Filmfórum
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
KezdőlapGalleryLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 R2-D2 írásai 2.0

Go down 
+7
Niwrok
cs-robert
Remo
arzo
Mr. White
tchabee
Weide
11 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 18 ... 33, 34, 35 ... 50 ... 67  Next
SzerzőÜzenet
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 Empty
TémanyitásTárgy: La casa del fin de los tiempos   R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 EmptySzomb. Nov. 07, 2015 2:50 pm

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 QieJazw



La casa del fin de los tiempos




Ahogy pár hónapja Niwrok nagyon helyesen nem tette, úgy ezúttal én sem próbálom ezt az írást a film a magyar címével kezdeni. Jó okaim vannak rá, az egyik az, hogy a filmnek sehol nem találtam hivatalos magyar címét, csupán az áll rendelkezésre, amit a fordító használt a feliratban, másrészt meg… igen, a magyar fordítás (egyébként önmagában a film eredeti címe is) iszonyat spoileres. A spanyol anyanyelvűek sajnos nem kerülhetik el, hogy ne tudnák, mi is történik a házban, de a világ nagyobb része jobb, ha tudatlanul ül le elé. Ugyanis akkor a 60-ik perc környékén qrva jó meglepetésben lesz része…

Most, hogy kicsit utánanéztem, mi is ez az egész és honnan jött, örömmel konstatálhatom, hogy újabb ország alkotását pipálhatom ki a filmes palettán. Ha emlékem nem csal, Dél-Amerika ezen országából még nem láttam filmet: a La casa… ugyanis egy venezuelai mozi, bizonyos Alejandro Hidalgo első rendezése, aki nem mellékesen írta, és vágta is művét. Viszont az, hogy Venezuela, senkit ne riasszon el a megnézéstől, a spanyol vonal iszonyat erős a filmen, egyedül a szereplők intenzív dél amerikai kinézete az, ami alapján meg lehetne mondani, hogy a film nem Európában készült. Ezen kívül szinte semmi, a film stílusa, hangulata, a környezet simán spanyolhont idézi, a történet pedig gyakorlatilag bármely kissé eldugottabb andalúziai kisvárosban játszódhatna. Ráadásul az elmúlt egy-két évben – Niwroknak hála – jócskán belekóstolhattam az ismeretlenebb spanyol thrillerek, horrorok világába (Insebsibles, Amíg alszol), sőt, ugye van néhány nagyobb rendező nagyobb filmje is a témában (Ördöggerinc), no meg most is lapul néhány cím a merevlemezen, így nekem egyáltalán nem volt idegen a környezet.

Egy nő a padlón ébred. Körülötte dulakodásnak a nyomai, egy összetört tükör (aminek egy darabját magához veszi), arcán vékony vágásnyom. És vér. Nézőként a nővel együtt ébredünk, vele járjuk be a szétdöntött házat, próbáljuk kideríteni, mi is történt. Aztán a pincébe érve sokkoló felfedezést teszünk, egy kisfiú szellemnek tűnő alakja pedig hirtelen köddé válik. Kb. ez a felütés, ennyiből kell a filmnek hangulatot csinálnia a következő 100 perchez – ami kétségkívül sikerül is. A nyitó jelenetsor (aminek egyébként már a fényképezése is zseniális) egy szellemhistória alapjait rakja le, miszerint Dulce (Ruddy Rodrigez), a nő, aki felébredt, valami természetfelettivel találkozott a házban, már csak azért is, mert látszólag ártatlanul a házban talált holtestek miatt a nőt ítélik 30 év börtönre… hogy aztán a sztori egyértelműen kettéváljon. Pont mostanában szoktam morogni, mennyire nem bírom azt a filmes húzást, amikor azért ugranak az időben, hogy néhány fontos dolgot ne kelljen megmagyarázni, nos, itt ilyenre ne számítsunk. Itt mindennek értelme van (vagy lesz), itt a 30 éves ugrásnak nagyon fontos szerepe lesz: Dulce ugyanis öregkorára házi őrizetbe kerül az elátkozott házba, s látszólag újból kezdődik minden. Mármint a szellemhistória…

A másik szál a múltban – mármint az időugráshoz képest a múltban, nem sokkal a nyitóképek előtt – játszódik, meglehetősen hosszú, de tartalmas flashbackekben bontakozik ki a nő családjának története. Megismerjük Leot és Rodrigezt, Dulce  a két minden hájjal megkent gyerekét, akik már ekkor is fura módon versengenek egymással, valamint férjét, Juan Josét, aki egy ideig egy szánalmas baromnak tűnik a nő dominenciája mellett. Szép lassan tárul szemünk elé egy család drámája, ahol a testvérek sem szimplán a kislány kegyeiért versengenek, s ahol a férj sem annyira nyuszi, mint amilyennek tűnik. Önmagában egyébként nem lenne semmi baj ezzel a történeti szállal sem, ha a film fő csapásiránya ez lenne, ha egy kemény dráma lenne a cél – azonban az első percek egyértelmű misztikus thriller/horror irányvonala után kissé laposnak és időhúzónak éreztem a rengeteg családi eseményt. Pláne úgy, hogy ezzel párhuzamosan az öreg Dulce (valahogy ezek az ősz hajú nénik már alapban is olyan félelmetesek) kóborol a kihalt házban, a rátörő emlékek, meg egy késsel futkosó szellem sikeresen a frászt hozza ránk. Nekem jó egy óráig kényelmetlen érzésem volt, hogy akkor most mit is látok, kb. 60 percig felváltva néztem egy venezuelai családi történetet 1981-ből, meg egy idős néni paráztató bolyongását egy kihalt házban 2011-ből, kombinálva egy kis szeánsszal a múltból. Nem igazán éreztem a koncepciót, mi is akar lenni az egész, kissé bosszús is voltam, hogy a zsánereket megint nem tudták jól összemixelni.

Erre mi történik???  A 60-ik perc környékén akkora gyomrost ad a film, hogy öröm volt átélni. Kérem szépen: az egész fordul egyet, s a talán legkedveltebb stílusú filmes műfajomba tesz kirándulást – amiről sajnos egyetlen árva szót nem írhatok. Annyira jó volt tudatlanul megdöbbenni az eseményeken, annyira jó volt tátott szájjal bámulni, hogy minden szál összefut, hogy minden korábbi eseménynek értelme van: kiderül, mi ez a ház és mi is történik lakóival. Tetszett a fiatal pap szerepe, pláne amikor róla is kiderül, hogy nem véletlenül jött a képbe, tetszett Dulce hittelensége, tetszett az egész történeti mitológia a ház körül. Jó, mondjuk a korábbi lakókkal felvet némi kérdéseket, de erre is van utalás, hogy hova lettek ők – úgy érzem, az egész finálé (ami amúgy közel fél óra!!) kibaszott jól össze van rakva. Szívesen sorolnám most az elmúlt évek zseniális filmjeit hasonló témában, de a címekkel már önmagában spoileres lennék, legyen elég annyi, hogy nem véletlen a 11 11 11 11 11  felirat a tükrön…

Amit még mindenképp ki kell emelnem a remek sztori mellett, az a mozi hangulata. Nagyon jó az egész díszlet, a ház, annak részletei (tipikus gótikus horror, némi spanyol ízzel), a kamera beállítások (öreg néni alulról, hátulról), a szereplők mozgása, stílusa, minden. Mindkét korrajz (már amit a házon kívül járunk) nagyon jó lett, a színészek pedig maximálisan hozzák a rájuk testált karaktert. Negatívumként egyedül azt tudom felhozni, hogy míg el nem érünk az első óra végére, addig gyakran fordul érdektelenségbe a sztori. Persze, ha tudnánk, mit is rejtenek a szavak és az események, nem gondolnánk ezt – viszont első nézéskor mindez helyenként egy unalmas filmet eredményezett. Mr. Hidalgonak valamivel jobban fenn kellett volna tartania az érdeklődést, mert ő hiába tudja, mire megy ki a játék és hiába készít mindent elő egy tökéletes fináléra, a nézőnek gőze sincs, milyen kánaán várhat még rá. Valahogy (nem tudom, hogy) mégiscsak el kellett volna hinteni valami magot, hogy az érdeklődés fenn maradjon és ne legyen Dulce családi drámája egy óra után unalmas…

A másik meg – bár ez minden hasonló zsánerű mozi egyértelmű velejárója – tekinthető áldásnak ás átoknak egyaránt. Az a helyzet, hogy az ember agya utána még jó ideig kattog a látottakon, próbálja összerakni, akkor mit is látott, az, ott, akkor hogy történhetett, és milyen hatása volt a többi eseményre. Aztán mint ilyen, természetesen alaposan bele lehet kavarodni, lehet keresni és találni benne a logikai bukfenceket, viszont az átélt, álleejtő élményt semmi utólagos gondolkodás nem képes elvenni. Ráadásul ez így, ilyen fináléval tipikusan az a mozi, amit az ember szívesen néz újra, a végkifejlet ismeretében kíváncsian várja az esetleg előre látható utalások megtalálását, illetve az utolsó fél órát is más szemmel nézi végig. Márpedig, ha azt nézzük, hogy egy elsőfilmes, venezuelai rendező elérte azt, hogy újra akarom nézni a filmjét, s hogy gondolkodok rajta, az szerintem nagy szó. Nem azért, mert én bármilyen mérce lennék, hanem mert egyszerűen jó a film.

Aztán másodjára meg talán arra is ráérez a fiatalember, hogy tartsa végig ébren a nézőt. És benne a kíváncsiságot. Ja, meg hogy ne adjon neki ennyire egyértelmű címet (komolyan mondom, ha nézitek, a főcímnél csukjátok be a szemeteket).




80%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Május 19, 2022 6:10 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 EmptySzomb. Nov. 07, 2015 3:50 pm

R2-D2 írta:

La casa del fin de los tiempos

Ráadásul ez így, ilyen fináléval tipikusan az a mozi, amit az ember szívesen néz újra, a végkifejlet ismeretében kíváncsian várja az esetleg előre látható utalások megtalálását, illetve az utolsó fél órát is más szemmel nézi végig. Márpedig, ha azt nézzük, hogy egy elsőfilmes, venezuelai rendező elérte azt, hogy újra akarom nézni a filmjét, s hogy gondolkodok rajta, az szerintem nagy szó. Nem azért, mert én bármilyen mérce lennék, hanem mert egyszerűen jó a film. Aztán másodjára meg talán arra is ráérez a fiatalember, hogy tartsa végig ébren a nézőt. És benne a kíváncsiságot. Ja, meg hogy ne adjon neki ennyire egyértelmű címet.

80%


cheers

Köszi, hogy leírtad, amit annak idején nekem kellett volna, de ehhez éppen nem jött az ihlet Smile .
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 Empty
TémanyitásTárgy: La cara oculta   R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 EmptyCsüt. Nov. 12, 2015 1:08 am

.
R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 SdhgRc7




La cara oculta





Miután pár hónappal ezelőtt Niwrok kolléga méltóztatott ezt a remek filmet pár sorban elintézni, ezúttal rám hárult a feladat, hogy népszerűsítsem ezt az egyénként magyar címmel ismét csak nem rendelkező alkotást. A felirat fordításában a Rejtőzködő arc szerepel, ami meglehetősen kifejezi – de egyben szerencsére nem árulja el – a film lényegét, ugyanakkor szerintem van annyira semmitmondó, hogy ismeretlenségben tartsa a mozit. S ha mindehhez még azt is hozzáveszem, hogy a film trailerét SZIGORÚAN TILOS előzetesen megtekinteni (ugyanis nem másra épít, mint a mozi legmegdöbbentőbb eseményére), akkor meglehetősen nehéz helyzetben vagyok: csupán az én szavam alapján kéne rávenni mindenkit, hogy nézze meg ezt a csodát…

A múltkori venezuelai kaland után egy másik dél amerikai országba vitt a véletlen, ezúttal Kolumbia az események helyszíne. Igen, az a Kolumbia, ahol nem is oly rég egy hetet töltöttem Pablo Escobar vendégeként – azonban sem a helyszín, sem az időpont, sem a hangulat/stílus nem hasonlít egymásra: a Narcos történelmi beütésű maffiasorozata után a La cara oculta egy kifejezetten modern, néha csillogó, néha komor thriller. A kapocs a két mű között azonban nem csak a helyszín, hanem Andrés Baiz személye, a fiatal kolumbiai rendező – gondolom pont ezen film miatt is – több Narcos epizód rendezését megnyerte. Teszem hozzá, teljes joggal: mindkét helyen remek érzékkel hozott létre egy világot, amiben a karakterek szinte beleolvadnak, amiben egyetlen egy pillanatra nem érzünk sem feleslegességet, sem idiótaságot. Mindenből pont annyi van, ami kell, ami az adott filmet hitelessé (széppé, izgalmassá, drámaivá) teszi… s ha már szépség: a La cara oculta mindkét főszereplőnője egyszerűen gyönyörű, ha másért nem, csak miattuk is érdemes megnézni a filmet.  yeah

Adrián (Quim Gutiérrez) sikeres karmester, aki Spanyolországból Bogotába csábít az ottani zenekar. A fiatalember sztárnak járó ellátást kap, csodaszép házat tud bérelni, sármja miatt pedig egyértelműen a nők kedvence. A mozi elején persze mindez még nem tiszta, még semmi fura nincs is abban, hogy az indító képeken egy nő mond épp búcsúüzenetet egy telefonra – az csak kicsit később derül ki, hogy ez az üzenet épp Adriánnak szól, feladója pedig a barátnője, a mozi egyik dekoratív csillaga, Belén (Carla Lago). A lány eltűnik (vélhetően lelépett valakivel), Adrián pedig viszonylag hamar vigasztalódik egy pincérlány, Fabiana (Martina Garcia) karjaiban. Ha Belénre azt mondtam, dekoratív, akkor ez hatványozottan igaz Fabianara is: engem gyerekkori filmes szerelmemre Sophie Marceaura emlékeztetett …  love  és akkor még ráadásnak van még egy csaj, egy Veronica nevű harmadik szépség (Marcela Mar), aki ugyan kevesebb képernyőt kap, de szerepe a történet eszkalálódásában nem kevésbé fontos.  Nos, ezek alapján akár egy szerelmi négyszögbe is csöppenhetnénk, de a La cara… nem áll meg ennyinél. Az van ugyanis, hogy a nyitány, ami a jelenben játszódik, amiben Fabiana és Adrián alakuló szerelmét nézzük, egyre nyomasztóbb eseményeket hoz, úgy néz ki, a csilli-villi ház valami szellemet rejt, aki kipécézte magának Fabianát, ráadásul a kapcsolatot beárnyékolja Belén emléke és ott hagyott tárgyai.

Aztán hirtelen ugrunk egyet az időben: visszamegyünk Belén és Adrián kapcsolatába, abba az időbe, mikor eljöttek Spanyolországból Kolumbiába, mikor együtt kezdték az életüket az új földön és házban. Szépen felépített történet egy flörtölő férfiról, egy féltékeny barátnőről, egy fura német bérbeadóról… és igen, picit magáról a házról is. Érdekes, még akkor sem gondoltam rá, hova lehet vinni ezt a mozit, mikor az öregasszony beavatja a lányt a ház rejtelmeibe… még akkor sem gondoltam arra a zseniális fordulatra, ami kb. a film felénél bekövetkezik, s ami az addig maximum érdekes és sejtelmes love storykat teljesen más szintre emeli. Ugyanis jó háromnegyed óra után az eredeti kiindulópont a videóval és a múlt egymásba ér, újból átélhetjük Belén búcsúüzenetét – azonban most már minden háttér információval rendelkezünk. Innentől egy teljesen új mozi kezdődik, egy olyan történet, ami után talán minden filmrajongó megnyalhatja a tíz ujját: a szereplők olyan szituációba kerülnek a remek forgatókönyv miatt, hogy csak ámultam és bámultam. Ráadásul egy jó ideig a múltbéli szál és a jelen párhuzamosan zajlik, egészen pontosan ugyanazon eseményeket még egyszer átélhetjük egy másik nézőpontból – minden értelmet nyer, csak talán nem azt, amire számítani lehet…

És akkor kb. ennyi. Ennél többet NEM SZABAD tudni a filmről, sem azt, hogy ki hova és miért kerül, sem azt, hogy ennek milyen hatása lesz a többiekre. Ezért is írtam, hogy a trailert megnézni szentségtörés – bár, így utólag, az egészet ismerve igazán lényeges dolgot nem árul el, de épp elég a becsukódó ajtó látványa az ünneprontáshoz. A La cara… a második felére egy kibaszott hangulatos thrillerré válik, amiben a kísértetlakta ház keveredik a szerelmi háromszöggel, a finálé csattanója meg… mit is mondjak. Pofán vág. Ez egyébként önmagában elég lenne a sikerhez, de a remek forgatókönyv mellett nekem iszonyat bejött (ismét) az a filmes húzás, hogy egy adott eseményt megmutatnak más nézőpontból is. Legutóbb talán a Vágy és vezeklésben voltak ilyenek, de ugyebár az egész 8 tanú erre a stílusra épül – ezt pedig én imádom. Egyszerre tud teljesen félrevezető és sokkolóan megmagyarázó lenni, a kettő (vagy több) karakter által átélt ugyanazon élmény kétféle megközelítése itt is szenzációs. Az, hogy a múlt és a jelen egy pillanatban összeér (nem is akárhogy), az megint csak kiváló, s megint csak remek forgatókönyvet takar. A hangulatról, az egész miliőről Adrián környezetében már írtam, az eredeti nyelv pedig újfent autentikussá teszi a sztorit. Bár… ha jól belegondolok, ez most nem lett annyira spanyolos, mint mondjuk az előző filmélményem, ez a történet, ebben a felállásban bárhol játszódhat a világban. A kissé kevesebb latino beütés még jót is tett a filmnek – kíváncsi vagyok, Hollywood mikor veszi elő remakelni ezt is: ha a Holtodiglanra gondolok, ez sokkal jobb annál, hiányoznak belőle annak logikai bukfencei.

Két dolog van, mit esetleg negatívumként fel lehet róni neki – egyik a történetmeséléshez kapcsolódik, a másik egy konkrét kiegészítő elemhez. A legfurább mindenképp az, hogy – hasonlóan a La casa... hoz – itt is meglehetősen hosszúra nyúlt az a felvezetés, ami a tényleges mozi beindulását előzte meg. A film első harmada, fele egy – kétségkívül érdekes, de a második etaphoz képest gyenge – romantikus maszlag, amikor is a szépfiú három nővel kavar és a nők erre rájönnek. Semmi extra, kicsit nyálas, kicsit mesterkélt, a rendőrök szerepe kidolgozatlan és felesleges, ráadásul a fősodorhoz nem sok közük van. A másik dolog meg a nácik belekeverése – már megint. Erre amúgy egyetlen mentség van, az, hogy Dél Amerikában valós veszélyt és problémát jelentettek évtizedekig az ott bujkáló háborús bűnösök: feltűnésük e moziban ugyan nem hiteltelen, viszont érzésem szerint kicsit erőltetett.  

A lényeg: megint egy spanyol nyelvű kiváló mozi, némi rendezői gyerekbetegséggel. Bízzunk benne, hogy majd kinövi és még sok remek filmet látunk a világ túlsó végéből.




80%




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Jan. 27, 2022 12:36 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 EmptyCsüt. Nov. 12, 2015 9:18 pm

R2-D2 írta:

La cara oculta

Miután pár hónappal ezelőtt Niwrok kolléga méltóztatott ezt a remek filmet pár sorban elintézni, ezúttal rám hárult a feladat, hogy népszerűsítsem ezt az egyénként magyar címmel ismét csak nem rendelkező alkotást.

...megint egy spanyol nyelvű kiváló mozi, némi rendezői gyerekbetegséggel. Bízzunk benne, hogy majd kinövi és még sok remek filmet látunk a világ túlsó végéből.

80%


Hé! Népszerűsíteni népszerűsítettem, elvégre megnézted, nem  tongue  Wink  ?! De ezt én sem csak úgy találtam, még az X.-en írt róla valaki, úgyhogy a köszönet neki jár igazán, mert tényleg sikerült olyat mutatnia a filmnek, ami még egyedinek számít a mai kínálatban is.

Az meg, hogy te vagy a termékenyebb, jobb kifejezőképességű író, nekem rég nem kérdés Smile .
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 EmptyCsüt. Nov. 12, 2015 10:29 pm

Niwrok írta:

Az meg, hogy te vagy a (...) jobb kifejezőképességű író, nekem rég nem kérdés Smile .

.

Ó, mert persze. Laughing
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 Empty
TémanyitásTárgy: Ich seh, Ich seh   R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 EmptyPént. Nov. 13, 2015 12:34 am

.




Ich seh, Ich seh



Nem is olyan rég futottam bele valamelyik „híres” hazai netes hírportál filmes szekciójában ennek az osztrák filmnek a címébe, no meg a „lábad lefosod” kategóriájú értékelésbe. Arra már konkrétan nem emlékszem, hogy ez az értékelés úgy született-e, hogy az író látta is a filmet, vagy csak az előzetesig jutott – de ha látta, akkor csodálkozom, hogy óvodás korú újságírókat is foglalkoztatnak nevezett lapnál. Az Ich seh, Ich seh ugyanis nemcsak hogy nem (egy jó) horror, hanem az utóbbi idők legunalmasabb, legkiszámíthatóbb filmje (thrillere  Question ), egy kibaszott művészfilm, ahol a mozi első órája egy szimpla fényképalbum, értelmes cselekmény és mindenféle kohézió nélkül. Az meg már meg sem lep, hogy megint dicshimnuszokat zengnek a netes ítészek erről „art horrorról” ( faceplam ), miközben nekem küzdenem kellett az álomkórral és az idegbajjal nézése közben.

Van valahol vidéken egy ház, ahol a két kiskamasz fiú, az ikerpár Lucas és Elias épp anyjukat várják haza a kórházból. Kicsit már itt felhúztam a szemöldökömet, nekem legalábbis fura volt, hogy két kölköt csak így egyedül hagynak a világ végén – de miután semmit nem tudunk a konkrét háttérről, talán mégsem kellene ezen szőröznöm. A fene nagy várakozásban van kukoricamezőn rohanás, barlangászás, gumimatracozás a tavon (nyár van). Nekem amúgy egészen pontosan itt esett le – kb. az ötödik percben – a film egyik nagy csavarja, innentől már csak érdeklődve néztem, mikor, mennyire akarnak megvezetni az alkotók. Szóval Lucas és Elias várják anyut haza, a nő aztán meg is érkezik, hatalmas kötésekkel a fején – vélhetően plasztikai műtéten van túl, de ez egy percre sem derül ki a történetből. Azért ez picit fura, hogy az egész film alatt nem tudjuk meg, a nő miért van múmiaként betekerve, valamint milyen trauma volt az, ami miatt a srácok úgy viselkednek, ahogy (én egy tűzesetre gyanakodom, de lehet, ez már manipulatív gondolat a látottak után). Ha nem is kell mindig, mindent a néző szájába rágni, azért némi támpontot illik adni, hogy egy történet szereplői mit miért tesznek, az adott karaktereknek mik is a motivációi, előzményei – főleg egy ilyen háromszereplős kamradarabnál. Ahol minden szónak, tettnek, nézésnek súlya van, ahol fontosak a tettek múltbéli gyökerei.

Anyu hazajön tehát és irtó böszmén viselkedik. Ez volt a másik, ami teljesen életszerűtlen volt – különösképp az előzmények ismeretének hiányában!! –, hogy a nő hogy tudott ilyen elutasító lenni a fiaival, különösen Lucassal. Most tegyük félre a „nagy csavart”, csak szimplán vegyük úgy, hogy minden úgy van, ahogy látjuk: ha az én anyám viselkedne így, ahogy, én is elkezdenék gyanakodni. Ismeretek hiányában bizony hiteltelen, miért ilyen bunkó az anyuka, egy családban, ahol láthatólag nincs apuka, ahol a srácok és anyjuk egymásra vannak utalva, ahova a nő vélhetően több hét után tér haza – feltéve persze, ha egyáltalán ő az anyuka, nem pedig valaki, aki ellopta annak személyiségét… vagy esetleg egy alien.  Laughing  A kigondolt alaphelyzet nem rossz, csak lóg a semmiben, az idő előrehaladtával pedig egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy csupán arra megy ki a játék, hogy anyutól félni lehessen. Egyébként, amíg az a gyorskötés van a fején, ez még talán meg is állja a helyét, ahogy áll a tükör előtt azzal a pandamacis fekete szemkörnyékkel, az még lehet is ijesztő, viszont soha, egyetlen jelenetben nem használnak jump scare effektet: úgy gondolták, a nő léte önmagában eléggé fenyegető… hát nem. És akkor a hab a tortán: titokban többször leveti a kötést, sőt meztelenre vetkőzik, sőt, meztelenül kisétál az erdőbe, ott meg úgy megrázza a fejét, hogy bármelyik heavy metal koncerten különdíjas lehetne a mutatványával.  metal  Nekem roppant életszerűtlen és hiteltelen volt az egész, valahogy a nő léte, viselkedése minden volt, csak nem valós (ekkor több alkalommal megfordult a fejemben, hogy valami testrablós inváziós mozit nézek).

Aztán a film felénél történik valami, a fiúk öntörvényűen elkezdik baszogatni anyjukat, mondja már meg, hogy ő nem az anyjuk. Ez egyébként egy eléggé érdekes és meglepő fordulat volt, ekkor vehetett volna más irányt a film, csak kicsit jobban rá kellett volna gyúrni a kínzásokra. Egy pillanatra, egy rövid pillanatra még a Mártírok is bevillant, mint lehetséges stílus, de aztán az újabb idiotizmusokkal e gondolat gyorsan tova is szállt. A hülyeség csúcsa egyértelműen a Vöröskeresztes páros látogatása, az valami iszonyat béna és nevetséges lett… mondjuk, ha az amstetteni esetből indulok ki, akár még húsbavágóan valós is lehet.   Twisted Evil   Ott se vett észre senki semmit. Aztán miután anyu csak nem akarja azt mondani, hogy ő nem anyu, egyre jobban elszabadulnak a gyerekes indulatok, amit egy ágyba vizelés old fel: ez most komoly?? Meg egyáltalán az, hogy mindezt Lucas és Elias egyedül véghez tudta vinni??? Na ne már…

Olvastam valahol, hogy nem az a lényeg, ami első percektől nyilvánvaló, hanem hogy a fiúk mit is csinálnak és hogy legfőképp kivel is csinálják. Nem tudom. Én nem vagyok róla meggyőződve, hogy mindez átgondolt koncepció része: egyáltalán nem győztek meg róla, hogy anyu az anyu (de ennek ellenkezőjéről sem). A nagy globális titkolózás és félrevezetés egy idő után eljutott egy olyan szintre, hogy bármit állítottak volna az alkotók a végén, a korábban mutatott képek mindkettőt alátámaszthatták. Borzasztóan hiányzik a történet eleje, ki, mit, miért tesz, s miért nem akarja anyu bizonyítani, hogy ő anyu. Itt rögtön meg is lehetne cáfolni (már ha olvasná ezt olyan, aki látta is), hogy pl. a gyertyás jelenetnél nem tudhatja, mit csinál Lucas – no de ha logikusan végiggondoljuk és tényleg pirós a srác, ami egyébként rengeteg mindent megmagyarázna – nos, akkor tudnia kellett volna. Végig azt sugallják belénk, hogy talán tényleg nem az, ami – mondom, lehetne UFO is – aztán mega mikor jön a végkifejlet, rögtön fogadjunk el mindent úgy, ahogy van. Ehhh…   Rolling Eyes  A másik vonal a filmben, a két iker története is ezer sebből vérzik (mármint hogy ki mit mikor és hogyan csinál), többször éreztem azt, hogy a terelés ott sem egészen átgondolt és logikus, nem egyszer volt az, hogy mindkettőjükre szükség lett volna egy jelenetnél. Az alkotók két szálon is próbáltak jobbra-balra irányítani, hogy a hülye néző majd beleszédül, aztán úgysem foglakozik semmivel – hááát, de. Foglalkozik.

Mindezek azonban csak a probléma egyik részét adják. A másik az a tipikus köldöknézegetős művészi behatás, amit amúgy nyíltan fel is vállaltak a készítők. A mozi nagyon sok hosszú és unalmas snittel operál, amikben az égvilágon semmi nem történik. Ha ez mondjuk a Hortobágyon játszódna, akkor simán lehetne Jancsó vagy Béla bá film is, a film elején tulajdonképp csak képek váltják egymást, kohézió nélkül. De később is, mikor anyu már velük van, ott is vannak események, aztán snitt, aztán másik események – közöttük meg a nagy nulla. A tájnak, a háznak kellene szolgálnia összetartó erőnek, de a rengeteg lassú rész még azt a minimális félelmi faktort is kiöli a filmből, amit esetleg a pólyafejű anya kinézete kiválthatna. Apropó. Azt sem igazán értem, miért is van a fején a pólya: ha tűz volt (mi más), akkor vagy a világ legjobb és legdrágább plasztikai sebészénél volt a nő, vagy csak simán elfelejtették maradandóvá tenni annak nyomát. Szegény Laudának azóta sincs füle…

Nekem qrvára nem jött be az Ich seh, Ich seh. Horrornak még csak véletlenül sem nevezném, sem félni, sem megijedni, sem elborzadni nem lehet rajt. Egy jó kis csavaros thriller talán lehetne – de maga a csavar teljesen nyilvánvaló, az események meg a lassú snittek miatt érdektelenségbe fulladnak. A sok idiótaságról meg a rengeteg kukoricamezőről meg nem is beszéltem. Álmosító, unalmas darab.




50%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Márc. 06, 2019 8:21 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 EmptyPént. Nov. 13, 2015 8:53 pm

R2-D2 írta:

Ich seh, Ich seh

Nekem qrvára nem jött be az Ich seh, Ich seh. Horrornak még csak véletlenül sem nevezném, sem félni, sem megijedni, sem elborzadni nem lehet rajt. Egy jó kis csavaros thriller talán lehetne – de maga a csavar teljesen nyilvánvaló, az események meg a lassú snittek miatt érdektelenségbe fulladnak. A sok idiótaságról meg a rengeteg kukoricamezőről meg nem is beszéltem. Álmosító, unalmas darab.

50%


Most, hogy ennyi rosszat írtál róla, kezdett el érdekelni, hogy hátha én meglátok-e benne valamit... Smile .
Talán megpróbálok majd nekifutni én is...
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 EmptyPént. Nov. 13, 2015 9:30 pm

Niwrok írta:

Ich seh, Ich seh

Most, hogy ennyi rosszat írtál róla, kezdett el érdekelni, hogy hátha én meglátok-e benne valamit... Smile .
Talán megpróbálok majd nekifutni én is...
.

Az jó. A negatív értékelés varázsa... Wink


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Márc. 06, 2019 8:22 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 Empty
TémanyitásTárgy: Yang tábornok megmentése   R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 EmptySzomb. Nov. 14, 2015 8:32 pm

.



Yang tábornok megmentése



Yang Ye tábornok egy valós személy volt, aki a X. századi Kína háborútól terhes időszakában szolgálta az épp aktuális császári családot, győzelmeivel és hősies küzdelmével pedig a kínai folklór részévé vált. Valóban elfogták, valóban hét fia volt (sőt, a filmben szereplő tekercsen lévő írásnak a valósághoz nagyon is van köze), viszont a mozi sokkal inkább alapul a Yang család tábornokai címmel megjelent gyűjteményes novellás, folklóros, balladás köteten, mint a tényszerű háborús eseményeken. Mondjuk, ezer éves csaták leirata alapból lehet kérdőjeles, de a filmnek szerintem nem is elsősorban a történelmi hitelesség volt a célja, hanem egyfajta emlékállítás egy császárhű hősnek, egy híres kínai példaképnek. Mert minden népnek, minden nemzetnek megvannak a hősei, a nagy történelmi figurái, akiknek tettei az idők folyamán bizony megszépülnek és mitikussá válnak – az ember pedig érdeklődéssel figyelheti egy eddig nem ismert korszak nem ismert hőseinek kiszínezett történetét. Amúgy… felőlem ez az egész akár igaz is lehetne… az égvilágon semmi ismeretem nem volt a témában, s most is csak tapogatózom az ügyben.

Ahogy írtam, Yang tábornoknak valóban hét fia volt, név szerint : 楊延昭 ,楊延玉, 楊延浦, 楊延訓, 楊延環, 楊延貴, 楊延彬 ( lol! ). A film elején a hatodik és a hetedik fiú apjuk akaratán kívül részt vesz egy kung fu versenyen, ott pedig összetűzésbe kerül a konkurrens dinasztia egyik forrófejű gyerekével, aminek következtében az illető elhalálozik – a két Yang fiú pedig hiába bizonygatja az eset véletlenszerűségét, apjuk 30 botütésre ítéli őket. Amit ő maga végez el… persze, ezzel még nincs vége az ügynek, a két családfőnek a császár előtt kellene elsimítania fiaik konfliktusát.  No persze, egy gyerek elvesztése nem olyan egyszerűen elsimítható ügy, a rivális klán családfőjének pedig hamarosan alkalma nyílik revansot venni: a következő közös hadjáratban a csapdába esett Yangot sorsára hagyja. Itt jön a képbe a hét fiú, akik fejükbe veszik, hogy kiszabadítják apjukat és élve, vagy halva hazaviszik őt anyjuknak. Az egész mozi pedig nem más, mint tulajdonképp ennek a küldetésnek a telesítése, a hét fiú küzdelmes útja a csatamezőről hazáig – egy bosszúszomjas khitani hadvezérrel a nyomukban, akinek feltett szándéka a komplett Yang család kiirtása.

A teljes történetet még két dolog árnyalja, egyik picit negatívabb, másik pozitívabb oldalról. A hatodik fiú és a rivális klán mittudomén hányadik lánya között szövődő szerelem sajnos kissé a hollywoodi irányba viszi ezt a hongkongi mozit, ugyanakkor a papírtekercs, amin az „Egy meghal, hat tér vissza” jóslat szerepel, nagyon sokáig kellő feszültséget képes generálni. Egyrészt ugyebár, hogy ki az egy, illetve az egy után vajon jön-e a következő. Persze, minden jóslat annyit ér, amennyi megvalósul belőle, így érdeklődéssel figyelhetjük a karakterek döntését, azok végeredményét – annyit elárulok, hogy a végeredmény inkább melankolikus, mint vidám – egyáltalán nem tudhatjuk, hogy Buddha??  kit választ ki maga mellé a fiúk közül. S ha már fiúk: nekem tök tetszett, hogy a filmben a fiúk nem használták a nevüket, hanem a születési sorrendjük alapján szólították egymást. Érdekes húzás, egyrészt tök jól kifejezi az egyénieskedés helyett az összetartozást, másrészt meg ugye kimondott segítség szegény európai nézőnek, hogy nem kell neveket megjegyeznie, a számok csak könnyebben párosíthatóak az amúgy egyformának tűnő arcok mellé. Mert azt azért megint csak feltétlenül el kell mondanom, hogy – különösen a harci díszben – néha roppant nehéz megkülönbözetni egymástól a sok ferde szemű, hasonló korú színészt… de ez minden keleti film gyengéje (európai szemnek).

A másik gyenge, amitől magam részéről leginkább tartottam, s ami miatt majd egy év telt el Weide ajánlója óta, az szerencsére csak igen minimálisan zavart az élményben. Az van ugyanis, hogy személy szerint bizony rühellem a tipikus keleti akciófilmeket (talán mert gyerekkoromban túl sokat láttam alámondásos videokazettán), a röpködő harcosokat, akik az ellenség kezén lévő kardélen is képesek megállni, ami kard pedig keresztülvágja a lobogó színes ruhadarabot a nyári lombhullás közepette. Vagy esőben… Szóval utálom ezt a stílust, nagyon kevés hongkongi akciófilmnek sikerült közel kerülni a szívemhez, ez az egész hagyományos koreográfia, egyfajta védjegyként roppant mód zavar. Épp ezért tartottam a Yang tábornok megmentésétől, hisz azért annyi információm volt előzetesen, hogy ebben azért elég sok bunyó/harc lesz, de örömmel jelentem, hogy minden félelmem alaptalan volt. Kérem szépen, láttam az eddigi legjobb, leghitelesebb kínai akciófilmet, amiben a bámulatos harci koreográfia egy pillanatra sem megy át eszetlen látvánnyá, végig próbál a földön járni. Vannak a filmnek bizonyos állomásai, jelenetei, amiket szívbaj nélkül lehet párhuzamba állítani olyan nagyszerű filmekkel, mint a 300, a Mennyei királyság, az Az utolsó szamuráj, de akár a Ryan közlegény megmentésével is (mínusz gépfegyver, természetesen). S ha már szóba került: természetesen el lehet elmélkedni azon, mennyire szándékos és marketingileg mennyire helyes a Spielberg film címét megidézni, viszont ha az egész történetet nézem, valahol mégiscsak találó a névadó.

A lényeg az, hogy a hét fiú gigászi küzdelme a spártaiakéval vetekszik, a becsület, a hűség pedig a japán roninokhoz teszi őket hasonlatossá. A film során, ahogy haladunk előre a történetben, ahogy válik egyre nyilvánvalóbbá az események végkimenetele, úgy kerít minket egyre jobban hatalma alá a történet, úgy tudunk minden veszteség után fájdalmasan felszisszenni. A filmben benn van az az érzelmi töltet, ami a legvégén kell a katarzishoz, ezúttal nem lett steril az álomgyáron kívüli alkotás: több drámai ponton a néző akár elmorzsolhat néhány könnycseppet is. A Yang tábornok… példamutatás a hősiességnek, bátorságnak, becsületességnek, önfeláldozásnak – mondom, pont, mint a 300. Csak itt 7-en vannak. Baszott hangulatos és izgalmas az egész, egy icipicit bepillantást enged a keleti kultúrába és gondolkodásba, viszont talán most először éltem át ezt az élményt hitelesen és tényleg szívhez szólóan.

Az meg már csak hab a tortán, hogy mindezt úgy sikerült elérni a filmnek, hogy bizony eltelt egy kis idő, míg megszoktam azokat a tipikus stíluselemeket, amik még így is jellemzik ezt a távol-keleti mozit. Nem igazán tudom megfogalmazni, de nekem a szereplők kicsit szögletesen mozognak, néha talán teátrálisan is, néhány beállítás, vágás az amerikai/európai filmekhez szokott szememnek fura volt. Kellett 5-10 perc, míg elkapott a hangulat, de onnantól nem volt megállás: az érzelmektől sem mentes, gyakorlatilag két órányi harc nagyon kellemes élményként vonul be a filmes emléktáramban. A Yang tábornok... úgy lett egy kiváló szórakozás, egy nagyszabású mozi, hogy azért megőrizte országa stílusát is, mindemellett pedig – kis utánajárással – a kínai történelem újabb icipici szegletébe nyertem bepillantást. Miután pedig semmit nem tudtam e korról sem – fura, de valahogy a törikönyvekből ez az égtáj teljesen kimaradt – jelen esetben az sem zavart, hogy esetleg nem épp a tökéletes valóságot láttam.




80%



.


A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Márc. 06, 2019 8:23 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 EmptyVas. Nov. 15, 2015 1:44 pm

Amerika Kapitány - A tél katonája

Amerika Kapitány - A tél katonája


Jó sokáig tartott, míg újranéztem, valahogy kiestem az utóbbi időben a Marvel Univerzumból - a Kapitány meg sosem volt az első számú kedvencem a csapatból. Megmondom őszintén, a film egyes jelenetein még el is csodálkoztam, annyira elfeledtem az egészet.  Az viszont üdvözítő az egészben, hogy értékelésem jottányit sem változott másfél év óta: a komorabb, "komolyabb" hangvétel a nálam a szórakoztatás rovására ment, számomra egy képregényes, szuperhősös film inkább legyen vicces és látványos, mint egy 70-es évekbeli kémfilm hangulatú. A kevés - nagyon kevés!!! - poén viszont ma is jó volt.


Niwrok írta:
Kezd egyre idétlenebbül kinézni, hogy a Bosszúállók legfeljebb épp csak cameoznak egymás filmjeiben, pedig amekkora összeesküvés és akció itt zajlik, azért csak oda lehetett volna csörögni Starknak, hogy ha éppen ráér, ugyan ugorjon már be ezt-azt leverni.

lol! Ezt én már nagyon rég mondom...


Viszont van egy dolog, ami nagyon teszik (csak nem tudom leellenőrizni): a BD extrái között van egy kisfilm, amiben arról beszélnek, hogy a Kapitány naplója az elején főbb országonként - piaconként - más fontos információkat tartalmaz. Így az oroszok számára Gagarin szerepel benn, de más a kínai kiadás, a német, a dél-amerikai, stb. Ez brutál jó.  Bravo





.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Nov. 24, 2015 6:42 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 EmptyVas. Nov. 15, 2015 2:04 pm

Bosszúállók - Ultron kora

Bosszúállók - Ultron kora


Na. Ebből már többre emlékeztem, viszont itt sem változott semmit a véleményem. Sőt...

Az mindeképp jót tett a mozizásnak, hogy előtte nap a CapAm2 pörgött a lejátszóban, így több figurát legalább tudtam, hova tenni. Miután a múltkor beszéltünk a kövekről, Thor álma is érthetőbb ( nekem ez új volt ) - azt mondjuk nem tudom, honnan tudja, hogy a Galaxis őrzői is találtak egy követ. Mindegy. Ő Thor. A mutánsos jelenetek most is tetszettek, mint ahogy az a sajnos minimális poén is, ami főleg Hulkhoz kötődik.

A pozitívum aztán ennyi. Az eleje egy nagyon cikis (és bizony totál rajzfilmszerű) akció, továbbra is rengeteg dolognak akkor van értelme, ha az ember kívülről fújja az egész univerzumot. Az egész Ultronos dolog egy baromság, ha már a CapAm2-nél az volt a bajom, hogy kár volt bele a kémszál, itt meg kár volt a mesterséges intelligencia behozatala. Túl komoly lett tőle a film - komoly scifinek idióta, képregényfilmnek túl komoly. A védett ház és Sólyomszem családja olyan WTF pillanat volt, Fury meg új félszemfedőt csináltatott, mert előző este elégette a régit és napszemüveget vett. Azt meg most is állítom, hogy jóval kevésbé volt szórakoztató, mint elődje.

S még valami. Ugye itt a Hangya, meg még ki tudja ki. Egyre idiótábban fog kinézni a nagy Univerzum, ahogy mindenki benn lesz majd az egyre bővülő Bosszúállók filmekben, viszont külön mozijaikban basznak egymásnak segíteni. Nekem valahogy legalábbis nem áll ösze a kép, mintha mindegyikük se lát se hall addíg, míg közös fellépésük nincs... R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 3603792908 - ja, és egyre kevesebb karaktert fogok ismerni.

Kevésbé tetszett, mint fél éve, ráadásul ez a DVD... a hang még csak hagyján, az jó volt, de a kép irtó gáz.
Fuck Disney és ProVideo!


.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 EmptyVas. Nov. 15, 2015 10:19 pm

R2-D2 írta:


Az mindeképp jót tett a mozizásnak, hogy előtte nap a CapAm2 pörgött a lejátszóban, így több figurát legalább tudtam, hova tenni. Miután a múltkor beszéltünk a kövekről, Thor álma is érthetőbb ( nekem ez új volt ) - azt mondjuk nem tudom, honnan tudja, hogy a Galaxis őrzői is találtak egy követ. Mindegy. Ő Thor. A mutánsos jelenetek most is tetszettek, mint ahogy az a sajnos minimális poén is, ami főleg Hulkhoz kötődik.

S még valami. Ugye itt a Hangya, meg még ki tudja ki. Egyre idiótábban fog kinézni a nagy Univerzum,  ahogy mindenki benn lesz majd az egyre bővülő Bosszúállók filmekben, viszont külön mozijaikban basznak egymásnak segíteni. Nekem valahogy legalábbis nem áll ösze a kép, mintha mindegyikük se lát se hall addíg, míg közös fellépésük nincs... R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 3603792908 - ja, és egyre kevesebb karaktert fogok ismerni.

Kevésbé tetszett, mint fél éve, ráadásul ez a DVD... a hang még csak hagyján, az jó volt, de a kép irtó gáz.
Fuck Disney és ProVideo!


A Tél katonáját azóta már újranéztem, hogy írtunk róla, nekem még mindig az jön be a legjobban a második "körből", vagy hogy a tökömbe hívják ezt Marvelék. Nagyjából én is így vagyok vele mostanra, ahogy te, az Ultron elég lelombozó volt ahhoz, hogy azt mondjam, azért nem fogok minden egyes vadhajtásra rohanni, mert így aztán mást sem néznék, mint képregényfilmet.

A Polgárháború biztosan érdekel, amiatt lett komorabb az Ultron nevezett szakasza is, mert valahogy elő kellett melegíteni hogy a Kapitány és Stark között lesz egy kis összekülönbözés. Ahogy az Infinity War is jónak ígérkezik, egyszerre remélem kielégíteni a "minden szál összefut" és a "darabokból összeillesztett mágikus bizbasz" típusú kíváncsiságaimat.

És azért majd tudósítok a DC irányvonalról is Smile .
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 Empty
TémanyitásTárgy: Liza, a rókatündér   R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 EmptyHétf. Nov. 23, 2015 8:35 pm

.


Liza, a rókatündér




Burleszk. Már megint egy kib@szott burleszk…

Van néhány (ez amúgy már önmagában fejlődés nálam!!!) cím az idei magyar kínálatban, amit mindenképp beterveztem, hogy megnézek, függetlenül attól, mit írnak róla a hivatalos ítészek: a Liza pedig valamiért az első látott képkockáitól kezdve ezen címek között volt. A trailer alapján sok mindenre fel is voltam készülve, így arra is, hogy valami elvont, szürreális magyar művészfilmet látok – viszont arra azért nem gondoltam, hogy ez az egész leginkább a Grand Budapest Hotel című szörnyűséghez fog hasonlítani. Minden írás, ami Wes Anderson nevével hozza kapcsolatba Ujj Mészáros Károly művét, tökéletesen helytálló… egy óriási különbség van kettő között. A Lizát, bizonyos pontjain, bizonyos időszakokban képes voltam élvezni, viszont a játékidő maradék része még mindig vagy az elalvással küszködéssel, vagy a TV szétverésének gondolatával telt el. Mindez pedig egy harmad-egy harmad-egy harmad arányban…

Rég láttam ekkora böszmeséget. Valamikor, egy alternatív 60-as években, egy Csudapest nevű magyar fővárosban Liza (Balsai Mónika), a 30 éves szűzlány, ápolóként dolgozik a minden bizonnyal acélsodronyokkal erősített betegágyban fekvő hajdani japán nagykövet magyar felesége mellett. Szegény néni van vagy másfél mázsa, a gerenda vastagságú bokájánál talán csak az egója nagyobb – Liza nem kis sikerként könyvelheti el, hogy az öregasszony, mielőtt jól lehömbölödik majd az ágyról, elengedi őt 30-ik szülinapot ünnepelni. A lány önfeledten merül bele a jól megérdemelt szabadságába, magára ölti a legújabb függönyét s két pofára habzsolja az életet, meg az éjszakát… ja, bocs. Mégsem. Liza ugyanis szingli, egy Nagy Mekk mellett épp a szerelmet keresi a helyi Mekk Donaldsban… miközben ezzel halálra idegesíti a dagi mami falán lévő képből neonzöld öltönyben életre kelt japán énekes szellemét. Igen, jól olvastátok, a néni falán lóg egy kép, amiből megelevenedik egy hímringyó kinézetű, Ofotért keretes szemüvegű fickó, akit csak Liza lát, s akivel Liza komoly duetteket énekel. Amolyan láthatatlan barát ő, tipikus pszichiátriai melléktermék – egy baja van csak, hogy szerelmes Lizába. Így, amikor szende kislány 30 évesen kezd elkurvulni, mindenkit kinyír, aki szemet vetett Lizára.

És hogy „Hogy kerül a sarokba az a róka?” – copyright by Tankcsapda  ördögvilla  – hát úgy, hogy van egy japán könyv, mondjuk a 77 japán népmese, amiből a mi ki Lizánk összerakja, hogy ő lett a Rókatündér, mert az ő környezetében hullanak az emberek, mint a legyek – meg mint a kéményseprők a tetőről. Persze, minden csupa véletlen, minden csupa baleset, viszont a helyi rendőrség figyelmét még így is felkelti az ügy: vélhetően az idilli békés cocialista környezetben egy haláleset is kirívó, nem pedig öt.  Mindenestre van egy helyszínelő bácsi, Zoltán Zászlós (Bede Fazekas Szabolcs) – hmm, a Zászlós vélhetően vezetéknév, ha nagybetűvel kell írni  hmmm  –, akin valamiért mégsem fog a zöldzakós japcsi átka, és hisz Liza ártatlanságában. Olyannyira hisz, hogy bele is esik – jó, még sok másik helyre is – meg megjavít neki mindent a lakásban, de valahogy vele a kis gonosz japán táncdalénekes nem bír.  Evil or Very Mad  Viszont ő csak egy hősszerelmes, a lány átnéz rajta (néha mintha valóban is átnézne), így a film központi kérdése egy idő után az lesz, hogy a hullákat termelő Liza mikor veszi észre a férfi vonzalmát… mert egy csepp kétség sem lehet róla, hogy észre fogja. Így, ebből a tekintetből akár lehetne ez egy love story is – egy meglehetősen szürreális – amiben talán még kapaszkodókat is lehetne találni…

… de nem az. Hanem egy kibaszott burleszk.  Mad  Az idióta történet már az elején megbicsaklott nálam, mikor a zöldkabátos szépfiú kijött a poszterből és duettet énekelt a lánnyal, de aztán az egész mozi nem más, mint esetlen mozgású szereplők jelenetei egymás után. Annyira, de annyira gáz majdnem minden mozzanata, annyira irritált az a sok eszement poénnak gondolt geg, hogy szinte fájt. Jó magyar filmhez kötelezően megint beleerőltettek néhány szexjelenetet (sok dramaturgiai ok nélkül), s mindennek tetejében néha különféle fiktív, képzeletbeli világokba is tévedünk. Ez az elegy, így, ebben a formában nekem nagyon nem jött be: az viszont mindenképp ki kell, emeljem, hogy ez elsősorban az ÉN HIBÁM. ÉN választottam rossz néznivalót, ÉN vagyok az, akinek ez az egész stílus baromira nem jön be, ezúttal ÉN lőttem mellé – alaposan. Biztosan vannak olyanok, akiknek ez a bohóckodás szimpatikus tud lenni, biztosan vannak olyanok (elég jó kritikákat kapott), akik fel tudják dolgozni a japán szellem és Liza románcát, nekem viszont ez egyszerűen sokk volt. Nagyon kevésszer görbült mosolyra a szám, sokszor inkább csak bámultam ki a fejemből, hogy mi a f@asz van, meg hogy az adott jelenet épp hogy illik bele a képbe… ezek tükrében viszont még inkább meglepő, hogy végig bírtam nézni.

Az egyik, talán legfontosabb pozitívum (részemről), hogy gyakorlatilag az egész színészgárda ismeretlen volt számomra, Reviczkyt, Molnár Piroskát, és Szabó Győzőt leszámítva mindenki friss, új arc volt. Ezzel viszont sikerült egy másik dimenzióba emelni a mozit, nem kellett az unalomig foglalkoztatott magyar színészek arcát bámulnom – ezáltal kicsit olyan is volt az egész, mintha nem is magyar mozit néznék. Hanem tényleg egy Wes Anderson filmet, két hazai színész szereplésével…  No  No  A másik, ami kimondottan bejött, az az alternatív cocialista világ felskiccelése: tök jó volt az a nihill, az a békés 60-as évek megidézése, tök jó volt, hogy úgy hasonlított a múltra, hogy az akár ilyen is lehetett volna. Simán bejött a Mekk Donalds, meg a többi ökörség, egyszerre volt egy szatíra a múltunkról, ugyanakkor egy izgalmas párhuzamos világ lehetősége. Aztán – némileg meglepő módon – bejöttek a Liza álomvilágában (spoiler nélkül inkább így fogalmazok) tett utazás, ez a japán vízió, a cseresznyefákkal megtámogatott látvány, a kimonós séta a maga abnormalitásában sokkal kevésbé volt szürreális, mint azt esetleg vártam volna. Talán mert az előzetesben is láttam ezeket a képeket, egyáltalán nem akasztottak ki – no meg nem elhanyagolható szempont, hogy az Angry Birds Seasons egyik fejezete pont ilyen japános dizájnnal rendelkezik  Wink  – azt meg szeretem, ugyebár. A színészek az idióta szerepeikhez képest tök jók voltak, még a legnagyobb baromságot, a neonzöld énekest játszó srác, a dán származású David Sakurai (multikulti,  Laughing ) is tetszett, ráadásul már majdnem szégyelltem magam, hogy az általa énekelt dal(ok) is bejöttek. Pedig nem egy metal zene volt…    metal  

Az alapgondolat ezzel a fiktív világgal működik, a film eleje azért érdekes, mert amíg nem tudjuk, hova tartunk, izgalmas az egész, a vége meg azért, hogy kíváncsiak vagyunk, ebből mi lesz – viszont a közepe majdnem olyan fájdalmas, mind a Grand Budapest Hotel  Rolling Eyes . Úgy néz ki, borzasztóan nem az én stílusom ez az egész, az egyetlen „burleszkszerű” film, ami maradéktalanul tetszett, az még az Egészséges erotika a 80-as évekből. Ott viszont a rengeteg szállóigévé vált duma, meg a visszafelé felvett képsorok örök élmény biztosítottak – a Liza ezzel szemben csupán egy érdekes, de számomra mégiscsak érdektelen kísérlet. Annak viszont örülök, hogy ezt elkészíthették (és elkészíthették), mint ahogy annak is, hogy megtalálta a közönségét. Viszont ha ezen túl bárhol Wes Anderson nevét olvasom viszonyítási alapnak, inkább elmegyek cseresznyevirágot szedni.  faceplam




60%




.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Márc. 06, 2019 8:26 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 EmptyHétf. Nov. 23, 2015 10:44 pm

R2-D2 írta:

Liza, a rókatündér

Van néhány (ez amúgy már önmagában fejlődés nálam!!!) cím az idei magyar kínálatban, amit mindenképp beterveztem, hogy megnézek, függetlenül attól, mit írnak róla a hivatalos ítészek: a Liza pedig valamiért az első látott képkockáitól kezdve ezen címek között volt. A trailer alapján sok mindenre fel is voltam készülve, így arra is, hogy valami elvont, szürreális magyar művészfilmet látok – viszont arra azért nem gondoltam, hogy ez az egész leginkább a Grand Budapest Hotel című szörnyűséghez fog hasonlítani.

Az alapgondolat ezzel a fiktív világgal működik, a film eleje azért érdekes, mert amíg nem tudjuk, hova tartunk, izgalmas az egész, a vége meg azért, hogy kíváncsiak vagyunk, ebből mi lesz – viszont a közepe majdnem olyan fájdalmas, mind a Grand Budapest Hotel  Rolling Eyes . Úgy néz ki, borzasztóan nem az én stílusom ez az egész, az egyetlen „burleszkszerű” film, ami maradéktalanul tetszett, az még az Egészséges erotika a 80-as évekből. Ott viszont a rengeteg szállóigévé vált duma, meg a visszafelé felvett képsorok örök élmény biztosítottak – a Liza ezzel szemben csupán egy érdekes, de számomra mégiscsak érdektelen kísérlet. Annak viszont örülök, hogy ezt elkészíthették (és elkészíthették), mint ahogy annak is, hogy megtalálta a közönségét. Viszont ha ezen túl bárhol Wes Anderson nevét olvasom viszonyítási alapnak, inkább elmegyek cseresznyevirágot szedni.  faceplam

60%


Ahhoz képest elég sok, amit vártam Smile .  taps   taps   taps   taps   az írásért, és még külön   taps   taps   taps   a fejlődésért Smile .

Bár nem ilyen sarkosan, de nagyjából én is így láttam a Lizát. A legjobban nekem is az alternatív Budapest jött be, amiről az egyik ismerősöm azt mondta, kb. ilyen lehetett volna a 60-as évek, ha az amerikaiak "szabadítanak fel" minket '45-ben, és nem a szovjetek Smile .
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 Empty
TémanyitásTárgy: Az éhezők viadala: A kiválasztott – befejező rész   R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 EmptySzer. Nov. 25, 2015 1:11 am

.



Az éhezők viadala: A kiválasztott – befejező rész




Na. Megnyugodtam. Katniss a végére csak eljutott a Kapitóliumba, bármennyire is próbálták az előző részben ezt halogatni: a Poszáta nagy nehezen mégiscsak elvállalta a csapatkapitány szerepét, élére állt egy forradalomnak – aminek igazándiból ki sem kellet volna robbannia, ha csak simán a filmek történéseit vesszük számításba. De hát a forradalmak ugyebár nem válogatnak, a diktatúráknak meg ugyebár az a sorsuk, hogy jobb esetben demokrácia köszöntsön be utánuk – rosszabb esetben meg ugyanaz, csak más néven. És más vezetővel…

Haragszom a Kiválasztott II-re. Az még csak hagyján, hogy gyakorlatilag minden fontosabb eseménye kiszámítható és kitalálható, de hogy mindezt majdnem olyan dögunalmasan tálalja, mint az első felvonása, az bosszantott. Annyira jó kis mozi lehetett volna ez, millió fontos tanulsággal, hiteles, megdöbbentő és komoly drámai veszteségekkel (ami van, arra meg meglehetősen semmitmondóan hideg a reakció), igazi érzelmi csúcspontokkal (ez lehetne, ha picit jobban fel lenne vezetve), esetleg könnyfakasztó végjátékkal – helyette megint egy hülye picsa útkeresését és hisztijét láttam két órán keresztül. Három epizód után sem tudja, mit tegyen, legyen-e vezető, vagy nem, három epizód után sem tudott dönteni a gyerekkori szerelme és az életére törő srác között. Jó, én nem nőből vagyok, de én pont fordítva csináltam volna mindent. Mindezek mellett pedig a Kiválasztott II-nek sikerült ugyanazt megcsinálni, mint mondjuk a Futótűznek az első epizóddal: tulajdonképp eladta még egyszer ugyanazt a történetet, amit már egyszer láttunk. Sőt, mindezek tetejébe még egy Viadalt is bele próbálnak erőltetni a sztoriba, aminek képein már a trailerek alatt is húztam a szám – értem én, hogy a sorozat címe Éhezők (D1, D2, D3???) Viadala, no de már a Futótűzben is meglehetősen izzadtságszagú volt a 75-ik viadal, itt meg ezekkel a podokkal… ehhhh…  Rolling Eyes

Katniss épp lábadozik (megint). Lábadozik abból a pszichés és fizikai megterhelésből, amit az eltérített Peeta okozott neki, ráadásul még ennyi szenvedés árán is él benn a szerelem a fiú iránt. Shocked  Na persze.  Rolling Eyes  Aztán a változatosság kedvéért Katniss propagandafilmet forgat (megint), lelkesíteni próbálva ezzel a 13 körzet lakóit a csúnya gonosz bácsi, Hó elnök ellen. Ehhez Katniss és a TV stáb – aminek léte önmagában egy mérhetetlen idiótaság, még ha bírom is Natalie Dornant, akkor is – ellátogat egy másik körzetbe (megint), ezúttal a kettesbe, ahol a lány majdnem mártír lesz. És itt álljunk meg egy pillanatra. Nem tudom, van-e a földön olyan halandó, aki elhitte, hogy akkor, az, ott tényleg megtörténik, de szerintem kimondottan béna lett ott az a szcéna: a mozi harmadánál járunk, dramaturgiai szerepe csak az újszülöttek számára lehetséges, viszont maga az esemény megint csak rengeteg bosszantó kérdőjelet eredményez. Cinna? Hát persze. Úgy, hogy pont Katniss ne tudna róla…  Rolling Eyes  

Aztán az idiótaságoknak továbbra sincs vége. Miután az előző epizódban már kimérgelődtem magam a D13 óriási és titkos ( Question ) mivoltán, így azzal már nem is foglalkozom, épp elég a Poszáta magánakciója.  Laughing . Olyan volt, mint mikor Obi-wan ment a Mustafarra Anakin után, csak azt még jobban elhittem, hogy nem veszi észre senki, azokban a zűrzavaros időkben. Itt meg? Ja, ha már elment, maradjon… a háborús tudósító csapat a néhány katonával még nagyjából rendben is van, viszont ahhoz képest, hogy ők már a harcok után járnak, sehol előttük nem volt más csapat. Már csak azért sem, mert minden pod működött. S akkor a Viadal’76… először még tetszett is az ötlet, hogy Hó elnök telerakta aknákkal a D1-et, de aztán mikor azok működésbe léptek, már nem tudtam felhőtlenül örülni. Ha azt még nem is nézem, mikor, hogyan tudta az egész Kapitóliumot felszerelni csapdákkal (végül is, lehet) – amúgy az egész teljesen olyan volt, mint mondjuk a Kocka –, meg azt sem, hogy hát pont szereztek egy podmétert  Smile  , viszont harmadszorra már bosszantottak azok a képsorok, hogy főhőseink mindig pont egy lépéssel voltak az olajáradat, vagy a robbanó aljzatbeton előtt. A 80-as évek akciófilmjei ugrottak be, mikor csak nem akar odaérni az a vonat, míg el nem ugrik előle a főszereplő… ráadásul a Kapitólium kamerái is meglehetősen szelektíven veszik a behatolókat: legjobb példa erre pont az olajcsapda utáni snitt. Hát nem kellett volna előtte megnézni azt a kib@szott felvételt valakinek és utána a jó házat szétlőni?? Egyébként is: onnantól, hogy a Hunger Games az első két rész játékai után átvált egy disztópikus, forradalmi tini war moziba, teljesen életidegen volt újból Viadalt rendezni a nyílt utcán. Meg alatta. Mutánsokkal… anyám. Azok, ilyen mennyiségben hol voltak eddig? Keltetőben??  faceplam  faceplam

Azt mondjuk el kell ismernem, hogy legalább amíg ezek az események zajlottak, többé-kevésbé pörgős volt a film, viszont majdnem az összes, pihentetésnek szánt megálló kimondottan kínosra sikeredett. Mindenekelőtt a két fiú beszélgetése, amit ugyebár Katniss kihallgat – majd visszaalszik. Tényleg, lányok, ez így megy? Nulla reakcióval?   Rolling Eyes  Amúgy is: Peeta egész szerepe és változása iszonyat elnagyolt, a srác úgy alakulgat épp, ahogy azt a forgatókönyv meg a lány megkívánja. S ha már lány: hogy lehet egy ilyen naív picsa egy forradalom vezetője? Nem azt mondom, hogy vérengző vadállat legyen, no de pacifisták még sosem nyertek háborút… az egész annyira young adult, annyira gyerekes, hogy bosszantó. Vagy csak én vagyok roppant mód cinikus és pesszimista? Kész csoda, hogy a fináléban Katniss elvállalta a kivégzést, és kész csoda, hogy azt tette, amit. Mármint az ő szempontjából kész csoda: sajnos rutinos nézőként már a kapunál érezni lehet, hogy valami nem stimmel, de ugyanúgy tudni lehet, Katniss végén mit választ. Azt meg, hogy Érme gyakorlatilag egyenlő a Hóval, én már az előző részből is összeraktam…  tongue

Most könnyen lehet azt mondani az írásomra, hogy amiket a történet hibáinak felhozok, azok nem a film hátrányai, hanem a könyvé… s ez így is van. Ugyanakkor miután a világ nagyobbik része úgy látja a filmeket, hogy nincs viszonyítási alapja, a TÖRTÉNET egyedül a filmen keresztül jön át. Nekem a film (forgatókönyv) jelenti az élményt, s ha már képesek voltak Effiet beleírni a sztoriba, igazán végrehajthattak volna icipici módosításokat, hogy a drámai él, esetleg a társadalmi mondanivaló dominánsabb legyen. A ritmusról, az A király visszatért majmoló zárás(ok)ról, a klisé megoldásokról ne is beszéljünk… ez így a végére minden varázsát képes volt elveszteni, ami új és izgalmas volt az elsőben, az mind eltűnt, helyette megint lett egy tini love story.  Rolling Eyes  Csak most a csomagolás más: számomra ez az egész nem sokban különbözik a sokak által szidott Alkonyat sorozattól. Az igazság az, hogy én abban is találtam kapaszkodót (mutánsok), mint ahogy végül is ebben is: itt maga a sci-fi, a disztópia, a remek színészgárda, a kegyetlen jó és hangulatos helyszínek, látvány mégiscsak elvitt a végéig. Apropó színészek. Kimondottan örültem a Trónok harca Brienne-jének (no meg az EP VII Plasma kapitányának), Gwendoline Christie-nek, a Battlestar Galactica Cain admirálisának, Michelle Forbesnak. Sőt, tavaly még fel sem tűnt, de itt van a Kártyavár Remyje, Mahershala Ali is – mindig bírom, ha máshol megismert kedvencek tűnnek fel egy új szerepben. Johannát viszont nem ismertem fel kopaszon, pedig bírtam a csajt…

Ha összegeznem kellene, inkább a csalódás hangján kéne megnyilvánulnom: a Kiválasztott II messze nem hozta azt, amit vártam tőle. A korábbi mozikkal szemben a kettévágott finálé a végére sem pörgött fel, az egész majdnem olyan latymatag volt, mint elődje: a futkosás a csapdák elől, meg az a néhány tömegjelenet is csak nagyjából volt ingerküszöb felett. Ugyanakkor még így is egy szórakoztató darab lett, csupán sajnálom a lehetőséget, hogy a komolyság helyett maradt dedó szinten, de talán én vártam tőle túl sokat… mindegy, másodjára biztosan jobban fog tetszeni. Legalább a látványra, a színészgárdára meg a hangulatra nem lehet panasz, a történet idiótaságait viszont nem tudom feledni… hol van már a kutya az első viadalról… meg hol van a Katniss csodálatos dala...





75%




„Eljött a hihetetlen befejezés”– el, bazzeg, el…    Crying or Very sad





.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Márc. 06, 2019 8:29 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 Empty
TémanyitásTárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0   R2-D2 írásai 2.0 - Page 34 Empty

Vissza az elejére Go down
 
R2-D2 írásai 2.0
Vissza az elejére 
34 / 67 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 18 ... 33, 34, 35 ... 50 ... 67  Next
 Similar topics
-
» R2-D2 írásai 1.0
» R2-D2 írásai 3.0
» R2-D2 írásai 4.0
» Niwrok írásai 2.0
» Niwrok írásai 1.0

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: