Filmfórum
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
KezdőlapGalleryLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 R2-D2 írásai 2.0

Go down 
+7
Niwrok
cs-robert
Remo
arzo
Mr. White
tchabee
Weide
11 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 23 ... 43, 44, 45 ... 55 ... 67  Next
SzerzőÜzenet
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 Empty
TémanyitásTárgy: Paranormal Activity : The Ghost Dimension   R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 EmptyPént. Feb. 26, 2016 12:02 am

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 PhPfXj2





Paranormal Activity : The Ghost Dimension





Érdekes egy koncepció ez az egész Paranormal Activity franchise. Az csak egy dolog, hogy én felemás viszonyban vagyok vele (vannak stíluselemei, jellegzetességei, amiket kifejezetten bírok, néha viszont dögunalom az egész), viszont szerintem azért nem ártott volna egy tudatos és lineáris építkezés már az első epizódtól kezdve… mert ez így kissé fura lett. Immár a hatodik mozinál járnak (sorban az ötödiknél – állítólag az utolsónál), és megint egy teljesen új szálon kötik a történetet a korábbiakhoz. Nekem kezd olyan érzésem lenni, hogy elvesztem egy pókhálóban, én nem vagyok annyira geek, hogy a sorozat minden rezdülését és kapcsolódási pontját fejben tartsam: márpedig a The Ghost Dimension (TGD) megint csak erre épít: ahogy a 4-ik rész a második fejezethez kötődött, ez az 5-ik epizód meg szoros kapcsolatban áll a harmadik filmmel. Kívülről nézve iszonyat káosz az egész, amibe még a The Marked Ones is bekavar, az időrend totál feje tetejére áll minden egyes új rész megjelenésekor. Nos, tekintve hogy állítólag ez az utolsó PA film, az ember joggal várná el, hogy rendet tegyenek a káoszban, hogy betömjék az esetleges lukakat, hogy végül is megtudjuk, ki az a démon, aki rémisztgetett 6 éven át… nos, a siker (is) csak fél.

A TGD gyakorlatilag a harmadik rész fináléjával kezdődik, hogy tudjuk is, hol a helyünk: ahogy a démon (Katie?) megöli a srácot, s ahogy Katie és Kristie a szektához kerül. Ez lesz a történetünk mozgatórugója, erre épül a TGD: s megmondom őszintén, a film egy bizonyos pontján ez a kapocs lenyűgözött. Történik ugyanis egy olyan interaktív eseménysor, ami bármelyik természetfelettis moziban megállná a helyét, mikor is a múlt valahogy kapcsolatba kerül a jelennel, mintha mikor egy pillanatra értelmet nyerne minden. Jó, ez a pillanat aztán tovaszáll, sőt az ember agya innentől még jobban kattoghat a múlt és jelen összefonódásán… hogy akkor mi, miért, mikor és hogyan is függ össze. A múltban kezdés után aztán a mába csöppenünk, amikor is teljesen szokványos módon egy új család életébe kapcsolódunk be, akik épp beköltöznek új lakásukba. Apuka, anyuka, kislány… ebben eddig semmi újdonság sincs, sőt, ez talán az egyik legnagyobb horror klisé, és az is borítékolható volt, hogy majd a kislány lesz a kapocs a démonhoz. Mint ahogy abban sincs semmi újdonság, hogy találnak egy dobozt, benne egy csomó régi videokazettával – ez már akár PA védjegy is lehetne… az újdonság, mint eddig mindig, a kamerában van.

Az összes eddigi PA film mind-mind más szemszögből, más kamerahasználattal operált. Az elsőben ugyebár a kézikamera és a fix éjszakára beállított felvevőeszköz volt a nézőpont. Aztán a másodikban a lakás biztonsági kamerái előtt zajlott események hoztak frászt az emberre (talán eddig legsikeresebben), a harmadik film legemlékezetesebb képsora nekem meg a forgó kamera volt. A negyedikben az X-box volt újdonság, a spin off meg szinte végig found footage felvételekkel operált – nos, a TGD egyszerre fix – és kézikamerás is, de kicsit megint másképp. A kis család ugyanis a videokazetták mellett (amit természetesen meg kell nézni) talál egy hatalmas, vállról indítható felvevőeszközt, valami őskori modellt, aminek van egy egészen különleges tulajdonsága: látni vele a szellemvilágot. Eddig ilyen nem volt, a TGD viszont végig erre épít, megmutatja nekünk magát a démont, Tobyt… és természetesen maximálisra járatja ezáltal az ijesztgetést is. Igen, az ijesztgetést, mert sajnos, a félelemfaktor szinte teljesen eltűnt a filmből, a karakterek szokás szerint totál idiótán viselkednek (azt a kibaszott villanykapcsolót megint csak nem ismeri senki a házban), vállukon az őskamerával próbálják lefilmezni a fekete szörnyeteget. Most attól tekintsünk el, mennyire is életszerű az, hogy nyilvánvalóan lakik veled egy szellem a házadban, látod is, de nem menekülsz sehova – a frissen vásárolt ingatlan el nem hagyása talán még elég indok is hozzá. Jó, az is igaz, hogy a pap is megmondja, kár elmenni, a démon követni fog, no meg azért a kis család rövid időre mégiscsak elhúz, de azért az alapkoncepció sántít – mint egyébként a horrorok nagy részénél.

Szóval van Toby, a démon, aki törvényszerűen kapcsolatba lép a kislánnyal, Leilával, akinek természetesen ő lesz az új láthatatlan barátja. Azon megint ne rágódjunk, hogy a kisgyerekeknek miért mindig szellemek/démonok/alienek ( Laughing  Drill) a láthatatlan barátai, mert esetleg megakadunk az élvezetekben: Toby szép lassan átveszi az irányítást Leila fölött. Egy kicsit ugyan Poltergeistes lesz az egész, de a már említett idővetületes eseménysor következtében jól egybefonódnak a dolgok: van benn ráció, amit Toby akar a lánytól. Persze jön a futás, meg a sikítás (ja, bocsi, az másik franchise  Very Happy  ), viszont a szülők meglepő módon és meglepően korán felismerik a veszélyt és próbálnak tenni ellene. Olyannyira, hogy papot hívnak!!! – és ez nekem nagyon bejött. Megint csak azért mert tudom kapcsolni az Odaáthoz: van itt démoncsapda, pici ördögűzés, fekete szemek, só… qrva jó lett, olyan, mintha a sorozatban lennénk. Csak a Winchesterek hiányoztak … s eszembe jutott, az első résznél írtam is, hogy kár, hogy nem használják a sorozat elemeit, erre most tessék. Itt van!!

A PA franchise viszont ezen fejezetére végleg eljutott oda, hogy nem lehet félni rajta. Egyrészt ugyebár azzal, hogy megmutatják a démont, kilövik az igazi parafaktort, az ismeretlentől való félelmet (még a szereplők is inkább harcolnak vele, mint félnek), másrészt meg a mozi nagy része rettentő módon kiszámítható. A hangulat még csak rendben van, azért a bekamerázott ház éjszaka, az ágyból kikelő kislány bóklászása nyújt némi izgalmat, de tulajdonképp minden alá van rendelve a jump scare jeleneteknek: bevágódó ajtó, kamerának futó démon, mind-mind unalomig ismert effektek… igaz, legalább működnek. Az egyetlen dolog, ami a feszültségkeltés kötelező elemeként megmaradt, az a mélynyomó dörmögése: akárki is találta ki hajdanán, remek ötletet adott a sorozatnak. Toby színrelépése előtt és alatt egyre erősödő mélyhangok töltik ki a szobát, ezek a hangok pedig zsigerileg képesek hatni az ember idegrendszerére. Valahogy, valamiért felmegy az ember pulzusa már csak attól is, hogy hallja azt a hangot és tudja, hogy történni fog valami. Pavlovi reflex, de kiválóan működik.

A színészekkel különösebb bajom nincs, mint ahogy a házzal sincs. Kicsit közben mondjuk eltűnődtem, hogy minek nekik ekkora „palota”, meg miből, de erre is kapunk egy frappáns választ. Az éjszakai jelenetek szuperek, a karácsonyfa, annak időzítése tök jó. Miután pedig nagyjából megint egy zárt térben vagyunk, ismét csak sikerült szűkebb közegbe terelni az ijedtséget. A katolikus thriller vonal nekem bejött, néhányszor meg majdnem összeszartam magam – ennél többet meg nem is igazán vártam a filmtől. Az biztos, hogy ha ez kijön majd lemezen, tartok belőle egy 6 estés maratont, szeretném látni a komplett történetet egyben, hátha akkor a most még hiányzó (illetve feledésbe merült) puzzle darabok is a helyére kerülnek. Hátha akkor teljesen kerek lenne Katie és Kristie története, akiket egy Toby nevű démon manipulált egész életükben. S még valamit: ebből is kétféle változat van. Én az alternatív fináléval láttam, amire abból jöttem rá, hogy nem stimmelt hozzá a felirat. Utána néztem meg az eredetit a neten, nos, ez az alternatív lényegesen békésebb, mint a másik. Nekem ez jobban tetszik, viszont az eredeti a maga brutalitásában és kergetőzésében talán jobban illik magához a franchise-oz, de mindkettőben benn van a folytatás lehetősége. Úgyhogy… csak óvatosan ezzel az utolsó epizód dumával.

Nem mondom, hogy mindenáron  tovább kellene vinni a sztorit, de én leülök majd a következő ijesztgetés elé is. Ez is tetszett, csak azért kap "viszonylag" kevesebb pontszámot, mert azért mégsem csak megijedni kéne rajta... hanem esetleg félni is.  affraid



75%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Márc. 15, 2019 9:10 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 EmptyPént. Feb. 26, 2016 7:45 pm

R2-D2 írta:

Paranormal Activity : The Ghost Dimension

Érdekes egy koncepció ez az egész Paranormal Activity franchise. Az csak egy dolog, hogy én felemás viszonyban vagyok vele (vannak stíluselemei, jellegzetességei, amiket kifejezetten bírok, néha viszont dögunalom az egész), viszont szerintem azért nem ártott volna egy tudatos és lineáris építkezés már az első epizódtól kezdve… mert ez így kissé fura lett. Immár a hatodik mozinál járnak (sorban az ötödiknél – állítólag az utolsónál), és megint egy teljesen új szálon kötik a történetet a korábbiakhoz. Nekem kezd olyan érzésem lenni, hogy elvesztem egy pókhálóban, én nem vagyok annyira geek, hogy a sorozat minden rezdülését és kapcsolódási pontját fejben tartsam: márpedig a The Ghost Dimension (TGD) megint csak erre épít: ahogy a 4-ik rész a második fejezethez kötődött, ez az 5-ik epizód meg szoros kapcsolatban áll a harmadik filmmel. Kívülről nézve iszonyat káosz az egész, amibe még a The Marked Ones is bekavar, az időrend totál feje tetejére áll minden egyes új rész megjelenésekor. Nos, tekintve hogy állítólag ez az utolsó PA film, az ember joggal várná el, hogy rendet tegyenek a káoszban, hogy betömjék az esetleges lukakat, hogy végül is megtudjuk, ki az a démon, aki rémisztgetett 6 éven át… nos, a siker (is) csak fél.

Nem mondom, hogy mindenáron  tovább kellene vinni a sztorit, de én leülök majd a következő ijesztgetés elé is. Ez is tetszett, csak azért kap "viszonylag" kevesebb pontszámot, mert azért mégsem csak megijedni kéne rajta... hanem esetleg félni is.  affraid

75%


Valahogy én is így vagyok vele. Inkább csak kötelességből fogom megnézni, ha már láttam az eddigieket is, de már rég elvesztettem a fonalat, hogy most ki hol van. Az meg elég valószínűtlen, hogy harmadszor is rászánom az időt, hogy újranézzem az első részeket.

Jó ez az "utolsó rész" szöveg. de már a Fűrészeknél sem jött be. Annak is volt már két utolsó része, és tervbe van véve a harmadik Smile ...
.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 Empty
TémanyitásTárgy: Egy háború / Krigen   R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 EmptyPént. Feb. 26, 2016 9:21 pm

R2-D2 írta:

Egy háború

Egy háború. Elég beszédes a cím, túl sok zsákbamacskát nem árul… pedig aztán nem is csak önmagában arról a háborúról szól, amiben egy dán osztag Afganisztánban próbál a tálibok ellen vívni, hanem az annak a következményeként Dániában megtartott hadbírósági tárgyalásról is. A film ugyanis nem (csak) egy hadszíntéren játszódó háborús dráma, hanem van neki egy tárgyalótermi, illetve egy családi szála is: a végére pedig a háború igazándiból egy ember háborúja lesz, egy tiszté, akinél a tét egy döntésének következményeként kiszabható négy éves börtönbüntetés elkerülése. Tekintve, pedig, hogy a Krigen nem hollywoodi mozi, az egész történet csontig hatolóan hiteles és életszerű – már-már dokumentarista jellegű – amiben nézőként rendesen fel van adva a lecke nekünk is, hogy most Pedersen mellé állunk-e, vagy a takaró alól kilógó halott gyerekek látványa miatt ellene fordulunk.

Mert ahogy írtam, eljön majd az is. Az egyik akcióban ugyanis balul sülnek el a dolgok – előtte, csak úgy mellékesen látunk egy roppant megindító afgán családi drámát – a járőröző csapatot beszorítják a tálibok, Petersen pedig légi támogatást kér. A baj csak az, hogy a civil lakosságot pajzsként használó tálibok ellen bevetett bombázásnak voltak polgári áldozatai – ennek a felelőse pedig egyértelműen az a parancsnok, aki belehazudott a rádióba, mikor azt mondja, hogy tiszta a célpont. Ja, mindezt a fejkamerák és digitális hangrögzítők korában… s most akkor álljunk is meg egy picit.

Mondd csak, kedves néző, te mit csinálnál, ha az osztagod halálos csapdába kerül, az egyik katonádat nyaklövés érte – úgy, hogy korábban már volt egy másik „baleset” a csapatban – és reménytelen a kitörés? Mikor egy kis falu egyik házának udvarára szorulsz, RPG-vel lőnek rád, a társad meg haldoklik? Mikor nyilvánvaló, hogy nincs más megoldás, mint a légicsapás? Mikor az a fránya bürokratikus rendszer nem akarja a saját!! katonáit kimenteni, nehogy civil áldozat is legyen? Te nem mondanád, hogy „Pont telibeszarom, kik vannak az ellenséges területen!” ? Te nem tennél meg mindent a csapatod kimentéséért?? Kegyetlen dolog a háború, kegyetlen döntésekkel – mikor a háborúzó felek egyike nem a szabályok szerint játszik, van más út, mint a szabálytalan??

Fura egy világ, biztos. Még furább lesz, mikor Petersent leszerelik, majd otthon bíróság elé állítják – négy év börtön várhat rá emberölésért. A tiszta célpont ugyanis nem volt tiszta, ártatlanok is meghaltak, a bíróság lelkes ügyésze, egy fiatal nő pedig szépen összerakosgatta a képet, miszerint Petersen hazudott a légicsapás előtt. Nos, itt is két dolog jutott eszembe. Az egyik, hogy pont ilyennek képzelek el egy TASZ-os és HELSINKI BIZOTTSÁG-os hülye picsát, akik a nagy emberjogokba burkolózva képes a saját népét, országát, emberét pellengérre állítani… a másik meg… a másik meg Nathan Jessup ezredes az Egy becsületbeli ügyből. Kéjes örömmel néztem volna, mikor Jack Nicholson elküldi a halál f@szára az ügyésznőt, elmagyarázva a háború kegyetlen mivoltát és a szörnyű, ámde elkerülhetetlen ártatlan áldozatok szükségességét. Megmondom őszintén, felment a cukrom, mikor a nő sorban szólította a tanúkat, szegény Petersen pedig csak ült megtörve, holott az ember igazságérzete (és a film is egy pontig) azt sugallta, hogy helyesen cselekedett. De nem lenne ilyen jó a film, ha ilyen egyszerű lenne: egy ponton rendesen csavarnak egyet a tárgyalás menetén és olyan bizonyítékok kerülnek elő, amik képesek megfordítani a nézők kegyeit.

Innentől pedig már csak egy kérdés marad: Petersen, megtörve a vádak és saját lelkiismeretének súly alatt beismeri-e, hogy hazudott, vagy kitart-e álláspontja mellett? Mi a fontosabb: a becsülete, együttérzése az ismeretlen halottak iránt… vagy a saját családjának fontossága? Aki hónapok óta várják, hogy hazatérjen, akik számítanak rá … és akiknek néhány sajnálni való afgán család a távoli faluban értelem szerint kevésbé fontos, mint a férj, apuka megmentése a börtöntől. És egyáltalán: van-e bármi esély, hogy a perdöntő bizonyítékok ellenére megfordulhat-e a tárgyalás kimenetele? És… Petersen akarja-e, hogy ne menjen börtönbe? Egy háború. Az. Háború a lelkekben, háború a jogban, de legnagyobb háború a nézőben: tényleg gyilkosnak tartjuk Petersent, csak azért, mert kimentette osztagát a halálos csapdából???  Súlyos kérdések, ám ezúttal nincs rajtuk amerikai cukormáz. Kőkemény valóság, aminek keménységét a hitelesség és a helyzet abszurditása egyaránt adja.

85%


Bármennyire is emberi volt, hiteles és elgondolkodtató, nekem már kicsit túl "dokumentarista" volt, több olyan jelenettel, ami nekem nem tett hozzá annyit a filmhez, amennyi időt rászántak (pl.: a sárkányeregetés). A család szerepe is igazából az autóban lezajló "kinek a gyereke fontosabb neked?" beszélgetésben kapott nekem szerepet, és még ha az otthoni, apa nélküli élet nehézségeit jól be is mutatta, de nekem nem lógott ott a tragédia. Ráadásul ha az egész film Petersen döntésére van kiélezve, és utána a tárgyalásra, akkor ebben az afgán családdal történtek "csak" egy tragikus mellékvágány szerepét töltik be (pedig az a vonal a bénázások miatt legalább annyira elcseszett... vagy a dánoknak nem tanítják, hogy őzgidát sem simogatunk, ha utána vissza akarjuk engedni a természetbe?!). Úgyhogy mindezekkel együtt, a bevezető aknás jelenetét meg még párat leszámítva a film nekem igazán a közepén kezdődött el.

Én értem, hogy a "jogászkodás" manapság szitokszó, én is vagy húsz olyan törvényt tudnék mondani, ami egyszerűen ostobaság, csak arra jók, hogy bármiért lehessen bírságolni, és tényleg vannak olyan helyzetek, amikor ügyvédek túlzásba viszik a "pátyolgatást" (csak az eklatáns példa: Breivik, a norvég tömeggyilkos beperelte a norvég államot a méltatlan fogvatartási körülményei miatt... mert például hideg volt a kávéja   faceplam ). "Pellengérre állítást" viszont én itt nem láttam, már csak azért sem, mert Petersent nem a célpont "tisztasága" miatt fogták perbe.

Spoiler:

A dilemma ettől még él és valós, Petersen drámáját ez nem kisebbíti, hiszen kockáztatott, és az nem adott "tiszta" eredményt... de melyik döntés "tiszta" egy háborúban?

T.i.: A Saul fiánál nekem is jobban tetszett, sokkal  Smile .

7,5/10
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 EmptySzomb. Feb. 27, 2016 11:58 am

Niwrok írta:

Egy háború


Én értem, hogy a "jogászkodás" manapság szitokszó, én is vagy húsz olyan törvényt tudnék mondani, ami egyszerűen ostobaság, csak arra jók, hogy bármiért lehessen bírságolni, és tényleg vannak olyan helyzetek, amikor ügyvédek túlzásba viszik a "pátyolgatást" (csak az eklatáns példa: Breivik, a norvég tömeggyilkos beperelte a norvég államot a méltatlan fogvatartási körülményei miatt... mert például hideg volt a kávéja   faceplam ). "Pellengérre állítást" viszont én itt nem láttam, már csak azért sem, mert Petersent nem a célpont "tisztasága" miatt fogták perbe.

Spoiler:

A dilemma ettől még él és valós, Petersen drámáját ez nem kisebbíti, hiszen kockáztatott, és az nem adott "tiszta" eredményt... de melyik döntés "tiszta" egy háborúban?


7,5/10

Ezt minden bizonnyal másképp értelmeztük. Nekem úgy jött le az egész, hogy szegényemet az emberi jogok égisze alatt perbe fogják egy olyan eseményért, amiben ő csak egy szükségesen tragikus döntést hozott - azért, hogy mentse a csapatát.

Spoiler:

Niwrok írta:
T.i.: A Saul fiánál nekem is jobban tetszett, sokkal Smile

egyetért


.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 EmptySzomb. Feb. 27, 2016 4:30 pm

R2-D2 írta:

Egy háború

Spoiler:


Igen, ha ennek a történetnek része lett volna a média, akkor biztosan máshogy jött volna le nekem is, de fel is tűnt a film közben, hogy már szinte hihetetlenül kínosan ügyelnek rá, hogy még egy újságíró se bukkanjon fel sehol hmmm .
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 Empty
TémanyitásTárgy: A város alatt   R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 EmptyVas. Feb. 28, 2016 1:53 pm

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 FAJOWdR





A város alatt





Az angol címében In Darknessnek hívott lengyel mozi (ami egyébként klasszisokkal kifejezőbb, mint a magyar címválasztás) egy maréknyi zsidó túlélésének története, akik a mai Ukrajnában található Lviv városában a gettó felszámolása elől menekülve a város csatornarendszerében töltöttek 14!! hónapot. A történet valós eseményeken és figurákon alapul, olyannyira, hogy az az egyik túlélő, bizonyos Krystyna Chiger The Girl in the Green Sweater címmel könyvet is írt róla, amit állítólag a film lengyel rendezőnője, Agnieszka Holland nem olvasott. Állítólag úgy gondolta, hogy már senki nem él azok közül, akik akkor ott voltak  Rolling Eyes  (végül is közel 70 év telt el), úgyhogy más forrásokból készítette a filmet – így viszont még nagyobb dicsőség, hogy a túlélő állítólag azt mondta, minden úgy volt, ahogy a filmben látni. Nos, ezt vagy hiszi az ember az egészet vagy sem, a lényeg az, hogy a megelevenedett történet működik-e a vásznon.

1943, Lengyelország. Pontosabban a Ribbentrop-paktum után akkor már Ukrajna (inkább CCCP), a német megszállás alatt. A nyitóképben két faszi épp egy betörésből próbál értéket összeszedni, mikor menekülni kénytelenek az erdőben: mellettük meztelen nők rohannak német fegyveresek elől. Ez csupán egy kép, kicsit több mint egy bevillanó emlék, inkább egy ilyen hely/állapot/körülmény meghatározó jelenetsor: a II. Vh. talán legsötétebb időszakában vagyunk. A két faszi lengyel, mindketten a városi csatornaműveknél dolgoznak: igen, a szippantósok elődeiként maguk mentek le a csatornákba a dugulásokat elhárítani. Az, hogy lengyelek, fontos lesz a történetben, mert az ukrán irányítású városban (akik már akkor is inkább németpártiak voltak) inkább ellenségnek számítottak a nácik és csatlósaik szemében, mint barátnak – ennek amúgy majd lesz egy ékes példája is a filmben. Leopold Socha (Robert Wieckiewicz) és barátja, Szczepek (Krzysztof Skonieczny) a város csatornarendszerében rejti el a lopott szajrét – hol máshol  Laughing  – amúgy nem különösebben rajonganak a zsidókért. Sőt, kapóra jön nekik a gettó, hisz a bezárt zsidók elhagyott házait nagyobb veszély nélkül kirámolhatják, épp ezért meglehetősen drámai az a találkozás, mikor az egyik házból menekülőutat ásó emberekbe botlanak. Socháék kapnak az alkalmon, a titkos kijárat elhallgatásáért cserébe pénzt kérnek (mert hát a zsidóknak bőven van, ugye), amiért a megbeszélt időben el is jönnek.

Aztán beüt a krach: év végén a gettót felszámolják, a zsidók meg a csatornába menekülnek – pontosabban Socha miatt csak menekülnének: a faszi, mint a csatorna ura dönt arról, ki megy le és ki nem, ő tudja, hol és mennyi embert tud elrejteni, s ő mondja meg, mennyiért teszi meg mindezt. Elkezdődik az alkudozás, a valóságban 20-an voltak, itt néhánnyal kevesebben – gondolom kellett a stábnak a hely a pincében  Very Happy  – akiket aztán végül is Socha és Szczepek levisz a város alá a csatornarendszerbe. Na most. Ha van elképzelésetek arról, milyen dolog a nagyvárosok nagy szennyvízrendszerébe beköltözni, akkor nagyjából tudjátok, mi vár rátok a film hátralevő kétharmadában: egy maroknyi ember élete szarszagban, patkányok között, rendes élelem, fürdés és fűtés nélkül. Mondjuk egy ukrán télben… erről szól egyrészt az In Darkness: egy sötét korban egy csomó ember a sötétségbe kényszerült, hogy túléljen egy deportálást. Pontosabban szólhatna erről is, de aztán valahogy mégsem ez lesz a központi téma… és ezzel valahol kicsit ki is csorbul a film éle.

A rendezőnő ugyanis nem elsősorban a menekültekre koncentrál, hanem sokkal inkább "Socha úrra", aki először tisztán üzleti szempontokból rejtegeti a zsidókat a csatornában. Az A város alatt így számomra elsősorban a polyák fickó története, aki egyre többet kockáztatva próbálja ellátni ügyfeleit az embertelen körülmények között, aki a történet előrehaladtával az anyagiasságot emberségre cseréli, aki a külső hatások (kivégzések, akasztások, feleség) nyomán jelentős jellemfejlődésen esik át. Egyébként – erre kicsit később még visszatérek – valahol pont itt veszik el a mozi ereje nálam, Socha története, változása kevésbé volt számomra érdekes, mint a másik szálon a túlélés lett volna: nem éreztem benne azt az erőt, veszélyt, fenyegetettséget, amit abban a szituban, olyan körülmények között a zsidók rejtegetése jelenthetett. Socha szép lassan ugyanis úgy megváltozik, hogy képes akár a családjával szemben is a zsidókért tenni, egyre nagyobb veszélyt vállalva segíteni őket. Ide kapcsolódik, hogy egy suta jelenetben ugyan felvillantják a dolgot – de aztán többet nem is foglakoztak vele –, ami engem végig zavart: tizenvalahány ember napi ellátása élelemmel, vízzel, ruhával, orvossággal, stb. óriási logisztikát igényelt, és meglehetősen nagy feltűnést kelthetett akkoriban. Nos, ez csak úgy lóg a levegőben, nekem Socha tettei túl simán következnek egymás után – azt a néhány kiélezett jelenetet leszámítva – igazából a faszi gond nélkül eltartott egy focicsapatot a csatornarendszerben. Jobban belegondolva rettentő nagyvonalú volt az egész, a valóságban kétlem, hogy ennyire simán ment volna mindig, minden.

Mert itt bizony úgy ment. Nem tudom, Hollandnak mi célja volt, de teljesen felesleges volt például a csatornában szexeltetni a szereplőket. Értem, hogy abban a közegben is rátör az emberre a testi vágy, de az egész szitu szerintem sokkal durvább megközelítést érdemelt volna: a másik szálhoz hasonlóan nekem zsidók túlélésének ábrázolása is felületes (majdnem hogy könnyű) volt. Lehet, ez volt a cél, mármint hogy a néző maga is gondoljon bele, képzelje tovább, milyen lehet patkányok között élni a csatornában – de ebből a szörnyű állapotból engem rendszeresen kizökkentettek olyan képek, amiben gyakorlatilag sütöttek-főztek, énekeltek az alagútban, annak beugrójában, illetve az, hogy volt idejük, erejük és gusztusuk dugni egymással. Nem mellékesen a tizenvalahány szereplőről sem tudunk meg jóformán semmit, az egész úgy van kezelve, mint egy homogén tömeg, mint maga a zsidóság – pedig azért amennyi ember, annyi jellem. Más filmek képesek önmagukban arról is szólni, hogy néhány embert összezárnak bizonyos helyekre és hamar ember embernek farkasa lesz… itt ez is csak érintőlegesen szerepel. Az meg kész szerencse, hogy az is csak utólag derült ki, hogy 14 hónapot voltak lenn a szerencsétlenek, mert ha esetleg menet közben lett volna egy számláló, még feltűnőbb és bosszantóbb lett volna az egész.

Az A város alattat természetesen mindenki a Schindler listájához hasonlítja, a hadsonló alapszituáció miatt: itt is, ott is emberek titokban mentettek zsidókat a II világháborúban. Ám míg Spielberg filmjét sokan túlságosan szentimentálisnak és giccsesnek gondolják, én pont az A város alattot tartom rettentően ingerszegénynek. Én az egész film alatt egyetlen könnycseppet nem tudtam kipréselni magamból – na jó, talán csak a legvégén, a kiszabaduláskor – nekem majd minden karakter teljesen semleges volt. A zsidóknak még csak a nevét sem jegyeztem meg, pedig aztán két órán át ott voltam velük a szennyvízben… A mozi – hasonlóan a Saul fiához – meglehetősen háttérbe helyezi a világháborút, annak borzalmait: néhány dolgot mutat csak, azt is inkább hangulatfokozónak, a történelmi tabló egy árnyalatának. A lényeg magán az alagúton és Sochán van, viszont a figyelem és a kamera megosztása számomra nem sikerült kellően hatásosan. Socha és családja önmagában nem annyira érdekes figura (nagy ziccer volt kihagyni a későbbi halálát a filmből), ami érdekes, igazán durva és földbe döngölő lehetne, arra meg kevés időt fordít a rendezőnő.

Sajnálom, mert az In Darkness egészen kiváló film lehetne – nem véletlenül jutott el a 2011-es idegennyelvű Oscar jelölésig, viszont talán pont a hiányzó erő miatt nem kapott szobrocskát. Az évben a Nader és Simin nyert, ami szerintem is jobb volt. Az idei évben fura mód pont a Saul nyerhet egy hasonlóan távolságtartó koncepcióval, pedig nála ez a lengyel mozi is jobb. Sokkal. És ha valakit a képregényhősök helyett/mellett érdekelnek még hasonló minőségű nemzetközi alkotások, ITT böngésszen.  .




80%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 19, 2019 4:29 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 EmptyVas. Feb. 28, 2016 5:45 pm

R2-D2 írta:

A város alatt

Az angol címében In Darknessnek hívott lengyel mozi (ami egyébként klasszisokkal kifejezőbb, mint a magyar címválasztás) egy maréknyi zsidó túlélésének története, akik a mai Ukrajnában található Lviv városában a gettó felszámolása elől menekülve a város csatornarendszerében töltöttek 14!! hónapot.

Az A város alattat természetesen mindenki a Schindler listájához hasonlítja, a hadsonló alapszituáció miatt: itt is, ott is emberek titokban mentettek zsidókat a II világháborúban. Ám míg Spielberg filmjét sokan túlságosan szentimentálisnak és giccsesnek gondolják, én pont az A város alattot tartom rettentően ingerszegénynek. Én az egész film alatt egyetlen könnycseppet nem tudtam kipréselni magamból – na jó, talán csak a legvégén, a kiszabaduláskor – nekem majd minden karakter teljesen semleges volt. A zsidóknak még csak a nevét sem jegyeztem meg, pedig aztán két órán át ott voltam velük a szennyvízben…

80%


Ahogy írtál róla, nekem leginkább a Könyvtolvaj ugrott be... egy "ingerszegény" Könyvtolvaj Smile . Ahányszor ezt olvastam az írásodban, először is igencsak meglepett, hogy ennek ellenére 8-asra értékelted, másrészt mivel szinte mindenhez odaírtad, így nem is nagyon tudom, hogy akkor mégis miről szól a film, egy világháborús illusztráción kívül.

Nem tudom, hogy mennyire akartad ezt igazából ajánlani, de egyelőre annyira nem fogott meg. Azt már most megígérhetem, hogy nem ez lesz az első az "ITT"-listából, amit megnézek Smile .
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 EmptyVas. Feb. 28, 2016 5:53 pm

Niwrok írta:

A város alatt

Ahogy írtál róla, nekem leginkább a Könyvtolvaj ugrott be... egy "ingerszegény" Könyvtolvaj  Smile . Ahányszor ezt olvastam az írásodban, először is igencsak meglepett, hogy ennek ellenére 8-asra értékelted, másrészt mivel szinte mindenhez odaírtad, így nem is nagyon tudom, hogy akkor mégis miről szól a film, egy világháborús illusztráción kívül.

Nem tudom, hogy mennyire akartad ezt igazából ajánlani, de egyelőre annyira nem fogott meg. Azt már most megígérhetem, hogy nem ez lesz az első az "ITT"-listából, amit megnézek  Smile .
.

Nem fontos megnézni, én annyira nem ájultam el tőle, mint kellett volna - csak jeleztem, hogy láttam. Wink Ajánlották, gondoltam a Saul farvizén megnézem. Ennyi.

Miről szól? Elsősorban a lengyel fasziról, aki megmetett 12 zsidót. A témája, annak súlyossága, néhány jelenete miatt nekem megéri a 80%-ot, de nagyon hiányzott belőle a katarzis. Olyan jó film, de csak egyszer nézős jó... scratch Nem tudom jobban megfogalmazni... peace

Ebben a témában a Schindlert pl többször szívesen megnézem, mert minden alkalommal van rám hatása - viszont kétlem, hogy akár a NO-t, az Omart, a Szerelmet meg néhány társát újra fogom nézni bármikor is, aztán azok is tök jó filmek.


Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 EmptyVas. Feb. 28, 2016 7:51 pm

R2-D2 írta:

Nem fontos megnézni, én annyira nem ájultam el tőle, mint kellett volna - csak jeleztem, hogy láttam.  Wink Ajánlották, gondoltam a Saul farvizén megnézem. Ennyi.


Egy kicsit erősebbre sikerült a mondatom, mint akartam, de igazából csak annyit akartam mondani, hogy nekem még ott van a Szerelem is ez előtt  peace ...
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 Empty
TémanyitásTárgy: Fekete vitorlák S1   R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 EmptyCsüt. Márc. 03, 2016 9:58 pm

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 NnmbctX




Fekete vitorlák S1





Ennek már nagyon itt volt az ideje… nem is tudom, mi tartott eddig, hogy miért is nem buktam rá rögtön a Nassaui Kalózköztársaság (köszi, Niwrok! ) eseményeire, de most, hogy Jack Sparrow kissé hosszan tartó szabadsága alatt ismét alámerültem a Karib tenger vizeiben, rögtön megtaláltam a hangot ezzel a világgal. S bár ezúttal én vagyok az, aki ezt a közeget nem ismeri oly mélyrehatóan, mint becses kollégám, de már az A Fekete gyöngy átka felébresztette bennem a gyerekkorom óta szunnyadó kalózt: az azóta látott epizódok pedig (még ha csökkenő színvonalon is), no meg néhány más tengeri mozi (pl. A tenger szívében, Kon-tiki) pedig bőven szinten tartották az éberséget. Azért a gyerekkorok könyveinek emlékei nem merültek feledésbe, a Fekete vitorlák pedig – annak ellenére, vagy tán pont azért, mert TV sorozat – a maga monumentalitásával, hosszával, kiterjedt világával beteljesítette kötelességét: legnagyobb örömömre egy újabb olyan világot biztosít, amibe évente elmerülhetek. Tavaly úgyis vége lett 3-4 általam követett sorinak is…

A történetbe az 1700-a évek elején kapcsolódunk be, mikor is egy spanyol hajót épp megtámad a kor egyik leghíresebb (fiktív) kalóza, Flint kapitány (Toby Stephens). Ismerős volt a neve, így utánanéztem és jól rémlett: gyerekkorom regényében, a Kincses szigetben is feltűnt a figurája sőt, legnagyobb meglepetésemre az itteni John Silver (Luke Arnold), mint itt kezdő szakács is szerepel Stevenson könyvében. A végén még megérjük, hogy a Fekete vitorlák az A Kincses sziget prequelje lesz, kevésbé ifjúsági módon… végül is, kincs lesz hozzá. No de ne szaladjunk ennyire előre: az évad (és a sorozat) egy olyan tengeri ütközettel kezdődik, ami után minden kalóztörténet rajongó megnyalhatja a 10 ujját. Sőt, miután ez is Starz sorozat, a jelenetek kellően véresek és brutálisak: a Disney kalózokhoz képest mindenképp. A felütés tehát kiváló, simán berántott a sorozatba, de egyben tipikusan mézesmadzag jellege is van: az évad mindösszesen három csatája között meglehetősen sok idő telik el, a hangsúly a tengeri ütközetek helyett teljesen máshova helyeződik.

Mégpedig Nassaura, a Bahama szigetek jelenlegi fővárosába, ami a XVIII-ik században a kalózok kedvelt búvóhelyeként és kereskedelmi központjaként szolgált. Kereskedelmi… , Laughing   mármint az elrabolt áruk újraelosztásának központjaként: a kalózok a zsákmányukat itt pakolták le, itt jutottak pénzhez, itt lett arányosan kifizetve a legénység – hogy aztán a „nehéz munkával” megkeresett pénzt rögtön el is lehessen költeni kurvákra és piára. Nekem iszonyat tetszett ez az egész világ, a mesei fehér homokban felhúzott kis város, a kikötő, az erőd a háttérben legalább annyira hangulatos hátteret adtak a történethez, mint mondjuk a kalózhajók. S itt még tengeribeteg sem lesz az ember. Nos, tehát ide érkezünk az első tengeri ütközet után megpihenni, s itt ismerkedünk meg sorozatok további kardinális szereplőivel –  taps  , a Feketeszakállon qrva jót röhögtem (de mily találó!!) – az orgazdaság kézben tartójával, ezáltal a kisváros irányítójával, Eleanor Guthrie-vel (Hannah New), annak néger tanácsadójával, Mr. Scottal (Hakeem Kae-Kazim), no meg az abszolút személyes kedvencemmel, Vane kapitánnyal (Zach McGowan). Itt kell megjegyezni, hogy a Black Sails egészen kiválóan mixelte össze a valós személyeket a fiktív, de már ismert kalózokkal, hisz Stevenson figuráival ellentétben Vane, Hornigold, Rackham vagy akár Anne mind-mind valós személy, kalóz volt akkoriban. A kiváló castingnak köszönhetően a keverék rettentően élvezetes és hiteles lett: a néző vérmérséklete szerint választhat magának figurát a szigeten.

Amúgy az egész sztori egy mesés kincset hordozó spanyol hajó, az Urca de Lima utáni hajsza körül bonyolódik. Egészen pontosan az évad első felében még csak egy kitépett papírlap után, ami az első ütközetben tűnt el az elfoglalt hajó hajónaplójából – a tolvaj tolvaja pedig Nassaun van, aki, miután rájött, mennyit ér szerzeménye, természetesen el akarja adni az információt. A bohókás, nagydumás figura így kerül bele a sziget vérkeringésébe, ismerkedik meg egy Max nevű kurvával (Jessica Parker Kennedy), majd okoz részben akaratán kívül óriási galibákat a szereplők életében és kapcsolataiban. Igazi katalizátor ő, olyan figura, aki ha bárhol, bármikor feltűnik, valami történni fog a szereplőkkel… aztán ez lehet jó és rossz is…  Laughing , többnyire utóbbi: igazi túlélőművész, az a figura, aki az oroszlán szájából is kidumálja magát. Lehet, sokaknak kevésbé jött be a nyitó ütközet utáni nassaui időtöltés, de szerintem a sorozat majd minden mozzanata zseniális. Bámulatos az az érzelmi-kapcsolati háló, amit itt a karakterek közé felhúztak, önmagában az az egész törvénytelen világ, amit felskicceltek. Itt jut szembe – lehet, csak az A szüfrazsett kapcsán – mennyire kényelmetlenül éreztem magam azon az ábrázolásmódon, ahogyan itt a nőkkel (kurvákkal) bántak, azon gondolkodtam, mi kell történni ahhoz egy nővel, hogy rendszeresen megaláztassa magát a félig-meddig vademberekkel… Milyen poén lett volna, ha itt szabadul el a Köpök a sírodra Andreája…

A 8x50 percnyi játékidő nagy része a szigeten telik el, egyre jobban és mélyebben merülünk el a családi és szerelmi intrikákban. Egyre jobban megismerjük a sakktábla figuráit, s egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a főbb szereplőink közül egyik sem tisztán olyan, mint amilyennek első pillanatban mutatja magát. Flint titkai és valós szándékai, Vane erőszakossága mögötti fura múltja, Anne zseniális álcája mögött megbúvó feminizmusa vagy Silver nagy dumája és kétségbeesése mögötti céltudatossága csak szép lassan bontakozik ki – és ez nekem nagyon bejött. Mindezekre bónuszként pedig egészen zseniális mellékszereplőket kapunk, mintha csak válogatták volna a fedélzetmestereket:  Billy, Gates, Dufrense mind-mind kiváló karakter, remek színészválasztással (Dufrense első bevetése örökké emlékezetes marad). De említhetném Randallt is, aki nem kicsit emlékeztetett Dokira… vagy Vane legénységéből néhány figurát: az egész kalózbagázs, tokkal-vonóval szenzációs, úgy ahogy van. A Black Sails egyik legnagyobb dicséretét mindenképp a castingért és a karakterekért kapja tőlem – ez pedig egy sorozatnál nem utolsó szempont. Végül is, órákig kell köztük lennem…

De nem szólhatok egy rossz szót a történtre sem: a kincsvadászat ugye a zsánerben alap dolog, a tengeri csaták a szétszakadó hajókkal, a közelharcokkal kegyetlen jók lettek. Külön dicséret azért, hogy volt idő, bátorság és energia a hajókon az erőviszonyok ábrázolására, mennyire is kiszolgáltatott volt a kapitány a legénységének: sikeres rajtaütések esetén népszerűsége az egekben, viszont mennyire is tud fordulni a közhangulat kudarc esetén. Flint kapcsán végig a fejemben volt az A tenger szívében mániákus bálnavadásza, de éppúgy beugrott az Alexander mániákus felfedezője is: nem elég jó hajósnak és (had)vezérnek lenni, tudni kell fanatizálni is a legénységet/sereget. Az évad sok apró rezdülésével, amikor látszólag egy helyben állnak a dolgok, mind-mind kitér ilyenekre is – gondoljunk csak a Singleton esetére, ugyebár… Nekem a látvánnyal sem volt az égvilágon semmi bajom, Nassau részletessége lenyűgöző, a csaták közelijei szintúgy – ugyanakkor bőven a tűréshatáromon belül volt a CGI „elnagyoltsága” is. Ennél sokkal komolyabb stúdiófilmek néznek ki sokkal cikisebben, én nem éreztem a műanyaghatást a képernyőn. Semmivel nem volt rosszabb, mint mondjuk a görögök hajóhada Trójánál...

Amit kicsit tényleg feleslegesnek érzek, az a szokásos erotika és vulgaritás: nem gondolom, hogy egy ilyen jól felépített sorozatot, amiben remekül megírt karakterek és történet van, muszáj volt felturbózni szexszel. Még ha alá is írom, hogy ez, akkor, ott, mást jelentett – ld. még Róma és/vagy Spartacus – sokszor teljesen feleslegesnek és erőltetettnek éreztem az egészet. Ha csak indokolt esetekben dobják be, remek kiegészítése lett volna az amúgy is felnőtteknek szóló sztorinak, de így bizony néha meglehetősen erőltetettnek tűntek a jelenetek. Jó, még így sem annyira, mint a Válaszcsapásban, s legalább arra figyeltek, hogy nem volt divat a leszállópálya dizájn, de a káromkodás és vulgaritás épp elég és elég hiteles lett volna ahhoz, hogy a Fekete vitorlák maradandó felnőtt sorozat legyen. De talán „baszós-kardozós” stílus a sikereket és a pozitív fogadtatást látva inkább átvált csak kardozósba – no meg a szokásos és remek hatalmi játszmásba. Az az én igazi világom.




85%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 19, 2019 4:30 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 EmptyPént. Márc. 04, 2016 12:22 am

R2-D2 írta:

Fekete vitorlák S1

A 8x50 percnyi játékidő nagy része a szigeten telik el, egyre jobban és mélyebben merülünk el a családi és szerelmi intrikákban. Egyre jobban megismerjük a sakktábla figuráit, s egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a főbb szereplőink közül egyik sem tisztán olyan, mint amilyennek első pillanatban mutatja magát. Flint titkai és valós szándékai, Vane erőszakossága mögötti fura múltja, Anne zseniális álcája mögött megbúvó feminizmusa vagy Silver nagy dumája és kétségbeesése mögötti céltudatossága csak szép lassan bontakozik ki – és ez nekem nagyon bejött. Mindezekre bónuszként pedig egészen zseniális mellékszereplőket kapunk, mintha csak válogatták volna a fedélzetmestereket:  Billy, Gates, Dufrense mind-mind kiváló karakter, remek színészválasztással (Dufrense első bevetése örökké emlékezetes marad). De említhetném Randallt is, aki nem kicsit emlékeztetett Dokira… vagy Vane legénységéből néhány figurát: az egész kalózbagázs, tokkal-vonóval szenzációs, úgy ahogy van. A Black Sails egyik legnagyobb dicséretét mindenképp a castingért és a karakterekért kapja tőlem – ez pedig egy sorozatnál nem utolsó szempont. Végül is, órákig kell köztük lennem…

85%


Nem kell ennyire kipécézni azt, hogy elsőre esetleg kicsit nagyobb súllyal vettem figyelembe a kezdeti gyerekbetegségeket, mint indokolt lett volna Razz . Te szoktad mondani, hogy "az 5% az semmi" Smile .

Alig egy hónap múlva vége a harmadik évadnak, és eddig bőven meggyőző az a pár jelenet, amit láttam belőle. Pénz is lett a sztori és a "kapcsolati háló" mellé. Alig várom!
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 Empty
TémanyitásTárgy: A nagy dobás   R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 EmptySzomb. Márc. 05, 2016 3:47 pm

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 E982bpu





A nagy dobás






2008. szeptember 15.: Csődvédelmet kért a Lehmann Brothers, a negyedik legnagyobb amerikai kereskedelmi bank, a Merril Lynch pedig tulajdonosi struktúrájának változtatására kényszerült. A Fed újabb hiteleket adott a JF Morgan Chase banknak: az amerikai ingatlanpiac gyakorlatilag összeomlott, ennek következtében az egész világra kiterjedő gazdasági válság robbant ki. Bankok mentek csődbe (ezt speciel nem bánom), munkahelyek milliói szűntek meg, s emlékezzünk rá: hazánk is államcsőd közeli helyzetbe került. Az egész katasztrófa okozója pedig egyrészt az az amerikai ingatlanhitel piac, annak konstrukciója, amiben gyakorlatilag jövedelemigazolás és fedezet nélkül adták a lakáshiteleket, másrészt – főként – az a néhány felelőtlen és/vagy naiv magas beosztású bankár az Államokban, akik minderről tudtak és/vagy buták voltak hozzá, de a hatalmas profit reményében hagyták az egészet működni. Sőt…

Az igazság az, hogy az A nagy dobást akkor is megnéztem volna, ha nem kerül az Oscar nyolcas mezőnyébe, mert qrvára érdekelt a témája. Vasárnapig kicsit még izgultam is, hogy mi lesz, ha esetleg ez lesz a legjobb film: ez volt az egyetlen mozi ugyanis, amit nem láttam a díjkiosztó előtt – de végül Niwrok kolléga visszafogott értékelése beigazolódni látszott. Az A nagy dobás egy roppant érdekes témát feldolgozó (inkább körüljáró) film, ami méltó párja lehetett volna, mondjuk a Bennfenteseknek, viszont valami borzasztóan van megcsinálva: hiába a parádés színészgárda, hiába a nagyon jó téma és a néhány igazán hatásos és ütős jelenete, az egész viszont rendesen szétfolyik. Ráadásul, a rendező minden igyekezete ellenére ugyanolyan érthetetlen laikusok számára, mint a kimondottan nehezen befogadható dokumentumfilm – amire azért hivatkozok annyit, mert a témában csak azt láttam.  Icipici szerencsével az A nagy dobás és a Bennfentesek tökéletes szimbiózisban lehettek volna egymással, mint mondjuk a kér Wikileaks vagy a két Steve Jobbs film: ez lehetett volna az előzmény, míg a doku az esemény és a következmény. Az most itt nem számít, hogy tulajdonképp következmény nem is volt…

2005 környékén járunk, mikor is egy Michael Burry (Christian Bale) nevű, meglehetősen különc figura egy befektetési cégnél felfigyelt az amerikai ingatlanpiac néhány visszásságára. Kicsit dilló a faszi, de a tulajdonosoktól kapott hatalmával – azok nem épp legnagyobb örömére – közel 1.3 milliárd dollárban fogad az ingatlanpiac ellen: ezt hívják shortolásnk, a mozi eredeti, sokkal kifejezőbb címe, a The big short is erre utal. A baj mindösszesen az, hogy még csak 2007-et írunk, Burry túl korán látta meg a válságot, és rengeteg pénze elmegy, míg valóban beüt a krach: a shortokra ugyanis valami biztosításfélét kell fizetni, ekkora összegnél pedig ez nem piskóta. Burry szála az egyik a háromból a moziban, ő az a „látnok”, aki észrevette (mert észre akarta venni) a tátongó lyukakat a rendszeren – és mily meglepő, nekem ő és az ő szála tetszett a legjobban. Minden bizonnyal Bale már önmagában is szerepe játszik ebben, de az egész figura, a dresszkódra nagy ívben szaró, metál zenét hallgató pénzügyi zseni figurája nekem nagyon bejött. Talán vele tudtam azonosulni leginkább… vajon miért is?  tongue

Jarred Vennet (Ryan Gosling) egy piti bankár, nagy tartozásokkal, aki a munkahelyén értesül Burry mozgolódásáról és úgy gondolja, ebből az eszetlennek akcióból egyenesbe tud jönni – feltéve, ha talál hozzá pénzügyi befektetőket. Szerencséjére egy téves kapcsolás miatt összejön egy meglehetősen különc elemző csapattal (ebben a filmben mindenki, aki felismerte a lehetőséget, különc), aminek vezetője, egy Mark Baum nevű faszi (Steve Carell) érdeklődni kezd a képtelenség iránt. Elkezdenek nyomozni, utánajárni, mi is igaz az egészből, mielőtt pénzt tesznek bele: a mozi második – amúgy szerintem fő – történeti szála a kis csapat nyomozása, gyakorlatilag a pénzügyi válság kirobbanásának okainak fel- és a néző elé tárása. Önmagában ezzel sincs semmi baj, nekem legalábbis kifejezetten tetszett a képekkel megtámogatott magyarázat az egész bedőlésére: a kihalt kertváros esete a kutya nevére felvett hitellel, vagy a prosti története meglepő tanulságokkal szolgálhat – már annak, aki először csodálkozna rá Amerika idiotizmusára. Baum, mint az egyik főszereplő ugyanakkor fele annyira sem volt érdekes számomra, mint Burry volt, mint ahogy az egész csapat túlságosan rideg és távolságtartó volt …

Két fiatal srác, Charlie Geller és Jamie Shipley egy valóban megkérdőjelezhető jelenet kapcsán (ebben tök igaza van Niwroknak) tudomást szerez Vennet pénzszerzési kísérletéről és úgy gondolják, ők is beszállnak a bizniszbe… a baj csak az, hogy ebbe meccsbe még a cserepadra sem férnek fel. Sem pénzük, sem ismertségük nincs, ezért egy régi barátjukhoz, a visszavonult bankárhoz, Ben Rickethez (Brad Pitt) fordulnak – ő intéz nekik sok mindent, hogy egyáltalán tudjanak shortolni. Itt viszont már rendesen szétcsúszott a film, a Burryra épített alap ezzel a harmadik szinttel végképp érdektelenné és elnagyolttá válik: a két fickó is inkább egy idióta vígjátékpáros, Ricket titokzatossága egy idő után zavaró (kíváncsivá teszik a nézőt, miért lett ő az és olyan, ami, de választ nem adnak rá), ráadásul ennél a szálnál aztán végképp nem tudtam, honnan van pénz shortolásra. Lehet, hogy kitértek rá, de egy idő után az ember elveszik a magyarázatokban a CDO-ról meg a subprime hitelekről… mintha csak szándékosan ködösítettek volna az alkotók. Az egész szerepüket nem igazán értem, a nagy halak mellett kispályások – csupán arra kellettek volna, hogy a médiát kb. két percben lerendezzék a filmben?? Csak arra, hogy ők próbáltak szólni egy(???) újságírónak, amiből nem lett semmi, mert a csúnya Wall Street újságíróinak is fontosabb a pénz, mint az igazság??  hmmm  Nekem ez nagyon erőltetett és kapkodó…

Ezen a három szálon keresztül érkezünk aztán el a bizonyos 09.15-ig, amikor is Burry jóslata beigazolódik: a filmnek gyakorlatilag a válság kirobbanásával van vége. Mindhárom csapat megszedte magát, a shortok működtek: a filmben amúgy jól ábrázolt nehézségek megoldódtak. Az embernek mégis hiányérzete volt: valahogy egyik „üzlet” beteljesülése nem okozott katarzist vásznon. Hiába próbálták Burry pozícióját veszélybe tenni, hiába volt Baum harca sokszor szélmalomharc és hiába volt a két lökött számára is majdnem minden veszve, a legvégén mégsem éreztem elégedettséget. Valahogy az egész mozi túlságosan távolságtartó, magyarázó és rideg lett, így a felvonultatott karakterekkel történt dolgok sem igazán tudtak meghatni (akkor sem, ha amúgy a karakterek jók). Az csak egy dolog, hogy jóformán semmit nem tudunk meg róluk, semmi nincs, amiért a legcsekélyebb érdeklődést tanúsítanánk irántuk (gyanítom, Burry metálja nélkül ő sem lenne fontosabb számomra), de a mozi egyébként is teljesen szét van csúszva szerkezetileg. És nem, ezen nem segít az sem, hogy a gyermek Burry üvegszemére, vagy a gyerek Baum zsidó különcsége szánunk némi időt: ezek is inkább kizökkentenek  a ritmusból, mintsem normális flashbackek lennének. Ez a narrációval kevert visszaemlékezés szerintem itt nem működött.

Olvastam előtte, hogy ez a három szál különálló dolog és csak a közös cél (információ) kapcsolja őket össze, de én tök szívesen néztem volna, ha valahogy egy pontban összefutott volna a cselekmény. Vagy a las vegasi találkozón, vagy egy telefonhívás erejéig – ennyi alkotói szabadság a dramaturgia kedvéért bele kellet volna férjen. Pláne, ha már kétszer is megváltoztatták az eseményeket, majd ezt utána el is ismerik – az egyik legnagyobb baromság a filmben: semmi értelme nincs, viszont rendesen kizökkent a ritmusból. De ugyanúgy kizökkentenek a kínosan erőltetett magyarázós jelenetek, legyen az a fürdőkád vagy a rulettasztal mellett: nem elég, hogy abszolút történetidegen elemek, néha még csak sokkal nagyobb zavart okoznak a fejekben. Ha már magyarázat: Venett építménye sokkal jobb, érthetőbb és filmbe illőbb volt. Itt jegyzem meg, hogy hosszú idő óta Gossling képes volt érzelmet kifejezni  Twisted Evil  – még nem tudom, ez CGI volt-e, vagy valós színészi játék – viszont azzal az idióta hajával fel sem fogtam, hogy ő narrálja a történetet az elején. Ami történet eleje a maga videoklipszerű, montázsokra épülő, képi világával, túlságosan nagyvonalú és felületes információátadásával inkább tűnik egy fura dokumentumfilmnek, mint rendes mozinak. Abszolút alkalmatlan arra, hogy „berántson” a bankvilágba, egészen a főcímig és Bale feltűnéséig kell erre várni… szerencsére aztán a film hátralévő részében egyre kisebb szerepet kapjon.

Fontos és tanulságos film lehetne a The Big Short, de nem lett az. Szerintem pocsékul van összerakva, teljesen rossz az események súlyozása, a karakterek felületesek és/vagy érdektelenek, ráadásul a megmagyarázni kívánt dolog is meglehetősen zavaros maradt. Még nekem is, aki azért nem teljesen hülye  a témában – gyanítom, a nagy átlagnak maradt a homály a CDO meg a derivatizálás meg a többi. Egyet tudni biztosan – viszont az meg ebből a moziból pont nem derül ki: a bankszektorban semmi sem változott… legalábbis semmi olyan, ami a vezetőket és a brókereket érintette volna hátrányosan. Rettentő pénzéhségük pedig majd megint okoz egy válságot. Később, valamikor.






75%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 19, 2019 4:31 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 EmptySzomb. Márc. 05, 2016 4:30 pm

R2-D2 írta:

A nagy dobás

Az igazság az, hogy az A nagy dobást akkor is megnéztem volna, ha nem kerül az Oscar nyolcas mezőnyébe, mert qrvára érdekelt a témája. Vasárnapig kicsit még izgultam is, hogy mi lesz, ha esetleg ez lesz a legjobb film: ez volt az egyetlen mozi ugyanis, amit nem láttam a díjkiosztó előtt – de végül Niwrok kolléga visszafogott értékelése beigazolódni látszott. Az A nagy dobás egy roppant érdekes témát feldolgozó (inkább körüljáró) film, ami méltó párja lehetett volna, mondjuk a Bennfenteseknek, viszont valami borzasztóan van megcsinálva: hiába a parádés színészgárda, hiába a nagyon jó téma és a néhány igazán hatásos és ütős jelenete, az egész viszont rendesen szétfolyik. Ráadásul, a rendező minden igyekezete ellenére ugyanolyan érthetetlen laikusok számára, mint a kimondottan nehezen befogadható dokumentumfilm – amire azért hivatkozok annyit, mert a témában csak azt láttam.  Icipici szerencsével az A nagy dobás és a Bennfentesek tökéletes szimbiózisban lehettek volna egymással, mint mondjuk a két Wikileaks vagy a két Steve Jobs film: ez lehetett volna az előzmény, míg a doku az esemény és a következmény.

Fontos és tanulságos film lehetne a The Big Short, de nem lett az. Szerintem pocsékul van összerakva, teljesen rossz az események súlyozása, a karakterek felületesek és/vagy érdektelenek, ráadásul a megmagyarázni kívánt dolog is meglehetősen zavaros maradt. Még nekem is, aki azért nem teljesen hülye  a témában – gyanítom, a nagy átlagnak maradt a homály a CDO meg a derivatizálás meg a többi. Egyet tudni biztosan – viszont az meg ebből a moziból pont nem derül ki: a bankszektorban semmi sem változott… legalábbis semmi olyan, ami a vezetőket és a brókereket érintette volna hátrányosan. Rettentő pénzéhségük pedig majd megint okoz egy válságot. Később, valamikor.

75%


Azt nem is tudtam, hogy ebben a témában csak a Bennfenteseket láttad. Ha még érdekel, a Válság a Wall Streetenről és a Krízispontról írtam annak idején az X.-re; vedd úgy, hogy ajánlóként bemásoltam azokat ide is  Smile .

Talán az egy pont különbség az, hogy én nem éreztem, hogy az író/rendező "minden igyekezete" az lett volna, hogy a laikusoknak különösebben érthető legyen -még a magyarázatokkal, szemléltetésekkel együtt is-, hanem egy látványos showműsort akart csinálni, sztárfellépőkkel, épp csak a szikrafáklya, a pompom-lányok meg a hangulatjeleket a nézők felé felmutató segítő hiányzott.

Ugyanakkor sajnos lehet ezt akármeddig csűrni-csavarni, az alól nem lehet kibújni, hogy ebben az egészben a kapzsiság, a(z) (ön)mértéktelenség a fő mozgatórugó, és persze, "köcsögbankárok", de akkor is ott a picsa, aki szerint az természetes, hogy neki öt háza van meg egy lakása...

.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 EmptySzomb. Márc. 05, 2016 7:47 pm

Niwrok írta:

A nagy dobás


Talán az egy pont különbség az, hogy én nem éreztem, hogy az író/rendező "minden igyekezete" az lett volna, hogy a laikusoknak különösebben érthető legyen -még a magyarázatokkal, szemléltetésekkel együtt is-, hanem egy látványos showműsort akart csinálni, sztárfellépőkkel, épp csak a szikrafáklya, a pompom-lányok meg a hangulatjeleket a nézők felé felmutató segítő hiányzott.


Ha igazad van - lehet - akkor meg még kevesebb értelme van az egésznek. Én most jóindulatú voltam, feltételeztem, hogy (részben) ez volt a szándéka, csak nem sikerült... peace
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 Empty
TémanyitásTárgy: Creed – Apollo fia   R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 EmptyKedd Márc. 08, 2016 3:17 pm

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 JM8wmxm





Creed – Apollo fia






1985-ben a szovjet bokszológép Ivan Drago az Egyesült Államokba látogat, hogy megmérkőzzön a legnagyobb amerikai bokszolókkal: Apollo Creed, aki már öt éve visszavonult, tudomást szerez erről és dicsőségvágytól fűtve bemutató mérkőzést vállal a szovjet óriás ellen. Rocky eleinte aggódva figyeli barátja ötletét, de aztán beleegyezik, hogy segít neki felkészülni és ringsegédként is támogatja. Az első menetben Apollo könnyedén veszi a küzdelmet, de Drago váratlanul támadásba lendül és megsemmisítő ütéseket mér rá. Rocky arra kéri barátját, adja fel a mérkőzést, de ő erről hallani sem akar és megígérteti vele, hogy nem állíttatja le a küzdelmet, bármi is történjék. A második menetben Drago tovább sorozza Apollót, aki az ütések erejétől összeesik és hamarosan életét veszti.

1998-ban egy 12 éves, Adonis nevű srác egy újabb nevelőintézetben egy újabb verekedésbe keveredik, aminek következménye újabb magánzárka – a film egészét tekintve amúgy teljesen lényegtelen magának a bunyónak a hitelessége és koreográfiája, így ebbe én most nem is kötök bele (csak mert olvastam olyat, aki ezt pécézte ki). Szóval a srác szokás szerint büntibe kerül (a vérében van a balhé) – aztán egyszer csak megjelenik egy nő, aki magához veszi. 17 évvel később egy fiatal, jóképű, kisportolt néger srác, Adonis „Donnie” Johnson (Michael B. Jordan) illegális bunyókban vesz részt Mexikóban: veretlensége és tehetsége arra motiválja, hogy hagyja ott öltönyös munkahelyét és álljon a profi bokszolók közé. Már csak azért is, mert a 17 évvel ezelőtti látogatója, aki anyja helyett végül is anyja lesz, elárulja neki, hogy ő bizony a valaha élt egyik legnagyobb bunyós, Apollo Creed „fattya”  Laughing  . A srác hát nekivág az életnek, s ki mást szemelne ki edzőjének, mint apja hajdani legnagyobb ellenfelét, majd országos barátját, Rocky Balboát??

Nagyjából ennyiből nyilvánvaló kell, hogy legyen, hogy annak ellenére, hogy a címben nem szerepel az olasz csődör neve (pl. Rocky VII: Creed  Cool ) ez egyenes ági folytatása (és nem rebootja!!) a nagy sikerű – és immár szakmailag is elismert – sorozatnak. Magam részéről annyit tennék hozzá, hogy a leginkább én a sztoriból pont a negyedik felvonást kedvelem, a Drago-féle epizódot: a Creed így nekem megint csak máshogy kapcsolódik érzelmileg a sagához, mint ahogy azt a széles neten a Rocky sorozathoz kötik. Viszont ennek ellenére is utána kellett néznem Apollo Creednek, mert bizony régen volt 2009, mikor is az egész sorozatot újranéztem: így viszont, az emlékek felfrissítése után dupla élvezettel tudom értékelni Ryan Coogler filmjét. Teljesen hitelesen és életszerűen folytattak egy 30 éves történetet, a film hemzseg a kapcsolódási pontoktól és kikacsintásoktól, teszi mindezt pedig úgy, hogy az égvilágon semmin nem érződik az a bizonyos izzadtságszag. Sőt, egy icipicit talán még hiányom is lehet, ugyanis pont azt a negyedik részt hanyagolták értetlenül, aminek közvetlen kihatása van erre a mozira… milyen jó lett volna mondjuk egy cameo Dragotól, aki esetleg az eltelt 30 év alatt megbánta Apollo kinyírását.

Nemrég épp a felemás sikerű Mélyütés kapcsán merült föl a sportdrámákkal kapcsolatos sztereotípiák szükségszerűsége: nos, örömmel jelentem, hogy a Creed – legalábbis az én olvasatomban – más utakon jár: annak ellenére, hogy ez is egy bokszolós film (továbbra is él a kérdésem, miért is favorizálja Hollywood annyira ezt a zsánert), igyekszik elkerülni a nyilvánvaló sablonokat. A főszereplő itt most nem küzdi magát vissza valahonnan, itt most nem egy újjászületés sikerét kell megint átélnünk, hanem sokkal inkább a születés folyamatát, egy rögös út első állomásait – még csak nem is elsősorban a hírnév és az elismertség felé, hanem sokkal inkább az egyén önmegismerésének és saját maga elfogadásának folyamatát. Egy örökség elfogadását, ahol a fiatal srác gyakorlatilag álnéven, apja hagyatékát félretéve próbál boldogulni, ezáltal a nehezebb utat választva magának: ezekből kifolyólag számomra a Creed nem csak és elsősorban Adonis filmje, hanem egyúttal Apollóé is. Egyfajta sporttörténelmi reinkarnáció a nagy bajnok számára, akinek lelke, egyénisége, tehetsége és küzdeni tudása fiában és annak sportteljesítményében nyilvánul meg.

Persze, nem lenne igazi sportfilm, ha a főszereplőnek nem kellene mindenféle nehézségen átverekednie magát: a teljesen introvertált fiúnak nem csak a származása teher, hanem az épp kiválasztott edző személye is. Rocky barátunk ugyanis csak nehezen áll rá az alkura – teljesen érthetően és hitelesen – az ifjú Creed pedig az eddigi filmes hagyományokat megcáfoló módon viszonyul az eseményekhez. Eddig talán még nem látott módon elfogadja a mentor döntéseit, a mozi pedig okosan semmiféle manipulációt nem is enged meg magának a kérdésben. Rosszul is esett volna nézni, hogy ha Rocky mondjuk Adonis nyakába borul, hogy „Ja de jó, gyerek, belőled is bajnokot faragok, ha már apád miattam is halt meg”. Egyáltalán nincs túlspilázva az egész, nincs felesleges hibáztatási hiszti, sem felesleges követelőzés, csak a szimpla emberi kapcsolatok vannak. Mikor is egy öregember – a múlt – a maga módján segít a fiatal tehetségnek – a jövőnek – felkészülni élete első és igazi téttel rendelkező meccsére. S ha már ide jutottunk (bár ez már természetesen a finálé): kivételes és szokatlan módon a végső összecsapás sem azzal az eredménnyel és úgy végződik, ahogy azt esetleg egy átlagos és sablonos sportfilmtől elvárhatnánk.  Az egész történet íve és lényege teljesen más, itt most nem az a lényeg, hogy a főhős csúcsra ér-e, hanem sokkal inkább az, hogy a megmérettetésen méltó lesz-e ahhoz a névhez, amit egész életében megtagadni kívánt. Újszerű és kiváló megközelítése a témának, hatalmas gratuláció a forgatókönyvért.

Ez még akkor is remek film lenne, ha nem lenne benne Rocky, a vén bokszoló. Azt ugyan én nem írom alá, hogy EZÉRT Stallonénak Oscar járt volna, de kétségkívül más szintre emelkedik a film, mikor ő képbe kerül. Egyszerűen minden hozzá kötött nosztalgia működik, a visszaemlékezések viszont abszolút nem tolakodóak: egy-egy videofelvétel, néhány emlékező gondolat, néhány kép a falon idézi fel csak a 30 évvel ezelőtti nagyságát. Én úgy éreztem, Rocky elsősorban egy katalizátor a filmben – pláne az után, miután rosszul lesz – aki hitelesen és szívszorítóan képes átadni azt a bizonyos stafétát… viszont nagyon tetszett, hogy nem csináltak belőle egy misztikus, mindent tudó mestert, aki saját magát igyekszik faragni a tanítványából. Jó, a módszerei lehet, kissé elavultak – ld. még Rocky IV   Cool  – de azon kívül sem nagy lelkifröccsöt, sem a klasszikus „Nem edzelek többet!” fordulatot nem hallunk a szájából. Sőt, a forgatókönyv pont fordítva kezeli eme helyzetet… remek! Mint ahogy az is remek, hogy a (azért valljuk be, szükségszerű) szerelmi- és/vagy családi szál sincs túltolva a moziban, Bianca (Tessa Thompson), a kiválasztott társ Adonis mellé ezúttal nem egy aggódó szerető/feleség, sokkal inkább egy racionális, saját életét és céljait is figyelembe vevő lány.

Nem állítom, hogy nem kell Rocky a moziba – az azt hiszem, szentségtörés is lenne – de a Creednek van olyan jó és nagy kliséket elkerülő, érdekes és hiteles forgatókönyve, hogy nélküle is megállna a lábán. Rocky viszont iszonyat nagy feelinget hoz a filmbe (mint pl. az öregek az Az ébredő Erőbe), a hozzá kötött ún. fan service is hibátlanul működik. Ennek talán két legnyilvánvalóbb eleme ugyebár a Rocky főcím dal felcsendülése illetve a philadelphiai lépcsősor. Kiváló bónuszként pedig az írók diszkréten ugyan, de nem felejtik el a Rocky képviselte letűnt kor és az Adonisi ma világát viccesen szembe álltani, sok kiváló poént rejtve el a filmben. A felhős poénon például hangosan felröhögtem… Stallone pedig tényleg minden dicséretet megérdemel, remekül él az idősödő, visszavonult bokszoló szerepében, nem véletlenül mondta (talán a Golden Globeon), hogy ez a szerep áll hozzá talán legközelebb. Ő Rocky, aki a 80-as években végigverte a világot, most meg segít megtalálni egy fiúban egy nagy harcost. Aki a 80-as években Rocky előtt végigverte a világot…

Miután magához a bokszmeccsekhez nem értek, sőt valahol kifejezetten nem kedvelem ezt a sportot, így a filmben feltűnő meglepően kevés mérkőzést szakmai szempontból nem tudom értékelni. Érzelmi szempontból viszont rendben van az egész, a mozi végére teljesen sikerül a nézőt Adonis mellé állítani, a remek fényképezésnek köszönhetően minden ütés fáj, amit kap és minden ütésnek örülni tudunk, amit ad. Még akkor is, ha bizony a Creedben a fiú ellenfelei abszolút nincsenek felépítve – olyan semmilyenek – de hát azt hiszem, a kulcs momentum az filmben az, amikor Creed a tükör előtt bokszol: ezúttal elsősorban magát kell legyőznie. Hogy elfogadja, ki is ő… s tán pont ezért, az egész mozi legérzelmesebb jelenete nekem kivételesen nem a végső összecsapáshoz kötődik, hanem egy csomag kibontásához az öltözőben.

Azt hiszem, az a jelenet minden könnycseppet megérdemel. Abban benn van minden.




85%




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 19, 2019 4:32 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 45 Empty

Vissza az elejére Go down
 
R2-D2 írásai 2.0
Vissza az elejére 
44 / 67 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 23 ... 43, 44, 45 ... 55 ... 67  Next
 Similar topics
-
» R2-D2 írásai 1.0
» R2-D2 írásai 3.0
» R2-D2 írásai 4.0
» Niwrok írásai 2.0
» Niwrok írásai 1.0

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: