Filmfórum
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
KezdőlapGalleryLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 R2-D2 írásai 2.0

Go down 
+7
Niwrok
cs-robert
Remo
arzo
Mr. White
tchabee
Weide
11 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 23 ... 42, 43, 44 ... 55 ... 67  Next
SzerzőÜzenet
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 44 Empty
TémanyitásTárgy: Egy háború / Krigen   R2-D2 írásai 2.0 - Page 44 EmptyCsüt. Feb. 18, 2016 9:52 pm

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 44 FbaCrHq




Egy háború





Az eredeti címében Krigen-nek hívott moziról azt kell tudni, hogy egy dán alkotás, és hogy az idei év idegen nyelvű Oscar versenyében ez az egyik film a Saul fia vetélytársaként. Nem tudom, sikerül-e megnéznem az összes jelöltet a díjkiosztóig (kétlem, mindenestre igyekszem), de amit látok, arról azért adok némi helyzetjelentést – leszámítva mondjuk majd pont a Saul fiát, mert arról olyan szinten nem tudnék jót mondani, hogy az már közösség elleni izgatásnak minősülne. Úgyhogy úgy döntöttem, bölcsebb, ha csendben maradok, s csak becsületből szorítok a magyar szobrocskáért – bár látatlanban meg vagyok róla győződve, hogy bármelyik négy vetélytárs jobb, mint a Nemes László mozija. A Krigen biztosan.

Egy háború. Elég beszédes a cím, túl sok zsákbamacskát nem árul… pedig aztán nem is csak önmagában arról a háborúról szól, amiben egy dán osztag Afganisztánban próbál a tálibok ellen vívni, hanem az annak a következményeként Dániában megtartott hadbírósági tárgyalásról is. A film ugyanis nem (csak) egy hadszíntéren játszódó háborús dráma, hanem van neki egy tárgyalótermi, illetve egy családi szála is: a végére pedig a háború igazándiból egy ember háborúja lesz, egy tiszté, akinél a tét egy döntésének következményeként kiszabható négy éves börtönbüntetés elkerülése. Tekintve, pedig, hogy a Krigen nem hollywoodi mozi, az egész történet csontig hatolóan hiteles és életszerű – már-már dokumentarista jellegű – amiben nézőként rendesen fel van adva a lecke nekünk is, hogy most Pedersen mellé állunk-e, vagy a takaró alól kilógó halott gyerekek látványa miatt ellene fordulunk.

Az évszám nem fontos, valamikor napjainkban, Afganisztánban. Icipici aktuálpolitikai ismeretekkel jól leolvasható a helyzet: a nyugati szövetségek „felszabadító” háborújába csöppenünk egy távoli afgán vidéken. Ezúttal azonban nem a dicső amerikai hadsereg oldalán, hanem egy dán osztaggal megyünk ki a terepre – hogy már rögtön az első 10 percben arcunkba kapjuk a partizánmozgalomként tevékenykedő tálibok aknamunkáját. A néhány fős alakulatot rendesen megviseli a váratlan esemény, a film pedig sebészeti pontossággal és hűséggel, realizmussal avat be bennünket az őrületbe. Ugyan nincsenek könnyfacsaró jelenetek, mégis totál át lehet érezni azt a pánikot és megdöbbenést, amit a félresikerült felderítés sokkja okoz a csapaton belül – amúgy, az is külön misét megér, hogyan kell hitelesen filmezni egy harctéri pánikot. És még ez csak a bevezetés! A London fedőnevű táborban aztán kicsit van idő megismerni a főbb karaktereket is – magát a katonaéletet annyira nem is, hisz azt már milliószor láttuk korábban – köztük mindenekelőtt a történet két (későbbi) főszereplőjét, Pedersent (Pilou Asbæk) és a Böllér becenevű rádiósát (Dulfi Al-Jabouri). A tragikus esemény természetesen nem állíthatja meg a bevetéseket, a tiszt Pedersen pedig csatlakozik a következő járőrözéshez, bátorítva ezzel is osztaga tagjait.

Mindeközben Dániában egy nő egyedül neveli három gyermekét, akikkel nem egyszerű az élet. A legkisebb pont a legveszélyesebb korban van, minden lépésére figyelni kell, a középső srác láthatólag nehezen dolgozza fel apja hiányát (hiszti, erőszakosság, stb…), talán a legkevesebb gond a legidősebb gyerekkel van. Maria, az anyjuk (Tuva Novotny) minden tőle telhetőt megtesz, hogy a kis családot egybetartsa, de ez tényleg embert próbáló feladat. Nos, az első snitt után csak néztem, mit is keres ez a szál a filmben, az alkotók nagyon ügyesen (bár kicsit feleslegesen) titkolták a család helyét a történetben – csak majd a második „odakapcsoláskor” derül ki, hogy bizony apuka kinn van Afganisztánban. Nos, bármennyire is feleslegesnek tűnik ez az egész családi dráma, két szemszögből zseniális húzás. Az egyik az, hogy a tapasztalt néző nem tudhatja, nem végződik-e valami tragédiával az apjukat nélkülöző lurkók és anyjuk története, illetve… illetve rettentően fontossá válik önmagában a családnak a léte a film végkimenetelében. Ők egyfajta katalizátorok a filmben, vagy inkább motivációk az igazság és a hazugság közti választási kényszerben…

Mert ahogy írtam, eljön majd az is. Az egyik akcióban ugyanis balul sülnek el a dolgok – előtte, csak úgy mellékesen látunk egy roppant megindító afgán családi drámát – a járőröző csapatot beszorítják a tálibok, Petersen pedig légi támogatást kér. A baj csak az, hogy a civil lakosságot pajzsként használó tálibok ellen bevetett bombázásnak voltak polgári áldozatai – ennek a felelőse pedig egyértelműen az a parancsnok, aki belehazudott a rádióba, mikor azt mondja, hogy tiszta a célpont. Ja, mindezt a fejkamerák és digitális hangrögzítők korában… s most akkor álljunk is meg egy picit. Mondd csak, kedves néző, te mit csinálnál, ha az osztagod halálos csapdába kerül, az egyik katonádat nyaklövés érte – úgy, hogy korábban már volt egy másik „baleset” a csapatban – és reménytelen a kitörés? Mikor egy kis falu egyik házának udvarára szorulsz, RPG-vel lőnek rád, a társad meg haldoklik? Mikor nyilvánvaló, hogy nincs más megoldás, mint a légicsapás? Mikor az a fránya bürokratikus rendszer nem akarja a saját!! katonáit kimenteni, nehogy civil áldozat is legyen? Te nem mondanád, hogy „Pont telibeszarom, kik vannak az ellenséges területen!” ? Te nem tennél meg mindent a csapatod kimentéséért?? Kegyetlen dolog a háború, kegyetlen döntésekkel – mikor a háborúzó felek egyike nem a szabályok szerint játszik, van más út, mint a szabálytalan??

Fura egy világ, biztos. Még furább lesz, mikor Petersent leszerelik, majd otthon bíróság elé állítják – négy év börtön várhat rá emberölésért. A tiszta célpont ugyanis nem volt tiszta, ártatlanok is meghaltak, a bíróság lelkes ügyésze, egy fiatal nő pedig szépen összerakosgatta a képet, miszerint Petersen hazudott a légicsapás előtt. Nos, itt is két dolog jutott eszembe. Az egyik, hogy pont ilyennek képzelek el egy TASZ-os és HELSINKI BIZOTTSÁG-os hülye picsát, akik a nagy emberjogokba burkolózva képes a saját népét, országát, emberét pellengérre állítani… a másik meg… a másik meg Nathan Jessup ezredes az Egy becsületbeli ügyből. Kéjes örömmel néztem volna, mikor Jack Nicholson elküldi a halál f@szára az ügyésznőt, elmagyarázva a háború kegyetlen mivoltát és a szörnyű, ámde elkerülhetetlen ártatlan áldozatok szükségességét. Megmondom őszintén, felment a cukrom, mikor a nő sorban szólította a tanúkat, szegény Petersen pedig csak ült megtörve, holott az ember igazságérzete (és a film is egy pontig) azt sugallta, hogy helyesen cselekedett. De nem lenne ilyen jó a film, ha ilyen egyszerű lenne: egy ponton rendesen csavarnak egyet a tárgyalás menetén és olyan bizonyítékok kerülnek elő, amik képesek megfordítani a nézők kegyeit.

Innentől pedig már csak egy kérdés marad: Petersen, megtörve a vádak és saját lelkiismeretének súly alatt beismeri-e, hogy hazudott, vagy kitart-e álláspontja mellett? Mi a fontosabb: a becsülete, együttérzése az ismeretlen halottak iránt… vagy a saját családjának fontossága? Aki hónapok óta várják, hogy hazatérjen, akik számítanak rá … és akiknek néhány sajnálni való afgán család a távoli faluban értelem szerint kevésbé fontos, mint a férj, apuka megmentése a börtöntől. És egyáltalán: van-e bármi esély, hogy a perdöntő bizonyítékok ellenére megfordulhat-e a tárgyalás kimenetele? És… Petersen akarja-e, hogy ne menjen börtönbe? Egy háború. Az. Háború a lelkekben, háború a jogban, de legnagyobb háború a nézőben: tényleg gyilkosnak tartjuk Petersent, csak azért, mert kimentette osztagát a halálos csapdából???  Súlyos kérdések, ám ezúttal nincs rajtuk amerikai cukormáz. Kőkemény valóság, aminek keménységét a hitelesség és a helyzet abszurditása egyaránt adja.

Persze, ettől még lehetne egy unalmas mozi. Sőt, a túlzott sterilsége miatt minden esélye meg is lenne rá: a kissé rideg kamerakezelés, a dokumentarista stílusba hajló realista képi világ óriási banánhéj, amin el lehetett volna csúszni. Az A vadászat forgatókönyvét is jegyző Tobias Lindholm azonban sikeresen kikerülte a csapdát: a tipikus hollywoodi érzelmi hatásvadászat hiánya ellenére kimondottan magával ragadó filmet csinált. A háborús szcénák alapból is izgalmasak, a nő a három gyerekkel kellően feszült (nem tudjuk, lesz-e dráma), a tárgyalótermi dráma meg önmagában beszél. De még itt is csak annyi érzelmi manipuláció van, ami egy ilyen helyzetben, az ítélethirdetés után totál életszerű. A színészek kiválóak – szokatlan módon meg is lehet őket különböztetni még a harctéren is egymástól – talán nem véletlen, hogy a főszereplő srácot hozta magával a rendező. A film hangulata is kiváló, legyen ez akár Afganisztánban, akár Dániában (jó éles a kontraszt, az biztos!!!), én a magam részéről nem igazán tudok belekötni semmibe. Talán – de csak talán! – a hosszán, feszességén lehetett volna húzni valamit, viszont akkor meg sérülhetne a főszereplő lelkében dúló háború vihara. Ez a film nem lóverseny, nem egy amerikai akcióorgia. Ez Egy háború. Az élet minden területén.





85%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Márc. 15, 2019 9:00 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 44 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 44 EmptyCsüt. Feb. 18, 2016 10:13 pm

R2-D2 írta:

Egy háború

Egy háború. Elég beszédes a cím, túl sok zsákbamacskát nem árul… pedig aztán nem is csak önmagában arról a háborúról szól, amiben egy dán osztag Afganisztánban próbál a tálibok ellen vívni, hanem az annak a következményeként Dániában megtartott hadbírósági tárgyalásról is. A film ugyanis nem (csak) egy hadszíntéren játszódó háborús dráma, hanem van neki egy tárgyalótermi, illetve egy családi szála is: a végére pedig a háború igazándiból egy ember háborúja lesz, egy tiszté, akinél a tét egy döntésének következményeként kiszabható négy éves börtönbüntetés elkerülése. Tekintve, pedig, hogy a Krigen nem hollywoodi mozi, az egész történet csontig hatolóan hiteles és életszerű – már-már dokumentarista jellegű – amiben nézőként rendesen fel van adva a lecke nekünk is, hogy most Pedersen mellé állunk-e, vagy a takaró alól kilógó halott gyerekek látványa miatt ellene fordulunk.

A film hangulata is kiváló, legyen ez akár Afganisztánban, akár Dániában (jó éles a kontraszt, az biztos!!!), én a magam részéről nem igazán tudok belekötni semmibe. Talán – de csak talán! – a hosszán, feszességén lehetett volna húzni valamit, viszont akkor meg sérülhetne a főszereplő lelkében dúló háború vihara. Ez a film nem lóverseny, nem egy amerikai akcióorgia. Ez Egy háború. Az élet minden területén.

85%


Ha most nem néznék mást, akkor sem tudnám tartani veled a tempót, de ezt amúgy is félretettem már... most meg előrébb vettem a sorban.
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 44 Empty
TémanyitásTárgy: A szoba   R2-D2 írásai 2.0 - Page 44 EmptyVas. Feb. 21, 2016 1:59 pm

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 44 9kNcVqt





A szoba





A szobával most tele van a net. Gyakorlatilag minden létező filmes és nem filmes oldalon írnak róla –  Laughing  itt is – mindenhol az egekig magasztalják, én viszont mégiscsak ezt a SPOILERES írást ajánlom mindenki figyelmébe. Egyrészt, mert ebből megint csak lejön az örök vitatéma, a bennem már régóta megérett gondolat, miszerint sokkal jobb egy filmet látni először, s utána olvasni csak az alapanyagul szolgáló könyvet. Másrészt meg… mert a kritika írója sem pisilt mag alá az élménytől a film megnézése után – ahogy én sem. Igaz, teljesen más miatt, de bennem is maradt hiányérzet az A szobával kapcsolatban, s bár kimondottan jó filmnek tartom, az összkép alapján kevésbé tartom letaglózó erejű mozinak, mint a világ jelentős része.

Az amstetteni rémre még emlékeztek? És Natasha Kampuschra? Nos, aki igen, az teljesen képben lehet az A szoba történetével és eseményeivel: Emma Donoughe könyve tulajdonképp nem más, mint a két történet okos egybemosása. Nincs ezzel semmi baj, a sztori működik így is, csupán arra akarok kilyukadni, hogy az elmúlt évtizedekben jó pár (többnyire osztrák) hasonló ügy derült ki világszerte, így maga az A szoba, mint könyv és mint film némileg veszít azon éléből, mintha az egész csupán megdöbbentő fikció lenne. Ha nincsenek ezek az ügyek szinte el se hinné az ember, hogy vannak, akiket évekig bezárva tartanak, s akik éveket képesek néhány négyzetméteren eltölteni – a megőrülés és kitörési kísérletek nélkül. Alkalmazkodva a börtönhöz, alkalmazkodva az elrabló/fogva tartó játékszabályaihoz. Nekem még így is nehéz volt beleképzelni magam az itteni eseményekbe, nehéz volt elfogadnom azt a felépített világot, amit Anya a saját és gyereke túlélése miatt felépített.

Joy Newsome (Brie Larson), azaz az Anya egy szobában él ötéves kisfával, a teljesen lánynak kinéző Jackkel (Jacob Tremblay). Hét évvel ezelőtt rabolta el a csak az álatalam látott verziójú (?) feliratban Nagy Patásnak ( faceplam ), azaz Öreg Nicknek hívott beteges hajlamú faszi, aki bezárta őt egy szerszámoskamrába – a külvilággal a kapcsolatot csupán egy tetőablak jelenti. A sorozatos nemi erőszakokból (most már inkább óracsipogásra beállított házastársi kötelesség lett) született 5 évvel ezelőtt a Jack nevű kissrác, akinél születése óta nem vágtak hajat. Ez a film alaphelyzete, ebben a szituban barangolunk egy órán át, a szoba (igazából egy külső szerszámoskamra) négy fala között merülünk el abban a képzelt világban, amit Anya épített föl Jack számára. Amiben a szoba berendezési a valóság, minden más a képzelet, a szobán kívül a világűr van, a berendezési tárgyakon kívül minden más illúzió. Nos, nem tehetek róla, de képtelen voltam én ebben a világban igazándiból elmerülni… ugyanis az apró hitelességet megkérdőjelező dolgok alapból nem engedték azt – azt, hogy tényleg elfogadjam Anya „gyereknevelési” irányát.

Én legalábbis totál nem így csináltam volna. Egy idő után kifejezetten idegesített mindaz a baromság, amit Anya Jacknek tanított a világról, ahogy Jack viselkedett, mindaz, ami a szobában kettejük között történt. Meglehetősen hiányos volt az öt év, amíg idáig eljutottak, hiányoztak a fontosabb sarokpontok abból a fejlődésből, ami idáig vezettek – hogy megértsem, miért és hogyan is jutottak ide –, mint ahogy elgondolkodtam magának a szobának a funkcionalitásán, és felszerelésén is. Nekem legalábbis olyan furának tűnt ez az egész minigarzon, ahol főznek, mosnak, fürdenek, ahol TV van… vannak idehaza is, akiknek ezek a körülmények a kánaánt jelentenék. Valahogy nekem a szűk tér ellenére sem volt annyira megdöbbentő az egész: a szabadság korlátozása már más kérdés, azt viszont rendesen eltompította az a tudat, hogy a mozi második fele kinnt fog játszódni. Eltompította, mert tudtam, hogy csak egy ideig leszünk bezárva Anyával és Jackkel: minden trailer, minden előzetes promó anyag ellőtte ezt az információt – még a kiszabadulás módját is. Innentől kezdve aztán minden másodlagos (és felületes) volt, ami a szobában történik –mert úgyis vége lesz – kezdett nyilvánvaló lenni, hogy nem a szoba az A szoba igazi lényege.

Hanem ami kinn várja őket a szabadulás után. Egy óránál új film kezdődik, s megmondom őszintén, ez nekem sokkal jobban tetszett, mint a mozi első fele. A kiszabadulás – annak ellenére, hogy tudjuk, hogy fog történni – lenyűgözően izgalmas, a rendőrautóhoz odafutó nő jelenetekor folytak a könnyeim rendesen. Rettentő megindító jelenet, kiváló zenével: a felszabadulás érzése letaglózóan érzelmesre sikeredett, a nővel együtt a nézőnek is lekerül valami fura súly a válláról. Aztán, utána lesz igazán érdekes film az A szoba: megdöbbentően és talán hitelesen avat be minket Jack beilleszkedésébe a világba. Hisz mihez is kezd magával egy ötéves (erre később visszatérek) fiú, akinek ugyan volt elképzelése a világról – hisz nézett tv-t – de minden egyes újonnan megtapasztalt élmény félelemmel is eltölti. Milyen lehet egy nőnek, aki 7 évig volt valakinek a szexrabszolgája, hogy újra szabadon élhet egy olyan világban, amiben elment mellette az élet. Érdekes kérdés ez a szobától függetlenül is, ha mondjuk valaki 7 év múlva kikerülne egy kórházból, hogy boldogulna a világban. Kicsit fura volt ugyan nekem az ilyenkor szokásos pszichológusos szál elnagyolása, mint ahogy Jack viszonylag problémamentes alkalmazkodása is – de hát minden nem lehet tökéletes. Anya viselkedése sokszor nem teljesen logikus és hiteles, de ezt be lehet tudni annak a fura állapotnak amibe került a kiszabadulás után. Ide tartozik, hogy én pl. a TV stáb jelenetét roppant erőltetettnek és túlzóan provokatívnak éreztem: a sztori szempontjából csak és kizárólag egy célt szolgált…  tongue , amit nem mondhatok el. A kis sráccal érzett szimpátia sodró lendülete viszont nagyjából átsegített ezeken a néha fura eseményeken és reakciókon (végül is, a koncepció szerint úgyis az ő nézőpontjából van a film készítve), az ember csak picit zökken ki belőle.  Az érzelmi faktor mindenesetre itt is kiválóan működött, a nagypapa/nagymama színrelépésénél ugyanúgy összeszorult a szívem, mint mondjuk a sok ajándéknál… és minderre feltehette volna valami a koronát, ami sajnos nem következett be.

Értem én, hogy teljesen más volt az A szoba célja és motivációja (az írott anyag eleve Jack nézőpontjából készült), de nekem rettentően hiányzott annak az aberrált állatnak a megbüntetése. Nekem valahogy az nyújthatta volna az igazi, mély katarzist, az lett volna az i-n az a bizonyos pont, ha legalább egy tárgyalás (és akkor törvénytisztelően gondolkodom, nem az igazságérzet vezérel) erejéig látom az a parasztot, hogy bárki megalázza, elítéli, megbünteti. Jó, legszívesebben azt néztem volna, ha mondjuk, kiherélik –  Laughing , Köpök a sírodra 3 – vagy csak simán szarrá veri valaki hirtelen felindulásból, nélküle, ezen beteljesedés nélkül nekem icipicit befejezetlen érzelmileg a mozi. Amúgy… mielőtt megköveznétek, és komplett hülyének néznétek… nem vagyok egyedül ezzel. A fogva tartó annyira hangsúlytalan és lényegtelen figura ebben a történetben, hogy valahogy fura is lett hiányától az egész. Jó, persze, ez nem bosszúfilm, de akkor is: az ember örömérzetét tökéletesen kiegészítette volna az igazságérzete.

A másik meg, amit én mindenképp a mérleg serpenyőjének negatív oldalába teszek: ez a Jack nem öt éves. Pontosabban, amit a srác tesz, ahogy viselkedik, mozog, ahogy kinéz – pláne egy ilyen öt év után!! –, azt egy ötéves gyerek nem csinálja meg, illetve nem így csinálja. Végig bennem volt ez, miközben néztem a filmet, végig idegen volt ez az állítás, mert attól, hogy az alkotók ezt így állítják, attól még ez nem így van. Sejtésem be is igazolódott: a gyerekszínész a forgatáskor kilenc éves volt, s hiába volt babaarca, minden mozdulata túlfejlett volt egy ötéveshez képest. De a végső megbizonyosodásomat az hozta el, hogy ma direkt előkerestem a két fiamról ötéves korukban készült családi videókat… nos, ők, a valós világban élve sokkal fejletlenebbek és gyerekesebbek voltak az itteni Jacknél. Oké, hogy vélhetően ezt egy ötéves kissrác nem tudta volna így eljátszani (nem véletlenül nem), de gyermekes szülőként viszont rögtön szemet szúrt ez a bibi…

Aztán itt ki is fújt a film kritizálása. Bármennyire is ennek ellenkezője jönne le az írásból, az A szoba kifejezetten jó film: súlyos, megható, elgondolkodtató és megdöbbentő. A színészei kiválóak, legyen az akár Anya, akár Jack, a nagypapa szerepében feltűnő Willian H. Macy, akár a nagymamát megformáló Joan Allen meg amúgy is nagy kedvencem. Az első egy óra kamerahasználata önmagában bámulatos, mert ugyan nem tudom, mennyit csaltak valóságban a térrel, de elhitették, hogy tényleg azon a 20 négyzetméteren vagyunk. De a kinti hangulat is nagyon rendben van: Jack kissé beszűkített nézőpontjához igazított háttér, a csak számára fontos és jelentős események előtérbe tolásával érdekes zamatot ad az egésznek. Az meg, hogy ez engem nem tudott úgy sokkolni, mint a világ nagy részét, megint csak legyen az én bajom… viszont, viszont mos lehet, valamikor megnézem a 3096 napot, ami a valós Natasha Kampusch valós börtönéről szól.



80%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Márc. 15, 2019 9:08 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 44 Empty
TémanyitásTárgy: A szoba /Room   R2-D2 írásai 2.0 - Page 44 EmptyHétf. Feb. 22, 2016 8:47 pm

R2-D2 írta:

A szoba

Igaz, teljesen más miatt, de bennem is maradt hiányérzet az A szobával kapcsolatban, s bár kimondottan jó filmnek tartom, az összkép alapján kevésbé tartom letaglózó erejű mozinak, mint a világ jelentős része.

Joy Newsome (Brie Larson), azaz az Anya egy szobában él ötéves kisfával, a teljesen lánynak kinéző Jackkel (Jacob Tremblay). Hét évvel ezelőtt rabolta el a csak az álatalam látott verziójú (?) feliratban Nagy Patásnak ( faceplam ), azaz Öreg Nicknek hívott beteges hajlamú faszi, aki bezárta őt egy szerszámoskamrába – a külvilággal a kapcsolatot csupán egy tetőablak jelenti. A sorozatos nemi erőszakokból (most már inkább óracsipogásra beállított házastársi kötelesség lett) született 5 évvel ezelőtt a Jack nevű kissrác, akinél születése óta nem vágtak hajat. Ez a film alaphelyzete, ebben a szituban barangolunk egy órán át, a szoba (igazából egy külső szerszámoskamra) négy fala között merülünk el abban a képzelt világban, amit Anya épített föl Jack számára. Amiben a szoba berendezési a valóság, minden más a képzelet, a szobán kívül a világűr van, a berendezési tárgyakon kívül minden más illúzió. Nos, nem tehetek róla, de képtelen voltam én ebben a világban igazándiból elmerülni… ugyanis az apró hitelességet megkérdőjelező dolgok alapból nem engedték azt – azt, hogy tényleg elfogadjam Anya „gyereknevelési” irányát.

Én legalábbis totál nem így csináltam volna. Egy idő után kifejezetten idegesített mindaz a baromság, amit Anya Jacknek tanított a világról, ahogy Jack viselkedett, mindaz, ami a szobában kettejük között történt. Meglehetősen hiányos volt az öt év, amíg idáig eljutottak, hiányoztak a fontosabb sarokpontok abból a fejlődésből, ami idáig vezettek – hogy megértsem, miért és hogyan is jutottak ide –, mint ahogy elgondolkodtam magának a szobának a funkcionalitásán, és felszerelésén is. Nekem legalábbis olyan furának tűnt ez az egész minigarzon, ahol főznek, mosnak, fürdenek, ahol TV van… vannak idehaza is, akiknek ezek a körülmények a kánaánt jelentenék. Valahogy nekem a szűk tér ellenére sem volt annyira megdöbbentő az egész: a szabadság korlátozása már más kérdés, azt viszont rendesen eltompította az a tudat, hogy a mozi második fele kinnt fog játszódni. Eltompította, mert tudtam, hogy csak egy ideig leszünk bezárva Anyával és Jackkel: minden trailer, minden előzetes promó anyag ellőtte ezt az információt – még a kiszabadulás módját is. Innentől kezdve aztán minden másodlagos (és felületes) volt, ami a szobában történik –mert úgyis vége lesz – kezdett nyilvánvaló lenni, hogy nem a szoba az A szoba igazi lényege.

Kicsit fura volt ugyan nekem az ilyenkor szokásos pszichológusos szál elnagyolása, mint ahogy Jack viszonylag problémamentes alkalmazkodása is – de hát minden nem lehet tökéletes. Anya viselkedése sokszor nem teljesen logikus és hiteles, de ezt be lehet tudni annak a fura állapotnak amibe került a kiszabadulás után. Ide tartozik, hogy én pl. a TV stáb jelenetét roppant erőltetettnek és túlzóan provokatívnak éreztem: a sztori szempontjából csak és kizárólag egy célt szolgált…  tongue , amit nem mondhatok el.

80%


Na, akkor jó, hogy én nem néztem előzetest, mert sokáig azt hittem, hogy a szabadulás a finálé lesz, így a szoba önmagában is érdekes tudott lenni, aztán megvolt katarzisnak a kikerülés, és jó volt nézni, ahogy a maga módján mindenki megtalálja a helyét a világban.

SPOILER! (nehogy bárki is hiányolja...)

Így a Szobának is megvolt a maga értelme, az egész működése, a szabályai, és ahogy mindez Jackben lecsapódott. A néző éppúgy lassan ismeri meg a Szobát, mint ahogy utána Jack a külvilágot, és a maga módján mindennek megvolt a helye benne, és miközben Jacket elvarázsolta a saját világa és a Tévé, a néző tudja, hogy azért a Görbe Kanál sem azért olyan, hogy olyan jól lehessen enni vele, hanem hogy ne lehessen fegyverként használni (felteszem, Joy már megpróbálta). Igazából bármi is történt az 5-7 év alatt, annak az eredménye lett a Szoba, és nem láttam benne semmi olyat, ami kilógott volna belőle. Mondjuk én a Szobát a föld alá tettem volna, az azért biztonságosabb lett volna Nick szempontjából (ahogy Fritzlnél is volt)).

Hogy máshogy csináltad volna, az teljesen rendben van, hiszen te egy negyvenes éveid közepén járó férfi vagy, Joy meg egy nő, aki inkább lány, akit a tízes évei vége felé rabolhattak el Wink . Lehet, hogy nem tökéletesek, de mégiscsak sikerült úgy csinálnia, hogy Jack egy értelmes fiúcska legyen, és ő se őrüljön meg mellette. Ha azzal traktálta volna Jacket, hogy mi van a Szobán kívül, a bezártság miatt olyan hiányérzetet ébresztett volna a gyerekben, amit sosem elégíthetett volna is. Így meg Jack a maga "természetességében", mint megszokott élettere fogta fel például, hogy a Szoba hatalmas, "elér egészen a falig" Smile . Ahogy levettem, Joy-nak nem voltak mintái sem kontrollja, hogy hogyan kell szülőnek lenni, csak egy megszeppent, beszűkült tudatú tini volt, aki társaságnak és nyűgnek kapott egy gyereket. Az is gyakorlatilag halálfélelem lehetett neki éveken át, hogy ne ártson Jacknek. Sokat beszélgettünk a filmről magunk között, és arra jutottunk, hogy Joy azért nevelte úgy Jacket, ahogy, mert számára a Szoba valóságában elképzelhetetlen volt, hogy valaha is kijutnak, így gyakorlatilag arra kellett berendezkednie, hogy itt fogják leélni az életüket. Ha volt is reménye önerejéből vagy a külvilág miatt kijutni, az ennyi év után biztosan semmivé foszlott, és egyedül akkor és azért tört meg ez az illúzió, mert látta, hogy Jack már elég nagy, értelmes és erős ahhoz, hogy ebben a segítségére legyen, benne pedig (még mindig) megvan az erő ahhoz, hogy Jack védelmében szembeszálljon Nickkel, ha nem is nyíltan, de egy trükk erejéig.

Jackért meg végig lehetett szurkolni, nem csak a szökés közben (aminél nekem is gombóc volt a torkomban), hanem utána is. Jó és következetes volt, ahogy a rácsodálkozással vegyes félelem helyét egyre inkább átvette a kíváncsiság, majd a megszokás. Tetszett, hogy a film inkább a továbblépésre, a trauma feldolgozására helyezte a hangsúlyt. Jó volt látni, hogy Jack emlékeinek és személyiségének csak éppen annyira lesz része a Szoba, mint amekkora a Szoba a világ többi részéhez képest... mert még "gyurma Smile . Amikor visszament a Szobába, már egy távoli hely volt csak, ami nem is annyira ismerős, hogy nagyon hiányoznia "kéne" neki.

A TV-stáb nekem sajnos teljesen hihető volt. Pont ilyen nyomorpornó után ácsingózó dögevőkkel van tele a délutáni műsorok jelentős része, és Joy meg a családja egy ilyen megrázkódtatás és igazi megélhetés nélkül éppen abban a helyzetben voltak, hogy kapniuk kellett a hirtelen jött pénz után. Mondjuk egy ügyvédet mi is hiányoltunk, aki ledugja a riportercsaj torkán a mikrofont a kritikus kérdésnél Wink ... De volt értelme a jelenetnek, nem csak "kizárólag egy célból", hanem azért is, hogy Jack megszokja, hogy az anyja nincs mindig vele, hogy megszokja a hiányát, amit eddig sosem tapasztalt.

A bosszú része nekem annyira nem hiányzott. Nem mondom, hogy feleslegesnek tartottam volna egy bevágást a büntetéséről, ahogy "megcirógatják" a sitten, de nem volt baj, az sem, hogy sem Joy, sem Jack nem ragadt le "Öreg Nicknél", nem hagytak rá több idejüket elvesztegetni, mint ami feltétlen muszáj volt. Én amúgy, ha valamiért igazán beleállítottam volna a fickóba a kisbaltát, az az a jelenet volt, amikor nekiállt rinyálni, hogy Joy és Jack mennyi pénzébe kerül, mintha legalábbis az ő hibájuk lenne, hogy ott vannak a fészerben középső ujj banghead disgusting .

Inkább csak azért, mert a végére egy kicsit elapadt az érzelem, így hosszabbnak tűnt a kelleténél, de azért nekem több volt, mint egy sima "jó"...

9alá/10
.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 44 Empty
TémanyitásTárgy: A szüfrazsett   R2-D2 írásai 2.0 - Page 44 EmptyHétf. Feb. 22, 2016 9:11 pm

R2-D2 írta:

A szüfrazsett

Néha már kimondottan kényelmetlenül és hülyének érzem magam, mikor találkozom egy-egy történelmi alapokkal rendelkező filmmel és bizony tátott szájjal bámulok az eseményekre: megmondom őszintén, fogalmam sem volt róla, hogy a nők szavazati jogáért világszerte ilyen ádáz küzdelem dúlt. Valahogy a mai korban a világ legtermészetesebb dolga, hogy a nők velünk együtt élve ugyanazokkal az alapjogokkal rendelkeznek – legalábbis a világ normális részén – mint férfitársaik, és eleddig bele sem gondoltam, hogy ez nem volt magától értetődő. Ha valaki megkérdezte volna, szerintem mikor zajlottak le ezen küzdelmek, tuti, hogy 100-200 évvel korábbra tettem volna őket… arra álmomban sem gondoltam, hogy az egész mozgalom csak kb. 100 éves és az hogy európai(!!!) országok nagy részében csak a múlt század derekán valósultak meg a szüfrazsettek követelései. Szóval… megint tanultam valamit. Megint egy film által merültem el a történelem egy általam kevésbé ismert szegmesébe, s megint egy film adott ösztönzést ahhoz, hogy utánajárjak néhány dolognak. Természetesen a valós események és a fantázia keveredését tudni kell nézőként kontroll alatt tartani, de Sarah Gavron második(!!!) nagyjátékfilmje nem is igazán ad okot a ferdítések kiemelésre. Hiteles, megindító, megdöbbentő és hatásos: sosem gondoltam volna, hogy ennyire együttérzően tudok nézni egy feminista filmet…

80%


Beszéltünk már róla elég sokat, így a Szobáról írtak után már csak egy rövid megerősítésre futja: nem értem, miért nem kapott nagyobb figyelmet ez a film, hiszen konkrétan a Brooklynra kiélezve a dolgot, korrajzában, érzelemvilágában, témájában, színészeiben és úgy egyáltalán minden elemében kenterbe verte azt nálam a Szüfrazsett. A női jogokról szóló rész, ahogy mondtam, részleges ismereteim miatt, már nem volt akkora sokk, láttam, hogy épül ez fel, és milyen elemei vannak, de maga a megjelenítés így is érzelmekben és ismeretekben gazdag filmet eredményezett. Meg hát ott volt a nálad csak utalás szintjén levő szereplő, Sonny (azaz Ben Whishaw)! Na, az egy váratlan katarzis volt, ott azért kiszűrődött a "fogam kerítésén" egy "namostbazdmegazanyád!"!

Spoiler:

8,5/10
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 44 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 44 EmptyHétf. Feb. 22, 2016 9:18 pm

Niwrok írta:

A szoba

Inkább csak azért, mert a végére egy kicsit elapadt az érzelem, így hosszabbnak tűnt a kelleténél, de azért nekem több volt, mint egy sima "jó"...

9alá/10
.

Update: beleolvastam a könybe egy áruházban, ott is Patásnak hívják Nicket... úgyhogy nem csak a felirat béna...

Látod, ennyit jelent(het) egy előzetes, egy plusz info - alapjaiban meghatározta a mozi első felének nézőpontbeli különbségét. Nem az első eset, hogy fontos információt árul el, de itt ezt szándékosnk éreztem: nem a szoba a lényeg, én meg sajnos úgy is néztem a filmet. A gyereknevelési eltéréssel nem tudok mint kezdeni (nem először), viszont nekem a szoba is inkább volt egy jól felszerelt minigarzon, mint "börtön", hiányoztak Nick motivációi (a napi dugást leszámítva) személyiségtorzulása, és nem tudtam hova tenni Joy fásultságát sem.

A Tv stáb... persze, hogy ilyenek, de őket Joy tettének a katalizátoraként éreztem csupán, kicsit jöttünk, romboltunk, elmegyünk stílusban. Jack - az a Jack, aki öt évig nem is ismert mást -, nekem túl simán szakadt el az anyjától, a világ felfedezésésnek öröme - orvosi segíség nélkül - nekem nagyon hirtelen volt.

Amúgy, tényleg rendben van, talán ez a legerősebb az idei mezőnyben - már ha a Mentőexpedíció mindent elsöprő szórakozatató jellegét nem számolom ide -, dráma szekcióban valóban. A 6 látott flm közül mindenképp, az biztos. Wink

Ha nem is nézem újra egyhamar, ajánlani mindenképp fogom mindenkinek. Olan szívesen elolvasnám a könyvet is... de hogy mikor...  scratch

.[/quote]
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 44 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 44 EmptyHétf. Feb. 22, 2016 9:21 pm

Niwrok írta:

A szüfrazsett


Beszéltünk már róla elég sokat, így a Szobáról írtak után már csak egy rövid megerősítésre futja: nem értem, miért nem kapott nagyobb figyelmet ez a film, hiszen konkrétan a Brooklynra kiélezve a dolgot, korrajzában, érzelemvilágában, témájában, színészeiben és úgy egyáltalán minden elemében kenterbe verte azt nálam a Szüfrazsett. A női jogokról szóló rész, ahogy mondtam, részleges ismereteim miatt, már nem volt akkora sokk, láttam, hogy épül ez fel, és milyen elemei vannak, de maga a megjelenítés így is érzelmekben és ismeretekben gazdag filmet eredményezett. Meg hát ott volt a nálad csak utalás szintjén levő szereplő, Sonny (azaz Ben Whishaw)! Na, az egy váratlan katarzis volt, ott azért kiszűrődött a "fogam kerítésén" egy "namostbazdmegazanyád!"!

Spoiler:

8,5/10
.

Akkor ebben egyetértünk. Minimális különbség az 5%, az nem számít. egyetért



.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 44 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 44 EmptyHétf. Feb. 22, 2016 9:32 pm

R2-D2 írta:

A szoba

Amúgy, tényleg rendben van, talán ez a legerősebb az idei mezőnyben - már ha a Mentőexpedíció mindent elsöprő szórakozatató jellegét nem számolom ide -, dráma szekcióban valóban. A 6 látott flm közül mindenképp, az biztos. Wink


Nálam akkor már csak a Spotlight hiányzik, de úgy is Smile .
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 44 Empty
TémanyitásTárgy: The Fades S1   R2-D2 írásai 2.0 - Page 44 EmptySzer. Feb. 24, 2016 9:47 pm

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 44 Y231rny





The Fades S1





A The Fadesről annyit kell tudni, hogy az angol BBC televízió sorozata, ami 2011 év végén ment anno kinn a TV-ben – s mint annyi más remek sorozat, ez is csupán egy évadot élt meg. Tekintve ráadásul, hogy itt csak 6 epizód van (6x55 perc), még fájóbb a dolog: mikor igazán érdekes lehetett volna az örök harc a jók meg a rosszak között, elkaszálták az egészet. Még szerencse, hogy azért nagyjából le van zárva a sztori ezen szála, bár a sötét felhők tornyosulása minden bizonnyal új kihívást jelentettek volna a kissé infantilis kiválasztottnak… mindegy, meg kell becsülnünk ezt a hat részt is. Mert ez jó volt. Nagyon is jó.

Bár Niwrok már szép tartalmas ajánlót írt róla, (két éve  Embarassed  ) nagyjából végigfutnék a számomra fontos sarokpontokon, mert az, hogy ez is angol sorozat, azért néhány dolgot meghatároz. Először is, kétségkívül garantál valami Hollywoodtól különböző minőséget, mindenekelőtt a földhöz ragadottság terén: ami történik benn, ahogy a figurák reagálnak a dolgokra az nagyjából életszerű… már amennyire ugyebár egy természetfelettivel (jelen esetben szellemvilág) kapcsolatos sorozatban ilyenről lehet beszélni. Ha nem is annyira abszurd, mint mondjuk az Utópia volt, azért az angol fekete humor kissé enyhébb változata érezhető rajta. Aztán itt van az angol dialektus: egyszerűen élmény volt (megint) az a tájszólás, ami az amerikai dumához szokott néző számára kissé fura lehet, de én nagyon bírom. Amúgy, a kinézeten nem látszik az Álomgyár hiánya, elég tisztességes látványt összehoztak, nekem egyedül talán a finálé kapunyitása volt kissé… hmmm… elnagyolt (bár, ott meg a hamu sok mindent jótékonyan eltakar). S végül: alapban ugyebár az egész egy sima kiválasztott-történet lenne, de az angolok rendesen csavartak egyet a dolgokon: az önmagával sem igazán tisztában levő, full kocka és infantilis srácra ruháztak természetfeletti hatalmat, ennek minden poénjával és kínjával – kvázi a nagy young adult bumm előtt létrehoztak egy fura ifjúsági Supernatural/Constantine mixet.

Paul (Iain De Caestecker) átlagos angol tini, átlagon felüli gondokkal. Totál introvertált egyéniség, igazából egyetlen egy társa van –  Laughing,  a saját markán kívül – egy néger srác, Mac (Daniel Kaluuya). Az élet úgy hozta, hogy vele/általa igazi kocka lett belőle, gyakorlatilag minden beszélgetésük, gondolatuk kötődik valami filmhez, rengeteg kiváló poént biztosítva ez által a sorozatnak. Itt jegyzem meg, hogy a legnagyobb élményt talán annak nyújtja a The Fades, aki érti a filmes idézeteket, aki tudja, honnan származnak. Magam részéről rettentően bírom ezeket a popkult kiszólásokat, az Odaát pontosan ezért is az egyik kedvencem… na szóval. Paul kirekesztettségét tesója, Anna (Lily Loveless) folyamatos cikizése csak fokozza, az meg csak hab a tortán, hogy a srác 17 évesen még mindig bevizel az egyre gyakoribb rémálmai után. Mert bizony rémálmai vannak: egy hamueső közepén találja magát rendszeresen, egy elpusztult világban, ahol a távolban valaki épp ártó szándékkal közeledik felé. Ekkor még nem is tudja a srác – s később meg nem is akarja tudni – hogy ő a Kiválasztott, az ő feladata lesz majd megmenteni a világot…

Mert bizony a világgal bajok vannak. A meghaltak lelkei itt bolyonganak közöttünk, nem tudnak „felemelkedni”, mert a felemelkedési pontok szép lassan megszűnnek. Van, amire plázát építenek, van, amit egy szerencsétlen főhős zár be, a lényeg az, hogy egyre több szellem ragad a földön. Normális ember nem látja őket, csak az úgynevezett Fényhozók, akinek a feladata kordában tartani a szellemvilágot. Paul pedig minden külön értesítés nélkül hirtelen ebbe a csoportba kerül, elkezd halottakat látni, majd egyre nagyobb és nagyobb hatalommal bírni. Arról most nem akarok beszélni, hogy ez az erő hogyan és mikor ébredt fel benn – az nem is derül ki – legyen elég annyi, hogy maszturbáláskor pl. szárnyai lesznek, mint az X-men 3-ban Angyalnak … igen, a párhuzam végül is jó, valahol Paul is egy angyal. Pláne egy bizonyos esemény után tekinthető annak. A szellemek viszont ahelyett, hogy csak szépen bolyonganának köztünk, kezdenek zombivá válni, egészen pontosan emberhúst enni. Ehhez első lépésben vért kell magukhoz venni, mint a vámpíroknak, aztán csak utána tudnak materializálódni. Így lesznek a szellemekből vámpírzombik.   Dance   Természetesen van egy vezetőjük is, egy John (Joe Dempsie) személyében, aki amúgy csak az évad második felében tűnik föl, mégis meghatározó karakter az egészben.

Ha viszonyítási pontokat akarok adni a The Fadeshoz – mármint azok közül, amiket láttam – a szellemek miatt mindenképp a Szellemekkel suttogó, a sztori, a popkult humor miatt az Odaát, nekem a hamuval beszórt világ miatt pedig a Constantine ugrik be. Természetesen ezek inkább inspirációk, az angolok nem lennének angolok, ha nem alakították volna az egészet saját ízlésükre. A középiskolás főszereplők nagymértékben behatárolják ugyan a stílust, de a The fadesnek kifejezetten jól áll ez a mix: a kamaszok problémái, a szerelem, a szexualitás, az az utáni vágyódás ad még a sorozatnak némi (értelmesebb) Amerikai pite ízt is. Ugyanakkor egyiket sem viszik túlzásba, mikor már fárasztó lenne bármelyik, mindig jókor jön a váltás. Meg különben is… már az epizódok emlékeztetője önmagában zseniális és teljesen szokatlan. Az van, hogy a Previously szöveget a néger srác, Mac szájába adták, aki minden rész előtt egy kamerába elmeséli az addig történteket – az ő szempontjából!! Eszméletlenül ötletes dolog, ráadásul filmgyűjtőként szívemet melengette, hogy minden duma végén valami díszdobozt keresett…

A tini főszereplők mellett több figurát is ki kell, emeljek, akik vagy karakterükkel, vagy önmagában a létükkel belopták magukat a szívembe. Első helyen természetesen a Sarah-t alakító Natalie Dormer áll, akinek nem várt bónuszként még meztelen jelenete is van. Kettő is…  love   Aztán tetszett a Neil nevű fickó (Johnny Harris), aki a tipikus kiválasztott-mentor szerepét tölti be, mígnem az írók az ő karakterén is sikeresen csavarnak egyet: a The fades legjobb, legösszetetteb figurája lesz ő. A pszichiáter faszi, Dr. Tremmet játszó Francis Magee egy kiváló karakterszínész, bárhol láttam eddig, tök jó volt: van a kinézetében valami igazán egyedi. S végül nekem nagyon bejött Jay (Sophie Wu), Paul csaja, ami vele történt, az meg sikeresen meg is lepett ebben a nem túl drámai sorozatban. A rövid játékidő ellenére mindegyik színész és karakter képes volt nyomot hagyni bennem, miután pedig magam részéről kifejezetten bírom ezeket a misztikus szarságokat, vámpíros, démonos, túlvilági sztorikat, összességében nem is kérdés, hogy tetszett az egész. Kicsit talán nehezebben rántott be, mint egy átlag sori, de ez betudható az anglicizmusának, más nézőpontjának és súlyozásának is…

Mert azt el kell ismernem, hogy nagyon sokáig eszméletlenül idegesített Paul reagálása a dolgokra. Néztem, néztem és néha az őrületbe kergetett az a topaság, amivel a srác kezelte különleges képességeit. Egyszerűen nem ezt szoktuk meg a korábbi történetekben egy kiválasztottól, hogy ennyi ideig töketlenkedjen, hogy ennyi ideig ne állítsa tudását a közjó és az emberiség szolgálatába. Hogy egy szuperhősnek erkölcsi problémát okozzon embert (bocsi, vámpírszellemet) ölni… hogy egyáltalán valaki ne akarjon szuperhős lenni. Úgy, hogy közben folyamatosan emlegeti a kortárs szuperhősöket a mozivászonról. Fura volt ezt ilyen konstellációban látni, de hát ettől is különleges a The Fades. A legjobb epizódok szerintem is a négyes és az ötös, de nekem a finálé is kellően izgalmasra sikeredett – addig meg csak úgy lubickoltam a vicces filmes utalások kimeríthetetlen tárházában. Talán mert kicsit olyan volt, mintha tükörbe néztem volna, hisz jómagam is idézetek és hivatkozások százait tudnám mondani egy hasonló szituban, mint amibe néha Paul és Mac került.

Az meg már csak hab volt ama bizonyos tortán, hogy a kis költségvetés ellenére tök hangulatosra sikeredett a posztapokaliptikus világkép. Jó, igazából elég költséghatékony, hogy az üres várost teleszórták szeméttel és a pánikszerű menekülés hátrahagyott dolgaival, de működött. Tök jó helyszínek voltak benne, az elején a bezárt áruház, a végén az evakuálás utáni kisváros, de akár Neil otthona, vagy a vámpírtanya, az iskola is qrva hangulatos lett. A maszkmesterek karöltve a rajzmesterekkel (CGI) remek munkát végeztek, a szellemzombik tök jól néztek ki, az ember meg se mondaná, hogy nem amerikai sorozatot néz. Amúgy is: attól lesz igazán jó ez az egész, hogy bár látványban, történetben nem érződik, valahol ott van az egészben a vitathatatlan angol íz.  Soha rosszabbat.

Nanu-nanu!  Wink




80%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Márc. 15, 2019 9:09 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 44 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 44 EmptySzer. Feb. 24, 2016 10:20 pm

R2-D2 írta:

The Fades S1

Tök jó helyszínek voltak benne, az elején a bezárt áruház, a végén az evakuálás utáni kisváros, de akár Neil otthona, vagy a vámpírtanya, az iskola is qrva hangulatos lett. A maszkmesterek karöltve a rajzmesterekkel (CGI) remek munkát végeztek, a szellemzombik tök jól néztek ki, az ember meg se mondaná, hogy nem amerikai sorozatot néz. Amúgy is: attól lesz igazán jó ez az egész, hogy bár látványban, történetben nem érződik, valahol ott van az egészben a vitathatatlan angol íz.  Soha rosszabbat.

Nanu-nanu!  Wink

80%


Most én érzem azt, amit te szoktál felemlegetni, hogy olvasás közben jönnek elő az emlékek egy olyan sorozatról, amit nagyobb időeltéréssel látunk (szarni bele, én már rég azt hittem, hogy a The Fades, ha rajta is volt a cetlin, már olvashatatlanná fakult Smile ). Sok apróság volt benne, amit már elfelejtettem, és most mosolyogtam, ahogy eszembe jutottak. Kösz Smile .
Még az is lehet, hogy egyszer újranézem Smile .
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 44 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 44 EmptySzer. Feb. 24, 2016 10:37 pm

Niwrok írta:

The Fades S1

Most én érzem azt, amit te szoktál felemlegetni, hogy olvasás közben jönnek elő az emlékek egy olyan sorozatról, amit nagyobb időeltéréssel látunk (szarni bele, én már rég azt hittem, hogy a The Fades, ha rajta is volt a cetlin, már olvashatatlanná fakult  Smile ). Sok apróság volt benne, amit már elfelejtettem, és most mosolyogtam, ahogy eszembe jutottak. Kösz  Smile .
Még az is lehet, hogy egyszer újranézem  Smile .
.

Szívesen! Wink

Az elején döcögött, első nap néztem kettő részt, de aztán a második nap már négyet. Jó volt... Smile

A Supernaturalt gondolom eszedbe sincs elkezdeni... ezek után rögtön arra gondoltam, hogy tetszene neked. De az nem kicsi falat.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 44 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 44 EmptySzer. Feb. 24, 2016 10:46 pm

R2-D2 írta:

A Supernaturalt gondolom eszedbe sincs elkezdeni... ezek után rögtön arra gondoltam, hogy tetszene neked. De az nem kicsi falat.


11+ évad Rolling Eyes ? Talán majd ha nyugdíjas leszek Smile ...
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 44 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 44 EmptyCsüt. Feb. 25, 2016 9:45 pm

Niwrok írta:
R2-D2 írta:

A Supernaturalt gondolom eszedbe sincs elkezdeni... ezek után rögtön arra gondoltam, hogy tetszene neked. De az nem kicsi falat.


11+ évad  Rolling Eyes ? Talán majd ha nyugdíjas leszek  Smile ...
.

lol!

Akkor tudnám javasolni a 24-et, az csak 8 és fél évad, a SoA csak 7, a Breaking Bad meg csak 5...


"Tovább is van, mondjam még?"


(csak vicc volt) Smile


.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 44 Empty
TémanyitásTárgy: Paranormal Activity : The Ghost Dimension   R2-D2 írásai 2.0 - Page 44 EmptyPént. Feb. 26, 2016 12:02 am

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 44 PhPfXj2





Paranormal Activity : The Ghost Dimension





Érdekes egy koncepció ez az egész Paranormal Activity franchise. Az csak egy dolog, hogy én felemás viszonyban vagyok vele (vannak stíluselemei, jellegzetességei, amiket kifejezetten bírok, néha viszont dögunalom az egész), viszont szerintem azért nem ártott volna egy tudatos és lineáris építkezés már az első epizódtól kezdve… mert ez így kissé fura lett. Immár a hatodik mozinál járnak (sorban az ötödiknél – állítólag az utolsónál), és megint egy teljesen új szálon kötik a történetet a korábbiakhoz. Nekem kezd olyan érzésem lenni, hogy elvesztem egy pókhálóban, én nem vagyok annyira geek, hogy a sorozat minden rezdülését és kapcsolódási pontját fejben tartsam: márpedig a The Ghost Dimension (TGD) megint csak erre épít: ahogy a 4-ik rész a második fejezethez kötődött, ez az 5-ik epizód meg szoros kapcsolatban áll a harmadik filmmel. Kívülről nézve iszonyat káosz az egész, amibe még a The Marked Ones is bekavar, az időrend totál feje tetejére áll minden egyes új rész megjelenésekor. Nos, tekintve hogy állítólag ez az utolsó PA film, az ember joggal várná el, hogy rendet tegyenek a káoszban, hogy betömjék az esetleges lukakat, hogy végül is megtudjuk, ki az a démon, aki rémisztgetett 6 éven át… nos, a siker (is) csak fél.

A TGD gyakorlatilag a harmadik rész fináléjával kezdődik, hogy tudjuk is, hol a helyünk: ahogy a démon (Katie?) megöli a srácot, s ahogy Katie és Kristie a szektához kerül. Ez lesz a történetünk mozgatórugója, erre épül a TGD: s megmondom őszintén, a film egy bizonyos pontján ez a kapocs lenyűgözött. Történik ugyanis egy olyan interaktív eseménysor, ami bármelyik természetfelettis moziban megállná a helyét, mikor is a múlt valahogy kapcsolatba kerül a jelennel, mintha mikor egy pillanatra értelmet nyerne minden. Jó, ez a pillanat aztán tovaszáll, sőt az ember agya innentől még jobban kattoghat a múlt és jelen összefonódásán… hogy akkor mi, miért, mikor és hogyan is függ össze. A múltban kezdés után aztán a mába csöppenünk, amikor is teljesen szokványos módon egy új család életébe kapcsolódunk be, akik épp beköltöznek új lakásukba. Apuka, anyuka, kislány… ebben eddig semmi újdonság sincs, sőt, ez talán az egyik legnagyobb horror klisé, és az is borítékolható volt, hogy majd a kislány lesz a kapocs a démonhoz. Mint ahogy abban sincs semmi újdonság, hogy találnak egy dobozt, benne egy csomó régi videokazettával – ez már akár PA védjegy is lehetne… az újdonság, mint eddig mindig, a kamerában van.

Az összes eddigi PA film mind-mind más szemszögből, más kamerahasználattal operált. Az elsőben ugyebár a kézikamera és a fix éjszakára beállított felvevőeszköz volt a nézőpont. Aztán a másodikban a lakás biztonsági kamerái előtt zajlott események hoztak frászt az emberre (talán eddig legsikeresebben), a harmadik film legemlékezetesebb képsora nekem meg a forgó kamera volt. A negyedikben az X-box volt újdonság, a spin off meg szinte végig found footage felvételekkel operált – nos, a TGD egyszerre fix – és kézikamerás is, de kicsit megint másképp. A kis család ugyanis a videokazetták mellett (amit természetesen meg kell nézni) talál egy hatalmas, vállról indítható felvevőeszközt, valami őskori modellt, aminek van egy egészen különleges tulajdonsága: látni vele a szellemvilágot. Eddig ilyen nem volt, a TGD viszont végig erre épít, megmutatja nekünk magát a démont, Tobyt… és természetesen maximálisra járatja ezáltal az ijesztgetést is. Igen, az ijesztgetést, mert sajnos, a félelemfaktor szinte teljesen eltűnt a filmből, a karakterek szokás szerint totál idiótán viselkednek (azt a kibaszott villanykapcsolót megint csak nem ismeri senki a házban), vállukon az őskamerával próbálják lefilmezni a fekete szörnyeteget. Most attól tekintsünk el, mennyire is életszerű az, hogy nyilvánvalóan lakik veled egy szellem a házadban, látod is, de nem menekülsz sehova – a frissen vásárolt ingatlan el nem hagyása talán még elég indok is hozzá. Jó, az is igaz, hogy a pap is megmondja, kár elmenni, a démon követni fog, no meg azért a kis család rövid időre mégiscsak elhúz, de azért az alapkoncepció sántít – mint egyébként a horrorok nagy részénél.

Szóval van Toby, a démon, aki törvényszerűen kapcsolatba lép a kislánnyal, Leilával, akinek természetesen ő lesz az új láthatatlan barátja. Azon megint ne rágódjunk, hogy a kisgyerekeknek miért mindig szellemek/démonok/alienek ( Laughing  Drill) a láthatatlan barátai, mert esetleg megakadunk az élvezetekben: Toby szép lassan átveszi az irányítást Leila fölött. Egy kicsit ugyan Poltergeistes lesz az egész, de a már említett idővetületes eseménysor következtében jól egybefonódnak a dolgok: van benn ráció, amit Toby akar a lánytól. Persze jön a futás, meg a sikítás (ja, bocsi, az másik franchise  Very Happy  ), viszont a szülők meglepő módon és meglepően korán felismerik a veszélyt és próbálnak tenni ellene. Olyannyira, hogy papot hívnak!!! – és ez nekem nagyon bejött. Megint csak azért mert tudom kapcsolni az Odaáthoz: van itt démoncsapda, pici ördögűzés, fekete szemek, só… qrva jó lett, olyan, mintha a sorozatban lennénk. Csak a Winchesterek hiányoztak … s eszembe jutott, az első résznél írtam is, hogy kár, hogy nem használják a sorozat elemeit, erre most tessék. Itt van!!

A PA franchise viszont ezen fejezetére végleg eljutott oda, hogy nem lehet félni rajta. Egyrészt ugyebár azzal, hogy megmutatják a démont, kilövik az igazi parafaktort, az ismeretlentől való félelmet (még a szereplők is inkább harcolnak vele, mint félnek), másrészt meg a mozi nagy része rettentő módon kiszámítható. A hangulat még csak rendben van, azért a bekamerázott ház éjszaka, az ágyból kikelő kislány bóklászása nyújt némi izgalmat, de tulajdonképp minden alá van rendelve a jump scare jeleneteknek: bevágódó ajtó, kamerának futó démon, mind-mind unalomig ismert effektek… igaz, legalább működnek. Az egyetlen dolog, ami a feszültségkeltés kötelező elemeként megmaradt, az a mélynyomó dörmögése: akárki is találta ki hajdanán, remek ötletet adott a sorozatnak. Toby színrelépése előtt és alatt egyre erősödő mélyhangok töltik ki a szobát, ezek a hangok pedig zsigerileg képesek hatni az ember idegrendszerére. Valahogy, valamiért felmegy az ember pulzusa már csak attól is, hogy hallja azt a hangot és tudja, hogy történni fog valami. Pavlovi reflex, de kiválóan működik.

A színészekkel különösebb bajom nincs, mint ahogy a házzal sincs. Kicsit közben mondjuk eltűnődtem, hogy minek nekik ekkora „palota”, meg miből, de erre is kapunk egy frappáns választ. Az éjszakai jelenetek szuperek, a karácsonyfa, annak időzítése tök jó. Miután pedig nagyjából megint egy zárt térben vagyunk, ismét csak sikerült szűkebb közegbe terelni az ijedtséget. A katolikus thriller vonal nekem bejött, néhányszor meg majdnem összeszartam magam – ennél többet meg nem is igazán vártam a filmtől. Az biztos, hogy ha ez kijön majd lemezen, tartok belőle egy 6 estés maratont, szeretném látni a komplett történetet egyben, hátha akkor a most még hiányzó (illetve feledésbe merült) puzzle darabok is a helyére kerülnek. Hátha akkor teljesen kerek lenne Katie és Kristie története, akiket egy Toby nevű démon manipulált egész életükben. S még valamit: ebből is kétféle változat van. Én az alternatív fináléval láttam, amire abból jöttem rá, hogy nem stimmelt hozzá a felirat. Utána néztem meg az eredetit a neten, nos, ez az alternatív lényegesen békésebb, mint a másik. Nekem ez jobban tetszik, viszont az eredeti a maga brutalitásában és kergetőzésében talán jobban illik magához a franchise-oz, de mindkettőben benn van a folytatás lehetősége. Úgyhogy… csak óvatosan ezzel az utolsó epizód dumával.

Nem mondom, hogy mindenáron  tovább kellene vinni a sztorit, de én leülök majd a következő ijesztgetés elé is. Ez is tetszett, csak azért kap "viszonylag" kevesebb pontszámot, mert azért mégsem csak megijedni kéne rajta... hanem esetleg félni is.  affraid



75%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Márc. 15, 2019 9:10 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 44 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 44 EmptyPént. Feb. 26, 2016 7:45 pm

R2-D2 írta:

Paranormal Activity : The Ghost Dimension

Érdekes egy koncepció ez az egész Paranormal Activity franchise. Az csak egy dolog, hogy én felemás viszonyban vagyok vele (vannak stíluselemei, jellegzetességei, amiket kifejezetten bírok, néha viszont dögunalom az egész), viszont szerintem azért nem ártott volna egy tudatos és lineáris építkezés már az első epizódtól kezdve… mert ez így kissé fura lett. Immár a hatodik mozinál járnak (sorban az ötödiknél – állítólag az utolsónál), és megint egy teljesen új szálon kötik a történetet a korábbiakhoz. Nekem kezd olyan érzésem lenni, hogy elvesztem egy pókhálóban, én nem vagyok annyira geek, hogy a sorozat minden rezdülését és kapcsolódási pontját fejben tartsam: márpedig a The Ghost Dimension (TGD) megint csak erre épít: ahogy a 4-ik rész a második fejezethez kötődött, ez az 5-ik epizód meg szoros kapcsolatban áll a harmadik filmmel. Kívülről nézve iszonyat káosz az egész, amibe még a The Marked Ones is bekavar, az időrend totál feje tetejére áll minden egyes új rész megjelenésekor. Nos, tekintve hogy állítólag ez az utolsó PA film, az ember joggal várná el, hogy rendet tegyenek a káoszban, hogy betömjék az esetleges lukakat, hogy végül is megtudjuk, ki az a démon, aki rémisztgetett 6 éven át… nos, a siker (is) csak fél.

Nem mondom, hogy mindenáron  tovább kellene vinni a sztorit, de én leülök majd a következő ijesztgetés elé is. Ez is tetszett, csak azért kap "viszonylag" kevesebb pontszámot, mert azért mégsem csak megijedni kéne rajta... hanem esetleg félni is.  affraid

75%


Valahogy én is így vagyok vele. Inkább csak kötelességből fogom megnézni, ha már láttam az eddigieket is, de már rég elvesztettem a fonalat, hogy most ki hol van. Az meg elég valószínűtlen, hogy harmadszor is rászánom az időt, hogy újranézzem az első részeket.

Jó ez az "utolsó rész" szöveg. de már a Fűrészeknél sem jött be. Annak is volt már két utolsó része, és tervbe van véve a harmadik Smile ...
.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





R2-D2 írásai 2.0 - Page 44 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 44 Empty

Vissza az elejére Go down
 
R2-D2 írásai 2.0
Vissza az elejére 
43 / 67 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 23 ... 42, 43, 44 ... 55 ... 67  Next
 Similar topics
-
» R2-D2 írásai 1.0
» R2-D2 írásai 3.0
» R2-D2 írásai 4.0
» Niwrok írásai 2.0
» Niwrok írásai 1.0

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: