HomeCalendarGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Niwrok írásai 2.0

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 16 ... 28, 29, 30 ... 34  Next
SzerzőÜzenet
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2488
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: The Defenders S1   Vas. Aug. 20, 2017 8:58 pm

.
The Defenders S1




Akik bármekkora érdeklődéssel olvasták a Marvel-Netflix együttműködés darabjairól szóló írásaimat, talán meglepődnek azon, hogy ez most került sorra, hiszen a kirakós egyik darabja hiányzik. De az a helyzet, hogy frissessége miatt is vonzóbb volt az együttműködésre kárhoztatott Defenders, meg a Daredevil S2 után most még annyira nem felejtettem el a Hand mesterkedésének részleteit, így inkább ezt választottam... meg ez csak nyolc rész volt. Azzal együtt, hogy tudomásul vettem, hogy Luke Cage történetének lesznek homályos részletei, még ha a lényeget már megtudtam akkor, amikor vendégszerepelt a Jones P.I.-ban... és csak reméltem, hogy az egynegyed rész homály nem megy az élmény rovására.

Nem derül ki, hogy melyik száltól mennyi idő telt el, de az biztos, hogy elég messziről veszi a lendületet a sorozat (legalább annyira, hogy egy felhőkarcoló felépülhessen...), hogy végre kiderüljön, miért is ásatta a Hand azt a több kilométer mély gödröt Manhattan közepén. A múltkor tárgyalt évadzáró következményeként Matt bedobozolta az ördögjelmezt, és azóta kizárólag a városlakók jogi védelmére koncentrál, persze most már Foggy és Karen nélkül. Cage épp szabadul a sittről, ahova valami harlemi bűnbandát felszámolva került be, amely városrészben ezért ő lett a mély tisztelet övezte őrangyal. Danny Coleennal karöltve nemzetközi hajtóvadászatát folytatja a Hand ügynökei ellen. Az egyetlen, akinél a folytatás közvetlennek tekinthető, mintha csak pár perc telt volna el, az Jessica, hiszen pontosan az a megkeseredett alkesz magánnyomozó, mint volt, azzal a különbséggel, hogy sokkal gyakrabban kell melegebb éghajlatra elhajtania az újkeletű ismertsége miatt őt kereső ügyfeleket. Bár nekünk nézőknek egyértelmű, hogy ketten is nyílt összetűzésbe kerültek a Handdel, és Claire-en keresztül a kapcsolat is megvan, de kell még hozzá Jessica nyomozása egy eltűnt építész után, hogy Cage a kis védencei miatt belefolyjon egy robbanóanyagos rendőrségi ügybe... továbbá kell még egy földrengés, hogy mindezt összerázza... szó szerint.

Az mindenképpen egy jó pont, hogy az eddig többször kiemelt homályosságnak/zagyvaságnak vége, a misztikus köd végre felemelkedik a Handről, és szemtől szemben kell most már helyt állniuk. Előkerülnek a nemzetközi hálózatuknak az alapjai, az Öt Ujj (mármint az a három, akit eddig nem ismertünk, mert Madame Gao és Bakuto ugye már leleplezte magát), így például a vezetőjük is, aki Sigourney Weaver alakjában most éppen Alexandrának hívatja magát. Megismerhetővé válik a múltjuk, a céljaik (ami még mindig leginkább az örök életet foglalja magába), és az is, hogy azért nem annyira egységes az ő szervezetük, láttuk már, hogy képesek többször is a maguk számára tét nélküli rivalizálással fogyasztani az erőforrásaikat önmaguk szórakozására. A baj csak az, hogy a Handről ebben a nyolc részben kiderül, hogy egy hatalmas lufi... Rá lehet fogni persze, hogy a halál szelét megérző Alexandra kapkodása vagy az egyre jobban kiapadó örök élet forrása miatti zavarodottság és bizalmatlanság okán nem tudják összerántani és hasznosítani a kezükben levő globális hatalmat, de az még így is rém nevetséges, hogy a mindenkinek a szívébe rettegést költöztető háttérhatalom mindössze egy-két száz verőlegényt tudjon kiállítani akkor, amikor igazán a lét a tét. Amekkora felhajtás volt eddig körülöttük, akkora csalódás, hogy az évtizedek óta dédelgetett tervüknek (amiben akkora meglepetés azért nincs, mert hát nyilván az emberek azért szoktak több száz méter mély gödröket ásni a földbe, mert kell nekik az, ami lent van) ilyen rövid idő alatt véget tud vetni négy NB II.-es szuperhős (úristen, elspoilereztem a végét, jaj!), arról nem is beszélve, hogy egyiküknek alig pár perc szöveges rész jut, mielőtt a feje a porba hullana. Így is csak azért húzódik ilyen sokáig a dolog, mert hőseink túl lusták, beképzeltek és hülyék összerakni azt, amit a Handről tudnak, és mert időnként ők is összeakasztják a cicabajszot.

Mert azért -ahogy a "nagytesóknál"- náluk sem csak annyi a sztori, hogy szépen leülnek egy asztal köré, mindent megbeszélnek, aztán kart karba öltve nekiindulnak, hogy eltörjenek pár "ujjat". Ha valami kiderült az eddigi évadokból, az az, hogy ezt a négy embert nem lesz könnyű rávenni az együttműködésre, és ez lett az, ami a Defenders csúcsa lett, amiért érdemes volt megnézni. Mert ha eltérő mértékben is, de mindegyik szereplőt meg tudták kedveltetni velem, a rigolyáik és a nehéz természetük ellenére is, és ezeket a személyiségjegyeket, múltbeli hagyatékokat érdekes volt összefésülve látni, hogyan hatnak egymásra. Hogy a pacifista Luke-ot alig érdekli más, mint Harlem biztonsága, vagy Jessicát a napi whiskey-adag bevitele, ami mellett nehezen fért el az önfejű, bűntudatos Danny küldetéstudata, vagy az, ahogy Matt számára ez az ügy személyessé vált... duplán is, így persze a titkolózásával (már csak azért is, mert csak neki rejtett az alteregója) nehezen képes bensőséges bizalmat kiépíteni a társaival. Mert az várható volt, hogy a tanítómestere, Stick újra felbukkan, nem hagyva ki élete sorsszerű küzdelmét, és amit tenni próbált, az is legfeljebb azok számára lehetett meglepetés, akik még nem figyeltek, mennyire szélsőségesen gyakorlatias tud lenni az öreg... de aki emlékszik még a mozifilmekre, vagy ismeri az egyik karakter történetének alakulását (vagy volt tippjük, mire való a nagy köcsög), az tudhatja, hogy egy másik szereplő visszatérése is csak idő kérdése volt. Ehhez jönnek hozzá az egyes karakterekhez kötődő mellékszereplők (Karen, Foggy, Trish, Hogarth, stb.), akik ugyan most inkább csak olyan baráti-érzelmi kapcsolatokként jelennek meg, akiket az aktuális akció veszélybe sodorhat, vagy éppen csak díszítő elemek egy-egy beszélgetéssel, de annak nagyon kellemesek, kicsit fenntartva a szociális érintkezést két támadás között.

Ahhoz képest, hogy a Netflixnél évadokon át szövögették a Hand tervét, ami akár egész New York pusztulását is okozhatta volna, most alig lett ez több, mint ürügy arra, hogy a négy hősüket egy sorozatba tereljék, és a köztük levő csipkelődésekkel szórakoztassanak, miközben verekedésekkel pörgetik fel az izgalmat. Ezzel együtt meg azzá vált, amit el akartak kerülni azzal, hogy ezek a sorozatok a tévére költöztek: egy másodvonalas Avengersszé szűkebb környezetben, kisebb kasszával, kevesebb high-tech-kel és félisteni hatalommal. Persze a hosszabb játékideje miatt mégiscsak több személyes kapcsolatot, több érzelmet tudott és akart bemutatni, mint a Marvel-mozifilmek, de a célja a Defendersnek, mint közös epilógusnak ettől még nyilvánvalóan az lett, hogy seggek legyenek szétrúgva. Így igazán csak 7-est akartam adni, de az, ahogy Matt történetét alakították, amekkora jelentőséget adtak mindebben az ő múltjának, és ahogy Misty Knight meg a harlemi rendőrség (bizony, itt még az általában hiányolt rendfenntartók is bekapcsolódnak a sztoriba, hogy felelősöket keressenek a szanaszét hagyott hullákért és rombolásért  Smile ) részt vett ebben az egészben (biztossá téve, hogy a Luke Cage S1 még idén sorra kell kerüljön nálam), az feljebb tornázta az élményt valamivel.


7,5/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2488
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Hölgy aranyban / Woman in Gold   Pént. Aug. 25, 2017 8:56 am

.
Hölgy aranyban / Woman in Gold



Annak ellenére, hogy a film alapjául szolgáló történet alig 10-15-éves, és a földrajzi távolság sem túl nagy, még csak nem is hallottam róla, és ha nem azok keltik életre, akik (Helen Mirren, Ryan Reynolds, Daniel Brühl, Katie Holmes, stb.), talán most is így lenne. Pedig van benne minden, amitől egy film alapból is érdekes lehet: kincs utáni hajsza, némi nyomozással fűszerezve, és adottak az esendő főszereplők is, szembeállítva a saját hatalmával és erejével kérkedő ellenféllel. Talán kicsit túlságosan is adottak...

A zsidó holokauszt idején Bécsből elmenekült, Los Angelesben élő Maria Altmann örömmel olvassa az újságban, hogy az osztrák kormány bő ötven évvel a Harmadik Birodalom bukása után hajlandó felülvizsgálni azoknak a műkincseknek a helyzetét, amiket a nácik a zsidó családoktól koboztak el, és kerültek azóta osztrák múzeumok kezelésébe. Az idős hölgy -különösen a testvére halála után- fontosnak tartja nem pusztán az igazságtételt, hanem a múlthoz való kötődés ezen lehetőségét, leginkább azon portré kapcsán, amit Gustav Klimt a nagynénjéről, Adele-ről festett, ezért megbízza az egyik régi barátnője kezdő jogász fiát, Randy-t, hogy legyen segítségére a jogi ügyek bonyolításában, lévén ő maga ehhez vajmi keveset ért. Randy azonban a szükséges kérelmek beadása után falakba ütközik, a tisztának tűnő helyzet ellenére a beadványukat elutasítják, nem elhanyagolható okból amiatt, hogy a festmény, "Hölgy aranyban" néven azóta az osztrák műkincsvagyon meghatározó darabja lett, a bécsi Belvedere Képtár egyik ékköve. Dávid és Góliát sokadik harca kezdődik meg ezzel egy festményért... egyért a több százezer hasonló sorsú műkincsből.

Elsőre ugyan ki ne a szegény gyászoló néninek adná a festményt már az alaphelyzet bemutatásakor az arrogáns, kéjesen vigyorgó, pöcsfej múzeumi bürokratával szemben? Pedig ez a könnyű ítélkezés, amire a forgatókönyvíró is készséggel rájátszik, sajnos egyre súlyosabb leegyszerűsítéssé vált számomra a film nézése során, miközben a történet igazi varázsa éppen annak árnyaltságában rejlik. Ellenben a filmből a stábnak nem nagyon látszik más célja, mint hogy egy modern kincsvadászatot ismert színészekkel játszassanak el, alig pár mondatot vagy pillanatot szánva arra, hogy az "arany" megszerzésén túl milyen érzelmek is járnak az ügy nyomában (Maria vonakodása a bécsi utazástól és Randy kiborulása a mosdóban volt talán ilyen). Tették ezt attól sem zavartatva magukat, hogy mondjuk Reynolds képtelen volt otthon hagyni a komikus énjét, így minimum furcsán hat az egyébként meglehetősen komor történetben. A szándéknak aztán nem csak olyan következményei lettek, hogy az egyre jobban elhúzódó jogi csatározás feszültségét Randy otthoni, családi problémáival próbálták érzékeltetni, meglehetősen sablonosan, hanem hogy egyben olyan, Kicsi Joe-nak való skatulyákkal is, mint hogy az amerikaiak mind kis hősök, az osztrákok meg mind tolvaj szemétládák... Mi más indokolná, hogy az egyetlen "utca embere", aki megszólal a filmben, azt sugallja, hogy Ausztriában nem változott semmi hatvan év alatt sem, vagy azt -még ha ez csak a valós események fényében válik zavaróvá-, hogy az egész ügyet felgöngyölítő Hubertus Czernint asszisztenssé és narrátorrá degradálták? A felszínességnek hasonló problémájával küzd a történet múltbeli szála, ami hiába remekül megcsinált illusztrációja a festmény történetének és a történelmi háttérnek -utóbbiba például az Anschlusst is belefoglalva-, nincs egy súlycsoportban a jelenkori szállal sem... talán éppen csak a bevonulás és a nácikat fogadó ünneplő tömeg képei során.

Mert ugyan a film megmarad a téma mélyebb, általános érvényűbb gondolatainak puszta pedzegetésénél, de azzal a kevéssel is alapot szolgáltat a saját létjogosultságára a sokak által már talán unalmasnak tartott téma egyéb filmjei között, és ezzel egyben kiemelkednie az átlagból. Itt ugyanis nem maga a holokauszt a téma, még ha természetesen szóba is kerül a rokonok, szomszédok, barátok halála, elvesztése, sebei és nyilvános megalázása kapcsán, hanem hogy annak ellenére, hogy az hetven éve történt, nem lehet úgy tenni, mint ha nem lenne hatása a mai korra, nem lennének következményei a jelenben. Adele Bloch-Bauer portréja nem csak kalandos történetű festményként válik érdekessé (már csak abból a szempontból is, hogy itt nem összevásárolt értékekről van szó, hanem közvetlen megrendelésre készült családi örökségről), hanem egyben jelképe is annak, amiben a mostani generációnak van felelőssége. Vagy tényleg félre lehetne söpörni valakinek a jogos tulajdonához való igényét (még ha a film szerencsére a feszültség és a kiegyensúlyozottság érdekében újabb és újabb információkat csepegtet is arról, hogy hogyan is áll ez a "jogosság", ez egy jó pontja volt a dramaturgiának), csak mert a rablógyilkosság már olyan régen történt, mert azóta a műkincs többször gazdát cserélt, mert azóta olyan sokan megkedvelték a festményt, és egyébként is már olyan "sokszor" kárpótolták a családok maradványait? Vagy éppen lehet-e kérdés az emlékezéshez való jog elévülése, hogy mondjuk ennyi év után kevésbé kell-e, lehet-e emlékezni arra, kevésbé sokkoló-e a túlélő családokon belül az, hogy a dédpapa nem csak úgy halt meg, hogy elgázolta egy busz, hanem hogy több százezer társával együtt a származásáért és a vagyonáért elgázosították (ezért is jó az a jelenet, ahogy Randy -talán életében először- megérzi ennek a súlyát)? Nem visszataszító-e arra apellálni, hogy előbb-utóbb minden érintett meghal, aki követelésekkel élhetne mondjuk egy ilyen "PR-akció", egy jogi procedúra kapcsán, a rokonok feledésbe vesznek, és akkor végre minden csendben maradhat úgy, ahogy van? Íme egy film és egy történet, ami bőven túllép azon, hogy sajnálatot és bűntudatot próbáljon generálni azokban, akik egyiket sem érzik talán magukénak, sőt, épphogy sérelmezik... ellenben megteszi ezt az új hibákért, a mostani bűnökért. És onnantól jöhet a néző, hogy ő ezt hogyan ítéli meg...

Ha csak a filmet nézem, akkor a sztárszínészek ellenére is egy jól, de különösebben nem maradandóan megcsinált darab lett, pár gyengeséggel, ami sajnos az indokoltnál többször nyúl felszínes, egyszerű eszközökhöz, fenntartva a drámai és a tárgyalótermi kalandfilm látszatát. Pedig a kérdések, amiket a film felvet, még ma aktuálisak, mert nem csak a II. világháborúban elkövetett tettekből próbál újabb érzelmeket kifacsarni, hanem teszi ezt abból az állapotból, ami azok eredményeként a mai napig fennáll.


7,5/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2488
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Sneaky Pete S1   Vas. Aug. 27, 2017 9:54 pm

.
Sneaky Pete S1




Amikor először felfigyeltem erre a sorozatra, az igazán még csak a címszereplőt alakító Giovanni Ribisi miatt volt, akit nagy átváltozóművésznek tartok, de nehéz olyan filmjét kifogni, ami nem valami idétlen vígjáték. Később tetszett meg egyáltalán a sztorija, ami nem csak a Banshee-re emlékeztetett, de egy Agatha Christie regényre is (nem tudom, ezért-e, de a Krimi Királynőjét meg is említik az egyik részben). Aztán minél többet olvastam róla, annál szimpatikusabb lett a háttere és a gárdája miatt.

Marius Josipovic három évet töltött a hűvösön csalásért, de ez az idő még a viszonylag jó körülmények ellenére is a pokollal ért fel neki. A cellában ugyanis egy Pete nevű fickó volt a társa, aki ez alatt az idő alatt megállás nélkül a gyerekkori nyári élményeivel traktálta; a nyarakról, amit a nagyszüleinél töltött, a tóról, az almafáról, az unokatesókról, és hogy húsz éve nem látta őket. Amikor aztán a szabadulását követően Marius megtudja, hogy egy korábbi "kölcsön" miatt veszélyes lenne visszamennie New York-ba, úgy dönt, hogy saját hasznára fordítja mindazt, amit Pete-től a családról megtudott, és felvéve a személyiségét a "rokonoknál" húzza meg magát. Annyi biztos, hogy Pete még évekig rács mögött kell maradjon, arról az oldalról nem fenyegeti a lebukás, de azzal kevésbé tud számolni, hogy a kedves nagyszülők sem azok a cuki pecázós-sütisütős nagyszülők, akik a 10 éves Pete emlékei között voltak. A családi vagyont jelentő befektetői irodáról kiderül, hogy egy alig vegetáló óvadékügynöki vállalkozás, hogy az uncsitesók közül az egyik zsaru lett, hogy a rokoni kapcsolatok amúgy is elég kusza hálójában Pete anyja még a többiekhez képest is rejtélyes... meg hát titka mindenkinek van. A másik oldalról pedig a "hitelezője", Vince kezdi el szorongatni Marius tökeit, azzal fenyegetőzve, hogy ha már az első héten nem tesz le egy szabad szemmel is jól látható összeget engesztelésül és a törlesztés iránti elkötezezettségét mutatandó, akkor kénytelen lesz minden hét késedelemért egy-egy darabot lemetszeni Marius öccsének, Eddie-nek a testéről.

Hogy egy kicsit előreszaladjak a konklúzióig, kár, hogy ebből az összetett alaphelyzetből nem sikerült többet kihozni. Ennek az egyik oka az lehetett, hogy a vetítés körülményei miatt folyamatában változott a koncepció (a pilot idején még nyomozós sorozatnak szánták, ami pár rész után átment drámasorozatba), és közben túlságosan szét is aprózódott az egész... legalábbis szerintem olyan lesz, ha egy tízrészes sorozatot hatan írnak meg nyolcan rendeznek. A másik bajom meg az volt, hogy a sorozat zsúfolt is lett, főleg a családi oldala, Pete-é. Jó pár olyan szereplő van a Murphy-családon belül, akinek már megint azt kell mondanom, nem szerepe van, hanem funkciója, és azon kívül, hogy közösen reggeliznek, szinte semmi olyan nincs bennük, amitől családként viselkednének. Különösen bántotta a szemem Carly, aki csak azért szerepelt, hogy a pimasz tinédzser álcája alatt Pete után kutasson, játszva a magánnyomozót egy Google-lal felszerelkezve, lebegtetve a lebukást, és sem a 30 éves rendőr testébe bújt középiskolásként viselkedő/idétlenkedő Taylor, sem a hisztérika, a volt férjével évődő Julia nem volt sokkal jobb. Már csak azért sem, mert az egész családi biznisz hiteltelen, ha az utódként kijelölt Julia ennyire béna, vagy ha a nagymami benyalja a legátlátszóbb csalást is (olyan röhejes "fordulatokat" eredményezve, mint a radioaktív macskaalom  faceplam ), és akkor a papi is hiába adja az alvilági kapcsolatokkal bíró családfőt. Voltak persze tetszetősebb, érdekesebb jelenetek, főleg az utolsó pár részben, de a szabadon lógó szálak sokasága és az állandóan a meghökkentésre, az erőltetett feszültségkeltésre vonatkozó igyekezet miatt még csak meg sem közelítette azt, amit az alaphelyzetből kiindulva el tudtam képzelni.

Marius oldala, vagyis a Vince körül zajló, a múltba nyúló események sokkal jobbra sikerültek, talán nem függetlenül attól, hogy az egyik ötletgazda/producer számára annyira személyes volt a projektnek ez a része, hogy szerepet is vállalt benne... és akit egyébként Bryan Cranstonnak hívnak (Walter White, ha így jobban beugrik...  Smile ). Ami itt történik -az egész csapat figuráival, a hosszú időn át érlelt bosszúval, a mentőakcióval, az idővel való versenyfutással és a meneküléssel-, ahhoz képest az egész Pete-szál csak a pénz megszerzése felé vezető rögös út, némi izgalommal és humorral fűszerezve meg az oroszlánverem és a csapdaállítás hangulatát... Ezen az oldalon szinte az összes résztvevő hangulatos, főleg ahogy Marius kénytelen nem csak loholni a többiek balfékeskedése után, hanem igazán elemében lehet, de közben olyan embereket kell visszaédesgetnie, akiket egyszer már vastag szarban hagyott. Az olyan tagok, mint Porter, Karolina vagy Marjorie akár egy Ocean's- vagy -kicsit persze visszavéve az illúzióból  Smile - egy Szemfényvesztők-filmben is megtalálnák a helyüket, de a kedvencem mégis Eddie, Marius öccse lett a kettőssége miatt. A kölyök ugyanis fontos eleme az átveréseknek, remek szeme van például a kártyaasztalnál elkövetett csalásokhoz, de megvan az a gyengesége, hogy bármennyire szereti is a bátyját meg a csapatot, a stressz- és fájdalomtűrő képessége valahol a búvárbéka feneke alatt van, így a legkisebb fenyegetésre, beijesztésre is pacsirtaként kezd dalolni bármiről. Őt Michael Drayer játssza, akit már lehetett itt-ott látni (pl.: Mr. Robot), de sokan vannak rajta kívül is ismerős arcok... Cranstont és Ribisit meg talán nem kell bemutatni senkinek, aki filmeket/sorozatokat néz.

Hiába szerettem a karakterek és a szövegeik többségét, a cselekményvezetés hiányosságai és pár töltelék szereplő miatt néha még a legizgalmasabb percek is közönybe vagy akár nevetésbe tudtak torkollni. A Sneaky Pete remek heist-sorozat (pontosabban con-sorozat) lehetett volna, talán másnak az is lesz, de engem egy féllábú bűvészre emlékeztetett, aki az amúgy szórakoztató mutatványai között előadott, unalmas kártyatrükkjeit a seggéből elővarázsolt tűzijátékokkal próbálta kompenzálni. De ennek legalább várható a folytatása, abban még hagyom bizonyítani...

6,5/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3603
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Vas. Aug. 27, 2017 11:20 pm

Niwrok írta:

Sneaky Pete S1

Aztán minél többet olvastam róla, annál szimpatikusabb lett a háttere és a gárdája miatt.


Laughing Hogy te miket találsz...  én még csak nem is olvastam róla...  Shocked


Niwrok írta:


Marius oldala, vagyis a Vince körül zajló, a múltba nyúló események sokkal jobbra sikerültek, talán nem függetlenül attól, hogy az egyik ötletgazda/producer számára annyira személyes volt a projektnek ez a része, hogy szerepet is vállalt benne... és akit egyébként Bryan Cranstonnak hívnak (Walter White, ha így jobban beugrik...  Smile ).

Hiába szerettem a karakterek és a szövegeik többségét, a cselekményvezetés hiányosságai és pár töltelék szereplő miatt néha még a legizgalmasabb percek is közönybe vagy akár nevetésbe tudtak torkollni. A Sneaky Pete remek heist-sorozat (pontosabban con-sorozat) lehetett volna, talán másnak az is lesz, de engem egy féllábú bűvészre emlékeztetett, aki az amúgy szórakoztató mutatványai között előadott, unalmas kártyatrükkjeit a seggéből elővarázsolt tűzijátékokkal próbálta kompenzálni. De ennek legalább várható a folytatása, abban még hagyom bizonyítani...

6,5/10



Azért annyira nem csináltál kedvet hozzá....  scratch ... még ha úgy az alaphelyzet nem is lenne rossz. Így, olvasva egyébként olyan bansheesnek tűnik...



.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2488
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Hétf. Aug. 28, 2017 12:07 am

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Sneaky Pete S1

Hiába szerettem a karakterek és a szövegeik többségét, a cselekményvezetés hiányosságai és pár töltelék szereplő miatt néha még a legizgalmasabb percek is közönybe vagy akár nevetésbe tudtak torkollni. A Sneaky Pete remek heist-sorozat lehetett volna, talán másnak az is lesz, de engem egy féllábú bűvészre emlékeztetett, aki az amúgy szórakoztató mutatványai között előadott, unalmas kártyatrükkjeit a seggéből elővarázsolt tűzijátékokkal próbálta kompenzálni. De ennek legalább várható a folytatása, abban még hagyom bizonyítani...

6,5/10


Azért annyira nem csináltál kedvet hozzá....  scratch ... még ha úgy az alaphelyzet nem is lenne rossz. Így, olvasva egyébként olyan bansheesnek tűnik...


Igen, a személycserés dolog miatt valóban emlékeztet rá, nem is véletlenül utaltam rá a bevezetőben  Wink ...

Kicsit bizonytalan is voltam, hogy írjak-e róla, mert hát láttam, de ha kedvet is csináltam volna, aligha láthattad volna... hacsak nem megtanulsz angolul a német mellé  Wink . Ahogy te, úgy más sem nagyon hallott róla itthon, így persze fordítás sem készült hozzá... illetve de, az első két részhez... De így, hogy igazán csak az egyik szála tetszett a kettőből (ez egyébként valami népbetegség lehet az Amazonos sorozatoknál, mert eddig mindegyikkel így jártam), nem is bánom annyira   peace .

Majd azért talán lesz "kedvcsinálósabb" is a közeljövőben  Smile .
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3603
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Hétf. Aug. 28, 2017 12:17 am

Niwrok írta:

Sneaky Pete S1

Kicsit bizonytalan is voltam, hogy írjak-e róla, mert hát láttam, de ha kedvet is csináltam volna, aligha láthattad volna... hacsak nem megtanulsz angolul a német mellé  Wink .

Majd azért talán lesz "kedvcsinálósabb" is a közeljövőben  Smile .
.

Question Question Question

Azért, ha most nagyon dícsérted volna, belevágtam volna angolul is, érteni értek, csak nem beszélek... egyetért

Ami kicsit jobban aggaszt, hogy a Kártyavár fordítása is megállt a nyáron, úgyhogy a végén kénytelen leszek azt elkezdeni eredeti nyelven. scratch


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2488
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Hétf. Aug. 28, 2017 6:47 am

R2-D2 írta:

Ami kicsit jobban aggaszt, hogy a Kártyavár fordítása is megállt a nyáron, úgyhogy a végén kénytelen leszek azt elkezdeni eredeti nyelven. scratch  


Nem tudom, mikor és hol nézted utoljára, de ahogy én most rákerestem, az opensubtitlesen és a hosszúpuskán is fent van mind a 13 rész magyar felirata  Smile .
Nincs mit  Wink .
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3603
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Hétf. Aug. 28, 2017 10:07 am

Niwrok írta:

Nem tudom, mikor és hol nézted utoljára, de ahogy én most rákerestem, az opensubtitlesen és a hosszúpuskán is fent van mind a 13 rész magyar felirata  Smile .
Nincs mit  Wink .
.

Köszi!!! Smile

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2488
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Trónok harca / Game of Thrones S7   Szer. Aug. 30, 2017 9:42 pm

.
Trónok harca / Game of Thrones S7




"Végre!", sóhajtott fel talán még az is az előző évad végén, aki amúgy a végtelenségig tudná nézni (nem tartozom közéjük), ahogy a szöszi sárkánylovas újabb és újabb tételeket húz ki a bevásárlólistájáról... Daenerys elindult, hogy beteljesítse a sorsot, amit neki szántak, aztán amiért ő maga is megküzdött, és átkelt a Narrow Sea-n, hogy a Vastrónra ülhessen. Szövetségesei oldalán besétál a családi kastélyba, félrehajtva a Stannis által hátrahagyott, poros bársonyfüggönyöket kinyittatja az ajtókat, és belépve a más sokszor látott, terepasztallal ellátott stratégiai szobába megkérdezi: "Kezdhetjük?"... Ja, hogy ezt az első rész végén kérdezi, amikor már egy óra eltelt a hétből, amennyire ezt a rövidített évadot szabták?! Akkor talán éppen ideje lenne, nem?

Amikor felkészülésként ehhez az íráshoz visszaolvastam a korábbi évadét, egy pillanatra megrökönyödtem, hogy mennyire nem tudnék nagyon mást leírni, hacsak nem annyiban, hogy egy sokkal koncentráltabb alaphelyzetből folytatódik a korábban megismert eseménylánc. Az elején évadokon át az volt a cél, hogy minél jobban szétszórják a szereplőket, minél több tapasztalattal és anekdotával gazdagítva a Tűz és Jég Dala világát, most meg -egyfelől a sorozat végéhez közeledve, másrészt a könyvek jelentette alátámasztás nélkül- óhatatlanul is össze kell kötni, egybe kell forrasztani a szálakat. Ez valahol elfogadható és érthető, hiszen nem lehet úgy végső csatát vívni, hogy húszfelől érkeznek oda a seregek. Mostanra kialakult az a három fő góc a három főbb női szereplő körül, akik között eldőlhet a háború (Cersei, Sansa, Daenerys), akik mellett szinte Jon Snow az egyetlen férfi, aki nincs tanácsadói vagy testőri szerepre kárhoztatva, és aki leginkább a futár szerepét tölti be ebben az évadban. De az is jól látszott, igazán már csak egyiküknél vannak olyan részek, amik gyalulásra vártak, amikre még időt kellett szánni, amíg a fagyzombik tovább csoszognak dél, a Fal felé. Ezek közben, az olyan mellékszálak mellett, mint Sam tanulmányai a Westerosi Központi Könyv- és Irattárban, most talán éppen a Sárkány Lady volt az, aki egy kicsit érdekes tudott lenni a többiekhez képest. Mert ugyan mit lehet várni Cersei-től, akit teljhatalmú királynőként már az sem érdekel, hogy valaki meglátja-e Jamie-t az ágyában? Vagy Sansától, aki mellett még Littlefinger valamennyire kavarja a dolgokat, de sokáig így is parkolópályán van? Daenerys viszont egy széthúzó, egymás iránt sok keserűséget dédelgető szövetség élén még csak most kezdi kapiskálni (beszélgetésük erről Jonnal, és ahogy ezügyben Tyrion befolyásolja őket és másokat is, azok az évad legjobb jelenetei), hogy nem a Vastrón a valódi cél, hanem van egy ellenfél, akiről eddig semmit nem tudott, akiknek a létezése még Westeroson is dajkamesének van elkönyvelve. És nem ő ezzel az egyetlen...

A "forrasztás" tényének elfogadása viszont nem jelenti azt, hogy ez különösebben tetszett volna, bár valamivel kevésbé zavart így, hogy nem nyújtották el olyan hosszan, mint legutóbb. Továbbra sem történik igazán más, mint amit múltkor megjegyeztem. Egyik oldalról lenyesik a feleslegessé vált, elhalt történetszálakat, de amíg régen ezekből olyan sokkoló, meghatározó események születtek, mint a Vörös nász vagy Renly halála, itt ezek szinte mindegyike súlytalan. Nem többek, mint egy-egy látványelem a pár perces mészárlásokkal, amik közben valaki a bosszú mérgét köpi az ellenfele arcába, közvetlenül azelőtt, hogy búcsút vennénk valamelyik szereplőtől... a stáb szűkülése miatt egyre magasabb "szinten" levőktől. Ezek, bár hatásosak tudnak lenni, már nem alakítanak ki új hatalmi viszonyokat, nem részei egy nagyobb tervnek, csak radírozások, hogy ne kelljen annyifelé figyelni, és a korábbi erőforrások felélésén keresztül már majdnem olyan érzést hagynak maguk után, mintha történne valami a várakozáson kívül. Másrészt ugyanilyen kiaknázható erőforrásnak számítanak a rég elhagyott kis infók, elszórt mellékszereplők, akiket fel lehet villantani egy kicsit, de igazából csak nosztalgiából... némi keserűséget hagyva maguk után, hogy lám, milyen színes, élő világ volt ez, tele intrikával, mielőtt a három besavanyodott, a múltjukban átéltek miatt lelkileg megnyomorodott nőszemély a várukba zárkózva el nem kezdett sakkozni a megmaradt szereplőkkel, hol jobban... de sajnos leginkább ostobán, kiszolgálva a forgatókönyvírói önkényt (minden sikeres hadjárat alapja, hogy a szövetségeseket hazaküldjük meghalni  faceplam ...). Itt Arya farkasa kerül elő, ott Jorah Mormont tér vissza, szenvedve a kővé változtató kórságtól, vagy King's Landing kedvenc kovácsát látogatjuk meg, amott pedig a tinilányok nedvesednek attól, hogy micsoda sztárokat sikerült meggyőzni mellékszerepekre... és én sem tudtam megtagadni némelyiküktől egy elégedett mosolyt, amikor ennek vagy más sorozatoknak a kedvelt arcai bukkantak fel egy-két jelenetre, akik közül még mindig a braavosi bankár volt a kedvencem.

Nem kérdés, hogy a sok kellemes dolog mellett a sorozat esetleges gyengeségeit ügyesen próbálták elsminkelni a látványvilággal, az ugyanis még mindig parádés. Az mondjuk biztos, hogy sokkal kevesebb szereplőt sokkal kevesebb helyen mozgatva nem lehet olyan változatos, mint eddig, hiszen a költségvetés nagy része a sárkányos animációkra és a csatákra megy el, Dragonstone pedig eddig is egy kopár szikla volt csak, de a Trónok harca esetében ez bőven túlmutat azon, hogy "a célnak megfelelő". Hatalmas seregek felvonulását lehet megtekinteni, várostromok és tengeri csaták színesítik a történetet, miközben persze azért a sárkányok is felgyújtanak ezt-azt. Néha meg csak néhány emberért lehet izgulni, szorult helyzetükben velük várva sorsukat, vagy éppen velük gyászolva az elesetteket. Ez nem változott az eleje óta, illetve talán ugye a szűkebb keretek miatt tartható visszafogottabbnak, mégis fontosnak tartom elmondani, mert sokan ebből vezetik le a Trónok harca nagyszerűségét... de nálam ez nem áll minden felett.

Számomra ugyanis ez a "fedés" egy helyen nem volt tökéletes (és ezért "tünhet" alacsonynak a pont): amikor legfeljebb néhány percre összecsapott jelenetekben sikkadnak el sok tíz órája várt kulcsmomentumok! Ez az az évad, amikor évtizedes titkokra derül fény, amikor végre összefutnak az eddigi szálak, amikor a szervezkedések jutalma learatható, amikor az utolsó átrendezést és tisztogatást meg lehet tenni a fagyzombik érkezése előtt... és ezek csekély érzelmet váltanak ki a szereplőkből (hiszen Daenerys is miért lepődne meg azon, ha valaki megsimogatja a sárkányát, mert az hagyja  faceplam ?!?), de nem egyszer a nézőből is. Nincs katarzis abban, ha két szereplő unott hangon megbeszéli három mondatban, hogy mi hogy is van, aztán Bran fél perc alatt visszateker a forgatókönyvben, és annyit mond, "Ja, tényleg!", pedig hát erről szólt eddig ez az egész szarság!!! De mintha ez csak egy szükséges, de unalmas részlet lenne a sorozatban, a beszélgetés közé még bevágnak egy pár szexjelenetet, nehogy ne Csöcsökkel és Sárkányokkal érjen véget az évad! Eközben üres töltelékeket, romantikázásokat, pletyizéseket is hosszú percekre nyújtanak (mindig is érdekelt, ahogy katonák arról beszélgetnek, hogy a hullák szarszagúak? jó helyen jársz...), és sok kell legyen a várfalon egymás mellett álló, még véletlenül sem egymásra néző szereplő beszélgetése, mert az olcsó... mert 400 perc kitöltése nem piskóta, főleg ha a kasszából futnia kell a tomboló hüllők CGI-jére is.

Már azzal, hogy Daenerys végre kimozdult Essosból, és hogy nem próbálták tíz részre elhúzni azt, ami (hatalmas időbeli ugrásokkal) hétbe is lazán belefért, kellemesebben érezhettem volna magam az évad alatt, mint legutóbb. De a fantasztikusan kinéző, mégis sokszor öncélú látványorgiák helyett nekem ez a sorozat másért, a politikai csatározásokért lett kedvenc, és az már jórészt hiányzik, csak muszájból hagyták benne elemeit az évadban percekre, ami talán sajnálatos... viszont ahogy az utolsó részben magának az egész sorozatnak a lényegével bántak el a forgatókönyv írói, az nekem kiábrándító volt.

7,5/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2488
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Neon Démon / The Neon Demon   Hétf. Szept. 04, 2017 8:44 pm

.
Neon Démon / The Neon Demon




Különlegesen jó más indok kell nálam egy olyan filmnek, aminek a történetében minimális kapaszkodót sem találok, hogy megnézzem, és a The Neon Demon ilyen volt... Véres szépségipari szatíraként nem igazán fogott meg, de ott volt mellette Nicolas Winding Refn neve. Bár a "Csak Isten bocsáthat meg" közben és után voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, hogy ezt a filmet tényleg (és volt, aki ugye nem csak pillanatnak érezte ezeket) ... máskor viszont el tudtam merülni a képeiben vagy a szinte mitológikus testvéri és gyerek-szülő kapcsolat szimbólumaiban. A "Drive" meg nekem megismételhetetlen élmény volt, azt nem is ragozom.

"...jön az én nénikém, arannyal futtatva!"
A The Neon Demonban, ahogy a témájában, egyértelműen a látvány dominál, és ez vonatkozik éppúgy a "fellépő modellekre" (Elle Fanning, Jena Malone, stb.), mint a tényleg csodálatos operatőri munkára. A film egy olyan lány történetét kíséri végig, aki a modellszakmában próbál érvényesülni, és az ártatlan, "édes" 16 éves Jesse-nek ehhez minden adottsága van. A naponta több száz portfoliót végiglapozó ügynökségek vezetőinek, szakértőinek a levegő is bennszorul, amikor ő megjelenik, a többi modell pedig csak addig tudja semmibe venni őt, amíg sorra el nem happolja tőlük a legjobb munkákat, a legjobb fotósokat, és onnantól majd' megeszi őket a sárga irigység. Ezzel együtt persze a filmnek alapvető kellékei lesznek a beállítások, a pózok, a mindenféle neon színekkel bevilágítás, és az sem ritka, ha arra tíz perc elmegy, amíg a fotós felkészíti Jesse-t az egyik fotózásra, és ebből a fele nagyjából az, ahogy a fényképész megbűvölten nézi a lányt. Voltak mondjuk "képek", jelenetek, amik előtt, ha egy múzeumban látom azokat, kevesebbet időztem volna, a diszkós jelenetet a sok stobosztóppal meg egy az egyben szívesen kihagytam volna, de voltak azért olyanok is, mint az első beállítás a véres Jesse-vel, vagy az utolsó fotózás képei, de a kedvencem talán az volt, ahogy Jesse motelszobájában a tükröt használta az operatőr.

"...jön az én nénikém, vérrel futtatva!"
A gond viszont ezzel az, hogy mindez a végletekig tökéletesített és finomított látványvilág egy meglehetősen egyszerű történetet jelenít meg, ami nagyjából két mondatban elmesélhető. A lánynak gyorsan a fejébe száll a siker, elbizakodottságában már az intő jelekkel és a figyelmeztetésekkel sem törődik, így elkerülhetetlen a bukása. Jesse csúcsról zuhanásának módja talán meglepő lehet (nekem nem volt az, már előzetesen is így hallottam és olvastam emlegetni a The Neon Demont), de a végkifejletet magát már az első képsorok előre vetítik. A tanulsága meg ezt követően mindössze annyi, hogy az efféle szépségiparban is gyilkos verseny zajlik, ami felfal minden tisztaságot, ami a közelébe kerül, és a modellszakma vadjai sem kímélnek senkit, bárkiből lehet préda. Szívesen mondanám, hogy szimbólumaiban, kifejező eszközeiben legalább akad valami izgalmas, de rég nem láttam ennyire szájbarágós, ennyire direkt párhuzamokkal megvalósított filmet: ha ragadozókról van szó, akkor megjelenik egy ragadozó (egy puma Jesse motelszobájában faceplam ), amikor zuhanásról van szó, akkor Jesse ténylegesen leesik valahonnan, és amikor a kegyetlenség, a barbárság és a régi hiedelmek vezetik a cselekény fonalát, akkor azok is szimbólumból szó szerinti értelmezésre váltanak. A másik ágon meg ott vannak a teljesen öncélú jelenetek; mert szívesen elnézegetem én, ahogy két pucér csaj percekig áztatja a testéről a vért a zuhanyzóban, kéjesen simogatva le magukról a szennyes levet, de az aztán nem fejez ki semmi mást, csak a kétségbeesett igyekezetet, hogy hátha ezzel sikerül egy pár csillagot szerezni a legszőrösszívűbb férfi nézőknél is.

"Kukurikú, gángú..."
Sajnos azonban az öncélúság nem áll meg ennyiben, mert több rétegben kell fedni valahogy, hogy ilyen egyszerű a film alapja. Ezt mivel is lehetne jobban, mint zagyva jelenetekkel, amik vagy megbotránkoztatóak, vagy értelmetlenségükben művésziek, amire persze simán rá lehet vágni, hogy ha nem érted vagy tetszik, akkor egyszerűen ez a film feletted áll, és nem vagy még elég érett erre. Hát ha nem, akkor nem. Mert nekem már az említett puma is megrezegtette a lécet, ahogy a percekig mutatott villodzó fények is, és akkor még ott volt a késes jelenet is... bár én amúgy az összes moteles jelenetről azt tartom, hogy Kenau Reeves szerepeltetésén kívül semmit nem tett a filmhez. Ahol meg már teljesen elgurult Refn gyógyszere, az a premier plánban mutatott nekrofília volt, majd az azt követő utolsó húsz perc majdnem teljes időtartamában, mert ott már semmi emberi nem marad ebből a műalkotásból, csak az egymásra hányt jelképek és utalások...

Vannak ilyen rendezők, mint Refn, hogy nem azért kell kikapcsolni rajtuk az agyat, mert annyira idióta az egész, hanem azért, mert más formában lehet befogadni... mondjuk tipikusan ilyen rendező nálam Terrence Mallick. Ettől függően tud egy-egy filmjük ritka filmművészeti élményt adni, vagy lesz belőle a pokolig rúgott takonylabda. A Neon Demon nálam a kapufáról csorgott be, mert ugyan többször is üresnek és felszínesnek találtam (még ha ez valahol szintén kifejező a témát illetően), a vége meg már a teljes elmebajt közelíti, de volt benne valami olyan szépség, voltak olyan beállításai, amiért ott maradtam előtte...


6/10

U.i.: Annak, aki már nem emlékezne rá, vagy túl fiatal hozzá Smile : A szorgalmas és a lusta lány.
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3603
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Hétf. Szept. 04, 2017 11:51 pm

Niwrok írta:
.
Neon Démon / The Neon Demon


Különlegesen jó más indok kell nálam egy olyan filmnek, aminek a történetében minimális kapaszkodót sem találok, hogy megnézzem, és a The Neon Demon ilyen volt... Véres szépségipari szatíraként nem igazán fogott meg, de ott volt mellette Nicolas Winding Refn neve. Bár a "Csak Isten bocsáthat meg" közben és után voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, hogy ezt a filmet tényleg (és volt, aki ugye nem csak pillanatnak érezte ezeket) ... máskor viszont el tudtam merülni a képeiben vagy a szinte mitológikus testvéri és gyerek-szülő kapcsolat szimbólumaiban. A "Drive" meg nekem megismételhetetlen élmény volt, azt nem is ragozom.


Vannak ilyen rendezők, mint Refn, hogy nem azért kell kikapcsolni rajtuk az agyat, mert annyira idióta az egész, hanem azért, mert más formában lehet befogadni... mondjuk tipikusan ilyen rendező nálam Terrence Mallick. Ettől függően tud egy-egy filmjük ritka filmművészeti élményt adni, vagy lesz belőle a pokolig rúgott takonylabda. A Neon Demon nálam a kapufáról csorgott be, mert ugyan többször is üresnek és felszínesnek találtam (még ha ez valahol szintén kifejező a témát illetően), a vége meg már a teljes elmebajt közelíti, de volt benne valami olyan szépség, voltak olyan beállításai, amiért ott maradtam előtte...


6/10


.


Hát ezt meg hogy??? Shocked scratch faceplam

Az első mondatodat nem tudom összerakni.... scratch


Köszi, hogy tágítod határainkat ilyen csodás rendező ilyen csodás műveivel. peace


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2488
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Kedd Szept. 05, 2017 6:46 am

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Neon Démon / The Neon Demon

Különlegesen jó más indok kell nálam egy olyan filmnek, aminek a történetében minimális kapaszkodót sem találok, hogy megnézzem, és a The Neon Demon ilyen volt... Véres szépségipari szatíraként nem igazán fogott meg, de ott volt mellette Nicolas Winding Refn neve.

A Neon Demon nálam a kapufáról csorgott be, mert ugyan többször is üresnek és felszínesnek találtam (még ha ez valahol szintén kifejező a témát illetően), a vége meg már a teljes elmebajt közelíti, de volt benne valami olyan szépség, voltak olyan beállításai, amiért ott maradtam előtte...

6/10


Hát ezt meg hogy??? Shocked scratch faceplam
Az első mondatodat nem tudom összerakni....  scratch


Ja, nem kicsit túlírtam, de az a lényege, hogy Refn nálam még nincs tiltólistán  Wink . Sőt, a Driver és a Túl a fenyvesen miatt akár még toprendezőnek is tartanám, és a Csak Isten bocsáthat meggel is csak az volt a baj, hogy ő is túlírta; véres művészkedést akart csinálni, de az szerintem nem igazán illett a témához, annak nyers brutalitásához. A Neon Demon meg olyan film, mintha megkereste volna, hogy az a stílus, amit az Istenben csinált, milyen témához illik jobban... és tulajdonképpen meg is találta, még ha számomra közömbös is lett. Ezért bár a kannibál topmodellek sztorija természetesen hidegen hagyott, de látva a képeit és egy-két előzetesét maga a látvány és a szimbólumok tetszettek. És ez végülis a film alatt is így volt.

Neked meg legalább nem kell felírni a Listára  Smile .
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2488
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: A hatos / SIX S1   Szomb. Szept. 09, 2017 8:48 am

.
A hatos / SIX S1




"Mind over body."

Hogy az ismeretterjesztő csatornák is reagáltak a nézői igények változására, és mindenféle fél-reality-kkel töltik ki a műsoridejüket, az nem lehet meglepő annak, aki mostanában odakapcsolt egyre. A mi szempontunkból azonban érdekesebb, hogy ők sem akartak kimaradni a sorozat-boomból, és egyre többen egyre gyakrabban illusztrációkat kezdtek gyártani olyan történelmi dolgokról, amit egy szakértő is elmondhatott volna, csak sokkal kevésbé látványosan. A legismertebb szerintem ezek közül talán a Vikingek, de itt is előkerült már pár ilyen (pl.: Harley and the Davidsons, amit hirtelen megtaláltam), és egyre több van, olyanok is, amik már illusztrációnak sem akarnak látszani, csak mondjuk egy akció-dráma minisorozatnak kommandósokkal.

A SEAL Team Six az USA tengerészgyalogságának elit terrorelhárító részlege, hasonló feladatokkal, mint a Delta Force. Az egyik osztagukat, bármennyire is kiképzett katonákról van szó, igencsak megviselte korábbi vezetőjük, kiképzőjük kilépése és annak körülményei. A csapat két évvel korábban, Afganisztánban végrehajtott támadása során ugyanis a küldetés kudarca felett érzett dühében Richard ("Rip") agyonlőtt egy amerikai születésű dzsihádistát, aki addigra már megadta magát, és a vele levő másik "rongyost" csak azért nem, mert a társai megakadályozták ebben. Noha ez a részlet kimaradt a hivatalos jelentésekből, az osztagban a halált jelentő bizalmatlanság és Rip labilis állapota miatt a parancsnok távozott a tengerészgyalogságtól, a csapat vezetését Joe ("Bear") vette át. Amikor viszont a csapat hírét veszi, hogy Nigériában a Boko Haram iskoláslányokat, a tanítójukat és cégvezetőket rabolt el a testőrükkel együtt, és hogy ez a zsoldos talán a mostanra lecsúszott, kiégett Rip lehet, egyfelől a taktikai érdekekből, másfelől bajtársi kötelességből akciót szerveznek a kimentésére. Ezzel viszont nem csak afrikai fundamentalisták kisebb seregével, de a dzsihádistákon belül feltörekvő Michaellal és az afgán akció megszökött célpontjával, Muttaqui emírrel is szembekerülnek.

Érdekes volt, ahogy a címbeli "six"-nek többféle jelentést is találtam a sorozat nézése közben, és ez nagyjából le is fedi azokat a szempontokat, amik meghatározzák magukat a katonai részeket. A részleget is ugye ezzel a darabszámmal jelölik (ami azért érdekes, ahogy olvastam, mert megtévesztésül kapott ilyen magas számot az addig meglevő két(!) részleg után), jelenti az osztag létszámát, de a sokszor hangoztatott "I've got your six!" -amit lazán "Fedezlek!"-nek is fordíthatnánk- egyben azt az összetartást is kifejezni, ami mindenek felett álló ezeknek a katonáknak. Mert ugyan az akció hivatalosan az elrabolt túszok kiszabadításáért zajlik, de a lényeg mindenki által elismerten az, hogy Rip-et kihozzák, és ha mellesleg belefér, akkor a többieket is. Talán kicsit elnagyoltabb látványvilággal, és egy kicsit visszafogottabb mennyiségű akcióval, de amúgy ez a rész simán hozza egy Válaszcsapás-évad vagy a 13 Hours: Benghazi szintjét, annyiból meg még talán összetettebb is, hogy itt az áldozatok és a támadók oldaláról is bemutatásra kerül a túszmentő akció. Így aztán azt is látni, ahogy a Boko Haram terroristái megalázzák és erőszakolni viszik a "szajhákat" -akik attól szajhák, hogy 12-13 évesen olvasni tanulnak, ahelyett, hogy férjhez mentek volna, "ahogy kell"-, meg azt is, hogy Michael hogyan próbálja kiépíteni a pozícióját a szervezeten belül, hogyan próbálja hatékonyabbá tenni a toborzást, hogy ő lehessen az emberarcú terrorista...

Azért hangoztatom folyton, hogy a "katonai részben", mert ez az összetartás a tagok között a magánéletükbe is átszivárog, és az is jelentős szerepet kapott az évadban. Aki persze egy ilyen témájú filmet is látott (mondjuk az Amerikai mesterlövészt vagy a Bombák földjént), annak persze semmi újdonság nem lesz abban, hogy ezek többségében arra futnak ki, hogy a katonák a sok halál után mennyire nem találják a helyüket otthon, mennyire csak a harcmezőn vannak elemükben. Hogy a gyerekeik már nagyon meg sem ismerik őket, de ha igen, akkor sem túl sok tekintélyük van otthon, hogy az asszony folyamatosan azzal piszkálja őket, hogy be kéne már ülni az íróasztal mögé a biztosabb pénzért, amit a biztonsági cégek kínálnak, vagy éppen az élmények őrlik fel őket, és válnak olyan kiállhatatlan alkesszá, mint Rip. Ebben elég nagyok az aránytalanságok, mert "Bear" mellett Caulder (aki a negyvenhez közel is úgy viselkedik, mintha húsz lenne, és ő lenne a szörfisten csajozógép, közben meg tinédzser lánya van) és Ortiz (ő a latin macsó, csak éppen otthon veszi fel a házimamusz formáját) még úgy-ahogy be lett mutatva, és Buck meg Chase is megkapja a maga 15 perc "hírnevét", de például ahhoz képest, hogy alapember, "Fishbait"-ről nem derül ki semmi, csak hogy ő az arab beépülős ember a csapatban. Joe, vagyis "Bear" viszont annyi teret kap, mint a többiek együttvéve, de nem véletlenül és nem is hiába: mint az osztag vezetőjén, és úgy, hogy otthon sem minden fenékig tejföl, a legtöbb felelősség és kétség az ő vállán van, úgy, hogy néha pillanatai vannak dönteni, és úgy, hogy a dilemmák akár a társai halálát is jelenthetik. Míg a többiek egy-két problémával néznek szembe, ő megkapja az egész csomagot egyben, ahogy szép sorban megkérdőjeleződnek a harctéri döntései, a tetteinek az erkölcsi helyessége, a férfiassága, az alkalmassága, a kép, ami Ripről, mint a parancsnokáról és kiképzőjéről élt benne, amellett, hogy a többszöri próbálkozás után megszületett kislányát is gyászolja. Barry Sloane pedig mindent beletett ebbe az alakításba, a vidámabb pillanatok félszeg mosolyát éppúgy, mint a feszült percek elfordított tekintetét is... Kedveltem más szereplőket is a sorozatban, de szerintem ez igazán Bear filmje, utána csak jóval lemaradva jöttek mondjuk a második helyen Ortizék és Juan Pablo Raba (akit mostanában nagyon megtaláltak az amerikai sorozatok a latino karakterekre).

Bár az előzetese alapján nem sokkal tűnt többnek, mint egy Válaszcsapás-klón hivatásos terrorelhárítókat középpontba állítva, a rövid, precíz kommandósakciók és az elraboltakkal történtek mellett a katonák közti viszonyokra, a magánéleti problémáikra legalább akkora hangsúlyt fektetett a History Channel, így akciósorozatként és drámaként is megméretődött és helyt állt a SIX. A maguk módján kedvelhető csapatról van szó, szívesen nézem majd a folytatást, főleg, ha az évad lezárása szerint az akció sokkal személyesebb, az ellenfél pedig sokkal közelebbi és megfoghatatlanabb lesz, mint ami az első évadban volt.


7,5/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2488
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: The Invisible Guest / Contratiempo   Hétf. Szept. 11, 2017 5:02 pm

.
The Invisible Guest / Contratiempo



A sokszor emlegetett nemzetköziséggel együtt azért nekünk is vannak kedvenceink a nemzetek filmjei között, és talán nem csak a saját nevemben beszélhetek, ha a spanyolokat valahova az élre teszem. Remek filmeket láttunk tőlük eddig, viszont a FilmFórumon igazán csak Artu értekezett róluk úgy másfél éve, akkori felzárkózásának jegyében, azóta kevés akadt. Nekem meg bármennyire is tetszettek, inkább csak rövid zanzákra futotta belőlük (mert nem akartam túl sokat elárulni róluk), illetve jó részét azelőtt láttam, hogy ide írni kezdtem volna. Oriol Paulo új filmje kapcsán azonban talán sikerül pótolni, jobban átadni valamit ebből a rajongásomból, mert bár talán a Contratiempo nem olyan átütő és zseniális, mint az El Cuerpo vagy a Los Ojos de Julia, attól még egy remek darab.

Adrián Doria sikeres embernek számít mind a szakmájában, mint a magánéletében. A cége gyümölcsöző együttműködés elé néz távol-keleti partnereivel, feleségével pedig nemrég született meg a kislányuk. Adrián azonban most mégis gyilkosság vádjával néz szembe, azzal, hogy megölte a szeretőjét, Laurát. A rendőrség vizsgálata alapján a körülmények többsége a férfi ellen szól, leginkább az, hogy a hotelszoba, ahol Adriánt a holttest mellett találták, belülről volt bezárva, és még az ablakai is be voltak reteszelve. Így nehezen hihető számukra az a vallomás, amit Adrián tett, hogy a szobában volt egy harmadik személy is, elbújva, aki őt leütötte, Laurát pedig megölte, és aki szerinte egy zsaroló volt, aki a viszonyukról tudomást szerezve, annak kiteregetésével fenyegetve akart pénzhez jutni... hiszen "feltételezett támadó" semmi nyomot nem hagyott, és a vizsgálatok szerint ki sem tudott volna jutni a szobából. Most, egy nappal a tárgyalása előtt Adrián egyetlen esélye a felmentésre, hogy sikerül egy olyan védelmi stratégiát felépítenie az ügyvédje, Félix által megbízott jogi szakértővel, Virginiával, ami megáll az ügyészség bizonyítékai előtt is. A megbeszélésre érkező Virginia azonban már az elején egyértelművé teszi, hogy nem hiszi el a zsarolós történetet, és előáll egy olyan teóriával, ami szerint Adrián ezzel a vallomással egy olyan bűntényt akar leplezni, ami jóval előbb történt... és ennek hatására a férfinak sem marad más választása, mint hogy újabb és újabb részleteket fedjen fel a nő előtt azokból az eseményekből, amik a bezárt szoba rejtélyéhez vezettek.

Elismerem, kicsit bonyolultnak hathat így elsőre, de az alaphelyzet összefoglalása kedvéért sok olyan dolgot is elmondtam, ami folyamatában derül ki, hiszen a néző azon a ponton kapcsolódik be a cselekménybe, amikor Virginia megérkezik Adriánhoz. Ennek megfelelően a film valós időben végig Adrián lakásán játszódik (a felesége természetesen a viszony kiderülésekor elhagyta), és mindössze kettejük beszélgetéséből áll, mellékesen pedig azokból képekből, amik az Adrián által elmondottakat illusztrálják, kvázi visszaemlékezésekből, amikből majd az ügyvédek összerakhatják a védelmet. Ez pedig azt jelenti, hogy egy különleges szópárbaj zajlik kettejük között, amiben Adrián próbál minél kevesebbet elárulni még akár Virginiának is, a nő pedig, az ügyész szerepében, próbálja megtalálni azokat a "lékeket", amelyek a leendő vallomásában börtönnel fenyegethetik Adriánt, illetve kibővítse az elhangzottakat olyan részletekkel, amiket ha ő a forrásain keresztül megtudott, akkor akár az ügyészség is megtehette ugyanezt, és amik szétzúzhatják az Adrián által felépített féligazságokat. Jelképes szövetségük ellenére is a viselkedésük sokszor ellenséges, hiszen Adrián számára sem kényelmes, hogy egyre jobban meg kell nyílnia a nő előtt, de Virginia többször is meg tudja győzni arról, hogy ez szükséges a stabil védelemhez, hiszen Adrián felmentésének egyetlen kulcsa, ha sikerül hihető magyarázatot találniuk arra, kinek állt érdekében és lehetőségében "bemártania" Adriánt.

A stáb pedig képes volt ennek a nyomozásnak és vallatásnak is beillő beszélgetésnek mind a feszültségét, mind a látványvilágát magas szinten megvalósítani. Voltak szakaszok, amik ugyan elültek, főleg az eleje, hiszen a nagyobb időtáv és a sok apróság miatt sokáig, majd a film feléig tart bemutatni az alaphelyzetet, amit aztán Virginia és Adrián közös erővel megpróbálnak "gömbölyűbbre" faragni... és a végét is egy hangyányit hosszabbra húzták a kelleténél. Pár, a kelleténél hihetetlenebb véletlent és a hotellel egy kicsit túlbonyolított szitu mellett is a történet izgalmasan összetett, kb. a bevezetőben említett két film színvonalát lehet várni, merthogy azokat is Oriol Paulo írta. A látottakat pedig az operatőr letisztult, mégis látványos munkája teszi kellemessé, amik közül is kimagaslik az a kép, ahogy először megmutatják a hegyi hotel monumentális épületét, ami a Ragyogásban még jobban elmenne, mint az eredeti.

Thrillerként, krimiként és drámaként is megállja a helyét a Contratiempo, aminek az igazi veleje abban rejlik, hogy ugyanazt az eseményt, ugyanazokat a sarokpontokat egy történetben hányféleképpen lehet elmondani, amikor mindössze egyetlen ember beszámolója alapján ismerhetőek meg azok. A hibája meg talán csak annyi, hogy nem ezt láttam a többi előtt, mert azokhoz képest picit gyengébbnek találtam... leginkább azért, mert a fordulatok egy része nem volt éppen kitalálhatatlan.

8/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2488
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Outcast S2   Szomb. Szept. 16, 2017 8:37 am

.
Outcast S2




Amikor az Outcast első évadáról írtam, nagyjából az volt a konklúzió, hogy azt a sajátos háttere miatt (túlvilági lelkek által titokban megszállt kisváros) kifejezetten izgalmasnak tartom, de a cselekmény olyan szinten tömve van mellék- és vakvágányokkal, amik könnyen kisiklathatják a kevésbé türelmeseknél és elnézőknél a tartalmat is. Pedig a világ, amit a sorozat megteremtett, érdekes volt, részemről még a TWD-énél is; az összehasonlítás meg ugye azért áll, mert mindkettő Robert Kirkman képregényén alapul. Ott egyre inkább probléma lett, hogy a zombik már csak puszta eszközök, amik vagy egy kerítés tövében csápolnak látványelemként, mint a kapunyitásra váró bérletesek egy goa-fesztiválon, vagy mint a konyhamalac, felzabálják a felesleget, akik csak útban vannak Rickék történetében. Itt viszont az akár démonnak is nevezhető entitások (én legalábbis így hívom majd őket) olyan furcsa szimbiózisban élnek együtt az emberekkel, hogy ahhoz talán csak a Burkot tudnám példaként hozni, vagy a Stepfordi feleségeket... egy sokkal darkosabb, kevésbé YA Burkot, még az invázió első napjaiból, illetve egy Stepfordit kevesebb robottal és pitével, ellenben több fekete nyálkával. Mert az első nyílt összecsapás után azért jól látszott, mire is megy ki a kalapos öreg eddig a színfalak mögött szövögetett terve...

De az egyszeri néző biztos, hogy nem az új évad első pár részéből fogja ezt jobban megismerni, mert az leginkább a sebek nyalogatásáról szól, a maga melankolikusan lassú módján. De amíg a többségnek megvan az a mentsége, hogy egy, az ebbe a világba érkezéstől megzavarodott démon hatására követték el, amit tettek, az igazi kitaszítottá vált ex-lelkésznek, Andersonnak nincs ilyen, ő felelőssége teljes tudatában kénytelen szembenézni a gyújtogatással és annak tragikus következményeivel. És ezzel együtt lesz talán neki könnyebb, mert ő tudatosan cselekedett, míg a sorozat eddigi gerincét éppen azoknak a karaktereknek a kétségei, bűntudata és rémülete adja, akik nem voltak irányításában saját tetteiknek, az elkövetett szörnyűségeknek, és Allison mellé most már Megan is feliratkozott erre a listára Kyle környezetéből. Ahogy pedig az események hatására egyre kevésbé lehet őrülettel, elmezavarral vagy idegrohammal magyarázni a történteket, úgy kénytelenek egyre többet elfogadni az egész démonos-megszállós történetből, bármekkora képtelenségnek tűnik is, amiből aztán egy kis ízelítőt az évad közepén már a fél város is megnézhet, mint a moziban.

Az mindenesetre látszott már nagyjából a második-harmadik rész körül, hogy Kyle igazán elszánt és harcias szövetségesre talált a sheriff személyében. Míg a többségnek jó volt a megalkuvás, hogy a démonok igazából nem zavarnak sok vizet "néhány" eltűnést vagy gyilkosságot leszámítva, félve attól, hogy mire lennének képesek, ha magukra haragítanák őket, vagy nem tartották olyan jelentősnek a problémát, vagy éppen még ki is élvezték az előnyét annak, amit kaptak (Lenny), Byron a teljes megtisztítást tartaná célravezetőnek... és idővel nem csak ő. Sőt, ez a kis "Auror-brigád" egyre bővül, ahogy az eddig egyedinek, Kyle családjára korlátozódónak tűnő dolgokról kiderül, hogy itt bizony sokkal messzebb és mélyebbre vezetnek a szálak, és hogy egyszer már Rome kénytelen volt elszenvedni egy betörési kísérletet az alvilágból, amit akkor drasztikus módszerekkel sikerült csak megakadályozni. Ezeket olvasva persze milyen jó lenne azt gondolni, hogy csak a "jók" toboroznak, de az alig több, mint a létszám kiegyenlítésére tett kísérlet. Sidney is egészen tisztesség sereget állított össze, közvetlen asszistensének meg megtette a környék legnagyobb szociopatáját, és hiába az eddig szépen levezényelt beszivárgás, ha éppen ez utóbbi már a sajátjai között is nézeteltérésekhez vezet. Mert igazából a démonok némelyike egész jól érzi magát földi körülmények között, nem kívánkoznak vissza a kénköves pokolba, és azzal sem szívesen dekorálnák ki Rome-ot az oly sokat emlegetett Összeolvadás keretében, így a többszörösen is egyre gyengülő Sindey nem csak Kyle-lal, hanem a belső ellenállással is kénytelen megbirkózni.

Ez a stílusváltás jó alapot szolgáltatott az író Kirkmannak és a stábnak, hogy egy számukra sokkal kényelmesebb irányba vigyék el a hangulatot, de ehhez nem egyszer kellett durván belenyúlniuk a sztoriba. Hogy némely jelenetek mennyire erőltetettek, arra talán a legjobb példa, hogy az előző évadnak úgy lett vége, hogy Kyle és a lánya elhagyták Rome-ot, a mostani meg azzal kezdődik, hogy visszajönnek, de úgy, hogy talán órák sem teltek el, mert a rendőrség még akkor ér ki a kiégett lakókocsihoz... és erre nagyjából az a magyarázat, hogy "Csak!". Értem én, hogy az sem volt egy ideális állapot, ahogy a háttér felépítéséhez szükséges tucatnyi szál szétfutott az első évadban, de most az önmagukba visszatérő hurkok és a szinte ipari varrógéppel elvarrt szálak csak az egyszerűsítésről szólnak. Az évad első fele gyakorlatilag eldózerol mindent az alapokon kívül, mintha Kirkman rájött volna, hogy ez a sok macera a öntudatlanságban elkövetett tettekről, a vallási kérdésekről és a családon belüli erőszakról mégiscsak túl bonyolult lesz, és sokkal jobb lenne csak fenyegetően üres tekintetű városlakókat mutogatni a műsoridő nagyobb részében, egy-két hadnagyot kinevezni a leendő szembenállásban, némi családi és múltbeli háttérrel érdekesebbé tenni azt, aztán egymásnak ereszteni mindenkit, mint egy arénában... az már egyszer úgyis bevált... A látványvilága vagy a minősége ettől nem változott a sorozatnak, azokkal szemben eddig sem nagyon volt kifogásom, de az biztos, hogy gondolkodni már nem kell annyit rajta.

A sorozat dinamikájának mindenképpen jót tett, hogy ez a furcsa pokoli hadjárat kilépett a színfalak mögül, és az emberek kénytelenek ezzel éppúgy szembeszállni, mint egyáltalán szembenézni. Viszont a küzdelem motívumai meglehetősen sablonosra sikerültek, és butaságban sincs hiány (mert igen, egy elhagyatott lakókocsi 30 évig ugyanúgy marad, és a külvilágot, például az FBI-t sem látszik zavarni, hogy egy ilyen kisvárosban a hét minden napjára jut vagy két hulla...). Ahogy egyre véresebbé válik a szembenállás, a nehézfegyverek előkerülésével meg egyre közelebb kerülünk egy démonos TWD-hez, úgy a szereplőknek egyre kevesebb idejük van akár egy gyilkosság után is lelkizni, amit az első évadban kétségtelenül túlzásba vittek, de ez a tudat sem vigasztal azért, hogy a hiányával az Outcast az egyik különlegességét vesztette el.


6,5/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   

Vissza az elejére Go down
 
Niwrok írásai 2.0
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
29 / 34 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 16 ... 28, 29, 30 ... 34  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: