HomeCalendarGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Niwrok írásai 2.0

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 15 ... 26, 27, 28 ... 36 ... 45  Next
SzerzőÜzenet
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2731
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Pókember - Hazatérés / Spider-Man: Homecoming   Szer. Júl. 12, 2017 6:30 pm

.
Pókember - Hazatérés / Spider-Man: Homecoming




"Hazatérés"... hirdeti már a címével is a 2000-es évek harmadik Pókember-rebootja, és többszörösen is hazatérés ez. Nekem mondjuk olyan nagy bajom az eddigiekkel sem volt (legalábbis maradandó károsodást nem okoztak, némelyiken meg még jól is szórakoztam), de azt kell mondanom, a nagy jogi kavarásban a 20th C. Fox-szal ellentétben a Sony legalább belátta a nullszaldós előző Csodálatos Pókember után (aminek a kb. harmada azt a harmadik részt készítette elő, ami így el sem készült), hogy van az a pénz, amiért Pókembert végre visszaengedik a Marvelhez, és bekerülhet a Bosszúállókba.

A debütálása aztán sikerrel meg is történt a Polgárháború össznépi gyepálásos jelenetében, és abból rögtön látszott a két remek húzása az új alkotógárdának, mégpedig hogy a tinédzser Peter Parker végre tényleg tini-szerű, amellett, hogy az általam (is) nagy tehetségnek tartott Tom Holland kapta a szerepet. Most újabb nézőpontból kapjuk meg az ottani, szuperhős-celebek közé csöppent srác izgatottságát, lelkesedését és szeleburdiságát, akit a "buliból" Tony Stark visz haza a limóján, azzal, hogy ha újra kell Pókember segítsége, majd hívja... ami hívás csak nem jön hetekig. Peter így kicsit csalódottan visszatér a szürke hétköznapokhoz: nappal iskolába jár, esténként meg egy gyakornoki programra hivatkozással bűnüldözőt-kiscserkészt játszik a Starktól gyakorlásra kapott pók-ruhában. Ez azt is jelenti, hogy ez a Pókember az első önálló karakteres film, ami nem előzménytörténet, hanem folytatás, és így nem "kell" végignézni például a pókcsípést és Ben bácsi lelövését, és ezt azok fogják igazán értékelni, akiknek kiújul a lumbágója, ha egy Batman-feldolgozásban előkerül a Wayne-szülők halála, kb. negyvenedszer. A Pókember ezen szakasza viszont így semmiben nem különbözik a jellegzetes középiskolás filmektől; a film felét teszi ki, ahogy Peter a normál tinik életét éli, kis tiniszerelemmel, geek haverral, dolgozatokkal, iskolai rivalizálásokkal, tanulmányi versennyel, bulikkal, és hogy ezeket a titkolózás miatt hogyan próbálja egyensúlyba hozni -kevés sikerrel- a szuperhős léttel. Kellemes ez a rész is, de önmagában még a kicsit zavarosra sikeredett washingtoni és a fura fizikájú, de látványos kompos mentőakciókkal együtt is kevés lett volna.

Többet tettek hozzá a filmhez azok az elemek, amik az egészet szervesen és sok humorral bekapcsolják az MCU-ba, még úgy is, hogy csak Tony, Happy és Pepper teszi benne tiszteletét... na meg egy kicsit a többiek is. Tudom, hogy ez a leglátványosabb eleme, de nekem az új Pókember-jelmez volt ezekből a legkevésbé érdekes... Peter Stark-féle teszt-ruhája ugyanis hasonlóan működik, mint Vasember páncélja, és tele lett pakolva mindenféle high-tech kütyüvel, ami egy ideig volt vicces csak, utána inkább fárasztó (főleg a raktáras jelenetnél), ahogy a srác ezeket próbálgatja, felfedezi a képességeit... és általában megszívja, mert a töredékéről sem tudja, melyik "gomb" mire való, használati utasítást meg Stark "elfelejtett" mellékelni. Nekem sokkal jobban tetszettek a rövid kis kikacsintások: a bankrablók által felvett Bosszúálló-maszkok, vagy az iskolában a vibrániumról tanuló diákok, de amik igazán fergetegesre sikerültek, azok azok a kisfilmek voltak, amiket a Kapitánnyal csináltak, kifejezetten iskolai célokra  Smile . És volt még egy dolog, ami nagyon szépen gondolta tovább az eddigi eseményeket, mégpedig az, ahogy a film fő konfliktusát az a csempészhálózat és a rájuk épülő illegális műhelyek jelentik, amik az eddigi részek csatáinak szanaszét lőtt/szóródott roncsaiból próbálnak fegyvereket és egyéb eszközöket barkácsolni, akár űrtechnológia meg katonai kísérleti fegyverek darabjainak felhasználásával is... és hát Ultronból is szétszóródott pár ezer.

Ennek bandavezérével pedig olyat sikerült elérni, amit nálam Marvel-film ritkán tudott: egy olyan ellenfelet kreálni a Keselyű személyében, aki hangulatosabb és "dögösebb", mint az utóbbiak kb. összesen (kivéve Egót, de hát ő mégiscsak egy bolygó  Smile !). Amikor elsőre hallottam, hogy Adrian Toomes felkerült a stáblistára, kicsit meg is ijedtem, mert őt ismertem a képregényekből (az első pár magyarországi füzetet még megvettem), és a nyugdíjas dögkeselyűre emlékeztető figurát nem nagyon tudtam elképzelni egy modern filmben. A Keselyű viszont minden szempontból tökéletes karakter lett a vásznon, azért is, ahogy a ruháját, a szárnyait felturbózták, és abból a szempontból is, ahogy Michael Keaton megszemélyesítette. Biztos, hogy nem az itt látottak a legdinamikusabb akciójelenetek a Marvel történetében, de ahogy a Keselyű lecsap áldozatára, amilyen fenyegetően Pókarc fölé tud tornyosulni és ahogy az éles fémszárnyaival, a karmaival tud küzdeni, az nagyon bejött... Komolyan, ha meg kéne mondanom, hogy Pókember vagy Keselyű tetszett a filmben jobban, bajban lennék.

Az új Pókember is hasonló sablonokból építkezik, mint a testvérfilmek (leszámítva a film egyetlen meglepőnek szánt fordulatát, ami inkább erőltetett lett, mint váratlan), viszont a két új karakter és megformáló színészeik tudnak annyi energiát beletenni, hogy a nosztalgiával és az átkötésekkel karöltve kiemeljék az utóbbi néhány, az unalomtól és az üres poénkodástól néha megkeseredett Marvel-mozi közül. Mondjuk M.J. lehetett volna kevésbé idétlen, de az még kijavítható a következő részben...

8/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2731
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Az ügyfél / The Salesman / Forushande   Vas. Júl. 16, 2017 11:41 am

.
Az ügyfél / The Salesman / Forushande




Volt idő, amikor non-Hollywood filmes oldalnak is elmentünk volna, annyit foglalkozunk az angolszász kultúrkörön kívüli filmekkel, jellemzően az idegen nyelvű Oscar-jelöltek és díjazottak kapcsán. Ezek egyike volt a Nader és Simin - Egy elválás története, ami meg is nyerte a maga évében az Oscart, az iráni Ashgar Farhadi pedig alig néhány évvel később megismételte ezt a bravúrt az Az ügyfél c. filmjével. Írás szempontjából viszont a baj az, hogy amíg a Nader és Simin esetében ezt a győzelmet viszonylag könnyen meg tudtam indokolni a magam számára, hogy miért pont ez érdemelte meg (pedig olyan kedvencemmel állt versenyben, mint a Bikanyak), Farhadi új filmjének esetében ez nem igazán sikerült...

Az alapja mindkét filmnek hasonló, egyfajta Családi kör jellegű betekintés egy szűk közösséget érintő konfliktusba, és annak utóéletébe, következményeibe. Az értelmiségi környezetben élő, tanárként dolgozó Emad és Rana az éjszaka közepén kénytelenek elhagyni az életveszélyessé váló lakótelepi otthonukat. Nem nagyon számítanak rá, hogy pár napon belül találnak átmeneti lakást, ezért is örülnek meg, amikor az egyik ismerősük a színjátszókörben, ahova esténként járnak, felajánl nekik egy albérletet. A költözés azonban néhány kellemetlenséggel jár, például, hogy az előző bérlő nem hajlandó elvinni a holmijai egy részét, ráadásul a lakásnak és a bérlőnek komoly múltja is van. A véletlenek összjátéka, az óvatlanság és a nem kellően kordában tartott ösztönök végül oda vezetnek, hogy egyik este az egyedül otthon levő Ranát bántalmazzák, ami súlyos testi, de még inkább lelki sérüléseket okoz a nőnek. Az eset társadalmilag bizonytalan megítélése miatt (ld. lejjebb) Emad nem bízza a dolgot a hatóságokra, hanem a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján maga kezd nyomozásba a támadó kilétét illetően.

Ami szintén azonos a két filmben, hogy miközben realista drámaként bontja ki a történetet -sok semleges életképpel-, jó pár jelenete, erkölcsi kérdései csak a saját kultúrkörének ismeretében értelmezhetők. Ez a fő szál, Rana megtámadása esetében éppen nem áll; az országban, ahol a "Tehetsz róla, tehetsz ellene!" kampánnyal gondolják elintézni egyesek hatóságilag a nemi erőszak kérdését, Ranára éppúgy rásüthetik a bélyeget, hogy hülye, mint a sár (miközben azért ez nem az az eset, mintha Rana annyira sötét lenne, hogy minden kóbor felcsöngetőnek ajtót nyit), mint ahogy Iránban is biztos sokat kérdezősködtek volna a rendőrök arról, hogy mi is volt a valódi ok az ajtónyitás és a támadás között. Ezen kívül viszont sok olyan mozzanat van, amire a film talán fel sem hívja külön a figyelmet, és mégis érdekes részleteket fed fel a férfiak és a nők közötti viszonyokról, a magánélet kéréséről és az erkölcsről Iránban. A "láthatatlan" nő a taxiban, a mobiltelefonját dugdosó diák, a pisilő kisfiú, de talán leginkább a színpadot próba közben sírva elhagyó színésznő épp csak egy-egy pillanatra vagy percre jelennek meg, és mégis ezek inkább megmaradtak bennem, mint az alapsztori eseményei, amit olyan tök feleslegesnek és butának tűnő jelenetek tarkítanak, mint ahogy a házban lakók tili-toliznak a furgonnal vagy az a bénázás az esőben ázó cuccokkal.

Különbségek pedig mind a Nader és Simin felé billentik a mérleget. A fő gondot abban láttam -amiért a Forushande hol unalmas, hogy érdektelen, hogy pedig "csak" zavaros volt-, hogy ez a film ezeknek az erkölcsi kérdéseknek a megértéséhez sokkal kevesebb támpontot adott, mint "elődje". Ott a bíróság és a történetben szervesebb részt játszó lakóközösség betöltötte azt a moderátori szerepet, ami a különféle nézőpontok ütköztetéséhez nagyon jól jött, és a néző a szereplők reakcióiból jobban le tudta szűrni, hogy miért is ekkora dilemma, hogy egy férjes asszony ápolónőnek szerződik egy magatehetetlen bácsi mellé... a nálam ott csúcsjelenetnek számító "vallási tudakozóról" nem is beszélve. Itt semmi ilyen nincs, úgy viselkedik a forgatókönyv, mintha ez egy kvázi folytatása lenne a Nader és Siminnek, a "régi ízek új fazékban" jegyében ugyanazoknak a kérdéseknek egy más formában való felvetésével, és amit ott már egyszer megmutattak az Iránon kívüli világnak, azt feleslegesnek tartják itt még egyszer sorra venni... ettől viszont az Ügyfél sokkal kevésbé áll meg a saját lábán. Közben meg a film sokkal szenvtelenebb lett; a magukba, kétségeikbe, bűntudatukba forduló szereplők csak néznek maguk elé, legfeljebb halkan elmotyogják, hogy "Nem hagyhatnánk az egészet a francba?". Ez pedig a színészek játékára is rányomja a bélyegét, őket sem engedte a rendező igazán kibontakozni; pedig Shahab Hosseinit bírtam Hojjatként a másik filmben, de itt Emadként halvány, a Ranát játszó Taraneh Alidoostinak meg eleve nincs olyan kisugárzása, mint Leila Hataminak volt Siminként. A leghitelesebb talán a két öreg volt a film vége felé.

Lehet, hogy ha ezt látom előbb, és megfog valami a hangulatából, akkor jobban éreztem volna maga utána, de így, hogy állandó összevetésnek ott volt a fejemben a Nader és Simin, Farhadi nem jött ki jól ebből a meccsből. Mert így az Ügyfél (ezt egyébként bámulatosan sikerült félrefordítani...) az utánzat, és ezen a több kritikai oldalnál magasztalt finálé sem tudott javítani.

5,5/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3846
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Vas. Júl. 16, 2017 5:04 pm

Niwrok írta:

Az ügyfél / The Salesman / Forushande



Volt idő, amikor non-Hollywood filmes oldalnak is elmentünk volna, annyit foglalkozunk az angolszász kultúrkörön kívüli filmekkel, jellemzően az idegen nyelvű Oscar-jelöltek és díjazottak kapcsán. Ezek egyike volt a Nader és Simin - Egy elválás története, ami meg is nyerte a maga évében az Oscart, az iráni Ashgar Farhadi pedig alig néhány évvel később megismételte ezt a bravúrt az Az ügyfél c. filmjével.


Azért ezt a hagyományt ápolgatjuk majd, ha körülöttem lenyugszik a világ... Crying or Very sad


Niwrok írta:


Ami szintén azonos a két filmben, hogy miközben realista drámaként bontja ki a történetet -sok semleges életképpel-, jó pár jelenete, erkölcsi kérdései csak a saját kultúrkörének ismeretében értelmezhetők. Ez a fő szál, Rana megtámadása esetében éppen nem áll; az országban, ahol a "Tehetsz róla, tehetsz ellene!" kampánnyal gondolják elintézni egyesek hatóságilag a nemi erőszak kérdését,

Különbségek pedig mind a Nader és Simin felé billentik a mérleget. A fő gondot abban láttam -amiért a Forushande hol unalmas, hogy érdektelen, hogy pedig "csak" zavaros volt-, hogy ez a film ezeknek az erkölcsi kérdéseknek a megértéséhez sokkal kevesebb támpontot adott, mint "elődje".

Lehet, hogy ha ezt látom előbb, és megfog valami a hangulatából, akkor jobban éreztem volna maga utána, de így, hogy állandó összevetésnek ott volt a fejemben a Nader és Simin, Farhadi nem jött ki jól ebből a meccsből. Mert így az Ügyfél (ezt egyébként bámulatosan sikerült félrefordítani...) az utánzat, és ezen a több kritikai oldalnál magasztalt finálé sem tudott javítani.

5,5/10

Talán már említettem, de én is megnéztem ezt időközben... és nekem sem tetszett. Ennél talán picit jobban, de többnyire rém unalmasnak és idegennek tartottam - utóbbit elsősorban azért, mert tényleg nem hozta a rendező közelebb azt a világot, amiben egy "meglátok egy fürdő nőt" vért kívánna. Az én kis európai fejemnek ez sok volt, s inkább már átbillentem a másik oldalra, hogy az volt hülye, aki ebből ügyet csinált.

A vége meg... b@sszák meg. Én találjam ki, most mi lett? Ezt utálom...

S végül: Bár a "Tehetsz róla, tehetsz ellene!" kampány valóban túlzó kicsit, de azért ha körülnézünk a mai világban az "áldozatok" viselkedését vizsgálva, van ebben is némi igazság. Ez még a nélkül is látszik, hogy az ember belevetné magát az éjszakába. De még ennek tükrében is idiotizmus az, ami itt a filmben konfliktus ok. Rolling Eyes

Az biztos: én akkor is az Under sandetnek adtam volna díjat, mikor ezt még nem láttam, most meg már biztos.


Nálam 65%


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2731
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Vas. Júl. 16, 2017 7:19 pm

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Az ügyfél / The Salesman / Forushande

Lehet, hogy ha ezt látom előbb, és megfog valami a hangulatából, akkor jobban éreztem volna maga utána, de így, hogy állandó összevetésnek ott volt a fejemben a Nader és Simin, Farhadi nem jött ki jól ebből a meccsből. Mert így az Ügyfél (ezt egyébként bámulatosan sikerült félrefordítani...) az utánzat, és ezen a több kritikai oldalnál magasztalt finálé sem tudott javítani.

5,5/10

Talán már említettem, de én is megnéztem ezt időközben... és nekem sem tetszett. Ennél talán picit jobban, de többnyire rém unalmasnak és idegennek tartottam - utóbbit elsősorban azért, mert tényleg nem hozta a rendező közelebb azt a világot, amiben egy "meglátok egy fürdő nőt" vért kívánna. Az én kis európai fejemnek ez sok volt, s inkább már átbillentem a másik oldalra, hogy az volt hülye, aki ebből ügyet csinált.

A vége meg... b@sszák meg. Én találjam ki, most mi lett? Ezt utálom...

S végül: Bár a "Tehetsz róla, tehetsz ellene!" kampány valóban túlzó kicsit, de azért ha körülnézünk a mai világban az "áldozatok" viselkedését vizsgálva, van ebben is némi igazság. Ez még a nélkül is látszik, hogy az ember belevetné magát az éjszakába. De még ennek tükrében is idiotizmus az, ami itt a filmben konfliktus ok. Rolling Eyes

Az biztos: én akkor is az Under sandetnek adtam volna díjat, mikor ezt még nem láttam, most meg már biztos.


Nálam 65%


Beszéltünk róla, de azt nem tudtam, hogy meg is nézted... Azért is tettem most ki, mert gondoltam, ha annyira írni akarnál róla, akkor megtetted volna...

A végén mi lenne a kitalálós?

Spoiler:
 


Az biztos: az eddig látottakból én is  Smile ...
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3846
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Vas. Júl. 16, 2017 10:18 pm


Niwrok írta:

Az ügyfél / The Salesman / Forushande


A végén mi lenne a kitalálós?

Spoiler:
 



lol!

Nekem még ez sem volt teljesen egyértelmű...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2731
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Under the Shadow   Csüt. Júl. 20, 2017 11:24 pm

.
Under the Shadow



A harminc körüli Shideh élete az utóbbi fél évben szinte csak veszteségek, csalódások és kudarcok sorozata volt: nem csak szeretett édesanyját vesztette el, de korábbi politikai tevékenysége miatt a megkezdett orvosi tanulmányait sem folytathatta, a férjének újabb veszélyes kiküldetésre kellett utaznia, és ezek miatt a lánya, Dorsa felé is kevesebb türelemmel tud fordulni. Különösen akkor, amikor a lányt a házba költöző fiútól hallott rémtörténetek miatt rossz álmok kezdik gyötörni, ami az amúgy sem nyugodt éjszakákat is még keservesebbé teszi. Shideh is egyre nyugtalanabbul alszik, gyanús zajokra ébred, elsuhanó árnyakat lát a szeme sarkából, mintha tényleg egy gonosz lélek vette volna birtokba a lakásukat. Az anya ezért úgy dönt, inkább az anyósáékhoz költöznek a szellemjárás elől, de Dorsa hallani sem akar erről, amíg meg nem lesz az eltűnt játékbabája.

Ahogy a nevekből és a fejlécből talán már sejthető volt, megint egy közel-keleti film kerül be a fórumba, ráadásul egy szokatlan műfajban, és mindezt úgy, hogy a stáb térben és időben is pontosan elhelyezte. Az Under the Shadow Teheránban játszódik az irak-iráni háború idején (1980-as évek közepe), és aki egy kicsit is benne van a régió történelmében, az tudhatja, hogy ez Iránban egybeesett az ún. kulturális forradalommal is, ami a korábban nyugatias-világias intézmény- és jogrendszert ismét vallási-iszlamista fennhatóság alá vonta. Ennek utóhatásait már láthattuk más filmekben (leginkább talán a múltkor -és állandóan- felemlegetett Nader és Siminben), de itt még az átmenet évei láthatók, amikor a lázadónak minősített Shideh megtudja, hogy soha nem diplomázhat már le, amikor ugyanő kapja a szidást a lépcsőházi garázskapu miatt, mert ugye a férfiak be tudják csukni, más nő meg nem vezet autót... amikor még pörög a Jane Fonda aerobik másolt VHS-ről a videomagnóban (ez az egyik legzseniálisabb korrajzi esszencia, amit filmben eddig láttam  Smile ), de senki nem tudhat róla a szomszédok közül sem... és amikor a gyerekével páni félelemben menekülő nőnél is az a legfontosabb kérdés, hogy a csadort miért hagyta otthon. Erre jön még rá az egyre közelebb érő frontvonal fenyegetése, és a leragasztott ablakok, a hirtelen elsötétülő szobák, a bombariadók közbeni félelem meg a rádióbejátszások is fontos elemekké váltak a hangulatban.

Viszont direkt azért hagytam el a szinopszisból a politikai környezetet, hogy bemutassam, ez a film végre nem csak attól lesz jó és emlékezetes, hogy ritkaság. Nem ez az első horror, amit onnan látok, az A Girl Walks Home Alone at Night (Csadoros vérszívó) viszont az egyedi stílusa és a származása ellenére sem tetszett. Az Under the Shadow afféle "riogatós drámaként", önmagában is megállta a helyét (nekem a Re-Cycle c. hongkongi mű jutott többször is eszembe róla, bár jóval kevésbé szürreális annál), legalábbis én a titokzatosságából, a bizonytalanságából és a folyamatosan a Shideh-re rakódó terhekből kiéreztem azt a feszültséget, amit "kisütve" az egy-két parásabb jelenettel, a rémálmok (közte több hamis ébredéssel), látomások képeivel megjelent a libabőr vagy megtörtént az összerezzenés. Persze úgy, hogy azért az ember nem vár többet, mint a sok helyen látott horrorfilmes kellékeket. A film első fél órája ugyan még spórol ezekkel, az a rész a lassú drámai építkezésé, a háttérvázlaté, bár a dzsinnekről mesélő kisfiú körül már ott is vannak furcsaságok. Aztán utána jó fokozatossággal, és kellemes változatossággal jutott el a film például az olyan látványosabb jelenetekig, mint az öreg fószer elrejtőzése a plafon repedéseiben... majd kicsit túllendülve a lovon az olyan bazári ócskaságokig, mint a pincebeli jelenet a kátránnyá változó óriáslepedővel.

Szóval nem csak azért érdemes megnézni ezt a filmet, mert ez egy iráni horrorfilm, hanem mert ez egy kicsit lassú, az ismert eszköztárat szépen felmondó horrorfilm annak drámai-misztikus oldalágáról, ami történetesen Iránban készült. Kétségtelenül ad neki egyedi ízt a helyszín és a kor, de nem minden azon múlt, hanem a sokféle érzelmen, kapcsolaton is, amiket az ijesztgetések csak kifejezőbbé tettek... és egyben szimbolikussá is tették kicsit a történetet meg a címet.


7,5/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3846
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Pént. Júl. 21, 2017 12:39 am

Niwrok írta:
.
Under the Shadow

Szóval nem csak azért érdemes megnézni ezt a filmet, mert ez egy iráni horrorfilm, hanem mert ez egy kicsit lassú, az ismert eszköztárat szépen felmondó horrorfilm annak drámai-misztikus oldalágáról, ami történetesen Iránban készült. Kétségtelenül ad neki egyedi ízt a helyszín és a kor, de nem minden azon múlt, hanem a sokféle érzelmen, kapcsolaton is, amiket az ijesztgetések csak kifejezőbbé tettek... és egyben szimbolikussá is tették kicsit a történetet meg a címet.


7,5/10
.

Shocked Shocked Shocked Shocked


Hogy te mket találsz...

Köszi, jegyzem, lesz mit pótolnom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2731
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Csüt. Júl. 27, 2017 9:54 pm

.
Na, a Valeriant aztán tuti nem rakom a lap aljára Razz !
Úgyhogy lapozzunk!

.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2731
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Valerian és az Ezer Bolygó Városa - Valerian and the City of a Thousand Planets   Csüt. Júl. 27, 2017 9:58 pm

.
Valerian és az Ezer Bolygó Városa / Valerian and the City of a Thousand Planets



Valerian és Laureline ügynökök a Földi Galaktikus Birodalom vezetőinek megbízásából hajtanak végre különböző akciókat szerte a több száz fajt magába foglaló világűrben, a távoli jövőben. Jelenlegi küldetésük egy rejtélyes tárgy megszerzésére irányul egy sivatagos bolygón, egy orgazda orra elől elcsípve azt, mielőtt rossz kezekbe kerülhetne, és az, hogy a tárgyat eljuttassák az űr olvasztótégelyének számító Alfa Bázis humán parancsnokának. Az ügynökök fiatal koruk ellenére a feladat nem okoz különösebb nehézséget, jól összeszokott, egymáshoz közel álló párost alkotnak... az átadást magát azonban egy emberrablás akadályozza meg, amit különös, a Birodalomban még sosem látott kék lények hajtanak végre. Az ügynökök új parancsa szerint meg kell menteniük elrabolt vezetőjüket, amit bonyolít, hogy a rendelkezésre álló információk szerint kudarc esetén az űrben sodródó mesterséges bolygót is a pusztulás fenyegetheti... Valerian mégis úgy érzi, a dolognak köze lehet az egyik közelmúltbeli álmához... ami valahogy inkább tűnt segélyhívásnak, mint álomnak.

Noha sem előzetest nem nagyon láttam, sem túl sok információba nem futottam bele a filmmel kapcsolatban (mert Luc Bessonnak azért minden botlása ellenére bizalmat tudok szavazni, és akkor az előre tájékozódásnak nem látom értelmét), annyit azért felcsipegettem, hogy ez egy jó ötven éves képregény alapján készült. Az ilyen infók hasznosak tudnak lenni, hogy kicsit elnézőbb legyek, amikor például az ismerős motívumokat, jeleneteket kell helyre tenni. Mert a Valerianban sok film visszaköszön, akár ha csak a Star Warsra, a Végjátékra, az Avatarra vagy -Bessonnál maradva- az Ötödik elemre gondolok, de így ezzel a pici adattal legalábbis a lehetősége ott volt, hogy talán éppen azok merítettek ötleteket a képregényből, és nem fordítva történt... ahogy erre olvastam is utalásokat utólag. A Valeriannal kapcsolatban viszont az lett a legkellemesebb élményem, hogy nem követelt meg efféle "elnézést": a filmes emlékfoszlányok itt annyira gördülékenyen olvadtak bele a környezetükbe, a sok más ötlet közé, hogy inkább éreztem tiszteletadásnak azon filmek felé, mint puszta másolásnak, így nálam teljesen jelentőségét vesztette a "kronológiai" sorrend.

Nem nehéz persze elkönyvelni a Valeriant puszta látványfilmnek, főleg látva a különböző idegen fajok és a bolygók tiritarka színvilágát, mondjuk az elején levő gyöngyhalász hippikolóniát meg a hátukon keresztül gyöngyöket ürítő, csápos sünjeiket, vagy az Alfa Zootropolis-szerűen felosztott régióit, végigpásztázva az azokban élő lényeken. Az alapvető története is megmarad a klasszikus űroperákénál, ahol a viszonylag egyszerű feladatból az összeesküvéseken és a napvilágra került titkokon keresztül bontakozik ki a fajok-világok sorsát befolyásoló eseménylánc... de az már érdekes volt, ahogy és amilyen módon ennek szálai évtizedekre nyúltak vissza (ami egyébként akár a bevezető alapján kitalálható). Sőt, azt sem mondom, hogy minden percében elkápráztatott, mert voltak túlnyújtott jelenetei, és a közepén a kicsit ballasztnak érződő mentőakció-hurkokat (amikor először Laureline menti meg némi ügyeskedés és akciózás árán Valeriant, aztán rögtön ugyanez fordítva is megtörténik, miközben a történet nem halad előre egy sort sem) is lehetett volna rövidebbre vágni, vagy kicsit jobban eltávolítani azokat egymástól... vagy akkor már foglalkozni legalább utóbbinak a "diplomáciai" következményeivel.

Ezzel együtt is annyi ötlet van benne, vizuálisak éppúgy, mint a cselekményben megjelenők -amikből sok nyilván a képregényből lett átvéve-, hogy talán csak a második óra végén kezdtem fészkelődni a székben. A sok hivatkozás és a megszokott látványelemek (pl.: űrcsata) képei mellett saját, eltéveszthetetlen íze tudott lenni a maga játékosságával, színvilágával, retróságával, bumfordiságával és képtelenségeivel. Már az elején tetszett az a felvezetés, ahogy elmesélték az Alfa történetét, ahogy egy földi űrállomás alapjaira az évtizedek, majd évszázadok során egyre újabb és újabb rétegek épültek, mint egy hagymára, és azt is, hogy miért indították útjára. Nem sokkal utána jött a rajtaütés a csempészen, aminél a "multidimenzionális heist" abszolút egyedi és zseniális volt a bazárral meg a bejutással, az összes kellékével, felszerelésével nagyon tetszett. De persze a csúcs az Alfa, ami annyira összetett és sokszínű, annyira gyorsan és meglepetésszerűen követik egymást a galaktikus együttélésből fakadó furcsaságai, hogy abban a helyzetben semmi nem tudott abszurddá válni... ha csak nem az, hogy az interplanetáris diszkóban majd egy évezredes zenére tolják a denszet. Pedig majdnem biztos vagyok benne, hogy ha egy jelenetet kéne megnevezni mindenkinek a filmből, az a "pecásoké" lenne, aminél őrültebb dolgot én még nem láttam szerintem egy filmben sem   Very Happy ... Az igazi bravúr talán mégis az, hogy ebben a filmben még Rihanna játéka sem pocsék, a táncolás mellett éppen annyit szerepel, amennyire ő képesnek látszik  Smile  .

Luc Besson ezzel -titkosügynökös-világűrös vonalon maradva- megcsinálta a legjobb Men in Blacket, de anélkül, hogy földi körülmények közé korlátozta volna. Lehet, hogy akadnak giccsesebb részek, ahogy a képregény ismeretében biztos szét is lehet szálazni. Nekem viszont jelen formájában ez egy igazi varázsdoboz volt, ami a nosztalgiázás és a frissesség élményeivel együtt a kíváncsiságot is maga után hagyta, hogy miket, milyen történetek millióit rejtheti még ez a világ. És ebben nálam nem sok riválisa akadt, még az a bizonyos "messzi-messzi galaxis" sem... legalábbis ami a mozifilmeket illeti.


9/10

U.i: Nem akarom elvenni tanult kollégám érdemeit, csak mert átengedte nekem a második helyet  Smile : R2-D2 írása itt olvasható ugyanerről a filmről!
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2731
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Dunkirk   Vas. Júl. 30, 2017 10:09 pm

.
Dunkirk




Amikor Christopher Nolannak új filmje kerül a moziba, arra általában mind a szakma, mind a nézők fokozott várakozással készülnek. Különösen a Batman-trilógia után az író/rendező neve összeforrt az "intelligens látványfilmekével", mert vizuális téren maximálisan nyújtottak, de legtöbbször (...és most a Sötét lovag: Felemelkedésre nézek) a nézőnek sem kellett a bejáratnál hagynia a fél agyát (esetleg az egészet), mint másoknál ebben a kategóriában. Ezért is volt érdekes, hogy a sok szürrealitásba hajló vagy abban tobzódó krimi, fantasy, thriller, akció és sci-fi után egy teljesen új terepen, egy realista háborús filmben tervezte megmutatni magát, olyanban, ami inkább annak drámaiságára helyezi a hangsúlyt a látvány helyett... na nem mintha ez nem így lett volna nála akár a Batman-filmekben is...

Ez a többé-kevésbé közismert helyzetből is adódik, és a cím is elárulta, hiszen a Durkirkben zajló események nem az egymásnak feszülő és rontó seregekről szóltak. A hadászatnak vajmi csekély szerepe volt és lehetett abban, amikor 1940 május-júniusában a tenger felé nyomott és a németek által körbezárt szövetséges seregek több százezer tagja egyedül a menekülésre, a mentőhajókra várt, miközben a Luftwaffe gépei időnként végigbombázták és végiggéppuskázták a partszakaszt. A történelmi háttér miatt az sem volt titok, hogy mivel a nagyobb hadi- és mentőhajók könnyű célpontot jelentettek, ezért az akciót végül a kisebb polgári járművekkel, halászhajókkal és jachtokkal sikerült egy hét alatt végrehajtani. Nolan ennek folyamatából ragadott ki három embert, annak három jellegzetes alakját, és mindössze az ő szűkebb környezetükön és a velük történteken keresztül próbálja érzékeltetni mindazt az elkeseredettséget, kiábrándultságot, türelmetlenséget, ami ilyenkor megjelenik, de ugyanakkor a reményt, hősiességet és leleményességet is, amit egy ilyen helyzet megkíván. Adott a szinte névtelen kiskatona (Fionn Whitehead), aki a szárazföldről egyszerűen csak szeretne hazajutni, akár némi ügyeskedés árán is, egy másik történetszálon, a vízen a családi hajóval a mentésre induló Mr. Dawson (Mark Rylance), és a levegőben az ő és a hozzájuk hasonlók lehető legnagyobb biztonságáért dolgozó vadászpilóta, Farrier (Tom Hardy). Az ő történetük nem túl hangsúlyozottan, de külön idősíkon indulva fut párhuzamosan, időnként összefonódik, míg végül a finálé csúcsán kapcsolódik egybe végleg, így adva még egy mentőakciónak is epikus -és a naplemente erőltetésével egy kicsit giccsbe hajló- lezárást.

A film nem nélkülözi az olyan látványosabb jeleneteket, mint a mentőhajók vagy az egyedüli kiútnak látszó móló bombázása, a katonák rémületét a süllyedő hajókról menekülés közben, Ferrierhez kapcsolódóan pedig a légicsaták képeit, és egyben az olyan emberieket sem, mint a hajón levők félelme a pánikoló katonától, a civil hajók érkezésével kialakuló, bizarr piknik-hangulatot, vagy azt, ahogy a film elején Tommy semmi mást nem szeretne, mint engedni "a természet hívásának", de mindig továbbkergeti őt az ellenség. Nekem ezek közül a rögtönzött móló ötletessége, a tenger felé induló, magányos katona jelenete, és az a küzdelem tetszett leginkább, ahogy Collins menekülni próbált az egyre merülő repülőgépből, illetve az a kvázi élet-halál harc, ami a megfeneklett hajóban zajlik a túlélésért. Ezzel együtt is a film egy meglehetően leegyszerűsített vizuális megközelítést használ, jelentve azt, hogy sok olyan dolog hiányzik a képeiből, amiket az ember a hasonló filmekben megszokhatott, de olyanok is, amiknek a csapatmozgásokra tekintettel ott kéne lenniük. Gondolok itt olyanoknak a hiányára, mint a több százezer katona ellátásához szükséges felszerelés, hadianyag, járművek, mert hogy a parton legtöbbször csak azt látni, ahogy a katonák libasorban állnak, szemben a végtelenül hullámzó vízzel, mintha a hajó, amire várnak, csodaszerűen bármelyik pillanatban megjelenhetne előttük... de mondhatnám azt a tényt is, hogy az ellenség, a német hadsereg pár repülőgépet, a cikázó golyókat és a végén két homályos alakot leszámítva semmilyen formában nem jelenik meg a Dunkirkben. Ugyanez igaz a hangulatára is, például amiatt, hogy a szereplők személyes hátteréről nem derül ki semmi, mert mondjuk percekig nem szólal meg senki, és a vékonyka szövegkönyv is csak a leginkább szükséges mondatokra illetve pár általánosító kiszólásra korlátozódik a vészhelyzetek által sújtott emberek viselkedéséről (ebből mondjuk a hazatérő-hazakullogó katonák szégyene a leginkább említésre méltó). Nem kérdéses, hogy ezt sokkal-sokkal látványosabban is meg lehet csinálni (ld. Vágy és vezeklés, csak hogy a személyes kedvencemet mondjam), ahogy az sem, hogy a személyes kötődés a némaságra kárhoztatott szereplők felé (még ha talán nem is nagyon lehetnek szavaik arra, ami történik velük) egyáltalán nem könnyű, és ez hatással lehet a film befogadhatóságára, megítélésére is. Részemről mondjuk erre annyit mondhatok, még ha néhány snittet én is túl sterilnek találtam, hogy nekem egyáltalán nem hiányzott, hogy a katonák századszor is a menyasszonyuk fényképét vagy leveleit mutogassák, és hogy visszaemlékezésben láthassam, hogy egy-egy kiskatona otthon milyen békésen, mosolyogva szaladgált a mezőn a lovacskájával a dús, hullámzó réten, vagy hogy hogyan segített megfejni a tehénkét a szüleinek a háborút megelőző, bukolikus idillben.

Ennek leginkább az az oka, hogy az első hírektől, amióta megtudtam, mi Nolan következő projektje a Csillagok között után, nem tudtam szabadulni egy gondolattól, így a filmet is ebből a szemszögből néztem folyamatosan... és ebben az, hogy Nolan ennyire lecsupaszította, minden "felesleges" díszítő elemétől megfosztotta a Dunkirket, nem hogy kiábrándított a művel kapcsolatban, épphogy megerősített (ahogy az olyan "trükkös" utalások is, mint a tengerparton elszórt sisakok). Azóta és végig azt éreztem ugyanis, hogy minden látszat ellenére ennek a filmnek nem célja megmutatni, főleg nem teljes körűen, hogy mi hogyan és miért történt Dunkirknél, hanem éppen ellenkezőleg: a konkrét esemény helyett általánosságban mesél egy szinte arctalan, láthatatlan, ennek ellenére egyre fenyegetőbb katasztrófa elöli menekülésről. Hogy ez a film sokkal inkább része Nolan életművének, mint a háborús filmek sokaságának, amik embereket vagy sorsokat akarnak bemutatni. Ezért, ahogy az Eredet és a Csillagok között is felsejlett egy "gondolatnyi" kapcsolat, úgy volt ez itt is, hiszen a Csillagok közöttnek és a Dunkirknek is a velejét a menekülés érdekében tett erőfeszítések és a túlélés jelentik... és így abban sem hagyott sok kétséget bennem, melyik vészhelyzet járt Nolan fejében a forgatókönyv írása alatt. Mert nem kérdés, hogy a túlélés az, ami kényszerítő erejénél fogva képes a legjobbat kihozni a társadalomból és annak tagjaiból, de éppúgy fel is emésztheti azt a félelmeken vagy a hiú ábrándokon keresztül, "és csak a szar marad". Ott van mindkettőben, hogy emberek hányféleképpen reagálnak ilyen helyzetben, az egymáson taposóktól, a másokat a saját életükért könnyűszerrel feláldozóktól kezdve, az egyszerű ügyeskedésben és a trükközésben a megoldást keresőkön vagy a puszta várakozókon, a "majd lesz valahogy, hiszen eddig is volt valahogy" képviselőin át azokig, akik az összefogásban vagy éppen az önfeláldozásban látják a megmenekülés lehetőségét (mert garancia nem sok mindenre van az életben...), még ha ilyenkor mások biztonságát helyezik is a sajátjuk elé. Nem szakad el persze ezzel teljesen a film a háborús narratívától, nem válik ettől sem szürreálissá, sem köldöknézős elmélkedéssé, de azt hiszem, a szimbólumain keresztül megmutatkozó célja végső soron az, hogy emlékeztessen mindenkit, egy ehhez hasonló helyzetben sok minden szolgálhatja azt, hogy az ember megérje a holnapot, kinek-kinek vérmérséklete szerint, egyet kivéve: a halogatás és az abból eredő csodavárás. Ezzel együtt pedig emléket is állít a dunkirki mentést lehetővé és sikeressé tevő hősöknek... és várja, hogy majd lesznek-e újabbak, amikor a szükség úgy hozza.

Christopher Nolan ezzel a filmjével a háborúnak egy olyan arcát mutatta meg, amit más rendezők vágóképnek száműznek, mert a benne rejlő drámaisággal együtt sem lehet közben tankcsatákat vagy a falak tövében egymást lövő katonákat mutogatni, és ezt a feladatot szépen meg is oldotta, a maga ismert rendezői "fogyatékaival "együtt. Nolan-filmről lévén szó azonban én már külön keresem a mögöttes gondolatokat, a filozófiai mélységet, hogy mit is akart elmondani ezzel a történettel... de amit találtam, azt már ismertem, egyszer már elmondta, csak akkor számomra sokkal megrázóbban, és ahhoz vadászgép sem kellett, csak egy poros tányér meg néhány cső kukorica.


8/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3846
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Vas. Júl. 30, 2017 10:34 pm

Niwrok írta:

Dunkirk

Ennek leginkább az az oka, hogy az első hírektől, amióta megtudtam, mi Nolan következő projektje a Csillagok között után, nem tudtam szabadulni egy gondolattól, így a filmet is ebből a szemszögből néztem folyamatosan... és ebben az, hogy Nolan ennyire lecsupaszította, minden "felesleges" díszítő elemétől megfosztotta a Dunkirket, nem hogy kiábrándított a művel kapcsolatban, épphogy megerősített (ahogy az olyan "trükkös" utalások is, mint a tengerparton elszórt sisakok). Azóta és végig azt éreztem ugyanis, hogy minden látszat ellenére ennek a filmnek nem célja megmutatni, főleg nem teljes körűen, hogy mi hogyan és miért történt Dunkirknél, hanem éppen ellenkezőleg: a konkrét esemény helyett általánosságban mesél egy szinte arctalan, láthatatlan, ennek ellenére egyre fenyegetőbb katasztrófa elöli menekülésről. Hogy ez a film sokkal inkább része Nolan életművének, mint a háborús filmek sokaságának, amik embereket vagy sorsokat akarnak bemutatni.

Christopher Nolan ezzel a filmjével a háborúnak egy olyan arcát mutatta meg, amit más rendezők vágóképnek száműznek, mert a benne rejlő drámaisággal együtt sem lehet közben tankcsatákat vagy a falak tövében egymást lövő katonákat mutogatni, és ezt a feladatot szépen meg is oldotta, a maga ismert rendezői "fogyatékaival "együtt. Nolan-filmről lévén szó azonban én már külön keresem a mögöttes gondolatokat, a filozófiai mélységet, hogy mit is akart elmondani ezzel a történettel... de amit találtam, azt már ismertem, egyszer már elmondta, csak akkor számomra sokkal megrázóbban, és ahhoz vadászgép sem kellett, csak egy poros tányér meg néhány cső kukorica.


8/10
.

Megint ugyanoda jutottunk, más úton. Ez jó így, aki olvassa majd, két nézőpontból is láthatja... ugyanakkor arra nem gondoltam volna előzetesen, hogy a Valerian jobban fog tetszeni... scratch

Niwrok írta:

Nem kérdéses, hogy ezt sokkal-sokkal látványosabban is meg lehet csinálni (ld. Vágy és vezeklés, csak hogy a személyes kedvencemet mondjam),


Ez qrva jó! Mennyivel koszosabb, mozgalmasabb... mennyire más a súlyozás... egyetért


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2731
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Vas. Júl. 30, 2017 11:15 pm

R2-D2 írta:
Niwrok írta:

Dunkirk

Christopher Nolan ezzel a filmjével a háborúnak egy olyan arcát mutatta meg, amit más rendezők vágóképnek száműznek, mert a benne rejlő drámaisággal együtt sem lehet közben tankcsatákat vagy a falak tövében egymást lövő katonákat mutogatni, és ezt a feladatot szépen meg is oldotta, a maga ismert rendezői "fogyatékaival "együtt. Nolan-filmről lévén szó azonban én már külön keresem a mögöttes gondolatokat, a filozófiai mélységet, hogy mit is akart elmondani ezzel a történettel... de amit találtam, azt már ismertem, egyszer már elmondta, csak akkor számomra sokkal megrázóbban, és ahhoz vadászgép sem kellett, csak egy poros tányér meg néhány cső kukorica.

8/10

Megint ugyanoda jutottunk, más úton. Ez jó így, aki olvassa majd, két nézőpontból is láthatja... ugyanakkor arra nem gondoltam volna előzetesen, hogy a Valerian jobban fog tetszeni... scratch

Niwrok írta:

Nem kérdéses, hogy ezt sokkal-sokkal látványosabban is meg lehet csinálni (ld. Vágy és vezeklés, csak hogy a személyes kedvencemet mondjam),


Ez qrva jó! Mennyivel koszosabb, mozgalmasabb... mennyire más a súlyozás... egyetért


Én sem, és még így is felfelé kerekítettem a pontot, mert 7,5 felé billegett kicsit... Persze a Valeriannal elég nehéz összemérni, teljesen másfajta élményre lettek kitalálva, de így is, akárhogy forgattam a Dunkirket, mindig beleütközött valami jobba: a filozófiáját, a dilemmáit a Csillagok között pipálta ki ugyebár, háborúsban a Hacksaw Ridge-ről pattant le, és a drámában is botladozott...

A repülős meg a hajós részből még talán ki lett hozva a maximum, és alapvetően Tommy túlélésért folyó ügyeskedése is egy szépen végigkísért, mozgalmas jelenetsor, így amit Nolannek szándékában állt hangsúlyozni, az egy kimagasló háborús filmmé tehette volna a Dunkirket. De közben úgy tett, mintha senki más nem lenne a parton, mintha mindenki más csak díszlet lenne, mert róluk nem volt mondanivalója, őket nem tudta még érintőlegesen sem nagyon beleszőni a narratívájába... márpedig ezt nem lehet "büntetlenül" megtenni több tízezer emberrel. Joe Wright jelenete nyilván a másik véglet, egy gyönyörűen felépített, kompakt (és vágatlan!) snitt mindazokról a dolgokról, amiket evakuálásra váró katonák csinálni tudnak egy tengerparton, sok olyan aprósággal, amit az ember elsőre észre sem vesz (mint például az óriáskeréken csimpaszkodó katona).

Nolan mellé nagyon kellett volna valaki, aki képes élettel megtölteni a dunkirki partokat, hogy ne úgy nézzenek ki azok a szerencsétlenek, mintha arra várnának, hogy szétnyíljon előttük a tenger, és ők átkelhessenek a túlpartra. Aki képes például sorsokat elmesélni a katonák puszta megjelenésével. Mert véleményem és tapasztalatom szerint Nolan erre -aki az emberekre motivációik kusza hálózataként, az érzelmekre, a képzeletre pedig mérnökként tekint, és akként is kezeli azokat- nem képes. Ezzel együtt is kedvelem a stílusát, tisztában vagyok ezzel a "fogyatékával", sőt, éppen ez teremt lehetőséget egy kis játékra a filmjeinél, amit mondjuk "Kövesd a gondolatot!"-nak lehetne hívni, és amit itt is játszani próbáltam... de a Dunkirk azon szakaszában most nekem jobban kilógott a lóláb a kelleténél.
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2731
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Aranyélet S2   Szer. Aug. 02, 2017 5:12 pm

.
Aranyélet S2




Engem ugyan a simliskedő Miklósi-család életét bemutató HBO-s drámasorozat nem nyűgözött le annyira, mint a filmekkel, sorozatokkal foglalkozó oldalak, blogok jelentős részét, de azt mindenképpen el kellett ismernem, hogy technikailag és megvalósítását tekintve hatalmas előrelépés volt az addigi átlagos magyar szinthez képest. Részemről az HBO igazán kimagasló sorozata a Terápia maradt (annak egyébként most forog a harmadik évada), de akadt pár kellemesen összetett jellem, néhány érdekesebb szál és pár igazán remek alakítás az Aranyéletben is.

Noha az első évad vége majdnem idilli volt a Márk szülinapjára összegyűlő családtagokkal, az csak pillanatnyi megnyugvás volt az elkövetett bűnökkel, hibákkal, és azok következményeivel szemben. Attila hiába próbálja tisztességesen megkeresni a betevőt biztonsági őrként, ha alig pár nap alatt nyilvánvalóvá válik számára, hogy a boltban nem azok a tolvajok csinálják az igazi kárt, akik a táskába rejtenek egy szelet csokit, vagy a hűtőpultnál észrevétlenül próbálnak befalni egy Túró Rudit. Janka gyorsan kiábrándult a szeretőjéből, így ő is hazatér, még ha ez azt is jelenti, hogy a házuk eladása után az anyóshoz kell beköltözniük. Márk megkezdte a fősulit, mellette egy étteremben dolgozik, de persze nem is ő lenne, ha nem próbálna meg befurakodni a felsőoktatás kincsesbányájába, vagyis a HÖK-be. Mirának pedig a gyújtogatás miatti bírósági ügye jelenti a problémát, sokkal rosszabbat, mint várták, mert az újabb tanúk és az egyre súlyosbodó vád miatt a rongálásból hamar gyilkossági kísérlet lesz.

Ez eddig kb. úgy hangzik, mint egy Szomszédok-reboot, és nagyjából úgy is éreztem magam az első pár rész alatt, ahol mondjuk olyan izgalmas témák kerültek elő, mint hogy Janka tud-e rendesen nadrágot vasalni (nem). Endre, a mecénás/házibarát/gengszterfőnök ugyanis sokáig teljesen hiányzik a történetből, ami érthető is abból a szempontból, hogy Attiláék megszakítottak vele minden kapcsolatot... de legalábbis Attila. A tempó az ő visszatérésével pörög fel egy kicsit jobban, nagyjából addigra, amire az újonnan felbukkanó Gál Feriről, Attila és Endre 25 éve nem látott haverjáról is ki nem derül, hogy nem csak akciós sajtért ugrott be a Spárba, és találkozott ott Attilával véletlenül. Csúcsát pedig valahol az évad közepén érte el, ami egy olyan utcai lövöldözést jelent, hogy tíz percig csak úgy porzik az aszfalt (és éppen ezért volt feleslegesen vicces, hogy az egyik oldal folyamatosan az utat lövi AK-kkal is, a másik meg biztos kézzel osztja a fejlövéseket).

Onnantól meg néha éppen az volt a bajom -tudom, nekem semmi sem jó...- hogy a szétvert pofák, fenyegetések, gyilkosságok, zsarolások, átverések olyan sűrűségben jöttek egymás után, ami ugyan jól lekövette a bűnben és a könnyű pénzszerzésben egyre mélyebbre süllyedő Milkósi-család vérrel szegélyezett útját, de amilyen arányokkal történt, azért nem mindig voltam oda. Kicsit feje tetejére állt az egész... Korábban Janka volt a kedvenc karakterem, bár talán pontosabb lenne azt mondanom, hogy őt találtam a leginkább kidolgozottnak, itt meg ugye még nadrágot is vasal, és csak az utolsó néhány részre tér vissza ahhoz, amihez a legjobban ért, a kapzsiságában gyökerező szarkeveréshez, nem egy meglepő és durva húzással. Mira is érdekes szereplő volt... régen, de itt végig azt éreztem, ő csak eszköz az írók kezében, igazi koncepció nélkül, így hol Oszival leszbiznek, hol egy 40-es pasi ágyába lökik a gimnazista lányt, hol meg köntösben kóvályog az utcán, mint aki vissza akarna menni a Lipótra, de nem tud, mert bezárták. Az évad fókuszába minden kétséget kizáróan most Márkot tették, aki ugyan még mindig egy irritáló kis takony, de ahogy tojáshéjjal a seggén már be akar furakodni az alvilágba, azt gondolva, hogy ott aztán minden tejszínhab, és keserűen kell rájönnie, hogy ez mennyire nem így van (főleg, ha rivális bandák is akadnak), abban volt talán a legtöbb erő. Attila pedig ugyanúgy, mint eddig, nem sok vizet zavar, szinte csak az összekötő kapocs szerepét tölti be a szereplők között, jelen és múlt között...

Noha az sem jött be teljesen -mert párszor csak túlmagyarázta azt, ami amúgy is tudható-, de érdekes vonása volt az évadnak, ahogy visszatekinget a múltba. Ennek csak részben oka az, hogy bemutassa a Gál Feri körül események motivációját, de sok minden kiderül Endre, Attila és Janka kapcsolatának kezdetéről, ahogy az is, hogy Attila miért kezdte a stiklikben megtalálni a boldogulás útját, amikor olyan családból jött, ahol a becsület mindennél előbbre való volt... vagy legalábbis ő ezt hitte. Az amúgy is minőségi látványvilág, a kellékes és díszletes munka itt ragyog igazán (pedig amúgy is olyan gyöngyszemei vannak, mint az Emese Utalvány, amit meglátva alig bírtam abbahagyni a nevetést  Smile ), a retró hangulat csak úgy árad a zenékből, a rendszerváltás körüli presszók füstös levegőjéből vagy a korabeli autók kipufogógázából. Meg hát fiatalként éppúgy ott van bennük a kalandvágy, mint majdnem mindenki másban...

Az évad a családfő lelkiismereti, a családtagok anyagi és erkölcsi válságával foglalkozó drámától nekem túl élesen fordult át ebbe a leginkább folyamatos meghökkentéssel operáló, a drámai mellett thriller vonásokat is erősen hordozó akció-krimibe. Ezzel együtt is jóval több pozitív vonást sikerült megélnem benne, mint ahány negatív vagy csalódást keltő volt. Egy fokkal talán még az első évadnál is jobban éreztem maga alatta, de nem tehetek úgy, mintha nem lett volna a lassú, vontatott a bevezetés az anyós lakásán töltött részekben... vagy mint ha az évadzáró nem csak egy kissé unott meghajlással ért volna fel a teljes szereplőgárdát illetően, felvezetendő a folytatást, Mira egyszemélyes bosszúját.


7,5/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3846
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Szer. Aug. 02, 2017 8:02 pm

Niwrok írta:
.
Aranyélet S2

Az évad a családfő lelkiismereti, a családtagok anyagi és erkölcsi válságával foglalkozó drámától nekem túl élesen fordult át ebbe a leginkább folyamatos meghökkentéssel operáló, a drámai mellett thriller vonásokat is erősen hordozó akció-krimibe. Ezzel együtt is jóval több pozitív vonást sikerült megélnem benne, mint ahány negatív vagy csalódást keltő volt. Egy fokkal talán még az első évadnál is jobban éreztem maga alatta, de nem tehetek úgy, mintha nem lett volna a lassú, vontatott a bevezetés az anyós lakásán töltött részekben... vagy mint ha az évadzáró nem csak egy kissé unott meghajlással ért volna fel a teljes szereplőgárdát illetően, felvezetendő a folytatást, Mira egyszemélyes bosszúját.


7,5/10
.

Egy kis gonoszkodás: Smile

Niwrok írta:
Ááá, szóval ilyen érzés olvasni egy olyan sorozatról, amiről a leghalványabb fogalmam sincs Smile .


Tudom ám, hogy nem elsősorban nekem szól az írás, de élvezettel olvasom, ezt legalább el tudom helyezni térben és időben. Wink

Köszi! taps

.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2731
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Szer. Aug. 02, 2017 9:31 pm

R2-D2 írta:

Aranyélet S2

Egy kis gonoszkodás: Smile

Niwrok írta:

Ááá, szóval ilyen érzés olvasni egy olyan sorozatról, amiről a leghalványabb fogalmam sincs  Smile .



Ezen mindig a legkönnyebb segíteni  Smile :




.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   

Vissza az elejére Go down
 
Niwrok írásai 2.0
Vissza az elejére 
27 / 45 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 15 ... 26, 27, 28 ... 36 ... 45  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: