HomeCalendarGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 R2-D2 írásai 2.0

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 34 ... 64, 65, 66  Next
SzerzőÜzenet
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3419
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Re: R2-D2 írásai 2.0   Kedd. Nov. 01, 2016 8:38 pm

Niwrok írta:

A könyvelő

Spoiler:
 


A konyhalány legalább annyira nem keverendő a sous-cheffel, mint az adatrögzítő a könyvelővel, az adószakértő-könyvvizsgálóval meg főleg   tongue  .
.

A könyvelős dolgot csak azért írtam, mert a saját könyvelőm pont most adott le több céget - engem is -, mert mindkét kezében tönkrementek az ízületek a sok gépeléstől. Szóval, nem keverem, de azt látom, hogy a mezei könyvelők életét nem az adóelkerülések kitalálása tölti ki, sokkal inkább a havi több száz (ezer) számla gépre vitele... hmmm

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2268
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Mustang   Szomb. Nov. 12, 2016 1:48 pm

Niwrok írta:

R2-D2 írta:

Mustang

A gála előtt a Mustangtól tartottak a leginkább, mint vetélytárstól a szakavatottak: 5 török lány történetétől, akik az adott kultúra bigott sajátosságai miatt kénytelenek szembeszállni a hagyományokkal és kénytelenek menekülni a rájuk erőltetett házasságkötés elől. Ez utóbbi története valójában a film, mégpedig a legkisebb lány, Lale szemszögéből, aki tulajdonképp a legkevésbé sincs kitéve az egész procedúrának, mégis pont ő lesz az, aki a forradalmi változást elhozza a török család életébe.

Értem, hogy maga a téma kiemelten fontos, hogy fel kell hívni a világ figyelmét arra, ahogy vannak a Földön még olyan országok és közösségek, amiknek hagyományai megragadtak pár évszázaddal ezelőtti szinten – de ezt szerintem nem egy bájos ifjúsági filmbe kellett volna csomagolni. Túl aranyos és semmilyen lett a mozi, aminek – ha igazából alaposan belegondolunk – még a témája sem annyira egetverően durva. Ha már Kelet és iszlám… hol van ez az iszlám (állam) nőkkel való bánási módjától, s hol van ez mondjuk az indiai, arab, csoportos erőszakolásos dolgoktól? Igazából két dolog lehetséges: vagy én vagyok bunkó és érzéketlen és abszolút nem fogékony erre a témára, vagy egyszerűen a film nincs jól összerakva, hogy a felszínes gyerekessége alól elő tudjon törni bármilyen erővel is a komor mondanivalója…

Nekem a Mustang egy kifejezetten kellemes képi világú, nagyon aranyos kislányokat felvonultató mozi, néhány nagyon jó beállítással, kevés igazán hatásos jelenettel. A mondanivalója meg nem volt újdonság, a drámaisága meg nem jött át (már ha volt egyáltalán ilyen tervben): egyszerűen nem tudtam sem igazán felháborodni, sem megdöbbenni a látottakon. Ugyanakkor egy kellemes filmet láttam, ismét jártam egy idegen kultúrában, ismét megismertem egy új ország filmjét – erre mindenképp jó volt, de amúgy nem maradandó élmény. Tudom, hogy első blikkre többet adtam rá, de így, átgondolva és kifejtve csak:

75%


Azzal a "pár évszázaddal" már a múltkor is túlbecsülted a két kultúra közti eltérést  Smile .

Látatlanban egyelőre azt tudom mondani, hogy valószínűleg azért csomagolták ifjúsági filmbe, hogy a dolog ártatlanságával, játékosságával álljon kontrasztba a következmény. És hogy hol van ez a fundamentalista iszlám nőkkel való bánásmódjától? Ebben gyökerezik: a nő vagy használati tárgy, és legfeljebb annyi értéke van, mint egy lábasállatnak, vagy maga a két lábon járó bujálkodás, és ha nem kényszerítik erős korlátok közé, akkor az egyetlen célja lesz az életében, hogy "ártatlan" férfiakat elcsábítson, megrontson. Ha meg már a démon hatott a férfira, nehogy már csorbítsa annak tekintélyét azzal, hogy nemet mond.

Ebből a filmből így leírás alapján talán kevésbé, de ilyenkor látszik, hogy ez mennyire nem a vallásról meg az erkölcsről szól, hanem a hatalomról és az irányításról, leginkább a férfiak hatalmáról és irányításáról. Hirtelen a Nader és Simin vallási tudakozója ugrott be, ahol az vallási dilemma, hogy nőként meg lehet-e mosdatni a magatehetetlen öreg férfit, de az nem, hogy lehet-e hazudni egy gyilkossággal kapcsolatban...


Bár már rég nem emlékeztem, hogy miket írtam előzetesen a film kapcsán, a filmet látva pontosan ugyanazok a gondolatok fogalmazódtak meg bennem, mint amik anélkül. Hiszen nem kellett látnom a filmet magát, hogy tudjam, miről szól, és hogy arról hogyan gondolkodom.

Hogy ennek csekély köze van az iszlámhoz vagy akár a valláshoz, sokkal inkább a hatalomról szól, a férfiak hatalmáról, amiket hagyománnyá tett az idő egyszerűen azáltal, hogy régóta vannak így, és vallássá azáltal, hogy valaki egyszer azt mondta, ez a "helyes", mert neki így volt jó, és elég sokakat meggyőzött arról, hogy nekik is így lesz jó, a többit meg, akinek nem tetszett, azt legyilkolták vagy elnyomták. Így lett hagyomány, hogy a nőnek az a dolga, hogy kiszolgálja a férfit, és megőrizze magát neki... azt meg ugye akkor is tudja csinálni, ha nem szereti vagy akár nem is ismeri. Nekem az a jelenet lesz talán a legemlékezetesebb a filmből, ahol a két fiatal nagyjából két perce ült egymás mellett teljesen közönyösen, kicsit tanácstalanul és megszeppenve, és a nagyi máris megállapította, hogy jó házasság lesz ez, mert milyen boldogok. Az, "boldogok". Így aztán könnyű és kényelmes a férfinak, mert nem kell strapálnia magát a nőért, a kedvét keresni, küzdeni érte más férfiakkal, és a nőknek sincs okuk arra, hogy a versenyszellem feltüzelésével, bujálkodással erőszakot, és ezzel káoszt "szítsanak" a férfiak között... Innen máris le lehet vezetni, hogy a férfi csak megtévelyedni tud, de a bűn a nőé, mert csak az csábít, az minden rossz forrása, ezért is jó minél kevesebbet engedni érintkezni a nőket férfiakkal, minél kevesebbet mutatni magából, így véve elejét a "bűnbeesésnek"... így ha meg is erőszakolják, azt csak a nő kényszerítette és kényszeríthette ki... és ez azért van jól így, mert ez a "gumimaci-hagyomány"...

Akkora sokk, érzelem engem sem ért közben, nekem is erőteljesebbek voltak a pozitív képek, a tengerparti pancsolás, a meccsnézés izgalma és a drukkolás, és még a napozás is, de a kontraszthoz mindenképpen kellettek, hogy a gyermekkor végével, a szexuális "szabadosság" elérkezésével egy viszonylag tág látókörből (iskolába jártak, számítógépet, mobilt használtak) hogyan próbálták őket visszaerőszakolni abba az avas bödönbe, amiből éppcsak kinézhettek. Ehhez még a nagyi is illett, hiszen valóban félhetett a nagybácsi haragjától (és a később nyílt fenyegetésként megfogalmazott "becsület"gyilkosságtól), és egy enyhébb büntetéssel próbálta a "helyes" úton tartani a lányokat, mielőtt a nagybácsi szükségét érezné, hogy beavatkozzon... a maga módján, sokkal durvábban. A film igazán addig volt lendületes és erős, amíg az első két lány férjhez nem ment, onnantól inkább lassú kínlódás volt, amiben már a pisztolylövésnek sem volt akkora ereje, mint kellett volna.

A téma jó, ahogy a bemutatásnak is vannak előnyös részei, de a Kreuzweg lényegesen erősebb film ugyanebben a témában, pedig azt szinte megfojtja a rendező "művészkedő" hajlama... viszont nem is áltat azzal, hogy ez csak az iszlámra vonatkozik, vagy hogy ezen Európában már évszázadokkal ezelőtt túlléptünk.

7/10
.


A hozzászólást Niwrok összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Nov. 12, 2016 3:54 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3419
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Re: R2-D2 írásai 2.0   Szomb. Nov. 12, 2016 2:20 pm

Niwrok írta:


Mustang


Bár már rég nem emlékeztem, hogy miket írtam előzetesen a film kapcsán, a filmet látva pontosan ugyanazok a gondolatok fogalmazódtak meg bennem, mint amik anélkül. Hiszen nem kellett látnom a filmet magát, hogy tudjam, miről szól, és hogy arról hogyan gondolkodom.

7/10

Örülök, hogy megnézted, s annak is, hogy a végeredményünk nagyjából ugyanaz. Igaz, megint picit más utakon jártunk, picit más súlypontok alapján értékeltünk, picit más fogott meg benne, de sebaj. peace

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3419
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Legendás állatok és megfigyelésük   Vas. Nov. 20, 2016 9:07 pm






Legendás állatok és megfigyelésük




A Legendás állatok és megfigyelésük (eredeti címén: Fantastic Beasts & Where to Find Them) egy 2001-ben kiadott fiktív tankönyv, amit J. K. Rowling írt a Harry Potter című könyvsorozat világához. Egy 2001-es interjúban Rowling azt mondta, hogy azért választotta a könyv tárgyának a mágikus lényeket, mert ez egy vicces téma és a Harry Potter-könyvekben már sok-sok dolgot kitalált velük kapcsolatban. A írónő neve nem került fel a könyv borítójára, a fiktív mű „hivatalosan” Goethius Artemis Fido Salamander alkotása, aki ebben a világban jelentős magizoológus, munkásságáért a Merlin-díj ezüst fokozatával tüntették ki. Göthe Salmander neve egyébként – az eredeti, angol verzióban Newt Scamander – először a Harry Potter és az azkabani fogoly című filmben tűnik fel, és a Tekergők Térképén látható, amely a Roxfort területén minden mozgó embert és szellemet, valamint a titkos járat megmutat. Magát a könyvet, a Legendás állatok és megfigyelésüket először 1927-ben adták ki – a film egy évvel korábban játszódik -, és hamar bestseller lett belőle, valamint Roxfort hivatalos tankönyvévé tették. Potter idejében a könyv már az 52. kiadását éli, s az Obskurus könyvek kiadásában jelenik meg, természetesen az Abszol úton vásárolható meg. Ára 14 sarló és 3 knút.

A Legendás állatok és megfigyelésük (eredeti címén: Fantastic Beasts & Where to Find Them  Laughing  ) egy 2016-ban bemutatott amerikai film, ami – ahogy a „rövid” bevezetőből talán kiderül – egy kitalált világ kitalált állatainak enciklopédiája alapján készült mű. Ez egyben azt is jelenti, hogy magának a könyvnek ugyebár nincs története – Rowling, mint író és forgatókönyvíró pedig a legkézenfekvőbb megoldást választotta a különféle lények megjelenítésére: amellett, hogy bezárta őket a filmben egy bőröndbe/állatkertbe, megmutatja, hogy ki is az az író, aki rendszerbe szedte őket. A film így igazából a könyv születésének előzménye, annak körülményei, megbolondítva a kötelező kalandfilmes történettel, némi love storyval – no meg rengeteg, roppant szórakoztató poénnal. Annak ellenére, hogy jómagam nem vagyok veszekedett Harry Potter fanatikus (bár ismerem és kedvelem ezt a világot), érdeklődéssel vártam az új kalandot – no nem is feltétlenül az állatkert miatt, hanem csupán csak azért, mert rohadt jó érzés elmerülni időnként kitalált és jól megszerkesztett világokban. Tekintve pedig, hogy Rowling kisasszony a saját fejében lévő világgal játszadozik immár közel két évtizede, s hogy a film rendezője az a David Yates, aki az utolsó Potter történeteket vászonra vitte – így elmondható, hogy némi tapasztalata neki is van e téren – bizodalommal várhattam az új varázslóvilágot. Nos, a mozi minden várakozásomat felülmúlta: az utóbbi idők egyik legjobb, legszórakoztatóbb nagyvásznas élményén vagyok túl, simán lehet, hogy ez az alkotás év végén a TOP 10-be is becsúszik. Kérem, így kell egy vicces, izgalmas, szerethető blockbustertt csinálni – egy enciklopédiából…

Történetünk Amerikában kezdődik, mikor is Göthe Salmader –  Very Happy , én mindig Goethére meg egy szalamanderre asszociálok – megérkezik az országba és amolyan Brooklyn filmet megidéző módon vámvizsgáltra jelentkezik. Bőröndjében számtalan titokzatos állat lapul, amiket azonban a vámon egy muglimód kapcsolóval láthatatlanná képes tenni. A fiatalember egy varázsló Angliából, a Roxfort országából, aki kissé idegenül mozog az 1920-as évek Amerikájában. Ezt egyébként két dolog miatt is fontos megjegyezni: az egyik az, hogy rögtön az elején tisztában legyünk vele, miszerint ebben a korban nincs még Potter, a másik meg az, hogy ismét sikerült egy bámulatos korrajzot, díszletet a vászonra álmodni a Gengszterkorzó idejéből. Nos, Salmander (Eddie Redmaye, akit nem igazán csípek, hála eddigi szerepeinek ) érdeklődéssel kóborol New Yorkban, és egy szerencsétlen találkozás következtében néhány állat elszabadul a bőröndjéből – zömében XXX osztályú lények, tehát ártalmatlanok – amiket gyorsan be kell gyűjteni, nehogy megzavarják a muglivilág békéjét. Az, hogy Amerikában a muglikat magnixoknak hívják, filmünk szempontjából lényegtelen (kicsit ráerősít csupán az eltérő helyszínre), az viszont itt is egyértelmű, hogy nem szerencsés dolog, ha a varázserővel nem bíró átlagemberek varázslást, fura állatokat, varázslót illetve boszorkányokat látnak. Erre építi egyébként Rowling a filmnek a komolyabb történeti szálát is: kicsit X-menes beütéssel felvetődik megint csak az az örökérvényű probléma, miszerint a különleges képességűek és hatalmúak vajon rejtőzködjenek-e az emberek elől, vagy irányítsák-e őket.

Az egyik szálon tehát Salmaderünk egy roppant szimpatikus, a varázslóvilágra tátott szájjal rácsodálkozó – ezáltal hiteles – de kissé egyszerű muglival, bizonyos Kowalskival (Dan Folger), illetve egy lefokozott, eredeti pozíciójába visszavágyó, e célért néha bizony a tényeket teljesen máshogy látó, de jóindulatú boszorkánnyal, Tinával (Katherine Watterston) kergeti a legendás állatokat – és ha csak ennyi lett volna a mozi, már akkor sem szólhatnánk egy rossz szót sem. Az van ugyanis, hogy ez a hajsza, ezekkel az állatokkal, ezzel a felállásban (plusz még egy boszi, Tina tesója) valami eszméletlenül szórakoztató és jól sikerült fantasy lett. Rohadt jól eltalálták a mozi ritmusát, szinte egy perc unalom nincs benne: hol a látványra csodálkozik rá az ember, hol pedig a hasát fogja a röhögéstől – én legalábbis akció/fantasy filmen legutóbb a Bosszúállók első részén éreztem magam ennyire jól. A vicces jelenetek döntő többsége természetesen a muglihoz kapcsolódik, szegényemnek minden kapcsolata a varázslóvilággal kész kabaré lett… de az a helyzet, hogy ez bizony mind így hiteles és életszerű. Az egész mozi tükrében így számomra Kowalski lett a legjobb és legszerethetőbb figura, szinte már sajnáltam, mikor neki nem volt pálcernyője… s ha már itt tartunk: egy ideig bizony zavart a MIB áthallás, de aztán az esővel elmúlt. Egyedi ötlet, bravó!

A történetnek azonban van egy sötétebb, aktuálisabb, (talán klisésebb) franchise-építőbb vonulata is. Megint kapunk egy hatalmi harcot a háttérben, egy sötét varázslatot is akar valaki használni, meg egy rég eltűnt mágust is keresnek… de annak ellenére, hogy ezek az összetevők már szerepeltek máshol, az ember mégsem érzi őket megfáradt alkotóelemeknek. Az X-men párhuzam ugyan több dologban itt is felsejlik, de egyáltalán nem zavaró: sőt, még arra is futja a történet erejéből, hogy fityiszt mutat az öntelt, filmet, csavart ismerni vélő, azt kitalálni hívő nézőnek (pl. nekem). A film antagonistája, mr. Sír (Colin Farell) messze nem egysíkúan hatalomra törő, gonosz ember, mint azt talán elvárnánk, hanem egy faját megbecsülő, önnön érdekén túl látó és a kikényszerített törvényeken átlépni kívánó főszereplő. Amolyan Magneto-féle, de Sír úr talán még nála is „gyengédebb”: a filmben – ha jól emlékszem – konkrétan nem is tapad muglivér a kezéhez. Külön jó egyébként, hogy a Százfűlé-főzet szerű varázslat után milyen változás (és ki!!) bújik elő az egyik szereplőből. S ha már szereplők: nem mehetek el szó nélkül Ron Perlman kobold/manó cameoja mellett sem: rögtön felismertem, szerintem zseniális figura lett, mint ahogy muszáj egy mondatban megjegyeznem, mennyire is utáltam a Keresztút anyájára emlékeztető, hihetetlenül „bigott” nőt…

Tudom, a történetről nem sokat írtam, de azt hiszem, ez a film olyan, hogy jobb, ha mindenki maga fedezi fel. A Harry Potter Univerzum szimpla szeretete elég hozzá beugrónak, a világ alaposabb ismerete pedig eszméletlen sok felfedeznivalót kínál. Ahogy írtam az elején is, a mozi minden másodpercén látszik, hogy ez Rowling saját gyereke, rengeteg finom összekötés van a 70 évvel később megismertekkel – erről jobb helyeken rengeteget lehet olvasni. De ha valaki nem akar annyira elmélyedni e világban – biza’ van elég ezen kívül is – az is megtalálhatja a kedvére valót. Kifejezetten vicces (de nem röhejes) a film, rengeteg izgalmas, látványos és ötletes Legendás állattal (amik közül jó néhány önmagában is vicces). Az akciójelenetek nem kevésbé látványosak és izgalmasak, jó néhány új varázslatot, képességet is megismerünk a filmből – Rowling célja, miszerint kitágítja Roxfort világát, maximálisan sikerült. És még valami: nagyon rég elfordultam a 3D technológiától, mert semmire nem tartom azt, amikor szimplán mélységet adnak egy képnek, de ez… ez visszahozta lelkesedésemet a 3D iránt. Nem is tudom, mikor láttam ennyire jó, vászonról kilépő effektekkel operáló filmet – végre arra használták a térhatást, amire anno kitalálták!! Hatalmas piros pont!!

Ahogy a még kisbaba, kizöldült Grootért is…  Laughing




85%




.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
téglagyári megálló

avatar

Hozzászólások száma : 116
Join date : 2012. Oct. 04.

TémanyitásTéma: Re: R2-D2 írásai 2.0   Hétf. Nov. 21, 2016 11:54 pm

Hogy tanúja lehettem annak, midőn a 3D-t élteted, engem is váratlan cselekedetre sarkall, s nemcsak erre, hanem az egész írásra felelem azt:

Maxi egyetértek! Smile
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3419
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Re: R2-D2 írásai 2.0   Kedd. Nov. 22, 2016 12:00 am

téglagyári megálló írta:
Hogy tanúja lehettem annak, midőn a 3D-t élteted, engem is váratlan cselekedetre sarkall, s nemcsak erre, hanem az egész írásra felelem azt:

Maxi egyetértek! Smile


yeah yeah yeah yeah

Örülök, hogy sarkalltalak!!! Smile

Ráfér a fórumra néha egy-egy új bejegyzés a két vén f@szén kívül is... Laughing
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3419
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Re: R2-D2 írásai 2.0   Hétf. Dec. 05, 2016 2:18 am






Szövetségesek




Ugyebár ez az a film, amit közvetlenül kapcsolatba (ok-okozati) összefüggésbe hoztak nem is oly rég Brad Pitt kapcsolatának megromlásával – nevezetesen a társ főszereplő, a filmbeli feleség, Marion Cotillard kisasszony révén, aki állítólag aktívan részt vett abban, hogy Pitt kilépjen több évi házasságából. Az igazságot persze sosem tudjuk meg – nem is igazán érdekel – filmünk szempontjából is mindösszesen két jelentősége van. Az egyik az, hogy a negatív kampány miatt bizony jómagam is jobban kíváncsi voltam a filmre, és egy kicsit olyan szempontból is néztem, lehet-e közöttük tényleg valami, vagy csak bulvárhiszti az egész (jelentem,ok és lehetőség volt rá), másrészt meg… nos igen. Sosem tudjuk meg, mennyire lett volna más az egész, ha nincs a balhé, mennyire lett volna az egész mozi máshogy súlyozva és promótálva – így ugyanis kénytelen vagyok azok mögé beállni, akik netes kritikáikban mindenekelőtt a mozi identitászavarát emelik ki legfőbb hibának. Én azért még másra is rányúlok, de erről kicsit később…

Ha most szakavatott kritikus lennék, minden bizonnyal példálózhatnék két komoly, meghatározó mozival, amik állítólag fontos viszonyítási alapokat adnak a Szövetségesekhez. Miután viszont sem a Casablancát, sem az Az angol beteget nem láttam (sőt, a Mr. és Ms. Smithet sem), így az a „fura” helyzet ért, hogy önmagában vagyok kénytelen értékelni Robert Zemeckis új művét – nem baj, legalább azt a fránya hasonlítgatást elkerülhetem. Persze, nézés közben nekem is beugrottak e címek, az egész marokkói hangulat, díszlet, korrajz szinte kiált értük, de valahol az első perctől kezdve teljesen más úton jártak a gondolataim. Mármint tényleg az első perctől, mikor is Max Vatan (Brad Pitt) nevű jóember ejtőernyővel leszáll a Szaharában, ugyanis rögtön az első percekben felhúztam a szemöldökömet: hogy az istenbe lehet egy ejtőernyős bevetés után – no meg pár órás sivatagi gyaloglás után – ennyire jólfésült, makulátlanul tiszta és frissen borotvált valaki???  És ez még csak a kezdet, a későbbi eseményeknél ezt többször átéltem: annyira mű volt az egész város, annyira látszott, hogy díszletek között sétálnak, hogy néha már csak azt tudtam figyelni. Valahogy nekem totál kilógott a képből a kémházaspár megjelenése, eleganciája a gondosan elsöprögetett homokkal borított afrikai utcákról. Egyébként zord tél lehetett, mert öltönyben sem volt Vatan arcán egy csepp izzadtság sem… de mindegy is. A lényeg az, hogy a Szövetségesek egy remek felütéssel indul: a kétes hangulatú helyszínen az égből pottyant brit kém (aki amúgy kanadai – ez megmagyarázza a francia tudását) egy számára eddig ismeretlen francia ügynöknővel közösen próbál likvidálni egy német nagykövetet. A nő, Marianne Beausejour (Marion Cotillard) vérbeli profi, lenyűgözően jól megírt és eljátszott karakter, igazi Mata Hari, elég hamar belopja magát Vatan szívébe – talán túlságosan hamar is. Én legalábbis egy háborús kémfilmtől, ilyen profinak beállított fickótól kicsit többet vártam gyanakvás és elővigyázatosság terén – azt meg hadd ne is említsem meg, milyen ügynök az, aki a saját maga által elmondott „kúrós” beszéde alapján csak megkúrja kémtársnőjét…. talán nem meglepő, a meló végén aztán Marianne nem csak játékból lesz Vatan társa, hanem igaziból is. A film első harmada egy fura hibrid, egy háborús kémfilm kontra szerelmi szál keveréke, és már itt nagyon kibukik, hogy az alkotók (stúdió?) nem igazán tudja eldönteni, mit akar. Nekem legalábbis sokszor tűnt laposnak, unalmasnak az egész, míg a merényletig elérünk, túl sok szerelemutánzó töltelékjelenet van „figyelnek” címszó alatt. A paranoiának, gyanakvásnak még nyoma sincs, a fókusz egyértelműen a merénylet: a felkészülésnek vannak kimondottan jó és feszült pillanatai – az egész film legjobb jelenete talán a foszfátképletes (mínusz kártyapörgetés).

Azzal semmi titkot nem árulok el, hogy sikerül a közös munka, a közös munkának meg közös ülés és közös gyerek lesz a vége – immár hónapokkal később Angliában. Az megint irtó nagyvonalú, hogy ki és hogyan kerül ki Afrikából, a néző elégedjen meg annyival, hogy hipp-hopp, Londonban vagyunk, amit persze pont bombáznak (hogy tudjuk, épp Londonban vagyunk, és hogy épp mikor vagyunk Londonban). Nem mehetek el szó nélkül a kórházi jelenet mellett: az szülés azzal a háttérrel… hogyismondjam… minimum nagyvonalú volt. De inkább komikus. Azon például majdnem felnevettem, mikor a felborult hordágyat „elveszik” a földön fekvő sérült mellől, hogy ágyon történhessen a szülés. Rohadt giccses volt minden – de továbbra is mindenki jólfésült és frissen borotvált. A mozi akkor indul (hatna) be igazán, mikor a V ügyosztály- afféle belső elhárítás – meggyanúsítja Vatant, hogy a Marokkóból importált felesége nem az, akinek mondja magát, hanem egy német kém, aki rendszeresen jelent haza, Berlinbe. Ez egy qrva jó fordulat, erre remek kis sakk-matt játszmát fel lehetett volna húzni, de az alkotók továbbra sem tudták, merre menjenek tovább:  a várakozásokkal ellentétben  nem vált át a film egy kiszámíthatatlan utalásokkal teli, izgalmas, fordulatos és paranoiás kémthrillerré, hanem tovább erőlteti a két főszereplő szerelmi szálát. Ez viszont néha szabályosan giccsbe hajlik, a háttérben lezuhant német repülőgép előtt piknikező boldog házaspár egyszerűen kínos.

Úgy gondolom, a nézőnek ilyenkor meg kellet volna fordulnia fejében annak, hogy mit is tenne, ha a saját, szeretett feleségét meggyanúsítják azzal, hogy ellenséges kém, de sajnos a film roppant felszínesen bánik az ilyen érzelmi manipulációkkal. Nem igazán sikerül beleképzelni magunkat Vatan szerepébe, a film ezen szakasza hiába szól egyértelműen Pittről, valahogy kívülállónak érezzük magunkat a képkockák pergése alatt. Nem jön át sem a kétségbeesés, sem a düh – de leginkább a bizonytalanság a szituban, nincs az a jó kis találgatósdi, hogy akkor most igaz-e, vagy sem a vád: talán túl sok korábban elejtett utalás, ami mindezt kizárja. Nem jön át Vatan szenvedése, lelki vívódása sem, hogy mit tegyen ebben a helyzetben, tök határozatlan és szenvedős az egész: izgalomnak megint csak nincs nyoma, a néhány jobb jelenet közben kifejezetten unalmas és érdektelen a történet. Ráadásul – ezt már a finálé ismeretében írom – kifejezetten hiányérzetem volt a szereplők, főleg Marianne motivációját illetően. Én legalábbis vártam volna a nagy és epikus végjátékban, hogy megtudjam, miért és hogyan alakult ki az a helyzet, ami végül is kialakult, hogy került(ek) abba a szituba, amibe kerültek. Hogy hogyan és milyen lelki teherrel lehetett mindezt végigcsinálni, hogy végül is miért nem volt másik út a kényszerhelyzet feloldásához. Ugyan adnak magyarázatot minderre, de azt is csak olyan ímmel-ámmal, tök látszik, hogy nem fektettek elég hangsúlyt a filmnek erre a szálára. Így viszont csak egy átlagos love story lett az egész, egy meglehetősen ambivalens érzéseket kiváltó háttér előtt… s hogy miért is írom ezt? Nos, a fene nagy polkorrektség miatt megint elrejtettek a sztoriban egy meleg (leszbi) szálat is – viszont a tavalyi Kódjátszma óta tudjuk, hogy Angliában a buziságot akkoriban büntették. Itt meg? Úgy kezelik az egészet, mint egy római kori moziban… vagy csak a férfiaknak nem lehetett melegnek lenni nyilvánosan, a nőknek igen???

A Szövetségesekről ugyanakkor mégsem állítom, hogy kimondottan rossz film lenne. Inkább egy elpuskázott lehetőségnek érzem, egy remek ötleten alapuló mozinak, amiben tök jól ki lehetett volna domborítani mindazt, ami a felvetett alapszitut végig kellett volna, hogy kísérje, de sajnos túl nagy hangsúlyt fektettek egy másik, a szerelmi szálra. Cotillard kisasszony – különösen a film első harmadában – bámulatos, simán lejátssza a vászonról Brad Pittet, aki kissé fásultan tévelyeg szerepében. Ennél ő sokkal többre képes, lehet, már házassági válsága is megjelent a képernyőn. S miután ez egyértelműen kettejük filmje – a mellékszereplők tényleg csak MELLÉK szereplők – hatványozottan kibukik az egész, a kettőből egyik halványabb játéka rávetül az egész filmre. S ha már mellékszereplők, két dolgot ki kell emeljek: a náci tiszt (August Diehl), aki vizsgáztatja Vatant, az nagyon jó, viszont az angol titkosszolgálatos tisztnél roppant módon zavart, hogy Lock kapitány hangját hallottam (Bezerédi Zoltán) – nekem ez a hang nagyon Mátrixos… Hülyeség, de ma ez is ki tudott zökkenteni az élményből. Ami élmény amúgy a legvégére azért egészen rendbe is jött, s bár a végjáték akkora hatást nem váltott ki belőlem, mint az esetleg lehetett volna, készséggel elismerem, hogy lehetett volna ennél sokkal giccsesebb is. Sőt, icipicit talán váratlan is volt… nem olyan áll leejtően váratlan, de a film ismeretében talán mégiscsak az.

Végszó: bosszant kicsit, hogy ez mennyire jó is lehetett volna, az alap megvolt hozzá. Kár, hogy a felépítmény olyan… semmilyen lett.





75%



.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2268
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Re: R2-D2 írásai 2.0   Csüt. Dec. 08, 2016 7:36 pm

R2-D2 írta:

Szövetségesek

Így viszont csak egy átlagos love story lett az egész, egy meglehetősen ambivalens érzéseket kiváltó háttér előtt… s hogy miért is írom ezt? Nos, a fene nagy polkorrektség miatt megint elrejtettek a sztoriban egy meleg (leszbi) szálat is – viszont a tavalyi Kódjátszma óta tudjuk, hogy Angliában a buziságot akkoriban büntették. Itt meg? Úgy kezelik az egészet, mint egy római kori moziban… vagy csak a férfiaknak nem lehetett melegnek lenni nyilvánosan, a nőknek igen???

A Szövetségesekről ugyanakkor mégsem állítom, hogy kimondottan rossz film lenne. Inkább egy elpuskázott lehetőségnek érzem, egy remek ötleten alapuló mozinak, amiben tök jól ki lehetett volna domborítani mindazt, ami a felvetett alapszitut végig kellett volna, hogy kísérje, de sajnos túl nagy hangsúlyt fektettek egy másik, a szerelmi szálra. Cotillard kisasszony – különösen a film első harmadában – bámulatos, simán lejátssza a vászonról Brad Pittet, aki kissé fásultan tévelyeg szerepében. Ennél ő sokkal többre képes, lehet, már házassági válsága is megjelent a képernyőn. S miután ez egyértelműen kettejük filmje – a mellékszereplők tényleg csak MELLÉK szereplők – hatványozottan kibukik az egész, a kettőből egyik halványabb játéka rávetül az egész filmre. Ami élmény amúgy a legvégére azért egészen rendbe is jött, s bár a végjáték akkora hatást nem váltott ki belőlem, mint az esetleg lehetett volna, készséggel elismerem, hogy lehetett volna ennél sokkal giccsesebb is. Sőt, icipicit talán váratlan is volt… nem olyan áll leejtően váratlan, de a film ismeretében talán mégiscsak az.

Végszó: bosszant kicsit, hogy ez mennyire jó is lehetett volna, az alap megvolt hozzá. Kár, hogy a felépítmény olyan… semmilyen lett.

75%


Az előzetese alapján még valami monumentálisat vártam, aztán minél többször láttam, annál jobban leeresztett. Jobb híján lehet, hogy megnézem, de a kémes vonalnál az egyetlen csavarnak azt tudnám tartani, ha a végére kiderülne, hogy igazából Pitt a kém, a romantikus része annyira nem hat meg, a bulváros háttérről, a "Brangelina" válságáról meg mindent elmondott a By the Sea, amit tudni akarhattam (érdekes egyébként, hogy Cotillard férjét valahogy "elfelejtették" megkérdezni, mit is gondol erről az afférról).

.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3419
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Underworld: Vérözön   Hétf. Dec. 12, 2016 1:27 am





Underworld: Vérözön




A külső körülményeim drasztikus változása miatt mostanában kissé nehézkesebben megy a filmajánló írás – talán észrevettétek –, és megmondom  őszintén, egész estig erről sem terveztem bővebben megemlékezni, de miután szörfözve a neten, hajmeresztő hazai kritikai utálatba botlottam bele e film kapcsán, egyszerűen szükségét éreztem kéretlenül is az Underworld ötödik része mellé állni. Persze, mindenki más nézőpontból és hangulatban néz egy-egy mozit, de még így is meglepő az az ellenszenv és utálat, ami Selene újabb kalandjait övezi. Az a helyzet, hogy ez a film az égvilágon semmivel nem rosszabb, mint mondjuk az előző volt, de megkockáztatom azt is, hogy az első részt leszámítva minden epizód konstansan egyforma. Hogy szar vagy jó, az egyéni nézőpont – no de minek is néz és ír valaki egy filmről, ha az egészben csak Kate Beckinsale bőrcuccos fenekét képes értékelni???

„A rendezői székben Anna Foerster ült, akinek gyakorlatilag ez volt az első rendezése, míg a forgatókönyvet az a Cory Goodman jegyezte, akinek olyan remekműveket köszönhetünk, mint 'A pap - Háború a vámpírok ellen' és 'Az utolsó boszorkányvadász'. Van még kérdés a végeredménnyel kapcsolatban?” – olvasom egyik írásban. Háát, a baj biztos az én készülékemben van, de nekem mindkét mozi kifejezetten tetszett – s ha ez feltétel, akkor egy csapásra érthető biza’ az, hogy hogyan viszonyulok az Underworld 5-höz is. A dolog és a többnyire pozitív élmény teljes megértéséhez az is hozzátartozik, hogy a elmúlt napokban gyakorlatilag újranéztem Selene történetét (csak az előzményfilmet hagytam ki), úgyhogy teljesen naprakész voltam minden elhangzó névvel és bevillanó flashbackkel kapcsolatban. Ez pedig bizony nagyon is kapóra jött: miután az egész franchise immár 13 évet ölel fel, s az utolsó epizód is már van négy éves (érdekes ez a 3-4 éves filmritmus) az ember simán elfelejti, ki kicsoda és mit is akar. Az egyetlen szépséghibája ennek a módszernek, hogy ilyenkor meg sokkal szembetűnőbb a folytonosság hiánya… mint pl. esetünkben az emberi tényező teljes ignorálása. De erről később…

A felütésben Selene épp menekül. Ez nem akkora újdonság, miután kinyírta a vámpírok vezetőit az előző részekben, a korábbi ősellenség lycanok mellett most a saját faja is kergeti, viszont nekem, aki tegnap még Eve-vel együtt látta utoljára, meglehetősen fura volt magányosan, kvázi depressziósan látni. Csak passogtam az új helyzeten, az immár Underworld hagyományt ápoló „Előző részek tartalmából” flashback sem segített elhelyezni az eseményeket a képernyőn: így kissé tanácstalanul néztem az amúgy kifejezetten pörgős felütést. Itt adok egyébként egy piros pontot is a filmnek, az egyébként is rengeteg kapocs mellett külön jó volt – és nem kevés irónia – ahogy Selene-t a lycanok elejtik… a második részben Victorék ejtették így el Williamet. Persze, mint Halálosztó, az azért elvárható volt Selene-től, hogy az ilyesmi szorult helyzetet megoldja (meg hát, elég hülyén jönne  ki a film, ha a főhősnő az első öt percben elpatkol), mégis, én tök örültem, hogy van valaki, aki segít neki: nem tehetek róla, Theo Jamest, mint színészt nagyon komálom, akárhol tűnik föl, én bírom az általa játszott karaktert. Ahogy itt most Davidet is – ő lesz Selene új társa a moziban… tudjátok ő az, akit a múltkor Selene Neo módon újraélesztett. Közben kiderül, hogy a lányt a vérfarkasok új, minden eddiginél erősebb (ja, csak a szokásos) vezére élve akarja, tőle akarja megtudni, hol van a lánya – az az Eve, akit én az első percektől hiányoltam. Nos, nem árulok el erről többet, nem ismerem a film készítésének hátterét, de legyen elég látatlanban annyi, hogy nagyjából meg van indokolva Eve hiánya… mint ahogy meg van indokolva a szintén nagy hiányzó Michaelé is. Mert bizony, Selene gyermeke és szerelme nélkül vág bele az új kalandba… márpedig a negyedik epizódban mindkettő szignifikáns szerepet játszott a történetben. Mi több, rájuk volt építve a negyedik rész, most meg sehol nincsenek – kicsit olyan az egész, mint a hiányzó Will Smith az ID4 2-ből…

Viszont a karaktereket még mindig jobban ki lehet dumálni (ki is dumálják, nem is annyira hajmeresztően), mint azt az egész változást, ami az előző filmhez képest történt a világban: kérem szépen, itt jóformán nincsenek emberek!!! Ebből a szempontból totál visszakanyarodunk a franchise elejéhez, ebben a fejezetben nincs szó Tisztogatásról (The Purge rulez!!  yeah  ), ebben a fejezetben csak vámpírok és lycanok vannak!! Óriási váltás a korábbiakhoz képest, a film teljesen háttérbe szorítja a való világot: annyira fókuszál Selene történetére, hogy szinte minden más mellékes. Meglehetősen fura volt ezt így látni, hisz egy napja még rendesen irtották a két fajt a hadsereg katonái (  tongue  , meg a CDC), a kontinuitás rendesen sérül, s mondom ezt annak ellenére, hogy igazából nem is hiányoznak. Persze, ha belegondolok, hogy mondjuk egy városi kastélyban történő világháborús lövöldözésre hogy nem reagál senki, akkor totál irracionális az egész…  Shocked  de menet közben valahogy sikerült a rendezőnek annyira kötni minket Selene nézőpontjához, hogy észre sem vesszük, mennyire nincsenek emberek a közelben. S ha már a lány: David apja, aki a múltkor még meglehetősen gyáva nyúlként viselkedett – s aki nem mellesleg ugyebár Charles Dance, alias Tywin Lannister – meghívót küld neki az aktuális vámpírgyűlésre, ahol állítólag megbocsáttatik neki, hogy két korábbi fővámpírt is kicsinált. Egyébként… az járt a fejemben, hogy ezzel a vércseppemlékezéssel milyen egyszerű bizonyítani a saját igazad… nos, vajon Selene miért nem kínálta fel magát egy nyalásra??  hmmm

A vámpírkastély, benne az arisztokráciát megjelenítő vámpírokkal kifejezetten tetszett. Fura mód, nekem nem jutott eszembe közben, hogy miért sötétszürke és kékes a film: hát szegény vámpírok mit csináltak volna napfényben, ugye? Na mármost, ha meg ez egy vámpíros/vérfarkasos film, logikusnak tűnik, hogy zömében éjszaka játszódjon… azon inkább fönnakadtam (megint), hogy egy bizonyos jelenetben verőfényes napsütésben ülnek be a kocsiba, a következő snittben, húsz méter után meg albioni időjárás van, esővel. S ha már itt tartunk: jó és érdekes megoldás a vérfarkasok ábrázolását ennyire szembeállítani a vámpírokéval: a vasút, a már-már hajléktalanokat idéző megjelenés tök jó kontrasztot eredményez – tényleg két világ csap össze. Az UW5 e tekintetben ugyanúgy felmondja a leckét, mint elődei: egyre gigászibb összecsapások keretében, váltakozó erőviszonyok közepette, érdekes új helyszíneken zajlik a régi háború a két faj között, lehet erre azt mondani, hogy semmi megújulást nem hoz, de én speciel pont ezért ültem be rá. Sőt, bónuszként kaptam ezúttal is mindjárt két összeesküvéses szálat, az egyiket ráadásul roppant kellemes külsőbe csomagolva. A kicsit fekete Jodie Fosterre emlékeztető, a Da Vinci démonaiban már nem kevés kellemes látványú percet okozó Lara Pulver ruhájáról néha nehezen vettem le a szemem…s ha már Da Vinci démonai… itt van abból bizony IV Sixtus is…    taps  

Az tény, hogy az Underworld 5 nem egy állóvízbe dobott kő a franchise keretein belül (sem), de nem is volt ez a célja. Ez nem több, mint egy korrekt iparos munka, egy megkezdett történet tovább mesélése: nálam a legnagyobb tiszteletet azzal vívta ki, mennyire is aprólékosan beépíti magát a korábbi részekbe (mínusz emberek, ugye  Rolling Eyes  ). Rengeteg jó flashback, kapcsolódási pont van, külön megemlítik a budapesti fészket is, sőt Görög Zita is reinkarnálódhat a flashbackekben. Szerintem a Vérözönre csak úgy lehet tekinteni, mint egy átlagnál picit jobb franchise egy apró darabjára,  ami önmagában, elfeledve a korábbiakat valóban nehezen értékelhető. Viszont csapatba rendezve van értelme és célja – egyetlen dolgot nem tudok (még) hova tenni, az északi fészek fura mágiáját, a gandalfos feltámadást.  scratch  De hát, ha a múltkori Neo-s benyúlást benyeltem, ezen sem akarok sokat rágódni. Meg hátha az UW6-ban majd megmagyarázzák… mert hiába promótálták ezt záró fejezetnek (ahogy amúgy a RE 6-ot is), simán lehet folytatni. Vámpírok és vérfarkasok mindig is voltak és lesznek, harcuk pedig több ezer éves már és tán az idők végezetéig tart. Én beülök rá, pláne ha megígérik, hogy a filmtörténelem legbénább vérfarkasainak látványát valaki helyrehozza: mindig is ez volt a franchise leggyengébb pontja, itt meg megfejelték egy Hulkfarkassal is… anyám…  faceplam  mennyivel jobb volt pl. Jacobék kinézete….  tongue

Már csak egy Bella/Cullen crossover kellene egy itteni vámpírgyűlésen…  lol2




70%



.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2268
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Re: R2-D2 írásai 2.0   Hétf. Dec. 12, 2016 6:02 pm

R2-D2 írta:

Underworld: Vérözön

Az tény, hogy az Underworld 5 nem egy állóvízbe dobott kő a franchise keretein belül (sem), de nem is volt ez a célja. Ez nem több, mint egy korrekt iparos munka, egy megkezdett történet tovább mesélése: nálam a legnagyobb tiszteletet azzal vívta ki, mennyire is aprólékosan beépíti magát a korábbi részekbe (mínusz emberek, ugye  Rolling Eyes  ). Rengeteg jó flashback, kapcsolódási pont van, külön megemlítik a budapesti fészket is, sőt Görög Zita is reinkarnálódhat a flashbackekben. Szerintem a Vérözönre csak úgy lehet tekinteni, mint egy átlagnál picit jobb franchise egy apró darabjára,  ami önmagában, elfeledve a korábbiakat valóban nehezen értékelhető. Viszont csapatba rendezve van értelme és célja

70%


Most, hogy készült az 5., eszembe jutott, hogy meg kéne nézni a 4.-et, ha már egyszer azt sem láttam, de aztán az is eszembe jutott, hogy mennyire nem emlékszem már a 3.-ra sem. Pedig én sem tartom rossznak a szériát (vagy legalábbis vannak sokkal rosszabbak és feleslegesebbek, ld. Resident Evil), csak önmagában, a puszta időtöltésért nem akarózik időt szánni rá a pótlások mellett.

Lara Pulver miatt mondjuk már majdnem beülnék rá... a múlt héten néztem éppen újra egy kis montázst a Sherlockból (a tévében ment, és a lényegesebb részeknél kiemeltem a "háttérzajból"  Smile ).
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3419
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Re: R2-D2 írásai 2.0   Hétf. Dec. 12, 2016 9:38 pm

Niwrok írta:

Underworld: Vérözön

Lara Pulver miatt mondjuk már majdnem beülnék rá... a múlt héten néztem éppen újra egy kis montázst a Sherlockból (a tévében ment, és a lényegesebb részeknél kiemeltem a "háttérzajból"  Smile ).
.


lol! Lara Pulveren ebben sincs pulóver....
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3419
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Zsivány Egyes – Egy Star Wars történet   Vas. Dec. 18, 2016 2:32 am






Zsivány Egyes – Egy Star Wars történet




„Én a Zsiványkommandóból vagyok. Mi a lehetetlennel üzletelünk, és mindig pontosan szállítjuk.” ― Corran Horn, pilóta, Zsivány Kilences

Azon gondolkodom, ez a mondat mennyire is beleillik mindabba, amit immár kétszer láttam a vásznon, mennyire is jellemzi azon csapat kitartó és reménytelen küldetését, amit a Zsivány Egyes című új Star Wars moziban tárt elénk az újkori (jog)tulajdonos, a Disney. Az egész váltásról és a kialakult helyzetről - pláne az egy évvel ezelőtti mozi árnyékában - már nem szívesen beszélek (soha nem fogok néhány dolgot megbocsájtani nekik), a laikusok számára viszont mindenképp jár némi útmutató arról, mi is ez az egész, amire tényleg érdemes beülni és hogyan is illeszkedik kedvenc Univerzumomba. Nos, a Zsivány Egyes, mint film, egy, a SW Saga harmadik és negyedik epizódja között játszódó történet, központi témája pedig az Első Halálcsillag azon terveinek megkaparintása, ami alapján aztán majd a Vörös Osztag Luke Skywalker és Wedge Antilles vezetésével felrobbantja azt. A film sokkal inkább tekinthető egy 4.0-nak, mint egy 3.1-nek (a Disney azért valahol csak nem hazudtolja meg magát), története, végkifejlete közvetlen hatással van a kultikus Egy új remény című, sorrendben negyedik SW filmre: ebből a szempontból egyébként totál feleslegesnek érzem a stúdió részéről a diszkrét távolságtartást a fősodortól. Ez a film szerves és borzasztóan alaposan átgondolt része az egész Sagának, rajongói szemmel kész kánaán – de egyszeri SW filmnéző szemében is ez egy simán követhető kapcsolódási pontokkal bíró látványos sci-fi.

Jómagam még mindig az első csoportba tartoznék (kisebb nagyobb döccenőkkel mostanság), a Zsivány Egyes pedig számomra két nagyon fontos háttértörténeti elemet hordoz magában.  Az egyik maga a Zsivány Osztag nevének eredete: bár eddig nem volt róla szó, de ezen események után logikus és érthető, hogy a yavini csatát követően a csupán két taggal - Luke Skywalkerrel és Wedge Antillesszel - visszatérő Vörös Osztag feltöltése és kettészedése után ez lett az egyik csapat neve. A Zsivány Osztag megalapítása amúgy Narra parancsnoknak, a Renegád csoport vezetőjének az ötlete volt, miután a friss pilótákkal kiegészített társaságot  két csapatra osztották, az első lett a Renegád, ami továbbra is Narra parancsnok irányítása alá tartozott, míg a második lett a Zsivány csoport, melynek élére Narra Luke-ot nevezte ki. Hogy milyen kultikus lett ez a társaság, és kik is repültek a kötelékében, no meg hogy miket is tettek, arról egész regényfolyam van, X-szárnyúak címmel, amit maximálisan ajánlok minden SW fannak olvasásra.

A másik háttérelem magához a Halálcsillaghoz, ehhez a gigantikus űrállomáshoz kapcsolódik. Azt ugyebár a yavini csatában láttuk, hogy semmisül meg, sőt olvashattunk egy egészen kiváló könyvet azokról is, akik az állomáson szolgáltak, viszont nekem immár kb. 35 éve birizgálta az áramköreimet valami. Nevezetesen az, hogy hogy a francba sikerült a nagy, gazdag, precíz és könyörtelen Birodalomnak egy olyan bolygópusztító fegyvert létrehozni, amit két, egy X-szárnyúról kilőtt protontorpedóval meg lehet semmisíteni: kérem, a Zsivány Egyes megadja erre a választ!! Semmi nincs véletlenül, amit pedig itt elénk tárnak, az a Saga egészének szemszögéből több mint zseniális. Ez után még könyvben is csettintettem volna egyet – de így, vásznon látva, ilyen körítéssel aztán végképp kisebb orgazmust okozott. Nincs izzadtságszag, nincs fejcsóválás: magyarázat van!!

Ráadásul – és ezt külön nagy öröm – a Zsivány Egyes ezen a történelmi összefüggésen felül rengeteg olyan kapcsolódási ponttal rendelkezik, ami miatt egyszerűen öröm volt nézni. Jómagam ugyan nem rajongok a messzi, messzi Galaxis ezen időszakáért, de lenyűgöztek azok a nyilvánvaló – értsd: mindenki számára érthető és látható – jelenetek, amik a filmet az EP IV-hez kötik. Ezúttal minden a helyén volt, ezúttal az ún. fan service nem volt erőltetett: a szereplők említése és képbe hozása, az elejtett félmondatok kivétel nélkül ültek a helyükön. Azt az egyet nem tudom csak, hogy R2 és aranyszínű barátja hogy terül a Tantive 4-re, de biztos útközben valahol felszedték őket… mindegy is, nem lényeg. Az egész film egyik legfontosabb pozitívuma számomra így az lett, hogy bármennyire is spin offnak van eladva az egész, kiválóan illeszkedik a megismert történetbe, annak elengedhetetlen része. A másik meg… nos, talán még soha nem volt ennyire látványos és jól megcsinált egy SW légicsata, mint a scariffi ütközet. Amilyen kamera beállításokat használtak, ahogy a kék bolygó előtt dúlt az ütközet, az lélegzetelállító volt: még az EP III nyitányát is felülmúlta.

Pedig messziről – és eléggé mélyről – indult a film nálam, míg ez az áradozást ki tudta váltani. A Zsivány Egyes eleje ugyanis kifejezetten kapkodó, unalmas – de leginkább érdektelen. Közel egy óra megy el arra, hogy az új történet új sakktábláján elhelyezzük a szereplőket, de közel egy óra sem volt elég arra, hogy a későbbi csapat tagjai közül bárkit is szívembe zárjak. A múltban kezdünk, egy Lah’mu nevű bolgyón, ahova is egy Galen Erso (Mads Mikkelsen) nevű tudósért eljön a Birodalom, pontosabban annak egyik prominens tagja, egy Orson Krennic (Ben Mendelsohn) nevű tiszt – aki mellesleg az épülő Halálcsillag „felügyelője”.  Parkolni már nem annyira tud, mert fura mód az űrkomja több száz méterrel Galen házától áll meg  Rolling Eyes  – mindegy, arra jó volt a jelenet, hogy legyen az Erso családnak ideje elrejtőzni – illetve hogy jól nézzen ki a vásznon a fekete testőrség közepén fehérben sétáló szereplő.  Némi huzavona és drámai erődemonstráció után Galen visszatér „gyermekéhez”, a Halálcsillaghoz – ő ugyanis az egyik mérnök, aki tervezte a szörnyeteget. Lánya, Jyn épp hogy csak megússza a dolgot – hogy aztán 16 évvel később találkozunk vele egy börtöncellában. Ami börtöncellából gyorsan egy Jedha nevű bolygóra ugrunk, majd egy másikra, majd megint vissza a börtönbolygóra, majd a Yavin 4-re ( Laughing l, szegény faszi az őrtoronyban mennyi ideig ott lesz még). Mindez pedig azért, hogy a majdani csapat tagjait, akik majd megszerzik a Halálcsillag tervrajzait, szép lassan megismerjük – a kötelező körök lefutásában ugyan vannak jó és érdekes pillanatok, helyszínek és gondolatok, de engem ekkor még nem rántott be az egész. Nekem ekkor még hiányzott az a bizonyos sw feeling – megint csak úgy voltam vele, hogy túl idegen mindenki, megint kellett egy ikonikus szereplő ahhoz, hogy átszakadjon a távolságtartás gátja. Persze értékelendő minden, ami itt történik, jó a gondolat is, hogy a Lázadók sem szentek, a Jedha látványa azokkal a jedi szobrokkal lenyűgöző – mégis, a karakterek, akiket bemutattak, ekkor még nem működtek. Még talán Jyn (Felicity Jones) lopta be magát leginkább a szívembe, de sem Endor  yeah  százados (Diego Luna), sem a dezertőr pilóta, Bodhi (Riz Ahmed) nem lett a kedvencem. A két keleti karakter szerepeltetését továbbra sem értem – pontosabban filmkészítési és bevételi szempontból értem -, sőt, a sokak által nagyszerűnek tartott vak botján Chirrut Imwe (Donnie Yen) figurája inkább kifejezetten irritált. Ezzel az „Erő velem van…” dumával, annak monoton mormolásával idegesített és kicsit nevetségessé is tette magát – és az Erőt is. Sam Gawerráról (Forrest Witheker) meg ne is beszéljünk, a TCW karakter átemelése a pacsizandó tisztelet mellett az égvilágon semmit nem tett hozzá a filmhez, valahol azt olvastam, simán ki is írhatták volna belőle – tényleg…

No de aztán talán ennyi az összes negatívum. Valahol a harmadánál, felénél, mikor Krennic elmegy a Mustafarra (igen, ugyanis a Zsivány Egyes végre nem ignorálja teles mértékben a PT-t) gyökeres fordulat állt be a film hangulatában és az én tetszési indexemben is. Onnantól feledhetetlen pillanatok jönnek egymás után, onnantól az égvilágon semmi bajom nincs a mozival: az addig kétséges kedveltségű szereplők is hirtelen más színben tűntek fel, onnantól ledőlt valami korlát bennem. Valami, ami az EP VII óta bennem volt, amit a Rebels S2 már kicsit fellazított: innentől szerintem újult erővel vetem magam megint bele az EU-ba is. Vader belépője után egyre inkább magával ragadó az egész, a film kezdetétől nézve pedig leginkább egy lineáris függvényhez tudom hasonlítani a történet ívét: lassan építkezve, folyamatosan emelkedve (gyorsulva) jut el a csúcsra, a scariffi csatához, illetve az ominózus tervrajzok megszerzéséhez. Mert az ugye nem titok, hogy a küldetés sikeres lesz – ám még én is meglepődtem azon báror forgatókönyvírói húzás(ok)on, amit itt, ebben a moziban, egy Disney- moziban meg mertek lépni… még ha úgy istenigazából tök logikus is. Nem véletlen, hogy mindenhol sötét, háborús történetnek írják le a Zsivány Egyest – a minimális, ezt oldó humor egyébként működik – azok az áldozatok, amik a küldetés közben jelentkeznek, sokszor meglephetik a nézőt. Sőt, így utólag belegondolva, a Zsivány Egyes sokadik pozitívuma az, hogy nem tudhatod, a Scariffre beszivárgó társaságból ki is éli túl kalandot: túlélheti-e valaki az öngyilkos küldetést… De hát túl kell élni valakinek, ha megvannak azok a fránya tervrajzok, nem??  Mindenesetre az alkotók a végére elérték azt, hogy a hatfős osztagból senkire ne lehessen nagy tétbe fogadni (jó, talán mínusz Jyn), senki nem váltott hollywoodi szempontból retúrjegyet a bolygóra. És ez jó.

A végére még egy dolog, ami mellett nem mehetek el szó nélkül: a CGI. Ahogy írtam, a pajzsért zajló űrcsata egyszerűen bámulatos, annak minden kockája tökéletes. Gareth Edwards rendező (akit amúgy nem tartok sokra a Godzilla miatt) qrva jó nézőpontokat választott a csatában, az ILM meg talán története legjobb munkáját adta ki a keze közül… legalábbis a csata tekintetében. Ugyanis ide tartozik, ami nekem kifejezetten fájt: bizony, az animált arcok, a feltámasztott, illetve visszafiatalított (ő még egész jó) karakterek megjelenítése roppant kínos termék lett. A Final Fantasy, Polar Express, Beowulf óta ugyan sokat fejlődött a technika, de az emberi arc még mindig nagyon messze van a tökéletestől… különösen a szemek tekintetében. Oké, tudom, hogy őt nem lehetett kihagyni, de bevállalni ezt a premier plán arcot, ezzel a mimikával, ezzel a megjelenítéssel, bátor, ámbár botor dolog volt. Talán a kevesebb több lett volna, talán egy tartózkodóbb szerep, egy tükröződő arc, egy hátulról mutatott kopaszodó fej hitelesebb lett volna… nem tudom. Persze, miben másban, ha nem egy SW moziban kell feszegetni a határokat???

Ám ez csak egy apróság. Ez se, meg a többi apróság sem tudta ezúttal lerontani a filmélményt, a mozi második fele egyszerűen elsöprő. Telis-tele apró utalásokkal, a kék tej (még az elején), Coruscant, Chopper, a két bűnöző Chalmun Mos Eisly-i Cantinájából: Ponda Baba és Evazan, Obi-Wan említése, Alderaan, R2, Thripio, Bail Organa, Mon Mothma, A „Rossz előérzetem van”,  a Vörös Ötös története… meg még talán kismillió másik geggel. Ezzel a fináléval óriási élmény az egész, vérbeli Star Wars mozi, amit szívesen teszek majd a polcra.

Ja, a 3D lószart sem ér, a magyar szinkron egész jó, csak Vader hangja fura picit. De meg lehet szokni.




85%



.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2268
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Re: R2-D2 írásai 2.0   Vas. Dec. 18, 2016 12:48 pm

R2-D2 írta:

Zsivány Egyes – Egy Star Wars történet

Ez se, meg a többi apróság sem tudta ezúttal lerontani a filmélményt, a mozi második fele egyszerűen elsöprő. Telis-tele apró utalásokkal, a kék tej (még az elején), Coruscant, Chopper, a két bűnöző Chalmun Mos Eisly-i Cantinájából: Ponda Baba és Evazan, Obi-Wan említése, Alderaan, R2, Thripio, Bail Organa, Mon Mothma, A „Rossz előérzetem van”,  a Vörös Ötös története… meg még talán kismillió másik geggel. Ezzel a fináléval óriási élmény az egész, vérbeli Star Wars mozi, amit szívesen teszek majd a polcra.


Nekem, mint koca-SW-snek, a VII. rész sem volt annyira rossz élmény, és már eleve amiatt jobbat várok, mert mindeddig ez mer a legtávolabb kerülni a térdig kinyomvályúsított útról, a Skywalker-űrszappanoperától. Délután meglátom...

.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2268
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Re: R2-D2 írásai 2.0   Vas. Dec. 18, 2016 9:23 pm

R2-D2 írta:

Zsivány Egyes – Egy Star Wars történet

Ez a film szerves és borzasztóan alaposan átgondolt része az egész Sagának, rajongói szemmel kész kánaán – de egyszeri SW filmnéző szemében is ez egy simán követhető kapcsolódási pontokkal bíró látványos sci-fi.

Pedig messziről – és eléggé mélyről – indult a film nálam, míg ez az áradozást ki tudta váltani. A Zsivány Egyes eleje ugyanis kifejezetten kapkodó, unalmas – de leginkább érdektelen. Közel egy óra megy el arra, hogy az új történet új sakktábláján elhelyezzük a szereplőket, de közel egy óra sem volt elég arra, hogy a későbbi csapat tagjai közül bárkit is szívembe zárjak. Még talán Jyn (Felicity Jones) lopta be magát leginkább a szívembe, de sem Endor  yeah  százados (Diego Luna), sem a dezertőr pilóta, Bodhi (Riz Ahmed) nem lett a kedvencem. A két keleti karakter szerepeltetését továbbra sem értem – pontosabban filmkészítési és bevételi szempontból értem -, sőt, a sokak által nagyszerűnek tartott vak botján Chirrut Imwe (Donnie Yen) figurája inkább kifejezetten irritált.

No de aztán talán ennyi az összes negatívum. Valahol a harmadánál, felénél, mikor Krennic elmegy a Mustafarra, gyökeres fordulat állt be a film hangulatában és az én tetszési indexemben is. Onnantól feledhetetlen pillanatok jönnek egymás után, onnantól az égvilágon semmi bajom nincs a mozival: az addig kétséges kedveltségű szereplők is hirtelen más színben tűntek fel, onnantól ledőlt valami korlát bennem. Vader belépője után egyre inkább magával ragadó az egész, lassan építkezve, folyamatosan emelkedve (gyorsulva) jut el a csúcsra, a scariffi csatához, illetve az ominózus tervrajzok megszerzéséhez. Mert az ugye nem titok, hogy a küldetés sikeres lesz – ám még én is meglepődtem azon bátor forgatókönyvírói húzás(ok)on, amit itt, ebben a moziban, egy Disney- moziban meg mertek lépni… még ha úgy istenigazából tök logikus is.

A végére még egy dolog, ami mellett nem mehetek el szó nélkül: a CGI. Ahogy írtam, a pajzsért zajló űrcsata egyszerűen bámulatos, annak minden kockája tökéletes. Gareth Edwards rendező qrva jó nézőpontokat választott a csatában, az ILM meg talán története legjobb munkáját adta ki a keze közül… legalábbis a csata tekintetében. Ugyanis ide tartozik, ami nekem kifejezetten fájt: bizony, az animált arcok, a feltámasztott, illetve visszafiatalított (ő még egész jó) karakterek megjelenítése roppant kínos termék lett. A Final Fantasy, Polar Express, Beowulf óta ugyan sokat fejlődött a technika, de az emberi arc még mindig nagyon messze van a tökéletestől…

85%


Nekem másik nézőpontból is nagyjából ezt az ívet járta be a sztori, még ha kicsit más kilengésekkel is. Az elejét inkább csak elfogadnom sikerült, hiszen többtucatnyi új szereplőnek kellett helyet keresni benne, de szerintem is elég csapongó és unalmas, a karakterek közül meg egyszerűen idő sem volt bárkit megkedvelni az egy-egy külső tulajdonságon kívül (shaolin jedi...  faceplam ). A film második felének akciója meg az, amit és ahogy vártam is, amire talán a csillagrombolós "trükk" dobott rá, és amin végig érződik, hogy tényleg hajszálon múlt, hogy elhangozhatott, "Segítsen, Obi-Wan, maga az egyetlen reményünk!". Nekem a legjobban az jött be, ahogy megmutatták a lázadás sötét oldalát... eddig ugye ők voltak az igazságért és az elnyomás ellen küzdő hősök, és talán most először került be filmbe, hogy mi lesz a hősből más megvilágításban.

Azt viszont azért nem mondanám, hogy a fan service nem volt néha tolakodó (igen, én is a droidokra nézek, még ha ennek lehet is valami magyarázata... ahogy annak talán kevésbé, hogy harminc év múlva is ugyanazok a zenészek húzzák a kocsmában a talpalávalót), és nálam ebbe a körbe tartoznak a béna "maszkok" is, mert az egyszerűen nem igaz, hogy ma a technológia csak ilyen szintű arc-animációra képes (az öregé is gumiszerű volt, de a fináléhoz képest maga a tökély...   ). De még így is akadtak olyanok, amiket nem mertek átvenni "folytatólagosan" az Új Reményből, például hogy ott Vader a legutolsó közkatona számára is csak egy csicska...

Na és hát az, hogy a "taxi" milyen messze parkol a háztól, semmi ahhoz képest...

Spoiler:
 


Azért adok rá ennyit, mert az Ep. VII.-re is adtam ennyit, de annál azért jobban tetszett.

8,5/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3419
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Re: R2-D2 írásai 2.0   Vas. Dec. 18, 2016 9:55 pm

Niwrok írta:

Zsivány Egyes – Egy Star Wars történet


Nekem másik nézőpontból is nagyjából ezt az ívet járta be a sztori, még ha kicsit más kilengésekkel is.


Na és hát az, hogy a "taxi" milyen messze parkol a háztól, semmi ahhoz képest...

Spoiler:
 


Azért adok rá ennyit, mert az Ep. VII.-re is adtam ennyit, de annál azért jobban tetszett.

8,5/10
.

egyetért

Örülök, hogy egyetértünk, ahogy annak is, hogy neked is jobban tetszett, mint az EP VII...

A spoliereshez: pozitívum, hogy legalább az ilyenkor kötelező csók elmaradt... Laughing

Egyébként természetesen sorolhatnék apróbb bacaságokat magam is, amiket én nem így csináltam volna, esetleg elhagytam volna, de most nem éreztem helyénvalónak: tetszett ugyanis annyira az egész, hogy nem akarom bántani. De ismersz, vagyok annyira tárgyilagos a témában, hogy látom, amit látni kell...

Ahogy látom a teljesen nyilvánvaló polkorrektséget, a multikulti oltárán összerakott csapat összetételét is, de erről meg már aztán végképp nem lehet (nem akarok) beszélni, mert ha ilyesmit felvetsz valahol, te vagy a sátán fia. Ettől még jó a film, tökmindegy, ki van a csapatban, csak akkor is...


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: R2-D2 írásai 2.0   

Vissza az elejére Go down
 
R2-D2 írásai 2.0
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
65 / 66 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 34 ... 64, 65, 66  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: