Filmfórum
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
KezdőlapGalleryLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 R2-D2 írásai 2.0

Go down 
+7
Niwrok
cs-robert
Remo
arzo
Mr. White
tchabee
Weide
11 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 19 ... 34, 35, 36 ... 51 ... 67  Next
SzerzőÜzenet
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 35 Empty
TémanyitásTárgy: Liza, a rókatündér   R2-D2 írásai 2.0 - Page 35 EmptyHétf. Nov. 23, 2015 8:35 pm

.


Liza, a rókatündér




Burleszk. Már megint egy kib@szott burleszk…

Van néhány (ez amúgy már önmagában fejlődés nálam!!!) cím az idei magyar kínálatban, amit mindenképp beterveztem, hogy megnézek, függetlenül attól, mit írnak róla a hivatalos ítészek: a Liza pedig valamiért az első látott képkockáitól kezdve ezen címek között volt. A trailer alapján sok mindenre fel is voltam készülve, így arra is, hogy valami elvont, szürreális magyar művészfilmet látok – viszont arra azért nem gondoltam, hogy ez az egész leginkább a Grand Budapest Hotel című szörnyűséghez fog hasonlítani. Minden írás, ami Wes Anderson nevével hozza kapcsolatba Ujj Mészáros Károly művét, tökéletesen helytálló… egy óriási különbség van kettő között. A Lizát, bizonyos pontjain, bizonyos időszakokban képes voltam élvezni, viszont a játékidő maradék része még mindig vagy az elalvással küszködéssel, vagy a TV szétverésének gondolatával telt el. Mindez pedig egy harmad-egy harmad-egy harmad arányban…

Rég láttam ekkora böszmeséget. Valamikor, egy alternatív 60-as években, egy Csudapest nevű magyar fővárosban Liza (Balsai Mónika), a 30 éves szűzlány, ápolóként dolgozik a minden bizonnyal acélsodronyokkal erősített betegágyban fekvő hajdani japán nagykövet magyar felesége mellett. Szegény néni van vagy másfél mázsa, a gerenda vastagságú bokájánál talán csak az egója nagyobb – Liza nem kis sikerként könyvelheti el, hogy az öregasszony, mielőtt jól lehömbölödik majd az ágyról, elengedi őt 30-ik szülinapot ünnepelni. A lány önfeledten merül bele a jól megérdemelt szabadságába, magára ölti a legújabb függönyét s két pofára habzsolja az életet, meg az éjszakát… ja, bocs. Mégsem. Liza ugyanis szingli, egy Nagy Mekk mellett épp a szerelmet keresi a helyi Mekk Donaldsban… miközben ezzel halálra idegesíti a dagi mami falán lévő képből neonzöld öltönyben életre kelt japán énekes szellemét. Igen, jól olvastátok, a néni falán lóg egy kép, amiből megelevenedik egy hímringyó kinézetű, Ofotért keretes szemüvegű fickó, akit csak Liza lát, s akivel Liza komoly duetteket énekel. Amolyan láthatatlan barát ő, tipikus pszichiátriai melléktermék – egy baja van csak, hogy szerelmes Lizába. Így, amikor szende kislány 30 évesen kezd elkurvulni, mindenkit kinyír, aki szemet vetett Lizára.

És hogy „Hogy kerül a sarokba az a róka?” – copyright by Tankcsapda  ördögvilla  – hát úgy, hogy van egy japán könyv, mondjuk a 77 japán népmese, amiből a mi ki Lizánk összerakja, hogy ő lett a Rókatündér, mert az ő környezetében hullanak az emberek, mint a legyek – meg mint a kéményseprők a tetőről. Persze, minden csupa véletlen, minden csupa baleset, viszont a helyi rendőrség figyelmét még így is felkelti az ügy: vélhetően az idilli békés cocialista környezetben egy haláleset is kirívó, nem pedig öt.  Mindenestre van egy helyszínelő bácsi, Zoltán Zászlós (Bede Fazekas Szabolcs) – hmm, a Zászlós vélhetően vezetéknév, ha nagybetűvel kell írni  hmmm  –, akin valamiért mégsem fog a zöldzakós japcsi átka, és hisz Liza ártatlanságában. Olyannyira hisz, hogy bele is esik – jó, még sok másik helyre is – meg megjavít neki mindent a lakásban, de valahogy vele a kis gonosz japán táncdalénekes nem bír.  Evil or Very Mad  Viszont ő csak egy hősszerelmes, a lány átnéz rajta (néha mintha valóban is átnézne), így a film központi kérdése egy idő után az lesz, hogy a hullákat termelő Liza mikor veszi észre a férfi vonzalmát… mert egy csepp kétség sem lehet róla, hogy észre fogja. Így, ebből a tekintetből akár lehetne ez egy love story is – egy meglehetősen szürreális – amiben talán még kapaszkodókat is lehetne találni…

… de nem az. Hanem egy kibaszott burleszk.  Mad  Az idióta történet már az elején megbicsaklott nálam, mikor a zöldkabátos szépfiú kijött a poszterből és duettet énekelt a lánnyal, de aztán az egész mozi nem más, mint esetlen mozgású szereplők jelenetei egymás után. Annyira, de annyira gáz majdnem minden mozzanata, annyira irritált az a sok eszement poénnak gondolt geg, hogy szinte fájt. Jó magyar filmhez kötelezően megint beleerőltettek néhány szexjelenetet (sok dramaturgiai ok nélkül), s mindennek tetejében néha különféle fiktív, képzeletbeli világokba is tévedünk. Ez az elegy, így, ebben a formában nekem nagyon nem jött be: az viszont mindenképp ki kell, emeljem, hogy ez elsősorban az ÉN HIBÁM. ÉN választottam rossz néznivalót, ÉN vagyok az, akinek ez az egész stílus baromira nem jön be, ezúttal ÉN lőttem mellé – alaposan. Biztosan vannak olyanok, akiknek ez a bohóckodás szimpatikus tud lenni, biztosan vannak olyanok (elég jó kritikákat kapott), akik fel tudják dolgozni a japán szellem és Liza románcát, nekem viszont ez egyszerűen sokk volt. Nagyon kevésszer görbült mosolyra a szám, sokszor inkább csak bámultam ki a fejemből, hogy mi a f@asz van, meg hogy az adott jelenet épp hogy illik bele a képbe… ezek tükrében viszont még inkább meglepő, hogy végig bírtam nézni.

Az egyik, talán legfontosabb pozitívum (részemről), hogy gyakorlatilag az egész színészgárda ismeretlen volt számomra, Reviczkyt, Molnár Piroskát, és Szabó Győzőt leszámítva mindenki friss, új arc volt. Ezzel viszont sikerült egy másik dimenzióba emelni a mozit, nem kellett az unalomig foglalkoztatott magyar színészek arcát bámulnom – ezáltal kicsit olyan is volt az egész, mintha nem is magyar mozit néznék. Hanem tényleg egy Wes Anderson filmet, két hazai színész szereplésével…  No  No  A másik, ami kimondottan bejött, az az alternatív cocialista világ felskiccelése: tök jó volt az a nihill, az a békés 60-as évek megidézése, tök jó volt, hogy úgy hasonlított a múltra, hogy az akár ilyen is lehetett volna. Simán bejött a Mekk Donalds, meg a többi ökörség, egyszerre volt egy szatíra a múltunkról, ugyanakkor egy izgalmas párhuzamos világ lehetősége. Aztán – némileg meglepő módon – bejöttek a Liza álomvilágában (spoiler nélkül inkább így fogalmazok) tett utazás, ez a japán vízió, a cseresznyefákkal megtámogatott látvány, a kimonós séta a maga abnormalitásában sokkal kevésbé volt szürreális, mint azt esetleg vártam volna. Talán mert az előzetesben is láttam ezeket a képeket, egyáltalán nem akasztottak ki – no meg nem elhanyagolható szempont, hogy az Angry Birds Seasons egyik fejezete pont ilyen japános dizájnnal rendelkezik  Wink  – azt meg szeretem, ugyebár. A színészek az idióta szerepeikhez képest tök jók voltak, még a legnagyobb baromságot, a neonzöld énekest játszó srác, a dán származású David Sakurai (multikulti,  Laughing ) is tetszett, ráadásul már majdnem szégyelltem magam, hogy az általa énekelt dal(ok) is bejöttek. Pedig nem egy metal zene volt…    metal  

