R2-D2 írásai 2.0

.





Mad Max – A harag útja





Bármilyen hihetetlen és fura, de vannak olyan szerzetek e golyóbison, akiknek Mad Max egyet jelent azzal a rendőrrel, aki a civilizáció végnapjaiban bosszút áll a nomád motoros bandán, valahol a távoli Ausztrália útjain. Vannak olyan elvetemült egyedek (zömében motorosok), akik már a több mint 30 évvel ezelőtti, Mad Max – Az országúti harcos címen kijött posztapokaliptikus mozira is húzták a szájukat, nekik már akkor elveszett a Mad Max feeling – a Pursuit Speciallal történt események után különösen. Nos, ők nagyon messze kerüljék el a Mad Max negyedik részét, mert ez a film aztán nyomokban sem hordoz semmit az első epizód hangulatából… sokkal jobban épít az Az országúti harcosra, sőt ez gyakorlatilag nem más, mint annak a felturbózott változata.


Az első perctől, az első előzetestől kezdve azt gondoltam, hogy erre semmi szükség nincs. Mel Gibson nélkül különösen, a trailerek alapján meg úgy éreztem, ez nem lesz más, mint egy hatalmas akcióorgia – s hiába is élveztek el a netes firkászok attól, hogy George Miller visszatér, én ennek sem tudtam felhőtlenül örülni. Mert azért az életművében csak ott virít egy Mad Max 3, egy Táncoló talpak 1-2, meg egy Babe 2 is… még mindezek mellett a Mad Max 2 a legkisebb szégyen. Ugyanakkor a mai napon az is nyilvánvalóvá vált, hogy mr. Millernek a franchise újraélesztésénél eszébe sem jutott a volt zsarut használni kiinduló alapnak, hanem sokkal inkább a már félig szocializálódott, fele annyira sem mad Maxet állítja középpontba a második részből (már amennyire ebben a filmben Furiosa mellet jut neki szerep) - de még így is meglepő, ez az epizód mennyire önismétlő, ócska koppintás a korábbiak fényében. A felturbózott látvány, a kétórányi száguldás közben azonban elveszik két fontos dolog: az egyik az a bizonyos feeling (ledegradálódik egy tucat posztapokaliptikus mozi szintre), másik meg a sztori. Na az nagyon nincs.

Max – a Rockatanskyt teljesen felesleges még az adatlapra is kiírni – először úgy viselkedik, mint Riddick. Sivatag, mozgó állat, stb… aztán villámgyorsan autóba ugrik, hogy meneküljön az üldözők elől. Ez eddig még nagyjából rendben is van, bevett szokás az üldözéses kezdés – icipicit talán csak az zavart, hogy a francba került megint a Ford FALCON Max segge alá.       . Mindegy. Rövid üldözés, majd egy elképesztő helyre kerülünk: az ún. Várba. No, kérem, a helyszín még csak-csak elmegy (bár néhány töprengenivaló azért akad, mindenekelőtt a víz-élelem-energia háromszög körében), de a lakói egész egyszerűen röhejesek - amúgy később is, az egész mozi alatt kibaszott idiótáktól hemzseg a vászon, de itt a Várban… anyám. Annyira látszik az egészen a sokkolni szándékozás, annyira funkciótalan minden egyes figura, azok kinézete, hogy szinte fájt. Annyira látszik, hogy az volt a cél, hogy csináljunk egy minél színesebb, minél betegebb közösséget (a Mad Max 2 mintájára), mert az qrva jól néz ki a vásznon, még ha semmi értelme sincs…   .  Szóval itt lakik egy humanoid lény, az ún. Halhatlan (ez milyen név is???) Joe, akinek szájmaszkját talán épp Banetől kérték kölcsön, miután Macskanő kinyírta. Akinek öltözködési ceremóniája ugyan királyi hatalmasságot sugall, mégis roppant komikus: simán egy cirkuszi bohóc lett belőle – a poén az egészben az, hogy a maszkos fehérpofájú faszit ugyanaz a színész játssza, mint aki Trancsírt az első epizódban… Szóval van ez a bolond, aki sok másik bolondot irányít, meg van egy függőszékben terpeszkedő 80 kilós degenerált törpe, néhány fejőgépre kötött 150 kilós nő… meg van Furiosa. Itt jegyzem meg a néhány pillanat kísérteties hasonlóságát az Igazság csarnokával, mínusz disznók.

Szóval Furiosa (Charlize Teron) épp úgy dönt, kibaszik főnökével, s meglép a rá bízott kamionnal s annak szállítmányával, a főnök pedig mérges lesz és utána ered. Nagyjából ez a film sztorija, mert innentől kezdve NINCS MÁS, mint egy két órás autós üldözés a sivatagban. A Hadi Gépre keresztelt többezer lóerős, nitrós ( ) kamion menekül az őt üldöző több száz!!! bohóc elől, s nem árulok el nagy titkot, mindig egérutat nyer. Nem számít, hogy a személyautó, motor, gyorsabb, ezeknek mindig sikerül. Mindig pont annyian támadják, amennyivel egyszer el tudnak bánni, a többi üldöző (akik sosem fogynak el) tisztes távolból követi. Van közben egy szelektív, kibaszott nagy tornádó, minimum F5-ös, ami elől még a Twisterben is menekültek – de ez az Erő jó oldalához tartozik, mert a csak a Sötét Oldal autóit szippantja föl   .  És hogy hol van kedvenc Maxünk?? Hát hol lenne? Egy üldöző autó frontjára láncolva, ahogy épp vért ad az autót vezető Hadfiúnak, Nuxnak (Nicholas Hoult)   . Amúgy jól bírja a turbókamion által felvert por és homok megpróbáltatásait, mert szép tiszta marad a haja is.

No de aztán elérkezik Max aranykorszaka, mikor is némi előny birtokában a sivatag kellős közepén gyönyörű, hófehérben ( ) fürdő lányokat pillant meg – komolyan, olyan volt az egész, mint egy elfuserált AXE reklám. S miután a tiszta nő jobb, mint a koszos, sőt, a lányok az erényövüket is lecsatolták!!! Max is beszáll a menekülők közé, a sivatagi vágta pedig folytatódik. Pihenni mindig annyi idő van, hogy a lemaradó ellenség ne érjen utol, a kamion pont úgy hűl vissza mindig, hogy tovább lehessen menekülni. Sőt, a rosszfiúk főnöke gyásza miatt a több száz fős üldözőhadsereg is megáll…   . Borzasztó. De a csúcs egyértelműen az egyik kisfőnök kinyírása volt – mert abból 0 másodpercet mutattak. Max elment, robbanás, majd Max visszajött… ki ez bazzeg, Superman??? A többit már nem írom le, a film így lüktet tovább: menekülés, támadás, annak visszaverése, menekülés, előnyszerzés, pihenés, utolérés, menekülés tovább. Ez kb. ötször..

Röviden azt írnám, hogy ebben a filmben egy rakás idióta kerget egy anyatejszállító kamiont, amit egy félkarú rabló vezet, s akinek az utasai szende szüzek a Várból. Egyszerűen irritálón üres és buta a mozi, semmi más célja és szándéka nincs, mint az érzékszerveinkre hatni. Először is az üldözőkkel: szerintem hiba volt ennyire abnormális, minden valóságtól totál elrugaszkodott bandát kreálni. Attól, hogy a világ elpusztult, még nem kell senkinek ennyire síkhülyének lenni és úgy is kinézni: túlnyomó többségük egyszerűen röhejes volt, egy percre nem éreztem őket veszélyesnek. Aztán az autókkal. Kérem itt valaki totál beszívhatott, mert ennyi idióta gépjármű kreálmányt én még életemben nem láttam: a havi VOX újság totál részletesen kielemzi a járműveket, nagy részük semi más célt nem szolgál, mint a hatásvadászatot. Külön kedvencem (a mozi egyik legnagyobb idiotizmusa) a gitáros, dobos hangfalkamion, a hat dobossal meg a gitárossal…  beteg… de a többi is, az egymásra hegesztett mindenféle karosszériák tömkelege inkább egy bedrogozott divattervező asztalára valók, mint egy posztapokaliptikus moziba. Hmmm… egyébként meg milyen is az az elpusztult világ, ahol ilyen autókat tudnak ÉPÍTENI??? Hol, miből, hogyan?? De még a Mad Max Univerzumon belül is: mi van, hirtelen az OPEC újraéledt és megint bőven van benzin???  

Mert bizony sem a benzinnek, sem a fegyverek, sem az elhulló emberek utánpótlásának nem szab határt semmi. Az akciójelenetek – amellett, hogy sokszor gyakorlatilag lekopírozzák a második epizód hasonló eseményeit – simán beilleszhetőek lennének egy Mission Impossible vagy Fast and Furious filmbe… agyament, abszolút életidegen szcénák. A tolató autó megint annyival megy hátrafelé, mint a másik előre   , a motorosok röpködnek, mint gólyák a levegőben. Engem nem vigasztal, hogy kevés a CGI, ha alapban böszmeség az egész, itt pedig a Szergej Bubka reinkarnációiként rúdon hajolgató figurák kimerítik ezt a fogalmat is. De nem baj, a több ezer liternyi anyatej fő, hogy biztonságban van…

Nekem qrvára nem jött be. A 130 percből kb 110-ben száguldunk a sivatagban A pontból B pontba, majd vissza, az egész mozi egy hatalmas üldözés. Ráadásul nekem úgy tűnt, néha belegyorsítottak a kópiába, ettől a figurák olyan burleszkesen is mozogtak…  Egész egyszerűen a végére untam nézni, untam az újabb ökörségeket, a szokásos autó tetején bunyókat, az egész akcióhalmazt. Két órán át bele lehet fáradni – még egy jó film esetén is. Aminek esetleg van története és igazi szereplői. Itt ez hiányzik, mint ahogy az a Max is hiányzik, aki 1979-ben kergette Trancsírt, Bubbát, s kikötözte Johnnyt az autóhoz. Itt csak sivatag van, sült bolondokkal – azokat meg tudjátok, hova.





55%


.

R2-D2 írta:

Mad Max – A harag útja

Nekem qrvára nem jött be. A 130 percből kb 110-ben száguldunk a sivatagban A pontból B pontba, majd vissza, az egész mozi egy hatalmas üldözés. Ráadásul nekem úgy tűnt, néha belegyorsítottak a kópiába, ettől a figurák olyan burleszkesen is mozogtak…  Egész egyszerűen a végére untam nézni, untam az újabb ökörségeket, a szokásos autó tetején bunyókat, az egész akcióhalmazt. Két órán át bele lehet fáradni – még egy jó film esetén is. Aminek esetleg van története és igazi szereplői. Itt ez hiányzik, mint ahogy az a Max is hiányzik, aki 1979-ben kergette Trancsírt, Bubbát, s kikötözte Johnnyt az autóhoz. Itt csak sivatag van, sült bolondokkal – azokat meg tudjátok, hova.

55%

"Max elment, robbanás, majd Max visszajött… ki ez bazzeg, Superman???" - ja, tényleg, ezt kihagytam, ezt is rühelltem. Egy kikúrt bűvészmutatvány az egész, kb. annyit üzenve: "Ide egyszerűen nem tudtunk kitalálni semmit, amitől a közönség nem röhögte volna halálra magát, úgyhogy inkább nem mutatunk semmit.".

Csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy ehhez képest a Halálos iramban egy Ványa bácsi !
.

R2-D2 írta:

Ex Machina

Caleb (Domhnall Gleeson) egy fiatal programozó, aki egyik nap e-mailben értesül róla, hogy a Cég vezetője valami verseny fődíjaként egy hétig vendégül látja őt hiperszuper villájában: a szocialista munkaverseny hőse pedig földöntúli boldogsággal utazik főnökéhez vendégségbe. A több száz négyzetkilométeren    elterülő birtok közepén álló ultramodern ház lakója, Nathan, igazán magának való figura, az a tipikus őrült zseni, a feltaláló, aki nagy magányában csak a teljesen nyilvánvalóan szexrabszolgának tartott néma kínai/japán/koreai alkalmazottat tűri meg. Rögtön kiderül, hogy egy végletekig egoista, arrogáns, alkoholista barom, viszont olyat ért el, amit eddig senki: mesterséges intelligenciát alkotott, egy női android, bizonyos Ava (Alicia Vikander – hú, gyönyörű ez a lány) személyében. Calebnek pedig a szakmai jutalomkirándulás helyett fontos teendője van, meg kell állapítania, hogy Ava rendelkezik-e emberi tudattal. Ez amúgy talán nem is egészen pontos, én inkább a lelket mondanám ide, de a film szerint legyen a tudat… A teszt végén pedig Calebnek – mint külsős, hiteles forrásnak – döntést kell hoznia arról, Ava sikeres projekt-e, vagy szükséges tovább fejleszteni. Azzal azonban a fiú nem számol, hogy főnöke egyre undokabb, arrogánsabb és kiszámíthatatlan lesz, mint ahogy azzal sem, hogy ember létére vonzalmat kezd érezni a robot iránt.

80%

Mivel megint a lényeg nagy részét leírtad, így megint csak itt reagálnék.

Én kevésbé éreztem benne a tudományos jelleget, mert oké, hogy ott az MI-n keresztül ott van, de inkább egy robotos köntösbe csomagolt thriller-drámát láttam, annak viszont nagyon jót.

Spoiler:

Részemről a film kevésbé volt intelligens, Nathan pedig kevésbé volt hiteles figura, mint amennyire ilyen helyzetben vártam volna, de Alex Garland ért a feszültségkeltéshez, pár eszközzel egy letisztult díszletben is meg tudja azt teremteni, és a drámai helyzetekben, az emberi természet vizsgálatában is ott van, elég csak megnézni, miket írt.

8/10

Ahogy néztem, várható magyar kiadás; keringenek már a szinkronos változatok, az meg általában azt jelenti.
.

Niwrok írta:

Ex Machina

Mivel megint a lényeg nagy részét leírtad, így megint csak itt reagálnék.

Én kevésbé éreztem benne a tudományos jelleget, mert oké, hogy ott az MI-n keresztül ott van, de inkább egy robotos köntösbe csomagolt thriller-drámát láttam, annak viszont nagyon jót.

Ebben nincs miért vitatkoznom. Nekem is ez volt az elsőszámú élvezeti érték.  

Niwrok írta:

Spoiler:

Érdekes gondolatok, kettő mindeképp újdonság nekem:

Spoiler:

R2-D2 írta:

Ex Machina

Érdekes gondolatok, kettő mindenképp újdonság nekem:

Spoiler:

Spoiler:

.

Niwrok írta:

Ex Machina

Spoiler:

.

"Lehet, hogy Ava rendelkezik MI-vel, de az egy szociopatáé" - ez jó, ez nagyon tetszik.

Mindenesetre az biztos, hogy ha majd megjelenik, újra fogom nézni, így, rengeteg véleményt ismerve kicsit más megvilágításba kerülnek a dolgok...

R2-D2 írta:

Ex Machina

"Lehet, hogy Ava rendelkezik MI-vel, de az egy szociopatáé" - ez jó, ez nagyon tetszik.

Egy dolog még eszembe jutott ehhez.

Spoiler:

.

.




12 majom S1




“Más, sorozat formátumra adaptált mozifilmekkel ellentétben, mi nem szerettük volna ugyanazt kisképernyőre vinni,” –  nyilatkozta a 13 részes projekt  executive producere, Terry Matalas.  - “Teljesen újra gondoltuk. Nagy rajongói vagyunk a filmnek, imádjuk és végtelenségig tiszteljük azt. Semmiképpen sem szerettünk volna ahhoz nyúlni, amit már bemutatott. Senki ne várja, hogy a Syfy 12 Monkeys című produkciója Terry Gilliam 1995-ös filmjének tévés remekae-je lesz.”

Hogy ez mekkora szerencse!!! Nekem mondjuk bejött az eredeti mozifilm is, de arra a rendező egyéni látásmódja, történetmesélése, stílusa rendesen rányomta a bélyegét. Sokszor szürreális, nehéz és néha érthetetlen film lett belőle – sokadik nézésre viszont kétségkívül megvan annak is a bája. Ehhez képes a 12 majom sorozat maga a tökély: kimondottan szórakoztató, sokkal könnyebb, populárisabb, izgalmasabb, sokkal "időutazásosabb" alkotás lett. A lényeg mindezek között pedig az időutazáson van – a magamfajta rajongóknak a hasonló témájú filmek, sorozatok kész Kánaánt jelentenek: ez pedig itt sem volt másképp. Már az év elején indított (s sajnos abbamaradt) kibeszélőben is jeleztem, hogy még a lassacskán beinduló első három epizód is nagyon tetszett, most meg, hogy láttam az egészet, alig várom már, hogy megtudjam, merre viszik tovább Cole és Railly történetét.

2043-ban a Föld egy kietlen hely. 28 évvel korábban (áthallás   ) egy halálos vírus 7 milliárd embert ölt meg a bolygón – a kevés immunis, aki maradt, az az ilyenkor szokásos farkastörvények között él. Vérmérséklettől függően mindenki alkalmazkodott a túléléshez, az eszközöket összegyűjtötték, az élelem fogytán. Ebbe a világba csöppenünk a nyitóképen, mikor is két jóbarát, Cole (Aaron Stanford) és Ramse (Kirk Acevedo) egy havas, elhagyott épület felé közelít, ami hajdanán a CDC központja volt. Az egész nyitókép olyan, hogy bármelyik pillanatban feltűnhetne Rick és csapata a TWD-ből, remek posztapokalptikus indítás, pedig aztán nem is ez lesz a lényeg. Cole és Ramse - miután megtalálták azt, amit kerestek -, visszatérnek a bázisukra, ahol egy Jones nevű tudós nő (Barbara Sukowa) vezetésével épp egy izgalmas projekt zajlik: a nő megpróbálja megmenteni a világot a pusztulástól. A feladat pedig nem más, mint Cole-t visszaküldeni 2015-be, a járvány kitörése elé, megkeresni egy bizonyos Cassandra Railly doktornőt (Amanda Schull), majd az ő segítségével kiiktatni a vírust, mielőtt az elterjedne. Tök egyszerűnek tűnik az egész, egy odaút, Cole elintézi a dolgot, a jövő pedig eltűnik – pontosabban az a jövő, ahonnan ő jött, eltűnik, és egy alternatív idősík jön létre…

Aha. Ha ilyen egyszerű lett volna, nem lett volna 13 rész, és nem lenne második évad sem. Természetesen ez nem fog működni, Cole pedig kénytelen oda-vissza ugrálni 2043 és 2015 között, hogy egyre közelebb kerüljön a gyilkos vírushoz. Itt amúgy hatalmas veszély leselkedett a sorozatra, mert simán beleeshetett volna abba a hibába, hogy egy epizód centrikus, végtelenített időugrálós történetté silányul, amiben a főszereplő minden egyes részben kinyír valakit, majd visszamegy, ezzel pedig közelebb kerülnek a megoldáshoz. Szerencsére az alkotók is érezhették ezt a veszélyt, így totál más irányba fordult minden: egyre inkább úgy tűnt, minden eleve el van rendelve, Cole pedig bármit csinál, a jövő nem változik. Talán leginkább a Vissza a jövőbe trilógiához, illetve az Az időgéphez tudom hasonlítani az egészet, csak annak sokkal komorabb, sötétebb változatában.

„Ez már megtörtént egyszer. És meg fog történni még egyszer. És még egyszer…” – ez jutott eszembe nézés közben. A fenti idézet a Csillagközi Romboló záró évadából való, de ide talán még jobba illik: ahogy Cole egyre többet ugrik az időben, ahogy haladunk előre a vírus utáni nyomozásban, úgy épül egyre zseniálisabban minden időszál egymásra. Néha kerestem az állam a földön, amiket itt egybefűztek, hogy a látszólagos értelmetlen mondatoknak milyen mély tartalma is van. Az első harmadtól a sorozat fő profilja az időutazás lesz. Cole néha szándékosan, néha véletlenül össze-vissza ugrál 2015-2017-2043 között, de a sorozat még a rengeteg flashbackkel önmagban is ugrál rengeteg más időpontra. Nagyon jó, néha megállítottam, hogy elgondolkodjak rajta, mit is láttam és hol is vagyok. Persze, mint minden időugrásos mozinak, ennek is lehet találni logikai hibáit (néhányba bele is zavarodtam), de önmagában zseniális az egész: 13x40 percnyi élvezet. Úgy, hogy mellette van egy vírus utáni nyomozós szálunk, egy politikai/titkosszolgálati thriller vonal, no meg a kötelező dráma és szerelmi szál. Báár.. a drámát azért nem erőltetném, ez nem SoA, vagy TWD, vagy BB. Már csak azért sem, mert eleve az időutazás ugyebár rendesen ki tudja oltani a dráma élét, amikor is egy újabb ugrással helyrehozható minden.

Két dolgot még mindenképp kiemelnék, ami 2043-hoz, a kietlen jövőhöz kapcsolódik, s ami engem iszonyat megfogott az időutazás mellett. Az egyik Jones és egy másik kolónia közötti kapcsolat, illetve annak eszkalálódása… szóval a fanatizmusnak hol lehet a határa? Hol van az, amikor a saját személyes tragédiánkat el kell engedni és valóban a köz érdekében kell cselekedni? Néztem és elgondolkodtam, melyik vezető betegebb a kettő közül – aki a múltért tesz meg mindent, hogy helyrehozza jelent, vagy aki a jelenben egy jobb jövőért??? Ide tartozik a másik, még zseniálisabb kérdéskör: van-e joga bárkinek úgy változtatni a múlton, hogy azzal eltörli a számára rossz jövőt, amiben már új emberek, családok élnek, s ami esetleg más számára érzelmileg megfelelő táptalajt biztosít?? Ki döntheti ezt el? Meg amúgy is… nem lehet, hogy az emberségnek tényleg kéne egy ilyen? Jó, nem ennyire durván, mert itt még magában a vírusban is van egy csavar, de mégis…S hogy mi és ki a 12 majom? Fogalmam sincs. Na jó, sejtésem van, de egyébként jól játszik a sorozat az infókkal, sokszor megvezet, sokszor hivatkozik a 12-re, mutatja a jelet, a végén még talán megfejtést is sejtet – de konkrétan mégsem lehet tudni, melyik 12 mit csinál. S ha már jel: az egész sorozat egyik legjobb figurája a dilis lány, Jennifer Goines (Emily Hampspire), neki borzongatóan sikerült megfognia a karakterét – simán lehetne Brad Pitt (Jeffrey Goines a mozifilmből társbérlője/tesója) a gyogyóban.


Ha mindenáron keresni kell negatívumokat, csupán néhány dolgot tudok felhozni. Az egyik az, hogy Jenniferen kívül picit sótlan mindenki, még a főszereplők is. Gördülékenyen halad a sztori, de valahogy sem Cole, sem Cassandra, sem Ramse nem tűnik ki semmivel, mindenki nagyon szűk keretek között mozog. Igazából senkit nem imádok és senkit nem utálok a karakterek közül. Olyan borzasztóan homogénnek éreztem az egész évadot, ahol agyalok ugyan a látottakon, de érzelmileg kevésszer vágott mellbe – aztán ez minden bizonnyal az utóbbi idők megemelkedett ingerküszöbének is köszönhető. Talán a közepére icipicit leül a lendület (sokat vagyunk egy helyben), de a végére iszonyat felpörögnek az évek, minden puzzle a helyére kerül. Vagyis hát majdnem minden. Kezdő sorozat és SyFy sorozathoz képest tisztességes látvány, bár azért érezni a grandiózusság hiányát – de bőven élvezhető így is. A járvány terjedését megnéztem volna, egy kis drámával, szívszorító képekkel bizonyára hatásosabb lett volna az egész – viszont valahol nem is ez volt itt a lényeg.

A lényeg az időutazás és annak paradoxonjai. Amit én márpedig szeretek.




80%



.

R2-D2 írta:

12 majom S1

Nekem mondjuk bejött az eredeti mozifilm is, de arra a rendező egyéni látásmódja, történetmesélése, stílusa rendesen rányomta a bélyegét. Sokszor szürreális, nehéz és néha érthetetlen film lett belőle – sokadik nézésre viszont kétségkívül megvan annak is a bája. Ehhez képes a 12 majom sorozat maga a tökély: kimondottan szórakoztató, sokkal könnyebb, populárisabb, izgalmasabb, sokkal "időutazásosabb" alkotás lett. A lényeg mindezek között pedig az időutazáson van – a magamfajta rajongóknak a hasonló témájú filmek, sorozatok kész Kánaánt jelentenek: ez pedig itt sem volt másképp.

Ha mindenáron keresni kell negatívumokat, csupán néhány dolgot tudok felhozni. Az egyik az, hogy Jenniferen kívül picit sótlan mindenki, még a főszereplők is. Gördülékenyen halad a sztori, de valahogy sem Cole, sem Cassandra, sem Ramse nem tűnik ki semmivel, mindenki nagyon szűk keretek között mozog. Igazából senkit nem imádok és senkit nem utálok a karakterek közül. Olyan borzasztóan homogénnek éreztem az egész évadot, ahol agyalok ugyan a látottakon, de érzelmileg kevésszer vágott mellbe – aztán ez minden bizonnyal az utóbbi idők megemelkedett ingerküszöbének is köszönhető. Talán a közepére icipicit leül a lendület (sokat vagyunk egy helyben), de a végére iszonyat felpörögnek az évek, minden puzzle a helyére kerül. Vagyis hát majdnem minden. Kezdő sorozat és SyFy sorozathoz képest tisztességes látvány, bár azért érezni a grandiózusság hiányát – de bőven élvezhető így is. A járvány terjedését megnéztem volna, egy kis drámával, szívszorító képekkel bizonyára hatásosabb lett volna az egész – viszont valahol nem is ez volt itt a lényeg.

A lényeg az időutazás és annak paradoxonjai. Amit én márpedig szeretek.

80%

Milyen paradoxonok ?! Még szóban is kijelentették, hogy ez a gép olyan, ami nem okoz paradoxonokat, mert csak !

Tetszett nekem is az a három rész, amit láttam, a pontjaimból is látszik, hogy nálam a 12 majom folyamatosan javult. Be fogom fejezni, de hogy mikor... Komolyan mondom, már lassan több sorozatot nézek, mint filmet (lesz ide is "content" ...), és ahhoz képest, hogy honnan indultam, igaz, hogy akár három éve sem készültek nagyon olyan sorozatok, mint most, hogy fél hollywood tévézik, ez neked sem lehet annyira hihetetlen, mint nekem .
.

.




12 majom




„Ez pont olyan, mint ami velünk történik. Mint a múlt. A film sosem változik. Nem tud változni. De... valahányszor újra látod, másnak tűnik, mert te megváltoztál. Mást veszel észre benne.” - Nem is tudtam, hogy ilyen jó kis idézet lapul ebben a filmben. Tökéletesen kifejez mindent, amit magam is érzek a 12 majommal kapcsolatban: a gyerekkori lelkesedés, a hűha-faktor rendesen megkopott, s bár még így is egy tisztességes film lett, de ha ezt manapság, (majom)szűzen látom, biztosan nincs olyan jó véleményem róla…

Azon gondolkodom, mennyire zseniális is lehetne az egész, ha nincs Terry Gilliam. Az a faszi, komolyan mondom… beteg. Nagyon beteg. A 12 majom mozi változatának első harmadába random belenézve tudatlanul is simán meg lehet állapítani, hogy ki rendezte, ugyanazon az elmebeteg képi világ köszön vissza a vászonról, mint mondjuk a Zéró elméletben (így viszont mea culpa, ez tényleg a disztópikus trilógia része). A szürreális látásmód pedig jelentősen tompítja az élményt, amit egy időutazásos filmtől az ember várhatna, sőt, az első harmad a gyogyóban, a nyálát csorgató Willissel kimondottan kínos és idegesítő. Ha ebben a szakaszban nem lenne ott Pitt, mint az intézmény (és az egész film) legjobb karaktere, ha nem lenne ennyire szenzációsan megelevenítve Jeffrey Goines figurája, az ember abbahagyhatná az egészet a francba…

Valamikor a jövőben vagyunk - igazából tényleg nem fontos, mikor és hol, de egy icipici támpontnak azért jó lett volna -, mikor is az emberiség nagy része kihalt. 1996-ban egy gyilkos vírus rendesen leamortizálta az élővilágot, az emberek csupán 10%-a maradt életben, bolygót a szabadon bóklászó állatok uralják. Egyébként, mikor Cole a felszínre megy és az üres NY utcáin ténfereg, azok nagyon jó képek: még a gagyi medve és a háztetőn sétáló oroszlán is tök jó posztapokaliptikus hangulatot adnak a mozinak. Tisztára, mint mondjuk, a Legenda vagyok, itt is a természet az úr, az emberiség meg a vesztes. Nos, ebben a világban van egy (idióta) tudóscsoport, akik az időben vissza akarnak küldeni valakit, hogy gyűjtsön információt a 12 Majom Hadseregéről, akiknek a pusztulást köszönhetjük. A kiválasztott pedig egy rab (miért, hogyan   ) – vagy sokkal inkább egy pszichiátriai ápolt -, nevezett James Cole (Bruce Willis) lesz, aki elég rátermettnek tűnik a feladatra. Itt amúgy meg is állhatunk egy picit… ugyanis ez az indítás minimum felemás. Egyrészt becsöppenünk egy totál agyament világba (megint Gilliam miatt), ahol szinte mindenki úgy néz ki és úgy viselkedik, mint egy elmebeteg. Szinte fáj, ahogy az egész föld alatti bázis, a tudósok, a díszlet vizualizálva vagyon, értelmetlen és feleslegesen elvont beállítások tarkítják a mozit: ez még önmagában nem lenne baj, ha valami vígjáték elemei lennének, de itt elvileg komoly filmről lenne szó. A másik meg… Cole figurája. Hát nem volt jobb?? A múltba pont egy félbolondot, egy bűnözőt kell visszaküldeni? Hogy adatot gyűjtsön? Nem az lenne a logikus, hogy egy képzettebb, felkészültebb valakit, kevesebb erőszakos hajlammal, aki nem azzal kezdi az egészet, hogy balhézik a rendőrökkel??  

Az, hogy az időutazás mikéntje hogyan néz ki, abba nem érdemes belekötni. Hipp-hopp, egyszer itt, egyszer ott. Először téves időben, egy gyogyóban. Bármennyire is máshogy emlékszik rá a világ, a mozi első negyede, harmada egy elmegyógyintézetben játszódik… amiben egyetlen egy értékelhető összetevő van, egy bizonyos Jeffrey Goines (Brad  Pitt) személyében. Bár 20 perc után talán kicsit fárasztó, de ennek a figurának minden mozzanata élmény: a 12 majom azonban ekkor még csak egy-egy helyben járó bolondok háza történet. De itt legalább mindenki ott van, ahol lennie kell. Emlékeim becsaptak, mert sokkal kevesebb súllyal gondoltam én ezt a szakaszt (hehe, Gilliam otthon volt), így kissé fészkelődtem, mikor lépünk ki a hülyeségből és mikor lesz már végre az a sci-fi, amire emlékeztem. Mert eddig nem az.

Aztán a dolgok onnantól változnak, mikor Cole rendes időbe, 1996-ba tér vissza, a járvány kitörése elé hónapokkal. Innentől közel hibátlan az egész, egy zseniális időutazásos mozi, ahol minden mindennel összefügg, ahol a korábban látott képek, információk később értelmet nyernek. Az I Vh jelenet beépítése kiváló, a kisfiú és a pajta szintúgy: Kathryn Railly (Madeleine Stowe)  elrablása után helyreáll minden. Mintha kivették volna a pálcát Gilliam kezéből (és legközelebb megint csak a jövőbeni képeknél adták volna vissza neki), a kissé komor és nyomasztó képi világból végre eltűnt az őrület. Nincs nyáladzó Cole, nincs diliház – csak egy tisztességesen funkcionáló időutazásos film. Ugyan sokkal, de sokkal kevesebb benn maga az időugrás, mint amire emlékeztem (talán ha négy van), mégis, az egymásra épülő mondatokból, érzelmekből, eseményekből a végére egy egész jó kis film kerekedik. Magam részéről ugyan kíváncsi lettem volna, maga a vírus hogy pusztítja el az emberiséget, meg igazából Cole-ről sem tudunk meg lófaszt sem, de összességében a fináléra egész jól éreztem magam.

Egy dolog mindenképp eszembe jutott, ami viszont önmagában van olyan zseniális, hogy érdemes beszélni róla, ami sokkal inkább köthető a film utóéletéhez, mint magához a mozihoz: én teljesen elfelejtettem, mit is csinált a Hadsereg valójában. Valahogy úgy van felépítve az egész, hogy végig a vírust és annak pusztítását sulykolják az fejünkbe, most, közel húsz év után pedig rendesen meglepett, hogy Jeffrey és csapata mit művelt. Tuti, valami pszichológiai alapja van, de a 12 Majom Hadserege végig úgy élt bennem (s szerintem a köztudatban is), mint a bolygó elpusztítását előidéző vírus elterjesztői, a 12 majom, mint film pedig azt ezt megakadályozni hivatott történet elmesélése. A dolog ennél sokkal egyszerűbb és alapjaiban más is, lényegesen többet foglakozik Cole pszichéjével, bizonytalanságával: majdnem, mintha Gilliam saját maga lenne a főszereplő. Aki nem tudja eldönteni, bolond-e vagy sem, aki a Kasszandra-komplexus hatása miatt elhiszi magáról, hogy őrült és gyógyulni akar. Az, hogy igazából Cole teljesen alkalmatlan erre a feladatra, lényegtelen, a 12 majom majdhogynem a feladat helyett a hírnökre koncentrál. Rengeteg kérdés, háttérinfó megválaszolatlan marad, mint ahogy önmagában a film első és utolsó kockái által bezárt hurok léte is. Mert az bizony egy hatlamas paradoxon.

A 12 majom Terry Gilliam szürreális és hibbant látásmódja miatt 20 évvel később közel sem nyújtja azt, amit először: időutazás, sci-fi, minimális, bolond annál több (legalább jó helyen), viszont sok moralizálás egy sérült ember körül. S ha már 2015 van, óhatatlanul adja magát az összehasonlítási kényszer a most futó 12 majom sorozattal: nos, egyelőre a SyFy produkciója sokkal közérthetőbb, logikusabb, fantasztikusabb, egyszerűen sokkal élvezhetőbb, mint ez (még a majomlogo is kifejezőbb). Ez megint csak egy szerintem feleslegesen kulttá avanzsált film lett, bolondokkal, egy bolondtól.




75%



.

R2-D2 írta:

12 majom

„Ez pont olyan, mint ami velünk történik. Mint a múlt. A film sosem változik. Nem tud változni. De... valahányszor újra látod, másnak tűnik, mert te megváltoztál. Mást veszel észre benne.” - Nem is tudtam, hogy ilyen jó kis idézet lapul ebben a filmben. Tökéletesen kifejez mindent, amit magam is érzek a 12 majommal kapcsolatban: a gyerekkori lelkesedés, a hűha-faktor rendesen megkopott, s bár még így is egy tisztességes film lett, de ha ezt manapság, (majom)szűzen látom, biztosan nincs olyan jó véleményem róla…

A 12 majom Terry Gilliam szürreális és hibbant látásmódja miatt 20 évvel később közel sem nyújtja azt, amit először: időutazás, sci-fi, minimális, bolond annál több (legalább jó helyen), viszont sok moralizálás egy sérült ember körül. S ha már 2015 van, óhatatlanul adja magát az összehasonlítási kényszer a most futó 12 majom sorozattal: nos, egyelőre a SyFy produkciója sokkal közérthetőbb, logikusabb, fantasztikusabb, egyszerűen sokkal élvezhetőbb, mint ez (még a majomlogo is kifejezőbb). Ez megint csak egy szerintem feleslegesen kulttá avanzsált film lett, bolondokkal, egy bolondtól.

75%

Willis ide, Pitt oda, ez a film nekem nem akkora kedvenc, hogy látni akarjam. Előbb nézném a sorozatot én is.
Még a Parnassust megnéztem, de azóta folyamatosan a Tideland jut eszembe Gilliamről, és így eszem ágában sincs megnézni a filmjeit.
.

R2-D2 írta:

Csillagok között

Ment volna el a faszom megmenteni az emberiséget…  

No. én is újranéztem és jottányit sem változott a véleményem. A mozi első 50 perce továbbra sem tetszett, máshogy képzelem egy éhező civilizáció mindennapjait. Apaként továbbra sem hagynám ott gyerekeimet, meg továbbra is fura, hogy az első beeső pilótát felküldi az űrbe a NASA...

A fagyott felhő a levegőben még mindig zavart, de amúgy a mozi második fele, kétharmada nagyon rendben van. Akkor is, ha igazándiból még mindig nem egészen értem a finálét a dimenziókockával, meg hogy továbbra sem kaptam választ a két legnagyobb paradoxonra: sem a féreglyukra, sem a könyvespolcra.

És ezen nem segít az egyébként szenzációs BD extralemez sem. Az első 50 perc tudományos okfejtései lenyűgözőek, de a fekete lyukból való visszatérésre nem adnak magyarázatot. Annyi átjött, hogy miért tartják az eddigi "legtudományosabb" sci-finek az Interstellart, rengeteg valós számítás, fizikai egyenletek, NASA eszközök adják az alapját, de az igazi kérdéseimre ez sem ad választ.

A 12 kisfilm, ami a film készítésével foglakozik, egyszerűen lenyűgöző. Bámulatos az a precizitás, amit Nolan és stábja véghezvitt, kezdve a valós méretű, totál funkciókész Rangertől az izlandi helyszínen, a Kip Thorne féle feketelyuk ábrázoláson át, a templomi orgona használatáig. Iszonyat munka van ebben a filmben, örülök, hogy megismerhettem, mekkora. Sőt, az egyik bajomat meg is magyarázták a homokviharral és a penésszel: először van a penész, majd a kihaló termény elsivatagosodást okoz, ami kedvez a homokviharoknak. Így logikus, de ez a filmben így nincs benn.

S még valami. Minden kisfilm alatt a főtéma zenéje megy, ami eddig fel sem tűnt, milyen zseniális.


.

R2-D2 írta:

Csillagok között

...máshogy képzelem egy éhező civilizáció mindennapjait.

Miből szerettél volna többet látni, hogy el tudd képzelni, hogy az éhező civilizáció ilyen is lehet  ? A bombázott éhezőkből? Az elsivatagosodott nagyvárosokból? A kukoricaszállító kamionok mentén könyörgőkből, zokogókból?

Igen, vannak helyek, ahol sántít a dolog, üzemanyag például feltűnően sok van, még ha bioetanolt csináltak is a kukoricából, de ez nekem kicsit olyan, mint látni a világ egy olyan kis szeletét, mint Beverly Hills, és utána azon dünnyögni, hogy "de hát az emberek nem így élnek, bahhhh, de szar..." . Ez, ami a filmben van, kb. az, ami az amerikai álomból a kukoricaföldek közelsége miatt megmaradt, rezervátum, amit jó eséllyel egy katonai körgyűrű tart fenn, hogy az éhezők le ne legeljék a lábon álló kukoricát, és azért tart fenn, hogy egyáltalán legyen, aki a kukoricát viszonylagos békességben meg tudja termelni.
Vagyis ez ugyanazt fejezi ki, mint a talált bolygók: ez a mostani trendek szerint létrejövő világnak ideális része, de még ez is kurva szar! Plusz lanyha baseball, smink a haldoklón.
.

Niwrok írta:

Miből szerettél volna többet látni, hogy el tudd képzelni, hogy az éhező civilizáció ilyen is lehet  ? A bombázott éhezőkből? Az elsivatagosodott nagyvárosokból? A kukoricaszállító kamionok mentén könyörgőkből, zokogókból?

Igen, vannak helyek, ahol sántít a dolog, üzemanyag például feltűnően sok van, még ha bioetanolt csináltak is a kukoricából, de ez nekem kicsit olyan, mint látni a világ egy olyan kis szeletét, mint Beverly Hills, és utána azon dünnyögni, hogy "de hát az emberek nem így élnek, bahhhh, de szar..." . Ez, ami a filmben van, kb. az, ami az amerikai álomból a kukoricaföldek közelsége miatt megmaradt, rezervátum, amit jó eséllyel egy katonai körgyűrű tart fenn, hogy az éhezők le ne legeljék a lábon álló kukoricát, és azért tart fenn, hogy egyáltalán legyen, aki a kukoricát viszonylagos békességben meg tudja termelni.
Vagyis ez ugyanazt fejezi ki, mint a talált bolygók: ez a mostani trendek szerint létrejövő világnak ideális része, de még ez is kurva szar! Plusz lanyha baseball, smink a haldoklón.
.

Jóvanna! Nem kell leharapni a fejem...

Valhogy úgy gondolom, ha TÉNYLEG éhezne a társadalaom, mármint hogy IGAZÁN ÉHEZNE AZ EGÉSZ TÁRSADALOM, akkor nem lenne békés baseball mérkőzés, drónvadászat, iskola, autós népvándorlás, stb... akkor szerintem véres összecsapások lennének az éhező emberek között.
Itt szerintem tök nyugalom van, meg viszonylagos jólét, s hiába lehet vizionálni a katonai körgyűrűt, amíg azt nem mutatják, addig csak az én jóindulatomon múlik, elképzelem-e őket, vagy nem.

.

.




Holnapolisz




Megmondom őszintén, elmosolyodtam. A mozi vége felé van egy okfejtés – ami egyébként az egész film tartalmi lényege, az események mozgatórugója, az üzenete -, ami közben úgy éreztem, a karakter nekem (is) beszél. Pontosabban hozzám szól: totál személyes üzenetté vált minden, ami ott elhangzott, magam is azon emberkék táborába tartozom, akik miatt elvileg mindaz történik, amit látunk a vásznon. Ezáltal aztán jóval személyesebb lett a film, mint az esetleg indokolt lenne, s bár az üzenetet megértettem, vagyok annyira önfejű, hogy igazándiból túl sok hatása ne legyen rám…

Egy őszülő faszi (George Clooney) monológjával indítunk. Pontosabban nem is igazán monológ ez, mert közben egy női hang bele-belepofázik, a lényeg az, hogy az őszülő faszi egy régi történetet próbál elmesélni a nézőknek (mármint nekünk) egy kisfiúról, aki az 1963-as világkiállításra saját rakétahajtású szerkezetet épített, hogy azt a hátára erősítve röpködjön az emberek feje felett. Talán még soha nem láttam ennyire semmitmondó és idegesítő filmkezdést, a két karakter egymás szavába vágása, civódása, a minimalista háttér, az egész szcéna iszonyat esetlen és unalmas. Frank Miller – mert így hívják a faszit – saját történetét meséli el, mikor is kisfiúként, inkább lelkes, mint tehetséges feltalálóként elnyeri egy kislány, bizonyos Athena (Raffael Cassidy) bizalmát, majd némileg kalandos úton egy kitűző használatával egy másik világba kerül, Tomorrowlandbe. 50 évvel később egy tinédzser lány, Casey Newton (Britt Robertson) épp apja munkahelyét próbálja megmenteni, mikor is egy kalandos szituban egy ugyanolyan kitűzőt talál cuccai között. Megérinti – és csoda történik: valami elképzelhetetlenül gyönyörű világban találja magát. A világ pedig nem más, mint ugyanaz a Tomorrowland, azaz Holnapolisz, ahova a kisfiú is került, Casey pedig ámuldozva bóklászik benne.

Egyébként ezzel el is érkeztünk a film csúcspontjához. Talán túl hamar is, de az a pár perc, amit itt látunk, az mindenért kárpótol: még sosem láttam ennyire intenzív és innovativ jövőképet filmben. Ebben a pár percben olyan töménységben van benne a fantasztikum minden aspektusa, olyan lenyűgöző élmény, hogy az államat kerestem a földön. Az előzetes, amit ebből felvillantanak, az csak tényleg ízelítő: Holnapolisz látványa, a bevillanó technikai vívmányok, a futurisztikus város a magamfajta sci-fi rajongó számára kész Kánaán. Órákig el tudnám nézni ezt az egészet, kár, hogy szó szerint lejár az idő és visszacsöppenünk a valóságba. A valóságba, a kvázi jelenbe, ahol Caseyt hirtelen idegenek kezdik üldözni, ahol aztán egy kislány segítségére szorul, majd ahol aztán végülis összefut Frankkel. A Holnapolisz ettől kezdve pedig kettejük közös kalandja, hogy eljussanak ismét az álomvilágba, hogy dimenziókon át, üldözőkkel a nyakukon az alternatív valóságba kerülhessenek. Persze, úgy másodállásban meg kell menteni az emberiséget is (ismét), no meg sem a segítőjük, sem az „ellenfelük” nem egészen az, aminek látszik, de a film sodró lendülete és néha bizony fergeteges humora simán elvisz a végéig.

Mielőtt a fináléhoz érünk, és annak kissé csapongó, erősen akcióorientált jeleneteit néznénk, két dolgot feltétlenül meg kell említenem, ami nekem iszonyat bejött. Az egyik ilyen geg dolog, van egy jelenet egy sci-fi relikvia boltban, no, az mennyei élmény volt. Ha ezt megveszem lemezen, tuti, ezt kikockázom, mert a sok megmosolyogtató ismerős díszlet mellett biztos millió másik ismert karaktert is rejtettek a polcok, amiket észre sem vettem menet közben. A másik meg egy ilyen szabadkőműveses-titkos társaságos dolog: a Madame Tussaudsból szalajtott viaszbábuk tanácskozása, a háttérmagyarázatokkal azon a bizonyos helyen egészen kiváló volt. Bírom az ilyen elméleteket, hogy történelmünk nagy koponyái valami nagyobb cél érdekében, nagyobb tudás birtokában ténykedtek, az egész ötlet kiválóan illeszkedett a történetbe. Az már más kérdés, hogy ez az ötlet is csak egy felhasznált elem a hollywoodi boszorkánykonyha polcáról, a film egyik, de nem legfontosabb összetevője – a teljes produkció ismeretében pedig sajnos ismét a klisék tárháza tárul fel. Rengeteg korábbi produkció beugrik, hol egy látványelem, hol egy történeti szál lehet ismerős máshonnan: a Holnapolisz azonban meg sem próbálja az egészet saját képére formálni. Csupán egymás mellé pakolja őket – ez pedig hiba.

Van egy kis Csillagkapu, egy kis Robotzsaru, egy kis Da Vinci Kód, icipici Terminátor, egy kis Utolsó óra, de zömében inkább a Disney féle mesefilmek képei. Megint van egy kiválasztott, aki nem tudja, hogy ő a kiválasztott, mint ahogy azt sem, hogyan tegye meg azt, amit csak ő tud megtenni. Van egy visszavonult idősebb mentor, aki utoljára elvállal egy megbízást. Van egy titkos háttérhatalom, és az abból kilógó különc „áruló”, aztán van egy disztópia képe, egy tanmese arról, mit és hogyan nem kéne csinálnunk. Mindezeket pedig meglehetősen jellegtelenül sikerült összekotyvasztani: nagyvonalúan átugorva magyarázatra váró eseményeket, egyszerre próbálva megfelelni minden nézői korosztálynak - a legeslegnagyobb bajom amúgy pont ezzel van. Végig azt éreztem, a mozi nem igazán tudja eldönteni, kinek is szóljon – mesefilmnek szerintem túl komoly, felnőtteknek meg helyenként túl ecebóca lett. Még az is lehet, hogy a fő üzenet a gyerekek számára valós jelentéssel bír, de az olyan cinikus vén fasz, mint én (mi) meglehetősen szkeptikusan próbálja befogadni mindazt a pozitív üzenetbombát, amit itt a végén felrobbantanak.

Ezektől függetlenül a Holnapolisz egyáltalán nem lett rossz film. A zseniális és a végtelenül bárgyú jelenetek váltakozása ellenére van egyfajta bája, összességében nem más, mint egy gyerekeknek szóló jó kis kalandfilm. Ha most hirtelen hasonlítanom kéne, az A Boszorkány-hegy ugrik be, de jobb pillanatomban akár a Vissza a jövőbe filmek hangulata is benne van. A humor, a jövő kütyüi, a látvány, a jópofa karakterek miatt simán többször nézhető – de feltétlenül gyerekfilm. Mesefilm. Igazán irritáló dolgot egyetlen egyet tudok mondani, a fekete ruhás üldözők idióta vigyorát, azon kívül semmit. Nekem, mint a jövő lelkes rajongójának a teljes élvezethet csupán plusz 20 perc Tomorrowland kellett volna bele, de ami volt (még kihalt állapotában is), még attól is teljesen elaléltam. Clooney kissé fura volt egy fantasztikus filmben (minden promo ellenére azonban nem is ő a főszereplő), Britt Robertson meg totál úgy néz ki, mint Jennifer Lawrence, de a kislány, Raffael Cassidy, a fiatal Hófehér sok mindenért kárpótolt. Már ha eleve úgy ülünk neki, hogy mesét nézünk. De hát Brad Birdtől mi mást várhatnánk?




75%





.