R2-D2 írásai 2.0

Niwrok írta:

Mert nálatok legalább vetítik ! Nálunk lassan már csak a romantikusok, a mesék, a vígjátékok meg akciófilmek dívnak . Se dráma (a legjobb film Oscar-jelöltek közül egyedül a Grand Budapest Hotel, de ha nincs a címében a Budapest, szerintem az sem), se sci-fi, horror főleg nem, és az egyre bőségesebb és minőségibb magyar filmgyártás egyetlen egy darabját sem sikerült elhozni (egyet kivéve, de arról úgyis nemsokára írok, hiszen azzal hazabeszélek ). De a Fosbarna 50 nyalata az persze 2 hétig, plusz éjszakai  ! Még akár három éve is volt, hogy egy héten kétszer mentem, most meg egy hónap alatt a Kingsmanre lettem volna igazán kíváncsi, ott meg pont közbejöttek a dolgok.
.

Ez tényleg szomorú....

És még azt hittem, csak én vagyok hátrányos helyzetű...

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Mert nálatok legalább vetítik ! Nálunk lassan már csak a romantikusok, a mesék, a vígjátékok meg akciófilmek dívnak . Se dráma (a legjobb film Oscar-jelöltek közül egyedül a Grand Budapest Hotel, de ha nincs a címében a Budapest, szerintem az sem), se sci-fi, horror főleg nem, és az egyre bőségesebb és minőségibb magyar filmgyártás egyetlen egy darabját sem sikerült elhozni (egyet kivéve, de arról úgyis nemsokára írok, hiszen azzal hazabeszélek ). De a Fosbarna 50 nyalata az persze 2 hétig, plusz éjszakai  ! Még akár három éve is volt, hogy egy héten kétszer mentem, most meg egy hónap alatt a Kingsmanre lettem volna igazán kíváncsi, ott meg pont közbejöttek a dolgok.

Ez tényleg szomorú....
És még azt hittem, csak én vagyok hátrányos helyzetű...

Ti megyeszékhely vagytok két mozival, mi megyei jogú város egy mozi két termével, ahol a kicsi eseti jelleggel (havonta átlag egy-két hétig) vetít, többnyire egy-egy művész- vagy nem-hollywoodi filmet (pár hete volt a Fehér árnyék, jövő héttől a Föld sója megy). Tényleg, most nézem, hogy a kamarában volt egy darab magyar film mostanában, a Senki szigete, gondolom a Moszkva teres Török Ferenc miatt, meg a Dumapárbaj, ami meg a stand-uposok miatt férhetett be a repertoárba...

Azért eret persze nem vágok magamon. Székesfehérvár és Budapest is viszonylag közel van, ott meg van minden, ha nagyon akarok, oda felmehetek. Neked meg ugye ott van Ausztria ...
.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

A lé meg a Lola

Hallani hallottam a filmről (nem is vagyok már "ifjú" ), de csak a címét, és az alapján be is soroltam valami középszerű romantikus-heist mozinak, és már arra sem vettem a fáradtságot, hogy utánamenjek, miről is szól    ... Pedig Tykwer munkáit még bírom is. Jó, hogy írtál róla, mert ez így is maradt volna, de persze a sztori így már naná, hogy érdekel, szóval "Listára fel!" !

Az igazság az, hogy nem lepődtem meg. Most már nem, volt már rá precedens, hogy korábban halálbiztos voltam abban, hogy Te is ismersz mindent, amiről írok - de aztán nem.
Úgyhogy örülök (ismét), hogy egy nem aktuális filmet tudtam ajánlani. Ezt sürge nézd meg, szerintem nem fogsz benn csalódni.

Nos, elég sürge voltam ?

Mivel nálam az érzelmi töltet nem jött elő, így persze a filmre és az elemeire is máshogy tekintettem, de összességében egy kellemes filmet láttam. Azt gondolom ennyi év után nem kell bizonygatnom, hogy az idővisszapörgetős, alternatív valóságos filmek mennyire bejönnek, nem véletlenül szoktam emlegetni a Nő kétszert vagy írtam nemrég a Mr. Nobodyról. A sztori így teljesen jó, tele kiváló ötletekkel, mint az "Ezután" fotósorozatok, hogy Lola melyik pillanatában érkezik meg az apjánál folyó beszélgetésbe, de akár az üveglap meg a karambol is. Külön jó csattanó volt Meyer úr meghatározó szerepe, noha első két alkalommal azt sem tudtuk meg, hogy ő kicsoda. Kétszer hangosan fel is nevettem, annyira bejött a történetvezetés (a paskolós fotósorozatnál, és a "csakazértis" karambolnál a harmadik körben ).

És hogy időhurok, alternatív valóság, esetleg társadalmi mondanivaló?

Spoiler:

Ami nem tetszett, azok inkább az öncélúságból erednek. Néha sok volt a színpadiasság, már eleve az anyja szobáját vagy a feleslegesen felbukkanó napszemüveges apácákat tekintve, az üveghangon sikító Lola meg úgy volt rossz nekem, ahogy kitalálták. A "dinamikus technozene" is inkább az idegeimre ment és nem a fülembe mászott. A technikai problémákat meg bár illetlenség felróni egy kezdő, kisköltségvetésű filmnek, de azért a banki jelenetekben a tengeribetegségig imbolygó kamera, a sokszor szemcsés képek (simán látszik, hogy két kamerával dolgoztak, és az is, hogy mikor melyikkel) és a néha elcseszett vágás még talán ezen a szinten sem megy el.

7/10
.

Niwrok írta:

Nos, elég sürge voltam ?

7/10
.

A 7/10 az jó vagy rossz???

Végül is nem bántad meg, ez a lényeg. Kicsit megint máshogy látjuk - ahogy szoktad mondani , szocializálódási és nosztalgiabeli különbségek miatt -, ennyi.

Spoiler:

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Nos, elég sürge voltam ?
7/10

 A 7/10 az jó vagy rossz???
Végül is nem bántad meg, ez a lényeg. Kicsit megint máshogy látjuk - ahogy szoktad mondani , szocializálódási és nosztalgiabeli különbségek miatt -, ennyi.

Spoiler:

Amolyan "négyes alá" . Több dolog tetszett benne, mint ami nem, és nem érzem annyira maradandónak, "mesterműnek", mint te.

Spoiler:

.

Niwrok írta:

Amolyan "négyes alá" . Több dolog tetszett benne, mint ami nem, és nem érzem annyira maradandónak, "mesterműnek", mint te.

Kár....

És mit szólsz a játék verzióhoz? Amiről a folyamatábra szól? Nem olyan az egész, min egy-egy elbukott szint utáni újrakezdés? Amiben a kutyás epizód HELYES megoldása lehetőséget ad más eseményekre???

R2-D2 írta:

És mit szólsz a játék verzióhoz? Amiről a folyamatábra szól? Nem olyan az egész, min egy-egy elbukott szint utáni újrakezdés? Amiben a kutyás epizód HELYES megoldása lehetőséget ad más eseményekre???

Azt jobban elhiszem. Lola végülis tanul a korábbi próbálkozásokból, azért ugrik a végén. De akkor még ugyanúgy nem tudja, hogy az a "megoldás" a HELYES, csak azt, hogy azt még nem próbálta, és a többi eddig mind kudarcba fulladt.
.

Niwrok írta:

Azt jobban elhiszem. Lola végülis tanul a korábbi próbálkozásokból, azért ugrik a végén. De akkor még ugyanúgy nem tudja, hogy az a "megoldás" a HELYES, csak azt, hogy azt még nem próbálta, és a többi eddig mind kudarcba fulladt.
.

Persze, nem tudja, de miután megcsinálta, kinyíltak előtte más opciók is. Én nem játszom, ez inkább a te szakterületed, de nem így van a játékokban is? Hogy valahol valamit máshogy csinálsz és akkor más úton is mehetsz tovább (nem elhanyagolandó persze itt a szerencse szerepe sem)?

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Azt jobban elhiszem. Lola végülis tanul a korábbi próbálkozásokból, azért ugrik a végén. De akkor még ugyanúgy nem tudja, hogy az a "megoldás" a HELYES, csak azt, hogy azt még nem próbálta, és a többi eddig mind kudarcba fulladt.

Persze, nem tudja, de miután megcsinálta, kinyíltak előtte más opciók is. Én nem játszom, ez inkább a te szakterületed, de nem így van a játékokban is? Hogy valahol valamit máshogy csinálsz és akkor más úton is mehetsz tovább (nem elhanyagolandó persze itt a szerencse szerepe sem)?

A legtöbbször nem. A játékok jelentős része egy cső, ahol mész előre, megoldod az adott szinthez tartozó feladatokat, és ha nem sikerül, azonnal "Game Over", és kész. Még azt is kevés játék meri felvállalni, hogy egyáltalán alternatív befejezéseket biztosítson, hogy mondjuk az utolsó pályán hozott döntések befolyásolják a végkimenetelt. Ennél is kevesebb, ahol a cselekedetek végig alakítják a befejezést; mondjuk ilyen volt a S.T.A.L.K.E.R., ahol a játék végén van egy "kívánságteljesítő gép" Csernobil közepén, és a játékos karakterének attól függően választott a program automatikusan kívánságot, hogy mit hogyan csinált. Mostanában kezdenek bejönni azok a játékok (mondjuk a nemrég végigvitt The Walking Dead), hogy a döntések ugyan alakítanak a játékmeneten, de csak átmeneti vagy csekély jelentőségű hatással (például teljesen mindegy, hogy mikor kit mentünk meg, a végére úgyis mindenki meghal, legfeljebb más sorrendben vagy módon, ezzel más történetet nézünk végig, de a végkimenetel ugyanaz).

Olyanok, hogy a döntések folyamatába változtassák meg a pályák alakulását, akár már az elejétől kezdve, ritkák, mint a fehér holló. A játékfejlesztőknek ez nem pálya, hiszen akkor ezeket a kvázi különálló játékokat kéne nekik egybecsomagolni, az meg nem buli. Amiket játszottam, talán az itt is bemutatott Heavy Rain volt valamennyire ilyen, ahol még bukás esetén sem volt game over, csak kiesett az egyik történetszál, és így nem tudott hatást gyakorolni a későbbiekre. Ami meg nagyon ilyen volt, az a játékfejlesztés kakukktojása, a Stanley Parable, ami már sokkal inkább egy elgondolkodtató élmény a kísérletezésről és a lehetőségekről, vagy akár egy szatirikus kritika a gamer világról, mint játék... és ezért volt kib*szott jó : Ott a játékos választásainak megfelelően alakult a "történet", teljesen más pályaszakaszokkal, például attól függően, hogy mennyire hagyta magát befolyásolni a játékot folyamatosan kísérő narrátor által ("Stanley előtt két ajtó volt, és ő bement a bal oldalin." ) :



Ha a Lola játék lenne, akkor a kutya mindaddig megölné, amíg át nem ugrik rajta, ahogy az autó is halálra gázolná, amíg meg nem találná a módot, amivel túlélheti.

A Lola, ha már valami játékos kell, akkor olyan, mint egy óriás csúszda három ággal. Onnantól, hogy Lola reakciót választ a kutyánál, a külső erők hatása és a saját céljai és elszántsága / elkeseredettsége az automatizmusokon keresztül egy csőben tartotta, és így jutott el a háromféle befejezésig.
.

.







Sons of Anarchy S1






"Az anarchizmus az emberi elme felszabadítását jelenti, és a hit dominanciáját. Az emberi test megszabadítását a vagyon hatalmától. Megszabadítását a béklyóktól és az állam által kerített korlátoktól. Azt jelenti, hogy a társadalmi rend az emberek szabad csoportosulásán alapul."  (S01E04)

A Sons of Anarchy, más néven Sam Cro, teljes nevükön (Sons of Anarchy Motorcycle Club, Redwood Original) egy motoros banda az amerikai Charmingban. A nyitó idézet ugyan egyáltalán nem fejezi ki azt, amit az évad indulásakor ők képviselnek – mégis az egész sorozat szempontjából kulcsfontosságú: jelzi azt a kitűzött célt, s egyben a kezdeti motivációt, ami miatt egy bizonyos néhai John Teller és barátja, Piermont "Piney" Winston (William Lucking) megalapította a klubot. Hogy aztán valamikor a múltban – ez még ebből az évadból nem derült ki miért – a dolog félrecsússzon, a SoA pedig egy törvényen kívüli motoros bandává váljon, akiknek a látszólagos autó/motorszerelő műhelyének jótékony takarásában komoly alvilági tevékenységük legyen. Mindenekelőtt fegyverkereskedelem – az IRA hatékony közreműködésével – de nem riadnak vissza egy kis rablástól, csempészéstől, betöréstől, tanúmegfélemlítéstől, gyilkosságtól, bunyótól sem. No meg a mindent átszövő korrupciótól: a kisváros rákos rendőrfőnöke gyakorlatilag külsős a bandában, aktív szereplője a bűnügyeknek – cserébe a banda a város határain kívül tartja a többi bandát, így a kábítószert is…

Az egész alaphelyzet, a mexikói, néger és náci fehér bandával, a félig korrupt rendőrséggel, no meg a növekedő hatósági fenyegetettséggel olyannyira szerteágazó és zseniális, hogy nem is igazán tudom kifejteni. Kb. olyan, mint mondjuk az Amerikai história börtönviszonyai kiterjesztve egy kisvárosra és környezetére: a különféle colorokat viselő bandák, az egymás között sokszor vérfürdőbe torkolló leszámolások adják annak a családi drámának a hátterét, amiről szól az egész SoA. S ha már color: magam ugyan sosem viseltem semmi ilyesmit a hátamon, de azt nem árt tudni, hogy a valóságban (is) hihetetlen jelentősége és értéke van egy-egy csapatba tartozásnak, a bőrmellényen viselt jelképnek. Itt ráadásul a fiúk a hátukra tetoválva is viselik ezt a címet, a történet szempontjából ennek ráadásul az egyik epizódban kulcsfontosságú szerepe lesz. Szóval. Van egy bizonyos Jax Teller (Charlie Hunnam), az alapító John fia, aki induláskor a klub alelnöke, anyja pedig az aktuális vezető, Clay Morrow (Ron Perlman!!!) felesége. Jaxnek épp gyereke születik a drogos exétől, akiből egy újabb túladagolás miatt, illetve közben ki kell venni a kiskölköt – súlyos születési rendellenességgel: a SoA elsősorban Jax családi drámája, viszonya a fiához, anyjához, volt feleségéhez, illetve a kisvárosba visszatért hajdani szerelméhez, Tarához (Maggie Siff). Egyelőre csak másodsorban egy motoros sorozat, gyakorlatilag a klubban történtek mind-mind Jax életútjára adott reakciók összessége – a fiú ugyanis meglehetősen nyughatatlan, miután pedig rájön, hogy rossz úton járnak, még kívülálló is lesz. Kilépni azonban nem olyan egyszerű – sem fizikailag, sem érzelmileg…

Kedvcsinálóként órákat lehetne írni az egész sorozatról, mennyire is össze van rakva az egész, mennyire is képes beszívni az embert. Jómagam ugye eleve előnyből indulok, miután magam is húzom a gázt – bár a Harleyt, mint motort nem igazán komálom -, de sima mezei nézőt is be tud rántani. Annyira egyben van az egész, annyira működik a képernyőn ez a láthatatlan családi kötelék, ami a fiúk (hehe, öregemberek) között van, hogy az szenzációs. Érezni, hogy bárki, bármit megtenne a klubért, simán ülnek inkább öt évet árulás nélkül, simán életüket is adják egymásért. Az egész egy kibaszott jól szervezett maffiának tűnik – amit az elején még mindenképp a bajtársiasság mozgat -, a hierarchia fontos ugyan, de szimpatikus a faragott asztalnál megnyilvánuló valós demokrácia is. A kulcsszó egyébként a szimpátia: a SoA legnagyobb erénye az, hogy az első percektől maga mellé képes állítani a nézőt, gyakorlatilag végig a törvényen kívüliekkel vagyunk képesek együtt érezni. Persze, meglehetősen manipulatív az egész, hisz nagyon sokáig csupán a rosszfiúk – náluk rosszabbak – hullnak, de Jax karaktere (aki egyébként kiköpött Curt Cobain) önmagában garancia a szimpátiára. Az a gyerek – szenzációs. A stílusa, viselkedése, vagánysága, lazasága, becsületessége, minden egy irányba viszi a történetet – mégpedig abba az irányba, hogy szívesen lennénk a klub tagjai. Egészen a 11-ik epizódig, de az már más tészta.

Mert akik ellenük vannak, azok egyszerűen bicska nyitogatóan idegesítőek: van egy férfi ATF ügynök, aki egy agresszív barom és Tarára hajt, egy női ATF ügynök, aki az egyik legundorítóbb picsa, akit valaha láttam – érdekes, hogy vele szemben még Gemma (Katey Sagal), Jax anyja is pozitív figura, pedig aztán a keresztanya pozícióban feltűnő nő minden, csak nem egy szerethető alak. A SoA iszonyat erős karakterekben, iszonyat erős színészekben (még a Gladiátor Cicerója is itt van) és iszonyat erős jelenetekben. Ezt most csak azért írom, mert nem telt el úgy epizód az évadban, hogy ne lett volna benne minimum egy olyan WTF pillanat, amin vagy az államat kerestem a földön, vagy felröhögtem, vagy szimplán az a bizonyos yesss érzés kerített volna hatalmába. Legyen az egy lőtt seggbe vérzéscsillapítás miatt bedugott ujj, egy gördeszkával véghezvitt pofánvágás, egy nagyon megérdemelt fej asztalba verése, de akár a nyilvános zsebhokizó figura jelenete. Hihetetlen és maradandó pillanatok, az igazi filmes élmények, amiket soha nem felejtek el – már csak ezekért megérte látni az egészet.

Az, hogy most ez az évad még nem kap maximumot tőlem, az elsősorban szerkezeti okokra vezethető vissza. Amellett, hogy az elején totál káosz az egész (hasonlóan a Trónok harca S1-hez), leginkább az évad első felének túlzott epizodikussága zökkentett ki. Van egy kiváló drámai történet, egy klub élete, de úgy éreztem, nem eléggé folyamatos a sztori íve: az elején minden epizód arról szólt, hogy felmerül egy probléma, s azt az adott részben megoldják. Kevésbé éreztem a folytonosságot a történetben, olyan volt, mint mondjuk egy Miami Vice epizód – kb. az évad felétől állunk be arra, hogy a tetteknek, szavaknak igazi súlya van, az ármánykodások áthatnak a következő részre is: onnantól gördülékeny az egész. Nem rossz előtte sem, de a mostanában nézett sorik legnagyobb erénye pont a sodró lendület volt, itt az elején ez még hiányzott. Amúgy az egész hangulat szenzációs, a duma valami beszarás, milyen jó (a pornókirálynős külön az), remekül van adagolva a dráma és a humor az évadban. Szokás szerint van egy háttérből irányító nő – mint mindig – van egy igazán tökös és jó szándékú főhős, meg van egy nagyon komoly bűnszervezet…

…ami nyilvánvalóan bele fog fulladni a saját maga által termelt mocsokba. Mert az első évad mondanivalója a cuki motoros fiúk látványa mellett mindenképp az, hogy az ilyen törvényen kívüliek által elkövetett mindenféle bűnök előbb-utóbb visszaütnek azokra, akik elkövetik. Megmérgezik azokat, akik szerepet vállalnak benne és egyben el is kárhoztatják őket. Mikor vége lett, az jutott eszembe: ilyen az, mikor a saját szarod szépen, lassan a nyakadba borul. Hacsak nem lesz változás…

A zenére most terjedelem miatt még nem térek ki (talán későbbi évadoknál), annyi legyen elég, hogy igazi, vérbeli dögös country/rockzene az egész alapja, íme a főcím dal:


90%






.

R2-D2 írta:

Sons of Anarchy S1

Az egész alaphelyzet, a mexikói, néger és náci fehér bandával, a félig korrupt rendőrséggel, no meg a növekedő hatósági fenyegetettséggel olyannyira szerteágazó és zseniális, hogy nem is igazán tudom kifejteni. Kb. olyan, mint mondjuk az Amerikai história börtönviszonyai kiterjesztve egy kisvárosra és környezetére: a különféle colorokat viselő bandák, az egymás között sokszor vérfürdőbe torkolló leszámolások adják annak a családi drámának a hátterét, amiről szól az egész SoA. Kedvcsinálóként órákat lehetne írni az egész sorozatról, mennyire is össze van rakva az egész, mennyire is képes beszívni az embert. Jómagam ugye eleve előnyből indulok, miután magam is húzom a gázt – bár a Harleyt, mint motort nem igazán komálom -, de sima mezei nézőt is be tud rántani. Annyira egyben van az egész, annyira működik a képernyőn ez a láthatatlan családi kötelék, ami a fiúk (hehe, öregemberek) között van, hogy az szenzációs. Érezni, hogy bárki, bármit megtenne a klubért, simán ülnek inkább öt évet árulás nélkül, simán életüket is adják egymásért. Az egész egy kibaszott jól szervezett maffiának tűnik – amit az elején még mindenképp a bajtársiasság mozgat -, a hierarchia fontos ugyan, de szimpatikus a faragott asztalnál megnyilvánuló valós demokrácia is. A kulcsszó egyébként a szimpátia: a SoA legnagyobb erénye az, hogy az első percektől maga mellé képes állítani a nézőt, gyakorlatilag végig a törvényen kívüliekkel vagyunk képesek együtt érezni. Az, hogy most ez az évad még nem kap maximumot tőlem, az elsősorban szerkezeti okokra vezethető vissza. Amellett, hogy az elején totál káosz az egész (hasonlóan a Trónok harca S1-hez), leginkább az évad első felének túlzott epizodikussága zökkentett ki. Van egy kiváló drámai történet, egy klub élete, de úgy éreztem, nem eléggé folyamatos a sztori íve: az elején minden epizód arról szólt, hogy felmerül egy probléma, s azt az adott részben megoldják. Kevésbé éreztem a folytonosságot a történetben, olyan volt, mint mondjuk egy Miami Vice epizód – kb. az évad felétől állunk be arra, hogy a tetteknek, szavaknak igazi súlya van, az ármánykodások áthatnak a következő részre is: onnantól gördülékeny az egész.

90%

Meglepődtem ? Neeeeemmm !

Biztos, hogy nekem nem lesz hét hetem ezt bepótolni, annyira nem érdekel, de a leírásaidat örömmel fogom olvasni.
.

Niwrok írta:

Biztos, hogy nekem nem lesz hét hetem ezt bepótolni, ...
.

Nyilván. Maximum egy monszun esetén.

Egyébként, Niwrok... ha már úgysem nézed meg, néhány jelenetet leírok, hogy érezd, mi is az, amiről beszélek...

Spoiler:

Azt még el is felejtettem, hogy azért természetesen itt is vannak félreállított karakterek, akiket egyszer csak elővesznek, meg azért kicsit fura az a sok balhé, amit (egyelőre) büntetlenül megcsinálhatnak - de ezek mind lényegtelenek, a sorozatok velejáróinak veszem őket.

.

R2-D2 írta:

Egyébként, Niwrok... ha már úgysem nézed meg, néhány jelenetet leírok, hogy érezd, mi is az, amiről beszélek...

Spoiler:

Azt még el is felejtettem, hogy azért természetesen itt is vannak félreállított karakterek, akiket egyszer csak elővesznek, meg azért kicsit fura az a sok balhé, amit (egyelőre) büntetlenül megcsinálhatnak - de ezek mind lényegtelenek, a sorozatok velejáróinak veszem őket.

Köszi! Ilyet kérhetek majd a többi évadhoz is ?

Vannak közte igazán csábító szálak (meg néhány ripacs és hatásvadász dolog is), meg azt amúgy is tudtam róla, hogy gyakorlatilag egy shakespeare-i királydráma az egész bőrdzsekiben .
.

.







Éjszakai hajsza






Pedig Jaume Collet-Serra, mint rendező jó ómen volt… nemcsak a Neeson papával korábban leforgatott két filmje volt biztató jel, hanem az azokat megelőző az Az árva is – amit speciel én nagyon kedvelek. Az Éjszakai hajsza viszont kimondottan mélypont lett az életművében, az ő korábbi munkássága, tehetsége egyáltalán nem tartogatta ezt a produkciót - így a gondok forrását talán MEGINT sokkal inkább a forgatókönyvben, illetve annak írójában kell hát keresni. És talán meg is van: a jóembert Brad Ingelsbynek hívják, és eddig egyetlen komolyabb munkája volt, ő írta a Niwrok által is minimum kétséges sikerűnek értékelt az A harag tüze szkriptjét. Ugyanakkor el is érkeztünk az ilyenkor rendszeresen feltett kérdéshez: Hát Hollywoodban nincs egy istenverte MEO??? Hát senki nem olvassa el azt, amit megfilmesít? Hát senki nem elég tökös hozzá, hogy azt mondja: Ember, ezt már előttünk megcsinálták százszor, ember, ez, így nevetsééges???

Jimmy Conlon (Liam Neeson) egy alkoholista vén fasz. MEGINT!!!! A közvetlen felütést átugorva épp egy kocsmában tér magához, ahol seggrészegen az asztalra borulva aludt, s ahol eszébe jut, hogy otthon elromlott a kazánja, ezért letámolyog az alagsorba, ahol a maffiafőnök fia, Danny (Boyd Holbrook) fizet ki két korrupt zsarut. S aki egyébként majd a bajok forrása lesz, két albán (MEGINT) rosszfiú kinyírásával. Ez a Danny egyébként Jimmy gyerekkori barátjának, Shawnnak (Ed Harris) a fia, a 800 dolláros kazánjavítási kölcsön fejében Jimmynek pedig télapót kell játszania Shawnék délutáni családi partiján. Ismerős? Tapló télapó?? Jimmy továbbra is seggrészegen és mikulásruhában azonban majdnem beleesik a kandallóba – szerencséjére a korábbi barát, most nyugalmazott maffiafőnök nem haragszik meg rá, hanem lefekteti aludni.

Azt el is felejtettem mondani, hogy Jimmy MEGINT egy kiégett tömeg/bér gyilkos, akit rémálmaiban kísértenek a megölt áldozatai. Meg azt is elfelejtettem mondani, hogy az egész film 16 óra (kvázi egy éjszaka) alatt játszódik, így minden egyes, Jimmy által alvással és józanodással töltött perc kulcsfontosságú… lenne, ha bármi módon össze tudnám hozni azt az időt, ami a bődületes akcióhalmazra illetve a józanodásra rendelkezésre áll. Ugyanis ha Jimmy olyannyira seggrészeg, mint amennyire azt az elején mutatják, akkor pár órával később nem vezet úgy autót, ahogy vezet, nem bunyózik úgy, ahogy bunyózik és legfőképp nem lő úgy, ahogy. Érdekes, hogy Neesont mostanában majd minden szerepében alkoholistának állítják be – a végén még megvalósul az egész (ha már nem épp azért van mindez). Szóval a részeg télapó hamarosan akcióba lendül, hogy megmentse fiát, Mike-ot (Joel Kinnaman) Shawn apu mindent elsöprő bosszújától.

És ezt is láttuk már. Nem is egyszer. A korábbi munkaadóval szembeszálló bérgyilkos legutóbb épp a John Wick volt, itt Jimmy gyakorlatilag ugyanolyan kutyaszorítóba kerül, csak nem egy nyamvadt kutya miatt. A sok korrupt zsaru között megbúvó jó zsaru koncepciója is tömegcikk, mint ahogy a bérgyilkosra ráküldött másik bérgyilkos is (Bourne). De ezeket még mind el lehetett volna viselni, ha nem megint a megromlott apa-fiú kapcsolat minden másodpercében kínos, hollywoodi módon rendbe hozandó eseménysorára épülne az egész film. Most komolyan?? Nincs jobb ötlet?? Apu bérgyilkos, elhagyja a családot, hogy megmentse őket. Anyu meghal, a temetésen apu nem vesz rész. Fiú berág apura, évekig nem beszélnek. Aztán beüt a krach, apu próbálja megmenteni fiút, amit a fiú nem akar,és apu nem engedi fiút emberre lőni, nehogy ő is olyan legyen, mint ő… hányszor is láttuk már ezt??? Sablon sablon hátán, többen dicsérik a mozi első harmadát, hogy az legalább jó – jó a lófaszt. Ugyanolyan kliséhalmaz, mint a többi része.

Ezek után nem maradna más, mint a jól kivitelezett akció. A kivitelezéssel talán még nem is lenne baj, de olyannyira hiteltelen minden MEGINT, hogy szinte fájt. Azt már említettem, hogy a rendelkezésre álló 16 óra alatt az ember ki se józanodna, nem hogy olyanokat csináljon, mint Jimmy – az alkoholisták szervezetét viszont nem ismerem, lehet, neki ez volt az alaphelyzet a működéshez. No de viszont hogy egy brutális (amúgy jól megkoreografált) verekedés után jóformán semmi külsérelmi nyom ne legyen rajta, az már vicc kategória. Bazzeg, elég éles kontraszt, hogy a most nézett SoA-ban akit pofán vágnak, annak hetekig zúzódásai vannak… nem b+. Itt Neeson papa olyan, mint a Vasember, még a sokadik fej-falba-verés után sem látszik semmi, talán csak a mozi legvégén húzza kicsit a lábát… A lövöldözés külön vicc, ő mindenkit eltalál (még a halál küszöbén is sima fejlövés), de az ellenük kiküldött profi!!! bérgyilkos 4!!! tárat elhasználva csupán lekérgezi a fát az erdőben… anyám…

Annyira buta és nevetséges az egész. Már maga az alapötlet, az apa-fia kapcsolat is kínos, de amit Jimmy, az alkoholista bérgyilkos művel, az röhej. Valahol az Elrabolva2 tájékán elveszett Neeson hitelessége, innentől már inkább Rambo, mint hihető figura. A folyamat nem most kezdődött, de ez az egyik csúcspontja ennek a sztorinak: tőle én azért többet várok, mint egy Statham film agyatlan zúzása. Ebben a moziban (ahogy amúgy a John Wickben Kenau heylett) Neeson helyett simán lehetne Statham is a főszereplő, s abban egyetértek, hogy ez a mozi jobb, mint az Elrabolva3, de maximum egy hangyafasznyival. Pedig a színészeken nem múlik, még mindig bírom kedvenc jedimet, Neesont, mint ahogy bírom Ed Harrist is. A fiatal srácok sem rosszak, és ne feledkezzünk meg a zseniális karakterszínészről, Vincent D'Onofrioról se: nem rajtuk múlt az egész faszság. Hanem a forgatókönyvön.  Mert filmileg néhány egészen érdekes perspektíva feltűnik a moziban, a kamerahasználat, beállítás, mozgás néha szenzációs, mint ahogy az éjszakai NY látványa is, mint háttér. Külön jó poén volt az egyik óriásposzteren a Mad Max Fury Road reklámja – az egész környezet kissé túlzóan zsúfolt, de életszerű. Leszámítva a film többi részét, az idióta rendőrséggel, a mindent túlélő alkoholista főhőssel, a megbocsájtó fiúval meg az egész ezerszer látott történetszállal. Az a bizonyos hangyafasznyi különbség pont 1 %.




56%



.