Az alapgondolat ezzel a fiktív világgal működik, a film eleje azért érdekes, mert amíg nem tudjuk, hova tartunk, izgalmas az egész, a vége meg azért, hogy kíváncsiak vagyunk, ebből mi lesz – viszont a közepe majdnem olyan fájdalmas, mind a Grand Budapest Hotel  Rolling Eyes . Úgy néz ki, borzasztóan nem az én stílusom ez az egész, az egyetlen „burleszkszerű” film, ami maradéktalanul tetszett, az még az Egészséges erotika a 80-as évekből. Ott viszont a rengeteg szállóigévé vált duma, meg a visszafelé felvett képsorok örök élmény biztosítottak – a Liza ezzel szemben csupán egy érdekes, de számomra mégiscsak érdektelen kísérlet. Annak viszont örülök, hogy ezt elkészíthették (és elkészíthették), mint ahogy annak is, hogy megtalálta a közönségét. Viszont ha ezen túl bárhol Wes Anderson nevét olvasom viszonyítási alapnak, inkább elmegyek cseresznyevirágot szedni.  faceplam




60%




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Márc. 06, 2019 8:26 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 35 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 35 EmptyHétf. Nov. 23, 2015 10:44 pm

R2-D2 írta:

Liza, a rókatündér

Van néhány (ez amúgy már önmagában fejlődés nálam!!!) cím az idei magyar kínálatban, amit mindenképp beterveztem, hogy megnézek, függetlenül attól, mit írnak róla a hivatalos ítészek: a Liza pedig valamiért az első látott képkockáitól kezdve ezen címek között volt. A trailer alapján sok mindenre fel is voltam készülve, így arra is, hogy valami elvont, szürreális magyar művészfilmet látok – viszont arra azért nem gondoltam, hogy ez az egész leginkább a Grand Budapest Hotel című szörnyűséghez fog hasonlítani.

Az alapgondolat ezzel a fiktív világgal működik, a film eleje azért érdekes, mert amíg nem tudjuk, hova tartunk, izgalmas az egész, a vége meg azért, hogy kíváncsiak vagyunk, ebből mi lesz – viszont a közepe majdnem olyan fájdalmas, mind a Grand Budapest Hotel  Rolling Eyes . Úgy néz ki, borzasztóan nem az én stílusom ez az egész, az egyetlen „burleszkszerű” film, ami maradéktalanul tetszett, az még az Egészséges erotika a 80-as évekből. Ott viszont a rengeteg szállóigévé vált duma, meg a visszafelé felvett képsorok örök élmény biztosítottak – a Liza ezzel szemben csupán egy érdekes, de számomra mégiscsak érdektelen kísérlet. Annak viszont örülök, hogy ezt elkészíthették (és elkészíthették), mint ahogy annak is, hogy megtalálta a közönségét. Viszont ha ezen túl bárhol Wes Anderson nevét olvasom viszonyítási alapnak, inkább elmegyek cseresznyevirágot szedni.  faceplam

60%


Ahhoz képest elég sok, amit vártam Smile .  taps   taps   taps   taps   az írásért, és még külön   taps   taps   taps   a fejlődésért Smile .

Bár nem ilyen sarkosan, de nagyjából én is így láttam a Lizát. A legjobban nekem is az alternatív Budapest jött be, amiről az egyik ismerősöm azt mondta, kb. ilyen lehetett volna a 60-as évek, ha az amerikaiak "szabadítanak fel" minket '45-ben, és nem a szovjetek Smile .
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 35 Empty
TémanyitásTárgy: Az éhezők viadala: A kiválasztott – befejező rész   R2-D2 írásai 2.0 - Page 35 EmptySzer. Nov. 25, 2015 1:11 am

.



Az éhezők viadala: A kiválasztott – befejező rész




Na. Megnyugodtam. Katniss a végére csak eljutott a Kapitóliumba, bármennyire is próbálták az előző részben ezt halogatni: a Poszáta nagy nehezen mégiscsak elvállalta a csapatkapitány szerepét, élére állt egy forradalomnak – aminek igazándiból ki sem kellet volna robbannia, ha csak simán a filmek történéseit vesszük számításba. De hát a forradalmak ugyebár nem válogatnak, a diktatúráknak meg ugyebár az a sorsuk, hogy jobb esetben demokrácia köszöntsön be utánuk – rosszabb esetben meg ugyanaz, csak más néven. És más vezetővel…

Haragszom a Kiválasztott II-re. Az még csak hagyján, hogy gyakorlatilag minden fontosabb eseménye kiszámítható és kitalálható, de hogy mindezt majdnem olyan dögunalmasan tálalja, mint az első felvonása, az bosszantott. Annyira jó kis mozi lehetett volna ez, millió fontos tanulsággal, hiteles, megdöbbentő és komoly drámai veszteségekkel (ami van, arra meg meglehetősen semmitmondóan hideg a reakció), igazi érzelmi csúcspontokkal (ez lehetne, ha picit jobban fel lenne vezetve), esetleg könnyfakasztó végjátékkal – helyette megint egy hülye picsa útkeresését és hisztijét láttam két órán keresztül. Három epizód után sem tudja, mit tegyen, legyen-e vezető, vagy nem, három epizód után sem tudott dönteni a gyerekkori szerelme és az életére törő srác között. Jó, én nem nőből vagyok, de én pont fordítva csináltam volna mindent. Mindezek mellett pedig a Kiválasztott II-nek sikerült ugyanazt megcsinálni, mint mondjuk a Futótűznek az első epizóddal: tulajdonképp eladta még egyszer ugyanazt a történetet, amit már egyszer láttunk. Sőt, mindezek tetejébe még egy Viadalt is bele próbálnak erőltetni a sztoriba, aminek képein már a trailerek alatt is húztam a szám – értem én, hogy a sorozat címe Éhezők (D1, D2, D3???) Viadala, no de már a Futótűzben is meglehetősen izzadtságszagú volt a 75-ik viadal, itt meg ezekkel a podokkal… ehhhh…  Rolling Eyes

Katniss épp lábadozik (megint). Lábadozik abból a pszichés és fizikai megterhelésből, amit az eltérített Peeta okozott neki, ráadásul még ennyi szenvedés árán is él benn a szerelem a fiú iránt. Shocked  Na persze.  Rolling Eyes  Aztán a változatosság kedvéért Katniss propagandafilmet forgat (megint), lelkesíteni próbálva ezzel a 13 körzet lakóit a csúnya gonosz bácsi, Hó elnök ellen. Ehhez Katniss és a TV stáb – aminek léte önmagában egy mérhetetlen idiótaság, még ha bírom is Natalie Dornant, akkor is – ellátogat egy másik körzetbe (megint), ezúttal a kettesbe, ahol a lány majdnem mártír lesz. És itt álljunk meg egy pillanatra. Nem tudom, van-e a földön olyan halandó, aki elhitte, hogy akkor, az, ott tényleg megtörténik, de szerintem kimondottan béna lett ott az a szcéna: a mozi harmadánál járunk, dramaturgiai szerepe csak az újszülöttek számára lehetséges, viszont maga az esemény megint csak rengeteg bosszantó kérdőjelet eredményez. Cinna? Hát persze. Úgy, hogy pont Katniss ne tudna róla…  Rolling Eyes  

Aztán az idiótaságoknak továbbra sincs vége. Miután az előző epizódban már kimérgelődtem magam a D13 óriási és titkos ( Question ) mivoltán, így azzal már nem is foglalkozom, épp elég a Poszáta magánakciója.  Laughing . Olyan volt, mint mikor Obi-wan ment a Mustafarra Anakin után, csak azt még jobban elhittem, hogy nem veszi észre senki, azokban a zűrzavaros időkben. Itt meg? Ja, ha már elment, maradjon… a háborús tudósító csapat a néhány katonával még nagyjából rendben is van, viszont ahhoz képest, hogy ők már a harcok után járnak, sehol előttük nem volt más csapat. Már csak azért sem, mert minden pod működött. S akkor a Viadal’76… először még tetszett is az ötlet, hogy Hó elnök telerakta aknákkal a D1-et, de aztán mikor azok működésbe léptek, már nem tudtam felhőtlenül örülni. Ha azt még nem is nézem, mikor, hogyan tudta az egész Kapitóliumot felszerelni csapdákkal (végül is, lehet) – amúgy az egész teljesen olyan volt, mint mondjuk a Kocka –, meg azt sem, hogy hát pont szereztek egy podmétert  Smile  , viszont harmadszorra már bosszantottak azok a képsorok, hogy főhőseink mindig pont egy lépéssel voltak az olajáradat, vagy a robbanó aljzatbeton előtt. A 80-as évek akciófilmjei ugrottak be, mikor csak nem akar odaérni az a vonat, míg el nem ugrik előle a főszereplő… ráadásul a Kapitólium kamerái is meglehetősen szelektíven veszik a behatolókat: legjobb példa erre pont az olajcsapda utáni snitt. Hát nem kellett volna előtte megnézni azt a kib@szott felvételt valakinek és utána a jó házat szétlőni?? Egyébként is: onnantól, hogy a Hunger Games az első két rész játékai után átvált egy disztópikus, forradalmi tini war moziba, teljesen életidegen volt újból Viadalt rendezni a nyílt utcán. Meg alatta. Mutánsokkal… anyám. Azok, ilyen mennyiségben hol voltak eddig? Keltetőben??  faceplam  faceplam

Azt mondjuk el kell ismernem, hogy legalább amíg ezek az események zajlottak, többé-kevésbé pörgős volt a film, viszont majdnem az összes, pihentetésnek szánt megálló kimondottan kínosra sikeredett. Mindenekelőtt a két fiú beszélgetése, amit ugyebár Katniss kihallgat – majd visszaalszik. Tényleg, lányok, ez így megy? Nulla reakcióval?   Rolling Eyes  Amúgy is: Peeta egész szerepe és változása iszonyat elnagyolt, a srác úgy alakulgat épp, ahogy azt a forgatókönyv meg a lány megkívánja. S ha már lány: hogy lehet egy ilyen naív picsa egy forradalom vezetője? Nem azt mondom, hogy vérengző vadállat legyen, no de pacifisták még sosem nyertek háborút… az egész annyira young adult, annyira gyerekes, hogy bosszantó. Vagy csak én vagyok roppant mód cinikus és pesszimista? Kész csoda, hogy a fináléban Katniss elvállalta a kivégzést, és kész csoda, hogy azt tette, amit. Mármint az ő szempontjából kész csoda: sajnos rutinos nézőként már a kapunál érezni lehet, hogy valami nem stimmel, de ugyanúgy tudni lehet, Katniss végén mit választ. Azt meg, hogy Érme gyakorlatilag egyenlő a Hóval, én már az előző részből is összeraktam…  tongue

Most könnyen lehet azt mondani az írásomra, hogy amiket a történet hibáinak felhozok, azok nem a film hátrányai, hanem a könyvé… s ez így is van. Ugyanakkor miután a világ nagyobbik része úgy látja a filmeket, hogy nincs viszonyítási alapja, a TÖRTÉNET egyedül a filmen keresztül jön át. Nekem a film (forgatókönyv) jelenti az élményt, s ha már képesek voltak Effiet beleírni a sztoriba, igazán végrehajthattak volna icipici módosításokat, hogy a drámai él, esetleg a társadalmi mondanivaló dominánsabb legyen. A ritmusról, az A király visszatért majmoló zárás(ok)ról, a klisé megoldásokról ne is beszéljünk… ez így a végére minden varázsát képes volt elveszteni, ami új és izgalmas volt az elsőben, az mind eltűnt, helyette megint lett egy tini love story.  Rolling Eyes  Csak most a csomagolás más: számomra ez az egész nem sokban különbözik a sokak által szidott Alkonyat sorozattól. Az igazság az, hogy én abban is találtam kapaszkodót (mutánsok), mint ahogy végül is ebben is: itt maga a sci-fi, a disztópia, a remek színészgárda, a kegyetlen jó és hangulatos helyszínek, látvány mégiscsak elvitt a végéig. Apropó színészek. Kimondottan örültem a Trónok harca Brienne-jének (no meg az EP VII Plasma kapitányának), Gwendoline Christie-nek, a Battlestar Galactica Cain admirálisának, Michelle Forbesnak. Sőt, tavaly még fel sem tűnt, de itt van a Kártyavár Remyje, Mahershala Ali is – mindig bírom, ha máshol megismert kedvencek tűnnek fel egy új szerepben. Johannát viszont nem ismertem fel kopaszon, pedig bírtam a csajt…

Ha összegeznem kellene, inkább a csalódás hangján kéne megnyilvánulnom: a Kiválasztott II messze nem hozta azt, amit vártam tőle. A korábbi mozikkal szemben a kettévágott finálé a végére sem pörgött fel, az egész majdnem olyan latymatag volt, mint elődje: a futkosás a csapdák elől, meg az a néhány tömegjelenet is csak nagyjából volt ingerküszöb felett. Ugyanakkor még így is egy szórakoztató darab lett, csupán sajnálom a lehetőséget, hogy a komolyság helyett maradt dedó szinten, de talán én vártam tőle túl sokat… mindegy, másodjára biztosan jobban fog tetszeni. Legalább a látványra, a színészgárdára meg a hangulatra nem lehet panasz, a történet idiótaságait viszont nem tudom feledni… hol van már a kutya az első viadalról… meg hol van a Katniss csodálatos dala...





75%




„Eljött a hihetetlen befejezés”– el, bazzeg, el…    Crying or Very sad





.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Márc. 06, 2019 8:29 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 35 Empty
TémanyitásTárgy: Anarchie/Cymbeline   R2-D2 írásai 2.0 - Page 35 EmptySzer. Nov. 25, 2015 6:13 pm

.




Anarchie/Cymbeline




„Eine Mischung aus Sons of Anarchy und Game of Thrones” , azaz a Kemény motorosok és a Trónok harca keveredése – áll a német DVD borítóján… ez volt, ami elcsábított, e két címnek (és az állítólagos mixüknek)  van akkora hatása rám, hogy képes volt önmagában rávenni, hogy megint mindenféle felirat nélkül, németül belevágjak ebbe a kalandba.  Látva a borítót, az azon felsorolt színészek neveit, arra gondoltam annyira csak nem lehet rossz, hiába az imdb 3.9-es értékelése, nekem ezt látnom kell. Egy jó kis motoros bandaháborús, családi drámát – az év eleje óta tulajdonképp kényszeredetten keresem is a SoA pótlását – amiben valamilyen klub és környezetének konfliktusába csöppenek, s esetleg menet közben elvesztek néhány kulcsszereplőt is.

Nos, qrvára nem ezt kaptam. Nem voltam felkészült, így nem is tudtam róla, hogy ez egy francos Shakespeare feldolgozás – én meg nem ismerem az ő műveit: ha ezt tudom, kicsit máshogy is ülök le elé, s talán mások az elvárásaim is. Lehet, minősít (leszarom), de soha nem érdekelt sem ő, sem a többi nagyra becsült korai költő, író, művész: az egész klasszikus irodalmat egy végtelenül szubjektív értékelésű, erőltetett kultúrterrornak tartottam, s tartom most is. Itt most nem igazán akarok belemenni, mekkora szerepe is van a mai ifjúság olvasásundorában a sok idióta kötelező olvasmánynak, meg a túllihegett irodalomtanításnak, mert nem ez az írás témája, de minimum fenntartásaim vannak ezzel kapcsolatban. Ahogy Shakespeare-rel szemben is: ismert műveit ugyan nem utálom, de nem is kedvelem különösebben. Egyébként a német forgalmazó is nagy fasz, mert Anarchie címmel jelentette meg a filmet, sokáig nem is találtam sehol, mert az eredeti címe megtartotta az angol költő művének címét… a Cymbeline-t.

Cymbeline (Ed Harris) egy drogbanda vezére. A bőrdzsekije alapján motoros bandavezér, de motorozni egy percet nem látjuk, a nyitóképen épp egy raktár ajtaját készül kirúgni, hogy gépfegyverrel a kezében az utolsó véres leszámoláshoz lépjen ki a szabadba. Azt majd csak később tudjuk meg, hogy e leszámolás tulajdonképp a helyi rendőrséggel zajlik, akik tulajdonképp a konkurens bűnbanda a városban: védelmi pénz, drog, stb. a bevételi forrásuk – már a jól megérdemelt szolgálati díjon felül persze. Így önmagában elég komikus, hogy a két bandát tulajdonképp csak az egyenruha különbözteti meg, nem is működik mindig, de az elején ezt még nem tudjuk. Sőt, még azt sem tudjuk, Cymbeline kire fog lőni, ugyanis visszaugrunk az időben kb. egy hetet, amikor is a főnök lánya, Imogen (Dakota Johnson) biciklivel  Laughing  érkezik egy randira, a főnök pártfogolt fiával, Posthumussal (Penn Badgley), aki mellesleg meg egy gördeszkán jár.  A baj csak az, hogy jön apu, akinek nagyon nem tetszik a kapcsolat és szétválasztja a fiatalokat (Imogen marad a színen, Posthumus balra el). A Cymbeline család amúgy érdekes, mert második feleség, a Királynő (Milla Jovovich) feltett szándéka, hogy összehozza a kissé elmebeteg fiát, Clotent (Anton „Chekov” Yelchin) és mostohalányát, Imogent – aki amúgy titokban már Posthumus férje – ráadásul csak úgy mellékesen mérgezi a bandavezért. No, kb. ez a családi alaphelyzet, ez tényleg olyan "sekszpíres", aztán miután Posthumust eltiltották a feleségétől (hogy miért nem mondják meg, hogy már házasok, ez nem derül ki), találkozik egy Iachimo nevű faszival (Ethan Hawke), aki fogad vele, hogy el tudja csábítani szerető kedvesét. A fiú persze állja a fogadást, a faszi meg aljas módon bizonyítékot is hamisít a dologról. Itt nekem amúgy rögtön beugrott az Egymás szemében fináléja, ott volt Betli ennyire aljasan manipulatív…

Aztán végül is minden baj forrása ez a faszi és tette. A két szerelmes összeveszik, sőt, egyik ki is akarja nyíratni a másikat, aki aztán álruhában világgá megy. No persze, mivel véletlenek mégsincsenek, találkozik olyan egyénekkel, akik maguk is kötődnek valahogy ehhez az Addams Familyhez, akik aztán maguk is részt vesznek abban a bizonyos leszámolásban a mozi utolsó harmadában… mert az gondolom, nem titok, hogy elérünk újból a nyitóképig, csak most majd tudjuk számolni is a halottakat utána. A fináléra azért tisztességesen helyére kerülnek a dolgok, van néhány veszteség is, meg némi happy end is – a baj csak az, hogy ezek közül totálisan mindegy, kivel történik előbbi, s kivel utóbbi… én ennyire lélektelen filmet rég láttam. Egyszerűen a másfél óra alatt az égvilágon senki nem szolgált rá arra, hogy tettei alapján bármiféle – akár pozitív, akár negatív – kötődést kialakítsak irányában, a figurák olyan szinten egydimenziósak, ráadásul olyan keveset szerepelnek, hogy ez már csak azért is képtelenség. A legjobb talán még a bűvészinast játszó Iachimo, talán a lány, Imogent, no meg az utálnivaló Cloten. De a többi… nulla. Hatalmas nulla.

Szerintem egyszerűen ezt a színpadi alapanyagot nem kellett volna filmre vinni, nem elég erős hozz, és önmagában ezt az alapanyagot nem is kellett volna ebbe a korba adaptálni. Egyszerűen ennek a „sekszpíri” közegnek nem áll jól ez a motoros, leszámolós, lövöldözős, drogos világ: a történeten, az alaphelyzeten, és bár a kapcsolati hálón kétségtelenül érezni azt a bizonyos korai irodalmi ízt – állítólag még szöveghű is a duma egy része –, de valahogy ez a felskiccelt családi dráma nem illik e korba (egy halk megjegyzés: ahogy Ed Harrisnak sem áll jól a motoros bandavezér szerep). Valahogy az egész film hemzseg az üresjáratoktól, a képeknek nincs meg az a funkciója, ami a színházban a színpadi kép átrendezése közti űrt kitöltené. A figurák motivációi is hiányoznak, egy normálisan megírt forgatókönyv minimum némi flashbackkel szépen kiegészítené, árnyalná a jellemeket, de itt túlságosan is ragaszkodtak az irodalmi alapanyaghoz. Ami egyébként alapból nem lehet annyira jó, mert a „nagyok” mellett erről nem is hallottam… Néhány történeti szál abszolút nincs kibontva, néhány esemény komikusan idióta, már-már burleszkes ez is (a levágott nyakú fiú esete). Az nyilvánvaló, hogy mire akar hasonlítani, egyszerre akarja megidézni a SoA világát, egyfajta tarantinos beütéssel és kombinálni a sekszpíri tragédiával, elveszett fiúkkal, árulással, méreggel – csak az a baj, hogy önmagában egy zűrös család ehhez nem elég. A GoT családjaival, drámáival meg tök fölösleges párhuzamot vonni, Martinhoz képest Shakespeare kutya f@asza, viszont egy SoA talán lehetett volna. No de motorok meg motorozás nélkül???

Úgyhogy hiába valóban első osztályú színészgárda, hiába a biztosan magasztos irodalmi alapanyag, ez egy átlag alatti produkció lett. Unalmas, érdektelen, jellegtelen, lapos alkotás. A becsapós marketing (szöveg+borító) engem megtévesztett, kényszerből végig is néztem, de ha nem haragszotok, ezt nem fordítom le. Meg hát… nem is német.





50%




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Márc. 06, 2019 8:30 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 35 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 35 EmptySzer. Nov. 25, 2015 9:20 pm

R2-D2 írta:

Anarchie/Cymbeline

„Eine Mischung aus Sons of Anarchy und Game of Thrones” , azaz a Kemény motorosok és a Trónok harca keveredése – áll a német DVD borítóján… ez volt, ami elcsábított, e két címnek (és az állítólagos mixüknek)  van akkora hatása rám, hogy képes volt önmagában rávenni, hogy megint mindenféle felirat nélkül, németül belevágjak ebbe a kalandba.  Látva a borítót, az azon felsorolt színészek neveit, arra gondoltam annyira csak nem lehet rossz, hiába az imdb 3.9-es értékelése, nekem ezt látnom kell. Egy jó kis motoros bandaháborús, családi drámát – az év eleje óta tulajdonképp kényszeredetten keresem is a SoA pótlását – amiben valamilyen klub és környezetének konfliktusába csöppenek, s esetleg menet közben elvesztek néhány kulcsszereplőt is.

Úgyhogy hiába valóban első osztályú színészgárda, hiába a biztosan magasztos irodalmi alapanyag, ez egy átlag alatti produkció lett. Unalmas, érdektelen, jellegtelen, lapos alkotás. A becsapós marketing (szöveg+borító) engem megtévesztett, kényszerből végig is néztem, de ha nem haragszotok, ezt nem fordítom le. Meg hát… nem is német.

50%


Öööööö  Wink  ... Na jóóóó  Razz  ...

A SoA esetében sokszor hallottam, hogy egy shakespeare-i királydráma hangulatát idézi meg, gondolom, ott ez meg a motorosbanda volt a hivatkozás, a GoT meg a családi viszálykodás, a hatalmi harcok miatt lehetett mézesmadzag.

Megnéztem az előzetesét. Nem hiszem, hogy fájni fog, ha kihagyom Smile .
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 35 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 35 EmptySzer. Nov. 25, 2015 9:23 pm

Niwrok írta:

Anarchie/Cymbeline

Öööööö  Wink  ... Na jóóóó  Razz  ...

A SoA esetében sokszor hallottam, hogy egy shakespeare-i királydráma hangulatát idézi meg, gondolom, ott ez meg a motorosbanda volt a hivatkozás, a GoT meg a családi viszálykodás, a hatalmi harcok miatt lehetett mézesmadzag.

Megnéztem az előzetesét. Nem hiszem, hogy fájni fog, ha kihagyom Smile .
.


egyetért Erre most nem beszéllek rá.

Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 35 Empty
TémanyitásTárgy: Utolsó műszak / Last shift   R2-D2 írásai 2.0 - Page 35 EmptyPént. Nov. 27, 2015 12:41 am

.



Utolsó műszak / Last shift




Képzeljétek el, ha a 13-ik rendőrőrsön csupán egy darab fiatal rendőrlány marad szolgálatban, aki pont apja halálának évfordulóján kezdi pályafutását, feladata pedig a Manson szekta tagjainak őrzése… egészen pontosan a Manson szekta szellemeinek őrzése. Csoda lenne, ha a lány megbolondulna???

Az igazság az, hogy soha nem kerültem volna kapcsolatba ezzel a filmmel, ha nincs Tadam kolléga nyúlfarknyi ajánlója a másik fórumban. A mai kínálatban egyszerűen képtelenség mindig, mindent követni, épp elég az, ha a média nagy ritkán felkap valami horrort – amik nagy része aztán meg messze elmarad az elvárásoktól. Az ilyeneket meg, mint ez a Last shift, még azt sem tudom, hol keressem – az imdb-t nem szoktam ilyenekért túrni, mert ha még ki is dob valamit, rendszeresen nem egyezik az én értékelésem az ott találhatóval: ez a mozi is sokkal jobb, mint az az 5.7-es pontszám, ami a mai napon épp látható rajta. Biza’, rég láttam ennyire parás hangulatú filmet, aminek majd az összes 90 perce feszült izgalomban telik: vagy azt várod, mikor, mi fog történni, állandóan a hátteret figyeled, nehogy megijesszenek, vagy pedig ha meg történt valami, alig várod, mikor lesz vége. Az egész egy nagyszerűen fényképezett, minimál költségvetésű, tulajdonképp egyszereplős horror, ami akár tökéletes is lehetne – ha icipicit átgondoltabb és logikusabb lett volna maga a közlendő, a faék egyszerűségű történet. De a legvége még így is ütött…

Loren rendőrtiszt (Julianna Harkavy) egy rookie, egy kezdő, akinek első műszakjában egy kiürített rendőrségi épületet kell őriznie. Induláskor még sok fontos dolgot nem tudunk, sem Loren múltjáról, sem motivációjáról – sem pedig a kihalt ingatlanról. Az első meglepő jelenet aztán hamar elérkezik, egy zavarodott, falhoz vágott rendőrtiszt személyében – aki aztán mintha mi sem történt volna, bájosan útba igazítja, és magára hagyja Lorent. Mert ugyan mi is történhetne egy bezárt, üres rendőrőrsön, egy felfegyverzett nővel? Mondjuk az, hogy pár óra múlva az épületben megjelenik egy cipő nélküli hajléktalan, aki épp összehugyozza az amúgy kiürítésre szánt objektumot ( Laughing , ha még csak ez lenne a legnagyobb anyagcsere probléma), akit aztán Loren kénytelen kivágni a házból. Hogy aztán a faszi pár óra múlva már ismét házon belül legyen, egy polc tetején, ahonnan meg muszáj fogdába zárni. Egyébként önmagában a faszinak a feltűnése, kinézte, léte elég jó és parás, de mindez eltörpül amellett, amit Lorennek egyre intenzívebben át kell élnie: a házban ugyanis egyre furább zajok és poltergeist jelenségek tűnnek föl, Lorent rendszeresen hívogatja egy csapdába esett nő telefonon, aztán pedig a lány egyre vadabb dolgokat lát – és tapasztal meg. A Last shift tulajdonképp egy újragondolt kísértetházas történet, annak minden klisés kellékével együtt, a házban ragadt szellemek egy idő után őrületbe kergetik az amúgy szimpatikus rendőrlányt, aki aztán (a nézővel együtt) már maga sem tudja, mi a képzelet és mi a valóság. Egyébként a legfontosabb kritikai észrevétel majd pont ebben a témában merült föl bennem, de erre még visszatérek.

Előtte inkább hadd áradozzak a moziról. Kérem, az utóbbi időben én nem láttam ennyire eltalált hangulatú filmet. Egyszerűen minden snitt működik, ahogy Loren a kihalt folyosókon mászkál, annak már amúgy is kellően feszült hangulata van, de aztán mikor (néha nem is oly hirtelen) mögötte feltűnik valami, a szar is belémfagyott. A rendező zseniálisan játszik a kamerával, ez a körbefordulós dolog már a Paranormal Activity ventillátorára szerelt kamera esetében is működött: soha nem tudhatod, a következő képen mi fog várni, sosem tudhatod, mi fog megrémiszteni. Egyébként – annak ellenére, hogy természetesen jócskán van benn – ezzel némileg háttérbe szorulnak az ún. jump scare elemek is, hisz a rutinos horror néző ugyanúgy figyeli a szereplő környezetét is, mint magát a karaktert, várva a hirtelen felbukkanó elemet. Viszont… a forgó kameránál ez ugyebár lehetetlen. Nagyon hatásos és nagyon feszült hangulatot lehet ezzel csinálni. Még két másik ilyen technika van, ami említésre méltó, az egyik ugyebár a sötétben felvillanó háttér, az abban megbúvó szörnyűségek láttatása – valahol ez is kivédhetetlen, ijesztés szempontjából, a másik meg… nos, arra már nem vagyok annyira büszke, az elemlámpás stílus. Mikor a lámpa fénye vetül valami szörnyűségre: ez sajnos többé-kevésbé kiszámítható (itt amúgy még ezen is tudtak csavarni egy picit). A lényeg az, hogy valahogy ebben a B kategóriásnak titulált filmben sikerült mindezeket úgy ötvözni a kihalt épülettel, hogy az elejétől a végéig izgalmas, félelmetes filmet kapjunk: amiben ugyan van némi üresjárat, mikor Loren megpihen a recepción, de miután nem hagyja el az épületet, a hangulat akkor is megmarad.

Ehhez szorosan kapcsolódik még valami, ami nekem súlyos százalékokat jelentett az értékelésnél: a térhatás. Minden rosszindulat nélkül kicsit sajnálom azokat, akiknek nem áll módjában ezt a filmet rendszeren nézni, a rengeteg távoli zörej, a film zenéje és hanghatásai rengeteget hozzátesznek az amúgy is komor hangulathoz. Zseniálisak voltak a szoba különböző sarkaiból megszólaló effektek, amikre már önmagában összerándul és rettegni kezd az ember, különösen éjszaka, egyedül. Már több alkalommal megjegyeztem, hogy egy közepesnél picit jobb horrort a hang az egekbe tud emelni – itt sem volt másképp. Az A fekete ruhás nő és a Tükrök óta nem láttam ilyen jó bolyongást egy kihalt házban, illetve nem láttam ennyire jól felépített ötletet, az épület különleges jelenségeinek magyarázatára. Ahogy telik az éjjel, ahogy Lorennel együtt fedezzük fel a múltat, ahogy derül ki, miért épp ő, és itt és most, úgy lesz egyre jobb és érthetőbb az egész, úgy tűnik el egyre jobban a valóság és a paranoia határa – a finálé meg… ezek tükrében igazi ínyencség. Ugyanakkor…

… ugyanakkor pont ez a sztori, ez a történetvezetés rejti számomra a Last shift legnagyobb hibáját is egyben. Egy idő után ugyanis ez az összemosódás követhetetlenül zavarossá válik, a képzelet (szellemvilág??) és a valóság annyira egybe tud olvadni, hogy nemcsak Loren nem tudja, mi történik, hanem a néző sem. Van ugyanis néhány olyan jelenet, amikor Loren fizikai sérülést szenved el, viszont hacsak nem ő is Tyler Durden, akkor valakinek ezt okozni kellett neki… és én nem tudtam eldönteni, tényleg volt-e ott valaki, vagy nem. Ide tartozik a hajléktalan faszi esete is: az is érdekes, mit keres ő ott, egyáltalán hogy jutott be a zárt épületbe (kétszer!!!), viszont a végén már a létezésében sem voltam teljesen biztos. Néhányszor a WTF mondat is kikívánkozott belőlem a nézés közben, hiába agyalok, nem tudom, miért kellett bele a teleszart WC, az hogy kerül egyáltalán egy kiürített rendőrőrsre, mint ahogy a már említett első jelenetnek a rendőrrel sincs sok értelme. Még talán azzal van a legkisebb bajom, hogy a főszereplő megint csak nem menekül hanyatt-homlok egy ilyen szituból – hisz egyrészt megpróbálja, másrészt meg mégiscsak szolgálatban van. Viszont valahol egy kis jelzőfény nekem kellett volna, mikor mi valóság s mi nem, mert ez így túlságosan kusza és spirituális lett. Egy halálos játék, határok nélkül.

De egy izgalmas, félelmetes játék.




80%




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Márc. 06, 2019 8:31 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 35 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 35 EmptyPént. Nov. 27, 2015 9:36 am

R2-D2 írta:

Utolsó műszak / Last shift

Képzeljétek el, ha a 13-ik rendőrőrsön csupán egy darab fiatal rendőrlány marad szolgálatban, aki pont apja halálának évfordulóján kezdi pályafutását, feladata pedig a Manson szekta tagjainak őrzése… egészen pontosan a Manson szekta szellemeinek őrzése. Csoda lenne, ha a lány megbolondulna???

Az igazság az, hogy soha nem kerültem volna kapcsolatba ezzel a filmmel, ha nincs Tadam kolléga nyúlfarknyi ajánlója a másik fórumban. A mai kínálatban egyszerűen képtelenség mindig, mindent követni, épp elég az, ha a média nagy ritkán felkap valami horrort – amik nagy része aztán meg messze elmarad az elvárásoktól. Az ilyeneket meg, mint ez a Last shift, még azt sem tudom, hol keressem – az imdb-t nem szoktam ilyenekért túrni, mert ha még ki is dob valamit, rendszeresen nem egyezik az én értékelésem az ott találhatóval: ez a mozi is sokkal jobb, mint az az 5.7-es pontszám, ami a mai napon épp látható rajta. Biza’, rég láttam ennyire parás hangulatú filmet, aminek majd az összes 90 perce feszült izgalomban telik: vagy azt várod, mikor, mi fog történni, állandóan a hátteret figyeled, nehogy megijesszenek, vagy pedig ha meg történt valami, alig várod, mikor lesz vége. Az egész egy nagyszerűen fényképezett, minimál költségvetésű, tulajdonképp egyszereplős horror, ami akár tökéletes is lehetne – ha icipicit átgondoltabb és logikusabb lett volna maga a közlendő, a faék egyszerűségű történet. De a legvége még így is ütött…

80%


Tadam ajánlója alapján én is leszedtem már, mert a horroros Precinct 13 csábító volt, de a héten kicsit háttérbe szorult.
Természetesen így, hogy hozzátetted a Tükröket és a Fekete ruhás nőt, hogy még te is társítani tudod ezeket a filmeket a Last Shifthez, így kénytelen leszek egy kicsit később "kiterjeszteni az érzékeimet" Smile , és ezt nézni ma este Smile .
.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 35 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 35 EmptySzomb. Nov. 28, 2015 11:33 am

R2-D2 írta:

Utolsó műszak / Last shift

Képzeljétek el, ha a 13-ik rendőrőrsön csupán egy darab fiatal rendőrlány marad szolgálatban, aki pont apja halálának évfordulóján kezdi pályafutását, feladata pedig a Manson szekta tagjainak őrzése… egészen pontosan a Manson szekta szellemeinek őrzése. Csoda lenne, ha a lány megbolondulna???

Az igazság az, hogy soha nem kerültem volna kapcsolatba ezzel a filmmel, ha nincs Tadam kolléga nyúlfarknyi ajánlója a másik fórumban. A mai kínálatban egyszerűen képtelenség mindig, mindent követni, épp elég az, ha a média nagy ritkán felkap valami horrort – amik nagy része aztán meg messze elmarad az elvárásoktól. Az ilyeneket meg, mint ez a Last shift, még azt sem tudom, hol keressem – az imdb-t nem szoktam ilyenekért túrni, mert ha még ki is dob valamit, rendszeresen nem egyezik az én értékelésem az ott találhatóval: ez a mozi is sokkal jobb, mint az az 5.7-es pontszám, ami a mai napon épp látható rajta. Biza’, rég láttam ennyire parás hangulatú filmet, aminek majd az összes 90 perce feszült izgalomban telik: vagy azt várod, mikor, mi fog történni, állandóan a hátteret figyeled, nehogy megijesszenek, vagy pedig ha meg történt valami, alig várod, mikor lesz vége. Az egész egy nagyszerűen fényképezett, minimál költségvetésű, tulajdonképp egyszereplős horror, ami akár tökéletes is lehetne – ha icipicit átgondoltabb és logikusabb lett volna maga a közlendő, a faék egyszerűségű történet. De a legvége még így is ütött…

80%


Hát, ez tényleg az egyik legjobb volt ebben a minimálhorror-kategóriában, még akkor is, ha a maszkmester nem lehetett két fillér Smile ... A rövid véleményem olvashattad az X.-en, itt inkább a tiedre reagálnék, nagyjából az ott vázoltak mentén.

Merthogy ami nagyon megfogott ebben a filmben, hogy a helyszínből és az első felének a kevés kellékéből mi mindent kihoztak. A hasonlat a Tükrökkel és a Fekete ruhás nővel bár a magányosan bolyongás miatt megáll, de sántít abban, hogy ott maga a háttér is gyönyörű, aprólékos és ijesztő volt, itt viszont a fehér csempékből bőven nem vártam ennyit.

Ugyanez a vágásra is igaz, de a "ventillátorost" én a PA-ban éppen azért nem szerettem, mint amiért itt igen: mert persze, maga az, ami történik, meglepő, de ott túl nyilvánvaló volt már a sokadik elfordulásra, hogy valami történni fog, míg itt mindig meglepetés volt, hogy hogyan változik a környezet. Az meg külön jó volt, amikor a rávágással jelent meg valami a háttérben, és a körbefordulással tűnt el. És a ritmus is jó volt, talán kétszer éreztem, hogy egy jelenetet, például a remegő, torzító kamerát túljátsszák, de kiegyeztem vele a többi mellett.

A "mi a valós" dolgot viszont nem éreztem annyira, mint amennyit szántál rá.

Spoiler:

És a színészek is jók voltak, főleg ilyen amatőr-kisvárosi szinten, kivéve éppen Jesst, mert azért ha ilyeneket kezdenék el tapasztalni, egy kicsit gyorsabban rémülnék meg, és vártam volna némileg hevesebb reakciókat tőle már korábban is, nem csak az utolsó negyed órában.
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 35 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 35 EmptySzomb. Nov. 28, 2015 1:10 pm

Niwrok írta:

Utolsó műszak / Last shift

A "mi a valós" dolgot viszont nem éreztem annyira, mint amennyit szántál rá.

Spoiler:

Spoiler:


No akkor már csak egy kérdés: mi (dramaturgiai) szerepe volt a teleszart WC-nek? tongue


.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 35 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 35 EmptySzomb. Nov. 28, 2015 11:09 pm

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Utolsó műszak / Last shift

A "mi a valós" dolgot viszont nem éreztem annyira, mint amennyit szántál rá.

Spoiler:


Spoiler:


No akkor már csak egy kérdés: mi (dramaturgiai) szerepe volt a teleszart WC-nek? tongue

.

Spoiler:
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 35 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 35 EmptySzomb. Nov. 28, 2015 11:51 pm

Niwrok írta:


Utolsó műszak / Last shift

Spoiler:
.

Igen vélhetően igazad van - ugyanakkor ez is csak azt erősíti bennem, hogy néha túlságosan elmosódik a "halu" és a valóság határa. NEKEM legalábbis egy icipici útmutatás még elkelt volna.

Ettől még persze a Last shift egy kifejezetten jó mozi marad.

Amúgy meg még egy utolsó kérdés: minek egy rendőrőrse ennyi fehér csempe? Ez nem kórház... hmmm


.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 35 Empty
TémanyitásTárgy: Kémek hídja   R2-D2 írásai 2.0 - Page 35 EmptyKedd Dec. 01, 2015 11:46 pm

.




Kémek hídja





Megmondom őszintén, nem is szívesen másztam bele (utólagosan sem) a neten fellelhető értékelésekbe a Kémek hídja kapcsán: miután nagy részük Spielberg utóbbi éveiben készített filmjeit középszerűnek, netán pocséknak nevezi, úgy gondoltam, nem sok közös témát találhatok az írásokban. Azt is tudom, hogy a Lincoln és a Hadak útján még Niwrok barátomnak sem jöttek be maradéktalanul, viszont nekem maga volt a tökéletesség mindkettő: egyszerűen Steven Spielberg számomra az örökös zseni, aki képeivel és történeteivel csodát tud tenni a vásznon. Filmjeiben képes ötvözni a könnyfakasztó drámát, a hiteles történelmi eseményekkel, amik pedig akár kiváló alapot szolgáltathatnak ismereteink bővebb kitágítására is. A Kémek hídja kapcsán a nagy ovációt látva viszont szinte már törvényszerű, hogy a film pont fordítva működött nálam, mint a többieknél: nálam Spielberg épphogy nem magára talált, hanem pont elveszett valamit (hmm… Coen fivérek  Rolling Eyes ).

Azt gondolom mindenki tudja, hogy a Kémek hídja egy megtörtént hidegháborús kémdrámát dolgoz fel: 1957-ben USA-ban a CIA elkap egy bizonyos Rudolf Abel (Mark Rylance) nevű idősödő festőművészt, aki a szovjet titkosszolgálat megbízásából tevékenykedett Amerikában. A faszi nem tagad, de nem is ismer el semmit, a közvéleményt viszont nagyon hamar ellene fordítja a média, így a kirendelt védője, bizonyos James B. Donovan (Tom Hanks) nehéz helyzetben van, mikor döntenie kell a hazafiasság, vagy jog között. A film első harmada lehetne egy kibaszott jó tárgyalótermi dráma, ahol a szinte árulóvá kikiáltott ügyvéd először még csak szigorúan szakmai alapokon, majd később tiszteletből/barátságból megpróbálja megmenteni ügyfelét a biztos haláltól … de nem lesz az. Nem lesz az, mert a történet hamarosan új irányt vesz, belép egy másik szál is a kalandba, egy amerikai kémrepülőgép-pilóta története, aki meg a szovjetek kezébe kerül 1960-ban, miután az észrevehetetlennek és lelőhetetlennek hitt U-2-es repülőt a dicső szovjet légvédelem csak leszedi 21 km magasról. A film itt jól érzékelhetően irányt vált, az események NDK-ba helyezésével a történelmi tabló alaposan kitárul, a meglehetősen nagyvonalú és összecsapott bírósági szakasz után egy igazi, komoly kémfilmbe csöppenünk. Nem olyan idiótába, mint a Kingsman, nem annyira szórakoztatóba, mint az UNCLE, s nem is annyira hiteltelenbe, mint a James Bondok. Csupán egy szimpla, komor hangulatú, valósághű eseményláncba, minek középpontjában a szovjet és az amerikai fogoly kicserélése áll.

Pontosabban nem egészen csak ők, hanem bejön a képbe egy ecebóca amerikai diák („akinek jó ötletnek tűnt szovjet gazdaságtant tanulni Kelet-Berlinben”), akinek a cseréjéhez Donovan nem egészen racionális és nem egészen érthető módon ragaszkodik. A mozi második fele ezen édes hármas körül bonyolódik, azonban nem csak a három karakter szemüvegén keresztül, hanem az akkori világrend, a három meghatározó ország szemszögéből is: A KGB, a CIA és a Stasi játszmái, a Szovjetunió kontra USA sakkjátszmája a mindkettőjük számára „idegenben” rengeteg, potencionálisan zseniális ötletet, cselekményt rejthetett volna. Ha meg mindehhez hozzáadjuk a nem kicsit manipuláltan feltűnő Fal építését, a csúcsra lehetett volna járatni mindazt a történelmi hátteret, amik miatt én magam Spielberget és filmjeit annyira kedvelem – hogy ez nem így történt, az őszintén meglepett: a Kémek hídja csupán habkönnyű tündeként a felszín felett jár, s nem hajlandó a dolgok mélyére is nézni.

Mert mit is látunk? Az első harmadban van egy elkapott kém, meg egy – a demokráciát és a jogot teljesen háttérbe szorító – tárgyalás. Nem új keletű téma nálam, de megint csak elgondolkodtam, miért is kellene tisztelnem a nagy amerikai igazságszolgáltatást, mikor is például ez a tárgyalás jóformán semmiben nem különbözött az ellenpéldaként felhozott szovjet bírósági procedúránál. Pontosabban de, Donovan személyében, aki végül is egy bírónál tett privátlátogatáson (!!!)  tudta csak kisírni a nem halálos ítéletet védencének. Megint egy tárgyalás a világtörténelemben, ahol az ítélet el volt döntve már a meghallgatások előtt… engem qrvára érdekelt volna ennek mélyebb társadalompolitikai boncolgatása, esetleg erkölcsi dilemmák, valami családi vagy személyes dráma, ami mindezt az egészet árnyalja. Érezhették az írók is, hogy súlytalan az egész – ha már nem világítottak be jobban a tárgyalóterembe – épp ezért kellett az eredeti eseményeket felturbózni a családra leadott golyókkal (amik a valóságban sosem törték be az ablakot). A film első harmada így viszont maximum csak érdekes, de a tántorgó mélységet egyáltalán nem éreztem benne.

Aztán ugyebár repülünk NDK-ba. Először azon húztam el a számat, hogy a 08.13-án kezdett Fal télen még mindig csak épül, aztán majd azon, hogy már tűzparancs is van alatta (ez, ha jól tudom, csak évekkel később jött). Itt ugyanaz van, mint az előbb: valamit be kellett csempészni a történetbe, mert az, úgy, önmagában nem állt meg a lábán. Ennek bizonyítására megint épp elég böngészni a historyvshollywoodot, ott pontosan azok a tények vannak megmásítva, amik érdemleges izgalmat, drámát vittek a filmbe – nélkülük iszonyat lapos lenne az egész. Miután nem tudjuk, mi, mennyi ideig tart (idő ábrázolás megint sehol), csak azt látjuk, Donovan hipp-hopp tárgyal, kicsit kockáztat aztán meg van oldva az egész. Közben odaadja a CIA telefonszámát a KGB-nek, hogy hívják nyugodtan, valaki biztos felveszi.  faceplam  Hogy miért nem volt még egy nyamvadt fűtés sem Donovan „lakásában”, az végig nem derült ki – hacsak azért nem, hogy a meghűlés veszélyét ott tudják lebegtetni a karaktereink fölött. Más úgysem érheti őket: egyetlen pillanatig nem volt kérdéses számomra, hogy bárki is veszélyben lenne, hogy bármi is igazándiból akadályozhatná a cserét.

Tudom, hogy nem kell mindig, minden filmtől a könnyfakasztó drámát várni, de a Kémek hídjából borzasztóan hiányzott valami igazán erőteljes, szívszorító dolog. Valahogy nekem ez az egész történet már megint nem volt fontos, megint egy, az amerikai nép által hősnek tekintett (de előtte jól megköpködött) ügyvéd történetét láttam, ami nekik fontos tud lenni, nekem nem. Még csak azt sem lehet mondani, hogy a film fő karaktere annyira be tudta volna lopni magát a szívembe, egyszerűen a jelenetei túl rövidek, suták és kiaknázatlanok voltak számomra. Donovan a ráncaival és nézésével nem egyszer a krakkóziai Victor Navorskira emlékeztetett, nála sokkal jobban bírtam Abelt, a szovjet kémet, akinek közönye (profizmusa), fanyar humora és egész lénye messze vert mindenkit a filmben. Úgy érzem, úgy gondolom, ebben az egész alapanyagban sokkal több volt, mint amit Coenék kihoztak belőle: túlságosan rámentek egy szürke ügyvéd tetteire, s túlságosan háttérbe szorították azokat a nagy ívű eseményeket, amik miatt mindez egyáltalán megtörténhetett. Minden csak a felszín, ostoba csúsztatásokkal – amik közül a legeslegbosszantóbb a következetlen oroszozás és szovjetezés volt. Egyszer így, egyszer úgy…

Ezek után persze logikus lenne, ha azt gondolnátok, a pontszámom a béka segge alá csúszott – de nem. A Kémek hídja mindezek ellenére egy jó kis kalandfilm, aminek fényképezése, zseniális háttere bőven átsegít minden holtponton. A finálét, a legutolsó jelenetet szerencsére a direktor le se tagadhatná, annál éreztem először azt az érzelmi manipulációt, amit annyira vártam a film közben. Ott, akkor kicsordultak a könnyeim – fura módon Tom Hanksnak egyszer már sikerült egy hasonló utolsó jelenetben ezt kiváltania belőlem, csak ott egy hajó orvosi kabinjában történt mindez. A mozi képi világa – köszönhetően Janusz Kaminskinek – bámulatos, ehhez a hidegháborús időszakhoz tök illenek a szürke, fagyos képek. A lerombolt Berlin nagyszerű, mint ahogy a film humora is az: a „Miért, az használ?” sokadszorra sem volt fárasztó, vagy unalmas – a mondat, bizonyos szitukban simán elmehetne valami korai Hofi kabaréba. Összességében nem éreztem magam kellemetlenül abban a két és fél órában – de engem ezúttal Spielberg mester nem varázsolt el. Kifejezetten erőtlen, átlagos filmet tett le az asztalra, amiből nekem pont azok az igazi spielberges szentimentális finomságok hiányoztak, amiket divat szidni. No meg a kicsit mélyrehatóbb és pontosabb törióra – bár aztán az is lehet, hogy a mai Észbontóknak még ez is sok. Stephen apura viszont én nem tudok kevesebbet adni:




80%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Márc. 06, 2019 8:33 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 35 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 35 EmptySzer. Dec. 02, 2015 7:14 am

R2-D2 írta:

Kémek hídja

Megmondom őszintén, nem is szívesen másztam bele (utólagosan sem) a neten fellelhető értékelésekbe a Kémek hídja kapcsán: miután nagy részük Spielberg utóbbi éveiben készített filmjeit középszerűnek, netán pocséknak nevezi, úgy gondoltam, nem sok közös témát találhatok az írásokban. Azt is tudom, hogy a Lincoln és a Hadak útján még Niwrok barátomnak sem jöttek be maradéktalanul, viszont nekem maga volt a tökéletesség mindkettő: egyszerűen Steven Spielberg számomra az örökös zseni, aki képeivel és történeteivel csodát tud tenni a vásznon. Filmjeiben képes ötvözni a könnyfakasztó drámát, a hiteles történelmi eseményekkel, amik pedig akár kiváló alapot szolgáltathatnak ismereteink bővebb kitágítására is. A Kémek hídja kapcsán a nagy ovációt látva viszont szinte már törvényszerű, hogy a film pont fordítva működött nálam, mint a többieknél: nálam Spielberg épphogy nem magára talált, hanem pont elveszett valamit (hmm… Coen fivérek  Rolling Eyes ).

Összességében nem éreztem magam kellemetlenül abban a két és fél órában – de engem ezúttal Spielberg mester nem varázsolt el. Kifejezetten erőtlen, átlagos filmet tett le az asztalra, amiből nekem pont azok az igazi spielberges szentimentális finomságok hiányoztak, amiket divat szidni. No meg a kicsit mélyrehatóbb és pontosabb törióra – bár aztán az is lehet, hogy a mai Észbontóknak még ez is sok. Stephen apura viszont én nem tudok kevesebbet adni:

80%


Nem tudom, mire emlékszel, de a Lincolnt és a Hadak útjánt sosem emlegetném egy lapon Smile . A Lincoln igazából csak az érzelmi hatás szempontból nem talált meg teljesen, nekem a korábban látott filmek tükrében kicsit megkésett volt, de azon túl egy érdekes korszak tök jó bemutatása, politikai, tárgyalótermi és személyes drámának is remek. A Hadak útján ehhez képest a "nem jött be maradéktalanul" helyett nekem közelebb áll a "maradéktalanul nem jött be" kategóriához Wink .

És hogy a Kémek hídja hol fér be, az a jövő hét elején derül ki Smile .
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 35 Empty
TémanyitásTárgy: A hulla / El cuerpo   R2-D2 írásai 2.0 - Page 35 EmptySzer. Dec. 02, 2015 11:08 pm

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 35 2naF2H7




A hulla  / El cuerpo





Ejjj, ha a Holtodiglan csak fele ennyire is jó lett volna…


Tudtam, hogy Niwrok már ezt látta, és hogy valamikor írt is róla, de mindez olyan régen volt, hogy semmire nem emlékeztem belőle: csupán annyi maradt meg bennem, hogy ezt látnom kel. Eltűnő hulla, nyomozás a halottasházban, spanyol thriller – mi más kellene? Az elmúlt hetek spanyol nyelvű mozijai után meg is lepődtem volna, ha egy érdektelen szart látok, no de hogy ez ekkorát üssön nálam, azon még magam is meglepődtem. Nehéz lesz év végén az alternatív listát összeállítani, ugyanis míg a mozibemutatósra alig tudok összeszedni 10 filmet, az idén látott újdonságoknál már a dobogóra is tülekedés van, nemhogy a TOP10-be … Szóval az égvilágon semmi konkrétat nem tudtam erről a filmről, a címe alapján egy újabb őrült spanyol horrort vártam, helyette viszont az utóbbi idők legjobb, legcsavarosabb, legfeszültebb thrillerét kaptam. Amit azért – ha már hullaházban játszódik – sikeresen megfűszereztek néhány fosatós jelenettel is, mert lehet vannak olyanok, akiknek a zsákba csomagolt holttestek nem eléggé nyomasztóak.

Kedves néző, te mit csinálnál, ha mondjuk biztonsági őr lennél egy halottasházban, éjjel, egyedül vagy szolgálatban, aztán zajt hallasz, majd egyik hűtött tepsiből hiányzik egy halott?? Aki amúgy Rejtő Jenőt megszégyenítve jár-kel az üres épületben, ahol majdnem minden kamera csődöt mond, s ahol a halotti csendet mindenféle fura zajok verik fel? Ugye Te is hanyatt-homlok menekülnél?? Így tesz a mi kis portásunk is (VÉGRE EGY FILM, AMIBEN ÍGY TESZNEK!!!), a kezdő képsorokon egy idősödő faszi (az a tipikus éjjeliőr kategória) rohan keresztül az erdőn, majd kiérve az útra, pont egy autó elé kerül. Remek felütés, ami elvezet minket a film helyszínére, a halottasházba: az El cuerpo tulajdonképp egy éjszaka (8 óra  yeah  ) eseménye, amiben a helyi rendőrség, azon belül is az idősödő, tapasztalt Jamie Pena nyomozó (Jose Coronado) próbálja kideríteni, hogyan és hova is tűnhetett a hirtelen szívrohamban elhunyt gazdag és befolyásos Mayka (Belén Ruenda) teste. Akit amúgy aznap délután hoztak be. Ha mondjuk a TWD világában lennénk, sokat nem kellene rajta gondolkodni, viszont itt a rendőrség nem igazán hisz a sétáló halottak létezésében, így kézenfekvő, hogy gyanúsítottat keresnek, akinek érdekében lehetett ellopni a holttestet. Mert hát ugye hiába az elsődleges orvosi vélemény a szívrohamról, ha nincs boncolás, nem is lehet mást megállapítani… esetleg egy mérgezést sem…

A helyzet egyre érdekesebbé válik, mikor a rendőrök behívják a kihelyezett nyomozási helyszínre a legkézenfekvőbb érintettet az ügyben, a szegény megözvegyült ifjú férjet, Alexet (Hugo Silva), akiről messze lerí, hogy vaj van a füle mögött. A férfi hamar gyanúsított lesz, s kénytelen az éjszakát a nem épp éjszakai mulató hangulatot árasztó helyszínen tölteni – miközben számára egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy szeretett felesége feltámadt halottaiból. Pontosabban úgy gondolja, hogy a nő – aki alapban is rengetegszer megviccelte az életben, még a saját esküvőjükön is – most is egy morbid tréfát űz vele, megrendezve a saját halálát, tönkre akarja tenni őt. Jó oka is lenne rá, hisz a rendőrség gyanúja (no meg a nézők által látott flashbackek alapján) épp Alex az, aki hűtőbe segítette a nála jó pár évvel idősebb asszonyt, a motiváció is meg volna az örökölendő hatalmas vagyon képében, sőt, hamarosan a gyilkosság eszköze is előkerül – a kihűlt nő kihűlt helyén, a hűtőkamrában. Innentől pedig az A hulla nem csinál mást, mint játszik a nézővel, hogy egyszer áldozatnak, egyszer gyilkosnak állítja be Alexet, épp az aktuális nézőpont szemszögéből.

Azt hiszem, itt viszont már kötelező megállni. Aki ez alapján kedvet kapott hozzá, annak nem szabad többet tudnia a filmről – mindenki csak fedezze fel magának ezt a nyomasztó, csavarokkal megtűzdelt történetet. Az A hulla ugyanis zseniálisan vezet félre, tart bizonytalanságban, az utolsó percekig nem lehet tudni, hogy akkor most Alexnek vagy a rendőrségnek van igaza. És ezt ráadásul úgy teszi, hogy menet közben bizony a néző rengeteg olyan információhoz jut, ami a rendőrségnek nem áll rendelkezésére – a néző óhatatlanul kialakít magában egy képet az eseményekről. Menet közben bizony minden úgy alakul, hogy tudni véljük a nagy igazságot, érteni véljük az egész kapcsolati hálót (kiegészítve egy Carla nevű nőszemély képében), mígnem aztán jön a pofára esés, hogy lószart sem tudunk. Az A hulla a manipulálás magasiskolája, a forgatókönyvírás csúcsa: mert persze lehet, hogy van, aki átlát idő közben a szitán – mindig mosolygok az ilyen médiumokon -, de hogy a film az utolsó jelenetéig egy izgalmas, feszült alkotás, az egyszer biztos.

Mindehhez a kiváló történethez – nem kéne spanyol MEO-sokat küldeni Hollywoodba??? – még adjunk hozzá egy eszméletlenül eltalált hátteret. Egyrészt ugye éjszaka van (fura mód mégis minden tökéletesen látszik), ráadásul az események egy külvárosi halottasházban játszódnak. Egy viszonylagos nagy épületben, ahol egy áramszünet, egy hamis tűzriasztás épp úgy a feszültség része, mint mondjuk a hullazsákban megcsörrenő mobil. S ha már hullazsák: az alkotók rettentő okos módon lovagolták meg a fehér ember alapvető félelmét a halottaktól: az egész moziban nincs egyetlen egy olyan jelenet, olyan jump scare, ami a halottakhoz kötődik, mégis, a háttérben fekvő, zsákolt halottak puszta tudata ad egyfajta rettentő komor és fenyegető hangulatot a mozinak. Amúgy is: milyen lehet a hangulat egy hullaházban? Ja, és ehhez adjatok hozzá egy kiadós zivatart éjszakára, amikor is a villámok, a dörgés szívbajt hozza nem csak Alexre, hanem bizony a szegény ártatlan nézőre is.

És az A hulla még így sem horrorfilm. Ugyan bizonyos elemei, hangulata, néhány jelenete becsületére válna más, agyonhype-olt horrornak, itt csupán hangulati elemei az izgalmas és okosan felépített történetnek. Engem legalábbis levett a lábamról a mozi összetettsége, hogy az utolsó jelenetig nem állt össze a kép, hogy csak a legvégén derült ki, mire is megy ki a játék, és a sakktáblán lévő szereplőknek milyen céljaik vannak egymással. Abba meg csak a végén gondoltam bele, hogy végül is ki milyen áldozatokat volt képes hozni ezen célok érdekében – különösen  Carla, ugyebár – magam részéről nem tudom, hogy lett-e volna türelmem ezt, így végigcsinálni. S ide tartozik még valami: sok másik (amerikai) filmnél az ilyen gondosan felépített terv megbukik a hitelességen, máshol már a felénél csóválja az ember a fejét, hogy akkor ezt most ő hogyan – nos, itt, erről szó sincs. Itt bizony a karakterek mozgása, tettei bőven a hihetőség keretein belül vannak, a jéghideg tervezés kontra pánik, az önbizalom kontra összeomlás hiba nélküli… látszik, hogy az írók odafigyeltek a részletekre is. Bárcsak minden ilyen lenne…

Akárhogy töröm a fejem, nem tudok semmibe belekötni. Icipicit talán a feszességen lehetett volna húzni, néha a visszaemlékezések nem feltétlenül szolgálták a film lendületét, csupán a ködösítésben játszottak szerepet – s néha az ezeket összekötő vágások után kellet picit gondolkodnom, most épp hol is vagyok. De ezen kívül hibátlan: színészileg, hangulatilag, történetileg, mindenhogy. Egy újabb spanyol gyöngyszem.





95%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Jan. 27, 2022 12:36 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





R2-D2 írásai 2.0 - Page 35 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 35 Empty

Vissza az elejére Go down
 
R2-D2 írásai 2.0
Vissza az elejére 
35 / 67 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 19 ... 34, 35, 36 ... 51 ... 67  Next
 Similar topics
-
» R2-D2 írásai 1.0
» R2-D2 írásai 3.0
» R2-D2 írásai 4.0
» Niwrok írásai 2.0
» Niwrok írásai 1.0

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: