick és csapata hogyan áll helyt egy számukra teljesen új szerepben: alárendeltként, kvázi gyarmatosítva. Hogy hogyan néznek az otthoniak szemébe, hogy bocsi, ezt benéztük, az ellenfél nagyobb, mint amit egyáltalán elképzelni tudtunk volna, úgyhogy lehet innentől másnak gürizni. Itt már rögtön hatalmas hibának tartottam, hogy erről nem sok minden derül ki, a nagy része át is lett ugorva, pedig szívesen megnéztem volna egy csevejt Rick és Gregory között, hiszen a környéken Hilltop vezetőjének van messze a legtöbb tapasztalata arról, hogy milyen állandóan telefosott gatyával húzni az igát, és élő példaként mutatja, hova vezet az, amiben Rick a megoldást, a túlélésüket látja. Ehelyett a készítők számára sokkal fontosabb volt, hogy a megintcsak szétaprózódott csapat tagjai mind külön "kisfilmeket", epizódokat kapjanak, tele érdekességekkel, látványosságokkal... legalábbis olyan dolgokkal, amiket annak szántak. Az egy dolog, hogy engem ez a történetmesélési mód eleve a sorozat egyik leggyengébb szakaszára emlékeztetett, amikor vagy öt kupac ember kóválygott unottan a sínek mentén a Terminus felé a negyedik évadban, de a szándék és minden igyekezetem ellenére sem találtam különösebben érdekesnek, hogy Negan spagettit főz, Maggie meg pitét eszik. Ennél is nagyobb problémám volt viszont azzal, hogy ennek keretében olyan ökörségeknek a létjogosultságáról próbáltak meggyőzni, mint a Kingdom. Lehet, hogy ilyen kiszolgáltatottan és bezártan szüksége van az ember tudatának is a menekülésre, de az az egész közösség egy elmegyógyintézetnek látszott, amiben az ápoltak a délutáni szabadidejüket középkoros élő szerepjátékkal dobják fel... csak ez folyamatos. Alexandria is kis mesevilág volt, buborékban élő lakókkal, de teljesen lezsibbadtam, hogy még azt is megpróbálják überelni. Örömmel láttam, hogy nem vagyok ezzel az elképedéssel egyedül, és még Carol "ügynök" szava is elállt ennyi hülyeségtől; legalább fél percig eltartott neki, hogy visszanyelje a röhögést, amikor a "királyt" és a tigrisét meglátta (aminél rondább CGI ebben a sorozatban még nem fordult elő, de máshol sem nagyon az elmúlt öt évben). Az írók még el is mondják, hogy a tigrisnek semmi értelme ebben a világban, hiszen tíz ember kajáját eszi, és bármikor elszabadulhat a "várudvaron", de jól néz ki, és ez a lényeg... Nem faceplam . Tara története a gyászoló, paranoid amazonokkal emellett már csak kellemetlenül elnyújtott volt, de az legalább új érzelmeket, sorsokat hozott ebbe a lassan ülepedő állóvízbe, míg a Kingdom kizárólag a tömény debilitást.

Volt azonban egy másik gyökeres változás is, amivel nemhogy nem lopták be magukat a készítők a szívembe, de a sorozat alapvető értelme veszett el vele majdnem teljesen. Eddig a sztori amellett, hogy az emberek közti konfliktusok adták az alapját, és a zombik egyre inkább csak "háttértáncosok" voltak, azért mégiscsak a zombikról szólt, a túlélésről egy zombik uralta világban, a menekülésről vagy az elbújásról előlük, az ellenük való védekezésről. Negannal és a Megmentőkkel viszont ez megszűnni látszik; aki eddig túlélt, annak már van olyan védelme, hogy a zombik ne jelentsenek különösebb fenyegetést. De ezen nincs is akkora meglepődni való, hiszen hogy már megint távirányítással, parasztvakításra mennek a zombik, azt ennyi idő után szóvá sem kéne tennem... de nem, a ponyva mögül "előugró" zombikat a hídon csak nem hagyom ki. Komolyan, szerintem már a zombik unják ezt az egészet a legjobban, már rá sem mozdulnak, amikor egy Tara formájú húsos falat éppen levegőért kapkod mellettük. Ez az évad az epizódszereplővé, de igazából díszletté degradált zombikkal sokkal inkább egy western, ahol a gonosz banditák terrorizálják a békés kisvárosokat meg a telepeseket, lenyúlják a vagyonkájukat, aztán meg az összeharácsolásból luxusbordélyt építenek a főnöknek, az indiánokat meg a zombik helyettesítik. Ezzel együtt például egy zsákmányszerző túra nem a cél, hanem legfeljebb rövid átvezető, jellemzően két, elzárt helyen folytatott páros beszélgetés között, aminek a fő témája, hogy a) ez a Negan milyen szemét (lám, megöl mindenkit, aki csúnyán néz rá, kivéve azokat, akik őt akarják megölni, és még a dagi csajnak is beszól, jaj faceplam ), és hogy ki hogyan ideologizálja meg magának, hogy ennek ellenére mégis őt szolgálja, vagy b) ez a Rick milyen puding, és mégis hogyan lehetne ebből kiindulva összerántani valami lázadásfélét. Mert bár elsőre teljesen esélytelennek tűnik a dolog, ahogy sorra mesélődnek be a sztoriban az újabb és újabb csoportok, és hogy Negan félelemre épülő hatalma is repedezni kezd, gyorsan eldőlni látszott, hogy mindez egy formálódó rabszolgafelkelést készít elő... persze a szokásos ritmusbeli problémákkal.

Hiszen cselédkedésből nem lehet megélni, az nem hoz nézőket, ezt a producerek jól tudják. Ezért Carl bődületesen ostoba akciója és Negan újabb kivégzései után, az évad második felében Rick is belátja (sőt, igazából úgy tesz, mintha sosem tett volna másként, és ez mindig is magától értetődő lett volna faceplam ), hogy azért csak neki kéne futni ennek a támadásnak, egy kicsit talán több előkészülettel és sokkal kevesebb elbizakodottsággal... nagyjából pont akkor, amikor már annyi esélyük sincs a győzelemre a kifosztásuk miatt, mint előtte volt. Ebben is lehettek volna érdekesebb jelenetek, például hogy az egymással sokszor kapcsolatban sem levő telepek hogyan találnak egymásra, építik ki a bizalmat és az információs csatornáikat és kezdenek szervezkedésbe... De persze ehhez az kellett volna, hogy ne húzzanak elő olyan varázskártyákat, hogy az egyik szereplő mindig is tudott a Kingdomról, csak ezt eddig nem tartotta fontosnak elmondani faceplam , hogy ne megint az olyan látványelemek legyenek előtérben, mint Jabba élőhalott menyasszonya, és persze hogy legyen egy kicsit kevesebb a meglepetés, főleg ha állandóan az a "meglepetés", hogy az utolsó pillanatban érkezik egy felmentő sereg. Mert úgy -még azzal együtt is, hogy az évad második fele lényegesen érdekesebb- a legnagyobb érzelmi tetőpontok, önfeláldozások és veszteségek ellenére is csak a közöny marad.

Ez az évad úgy indult, mint egy nyomokban TWD-t is tartalmazó, szociopata sitcom és egy ripacskodásban bővelkedő Negan Show meglehetősen érdektelen keveréke, hogy aztán egy hirtelen megvilágosodással átváltozzon a Spartacus modern kori megfelelőjévé, összefüggéstelen reakciókkal és jelenetekkel, kis Mad Max beütéssel. A zagyvaságon kívül azonban sokkal jobban elkedvetlenített az, hogy az eddig többé-kevés működő emberi dráma helyét unott köldöknézés és szemrágónak szánt butaságok vették át, amiben csak pár jobb jelenet és egy-két izgalmasabb akció akadt (az autós-robbanós csapda hatástalanítása vagy a vidámparkos jelenet például kifejezetten jó lett). Bármennyire is kedvelem ezt a csapatot -sőt, éppen azért, mert kedvelem- ebben a formájában ez csak annyi, mint akrobatamutatványokra kényszeríteni egy sétáló halottat, aminek nagy szüksége lenne arra, hogy valaki megszabadítsa a létezés szenvedésétől... nem is magáért, hanem mert fáj nézni, amit művelnek vele. Legalábbis pillanatnyilag...

6/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3537
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Szer. Szept. 27, 2017 9:05 pm

Niwrok írta:
.
The Walking Dead S7

Ez az évad úgy indult, mint egy nyomokban TWD-t is tartalmazó, szociopata sitcom és egy ripacskodásban bővelkedő Negan Show meglehetősen érdektelen keveréke, hogy aztán egy hirtelen megvilágosodással átváltozzon a Spartacus modern kori megfelelőjévé, összefüggéstelen reakciókkal és jelenetekkel, kis Mad Max beütéssel. A zagyvaságon kívül azonban sokkal jobban elkedvetlenített az, hogy az eddig többé-kevés működő emberi dráma helyét unott köldöknézés és szemrágónak szánt butaságok vették át, amiben csak pár jobb jelenet és egy-két izgalmasabb akció akadt (az autós-robbanós csapda hatástalanítása vagy a vidámparkos jelenet például kifejezetten jó lett). Bármennyire is kedvelem ezt a csapatot -sőt, éppen azért, mert kedvelem- ebben a formájában ez csak annyi, mint akrobatamutatványokra kényszeríteni egy sétáló halottat, aminek nagy szüksége lenne arra, hogy valaki megszabadítsa a létezés szenvedésétől... nem is magáért, hanem mert fáj nézni, amit művelnek vele. Legalábbis pillanatnyilag...

6/10
.

Niwrok írta:

Én nem vagyok elfogult rajongó Smile , de eddig is azok voltak a számomra jobban sikerült évadok, amik a poszt-apokaliptikus szociodrámát helyezték előtérbe, és nem a zombikat. Ebben az évadban meg, ha már említést sem nagyon érdemelnek, akkor még az is lehet, hogy ez fog a legjobban tetszeni Smile .

A második idézet alapján azért kicsit többre számítottam tőled... szerintem ennyire nem volt rossz. A tigris viszont - ahogy anno írtam is - tényleg irtó gáz, nem csak a CGI miatt, hanem mert a léte önmagában nonszensz.

Mindegy, én szeretem őket továbbra is - neked meg legalább nem kell majd sietned megnézni a következő évadot. peace
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2412
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Csüt. Szept. 28, 2017 7:21 am

R2-D2 írta:
Niwrok írta:
.
The Walking Dead S7

Ez az évad úgy indult, mint egy nyomokban TWD-t is tartalmazó, szociopata sitcom és egy ripacskodásban bővelkedő Negan Show meglehetősen érdektelen keveréke, hogy aztán egy hirtelen megvilágosodással átváltozzon a Spartacus modern kori megfelelőjévé, összefüggéstelen reakciókkal és jelenetekkel, kis Mad Max beütéssel. A zagyvaságon kívül azonban sokkal jobban elkedvetlenített az, hogy az eddig többé-kevés működő emberi dráma helyét unott köldöknézés és szemrágónak szánt butaságok vették át, amiben csak pár jobb jelenet és egy-két izgalmasabb akció akadt (az autós-robbanós csapda hatástalanítása vagy a vidámparkos jelenet például kifejezetten jó lett). Bármennyire is kedvelem ezt a csapatot -sőt, éppen azért, mert kedvelem- ebben a formájában ez csak annyi, mint akrobatamutatványokra kényszeríteni egy sétáló halottat, aminek nagy szüksége lenne arra, hogy valaki megszabadítsa a létezés szenvedésétől... nem is magáért, hanem mert fáj nézni, amit művelnek vele. Legalábbis pillanatnyilag...

6/10
.

Niwrok írta:

Én nem vagyok elfogult rajongó  Smile , de eddig is azok voltak a számomra jobban sikerült évadok, amik a poszt-apokaliptikus szociodrámát helyezték előtérbe, és nem a zombikat. Ebben az évadban meg, ha már említést sem nagyon érdemelnek, akkor még az is lehet, hogy ez fog a legjobban tetszeni  Smile .


A második idézet alapján azért kicsit többre számítottam tőled... szerintem ennyire nem volt rossz. A tigris viszont - ahogy anno írtam is - tényleg irtó gáz, nem csak a CGI miatt, hanem mert a léte önmagában nonszensz.

Mindegy, én szeretem őket továbbra is - neked meg legalább nem kell majd sietned megnézni a következő évadot. peace


Azt továbbra is tartom... csakhogy ez az évad nem a "poszt-apokaliptikus szociodrámát" helyezte előtérbe, hanem az időhúzást és annak elfedését. Ami itt történt, kb. fele ennyi idő alatt is tökéletesen lement volna... viszont hiányzott belőle egy másik fél évad, ami foglalkozott volna olyan konfliktusokkal és érzelmekkel, amik a lassúságuk ellenére is mozgalmassá tették a farmos vagy éppen az Alexandriás évadot is. A kevés jobb helyzetből (Dwight, Gregory, Richard, Simon, az "amazonok", de még a balf*sz Eugene is) és a történet menetéből simán látszottak az elvesztegetett lehetőségek és a túlmagyarázások is. Például az, ahogy Neganből egy ripacs skizofrént csináltak, aki ugyan a legkisebb engedetlenséget is halállal torolja meg az első részben, meg többször megmutatják, mennyire felizgatja az égett hús szaga, de a merénylőivel egyáltalán nem foglalkozik, sőt, hagyja, hogy akár újra megpróbálják   Neutral  confused (ott minimum Rositát igenis ki kellett volna nyírni). Rickre is lehetett volna több időt szánni, ahogy feldolgozza, ez a csapat nem fog kushadni, ahogy ő szeretne, és lehet, hogy Carolnál is ki kellett volna találni valami mást, mint hogy kiköltözik a zombimentes kis házba olvasgatni, hogy kivárja, mikor engedik vissza a cselekménybe az írók. Az egyetlen helyszín és gárda, ahol nem voltak nekem szembeötlő hibák és hiányosságok, az talán egyedül Hilltop volt.

Ettől még várom a következő évadot, csak ebből kiindulva jobban el kellene fogadnom, hogy szociodráma ebből már nem lesz, "csak" egy zombis Mad Max. Majd meglátjuk, tudom-e... Hét évad után azért nem fogom ilyen gyorsan feladni ezt a sorozatot   Wink .
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2412
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: A viskó / The Shack   Szomb. Szept. 30, 2017 9:05 am

.
A viskó / The Shack



"Az életed alapvető problémája az, hogy nem hiszed el, hogy jó vagyok. Pedig az vagyok!"


Ha az utóbbi évtizedből a legjobb érték/ár arányú filmeket kéne megneveznem -akár a költségvetésükhöz mérten, akár az ötletük egyszerűségében rejlő zsenialitás alapján-, az Exam biztos, hogy a lista elején lenne. Stuart Hazeldine akkor egy egész világot tudott megidézni egyetlen szoba és mindössze kilenc ember segítségével, kisarkítva egy állásért folyó harcot, ami mintha a túlélésért folyt volna... aztán meg tényleg. Nem kapkodta el, második filmjére nyolc évet kellett várni (igaz, ezt csak rendezőként jegyzi), de nem is volt kérdéses, hogy szinte ahogy lehet, látni szeretném, és igazából nem is érdekelt, miről szól... pedig az pár csúnya buktatót, de legalábbis megtorpanást elkerülhetővé tett volna.

Bármilyen nehéz is volt az azóta férfivá érett Mack gyerekkora otthon iszákos, erőszakos, közben meg a közösségben álszenteskedő apja mellett, bármilyen sok terhet cipel is ennek következtében, családja körében megnyugvást és boldogságot képes találni, még ha a fájdalmat nem is tudta soha maga mögött hagyni. Felesége, Nan, és a három gyerekük jelenti számára a világot, ezért is sújtja le különösen, amikor egy nyári családi kiránduláson történt baleset végül oda vezet, hogy a kisebbik lányát, Missyt elrabolják. Mack képtelen feldolgozni a bizonytalanságot és Missy elvesztését, a bűntudat keserűsége, hogy nem tudta a történteket megakadályozni, már a házasságát és a gyerekeivel való kapcsolatát fenyegeti. A helyzet rendeződésére mindannyiuk talán utolsó reménye, amikor egy téli napon üzenet várja Macket a postaládájukban, meghívást egy hétvégére egy hegyi viskóba. Ami igazán különlegessé teszi, hogy az aláíróként az szerepel: "Papa"...

A gyermeküket elvesztő, amúgy is nehéz múltú apa figurája mindig hálás téma egy jó drámához, volt már pár tucat ilyen a filmtörténelemben. Ezúttal bár Mack gyerekkorának a bemutatása egy kicsit sablonosra sikerült, mintha akkori traumákat kizárólag az okozhatna, hogy az apa szíjjal veri a gyereket, ellenben a Missy tragédiájához vezető baleset egy igazán különleges darab, olyan kérdésekkel, amikre nehéz, vagy egyáltalán nem is lehet jól válaszolni. Hasonlóan érdekesek voltak azok a vallási kérdések is, amik felmerültek a bevezető során, részben éppen Missytől. Ahogy Mack és Nan Istenhez való viszonyának különbözősége folyton előkerülő téma volt a narráció során, úgy lehetett előre sejteni, hogy a történtek feldolgozásában is szerepet fog kapni, és ennek fényében váltak még izgalmasabbá Missy szájából a szavak, hogy mennyire jó Isten az, amelyik hagyja szenvedni, meghalni az ártatlanokat, amelyik háborúkat szít, míg a bűnösök számára menedéket, megértést nyújt. A gondok akkor kezdődnek, amikor ezek a kérdések nem állnak meg a puszta fejtegetésnél, hanem Mack viskóba érkezésével testet öltenek...

Lehet, spoilereznem kéne, vagy legalább körülírni a dolgokat, de hát miért állítanék "másoknak" csapdát egy olyan filmmel, amiben Isten egy néger nő, egy zsidó srác és egy ázsiai csaj... de nem ám csak külön, hanem egyszerre is, szent háromságban?! Hát ez még a templomba járóknál, a hithű keresztényeknél vagy bármilyen vallásúaknál is könnyen kiverheti a biztosítékot, nemhogy az ateistáknál, még ha nekik éppen mindegy is talán, hogy ami szerintük nincs, azt mások milyen formában képzelik el. De ez még semmi a téli kietlenségből a nyári vibráló fényárba és bőségbe átmenet jeleneteihez képest, amikben Mack a paradicsomivá vált kunyhóban pitét süt Istennel (aki most éppen Elouise néven szereti hívatni magát, de a Papára is hallgat), amiben pajkos kölyökként szaladgál a közeli tó kristálytiszta vizén Jézussal, és ahol segíthet az "édeni kert" gondozásában Sarayunak, az alkotás "szent lelkének". Néha egyszerűen csak hitetlenkedve ráztam a fejem attól a töménytelen giccsparádétól, amihez képest a páva csak egy fotel alá szorult porcica, amiben már tényleg csak az hiányzott a szirupos áhítathoz, hogy farkas együtt lakjon a báránnyal... máskor meg felröhögtem az olyan jelenetek idétlenségén, mint a már említett vízen járásos.

Minden fenntartásom, döbbenetem és legyintésem ellenére sem tudtam azonban beállni azok közé, akik szerint ez csak valami gagyi vallásos propaganda (ehhez képest egyes egyházi emberek is tiltakoztak ellene, annak univerzalitása és "bratyizós" stílusa miatt), bármennyire is Istennel foglalkozik, két okból sem. Ebben már csak utólag segített az, hogy elolvastam a hátterét, például azt, hogy az alapul szolgáló könyvet a misszionárius felmenőkkel rendelkező, erősen vallásos William P. Young írta afféle példabeszédként a gyermekei számára, ami végül csak a barátai unszolására kapta meg a nyilvánosságot. Az egyik ok, hogy a válaszok, amiket Mack "tanulási" folyamatában a "tanítók" felvetnek, mint lehetséges magyarázatokat Isten viselkedésére, azok még akár érvnek is nevezhetők az örök vitában, hogy ha létezik Isten, akkor milyen, és miért olyan. Ezek a párbeszédek a maguk egyszerű, szájbarágósan szemléletes módján sok mindent megvilágítanak bizalomról, kapcsolatokról, összefüggésekről, elfogultságról, az élet során felmerülő dilemmákról, a tettek mögött rejlő motivációkról. A másik az, hogy a filmben megjelenő hitvilág még akár bele is fér a világképembe, de persze nem az a része, hogy egyenlőségjelet teszünk Isten és a szeretet közé, ezzel kisajátítva azt a spirituális kábítószereket kedvelők számára. Nekem elég pofátlan a gondolat, hogy ami jó, azt Istentől kapjuk, és minden, ami rossz, az csak Isten hiánya, gyarló emberségünk velejárója, és ha ezt nem így látod, akkor még hülye meg éretlen is vagy. De az még a mai, bőségesnek tűnő, de ezzel együtt is szűkös tudásunk ellenére is biztos, hogy a hitnek és a hiedelmeknek fontos szerepe van az emberek életében, akár hisznek-e Istenben vagy sem. A hit ebben az értelmezésben mindaz, amit nem tudunk biztosan (ezen a ponton azon filozófusok és pszichológusok, akik szerint semmit nem tudhatunk biztosan elménk szubjektív mivolta miatt, térjenek át a záró bekezdésre)... és ha valakinek megkönnyíti az életét, hogy annak elképzelt képei helyett, hogy a lánya összezúzott teste egy hideg, sötét gödörben van elkaparva, inkább azt a -bármilyen valószínűtlen- képet erősíti magában, hogy a lánya egy "jobb helyen" van, boldogan, akkor miért kéne ezt tőle elvenni, megtagadni? Árt valakinek vele? Ebben a formájában pedig a The Shack nem is a hitről szól, hanem a hit megértéséről; hogy miért hisznek az emberek, hogy miért tudják elengedni a fájdalmukat, hogy miért tudnak megbocsátani az ellenük vétkezőknek. Ez csak jobb, legalább annál, hogy ivással és erőszakkal vezetik le az emberek a bennük felgyült feszültségeket, akár traumák, félelmek vagy kétségen nyomán halmozódott is az fel, nem?

Formai dolgokról most nem nagyon írtam, a színészek alakításáról (Sam Worthington és Octavia Spencer azért a kedveltek közé tartozik nálam) vagy a párbeszédek hitelességéről. Nagy gond nincs ezekkel, de sok szerepük sem lehet, ha egyszer ez a film egy hobbilelkész tollából született példabeszéd illusztrációja, aminek sokkal inkább célja az író számára fontos üzenet átadása, mint hogy filmként élményt nyújtson, és a nézői is inkább azért fogják megtalálni és ajánlani, mert szükségét érzik meghallgatni a mondanivalóját, nem mert mozgóképként olyan jó lenne. Ennyivel kevesebb mondjuk a Pi életénél.


7/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3537
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Szomb. Szept. 30, 2017 11:55 pm

Niwrok írta:
.
A viskó / The Shack


Formai dolgokról most nem nagyon írtam, a színészek alakításáról (Sam Worthington és Octavia Spencer azért a kedveltek közé tartozik nálam) vagy a párbeszédek hitelességéről. Nagy gond nincs ezekkel, de sok szerepük sem lehet, ha egyszer ez a film egy hobbilelkész tollából született példabeszéd illusztrációja, aminek sokkal inkább célja az író számára fontos üzenet átadása, mint hogy filmként élményt nyújtson, és a nézői is inkább azért fogják megtalálni és ajánlani, mert szükségét érzik meghallgatni a mondanivalóját, nem mert mozgóképként olyan jó lenne. Ennyivel kevesebb mondjuk a Pi életénél.


7/10
.

Milyen jó, hogy némileg más szempontok mentén haladva is ugyanoda értünk ki!

egyetért


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2412
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Kingsman: Az Aranykör / Kingsman: The Golden Circle   Szer. Okt. 04, 2017 9:31 pm

.
Kingsman: Az Aranykör / Kingsman: The Golden Circle



"Na erre rakjál alfa zselét, p*csfej!"


Alapvetően nem vagyok nagy kémfilm fogyasztó, a bő két évvel ezelőtti Kingsman, Matthew Vaughn "elegáns elmebaja" viszont annyira levett a lábamról, hogy még az éves listámon is majdnem a dobogóig vitte a "kémvilág udvari bolondja". Rávezetésként a folytatásra aztán újranéztem, és kicsit sikerült magamhoz térni a bódulatból, másodszorra már jobban megragadták a figyelmem a film hibái, és hogy ilyen rövid idő alatt is mennyire előnytelenül "öregedett" a film. A második részről meg már az első vélemények sem voltak éppen biztatóak, általában azt róva fel, hogy a "dili" és a "ciki" között kevésbé sikerült megtalálni a határt, mint legutóbb, így akadtak kétségeim, hogy mennyire is fog tetszeni.

De aztán rögtön a bevezető taxis akciója visszahozta az élményt, hogy minden hibbantsága ellenére miért is kedveltem meg a Kingsman világát, és egyben kis esszenciáját is adta annak, mire lehet számítani az új résztől, ha már az előzmény jelentős részét nem lehet elsütni még egyszer (a kiképzést). Először is sokkal őrültebb technológiára, mert bár múltkor is voltak mindenféle kütyük a páncélozott radarernyő-puskától az agy-atombombáig, de itt a lézerlasszó, a "hűvös illatú" kölni, de leginkább a taxi átalakulásai talán még azoknál is jobban elrugaszkodtak az alapoktól. A taxi ugyanakkor némi nosztalgiával is szolgált nekem, amit már eleve farokcsóválva "hoztak a lábam elé" az egyik plakáton levő robotkutyák, amitől ez már nem is egy akármilyen kémparódia lett (még ha a "paródia" besorolást Vaughn következetesen tagadja is... csak tudnám, miért?), hanem gyerekkorom egyik népszerű rajzfilmjének, a Bigyó felügyelőnek (leánykori nevén: Inspector Gadget) a tökéletesen szabott öltönyös reinkarnációja. A nosztalgia pedig abszolút nem áll meg itt, hiszen az Aranykör egyik kellemes jellegzetessége, hogy milyen jól sikerült továbbgondolni az első rész eseményeit, amik többtucatnyi utalásban és visszatérő szereplőkben is testet öltött. Nem mondom, hogy nem volt ezekből néha sok, hogy nem éreztem egyszer-kétszer üresnek a dolgot, vagy hogy nem eredményezett olyan hülyeségeket, mint az agyszövetet is gyógyító csodatapasz  ( faceplam , a sífelvonós akción kívül itt lendült át a film leginkább az előbb emlegetett határon). De voltak olyan részek, például Charlie visszahozása a történetbe, megtámogatva az új képességével, ami sokkal érdekesebbé, dinamikusabbá tette az amúgy is ezerrel pörgő akciókat.

Hasonlóan jó pontnak számítottak az új szereplők. Nekem az előző Kingsman egyik leggyengébb eleme Valentine figurája volt, mert bármilyen jól is hozta Samuel L Jackson a pösze, infantilis öreg yuppie-t, az egész megjelenése túl idétlen volt nekem a Kingsman túlzásba vitt kimértségéhez képest. Poppy (már a neve is telitalálat!) azonban nem csak hogy egy hasonlóan kifacsart, sőt, ha lehet, még nyakatekertebb "ördögi" tervvel próbálja a drogbizniszén keresztül megtizedelni az emberiséget, ahogy Valentine tette, de nekem a megjelenése (Julianne Moore különleges és kiváló választás volt a szerepre), a motivációi és a magának épített kis retró "buborék" jobban illett ide, és sokkal izgalmasabb is volt, mint elődjéé. Ennek is megvolt a maga társadalomkritikus vetülete, de nem csak abban az értelemben, hogy "Drugs are bad, m'kay?!", hanem, hogy azon túl, hogy az illegális drogok ki lettek/vannak kiáltva mumusnak, a "kábító szerek" amúgy mennyire is részei a mindennapoknak, hányféle formában vannak jelen, még az olyan dolgokban is, mint a túlzásba vitt nosztalgia, a mániákusan hajszolt politikai hatalom vagy egy szem kockacukor... Mert a "kábításban" nem a módszer a lényeg, hanem a mérték, az örök tanulságot meg senki se feledje: "Amíg lószar van, veréb is van". Na és persze Poppy mellett ott van az, ami alapvetően meghatározza a hangulatot, vagyis a rég elfeledett társ-ügynökség, a Statesman, ami megintcsak remek ötletekkel van tele, az egész fedőcég-dolog ötletes, a szeszfőzde méltó párja a Kingsmannek, visszahozva azt az újdonságélményt, amit a szabóság már nem tudott volna egymagában megadni. Mindegyik ügynökük jó figura lett, csak kár, hogy közülük leginkább Whiskey-t láthatjuk (Pedro Pascal leginkább a Narcosból lehet ismerős), a többiek (Tatum, Berry, és Bridges) igazán szerepelhettek volna többet. És nem csak ők...

Ebben volt talán az egyetlen komolyabb hibája a Kingsman 2.-nek: sokkal rosszabb a ritmusa, ettől kevésbé kötött le, mint a múltkor. Az első rész ennél jóval feszesebb tempójú volt, amiben a már említett kiképzés vitte a prímet a most is megidézett vizes szobával, ami mellett a bunyók, a személyes problémák (Eggsy családi ügyei) is jobban illettek a sztoriba. Akkor még egy olyan, kívülről bájcsevegésnek tűnő vacsora is, amit Valentine fogyasztott el Henry-vel, majd' elpattantak a feszültségtől, pedig nem nélkülözte az sem a poénokat. Most az összes ilyen pillanatok alatt le lett rendezve vagy el lett hülyéskedve, tökmindegy, hogy az egész Kingsman robban-e fel vagy Eggsy csaja kerül-e halálos veszélybe. Ellenben az olyan rágógumi-jelenetek, mint Angel tündöklése és bukása, a Glastonbury nyomjelzős téma vagy az alpesi kiruccanás egy-két poént leszámítva már majdnem olyan unalmasak voltak, mint a James Bond filmek vonatkozó jelenetei. Mindennek emblematikus figurája lett a filmben a cameozó Elton John, aki nem csak hogy a puszta jelenlétén kívül semmit nem tesz a filmhez (már akinek az tesz...), de eleve abba kínos belegondolni, hogy 2017-ben bárki is viccesnek tartsa, hogy Elton John szerepe kimerül abban, hogy húszpercenként káromkodik egyet.

A Kingsman folytatása ugyan csomó kellemes ötlettel és fordulattal szolgált, öregbítve ennek a szériának a hírnevét, de a Statesman, Poppy és az átkötések pozitívumai mellett éppen azzal nem boldogult Vaughn stábja, amit központi témává tettek ebben a részben, és ami legutóbb sokkal jobban ment, az pedig a mérték megtalálása, főleg a cselekményvezetésben és a poénkodásban. Ettől a Kingsman 2. inkább egy túlzsúfolt, túlnyújtott ötlet- és kellékbörze érzetét kelti (sok erőltetett "Emlékszel, amikor...?"-ral és idétlenkedéssel), és nem egy rendesen átgondolt, tökéletes szabású, de egyben kellemesen komikus kémfilmét. Ettől még nem rosszabb, mint az előző rész, de ma már azt is lejjebb értékelném, ezért...

8,5/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3537
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Csüt. Okt. 05, 2017 2:03 am

Niwrok írta:
.
Kingsman: Az Aranykör / Kingsman: The Golden Circle


A Kingsman folytatása ugyan csomó kellemes ötlettel és fordulattal szolgált, öregbítve ennek a szériának a hírnevét, de a Statesman, Poppy és az átkötések pozitívumai mellett éppen azzal nem boldogult Vaughn stábja, amit központi témává tettek ebben a részben, és ami legutóbb sokkal jobban ment, az pedig a mérték megtalálása, főleg a cselekményvezetésben és a poénkodásban. Ettől a Kingsman 2. inkább egy túlzsúfolt, túlnyújtott ötlet- és kellékbörze érzetét kelti (sok erőltetett "Emlékszel, amikor...?"-ral és idétlenkedéssel), és nem egy rendesen átgondolt, tökéletes szabású, de egyben kellemesen komikus kémfilmét. Ettől még nem rosszabb, mint az előző rész, de ma már azt is lejjebb értékelném, ezért...

8,5/10
.

Ezt most lehet, holnap visszakapom a Shot Caller kapcsán, de az említett negatívumok mellett - amikkel maxi egyetértek - icipicit sokallom a 8,5-öt... hmmm

Bár... Te befogadóbb vagy az agyatlanságra, mint én. Mindegy, örülök, hogy tetszett. peace


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2412
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: 1945   Hétf. Okt. 09, 2017 11:38 pm

.
1945




1945. augusztusában Szentes jegyző-boltos, a családja és a környékbeli falusiak nagy napra készülnek, a Szentes fiú esküvőjére. Az ünnepi előkészületeket azonban két férfi érkezése bolygatja fel, két zsidóé, akik a vasútállomásról két, a papírok szerint illatszeres ládával a falu felé indulnak egy fuvaros kíséretében. Az egy órás út alatt, megelőzve az utazókat, futótűzként terjed a faluban a jövevények híre, és annak nyomán a fenyegetettség, hiszen a deportált helybéli zsidók vagyonát a jegyző és a komái rég felosztották egymás között, hallgatólagos cinkosságban, pecsétes papírokkal, és arról a többségnek esze ágában sincs lemondani. A régi sérelmek, a bűntudat és a kapzsiság egyre csak fokozódnak a lakodalom pálinkagőzében, miközben mindenki azt találgatja, miért jöhettek ezek ketten, és hogyan lehetne mielőbb megszabadulni tőlük, és ebből a bizonytalanságból mindenki máshogy látja a kiutat...

Szántó T. Gábor, aki az alapul szolgáló elbeszélést írta, valami nagyon telibe talált. Ez az időszak, ahol a rádió még frissiben tudósít a Nagaszakit ért amerikai atomtámadásról, amikor a németek már nincsenek itt, az oroszok igazán még nem (bár fel-alá kocsikázik pár orosz katona egy terepjáróval, de a lábát még igazán nem vetette meg a szovjet hadsereg), a túlélő zsidók pedig éppen elkezdenek hazaszivárogni, vélt igényt formálva korábbi vagyonukra, kártérítésre (amit nemrég a Hölgy aranyban mutatott be, hogy a jelenben is mennyire nem működik)... abszolút lenyűgöző érzelmi-társadalmi szempontból. Lehetne azt mondani, hogy ebben a helyzetben testesül meg Rákosi panasza a tízmillió fasisztával épített kommunizmusról, de ebben még csak az ideológia sem nagyon látszik, csak a harácsolás és a dörgölőzés, a felprédált zsidó vagyonokra való görcsös rámarkolás. A változás időszakában aztán ez mindig veszélyes, bizonytalan, félelemmel teli, amikor jönnek az új urak, főleg, ha azok azt ígérik, hogy a javakból mindenki egyenlően kap, és megszűnnek a társadalmi egyenlőtlenségek... Szentesi uram tiszteletreméltó szatócsból meg előbb lehet kulák, a haverjai meg kollaboránsok, mint hogy azt mondhatná bármelyik, "bolt".

Az egyre csak közeledő férfiak "fenyegető" némaságát, titokzatosságát, és az abból eredően bő egy órán keresztül fokozódó feszültséget a helyiek közti konfliktusok tették mozgalmassá. Van, aki -mint az idősb Szentesi és a szövetségesei- fel-alá rohangálnak a faluban, mint a mérgezett egér, hogy hogyan lehetne megtartani a házat, a boltot, amit ebül szereztek. Mások csendes beletörődéssel várják a rájuk Isten által kimért sorsot, a jogos büntetést a bűnrészességükért, még ha csak hallgatással követték is azt el. Van, aki menekül, de éppúgy olyan is van, aki úgy érzi, tiszta lelkiismerettel várhat és teheti a dolgát tovább... hiszen csak az úr cserélődik, a paraszt meg a cseléd az marad, ami volt. És még csak nem is minden vita, veszekedés ered a társadalmi helyzetből, vannak a maguk módján hétköznapi viszályok is, titkolt viszonyok, szerelmi civódások, amiket a helyzet hoz felszínre vagy fokoz fel. A karakterekkel így alapvetően nincs baj, ahogy a köztük zajló beszélgetésekből, szóbeli összecsapásokból is akadnak egészen jók; előbbiből Szentesi depressziós felesége (Nagy-Kálózy Eszter) lett a legemlékezetesebb, akinek minden percét kikölti az ura és az önmaga iránt érzett, bénító undor, utóbbiból meg egy egyszerű "Anyád picsája!" volt a legjobb, egy remekül megírt veszekedés végén kis morbid derültséget keltve a nézőtéren.

Megérdemli a pozitív jelzőket a film látványvilága is. Az elsődleges cél láthatóan az volt, hogy megteremtsék annak az illúzióját, mintha a film valamikor az ötvenes években készült volna, mintha nem késett volna meg ez a fajta feldolgozás és szembenézés vagy hetven évet... és ez kiválóan sikerült. Az egész környezet, a falu, a vasútállomás, a kellékként használt járművek, berendezési tárgyak, a szereplők által viselt ruhát mind-mind egyszerűségükben illeszkednek a korrajzba. Nincsenek sem túlzásba vitt, sem feltűnően hiányzó eszközök, és ha ki is zökkentem a hangulatból, az csak azért volt, mert érdekes volt elidőzni az olyan tárgyakon, mint a vasútállomás telefonközpontja, hogy honnan szereztek egyáltalán ilyet. Hasonlóan kedvelt helyszínem volt a bolt, tele a sok apró üveggel, tégellyel, burákkal, amik között nem csak utánzatok voltak szerintem, hanem eredeti tárgyak is... részben ezért is sajnáltam, ami az üzlettel történt.

Aki esetleg már lepillantott, az joggal kérdezheti, hogy ennyi dicséret után akkor mire fel az alacsony pontszám. Nos, azért, mert ez lehetett volna jó... de nem lett az. Mindezt ugyanis sikerült majdnem kiherélni a zsibbasztóan unalmasra, pontosabban szinte teljesen sterilre és érzelemmentesre vett színészi játékkal, a hangalámondással is felérő párbeszédekkel (Szabó-Kimmel Tamás és Rudolf Péter beszélgetését az aratásnál színitanodák "Így ne!"-óráin kéne mutogatni elrettentő példaként), és a folytonosságot, következetességet igencsak nélkülöző cselekményvezetéssel, ahol többször is azt éreztem, a szereplők nem mozognak az egyes jelenetek között, hanem teleportálnak ide-oda. Sokszor nem érződik az átvezetés az egyes snittek között, nem mindig tiszta, hogy ki mit miért csinál, amire lehetne válasz a helyzetből adódó zavarodottság, de még csak az sem érződik eléggé. A forgatókönyvíró/rendező Török Ferenc (most is) sokkal több figyelmet fordít a művészi beállításokra, a hosszan kitartott képekre (amiket Tarr Béla szelleme leng leginkább körbe...), mint az egyébként kitörni kész érzelmek feltárására. Így aztán van, hogy hosszú másodpercekig tud elidőzni a kamera a közeledő lovaskocsin, a tűzön rotyogó pörköltön vagy egy esőben ázó csigán, és az is, hogy a felakasztott apját a pajtában megtaláló gyerek azzal az érzelmi töltettel szól be az anyjának a házba, mintha csak arról tudósítaná, hogy megjött az ószeres a lomokért.

Minden adott volt ebben a filmben ahhoz, hogy baromi hatásos, a II. világháborúból még fel sem ocsúdó Magyarország sok kétségét, elfojtott érzelmét, napvilágra kerülő titkát bemutató dráma legyen... de a stáb minden igyekezete mellett, talán éppen annak következtében leginkább az a művészet benne, hogy hogyan sikerült ezt ennyire elrontani...

5/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   

Vissza az elejére Go down
 
Niwrok írásai 2.0
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
30 / 31 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 16 ... 29, 30, 31  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: