Filmfórum
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
KezdőlapGalleryLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 R2-D2 írásai 2.0

Go down 
+7
Niwrok
cs-robert
Remo
arzo
Mr. White
tchabee
Weide
11 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 20 ... 37, 38, 39 ... 52 ... 67  Next
SzerzőÜzenet
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 39 Empty
TémanyitásTárgy: Mélyütés   R2-D2 írásai 2.0 - Page 39 EmptyKedd Jan. 12, 2016 1:33 pm

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 39 J6d7MiC





Mélyütés





Azon gondolkodom, mi oka lehet annak, hogy Hollywood úgy rá van kattanva a bokszolós sportfilmekre… ha jól belegondolok, az ilyen zsánerű mozik nagy része e köré a sport köré íródik, néhány egészen érdekes és bátor vállalkozást leszámítva többnyire lecsúszott bokszoló tér vissza a ringbe, hogy újra a csúcsra érjen. Nincs ezzel nekem semmi bajom – bár egyáltalán nem vagyok sem ezen sport rajongója, sem értője – csak kicsit kezdem ezt is túlsúlyosnak érezni a sportfilmek világában. Biztos nem csak nekem nem nyújt önmagában katartikus élményt az, hogy két férfi véresre veri egymást a ringben, s az is biztos, hogy nem csak önmagában a boksz világában mozgó hatalmas pénz a motiváció… mindegy, annyira nem is akarok rajta gondolkodni. A Mélyütés tekintetében is arra voltam én is inkább kíváncsi, amit Niwrok is írt: menyire lesz hiteles az egész lecsúszás/felemelkedéstörténet.

Így írásomat kénytelen vagyok nagyrabecsült írótársam gondolataival kezdeni (ha már ő írt róla előbb): egyrészt, „aki egy sportdrámát látott, az látta az összeset”, illetve „a kérdés az, hogy kezdőként kell-e valakinek feljutnia a relatív csúcsra, vagy egy mélyrepülés után kell a szarból kivakarnia magát a korábbi bajnoknak”. Eme két kijelentés mellé tenném hozzá kiegészítésként azt, hogy szinte elképzelem, hogy az Álomgyárban van egy könyvtár, ahol a különböző típusú filmek szakkönyvei szerepelnek a polcokon, így pl. a „Hogyan készítsünk katasztrófafilmet?” (ld. Törésvonal) mellett minden bizonnyal ott van a „Hogyan készítsünk sportdrámát?” kiadvány is. A Mélyütés pedig sajnos szimplán ebből a tájékoztatóból készült – nem is lenne ebben semmi meglepő, ha az írót nem annak a Kurt Sutternek hívnák, akinek a SoA 7 évadnyi kalandját köszönhetjük (minden hibái ellenére). Így, utólag kicsit meglepődtem ezen, menet közben csupán csak bólogattam a sablonelemek és kiszámítható történések egymás után pakolásán, de a fene se gondolta volna, hogy egy jó „agy” is képes ilyen átlagosat alkotni. A rendező, Antoine Fuqua nekem nem volt garancia semmire, elég szélsőséges az életműve, a Mélyütés még valahogy jól bele is illik a közepébe: egy sima biztonsági játék, egy töltött káposzta újramelegítése, amihez viszont szereztek egy egészen különleges összetevőt, fűszert, egy színészt, akivel eladhatják az egészet: egy bizonyos Jake Gyllenhaal nevű zsenit. Miatta és általa lett értékelhető ez az újabb bokszmeccs, nélküle az egészet le lehetne húzni a WC-n…

S hogy miért írom ezt? Hát pont azért, amit Niwrok is felemlegetett: a mozi legnagyobb kérdése, mennyire tud hiteles lenni a sokadszor elmesélt történet, illetve hogy mennyire lehet azonosulni azzal a sportolóval, akinek életében törés következett be. Nos…nekem.. bajosan. Kezdjük az elején: Billy Hope (Jake) egy igazán sikeres, profi ökölvívó, évek óta félnehézsúlyú világbajnok, élete siker, pénz, csillogás. A nőket direkt kihagytam, mert csupán két nő van életében: felesége, Maureen (Rachel Mcadams), illetve lánya, Leila (Oona Laurence) -  Laughing  , nem, nem az arab démon… Bill élete majdnem maga a tökély, azt leszámítva, hogy gyakorta véresre verik a ringben, vélhetően szép summákat akaszt meccsenként – no meg gyűjtögeti a címeket. A legutolsó sikere után (amivel kapcsolatban egyébként valami fura mazochista fennhangot is becsempésztek a filmbe) azonban a kedves felesége – aki egyben tanácsadója is – épp ráveszi egy hosszabb pihenésre, ami persze nem tetszik a srácot körülvevő „barátoknak”.  Itt meg kell álljak két pillanatra: az egyik, hogy milyen zseniális húzás lett volna, ha Maureen halála nem lett volna véletlen baleset, pontosabban a történet szánt volna rá konkrét szálat ennek kiderítésére, illetve, hogy ha a nő volt a tanácsadó, akkor nyilván tisztában volt a család anyagi helyzetével, így azzal is, hogy egy hosszabb szünetbe nem rokkan bele a kassza. Ezek tükrében igazán érdekes és bagatellizált Mauren halála – akit, megjegyzem, magam sem hiányoltam később – ugyanis ami utána következik, az az én józan paraszti eszemnek teljesen ellentmond … nesze neked hitelesség.

Már az ominózus „balhé” is sántít, bár azt még betudom Hope szélsőségesen indulatos és erőszakos jellemének, viszont utána… semmi nem működik. Mindenekelőtt a gyász fura nekem (annak ellenére, hogy képileg, zeneileg rendkívül hatásos és tiszteletreméltó): az addig rendben van, hogy valaki megzakkan a felesége elvesztésétől – no de hogy egyidejűleg elhatárolódjon a saját gyerekétől is? Ezt így, szülőként képtelen vagyok elfogadni… azt hiszem egyébként, e filmnél is a nézőpontbeli különbség az életkörülmények természetes velejárója, számomra Hope minden egyes tette a temetés után irracionális és hiteltelen. Én hótzicher, hogy nem innám seggrészegre magam, én hótzicher, hogy a lányom mellett lennék és őt vigasztalnám és én hótzicher, hogy nem próbálnám meg kinyírni magam. Az egész figura, akivé Hope átalakul, számomra egy szánalmas barom – akiről mondjuk a film története szempontjából megértem, hogy annak kell lennie – de nekem teljesen hiteltelen és mindenekelőtt érdektelen alak lett. Mindezt pedig tetézi a néhány hét alatt bekövetkező anyagi csőd… nos, szerintem ilyen sincs. Ennyi idő alatt (bár már megint nincs semmi viszonyítási alap, hacsak nem a lány felnövése) ez totál bullshit – ez így csak akkor lehetne, ha a kalapos barát folyamatosan tömte a zsebét Hope pénzével – viszont akkor meg megint van egy szál, amit nagy ívben leszartak, viszont ami még érdekes lehetne. Képtelenségnek tartom, hogy egy ilyen körülmények között élő bajnokot csak így kiszórjanak a lakásból ilyen rövid idő alatt… ez minimum egy, másfél év idáig eljutni. Totál homályos és nagyvonalú az egész, arra épít (megint), hogy hülye néző, ne gondolkozz, csak örülj a felemelkedésnek. Mi jó mélyre dobtuk a faszit a kútba, te csak azt nézd, hogy mászik ki.

Egyébként az még nem is volt rossz. Már azon túl persze, hogy totál sablongyűjtemény volt az egész: még a Bombajó bokszoló is beugrott róla, nemhogy a Rocky. A káromkodásmentes edzőtermen felröhögtem – egyszerűen szimpla fantasy az ötlet – a kis néger csákóra meg csupán két perc jut, így azt a drámát sem igazán lehetett átérezni. Úgy éreztem, simán egymás mellé vannak pakolva a különböző elemek az oktatókönyvből, de arra sem vették a fáradtságot, hogy mindezeket összekössék épkézláb módon. Nekem a nevelőotthonos rész is irtó ciki – úgy unblock az egész – de lehet, ebben az idióta Amerikában ez így normális… én mindenesetre teljesen máshogy képzelnék el egy ilyen szitut, én totál máshogy viselkednék azért, hogy visszakapjam a lányom. Egyedül a finálé tetszett, a végső bunyó (naná), ahol a legérdekesebb újítás az volt, hogy Hope ember maradt, pontosan arra már emberré vált. Valami egészen fura mód nem hiányzott a bosszú felemelő érzése – talán pont ezért is nem kerestek fix tettest Maureen halálához. Érzelmileg, látványilag, hangulatilag nagyon rendben van, s talán még az ember könnye is ki tud csordulni… igaz, ez főleg Leilára váltásoknak köszönhető…

Ettől függetlenül a Mélyütés nem pocsék film. Méghozzá egyetlen egy dolog miatt nem az, a főszereplő miatt. Kérem, amit Jake itt művelt magával, az szinte Christian Bale-i magasság, ahogy kinéz, amit megtett a hiteles mejelenésért, amit megtanult ebből a sportból, az szenzációs. Komolyan, csak miatta is érdemes megnézni a filmet, de nem azért, hogy azonosuljunk vele és kedvenc karakterünk legyen (mert igazából egy segg), hanem mert az ilyen színészi átalakulások mindig elképesztőek. Fuqua néhány beállítása is egészen kiváló, bár a POV bokszmeccs néha erős émelygést okozott – de a film fényképezése, képi világa hibátlan. A film inkább a történetvezetésben és dialógusaiban bukott meg nálam, mert annak ellenére, hogy több sportdrámát láttam, s tényleg mind egyforma, csak nagyon kevés olyan főhőssel találkoztam, akivel ennyire nem tudtam volna mit kezdeni. Ennél még a robotbunyós Vasököl is nagyobb érzelmi hatással volt rám pedig a faszi ott sem volt igazán az apák mintaképe. S a végére még valami (miután nem tudom, olvastatok-e más kritikát a filmről): egy írásban olvastam, mekkora mellényúlás megint a magyar cím, hogy az eredeti Southpaw sokkal inkább kifejezi azt a balkezes ütést, azt a váltást, amivel végül is Hope újra felér a csúcsra…

Nekem ez, most, így, ilyen keverésben nem tetszett. Csak Gyllenhaal miatt nem kap kevesebbet.




70%




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Márc. 11, 2019 1:34 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 39 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 39 EmptyKedd Jan. 12, 2016 10:55 pm

R2-D2 írta:

Mélyütés

A film inkább a történetvezetésben és dialógusaiban bukott meg nálam, mert annak ellenére, hogy több sportdrámát láttam, s tényleg mind egyforma, csak nagyon kevés olyan főhőssel találkoztam, akivel ennyire nem tudtam volna mit kezdeni. Ennél még a robotbunyós Vasököl is nagyobb érzelmi hatással volt rám pedig a faszi ott sem volt igazán az apák mintaképe.

Nekem ez, most, így, ilyen keverésben nem tetszett. Csak Gyllenhaal miatt nem kap kevesebbet.

70%


Érdekes a Vasököl felemlegetése. Én spec sokkal jobban be tudok fogadni egy figurát, aki a felesége halálától megmakkan, úgy a "klasszikus" módon, szétcsúszva és befordulva, mint egy olyat, amelyik alapjáraton egy felelőtlen tuskó, aki kiárusítja a gyerekét, csak hogy ezt az életmódját egy kicsit tovább folytathassa hmmm .

De nem látjuk nagyon máshogy, ugyanazokat a sarokpontokat emelted ki, csak hát a pia... az nálad mindig legalább -1 pont.
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 39 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 39 EmptyKedd Jan. 12, 2016 11:11 pm

Niwrok írta:

Mélyütés

De nem látjuk nagyon máshogy, ugyanazokat a sarokpontokat emelted ki, csak hát a pia... az nálad mindig legalább -1 pont.
.

Igen, ezt én is megfigyeltem... de jó okom van rá, elhiheted. Ha érdekel miért, majd egyszer személyesen lmesélem (ha nem tettem volna még meg). peace

Na, mindegy, a lényeg, hogy nagyjából egyformán látjuk. Bár a nagyjából ez esetben tágabban értelmezendő, de sebaj. Wink
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 39 Empty
TémanyitásTárgy: Akasztófa   R2-D2 írásai 2.0 - Page 39 EmptyKedd Jan. 12, 2016 11:59 pm

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 39 LhurqhL





Akasztófa





Időről-időre belefutok címekbe, amikről korábban az égvilágon semmit sem hallottam, viszont egy hazai megjelenés kapcsán „radar fölé”  tongue  kerülnek: ezt a csodát is az Xpress kínálatában vettem észre, s még meg is lepődtem rajta, hogy hogy a fenébe lehet ebből hazai BD kiadás. Gondoltam, biztos valami alulpromózott jó kis horror, ami talán még keresi a közönségét, s majd VOD-n kel szárnyakra…   No  lófaszt. Most, hogy megnéztem ezt a röpke 81 perces alkotást (esti, elalvás előtti altatónak tökéletes volt) már végképp nem értem az egészet: persze, legyen minden itthon is kiadva, de hogy ezt ki fogja megvenni 7000 ft-ért, azt elképzelni sem tudom. Pláne úgy, hogy a neten egyetlen épkézláb pozitív ajánlót nem találtam róla, s az – egyébként egyáltalán nem mérvadó – imdb-n is mindössze 4.3-on áll a film…

Én is lyukra futottam, rendesen. Nagy lelkesedésemben még azt sem néztem meg előtte, hogy az egész (megint) egy kézikamerás film, ami, mint olyan, nem épp  kedvenc stílusom: volt is bosszankodás a fotelben rendesen, mikor a felütésnek szánt flashback után egy idióta gyerek kommentjével kezdve bekapcsolják a kamerát, s gyakorlatilag le sem teszik azt a film végég. Persze, ettől még nem kéne feltétlenül rossznak lennie, hisz okos forgatókönyvvel és remek érzékkel a kamera szűkebb látóköre kimondottan izgalmas jeleneteket okozhatna – no de ahhoz minimum egy átlagos forgatókönyv, meg néhány épkézlában viselkedő karakter is kellene. Itt pedig…  Rolling Eyes  nos, itt mindkettőből hiány van. Egyrészt, ha már a Mélyütésnél is előhoztam a könyvtár témát, itt most épp a „Hogyan készítsünk kézikamerás horrorfilmet?" segédkönyvet lapozták fel az alkotók, másrészt meg ennyire irritáló bagázst (csapatot) külön művészet lehetett összehozni. A történet folyamán itt vagy mindenki üvölt/sikítozik, vagy épp síri csöndben van és keresi a vért a kis faszába…komolyan mondom, Gyulusék amatőrfilmje, a Zártosztály sokkal hangulatosabb és sejtelmesebb. Nem véletlen a hasonlat, ugyanis témájában/ötletében a kettő nem nagyon áll távol egymástól.

1993-ban egy egyetemi színházi előadáson baleset történik, az egyik színész fölött/alatt véletlenül – ez mondjuk hogyan??? – élesben kezd működni a díszletnek szánt akasztófa, az ifjú titán, bizonyos Charlie lógva marad a kötélen.  Crying or Very sad  Az esetről pedig amatőr videófelvétel készül – ami amúgy remek nyitánynak szolgál a mozihoz. 20 évvel később aztán valami idiótának az jut eszébe, hogy ugyanazt a darabot, az Akasztófát rebootolja, s újra előadja az iskolában.  faceplam  A színészosztály vendégként pedig a sportosztályból szerez magának főszereplőt ( Laughing ), akinek bizony komoly gondjai vannak a szereppel, de valami okból ő most épp a színészetet preferálja a focival szemben. A srácot Reese-nek hívják (nem, nem az a Reese, nem a Kyle), akinek barátja , Ryan (nem, se nem Gosling, de nem is Hardy a The Followingból) viszont úgy gondolja, hogy nem szerencsés fellépni ekkora nulla tehetséggel a többiek előtt, mert iszonyat bukta lesz az előadás. Viszont a főszereplő csaj, Pfeiffer (nem, nem Michelle) meg van róla győződve, hogy Reese, aki nem Kyle be fog válni, ezért ragaszkodik hozzá, mindent meg is tesz a srác szerepéért. Ja van még egy negyedik főhős is, Ryan, aki nem Gosling csaja, a kétségkívül dekoratív Cassidy (nem, nem Butch ükunokája), a tipikus szőke picsa – nos, ők négyen záródnak össze éjszakára a suli épületébe. Hogy hogy kerülnek oda? Hát Ryan, aki nem Gosling ráveszi Reeset aki nem Kyle, hogy rombolják le a másnapi előadás díszletét –  lol2 , fel is döntenek két művirágot!! – mert akkor nem lesz előadás és nem lesz lebőgés. A baj csak az, hogy a húsz éve elvileg az épületben bóklászó Charlie úgy néz ki, felébredt csipkerózsika álmából és bosszút akar állni azért, hogy meg akarják ismételni a darabot. Jól rájuk zárja az ajtókat, hogy a négy fiatalnak ne legyen esélye meglógni, majd aztán egy szellemhistória keretében jól felakasztja őket.  középső ujj

Azt hiszem, többet nem érdemes írni a cselekményről, aki icipicit is járatos ebben a zsánerben, az nagyjából tudhatja, mire számítson. Ijesztgetés, kamera, éjjeli fény, fogyatkozó csapat, akasztott emberek egy üres iskolában, éjjel. Ami viszont talán meglepő lehet, az a mozi fináléja: kérem szépen, elérték azt, hogy elmosolyodtam, mikor összeállt a teljes kép, mikor a végén a titokról lehull a lepel. Nem azt mondom, hogy katartikusan meglepő utolsó puzzle volt, de arra mindenestre jó volt, hogy kissé megszépítse az addig eltelő 65 percet, hogy az egész egy órás kergetőzésnek, sikítozásnak valami (bármi) értelmet adjon. Tetszett, és épp ezért magam részéről messze jobbnak értékelem az összképet, mint a netes ítészek tömege – a baj az, hogy valahogy el is kell jutni eddig a pontig. Nem egyszerű, ugyanis a 81 perces film első 25!! percében semmi nem történik, az idióta, nagyképű, macsó seggfej Ryan kamerázik a suliban nappal, az egésznek sokkal inkább van egy szolid Amerikai Pite hangulata, mint horror…  Rolling Eyes   A dolgok csak akkor indulnak be, mikor ezek négyen összezáródnak suliban, onnantól lehet számítani a horror vonalra (igaz, ezt is csak 16-os karikás módon).  

Talán sok mindent elárul a színészekről, hogy mindegyikük megtartotta rendes, polgári nevét a mozihoz: ugyan ez nem feltétlenül kell negatívumot jelentsen, de nekem olyan amatörizmusnak tűnik. Aztán megint csak nem sikerült hitelesen megoldani a kézi kamera által elmesélt cselekményt, többször éreztem megint átverést a látványban – szerintem szerencsésebb lett volna mindezt normál beállítással megoldani. Aztán – újra – megint itt van ugye az az idiótaság, hogy a kamera kezelője direkt megy a veszély felé,  Rolling Eyes  egyáltalán egy ilyen fosatós szituba a kisebb gondom is nagyobb lenne annál, hogy mindent rögzítsek. Jó, az éjjeli fény hatásos lehet (ki is használják rendesen), de alapból vágnám be a kamerát a sarokba és minden erőmmel menekülnék. Aztán… szinte már fájt, milyen sokáig nem jönnek rá, mivel állnak szemben, sőt hangosan kiabálva ingerlik a szellemet  faceplam . No meg ugyebár amellett sem mehetek el szó nélkül, hogy bizonyos eszközök mindig csak pont akkor és úgy működnek, ahogy a dramaturgia szerint épp kell vagy nem kell mutatni valamit. Igaz, ez gyakorlatilag minden horrorra vonatkoztatható. Egyébként… tekintve az összképet, Charlie, aki nem Hebdo ténykedése és a valós háttér közti összefésülés kicsit logikátlan, de ez a nagy sikítozásban akkor még fel sem tűnt. Nemteljesen világos, hogy mindig mindent Charlie nyakába lehet varrni…  hmmm

A pozitívumokból jóval kevesebb van, leszámítva a végjáték kicsit tényleg meglepő fordulatát, többnyire a hatásos jum scare effekteket említhetem, meg egyáltalán azt a hangulatot, amit NÉHA sikerül a kézi kamera szűkebb perspektívájával megvalósítani. Mert annak ellenére, hogy az üres iskola nem lehet olyan parás helyszín, mint mondjuk egy elhagyott gyárépület, vagy egy tűzvész utáni áruház, helyenként egész kellemesen izgalmas/félelmetes hangulatot sikerült összeeszkábálni. Mármint a 25-ik perc után… Mindezekből aztán az következik, hogy én ANNYIRA szörnyűnek nem tartom ezt a mozit, tulajdonképp inkább ásítoztam rajta, mint valójában felidegesített volna. Láttam már ennél sokkal rosszabbat… mint pl a Jinn,  disgusting  ugyebár…




55%


.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Márc. 11, 2019 1:46 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 39 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 39 EmptySzer. Jan. 13, 2016 12:25 am

R2-D2 írta:

Akasztófa

A pozitívumokból jóval kevesebb van, leszámítva a végjáték kicsit tényleg meglepő fordulatát, többnyire a hatásos jum scare effekteket említhetem, meg egyáltalán azt a hangulatot, amit NÉHA sikerül a kézi kamera szűkebb perspektívájával megvalósítani. Mert annak ellenére, hogy az üres iskola nem lehet olyan parás helyszín, mint mondjuk egy elhagyott gyárépület, vagy egy tűzvész utáni áruház, helyenként egész kellemesen izgalmas/félelmetes hangulatot sikerült összeeszkábálni. Mármint a 25-ik perc után… Mindezekből aztán az következik, hogy én ANNYIRA szörnyűnek nem tartom ezt a mozit, tulajdonképp inkább ásítoztam rajta, mint valójában felidegesített volna. Láttam már ennél sokkal rosszabbat… mint pl a Jinn,  disgusting  ugyebár…

55%


No comment... az előzetese, ami nem kedvcsináló, már előre bemutatta a filmet, ami nem jó Smile .
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 39 Empty
TémanyitásTárgy: A visszatérő   R2-D2 írásai 2.0 - Page 39 EmptyCsüt. Jan. 14, 2016 12:46 am

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 39 KHMIIjf





A visszatérő





"Terrence Malick, vagy Tarr Béla? Terrence Malick vagy Tarr Béla… hmmm…  hmmm   Béla bá biztosan nem, mert nála az egész életművében összesen nincs ekkora pörgés, mint itt az első negyed órában… Akkor biztosan Malick… mi? Hogy Innaritu?  Shocked  Képtelenség…"

Ha nem tudtam volna semmit erről a moziról, csak mondjuk valaki bezár egy szobába és levetíti nekem ezt a 156 perces alkotást, tuti, hogy ez lett volna az első kérdésem a film után (sőt közben is). Az A visszatérő ugyanis olyan messze esik Innaritu korábbi életművétől, mint Makó Jeruzsálemtől és olyan erősen magán viseli Malick kézjegyét, hogy szinte hihetetlen, hogy nem ő csinálta. Nekem ez a film sokkal inkább rokon az Az őrület határán és az Az új világ szuggesztív és elborult világával, mint mondjuk a Korcs szerelmek vagy a Bábel, esetleg a Biutiful letaglózóan nyomorúságos drámájával és forgatókönyvével. Persze nem baj az, ha egy direktor kipróbálja magát más zsánerekben is, de szerintem ez esetben kicsit elgurult a Mester gyógyszere… jó messze, mondjuk beleesett egy fagyos észak-amerikai patakba, és az volt az utolsó szem: az A visszatérő egy rettentően elmélázó, természetbe révedő gigászi túlélőmozi lett, ami már- már a művészfilmek határait súrolgatja. Viszont – bár már a tavalyi Birdmannél voltak gondok – az ember nem feltétlenül ezt várná a mexikói rendezőtől…

A film születésének körülményeivel magam részéről nem kívánok foglakozni, a havi VOX és a net is tele van mindenféle történetekkel róla. Nem volt egyszerű, és könnyű, az biztos… annyit tennék hozzá, hogy feltétlenül becsülendő (még ha nálam nem is érte el a célját) az a maximalizmus és elhivatottság, amit Innaritu, DiCaprio és Lubezki belepakolt a filmbe. A mániákus munka, a tökéletesség hajszolása, a kizárólag természetes fénynél filmezés, az időrendi forgatás minden nyűgje és zsenialitása meglátszik a filmen, filmkészítési szempontból kétségkívül korszakalkotó mozi ez is – a baj csak az, hogy ez néha már a fogyaszthatóság rovására ment. Néha olyan volt, mintha bekapcsolták volna a kamerát, aztán ott hagyják egy forgó állványon (gyakran az ég felé nézve), néha percekig időznek egy tájon, arcon – miután a film közepe gyakorlatilag egy téli őserdei Apocalypto, a főhős útja az erődbe, bőven van idő lesni szegény Glass megviselt ábrázatát. Mindezt pedig tetézik a sokszor felesleges látomások, amik a főszereplő jellemét, családi kötelékét hivatottak árnyalni – nos, nem mindig sikerült vele a kellő hatást és dinamikát elérni.   No   Gyakran megesett, hogy inkább kizökkentettek a ritmusból, mintsem árnyalták volna a cselekményt.

A legelső még hagyján, akkor még csak épp elhelyezkedik az ember a székben, hogy aztán tátott szájjal bámulja a nyitójelenet intenzitását. Én rögtön J.F Cooper könyveinek világában találtam magam, a hosszú csövű vadászpuskákról, az indián támadásról egyértelműen az Az utolsó mohikán harcmezejére érkeztem – csak itt most télen. Egy kis prémvadász csapatot (ők voltak kvázi az Államok igazi felfedezői, akik az értékes nyersanyagokért egyre mélyebb és ismeretlenebb területekre merészkedtek) ugyanis megtámadnak az arikara indiánok, akik egy Ryan közlegény partraszállásos jelenetsorát megközelítő intenzitású képsorokban gyakorlatilag lemészárolják a fehéreket. Néhányuknak sikerül elmenekülni, viszont a nehezen megszerzett prémek a rézbőrűekhez kerülnek – akik aztán rögtön viszik is azokat szövetségeseikhez, a franciákhoz. Itt jegyzem meg, hogy engem baromira érdekel ez a korszak, ez az 1820-as évek Amerikája, amikor is a bennszülöttek túlélésük érdekében kénytelenek voltak szövetséget kötni a fehérekkel, ezen nőttem fel, gyerekkorom meghatározó könyvélményei e korból (is) származnak. Szóval, van egy zseniális felütés, egy kegyetlen jól fényképezett nyitójelenet, amiben (és utána) a kis csapaton belüli feszültségeket is felfedi a film: legfőképp Hugh Glass (DiCaprio) tapasztalt vadász, a természet gyermeke, aki félvér fiával segíti a csapatot, illetve John Fitzgerlad (Tom Hardy), a prémvadászok hangadója között. Ő a tipikusan önfejű, utálatos, bomlasztó egyén, akiről az első percben meg lehet mondani, hogy bajt okoz. Mindenképp meg kell említenem még két karaktert, akikre ekkor még talán picit kevesebbet fókuszál a kamera, csak később lesz fontos szerepük: Andrew kapitány szerepében Domnhall „Weasley” Gleesont és Bridger nevű fiatalember bőrében azt a Will Poultert, aki legutóbb az Útvesztőben ragadt végül.

No, szóval a nem semmi kezdés után a kis csapat hajón menekül az indiánok elől – ami hajóút hangulatilag akár a Valhalla felemelkedésében is lehetne – a néző kicsit talán le is nyugszik, hogy aztán arcunkba robbanjon a filmtörténelem egyik legjobb állatos akciójelenete. Nem spoiler, mert minden szinopszisban és előzetesben benn van, hogy Glasst megtámadja egy grizzly… emberek, ez egyszerűen beszarás. Én még nem láttam ennyire tökéletesen megkoreografált, intenzív és hiteles támadást – ha valóban neked ront egy medve, no, az kb. ilyen lehet. Egyszerűen brutális az egész, ahogy Glasst dobálja a maci az… brrr…  Nails  Azonban a tapasztalt vadász valahogy túléli – ez hiteles lehet, mert a film alapja egy könyv, a könyv alapja meg valós esemény – viszont az indiánok előli menekülés közben LOGIKUS, hogy a csapat terhére lesz. A történet egy bizonyos pontján aztán kénytelenek lesznek hátrahagyni – s ebből lesz a film fő konfliktusa. Na jó, nem CSAK ebből – a valóságban nem is volt az, ami itt, csupán az érzelmi hatás kedvéért turbózták fel a történetet – de a járulékos esemény már spolier. A lényeg az, hogy Glassnak van oka túlélni, s megkeresni az őt hátrahagyókat, hogy bosszút álljon rajtuk. Itt vált egyértelműen irányt a film, innentől lesz egyrészt egy művészi túlélőfilm, majd a fináléra egy bosszú mozi.

S innentől kezdődnek a gondok is. Az csak egy dolog, hogy az egyedül bóklászó Galss jeleneteit a szótlanság övezi, a képek beszélnek a karakter helyett, de egyszerűen túlzás, amit látunk. Szaporodnak a látomások (oké, talán láz, miegymás), és szaporodnak tájon, hegyeken, fákon időző, erdőben bóklászó kamera képei.  Crying or Very sad Tény, hogy szép a havas észak-amerikai táj, de bazzeg, nem egy National Geographic mozira ültem le… és azt is megértem, hogy Leo szenved, de állítom, Krisztus arcát nem mutatták ennyit a Passióban. Az A visszatérő Glass passiója, szinte hihetetlen – s néha bizony idegesítően hiteltelen is – amin a faszi keresztülmegy. Néha nézni se jó, néha már burleszkes, hogy az egyik szorult helyzetből menekülve egy másikba kerül. Kétségkívül vannak nagyon erős és drámai képsorok, de néha felhúztam a szemöldökömet, hogy ezt meg hogy lehet: hol szárad meg a jeges vízben szarrá ázott ruha, miből és hogyan gubbaszt néha tűz mellett az ipse, miért eszik nyersen a bölénymájat, mikor mellettük ég a tűz, no meg egyáltalán miként lehet MINDEZT túlélni.  Rolling Eyes Mert ugyebár túl lehet, különben nem jöhetne a feloldozás, a bosszú, amire igazából ki van hegyezve az egész: a film a végére végre ismét egy remek, pörgős mozi lett, elhagyva a merengő, művészieskedő kamerát és a tájképeket. Így is épp elegek a havas nagyjelenet totáljai…

Rengeteg dicséretet kapott a film, hogy milyen fontos üzeneteket közvetít… hát nem tudom. Ez a forgatókönyv, így faék egyszerűségű, a film mondandója a természet fontosságáról és az ember pusztító mivoltáról meg inkább közhely, mint valódi üzenet. Értelmes embernek az sem újdonság, hogy a fehér ember hogy vette el az őslakosoktól mindenüket, hogy zsákmányolta ki az ígéret földjét. Az emberi aljasságról meg aztán végképp nem tudott semmi újat mondani, sőt állítom, bizonyos szemszögből Fitzgerald  és a csapat tettei totál racionálisak voltak. De igazából egyik sem fontos: ha egy ilyen túlélőmozit néz az ember, egy deklaráltan bosszúfilmet, nem létkérdés, hogy ilyen magvas gondolatokon elmélkedjen… nem, akkor csak szívja magába a korrajz, azonosuljon a sebzett főhőssel és érje el a célját. Itt viszont ez baromi nehezen megy, mert valaki úgy gondolta – nem véletlenül van itt amúgy Leo – hogy csinál közben egy természetvédelmi művészfilmet (párhuzamosan).

Három  dolgot viszont még feltétlen meg kell említsek (a pozitív oldalon). Az egyik a zene: az indián falukban valami szenzációs, zsigerig ható ritmusú dallam szól a háttérben – először meg is ijedtem, hogy a Birdmanhez hasonlóan megint végigdobolják a mozit, de nem. Néha van csak, de roppant hatásos. A másik, a karakterek ábrázolása, korhűvé tétele: zseniális az a tájszólás, ahogy beszélnek, nagyon jó, hogy meghagyták az eredeti indián szöveget is, Tom Hardyt először meg sem ismertem, Leo meg valóan bámulatos, amit csinál. S végül – kissé nonszensz módon – a fényképezés: nos, amennyire felesleges, és unalmas, annyira lenyűgöző az egész, legyen az a puska csövével körbe forduló kamera, vagy a nagytotálok beállítása… kár, hogy a mozi közepe gyakorlatilag ezekből áll.

Ugyanaz a véleményem, mint az Aljas nyolcasról. Ki kéne belőle szórni jó háromnegyed órát, alaposan átgondolni az egészet, mert potenciál van benne: a szenzációs szcénákat viszont elnyomják a már-már művészfilmes beállítások és fényképezés. Kár.




70%




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Márc. 11, 2019 1:47 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 39 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 39 EmptyCsüt. Jan. 14, 2016 6:58 am

R2-D2 írta:

A visszatérő

Az A visszatérő Glass passiója, szinte hihetetlen – s néha bizony idegesítően hiteltelen is – amin a faszi keresztülmegy. Néha nézni se jó, néha már burleszkes, hogy az egyik szorult helyzetből menekülve egy másikba kerül. Kétségkívül vannak nagyon erős és drámai képsorok, de néha felhúztam a szemöldökömet, hogy ezt meg hogy lehet: hol szárad meg a jeges vízben szarrá ázott ruha, miből és hogyan gubbaszt néha tűz mellett az ipse, miért eszik nyersen a bölénymájat, mikor mellettük ég a tűz, no meg egyáltalán miként lehet MINDEZT túlélni.  Rolling Eyes

Ugyanaz a véleményem, mint az Aljas nyolcasról. Ki kéne belőle szórni jó háromnegyed órát, alaposan átgondolni az egészet, mert potenciál van benne: a szenzációs szcénákat viszont elnyomják a már-már művészfilmes beállítások és fényképezés. Kár.

70%


Spoiler:

Egyébként jövő héten nézem, majd akkor bekapcsolódok a véleményezésbe Smile .
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 39 Empty
TémanyitásTárgy: Sinister 2 - Az átkozott ház   R2-D2 írásai 2.0 - Page 39 EmptySzomb. Jan. 16, 2016 6:38 pm

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 39 IRJmwhC




Sinister 2 - Az átkozott ház





Sokakkal ellentétben nekem az első rész kimondottan tetszett. Lehet, csak jó hangulatban voltam hozzá, vagy talán csak a parahormonjaim voltak aznap túltengésben, de a Sinisternél majdnem belém fagyott a szar – szinte az egész filmen végig izgultam, néha meg kiugrottam a fotelből a rémisztgetések hatására. Így nem is volt kérdés, hogy a második részre is maradok – még úgy is, hogy azért gondoltam, hogy a múltkori élmény Bughuullal egyszeri alkalom volt.

A horrorokban, pláne az ilyen démonos horrorokban nem túl nehéz folytatást csinálni: elég, ha a Gonoszt megmutatják egy vágóképben a film végén, s már meg is van a sequel létjogosultsága. Még csak az sem kell, hogy fizikai kapocs, konkrét történeti szál legyen a két epizód között, általában elég, ha maga a Démon vándorol moziról mozira… és házról házra. Miután ugyebár az első Sinister itt is rendesen letörölte a táblát, egész kellemes meglepetést okozott az Az átkozott ház azzal, hogy átmentette az előzmény nyomozóját, őt téve meg a történet főszereplőjének. Ő volt az, ki Oswaltnak anno kiszivárogtatott rendőrségi információkat, hol voltak olyan bűnügyi helyszínek, ahova az író beköltözhetett alkotni, viszont akkor még nem tudhatta, hogy a nagy családirtások egy Bughuul nevű démon által megszállt gyerekek művei. Picit sajnálom, hogy nem néztem újra az előző részt, így nem tiszta teljesen minden a Nyomozó (James Ransone) és Oswalt kapcsolatából – de legyen mentségem arra, hogy nem gondoltam rá, hogy az írók veszik azt a fáradtságot, hogy személyekkel is összekössék a történeteket. Talán épp ezért is – bár ez most hülyén hangzik – valahogy melegebb szívvel vagyok képes gondolni a forgatókönyv írókra: nem csak hogy próbáltak valami folytonosságot csempészni a sztoriba, de még néhány puzzle-t is képesek voltak helyükre tenni. Ezzel viszont egy tudatos és egyelőre érdekes Sinister Univerzumot építgethetnek majd, a központi Démon mellett talán néhány átmeneti túlélővel… kedvemre való lenne.

Pár hónappal (évvel ?) járunk az Oswald család története után. Courtney (Shannyn Sossamon, Theresa a Wayward Pinesból) épp két fiával, az ikerpáros Zachhal és Dylannel új vidéki házba költözik. A legelején még semmit nem tudunk – mert az csak egy dolog, hogy Dylannek látomása van egy kisfiú képében, meg azért nagyjából számíthatunk is rá, hogy ha már Sinister filmet nézünk, akkor a házban korábban biztos volt családirtás – és egy ideig a mozi okosan félre is vezet minket. A szupermarketes feszültség, a menekülés, a templomban festegetés sokáig okosan növeli feszültséget, egy ideig a néző azt sem tudja, hol van... és ebbe vonnak be a démon helyett/mellé egy olyan fenyegetést, ami nekem kimondottan tetszett. Most inkább le se írom, mit, élje át mindenki maga a Collins családi hátteret ehhez a horrorhoz, de ez által valahogy az egész mozinak adtak egy emberibb, földhöz ragadottabb vonalat. Egy családi dráma bontakozik ki a szemünk előtt, amibe a Nyomozó csak úgy véletlenül (hitelesen) belecsöppen, s aminek az az óriási előnye van, hogy valójában közelebb hozza a karaktereket hozzánk. Így van logika abban, hogy Dylan miért nem mesél a látomásokról, van logika abban, hogy melyik fiú lesz a videós, az egész történet horrorhoz képest meglepően átgondolt és alapos. Legalábbis én annak láttam. Sőt, az apa jellemének is óriási szerepe van: az ember azért máshogy nézi egy karakter fellángolását, ha közben a szíve tele van gyűlölettel irányában.

Adva van tehát egy ártatlan család, amibe egy külsős próbál (szokás szerint) segítséget hozni – viszont maga a külsős sem egy szuperhős. Egyébként a Nyomozó esetlensége is csak növeli a félelemfaktort, csak rájátszik arra az érzésünkre, hogy itt bizony a végkimenetel erősen kétséges – főleg, mikor világossá válik, hogy a film kezdő képsorai milyen szerepet kapnak a történetben. A kereszten egymás után lángra lobbanó emberekről készült home video ugyanis nem csupán egy talált felvétel a pincében… annál sokkal fontosabb szerepe lesz. S ha már pince és video. A Sinister franchise védjegye és az alapkoncepció része ugyebár a különböző családi felvételek nézegetése, ahol a Bughuul által megszállt gyereket irtják ki a családjukat – ez, itt,  amennyire jó és bővíti a háttéranyagot, úgy lett talán a film leggyengébb pontja is egyben. Az ikrek videózása a pincében, maguk a video anyagok elvesztették azt a félelmetességüket, amivel az első részben még sokkolni tudtak. Lehet, csak színezés, és körítés kérdése, de most nem éreztem a gyilkosságoknál azt a parafaktort, mint az első Sinisternél, Oswald filmnézéseinél… vagy már megszoktam, vagy szimplán egy bűnügyi helyszínelés képei lettek. Mindezek mellett maguk a gyerekek is totál ártatlannak látszanak, a kis szellemek, látomásokban semmi félelmetesség nincs – vélhetően a mozi koncepciója alapján csak akkor durvul el a kinézetük, mikor erőszakosabban kell fellépniük a gyilkosság érdekében.

Ha érzésemet egy gondolatban kellene összefoglalni, akkor azt mondanám, a Sinister 2 sokkal jobban a földön jár, mint elődje. Lényegesen kevésbé félelmetes, a Collins családi dráma egy más mélységet ad a mozinak, mint vártam. Valahogy, ahogy kezdjük kiismerni ezt a világot, ahogy Bughuul szándékai és céljai, de főleg módszerei napvilágra kerülnek, úgy kezd a sejtelmességből adódó félelem tovaszállni a moziból. Pl. így, hogy a gyerekek saját felvételeiket mutatják meg az ikreknek, az a megdöbbenés, amit Oswaldnál éreztünk, eltűnt… nem lett ettől feltétlenül sokkal rosszabb film az Az átkozott ház, csak más. Lényegesen kevésbé titokzatos, kevésbé cidris – inkább egy ilyen magyarázó, univerzumtágító hatású mozi, amiben viszont egészen üdvözítő dolgokat is fel lehet fedezni. Kivételes módon, itt a szereplők nagyjából racionálisan viselkednek, egy templomba menekülést (miért pont oda??) leszámítva NEM KERESIK a veszélyt, sőt, inkább hanyatt-homlok menekül mindenki. A film épít ugyan a szokásos horror elemekre, de egyik használatát sem viszi túlzásba, sőt, néha még el is mosolyodtam rajta, milyen fura, hogy csak ennyit bóklásztak elemlámpával. Még a manapság annyira divatos jump scare elemek sincsenek túltolva, van ugyan néhány, de ennyi meg kell egy horrorban.

Mindezek miatt viszont simán lehet úgy érezni – talán jogosan, talán ok nélkül – hogy a Sinister 2 unalmasabb, laposabb, kevésbé horroros mozi lett, mint elődje. Kicsit én is így érzem, mert bár kifejezetten tetszett a háttérismeretek kibővítése, hogy egy családi drámát is bevontak Bughuul mellé, viszont az ismeretlentől való félelem – ugyebár minden igazi horror alapja – kissé háttérbe szorult. Néha jobban érzetem a filmet egyfajta sorozat gyilkosos thrillernek, mint démonos horrornak… ami nem baj, csak kicsit elkanyarodtunk az eredeti koncepciótól. Persze, innen már könnyebb lesz továbbépíteni ezt a világot – már ha akarják – most már tudjuk, mit csinál Bughuul, kimondták a filmben, hogy elpusztítani úgysem lehet, már csak mindig kell találni egy kis családot, akit ki lehet nyíratni.




75%


Ui: Arra leszek kíváncsi, hogy ez is olyan sorsa jut-e, mint az Insidious sorozat... mármint hogy a második rész megjelenik lemezen, míg az első nem...  hmmm




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Márc. 11, 2019 1:48 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 39 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 39 EmptySzomb. Jan. 16, 2016 7:46 pm

R2-D2 írta:

Sinister 2 - Az átkozott ház

Sokakkal ellentétben nekem az első rész kimondottan tetszett. Lehet, csak jó hangulatban voltam hozzá, vagy talán csak a parahormonjaim voltak aznap túltengésben, de a Sinisternél majdnem belém fagyott a szar – szinte az egész filmen végig izgultam, néha meg kiugrottam a fotelből a rémisztgetések hatására. Így nem is volt kérdés, hogy a második részre is maradok – még úgy is, hogy azért gondoltam, hogy a múltkori élmény Bughuullal egyszeri alkalom volt.

Mindezek miatt viszont simán lehet úgy érezni – talán jogosan, talán ok nélkül – hogy a Sinister 2 unalmasabb, laposabb, kevésbé horroros mozi lett, mint elődje. Kicsit én is így érzem, mert bár kifejezetten tetszett a háttérismeretek kibővítése, hogy egy családi drámát is bevontak Bughuul mellé, viszont az ismeretlentől való félelem – ugyebár minden igazi horror alapja – kissé háttérbe szorult.

75%


Többször eszembe jutott az elmúlt hónapok alatt, hogy rákérdezzek erre a filmre, éppen azért, mert emlékeztem rá, hogy tetszett neked Smile . Még ha nekem nem is annyira jött be, azért tervezem megnézni, így, az írásod után egy kicsit nagyobb kedvvel Smile .


R2-D2 írta:

Kivételes módon, itt a szereplők nagyjából racionálisan viselkednek, egy templomba menekülést (miért pont oda??) leszámítva NEM KERESIK a veszélyt, sőt, inkább hanyatt-homlok menekül mindenki.


Értem én, hogy ez számodra "felfoghatatlan" Razz , de az emberek többsége számára ahol félelmükben menedéket keresnének a természetfeletti elől, ahol leginkább védelmet remélnek, az egy templom Smile . Tudod, "Isten háza" Laughing Rolling Eyes ...


R2-D2 írta:

Ui: Arra leszek kíváncsi, hogy ez is olyan sorsa jut-e, mint az Insidious sorozat... mármint hogy a második rész megjelenik lemezen, míg az első nem...  hmmm


Csak ha feltétlenül pályázni akarnak a "Magyarország legszánalmasabb filmforgalmazói döntése" trófeára, elhódítva azt az InterComtól faceplam . Bár annyiban már most hátrányban vannak az elsőbbség felé vezető úton, hogy nem próbálták meg a bénaságukat leplezendő lesatírozni a sorszámot a film címéből, így erről legalább lehet tudni, hogy valaminek a folytatása, nem csak lóg a levegőben. Itt ráadásul csak egy laza átkötés van, új szereplőkkel és konfliktusokkal, ott meg közvetlen folytatásról beszélünk... Szóval nem, szerintem bármi is lesz a sorsa, az nem lesz ugyanaz, mint az Insidiousnál volt nono .

.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 39 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 39 EmptySzomb. Jan. 16, 2016 7:51 pm

Niwrok írta:

Sinister 2 - Az átkozott ház


Értem én, hogy ez számodra "felfoghatatlan"  Razz , de az emberek többsége számára ahol félelmükben menedéket keresnének a természetfeletti elől, ahol leginkább védelmet remélnek, az egy templom  Smile . Tudod, "Isten háza"   Laughing   Rolling Eyes  ...



Te kis gonosz... tongue

Akkor is oda rohansz, ha egy rituális családirtás helyszíne volt??? R2-D2 írásai 2.0 - Page 39 3603792908 tongue
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 39 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 39 EmptySzomb. Jan. 16, 2016 8:17 pm

R2-D2 írta:
Niwrok írta:

Sinister 2 - Az átkozott ház

Értem én, hogy ez számodra "felfoghatatlan"  Razz , de az emberek többsége számára ahol félelmükben menedéket keresnének a természetfeletti elől, ahol leginkább védelmet remélnek, az egy templom  Smile . Tudod, "Isten háza"   Laughing   Rolling Eyes  ...


Te kis gonosz... tongue
Akkor is oda rohansz, ha egy rituális családirtás helyszíne volt???  R2-D2 írásai 2.0 - Page 39 3603792908 tongue


Akkor különösen Razz !
Lehetett éppen reflex is Smile ...
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 39 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 39 EmptySzomb. Jan. 16, 2016 8:20 pm

Niwrok írta:


Akkor különösen  Razz !
Lehetett éppen reflex is Smile ...
.

nononononononononono

Nem az volt. Vagyis nem ÚGY volt reflex... De majd meglátod. Smile
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 39 Empty
TémanyitásTárgy: Az ötödik hullám   R2-D2 írásai 2.0 - Page 39 EmptyVas. Jan. 17, 2016 2:09 am

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 39 UmlTlTm




Az ötödik hullám





Mielőtt mélyebben belemennénk az élménybeszámolóba, szeretnék mindenkit figyelmeztetni egy nagyon fontos dologra, amiről én sajnos nem tudtam, mielőtt beültem erre a csodára ma délután. Az van, hogy ez egy újabb Young Adult regényfolyam megfilmesítésének első fázisa, egy újabb tini trilógia nyitánya: egy bizonyos Rick Yancey nevű figura azonos című könyvének adaptálása. Ezt csak azért mondom, hogy ne érjen senkit váratlanul, amikor a film végén nincs vége a történetnek: egy rakás szereplő egy utcán épp konzerv babot melegítve elmélkedik a jövőről… én ezt nem tudtam, s csak itthon néztem utána, mi is volt ez az egész idiotizmus, amire jegyet váltottam: ennek (elvileg) még lesz két része, viszont az utolsó még megírva sincs. Mindegy, a Sony gondolom, nem akar lemaradni a többi stúdiótól, és már ott tart a filmipar, hogy meg nem írt történetek jogait is megveszi…  Rolling Eyes

Előzetesen annyit tudtam az egészről hogy ez egy inváziós sci-fi: jönnek az idegenek és elpusztítják az emberiséget. A trailerekből ugyan kitalálhattam volna, hogy ez is egy tinimozi de nem figyeltem eléggé – elvarázsolt az az info, amit kaptam. Miszerint az emberiség pusztulása öt hullámban fog megtörténni, most pedig már épp az ötödik küszöbén állnak főhőseink – logikusnak tűnt hát, hogy látok egy szokványos világmegmentő sci-fit, szokványos panelekből felépítve, erre készültem, ezzel lett volna a kisebb bajom. Ha amúgy a körítés, a civilizáció pusztításának állomásai jól meg lettek volna csinálva, esküszöm nem érdekelt volna, kik rúgják szét az idegenek seggét – felőlem lehetett volna egy jól képzett óvodáscsapat is. De nem, itt már a központi ötletnek, az inváziónak az alapjai sincsenek lefektetve, ami meg közben történik… nos, az kínos. Még mindig nem tudom, ezt kinek készítették, mert ez annyira bárgyú és buta, hogy vélhetően már az általános iskola alsó tagozatában is kinevetnék…

Lány fut az erdőben, hátán hátizsák, amiből kikandikál egy plüssmaci, kezében gépfegyver. Valami elől rohan, mígnem egy elhagyott világ elhagyott benzinkútjához ér, ahol épp csak talál valami ellátmány félét – no meg egy srácot a hátsó teremben. Ő Cassie (Chloë Grace Moretz), aki majd narrálni fogja nekünk a filmet, az ő elbeszéléséből tudjuk meg, kicsoda ő és hogyan is került ebbe a szituba… ugyanis innentől visszaugrunk az időben, amikor is elkezdődött az egész. Ja nem, bocs, egy házibuliba, mert a lány korábbi énje egy átlagos csaj volt, átlagos vágyakkal: valami eszméletlen kínos az egész visszaemlékezés, annyira béna és idióta dumákkal és jelenetekkel, hogy ha ezt itthon nézem, lehet, már a tízedik percben megállítom… de meg kellett mutatni, hogy a csaj korábban milyen átlagos volt. Értitek? Hogy ő nem egy tökös valaki, nem egy tipikus túlélő, hanem csak egy a sok közül… tehát mi következik ebből? Hogy egy ilyen pusztítás túléléséhez nem kell különlegesnek lenned… önbizalom növelő…  hmmm … kár, hogy film egy másik pontján kijelentik, hogy először mindig a gyengék pusztulnak el.

Szerencsére Cassie hamar hazamegy a partiból   yeah  , másnap egy picit szerencsétlenkedik a fociban (mert focista a csaj, biztos azért tud jól futni), kinéz magának egy srácot – csak kár, hogy jön a világvége, amit hamarosan a TV is bemond. Egy!!! űrhajó jelenik meg az égen – majd odarepül pont a fránya Ohio fölé, ahol Cassie is lakik -  amit meg sem próbálnak leszedni, majd durr, az űrhajó lekapcsolja a Földön!!! az összes áramot.  Shocked  No, autók megállnak, repülők lezuhannak, telefonok megnémulnak…ez az első hullám,ebben sok-sok ember meghal. Aki nem, az élné tovább a nagyjából romok között az életét – ez már önmagában annyira abszurd, hogy majdnem felnevettem. A Transzcendens óta tudjuk, hogy az áramszünet az egyik leghatékonyabb módszer az emberiség megtizedelésére, a maradék viszont vizet merítve a patakból él tovább. De aztán ezek a csúnya idegenek földrengést és cunamikat bocsájtanak az emberiségre, így ritkítva tovább a népsűrűséget… de miért is? Igazából még most sem értem, az egésznek mi értelme van: a természeti katasztrófákkal a komplett infrastruktúrát is gallyra teszik, márpedig miután gazdatestnek használják az emberi testet, szükség lehetne rá. Az egész inváziónak így az égvilágon semmi értelme, s a film nem is igazán akarja elmondani, miért vannak itt. Ja, tudjátok hogy nevezték el a földiek a lényeket? Lényeknek, baszki!  faceplam  Na szóval, a lények Burokban látott módon átveszik a testünk fölött az irányítást – már aki megmaradt a szintén általuk előidézett madárinfluenza után… WTF??? Az most miért is? Ha parazita módon EMBERI külsőt vesznek fel a lények, minek kiirtani az emberiséget? Hát nem egyszerűbb elvegyülni a tömegben?

Mindegy, ez volt az első három hullám. A negyedikről fogalmam sincs, mi, mert az épp most van, és arra semmi bővebb magyarázatot nem kapunk: magamtól azt raktam össze, hogy a negyedik hullámban a már megfertőzött/megszállott/ átált ember formájú lények vadásszák fegyverrel az erdőben az origi embereket. Ehhez képest egy több száz fős menekülttábor jön létre az erdő közepén, amire a kutya nem figyel föl, pedig a levegőben Lény drónok röpködnek  Rolling Eyes  Egyedül a katonaság az, a dicső amerikai hadsereg – haló, fiúk, eddig hol voltatok?? – akiknek jé, van áramuk, működnek az autóik, s akik a gyerekeket iskolabuszokkal ( Laughing ), biztonságos helyre szállítják. No, Cassie egy plüssmackó miatt lemarad a buszról, kisöccsét, Samet pedig elviszik katonáskodni… tökös kislegény, mert még csak ki se borul. A film pedig innentől arról szól, hogy Cassie, hátán a hátizsák, hátizsákban püssmaci, elindul megkeresni kistesóját. Útközben aztán néha átruccan a The Walking Dead világába is, mármint az elhagyott autópályák a roncs kocsikkal, a kihalt világ tisztára olyan volt, hogy szinte már vártam, Rickék mikor jönnek szembe. A lány természetesen találkozik egy szuper-hiper pasival, akinek természetesen reggel félmeztelenül fürödni kell a tóban  faceplam , majd ketten mennek a kissrác után…

Néztem, néztem és azt mondtam magamban, ennyire nem lehet idióta a film. Egyszerűen biztos voltam benne, hogy semmi nem az, aminek látszik, egyszerűen olyan szarul van felépítve az egész, hogy aki két filmnél többet látott már, az fixen tudhatja, hogy mikor jön a csavar, a meglepetés, a fordulat – minden esemény, minden dramaturgiai és forgatókönyvi bénázás azt készíti elő. Viszont az eléggé gáz, hogy a szereplők simán segghülyék a filmben, hogy a néző felteszi magban azokat a kérdéseket, amiket ők nem. Mondjuk, hogy egy áramszünetes világban a katonai bázis mi az anyámból működik??? S egyáltalán, három (négy) demoralizáló fázis után hogy is lehet katonai bázis??? Arról nem is beszélve, hogy hova lett az a tó, ami kiöntött a második hullámban? Mi van a világ többi részén? Viszont miután akarok hagyni a történetből nektek is valamit, tovább nem is mérgelődök az egészen – még rengeteg fontos dolog történik, míg elérünk a babkonzervhez.


Csupán két pozitívumot tudok mondani, ami a teremben maradásra bírt: az egyik maga az alapötlet, az invázió témája. Egyszerűen kíváncsi voltam rá, mire megy ki  a játék, kíváncsi voltam rá, kapunk-e valami új nézőpontot a civilizáció pusztulásnak miértjére (nem), vagy csak a szokásos frázisokat puffogatják el újra (igen). A másik, ami viszont tényleg lenyűgözött – még ha máshol már láttam is ezeket a képeket – az a látvány. Kérem, akár a cunamira gondolok (London külön király), akár a kihalt, lepusztult világra, mindegyik bámulatos. A bázis és a Lény-technológia is rendben van, magán a filmen, első ránézésre egyáltalán nem érződik, hogy irtó gagyi: a dolog a történetben és a párbeszédekben dől össze. A színészeken nem igazán múlik semmi, Moretz kisasszony mellé a Jurassic World új üdvöskéjét, Nick Robinsont is megnyerték, sőt itt van Liev Schreiber, Wolwerine tesója is, akit én személy szerint nagyon bírok. Rájuk tényleg nm lehet egy rossz szavunk sem, mindegyik A kategóriás színész, arról szegények nem tehetnek, hogy bacaságokat kell mondaniuk és gyakran bacán kell viselkedniük (talán csak Chloë esetében éreztem néha, hogy ő nem színészkedve ilyen béna,hanem valójában is – no de őt nem kedvelem a Ha/Ver óta).

Az 5. hullám, így lett egy inváziós sci-fi tini stílusban, egy újabb YA próbálkozás. Komolyan mondom, a sehol nem jegyzett és inkább szidott az A legsötétebb óra sokkal, de sokkal jobb indítása lehetne egy trilógiának. Ez… Bosszantó a gyermetegsége, mert ebben az alapanyagban sokkal több volt, így viszont a legócskább lett az összes közül. Csókkal, meztelen férfi felsőtesttel, közhelyekkel, irtó béna dumákkal és logikai bukfencek tömkelegével. Persze, ha anyagilag sikeres lesz (jó félig volt a terem, ez nagy szó délután), semmi nem ment meg minket a folytatástól… viszont arra én már moziban nem leszek kíváncsi. Valahol majd csak kiderítem utána, miért is vannak itt az idegenek és ha ilyen erősek és okosak, akkor miért menekülnek fejvesztve dzsippel meg repülővel…




50%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Márc. 11, 2019 1:49 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 39 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 39 EmptyVas. Jan. 17, 2016 8:18 am

R2-D2 írta:

Az ötödik hullám

Az 5. hullám, így lett egy inváziós sci-fi tini stílusban, egy újabb YA próbálkozás. Komolyan mondom, a sehol nem jegyzett és inkább szidott az A legsötétebb óra sokkal, de sokkal jobb indítása lehetne egy trilógiának. Ez… Bosszantó a gyermetegsége, mert ebben az alapanyagban sokkal több volt, így viszont a legócskább lett az összes közül. Csókkal, meztelen férfi felsőtesttel, közhelyekkel, irtó béna dumákkal és logikai bukfencek tömkelegével. Persze, ha anyagilag sikeres lesz (jó félig volt a terem, ez nagy szó délután), semmi nem ment meg minket a folytatástól… viszont arra én már moziban nem leszek kíváncsi. Valahol majd csak kiderítem utána, miért is vannak itt az idegenek és ha ilyen erősek és okosak, akkor miért menekülnek fejvesztve dzsippel meg repülővel…

50%


Elsőre azt gondoltam erről a filmről, hogy amolyan Battle: L.A. típusú látványfilm, bár már Chloë miatt gyanakodtam, és az első előzetes lelőtte a "poént": Ja, ez egy YA! Azoknak is az "ötödik hulláma", amikor már nem is kell semmi tartalom, csak jöjjenek az idegenek, aztán legyen romantika, lövölde meg pusztulás, nem feltétlenül ebben a sorrendben. Agyatlan inváziós látványfilmből még úgysem volt YA.

Az jobban meglepett, hogy nem egy frissen felfedezett tinédzser ollózta össze benne a filmes és sorozatos élményeit, nagyjából azokból, amiket te is sorra vettél, hanem egy volt adóellenőr tette ezt, de látszik, hogy megtalálta a közönségét.

Olyasmit olvastam, hogy az egész parazitaságnak az is az értelme, amit hiányoltál, azaz hogy beépülve az emberek közé belülről zilálják szét a formálódó közösségeket, így szülve bizalmatlanságot mindenki között, és egyre gyengítve az emberiség "ellenálló képességét", de gondolom ez majd a további részek témája lesz.


Te viszont találtál egy időkibővítőt, vagy csak bezártad a családot a pincébe Smile ? Az elmúlt bő egy héten át szinte naponta írtál Smile .
.
Vissza az elejére Go down
Remo

Remo


Hozzászólások száma : 351
Join date : 2012. Oct. 08.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 39 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 39 EmptyVas. Jan. 17, 2016 8:57 am

R2-D2 írta:

Az ötödik hullám

50%

Gondoltam, hogy DVD-n esetleg teszek vele egy próbát, mert én is bírom az inváziós cuccokat, de ezek után biztos nem fogok.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





R2-D2 írásai 2.0 - Page 39 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 39 Empty

Vissza az elejére Go down
 
R2-D2 írásai 2.0
Vissza az elejére 
38 / 67 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 20 ... 37, 38, 39 ... 52 ... 67  Next
 Similar topics
-
» R2-D2 írásai 1.0
» R2-D2 írásai 3.0
» R2-D2 írásai 4.0
» Niwrok írásai 2.0
» Niwrok írásai 1.0

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: