Kritikák, gondolatok a filmek világából |
| | R2-D2 írásai 2.0 | |
|
+7Niwrok cs-robert Remo arzo Mr. White tchabee Weide 11 posters | |
Szerző | Üzenet |
---|
R2-D2 Admin
Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
| Tárgy: Focus – A látszat csal Szomb. Feb. 28, 2015 3:26 pm | |
| . Focus – A látszat csalKezdjük azzal, hogy az előzetes megint egy hatalmas átverés. Megint teljesen más szöveg van a képek alatt, mint ahogy az majd a moziban elhangzik, s megint beviszi az ártatlan nézőt az erdőbe: nem egészen azt fogja kapni, amire a trailer alapján esetleg számít. Egyetlen mentsége lehet a promónak, mégpedig maga a mozi (magyar) címe, miszerint a látszat csal… Mindazonáltal kétségeim vannak afelől, hogy ez a félrevezetés szándékos, s szerencse az, hogy valahol illik is a koncepcióba, ezúttal akkora törést nem tud okozni a film élvezetében – mint mondjuk tette azt anno a Sírok között előzetese. A Focust leginkább a Szemfényvesztőkhöz tudom hasonlítani, annak egy nagyon távoli unokatesójának nevezni – ugyanakkor a hasonlítás itt meg is kell, hogy álljon: a két film egyszerűen nincs egy súlycsoportban. Én nem állítom (szemben megint a netes ítészekkel), hogy a Focus egy pocsék film lenne, viszont tény, hogy a tavalyelőtti kedvencem cipőjét sem vihetné – sem karaktereiben, sem színészeiben, de legfőképp történetében és csavarosságában nem éri fel azt. Ettől függetlenül azonban még ez egy egészen jól összerakott heist-mozi, amiben a legnagyobb baj (ismét) a többféle stílus szerencsétlen keveredése lett. Egészen pontosan az átverős filmek minden izgalma és a love story mixe ezúttal nem működik, a filmben a két mondanivaló, irányzat sokszor tökéletesen kioltja egymást – a nézőt meg vagy álomba, vagy idegbajba kergeti. Vérmérséklettől és hangulattól függően. Nicky (Will Smith) egy kb. 30 főből álló zsebtolvaj csapat feje. A Pain and Gain / Wall Street farkasa stílusú díszlet előtt (siker, pénz, nők, csillogás) eltöltött első fél órában a kis csapat munkájába nyerünk bepillantást, ahogy épp az új jövevény, Jess (Margot Robbie) beilleszkedése folyik a szervezett zsebészet mindennapjaiba. A lány egy kimondottan tehetséges zsebtolvaj, a közös munka és a sok gyakorlás pedig csak még inkább azzá teszi. Sokaknak egyébként pont a film első szakasza, a zsebtolvajlásos tetszik a legjobban, ám nekem épp ezzel volt a nagyobb bajom. A csillivilli képi világ, az összelopott milliók látványa rám totál semmi hatással nincs, az ilyen töménységben és ilyen szervezettséggel felskiccelt tolvajvilág viszont egy idő után hiteltelenné válik. Nem állítom, hogy nincs ilyen, de nekem az egész túlságosan idilli és álomszerű volt. Ráadásul még társadalomformáló szempontból sem tartom szerencsésnek az egész első etap mondandóját, annyira habkönnyűnek, veszélymentesnek és következmények nélkülinek van beállítva minden, hogy az embernek szinte kedve lenne holnap kimenni az utcára „dolgozni” … veszélyes üzem ez, mert az égvilágon semmi negatív hozadékot nem mutat fel a film. Mintha ez lenne a világ legegyszerűbb és legtermészetesebb dolga… Aztán szerencsére jön egy váltás, a sok kis balhéból pedig egy nagy lesz, a sok apró zsebtolvajlás helyét átveszi a NAGY átverés, amiért ezt és az ilyen stílusú filmeket kedveli az ember. Pontosabban az első nagy… ami nekem valami eszméletlenül tetszett. Vérbeli heist-mozi elem: a film középső szakasza egyszerűen zseniális. Ez tényleg méltó a Szemfényvesztőkhöz, olyan szinten megvezeti a nézőt, hogy (nekem legalábbis) az állam koppant a végén. Nem is érdemes mondani róla semmit, egyszerűen élvezni kell, elmerülni abban a feszültségben, amit Nicky, Jess és a kínai faszi triója produkál. S hiába is mondják, hogy hiteltelen meg kiszámítható az egész, talán sokan még azt is állítják majd, hogy kitalálták, mi fog történi – lófaszt. Ahogy ez össze van rakva, ahogy az egész meg van szervezve, az egyszerűen tökéletes. Tökéletes trükk. Sajnos aztán ezzel túl is vagyunk a csúcsponton. A harmadik szakasz közel sem nyújt már ekkora élményt, a finálé – néhány ötletes kis csavart leszámítva – koránt sem üt ekkorát. Nicky egy autóversenyző csapat (okosoknak: ki mondta, hogy F1??) mérnökeként próbálja lehúzni a konkurenciát – persze, a játék sokkal nagyobb és csavarosabb, mint az elsőre tűnik. A látszat tényleg csal, a csalás ezúttal is működik, azonban az igazi hatás minimum két dolog miatt elmarad. Az egyik az, hogy a new orleansi események után már tudjuk, hogy Nicky mire képes, sőt el is várjuk azt tőle, így kényszeredetten figyeljük minden mozzanatát, senkiben nem bízunk, találgatjuk, mire mehet ki a nagy játék. Ezáltal viszont a középső szakasz zsenialitása eltűnik, abban, ott, pont a tudatlanságra épülő meglepetés volt az eszméletlen jó - itt már elvárás van, nem is kevés, aminek meg kell felelni. Másrészt viszont kénytelen vagyok igazat adni azon bíráló hangoknak, amik a logikai baklövésekről, hiteltelen szituációkról, karakterekről és eseményekről szólnak. Nos, igen, az egész körítés meglehetősen nagyvonalú, mintha totál idióta lenne mindenki a versenysport világában: értem, hogy érzékeltetni kellett Nicky zsenialitását, hogy mennyire kézben tartja a helyzetet – de egy idő után csak csóválta a fejét az ember… Ehhez kapcsolódik amúgy a legfontosabb „kritikai” elem: Nicky és Jess kapcsolata - igazándiból a Focusra egy szerelmi történetként is lehet tekinteni, ami ezúttal egy heist mozi álcája mögé van rejtve. Már az első percektől erről van szó, ahogy Nicky és Jess találkozik, ahogy kapcsolatuk végigvonul a filmen, amilyen sablonos párkapcsolati elemeket elpuffogtatnak, az egy szép kis love story története. Kicsit hiteltelen ez a főnök-újonc viszony, de amíg nem veszi el a teret az átveréstől, addig elmegy – a film végén viszont már majdnem annyit töltünk a két főszereplővel (ennek egy részét a hálószobában), mint amennyit az átveréssel. Az meg legyen az én bajom, hogy egyszerűen a két színészről egy percig nem hittem el, hogy tényleg szeretik egymást, valahogy az egész nekem nem jött át a vásznon. Valahogy olyan mesterkélt és megszerkesztett volt a kapcsolat (ábrázolása), a látszat csal ezúttal is működött, fordítva… Mindezek ellenére a Focus egy kifejezetten szórakoztató alkotás lett. Olyan semmi nincs benne, amitől a fejemet fognám – hehe, az előtte leadott FF7 előzetes két percében végig azt tettem -, viszont néhány karakter kifejezetten üdítő színfolt. Mindenekelőtt természetesen a dagi Farhad, a kínai Liyuan, Owens (Raymond Tusk – Kártyavár), no meg személyes kedvenc jelenetem főszereplője, aki a trailerben is vezette azt a kocsit. Az a faszi az dettó olyan volt, mint Arby az Utópiából – ugyanolyan zakkant, mint az, kár, hogy csak minimális szerepe volt. A mozi néhol vulgáris humora is működik, az egymás ugratása, a kis csapat közti civódások, poénok ülnek… ezek nagy része persze Farhadhoz tartozik – a pinaszagú leheleten jót röhögtem. A film képi világa az arra fogékonyaknak lenyűgöző lehet, nekem ez a kikent-kifent-kinyalt mű világ annyira sosem jött be. Már csak azért is, mert az élet nem ilyen – bár kétséggel elfogadom, hogy talán lehet ilyen is. De én nem vágyom oda. A Focusba viszont minden további nélkül belevágnék még egyszer, egyáltalán nem volt annyira rossz, mint azt ismételten – most már sokszor trendszerűen - próbálják beállítani. Nekem legalábbis tetszett. 75% .
A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Ápr. 12, 2020 12:31 pm-kor. | |
| | | Niwrok Admin
Hozzászólások száma : 3578 Join date : 2012. Oct. 06.
| Tárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0 Vas. Márc. 01, 2015 9:22 am | |
| - R2-D2 írta:
Focus – A látszat csal
A Focust leginkább a Szemfényvesztőkhöz tudom hasonlítani, annak egy nagyon távoli unokatesójának nevezni – ugyanakkor a hasonlítás itt meg is kell, hogy álljon: a két film egyszerűen nincs egy súlycsoportban. Én nem állítom (szemben megint a netes ítészekkel), hogy a Focus egy pocsék film lenne, viszont tény, hogy a tavalyelőtti kedvencem cipőjét sem vihetné – sem karaktereiben, sem színészeiben, de legfőképp történetében és csavarosságában nem éri fel azt. Ettől függetlenül azonban még ez egy egészen jól összerakott heist-mozi, amiben a legnagyobb baj (ismét) a többféle stílus szerencsétlen keveredése lett.
75%
Tavaly a Vakszerencse meg a Szív/rablók eléggé kiölték belőlem a heist-filmek iránti érdeklődést, így a Focus teljesen radar alatt maradt. Most valamivel kíváncsibb vagyok rá, a helyi mozi meg pont ezt játssza, úgyhogy talán megnézem majd. . | |
| | | R2-D2 Admin
Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
| Tárgy: Kártyavár S2 Hétf. Márc. 02, 2015 11:10 pm | |
| . Kártyavár S2Igaz, hogy az első évadtól nem voltam teljesen elájulva, de azért az egész sorozat témája, Kevin Spacey meg Robin Wright mindenképp motiváló volt a folytatás tekintetében. Most meg ott tartok, hogy ha kész lenne a három napja megjelent harmadik évadhoz a magyar felirat, rögtön bele is vágnék, annyira bejött ez a felvonás – kb. ugyanolyan minőségi javuláson esett át számomra a Kártyavár, mint azt tette mondjuk korábban a Hannibal vagy a Da Vinci démonai. Iszonyat tetszett az egész, a gyors folytatástól viszont visszatart a magyar változat hiánya – ugyanis a Kártyavár nyelvezete mindennek mondható, csak könnyűnek nem: mindegy, pár hét, s talán megtudom, mit kezd Francis az újonnan kialakult helyzetével. Annyit mindenképp szeretnék leszögezni, hogy elsősorban azok olvassák el ezt, akik az első évadon túl vannak. A második tekintetében igyekszek spoilermentes lenni, de úgy gondolom, úgysem egy történet második fejezetével kezdi senki a nézést – viszont néhány info egyszerűen kikerülhetetlen az első fejezetből. A múlt ugyanis erősen kihat az Underwood család ezévi kalandjaira, a korábban felizzított parazsak eloltása, a szálak elvarrása jó ideig meghatározza az évad eseményeit. Rögtön ott van ugyebár az első rész, ami olyan szinten megdöbbentett és kiakasztott (pozitív értelemben), hogy az államat kerestem a földön. A kis ribi újságírónő esete az alelnökkel a felütésben valami egészen kiváló sakkjátszmára sikeredett – Francis pedig gyakorlatilag feltette koronát az első évadbeli működésére. Egyébként itt ugyanazt éreztem, mint mondjuk korábban a Szökésnél szoktam, az első rész sokkal inkább tartozik az előző évadhoz, az ebben történő események „szépen” lezárnak egy ott kialakult konfliktust. Ráadásul egyfajta energia kitörésként fogtam fel az egészet Underwood részéről – hisz a második epizódtól én mintha egy teljesen más sorozatot láttam volna. Egyrészt sokkal fontosabb és hangsúlyosabb lett a politika. Az egész Fehér Házas légkör, a hatalom machinációi, a szavazatszerzések, a helyezkedések iszonyat bejöttek, lényegesen fókuszáltabban van jelen, mint korábban voltak. Most már, hogy megismertük, mekkora patkány is Frank Underwood, nincs szükség arra, hogy gyomorforgató és megalázó tetteit kelljen nézni: tudjuk ezt azok nélkül is. Fura mód – és ez a második pozitív változás – Underwood ismét kegyeimbe került, az ember szinte hajlandó volt neki elfelejteni gyilkosságait. Tudom, hogy ez nem teljesen normális dolog, de a két szociopata ismét emberi közelségbe került hozzám, mint Claire, mint Frank sokat javított szerethetőségi indexén. Én legalábbis a hatalom érdekében kieszközölt árulásokat, megvezetéseket, kihasználásokat egyáltalán nem találtam olyan módon durvának, mint tettem azt korábban – minden bizonnyal galamb lelkem időközben sassá erősödött. Az, hogy ez az egész mennyire hiteles és életszerű, az majd külön bekezdést érdemel, mindenesetre a hideg racionalitás ezúttal nem lépte át az ingerküszöbömet. Talán mert a Raymond Tusk/ Remy Danton páros mellett (akik együtt gyakorlatilag a Góliát voltak idén) Francisnek egyértelműen a Dávid szerep jutott – az ember meg önkéntelenül a kisebbel van. S ide tartozik még talán az is, hogy az idegesítően sok kamerába kibeszélés érezhetően ritkult, az első epizódban pl. már majdnem el is felejtettem, hogy volt ilyen – mígnem Frank a végén megtörte a csendet. De amúgy az egész időmegállító, magyarázó jeleneteknek ezúttal valahogy nagyobb létjogosultságát éreztem, tényleg akkor használták őket, amikor kellettek, s lényegesen kisebb mértékben törték meg a lendületet. A történetről nem igazán illik sokat beszélni: Franknek új célja van, amit ismét tűzön-vízen keresztül próbál elérni. A sorozat korábbi zsenialitását biztosító családi kapcsolat még erősebb, másodjára is lenyűgözött a feleségével való viszonya, fura szimbiózisa (bár… egy jelenetnél viszont majdnem kikapcsoltam a tv-t). A második évadban ugyanakkor számomra sokkal inkább Claire lett a csúcs gonosz, egyszerűen nem megy ki a fejemből, azzal az ártatlan mondattal, hogy „lefeküdt a főnökével” mennyire tudatosan manipulálja az eseményeket, mennyire alattomos módon képes rombolni. Igazi kígyó… aki szemét, de végül végtelenül racionális segítsége a férjének – nem hiába, az elérni kívánt cél legalább akkora dolog neki is, mint Franknek. Claire korábbi elvarratlan szálainak lezárásai ugyanakkor nem minden esetben tűnnek igazán átgondoltnak, a munkaügyi perből kibúvást – amellett hogy hatásos – inkább csak hatásvadásznak érzem. Az új karakterek viszont zseniálisak, különösen Jackie Sharp (Molly Parker) figurája, no meg Gavin (Jimmi Simpson), de nekem az egész évad talán legjobb és legmegindítóbb epizódja a bordaárus Freddy esete volt. Talán egyébként pont az ilyen esetekben tanúsított Underwood-viselkedés is segített a karakter közelebb hozásában, az ilyen szituációkban megnyilvánuló bajtársiasság volt az, ami miatt kevésbé utáltam. Mondtam már korában is: igazából akkor szerettem a sorozatot korábban is, amikor Francis ember volt, s ebben az évadban igazán sebezhető embernek tűnt. Akkor is, ha aztán a végére mégiscsak sikeresen összekuszálva a szálakat, oda került, ahova. A végén tényleg azt éreztem, hogy USA-nak jobb lesz így… ez beteg??? Azt azért hozzá kell tennem, hogy jócskán vannak kifogásaim is – eleve egy 11 órás időtartamú film óhatatlanul tartalmaz hülyeségeket – a szokásos sorozat betegségek azért itt is feltűnnek. Abba most nem is akarok belemenni, hogy néhány szál néhány szereplője nagyon gyorsan és talán megfontolatlanul tűnik el a történetből, majd kerül elő újra. Az is talán csak az én bajom, hogy ismét csak zavart a teljes időzavar: egyik pillanatban totál lineárisan zajlanak az események, utána meg minden támpont nélkül ugrunk az időben. Nem sokat, de annyi pont elég, hogy a karakterek tettei lógjanak a levegőben, az esetleg megváltozott gondolatok mögötti megváltozott motivációk kifejtése hiányzik. Niwrokhoz hasonlóan az első pár epizódban totál elvesztem én is, a politikai csaták mezején oly gyorsan történnek a dolgok, annyi új nevet kellene befogadni, hogy esélyünk sincs rá. Igazándiból egyik törvényjavaslat körüli hercehurcát sem értem – annyira azért nem vagyok képben az USA belpolitikai viszonyaival. Sőt: magát az egész nagy botrányt nem értem, miért is kellett ennek az ügynek az a hatást elérni, amit elért – pontosabban értem, csak fura, hogy ebbe kormányzati tisztviselők, milliárdosok tudnak belebukni. Ajaj, ha ez lehetne itthon is… ha kiderülhetne, honnan jöttek hazánkba a különböző színű kampánypénzek… ajaj... lenne itt fejhullás! Mindezek azonban csak apró bosszúságok voltak. Csupán két-három olyan dolog, jelenet, szál volt, aminél erősebben felhúztam a szemöldököm: az egyik, hogy nem hiszem el, hogy ennyi balfasz, manipulálható képviselő van a szenátusban. Hogy Frank az apró kis hazugságaival így meg tud vezetni mindenkit. Hogy az USA elnöke ekkora balfék, meg hogy az Underwoodék manipulációi ilyen simán átmennek mindenhol. Egy idő után a Kártyavár S2 saját történetének rabja lett: kellett, hogy Frank haladjon előre, de ez egyre inkább csak egyre hiteltelenebb hazugságok árán tudták megvalósítani. Úgy, hogy közben mindenki hülye volt körülötte… A másik Rachel. Hát kérem, amit Doug azzal a nővel művelt, az egész rejtegetős szál, megfejelve a leszbi szcénával az égvilágon semmi szerepet nem szolgált. Erre jön rá aztán a finálé erdei eseménye – csupán hatásvadászat, kíváncsi vagyok, mit kezdenek vele, meg Rachellel is. Vajon láttak-e már előre benne potenciált, vagy csak a sokkolás miatt tették bele – következmények nélkül? De az egész évad negatív mélypontja a Frank-Claire-Meechum triumvirátus volt… anyám… Az megint minek??? Ezek miatt messze nem tökéletes a Kártyavár, de nálam bőven a jó kategóriába kerül. Parádés (politikai) hangulat, zseniális figurák, nagyszerű háttér – kicsit kevesebb ad-hoc ötleteléssel és sokkolni szánt jelenettel, icipicit hitelesebb és átgondoltabb történetvezetéssel zseniális lehetne. Spacey-n és Wrighton nem múlik, az biztos. Külön ki kell emelnem, hogy érdemes nézni, az egyes epizódok rendezőit is, igazi csemegék vannak köztük. A Netflix ezzel számomra végleg belépett az igazán nagyok közé, akikre érdemes majd figyelni – várom a folytatást. 85% .
A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Ápr. 12, 2020 12:31 pm-kor. | |
| | | cs-robert
Hozzászólások száma : 6 Join date : 2014. Nov. 25.
| Tárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0 Kedd Márc. 03, 2015 11:08 am | |
| R2-D2, ajánlom figyelmedbe a Time Lapse című filmet. Itt a fórumon olyan jó kis viták bontakoztak ki a Triangle és az Időhurok című filmekről. Szerintem ez is érdekelne téged. Hasonló a sztorija ennek is. Ebben mondjuk nem utaznak az időben, hanem ebben egy olyan gépet alkotott valaki, amivel egy napra előre bele lehet tekinteni a jövőbe, csinál róla egy fényképet, hogy másnap ugyanabban az időben mi fog történni a szomszéd lakásban. És arról szól, hogy ezeket az információkat hogyan próbáják meg hasznosítani a főszereplők. Teganp este néztem meg. De szerintem a hétvégén újra meg fogom nézni, hogy már tudom, hogy mi a vége. Szerintem érdekes egy film ez is. Érdekelne róla a véleményed. Meg másnak is ajánlom, aki szereti az ilyen filmeket. Magyar felirat is van már róla a neten. | |
| | | R2-D2 Admin
Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
| Tárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0 Kedd Márc. 03, 2015 11:31 am | |
| - cs-robert írta:
R2-D2, ajánlom figyelmedbe a Time Lapse című filmet.
Itt a fórumon olyan jó kis viták bontakoztak ki a Triangle és az Időhurok című filmekről. Szerintem ez is érdekelne téged. Hasonló a sztorija ennek is. Ebben mondjuk nem utaznak az időben, hanem ebben egy olyan gépet alkotott valaki, amivel egy napra előre bele lehet tekinteni a jövőbe, csinál róla egy fényképet, hogy másnap ugyanabban az időben mi fog történni a szomszéd lakásban. És arról szól, hogy ezeket az információkat hogyan próbáják meg hasznosítani a főszereplők. Teganp este néztem meg. De szerintem a hétvégén újra meg fogom nézni, hogy már tudom, hogy mi a vége. Szerintem érdekes egy film ez is. Érdekelne róla a véleményed. Meg másnak is ajánlom, aki szereti az ilyen filmeket. Magyar felirat is van már róla a neten.
Köszi!! Beütemezem, valamikor meglesem!!
A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Feb. 25, 2019 1:48 pm-kor. | |
| | | Niwrok Admin
Hozzászólások száma : 3578 Join date : 2012. Oct. 06.
| Tárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0 Kedd Márc. 03, 2015 3:38 pm | |
| - R2-D2 írta:
Kártyavár S2
Ezek miatt messze nem tökéletes a Kártyavár, de nálam bőven a jó kategóriába kerül. Parádés (politikai) hangulat, zseniális figurák, nagyszerű háttér – kicsit kevesebb ad-hoc ötleteléssel és sokkolni szánt jelenettel, icipicit hitelesebb és átgondoltabb történetvezetéssel zseniális lehetne. Spacey-n és Wrighton nem múlik, az biztos. Külön ki kell emelnem, hogy érdemes nézni, az egyes epizódok rendezőit is, igazi csemegék vannak köztük. A Netflix ezzel számomra végleg belépett az igazán nagyok közé, akikre érdemes majd figyelni – várom a folytatást.
85%
Frank, mint Dávid ?! Érdekes hasonlat ... Akkor már inkább Walker elnök a leggyengébb, aki soha nem keltette egy erős kezű, határozott vezető képét, de hogy olyan ostoba módon becumizza Frank utolsó utáni kamuját is azzal az önvallomással, ahhoz már az írók keze is kellett! Gondolom, Rachel azért kell, hogy legyen valami banánhéj, amin a nagy ember elcsúszik, ahogy Shakespeare-nek is kellett Desdemona keszkenője... de látom, szerinted is úgy szar az egész hozzá kapcsolódó sztoriszál, ahogy van ! Értem én, hogy Doug bevédte a csajt, de Frank sokkal kevesebbért is sokkal durvábban állított már félre vagy fenyített be embereket, ezt a kis ribit meg a legnagyobb titkaival is hagyja szabadon téblábolni, mostanra meg már a póráza is eltűnt. Ha Frank így bukik meg, az az "egy szög miatt a patkó elveszett..." tipikus esete lesz, és mint ilyen, előre készülők rá, egyben a legszánalmasabb pontja az egész sorozatnak. Simán eltűnhetne a süllyesztőben, ellenben Freddy nekem is hiányozni fog. "A második évadban ugyanakkor számomra sokkal inkább Claire lett a csúcs gonosz, egyszerűen nem megy ki a fejemből, azzal az ártatlan mondattal, hogy „lefeküdt a főnökével” mennyire tudatosan manipulálja az eseményeket, mennyire alattomos módon képes rombolni. Claire korábbi elvarratlan szálainak lezárásai ugyanakkor nem minden esetben tűnnek igazán átgondoltnak, a munkaügyi perből kibúvást – amellett hogy hatásos – inkább csak hatásvadásznak érzem."- Spoiler:
Ezért mondtam, hogy Claire-től sokkal jobban be lennék szarva, ha a fejemre pályázna, mint a legalább a hozzá közel állókkal érzékeny, az érzelmei által befolyásoltabb Frankkel! Sokkal gátlástalanabb, sokkal ridegebb, sokkal intelligensebb, mint a férje, még akkor is, ha a képességeit Frank támogatására használja. Öt másodperc alatt jön rá és dolgozza fel a Zoé haláláról szóló híreket látva, hogy Frank ölte meg, és ugyanúgy öt másodperc kell hozzá az interjú alatt, hogy megértse, hacsak nem villant valami szenzációt, a média és a családi értékek iránt képmutatóan érzékeny közvélemény rásüti a "karrierista abortuszos kurva" bélyeget, ami Frank pozícióit gyengíti majd, és talán sosem fogadnák el elnökként... és meglépi, amit kell, bármi is lesz az ára (és itt nem is az őt megerőszakoló tisztre, hanem a megerőszakolt kiscsajra gondolok).
Azt nem említetted: mit szóltál a polgárháborús megemlékezéshez, ami nekem a legjobban bejött? "De az egész évad negatív mélypontja a Frank-Claire-Meechum triumvirátus volt… anyám… Az megint minek???" Érzékeltetni, hogy Underwoodék mennyire közel állnak a római arisztokrácia dekadenciájához ... Oké, hogy egy nagy WTF-pillanat, és addigra már a kínai fickó szexuális preferenciáit is bemutatták (amit szintén minek???), de akkor is! Ezért mondtam, hogy vagy csinálnak egy politikai Grace klinikát, vagy megy tovább a szarkavarás, mert a kettő együtt egyszerűen nem jó. "... minden bizonnyal galamb lelkem időközben sassá erősödött." ... vagy csak a cél egyre jobban szentesíti nálad az eszközt ... "A végén tényleg azt éreztem, hogy USA-nak jobb lesz így… ez beteg???" ... Attól függ, mit értesz "jobb" alatt ... Legkésőbb a 3. évadban úgyis megtudjuk, mire "jó" egy paranoid szociopata a nemzetközi porondon, egy rakás "csontvázzal" a szekrényében ... . | |
| | | Niwrok Admin
Hozzászólások száma : 3578 Join date : 2012. Oct. 06.
| Tárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0 Kedd Márc. 03, 2015 3:43 pm | |
| - R2-D2 írta:
Time Lapse
Köszi!! Beütemezem, valamikor meglesem!!
Köszi én is ! Nem csinálunk ebből is "közös" mozizást ? Legfeljebb ne azt beszéljük meg, hogy egyszerre nézzük, hanem azt, hogy mikor töltjük fel róla a véleményünket, hogy az legyen kb. egyszerre olvasható. Ez persze mindenkinek szól, aki beszállna egy ilyen játékba ! . | |
| | | R2-D2 Admin
Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
| Tárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0 Kedd Márc. 03, 2015 5:29 pm | |
| - Niwrok írta:
Kártyavár S2 Frank, mint Dávid ?! Érdekes hasonlat ... Akkor már inkább Walker elnök a leggyengébb, aki soha nem keltette egy erős kezű, határozott vezető képét, de hogy olyan ostoba módon becumizza Frank utolsó utáni kamuját is azzal az önvallomással, ahhoz már az írók keze is kellett! . Egyértelmű, hogy Walker a leggyengébb - Franknek igaza van, nem is való elnöknek - de én konkrétan arra a ringre gondoltam, ahol a Tusk/Danton páros áll szemben Frankékkel. Remy sokszor majdnem félelmetesebb, mint Tusk... - Niwrok írta:
Azt nem említetted: mit szóltál a polgárháborús megemlékezéshez, ami nekem a legjobban bejött?
Sok mindent nem említettem, amit kellett volna, 11 óra elég nagy anyag. Rengeteg emlékezetes esemény, jelenet, epizód színesíti az évadot - ezek között a polgárháborús rész számomra csak átlagosan volt jó. Érzelmileg a már említett Freddy-s éttermes rész jobban lekötött. - Niwrok írta:
Nem csinálunk ebből is "közös" mozizást ? Legfeljebb ne azt beszéljük meg, hogy egyszerre nézzük, hanem azt, hogy mikor töltjük fel róla a véleményünket, hogy az legyen kb. egyszerre olvasható.
Ez persze mindenkinek szól, aki beszállna egy ilyen játékba ! .
Oké, örülök neki! Jövő hét hétfő-keddre tudom beütemezi, mert most kitaláltam egy rendszert és a szerint nézek filmeket illetve sorozatokat. Hétfő, kedd film, szerdától-vasárnapig Sons of Anarchy, plusz minden péntek vagy szombat mozi. Ez lesz most 7 évadig/hétig. | |
| | | R2-D2 Admin
Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
| Tárgy: Kódjátszma Kedd Márc. 03, 2015 11:52 pm | |
| . KódjátszmaA csodás hazai moziforgalmazás miatt simán lemaradtam az idei Oscar-díj ceremóniája előtt arról, hogy megnézzem a Kódjátszmát – no, nem minta annyira életbevágó lett volna (sajnos nincs semmi ráhatásom a díjazási foylmatra ), de azért szerettem volna ismerni minden jelöltet, hogy a saját kis lelkem megnyugtatása miatt igazolni tudjam az Akadémia aznap esti döntését a borítékfelbontás tekintetében. Alig egy héttel a neves esemény után viszont meg kell állapítanom, hogy bizony ez a mozi is sokkal jobban megérdemelte volna az elismerést, mint azok, amik végül is megkapták… Ja, hogy ez egy normálisan megszerkesztett film lett? Hogy itt végre nem kell találgatni, melyik évben járunk? Hogy ebben semmi szürreális agyament látomás nincs és semmi rendkívüli technikai bravúr/ötlet nem kellett elkészítéséhez? Hogy esetleg ebben az évben ez kevés volt az elismeréshez?? … fene az ízlésüket… Nálam a Kódjátszma simán a 7 látott verseny film közül ( Selmára szerintem esély sincs itthon legálisan) a második helyre ért fel: maga az egész történet, az enigma kód feltörésének kálváriája, annak kegyetlen morális következménye, megspékelve a főszereplő személyes tragédiájával egészen kiváló szórakozást nyújtott. A valós eseményeken alapuló, félig történelmi kalandfilm, félig életrajzi dráma maximálisan teljesítette elvárásaimat, a manapság talán néha ok nélkül felkapott Benedict Cumberbatch pedig végleg bebizonyította – és engem is végleg meggyőzött -, hogy ott van a helye a legjobbak között. A mozihoz a magam részéről meglehetősen szűzen ültem neki. Az Enigma kódról ugyan hallottam már, s nagyjából azt is tudtam, milyen fontos szerepe volt a II. világháborúban, mégis e szó kimondására inkább a napokban megjelent Kalapács album ugrik be először, mint a kódfejtés. Magáról Alan Turingról, az angol matekzseniről viszont még életemben nem hallottam, így a Kódjátszma teljes cselekménye, annak minden izgalmával és kétségeivel simán berántott: nagy élmény volt elmerülni az 1940-es évek bombázás sújtotta Angliájában, a kis csapat és annak különc vezetőjének emberfeletti munkájában, ahogy a németek által kitalált feltörhetetlen kódolás megoldásán dolgoztak. Az enigma egyébként nem is csak maga a kód volt, hanem inkább a gép, annak több típusa, amik a folyamatos fejlesztések által biztosították a hadielőnyt a németek számára. A mozi hátterének ismeretéhez – bár inkább a film után– érdemes elolvasni Turing életrajzát is, ugyanis én annyira tudatlan voltam vele kapcsolatban, hogy azt sem tudtam, tulajdonképp neki köszönhetjük magát a számítógépet… Képzeljétek el, ha mondjuk Raymond Babbittet tesója nem kártyákat számolni viszi Las Vegasba, hanem mondjuk megbízták volna ezzel a feladattal. Turing (Benedict Cumberbach) ugyanis számomra az autizmus határait feszegető lángelme volt, akit a filmben épp egy letartóztatás utáni kihallgatásán ismerjük meg. Igazából ekkor még nem tudjuk, miért van előzetesben, 1951-et írunk, az ő narrációjában röpülünk vissza az időben: először a 40-es évek elejére, mikor is csatlakozik az angol haditengerészet kódfejtő csapatához, majd azon belül később a 30-as évek elejére is, mikor iskolás korában nyilvánvaló lett zsenialitása, no meg ferde hajlama. A mozi így kb. három idősíkot mozgatva (végre időpontmegjelöléssel!!!) meséli el egy tragikus sorsú zseni történetét – akinek aktív közreműködésével emberek millióit mentették meg. Turing fantazmagóriája – a szokványos eljárással szemben - az volt, hogy a gép által kódolt üzenetet csak egy gép fejthet meg hatékonyan és időben, erre tette föl egész katonai karrierjét. A film pedig a dekódoló gép kifejlesztésének nehézségeit mutatja be, a kis csapat történetét, ahol önmagában már egy nő jelenléte egetverő botrány, ahol az MI6 háttérmunkája hétpecsétes titok, ahol a csapatban még szovjet kém is lapul. Ha pedig a masina megalkotása még nem lett volna elég problémás, gondot maga Turing is képes volt szolgáltatni: alapban iszonyat nehéz, unszimpatikus ember volt, az a tipikus magának való professzor (egyfajta Doki), aki a célja érdekében a legvégsőkig elment. Közben pedig nem kevés dolog hátráltatta munkájában: egyrészt ugyebár ott volt a féltékeny teamje, aztán egy okoskodó tábornok (Tywin Lannistert leszedték a WC-ről), no meg az akkoriban igencsak hátrányos megkülönböztetést jelentő mássága. A Kódjátszma próbál lavírozni a kódfeltörés izgalma és a homokosság tragédiája között, próbál úgy egyensúlyt hozni, hogy igazából egyik se domináljon a történetben, de mindkettő érjen el valami hatást a nézőnél – sikerrel. Jó, persze, egyéni ízlések miatt a kettő aránya minden nézőben máshogy jön le, én magam pl. többet néztem volna a történelmi vonalat, de hát nem lehet mindenki kedvére egyformán tenni… A világháborús körítés, a rengeteg dokumentumszerű bevágással, az autentikus környezettel (bár, angol akcentus elég kevés van) nagyon tetszett. Zseniális volt, ahogy a bombázás veszélyét beépítették, ahogy a kudarc réme ott lebeg a csapat feje felett, ahogy a napi munka értelmetlenné vált minden éjfélkor, majd megdöbbentően hatásos volt, mikor is a felfedezés ismeretében dönteni kellett annak felhasználásáról. A sztori ezen szála, a finom kis poénokkal, a Rain Man módjára viselkedő Turinggal abszolút kedvenc volt – igazi, vérbeli háborús kalandfilm. Nem vették sem annyira drámaira, sem annyira dokumentaristára, amennyire esetleg lehetett volna, inkább egyfajta történelmi tabló előtt játszódó lightos akciómozi kerekedett belőle. A drámaiságot igyekeztek meghagyni a film másik központi témájának, Turing balszerencsés magánéletének. Szerencsétlen ugyanis buzi volt. Vagy meleg, vagy homokos, vagy más – mindenki válasszon magának kifejezést vérmérséklete szerint. Buzi volt egy olyan korban, amikor a végtelenül konzervatív Angliában ez bűncselekménynek számított (meg is van ugyebár, miért ül előzetesben), a „betegeket” pedig kémiai kasztrálásnak vetették alá – vagy mehetek börtönbe. Turing kétségkívül a lehető legrosszabb korban élt, kibontakozását, elismertségét nagymértékben befolyásolta ez a tény is – így érthető, hogy az alkotók elég nagy hangsúlyt fektettek erre a vonalra is. Ugyanakkor – a lehető legnagyobb örömömre – egyáltalán nem vitték túlzásba ennek explicit bemutatását: a dolog végig tudatunkban volt, végig éreztük, hogy Damoklész kardja szerűen ott lebeg a fejünk felett, de szerencsére még egy csókig sem jutottunk el. Hatalmas respect ezért az alkotóknak, ha ez nem így van, értékelésem vélhetően a másik irányba lengne ki – így viszont képes voltam átérezni, szerencsétlen Turing minden kétségbeesett próbálkozását a normális életre. A házassági kísérletet, mindent… A moziban hihetetlen jól lejön az összetett jelleme, a félszeg, félénk, meleg fiú, aki kizárta maga körül a külvilágot, aki „betegsége” miatt a matekba menekült – mindez pedig egy egészen szenzációs színészi teljesítmény által megjelenítve. Nagyon jól összerakott mozi a Kódjátszma, izgalmas, érdekes, néha megrázó, néha érzelmes. Korrajz tekintetében csillagos ötös (talán csak a bombázás CGI-je komikus kicsit), életrajzi filmként pedig visszafogottan nagyszerű. Megismerhetünk belőle egy zsenit, aki ugyan a valóságban azért ennél nagyobb segítséggel oldotta meg a feladatot, s akinek a sorsát a korszak születésekor (vagy legalábbis az első azonos nemű kapcsolatakor) meghatározta. Amibe bele tudok kötni, az szimplán érzelmi dolog: én még így is sokkal több Enigmát és kevesebb Turingot néztem volna – de ez megint legyen az én bajom. 80% .
A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Ápr. 12, 2020 12:45 pm-kor. | |
| | | Niwrok Admin
Hozzászólások száma : 3578 Join date : 2012. Oct. 06.
| Tárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0 Szer. Márc. 04, 2015 8:07 pm | |
| - R2-D2 írta:
Kódjátszma
Alig egy héttel a neves esemény után viszont meg kell állapítanom, hogy bizony ez a mozi is sokkal jobban megérdemelte volna az elismerést, mint azok, amik végül is megkapták… Ja, hogy ez egy normálisan megszerkesztett film lett? Hogy itt végre nem kell találgatni, melyik évben járunk? Hogy ebben semmi szürreális agyament látomás nincs és semmi rendkívüli technikai bravúr/ötlet nem kellett elkészítéséhez? Hogy esetleg ebben az évben ez kevés volt az elismeréshez?? … fene az ízlésüket… Nálam a Kódjátszma simán a 7 látott verseny film közül (Selmára szerintem esély sincs itthon legálisan) a második helyre ért fel: maga az egész történet, az enigma kód feltörésének kálváriája, annak kegyetlen morális következménye, megspékelve a főszereplő személyes tragédiájával egészen kiváló szórakozást nyújtott. A valós eseményeken alapuló, félig történelmi kalandfilm, félig életrajzi dráma maximálisan teljesítette elvárásaimat, a manapság talán néha ok nélkül felkapott Benedict Cumberbatch pedig végleg bebizonyította – és engem is végleg meggyőzött -, hogy ott van a helye a legjobbak között.
Szerencsétlen ugyanis buzi volt. Vagy meleg, vagy homokos, vagy más – mindenki válasszon magának kifejezést vérmérséklete szerint.
80%
"Különleges ízlés-különbözőségű", kérlekalássan ! Az Enigmáról már láttam az azonos című filmet, és ezt is szívesen megnéztem volna, ha jött volna ide, vagy ha nem úgy alakultak volna a dolgaim az elmúlt hetekben, ahogy. Biztos, hogy pótolni fogom. Ezt a kémiai kasztrálást egyébként nem értem... Minek, ha már egyszer a vonzalma is csekély valószínűséget hagy egy utódnak? Igaz, mit is várok akkor, amikor alig pár évtizeddel előtte is hittek benne, egy teafőzettel elmulasztható az egész. . | |
| | | R2-D2 Admin
Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
| Tárgy: A lé meg a Lola Csüt. Márc. 05, 2015 8:27 pm | |
| . A lé meg a LolaMit csinálnál, ha életed legelbaszottabb percében újrakezdhetnéd azt az eseménysort, ami odáig vezetett, hogy esetleg te vagy a szeretted holtan fekszik egy utca aszfaltján? Ugye, megpróbálnád még egyszer? És ha az is ugyanúgy végződne? Mikor jönnél rá, hogy melyik a helyes út, mik a helyes cselekedetek, motivációk a katasztrófa elkerüléséhez? Ebben a filmben Lola háromszor próbálhatja… Manni (kedvenc Moritz Bleibtreu-m), egy fiatal német srác, épp a törvénytelen autócsempészésből kapott 100 ezer márkát igyekszik leszállítani főnökének – mikor balszerencséjére egy, a metrón történő incidense után a táskányi pénz egy hajléktalan ölébe hullik. Ez gyakorlatilag egyenlő egy halálos ítélettel, Manninak pedig húsz perce marad, hogy előteremtse a bődületes összeget (jó poén és nosztalgia volt márkát látni): kétségbeesetten felhívja hát piros hajú barátnőjét, Lolát (Franka Potente – ld. még Bourne Marie-ja), hogy segítsen neki. A lány pedig rohanva elindul Mannihoz, hogy megakadályozzon egy esetleges tragédiába torkolható rablást, illetve útközben pénzt szerezzen bankár apucitól. Lola fut, rohan, útközben emberekkel, csoportokkal kerül kapcsolatba, hogy aztán 12 óra után pár perccel odaérjen a telefonfülkéhez – s hogy aztán egy szerencsétlen véletlen következtében, annak feloldásaként újrainduljon az egész. Visszaugrunk 20 percet az időben, Lola ismét fut, rohan, néhány apró dolog megváltozik menet közben – ám a tetteinek következménye ismét csak globális reset… hogy a piros telefon újra a levegőbe emelkedjen, s hogy Lola harmadszor is elkezdjen rohanni. Zseniális. Nem először látom, de minden egyes alkalommal tátott szájjal bámulom ezt az audiovizuális orgiát, amit Tom Tykwer elénk tár. A 87 percnyi filmben gyakorlatilag egyetlen egy szusszanásnyi szünet nincs, eleve az egész a lány futására épül: így a kiválóan fényképezett rohanás képei alapban sodró lendületet adnak a filmnek. Sőt, még akkor is azt érezzük, hogy futunk, amikor épp nem: apuci jelenete a titkárnővel, a bankrablás vagy a kaszinó jelenetekben mind-mind zsigeri feszültség rejtőzik. Picit lehet szidni a magyar cím kitalálóit megint, mert a film egészét tekintve a Lola rohanása sokkal lényegre törőbb lenne – bár tény és való, hogy a pénznek is fontos szerepe van. Az A lé meg a Lolára ezen kívül minimum kétféleképp is tekinthetünk (bár, meggyőződésem, egyiknek sem szánták): kis jóindulattal lehet egy időhurkos film, amiben Lola tanulva a korábbi húsz percből végül is megtalálja a jó megoldást, de ugyanúgy lehet egy párhuzamos valóságokról készített mozi is, amiben a három rohanás háromfajta cselekménysora háromfajta végeredményt eredményez. Bármelyiket nézem, egyikbe sem tudnék belekötni, még úgy is mindegyik megáll a saját lábán, hogy szerintem Tykwer szimplán csak játszott egyet az események láncolatával – különösebb magasztosabb szándék nélkül… Nem tudok eleget áradozni már magán a szerkezeten sem: Lola, miután elindul, a lépcsőházban találkozik egy idióta kutyás szomszéddal, az erre a találkozásra adott reakció pedig döntő mértékben meghatározza a későbbi események időrendiségét. A hab a tortán az, hogy ez a kb. fél perces snitt végig animált, a lépcsőház eseményei olyanok, mint egy nem túl jól kidolgozott rajzfilmbetét, majd a lépcsőházból kiérve visszaváltunk normál játékfilmre. A rohanás közben aztán Lola több alkalommal, több karakterrel érintkezésbe kerül – szenzációs, ahogy néhány bevillantott képben a kiválasztott karakter jövőjét bemutatják. Háromszor, háromféleképp!! Már az ilyen apró rejtett finomságok miatt az egész mozi egy különleges élmény, de a lényeg mégiscsak Lola futása. Ahogy az filmezve van, ahogy a kamera rohan vele, ahogy néha körbefordul – azt még a Birdman is megirigyelhetné. Egy futás kb. húsz perc, a háromszor húsz perc kapcsolódási pontjai, eseményeinek különféle módon történő ismétlődései szenzációsak – ebben a moziban bizony a kiváló forgatókönyv szerencsésen társult egy tehetséges rendező vizualitásával: az A lé meg a Lola így lesz maradandó, meghatározó filmes élmény. S ha már forgatókönyv. Kicsit olvasgattam az másfél évtizedes!! kritikákat a neten, s azokban találtam egy újfajta nézőpontot a Lolához. Nevezetesen a három futás közti különbséget és annak nevelő célzatú hatását… Valahogy eddig csak játéknak tartottam az egészet, de valóban: az erőszakkal történő pénzszerzés erőszakkal és tragédiával végződik, ellenben mikor a 100 ezer márka megszerzése a szerencséhez van kötve, abban a pillanatban minden más lesz. Még a bevillanó életpályák is pozitívan alakulnak – igen, ez a jó szó. A Lolának van egy olyan pozitív üzenete, társadalomformáló hatása, ami első blikkre a nagy rohanásban talán fel sem tűnik. Nekem legalábbis nem tűnt föl, a dinamikus technozenére rohanás az őrült kamerával kicsit el is tereli a figyelmet az igazi háttérgondolatokról. De hát az igazán jó film már csak ilyen: minden megtekintésnél fedez fel benne az ember valami újat: rácsodálkozik egy-egy elfeledett jelentre, színészre, összefüggésre – másrészt viszont teli szájjal vigyorog azokon az eseményeken, amit fel tud idézni. Franka Potente ugyan ismerős volt a tudatalattimból, de csak most döbbentem rá, hol is láttam őt azóta (a piros haj kicsit becsapott). Nem tudom, mennyien ismerik ezt a mozit. Gyanítom, az ifjak még csak nem is hallottak róla – magam részéről pedig az elmúlt évtizedben mindent megtettem promotálására. Majdnem minden évben ezt küldöm év végi filmnézésre az egyik helyi középiskolába, mikor már júniusban a diákoknak kicsit lazább és a tanár esetleg nyelvgyakorlás céljából összevont németórán filmet néz velük. Eddig még negatív visszhangot nem hallottam róla. De hát nem is lehet. Mestermű. 100% Ui: Ez meg zseniális, egy újabb értelmezés, egy háromszintes videojáték: - Spoiler:
.
A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Ápr. 12, 2020 12:45 pm-kor. | |
| | | Niwrok Admin
Hozzászólások száma : 3578 Join date : 2012. Oct. 06.
| Tárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0 Csüt. Márc. 05, 2015 10:00 pm | |
| - R2-D2 írta:
A lé meg a Lola
Mit csinálnál, ha életed legelbaszottabb percében újrakezdhetnéd azt az eseménysort, ami odáig vezetett, hogy esetleg te vagy a szeretted holtan fekszik egy utca aszfaltján? Ugye, megpróbálnád még egyszer? És ha az is ugyanúgy végződne? Mikor jönnél rá, hogy melyik a helyes út, mik a helyes cselekedetek, motivációk a katasztrófa elkerüléséhez? Ebben a filmben Lola háromszor próbálhatja…
Nem tudom, mennyien ismerik ezt a mozit. Gyanítom, az ifjak még csak nem is hallottak róla – magam részéről pedig az elmúlt évtizedben mindent megtettem promotálására. Majdnem minden évben ezt küldöm év végi filmnézésre az egyik helyi középiskolába, mikor már júniusban a diákoknak kicsit lazább és a tanár esetleg nyelvgyakorlás céljából összevont németórán filmet néz velük. Eddig még negatív visszhangot nem hallottam róla. De hát nem is lehet. Mestermű.
100%
Hallani hallottam a filmről (nem is vagyok már "ifjú" ), de csak a címét, és az alapján be is soroltam valami középszerű romantikus-heist mozinak, és már arra sem vettem a fáradtságot, hogy utánamenjek, miről is szól ... Pedig Tykwer munkáit még bírom is. Jó, hogy írtál róla, mert ez így is maradt volna, de persze a sztori így már naná, hogy érdekel, szóval "Listára fel!" ! . | |
| | | R2-D2 Admin
Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
| Tárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0 Csüt. Márc. 05, 2015 10:36 pm | |
| - Niwrok írta:
A lé meg a Lola
Hallani hallottam a filmről (nem is vagyok már "ifjú" ), de csak a címét, és az alapján be is soroltam valami középszerű romantikus-heist mozinak, és már arra sem vettem a fáradtságot, hogy utánamenjek, miről is szól ... Pedig Tykwer munkáit még bírom is. Jó, hogy írtál róla, mert ez így is maradt volna, de persze a sztori így már naná, hogy érdekel, szóval "Listára fel!" ! . Az igazság az, hogy nem lepődtem meg. Most már nem, volt már rá precedens, hogy korábban halálbiztos voltam abban, hogy Te is ismersz mindent, amiről írok - de aztán nem. Úgyhogy örülök (ismét), hogy egy nem aktuális filmet tudtam ajánlani. Ezt sürge nézd meg, szerintem nem fogsz benn csalódni. | |
| | | R2-D2 Admin
Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
| Tárgy: Chappie Szomb. Márc. 07, 2015 2:39 pm | |
| . ChappieGyerekkoromban volt egy kutyám, úgy hívták Csöpi... fura, de tegnap arra gondoltam, a Chappie-ben szereplő karakterek majd mindegyikébe összesen kevesebb értelem szorult, mint megboldogult házi kedvencembe… Abból a szempontból nehéz helyzetben vagyok, hogy ugyan minden erőmmel próbálok ellenállni a mostanában divatos fikázási trendnek és e film kapcsán is akárhova kattintok a neten, mindenhol csak és kizárólag a rosszat olvasom róla - de most sajnos túlnyomórészt jogosnak tartom ezeket. Hogy végtelenül ostoba forgatókönyvvel (igaz), idegesítő szereplőkkel (nagyon igaz), és buta dialógusokkal (igaz) dolgozik. Ezek után meglepő az imdb 7.4-es átlaga – valahogy a nagyvilágban a kevésbé okos és szőrösszívű közönség sokkal jobban befogadta a filmet, mint a szakavatott ítészek. Az én véleményem valahol az arany középúton van, volt néhány mozzanat a film közben, mikor bizony majdnem kijöttem a teremből (nem okoztam volna nagy zavart, tekintve hogy egyedül voltam a 275 fős moziban), viszont összességében a film legvégére picit jobban éreztem magam. S nem foglalkoztam vele, mert nem érdekelt (a Lucy és a Transzcendens után meg végképp nem), mekkora ökörség megint a tudatmentés… Van egy cég valahol J’burgban, ami egy ifjú mérnök, Deon (Dev Patel – a Gettómilliomos játékosa) fejlesztése nyomán rendőrrobotokat gyárt, ezekkel a robotokkal pedig végre vissza lehet szorítani a bűnözést a városban. A video naplós kezdés után rögtön egy ilyen bevetés kellős közepébe cheppenünk, ahol parádés akciójelenetekkel tarkítva nézzük a robotok ténykedését: kétségkívül hatásos és hatékony módszerekkel rázzák gatyába a rosszfiúkat. Itt azonban álljunk is meg picit, mert rengeteg dolog van a felütésben, amiről érdemes beszélni, illetve ami nagymértékben befolyásolhatja majd az összetett élményt. Úgy is mondhatnám, eddig volt minden rendben, valahol itt romlott el minden… szóval. Az egész akció, annak koreográfiája, látványa, brutalitása kiváló: ahogy a gépek együtt dolgoznak a hús-vér zsarukkal, az első osztályú. A hitelséggel ugyan van némi probléma, az a fránya golyó csak nem találja el a főszereplőket, de itt még, indításkor belefér (a film végén már majd kevésbé). Erős Robotzsaru utánérzésem volt ugyan, de nem baj, a robotok meg mintha konzekvens fejlődésen átesve az Elysiumból jöttek volna át – de az meg legalább saját mű. Meglepetésemre van vér is, ami jó: hitelesebbé teszi az egészet. A 22-es számú robot aztán súlyos sérülést szenved, az egész mozi alapját adó történet gyökere innen ered – és ez bizony nekem tetszett. Volt egy jó akció, egy jó kis bevezetés egy képzelt világba, igazán hangulatkelő nyitány – amit aztán sikerült teljesen hazavágni. Ugyanis ebben a nyitányban feltűnnek azok a karakterek, akikkel később a 22-es sorsa összefonódik. Hát kérem: ennél idegesítőbb, irritálóbb, butább, gusztustalanabb, agyfelbaszósabb társaságot keresni sem lehetne. Most, mozi után kicsit utánanéztem kik is ezek: valami Blomkamp rajongó/barát dél-afrikai rapbanda tagjai, akiknek az egész színészetről halványlila fingjuk sincs. Ellenben olyan szinten ripacsok, olyan szinten „játsszák” az általuk képviselt életstílust, hogy az minden normális ember zsebében kinyitja a bicskát. Erre jön még a csaj, Yolandi magyar hangja, ami a valaha hallott legidegesítőbb szinkron életemben – sovány vigasz, de állítólag eredetiben is ilyen. A trió minden egyes tagja valami eszméletlenül unszimpatikus, borzasztóan buta, agresszív és visszataszító. Nem egyszer jutott eszembe közben, hogy egy roma valóságshow kellős közepébe csöppentem – de azt hiszem, a Chappie szereplői messze alulmúlják azt is. Minden dialógusból süt a sötétség, a mozdulatuk, megjelenésük, öltözködésük, viselkedésük valami katasztrófa – egy esetben tudnék rájuk pozitív kontextusban gondolni, ha ők magának a rapzenének a groteszk tükre lennének. De szerintem nem erről van szó… A nyitányban van még egy félmeztelen raszta rosszfiú, a gengszterek gengsztere, aki egyébként sokáig a főgonosz szerepében tetszeleg, csak később jön a nem várt (és megalapozatlan) fordulat, hogy Deon kollégája, Vincent (Hugh Jackman) veszi át ezt a dicső pozíciót. Nos, ott tartunk, hogy van egy jó kis akció, ahol a 22-es robot végzetes sérülést kap, ám leselejtezését Deon, a fejlesztője megakadályozza – ugyanis a srác otthon a sufniban kidolgozott egy mesterséges intelligenciát, amit beépít majd a robotba ( : a lakásában ott van 5-öskéhez hasonló másolat a Rövidzárlatból). De a 22-es rossz kezekbe kerül - pontosan a lehető legidiótább kezekbe -, a három agyament repper bűnözőhöz, akiknek feltett szándéka, hogy bűnözőt csinálnak a belőle. És elnevezik Chappienek… Már azon is fogtam néha a fejemet, hogy Deon minden következmények nélkül jön-megy ki-be a cégébe, lopja ki a robotot meg a szoftverkulcsot, hogy a főnöknő (Sigourney Weaver) mennyire is irritálóan idióta, de a csúcs egyértelműen a mozi kétharmadát kitevő kínlódás Chappie és nevelői között… Mami papi… .. bazmeg, én még ennyire pocsékul összerakott, idegesítő és buta eseménysort életemben nem láttam. A film minden egyes perce, amit a három jómadár a robottal tölt, kínszenvedés. A robot csípőjét dobálva tanul meg járni, gengszter dumát nyomat, rabolni nem hajlandó, mert az rossz. De dobócsillaggal elaltatja pl. a biztonsági őrt – mert azt mondták neki, hogy attól csak elalszik. Az egész lény olyan, mint egy két lábon járó óriásnyúl azokkal a nagy fülekkel, lélekben és észben pedig egy pelenkába fosó bébi és egy alsó tagozatos gyerek között van. Illetve egy napig, mert aztán olyan gyorsan tanul, hogy letölti a saját tudatát egy laptopra… miközben még mindig nem tud különbséget tenni a bűnözés egyes szekvenciái között… Valami iszonyat gyenge és idegesítő ez a szakasz, a robot pedig hiába zseniálisan animált (Blomkamp házi kedvence, Shalto Cooper volt a CGI alapja), zsenialitására nem tudtam figyelni, mert ez a három elbaszott figura mindig kizökkentett belőle… A végjáték meg… ehhh. Megint csak tisztára Robotzsaru. Látványos, oké, de drámai hatása nulla, szinte alig vártam már, hogy dögöljön meg mindenki a vásznon. Igen, a végére már Chappie is. Az egész „ütközet” a Sólyom névre elkeresztelt szupermasinával korántsem volt annyira rendben, mint a nyitány akciója, hiteltelen és idióta képsorok: csak azért kellettek, hogy Vincent kiélhesse magát. Teljes kiakadásomat csak és kizárólag az mentette meg, amit a 22-es a végén ÉRZELMI alapon produkált az új testek utáni hajszában. Agyammal tudom, hogy egy faszság az egész, de a szívemre képesek voltak hatni, abban a pár percben szinte elfelejtettem az addigi idiótaságot. Vége miatt az összkép alulról súrolja a pozitív tartományt, de hogy én ezért pénzt nem fogok többet adni, az biztos. Hiába a tisztességes látvány (a robot animációja zseniális), hiába jó ismét a dél-afrikai hangulat, hiába vannak a mozinak igazán jó színészei is, az összkép inkább siralmas. Talán nem kellett volna ilyen barátokat szerepeltetni ilyen ripacs és ilyen jelentőségű szerepekben és akkor jobb lett volna. Aztán nem ártott volna valami épkézláb forgatókönyv – Neil Blomkamp leggyengébb pontja három film alapján – ami esetleg épkézláb figurákat és dialógusokat tartalmaz. A Red Bull, Sony reklámokon csak röhögtem, kellett a pénz a filmhez, viszont azon a film végéig tűnődtem, ki az az idióta, aki két darab gigászi hőerőmű kéményt telegraffitizik… és hogyan??? Megnéztem, mert meg akartam nézni, ettől nem tántorított el előtte sem Remo, sem aeonflux, sem az Index írása. De ezúttal igazuk van. 50% .
A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Ápr. 12, 2020 12:46 pm-kor. | |
| | | Niwrok Admin
Hozzászólások száma : 3578 Join date : 2012. Oct. 06.
| Tárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0 Szomb. Márc. 07, 2015 7:44 pm | |
| - R2-D2 írta:
Chappie
Gyerekkoromban volt egy kutyám, úgy hívták Csöpi... fura, de tegnap arra gondoltam, a Chappie-ben szereplő karakterek majd mindegyikébe összesen kevesebb értelem szorult, mint megboldogult házi kedvencembe… Abból a szempontból nehéz helyzetben vagyok, hogy ugyan minden erőmmel próbálok ellenállni a mostanában divatos fikázási trendnek és e film kapcsán is akárhova kattintok a neten, mindenhol csak és kizárólag a rosszat olvasom róla - de most sajnos túlnyomórészt jogosnak tartom ezeket. Hogy végtelenül ostoba forgatókönyvvel (igaz), idegesítő szereplőkkel (nagyon igaz), és buta dialógusokkal (igaz) dolgozik.
A trió minden egyes tagja valami eszméletlenül unszimpatikus, borzasztóan buta, agresszív és visszataszító. Nem egyszer jutott eszembe közben, hogy egy roma valóságshow kellős közepébe csöppentem – de azt hiszem, a Chappie szereplői messze alulmúlják azt is. Minden dialógusból süt a sötétség, a mozdulatuk, megjelenésük, öltözködésük, viselkedésük valami katasztrófa.
50%
Eddig azért érdekelt, mert még az Elysium sem volt olyan rossz, csak a közhelyek meg az észrevétlen dokkolás, de már inkább a szereplők foglalkoztatnak, akiknek a Győzike Show szintje alá sikerült bekúszni . . | |
| | | Ajánlott tartalom
| Tárgy: Re: R2-D2 írásai 2.0 | |
| |
| | | | R2-D2 írásai 2.0 | |
|
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |
|