Filmfórum
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
KezdőlapGalleryLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 R2-D2 írásai 2.0

Go down 
+7
Niwrok
cs-robert
Remo
arzo
Mr. White
tchabee
Weide
11 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 32 ... 60, 61, 62 ... 67  Next
SzerzőÜzenet
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 Empty
TémanyitásTárgy: Ameddig a lábam bírja   R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 EmptySzer. Szept. 14, 2016 12:42 pm

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 S8dz4cl




Ameddig a lábam bírja





A 2002-es évben a kisebb filmfesztiválokon feltűnt egy maratoni hosszúságú német film, egy So weit die Füße tragen címre hallgató háborús dráma. A film megtörtént esetet dolgoz fel, amiben egy német katona, Clemens Forell megszökik egy Dezsnyev-foki munkatáborból, a Szovjetúnió távoli, északi sarkkörön túli részéről, Alaszka tőszomszédságából, hogy több éves és több ezer kilométeres út megtételével hazajusson a családjához Németországba. Maga a film egy könyvadaptáció, Josef Martin Bauer 1955-ben megjelent könyve Cornelius Rost valódi történetén alapszik, aki a „Clemens Forell” álnevet használta, hogy elkerülje a KGB megtorlását. Állítólag a film sokkal inkább követi a könyv eseményeit, mint az 1959-es német minisorozat – bár erről hiteles információval nem tudok szolgálni, tekintve ezt nem láttam – mindenesetre érdekes, hogy megint van minisorozat egy film mögött.


Annak ellenére, hogy jó néhány díjat is nyert, jómagam megint egyáltalán nem is hallottam az egészről, annak ellenére, hogy a Best anno megjelentette lemezen. Ahogy a múltkori – és hasonló fogadtatású – holland Téli háború esetén, ezúttal is baráti ajánló kellett hozzá, hogy látókörömbe kerüljön a film… hogy aztán hónapokig várjon sorára a merevlemezen. Ugyanis… 158 perces filmre nem ül le csak úgy az ember, 158 perces filmre idő kell – no meg hangulat. Ráadásul – amennyit belenéztem a minősége miatt – zömében hóban botorkáló faszit csíptem el állandóan: a szibériai tél lakásba költöztetéséhez végül is tegnapelőtt este volt kedvem. Nos, azt nem bántam meg, hogy megnéztem, de óvatosságom és idegenedésem nem volt alaptalan: ez még így is kemény próbatétel volt, hogy rá voltam hangolódva. A „csodás” szovjet táj, a szibériai tél, no meg Clemens magánya két és háromnegyed órán át… hogy is mondjam, kicsit deprimáló. Ezzel pedig azt hiszem megfogalmaztam a legsúlyosabb kritikámat is a mozival kapcsolatban, az, hogy túlságosan hosszú. Ráadásul úgy hosszú, hogy még így is néha jócskán érezni lyukat magában a történetben, még ennyi játékidő ellenére is érezni azt, hogy néha bizony csak ide-oda hopponálnak a szereplők…

Az első képeken 1944-ben járunk, ahol egy német tiszt búcsúzik terhes feleségétől és kislányától – indul a frontra, de fogalma sincs, mi vár rá. Érdekes kicsit belegondolni – így, ennyi idő távlatából – mit is gondolhatott, hova is mehetett, milyen alapon gondolhatta, hogy karácsonyra otthon lesz… persze, utólag ismerve a történelmet, könnyű nekünk. Aztán a következő képeken már 1945-ben járunk, ahol a nyitányban megismert fiatal német tisztet 25 év kényszermunkára ítéli egy lakótelepi szobára hasonlító helyiségben berendezett szovjet bíróságra emlékeztető tárgy (szervezet). Itt jegyzem meg, hogy ez volt az első (de nem az utolsó) alkalom, hogy kicsit erős volt a TV-film íz, talán túlságosan minimalistára vették a mozi hangulatát és képeit. Viszont ha már az előbb megálltunk a történelem sodrán elmélkedni 1944 kapcsán, itt ugyanazt megtehetjük: nekem legalábbis eszembe jutott, mennyire is brutális, értelmetlen és kegyetlen világ volt ez, amiben emberek millióit küldtek munkatáborokba és erről akkor mennyire is keveset tudhatott a világ. A következő szekvenciában egy emberekkel (német hadifoglyokkal) megpakolt vonat robog a téli szovjet tájon, amiben főhősünk mellett számos másik „elítélt” próbál túlélni – az egész mozi talán legmegrázóbb, legmegdöbbentőbb képsoraiban kiváló bepillantást nyerhetünk, mi is várt azokra a szerencsétlenekre, akiket a gulágokra vittek. Clemensék épp a Szovjetunió tán legtávolabbi táborába utaznak, elképesztő körülmények között: kaja, ital minimális, a vonatban a fűtést a fejenként kapott négy tűzifa hivatott biztosítani. Számomra minden korábbi infóm ellenére kegyetlenek voltak ezek a képsorok, sosem gondoltam bele eddig igazán, mit is jelentett Szibériába gulágra kerülni, hogy valahogy el is kellett oda jutni, ez az egész annyira idegen és távoli a mai civilizációtól, hogy nézni is rossz volt. Ráadásul, talán pont a hideg miatt, nekem eszembe jutott erről az őrült hóról a magyar hadseregek Don kanyarbeli pusztulása, az egész II VH embertelen értelmetlensége.

Ezen út után viszont maga a tábor icipicit haloványabb. Nem rossz a bemutatás, kicsit bekukucskálunk a kényszermunka mindennapjaiba is, de a filmkészítők érezhetően nem az itteni drámára hegyezték ki a filmet. Annak ellenére, hogy meglehetősen későn történik meg maga a szökés, valahol hiányérzetem volt a tábor mindennapjaival kapcsolatban - Clemens (Bernhard Bettermann) hamar konfliktusba kerül a tábor vezetőjével, Kamanyev főhadnaggyal (Anatolij Kotenyov), a játékidő jó része pedig kettejük „rivalizálására” megy el. Rengeteg ilyen filmet láttunk már, nekem valamiért a Híd a Kwai folyón ugrott be elsőre, de sok másik börtönös filmben is feltűnik ez a hasonló őr-rab viszony, amiben az őr a rab megszállottja lesz, és utolsó leheletéig üldözi tulajdonképp saját másik énjét ( Smile , Szökés sorozat). Csak itt kicsit meg van bolondítva a történet a dicső szovjet karhatalom vigyázó szigorával – amiben a rendelkezésedre bocsájtott börtönből megszökött rab saját kudarcod, s ha az elvtársak nem szeretnek, akár az ólomérces csille másik oldalán találhatod magad. Jobb esetben…

A film második, jóval több, mint feléről nem igazán akarok bővebbet elárulni, a lényeg ugyebár az, hogy Clemens milyen úton próbál hazajutni családjához. Az útnak vannak egészen jó és érdekes szakaszai, eseményei, a német férfi rengeteg néppel találkozik útja során – van, akik segítenek neki, viszont természetesen olyan is van, aki ártani fog. Alapból sem egyszerű ez a séta, de a három tél, no meg a szovjet titkosszolgálat rendesen megnehezíti a dolgát – tekintve, hogy mi utólag tudjuk, milyen jól kiépített is volt az abban az időben, hatványozottan értékeli az ember a német katona tetteit. Jó, azt olvastam, az író már az 55-ös műben is alaposan felturbózta az eseményeket, így Clemens elbeszélései vélhetően erősen túlzóak – ám ez a filmen nem érződik. Egyszerűen a hosszú út oly kevés állomásán időzünk csupán, hogy ennél jóval több (fiktív vagy igaz) történetet is elbírt volna a film. Ami történetek egyébként nekem teljesen hitelesnek tűntek, máshol is dicsérik, de én is kiemelem a film valószerűségét – mind a korrajz, mind a háttér, mind pedig a megtörténtek lehetségességét tekintve. A TV-film íz néha ugyan megmaradt, néha talán picit sok volt a szürreális látomásokból (mondjuk, érthető, egy félig fagyott, magányos ember agya, ellenséges környezetben nem teljesen működik tisztán), de ennek ellenére az út kifejezetten érdekes és jó. Nem azért érzem hosszúnak a filmet, mert unalmas lenne, amit láttam, inkább maga az alapanyag tűnik kezelhetetlenül soknak, tényleg sokkal inkább TV sorozatra valónak.  Viszont, ha ezt meg még jobban megvágják – mondjuk két óra alá – akkor meg még kevesebb dolog fért volna bele. Ha már úgy döntött a direktor, hogy Clemens ilyen későn szökik meg, akkor tényleg nehéz lett volna magát az utat ennél rövidebbre faragni – ezzel viszont marad a kettősség: egyszerre hosszú és rövid a film – időtartalmilag hosszú és talán mégsem fér bele minden, ami kellene.

Miután eddig nem árultam el, hogy Clemens hazajut-e, vagy sem, most már nem is fogom – az biztos, elég nagy utat tesz meg a tábortól. A hó sivataggá változik és a film végére egy tök jó kis érzelmes jelenet is bekerül – legalábbis egy aprócska könnycsepp is belefér. Ha ez egy amerikai mozi lenne, biztos minden sokkal nagyobb csinnadrattával történne – itt amolyan kis szolid, visszafogott a finálé. Egyébként is érezni némileg a kisebb költségvetést a filmen – amit korábban TV film ízként fogalmaztam meg -, ez nem egy szuperprodukció, viszont valahol pont ezért van meg az a különleges európai varázsa. A színészek nagyon jók, a helyszínek, a korrajz kiváló, a jelenetek alatt beugró történelemórás emlékek, gondolatok pedig jó kis kiegészítői a sztorinak. Ami sztori egyébként önmaga hitehetetlenségében lenyűgöző – akármennyire is ki van színezve, egy német katona tényleg megszökött onnan, ez pedig önmagában egy csoda. S még egy apróság: először azt hittem, csak az általam látott kópia a hibás, de aztán utánajártam: az orosz szöveg sokszor direkt nem volt feliratozva, Hardy Martins rendező ezzel próbálta érzékeltetni a német katonák elszigeteltségét. Sajnos neten egyetlen kópia van elérhető, gondolom, valami TV felvétel – pedig lehet, ha eredeti, német hanggal látom, magasabbra kúszott volna a végső pontszám.

És ha ezekből nem jött le semmi mankó a filmmel kapcsolatban (remélem, nem így van), akkor az A visszatérő, a Colin Farell féle Út a szabadságba, a már említett Híd a Kwai folyón, meg pici Pillangó keveréke az egész. Ugyanakkor nem siettetek senkit, hogy nézze meg, mert két óra 38 perc tényleg súlyos ár érte, de egyszer, mondjuk egy esős szombaton lehet vele tenni egy próbát.




75%




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Május 27, 2019 5:59 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 EmptySzer. Szept. 14, 2016 8:59 pm

R2-D2 írta:

Ameddig a lábam bírja

Annak ellenére, hogy jó néhány díjat is nyert, jómagam megint egyáltalán nem is hallottam az egészről, annak ellenére, hogy a Best anno megjelentette lemezen. Ahogy a múltkori – és hasonló fogadtatású – holland Téli háború esetén, ezúttal is baráti ajánló kellett hozzá, hogy látókörömbe kerüljön a film… hogy aztán hónapokig várjon sorára a merevlemezen. Ugyanis… 158 perces filmre nem ül le csak úgy az ember, 158 perces filmre idő kell – no meg hangulat. Ráadásul – amennyit belenéztem a minősége miatt – zömében hóban botorkáló faszit csíptem el állandóan: a szibériai tél lakásba költöztetéséhez végül is tegnapelőtt este volt kedvem. Nos, azt nem bántam meg, hogy megnéztem, de óvatosságom és idegenedésem nem volt alaptalan: ez még így is kemény próbatétel volt, hogy rá voltam hangolódva. A „csodás” szovjet táj, a szibériai tél, no meg Clemens magánya két és háromnegyed órán át… hogy is mondjam, kicsit deprimáló. Ezzel pedig azt hiszem megfogalmaztam a legsúlyosabb kritikámat is a mozival kapcsolatban, az, hogy túlságosan hosszú. Ráadásul úgy hosszú, hogy még így is néha jócskán érezni lyukat magában a történetben, még ennyi játékidő ellenére is érezni azt, hogy néha bizony csak ide-oda hopponálnak a szereplők…

Ugyanakkor nem siettetek senkit, hogy nézze meg, mert két óra 38 perc tényleg súlyos ár érte, de egyszer, mondjuk egy esős szombaton lehet vele tenni egy próbát.

75%


A címét biztosan hallattam ennek a filmnek, talán éppen a DVD-megjelenés kapcsán.

Jó, akkor elteszem valamelyik esős szombat délutánra Smile .
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 Empty
TémanyitásTárgy: Tarzan legedája   R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 EmptySzomb. Szept. 17, 2016 1:08 pm

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 WuUsYvL




Tarzan legedája




Ahogy a múltkori pár soros értékelésemben említettem, engem a dzsungelben felnevelt kisfiúk története közül a Maugli-féle kötött le mindig is kevésbé – vele ellentétben viszont valahogy a Tarzan történethez gyerekkorom óta vonzódom. Ez irányú érzelmemet pedig a dicső szocializmusban átélt Johnny Weismüller filmek alapozták meg, bármilyen fura, a nyolcvanas évek elején ezek a 30-as, 40-es években készült őserdei kalandfilmek itt, a Vasfüggönyön innen kifejezetten frissnek, izgalmasnak és látványosnak számítottak… hja... a fekete-fehér TV-n meg úgyis mindegy volt, milyen színű a kópia. Az iskolákban a Mókus őrs mellett talán a Tarzan őrs volt még menő, egy kis úttörő pedig a társaival hétvégente a szomszéd családi ház építkezésén, és az akkori gázvezeték építés árkaiban játszott tarzanost, kiabáva azt a megunhatatlan üvöltést. Sőt, ez a kis úttörő az egyik alkalommal az épülő ház padlásáról kilógatott kötélen próbált lemászni, de mivel kötelet mászni nem tudott, két kézzel markolva a vastag kötelet lecsúszott rajta. El is égett mindkét kezem…

Szóval Maugli és a farkasok helyett sokkal inkább Tarzan és a majmok – a Tarzan legendájára már a moziba is terveztem elmenni, de akkor úgy alakultak a dolgaim, hogy aztán nem jutott rá idő. Igazán sajnálom, mert ez megint csak megérdemelte volna tőlem a nagyvásznat is - az, hogy ez a téma egy újszerű megközelítése, egyáltalán nem zavart, a magam részéről remekül elvoltam a Drakula, Robin Hood és a Frankenstein átiratokkal is. Ráadásul messze nem annyira szentségtörően van megbolygatva ez az egész, mint ahogy vártam/gondoltam/olvastam – nekem pl. a belga szál, Leon Rommal, az egész sztori történelemmel körbebástyázott változata kifejezetten tetszett. Már az első képsorok elégedett csettintést váltottak ki belőlem, tetszett, hogy elhelyezi a sztorit egy jól behatárolható korban és helyszínen, (1891, Kongó): Leopold belga király leghűbb szolgálóját, Leon Romot (Christoph Waltz) küldi a legendás gyémánt lelőhely felderítésére a gyarmatába. Az eladósodott királynak nem sok ideje maradt, nyakig ül az adósságban, ráadásul az ország rendjének biztosítására (értsd leigázása) mielőbb szüksége van némi készpénzre, gyémántra. Rom annak ellenére nehézségekbe ütközik, hogy a makulátlan fehér öltönye alatt egy kimondottan jól képzett és harcias férfi rejtőzik (érdemes megfigyelni már az elején a kezén lévő „fegyvert”)  – alkuja aztán lehetőséget nyújt neki minden probléma megoldására. Meg ugye filmünk létrejöttére…

No de hol van Tarzan?  Az ő története sem a dzsungelben kezdődik, hanem Londonban, ahol egy John Clayton nevű angol nemest próbálnak rávenni arra, hogy térjen vissza korábbi otthonába, Kongóba. A film nem árul zsákbamacskát, rögtön kiderül, hogy ez  Clayton nevű faszi maga Tarzan, a majmok ura (Alexander Skarsgård), aki viszont vonakodik oda visszamenni – ha már egyszer ugye civilizálódott. Egészen remek és bátor ötlettel tehát a korai Tarzan filmek végébe/utóéletébe csöppenünk bele, mikor a vadember már jó ideje Európában él – lehetőséget biztosítva ezzel megint csak némi kiváló korrajzú szcénának a századfordulóból. Clayton csak az amerikai diplomata, George Washington Williams (Samuel L. Jackson) unszolására, egy másik nagyszerű és nagy ívű történelmi esemény képbe úsztatása miatt vállalkozik az útra – ez a karakter is sokkal több és fontosabb a történetünkben, mind az elsőre látszik… ráadásul valós személy alapján kreálták. Az egész koncepció engem roppantul emlékeztet pl. a Black Sails felépítéséhez: fogd a kiválasztott kitalált figurákat, és tedd bele egy valós korba, valós szereplők közé – sokkal hihetőbb és hitelesebb lesz mindaz, ami történni fog. S ha már figurákat: igen, ha Tarzan, akkor Jane is van (Margot Robbie – alias Harley Quinn), aki talán sokkal jobban vágyik vissza a dzsungelbe, mint megszelídült férje. Így kelnek hát ők útra hárman, vissza vadonba, vissza a világba, ahol Tarzan felnőtt, ahol az állatok értik és tisztelik őt (és fordítva), ahol a kis faluban hatalmas szeretettel fogadják az immár nyolc éve lelépett majomembert és társát.

Eddigi írásom alapján felvetődhet a kérdés, hogy ez akkor mitől is Tarzan film, mikor sokkal inkább egy századvégi gyarmatosítós, történelmi kalandfilmnek tűnik – nos, nem kevésbé remekbeszabott módon a múlt Tarzan és Jane emlékeiben elevenedik meg. Nagyjából megkapjuk az elárvult csöppség történetét, hogy vette védelmébe egy nőstény gorilla, hogyan nőtt fel a majmok között, s hogyan is találkozott azzal a bizonyos Jane-nel. De mint írtam, csak nagyjából kapjuk meg, ugyanis ennek a filmnek egyáltalán nem az a célja és feladata, hogy a múltat kivesézzük: nekem nagyon szimpatikus volt ez a hozzáállás. A régi, klasszikus mozikat békén hagyva, az abban megtörténteket nem bolygatva csupán annyit vesznek elő az állatok között felnőtt kisfiú történetéből, amennyit ehhez a konkrét karakterhez kell. Itt nincs krokodillal birkózó Tarzan (valahogy azt a régi jelenetet sose feledem), itt csak annyi eredettörténet van, ami ahhoz kell, hogy az a néző is értse az egészet, aki életében először hall erről a hősről. Nekem tetszett ez az irány, nekem tetszett ez a frissítés és modernizálás, amit David Yates (Potter-univerzum, ugyebár) véghezvitt: az egész filmről süt a 2000-es évek hangulata, stílusa, megfelel a kor és a mai közönség igényeinek – mégsem éreztem rajta azt az idiótaságot, ami jelenleg sugárzik az álomgyár termékeiből. Sőt, nem egyszer tiszteletet éreztem a régi filmek irányában, akár olyan áron is, hogy ez a mozi képes volt néha saját magát ironikusan szembehelyezni a múlttal.

Az egész mozi fő szála, fő csapása tehátnem az, hogyan is lett a kisfiúból az állatok ura, hanem hogy a félig meddig elpuhult, civilizálódott Tarzan hogyan száll szembe a rabszolgákat gyűjtő, Kongót leigázni készülő, s nem mellesleg Jane-t is elrabló Leon Rommal (Christoph Waltz újabb antagonista szerepe).  Romon kívül – az időközben őt árulónak tartó gorillatestvér mellett – Tarzanra egy régi ellensége is vár a vadonban, a bennszülött Mbonga törzsfőnök (Djimon Hounsou – remek karakterszínész, sok moziban láttuk már), akivel szintén elkerülhetetlennek tűnik az összecsapása. Talán egyébként kettejük párharcának kimenetele lett számomra a legsablonosabb az egészben – maga a bunyó viszont kifejezetten jól megkoreografált, élvezetes akciószcéna lett. Ahogy egyébként az akciójelenetek nagy része is az: ha azt elfogadjuk (elvégre Tarzan filmet nézünk), hogy a szereplők fákról lelógó indákon közlekednek, nem sok minden lóg ki a sorból – talán csak a vonatot elfoglalós (Amerika Kapitány) és a finálé városösszedöntős része. Mert igen: a Tarzan legendája azért csak igyekszik modern is lenni a sok-sok apró finomság mellett, a finálé olyan tipikusan hollywoodi blockbuster ízű. Jó nagy, látványos akciójelenet, megspékelve egy valagnyi állattal – viszont még ebben is van olyan kis pikánsan tarzanos feeling, ami nagyon tetszett. A filmben többször elhangzó párzási hívásnak is lesz értelme, ahogy Rom karékének is újfent, de GWW is megint hozza a formáját.

Apropó, azt mindenképp meg kell említsem, hogy a Tarzan legendáját szinte az első percektől átszövi valami különleges, szórakoztató feeling. Ez többnyire Samuel L. Jackson karakterén keresztül nyilvánul meg (a golyónyaláson percekig mosolyogtam), de néha az állatok vagy a bennszülöttek is produkálnak vicces jeleneteket. Annak kifejezetten örülök, hogy Tarzanból Londonban sem csináltak bohócot – pedig megtehették volna -, s annak is, hogy az ominózus üvöltést sem derogálták le: mert igen, a Kashyyyk után itt is újból felhangzik a vásznon/moziban a Tarzan-üvöltés. Csak most nem egy vuki szájából. A széles nagyközönség számára látható felszín, a blockbuster kéreg alatt a történelmi háttér, a világot akkoriban mozgató gyarmatosítás kritikája legalább olyan fontos, de számomra a legérdekesebb kijelentés mégiscsak GWW szájából hangzik el az indiánokkal kapcsolatban. Teljesen meglepett, nem ettől a filmtől és ettől a rendezőtől vártam ezt a kijelentést.

Miután összességében elégedett voltam a mozival, nem is nagyon akarok annak negatívumaival foglalkozni. Ahogy olvashattátok, történettel, karakterekkel, színészekkel az égvilágon semmi bajom nincs, egyedül talán a mozi technikai megvalósítására húzhatom a számat. A filmre költött 180 millió USD nem kevés, mégis, azt kell mondjam, jó néhány jelenetben még foglakozhattak volna az utómunkával. Mind az állatok, mind a dzsungel megjelenítésében vannak hiányosságok: a remek hangulatból néha kizökkent a nagyvonalú CGI. Az állatok néha zseniálisan részletgazdagok és életszerűek, néha meg bizony csóválja a fejét az ember, amikor egy majomra néz. De ide tartozik pl. a finálé is, a tengerparti várossal – az is úgy van csak megcsinálva, hogy gyors jelenet, jó lesz ide bármi is. Ez a gyorsaság kontra minőség leginkább még az őserdei képeknél érhető tetten, ott éreztem azt néha, hogy a jelenet intenzitása, színezése, vágása csupán azt a célt szolgálja, hogy a bizony gyengébb CGI-t elfedje. Ezt leszámítva teljesen élvezhető – megkockáztatom, JÓ – a film, a nemzetközi bevételi és kritikai trendekkel szemben nekem megint csak ez tetszett jobban a Dzsungel könyvénél.





80%




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Május 27, 2019 6:00 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 Empty
TémanyitásTárgy: Snowden   R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 EmptyVas. Szept. 18, 2016 1:45 am

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 QsWwyW9




Snowden




Alig fél éve, hogy Niwrok írt egy bizonyos Citizenfour című dokumentumfilmről, egy bizonyos Laura Poitras munkájáról, amiben Snowden ama bizonyos nyilvánosság felé fordul ama bizonyos hongkongi hotelben. Kicsit sajnálom restségemet, meg kellett volna néznem még a mai mozizás előtt ezt a dokut – na nem azért, mert anélkül élvezhetetlen lenne Oliver Stone új filmje, hanem mert akkor a kósza emlékeimnél többre hagyatkozhattam volna a fiatal amerikai adattolvaj ügyében. De ami késik, nem múlik, hamarosan pótlom is, kíváncsi vagyok, mennyire kerülnek esetleg más megvilágításba az események, mennyire javul mondjuk értékítéletem ezen filmmel kapcsolatban. Persze, lehet úgy is nézni, boldogok a lelki szegények, lehet úgy is nézni, hogy sokszor (mint pl. jelen esetben is) a tudatlanság előny: az ember totál szűzen merülhet el Edward Snowden történetében. Jó, azt azért nem árt tudni, ki is ő és mit is csinált 2013-ban…

A film magával az ominózus interjúval kezdődik, amiben Edward Snowden (Joseph Gordon-Levitt, egyébként zseniális) két, általa megkeresett embernek átadja azokat az információkat, amik lerántják a leplet az USA megfigyelési rendszeréről. Laura Poitras (Melissa „Wayward Pines Pam” Leo), a sikeres és megbízható dokumentumfilmes és Glenn Greenwald (Zachary „Mr. Spock” Quinto) a The Guardian újságírója az a két első kiválasztott, aki először kerül közvetlenül kapcsolatba Snowdennel és az aktákkal – egy bizonyos Ewen McAskill (Tom Wilkinson) nevű idősödő újságíró csak kicsit később csatlakozik hozzájuk. Ők hárman készítik gyakorlatilag a Citizenfourt – esetünkben ők hárman (plusz ugye Snowden) alkotják a mozi kereteit. A Snowden így 2013 júniusában kezdődik, a tényleges események pedig a főszereplő elbeszéléseiben elevenednek meg: hogyan lett a hazafiból tulajdonképp áruló, vagy ha úgy tetszik, anarchista.

Most nem akarok végigmenni a srác élettörténetén, hisz akit érdekel, simán találhat róla adatokat a neten. Sokkal fontosabb talán az, hogy ebben a moziban a rendezőnek hogy sikerül mindezt élvezhetően vászonra vinni – pontosabban lehet-e egy képességében talán átlag feletti, de tulajdonképp tök unalmas életű és gondolkodású fiatalemberről izgalmas filmet csinálni? Egy olyan korban, olyan röviddel a megfilmesítendő esemény után, amikor ragaszkodni kell a tényekhez, amikor nincs lehetősége az alkotónak több évszázad távlatából finomítani, drámaiabbá tenni a történetet? A válasz: nem. Bármennyire is zseniális rendező (volt) Oliver Stone, bármennyire is nem idegen tőle a hasonló életrajzi ihletettségű alkotás, Edward Snowden élete egyszerűen nem rejt annyit, amivel két és negyed órát érdekesen és izgalmasan meg lehet tölteni. Nem az első és nem is az utolsó eset, mikor azon bukik meg egy film – oké, jelen esetben veszít értékéből – hogy egyszerűen a feldolgozandó életmű túlságosan hétköznapias, túlságosan érdektelen: itt ugyebár az igazi ütőkártyák, amiket ki lehetett volna játszani a filmben, azok azok a titkos munkák lettek volna, amiken Snowden a kilenc évében dolgozott. Részletesen kibontva, neveket, személyeket illesztve a tettek mögé: egy próbálkozás volt csak, az arab orvosos buli, az viszont nekem nem nagyon jött be. Kusza volt, ki mit is akar és hogyan, ráadásul főhősünk ott is csak sodródik az árral…

A Snowden így viszont eléggé… hogy is mondjam… lapos marad. Érdekes, érdekes témát feszengető, fontos – de nem jó film. Túl sokszor törik meg a lendülete, a hiányzó réseket a rendező a párkapcsolati szál felturbózásával, illetve saját politikai nézeteinek beültetésével próbálja betömni. Utóbbira majd külön kitérek, ez volt számomra az izgalmasabb és érdekesebb, szemben a srác feleségével eltöltött idejével. Jó kockához hűen Snowden is társkereső oldalon ismerkedik meg egy bizonyos Lindsay Mills nevű lánnyal (Shailene „Tris” Woodley), aki aztán élete párja lesz, nekem viszont – anélkül, hogy a valódi Lindsayt ismerném és meg akarnám bántani – ez a csaj és ez a románc nagyon nem jött be. Én úgy éreztem, a kémia nem igazán működött a két színész között, Woodley majdnem hogy bénán játszotta a feleséget, a szinkronja szerintem kifejezetten gáz lett – de a forgatókönyvírók is meglehetősen üres és semmitmondó dialógusokkal töltötték fel kettejük kapcsolatát. Szerintem semmi fontos és fajsúlyos szerepe nem volt sem a moziban, sem Snowden életútjában, kifejezetten úgy éreztem, csak időhúzás miatt vannak közös jeleneti a főszereplővel… ráadásul egy idő után maga a kapcsolatuk is valószerűtlenné vált számomra. Először, mikor a lány képbe került a fényképezőgépével, megmondom őszintén azt hittem, valami jó kis kémes vonalat húznak fel rá, jól bepalizza a srácot – de az élet ezek szerint unalmasabb.

Lindsay karaktere számomra akkor volt érdekes, mikor a politikáról, az ország vezetéséről, az amerikai kormányról alkotott véleményeket hangoztatta. Ez is lehetett volna ugyan sokkal erősebb, sokkal anarchistább és lázadóbb (mondjuk egy petíció aláírásánál több), de vélhetően a valódi feleség személye nem engedett meg többet. Így is a nyakamat teszem rá, hogy a rendező szócsöveként is funkcionált Lindsay – legalábbis a tekintetben, hogy Oliver Stone köztudomásúan mindenkori kormányellenes… pontosabban én azt éreztem ezen az egészen, hogy a Bush éra mocskai után a rendezőnek (és talán a fél lakosságnak) hatalma remény volt Obama érkezése… ami aztán csúfos kudarc lett. A Snowden többek között arra mindenképp jó volt, hogy bebizonyítsa – és itt megint lehet világviszonylatban általánosítani – hogy egyik oldal semmivel nem jobb a másiknál, a Kártyavárral karöltve, azzal összeolvasva a napnál világosabb, hogy tökmindegy, ki lesz most is az elnök. Azt, hogy a nagy demokráciaexportőr USA mennyi antidemokratikus tettet hajt végre, azt nagyjából eddig is tudtuk – a Snowden akták csupán egy vaskos csokor közülük. Én a magam részéről egyébként Snowdent végtelenül naivnak, jóhiszeműnek, de ugyanakkor álszentnek is tartom: tudhatta volna, hova lép be, akkor már volt wikileaks, akkor már azért sokat lehetett hallani mindenféle megfigyelésekről, lehallgatásokról. Azzal, hogy el raklapnyi adatot ellopott, én inkább a lelkifurdalása enyhítésének érzem, mintsem szigorú elvek mentén mért kötelességtudatnak – legalábbis a filmből ez jött le.

Állítom, ha Oliver Stone kicsit bátrabban nyúlt volna a vágóollóhoz – nem szokott – kifejezetten élvezetes, talán még izgalmas mozit is összehozhatott volna. A film bizonyos szakaszaiban még így is kiváló, a fájl kicsempészése pl. qrva jó, a dróntámadás és annak rezignált tudomásul vétele is az (vs Az élet ára). Nekem a katonai rész is tetszett az elején, meg zseniális az egész hackerfigura felépítése – viszont valahogy a nő képbe hozásával megtört a lendület. Jók voltak a különböző szervezetek különböző vezetői, emberei – Nicolas Cage-en pl. meglepődtem – annak ellenére jók, hogy azért a pozíciók és felelősségük békén volt hagyva. Gondolom Stone is haza akar még menni… A helyszínek is nagyon jók ( tongue , sosem tudjuk leellenőrizni őket), Stone pedig nagyon jól és érdekesen bánik a szűrőzéssel, a képélességgel,kamera beállításokkal. Olyannyira, hogy helyenként akár Tony Scott vagy Michael Mann is ülhetett volna rendezői székben. Joseph Gordon-Levitt pedig bámulatos, állítólag járt Moszkvában Snowdennél, hogy igazán tudja hozni a figurát – az egy dolog, hogy alapból is kicsit hasonlít rá, de borostával, kicsi képzajjal néha meg sem lehetett mondani, hogy nem az igazi van a képernyőn. Az már legyen az én bajom, hogy néhány beállításban a nagykamasz Harry Pottert véltem felfedezni benne, csak varázspálca nem volt nála… csak varázskocka. S ha már humor: az „Itt hagysz Amerikai kapitánnyal?” kérdésen csak egyedül nevetem fel a moziban, de a srác, akire ezt majd mondják, szerintem kiköpött Chris Evans.

Összességében nézhető film a Snowden, de messze nem Oliver Stone legjobbja. Sőt. Fontos, érdekes témát feszeget, egy fontos és bátor (?) ember történetét meséli el, többé-kevésbé érdekes módon ám „hiányzik belőle a düh, a felháborodás, a szenvedély”. Ráadásul… gondoljunk csak bele: mi is változott az elmúlt három évben? Valaki komolyan azt hiszi, hogy az NSA leállt a világméretű megfigyeléssel? Lószart mama… sőt, ezzel a rengeteg eladott okostelefonnal csak növelte a potenciális „ügyfelei” körét – az emberek meg önként mennek a megfigyelési és lehallgatási vágóhídra. De ez már egy külön írást is érdemelne. Mindenesetre én leragasztottam a laptop kameráját – úgysem használom semmire, azt meg senki ne nézze, mit csinálok kritikaírás közben.

Ja, és még valami: ritkán hivatkozok Filmfórumon kívüli írásokra, de azt hiszem, az Origo vonatkozó kritikáját nyugodt szívvel ajánlhatom. Abban benn van minden, ami innen kimaradt – pontosabban remélem tudtam olyat írni, ami abban nincs benn.




70%




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Május 27, 2019 6:01 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 EmptyHétf. Szept. 19, 2016 7:42 pm

R2-D2 írta:

Snowden

Alig fél éve, hogy Niwrok írt egy bizonyos Citizenfour című dokumentumfilmről, egy bizonyos Laura Poitras munkájáról, amiben Snowden ama bizonyos nyilvánosság felé fordul ama bizonyos hongkongi hotelben. Kicsit sajnálom restségemet, meg kellett volna néznem még a mai mozizás előtt ezt a dokut – na nem azért, mert anélkül élvezhetetlen lenne Oliver Stone új filmje, hanem mert akkor a kósza emlékeimnél többre hagyatkozhattam volna a fiatal amerikai adattolvaj ügyében. De ami késik, nem múlik, hamarosan pótlom is, kíváncsi vagyok, mennyire kerülnek esetleg más megvilágításba az események, mennyire javul mondjuk értékítéletem ezen filmmel kapcsolatban. Persze, lehet úgy is nézni, boldogok a lelki szegények, lehet úgy is nézni, hogy sokszor (mint pl. jelen esetben is) a tudatlanság előny: az ember totál szűzen merülhet el Edward Snowden történetében. Jó, azt azért nem árt tudni, ki is ő és mit is csinált 2013-ban…

A film magával az ominózus interjúval kezdődik, amiben Edward Snowden (Joseph Gordon-Levitt, egyébként zseniális) két, általa megkeresett embernek átadja azokat az információkat, amik lerántják a leplet az USA megfigyelési rendszeréről.

Én úgy éreztem, a kémia nem igazán működött a két színész között, Woodley majdnem hogy bénán játszotta a feleséget, a szinkronja szerintem kifejezetten gáz lett – de a forgatókönyvírók is meglehetősen üres és semmitmondó dialógusokkal töltötték fel kettejük kapcsolatát.

70%


Az első dolgot, vagyis hogy milyen a film, azt holnap fogom megtudni, akkor megyek rá bounce .
A másodikat, azaz hogy JGL mennyire remekül alakít, azt már az előzetesből levettem, meg hát amúgy is általában zseniális a srác Smile .
A harmadikat, a szinkront meg nem nagyon terveztem megtudni, és szerencsére nem is kell, a közelben van egy feliratos vetítés yeah .
.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 EmptySzer. Szept. 21, 2016 12:26 am

R2-D2 írta:

Snowden

S ha már humor: az „Itt hagysz Amerikai kapitánnyal?” kérdésen csak egyedül nevetem fel a moziban, de a srác, akire ezt majd mondják, szerintem kiköpött Chris Evans.


Nem tudtam, kire gondolsz, de a "srác" Scott Eastwood, Clint Eastwood fia Smile . Rá azért jobban hasonlít Smile .

R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 219ef5f5de927467e4d097c7ce610683

.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 EmptySzer. Szept. 21, 2016 6:01 pm

Niwrok írta:

Snowden

Nem tudtam, kire gondolsz, de a "srác" Scott Eastwood, Clint Eastwood fia  Smile . Rá azért jobban hasonlít  Smile .


Rá is. Tény. De Amerika Kapitányra is. peace
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 Empty
TémanyitásTárgy: Green Room   R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 EmptySzomb. Szept. 24, 2016 5:19 pm

R2-D2 írta:

Zöld szoba / Green Room

Kezdem egészen kényelmetlenül érezni magamat… nem először fordul már elő velem, hogy az általános köz- és kritikusi vélekedés ellenére valami mozi nekem totál fordítottként sül el, de ez a Zöld szoba szinte minden határon túl megy e tekintetben. Az "év eddigi legjobb filmje", "zseniális túlélőhorror" meg a többi hangzatos címre kikerekedett szemmel tekintek, ez a film számomra egy idegesítő és logikátlan másfél órás trip volt, aminek nagy részében a szereplők totál irracionálisan viselkednek – ráadásul sokszor nem is lehet látni semmit a vágások és a sötétség miatt.

...egy csúnya, csúnya polkorrekt PR fogást érzek itt a punk zene, a bakancsosok és a neonácik összemosásával.

Aztán itt vége is volt a hitelességnek… innentől számomra teljesen életszerűtlen és követhetetlen események sora jön egymás után. Az égvilágon semmi következetességet nem látok abban, ahogy és akikkel ezt tenni akarták – a banda nagy része hazamegy, van néhány piros cipőfűzős ( Rolling Eyes ), akik valamilyen magasabb eszmei szinten állhatnak, mert ők lesznek az ítéletvégrehajtók.

Nem vagyok jobb helyzetben az áldozatok tekintetében sem: először is alapból tök úgy néznek, ki, mint egy rakás szerencsétlenség, aztán ahogy kifutnak, meg vissza, amilyen idegbeteg és teszefosza módon viselkednek… egy kicsit sem tudtam őket megszeretni és megsajnálni. Ez aztán azzal jár, hogy ahogy hullanak majd, tök közömbös lett számomra, kivel mi is történik.

A Green Room ugyanis nem más, mint a saját maga által bezárt zenekar likvidálására tett kísérletek összessége – amiben a zenekar mindent megtesz annak érdekében, hogy szép lassan kinyírják őket, míg a fogvatartók meg mindent megtesznek, hogy minden balul süljön el. Spoiler nélkül nem tudom elmondani, de néha tátott szájjal bámultam a teljesen illogikus viselkedéseket, kitörési kísérletet, mindent. Azt sem értettem, miért és hova lép le mindenki, miért kell a végén egy porszívózó faszit hagyni. Nekem nem volt elég az, hogy a rendező néha valóban remekül bánt a helyszínnel, a kamerával és állítólag a feszültséggel – utóbbit mondjuk alapjaiban kérdőjelezem meg –, mint ahogy az sem elég, hogy néha valóban meglehetősen naturális a film. Bár… ezzel is vitába lehet szállni, ennél a Rambo IV pl. sokkal naturálisabb volt.

65%


Te sem fényezted agyon ezt a filmet, de én még bőven ez alá lőttem be.

Addig még oké, hogy van ez a selejtes Mickey Mouse Club, akik csóró zenészekként játsszák a nonkonformista-anarchistát (ez tényleg olyan Krigerin-dolog Smile , hiszen nekem ugye mindig is Svenja volt ott a legérdekesebb karakter, nem Marissa vagy Sandro, bár ők is jók voltak), és tényleg már az mágia, ahogy nem tépik le őket a színpadról. De onnantól vagy én voltam hülye ehhez a filmhez, vagy elfelejtettek történetet írni hozzá, mert a felét nem értettem a dolgoknak, hogy mi miért van. Ki halt meg és miért? Mit keres ott a szőke picsa? Mi az, hogy a szakállas cula adja oda a mordályát? Miért nem nyitja ki egyszerűen az ajtót? Mi van a "húsdarálóval" kinek jelent ez bármit? Kik és hova akartak szökni, és miért pont most? Mi az, hogy le lehet látni az amúgy rommá erősített pincébe? Lehetett volna mindez egy lassan kibogozódó rejtély, miközben izgulunk a szobában ragadt csóringerekért, akik rosszkor vannak rossz helyen, és szörnyülködünk mondjuk a késsel erősen kifilézett alkaron, ahogy körbetekerik szigszalaggal... de ha végig azon pörgök, hogy értelmet keressek abban, ami zajlik, még a pánikot és a tanácstalanságot figyelembe véve is, akkor baromira nem tudok figyelni a többire. Így meg csak közönyösen néztem a hentesmunkát, meg a béna igyekezetet, hogy ezt a négy-öt hülyét elég ideig életben tartsák a film végéig, és még felül is tudjanak kerekedni a többszörös túlerőben levő ellenfeleken.

A rendőrös dolog az tetszett, az frappáns volt, meg látványra is jó a film, csak ez szerintem is kevés így.

Spoiler:

5/10

Általánosítani meg csúnya, csúnya dolog, persze... Wink , de éppen azért nem igazán polkorrekt.
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 EmptySzomb. Szept. 24, 2016 10:42 pm

Niwrok írta:

Zöld szoba / Green Room

Te sem fényezted agyon ezt a filmet, de én még bőven ez alá lőttem be.


Ennek mindig örülök picit, egyfajta önigazolásként, hogy nem csak én látok valaimit jónak/szarnak, hanem Te is.

Niwrok írta:


Ki halt meg és miért? Mit keres ott a szőke picsa? Mi az, hogy a szakállas cula adja oda a mordályát? Miért nem nyitja ki egyszerűen az ajtót? Mi van a "húsdarálóval" kinek jelent ez bármit? Kik és hova akartak szökni, és miért pont most? Mi az, hogy le lehet látni az amúgy rommá erősített pincébe?

Spoiler:


Én másnap pörgetve belenéztem (kvázi mégegyszer megnéztem), s akkor tűnt fel, hogy a majdani áldozat a koncert elején épp kivonul a teremből, akkor megy be a Tehénpásztorokhoz... vagy hogy hívták őket. A csaj meg annak a srácnak a csaja volt, akit sokadjára beküldenek likvidálni a szerencsétleneket - és épp lelécelni készült a T Fő Tehénpásztortól (vagy fordítva, erre már nem emlékszem).

Spoiler:

Niwrok írta:

Általánosítani meg csúnya, csúnya dolog, persze...  Wink , de éppen azért nem igazán polkorrekt.

Ja, lehet rossz kifejezést használtam, tényleg pont nem az. Javítom is. De érted, mire gondoltam? Marad a PR.


.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 Empty
TémanyitásTárgy: A hét mesterlövész (2016)   R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 EmptyVas. Szept. 25, 2016 2:28 am

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 NXmKI40




A hét mesterlövész (2016)




1960-ban egy bizonyos John Sturges nevű rendező kezei alatt megszületett egy bizonyos Akira Kuroszava 1954-ben forgatott, 3 és fél órás eposzának, az A hét szamuráj című filmjének amerikai átirata, az akkori idők divatjának, elvárásainak megfelelő módon westernfilmbe öltöztetve a városvédő hét hős történetét. Jómagam az eredeti japán mozit még nem láttam (ami késik, nem múlik), viszont a remake, az eredeti A hét mesterlövész gyerekkorom óta nagy kedvencem. Jó, ehhez az is hozzátartozik, hogy sajnos nagyon régen volt már, hogy gyerek voltam, de abban az időben kifejezetten sláger volt itthon is a western: jó 10-20 év késéssel, de a hazai képernyőket és vásznakat is meghódították a vadnyugati történetek. Nem véletlen, hogy az NSZK-Jugoszláv kooprodukciós Winnetounak is akkora sikere volt… mint ahogy az sem, hogy az akkori kisgyerekek leggyakoribb farsangi öltözete az indiános vagy a cowboyos volt. A maga módján azt mondom, hogy a világnak akkor tényleg szüksége lehetett egy jól sikerült feldolgozásra, mi meg, az utókor köszönjük meg azt az elképesztő színészgárdát, amit anno összetoboroztak ahhoz a mozihoz.

2016-ban egy Antoine Fuqua nevű jóember – aki két kézzel jelentkezett a MGM stúdiónál a munkára – kezei alól kikerült egy új mozifilm a témában, ami balszerencsés módon ismét csak az A hét mesterlövész címet kapta – és balszerencsés módon ismét csak a Vadnyugaton játszódik. Ezzel nagyjából mindent el is árultam ennek az egésznek a létjogosultságáról és szükségességéről: ez, így, ilyen formában valóban az év legfeleslegesebb filmje, egyúttal én még annyiban sem tudok engedékeny lenni, hogy azt a bizonyos szórakoztató faktorát megtaláltam volna, ami oly sok írásban előkerül vele kapcsolatban – kvázi egyfajta mentségként. Nem, nálam ennek nincs semmi mentsége, ez a feldolgozás – hiába állítottak előtte az alkotók és a szereplők más – egy teljesen szimpla utánzás. Semmi eredeti nincs benne, semmi olyat nem nyújt, ami miatt a legcsekélyebb mértékben is érdemes volt dollármilliókat költeni rá: ami változtatást eszközöltek rajta, az meg egyszerűen qrvára nem vált előnyére a filmnek. Lehetett volna ezt frissen, okosan, a mai viszonyokra aktualizálva átírni, akkor kevésbé tűnne óriási időtávnak az 56 év… mert 56 évvel egy kultikussá vált western után westernt forgatni ugyanarról… nem tűnik okos húzásnak.

Az 1870-es években, egy amerikai bányászvárosban, Rose Creekben járunk. A város lakói épp nagygyűlést tartanak a templomban, ahova váratlanul betoppan a környék rettegett ingatlanguruja, bizonyos Bartholomew Bogue (Peter Sarsgaard), aki „visszautasíthatatlan” ajánlatot tesz a kisváros lakosainak a földjükért cserébe: mégpedig 20 dollár/egység áron, ami pontosan az a szám, miért 1960-ban a másik Hét elvállalta a város őrzését. Szóval az ajánlat több mint pofátlanul kevés, ezért van némi csetepaté, gyújtogatás meg hulla is a műsor után – ez adja majd filmünk alap konfliktusát. Két – nem, három – apró dolog volt ekkor, ami befészkelte magát a kis fejembe: a szónok isten házában a kapitalizmust említi (szidja), holott ezt a szót erre az egész jelentésre Marx 1867-ben használta először – nos, nem tudom, honnan szereztek pár év alatt könyvet, viszont ha szereztek, meglepően gyorsan magukba szívták a marxizmust  Rolling Eyes . A másik, hogy az egész város olyan… olyan papírklisé. Annyira látszik, hogy gyakorlatilag van egy főutca díszletből, és azon kívül semmi, hogy roppant módon zavaró volt számomra. a harmadik meg: kedves rendező úr, attól, hogy a filmben kétszer (bagót) köpnek a rosszfiúk, attól nem lesz még a westernfilmje jó…

Miután megvolt az alapkonfliktus, egy Emma Cullen –  Very Happy , nem a vámpír Cullen család tagja – nevű nő elindul segítségért, keresni valakit, aki majd elkergeti a gonosz és gazdag rosszfiút. Nem tudom, mennyire volt szándékos, de ez a nő… pontosabban az őt játszó színésznő, Haley Bennet… szóval nagyon sokáig meg voltam róla győződve, hogy Jennifer Lawrencet látom a vásznon… talán csak a keblei voltak nagyobbak. A lány a közeli kisvárosban botlik majd bele főhősünkbe, a fekete, Chisolm névre hallgató bírósági fejvadászra (Denzel Washington). Ő pont olyan karakter, mint amilyet Tarantino már mutatott nekünk a Djangojában – a lány meglepő könnyen felbéreli a város megvédésére. Fura volt, de átsiklottam fölötte, hogy miért állt viszonylag gyorsan kötélnek az ipse: mindenkit megnyugtatok, ezen nem kell ekkor még rugózni. Sokkal inkább azon, ahogy Chisolm a maradék Hatot összeszedi… anyám. Itt most nincs „álláshirdetés” vagy toborzás, itt gyakorlatilag két embert leszámítva mindenki jöhet, aki az útjába kerül – és ez iszonyat gáz lett. Faraday (Chris Patt) azzal vívta ki a tagságot, hogy egy kényes szituban mellé állt, a volt katona, Goodnight (Ethan Hawke) segédje, a koreai Billy (Bung-hun Lee) még ennyit sem tett. Ő csak azért van ott, mert ahol Goodnight van, oda megy ő is. Hogy mit keres egy koreai faszi 1870-ben Billy néven az Államokban, azt hagyjuk… De aztán nem jobb a mexikói körözés alatt álló bandita sem, a Vasquez névre hallgató srác (Manuel Garcia-Rulfo) jelentőségét azóta sem értem – mármint azt, hogy Chisolm miért is tett neki ajánlatot. A hab egyik fele a tortán egy vén, elhízott mackó, egy prémvadász, egy indán gyűlölő remete, Jack (Vincent D’Onofrio), aki a „Gyere velünk, öten vagyunk, szembeszállunk kétszáz emberrel!” című meghívásra annyit mond, hogy „Jó!” Sokan röhögtek ezen a moziban, nekem nem volt vicces. S ha már hab, legyen kövér, a csapatba bevesznek egy pirosra festett indiánt, festett lován, akivel tényleg csak úgy összefutnak – a név megragadhatta őket, a Véres Aratás nevű srác (Martin Sensmeier) szintén önként dalolva megy el fehéreket védeni.

Úgy baromság az egész, ahogy van. Eszembe jutott szegény Gimli szövege az A király visszatérből, mikor holmi esélyekről meg győzelemről beszélt – ő mondta, hogy menjünk. Az hitelesebb volt, mint ez… de nem is ez a legnagyobb baj. Sokkal inkább az, hogy a – most már remélem, jól használom – polkorrektség és a nemzetközi bevételek maximalizálása jegyében egy olyan kompániát hoztak össze, akik a valóságban a büdös életben nem harcoltak volna egymás oldalán. Lehet, érezték ezt az alkotók is, mert néha direkt rájátszottak a szitura: próbálták poénnal elütni a különbségeket, de aki icipicit is szerette volna komolyan venni a mozit, aki icipicit is belegondolt abba, mit is lát, az inkább húzta a száját a vicceken. Nekem az egész banda nem állt össze egy egésszé, sem motivációban, sem bajtársiasságban nem éreztem a szereplők, ezen szereplők szükségességét a filmben – kicsit olyan volt, mint ahogy az X-men: Apokalpszisban a főmutáns összeszedi a csapatát. Mindegy, lőni tudnak: a közel egy órás felvezetés után aztán jön a törvényszerű akció, ahol a totál idióta banditákat halomra lövik hőseink. A Feláldozhatók filmekben volt ilyen mértékű lövöldözés, itt a házakból ész nélkül kirohanó ellenfél tálcán kínálja magát, hogy lepuffantsák…

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy – főleg a finálé – az akciójelenetek rosszul néznének ki a vásznon: igazán pörgős kis őrületet sikerült összehozni a végére. A pacifista és gyáva lakosságból egy hét alatt hős védőket sikerül kovácsolni, akik majd sikeresen veszik fel a harcot a 200 fős ellenséggel szemben, a hét mesterlövész pedig harmadszor is sikeresen vívja meg a harcot a gonosz elnyomással szemben. Viszont itt nincs vezeklés, itt nincs semmi olyan személyes motiváció (egyet leszámítva), ami ezt indokolná – van viszont a 60-as filmek komplett szituációit, mondatait, vicceit hűen lemásoló jelenet. S ha már vicc: az ugye egyértelmű, hogy a mozi komikusa Chris Patt, de valahogy az ő mókázása sem mindig ül a filmben, ráadásul néhány mozdulatánál akár egy raptor is állhatott volna vele szemben. Rettentően rossz íze van annak, ahogy ő viselkedik, ezt a karaktert láttuk a Jurassic Worldben már tavaly. De nem akarok mindent rá kenni – bírom a srácot -, a film nem rajta bukik el. Az egész koncepció, ez, így feldolgozva teljesen felesleges és hiábavaló – amúgy is, ez a téma, ez a történet aktualizálása ellenére sem érzem úgy, hogy feltétlenül 2016-ba lenne való…

Nehezen tudok igazán kapaszkodót találni a filmben. Nekem az első percektől hiányzott az az igazi western hangulat, valahogy totál mesterkéltnek, megrendezettnek, modernek tűnt az egész. A város csak egy díszlet, a humor, a problémák nem valósak – utóbbiak sokszor csak említés szintjén annak, pl. poszt traumatikus stressz -, a városlakókon meg néha látszik, hogy most jöttek a sminkes kamionból. Életszerűtlen, érzelmi kötődéstől mentes az egész - megmondom őszintén, drámai veszteségek sem tudtak igazán meghatni. Ráadásul dramaturgiailag sem feltétlenül tetszett az, akiket a rendező életben hagyott a végére – tekintve, kivel mennyit foglakoztak a filmben semmiképp nem azoknak kellene ellovagolni, akik a végén teszik. Nincs különösebb kapcsolat a védelmezendő lakosság és a „jófiúk” között sem, és ezek Hetek is sokkal inkább tényleg jófiúk, mint korábbi elődeik. Az meg, hogy az ellenfélben szerepel egy indián, előrevetít rögtön két óriási klisés jelenetet is a moziban – sajnos, nem is kellett kellemesen meglepődnöm az eseményeken…

Azt gondolom, vannak dolgok, amiket jobb nem bolygatni. Ez is az lett volna… de ahogy az ember elnézi Hollywood jelenlegi trendjeit, elképzeléseit, még nagyon sok katasztrofális élmény vár rá. A Holtpont, Ben Hur és az A hét mesterlövész után a következő az Egyenesen át lesz …




65%




Ui: Annyit a mozi védelmében esetleg még elmondhatok, hogy tegnap előtte megnéztem az eredeti, 1960-as filmet, így – bár szándékosan kerültem – valahol tudat alatt biztosan belevittem írásomba az összehasonlítást. Szóval… aki nem látta a régi filmet, annak akár ez be is jöhet…








.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Május 27, 2019 6:03 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 EmptyVas. Szept. 25, 2016 10:01 pm

R2-D2 írta:

A hét mesterlövész (2016)

1960-ban egy bizonyos John Sturges nevű rendező kezei alatt megszületett egy bizonyos Akira Kuroszava 1954-ben forgatott, 3 és fél órás eposzának, az A hét szamuráj című filmjének amerikai átirata, az akkori idők divatjának, elvárásainak megfelelő módon westernfilmbe öltöztetve a városvédő hét hős történetét. Jómagam az eredeti japán mozit még nem láttam (ami késik, nem múlik), viszont a remake, az eredeti A hét mesterlövész gyerekkorom óta nagy kedvencem.

Nehezen tudok igazán kapaszkodót találni a filmben. Nekem az első percektől hiányzott az az igazi western hangulat, valahogy totál mesterkéltnek, megrendezettnek, modernek tűnt az egész. A város csak egy díszlet, a humor, a problémák nem valósak – utóbbiak sokszor csak említés szintjén annak, pl. poszt traumatikus stressz -, a városlakókon meg néha látszik, hogy most jöttek a sminkes kamionból. Életszerűtlen, érzelmi kötődéstől mentes az egész - megmondom őszintén, drámai veszteségek sem tudtak igazán meghatni. Ráadásul dramaturgiailag sem feltétlenül tetszett az, akiket a rendező életben hagyott a végére – tekintve, kivel mennyit foglalkoztak a filmben semmiképp nem azoknak kellene ellovagolni, akik a végén teszik. Nincs különösebb kapcsolat a védelmezendő lakosság és a „jófiúk” között sem, és ezek Hetek is sokkal inkább tényleg jófiúk, mint korábbi elődeik. Az meg, hogy az ellenfélben szerepel egy indián, előrevetít rögtön két óriási klisés jelenetet is a moziban – sajnos, nem is kellett kellemesen meglepődnöm az eseményeken…

Azt gondolom, vannak dolgok, amiket jobb nem bolygatni. Ez is az lett volna… de ahogy az ember elnézi Hollywood jelenlegi trendjeit, elképzeléseit, még nagyon sok katasztrofális élmény vár rá. A Holtpont, Ben Hur és az A hét mesterlövész után a következő az Egyenesen át lesz …

65%


Valamikor ezt is biztos láttam, de közel sem volt ennyire meghatározó élmény nekem ez sem, ahogy nemrég a Ben Hur esetében sem volt meg a késztetés, hogy a remake remake-jének remake-jét is megnézzem hozzá (mert mondjuk a Hét szamuráj esetében is több helyen írják, hogy mennyire hatottak rá a korai westernfilmek, úgyhogy a Hét mesterlövész a western japánosításának visszawesternesítése... és hát ugye az ilyen oda-vissza fordításokban előfordulhatnak furcsaságok  Smile ).

Az látszik, hogy itt tényleg csak ez volt a cél, a western Mission Impossible, vagy mint a League of Extraordinary Gentlemen coltra és tolldíszre hangszerelve. Hogy legyen egy rakás különc, akik két órában elpoénkodnak meg ellövöldöznek, és annyi.

Hogy a koreaiból hogy lesz fejvadász, azt nem tudom  Smile , de az több filmben benne volt, hogy rengeteg csóró ázsiai dolgozott a vasút-építéseken, ahol gondolom senki amerikai nem fárasztotta magát az ázsiai nevek megtanulásával, így lett mindegyik John meg Bob.

Kedden azért megnézem, de túl sokat nem várok tőle.
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 EmptyVas. Szept. 25, 2016 10:07 pm

Niwrok írta:

A hét mesterlövész (2016)

....ahol gondolom senki amerikai nem fárasztotta magát az ázsiai nevek megtanulásával, így lett mindegyik John meg Bob.



lol!

Niwrok írta:

Kedden azért megnézem, de túl sokat nem várok tőle.
.

Hajrá! Ha kevesebb a régi kellemes emléked, kisebb lesz a csalódás. peace
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 Empty
TémanyitásTárgy: Narcos S2   R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 EmptyHétf. Szept. 26, 2016 12:19 am

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 61Hrgv0




Narcos S2




Ahogy az első évad értékelésénél írtam, nekem Pablo Escobar története kicsit kurtán-furcsán ért véget: drogbáró életéről szóló történet fura módon minta csak úgy meg lett volna toldva két felesleges fejezettel. Mintha nem lettek volna biztosak anno a folytatás elkészülésében – most meg, hogy befejeztem a második felvonást, még inkább úgy érzem, hogy az a két epizód sokkal inkább kötődik ehhez az évadhoz, mint az előzőhöz . A másik dolog, ami akkor felmerült bennem, hogy ha lesz is folytatás, akkor mit tudnak kitalálni, hisz az első évad 10-12 évet felölelő sztorija helyett itt csupán 2-3 évnyi elmesélnivaló van. Nos, örömmel jelentem, simán megoldották: 10 epizódban képesek voltak foglalkozni Escobar hattyúdalával úgy, hogy szinte egy percnyi unalom nincs a Narcos S2-ben. Ez azzal is járt, hogy rendesen kibővítették a játszóteret – látatlanban elsőre kissé értetlenül is álltam a hír előtt, miszerint rögtön 2 (!!) évaddal fogják majd folytatni a sorozatot – a Narcos S2 pedig szép lassan átalakul Kolumbia drogtörténelmévé. Az ezek után látható, hogy van anyag, mód és lehetőség tehát az események tovább szövésére, de arról nem vagyok meggyőződve, hogy az S1E1 előtt is ez volt a cél.

Ugye ott hagytuk abba, hogy Pablo Escobar (a továbbra is zseniális Wagner Moura), a milliárdos drogbáró, 1989-ben a világ 7-ik leggazdagabb embere, épp megszökik a saját maga által tervezett és építtetett Katedrálisnak hívott luxusbörtönéből. Elfogására természetesen hatalmas erők mozdulnak rá – az új évad pedig lineárisan viszi tovább a már megismert szereplők történetét. Az eddig sem volt titok, mi is lesz az üldözés vége, ebből kifolyólag a legnagyobb kérdés az volt, hogy mennyire sikerül valódi tartalommal megtölteni a két év feldolgozását, míg eljutunk ahhoz a bizonyos eseményhez.  Az írók rendesen összekapták magukat és sikerült majdnem minden tekintetben egy izgalmas, pörgős és hitelesnek tűnő évadot összehozniuk – azt már meg sem kell említenem dicséretként, mennyire is kiváló megint csak a korrajz, mennyire jók az eredeti felvételek és mennyire autentikus végig a spanyol nyelv. Ja, mert az azt hiszem egyértelmű – most még nincs is más lehetőség rá, de ha majd egyszer valamelyik TV megveszi, biztosan lesz – hogy ezt csak és kizárólag eredeti nyelven szabad nézni. Szinkronban simán el fog veszni majd az angol-spanyol dialógusváltás, ahogy a két nyelv és a két náció közti ellentéteket is magában rejti.

Útravalóként rögtön két pozitívumot kell megjegyezni. Az egyik az, hogy a Narcosnak védjegye és stílusa lett az a narráció, amiben Murphy ügynök tolmácsolásában ismerjük meg a történet főbb eseményeit és magyarázatait. Ez már az első évadban is rettentően tetszett, nem volt ez másként most sem. Különösen azért, mert ebben a formában továbbvitték azt a gondolatiságot is, ami nekem nagyon bejött korábban: nevezetesen az elég komoly USA politikai kritikát (legalábbis akkori vonatkozásában), ami szerint a kommunizmustól való paranoia mellett, miatt és után Amerika bármikor bármit képes (volt) megtenni bizonyos militarista csoportok támogatására, ha az épp kapóra jött nekik egy másik ellenség legyőzésében. A másik pozitívum, hogy ellentétben az S1-el, jóval kevésbé volt az egész dokumentumfilm jellegű: sokkal nagyobb teret engedett ez a fajta megközelítés a színészeknek, mint a korábbi. Nem maradt el teljesen a híradóbejátszások hatékony használata – de itt most kifejezetten hatékonynak és célszerűnek éreztem őket… mintha most már felbátorodtak volna az írók és mintha hagyták volna a castingolt társaságot játszani is. Az a néhány bejátszás, ami meg van, az nagyon is ütős és nagyon is kellett bele: eleve ugye a finálé fényképe, Escobar anyu bejátszása, de nemkülönben súlyosak és hatásosak az autóbomba képei sem. Miután pedig jómagam az első évad aprócska negatívumaként fogam föl a túlságosan dokumentarista jelleget, ezúttal lubickolhattam a karakterek, helyszínek és események tengerében.

Érdekes évad lett egyébként a Narcos S2. Tekintve, hogy arányaiban rövidebb időt dolgoz fel ugyanannyi epizód alatt, így az események mellett – amik amúgy azért zajlanak rendesen – sokkal jobban magára a főszereplőre, Escobarra is fókuszálhat. Menekülése és bujkálása természetesen rendesen felkavarja az állóvizet Medullinban (és majd Caliban is), a város azonban ekkor még a megmentő mellett áll. Megdöbbentő és nagyon érdekes volt látni egy bálvány bukását, szerintem kiválóan elkapták az írók azt a hangulatot, amiben egy 30 milliárd dolláros vagyonnal rendelkező ember szépen mindenét elveszti. Nekem legalábbis nagyon tetszett az egész jellemfejlődés, amit a faszival végigcsináltak, ahogy minden szituációba belemártották, és ahogy ezek a helyzetek mindig változtattak rajt valamit. Ahogy először menekülő, óvatos vadként félrevonul az erdő mélyére, aztán ahogy szép lassan, maxi biztonsági intézkedések mellett visszatér a külvilágba. Aztán ahogy a vadászok egyre több apró sebet ejtve rajta (biztonságán, üzletén és önérzetén), úgy lesz egyre inkább felbőszült, de még értelmesen és számítóan cselekedni képes vad – valahol ennek a csúcspontja a rendőrkonvoj elleni merénylet. Escobar viszont még mindig nem ekkor a legveszélyesebb – ahogy egyébként Murphy narrációja jól navigál is egyben – hanem mikor sarokba szorult vadként kénytelen viselkedni. Mikor borul minden, mikor a család is veszélybe kerül – na, akkor szakad el a cérna, akkor jön a robbanás is. És kb. ekkor írja ki magát az emberek szívéből… A végjáték előtti Escobar meg… egy teljesen más kategória, a figurának egy újabb színes, soha nem látott palettája, amit Moura megint csak zseniálisan fogott meg.

Ha csak Escobar ezer arca és élethelyzete lenne az évad, ennyi változatosság önmagában simán elég lenne az üdvösségez – pedig aztán hol vannak még a többiek. Murphyre, Peñara, Gaviria elnökre Tatara, Hermildara nem is akarok külön szót vesztegetni – bár mindegyikük figurája rengeteg embert próbáló döntésen megy keresztül – rajtuk kívül is tele van jobbnál-jobb karakterekkel az évad. Még a Cali-kartell, Pacho, Judy Moncada, Don Berna sem vett le annyira a lábamról, mert ők igazából egy jól behatárolható oldalon,jól behatárolható motivációk mellett cselekedtek – ha most gonosz akarok lenni, a maguk módján egysíkúak voltak (talán a nagy darab kevésbé). Sokkal jobban érdekelt a Castaño fivérek figurája, Carlos és Fidel Castaño, részben pszichopata beütésük miatt, részben meg, mert pont a számomra oly kedves (nagy)politikai játszma eszközei és módszerei voltak. Hozzájuk kapcsolódik az a kopasz CIA ügynök, akit csak kevésszer látunk, de a karaktere annál visszataszítóbb – én őt és az általa képviselteket különösen érdekesnek és elgondolkodtatónak találtam. La Quica és Blackie onnantól lett érdekes, miután választaniuk kellett – Murphy narrációja erre is remekül kitért pár mondatban. Nagyon bírtam Carillo feltűnését is, annak ellenére, amit tett, én nagyon bírtam a fickót. De az évad csúcsa számomra egyértelműen Limon, a taxis figurája: számomra ő teljesen Escobar alteregója, kegyetlenül ékes példája, hogyan lehet – többé-kevésbé – ártatlanul, naivul belekerülni a szervezett bűnözésbe és mennyire is nincs onnan kiút. Az ő alakja a lecsúszás mintapéldája, zseniálisan felépített és kidolgozott karakter, akinél tök jól nyomon lehet követni mindazt, amit az ember esetleg el akarna kerülni egy ilyen helyzetben.

Nekem ez a második évad jobban tetszett, mint az első. Sokkal színesebb és szélesebb színészi játék és paletta jellemzi, valójában ez az időintervallum lenne normális Escobar életének feldolgozásában. Itt volt idő mindenre, aprólékosan bemutatni egy ember megtörését, egy szerető apa és vérgőzös gengszter kettős jellemét. Fura mód az írók még azt is elérik, hogy a legvégén az ember még icipicit sajnálni is tudja. S ha már sajnálat és szánalom: komolyan mondom, amit Escobar családjával műveltek, az engem tök felháborított. Amik a kormányzati és nemzetközi érdekek miatt történtek velük, ahogy az egész nagypolitikai korrajz átjött a képernyőn, az néha már bicskanyitogató volt – ráadásul Murphy elejt megint egy mondatot Németország migrációs politikájával kapcsolatban (1992!!)…ajaj, mintha megállt volna az idő. De más tekintetben is: a Narcos S2 képsorai néha simán elmehettek volna a Gengszterkorzóba és fordítva, nem egyszer éreztem azt, hogy 70 év és egy kontinens választja el a két sztorit egymástól, de gyakorlatilag minden ugyanaz. Most már kifejezetten felcsigázva várom, merre megy tovább a mese: vélhetően a Cali-kartell lesz a célkeresztben… ami önmagában rejthet rengeteg jó és érdekes dolgot.

Mégis, picit úgy érzem, becsaptak: a Narcosból, a Pablo Escobar életét először nagyvonalúan, majd aprólékosan feldolgozó sorozatból egy éles váltással Kolumbia drogtörténelmét csinálnak. Kicsit olyan így ez az egész, mint a Homeland, ott is volt egy éles fordulat egyszer, onnantól – hiába kiváló továbbra is – már más, már nem az. Szóval, lehet, hogy ez is kiváló lesz, de már nem az, ami volt. Szerintem Moura nélkül nem is lehet ugyanolyan – azt meg majd csak az idő fogja eldönteni, mennyire fog kilógni a sorból az első évad „rohamtempója”. Ettől függetlenül ez az évad nagyon jó volt – a többit majd meglátjuk.





85%




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Május 27, 2019 6:07 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 EmptySzer. Szept. 28, 2016 5:57 pm

Niwrok írta:

R2-D2 írta:

A hét mesterlövész (2016)

Nehezen tudok igazán kapaszkodót találni a filmben. Nekem az első percektől hiányzott az az igazi western hangulat, valahogy totál mesterkéltnek, megrendezettnek, modernek tűnt az egész. A város csak egy díszlet, a humor, a problémák nem valósak – utóbbiak sokszor csak említés szintjén annak, pl. poszt traumatikus stressz -, a városlakókon meg néha látszik, hogy most jöttek a sminkes kamionból. Életszerűtlen, érzelmi kötődéstől mentes az egész - megmondom őszintén, drámai veszteségek sem tudtak igazán meghatni. Ráadásul dramaturgiailag sem feltétlenül tetszett az, akiket a rendező életben hagyott a végére – tekintve, kivel mennyit foglalkoztak a filmben semmiképp nem azoknak kellene ellovagolni, akik a végén teszik. Nincs különösebb kapcsolat a védelmezendő lakosság és a „jófiúk” között sem, és ezek Hetek is sokkal inkább tényleg jófiúk, mint korábbi elődeik. Az meg, hogy az ellenfélben szerepel egy indián, előrevetít rögtön két óriási klisés jelenetet is a moziban – sajnos, nem is kellett kellemesen meglepődnöm az eseményeken…

Azt gondolom, vannak dolgok, amiket jobb nem bolygatni. Ez is az lett volna… de ahogy az ember elnézi Hollywood jelenlegi trendjeit, elképzeléseit, még nagyon sok katasztrofális élmény vár rá. A Holtpont, Ben Hur és az A hét mesterlövész után a következő az Egyenesen át lesz …

65%


Az látszik, hogy itt tényleg csak ez volt a cél, a western Mission Impossible, vagy mint a League of Extraordinary Gentlemen coltra és tolldíszre hangszerelve. Hogy legyen egy rakás különc, akik két órában elpoénkodnak meg ellövöldöznek, és annyi.


- A küldetés?
- Lehetetlen.


Jól láttam én, hogy ez tényleg egy western Mission Impossible, ha már ennyire nyíltan be is vallják Smile .
Tényleg annyi lett: fél órában a nagyon vadnyugat bemutatása (a sok hasonló film közül , egy órában a mindenféle különleges képességű és stílusú vadnyugati típuskarakterek verbuválása (Faradayt és Horne-t bírtam talán közülük a legjobban, de jó volt a meghasonult veterán is), aztán még egy óra őrült és látványos golyószórás. Az eredeti film árnyéka nélkül igazából kellemes szórakozás volt, ami kicsit leült a közepére, meg volt egy két botlása, amikből kiderült például, hogy a stáb még sosem harapott bele a nyers húsba, és nem gyújtottak fel még egy kutyaólat sem Smile .

7,5/10
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 EmptySzer. Szept. 28, 2016 6:06 pm

Niwrok írta:


A hét mesterlövész (2016)

... a stáb még sosem harapott bele a nyers húsba, és nem gyújtottak fel még egy kutyaólat sem  Smile .

7,5/10
.

Most a kutyaól nincs meg, de a nyers húson akkor is mosolyogtam. Nem is tudom, mennyi pácolás és párolás kellene ahhoz, hogy így lehessen harapni bármit is... feltéve, ha nem mondjuk egy krémes. Smile
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 61 Empty

Vissza az elejére Go down
 
R2-D2 írásai 2.0
Vissza az elejére 
61 / 67 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 32 ... 60, 61, 62 ... 67  Next
 Similar topics
-
» R2-D2 írásai 1.0
» R2-D2 írásai 3.0
» R2-D2 írásai 4.0
» Niwrok írásai 2.0
» Niwrok írásai 1.0

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: