Filmfórum
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
KezdőlapGalleryLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 R2-D2 írásai 2.0

Go down 
+7
Niwrok
cs-robert
Remo
arzo
Mr. White
tchabee
Weide
11 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 22 ... 41, 42, 43 ... 54 ... 67  Next
SzerzőÜzenet
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 42 Empty
TémanyitásTárgy: Csillagainkban a hiba   R2-D2 írásai 2.0 - Page 42 EmptyCsüt. Feb. 04, 2016 3:13 pm

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 42 KgSenie




Csillagainkban a hiba





Minden kétséget kizárólag ez lesz az egyik legnehezebb(en megírt) kritikám…  scratch  vannak filmek, amik ha nem jöttek be, szívbaj nélkül szétszedi őket az ember, rávilágítva, kicikizve az összes baromságot és hiteltelenséget, amit adott mozi tartalmaz, itt viszont gondban vagyok. A Csillagainkban a hiba bár qrvára nem az én filmem, folyamatosan unatkoztam és/vagy szenvedtem rajta – mégis belül valahogy úgy érzem, talán nem illő kicikizni és megköpködni egy rákos lányról és fiúról szóló történetet, nem illő lehúzni egy, könnyekre és meghatódásra építő, részben az elmúlásról szóló alkotást. Az ember valahogy kényszeredetten úgy érzi, hogy ez egy komoly, hatásos és erős dráma… vagy legalábbis annak készült… pedig nem. Ez egy szirupos, számomra nagyrészt életszerűtlen love story, egy átlagos tinifilm, amiben a két főszereplő első összefutásra egymásba szeret, s ami történet drámaiságát a Damoklész kardjaként belebegtetett fránya rák okozza.

Persze, jöhet a kérdés – jogosan – akkor miért néztem meg…  Question  nem tudom. Az ember, ahogy jár mindenféle fórumokra, gyűjti az ötleteket a mozizásaihoz, beszélget emberekkel, odafigyel a baráti ajánlásokra: a Csillagainkban a hiba még így is 9 hónapja a gépemen volt anélkül, hogy rávettem volna magam a megnézésre. Éreztem, hogy nem az én mozim lesz, de sokkal inkább tartottam a halál közelében lévő fiatalok szenvedésének látványától, mintsem attól, hogy egy romantikus maszlagot fogok látni. Aztán pont fordítva lett: a film végére pont azt a kőkemény szenvedést hiányoltam a filmből, amitől tartottam – ez, így egy lebutított, talán kiszínezett mesefilm, ami még nem okoz maradandó sérülést a mai tinédzserek érzékeny és törékeny lelkivilágának. Totál abszurd egyébként, hogy azokra kell vigyázni, akik közben kőkemény horrorokon, erőszakos játékokon meg pornón nőnek föl… na mindegy. A lényeg az, hogy ez az egész keverék nekem inkább romantikus és kevésbé drámai lett, ráadásul sikerült elérniük, hogy gyakorlatilag egyetlen szereplőhöz sem tudtam egyetlen percig sem kötődni – ahogy átérezni sem tudtam betegségüket.

Hazel Grace Lancester (Shailene "Tris" Woodley) egy 15 vagy 16 éves amerikai lány, akinél pár éve diagnosztizálták a rákot: egy kísérleti gyógyszerkezelés miatt van még életben, aminek az az ára, hogy utazótáskában cipelnie kel magával az oxigénpalackját. Igen, a lány ugyanis úgy tud lélegezni, ha az orrába folyamatosan érkezik egy csövön keresztül a friss oxigén, de néha még így is teljesen váratlanul feltelik a tüdeje vízzel, ami végzetes lehet számára. Tegnap óta azon gondolkodtam, miért volt már az elején ez az érdektelenség részemről a film és szereplői iránt… nos, az alábbiakra jöttem rá. Először is, nekem ez a Hazel nem 15 éves. A 25 éves Woodley kétségkívül jó választás volt színészként a szerepre, de nekem a karaktere egyetlen pillanatra sem tűnt gyereknek… pláne nem 15 éves lánynak. Ugyanez vonatkozik a később képbe kerülő fiúra, Augustus Watersre (Ansel "Caleb" Elgort), aki talán kicsit közelebb jár kinézetben a 18 éves fiúhoz, de nekem összességében még ő is kilóg a kinézetével a felvázolt alapszituból. Aztán itt van rögtön a betegség és Hazel. Mindamellett, hogy erősen hatásvadásznak érzem a kanült az orrban (egyértelműen azt a célt szolgálja, hogy a néző egy percre se felejtse el, mekkora is a baj), egyidejűleg el is távolít Hazeltől. Biztos én vagyok furán összerakva, meg biztos undorító is, amit most leírok (meg az empátia teljes hiányát feltételezi), de idegenkedtem tőle, az egész lényétől, betegségétől, a csőtől az orrában… amire aztán ő meg alaposan rásegített a folyamatos halálra készülődésével, azzal, hogy mindenkit távol akar magától tartani. Nos, sikerült, már elve abból indultam ki – abból indul ki a néző – minek kedveljen meg valakit, aki jó eséllyel a történet végén úgyis meghal?

Maga az egész sztori tulajdonképp arra épül, hogy Hazel az általam kifejezetten rühellt segítőcsoportban megismerkedik Augustussal, a teljesen egészségesnek kinéző, ámde műlábas sráccal. Ő is rákos – legalábbis az volt – a gyógyulásának ára pedig lábának elvesztése… viszont valami eszméletlenül életigenlő, vidám srác, aki pillanatok alatt beleszeret Hazelbe. Nincs is ezzel semmi baj, mert ugyan miért is ne lehetne két beteg fiatal között szerelmi kapcsolat – csupán önmagában a beteg fiatalokkal van baj: egyikük sem tűnik halálos betegnek.  Ahogy írtam, a kanül csupán azért kell, hogy erre folyamatosan emlékezzünk, mint ahogy Gusnak is rendszeresen emlegetnie kell műlábát – mert bizony a fiatal, kisportolt teste alapján, az állandó vigyora alapján eszünkbe sem jut, hogy ő halálos beteg. Én legalábbis máshogy képzelek egy halálra készülő páros mindennapjait, illetve nem is elsősorban a mindennapjaikat – mert, ahogy írtam, a szerelem mindenkinek jár – hanem inkább megjelenésüket. Különösen aktuális lesz majd ez a film egy pontján az egyik szereplőnél…

A két fiatal Hazel távolságtartása ellenére azért csak összejön, hogy elő lehessen venni a zsepiket, ha ESETLEG valamelyikük meghal. Nem tudom, mekkora szerepe van az írásban ennek az esetlegnek, hisz azért azt nagyjából lehetett tudni, hogy mire megy ki a film, nagyjából lehet tudni, hogy a végkifejlet meglehetősen keserédes lesz… ezzel sincs azonban semmi gond, már elindítva a filmet számítani lehet rá. Az összejövés viszont meglehetősen nehezen megy, azért az a fránya betegség csak bekavar – no meg Hazel sem nagyon akar kötődni senkihez – mindenképp kell hozzá a történetnek azon szála, amiben a fiatal pár egy rajongott íróhoz szeretne eljutni Amszterdamba. Egy íróhoz (William Defoe), akinek könyve óriási hatással van mindkét fiatalra, viszont az olvasottak nem elégítik ki az ifjúságot, így kvázi utolsó kívánságukként szeretnék tudni, mi történik a szereplőkkel a könyv után – feltett szándékuk hát, hogy elutaznak a faszihoz és válaszokat kérjenek tőle. Nos, azt nem árulom el, hogy ez sikerül-e, hisz elvileg Hazelnek nem ajánlott elhagynia az orvosi felügyeletet, legyen elég annyi, hogy ezen szál vezetése és lezárása kimondottan tetszett. Végre történt valami a filmben, nem pedig egy bizonytalan szerelmespár SMS-eit kellett olvasnom… (oké, oké, oké  faceplam  ) azt viszont még ma sem értem, mit is akartak kihozni ezzel a Dzsinnes dologgal, nevezetesen mindenkinek van EGY kívánsága, amit életében a Dzsinn teljesít.  Rolling Eyes  Ez nekem totál idegen és hülyeség volt…

A finálé viszont okozott némi meglepetést. Kellemesen csavartak egyet a felálláson, így mégsem teljesen az történt, amit vártam tőle: ez mindenképp pozitívum. Az már más kérdés, hogy az általam gonosz módon csak „kripliszexnek” elnevezett esemény után eléggé hiteltelen a váltás, amiből majd a végjáték ered, meg hogy a korábban felemlegetett kinézetben is találok kivetnivalót (legalábbis az én elképzeléseim szerint), viszont önmagába a kapcsolatba nem tudok belekötni. Hazel halálvárásának és Gus életigenlésének szép íve van a sztoriban, néha egész elmés és magvas gondolatokkal fűszerezve bontakozik ki a két beteg egymáshoz és a világhoz való viszonya. A baj csak az, hogy én sem Hazel pesszimizmusában, sem Gus optimizmusában nem tudtam maradéktalanul osztozni, mint ahogy a karakterekbe sem tudtam beleképzelni magamat. Sőt, ahogy teltek a percek, egyre inkább kényelmetlenül éreztem magam, egyre inkább azon gondolkodtam közben, hogy nehogy én is így járjak – az együttérzés, ami mindenképpen kellett volna a zsebkendőhöz a végén, teljesen eltűnt belőlem. Helyét átvette valami paranoiás félelem a látottak valósággá válásától… s hiába nem vagyok már tini, azért még én is szeretnék ide írogatni jó pár évig.  ima  

Nem állítom, hogy a Csillgainkban a hiba egy rossz film, mert nem az. Nekem csupán túl romantikus, érzelgős, szirupos volt, az amszterdami szálat leszámítva kifejezetten unalmas, viszont pontosan ezekért most meglehetősen kényelmetlenül érzem magam miatta. Mintha egy érzéketlen robot lennék – pedig az Egymás szemében tükrében nem vagyok az – akit totál nem hatott meg két haldokló/életerős fiatal szerelme… talán ha a hangsúlyok mások lettek volna, talán ha TÉNYLEG át tudtam volna élni mindazt, amit ők, máshogy állnék hozzá. A helyenként elsütött – kiváló!! – szarkasztikus poénok, Gus állandó mosolya, meg Hazel hisztis picsa viselkedése viszont megakadályozott ebben. Nem véletlen, hogy nehezen vettem rá magam, tekintve, hogy alapban nem érzem jól magam a romantikus mozikon, a korábbiaktól eltekintve (amikben vagy a sci-fi, vagy a horror stílus segített fogódzkodót találni) itt nem leltem örömet a betegségben, mint körítésben. Féltem… féltem, nehogy én is így járjak.




70%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Márc. 15, 2019 5:45 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 42 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 42 EmptyCsüt. Feb. 04, 2016 7:22 pm

R2-D2 írta:

Csillagainkban a hiba

A Csillagainkban a hiba bár qrvára nem az én filmem, folyamatosan unatkoztam és/vagy szenvedtem rajta – mégis belül valahogy úgy érzem, talán nem illő kicikizni és megköpködni egy rákos lányról és fiúról szóló történetet, nem illő lehúzni egy, könnyekre és meghatódásra építő, részben az elmúlásról szóló alkotást.

Persze, jöhet a kérdés – jogosan – akkor miért néztem meg…  Question  nem tudom. Az ember, ahogy jár mindenféle fórumokra, gyűjti az ötleteket a mozizásaihoz, beszélget emberekkel, odafigyel a baráti ajánlásokra: a Csillagainkban a hiba még így is 9 hónapja a gépemen volt anélkül, hogy rávettem volna magam a megnézésre.

Mindamellett, hogy erősen hatásvadásznak érzem a kanült az orrban (egyértelműen azt a célt szolgálja, hogy a néző egy percre se felejtse el, mekkora is a baj), egyidejűleg el is távolít Hazeltől. Biztos én vagyok furán összerakva, meg biztos undorító is, amit most leírok (meg az empátia teljes hiányát feltételezi), de idegenkedtem tőle, az egész lényétől, betegségétől, a csőtől az orrában… amire aztán ő meg alaposan rásegített a folyamatos halálra készülődésével, azzal, hogy mindenkit távol akar magától tartani. Nos, sikerült, már elve abból indultam ki – abból indul ki a néző – minek kedveljen meg valakit, aki jó eséllyel a történet végén úgyis meghal?

Ez, így egy lebutított, talán kiszínezett mesefilm, ami még nem okoz maradandó sérülést a mai tinédzserek érzékeny és törékeny lelkivilágának. Totál abszurd egyébként, hogy azokra kell vigyázni, akik közben kőkemény horrorokon, erőszakos játékokon meg pornón nőnek föl… na mindegy.

A lényeg az, hogy ez az egész keverék nekem inkább romantikus és kevésbé drámai lett, ráadásul sikerült elérniük, hogy gyakorlatilag egyetlen szereplőhöz sem tudtam egyetlen percig sem kötődni – ahogy átérezni sem tudtam betegségüket.

70%


Azért nézted meg, mert az ember/ a droid megnézi azt, ami érdekli... néha meg "szélesíti a látókörét" Smile .

Én a helyedben nem magyarázkodnék ennyit azon, hogy túlnéztél a felszíni maszlagon, és a lényegét láttad meg a filmnek: azt, hogy kurva jó dolog szerelmesnek lenni, és kurva szar dolog megélni, hogy az a szerelem, vagy akár az élet ilyen korán ilyen véget érhet hmmm . Ez is empátia, nem csak az, hogy minden szereplőnek egyesével beleerőszakolod magad az életébe, aztán "körülnézel", hogy milyen. Ha már velük tudtál félni, az majdnem olyan, mintha értük féltél volna, legfeljebb kevésbé tudtál elvonatkoztatni a stúdió által elvárt külsőségektől.

Hollywood jelentős része ebből él, hogy sziruppal nyakon önt mindent, átalakítva olyanná, amit az emberek szívesen néznek meg ami a bejáratott receptjeiknek megfelel. Abba szép fiatalok kellene, akik eljátsszák a betegséget, mert a külső jel nyomasztó lenne, és az máris eltántorítja a nézőket. Mondjuk ettől még az sem mindegy, hogy milyen rák; egy agydaganatnak tudtommal nincs külső jele, ellentétben a kezelésre használt kemoval és sugárral. Ez van, az emberek jó része kikapcsolódni jár a moziba, és nem azért, hogy pattanásos, haldokló tinédzsereket nézzen. Elvileg a kőkemény horrortól, az erőszakos játékoktól és a pornótól is védeni kéne a tiniket, de mert ezek jól kimunkált fantáziavilágok, így a szülőket kevésbé feszélyezi (amíg nem látják, mert akkor hú!), a tiniket meg kevésbé érdekli, mint akár szóról szóra ugyanez a történet, ha valós körülmények között játszódna.

Ha végre leírom a Hajnali lázról, amit gondolok, elolvashatod, hogy egy alapjaiban hasonló történetet mennyire máshogy is meg lehet csinálni. Az is ki van egy kicsit színezve, de nagyon nem is lehet, mert valós eseményeken alapul... nem is akármennyire Smile .

U.i: Ha jól emlékszem, azt mondtad, hogy a Bates Motel is majd egyszer sorra kerül... Most szólok, abban Emmának ugyanilyen kanülje van Wink ...
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 42 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 42 EmptyCsüt. Feb. 04, 2016 7:45 pm

Niwrok írta:

Csillagainkban a hiba


Azért nézted meg, mert az ember/ a droid megnézi azt, ami érdekli... néha meg "szélesíti a látókörét"  Smile .


U.i: Ha jól emlékszem, azt mondtad, hogy a Bates Motel is majd egyszer sorra kerül... Most szólok, abban Emmának ugyanilyen kanülje van  Wink ...

Igen, próbálkozik az ember, próbálkozik, de valahol nem mindig tud álépni saját korlátain. Ennél a filmnél a végére már egyszerűen zavart, hogy a szereplők nekem tök közömbösen gabalyodtak egymásba a rák árnyékában: ha pl. az Alabama és Monroe kislányára gondolok, ott a szívem majd megszakadt, itt meg csak totál érzéketlenül néztem őket. scratch Na mind1, egy fájllal kevesebb a pendriveon. peace

Bates Motel? Igen, valóban, a cetlin rajt van, ígérem, az idén meglesz. Sok más ajánlásoddal egyetemben. Wink
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 42 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 42 EmptyCsüt. Feb. 04, 2016 7:53 pm

R2-D2 írta:

Ennél a filmnél a végére már egyszerűen zavart, hogy a szereplők nekem tök közömbösen gabalyodtak egymásba a rák árnyékában: ha pl. az Alabama és Monroe kislányára gondolok, ott a szívem majd megszakadt, itt meg csak totál érzéketlenül néztem őket. scratch  

Bates Motel? Igen, valóban, a cetlin rajt van, ígérem, az idén meglesz. Sok más ajánlásoddal egyetemben.


Most lepődjek meg az eddig a szülői szerepről leírtak/megbeszéltek után, hogy a beteg kislányt és rajta keresztül a családja nehézségeit közelebbinek érezted magadhoz, mint a rózsaszín papírba csomagolt beteg tiniket Wink ? Nem fogok Razz .

Nem sürgetés volt a BM, csak én úgyis lassan megnézem a 3. évadot (hiszen itt a 4.), és arról, amit írtál, eszembe jutott Emma Wink .
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 42 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 42 EmptyCsüt. Feb. 04, 2016 8:01 pm

Niwrok írta:


Nem sürgetés volt a BM, csak én úgyis lassan megnézem a 3. évadot (hiszen itt a 4.), és arról, amit írtál, eszembe jutott Emma  Wink .
.

4 évad már?? Shocked Ugyan, meg se kottyan 7 évad SoA után... tongue


Most viszont Whisperst nézek, jövő héten Mr. Robot. Ennyit látok előre. Laughing


.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 42 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 42 EmptyCsüt. Feb. 04, 2016 8:17 pm

R2-D2 írta:

Most viszont Whisperst nézek, jövő héten Mr. Robot. Ennyit látok előre. Laughing


Szegény Mr. Robot Smile ... Kb. harmadszor olvasom, hogy most ez meg az van, de utána már az jön Smile .
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 42 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 42 EmptyCsüt. Feb. 04, 2016 8:24 pm

Niwrok írta:
R2-D2 írta:

Most viszont Whisperst nézek, jövő héten Mr. Robot. Ennyit látok előre. Laughing


Szegény Mr. Robot  Smile ... Kb. harmadszor olvasom, hogy most ez meg az van, de utána már az jön  Smile .
.

Jóvanna. A robotok megértik egymást... tongue


.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 42 Empty
TémanyitásTárgy: The Whispers / Suttogók S1   R2-D2 írásai 2.0 - Page 42 EmptyVas. Feb. 07, 2016 10:17 pm

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 42 VG3gCBT





The Whispers / Suttogók S1





Még ennyi idő után sem teljesen igazodok ki Hollywoodon, pontosabban most azon belül is a TV sorozatok életén és halálán. A különféle társaságok sokszor totál idióta és egyre szarabb évadokat rendelnek be egymás után évről évre, képtelenek megszüntetni egy 5-6-10 évadon át tartó történetet, újraindítanak lezárt(!!) sorozatokat, kicserélnek ikonikus figurákat s úgy rebootolják a dolgot… máskor meg egy-egy zseniális ötlet illetve évadkezdet után simán abbahagyják a sztorit.  Rolling Eyes   Nekem is jó pár olyan évad pihen a polcon, ami csak egy évadot élt meg, amik nagy része orbitális cliffhangerrel ér véget, s amiknek a folytatását sosem tudjuk már meg… (de legalább ha lehetne olvasni  ima ) nos, azt hiszem, újabb csodás példa fog melléjük kerülni hamarosan. Ugyanis a The Wishpersnek is egy évad után vége lett, az ABC stúdió a csökkenő nézőszám (erre megint lenne néhány keresetlen szavam  Mad  ) miatt elkaszálta az egészet – szerény véleményem szerint pedig elmennek a jó büdös francba, pláne, hogy olyan finálét csináltak, amilyet.  középső ujj

A Suttogók első és egyetlen évada qrva jó lett: bármit is mond a legnagyobb hazai sorozatportál, bármit is állítanak a témában „befolyásos” megmondóemberek (mondjuk sosem értettem, hogy a pilot, vagy két-három epizód alapján hogy lehet kaszálni valamit), a Suttogók az egyik legjobb inváziós sci-fi sorozat, amivel találkoztam. Az első percétől az utolsóig baszott izgalmas és pörgős, egészen kiváló ütemben vált ritmust és nézőpontot, ráadásul én a rengeteget szidott kétdimenziós ( tongue , az már több, mint az egy) karakterek nagy részét is tök megkedveltem menet közben. Sőt, annak kimondottan örültem, hogy a kötelező családi konfliktusok a várttal ellentétben végül is úgy alakulnak, ahogy, a szereplők, a történetre tényleges hatással bíróak, pedig nagyon minimális idiótaságokat csinálnak – legalábbis általános sorozat mércével nézve. Egyáltalán nem éreztem egy csepp időhúzást sem, ami moralizálás volt a karakterek között, az pont reális, s fura mód nem is igazán éreztem félbehagyott, parkoló pályára tett történeti szálat és figurát. Az alapötlet, az inváziós sztori magja meg egyszerűen zseniális – még ha persze komplett idiótaság, akkor is – a villamoshálózatban közlekedő, idegen entitás, aki a gyerekeket veszi rá bizonyos dolgok megtételére méltó ellenfél a z FBI és a Védelmi Hivatal számára.

Nos, a sorozat alaptézise és felütése ez: a gyerekek képzelt játszótársai, barátai nem puszta kitalációk eredményei, hanem igenis létező jelenségek – estünkben egy Drill nevű valami (valaki) hív játékra egyre több kisfiút és kislányt. A játékok között van ártatlan és kevésbé ártatlan is, látszólag összefüggéstelennek tűnik az egész – azonban miután az egyik gyerek majdnem megöli az anyját Drill játékában, az FBI gyerekspecialistája, Claire Bennigan (Lily Rabe) gyanút fog, s elkezd nyomozgatni. Ő hisz először a gyereknek, s ő jön rá arra, hogy egyre több és több gyerek közös barátja ez a Drill nevű valaki… viszont miután a gyerekek kisebb bűncselekményeket is elkövetnek, no meg a háló kapcsolódási pontjai egy nemzetbiztonsági fenyegetést kezdenek mintázni, az FBI mellett a Védelmi Hivatal is bekapcsolódik a nyomozásba. Mégpedig egy Wes Lawrence (Barry Sloane) nevű jóemberen keresztül, aki – mily meglepő –, intim viszont folytatott Claire-rel, amíg az ki nem derült. Ez lehetne egy tipikus amerikai sorozatfelállás, a két rivalizáló nővel, az idegen nőt gyűlölő gyerekekkel, no meg a két ellenséges férjjel… de nem, szerencsére nem ilyen egyszerű. Claire férje ugyanis három hónapja egy bevetésben eltűnt (meghalt), a nőben pedig keveredik a gyász, a félrelépés szégyene, a megbánás, némi vonzalom még Wes iránt – no meg a mérhetetlen anyai aggódás kisfia, Henry miatt. Ja, az alaphelyzethez az is hozzátartozik, hogy Henry két éve egy betegség miatt süketnéma lett… szegény nőre az elején valami iszonyat terhet pakoltak az írók…

Mindeközben az afrikai sivatagban találnak egy idegen eredetű (nem földi) sziklát – amit amúgy pont Wes megy el kivizsgálni –, benne olyan információkkal, amik totál átértelmezhetik Claire hétköznapjait, egy másik szálon meg egy szakállas, tetovált faszi, aki láthatólag semmit nem tud magáról, kényszeredetten követi az idegen entitás nyomait, valahogy kapcsolatban áll vele. A fickó szándékairól az elején semmit sem tudunk, éppúgy lehet Drill segítője, Drill ellenfele (bár, miután a lény kommunikál vele, ez egyre esélytelenebb), sőt, maga Drill is. Legalábbis az FBI és a VH egyre inkább ezt hiszi róla, ezért az évad első harmada egy macska-egér játék egy emberrabló, saját magát sem ismerő, totál amnéziás faszi és a hatóság között. A sorozat első fele tekinthető egy kegyetlen jó thrillernek is, ahol a tét a fickó elfogása, s aminek tetőpontja egy atomerőmű felrobbanásában vagy fel nem robbanásában csúcsosodik ki. Egyszerűen tökéletes az egész, a néző pedig hiába tudja az igazságot a fickóval és Drillel kapcsolatban, a nagy egészre még sincs rálátása: az írók zseniálisan manipulálják a szálakat, amikben a hajsza izgalma mellett végig ott van a fejünkben a gyerekek félrevezetésének oka, egyáltalán önmagában az energialény szándékának kérdése.

Mert aztán mindenki (mármint a hivatalokon belül) számára nyilvánvalóvá válik, hogy Drill egy idegen lény a Földön, a villamoshálózatokon közlekedik, különleges képességekkel rendelkezik – emberi mércékkel csodákat tud tenni – és hogy célja nem feltétlenül békés. Ez akkor lesz majd egyértelmű, mikor is a nyomait eltüntetendő már emberéletek kioltására is ráveszi a gyerekeket, mikor is kezd kialakulni a kép arról, hogy mit is akar. Ahogy a sorozat első harmada egy hajsza a tetkós faszi után, a második harmada hajsza Drill után. És igen, rögtön felmerül az olvasóban, hogy ha a villamos hálózaton keresztül közlekedik, akkor miért is nem kapcsolják le az áramot… nos, képzeljétek el, nem néznek bennünket teljesen hülyének.  taps  Bár nem olyan egyszerű áramtalanítani Washingtont (úgy, hogy azért a lakosságnak illene valami magyarázatot adni annak okára), az FBI és a VH ezzel is megpróbálkozik: a tetkós fickó (akiről egyébként olyan szívesen megírnám ki az, de nem tehetem) elkapásához hasonlóan Drill elkapása is egy bizonyos helyszínen, egy bizonyos eseményláncban csúcsosodik majd ki. Míg idáig elérünk, végig tök izgalmas és hihető az egész, rengeteg morális kérdéssel, nehéz döntéssel a vezetőség részéről… mert ugyan hogyan is döntenél Te, kedves olvasó, ha a saját gyereked is Drill barátja? Képes lennél likvidálni őt azért, hogy elpusztítsd az idegen lényt vele együtt? Egyáltalán ki képes ilyen döntést meghozni??

Az évad harmadik szakasza egyértelműn ezen kérdések közé fonódik… Drill ugyanis nemcsak suttog a gyerekeknek, nemcsak irányítani képes őket, hanem bizony szükségből meg is szállja az egyiküket. Miután az emberek szimplán megsemmisítik „telefonját”, Drill kénytelen valami más módon üzenni az övéinek, valami más módon elindítani az inváziót: nos, ennek megakadályozása az utolsó etap témája. Háttérben a Fehér házzal, egy múltbeli szállal, kapcsolattal, no meg az egyre tragikusabb és veszélyesebb nyomozással Drill után. Ahogy fogy a levegő a lény körül, úgy kezd egyre inkább sarokba szorított állatként viselkedni, úgy vesz egyre vadabb dolgokra gyerekeket, a felnőttek, Claire, Wes, egy fekete ügynök, no meg egy másik családtag úgy fut egyre inkább az események után, s úgy válik egyre világosabbá mindenki számára, hogy az invázió bizony elkerülhetetlen. Viszont… óriásit húztak a fináléban azzal, hogy mi is ennek az inváziónak a célja és mi is a menete… engem legalábbis sikerült totál ledöbbenteniük.  Shocked  A finálé (is) elképesztően izgalmasra sikeredett, pedig aztán az egyik részben nem csinálnak mást, mint gyerekeket hallgatnak ki kérdeznek ki Drill ügyében. Zseniális.

S ha már gyerekek: horroroknál is és itt is teljesen más szintre emeli a sztorit, amikor gyerekekkel történnek dolgok, amikor is gyereken vannak közvetlen életveszélyben. Itt ugye rögtön felvetődik az a dolog is, hogy az a bizonyos képzelt barátot melyik szülő hogyan is dolgozza föl a saját gyerekénél – van is erről egy icipici lelkizés a sorozatban – no meg alapban a legfontosabb, ki mit tesz meg a saját gyerekéért. Egy kormány hogyan és milyen eszközökkel szakíthat el gyerekeket a szüleiktől és egyáltalán kinek van elég bátorsága, hatalma megnyomni azt a bizonyos gombot??  Egy ilyen esetben lehet-e, kell-e titokban tartani az idegen fenyegetést, vagy a nagy nyilvánosság megóvhatja-e a családokat? Egyáltalán lehet-e védekezni egy olyan fenyegetettséggel szemben, aki csak és kizárólag a gyerekeidnek hajlandó beszélni, csak ők hallják meg a hangját?? Millió remek kérdés, amikre még csak meg sem nagyon próbálnak válaszolni az alkotók: mindenki egyéni vérmérséklete és ingerküszöbe alapján kell, hogy feldolgozza a The Whispers eseményeit.

A karakterek – ha nem is lesznek örök emlékűek memóriámban – nekem nagyon bejöttek, a gyerekek, akiket egyébként több helyen szidnak, szintúgy. Van valami borzongató abban, ahogy ők végtelen naivitásukban és ártatlanságukban hogyan és milyen módon segítik az idegen lényt. 13x40 perc darálva ezúttal is tökéletesen működött egy nagy filmként, itt szerencsére nincsenek felesleges kitérők és unalmas epizódok, itt egy nagy sztori zajlik a szemünk előtt. Teljesen filmszerű az egész, a látványra, hangulatra egy rossz szavunk sem lehet: a főcím pedig azzal a zenével az egyik leghangulatosabb, amit manapság láttam. Azzal a negatív kritikával, amiben a dialógusok bárgyúságát és a karakterek semmilyenségét emeli ki, nem igazán tudok mit kezdeni: itt a főszereplő egy olyan karakter, ami villamos hálózatokon keresztül közlekedik, s ami a gyerekeink fejébe költözik be. Ez már önmagában mindent visz, az emberek meg hozzá mérten kapják meg súlyukat az egészben. Nincs túllihegve sem a kapcsolati hálójuk, s nem tesznek semmi abnormálisan hiteltelen dolgot… vagy már ez is baj?




85%






.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Márc. 15, 2019 5:46 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 42 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 42 EmptyVas. Feb. 07, 2016 10:41 pm

R2-D2 írta:

The Whispers / Suttogók S1

Nekem is jó pár olyan évad pihen a polcon, ami csak egy évadot élt meg, amik nagy része orbitális cliffhangerrel ér véget, s amiknek a folytatását sosem tudjuk már meg… (de legalább ha lehetne olvasni  ima ) nos, azt hiszem, újabb csodás példa fog melléjük kerülni hamarosan. Ugyanis a The Wishpersnek is egy évad után vége lett, az ABC stúdió a csökkenő nézőszám (erre megint lenne néhány keresetlen szavam  Mad  ) miatt elkaszálta az egészet – szerény véleményem szerint pedig elmennek a jó büdös francba, pláne, hogy olyan finálét csináltak, amilyet.  középső ujj

Azzal a negatív kritikával, amiben a dialógusok bárgyúságát és a karakterek semmilyenségét emeli ki, nem igazán tudok mit kezdeni: itt a főszereplő egy olyan karakter, ami villamos hálózatokon keresztül közlekedik, s ami a gyerekeink fejébe költözik be. Ez már önmagában mindent visz, az emberek meg hozzá mérten kapják meg súlyukat az egészben. Nincs túllihegve sem a kapcsolati hálójuk, s nem tesznek semmi abnormálisan hiteltelen dolgot… vagy már ez is baj?

85%


A lelkesedésed kíváncsivá tett... de őszintén szólva a sztori így elsőre nem annyira. Kicsit olyan, mint valami függelék az X-aktákhoz vagy a Fringe-hez, de lehet, hogy menet közben jobban működik, mint így leírva. Majd meglátom, 13x40 perc az tényleg aláfestés a reggelihez két héten át Smile ...
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 42 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 42 EmptyVas. Feb. 07, 2016 10:51 pm

Niwrok írta:
The Whispers / Suttogók S1

A lelkesedésed kíváncsivá tett... de őszintén szólva a sztori így elsőre nem annyira. Kicsit olyan, mint valami függelék az X-aktákhoz vagy a Fringe-hez, de lehet, hogy menet közben jobban működik, mint így leírva. Majd meglátom, 13x40 perc az tényleg aláfestés a reggelihez két héten át  Smile ...
.

Biztos, sajnos nagyon alaposan meg kellett szűrnöm, milyen információkat adok át a történettel kapcsolatban. peace


.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 42 Empty
TémanyitásTárgy: The Vatican Tapes   R2-D2 írásai 2.0 - Page 42 EmptyKedd Feb. 09, 2016 3:58 pm

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 42 IoB6DSq




The Vatican Tapes




Azt azt hiszem, nem kell mondanom, mennyire is bírom az ördögűzős filmeket, meg amúgy minden egyebet, ami a nagy és megfellebbezhetetlen szent Vatikán kétes tekintélyét és sikerét kezdi ki, esetleg a titkai mögé próbál kukkantani: a The Vatican Tapesre ennek ellenére mégis későn vetettem rá magamat. Ígéretes címe és előzetesei ellenére teljesen kikerül a látókörömből, pedig tavaly még több helyen is olvastam róla, több helyen is várták… aztán a filmet körülvevő csönd teljesen maga alá temetett. Még csak magyar nyelvű kritikát sem nagyon találtam róla (jó, annyira nem túrtam föl a netet) – ennyire elvette volna mindenki kedvét a rettentően negatív külföldi fogadtatás?? Vagy – ismerve a filmet – ez már az Antikrisztus műve lenne??  Wink

Az mondjuk tény, hogy írni nem könnyű róla. Eleve a mozi csak 91 perces, abból pedig az első 20 percben gyakorlatilag semmi érdemleges nem történik. Gyanítom, a film eleji videoelemzést is csak azért tették bele, hogy a nézőben legyen elég inger eljutni addig a pontig, míg Angela már megszállott lesz, különben az álomkór bizony magával ragadná a sötétségbe. Aztán minden bizonnyal az sem segít a filmen, hogy bizony ez is csak PG-13-as besorolású, ami szinte teljesen kizárja azt, hogy igazi horror lehessen: márpedig ez azért egy ördögűzős filmnél nem épp előny. Harmadrészt meg – amivel én igazándiból csak most, az alaposabb kutatás után szembesültem – talán az sem igazi előny, hogy ezt is az a bizonyos Mark Neveldine nevű jóember rendezte, akiknek eddig négy borzalmas filmes kísérlete volt már: a Crank 1 és 2, a Gamer és a Szellemlovas 2. Lehet egyébként, ha ezt tudom, bele se vágok, de szerencsére a tudatlanság homálya kikapcsolta az előítéletemet is – és úgy látom, meglepő módon épp a rendezés a mozi legkisebb negatívuma (talán nem hiába, nem Neveldine írta a forgatókönyvet). Szégyen, vagy nem, a The Vatican Tapes nekem kifejezetten tetszett – legalábbis a mozi második fele – bár az is tény, hogy sokkal inkább tudnám elképzelni egy duplaepizódos Odaát fejezetnek, mint mondjuk az Az ördögűző leszármazottjának. Mindenestre az, ami lesz Angelából, az utolsó negyed óra baszottul bejött.

A film kifejezetten hangulatosan indít: az archívnak hamisított dokumentumbejátszások, vatikáni felvételek montázsszerűen győznek meg minket, hogy az ördögűzés valódi és létező esemény, amit indokolt esetben maga az Egyház kezdeményez – persze jól titkosítva. Egészen kiváló felütés, millió másik mozi foglakozott már ezzel – mégis, ennek, ilyen formában, narrált főcímként teljesen más hatása volt. Aztán a kamera, akár, mint egy holló ( Very Happy ), ráközelít a Szt. Péter térre, majd magára a Bazilikára, a vatikáni madártávlat után szinte berepül az épületbe, ahol egy videofelvételbe botlunk, amit épp két bíboros nézeget: az egyik ráadásul fekete – remek aktuális kitekintés a mai korra. Szóval a két pap – akik amúgy a vatikáni levéltárosok, másodállásban képzett ördögűzők – érdeklődéssel figyelnek egy lányt, aki vélhetően valami intézetből haza akar jutni, s akinek meghallgatása folyamán valami fura tűnik fel a szalagon. A vatikáni szalagon (amire először nem is figyel az ember, fel se tűnik, hogy gyakorlatilag minden felvétel már archivált vatikáni anyag) megjelenik egy démon, aki felkelti a két bíboros érdeklődését annyira, hogy személyesen is utánajárjanak az esetnek. S akkor visszaugrunk két hónapot az időben, hogy megtudjuk, ki ez a lány és hogy került karikás szemeivel kidekorált csinos arca egy képre a démonnal…

Ezt viszont, lehet nem kellett volna. A következő negyed óra, húsz perc ugyanis egyáltalán nem sikerült fényesen. Angela (Olivia Taylor Dudley) épp a 27-ik szülinapjára készül, van neki egy barátja, Pete (John Patrick Amedori), aki nem épp apja (Dougray Scott) kedvence. Pontosabban inkább tipikusan arról van szó, hogy a lányát eddig egyedül nevelő apa teljesen hétköznapi módon reagál a lánya pasijára: nem akarja megbántani Angie-t, de azért a féltékenységét sem tudja palástolni. Szóval van ez a családi alaphelyzet – ami, valljuk be őszintén, meglehetősen sablonos – aztán ennyi: ezen a felskiccelt háttéren kívül az égvilágon senkiről semmit nem tudunk. Kicsit később majd igen, viszont itt meglehetősen furán következnek az események: egy szőke lány megvágja a kezét, azt majd megcsípi egy holló, az a seb nem gyógyul, aztán majd kórházba és kómába kerül, aztán egyszer csak hipp-hopp, benne van egy démon. Nem is akármelyik!!! Talán ezzel a pár sorral sikeresen érzékeltettem az egész szakasz roppant felületes és nagyvonalú mivoltát: hogy miért és mikor és hogy történt a megszállás, az örök titok maradt, a horror, mint olyan, meg még csak nyomokban sem szerepel a film ezen szakaszában. Inkább egy fura (tragikus) party film, egy családi dráma, ahol mindenki értetlenül néz a vizet vedelő, egyre érdekesebben viselkedő szeretett lányra. Apa és pasi egyaránt…

Aztán történik valami, ami éles és határozott fordulatot jelent a filmben, ami következtében szép lassan eljutunk a nyitójelenet videójához is. Angela viselkedése, az öngyilkosságba kergetett néhány ( Laughing  néhány) ember körülötte felkelti az időközben család barátjává avanzsálódott, valahol mindig gyanakvó Lozano atya (Michael Peňa!!!) figyelmét is, aki természetesen jelenti az esetet a Vatikánnak, és kezdődhet a mozi érdemi része, az utolsó harmadra maradt ördögűzés. Két dolgot említenék meg, ami nekem már ebben a középső szakaszban nagyon bejött – az egyik a holló és a kórház/pszichiátria: bár egyáltalán nem mutatják a véres haláleseteket (pedig a villanykörte szembe tekerését megnéztem volna), kifejezetten jó hangulata van az eseményeknek. A másik, meg hogy a rendező kiváló érzékkel váltogatja a különféle kamerahasználatot, legyen az akár kórházi belső felvétel (vatican tapes felirattal!!),akár karaktert követő kézikamera, akár sima normál felvétel, normál perspektívájú kamera: a váltogatás, a koncepció működik. Van ekkor is már néhány egészen jó és hatásos elem, ami hangulatilag elkezdi tolni a mozit a katolikus thrillerből a horror irányába, de még mindig tök lightos az egész.

A nagy durranás természetesen a végére marad. Angela ördögűzése ugyan nem rejt igazi újdonságot, viszont a kimenetele, a következménye miatt egy határozottan elégedett mosoly hagyta el a számat a végén. Bruun bíboros és Lozano atya közös műsora hiába nem ér fel Friedkin klasszikusához, hiába nyomja rá a bélyegét az egész ceremóniára a PG-13 korhatár, mégis, van az eseményeknek és a finálénak egy roppant érdekes és szokatlan befejezése. Egy olyan befejezése, amit jómagam amúgy évek óta gondolok a világról, a jó és a rossz harcáról, Isten és a Sátán harcáról. Az meg, ami és ahogy Angieből válik, egy zseniális utópiát (valóságot?) valósított meg számomra, egy olyan alternatív valóságot, ami tán nem is annyira alternatív. Mindenesetre – körbenézve a világban – semmivel nincs kisebb esélye annak, hogy ez így van, mint hogy még mindig isten ül a trónon és rőtszakállú fiát noszogatja a visszatérésre. Hát… barátom, lehet, megelőztek.  Twisted Evil  Egyébként ez a finálé egyszerre idézi meg a már említett Az ördögűzőt, aztán az Óment (a holló miatt az egész film is ezt teszi), valamint egy bizonyos snitt erejéig a Constantine-t.  Meg még ki tudja, mennyi másik ördögűzős filmet. Viszont… viszont egyiknek sem ilyen a vége.  yeah  Ez óriásit dobott az értékelésén.

Amúgy, a mozi technikailag is rendben van. Érdekesek és jók a már említett kamerahasználat váltakozásai – először azt hittem, ez is egy found footage mozi lesz, de szerencsére nem – a karakterek is totál életszerűen reagálják le az eseményeket. A színészekkel sincs bajom, Michael Peňát mindig szívesen látom, de az öreg bíboros is jó volt. A kissé lélektelen felvezetőt leszámítva nálam működött a mozi, járjunk akár a kórházban, akár a gyogyóban, akár otthon – akár a Vatikánban. Apropó: tök jó volt Langdon professzor után újra a vatikáni levéltárban bóklászni, s belegondolni, mennyi súlyos titkot őrizhetnek odalent… de az már következő írásom témája lesz. Maradjunk A vatikáni szalagoknál, ami a közízléssel és szakmával szemben nekem bejött. Igaz, a végén is inkább a katolikus thriller oldalon maradt a horrorral szemben, de fene bánja. A lényeg, hogy itt van és köztünk jár… ahogy mindig is tudtam… már csak meg kéne keresnem…  hmmm




75%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Márc. 15, 2019 5:47 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 42 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 42 EmptyKedd Feb. 09, 2016 7:26 pm

R2-D2 írta:

The Vatican Tapes

Amúgy, a mozi technikailag is rendben van. Érdekesek és jók a már említett kamerahasználat váltakozásai – először azt hittem, ez is egy found footage mozi lesz, de szerencsére nem – a karakterek is totál életszerűen reagálják le az eseményeket. A színészekkel sincs bajom, Michael Peňát mindig szívesen látom, de az öreg bíboros is jó volt. A kissé lélektelen felvezetőt leszámítva nálam működött a mozi, járjunk akár a kórházban, akár a gyogyóban, akár otthon – akár a Vatikánban. Apropó: tök jó volt Langdon professzor után újra a vatikáni levéltárban bóklászni, s belegondolni, mennyi súlyos titkot őrizhetnek odalent… de az már következő írásom témája lesz. Maradjunk A vatikáni szalagoknál, ami a közízléssel és szakmával szemben nekem bejött. Igaz, a végén is inkább a katolikus thriller oldalon maradt a horrorral szemben, de fene bánja. A lényeg, hogy itt van és köztünk jár… ahogy mindig is tudtam… már csak meg kéne keresnem…  hmmm

75%


Azt mondják, ha egy férfi egy fokkal is szebb az ördögnél, akkor már jó.
Akkor ezt úgy aktualizálnám, hogy ha egy ördögűzős film egy fokkal is jobb, mint az Ördög benned lakozik, akkor már nincs baj Smile . Mondjuk az ördögűzős filmekért pont nem szoktam szaladni, de úgyis időszerű megint egy kis horror-fröccs, lehet, hogy majd akkor megnézem.
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 42 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 42 EmptyKedd Feb. 09, 2016 9:20 pm

Niwrok írta:

The Vatican Tapes

Mondjuk az ördögűzős filmekért pont nem szoktam szaladni, de úgyis időszerű megint egy kis horror-fröccs, lehet, hogy majd akkor megnézem.

De arra azért figyeltél, ugye, hogy ez nem igazán horror film? Legalábbis az elvárásaidat horror-témában alaposan vidd le... Wink
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 42 Empty
TémanyitásTárgy: Spotlight – Egy nyomozás részletei   R2-D2 írásai 2.0 - Page 42 EmptyCsüt. Feb. 11, 2016 12:01 am

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 42 RIAktB0





Spotlight – Egy nyomozás részletei






Spotlightnak hívták azt az oknyomozó újságíró csapatot, ami a Boston Globe nevű újságnál 2001 és 2003 között cikksorozatban leplezte le a bostoni katolikus templomokban történt gyerekmolesztálási ügyeket, illetve azok eltussolását. Munkájukért Pulitzer-díjat is kaptak, a cikksorozat hatása azonban ennél sokkal, de sokkal nagyobb lett: világszerte rávilágított a katolikus papság egyes tagjainak ferde hajlamaira, magára az egész szervezetnek a rettentő korrupt és aljas hatalomgyakorló mivoltára. Az azóta eltelt évtizedben talán pont miattuk  sorra hallani a hírekben (meg még mennyiről nem tudunk  R2-D2 írásai 2.0 - Page 42 3603792908  ) a különféle esetekről világszerte, azóta már a Vatikán is kénytelen volt megszólalni… de én igazi, gyökeres változást azóta sem látok. A középkori módszerekkel és dogmákkal terhelt Egyház, annak vezérkara a változtatásra teljesen képtelennek tűnik – így a Spotlight témája legyen az bármennyire is évtizedes sztori, sajnos a mai nap ugyanúgy aktuális. Egy ekkora befolyással bíró, önimádó és népbutító szervezetet semmilyen újságírói mozgolódás nem képes megtörni… maximum megpiszkálni. Ennek a történetét látjuk itt.

Azt írtam két napja, hogy imádom, amikor a Vatikánt basztatják egy moziban, amikor fiktív vagy valós történésekben próbálják a mérhetetlen korrupt és bigott szervezetet tekintélyét megtépázni… nos, logikusan kellene következnie, hogy a Spotlight az életem filmje, hogy minden másodperce kéjes simogatás ateista lelkemnek. Az, hogy miért nem lett így, az csupán egyetlen dolog eredménye: nem ez volt a célja. A Spotlight ugyanis hihetetlen módon képes pártatlan és tárgyilagos lenni, teljesen mentes gyakorlatilag minden olyan érzelmi ráhatástól, ami esetleg a nézőben igazi, valós indulatokat vált ki – így viszont, legyen a témája bármilyen erős is, a végére elvérzik. Elvérzik, mert túlságosan is magára a nyomozásra, a kis csapat tagjaira fókuszál és nem pedig a gyomorforgató témára, amit az újságírók feldolgoztak. Ráadásul – minden bizonnyal a szakmaiságot maximálisan betartva – bizonyos karakterei a hideg fejjel gondolkodásukkal a nézői indulatokat is képesek lehűteni. Mindezek tükrében én viszont úgy érzem, hogy kaptam egy valóban érdekes, izgalmas, talán néha megindító nyomozás történetét, ellenben az ügy, ami felforgathatta volna a nézők lelkivilágát, teljesen megfoghatatlan és általános. Mert ha kiveszed belőlük a valódi vádlottakat, azok konkrét tetteikkel, akkor túlságosan távolról kell nézned az egészet – talán az sem véletlen, hogy a Vatikán is áldását adta a filmre. Ami már önmagában eléggé groteszk…

A történet első képkockáiban a 70-es évek elején vagyunk egy bostoni rendőrségen, ahonnan a főügyész épp egy papot kísér ki: ekkor még nem tudjuk, ebben a felütésben milyen fontos szimbolikus háttérjelentés rejlik. Nem, mert tulajdonképp még azt sem igazából közlik velünk, miért is volt a pap a zsaruknál, s mi is a szerepe a másik papnak, aki hamarosan megérkezik. A következő kockákon 2001 eleje van, a Boston Globe nevű újság szerkesztőségébe csöppenünk, ahol épp főnökváltás zajlik. Olvasom a neten, hogy arra is érdemes figyelni, milyen fontos korszakot ragadott meg a mozi, nevezetesen a nyomtatott újságírás alkonyát és a net hajnalát, egy korszakváltást... nos, ezt biztos így van, de engem totál nem érintett meg, az egész eléggé hangsúlytalan is a filmben. Szóval, belecsöppenünk egy újság mindennapjaiba ( Laughing , ezek szerint minden amerikai újság minden szerkesztősége ugyanúgy néz ki), a mozi próbál kicsit bevonni minket az újságírói munkába – több-kevesebb sikerrel. Az van ugyanis, hogy ez a szakasza a filmnek kifejezetten unalmas: aki nincs ebben benn, annak nagyjából érdektelen környezetben, túlságosan mélyre hatolva merülünk el a Boston Globe világában. Értem, hogy a Spotlight csapatot valahogy fel kell vezetni, de szigorúan csak a munkahelyre fókuszálva ez nem sikerülhet: én a magam részéről sokkal több érzelmet, családot, motivációt vártam volna velük kapcsolatban.

Amúgy, ez az egész Spotlight csapat olyan, mint hajdani kedvenc Célpont című műsorom: a négyfős társaság alapos megfontolással választ témát, majd azt jól dokumentálva tárja a világ elé. Több gondolat is eszembe jutott közben, először is az, hogy egy-egy hónapokig tartó oknyomozás következtében kb. negyedévente megjelenő cikkek miért jogosítják fel önmagában a csapat eltartását (ennél azt hiszem, azért hatékonyabbnak kellene lenni), másrészt meg nekem olybá tűnt, hogy túl sok jogi következménnyel nem számoltak írásaik után. De végül is mindegy, ami megtörtént, megtörtént, a szerkesztőség új főnöke, egy bizonyos Marty Baron (Liv Schreiber) ötletétől vezérelve a Spotlight csapat új megbízást kap: egy bizonyos Geoghen atya ügyében kezdenek áskálódni. A feladat aztán hamarosan a vártnál is nehezebb lesz, ugyanis kiderül, hogy nem egy pap van, hanem 13, majd ebből a 13-ból nemsokára 90 lesz. 90, gyerekeket molesztáló, kibaszott csuhás!!! Mike Rezendes (Mark Ruffalo), Matt Carroll (Brian d'Arcy James),  Sacha Pfeiffer (Rachel McAdams) és főnökük, Walter Robinson (Michael Keaton) egyre nagyobb döbbenettel ás egyre mélyebbre, ahogy derülnek ki az újabb ügyek, ahogy sikerül egyre több áldozattal és ügyvéddel beszélni, úgy dagad a botrány szele – és a düh a szívekben.

Pontosabban csak dagadna, ugyanis a Spotlight a kimértsége miatt ebből nem sokat mutat meg. Egyedül Rezendes figurája az, aki közvetít valós indulatokat, akivel igazándiból nézőként azonosulni tudunk, akin keresztül meg tud érinteni az egész ügy hihetetlen mocskossága. A film ettől még jó, de nekem túlságosan is steril, s hiába emelik ki filmes szakik erényként a hollywoodi manipuláció mellőzését, nekem pont az hiányzott belőle: valami vágókép a megalázott gyerekekről, a gusztustalan papokról, valami, ami VALÓDI érzelmi töltettel rendelkezhetett volna. A csapat nyomoz, kombinál, összeköt, feltárul az eltussolás egyházi rendszere, a kéz kezet mos szindrómája, a hit és a vallás felsőbbrendűsége (amiben pár gyerek esete eltörpül a nagy jóság mellett), a nyomozás izgalmi faktora egyre csak nő… mégis, én, mint néző partvonalon kívülre kerültem. Láttam egy lelkes csapatot, viszont rendes jellemábrázolás hiányában nem nagyon tudtam azonosulni velük, mérgelődtem a bírók, ügyvédek, papok láthatatlan összetartásán (mert mi van, ha kiderül, ugye??), az egész amúgy pont olyan, mint az orvostársadalom. A tűz azonban nem égett a lelkemben – és úgy láttam, a szereplőkben sem. Szépen végigvitték az ügyet, a problémákat megoldották, de magának a nyomozásnak – bármennyire is sikerült izgalmasan tálalni – nem éreztem az igazi súlyát. Mert nem láttam a bűnesetet magát…

09.11 pedig erre még csak rátett egy lapáttal. Oké, értem és tudom, hogy az új évezred legfontosabb és legtragikusabb eseménye volt az ikertornyok összeomlása, de engem kizökkentett a filmből. Még ha így is volt – márpedig miért is ne lett volna így – akkor is furán jött le, hogy EZT az ügyet hónapokra félretették, megkockáztatva a további erőszakot és molesztálást… és tették mindezt olyan igazán nagy tiltakozás nélkül. Egyébként Robinson, mint felelősségteljes főnök hidegfejű gondolkodása sem igazán tetszett, mintha minden azt sugallta volna, hogy bármennyire is súlyos az ügy, azért nem több egy átlagos botránynál. Meglepően laza a „megerősítés” eseménye is, két bekarikázott lista miért is ügydöntő??? Egészen biztosan az van a dolgok mögött, hogy az ember egy Pelikán ügyirat után, vagy mondjuk a Kártyavár Zoe Barnes-a után kicsit több drámai helyzetet és mélységet várt a filmben, de Tom McCarthy patikamérlegen mérte ki az igazságot és a tényeket, mellőzve minden hatásvadász elemet a filmből. Így viszont hiába csinált magáról a nyomozásról egy kibaszott jó filmet, a nyomozás tárgya, ami szerintem sokkal fontosabb, elsikkadt a háttérben. A néző fejeket akar látni a porba hullani, kereszteket ledőlni a templomokról, papokat farkuknál fogva fellógatni Krisztus mellé a kereszten – nos, ebből mindösszesen egy főcímben felsorolt lista marad.

Így lett a Spotlight - Egy nyomozás részletei egy jó, de nem fontos film. Korrajza, karakterei, dinamikája (az első 15 percet leszámítva), története kifejezetten jó, színészei parádésak – az ÜGY, amiről szól, az viszont elsikkad. Mintha az Egyház is így akarta volna: jó, odadobunk nektek most pár nevet és eseményt, aztán a téma lezárva. Hát nem, bazzeg. Nekem ez nem elég…




80%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Márc. 15, 2019 5:48 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 42 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 42 EmptyPént. Feb. 12, 2016 12:18 am

R2-D2 írta:

Spotlight – Egy nyomozás részletei

Így lett a Spotlight - Egy nyomozás részletei egy jó, de nem fontos film. Korrajza, karakterei, dinamikája (az első 15 percet leszámítva), története kifejezetten jó, színészei parádésak – az ÜGY, amiről szól, az viszont elsikkad. Mintha az Egyház is így akarta volna: jó, odadobunk nektek most pár nevet és eseményt, aztán a téma lezárva. Hát nem, bazzeg. Nekem ez nem elég…

80%


Úgy tűnik, ez az Oscar-lista akkor a félrecsúszott "nagy" leleplezéseké is, amik ugyan botrányt próbálnak kavarni, de megfulladnak a langyos vízben. Ráadásul látszik a végkifejlet, az "eredmény", és miközben a Spotlightosok szörnyülködnek, 10 évvel később legfeljebb pár konc van, egyébként a csuhások összezárnak, mint a farpofák.

.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





R2-D2 írásai 2.0 - Page 42 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 42 Empty

Vissza az elejére Go down
 
R2-D2 írásai 2.0
Vissza az elejére 
42 / 67 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 22 ... 41, 42, 43 ... 54 ... 67  Next
 Similar topics
-
» R2-D2 írásai 1.0
» R2-D2 írásai 3.0
» R2-D2 írásai 4.0
» Niwrok írásai 2.0
» Niwrok írásai 1.0

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: