R2-D2 írásai 2.0

.






Zsivány Egyes – Egy Star Wars történet





„Én a Zsiványkommandóból vagyok. Mi a lehetetlennel üzletelünk, és mindig pontosan szállítjuk.” ― Corran Horn, pilóta, Zsivány Kilences

Azon gondolkodom, ez a mondat mennyire is beleillik mindabba, amit immár kétszer láttam a vásznon, mennyire is jellemzi azon csapat kitartó és reménytelen küldetését, amit a Zsivány Egyes című új Star Wars moziban tárt elénk az újkori (jog)tulajdonos, a Disney. Az egész váltásról és a kialakult helyzetről - pláne az egy évvel ezelőtti mozi árnyékában - már nem szívesen beszélek (soha nem fogok néhány dolgot megbocsájtani nekik), a laikusok számára viszont mindenképp jár némi útmutató arról, mi is ez az egész, amire tényleg érdemes beülni és hogyan is illeszkedik kedvenc Univerzumomba. Nos, a Zsivány Egyes, mint film, egy, a SW Saga harmadik és negyedik epizódja között játszódó történet, központi témája pedig az Első Halálcsillag azon terveinek megkaparintása, ami alapján aztán majd a Vörös Osztag Luke Skywalker és Wedge Antilles vezetésével felrobbantja azt. A film sokkal inkább tekinthető egy 4.0-nak, mint egy 3.1-nek (a Disney azért valahol csak nem hazudtolja meg magát), története, végkifejlete közvetlen hatással van a kultikus Egy új remény című, sorrendben negyedik SW filmre: ebből a szempontból egyébként totál feleslegesnek érzem a stúdió részéről a diszkrét távolságtartást a fősodortól. Ez a film szerves és borzasztóan alaposan átgondolt része az egész Sagának, rajongói szemmel kész kánaán – de egyszeri SW filmnéző szemében is ez egy simán követhető kapcsolódási pontokkal bíró látványos sci-fi.

Jómagam még mindig az első csoportba tartoznék (kisebb nagyobb döccenőkkel mostanság), a Zsivány Egyes pedig számomra két nagyon fontos háttértörténeti elemet hordoz magában.  Az egyik maga a Zsivány Osztag nevének eredete: bár eddig nem volt róla szó, de ezen események után logikus és érthető, hogy a yavini csatát követően a csupán két taggal - Luke Skywalkerrel és Wedge Antillesszel - visszatérő Vörös Osztag feltöltése és kettészedése után ez lett az egyik csapat neve. A Zsivány Osztag megalapítása amúgy Narra parancsnoknak, a Renegád csoport vezetőjének az ötlete volt, miután a friss pilótákkal kiegészített társaságot  két csapatra osztották, az első lett a Renegád, ami továbbra is Narra parancsnok irányítása alá tartozott, míg a második lett a Zsivány csoport, melynek élére Narra Luke-ot nevezte ki. Hogy milyen kultikus lett ez a társaság, és kik is repültek a kötelékében, no meg hogy miket is tettek, arról egész regényfolyam van, X-szárnyúak címmel, amit maximálisan ajánlok minden SW fannak olvasásra.

A másik háttérelem magához a Halálcsillaghoz, ehhez a gigantikus űrállomáshoz kapcsolódik. Azt ugyebár a yavini csatában láttuk, hogy semmisül meg, sőt olvashattunk egy egészen kiváló könyvet azokról is, akik az állomáson szolgáltak, viszont nekem immár kb. 35 éve birizgálta az áramköreimet valami. Nevezetesen az, hogy hogy a francba sikerült a nagy, gazdag, precíz és könyörtelen Birodalomnak egy olyan bolygópusztító fegyvert létrehozni, amit két, egy X-szárnyúról kilőtt protontorpedóval meg lehet semmisíteni: kérem, a Zsivány Egyes megadja erre a választ!! Semmi nincs véletlenül, amit pedig itt elénk tárnak, az a Saga egészének szemszögéből több mint zseniális. Ez után még könyvben is csettintettem volna egyet – de így, vásznon látva, ilyen körítéssel aztán végképp kisebb orgazmust okozott. Nincs izzadtságszag, nincs fejcsóválás: magyarázat van!!

Ráadásul – és ezt külön nagy öröm – a Zsivány Egyes ezen a történelmi összefüggésen felül rengeteg olyan kapcsolódási ponttal rendelkezik, ami miatt egyszerűen öröm volt nézni. Jómagam ugyan nem rajongok a messzi, messzi Galaxis ezen időszakáért, de lenyűgöztek azok a nyilvánvaló – értsd: mindenki számára érthető és látható – jelenetek, amik a filmet az EP IV-hez kötik. Ezúttal minden a helyén volt, ezúttal az ún. fan service nem volt erőltetett: a szereplők említése és képbe hozása, az elejtett félmondatok kivétel nélkül ültek a helyükön. Azt az egyet nem tudom csak, hogy R2 és aranyszínű barátja hogy terül a Tantive 4-re, de biztos útközben valahol felszedték őket… mindegy is, nem lényeg. Az egész film egyik legfontosabb pozitívuma számomra így az lett, hogy bármennyire is spin offnak van eladva az egész, kiválóan illeszkedik a megismert történetbe, annak elengedhetetlen része. A másik meg… nos, talán még soha nem volt ennyire látványos és jól megcsinált egy SW légicsata, mint a scariffi ütközet. Amilyen kamera beállításokat használtak, ahogy a kék bolygó előtt dúlt az ütközet, az lélegzetelállító volt: még az EP III nyitányát is felülmúlta.

Pedig messziről – és eléggé mélyről – indult a film nálam, míg ez az áradozást ki tudta váltani. A Zsivány Egyes eleje ugyanis kifejezetten kapkodó, unalmas – de leginkább érdektelen. Közel egy óra megy el arra, hogy az új történet új sakktábláján elhelyezzük a szereplőket, de közel egy óra sem volt elég arra, hogy a későbbi csapat tagjai közül bárkit is szívembe zárjak. A múltban kezdünk, egy Lah’mu nevű bolgyón, ahova is egy Galen Erso (Mads Mikkelsen) nevű tudósért eljön a Birodalom, pontosabban annak egyik prominens tagja, egy Orson Krennic (Ben Mendelsohn) nevű tiszt – aki mellesleg az épülő Halálcsillag „felügyelője”.  Parkolni már nem annyira tud, mert fura mód az űrkomja több száz méterrel Galen házától áll meg    – mindegy, arra jó volt a jelenet, hogy legyen az Erso családnak ideje elrejtőzni – illetve hogy jól nézzen ki a vásznon a fekete testőrség közepén fehérben sétáló szereplő.  Némi huzavona és drámai erődemonstráció után Galen visszatér „gyermekéhez”, a Halálcsillaghoz – ő ugyanis az egyik mérnök, aki tervezte a szörnyeteget. Lánya, Jyn épp hogy csak megússza a dolgot – hogy aztán 16 évvel később találkozunk vele egy börtöncellában. Ami börtöncellából gyorsan egy Jedha nevű bolygóra ugrunk, majd egy másikra, majd megint vissza a börtönbolygóra, majd a Yavin 4-re ( l, szegény faszi az őrtoronyban mennyi ideig ott lesz még). Mindez pedig azért, hogy a majdani csapat tagjait, akik majd megszerzik a Halálcsillag tervrajzait, szép lassan megismerjük – a kötelező körök lefutásában ugyan vannak jó és érdekes pillanatok, helyszínek és gondolatok, de engem ekkor még nem rántott be az egész. Nekem ekkor még hiányzott az a bizonyos sw feeling – megint csak úgy voltam vele, hogy túl idegen mindenki, megint kellett egy ikonikus szereplő ahhoz, hogy átszakadjon a távolságtartás gátja. Persze értékelendő minden, ami itt történik, jó a gondolat is, hogy a Lázadók sem szentek, a Jedha látványa azokkal a jedi szobrokkal lenyűgöző – mégis, a karakterek, akiket bemutattak, ekkor még nem működtek. Még talán Jyn (Felicity Jones) lopta be magát leginkább a szívembe, de sem Endor    százados (Diego Luna), sem a dezertőr pilóta, Bodhi (Riz Ahmed) nem lett a kedvencem. A két keleti karakter szerepeltetését továbbra sem értem – pontosabban filmkészítési és bevételi szempontból értem -, sőt, a sokak által nagyszerűnek tartott vak botján Chirrut Imwe (Donnie Yen) figurája inkább kifejezetten irritált. Ezzel az „Erő velem van…” dumával, annak monoton mormolásával idegesített és kicsit nevetségessé is tette magát – és az Erőt is. Sam Gawerráról (Forrest Witheker) meg ne is beszéljünk, a TCW karakter átemelése a pacsizandó tisztelet mellett az égvilágon semmit nem tett hozzá a filmhez, valahol azt olvastam, simán ki is írhatták volna belőle – tényleg…

No de aztán talán ennyi az összes negatívum. Valahol a harmadánál, felénél, mikor Krennic elmegy a Mustafarra (igen, ugyanis a Zsivány Egyes végre nem ignorálja teles mértékben a PT-t) gyökeres fordulat állt be a film hangulatában és az én tetszési indexemben is. Onnantól feledhetetlen pillanatok jönnek egymás után, onnantól az égvilágon semmi bajom nincs a mozival: az addig kétséges kedveltségű szereplők is hirtelen más színben tűntek fel, onnantól ledőlt valami korlát bennem. Valami, ami az EP VII óta bennem volt, amit a Rebels S2 már kicsit fellazított: innentől szerintem újult erővel vetem magam megint bele az EU-ba is. Vader belépője után egyre inkább magával ragadó az egész, a film kezdetétől nézve pedig leginkább egy lineáris függvényhez tudom hasonlítani a történet ívét: lassan építkezve, folyamatosan emelkedve (gyorsulva) jut el a csúcsra, a scariffi csatához, illetve az ominózus tervrajzok megszerzéséhez. Mert az ugye nem titok, hogy a küldetés sikeres lesz – ám még én is meglepődtem azon báror forgatókönyvírói húzás(ok)on, amit itt, ebben a moziban, egy Disney- moziban meg mertek lépni… még ha úgy istenigazából tök logikus is. Nem véletlen, hogy mindenhol sötét, háborús történetnek írják le a Zsivány Egyest – a minimális, ezt oldó humor egyébként működik – azok az áldozatok, amik a küldetés közben jelentkeznek, sokszor meglephetik a nézőt. Sőt, így utólag belegondolva, a Zsivány Egyes sokadik pozitívuma az, hogy nem tudhatod, a Scariffre beszivárgó társaságból ki is éli túl kalandot: túlélheti-e valaki az öngyilkos küldetést… De hát túl kell élni valakinek, ha megvannak azok a fránya tervrajzok, nem??  Mindenesetre az alkotók a végére elérték azt, hogy a hatfős osztagból senkire ne lehessen nagy tétbe fogadni (jó, talán mínusz Jyn), senki nem váltott hollywoodi szempontból retúrjegyet a bolygóra. És ez jó.

A végére még egy dolog, ami mellett nem mehetek el szó nélkül: a CGI. Ahogy írtam, a pajzsért zajló űrcsata egyszerűen bámulatos, annak minden kockája tökéletes. Gareth Edwards rendező (akit amúgy nem tartok sokra a Godzilla miatt) qrva jó nézőpontokat választott a csatában, az ILM meg talán története legjobb munkáját adta ki a keze közül… legalábbis a csata tekintetében. Ugyanis ide tartozik, ami nekem kifejezetten fájt: bizony, az animált arcok, a feltámasztott, illetve visszafiatalított (ő még egész jó) karakterek megjelenítése roppant kínos termék lett. A Final Fantasy, Polar Express, Beowulf óta ugyan sokat fejlődött a technika, de az emberi arc még mindig nagyon messze van a tökéletestől… különösen a szemek tekintetében. Oké, tudom, hogy őt nem lehetett kihagyni, de bevállalni ezt a premier plán arcot, ezzel a mimikával, ezzel a megjelenítéssel, bátor, ámbár botor dolog volt. Talán a kevesebb több lett volna, talán egy tartózkodóbb szerep, egy tükröződő arc, egy hátulról mutatott kopaszodó fej hitelesebb lett volna… nem tudom. Persze, miben másban, ha nem egy SW moziban kell feszegetni a határokat???

Ám ez csak egy apróság. Ez se, meg a többi apróság sem tudta ezúttal lerontani a filmélményt, a mozi második fele egyszerűen elsöprő. Telis-tele apró utalásokkal, a kék tej (még az elején), Coruscant, Chopper, a két bűnöző Chalmun Mos Eisly-i Cantinájából: Ponda Baba és Evazan, Obi-Wan említése, Alderaan, R2, Thripio, Bail Organa, Mon Mothma, A „Rossz előérzetem van”,  a Vörös Ötös története… meg még talán kismillió másik geggel. Ezzel a fináléval óriási élmény az egész, vérbeli Star Wars mozi, amit szívesen teszek majd a polcra.

Ja, a 3D lószart sem ér, a magyar szinkron egész jó, csak Vader hangja fura picit. De meg lehet szokni.




85%



.

R2-D2 írta:

Zsivány Egyes – Egy Star Wars történet

Ez se, meg a többi apróság sem tudta ezúttal lerontani a filmélményt, a mozi második fele egyszerűen elsöprő. Telis-tele apró utalásokkal, a kék tej (még az elején), Coruscant, Chopper, a két bűnöző Chalmun Mos Eisly-i Cantinájából: Ponda Baba és Evazan, Obi-Wan említése, Alderaan, R2, Thripio, Bail Organa, Mon Mothma, A „Rossz előérzetem van”,  a Vörös Ötös története… meg még talán kismillió másik geggel. Ezzel a fináléval óriási élmény az egész, vérbeli Star Wars mozi, amit szívesen teszek majd a polcra.

Nekem, mint koca-SW-snek, a VII. rész sem volt annyira rossz élmény, és már eleve amiatt jobbat várok, mert mindeddig ez mer a legtávolabb kerülni a térdig kinyomvályúsított útról, a Skywalker-űrszappanoperától. Délután meglátom...

.

R2-D2 írta:

Zsivány Egyes – Egy Star Wars történet

Ez a film szerves és borzasztóan alaposan átgondolt része az egész Sagának, rajongói szemmel kész kánaán – de egyszeri SW filmnéző szemében is ez egy simán követhető kapcsolódási pontokkal bíró látványos sci-fi.

Pedig messziről – és eléggé mélyről – indult a film nálam, míg ez az áradozást ki tudta váltani. A Zsivány Egyes eleje ugyanis kifejezetten kapkodó, unalmas – de leginkább érdektelen. Közel egy óra megy el arra, hogy az új történet új sakktábláján elhelyezzük a szereplőket, de közel egy óra sem volt elég arra, hogy a későbbi csapat tagjai közül bárkit is szívembe zárjak. Még talán Jyn (Felicity Jones) lopta be magát leginkább a szívembe, de sem Endor    százados (Diego Luna), sem a dezertőr pilóta, Bodhi (Riz Ahmed) nem lett a kedvencem. A két keleti karakter szerepeltetését továbbra sem értem – pontosabban filmkészítési és bevételi szempontból értem -, sőt, a sokak által nagyszerűnek tartott vak botján Chirrut Imwe (Donnie Yen) figurája inkább kifejezetten irritált.

No de aztán talán ennyi az összes negatívum. Valahol a harmadánál, felénél, mikor Krennic elmegy a Mustafarra, gyökeres fordulat állt be a film hangulatában és az én tetszési indexemben is. Onnantól feledhetetlen pillanatok jönnek egymás után, onnantól az égvilágon semmi bajom nincs a mozival: az addig kétséges kedveltségű szereplők is hirtelen más színben tűntek fel, onnantól ledőlt valami korlát bennem. Vader belépője után egyre inkább magával ragadó az egész, lassan építkezve, folyamatosan emelkedve (gyorsulva) jut el a csúcsra, a scariffi csatához, illetve az ominózus tervrajzok megszerzéséhez. Mert az ugye nem titok, hogy a küldetés sikeres lesz – ám még én is meglepődtem azon bátor forgatókönyvírói húzás(ok)on, amit itt, ebben a moziban, egy Disney- moziban meg mertek lépni… még ha úgy istenigazából tök logikus is.

A végére még egy dolog, ami mellett nem mehetek el szó nélkül: a CGI. Ahogy írtam, a pajzsért zajló űrcsata egyszerűen bámulatos, annak minden kockája tökéletes. Gareth Edwards rendező qrva jó nézőpontokat választott a csatában, az ILM meg talán története legjobb munkáját adta ki a keze közül… legalábbis a csata tekintetében. Ugyanis ide tartozik, ami nekem kifejezetten fájt: bizony, az animált arcok, a feltámasztott, illetve visszafiatalított (ő még egész jó) karakterek megjelenítése roppant kínos termék lett. A Final Fantasy, Polar Express, Beowulf óta ugyan sokat fejlődött a technika, de az emberi arc még mindig nagyon messze van a tökéletestől…

85%

Nekem másik nézőpontból is nagyjából ezt az ívet járta be a sztori, még ha kicsit más kilengésekkel is. Az elejét inkább csak elfogadnom sikerült, hiszen többtucatnyi új szereplőnek kellett helyet keresni benne, de szerintem is elég csapongó és unalmas, a karakterek közül meg egyszerűen idő sem volt bárkit megkedvelni az egy-egy külső tulajdonságon kívül (shaolin jedi...   ). A film második felének akciója meg az, amit és ahogy vártam is, amire talán a csillagrombolós "trükk" dobott rá, és amin végig érződik, hogy tényleg hajszálon múlt, hogy elhangozhatott, "Segítsen, Obi-Wan, maga az egyetlen reményünk!". Nekem a legjobban az jött be, ahogy megmutatták a lázadás sötét oldalát... eddig ugye ők voltak az igazságért és az elnyomás ellen küzdő hősök, és talán most először került be filmbe, hogy mi lesz a hősből más megvilágításban.

Azt viszont azért nem mondanám, hogy a fan service nem volt néha tolakodó (igen, én is a droidokra nézek, még ha ennek lehet is valami magyarázata... ahogy annak talán kevésbé, hogy harminc év múlva is ugyanazok a zenészek húzzák a kocsmában a talpalávalót), és nálam ebbe a körbe tartoznak a béna "maszkok" is, mert az egyszerűen nem igaz, hogy ma a technológia csak ilyen szintű arc-animációra képes (az öregé is gumiszerű volt, de a fináléhoz képest maga a tökély...   ). De még így is akadtak olyanok, amiket nem mertek átvenni "folytatólagosan" az Új Reményből, például hogy ott Vader a legutolsó közkatona számára is csak egy csicska...

Na és hát az, hogy a "taxi" milyen messze parkol a háztól, semmi ahhoz képest...

Spoiler:

Azért adok rá ennyit, mert az Ep. VII.-re is adtam ennyit, de annál azért jobban tetszett.

8,5/10
.

Niwrok írta:

Zsivány Egyes – Egy Star Wars történet


Nekem másik nézőpontból is nagyjából ezt az ívet járta be a sztori, még ha kicsit más kilengésekkel is.


Na és hát az, hogy a "taxi" milyen messze parkol a háztól, semmi ahhoz képest...

Spoiler:

Azért adok rá ennyit, mert az Ep. VII.-re is adtam ennyit, de annál azért jobban tetszett.

8,5/10
.

Örülök, hogy egyetértünk, ahogy annak is, hogy neked is jobban tetszett, mint az EP VII...

A spoliereshez: pozitívum, hogy legalább az ilyenkor kötelező csók elmaradt...

Egyébként természetesen sorolhatnék apróbb bacaságokat magam is, amiket én nem így csináltam volna, esetleg elhagytam volna, de most nem éreztem helyénvalónak: tetszett ugyanis annyira az egész, hogy nem akarom bántani. De ismersz, vagyok annyira tárgyilagos a témában, hogy látom, amit látni kell...

Ahogy látom a teljesen nyilvánvaló polkorrektséget, a multikulti oltárán összerakott csapat összetételét is, de erről meg már aztán végképp nem lehet (nem akarok) beszélni, mert ha ilyesmit felvetsz valahol, te vagy a sátán fia. Ettől még jó a film, tökmindegy, ki van a csapatban, csak akkor is...


.

R2-D2 írta:

Ahogy látom a teljesen nyilvánvaló polkorrektséget, a multikulti oltárán összerakott csapat összetételét is, de erről meg már aztán végképp nem lehet (nem akarok) beszélni, mert ha ilyesmit felvetsz valahol, te vagy a sátán fia. Ettől még jó a film, tökmindegy, ki van a csapatban, csak akkor is...

Azért nem kell a mumust mindenhol a falra festeni .

A messzi-messzi galaxis bolygóin éppen elég változatos az éghajlat ahhoz, hogy még ugyanazon a fajon belül is alkalmazkodjanak az egyedek a környezethez, főleg azok, akik végig ott is maradnak, nem röpködnek ide-oda a rendszerek között, mintha az ingyen lenne. Emiatt én jobban elhiszem például a Tatooine-on az arabos stílust és bőrszínt, mint a skandinávszőke kisfiúkat , arról nem is beszélve, hogy ahogy a Zsiványok, a Lázadók is már eleve egy elég szedett-vedett társaság voltak, így persze, hogy etnikailag is vegyesek lettek. És lehet olyan, amikor egy közös cél felette áll az etnikai kérdéseknek, például amikor meg kell dönteni egy Birodalmat .

Ez a "polkor" azért még messze van a sötétbarna bőrű Hermione Grangertől .
.

Niwrok írta:

A messzi-messzi galaxis bolygóin éppen elég változatos az éghajlat ahhoz, hogy még ugyanazon a fajon belül is alkalmazkodjanak az egyedek a környezethez, főleg azok, akik végig ott is maradnak, nem röpködnek ide-oda a rendszerek között, mintha az ingyen lenne. Emiatt én jobban elhiszem például a Tatooine-on az arabos stílust és bőrszínt, mint a skandinávszőke kisfiúkat   , arról nem is beszélve, hogy ahogy a Zsiványok, a Lázadók is már eleve egy elég szedett-vedett társaság voltak, így persze, hogy etnikailag is vegyesek lettek. És lehet olyan, amikor egy közös cél felette áll az etnikai kérdéseknek, például amikor meg kell dönteni egy Birodalmat   .

Ez a "polkor" azért még messze van a sötétbarna bőrű Hermione Grangertől   .
.

Persze, lehet, neked van igazad, de a hollywoodi trendeket látva simán benn van a pakliban, hogy mindez szándékos. Ahogy csak-csak belepasszíroznak majd' minden filmbe egy meleg karaktert, ahogy kötelezően van mindenhol néger is, úgy simán el tudom képzelni, hogy a mai geopolitikai helyzetben "kötelező" állásfoglalás az el/befogadás népszerűsítése miatt mondjuk Riz Ahmed karaktere is. Nincs vele semmi bajom, de tudod a tavalyelőtti Eurovízió óta meglehetősen paranioás vagyok.

A két vágott szemű egyértelműen a piac miatt van, ami alapból nem tetszik: nem azért, mert vágott szemű, hanem azért, mert csak profitmaximalizálás miatt vágott szeműek. Túl sok szerepe, jelentősége nincs származásuknak.

Na mindegy, mondom, ettől még a film nem csorbul, de számomra ez kicsit rejtett propaganda, manipuláció.

Mi van Hermionéval??


.

R2-D2 írta:

Mi van Hermionéval??

Ja, te nem olvastál a színdarab londoni bemutatója körüli kisebb rajongói sokkról   ?

.

Niwrok írta:

Ja, te nem olvastál a színdarab londoni bemutatója körüli kisebb rajongói sokkról   ?

.

Nem.

De hasonló véleményem lett volna...

R2-D2 írta:

Otthon

Valaki emlékszik még az Augusztus Oklahomábanra? Abban volt az az ominózus asztali jelenet, amikor is a családi ebédnél a családi bili kiborul és az asztalnál ülők egymásnak esnek… na, képzeljétek el, milyen mikor az az asztali jelenet gyakorlatilag egy filmen keresztül tart??

Mindenestre az Otthon ugyanazt a panelt használja: végy egy meglehetősen nagy családot, s hozd őket össze valami alkalomból, lehetőleg egy központtól távol eső helyen. Aztán mikor együtt van a család – nem árt néhány váratlan vendég sem – a karakterek minden nyűgét, viszályát borítsd a vászonra, hadd lubickoljon a néző az egymással rivalizáló testvérek, vagy esetleg a felnőtt  gyerekeit még mindig regulázni kívánó apa látványában.

Az inkább csak „kellemetlen”,  hogy az első igazi érdekes és szimpatikus figura a történetben a Moszkvából váratlanul hazatérő, huszonöt éve lelépett, tékozló fiú, Vitya (Szergej Garmas), ugyanis ő egy közismert orosz maffiózó, egy tipikus nehéz fiú, aki saját magán kívül hoz két nehéz bőröndöt, meg három balfék bűnözőt is magával. A mozi második harmada ugyanis – mindamellett, hogy a folyamatosan érkező egyéb rokonok miatt tovább eszkalálódik a feszültség – nagyjából arra épít, mikor is bukik le a családja körében menedéket kereső Vitya. Hogy hogyan viszonyulnak testvérei, szülei hozzá, hogyan fogadják egy börtönviselt, gyilkos hazatérését – mennyire erős a testvéri kötelék… no meg hogy mennyire is erős ő maga a fellépő fenyegetéssel szemben. Hogy mikor válik nyilvánvalóvá mindenki számára, hogy egy időzített bombát engedtek be a házba, s hogy Vitya a saját menekülése érdekében képes-e feláldozni a családját.

Soha rosszabb orosz filmet.

80%

Nagyjából én is így tudnám összefoglalni, amellett, hogy a leírtakhoz sem nagyon tudnék mit érdemben hozzátenni. A családi viszonyok bemutatása a sztyeppén a halál f*szán folyamatosan egymás szájában élő rokonok között jól lett bemutatva, ahogy az egész háznak, a környéknek a bemutatása is tetszett (utóbbi nagy része az operatőr és a rendező érdeme lehet). Azzal, ahogy vagy két órán keresztül azt látja a néző, hogy hogyan látják önmagukat és egymást, és hogy hogyan viszonyulnak Viktorhoz a szereplők (a megvetéstől a közönyön át a bálványozásig széles skálán), ha kötődés nem is volt, de a jellemrajz elég kusza kis családi tablót eredményezett. Mondjuk nekem Viktorról nem a szimpátia jutna először eszembe, még ha látszik is, mennyire kötődik a családhoz, akiket elhagyni kényszerült, és kényszerül megint... viszont tisztában kellett lennie, milyen veszélynek teszi ki a szeretett rokonokat, aminek meg is lett a böjtje. A finálé meg tényleg durva (szerintem is éles lőszert használtak   ), a nagypapó úgy is emlékezetes tudott lenni, hogy meg sem szólalt, az epilógussal együtt jól kijött a csavar is.

Hogy mennyire jó film volt, azt az is mutatja, hogy végignéztem, mert ugyan persze, hallelujja, hogy volt hozzá felirat, de már tíz perc után próbáltam keresni egy másikat, mert ez a Google-fordítós förmedvény a teljesen értelmetlen, néha meg egyszerűen röhejes mondataival elég lelombozó volt. Nem azért, mert annyira tudnék oroszul, hanem azért, mert tudom, hogy így nem beszélünk magyarul. Vagy a harmadát nem is értettem, így aztán egy idő után jobbnak láttam a film cselekményéből kikövetkeztetni a dolgokat.

7,5/10
.

Niwrok írta:

Otthon

Nagyjából én is így tudnám összefoglalni, amellett, hogy a leírtakhoz sem nagyon tudnék mit érdemben hozzátenni. A családi viszonyok bemutatása a sztyeppén a halál f*szán folyamatosan egymás szájában élő rokonok között jól lett bemutatva, ahogy az egész háznak, a környéknek a bemutatása is tetszett (utóbbi nagy része az operatőr és a rendező érdeme lehet). Azzal, ahogy vagy két órán keresztül azt látja a néző, hogy hogyan látják önmagukat és egymást, és hogy hogyan viszonyulnak Viktorhoz a szereplők (a megvetéstől a közönyön át a bálványozásig széles skálán), ha kötődés nem is volt, de a jellemrajz elég kusza kis családi tablót eredményezett. Mondjuk nekem Viktorról nem a szimpátia jutna először eszembe, még ha látszik is, mennyire kötődik a családhoz, akiket elhagyni kényszerült, és kényszerül megint... viszont tisztában kellett lennie, milyen veszélynek teszi ki a szeretett rokonokat, aminek meg is lett a böjtje. A finálé meg tényleg durva (szerintem is éles lőszert használtak   ), a nagypapó úgy is emlékezetes tudott lenni, hogy meg sem szólalt, az epilógussal együtt jól kijött a csavar is.

Hogy mennyire jó film volt, azt az is mutatja, hogy végignéztem, mert ugyan persze, hallelujja, hogy volt hozzá felirat, de már tíz perc után próbáltam keresni egy másikat, mert ez a Google-fordítós förmedvény a teljesen értelmetlen, néha meg egyszerűen röhejes mondataival elég lelombozó volt. Nem azért, mert annyira tudnék oroszul, hanem azért, mert tudom, hogy így nem beszélünk magyarul. Vagy a harmadát nem is értettem, így aztán egy idő után jobbnak láttam a film cselekményéből kikövetkeztetni a dolgokat.

7,5/10
.

Örülök, hogy megnézted, a fél pont meg szokás szerint semmi. Bár már halványultak emlékeim, de kifejezetten maradandó filmként gondolok rá, kár, hogy nem kapott nagyobb publicitást. Ugyanakkor jó (és szomorú is egyben) volt olvasni a saját irományomat, amikor még volt időm, módom, és affinitásom ilyen ajánlókat írni... Na mindegy, majd talán lesz még máshogy.

Ja, arra viszont nem emlékszem, hogy én kínlódtam volna a felirattal, pedig csak egy kópia van fönn...     lehet, jobban tudok oroszul, mint Te. Végül is, tanultam vagy 8 évig...  


.

.
Harc a szabadságért / The Free State of Jones

Nekem egy kicsivel jobban bejött. A háborús része éppúgy jól megcsinált Free State-nek (az eleje Newt hazaindulásáig a legjobb csatatéri jelenetek közé került nálam), mint a korábbi filmeket (például a Lincolnt) kiegészítő vonatkozásai az amerikai történelemből, a rabszolgafelszabadítást követő déli trükkökről és annak utóhatásairól, amik még egy évszázaddal később is hullámokat vetettek. Nekem még a száz éves ugrás is belefért, volt valami tragikus abban, hogy Newt segíteni akar a csajnak, és ezzel a saját dédunokájának az életét töri derékba.

A címekkel viszont egy kicsit máshogy vagyok, nekem az angol tetszett jobban. Az valahogy nekem jobban kifejezte, hogy itt a hangsúly a civileken, a hátországon van. Hogy a két tűz között rekedt egyszerű polgárok és földművesek hogyan szenvedik meg a harcképes férfiak elhurcolását és a fosztogatásokat, a kiszolgáltatottságot, amiket az "ellenség" éppúgy meg tud tenni, mint az egyre kevesebb erőforráson osztozó, kiéhezett "szövetségesek". Amennyire emlékszem, a mostanában látottak közül talán csak a TURN sorozat foglalkozott ezzel a témával.

Gary Ross újabb remek filmet hozott össze, ami ellen talán csak a bujkálásos jelenetek vontatottságát (na jó, persze a mocsárban üldögélést hogyan is lehetett volna izgalmasabbra csinálni?) és a kissé elnyújtott finálét tudom felhozni negatívumként.


8/10
.

Niwrok írta:

.
Harc a szabadságért

Nekem egy kicsivel jobban bejött.

8/10
.

A fél pont az semmi... de örülök, hogy tetszett. Mondjuk... nagy kockázat nem volt benn...

.





Westworld S1




Ugyebár 1973-ban volt már egy Westworld című film Yul Brynner főszereplésével, amit hazánkban jóval később, Feltámad a Vadnyugat címmel mutattak be. A film története szerint a jövőben olyan szórakoztató parkok (is) lesznek, amikben a tehetős kalandvágyó látogatók jókora summát befizetve, átélhetik a kiválasztott korszak minden bűnös élvezetét: erkölcsi korlátaikat félredobva ölhetnek és dughatnak kedvükre… ugyanis a szórakoztató központok személyzete androidokból áll. Miután pedig az androidok a jól ismert szabályrendszerek alapján eleve nem bánthatják az embert, meglehetősen kockázatmentes dolog fegyvert rántani és lepuffantani egyet – a technikai személyzet meg majd jön és eltakarítja a koszt. A korabeli filmben aztán az egyik robot átlépi önnön korlátait és eredete nyomába indul, útját pedig véres leszámolások kísérik…

A HBO új – agyonhypeolt – sorozatában egy ilyen parkban ébredünk egy Dolores nevű nővel, akiről elég hamar kiderül, hogy android és hogy mi is a feladata a Sweetwater nevű vadnyugati településen: ő a szende szűzlány, a vidéki ház ártatlan lakója, a megmentésre váró (és arra is programozott) droid. Aztán felébredünk egy Dolores nevű nővel… aztán egy Dolores nevű nővel ébredünk… aztán egy Dolores nevű nő kikérdezése után ébredünk vele… és én ekkor kezdtem először kapkodni a fejem, mi a faszt is látok. Néztem, néztem a képernyőt, próbáltam dekódolni a tartalom mögött esetlegesen rejtőző értelmet, de az első epizód végére már totál káosz uralkodott a fejemben. Nem tudtam hova tenni a nyilvánvaló időhurkokat, a folyamatosan képbe lépő karakterek motivációit sem – mert nem szimplán az volt a baj, hogy annyi új információt zúdítottak rám, hogy nehezen kezeltem azokat, hanem az egész történet egy iszonyat nagy káoszba fulladt nálam. Lehet, hogy Mr Jonathan Nolan már ekkor fixre tudta, ki kicsoda és mit akar, de nem ártott volna némi sorvezetőt is adni az események mellé: totál random történik ugyanis minden. A központi karakter ekkor még csak Dolores, aki több ízben is a javítóműhelyben találja magát (e szempontból különösen érdekes a vége, amikor valami isteni beavatkozás következtében minden sebe eltűnik), ahol egy hang kérdezgeti arról, hogy akkor ő most tudja- magáról, hogy robot-e. Nem tudja, honnan a szarból is tudná, ha minden egyes alkalommal törlik a memóriáját, és visszaküldik ugyanazt csinálni??

Persze, ez lesz a történet alappillére – nevezetesen az, hogy az a fránya memória csak nem törlődik rendesen mindig, az androidoknak (érdekes módon csak néhányuknak) marad némi emlékezetfoszlányuk, amik alapján egyre erősebb késztetést éreznek arra, hogy Yul Brynner nyomdokaiba lépve átlépjék azt a bizonyos határt és felfedezzék magukat. A baj az, hogy ez valami borzalmasan van tálalva. A rendezés és a forgatókönyvírás totális csődje kb. a sorozat fele – ha azt mondom, hogy zavaros és tanácstalan az egész, nagyon enyhe voltam. Még sosem szálltam ki sorozatból menet közben – még a The Strainből sem –, de itt komolyan gondolkodtam rajta, hogy három rész után hagyom a picsába az egészet. Ennyire unalmas, értelmezhetetlen fost én rég láttam, ha filmekhez kellene viszonyítanom, akkor mindenképp az Enemy vonala ugrik be, megfejelve némi Refn szerű vizualitással. 5 részen keresztül halványlila fingom nem volt róla, ami történik, miért történik, ki hova és miért lovagol – nem is beszélve az egyre szembetűnőbb koncepciós baromságokról… amiben az a minimum, hogy ez a „park” legalább egy félkontinensnyi, ha egy vonat több mint 24 órát képes benne zakatolni. Azt hiszem, az írók mertek nagyot álmodni és álmukban megint odaszartak valamit a vászonra, amiről feltételezték, hogy úgysem gondolkodnak ezen a nézők – pontosabban az ő koncepciójuk szerint annyira csavarossá és követhetetlenné tették az egészet, hogy az ember minden figyelmét lekötötték azok, amiket még 5 rész után sem értett.

Mert bizony, én készséggel elismerem, totál nem értettem az egészet. Az is beszédes, hogy majd minden ajánlóban azzal kezdik, csak éld túl az első négy részt… de könyörgöm, ez milyen faszság már??? Mi az, hogy éljem túl??? Mi az, hogy egy tízrészes sorozat FELÉT néhány idióta, beképzelt seggfej arra használja, hogy váratja a nézőt, hátha kap valami magyarázatot az agymenésére??? Bazzeg, talán még sosem bántam ennyire semmit, mint ezt az 5x1 órát, de amúgy is ez az egész Westworld egy hetet elvett az életemből – mert én is voltam olyan hülye, hogy bedőltem Nolan szemfényvesztésének. Mert kérem ez az egész hóbelevanc egy piszok nagy szemfényvesztés: milliószor nagyobb, mint a Lost volt. Ott is sok vád érhette az írókat, hogy rengeteg bedobott ötlet magyarázat nélkül maradt, a dolgok, szerkezet nagy része csak terelés… de ott legalább érdekes és szerethető karakterek között nem értettem semmit az elején. Bazzeg, itt még az sincs. Nem akarom tovább nagyon ragozni: borzalom az évad első fele – ehhez képest a második etap kétségkívül jobb. Leszámítva két hajmeresztő „fordulatot”, ami inkább röhejes (en erőltetett), mint ütős. Az fájt kevésbé, amiben természetesen ki kell derülni valaki(k)ről, hogy nem az(ok), ami(k)nek látszik/anak, vagy épp hiszik magukat – erre úgy nagyjából számít az ember, pláne egy Battlestar Galactica után. Hogy ki az, és főképp ki volt ő régebben, az már más kérdés, az valami rém erőltetett dolog: de tökéletesen belepasszol az írói káoszba és tanácstalanságba. Annyira agyrém az egész, annyira hülyének nézik a nézőt a sejtelmes dumával, meg a meglepetésekkel, hogy szinte fájt… aztán még hol volt az igazán nagy csattanó!! Komolyan mondom, majdnem hozzávágtam valami Ed Harris kalapos fejéhez, mikor is a végére „összefésülik” a szálakat… elmennek ezek a búsba, hogy SEMMI nem volt igazi abból, amit láttam, hogy pont ez a karakter lesz az, aki… anyátok. Ez megint valakinek két üveg whiskey után eszébe jutott, aztán beleírták a sorozatba. Lószart mama, ennek így nem hogy több, de inkább kevesebb értelme lett!!!

Igen, mérges vagyok. Szívesen elnéztem volna a ’73-as film modern átiratát – az ugyanis mára rendesen megfakult – de ez a sorozat rendesen kiakasztott. Tele van jobbnál jobb színészekkel, látszott, milliókat költöttek rá, de bazzeg azt a kicseszett forgatókönyvet megint nem MEO-zta le senki. Oké, értem, Nolan megint csak az emberi értelem után kutat, sok minden gondolat, mondanivaló átjött – csak az a baj, hogy ezek közül már semmi nem új, no meg hogy mindez fogyaszthatatlan csomagolóanyagban van. S ha már eredeti Westworld: az alapkoncepción kívül nem sok köze van hozzá, teljesen más irányba indul ez a sorozat, de túl sokat markol és minden kicsúszik a keze közül. Túl okos próbál lenni, túl „művészies” – és ennek megint csak az lesz a hozadéka, hogy azért lett kult, mert nem értelmes. A 9,3 imdb osztályzat egy vicc,csak szerintem megint senki nem meri elismerni, hogy tíz órán keresztül nézett valamit, amiről fogalma sincs, mi volt. Messze ez a legrosszabb HBO sorozat, ami láttam – de nem az HBO miatt, hanem az agyament történet ecebóca megvalósítása miatt. S ha már HBO: igen, szex és erőszak bőven van a Westworldben, de valahogy ezúttal kevéssé éreztem öncélúnak ezeket. Valahogy a meztelen, szerelésre váró androidok látványa olyan természetesnek tűnt, mint ahogy a néhány vérgőzös lövöldözés is a Vadnyugaton… hát hol is máshol?

Nagyon kevés pozitívumot tudok felhozni a sorozat mentségére, a hibátlan látvány/díszlet/hangulat mellett csupán a Maeve nevű madam karakterét (Thandie Newton – akit amúgy a Crash óta bírok), valamint a két bűnözőt Tenderloin (Jeff  Daniel Phillips) és Armistice (Ingrid Bolsø Berdal) figuráját. No meg esetleg El Lazoét, amikor épp El Lazo volt és nem más… ellenben Dolores majdnemhogy irritált, Anthony Hopkins pedig néha inkább volt Hannibal, mint Ford a szerepében. A Gengszerkorzó Valnetin Narcisse-a, Jeffrey Wrighttal nem kellett volna, hogy bajom legyen, az ő karakterét az alkotók baszták el… Ed Harris meg… nos, amellett, hogy a végére már épp csak akasztott ember nem lett ( , szó szerint), még mindig nem tudom, miért lovagolt végig a filmen. Az égvilágon semmi értelme nem volt szerepének: végig keresett valamit, milliószor elmondják neki, hogy az nem neki való, aztán mikor kiderül, hogy tényleg nem, hagyja a francba az egészet. Ja, meg ha már itt tartunk: különösen vele kapcsolatban fordult meg a fejemben, hogy akkor most hogy is van ez a robot nem öl embert dolog, illetve milyen fegyver az, ami emberre lőve nem halálos, de androidra igen. S vajon mi értelme van, ha simán elvághatja a torkod, felakasztat, szarrá verhet egy robot – akkor minek ez a bohóckodás a pisztolyokkal?

Á, a fene megette az egészet. Egy percet sem akarok rágondolni többet, mint ahogy egy percet sem akarok belőle többet látni. Akkor már inkább újranézem (ismét) a ’73-as mozit. Ez megy a kukába, azon kevés sorozatok közé, amiket nem folytattam… valahogy nincs szerencsém a nagyközönség és szakma közös kedvenceivel. True Detective, Mr. Robot, stb… de ez ezeknél sokkal szarabb volt.





40%



.

R2-D2 írta:

Westworld S1

A HBO új – agyonhypeolt – sorozatában egy ilyen parkban ébredünk egy Dolores nevű nővel, akiről elég hamar kiderül, hogy android és hogy mi is a feladata a Sweetwater nevű vadnyugati településen: ő a szende szűzlány, a vidéki ház ártatlan lakója, a megmentésre váró (és arra is programozott) droid. Aztán felébredünk egy Dolores nevű nővel… aztán egy Dolores nevű nővel ébredünk… aztán egy Dolores nevű nő kikérdezése után ébredünk vele… és én ekkor kezdtem először kapkodni a fejem, mi a faszt is látok.

Á, a fene megette az egészet. Egy percet sem akarok rágondolni többet, mint ahogy egy percet sem akarok belőle többet látni. Akkor már inkább újranézem (ismét) a ’73-as mozit. Ez megy a kukába, azon kevés sorozatok közé, amiket nem folytattam… valahogy nincs szerencsém a nagyközönség és szakma közös kedvenceivel. True Detective, Mr. Robot, stb… de ez ezeknél sokkal szarabb volt.

40%

Na, azt nem is tudtam, hogy ez is egy Nolan-mű... Azért én még adok neki egy esélyt, bármennyire is a ló mögé kötötted ezt a sorozatot   .

.

R2-D2 írta:

Westworld S1

Á, a fene megette az egészet. Egy percet sem akarok rágondolni többet, mint ahogy egy percet sem akarok belőle többet látni. Akkor már inkább újranézem (ismét) a ’73-as mozit. Ez megy a kukába, azon kevés sorozatok közé, amiket nem folytattam… valahogy nincs szerencsém a nagyközönség és szakma közös kedvenceivel. True Detective, Mr. Robot, stb… de ez ezeknél sokkal szarabb volt.

40%

Pedig mintha kérted volna, hogy két-három rész után jelentkezzek be arról, mit gondolok róla.
A kulcsszó: Jurassic Park . A többivel meg majd jövök úgy egy hét múlva .

.