HomeCalendarGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Remo írásai

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 12 ... 20  Next
SzerzőÜzenet
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3603
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Remo írásai   Vas. Júl. 07, 2013 9:37 pm

Remo írta:
Parker

... a legelhivatottabb Statham-rajongókon kívül nem hiszem, hogy bárkinek is érdemes rászánnia az idejét.

50%

Akkor jó. Smile
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3603
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Remo írásai   Vas. Júl. 07, 2013 9:41 pm

Remo írta:
Farkaséhség


Erről meg még nem is hallottam, felírom a néznivalók hosszú listájára!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Remo

avatar

Hozzászólások száma : 345
Join date : 2012. Oct. 08.

TémanyitásTárgy: Re: Remo írásai   Hétf. Júl. 08, 2013 8:28 am

R2-D2 írta:
Remo írta:
Farkaséhség


Erről meg még nem is hallottam, felírom a néznivalók hosszú listájára!

Ma már elég nehéz beszerezni. Nekem szerencsére még sikerült megvennem mielőtt az InterCom kiszórta a többi Foxos feliratos DVD-vel együtt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Remo

avatar

Hozzászólások száma : 345
Join date : 2012. Oct. 08.

TémanyitásTárgy: Strange Days - A halál napja   Hétf. Júl. 08, 2013 9:00 am

Strange Days - A halál napja

Vegyes érzéseim voltak régen ezzel a filmmel kapcsolatban, ám a megítélésem valamelyest javult az újranézésekkel. Kathryn Bigelow nagyot bukott, idővel kultikus státuszba emelkedett alkotásának sok erénye van: adott egy erős alapötlet (egy szerkezet, amellyel rögzíthetjük és eladhajtuk élményeinket), egy csomó jó színész (Ralph Fiennes; Tom Sizemore, Angela Bassett, Michael Wincott, stb.) és dinamikus, sőt helyenként innovatív technikai kivitelezés (az elsőszemélyben látott emlékanyagok rögzítéséhez külön kamerát fejlesztettek ki), de, hogy mi akart lenni a Strange Days az kissé zavaros. Talán elgondolkodtató techno sci-fi a végítélet felé rohanó társadalomról? Netán szerelmi dráma, esetleg gyilkossági történet? Nos a több mint két óra alatt ebből is kapunk egy kicsikét meg abból is.

Vannak baromi jó felvételek, dögös akciójelenetek és egy olymértékben perverzbe hajló gyilkos, hogy attól még Paul Verhoeven is megnyalná mind a tíz ujját. Ralph Fiennes jóval többet szenved és bénul, mint kéne, Angela Bassett viszont igazi James Cameronhoz (a film társírója) méltó keménycsaj. Az, hogy ki a hunyó az első perctől fogva sejthető és a lelepleződése éppoly szokványos akár a végzete, mégis ez a krimi szál a Strange Days legsikerültebb része. A film mellette több cselekményszállal zsonglőrködik több-kevesebb sikerrel. A történet Rodney King-zavargások ihlette része addig működik, amíg csak a háttérben van, ám mikor sulykolni kezdik, már nem annyira. A Strange Days, ha kevesebbet próbál markolni, többet foghatott volna. Részeiben így is felfedezésre érdemes darab, csak azzá a nagyívű egésszé nem sikerül válnia, amivé szeretne.

70%
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Remo

avatar

Hozzászólások száma : 345
Join date : 2012. Oct. 08.

TémanyitásTárgy: Showtime   Szer. Júl. 10, 2013 4:15 pm

Showtime

Bár Tom Dey filmje nem tragikusan rossz, csak egy felejthető akció-vígjáték, mégis az egyik legfájdalmasabb kihagyott ziccerként tartom számon. Mind Robert De Niro, mind Eddie Murphy túl volt már a fénykorán, de még éppen abban a korszakukban jártak, amikor, ha megfelelő anyagot kaptak a kezük közé, még képesek voltak brillírozni. A Showtime összecsapott forgatókönyve sajnos nem az a matéria, amivel túl sokat lehet kezdeni. A film valahol félúton próbál megállapodni a médiaszatíra és buddy cop műfaj között, de mindkét részről felsül. A történet szerint egy mogorva nyomozó (De Niro) és egy ripacs zsaru (Murphy) köré reality műsort kreálnak, ám eközben feltűnik pár kubai gengszter, akik valamilyen szupermordállyal (ne kérdezd) teszik hűvősre a nekik nem tetsző arcokat.

A film készítői annyi fáradtságot nem vettek, hogy utánajárjanak, hogy miben áll egy valóságshow, ezért inkább az olyan régi zsarusorozatok kliséit ekézik, mint a T.J. Hooker. Még William Shatnert is rávették egy önirónikus cameora, ami vicces, csak épp vagy tíz-húsz évvel elkéstek vele. Egy sor jelenetet szánnak arra, hogy a tévések miképp próbálják hollywoodiasítani a két főszereplőt és környezetét, de az egésznek egy fikarcnyi értelme sincsen. Kezdjük ott, hogy miért verné bármelyik csatorna magát költségekbe, hogy méregdrága kocsikat toljon két rendőr alá, hogy azzal járőrözzenek? Azt se tudjuk meg, hogy az emberek egyáltalán miért rajonganak a műsorért. Egy montázzsal elintézik, hogy aztán a nem kevésbé kidolgozatlan nyomozással próbálják előrevinni a sztorit, amiben szintén olyan alapkérdésekkel nem foglalkoznak, mint, hogy kik ezek a gengszterek és mi a konkrét céljuk ezzel az új fegyverrel. Ebből a szálból is csak alibi lesz, melyben komikusnak szánt jelenetek váltogatják egymást random. Az alkotók azt hiszik, hogy elég bedobni azokat a sablonokat, amiket nem sokkal korábban szóvá tettek (pl. a hírhedt T.J. Hookeres szélvédőre vetődést), az már eszükbe se jut, hogy kezdjenek velük bármit, netán csavarjanak rajtuk. Az egyedüli, amire építenek azok De Niro és Murphy grimaszai. A többi csak odahányt kötőanyag, ami minden egyes perccel egyre inkább szétválik.

A rendező Tom Deynek nincs annyi ötlete és elegendő stílusérzéke, hogy az átlag fölé emelje a produkciót, így nem csoda, hogy inkább színészeire bízza magát, akik azonban nem végezhetik el helyette a melót. Az tény, hogy a film élvezhetőségéhez a legtöbbet két sztárja teszi hozzá. De Niro ugyan már itt kezdi unni magát, de ekkor még nem olyan látványosan, hogy ennek a film kárát lássa. Murphy is hozza szokott formáját. Nagy hiba, hogy az alacsonyra szabott korhatár miatt pont a legfőbb erősségéről kell lemondanunk, a szabadszájúságáról. Az is egy zseni volt, aki kitalálta, hogy a film káromkodásmentes legyen, de hát a film végülis annak a hollywoodi kontárságnak az eredménye, amiből viccet igyekszik csinálni.

50%
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Remo

avatar

Hozzászólások száma : 345
Join date : 2012. Oct. 08.

TémanyitásTárgy: Alkonytájt   Csüt. Júl. 11, 2013 10:11 am

Alkonytájt

Arra, hogy a szerelmes vámpírok milyen régen garázdálkodnak a mozikban bizonyíték Kathryn Bigelow 1987-es filmje, melynek ázsiója sokat nőt bemutatásának éve óta. Mind szereplőgárdája, mind alkotói nevet szereztek azóta, ami ráirányította a figyelmet a kissé elfeledett horrorra, de vajon megérdemelten? Nos, az igazat megvallva én nem voltam elájulva tőle. A szereposztás tényleg fincsi, Bill Paxton totál pszicho alakítása viszi a prímet és a vámpírcsalád vezéreként Lance Henriksen is nyúlja a showt rendesen, azonban pont a főszereplő szerelmespár (Adrian Pasdar és Jenny Wrigth) lett haloványocska. Magával a romantikus szállal amúgy nincs baj. A kapocs ugyan nincs kibontva, csak meglátják egymást és lamour, de túl szirupossá se válik a viszonyuk. Az éjszaka varázsát - akármennyire is harsogják - nem képesek átadni, ellenben a vámpírkompániát érdekesen sikerült felvázolni. A maga őrült módján ténylegesen egy összetartó famíliaként funkcionálnak, mely választás elé állítja hősünket: csatlakozik hozzájuk vagy inkább hazamegy apucihoz és a cuki kishúgához. Dillemája többnyire tétóva szerencsétlenkedésből áll, de az a kevés pillanat, amikor kezd rákapni a vér ízére a fiú, el lett találva.

Az alkotók megpróbáltak némi életszerűséget vinni a vámpírmítoszba, amit elég ötletesen valósítottak meg: drogosokat csináltak belőlük. Amilyen egyszerű, olyan nagyszerű elképzelés. Innen akár valami egészen merész irányba is továbbléphettek volna, de inkább a western felé mozdultak el. Ennek szellemében nem marad el a nagy leszámolás a kihalt kisváros főutcáján, ahová a főszereplő természetesen egy paci hátán vonul be. A lótól aztán gyorsan megszabadulnak és jöhet egy kamionos akciójelenet, amit akár a Bigelowra egyértelműen ható James Cameron is rendezhetett volna. A filmnek van egy hangulata, megmutatkozik az akkor még kezdő direktor vizuális érzéke is, azonban a történet főleg középtájt többször is leül. Egy csúcspont azért akad: a mészárlás a bárban emlékezetesre sikeredett. Az Alkonytájt végeredményben rászolgált, hogy kiemeljék a süllyesztőből, ám összességében csak egy jó ötletekkel megszórt, tehetséges résztvevőkkel elkészített másodvonabéli horror.

60%
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3603
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Remo írásai   Csüt. Júl. 11, 2013 1:41 pm

Király. Amikről írsz, egyiket sem láttam... Surprised 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Remo

avatar

Hozzászólások száma : 345
Join date : 2012. Oct. 08.

TémanyitásTárgy: Re: Remo írásai   Szer. Júl. 17, 2013 12:24 pm

Gonosz halott (2013)

Az új Evil Dead (alias Gonosz halott) inkább idegesítő, mint feszült horror. Most fejeztem be, de alig maradt meg belőle valami. Az alapfilm helyett inkább Az ördögűzőre emlékeztett sokszor, csak épp egy faházban idiótákkal. Egy stúdiófilmhez képest elég véres volt, az szentigaz, de azért nem annyira, hogy lehidaljak tőle. A képi megoldások, hatáselemek átlagosak. A színészek is felejthetőek, akár a karaktereik. Hangulat nuku, úgyhogy maradok az eredeti változatnál.

50%


És ha már itt tartunk...

TOP 10 - HORROR REMAKE

1. Nightwatch
2. A légy
3. Drakula (1992)
4. A dolog (1982)
5. Holtak hajnala
6. A tébolyultak
7. A kör
8. A massza
9. A fekete ruhás nő
10. Sziklák szeme
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Remo

avatar

Hozzászólások száma : 345
Join date : 2012. Oct. 08.

TémanyitásTárgy: Veszett a világ   Szer. Júl. 24, 2013 10:03 am

Veszett a világ

Volt idő, amikor úgy kerültem David Lynch filmjeit, mint a pestist, de az utóbbi években kezdtem rákapni. A Veszett a világgal már többször próbálkoztam, ám most először alkalmam nyílt eredeti nyelven megnézni, ami a borzalmas szinkron után nagyban megdobta az élvezetét. Ahogy Nicolas Cage Elvis stílusban nyomja, azt egyébként is lehetetlen visszaadni. Ami meglepett vele kapcsolatban, hogy tud énekelni, sőt az egyik kedvenc jelenetem is ahhoz kapcsolódik, amikor egy klubban dalra fakad, mire az addig zenélő együttes magától értetődő módon kísérni kezdi őt.

A film egyszerre taszító és bizarr módon vicces. Lynch sajátos humorának nagyobb teret enged, mint bármikor máskor. A cselekmény másodlagossá válik a kilincset egymásnak adó őrült figurák özönében, akikkel a főszereplő szerelmespár útjuk során összeakad. Általában rosszul sül el, ha egy filmben minden szereplő dilinyós, de a film extrém realitásában valahogy mégis működik. Ehhez persze az se ártott, hogy a kisebb szerepekben is olyan karakteres színészek tűnnek fel, mint Harry Dean Stanton, Freddie Jones, Crispin Glover, a Twin Peaks fél szereplőgárdája, valamint Willem Dafoe, aki pályája leggusztustalanabb figuráját kelti életre kéjjel.

Az első benyomás, melyet a Nicolas Cage és Laura Dern által játszott szerelmespár tette rám, hogy lököttek. Cage mindjárt az első jelenetében puszta kézzel szétveri egy férfi fejét míg Dern hisztérikusan üvölt. Ezzel együtt nem őrültek, nem is gonoszak, csak a saját féktelen világukban élnek. A film előrehaladtával a köztük lévő őszinte és szenvedélyes kapocs szerethetővé teszi őket, sőt azokhoz képest, akikkel találkoznak, még úgy ahogy normálisnak is nevezhetőek. A reputációját időközben kitartó munkával leromboló Cage itt még teljes erővel dobja be magát. A rock 'n' roll-t életfilozófiaként megélő Sailor Ripley szerepét mintha rá írták volna. Dern is remekel és nem elhanyagolható módon veszélyesen dögös a filmben. Félőrült édesanyját ténylegesen az anyja játssza (Diane Ladd) és akár a többi negatív szereplő, kurva ijesztő tud lenni!

A Veszett a világ könnyen lehetett volna hagyományos road movie, de Lynch a wtf-élmények szintjére emeli. A legváratlanabb pillanatokban emel be szürreális pillanatokat, többször például az Óz a nagy varázslót idézve. Ezek valamikor a borzalom képei, máskor a rendező érezhetően csak mókázik. A látomásban feltűnő jó boszorkányt például kizárt, hogy komolyan gondolta volna. Stílusa, atmoszférateremtő tehetsége teljes fordulatszámon pörög, amihez ezúttal is elsőrangú partnere Frederick Elmes operatőr és a zenét szerző Angelo Badalamenti. A filmet hajtó vad energia van mikor fogyatkozni látszik, ám mindig visszatér. Az arcátlanul romantikus befejezésért külön piros ponty jár. Százalékos értékeléssel a filmet nem tudom, de igazából nem is akarom kifejezni. Annyi biztos, hogy megéri elmerülni Lynch veszett világában.


A hozzászólást Remo összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Júl. 26, 2013 10:17 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3603
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Remo írásai   Szer. Júl. 24, 2013 11:39 am

Remo írta:

Volt idő, amikor úgy kerültem David Lynch filmjeit, mint a pestist...


Én még mindig itt tartok... Smile
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Remo

avatar

Hozzászólások száma : 345
Join date : 2012. Oct. 08.

TémanyitásTárgy: Re: Remo írásai   Szer. Júl. 24, 2013 5:37 pm

R2-D2 írta:
Remo írta:

Volt idő, amikor úgy kerültem David Lynch filmjeit, mint a pestist...


Én még mindig itt tartok... Smile

Sebaj, előbb-utóbb hozzád is eljuthat a vakcina. Cool
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Remo

avatar

Hozzászólások száma : 345
Join date : 2012. Oct. 08.

TémanyitásTárgy: A közellenség (1998)   Pént. Júl. 26, 2013 9:30 am

A közellenség(1998)

A néhai Tony Scottot a zsánerfilmesek közt régóta kiemelt helyen tartom számon, de pont egyik legsikeresebb rendezését, A közellenséget valahogy sose tudtam igazán megszeretni. A főszerepet eredetileg Tom Cruisenak szánták és meggyőződésem, hogy őhozzá jobban illett volna a bajba jutott átlagember szerepe, mint Will Smithhez. A fő problémám mégse vele van, hanem a történettel, amely csak szedegeti a más filmek által hátrahagyott morzsákat, ám a maga részéről csak a modern technikát tudja az ismert panelekhez hozzáadni. Azt meg kell hagyni, hogy a megfigyelő és lehallgató eszközök ijesztően fejlett hálózatát rendkívül látványosan prezentálja, mégha olykor erősen sci-fibe is hajlik, ahogy pl. a műhold kb. tíz másodperc alatt pályára áll.

A film hiába próbálkozik, meg se közelíti a '70-es évek klasszikus paranoia thrillereit, mint A keselyű három napja, A Parallax-terv, vagy a Magánbeszélgetés. Gene Hackman lehallgatási szakértőként való szereplése és egy tisztelgésnek betudható jelenet az utóbbit konkrétan megidézi, azonban Coppola alkotásának hatásossága nélkül. Hackman egyébként a film felénél tűnik fel először, de megéri rá várni. Will Smith addig a szokott nagyszájú menő manó műsorát nyomja, csak kissé tesze-toszábban. Onnantól, hogy a zsörtölődő Hackman belép a képbe, Smith szép lassan másodlagos karakterré válik. Mivel szerepe szerint nincs képben, haszna se igazán van azon kívül, hogy minden adandó alkalommal poénkodik egy sort. A valószínűtlen (és egyébként a rendező korábbi filmjéből, a Tiszta románcból újrahasznált) mexican standoffra kihegyezett fináléban bár ő az, aki egy hirtelen ötlettől vezérelve csapdába csalja az ügynökség embereit, ám a lövöldözést már egy asztal alatt kucorogva vészeli át.

A történet MacGuffinja, a bizonyítékot tartalmazó lemez miután jórészt ismeretlen helyen pihen, amikor végre használni lehetne, kikerül a képből. Ez mindennél jobban jelzi, hogy az alkotóknak komoly gondjuk lehetett a film lezárásával. A logika és a műfaj hagyományai egy negatív befejezés felé vinnék a sztorit, ám az új korban a happy endnek minden áron be kell következnie. A film bár mindenki számára érthető módon figyelmeztet a nemzetbiztonság oltárán beáldozott személyiségi jogok veszélyességére, ám mégis az a benyomásom, hogy túl egyoldalúan, a téma által megkövetelt összetettség nélkül vizsgálja azt. Persze nem is követelmény egy Tony Scott/Jerry Bruckheimer produkciónál, hogy mélyelemzést tegyen, de bennem hiányérzetet keltett a megközelítésük, különösen a műfaj egyéb filmjeinek ismeretében.

A közellenség végülis nem más, mint egy látvány- és tempóorientál akció-thriller, mely elsősorban szórakoztatni akar, ezt a feladatát pedig végülis elvégzi. Scott műve leginkább üldözős filmként működik. Az akciójeleneteket a rendező a hozzá méltó profizmussal vezényli le. A cselekmény is feszesre van vágva, nincs megállás szinte egy percre se. Ami nagyon erős még az a szereplőgárda. Tapasztalt öregek és feltörekvő újoncok tömkelege vonul fel a legkisebb szerepekben is. Annyian vannak, hogy néhányuk a stáblistáról is lemaradt. A kezdésben mindjárt ott van Jason Robards, maffiózóként beugrik Tom Sizemore, a lehallgató technikusok között pedig kiszúrhatjuk a befutás előtt álló Jack Blacket is.

70%
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Remo

avatar

Hozzászólások száma : 345
Join date : 2012. Oct. 08.

TémanyitásTárgy: Re: Remo írásai   Szer. Júl. 31, 2013 10:42 am

Tartottam egy kis mozimaratont:

Svindlerek - Ez a nem túl ismert átverős film sokkal inkább az emberi, mint a bűn természetéről szól. Megismerünk három megélhetési csalót (John Cusack; Anjelica Huston; Annette Benning) és a film végére megtudjuk, hogy ki a legerősebb közülük. Ebben az életformában ugyanis csak annak van esélye a túlélésre. A színészek - különösen Huston - remekelnek. A laza felütés után a film lassan, egyre sötétebb tónust követve építkezik fel. Az események csak a második felében pörögnek fel. A végkifejlete aztán rendesen odavág, pedig lényegében csak egy beszélgetés. Stephen Frears rendezése a Veszedelmes viszonyok mellé állítható. Talán mégse olyan erős, de határozottan idézi korábbi munkáját, már csak a szereplők közti feszültség okán és, ahogy próbálják kijátszani egymást. 80%  

A Faun labirintusa - Látom, hogy mennyi minden van ebben a filmben, de nekem őszintén szólva mégse nyerte el a tetszésemet. Guillermo Del Toro ért hozzá, hogy hangulatot teremtsen, a varázslatos látványvilágnak meg egyenesen a mestere, de elbeszélőként számomra nehézkes. A brutális történelmi dráma és a tündérmese kezdetben érdekes elegyet alkot, ám idővel elegem lett a rengeteg szenvedésből, kínzásból és halálból, mely a film előbbi részét kitölti. Ami nagyon jól sikerült az a rendkívül érzelemgazdag, többféleképpen is értelmezhető befejezés, de az is kevés hozzá, hogy Del Toro művét valaha is kedvem legyen újranézni. 60%

A rózsák háborúja – Danny DeVito fekete komédiáját egy időben perverz módon A smaragd románcával és A Nílus gyöngyével néztem meg trilógiában. A két romantikus kaland után a rendező fogta a Michael Douglas-Kathleen Turner párost és egy olyan történetbe helyezte őket, ami arról szól, hogy milyen mélyre tud süllyedni két olyan ember, akik valaha szerették egymást. A film két részre osztható: az elsőben azt látjuk, hogy a sokévi házasság alatt hogyan undorodik meg a nő szép lassan férjétől, míg a másodikban a válás folyamata kerül terítékre. Az alkotók maró gúnnyal mutatják be a kapcsolat alakulását, ám így is képesek megőrizni tárgyilagosságukat. Mindkét fél, ha úgy tetszik, mindkét nem megkapja a magáét. Fokozatosan haladunk a szélsőségek felé, ahol a szereplők már szó szerint gyilkolják egymást. Douglas és Turner egyaránt bevállalós alakítást nyújtanak és képesek elérni, hogy végig szurkoljunk nekik akármit is műveljenek. Az inkább színészként sikeres DeVitonak (aki a történet mesélőjeként is feltűnik) magasan ez a legjobb rendezése. Nagyon ráérzett az alapanyag ízére mind vizuálisan, mind hangulatilag. A rózsák háborúja nem az a film, amit sűrűn megnézek, de azok közé sorolom, amit legalább egyszer mindenkinek látnia kell! 80%  

Titanic – Bemutatása óta felemás érzésekkel viseltetek James Cameron szerelmi történetbe oltott katasztrófafilmjével szemben. Akármennyire is megkedveltem az évek során Leonardo DiCapriot és Kate Winsletet, Cameron technikai profizmusa előtt pedig meg kell emelnem a kalapom, a film szívét mindig is sekélyesnek éreztem. Az író-rendező tökéletesen ráérzett arra, hogyan szolgálja ki a nagyközönséget, aminek a kulcsa a tartalmi középszerűség. Ismert panelekre felépítette a gazdag lány és a szegény fiú románcának meséjét, amit aztán egyetlen eredeti ötlet nélkül vitt végig a befejezésig. A két főszereplőt a tehetséges színészek még képesek megtölteni élettel, de a mellékalakok többsége kínosan egysíkú. Onnantól, hogy beindul a katasztrófa Cameron végig őrzi a film lendületét és látványilag úgy képes fokozni az eseményeket, ahogy senki más. Azt azért hozzátenném, hogy hajó elsüllyedésének krónikája mai szemmel már inkább a giccs, mint a realizmus felé hajlik. Mikor aztán mesélőnk, Rose története végére ér a dráma – legalábbis számomra – durván összeomlik. Egyszerűen nem veszem be, hogy a kincsvadászokra Rose elbeszélése olyan hatással lenne, hogy elfeledkezzenek, sőt már szinte lemondjanak arról, amiért a nőt tulajdonképpen odahívták. Cameron itt egy jó adag érzelmi hatásvadászat mögé bújik, ami egész addig működik, amíg az ember nem kezd el gondolkodni. 60%
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Remo

avatar

Hozzászólások száma : 345
Join date : 2012. Oct. 08.

TémanyitásTárgy: Hat nap, hét éjszaka   Pént. Aug. 16, 2013 10:20 am

Hat nap, hét éjszaka

Bár Ivan Reitman filmjét nem sorolom távolról se a kedvenceim közé, de tartogat elég kalandot, humort és romantikát, hogy gyakran elővegyem. Az élevezethez Harrison Ford csibészes sármja is sokat hozzátesz. A női főszerepet játszó Anne Heche se rossz, ő mégis a szegény ember Meg Ryan-jeként hat. A kettősükről sokat elmond, hogy a kémia addig működik közte és Ford között amíg szerepük szerint utálják egymást. Ebben azért megvan a bűne a forgatókönyvnek is, amely az események sodró lendületére és a paradicsomi környezetre bízza egymásra találásukat érzelmi háttér nélkül. A sziget, amelyre lezuhannak olyan csodás, a túlélés pedig annyira nem jelent számukra gondot, hogy az alkotók kénytelenek behozni pár kalózt a történetbe, akikről aztán a nagy menekülésig elfeledkeznek. A többre érdemes Danny Trejo és Cliff Curtis nyom nélkül fel is szívódnak addigra. A film tehát nem egy sebből vérzik, ám mégis rendelkezik egy könnyeddséggel, ami segít, hogy elnézzem a hibáit. A szövegek is nagyrészt el lettek találva, az öregedő Ford itt még mindig remek formában van, és a Jóbarátok Rossát ide átmentő David Schwimmer szintén szerez elég szórakoztató percet.

60%
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3603
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Remo írásai   Pént. Aug. 16, 2013 1:02 pm

Remo írta:
Tartottam egy kis mozimaratont:

Svindlerek -80%  

A Faun labirintusa 60%

A rózsák háborúja 80%  

Titanic60%
Svindlerekről még csak hallottam, de írásod kedvet hozott hozzá. Faunt pont most néztem újra BD-n, nekem iszonyat tetszik, a drámai és fantáziavilág zseniálisan keveredik. A rózsákat gyerekkoromban láttam utoljára, akkor bejött, de most képtelen lennék újranézni. Titaniccal meg egyetértek, remek üzleti húzás volt, de túl sok a szerelem és kevés a Titanic. Smile
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Remo írásai   

Vissza az elejére Go down
 
Remo írásai
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 20 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 12 ... 20  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: