Filmfórum
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
KezdőlapGalleryLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 Niwrok írásai 2.0

Go down 
+6
Remo
R2-D2
Niwrok
Gyulus
andrew1975
mesterjani
10 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 13 ... 22, 23, 24 ... 44 ... 66  Next
SzerzőÜzenet
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 2.0 - Page 24 Empty
TémanyitásTárgy: Feed the Beast S1   Niwrok írásai 2.0 - Page 24 EmptySzomb. Május 13, 2017 10:37 am

.
Feed the Beast S1

Niwrok írásai 2.0 - Page 24 Arwc2


Már párszor említettem (legutóbb a Burntnél), hogy szeretem a főzős filmeket, mert némi fűszerrel és egy jó tűzhellyel még egy langyos romantikus filmet is fel lehet dobni. Mostanában viszont nem láttam ilyet, ezért is örültem meg, amikor a tévében bukkantam egyre, és még nagyobb meglepetésemre nem is filmre, hanem sorozatra, ami ebben a műfajban még nagyobb ritkaság.

A szomeliéként dolgozó Tommy a feleségével (Rie) és a legjobb barátjával (Dion) arra készülnek, hogy saját éttermet nyissanak. Mindannyian tele vannak új ötletekkel, Rie a dekorációt és a üzletvezetést, a remek séf hírében álló Dion az ételeket illetően, maga a hely is izgalmas (egy régi gyárépület a Bronxban)... de az álmodozásnak véget vet Rie tragikus halála, és a körülmények hatására a két férfi nagy lendülettel indul meg a lejtőn. A sorozat idején, nagyjából egy évvel Rie halála után a kokainfüggő Dion éppen egy bájos ügyvédnő hathatós közbenjárására készül idő előtt kiszabadulni a börtönből, ahova gyújtogatás miatt került, Tommy pedig amellett, hogy még mindig gyászterápiás csoportokba jár, és a bort is gyakrabban "kóstolgatja" egyszerű ügynökként, mint amikor még ez volt a szakmája, pluszban egyedül próbálja nevelni a Rie-vel közös fiukat, T.J.-t, aki az anyja elvesztése óta nem beszélt egy szót sem. Dion azzal szeretné kirángatni a barátját a depresszív alkoholizmusból, hogy megpróbál minden adódó nehézség és gátlás ellenére újra lelkesedést önteni bele a terveik iránt, hogy újító és sikeres vállalkozássá tegyék az éttermüket... de azt már Dion nem köti az orrára, hogy ebbéli elhatározása nem volt annyira önkéntes (jobban preferálta volna, ha messzire húzhat egy repülőgépen), mert azt erősen befolyásolta a "türelmetlen embereknél" levő, több százezer dolláros adóssága.

A legjobb hozzávalója a Feed the Beastnek (amiben, a többszörös utaláson kívül, a Beast, pontosabban a Thirio egyben a leendő étterem neve) az a fentiekből is kiolvasható kis szociális háló, amivel mindenkit próbáltak mindenkivel úgy összekötni, hogy jófajta dráma jöjjön ki belőle. Néha már szinte abszurd, ahogy minden szálat próbálnak ebben a kis létszámú csapatban tudni, főleg úgy, hogy a szakácsokat, akik adnák magukat, hiszen a helyszínen vannak, csak díszletnek használják, de az elején, nagyjából az étterem megnyitójáig, szinte minden bejött. Bírtam, ahogy a helyszínből eredően behozták a sztoriba az alvilágot, egyfelől Dion nagybátyja, másrészt a Woijchek-család tagjain keresztül, ahol a kb. száz éves családfőt nemrég sikerült lesittelni, és a fiának, Patricknek kéne bizonyítania... akit ugyan mindenki csak úgy ismer, a Fogtündér, és félik is ezt a nevet (Dion is nekik tartozik), neki is megvan a gyenge pontja. Hasonlóan jó volt Tommy apjának karaktere, akit egy súlyos betegség kellett ráébresszen, hogy a hamis elvei miatt sem foszthatja meg magát attól, hogy több időt töltsön az unokájával... még ha az öreg nem is az a mosolygós nagyapó, hanem neki is könyékig van a keze a mocsokban. De van még itt korrupt zsaru, iskolai perpatvar, és persze nem lenne ez igazi drámasorozat, ha Rie-t legalább halálában békén tudnák hagyni. Az egyetlen figura, aki kilógott a sorból nekem, az Pilar volt, mert miközben a többiekben természetes volt a simliskedés és az átverések, szegény naiv csajszi kínosan béna volt a legalapabb dolgokban is (pl.: pincérnőként behazudja magát üzletvezetőnek), és az, hogy ezek ellenére sem bukik le soha, miközben folyamatosan úgy csinál, mintha tényleg a falvédőről jött volna, ahhoz annál is nagyobb mázli kellett, mint hogy egyetlen hozzáférhető szabad nőként mindenáron Tommyval akarták összeboronálni.

Ami aztán mindezt felpaprikázza, az a szenvedély, és hiába mondja Patrick, hogy nem Dion körül forog a világ, a Feed the Beast világa igen. Amíg a többiek óvatoskodnak, a gyászukba vagy a kétségeikbe merülnek, esetleg a kis titkaikat szövögetik, Dion Patras olyan, mintha egy nyolcrózsás gáztűzhellyel gyújtottak volna alá. Ez érinti azt is, hogy állandó trükközésre kényszerül, hogy a múltja és a Fogtündér jelentette hurokban legalább egy kis levegőt kapjon, amiben ugye az étterem is csak egy eszköz a pénzszerzésre, hogy a konyhában van akkora félisten a tehetsége és a kreativitása miatt, hogy a börtön sem tudta megfakítani a hírnevét, a társai pedig egy rozsdás lakókocsiban is szívesen főznének vele, akkora tekintélye van (nem hiányzott, hogy ő is a bunkó séf képet erősítse), meg persze nincs az a bugyi, ami nem csúszik le előtte. A figurához remek választás volt a negyven körül is kölyökképű Jim Sturgess, aki energiát tud belevinni Dionba, akkor is, ha az ételek szeretete, akkor is, amikor csak a kokain, és akkor is, amikor a beszorult zabszem hajtja. Mellette elsőre egy kicsit féltem David "Ross" Schwimmer Tommyjától, a mogorva, monoton hangszínétől, de a kereteihez jól illett a folyamatos depis hangvétel, amivel a borok témájában meglevő, precíz szaktudása is jobban érvényesült.

Ahogy mondtam, igazán az étterem beindításáig voltam lelkes, addig volt ez igazi csemege, amit már csak megkeseríteni tudott a nézettség iránti hajszában az egyre furább, őrültebb fordulatok és meglepetések kondérba hajigálása, például Patrick motivációit illetően, meg hogy még az apja is pszichológust játszik vele. Amire aztán jobban belemerültem, egy cikkből kiderült, hogy egyszer volt Bronxban haute cuisine, és hiába a hegyomlásnyi cliffhanger a végén, lopott pénzzel, lángoló étteremmel és balesetnek álcázott gyilkossággal, ez az étterem lehúzta a rolót. Mondjuk az utolsó két-három rész alapján annyira nem is bántam, mint amennyire az elején bántam volna...

6,5/10
.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 2.0 - Page 24 Empty
TémanyitásTárgy: The Living and the Dead S1   Niwrok írásai 2.0 - Page 24 EmptyCsüt. Május 18, 2017 9:44 pm

.
The Living and the Dead S1

Niwrok írásai 2.0 - Page 24 Ff4vma



Az amerikai sorozatok mellett azért az angolok terméséből is szoktunk szemezgetni, a Sherlock után meg nem is nagyon lehet kérdés, hogy ezek minősége, ötletessége sokszor felülmúlja tengerentúli társait. XIX. századi misztikusból is volt már szerencsém ajánlani a BBC szárnyai alól (Jonathan Strange & Mr. Norrell), és amikor olvastam róla, hogy kísértethistóriás minisorozatuk is van, gyorsan "listára" tettem.

A viktoriánus Angliában, az 1890-es években Nathan Appleby-nek különös sorsot szán az élet. Noha csak azért látogat haza a családi birtokra új feleségével, Charlotte-tal, hogy meglátogassa nagybeteg anyját, annak napokon belül bekövetkező halála után úgy látja a legjobbnak, ha maradnak, és gondoskodva a földekről és a napszámosaikról tovább folytatják a gazdálkodást. Az új birtokos házaspárt a helyiek ugyan szívesen fogadják, de ahogy elkezdik modernizálni a földművelést, és megpróbálják átformálni a gondolkodásukat, annál több gyanakvás kíséri őket. Ez csak tovább fokozódik, ahogy az amúgy is sok tragédiát megélt vidéken szaporodni kezdenek a megmagyarázhatatlan események. Először a lelkész lányát látszik megszállni egy gonosz lélek, aztán az egyik környékbeli fiút kezdik látomások gyötörni, és Nathan hiába próbál racionális megoldást találni ezekre a problémákra, korábban Londonban praktizáló pszichológusként a lélek betegségeként kezelve ezeket, a helyzet csak egyre súlyosbodik, ahogy újabb és újabb halálesetek történnek, egyre gazdagabb táptalajt nyújtva a félelemnek. Hiába a tudomány, ha a múltja által kísértett és a jelen kihívásainak terhét nyögő Nathan maga is szellemeket lát a saját házukban... például egy különös nőt, kezében egy világító "könyvvel".

Az első percektől lenyűgözött az az odafigyelés, ahogy a történet rétegeit felépítették, és ahogy azok hatottak egymásra. Eleve a gőzgép jelentette fenyegetésekkel és lehetőségekkel szembenéző falu bemutatása érdekes volt, és ahogy a Shepzoy-ban élők reagáltak ezekre, például a közelben épülő vasútvonalra. Nagyon jók voltak a falusiak is, a szemükben állandóan ott levő bizalmatlansággal, amivel a gépesítést kísérték, aztán pedig az egyre pokolibb, istentelenebb eseményeket, főleg azért, mert nem vagy nehezen tudnak elszakadni a babonaság, az évszázadok tudásából leszűrt foszlányok és a boszorkányság által meghatározott gondolkodásuktól, amivel a természeti csapásokhoz és a megmagyarázhatatlan eseményekhez állnak. Ezek mellett szinte minden főbb szereplőnek akad valamilyen tragédia az életében, titkok és veszteségek, amik motorjai lesznek az egyre jobban elharapódzó őrületnek és félelemnek, leginkább gondolva itt Nathanra; Charlotte ugyanis a férfi második felesége, akihez a nő úgy ment hozzá, hogy tudta, a gyász mekkora súlyként nehezedik Nathan lelkére. Erre épül rá a mindenféle szellemek, boszorkányok és hallucinációk segítségével felépített történet, és ahogy mindezekre még kis koronaként rátették annak a bizonyos "világító könyvnek" a rejtélyét... ugyan az elejétől sejthető volt, mire utal mindez a címmel együtt, mire is emlékeztet ez nagyon, de nagyon tetszett.

A gondok valahol a negyedik rész környékén kezdődtek... Az még csak egy dolog, hogy a tanítónős részt meglehetősen elnyújtották, és ezért elég unalmasra sikeredett, ahogy az is, hogy a fokozódó problémák, és részben az évszakok váltása miatt is egyre komorabb lett a hangulat. Az évadzáró viszont, amiben lehetőség lett volna ügyesen összefuttatni a szálakat, annyi sebből vérzett nálam, hogy leginkább közönyös és dühös voltam, amire a végére értem. Hiába a dráma, Nathanból megszállottságában annyira irritáló pöcsfejet csináltak, hogy egyszerűen már sajnálni sem tudtam a nagy önmarcangolása közepette. Mellette rossz volt látni, ahogy a körülötte levő szereplők is csak kísértetként bolyongtak a forgatókönyvben, kizárólag abban kiteljesedve, hogy Nathannek asszisztáljanak butaságokkal (az a ládikás dolog... jajanyám!). Nála már csak Lara lett rosszabbul megírva, és miközben előzetesen a legizgalmasabb szereplőnek látszott, amikor igazán szerephez jutott, megállás nélkül irritált a böszmeségével, és a mindenkit és mindent (de leginkább az értelmet...) háttérbe szorító önzésével. Ami meg a kis koronát végképp bohócsipkává változtatta, az az évad végi kis csavar volt, ami felett már a karakterek is csak némán tudtak állni, hogy ez meg mi akart lenni és miért... bármennyire is jól nézett ki a dolog.

Ami a külsőségeket illeti, arról viszont csak felsőfokban tudok beszélni. Egyszerű eszközökkel dolgozik a sorozat, régies trükkfelvételekkel, sok "félrenéző" kamerával, és mégis a vidék képeivel, a helyszínekkel, a táj gyönyörű színeivel és az észrevétlenül is művészi beállításokkal annyira kellemes a látványvilág, amit ritkán látni. Kellékeiben ugyancsak hibátlan, a ház, a falu, a ruhák mind abszolút hitelesek, és sokat tett a beleéléshez az is, hogy mindezek mellett kis bepillantást engedtek a korabeli falusi életbe, szokásaiba és rituáléiba is; az aratásos részek például nagyon tetszettek. Amit viszont a legjobban szerettem az egész filmben, azok a meglehetősen kísérteties szövegű és hangulatú dalok voltak, a The Insects banda igazán kitett magáért a sorozat zenéjével, és nagyon sajnáltam, hogy ezek az évad második felére leginkább a stáblistára korlátozódtak.

Régimódi szellemeskedést talán még sosem színesített ennyi szerteágazó és érdekes szál, amik segítségével az epizódonkénti egy-egy történetből kirajzolódott az Appleby-birtok évszázadokat felölelő története. Hogy ennyi minden fért bele mindössze hat órába, főleg így, az abszolút elismerésre méltó. A végén levő botlást leszámítva talán csak annyit tudok felróni neki, hogy éppen a régiessége miatt néha túl lassan csörgedeztek az események, de ez aztán senkinek ne szegje kedvét, aki a megnézésére adná a fejét.

8/10
.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 2.0 - Page 24 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Niwrok írásai 2.0 - Page 24 EmptyPént. Május 19, 2017 10:25 pm

Niwrok írta:
.
The Living and the Dead S1

8/10


Se pizza, se komment No ...
A régi jó dolgokból egyre kevesebb marad Wink .
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 2.0 - Page 24 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Niwrok írásai 2.0 - Page 24 EmptyPént. Május 19, 2017 11:39 pm

Niwrok írta:

The Living and the Dead S1

Se pizza, se komment   No  ...
A régi jó dolgokból egyre kevesebb marad  Wink  .
.

Milyen pizza?? tongue

Komment meg azért nem volt, mert nem voltam itthon... két nap alatt mentem 1100 km-t. Hulla vagyok, holnap majd még egyszer átolvasom és lesz komment. Wink
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 2.0 - Page 24 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Niwrok írásai 2.0 - Page 24 EmptySzomb. Május 20, 2017 9:24 am

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

The Living and the Dead S1

Se pizza, se komment   No  ...
A régi jó dolgokból egyre kevesebb marad  Wink  .
.

Milyen pizza?? tongue

Komment meg azért nem volt, mert nem voltam itthon... két nap alatt mentem 1100 km-t. Hulla vagyok, holnap majd még egyszer átolvasom és lesz komment. Wink


Megláttam a Filmfórum lájkolói között az étterem oldalát, és akkor már benéztem oda is Smile .

Nem sürgetés, az éttermes sorozatnál nem is vártam igazán reakciót (már említetted, hogy ezek ritkán érdekelnek, meg hát az mégiscsak egy nem túl jó, csonka sorozat). Csak most már kezdtem kicsit egyedül érezni magam itt... Wink
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 2.0 - Page 24 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Niwrok írásai 2.0 - Page 24 EmptySzomb. Május 20, 2017 12:15 pm

Niwrok írta:
.
Feed the Beast S1

Már párszor említettem (legutóbb a Burntnél), hogy szeretem a főzős filmeket, mert némi fűszerrel és egy jó tűzhellyel még egy langyos romantikus filmet is fel lehet dobni. Mostanában viszont nem láttam ilyet, ezért is örültem meg, amikor a tévében bukkantam egyre, és még nagyobb meglepetésemre nem is filmre, hanem sorozatra, ami ebben a műfajban még nagyobb ritkaság.

A sorozat idején, nagyjából egy évvel Rie halála után a kokainfüggő Dion éppen egy bájos ügyvédnő hathatós közbenjárására készül idő előtt kiszabadulni a börtönből, ahova gyújtogatás miatt került, Tommy pedig amellett, hogy még mindig gyászterápiás csoportokba jár, és a bort is gyakrabban "kóstolgatja" egyszerű ügynökként, mint amikor még ez volt a szakmája, pluszban egyedül próbálja nevelni a Rie-vel közös fiukat, T.J.-t, aki az anyja elvesztése óta nem beszélt egy szót sem.

Ahogy mondtam, igazán az étterem beindításáig voltam lelkes, addig volt ez igazi csemege, amit már csak megkeseríteni tudott a nézettség iránti hajszában az egyre furább, őrültebb fordulatok és meglepetések kondérba hajigálása, például Patrick motivációit illetően, meg hogy még az apja is pszichológust játszik vele. Amire aztán jobban belemerültem, egy cikkből kiderült, hogy egyszer volt Bronxban haute cuisine, és hiába a hegyomlásnyi cliffhanger a végén, lopott pénzzel, lángoló étteremmel és balesetnek álcázott gyilkossággal, ez az étterem lehúzta a rolót. Mondjuk az utolsó két-három rész alapján annyira nem is bántam, mint amennyire az elején bántam volna...

6,5/10
.

Ahogy írtad, rendesen vannak fenntartásaim a főzős filmekkel, sorozatokkal. Valahogy úgy vagyok velük, mint a motoros jelenetekkel: azáltal, hogy ismerem ezeket a világokat, jobban zavarnak a csúsztatások, ferdítések, amik esetleg laikusnak fel sem tűnnek. S bár úgy érzem, itt az étterem (nyitása) inkább csak egy díszlet/háttér a történethez, és sokkal fontosabb a "kis szociális háló, amivel mindenkit próbáltak mindenkivel úgy összekötni", illetve "a jófajta dráma", nem igazán sikerült kedvet csinálnod hozzá.  Wink




Niwrok írta:
.
The Living and the Dead S1


Az amerikai sorozatok mellett azért az angolok terméséből is szoktunk szemezgetni, a Sherlock után meg nem is nagyon lehet kérdés, hogy ezek minősége, ötletessége sokszor felülmúlja tengerentúli társait. XIX. századi misztikusból is volt már szerencsém ajánlani a BBC szárnyai alól (Jonathan Strange & Mr. Norrell), és amikor olvastam róla, hogy kísértethistóriás minisorozatuk is van, gyorsan "listára" tettem.

 Crying or Very sad  Azért a Sherlockra egyre kevésbé lehetünk büszkék...

Niwrok írta:


A viktoriánus Angliában (...) csak tovább fokozódik, ahogy az amúgy is sok tragédiát megélt vidéken szaporodni kezdenek a megmagyarázhatatlan események. Először a lelkész lányát látszik megszállni egy gonosz lélek, aztán az egyik környékbeli fiút kezdik látomások gyötörni, és Nathan hiába próbál racionális megoldást találni ezekre a problémákra, korábban Londonban praktizáló pszichológusként a lélek betegségeként kezelve ezeket, a helyzet csak egyre súlyosbodik, ahogy újabb és újabb halálesetek történnek, egyre gazdagabb táptalajt nyújtva a félelemnek. Hiába a tudomány, ha a múltja által kísértett és a jelen kihívásainak terhét nyögő Nathan maga is szellemeket lát a saját házukban... például egy különös nőt, kezében egy világító "könyvvel".

Régimódi szellemeskedést talán még sosem színesített ennyi szerteágazó és érdekes szál, amik segítségével az epizódonkénti egy-egy történetből kirajzolódott az Appleby-birtok évszázadokat felölelő története. Hogy ennyi minden fért bele mindössze hat órába, főleg így, az abszolút elismerésre méltó. A végén levő botlást leszámítva talán csak annyit tudok felróni neki, hogy éppen a régiessége miatt néha túl lassan csörgedeztek az események, de ez aztán senkinek ne szegje kedvét, aki a megnézésére adná a fejét.

8/10
.

Itt már nagyobb az ösztönző erő, a téma és a korszak kifejezetten érdekel, és a hossza sem visszatartó erő (ugyan én bátrabban vágok bele nagyobb projektekbe, de azért elismerem, könnyebb, ha tudom valamiről, hogy rövid). Van tervem sorozatokra (24, Odaát, Szökés, majd ugye Kártyavár és Vikingek), de ezek közben/után valamikor beillesztem. Végülis csak a hat óra az két-három nap. peace


.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 2.0 - Page 24 Empty
TémanyitásTárgy: A ruhakészítő / The Dressmaker   Niwrok írásai 2.0 - Page 24 EmptyVas. Május 21, 2017 9:44 pm

.
A ruhakészítő / The Dressmaker

Niwrok írásai 2.0 - Page 24 20k3878


Amikor Myrtle Dunnage 25 év után visszatér a szülővárosába, az ausztráliai Dungatarba, hogy az egyre szenilisebb és betegeskedőbb anyjáról, Molly-ról gondoskodjon, ő is tudja, hogy fel fogja bolygatni a helyi darázsfészket. Bár az alig pár házacskából álló város kicsit poros és szikkadt környéknek tűnik, ahol a látszat szerint kedves, bohókás figurák élnek, de Tilly pontosan tudja, hogy milyen éles nyelve van az itteni viperáknak, hiszen páran az iskolatársai voltak, a többiek meg azoknak a szülei. Az otthonából is azért szakították ki, azért "száműzték", mert elterjedt a pletyka, hogy a lány megölte az egyik osztálytársát, és bármilyen nehezek is voltak az ezt követő évek, Tilly mára sikeres, elismert szabó lett. A város pedig, ha ez lehetséges, csak még rosszabb lett az évek alatt, mint volt; mintha csak a hét fő bűn elevenedne meg benne, házasságon belüli erőszakkal, tiltott viszonyokkal, gőggel, irigységgel, perverzekkel, szadistákkal, de a kívülálló elől ezt gondosan elfedi a lakosok álszentsége. Így miközben Tilly felforgatja a lakók mindennapjait (akár a puszta megjelenésével), vagy az anyja életét egy seprűvel és egy kádnyi szappanos vízzel, arra is keresi a választ, ami számára már a gyermeki emlékezet és a trauma ködébe vész, de igazán sosem hagyta nyugodni... vagyis hogy tényleg gyilkolt-e.

Ha már a filmben ekkora szerepe van a külsőségeknek, akkor talán stílszerű a bemutatását is ezzel kezdenem. Mert látványvilágában ez egy gyönyörű film, több okból is. Először is fantasztikus az operatőri munkája, amit remekül kiegészít a kicsit bolondos zene, és ezektől már eleve a bevezető képek, a főcím olyan szép és erőteljes lett, amit rég láttam filmben. A kellékekben és a hangulatban is sok olyan apró részlet van, ami legalább az elején egy kicsit játékossá teszi a vége felé egyre komorabb, baljósabb és véresebb stílust, gondolva például a kandalló fölé rakott porcelán pincsikre, vagy ahogy a púpos bácsit "nekiindítják" annak a helynek, ahova menni akar, a másik oldalon meg kell lennie valakinek, aki elkapja, mert különben kivinné a világból a lendület. A film címéből eredően pedig amik minden kritika felett állnak, azok a kosztümök, amiket látva sokszor nem is értettem, hogy ezt a filmet miért nem jelölték kategóriájában Oscarra. És nem csak egyszerűen "wow", hanem kifejezőek is, jelentést is hordoznak, éppúgy értve ez alatt azt, ahogy Tilly nagyvilági nőként tekintélyt és figyelmet követel magának, meg azt is, amikorra megbizonyosodva róla, hogy milyen ügyes keze van a jó anyagokhoz, Dungatar teljes női lakossága a megvetett nő küszöbét kezdi rágni, hogy nekik is varrjon egy ruhát. Kevés komikusabb jelenet van annál, amikor az ausztrál porfészekbe érkező utazók azt látják, hogy mindenki a városban a kifutóra képzeli magát a tökéletes szabású designer cuccokban... mintha bálásruha érkezett volna valamelyik Dior-szalonból.

Na és persze a színészekről is kell egy pár jó szót ejteni. Hiába tűnt Dungatar nem egyszer egy szürreális babaház és egy elmegyógyintézet keverékének, még ezen sem tudtam fennakadni, annyira jók az alakítások, amik mindezt megtöltik élettel. Kate Winslet ezúttal szó szerint pusztítóan zseniális, a belépője is annyira hozza a végzet asszonyát, amennyire ez csak lehetséges azután, hogy leszállt egy porfészekben a buszról, vagy ahogy magára vonz minden tekintetet a rögbimeccsen. A mellékszereplők között is csak a jobbakat lehet kiemelni a jók közül, például Judy Davist Molly szerepében vagy Sarah Snookot a jelentéktelen bolti eladó Gertrude-ként, de talán nem lövök nagyon mellé, ha azt mondom, a filmről a nézők többségnek Hugo Weaving fog elsőre beugrani, mint Farrat őrmester, a transzvesztita rendőr, ha visszaemlékeznek rá. Az egyetlen, ami ebből a szempontból zavart, de az nem a színészek sara, hanem a casting-é, hogy Tilly mellé Teddy-nek beválogatták a Winsletnél másfél évtizeddel fiatalabb Liam Hemsworthöt, ami korkülönbséget már egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni, és ami önmagában ásta alá a sztori azon alapvető elemét, hogy ők együtt nőttek fel.

A sok dicséret után viszont az kell mondanom, a forgatókönyv lehetne egy kicsit összeszedettebb. Nagyjából amíg Tilly nyomozása tart, amíg ki nem derül, mi is történt azon a bizonyos tragikus napon az iskolánál, addig remek ritmusa van a filmnek. Kellemesen váltják egymást a viccesebb jelenetek a drámaibbakkal, vagy éppen lesznek kettős hangulatú szakaszok, mondjuk amikor Tilly le akarja csutakolni a magát igencsak elhagyó anyját annak akarata ellenére, aminek következtében a fél város zeng attól, ahogy Molly kiabálja, hogy "Gyilkos! Gyilkos!". Az érzelmesebb részek is jól működnek, mert az egyetlen emberrel, aki szívesen látja viszont Tilly-t, és aki gyerekként is az egyetlen barátja lehetett, azaz a szomszédban lakó (már amennyire "szomszéd" egy rozzant viskó meg egy kiszuperált lakókocsi) Teddy-vel kis románc is szövődik. De ahogy ezek a szálakat "elvarrja" a forgatókönyv, az utána következő fél óra, ami már egyedül a bosszúról szól, egy kicsit "férceltnek" tűnt nekem a városkák közti engesztelhetetlen rivalizálással. Meg aztán hiába hogy akkor ez volt a szórakozás, a falusi színjátszó körök és a féltve őrzött családi süteményreceptek versengése, az 1950-es évek itteni korrajza kicsit olyan, mintha visszacsúszott volna ötven évvel, kb. a Váratlan utazás sorozat korára... mondjuk a rádió akkoriban még Ausztrália azon vidékén sem lehetett az ördögtől való.

Így bár a filmet végigkísérő érzelmek és viszonyok is jók, igazán a képeivel tudott megfogni, mert a forgatókönyvben azért akadtak gyengébb részek, amit a kiváló színészeknek sem sikerült teljesen elfedni. Néha azért csak elő kellett volna venni azt a szabászollót.


8/10
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 2.0 - Page 24 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Niwrok írásai 2.0 - Page 24 EmptyVas. Május 21, 2017 10:09 pm

Niwrok írta:
.
A ruhakészítő / The Dressmaker

Így bár a filmet végigkísérő érzelmek és viszonyok is jók, igazán a képeivel tudott megfogni, mert a forgatókönyvben azért akadtak gyengébb részek, amit a kiváló színészeknek sem sikerült teljesen elfedni. Néha azért csak elő kellett volna venni azt a szabászollót.


8/10
.

Köszi, hogy képbe hoztad, ilyen címmel a büdös életben nem néztem volna meg magamtól. Olyan óriási kedvet ugyan még te sem csináltál hozzá - a kosztümparádés korrajz nekem kevés -, viszont arra mindenképp jó volt az ajánló, hogy eltegyem ínségesebb időkre. Wink

Hisz volt már meglepőbb húzásom is, nem? Wink


.

Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 2.0 - Page 24 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Niwrok írásai 2.0 - Page 24 EmptyVas. Május 21, 2017 10:21 pm

R2-D2 írta:
Niwrok írta:
.
A ruhakészítő / The Dressmaker

Így bár a filmet végigkísérő érzelmek és viszonyok is jók, igazán a képeivel tudott megfogni, mert a forgatókönyvben azért akadtak gyengébb részek, amit a kiváló színészeknek sem sikerült teljesen elfedni. Néha azért csak elő kellett volna venni azt a szabászollót.


8/10
.

Köszi, hogy képbe hoztad, ilyen címmel a büdös életben nem néztem volna meg magamtól. Olyan óriási kedvet ugyan még te sem csináltál hozzá - a kosztümparádés korrajz nekem kevés -, viszont arra mindenképp jó volt az ajánló, hogy eltegyem ínségesebb időkre. Wink

Hisz volt már meglepőbb húzásom is, nem?  Wink


Volt Smile .

Amúgy én is így lettem volna talán vele -még ha Winslet vagy Hemsworth miatt egyszer talán rábukkantam volna-, ha nem olvasok róla TM év végi listáján...

Ja, nekem is vannak ilyen meglepő húzásaim Smile .
.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 2.0 - Page 24 Empty
TémanyitásTárgy: Sense8 S2   Niwrok írásai 2.0 - Page 24 EmptyKedd Május 30, 2017 12:31 am

.
Sense8 S2

Niwrok írásai 2.0 - Page 24 23m8si8


A moziba járók többségének nem kell bemutatni a Wachowski-tesókat (illetve most már ugye pontosabb megnevezés a "nővérek"), ahogy azt sem, hogy általában milyen témákban szoktak kibontakozni, akár a Mátrixokra, a Felhőatlaszra, de még akár a Jupiter felemelkedésére is gondolunk. Háttérhatalmak, lelki kötődések és dagályos filozófiai eszmefuttatások töltik meg a mindig pazar látványvilágot, és a nagyvásznat nem ok nélkül hátrahagyva ugyanezt a vonalat viszik tovább, csak éppen kiegészítették a saját életükben végbemenő változásokkal. Új történetük középpontjában, ahogy arról korábban írtam, nyolc ember áll, akik szerte a világban élnek, szó szerint szinte minden kontinensen, és akik ráébrednek, hogy egyfajta telepatikus kapcsolaton keresztül nem pusztán érzékelni képesek az egymás körül levő világot, vagy kommunikálni egymással, de ahogy a képességük egyre erősebbé válik, egymás tudását, készségeit is használni tudják... mondjuk amikor a berlini gengszter "kölcsönadja" a tudását a lőfegyverekről a kenyai buszsofőrnek, amikor azt megtámadják. Az előző évad végére azonban nem csak az derült ki, hogy ők nyolcan nincsenek egyedül ezzel a képességgel, hanem az is, hogy a hozzájuk hasonlókra egy titkos nemzetközi szervezet, a BPO vadászik is, ami a puszta tanulmányozáson kívül a teljes kiirtásukra is törekszik.

Azt szintén írtam, hogy kis félelemmel várom a folytatást, mert az alapok ugyan ígéretesek voltak, de a szereplők magánéleti problémái és a néha még csak móka szintjén használt képesség mellett valami irányt is kéne szabni a történetnek, hogy a világ sokszínűségének bemutatásán és a -szabad-e vajon itt ilyen kifejezéseket használni?- "liberális tablón" kívül (két transznemű csinálta... mégis, várhat bárki is mást?). És ez meg is lett, a BPO múltjának és hálózatának feltérképezése és az ellenük való közdelem keretében, de ezt igazán az a világ teszi érdekessé, amit felépítettek mögé. Az új elmélet szerint ugyanis a "sensate-ség" nem újkeletű mutáció, éppen ellenkezőleg, az emberi történelem kezdetei óta létezik, olyannyira, hogy rájuk a világnak az a része, akik egyáltalán tudatában vannak a létezésüknek, külön fajként is tekintenek. Így amit a BPO csinál a tagadhatatlan evolúciós előnnyel rendelkező sensate-ek ellen, az gyakorlatilag egy fajvédő háború... ismerős történet, nem? Ami mégis egyedivé teszi, az az enyhe paranoiával vegyes kíváncsiság, ahogy az első nyolcasból kiindulva egyre több sensate bukkan fel a történetben, új klasztereket bemutatva (ezek a faj alapegységei), amik között a képességcsere nem lehetséges, de a kommunikáció és az információcsere igen... ahogy az egyik szereplő mondja is, ők már évezredek óta feltalálták a Google-t. Az új szereplők története egyben arról is szól, hogy ki hogyan élte túl vagy át a BPO jelentette fenyegetést, és ahogy a háborúkban általában, úgy itt sem teljesen egységes egyik oldal sem. Ennek része például a BPO tevékenységének átalakulása az évek folyamán, attól függően, hogy éppen ki volt az elnöki székében. Ami pedig minden alkalommal külön élmény volt, azok a nagyon várt, készségszinten használt képességcserék... amikor egy-egy menekülésben vagy akcióban mindenki kiveszi a maga tudása szerint a részét (Will kiértékeli a nyomokat, Sun lever mindenkit, és még Lito is elripacskodik, pedig belőle alapból nem néznénk ki sokat), a váltásokkal együtt egyszerre látványos és izgalmas volt.

A gond csak az, hogy ez még mindig csak töredékét teszi ki az évadnak. Egy ennyire sok témát, műfajt és hangulatot felkaroló sorozatnak persze elkerülhetetlen velejárója, hogy mindenkinek van kedvence a sorozat elemei közül, amiből többet látna, de az arányokkal így sem voltam kibékülve. Amíg az "összemesélés" tartott, a sensate-történelemre pedig csak Angelica és Jonas emlékfoszlányai utaltak, érthető volt, hogy nagyobb tér jut a szereplők személyes drámájának... és most is ugyanott totyorog az évad, hatalmas aránytalanságokkal. Ki lehet számolni, hogy ha nyolc szereplő osztozik a nagyjából egy órás epizódok harmadán, akkor vajon mennyi jut Riley-ra (két évad után is két dolog került ki róla: 1. DJ, 2. Will csaja) vagy a szökevény Sunra (igaz, ő egyben kap fél órát az évadzáróban), ha annak is a nagy részét elveszi Capheus egyre inkább kiteljesedő politikai szerepvállalása, kiegészítve némi csajozással, vagy az, ahogy Kalát még mindig izgatja a "képzeletbeli" házasságtörés gondolata Wolfie-val. Az összekapcsolódások közül ráadásul több is csak azért jön létre, hogy ketten-hárman ellelkizgessenek az életük nehézségeiről. És ők nyolcan azért csak a harmadán-felén osztoznak egy-egy résznek, mert az évad egy jelentős részét még mindig olyan dolgok teszik ki, mint az akár meditációra is használható természeti képek és zenék, a világ aktuális kérdéseire reflektáló jelenetek, például az afrikai vízhiányra vagy az indiai modernizációt követő vallásháborúra vonatkozóan, a San Francisco-i helyett pedig ezúttal a Sao Paolo-i Pride-felvonulásra látogatott ki a stáb... és az meg Lito másik kiruccanása volt az a pont, ahol már én is kezdtem úgy érezni, hogy kicsit túl van itt tolva a bicikli... Nem is igazán a tévém színképét megizzasztó mennyiségű szivárványos zászló vagy a medencében felfújható csillámpegazusokon lovagló homokosok miatt (ahogy mondtam: "Csak saját felelősségre, de tényleg!"), hanem mert így tetvesmód nehéz ráhangolódni arra, hogy itt nyolc, halálos veszélyben levő, üldözött "ember" van a fókuszban, ha heten közülük csak élik a kis életüket otthon! Mert ugye még mindig csak Will az, akit a BPO is ismer (aminek a neve amúgy teljes epizódokra eltűnik a történetből), és csak az évad vége felé kerül elő egy új fenyegetés, egy rivális klaszter, akik nem igazán hisznek a sapiensekkel való békés, bujkálós együttélésben, meg egy régi ellenfél, minden pusztítás kiindulópontja... egy sensate, akit mindenki csak úgy emleget, a Kannibál, mert "felfalta" a saját klaszterét.

Nem mondom, hogy a Sense8 nem volt képes előre lépni egyet, ami mindenképpen dicsérendő, de vagy megijedtek attól a hatalmas, bonyolult világtól, amit alkottak, és kényelmesebb volt az ismert dolgokba menekülni, vagy a stáb változása volt rossz hatással (Tom Tykwer nekem például nagyon hiányzott a rendezői székből)... de így a haladás ellenére is kevesebb volt. Egyszerűen nem illik a végén két és fél részen át folyamatos enyelgésekkel, felesleges lassításokkal, és némi akcióval fűszerezett parasztvakítással húzni a néző agyát, aztán úgy összecsapni a végét húsz percben, hogy csak kapkodtam a fejem, ez most hogyan történik. Mondanám, hogy most már muszáj az akcióra és a mutáns-vonalra helyezni a hangsúlyt, mert a többség egyéni sztorija így-úgy lezárult, de ezután már nem adom olyan könnyen a bizalmam.


6,5/10
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 2.0 - Page 24 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Niwrok írásai 2.0 - Page 24 EmptyKedd Május 30, 2017 1:12 am

Niwrok írta:
.
Sense8 S2


... történetük középpontjában, ahogy arról korábban írtam, nyolc ember áll, akik szerte a világban élnek, szó szerint szinte minden kontinensen, és akik ráébrednek, hogy egyfajta telepatikus kapcsolaton keresztül nem pusztán érzékelni képesek az egymás körül levő világot, vagy kommunikálni egymással, de ahogy a képességük egyre erősebbé válik, egymás tudását, készségeit is használni tudják... mondjuk amikor a berlini gengszter "kölcsönadja" a tudását a lőfegyverekről a kenyai buszsofőrnek, amikor azt megtámadják. Az előző évad végére azonban nem csak az derült ki, hogy ők nyolcan nincsenek egyedül ezzel a képességgel, hanem az is, hogy a hozzájuk hasonlókra egy titkos nemzetközi szervezet, a BPO vadászik is, ami a puszta tanulmányozáson kívül a teljes kiirtásukra is törekszik.

Nem mondom, hogy a Sense8 nem volt képes előre lépni egyet, ami mindenképpen dicsérendő, de vagy megijedtek attól a hatalmas, bonyolult világtól, amit alkottak, és kényelmesebb volt az ismert dolgokba menekülni, vagy a stáb változása volt rossz hatással (Tom Tykwer nekem például nagyon hiányzott a rendezői székből)... de így a haladás ellenére is kevesebb volt. Egyszerűen nem illik a végén két és fél részen át folyamatos enyelgésekkel, felesleges lassításokkal, és némi akcióval fűszerezett parasztvakítással húzni a néző agyát, aztán úgy összecsapni a végét húsz percben, hogy csak kapkodtam a fejem, ez most hogyan történik. Mondanám, hogy most már muszáj az akcióra és a mutáns-vonalra helyezni a hangsúlyt, mert a többség egyéni sztorija így-úgy lezárult, de ezután már nem adom olyan könnyen a bizalmam.


6,5/10
.

Az S1 után azon is csodálkozom, hogy folytattad... Shocked

Wachowskiék ide vagy oda, sem Te, sem a barátom nem csináltál kedvet hozzá. És akkor Te még inkább. Szóval, köszi az ajánlót, kitesszük a nagyvilágba, de azt hiszem, ezt nem nekem találták ki.


Viszont az Outcastodat beütemezem. Wink

.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 2.0 - Page 24 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Niwrok írásai 2.0 - Page 24 EmptyKedd Május 30, 2017 7:34 am

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Sense8 S2

6,5/10


Az S1 után azon is csodálkozom, hogy folytattad... Shocked
Wachowskiék ide vagy oda, sem Te, sem a barátom nem csináltál kedvet hozzá. És akkor Te még inkább. Szóval, köszi az ajánlót, kitesszük a nagyvilágba, de azt hiszem, ezt nem nekem találták ki.

Viszont az Outcastodat beütemezem. Wink


Néha túl lassú volt az első évad, de alapvetően jó hangulatban néztem végig, az időnkénti "explicit sexual content"-tel együtt is; akkor még biztos volt, hogy folytatom. A gond az volt, hogy a körülmények változása ellenére is jobban ragaszkodott a stáb ehhez a lassúsághoz, és a végére azt kellett mondanom, a képességcserék ellenére, a tapogatózó fázisban is több ötlettel, több humorral álltak hozzá a sensate-dologhoz, mint most, és talán ez vette el egy kicsit a kedvem... Ahogy olvastam, az egyik "nővér" sem látott már benne fantáziát, Tykwer is csak zeneszerzőnek maradt, és ez a sorozatra is rányomta a bélyegét. Most kevésbé vagyok benne biztos, hogy folytatom, de amilyen kevés sorozat most a látótérben van (na persze azért így is akad vagy tíz Smile ), nem is zárom ki, mert a karaktereket meg megkedveltem.

De ha megnyugtat, ez után az évad után én sem forszíroznám, hogy szánj rá az eddigiekre húsz órát Wink ...

Hogy az Outcastot említed, annak örülök -még ha nem is az "enyém" Razz -, mert eszembe juttattad, hogy mindjárt vége a második évadnak, és ideje lenne elkezdeni nézni. Csak előtte még persze ki kell ruccannom a Fehér Házba Smile .
.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 2.0 - Page 24 Empty
TémanyitásTárgy: Walking with the Enemy   Niwrok írásai 2.0 - Page 24 EmptyCsüt. Jún. 01, 2017 8:18 pm

.
Walking with the Enemy

Niwrok írásai 2.0 - Page 24 Wwte10


Ahhoz képest, hogy az országos portálok is foglalkoztak vele akkoriban, és hogy a témája (1944, Magyarország) mégiscsak ide köti, teljesen véletlenül akadtam erre a három éves filmre, mert amúgy senki nem fárasztotta magát azzal, hogy honosítsa, vagy akár "közkinccsé" tegye a "tékában"... sokáig.

A Walking with the Enemy egy egyetemista zsidó srác, Elek Cohen, és a barátja, Ferenc szemén keresztül mutatja be a II. világháború nagyjából utolsó évét, azon belül is a zsidók munkaszolgálatra vitelét, a budapesti gettósítást és a deportálást, a Dunába lövéseket, miközben -jócskán leegyszerűsítve- betekintést nyújt azokba a nagypolitikai eseményekbe -Horthy kiugrási kísérletébe, a nyilas hatalomátvételbe, majd az szovjetek bejövetelébe-, amik ezeket befolyásolták. Mivel azonban laikusoknak készült, amerikai piacra, így a történelmi illusztráció másodlagos volt, inkább akart a film a drámai és a thriller vonásokkal foglalkozni, például úgy, hogy Elek és a társai idővel SS-álruhás mentőakciókat hajtanak végre, hogy akit csak lehet, Svájcba tudjanak juttatni. Meg persze a romantikával, úgyhogy lesz egy Hannah nevű lány, akivel Elek szerelembe esik, és a kor meg a háborús veszélyek többször is próbára teszik a kapcsolatukat.

Bevallom, vannak bőven fehér foltjaim a korszak magyar történelméről (is), ezért is ülök le nagyobb kedvvel egy ilyen jellegű film elé, hogy -szem előtt tartva annak dramaturgiai sajátosságait- egy kicsit tanuljak is belőle. A Horthy-család és Szálasi jelenetei annyira minimálisak, hogy abból mondjuk éppen nem derült ki semmi új, bár azt többen is kiemelték az általam olvasott véleményekben, hogy Horthy szerepét hogyan próbálták árnyalni. Ami inkább érdekes volt, hogy a svájciak szerepéről például eddig itt hallottam a legrészletesebben, a bemutatott Üvegházról például nem is tudtam. De ami talán leginkább formálta a korszakról kialakított képemet, az az volt, ahogy "belülről" lehetett látni, hogyan élték meg a zsidók ezt a folyamatot, amit mi már 70 év távolságból akár értetlenséggel is figyelhetünk, hogy miért hagyták idáig fajulni a dolgokat, miért nem mentek, amíg lehetett... Ennek része, hogy hogyan működött az akkori körülmények között a dezinformáció és a propaganda, hogy hogyan vágták el a tájékozódástól illetve befolyásolták a zsidókat, hogy megtudják, milyen sors vár rájuk a munkaszolgálaton vagy a vagonok végállomásán, és hogyan szakították el egymástól a családokat, megkönnyítve a deportálást. Engem például meglepett, ahogy elterjedt volt az a nézet, a fiatalabb férfiaknak kötelessége munkaszolgálatra menni, kivenni a részüket a háborúból... és hogy miért csak a zsidók mentek, azt a közösségi elvárás miatt kevesen firtatták. A bizonytalanságnak, a "lassú főzésnek" meg az lett az eredménye, hogy a maradók vagy nem is tudtak arról, mi lett az elvittek sorsa, vagy rémhírnek gondolva azt nem törődtek azokkal... és sokan talán tényleg azt hitték, még egy lépés, még egy rendelet vagy korlátozás, és utána elég lesz, akkor leszállnak róluk, és ezért vártak, főleg, ha kintről is olyan képeslapok jöttek, amik a deportálást üdülésnek írták le... Aztán meg már késő volt...

Ami a film külsőségeit illeti, a képi hatásokkal még nincs is akkora baj; leszámítva egy-két gyengébb effektet a stáb azon része jó munkát végzett. Ami feltűnően gyenge volt, az a finálé összecsapása a romos gyártelepen, amiről nem csak a pocsék CGI rítt le, de az is, hogy a szűkös büdzsébe már csak ez az olcsó díszlet fért be, hogy a németek és szovjetek közötti végső csata háttere legyen. Ami viszont példás, és nekünk nyilván külön érdekesek lehetnek, azok azok a dolgok, tárgyi emlékek, feliratok, amik miatt többször is megállítottam menet közben a filmet; van itt munkaszolgálatra felszólító plakát, Magyar Nemzetbe csomagolt útlevél, üzletek feliratai az utcán, és például nagyon tetszett, hogy még azt a bizonyos képeslapot is szépen lehetett magyarul olvasni. Ehhez tartozik, hogy végre van egy amerikai film, amiben magyarosan hangzanak a nevek; nyilván akadozó kiejtéssel, de van itt a Ferenc mellett Miklós, Lajos és András is... csak a Ráhel maradt "Récsöl". Sőt, mivel megtehettem, direkt füleltem, hogy az angol szövegbe keverednek-e magyar mondatok, de igazán csak egyszer hallottam ki ezeket, mégpedig amikor a nyilasok lökdösték fel a teherautókra az embereket.

Az eddig csak "B"-kategóriás filmekben tevékenykedő írók és az első- (egyben szerintem utolsó-...) filmes rendező tapasztalatlansága viszont sajnos erősen hatott a filmre. A történetvezetés ellátja a funkcióját, és azon belül az, ahogy és amiért az álca ötlete felmerül, még izgalmas és ötletes is volt. A stábnak ellenben nem nagyon ment az érzelmek, a feszültség igazi bemutatása, amitől a film egy ilyen helyzetben nem nagyon lehet más, csak mű. Még ha figyelembe veszem is azt, amit fent leírtam a félretájékozottság és a megosztottság fals nyugalmáról, akkor is idillien hamis, ahogy a már évek óta meglevő zsidótörvények árnyékában mindenki szélesen mosolyog egymásra, ahogy '44-ben a mindennapokban ennek alig látni nyomát, mintha minden csak akkor kezdődött volna. Nekem az is túlzás, ahogy a lövések semmilyen pánikot nem idéznek elő, az meg már szimplán dühített, amikor ha az amúgy végletesen szemérmes kamera véletlenül egy holttestre tévedt, hát az minden alkalommal lehunyt szemű, békés ábrázatot mutatott, akkor is, ha halálfélelemben levő lányt, vagy a gyermekétől frissen elszakított anyát lőttek agyon éppen. Talán a színészi játék is emiatt az erőltetett semlegesség miatt lett visszafogottabb, még az ismerősebb arcoktól sem kaptam elég erős alakítást, talán csak Hannah Tointont tudnám kiemelni. Az egyetlen igazán ismert név Sir Ben Kingsley, de őszintén szólva én sosem voltam elájulva tőle, és itt is inkább tűnt szoborszerűen unottnak, mint olyan férfinak, akinek az országa és a fia között kell a képtelen döntést meghoznia.

Összességében hogy ekkora volt a csend egy II. világháborús, magyar érintettségű film körül, annak részben az lehet az oka, hogy inkább érdekes, mint jó film. Mozifilmnek készült, de méltatlan lenne mondjuk akár csak a Szabadság, szerelemmel is szembeállítani; inkább tévéfilm, azok közé belefér.


6,5/10
.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 2.0 - Page 24 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Niwrok írásai 2.0 - Page 24 EmptyPént. Jún. 02, 2017 7:13 pm

Niwrok írta:

Sense8 S2

Néha túl lassú volt az első évad, de alapvetően jó hangulatban néztem végig, az időnkénti "explicit sexual content"-tel együtt is; akkor még biztos volt, hogy folytatom. A gond az volt, hogy a körülmények változása ellenére is jobban ragaszkodott a stáb ehhez a lassúsághoz, és a végére azt kellett mondanom, a képességcserék ellenére, a tapogatózó fázisban is több ötlettel, több humorral álltak hozzá a sensate-dologhoz, mint most, és talán ez vette el egy kicsit a kedvem... Ahogy olvastam, az egyik "nővér" sem látott már benne fantáziát, Tykwer is csak zeneszerzőnek maradt, és ez a sorozatra is rányomta a bélyegét. Most kevésbé vagyok benne biztos, hogy folytatom, de amilyen kevés sorozat most a látótérben van (na persze azért így is akad vagy tíz  Smile ), nem is zárom ki, mert a karaktereket meg megkedveltem.


Megoldották a "problémám", ezt sem kell már folytatni... Egy kaszával több...
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 2.0 - Page 24 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Niwrok írásai 2.0 - Page 24 EmptyPént. Jún. 02, 2017 8:02 pm

Niwrok írta:

Sense8 S2

Megoldották a "problémám", ezt sem kell már folytatni... Egy kaszával több...
.

Olvastam. Szerintem ez nem annyira rossz hír... Laughing
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





Niwrok írásai 2.0 - Page 24 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 2.0   Niwrok írásai 2.0 - Page 24 Empty

Vissza az elejére Go down
 
Niwrok írásai 2.0
Vissza az elejére 
23 / 66 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 13 ... 22, 23, 24 ... 44 ... 66  Next
 Similar topics
-
» Niwrok írásai 1.0
» Niwrok írásai 3.0
» R2-D2 írásai 4.0
» R2-D2 írásai 2.0
» Remo írásai

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: