Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
Tárgy: Phantasialand, Németország Hétf. Júl. 13, 2015 7:54 pm
Vidámpark túra X. rész, (2015)
Phantasialand (Brühl, Németország)
„Az egész ország egy nagy rakás szar! Útépítés meg karambol mindenhol.”
Minden jó szándékom ellenére sajnos ezzel a kis idézettel kell kezdenem a mondandómat. Ezt SMS-ben kaptam egyik kamionsofőr barátomtól, akit kedden interjúvoltam meg Németországban, mire is számíthatok: 8 órás autózás után ugyanis a Frankfurti reptér előtt hirtelen megállt az autópálya forgalma – amire nagyjából azért fel voltam készülve, hisz ilyen a nagyvárosok mellet azért jellemzőek a kisebb-nagyobb dugók. Azonban arra nem számítottunk, hogy 3 órán át fogunk azon a kibaszott autópályán állni, mert egy veszélyes anyagokat szállító autó szembejövő sávban történt balesete miatt az egész pályát lezárják. Kommunikáció persze (itt is) nulla, a kialakult 17 km-es dugóról is csak később, a netről értesültem: a hazafelé út kalamajkáival együtt (erről majd a másik parknál írok) meglehetősen rossz szájízzel hagytam el Németországot, egészen pontosan nem is Németországot, hanem csak annak úthálózatát. Tényleg egy vicc az egész, vagy már annyi van nekik, hogy képtelenek normálisan (út)kezelni, vagy a jó világukban már azt sem tudják, mit csináljanak: nagy ívben leszarva az álló autóban rothadó embereket.
Mert az már gondolom, senkit nem lep meg, hogy képesek vagyunk beülni az autóba, s több mint ezer km-ert utazni egy-egy parkozásért – azonban az idén úgy alakult, hogy a Köln-Düsseldorf-Duisburg agglomerációban kapásból kettő helyszínt is kinéztünk felderítés céljából. Az egyik Köln mellett a Phantasialand névre hallgat, a másik attól északra a Movie Park Germany: a benzinpénzben kétségkívül olcsóbb egyszer elrobogni olyan messze, mint évente. Ha az ember okosan kalkulál szállással, jeggyel, tankolással, akkor maradhat pénz a zsebben (amit meg persze majd elkölt máshol). A frankfurti dugóval természetesen kapásból kútba esett a kedd esti kölni városnézés, a plusz 3 óra pont erre lett volna szánva: így fél hét helyett fél tízkor estünk be az amúgy meglepően jó szállásra. Ha esetleg lenne még olyan őrült az országban, akinek kedvet csinálok az ajánlóimmal, feltétlenül javaslom az ilyen túrák előtt a booking.com alapos átböngészését: egy kis városszéli szállodában mindösszesen 95 euró volt egy négyfős szoba reggelivel - ráadásul olyan szoba, amiben egy korábbi folyosószakasz leválasztásával két különálló kétágyas szoba került egy szobába. Ideális pihenés mindenkinek. A tisztaság, rend, kedvesség mondjuk alap dolog, de nem volt ez esetben utolsó szempont az autópálya közelsége, valamint a belváros megközelíthetősége sem. Amúgy, természetesen inkább felkeltünk egy órával korábban, hogy meg tudjuk nézni legalább a kölni dómot. Amit én már futólag láttam 21 évvel ezelőtt, mikor is elrohantunk a haverokkal kocsival motorkiállításra, és úgy maradt meg bennem, hogy hatalmas építmény, de végtelenül koszos: nos, legnagyobb megdöbbenésemre az egész majdnem ugyanolyan fekete, mint volt két évtizede.
A netről mindent meg lehet róla tudni (ebbe nem is mennék bele), s nem is értek hozzá annyira, hogy meg tudjam mondani, mit kéne csinálni, de az a benyomásom, valahogy nem boldogulnak a felújítási, tisztítási munkákkal. Néhány eleme ki van ugyan cserélve, nagy része fel is van állványozva, de fura, hogy 20 év alatt nem tudták levakarni róla a sok kormot (ha az az egyáltalán). Egyébként félelmetes építmény, lenyűgöző méretekkel, sokszor totál felfoghatatlan számomra, 800 évvel ezelőtt hogy lehetett ilyen várakat, templomokat építeni. Villámlátogatásunk aztán Kölnben ezzel sajnos ki is merült – pedig biztos lett volna még felfedezni való: azon a rengeteg, Dóm előtti téren keresztül-kasul közlekedő, simán rád csöngető biciklisen kívül, akikkel lépten nyomon találkoztunk. Egy pillantást vetettünk még a közvetlenül Dóm mellé épült vasútállomásra, de az meg szegényem a tavalyi Berlini Főpályaudvarhoz képest semmi extrát nem tudott nyújtani.
Maga a Phantasialand Kölntől kissé délnyugatra található, természetesen kiválóan megközelíthető helyszínen, remekül kitáblázva. Érdekes módon félig-meddig az őt befogadó Brühl város része – a park terjeszkedése nem is marad vita nélkül a térségben. Több szempontból is az európai parkok élvonalába tartozik, 1967-es nyitásával a kontinens egyik legrégebbi vidámparkja, 2013-as 1.5 milliós látogatottságával pedig az első15-be került Európában. A 28 hektáron terpeszkedő élménycentrumot én leginkább az Európa Parkhoz tudnám hasonlítani, annak egyfajta kicsinyítet másaként: ez egyébként nagyjából meg is határozza a legfőbb – de idővel megszokható – negatívumát. Az természetes, hogy egy új helyszínen az ember egy ideig elveszett, de itt gyakorlatilag estig tartott, míg kiismertem mindent: a tematizált világok (Kína, Mystery, Fatasy, Berlin, Deep in Africa, Mexico) amúgy gyönyörű épületei között teljesen el lehet kavarodni. Olyan sűrű és annyira kicentizett minden, hogy a szűk utcák, átjárók miatt gyakorlatilag semmi tájékozódási pont nem marad… simán el lehet tévedni. Nincs az, mint mondjuk máshol, hogy oké, ott az óriáskerék, azt belövi az ember, és ahhoz viszonyít mindent: itt az épületek, díszletek miatt semmit sem látni, csupán a játékok útjelző táblái adhatnak némi útmutatást. Ami játékok pedig egymásba tekeredve, egymásba építve működnek minden négyzetcentimétert maxi ki van használva.
Másik dolog (ami nálam szintén az Európa Parkhoz köti) az a tömeg. A négy bejárat azért csak jelent már valamit, de a lehető legrosszabb időpontban keveredtünk oda: szerdán, a német iskola utolsó hetében buszszámra hozták a középiskolásokat utolsó napokban vidámparkozni (!!!). Eszméletlen sok kamasz töltötte ki a parkot, jóval megnövelve a várakozási időt: az elején bizony előfordult a 30-45 perces sorban állás is egy vasútra - sovány vigasz, hogy volt kinn 90 perces tábla is (mármint Ha itt állsz, a várakozási idő 90 perc). Aztán, ahogy egyébként gondoltam, 6 körül alaposan megcsappant a látogatói létszám, így este már jóformán várakozási idő nélkül robogtunk fel mindenre, de délelőtt bizony kissé frusztráló volt a drága időt sorban állással tölteni. Meg fárasztó is. S ha már drága: igen, kimondottan az, a 45 eurós belépő/fő kimondottan húzós, ehhez jön még az 5 eurós parkolási díj, az esetleges fényképek 5 euró/darab ára, no meg az ott elfogyasztott étel-ital… amihez megint csak hadd adjak egy jó tanácsot.
A parkban (nem csak itt, máshol is) kizárólagos forgalmazó van. Ez azt jelenti, hogy totál monopolhelyzet, minden árus gyakorlatilag ugyanazt adhatja, ugyanannyiért: egy fél literes üdítő kb. 3 euró (950) Ft volt. Na most, melegben brutális pénzt lehet így itt hagyni, ezért célszerű bevinni az üdítőt magunkkal – mi másnap már azt csináltuk. Azt sem szabad elfelejteni, hogy Németországban minden műanyag üveg betétes, de általában mindent csak ott vesznek vissza, ahol vette az ember… szóval: hátizsák, bele az ücsi, aztán úgy parkra föl! S ha valakinek van, ne szégyellje elvinni az esőkabátját sem, mert a vizes játékokon olyan szinten szarrá lehet ázni, hogy csak na. Ennyi jó tanács után nézzük, mit érdemes kipróbálni…
Black Mamba
A Bolliger & Mabillard hullámvasút gyártó cég terméke 11 millió euróba került, s ugyanennyi volt a Deep in Africa közegbe illesztése, az úgynevezett tematizálása is. 27 méteres magasságával nem túl magas, viszont 4 átfordításával, 80 km/h sebességével és 4.5 g gyorsulásával egész kellemes élmény. Én alapból imádom az ilyeneket, ahol lóg a lában az ülésből, úgyhogy háromszor meglovagoltam.
Colorado Adventure
A Vekoma cég terméke abszolút családi kedvenc lett: leginkább a Gardalandos Mammuthoz tudom hasonlítani. Ugyanúgy háromszor húzzák magasba, ugyanúgy kb. három percig megy, óránként 2300 főt képes szórakoztatni. A 26 méteres magassága ugyan eléggé piskóta, de tökéletes szórakozás.
Winja’s Fear & Winja’s Force
Ez valami zseniális!! Egy épületen belül kanyarog az egész, egyazon vasút két pályán, még csak hasonlót sem láttam így építve. A gyártó, a Maurer AG igazán kitett magáért: a hullámvasút közben a „fülkék” veszettül pörögnek saját tengelyük körül is, néha ráadásul sötétben teszik ezt. Eszméletlen jó, igaz, csak 16 méter, de qrvára bejött mindenkinek.
Chiapass
A Phantasialand fő attrakciója, tavaly adták át. Egy vízi hullámvasút, gyönyörűen tematizált környezetben, egy hatalmas lejtővel (53 fok) a végén – hatalmas csobbanással és elázással kombinálva. Az Intamin cég terméke csak 15 méter magas, de eszméletlen jó élmény – igaz, sokat kellett rá sorban állni, de megérte
Mystery Castle
Egy torony, aminek a belsejében fehér köpenybe öltözött, őrült tudóst játszó statiszták csatolnak be a székbe, majd a torony belső falára szerelt felhúzókon felhúznak 65 méter magasra, s onna ejtenek le… sötétben!!! Brutális, ültem már ilyen leejtőkben, magasabban is, de az, hogy nem látom, mi történik, egészen borzongató élménnyé tette az egészet.
River Quest
A szokásos , 9 személyes kör alakú járművekben ülve először liften felvisznek egy épületben 22 méter magasra, majd onnan össze-vissza kanyarogva jössz le (hasonlóan a Bayern Parkoshoz). Ugyan feliratok figyelmeztetnek, hogy elázhatsz, de amikor egy vödörnyi víz zúdult az ölembe a pálya egy bizonyos szakaszán (egy lefolyóhoz hasonló részen), bizony elkáromkodtam magam – tényleg kapóra jött a kijáratnál elhelyezett szárítókabin, ahova 2 euró befizetése ellenében be lehet állni megszáradni. Persze, az igazi tökös látogatók ezt nem használják ki, ahogy mi sem tettük – helyette inkább szarrá ázva távoztunk a parkból…
Talocan
Na, ezt tényleg csak ajánlani tudom – már annak, aki bírja. Túl sok mindent nem tudok róla írni, elég megnézni a videót, abból mindenki leszűrheti, miről is van szó: a tűz és víz elemekkel felturbózott „NASA játék” gyenge gyomrúaknak viszont nem való…egyébként ez volt Európa első ilyen szerkezete.
11-kor érkeztünk, 9-ig maradtuk: a 8 óra intenzív parkozás (eléggé dimbes-dombos) után némi izomlázzal, de hatalmas élményekkel és csurom vizesen távoztunk. Miután elfogyott a tömeg, nagyon jó volt az egész, de zsúfoltsága meg az ára miatt nem lesz ez a kedvenc parkom. Igazándiból a Talocant meg a Mystery Castle-t leszámítva semmi extra szerkezetet nem találtam – de legalább a Black Mambának új, eddig nem ismert vonalvezetése volt. Ha valaki eljut ide, azért bátran bevállalhatja – de ne július közepén.
Inkább télen, mert akkor is nyitva van. Ezek bolondok.