HomeCalendarGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 R2-D2 írásai 2.0

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 33 ... 63, 64, 65, 66  Next
SzerzőÜzenet
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2268
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Re: R2-D2 írásai 2.0   Hétf. Okt. 17, 2016 8:29 pm

R2-D2 írta:

Dante's Inferno - kicsit másképp... Smile
Tudom, hogy nem a te stílusod, Niwrok, de egyszer érdemes meghallgatni: tele van izgalmas dallamokkal és váltásokkal.


Még így is dallamosabb volt, mint amire néha a haverokkal mentem régebben... és jobb volt a filmnél is.
Plusz két pont a Griffendélnek Smile !
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3421
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Re: R2-D2 írásai 2.0   Hétf. Okt. 17, 2016 8:31 pm

Niwrok írta:

Dante's Inferno - kicsit másképp... Smile

Még így is dallamosabb volt, mint amire néha a haverokkal mentem régebben... és jobb volt a filmnél is.
Plusz két pont a Griffendélnek  Smile !
.

egyetért
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3421
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: ARQ   Szomb. Okt. 22, 2016 3:41 pm





ARQ



Az ARQ egy film, egy 2016-os amerikai-kanadai produkció, aminek ötletét egy bizonyos Tonny Elliot (a rendező) nyolc évvel ezelőtt felvetette már, azonban csak az idei év elején nyúlt a projekt hóna alá a Netflix - elkészítve ezzel első sci-fijét. Az, hogy a Netflix neve némileg garancia a minőségre, az igazából nem újdonság, azon viszont érdemes elgondolkodni, hogy ha ez tényleg ennyi idős ötlet, akkor mennyire állja meg helyét a sok helyen emlegetett koppintás és utánérzés – mondjuk az A holnap határával kapcsolatban. Pedig aztán semmi tekintetben nem igazán kellene Tom Cruise filmjéhez mérni az ARQ-t, sőt még a Bill Murray féle Idétlen időkighez sem: az ARQ vetélytársa igazából a Találmány, és a Time lapse lenne. Azokkal pedig simán felveszi a versenyt, sőt…

Az ARQ egy gép, amit egy fiatal srác, Renton (Robbie Amell) őriz a pincéjében, s ami igazán értékes eszköz lehet a Földön dúló posztapokaliptikus háború eldöntésében: a gép ugyanis perpetum mobile módjára végtelen energiát képes termelni. Legalábbis ezt hiszi mindenki, erre tervezték, erre számítottak – a másik képességéről senki nem tud. Renton sem tudott, mikor ellopta korábbi főnökétől, a háború egyik vezérétől a cuccot: a gép egyfajta mellékhatásként időhurkot generál… én úgy értelmeztem, ezt az energiát a folyamatos idővisszaugrásokkal hozza létre, a hurok kezdetére lépve van tele az energiacella. A rejtett képességre Renton is csak akkor jön rá, mikor barátnője mellett ébredve maszkos fegyveresek törnek rá, és némi erőszak után a srácot lelövik - álmából felriadva aztán újból átéli a nem túl barátságos ébredést. A történet így nagyon hamar egy határozott irányt vesz fel, a néző pedig elégedetten dörzsölheti a tenyerét, várva az újabb időhurkos mozi szövevényes útvesztőjét.

Ez eddig egyébként még nem is akkora újdonság, hisz milliószor láttunk már hasonló sztorit, amiben a főhősünk az állandóan újrakezdődő nap konstans eseményeit kiismerve egyre céltudatosabban próbálja saját céljait elérni. Igen ám, de az ARQ egy zseniálisan újat képes húzni ezen a téren: bizonyos körülmények estén nem csak Renton, hanem a közvetlen környezete (egészen pontosan az a másik öt szereplő, aki a moziban feltűnik) is „emlékszik” az előző hurokra. Először csak a „jó” oldalon álló barátnője, Hannah (Rachael Taylor), aztán idővel a gonoszokat képviselő csapat tagjai is. Nos, kedves néző, mit tennél, ha egy folyamatosan ismétlődő napban nem lenne minden esemény állandó, hanem azt a környezetedben lévő többi karakter is képes lenne formálni? Ha nem lenne olyan baromi egyszerű minden hibát, balesetet, halált kiküszöbölni, hanem azzal is foglalkozni kellene, hogy a változtatásaidra emlékező, te életedre törő rosszfiúk reakciójával is számolni kellene?? Ugye, akkor már nem olyan egyszerű az egész, nem is olyan könnyű azt a fránya golyót kikerülni – mert hisz így minden egyes hurokban akár máshonnan is érkezhet a meglepetés?

Az ARQ lényege – egyik központi szála – márpedig ez: Renton és Hannah egyre inkább elvesztik helyzeti előnyüket a többiekkel szemben, egyre kevésbé él a többi filmből megismert sablon, ezzel pedig egy egészen érdekes kis helyzet alakul ki a filmben. Ezúttal, ahogy zajlanak az események, sem a karakter, sem a néző nem lehet biztos abban, mi vár rá a következő sarkon – viszont ugye a kívülálló környezet változatlan marad: például tök jó volt, ahogy a különféle hurkokban a különféle ismeretek birtokában hogy reagálnak le bizonyos híreket, eseményeket a szereplők. Egyre érdekesebb, szövevényesebb az egész, ahogy pedig a rosszfiúk képessége is megjön (tulajdonképp akit lelőnek, az mind emlékezni fog – érdekes lett volna egy másik üzenet a végére, miszerint ne lődd le Sonnyt), úgy válik minden hurok külön kis izgalmas történetté. Mindezt pedig tetézi a végén egy elsőre talán kissé érthetetlen és kicsit nehezebben befogadható csavar a hurkokról, az egész ARQ külső környezetéről… ha jól gondolom, a világ például már egyáltalán nem biztos, hogy olyan, mint ami a TV híradóban szerepel…

Önmagában tehát adva vagyon egy kifejezetten újító elgondolású időhurkos film, azonban az alkotók ne állnak meg ennyinél. Nem elég nekik a folyamatosan változó környezet, megcsavarják az egészet a karakterek egymáshoz való viszonyával is. Kezdetben ugye minden egyértelmű, de aztán az emlékezésből szépen kialakul egy bonyolult háló, amiben karaktereink vergődnek. Azt nem mondom, hogy senki nem az, akinek látszik, mert az nem igaz, meg akkor mindenki elkezdene kombinálni még nézés közben, ki miért játssza meg magát – azt viszont állíthatom, hogy az írók rendesen ráfeküdtek a figurák közti érzelmi, üzleti, egyéb kapcsolatokra. Nagyon sok jó és okos kis trükk, fordulat színesíti így a filmet… aminek amúgy egyik legnagyobb erénye, hogy egyetlen ilyen változás sem izzadtságszagú. Nem tudom, valahogy ezekben a kisebb költségvetésű filmekben mintha jobban figyelnének arra, hogy a meglepetést okozó karakter tette, lelepleződése hiteles legyen, hogy ne csak a meglepetés kedvéért szerepeljen a képernyőn – aztán mintha Hollywood pénzcsapjainak kinyílása után mindez már nem is számítana.

S ha már a költségvetésnél tartunk: az egész mozi gyakorlatilag egy pincében játszódik,  pontos adatokat nem találtam róla, de ha mondjuk a Találmány 7000 dollárjából indulok ki, olyan túl sokba nem kerülhetett – a Netflixnek szerintem kimondottan aprópénz volt. Ehhez képest viszont kifejezetten üdítő, friss és hiteles volt az egész, amatőrizmusnak én semmi nyomát nem láttam. A színészekkel sem volt semmi bajom, a meglehetősen minimalista környezet és díszlet egyáltalán nem rontotta le a filmélményt. Megint csak bebizonyosodott, hogy egy igazán jó ötlet mellé nem kellenek dollármilliók, egy igazán jó forgatókönyv, értő kezek alatt képes sikeres és jó produkcióvá válni. Nekem legalábbis kifejezetten tetszett az ARQ – no de hát én már csak ilyen időhurok mániás fickó vagyok. Majdnem minden, e témában készült moziban megtaláltam azokat az apróságokat, mik miatt bírtam a filmet – a különbségeket gyakran az egyéb körítés különbözőségei adják. Nem állítom, hogy az ARQ vetekszik a blockbuster az A holnap határánnal, esetleg a kevésbé ismertIdőbűnökkel és a Trianglelal - de a maga lehetőségeit maximálisan kihasználva jó kis mozi lett belőle. Ráadásul – köszi, imdb – még olyan poént is elrejtettek benne, hogy az ARQ gép által generált időhurok hossza pontosan 3 óra 14 perc 15 másodperc, azaz 3.1415, azaz a Pi értéke. Legalábbis azon időhuroké, amikben Rentonék részt vesznek – de hogy ebből mennyi van, miért úgy van ahogy van, s hogy hogyan is lehet kilépni belőe, az maradjon a felfedeznivaló: egyébként azt külön jó pontnak számítom, hogy van racionális magyarázat arra, hogyan is lehet kiszállni az egészből, minek mi a következménye, miért is van az egész – hogy aztán ez sikerül-e (sikerülhet-e), vagy a kiszállás illúziója is maga egy önálló hurok, kiderül, ha megnézitek.

Soha rosszabb időhurkos filmet!





80%




.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2268
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Re: R2-D2 írásai 2.0   Szomb. Okt. 22, 2016 4:46 pm

R2-D2 írta:

ARQ

Az ARQ egy film, egy 2016-os amerikai-kanadai produkció, aminek ötletét egy bizonyos Tonny Elliot (a rendező) nyolc évvel ezelőtt felvetette már, azonban csak az idei év elején nyúlt a projekt hóna alá a Netflix - elkészítve ezzel első sci-fijét. Az, hogy a Netflix neve némileg garancia a minőségre, az igazából nem újdonság, azon viszont érdemes elgondolkodni, hogy ha ez tényleg ennyi idős ötlet, akkor mennyire állja meg helyét a sok helyen emlegetett koppintás és utánérzés – mondjuk az A holnap határával kapcsolatban. Pedig aztán semmi tekintetben nem igazán kellene Tom Cruise filmjéhez mérni az ARQ-t, sőt még a Bill Murray féle Idétlen időkighez sem: az ARQ vetélytársa igazából a Találmány, és a Time lapse lenne. Azokkal pedig simán felveszi a versenyt, sőt…


Jogos... , a Primer valóban szorosabb kapcsolódási pont, de az nem hutott eszembe.

Rákerestem akkor már én is, a Wiki-bejegyzés szerint kétmillió dollár körül volt a költségvetés, ami ugyan nem 7000, de a Holnap határának forgatásán erre szerintem ásványvízre, üdítőre meg kávéra többet költöttek Smile .

Azért is emeltem ki az újabb szereplők tudását és a változó erőviszonyokat, mert az ARQ ebben a legjobb, ez a legérdekesebb vonása, de ebből is láttam hasonlót, a Repeaters-t, bár az nem sci-fi, inkább drogosok rutinja. Én abban láttam ezt a többemberes visszatérést, ezért a vonásáért is ajánlgattam, de lehet, hogy neked most már az ARQ után a kábszeresek rehabja annyit nem tenne hozzá a sztorihoz. Hátha egyszer azért még sorra kerül.
.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3421
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Re: R2-D2 írásai 2.0   Szomb. Okt. 22, 2016 9:51 pm

R2-D2 írta:


'71

Mert igazándiból nincs is neki sok. Alapból mondjuk, a figurák felismerhetetlenségét mondanám (bajusz, pajesz bőrdzseki, stb.), valamint az ehhez kapcsolódó háttérismeretek hiányát. Jó, ha belegondolunk, nagyjából annyit látunk az egészből,mint Hook, de véleményem szerint talán jobb lett volna, ha a nem angol és nem ír nézőnek valami támpontot adtak volna a tekintetben, hogy az adott figura miért teszi azt, amit tesz. Kicsit hiányosnak érzem a szakadó IRA bemutatását, egyáltalán az egész történelmi tabló marad a homályban. S ha már homály: túl sötét az egész film, gyakran lófaszt sem látni, az alapban is egyforma karakterek csak még jobban eltűnnek a közösben. De ezeken kívül kategóriájában, ráfordításaiban közel tökéletes a mozi.


85%

Sajnos ezt is külföldről kellett megvenni, mert idehaza nem lett belőle semmi... pedig megérdemelné. Másodszori nézésre néhány dolog kicsit elhalványult (mindenekelőtt az izgalmi faktor, miután már ugye tudni, kivel mi lesz), más dolog viszont megvilágosodott. BD-n a film képe sokkal jobb, már ismerve pedig a sok szereplőt, most már el is igazodtam, ki melyik IRA szárnyban tevékenykedik és mit akar. Szóval... kicsit más súlypontokkal, de ugyanolyan jó a film: az utcai jelenet továbbra is zseniális, a futás szintén az, a robbanás meg még másodszorra is meglepett.

A BD extrái között egy félórás - tbbnyire PR - interjúcsokor van, ami annyira nem fogott meg viszont a B-roll felvételek negyed órában tök tetszettek.

Te Niwrok, amúgy Te ezt megnézted? Nem emlékszem, és nem volt erőm visszakeresni... scratch


R2-D2 írta:
– az ő „áldásos” tevékenységüknek negatív csúcsa lesz majd a Véres Vasárnap 1972.01.30-án (valószínűleg újra kéne nézem az erről szóló filmet, mert mikor először találkoztam vele, nem igazán fogott meg - talán rossz időszakban ért).

Mikor, ha nem most? hmmm


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2268
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Re: R2-D2 írásai 2.0   Szomb. Okt. 22, 2016 9:57 pm

R2-D2 írta:

Te Niwrok, amúgy Te ezt megnézted? Nem emlékszem, és nem volt erőm visszakeresni... scratch


Nem, még nem; ez is egyike azok pár filmnek, amivel "lógok" neked peace .
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3421
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Re: R2-D2 írásai 2.0   Szomb. Okt. 22, 2016 9:59 pm

Niwrok írta:


Nem, még nem; ez is egyike azok pár filmnek, amivel "lógok" neked  peace .
.

peace Akkor hajrá!

Wink
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3421
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Jack Reacher: Nincs visszaút   Vas. Okt. 23, 2016 1:49 am






Jack Reacher: Nincs visszaút





Ahogy az első rész ajánlójában írtam, a Jack Reacher egy regényfolyam, bizonyos Lee Child nevű író tollából - a fura mód kilencedik kötettel felvezetett franchise pedig ezúttal a tizennyolcadikkal folytatódik. Logikát ne keressetek benne, ha csak azt nem, hogy négy év alatt Tom Cruise a valóságban öregedett annyit, mint mondjuk a könyvfolyam szereplője a fiktív világban. De természetesen nem így volt – annyira nincs azért összerakva ez az egész –, sokkal inkább valami különleges okból kifolyólag a producerek a Never Go Back című történetet tartották fontosnak a megfilmesítésre. Nem tudom, miért gondolták ezt, szerintem ez az alapsztori meglehetősen sablonos és kiszámítható volt, ebből nehéz lett volna egy igazán ütős folytatást csinálni… nem is nagyon sikerült. Korrekt film lett ugyan a Nincs visszaút, de semmi több: az első epizód árnyékában csak egy tucat akciófilm az élvezhetőbb fajtából, amiben immár nem feltétlenül Jason Bourne-t láttam viszont a vásznon. Az más kérdés, hogy az ő visszatérése sem sikeredett túlontúl fényesre.

Jack Reacher tehát visszatér. Hogy hol volt eddig, nem tudni, ezen film szempontjából igazából nem is számít – a lényeg, hogy kicsit öregecskén, de ismét itt van. Megmondom őszintén, igazából nem is érdekelt volna, de a felütés – bármennyire is vicces – megpiszkálta picit a fantáziámat. Nincs kizárva, hogy valami fölött átsiklottam, de én nekem hiányzott az egész jelent mögül a magyarázat: most akkor kik is voltak, azok, akik kezén csattan a bilincs? Honnan és hogyan pont akkor is jött az a telefon, kik voltak az agyonvert faszik kinn? Mit keres Jack Reacher, egy ex katonai rendész, aki köztudomásúan egyedül van, nem követ parancsokat egy nyilvánvalóan szervezett bűnügybe? Az eddigi karakter felépítése alapján (első film, ugyebár) azt végképp nem lehet várni tőle, hogy jelentsen egy őrnagynak, kvázi valami módon ismét szolgálatban legyen… ő, az a szellem, akiről azt sem tudják, hogy hol van. Hogy van-e egyáltalán… szóval, bármennyire is jópofa a belépő, de megint csak oda van szarva vászonra, anélkül, hogy bármi értelmes magyarázatot kapnánk rá. Azt sem egészen értem, miért kell egy ilyen figurának stoppolni. Ezzel akarták erősíteni az ebben a részben is említett „hajléktalan” mivoltát? Nem tudom, nekem kicsit fura volt egy ilyen kaliberű alaktól az, hogy ennyire nem mobil… mi van, ha egy nyomozásánál nem veszi fel senki út közben? Jó, persze ő a törvényen kívüli – mégis magas rangú támogatója van – és majd lop egy kocsit, de akkor is…

Reacher kálváriája akkor kezdődik, mikor kiderül, hogy a telefonos ügyfélszolgálat másik oldalán lévő bájos női hang tulajdonosát, Turner őrnagyot (Cobie Smulders) letartóztatják kémkedésért. Jack persze nem hisz a vádaknak, és már kezdődhetett is volna a várt nyomozásos mozi – azonban fordul a kocka és Jack Reacher is menekülni kényszerül. Nem tudom, valahogy hiányzott az az aprólékos, jól felépített, detektíves szál, ami az első részt jellemezte – s amit talán joggal várhattunk el a karaktertől. Bár… ahogy mondtam, ez már egy megfáradtabb figura (ne felejtsük el, 18-ik könyv!!), így talán érthetőbb a picit a visszafogottabb agyteljesítménye, mindenesetre ennél a pontnál szerintem valami kicsit félresiklott és tévúton is maradt egészen a végéig. Amitől egyébként féltem, hogy Reacher és Turner produkálnak majd egy kínos és klisés szerelmi szálat, az a szó szoros értelmében nem jött be: a kínosság más formában tette tiszteletét a vásznon. Reacher ugyanis kapcsolatba kerül egy lánnyal, egy lázadó tinivel, akit persze egész filmen keresztül védenie is kell – merthogy állítólag a csaj az ő lánya. Hárman menekülnek hát a mozin keresztül, Reacher, Turner és a lány: ebből viszont valami eszméletlen buta kapcsolatháromszög alakul ki közöttük, tele sablonos dialógusokkal és kiszámítható eseményekkel. Csak abba gondoljon bele mindenki, hány olyan film volt már, mikor a főhősnek valami szerettét kellett védelmeznie, aki aztán persze a szabályokat felrúgva veszélybe sodorja saját magát és a főhőst is. Az ilyen karakter egy ilyen moziban csak egy célt szolgálhat: megnehezíteni a főszereplő dolgát, sebezhetővé tenni azt.

Nem állítom, hogy Samantha (Danika Yarosh) minden fellépése kínos, sőt, a Nincs visszaút egyik óriási pozitívuma, hogy talán még igyekszik is kerülni a kliséket vele kapcsolatban, de önmagában a lány léte, ez a hülye apasági kérdés, a mozi ezen szála, oldala teljesen felesleges volt. Itt jut eszembe: Reacher egy képhez jut egy vadidegen lányról, aztán pár óra múlva már annak a lakásánál jár, majd követi őt… hogyan is? Jó, persze, arcfelismerő program, lakcímnyilvántartás, meg minden – a rendőrségen belülről mindez gyerekjáték. No de annak a figurának, aki egész eddig hangoztatottan egy szellem volt??? Kicsit ez is „csak úgy van” kategória volt nekem… és akkor még nem beszéltünk arról a legszigorúbban őrzött intézményről, ahol szinte minden BV őr segghülye. Az ételszállítós kavarás meg már csak a hab a tortán: a magam részéről nem vártam ennyire kiszámítható forgatókönyvet pont ettől a filmtől. Visszatérve a lányra, és az ő szerepére, szerintem általa rengeteget változott Jack Reacher figurája, ő ebben a filmben rég nem az a magányos, racionális és profi farkas, aki korábban volt. A nyomozása – az a kevés, ami van – részben egy Sherlockos intuícióra épül, részben pedig a csodára… a fegyverdoboz rejtélyének megfejtése számomra annak tűnik. Reacher egy gyerekcsősz lett ebben a filmben, aki ráadásul egy se veled se nélküled kapcsolatba bonyolódik egy vele egyforma rangú nővel, s akivel roppant fárasztó és ócska dialógusokra képes.

Az viszont, ami a korábbi Jack Reacherből megmaradt, az továbbra is hibátlan. Az egész lénye, profizmusa, jasonbournossága megint csak iszonyat tetszett. Leszámítva a börtönös részt, nagyjából a földön jár a film, az akciójelenetek nincsenek annyira túltolva ezúttal sem. Ahogy Reacher gondolkodik, amit és ahogyan tesz, ahogy érti és felhasználja a környezetét, az megint csak zseniális. Persze, valaki, valakik ellen ezeket használni is kell, így hát van megint egy rossz, simlis cég, annak rossz, simlis tábornok vezetője (Robert Zsebes Knepper), van sok-sok idióta bérgyilkos meghalni, no meg megint egy hiperszuper tehetséges konkrét ellenfél (Patrick Heusinger). Aki ezúttal ugyanúgy leszerelt katona, mint Reacher, de akinek vele ellentétben neve sincs (szegény) és aki ugyanolyan képzett minden tekintetben, mint ő. Nincs ezzel semmi baj – ha nem tudná a néző az első perctől kezdve, ki lesz az, aki a film végén elsétál a naplementébe, s ki az, aki ott marad a flaszteren vérbe fagyva. Mindenestre az ellenfél elég kemény, tökös, nagyképű és elbizakodott ahhoz, hogy a Reacherrel való párharca kitartson a film végéig, néhány ötlet, húzás kifejezetten tetszett a filmen belül. Ahogy egyébként a bunyók is, jól megkoreogrfált verekedés az összes, most nincs olyan idióta szcéna, mint a múltkor a fürdőszobás. Azt nem tudom, mennyire lehet valós és aktuális a háttér, a fegyverek eladása, meg egyebek, de szerintem csak nem véletlen a témaválasztás.

Ugyanakkor fura azt látni a vásznon, ha egy kedvencünk velünk együtt öregszik. Tudom, hogy más színészek ennél jóval idősebben akcióznak, de nekem valahogy most fura volt Tomot látni ebben a szerepben. Valahogy… valahogy elveszett az a frissesség, azzal együtt pedig az a hitelesség is, amit ez a szerep megkövetel. Különösen a mosakodós, félmeztelen résznél gondoltam rá: olyan felsőtesttel ezt kétséges bírni. De ez mégis csak apróság ahhoz a jellemváloztatáshoz képest, amit a karakterrel tettek egy film (és nem kilenc könyv!!) alatt: csináltak belőle egy nővel civakodó bébiszittert. És ez rohadtul nem állt jól neki. Így hiába egy pörgős, mai kor követelményeinek pont megfelelő akciófilm a Nincs visszaút, mindazt a varázsát sikeresen elvesztette, amit az első epizódban felépített. Talán ha nem ugrottak volna rögtön ekkorát, talán ha a néző is értené, hogy az egyedül dolgozó, megfoghatatlan és legyőzhetetlen főhősből mikor, hol és miért lett egy érzelgős szereplő, aki siránkozik 15 elvesztegetett év után, jobb lett volna. Jason Bourne AZ után a tragédia után sosem lesz ilyen… legalábbis remélem



75%




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Okt. 23, 2016 11:45 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2268
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Re: R2-D2 írásai 2.0   Vas. Okt. 23, 2016 9:30 am

R2-D2 írta:

Jack Reacher: Nincs visszaút

Jack Reacher tehát visszatér. Hogy hol volt eddig, nem tudni, ezen film szempontjából igazából nem is számít – a lényeg, hogy kicsit öregecskén, de ismét itt van.

Nem tudom, valahogy hiányzott az az aprólékos, jól felépített, detektíves szál, ami az első részt jellemezte – s amit talán joggal várhattunk el a karaktertől.

Csak abba gondoljon bele mindenki, hány olyan film volt már, mikor a főhősnek valami szerettét kellett védelmeznie, aki aztán persze a szabályokat felrúgva veszélybe sodorja saját magát és a főhőst is. Az ilyen karakter egy ilyen moziban csak egy célt szolgálhat: megnehezíteni a főszereplő dolgát, sebezhetővé tenni azt.

Így hiába egy pörgős, mai kor követelményeinek pont megfelelő akciófilm a Nincs visszaút, mindazt a varázsát sikeresen elvesztette, amit az első epizódban felépített. Talán ha nem ugrottak volna rögtön ekkorát, talán ha a néző is értené, hogy az egyedül dolgozó, megfoghatatlan és legyőzhetetlen főhősből mikor, hol és miért lett egy érzelgős szereplő, aki siránkozik 15 elvesztegetett év után, jobb lett volna. Jason Bourne AZ után a tragédia után sosem lesz ilyen… legalábbis remélem

75%


Igen, a nyomozásos rész nagyon hiányzott, ez volt a legmeghatározóbb érzésem a film alatt... bár ezt már az előzetes alapján is sejtettem. A gyenge pontokban is nagyjából egyetértünk, főleg a rém béna börtönös jelenetben.

Sam viszont nekem nem volt ennyire negatív figura, szerintem jól kiegészítették egymást Reacherrel, aki ugye már megindult az elpuhulás és a demencia útján Smile . Nem is azt éreztem belőle, hogy most itt Reacher annyira érzelgős lenne, de azért nem vitatható el némi érzelem, ha az ember megtapasztalja "magányos farkasként", hogy milyen lenne, ha lenne egy lánya, akiről gondoskodnia kell.

Spoiler:
 

Butább lett a film, és ez nem állt jól neki. Nálam azért lett 7,5.

U.i.: A megjegyzésed alapján jöttem rá, hogy az új Bourne-t még nem is láttam, így nem tudom, mi "AZ" a tragédia.
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3421
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Re: R2-D2 írásai 2.0   Vas. Okt. 23, 2016 11:44 am

Niwrok írta:

Jack Reacher: Nincs visszaút


Sam viszont nekem nem volt ennyire negatív figura, szerintem jól kiegészítették egymást Reacherrel, aki ugye már megindult az elpuhulás és a demencia útján  Smile . Nem is azt éreztem belőle, hogy most itt Reacher annyira érzelgős lenne, de azért nem vitatható el némi érzelem, ha az ember megtapasztalja "magányos farkasként", hogy milyen lenne, ha lenne egy lánya, akiről gondoskodnia kell.

Átlagembereknél ezzel nincs semmi baj, csak - ahogy írtam - Reacher korábban felépített karakterében ennek nincs helye. Szerintem.

Spoiler:
 

Butább lett a film, és ez nem állt jól neki. Nálam azért lett 7,5.

U.i.: A megjegyzésed alapján jöttem rá, hogy az új Bourne-t még nem is láttam, így nem tudom, mi "AZ" a tragédia.
.

Spoiler:
 

Egyszerűen ez a korábban magányos, profi gyilkos családot véd stílus számomra tök idegen volt ettől a figurától, ettől a franchise-tól. Annak ellenére az, hogy csak egy epizód volt eddig, ugye...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3421
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: A könyvelő   Vas. Okt. 30, 2016 2:29 am





A könyvelő




Emlékeztek még Raymond Babbittre? Az Esőemberre? Aki testvérével, Charlie Babbittel Las Vegasba ment lapokat számolni? No, képzeljétek el, mi lett volna, ha akkor a testvére nem kártyázni tanítja meg, hanem mondjuk könyvelni. És nem mellesleg, ha anno az apja nem autót vezetni tanítja meg, hanem mondjuk bunyózni, fegyverrel lőni, miegymás. Akkor… akkor lehetne azt is mondani, hogy Christian Wolff, azaz a Könyvelő az Esőember egy másik megtestesülése egy másik dimenzióban. Jó, nyilván egetverő baromság egy autista könyvelő és egy kommandós keveredése, de nekem végig nem ment ki a fejemből, hogy a Rain Man akcióverzióját látom…

Christian Wolff (Ben Affleck) egy könyvelő. Kis cégével egy chicagói(?) külvárosi üzletsoron tanyázik, ahova az átlag falusi néni és bácsi is simán betérhet és remek jogi tanácsot kaphat a házilag készített gyöngy nyakék után befizetendő adó csökkentésére. Mert ugye a könyvelők már csak ilyenek, a könyvelőket azért tarja az ember, hogy adónkat csökkentsék – kíváncsi vagyok, egy adatrögzítésbe belefáradt szakember mondjuk, mit szól ehhez… de mindegy is. Szóval, ez a Wolff nevű fickó kívülről egy átlag könyvelőnek tűnik, aki azonban valójában kettős életet él: titokban a bűnözők, kartellek, maffiák pénzeit mossa tisztára, s így, mint olyan, meglehetősen kényes ügyfélkörrel rendelkezik. Itt jegyzem meg, a trailer totál félrevezető, ugyanis főhősünk után nem egy volt ügyfél nyúl majd, nem egy korábban elvégzett munkája miatt akarják elhallgattatni, hanem majd az új munkája miatt – ugyanis Wolff úgy dönt, hogy a sok veszélyes és utazással járó megbízatás után helyben vállal munkát. Egy nagy cég kéri fel könyvvizsgálatra, a gyanú szerint az elmúlt években több millió dollár hiányzik a cégből, Wolff feladata pedig megtalálni a pénz szivárgásának forrását. A könyvekből, 15 év anyagából, egyetlen éjszaka alatt…

Átlagembernek ez minden bizonnyal felettébb megterhelő lenne, de Wolffnak van egy nagy előnye a többiekkel szemben: ő különleges. Ezt legalábbis többször hangsúlyozzák az e tekintetben nem kevés PR ízt hordozó moziban: a történet szerint ő egy magasan funkcionáló autista. Innen ered az egészen kiváló matematikai készsége, hisz a Rain Man óta tudjuk, hogy az autisták mind remekül számolnak. De hogy a dolog ne legyen ennyire egyszerű, ő nem olyan látványosan beteg, mint ahogy Raymond volt, ő teljesen beilleszkedett a társadalomban, néhány apró kellemetlenséget kell csupán magán elvégezni naponta és már teljesen humán kompetens is. Azt egészen azért nem teljesen értettem, mi célt is szolgál az egész procedúra, vélhetően egy igazi autistának eszébe sem jut a lábát sodrófával dörzsölni, de fogadjuk el, hogy Wolff ettől érzete biztonságban magát… hmm... tekintsük egyfajta perverziónak. A fickó teljes jellemzéséhez az is hozzá tartozik, hogy katona apja egészen sajátos módon kezelte gyerekkori autizmusát: gyakorlatilag egy profi gyilkológépet, egy kommandóst nevelt fiából – aki a kezdeti félelme és gátlástalansága után kiválóan bánik a saját öklével és gyakorlatilag minden nemű fegyverrel. Mindenki a legújabb Batmanhez hasonlítja, de mivel én azt nem láttam, ezért nem is tudok Affleck ezen alakítására szuperhősként (és a filmre egyfajta szuperhősfilmként) gondolni: nekem sokkal inkább egy Jack Reacher/Jason Bourne féle figura jut róla eszembe.

Ahogy írtam, Wolff elfogad egy munkát, a reggeli tükörtojás, muffin és valami különleges módon laposra sütött bacon után neki is áll dolgozni: meg is találja a hibát a vizsgált cég rendszerében. Ennek viszont nagy ára van: valaki ez után el akarja hallgattatni őt – fura, akkor miért bérelték fel, ugye – de nem csak őt, hanem a véletlenül kolléganőjévé avanzsálódott Danát (Anna Kendrick) is. Wolff pedig – meglehetősen sablonos filmes szerkezetet követve – természetesen a lány védelmére kel, aki természetesen közel kerül hozzá, s aki természetesen megtudja a férfi nagy titkát. Annak ellenére, hogy ez roppant kiszámítható szál, mégis ez volt az egészben a kevésbé fájó: a filmbe beépített flashbackek remekül egészítik ki, árnyalják az autista, visszahúzódó férfi jellemét és kettejük kapcsolatát. Sőt, azt a csapdát is sikeresen elkerülik az írók, hogy az eddig vérprofi és legyőzhetetlen főhőst túlságosan elgyengíti és sebezhetővé teszi a nő a moziban – a betegség remek kibúvó ez alól. Sokkal jobban bosszantott két másik szál, amik viszont sokszor minden józan észt nélkülöztek (még azon felül is, hogy kicsoda, micsoda is ez a Wolff): mindkettő egy roppant béna meglepetéssel, csavarral operál – az egyik azonban idejekorán kiszámítható, a másik meg egy zavaros katyvasz egy öregedő karmester   Wink  körül. Kezdjük utóbbival…

A minisztériumban egy Ray King nevű (J.K. Simmons), nyugdíj előtt álló hivatalnok teljesen rá van kattanva egy titokzatos jóemberre, aki több, régóta megfigyelt bűnöző környezetében is feltűnik, s aki vélhetően ezen emberkéknek a piszkos pénzügyeit is intézi. Magához is kéreti hát az egyetlen, minisztériumban dolgozó, de ezek szerint soha át nem világított, hamis múlttal rendelkező elemzőt, hogy derítse ki, ki is ez a fickó: a nő, Medina ügynök (Cynthia Addai-Robinson) pedig munkahelyét féltve, könnyes szemmel vállalja el a feladatot. Az sajnos nem derül ki, hogy is tudott ő ilyen pozícióba kerülni, meg az sem, hogy Ray King hogy jött rá a titokra (és miért CSAK ő jött rá erre  Rolling Eyes  ), mindenestre a nő természetesen megfejti Wolff valódi énjét – ami még nem is lenne baj. Ez még egy jó kis krimi szál lehetne, de aztán az írók egy teljesen zavaros és hiteltelen múltbéli magyarázattal rendesen hazavágják ezt a szálat: kimondottan kényelmetlen és bosszantó volt King múltbéli története, amit a fináléra tartogattak. Összeráncoltam a szemöldökömet, hogy akkor most mit és hogyan, mikor a sztorit hallgattam: tulajdonképp sem King motivációit, sem szándékát nem értettem a végére…

Ennél gyermetegebb – de érthetőbb – volt a másik húzás, amit kitaláltak a sztoriban: Wolff kiiktatását ugyanis egy zsoldos csapatra bízzák, ennek vezetője pedig egy profi bérgyilkos, aki méltó ellenfélnek tűnik Wolff számára. A baj csak az, hogy kb. a film felénél – ahogy a flashbackek szépen jönnek elő, ahogy a gyerekkori események megelevenednek – kitalálható, ki is ez a faszi és mi is lesz a szerepe. Totál egyértelmű, hogy John Bernthal (akit amúgy a TWD Shane figurája óta nagyon bírok) karaktere kicsoda, mint ahogy a néhány elejtett mondatból, visszaemlékezésből az is, mi lesz kettejük találkozásának vége. Ugyan lehetett volna egy jó kis drámát kreálni e köré, de az írók nem voltak eléggé tökösek hozzá: így viszont csupán egy kényszeredett mosolyra futhatja a sokat látott nézőtől az események tetőpontja. Egyébként is, az egész mozira mindent lehet mondani, csak az nem, hogy drámai: Wolff létezése, működése, önmagában a „magasan funkcionáló” autizmusa kissé hihetetlen – az írók pedig inkább humorral, mint drámával oldják fel a kényes/véres helyzeteket.

Az A könyvelő egyik legjobb húzása talán egyébként pont  humora: velem együtt a közönség többször is hangosan felröhögött a teremben, ahogy Wolff kezel bizonyos helyzeteket. Kétségtelen az is, hogy a kis „barátnő”, Dana jelleme egy ilyen ember mellett, egy ilyen filmben abszolút magas labda humorforrás tekintetében, de rajta kívül is nagyon sok olyan szitu van, mikor Wolff – némileg Raymond Babbittet idézve – kurtán-furcsán zár le egy beszélgetést, vagy egy gyilkosságot. Ezek a poénok viszont maradéktalanul működnek – de talán valóban kicsit fura megvilágításba helyezik az egész betegséget, amiről a film szól. Ha úgy vesszük, ez az egész tényleg árt az autizmusnak, annak megítélésének – az Esőemberrel ellentétben – viszont azt kell mondjam, nem a poénok azok, amik hiteltelenné teszik a figura létét. Sokkal inkább az, hogy egy ilyen múlttal rendelkező gyerekből szerintem képtelenség egy ilyen szinten profi kommandós könyvelőt nevelni – tábornok apuka ide, vagy oda… Mindezek mellett a végén ráadásul az A könyvelő tesz egy kísérletet arra is, hogy a nézőben a betegséggel (és főszereplőivel) kapcsolatban kicsi empátiát is ébresszen – az intézetes jelenet a támogatók emlegetésével burkoltan és kevésbé burkoltan is ezt a célt szolgálja. Az más kérdés, hogy miközben örül az ember, hogy a titokzatos telefonáló kilétére is fény derül, azon is elgondolkodhat, hogy a Jennifer Goinest is meghazudtoló figura igazából hogyan is képes mindarra, amit reá ruháztak. Szerintem ez is teljesen felesleges és hatásvadász magyarázat – valahogy nem volt benn az egészben.

De bármennyire is negatív kicsengésű ez az ajánló, azt kell mondjam, az A könyvelő egy nagyjából élvezetes film. Jó a ritmusa, jók az akciójelenetei, jó a humora: izgalmas, pörgős kis akciókrimi. Ha eltekintünk Wolff meglehetősen abszurd karakterétől, egy egész különleges ügynökös mozit kapunk, ami valahol próbálja megint csak közelebb hozni a nézőhöz ezt a betegséget, illetve azokat az embereket, akik ebben szenvednek. Ezúttal nem sármos öcs és kártyákat számoló báty képében, hanem egy kommandós könyvelő figuráján keresztül… kissé idétlenebb megoldás, de valahol működik. Ja, meg hát hogy is ne bírnám a tényleg bamba és érzelemmentes (Ben Affleck Gosslingi magasságokban   Twisted Evil  ) ábrázatát, mikor is Luke Skywalker fénykard-replikát is tart a lakókocsijában???




75%




.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2268
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Sinister / Sinister 2.   Hétf. Okt. 31, 2016 1:54 am

R2-D2 írta:

Sinister

Iszonyat jó volt. Rég láttam ennyire nyomasztó hangulatú, borzongatóan feszült és félelmetes mozit, amikor akkor is szorongsz, ha nem történik semmi a vásznon. Pont az a lényeg, hogy gyakorlatilag elhiszed, hogy bármikor történhet. Nagyon tetszett az indiánra emlékeztető srác, Trevor szerepe, ha nem lettek volna az egyéb rémségek, akár rá is lehetett volna építeni a mozit. Tulajdonképp tetszett Oswalt figurája is, a mániája miatt viszont nehéz azonosulni vele – a finálé ismeretében érdekes a szereplő megszerethetőségi foka. S ha már finálé: nekem kifejezetten bejött az, úgy, ahogy volt: kellően meglepő és megrázó, vérbeli horror zárás.

90%  


Az első részé csak újranézés volt, amiatt, hogy amikor a második részt elkezdtem nézni, az első öt perc után semmit nem értettem az egészből, és gondoltam, frissítésnek jó lesz. Más okom nem is volt rá, mert nem igazán tetszett a Sinister. Nem is a sztori vagy a "klisék" miatt, mert abban még voltak is kellemes vonások, a mindig újragyártott Kör-utánérzéstől az Alan Wake-ig bezáróan, amiben az őrületig fokozódó írói megszállottság és az elvesztett dicsőség becsvágya is szépen kidomborodik. A stílusa és a forgatókönyve viszony nagyon nem működött nálam, leginkább azért, mert fél óra után már túl unalmas volt, hogy író barátunk csak mozizik, ahogy az is, hogy az első ijesztőnek szánt jelenetek teljesen függetlenek a cselekménytől, csak kellékek. Nem jöttek be a túlsötétített szobák, sem az erőltetetten gyenge világítás, sem az elakadt lemezjátszóra emlékeztető zene, és a koncepcióban is akadtak furcsaságok, például a költözés szerepe. Így a hangulat és a gyengébb sztorielemek mellett csak a jobb sztorielemek, a trükkösebb ijesztések (pl. a monitorból kinézős) és a jó emlékeket ébresztő színészek jelentettek kompenzációt.

5,5/10


R2-D2 írta:

Sinister 2 - Az átkozott ház

A horrorokban, pláne az ilyen démonos horrorokban nem túl nehéz folytatást csinálni: elég, ha a Gonoszt megmutatják egy vágóképben a film végén, s már meg is van a sequel létjogosultsága. Még csak az sem kell, hogy fizikai kapocs, konkrét történeti szál legyen a két epizód között, általában elég, ha maga a Démon vándorol moziról mozira… és házról házra. Picit sajnálom, hogy nem néztem újra az előző részt, így nem tiszta teljesen minden a Nyomozó (James Ransone) és Oswalt kapcsolatából – de legyen mentségem arra, hogy nem gondoltam rá, hogy az írók veszik azt a fáradtságot, hogy személyekkel is összekössék a történeteket.

A legelején még semmit nem tudunk – mert az csak egy dolog, hogy Dylannek látomása van egy kisfiú képében, meg azért nagyjából számíthatunk is rá, hogy ha már Sinister filmet nézünk, akkor a házban korábban biztos volt családirtás – és egy ideig a mozi okosan félre is vezet minket. A szupermarketes feszültség, a menekülés, a templomban festegetés sokáig okosan növeli feszültséget, egy ideig a néző azt sem tudja, hol van... és ebbe vonnak be a démon helyett/mellé egy olyan fenyegetést, ami nekem kimondottan tetszett. Most inkább le se írom, mit, élje át mindenki maga a Collins családi hátteret ehhez a horrorhoz, de ez által valahogy az egész mozinak adtak egy emberibb, földhöz ragadottabb vonalat.

Mindezek miatt viszont simán lehet úgy érezni – talán jogosan, talán ok nélkül – hogy a Sinister 2 unalmasabb, laposabb, kevésbé horroros mozi lett, mint elődje. Kicsit én is így érzem, mert bár kifejezetten tetszett a háttérismeretek kibővítése, hogy egy családi drámát is bevontak Bughuul mellé, viszont az ismeretlentől való félelem – ugyebár minden igazi horror alapja – kissé háttérbe szorult.  

75%


Hát, ezért majdnem kár volt újranézni az elsőt... A "jogfolytonosság", a csetlő-botló nyomozó figurájának átmentése és a démonos vonallal párhuzamosan futó családi szál tényleg megsüvegelendő, jól kiegészítenék a horrort... ha lenne. Mert sajnos a nyomozón, az ördögi Michael Jacksonon és a filmtekercsek puszta létezésén kívül mást nem is tartottak meg az eredeti filmből.

Az új filmtekercsek csak giccses hülyeségek (gyilkosság aligátorral...), próbálva rájátszani a halálesetek egyediségére és bizarrságára, de ezzel kidobták azt a pontját a koncepciónak, hogy a gyilkosságoknak elég könnyűnek kell lenni ahhoz, hogy egy gyerek is megcsinálja. Az is erőltetett volt, ahogy bemutatták, hogyan készülnek a filmtekercsek, de ahogy a kis operatőr élveteg vigyorral ügyetlenkedett a kamerával a kukoricásban, inkább ne tették volna; különösen azért nem, mert a légből kapott démoni megszállást is jobban bevette a gyomrom, mint ezt a dacoskodást a "tagsággal" kapcsolatban. És hogy milyen "tagság"? Hát az, amivel együtt repült a kukába a filmnézések feszültsége is, mert ha van valami, aminek a produkálására ez a béna ifjúsági szellem-filmklub képtelen, az a feszültség. Bughuul legendája valami nevetséges módon gyerekeknek szóló beavatási szertartássá degradálódott, amin tovább ront a kölykök feltűnésének és eltűnésének röhejessége, ahogy köddé foszlanak fényes nappal az udvaron is, és amikor félelmetesnek kéne lenniük, akkor is csak olyanok, mintha csak csibészkednének. Ezután meg már felesleges is részleteznem az olyan csicsákat, mint a norvég rádiós anekdotát (a finálé "folytatjuk"-ján kívül semmi szerepe), és azt a full értelmetlen dolgot, hogy a tekercsekhez ezúttal aláfestésnek egy régi gramofon is jár, mint egy némafilmnél.

Az első rész legalább különleges volt, még ha ez az egyéniség nem is jött be maradéktalanul. A folytatás már az sem.

4/10


Voltak már jobb halloweeni moziélményeim is   .
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3421
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Re: R2-D2 írásai 2.0   Hétf. Okt. 31, 2016 9:27 pm

Niwrok írta:

Sinister

5,5/10


Sinister 2 - Az átkozott ház


Az első rész legalább különleges volt, még ha ez az egyéniség nem is jött be maradéktalanul. A folytatás már az sem.

4/10


Voltak már jobb halloweeni moziélményeim is   .
.

Sajnálom, de igazából nem lep meg... nem tetszhet mindig minden egyformán. Sebaj, lesz még olyan is... peace
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2268
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: The Accountant / A könyvelő   Kedd. Nov. 01, 2016 12:10 am

R2-D2 írta:

A könyvelő

Átlagembernek ez minden bizonnyal felettébb megterhelő lenne, de Wolffnak van egy nagy előnye a többiekkel szemben: ő különleges. Ezt legalábbis többször hangsúlyozzák az e tekintetben nem kevés PR ízt hordozó moziban: a történet szerint ő egy magasan funkcionáló autista. De hogy a dolog ne legyen ennyire egyszerű, ő nem olyan látványosan beteg, mint ahogy Raymond volt, ő teljesen beilleszkedett a társadalomban, néhány apró kellemetlenséget kell csupán magán elvégezni naponta és már teljesen humán kompetens is. Azt egészen azért nem teljesen értettem, mi célt is szolgál az egész procedúra, vélhetően egy igazi autistának eszébe sem jut a lábát sodrófával dörzsölni, de fogadjuk el, hogy Wolff ettől érzete biztonságban magát… hmm... tekintsük egyfajta perverziónak.

Wolff pedig – meglehetősen sablonos filmes szerkezetet követve – természetesen a lány védelmére kel, aki természetesen közel kerül hozzá, s aki természetesen megtudja a férfi nagy titkát. Annak ellenére, hogy ez roppant kiszámítható szál, mégis ez volt az egészben a kevésbé fájó: a filmbe beépített flashbackek remekül egészítik ki, árnyalják az autista, visszahúzódó férfi jellemét és kettejük kapcsolatát. Sőt, azt a csapdát is sikeresen elkerülik az írók, hogy az eddig vérprofi és legyőzhetetlen főhőst túlságosan elgyengíti és sebezhetővé teszi a nő a moziban – a betegség remek kibúvó ez alól. Sokkal jobban bosszantott két másik szál, amik viszont sokszor minden józan észt nélkülöztek (még azon felül is, hogy kicsoda, micsoda is ez a Wolff): mindkettő egy roppant béna meglepetéssel, csavarral operál – az egyik azonban idejekorán kiszámítható, a másik meg egy zavaros katyvasz egy öregedő karmester   Wink  körül.

75%


Na, ilyen rövid időt sem nagyon kellett várni mostanában, hogy valamit nagyjából ugyanúgy lássunk  Smile .

Nem volt ez rossz film, leginkább azért, mert Wolff karakterét jól megcsinálták, ahogy az akciójelenetek is bejöttek (részben a John Wick utóíz miatt  Smile ). Én el tudtam hinni, hogy lehet ilyen; az autistákra tudtommal jellemző koncentráció (aminek a megzavarása okozza az enyhébb esetekben a dührohamokat) indokolhatja a pontosságot, a kényszerességig fokozódó elhivatottságot, amihez akár hozzá is jöhetett az apja által belevert közelharc és a fegyverhasználat (itt jegyezném meg, hogy a láb sodrófázása nem biztonságérzet, de még csak nem is autista perverzió   nono , hanem a legtöbb keleti harcművészetben fontos edzőgyakorlat az amúgy igen sérülékeny sípcsontok erősítésére és a fájdalomérzet csökkentésére... hogy utána be tudjon térdelni egy szélvédőt, ha úgy hozza a szükség... ami mellett a strobi és a zaj is leginkább edzésnek tűnt). Wolff még egy elég enyhe eset az én megítélésem szerint: csak akkor kapott rohamot, ha valamit nem tudott befejezni, attól nem, ha összeértek a különböző ételek (zavarta, de azt képes volt magától korrigálni).

De túl sokfélét akartak vele csináltatni, túl sok stílusban, túl sok szálon, aminek egy része nem is kapcsolódik a fő cselekményhez. Elsőre például csak azt néztem, hogy a film fele eltelt, és többet tudtam meg a Wolffra vadászó ürgéről, mint Wolffról; úgy mutogatták, hogy hogyan dolgozik, mintha legalábbis lenne ennek szerepe. De az öreg adónyomozó szála még ennél is rosszabb volt (bármennyire bírom J.K. Simmonst), az ugyanis csak azért van, hogy legyen, aki narrátorként elmeséli Wolff múltját, ami nem fért bele a flashbackekbe. Ehhez képest még a bénácska romantikus szál volt a kevésbé rossz, pedig nekem néha a csaj kínosabb volt, mint Wolff a visszafogott szociális képességeivel. Ezektől annyira csapongó lett a film, ami már az amúgy sem acélos koncentrációmat is kikezdte.

Spoiler:
 


Sorozatpilotnak lenne jó igazán, hogy később a levegőben lógó szálak is bekapcsolódjanak a sztoriba, de mert nem az, így...

6,5/10

U.i.: A konyhalány legalább annyira nem keverendő a sous-cheffel, mint az adatrögzítő a könyvelővel, az adószakértő-könyvvizsgálóval meg főleg   tongue .
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3421
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Re: R2-D2 írásai 2.0   Kedd. Nov. 01, 2016 2:12 pm

R2-D2 írta:


Warcraft: A kezdetek

Talán kicsit jobban szeretem  a fantasyt, talán csak jobb hnagulaban talált meg, talán az előzetes ismeretek hiánya miatt, de a teljesen nyilvánvaló hibái ellenére én elvoltam vele.

75%


El bizony... sőt, másodszorra még jobban el. Így, hogy már nem vesztem el annyira az egészben, sokkal jobban élveztem a mozit. A gólemes részt leszámítva más nem nagyon fájt, a film továbbra is egy roppant látványos, szórakoztató fantasy, semmi több. Talán, ha nem Durotannal és az orkokkal kellene (vagy is kellene) azonosulnunk, talán ha jobban az emberi vonalra feküdtek volna rá, könnyeb lenne - bár akkor meg lehet, a játék feelingje sérülne. Nem tudom..

Ami viszont érdekes, a BD extrái között van egy 55 perces képregény, ami Medivh őrzővé válását, az első FEL élményét meséli el, amiben a trollok megtámadják Viharváradot és meghal a király. Nagyon jó az összes extra, tényleg informativ, de ez a 55 perc egy különleges(en jó) prequel a filmhez. Ja, meg milyen állat, hgy a Madame Tussaudban van Warcraft terem... Shocked


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: R2-D2 írásai 2.0   

Vissza az elejére Go down
 
R2-D2 írásai 2.0
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
64 / 66 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 33 ... 63, 64, 65, 66  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: