HomeCalendarGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Remo írásai

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 20  Next
SzerzőÜzenet
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3476
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Remo írásai   Pént. Aug. 16, 2013 1:03 pm

Remo írta:
Hat nap, hét éjszaka


60%
Erről meg még csak nem is hallottam. Smile
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Remo

avatar

Hozzászólások száma : 345
Join date : 2012. Oct. 08.

TémanyitásTárgy: Borsalino   Szomb. Aug. 17, 2013 11:38 am

Borsalino

Jean-Paul Belmondo és Alain Delon egy filmben. Ezzel még karrierjük legvégén is be lehetett csalogatni a közönséget a moziba, de 1970-ben maga volt a megvalósult álom. Nem elhanyagolható, hogy a Két apának mennyi a fele? c. felejthető limonádéval szemben itt a film ér annyit, hogy ne csak miattuk legyen érdemes rááldozni az időt. A Borsalino stílusos euro gengszterfilm, ami az 1930-as években játszódik. Két feltörekvő csirkefogó történetét meséli el, akik riválisokból üzlettársakká és egyben barátokká válnak. A filmet Belmondo és Delon egyformán meghatározzák, szinte centiméterre ki van mérve, hogy mindketten ugyanannyira érvényesüljenek, amiért a készítők vért izzadhattak, de megérte. Az első felében inkább Belmondo, vagyis a humor és a könnyedség kap teret, míg a másodikban Delon, vele pedig a film hűvösebbé és erőszakosabbá válik. A cselekmény néha picit leül, de Jacques Deray hozzáértő rendezésének és Claude Bolling fülbemászó zenéjének köszönhetően a Borsalino végig élvezetes marad. A film maximálisan kihasználja két színészének közös jelenlétét, majd szétfeszítik a vásznat. Michael Mann volt ennyire tisztában, hogy óriásokat hoz össze a Szemtől szemben során. Van, akiben Belmondo és Delon renoméjához képest maga a film hiányérzetet keltett, és azt el kell ismerni, hogy a Borsalino nem a legjobb, azonban profin összerakott darabja a műfajnak.

80%


Borsalino és társai

Négy évvel az első rész sikere után, ezúttal Belmondo nélkül, mozikba került a folytatás. Az alkotók nagyrésze - a legfontosabb poszton Jacques Deray - megmaradt, néhány mellékszereplő is visszatért, de ez már egy más film. A Borsalino és társai különbözőségei dacára egész jól viszi tovább a történet fonalát. Az előző epizód zárómondata szerint Delon gengszterbirodalmának bukásáról kellene szólnia, ami benne is van, de a készítők okosan inkább Belmondo halálának megbosszulását helyezik a középpontba. A történet jóval feszesebb és véresebb, humort csak az a lezserség ad hozzá, ahogy Delon tökéletes hűvösséggel leszámol ellenfeleivel. A készítők ezúttal is nagy gondot fektettek az 1930-as évek Marseille-je megidézésére, ez a korhangulat válik a film egyik legfőbb erősségévé. Ha nem csúszott be volna néhány elkapkodott, gyengébb jelenet, a folytatás akár fel is nőhetett volna az első részhez, így viszont az árnyékában maradt. Ami javára szól, hogy megadja a lezárást, mellyel a Borsalino adós maradt. Aki onnan hiányolta a happy endet, az itt megkapja. Összességében önmagában is élvezhető, korához képest helyenként meglepően brutális akciófilm a Borsalino és társai, mely romantizálva ugyan, de ismét sikeresen idéz meg egy letűnt kort, amiben még a gengszterek is lehettek hősök.

70%
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3476
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Remo írásai   Szomb. Aug. 17, 2013 12:32 pm

Remo írta:
Borsalino, Borsalino és társai

Ezeket csak gyerekkoromban láttam, de arra emlékszem, mekkora durranás volt a két színész együtt. Érdekes, mindig van egy favorit színészpáros, akik együtt szerepeltetése kuriózum. Smile
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Remo

avatar

Hozzászólások száma : 345
Join date : 2012. Oct. 08.

TémanyitásTárgy: Re: Remo írásai   Szomb. Aug. 17, 2013 1:41 pm

R2-D2 írta:
Remo írta:
Borsalino, Borsalino és társai

Ezeket csak gyerekkoromban láttam, de arra emlékszem, mekkora durranás volt a két színész együtt. Érdekes, mindig van egy favorit színészpáros, akik együtt szerepeltetése kuriózum. Smile
Hát igen, most ilyen lehetne például Johnny Depp és Robert Downey Jr. egy filmben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3476
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Remo írásai   Szomb. Aug. 17, 2013 1:47 pm

Remo írta:

Hát igen, most ilyen lehetne például Johnny Depp és Robert Downey Jr. egy filmben.
Csak ma már mindent a pénzhez mérnek - vélhetően sem Delon és Belmondo, sem DeNiro és Pacino, sem Cruise és Pitt közös filmjénél még nem volt akkora szerepe a gázsinak. Smile

Stallone meg Scwarzinál meg már nincs.... Very Happy
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Remo

avatar

Hozzászólások száma : 345
Join date : 2012. Oct. 08.

TémanyitásTárgy: Re: Remo írásai   Szomb. Aug. 17, 2013 2:21 pm

R2-D2 írta:
Remo írta:

Hát igen, most ilyen lehetne például Johnny Depp és Robert Downey Jr. egy filmben.
Csak ma már mindent a pénzhez mérnek - vélhetően sem Delon és Belmondo, sem DeNiro és Pacino, sem Cruise és Pitt közös filmjénél még nem volt akkora szerepe a gázsinak. Smile

Stallone meg Scwarzinál meg már nincs.... Very Happy
Amilyen horribilis összegeket keresnek a pénz önmagában szerintem nem jelent számukra meggyőző erőt - se korábban, se most. Persze sose olcsó mulatság összehozni két grandiózus mozisztárt a státuszuk csúcsán, de az igazi kihívás az érdeklődésük felkeltése és az egójuk legyűrése.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3476
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Remo írásai   Szomb. Aug. 17, 2013 3:56 pm

Remo írta:
Amilyen horribilis összegeket keresnek a pénz önmagában szerintem nem jelent számukra meggyőző erőt - se korábban, se most. Persze sose olcsó mulatság összehozni két grandiózus mozisztárt a státuszuk csúcsán, de az igazi kihívás az érdeklődésük felkeltése és az egójuk legyűrése.
Nem is elsősorban arra gondoltam, hogy ők mennyit keresnek, hanem hogy a film költségvetése s megtérülése hogy alakul...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Remo

avatar

Hozzászólások száma : 345
Join date : 2012. Oct. 08.

TémanyitásTárgy: Az 54. hadtest   Hétf. Aug. 26, 2013 10:26 am

Az 54. hadtest

Edward Zwick filmje az első feketékből álló katonai alakulat megalakulását és kiképzését mutatja be az amerikai polgárháború idején jó adag idealizmussal. A szónak negatív töltete lett az évek során, pedig a jelentése nagyon is pozitív. Az 54. hadtest inspirálóan hat a nemzeti öntudatra, nem csodálkozom, hogy hazájában sokan mesterműként tisztelik. A filmnek van némi propagandajellege, mely néhány átlátszó jelenete révén - például amiben a legfőbb renitens magához ragadja az amerikai zászlót a csata hevében - nyilvánvalóvá válik. Mindezzel együtt nem érzem hazug filmnek, sőt hiszem, hogy Zwick és alkotótársai őszintén vallják azt az eszmeiséget, amely művüket áthatja. A film kevés, de meggyőző csatajelenete során egy percre se tagadják, hogy a háború nem más, mint mészárlás, de arra koncentrálnak, hogy bemutassák, azoknak, akik harcoltak benne ennél jóval többet jelentett. Esetünkben még a szövetséges oldalon se egyenrangúként kezelt színesbőrű katonák először mutathatták meg, hogy jóval többre képesek, mint rabszolgamunkára.

Az 54. hadtest nagy átalakuláson ment át az utómunkák során. Az ezred jószándékúnak ábrázolt tisztjeinek, így például Cary Elwes szelíd őrnagyának jelenetei közül sok a vágóasztalon végezte, mivel az alkotók felismerték, hogy a közkatonákra kell koncentrálniuk, hisz ez elsősorban az ő történetük. Ennek köszönhetően nagyobb teret kapott Morgan Freeman és Denzel Washington, akiket egy filmben látni már önmagában élmény, de az alakításuk aztán felteszi az i-re a pontot. Van, aki túlzásnak érzi, hogy Washington Oscart kapott ezért a szerepért, pedig ha csak a tekintetére figyel az ember, már látható, hogy miért a díj. Annál érthetetlenebb, hogy az Akadémia még jelölésre se méltatta James Horner zenéjét, ami nélkül pedig a film nem lenne ugyanaz. Annyi szív és lelkesség lakozik benne, hogy az összes jelenet patetikusság nélkül tűnik nagyobbnak tőle. Ihletett munka, melynek csúcspontja a végső roham alatti - a Carmina Burana jegyeit magán viselő - téma.

80%


A hozzászólást Remo összesen 6 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Aug. 26, 2013 12:08 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3476
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Remo írásai   Hétf. Aug. 26, 2013 11:09 am

Remo írta:
Az 54. hadtest

Köszi az ajánlót, eddig ez kimaradt, majd pótlom. Smile
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Remo

avatar

Hozzászólások száma : 345
Join date : 2012. Oct. 08.

TémanyitásTárgy: Védelmi kód   Szomb. Szept. 07, 2013 7:38 am

Védelmi kód

Nem sok jót vártam az egyre ingadozóbb színvonalon dolgozó John Cusack új akció-thrillerétől, az alacsonyra helyezett lécet viszont sikerült megugrania. A film szinte végig egy katonai rádióállomás belterében játszódik, mely kódolt üzeneteket továbbít terepen lévő kormányügynököknek gyilkosságok végrehajtására. Az állomást megtámadják, a Cusack játszotta megcsömörlött védelmi tiszt pedig parancsot kap, hogy a rendszer megóvása érdekében likvidálja a kódokért felelős operátort (Malin Akerman) mielőtt az ellenség hozzáférhetne. A készítők a síkegyszerű sztorit a főszereplőknek a helyzetre való reagálására és az események hátterének mozaikszerű összerakására hangsúlyt helyezve viszik végig. Miután egy kis időt eltöltünk a párossal, megismerjük a napi rutint és látjuk, hogyan próbálja feloldani a nő a férfi zárkózottságát, máris a támadás közepébe rántanak. Cusack karakterének dilemmája, miszerint megöljön-e egy ártatlan nőt az ügynökség érdekében, többször előtérbe kerül, de olyan átlátszóan, hogy egy percre se legyen kétséges, hogy mi a helyes döntés, így az is előre látható emberünk mit fog végül tenni.

A történet annyira kevés szereplőt mozgat, hogy a zárt helyszínnel együtt idővel kamaradarab jelleget kap. Van ugyan egy rejtélyünk, de a megfejtést a hozzá kapcsolódó kérdésekre (Hogyan jutottak be az első támadók? Ki lehet a belső ember?) nem érdemes túlkombinálni, mivel az alkotók se tették. Kasper Barfoed rendezőnek elismerés jár, amiért a könnyen egyhangúvá válható helyszínt képes volt végig vizuálisan érdekessé tenni. Ha kap a jövőben nagyobb lehetőséget, érdemes lesz odafigyelni rá. Az alacsony költségvetés csak néha látszik a filmen, egyébként korlátolt lehetőségeihez képest jól néz ki. Az akciójelenetek is korrektek. A színészek kevés alkalmat kapnak a kibontakozásra, de azt megragadják. A végső értékelésem akár jobb is lehetne, ha a történet szövetében nem lenne túlságosan könnyű kiszúrni a lyukakat. Néhány szálat elég pongyola módon varrnak el, a happy end pedig olyan valószínűtlenül érkezik, mintha hirtelen elhatározásból született volna.    

60%
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Remo

avatar

Hozzászólások száma : 345
Join date : 2012. Oct. 08.

TémanyitásTárgy: Gyilkos vágyak/Élni és meghalni Los Angelesben/Joe, az óriásgorilla   Szer. Szept. 11, 2013 11:39 am

Gyilkos vágyak

Brian De Palma kiöregedett. Szomorúan írom ezt le egyik kedvenc rendezőmről, de a Gyilkos vágyak egy olyan alkotó munkája lett, akinek már elegendő ötlete és kedve sincs igazán a filmkészítéshez. A Szerelmi bűnök újrafeldolgozásának első fele unalmas, a második zagyva. Pillanatai akadnak, a vállalati harc egy időre tényleg ijesztő párviadallá válik, aztán jönnek a túlzások, és hiába tesznek meg mindent a főszereplők (Noomi Rapace és Rachel McAdams), ha De Palma se erotikával, se feszültséggel nem képes megtölteni filmjét. Ami a rendezőtől megdöbbentő, hogy a Gyilkos vágyak vizuálisan is erőtlen. Egy tévéfilm többet tud felmutatni. Egy közepes jeggyel így is megúszná, ha nem lenne a felháborítóan elbénázott befejezés, amivel ráadásul De Palma sajátmagától próbál lopni, sikertelenül.

40%


Élni és meghalni Los Angelesben

William Friedkin pályája egy nem túl fényes szakaszában azt tette, amit sok más rendező, visszanyúlt egy korábbi sikeréhez. Az Élni és meghalni... A francia kapcsolat '80-as évekre átültetett változata, mely csupán egy ponton éri el az Oscar-díjas előd szintjét: egy fantasztikus autósüldözéses jelenettel. Maga a sztori a felszínen klisés, de a rendező többet hozott ki belőle, mint azt elsőre saccoltam. A filmben a Miami Vice pozőr stílusa keveredik a Friedkint jellemző nyers brutalitással. A soundtrack sokat hozzátesz a ('80-as évek) hangulathoz, a szereposztás pedig szintén a kult-státusz felé löki a produkciót. William Petersen intenzív játéka hűen adja vissza karaktere megszállottságát. Rajta kívül olyan színészek tűnnek fel, mint John Turturro, Willem Dafoe, meg a nagydarab néger az Amerikai nindzsából. A cselekmény olykor csapongó, de a befejezés feljavítja az összképet. A film minden hibájával együtt a rendező jobb munkái közé sorolható, ami Friedkin esetében már elegendő ok a megnézésére.

70%  


Joe, az óriásgorilla

Ezt a filmet könnyű összefoglalni: Ron Underwood alkotása nem más, mint a King Kong Disney-változata. A gorilla ugyan nem olyan hatalmas, de cserébe jóval barátságosabb. A történet semmi, de tényleg, minimális meglepetést se tartogat, mégis van egy ártatlan bája, ami megbocsátásra sarkal. Bill Paxtont és Charlize Theront jó főszerepben látni, nem kis részt nekik köszönhető, hogy a végletekig egyszerű filmecske szerethetővé válik. A zenét szerző James Horner megint lelkesen másolja önmagát, ám muzsikája olyan remekül funkcionál, hogy rá se tudok haragudni. A speciális effektek nem a legjobban öregedtek, egyébként a film humor, kaland és romantika tekintetében szállítja a kötelezőt, ami egy kellemes mozidélutánhoz kell a Disney-vel.

60%


A hozzászólást Remo összesen 6 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Okt. 28, 2013 5:53 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3476
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Remo írásai   Szer. Szept. 11, 2013 11:59 am

Smile Egyiket sem láttam... De ahogy olvasom, nem is olyan nayg baj...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Remo

avatar

Hozzászólások száma : 345
Join date : 2012. Oct. 08.

TémanyitásTárgy: Gyilkosság a Fehér Házban   Szer. Szept. 18, 2013 10:07 am

Gyilkosság a Fehér Házban

Wesley Snipes sztárkorszakának halványuló szakaszában jött ki ezzel a krimivel, melynek története nagyszerűen összefoglaltatik mindjárt a címében. Egy nagystílűbb rendezővel talán kisülhetett volna belőle valami emlékezetesebb, de a nem túl agyas akciófilmjeiről ismert Dwight Little kezei között megmaradt a középszerűség keretei között. A feszes történetvezetésben alacsony igények mellett elsikkadnak a film kisebb-nagyobb marhaságai. Az, hogy ki a hunyó fejről ki lehet találni, de az alkotók becsületére legyen mondva, hogy gondoskodtak elég gyanúsítottról, akik közül választani lehet. Egy ponyvaregény szintjén, ám akad itt politikai mahináció és eltusolás bőven. Snipes bár sokadszorra játszik zsarut, olykor mégis az volt az érzésem, hogy ezt a szerepet nem rá szabták, és tényleg: az imdb szerint Bruce Willis helyére ugrott be. Azt meg kell hagyni, hogy remek formában van. Kár, hogy a rendező nem rakott alá jobb akciójeleneteket. A film decens szereposztása se képes érvényesülni. Diane Lane, Ronny Cox és Alan Alda kibontakozását nehezíti a vékonyka szerep és a nekik biztosított szűk tér. Aki kitesz magáért az a zenét szerző Christopher Young. Muzsikája hitchcocki atmoszférát teremt pillanatokra. A befejezéshez közeledve alkotótársai már egyre kevésbé igyekeznek. Gyorsan, egyszerűen és megnyugtatóan próbálják elvarrni a szálakat, ami végülis sikerül, de annyi közhellyel és nehezen komolyan vehető fordulattal (pl. a világ legsimább betörésével a Fehér Házba), hogy az már a B-kategória felé kacsingat. Nagyjából, mint ekkor Snipes karrierje.

60%
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Remo

avatar

Hozzászólások száma : 345
Join date : 2012. Oct. 08.

TémanyitásTárgy: A bíró és a gyilkos   Csüt. Szept. 26, 2013 12:00 pm

A bíró és a gyilkos

Ez a régi francia film egy sorozatgyilkosról és arról az emberről szól, aki kicsalta belőle a vallomást. Bár az elkövető nyilvánvalóan elmebeteg volt, az őt kihallgató bíró az előremenetelére gondolva mindent megtett, hogy kivégezzék. A történetben rengeteg a lehetőség, az alkotók pedig talán a legambicíózusabb lehetőség mellett teszik le a voksukat: a két eltérő karakteren keresztül próbálják bemutatni az 1800-as évek végének Franciaországát. Nemes szándékuk elbukik, mivel se a film írója, se a rendezője nincs a helyzet magaslatán. Szereplők jönnek-mennek, de alig történik valami. A film szerkezetileg annyira átgondolatlan és összeszedetlen, hogy önmagukban kitűnő jelenetek is félremennek. A gyilkos (Michel Galabru - mindent megtesz, de rossz választás) előélete hosszas kifejtésre kerül, hogy aztán pont a leglényegesebb ponton magára hagyjuk, hogy a semmiből előtűnő bíró (Philippe Noiret - vele nem lehet hibázni) kapjon pár percet. Majd egy óra kell, hogy találkozzanak, innen pedig inkább már a bíróra koncentrálnak, aki nem sokkal szimpatikusabb az elkövetőnél, pedig a fickó gyerekeket erőszakolt és hasított fel.

A film szinte minden szereplője szörnyeteg a maga módján. Az antiszemitizmus például annyira megszokott, hogy a leghatásosabb pillanatok abból származnak, hogy a legtöbben fel se fogják milyen borzalmas dolgokat mondanak és tesznek. A háttérben épp a hírhedt Dreyfus-per zajlik, a bíró anyja pedig az egyik jelenetben ennivalóért cserébe aláírásokat akar kikényszeríteni éhes csavargóktól, hogy az egyébként ártatlan zsidó katonatisztet kivégezzék. A krimi és a két főszereplőt összekapcsolni próbáló lélektani vonatkozások fokozatosan margóra szorulnak, hogy a kor társadalmi igazságtalanságai kerüljenek előtérbe. A zárójelenetben az elnyomott munkásosztály békés tüntetőire készülnek tüzet nyitni (akik közt ott van a bíró szeretője), hogy aztán a készítők egy feliratban külön kihangsúlyozzák, hogy a gyilkos tettei bármely borzalmasak, szinte semmiségek ahhoz képest, melyek ebben a korban elfogadottnak számítottak. Véleményem szerint nem túl szerencsés, sőt bizonyos tekintetben értelmetlen összehasonlítás ez, mellyel az alkotók túl nagyot akartak mondani. Azért vannak jó gondolatok a filmben, de Philippe Noiret kedvelőin kívül másnak nem tudnám ajánlani.

50%
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Remo

avatar

Hozzászólások száma : 345
Join date : 2012. Oct. 08.

TémanyitásTárgy: Nyomás   Pént. Szept. 27, 2013 11:08 am

Nyomás

Aki kíváncsi rá, hogy milyen lehet a Ponyvaregény tiniváltozata, az keresse elő Doug Liman korai zsengéjét. A film három szemszögből meséli el egy rosszul alakuló éjszakának az eseményeit, melyek egy vegyesboltból indulnak ki. Az ott dolgozó Ronna (Sarah Polley) alkalmi drogdílerkedése vesz hamar kedvezőtlen fordulatot, míg tenyérbemászó kollégája, Simon (Desmond Askew) Las Vegasba ruccanva kerül zűrbe. Végül a két meleg szappanopera sztár, Zack és Adam (Jay Mohr és Scott Wolf) megpróbáltatásait követjük végig, akik Ronnától eredetileg drogot rendeltek.

A film többnyire szórakoztató annak ellenére is, hogy Tarantino hatása, sőt imitálása egyértelmű. A történethez különösebben nem kapcsolódó lezser párbeszédeken és az egyre halmozódó bizarr szituációkon ez már plágiumgyanúsan tetten érhető. A gond, hogy a szereplők túl gyakran köszönhetik önnön hülyeségüknek, hogy bajba kerülnek. Ha ki is másznak belőle, rövidesen újabb lehetetlen helyzetben találják magukat, ami egy idő után fárasztó. A színészgárda nem rossz, sok a fiatal tehetség köztük. A társaságból kiemelkedik Timothy Olyphant, aki úgy tud a legjobb arc lenni, hogy közben ő a legveszélyesebb is.

Míg a Ponyvaregényben az önmagukban is fantasztikus epizódok egy remekművet alkottak, a Nyomás ingadozó színvonalú részei a kezdetektől fogva széthullással fenyegetnek. Az író John August nem annyira frappánsan, mint inkább erőltetetten kapcsolja össze a különálló sztorikat. Gázossá a helyzet a harmadik epizódnál válik. Zack és Simon azon túl, hogy ellenszenvesek, mintha csak a meglepetés kedvéért kerülnének fókuszba. Afférjuk a William Fichtner játszotta perverznek tűnő rendőrrel nem csak idő előtt megoldódik, de érdemleges kifutása sincs. August nem tudja a végkifejletbe se beilleszteni a párost, ezért az utolsó negyed órára a Katie Holmes játszotta harmadik eladót rángatja vissza, akivel helyettük foglalkoznia kellett volna.

A filmnek lett egy kis kultja, de mostanra inkább csak a később befutott alkotók/színészek miatt lehet érdekes. A rendező Doug Liman már itt megmutatja, hogy dinamikus mesélő. Nála jóval kiforratlanabb a forgatókönyvet jegyző John August, akinek ez még amolyan szárnypróbálgatás lehetett, amiből csak annyi látszik, hogy van humora. Bár Tim Burton oldalán tisztes pályát futott be és többé-kevésbé megtalálta a saját hangját, azonban tehetsége később se hágott tarantinói magasságokba.

60%
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Remo írásai   

Vissza az elejére Go down
 
Remo írásai
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 20 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 20  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: