HomeCalendarGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Remo írásai

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 12 ... 20  Next
SzerzőÜzenet
Remo

avatar

Hozzászólások száma : 345
Join date : 2012. Oct. 08.

TémanyitásTárgy: Könnyű altató    Csüt. Jún. 13, 2013 12:02 pm

Könnyű altató


Felcsigázva ültem neki Paul Schrader filmjének annak ellenére, hogy a korábban látott rendezői munkái (pl. A szexfüggő; Holtodiglan) közül egyik se nyerte el a tetszésemet. A Könnyű altató ettől persze még simán lehetett volna jó, elvégre Schrader íróként tisztes renomével rendelkezik, elég, ha csak annyit mondok, hogy az ő tollából fogant a Taxisofőr forgatókönyve is. Ezt a filmjét ráadásul egy nemrég olvasott cikkben a legjobb filmek közé sorolták, amik szégyen szemre mégis eltűntek a süllyesztőben, szóval maximális bizalmat szavaztam meg neki. Hinnem kellett volna annak, amit a tapasztalat súg, a Könnyű altató ugyanis pontosan olyan, mint Schrader többi munkája: tipikus példája annak, amikor egy jó író mögött nincs ott egy jó rendező.

Ezek az igazán fájdalmas filmélmények, mivel érezni a komoly lehetőséget, ami aztán félresiklik. A történet egy a szakmáját régóta űző drogdealerről szól (Willem Dafoe). Emberünk nem szimpla utcai árus, hanem lényegében egy lótifuti, aki az ügyfél lakására viszi az anyagot. Főképp éjszaka dolgozik, mint régi barátunk, Travis Bickle, és hozzá hasonló módon ki nem állhatja a munkáját. Találkozik mindenféle alakokkal, azonban elég korrekten bánik velük. Akin rajta van a pofázhatnék, azt meghallgatja, aki pedig már kezd nagyon szécsúszni annak csak csökkentett adagot hajlandó eladni. A filmnek ez a legjobb része. Látjuk, hogyan dolgozik a fickó, a dillemmákat és veszélyeket, amiket ez a munka tartogat. Azt, hogy nincs jövője, és ezt ő is tudja. Egyedül az elosztójaként és egyfajta plátói szerelmeként felbukkanó Susan Sarandon eltúlzott játéka jelzi előre, hogy Schrader nem tartja kézben a színészeit, a drámai érzéke pedig rendezőként korántsem olyan pontos, mint íróként. 

A bili aztán lassan kiborul, amikor színre lép a volt barátnő (Dana Delany), aki valósággal menekül a főszereplő elől. Értem én, hogy egykori kábszerfüggőként retteg, hogy visszaesik, amire egy dealer mellett jó esélye van, de az érzelmi reakciói életszerűtlen, sőt idegesítő túlzásként csapódnak le. Dafoe mégis újra és újra megkeresi, hiába hajtja el a nő sokadszorra, ami egyre kínosabb jeleneteket eredményez. A pali kezd mániákusba átmenni, így, amikor bekövetkezik a tragédia, amiről közvetlenül nem tehet, az inkább felszabadítólag hat a cselekményre, sőt irányt ad neki. A film megkésve, de kezd összeszedetté válni, ami főleg a zárásban hálálja meg a magát. A befejezés egy különösen szép pillanatot tartogat a kitartóak számára.

Amit abszolút dicsérni tudok a Könnyű altatóban az a zenéje. A számomra ismeretlen Michael Been erős hangulatú dalokat írt a filmhez, melyeket érdemes külön is meghallgatni. A filmet New Yorkban forgatták épp a szemetesek sztrájkjának idején, amit beleírtak a történetbe. Schradernek ez volt messze a legjobb húzása: az utcákat egyre inkább elllepő mocsok jól visszatükrözi a főszereplő undorát. A mindig remek Willem Dafoe szimpatikus alakítást nyújt, egy nyúlfarknyi szerepben kiszúrhatjuk a nagyon fiatal Sam Rockwell-t is. Ugyan a Könnyű altató Schrader saját bevallása szerint egy trilógiát alkot a Taxisofőrrel és a szintén általa rendezett, kultuszfilmnek számító Amerikai dzsigolóval, ám véleményem szerint meg se közelíti Scorsese klasszikusát, még, ha van is hasonlóság köztük. Túl sok a sallang, a kidolgozatlanság miatt félrement jelenet. Egy hozzáértő rendező kellett volna ide, aki arra fókuszál, amire kell és képes kihozni az anyagban lévő lehetőségeket. Schrader ismét bizonyította, hogy nem ilyen.        

50%



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Remo

avatar

Hozzászólások száma : 345
Join date : 2012. Oct. 08.

TémanyitásTárgy: Hosszú jegyesség   Pént. Jún. 14, 2013 10:54 am

Hosszú jegyesség

Az Amélie csodálatos élete után a filmvilág együtt ünnepelte Jean-Pierre Jeunet rendezőt és frissen felfedezett sztárját, a francia Audrey Hepburnként emlegetett Audrey Tautou-t. Amikor újabb közös filmbe kezdtek, ráadásul igazi nemzetközi szuperprodukcióba, az elvárások olyan magasra nőttek, melynek a kész mű végül nem tudott megfelelni. Bár nekem az Amélie se jelentett életreszóló élményt, de a Hosszú jegyesség belőlem is kisebb csalódást váltott ki: az Amélie egy variációjának hatott, mely túl sokat markol és keveset fog. Majdnem tíz év után most újra tettem egy próbát vele, és a megítélésem ezúttal sokkal inkább pozitív irányba dőlt.

A film az I. világháború idején, illetve azt követően játszódik. Mathilde (Audrey Tautou) szerelmét, a fronton szolgáló és a háborúba lelkileg belerokkant Manechet (Gaspard Ulliel) négy társával együtt halálra ítélik azzal a váddal, hogy öncsonkítással próbáltak kibújni a kötelességük teljesítése alól. Az öt férfit a senki földjére küldik meghalni, ahonnan később már csak a holttestüket szedik össze. A történet itt akár véget is érhetne, azonban Mathilde nem hajlandó elhinni, hogy Manech tényleg meghalt és a legutolsó szalmaszálba is belekapaszkodva nyomozni kezd, hogy megtalálja őt.

A Hosszú jegyesség legerősebb részei a nyitányul is választott háborús jelenetek. A borzalmakat olyan tökéletességgel mutatja be, ahogy a legnagyobb tudták. A felkavaró, értelmetlen emberi tragédiák A dicsőség ösvényeit jutatták eszembe, míg a csaták, jobban mondan mészárlások, a Ryan közlegény megmentésének brutális realizmusát. Szinte már kár, hogy ezek csupán visszatekintések, és a fő hangsúly a nyomozásra került. Az alkotók nagyon nagy fába vágták a fejszéjüket. A háborús történet mellett egy krimit, és egy romantikus drámát is elmondanak, de a film gyakran bohókássá is válik. Az egység nem lett hibátlan, de az, hogy egyáltalán egységről beszélhetünk már önmagában komoly teljesítmény. 

Ami a legkevésbé magával ragadó ebben a kavalkádban, az pont a szerelmi szál, mely kizárólag néhány idilli képben elevenedik fel. A Manechet játszó Gapard Ulliel nem tölt el elegendő időt velünk, hogy közel érezzük magunkhoz. A filmben szerencsére bőségesen akad szerethető figura, sőt a szereplők kilencven százaléka olyan ember, aki fél perc alatt belopja magát a szívünkbe. Mathilde kutatása alatt rengeteg különböző sorssal találkozik, melyet a háború ilyen vagy olyan módon befolyásolt. Az alkotók szép és gazdag korrajzot nyújtanak, mégha többnyire erősen romantizálnak is. A látványvilágon meglátszik a hatalmas költségvetés: a '20-as évek Párizsa lenyűgözően elevenedik meg a szemünk előtt, ugyanakkor a lövészárok poklával képileg is szöges ellentétben álló tengerparti falucska bájos hangulata is varázslatosan hat.

A történet, illetve tétje, az elveszett szerelem megtalálása, ha nem is teljes erővel, de kitart a film végéig. Igazság szerint a mellékszálak némelyike számomra érdekesebb volt (pl. a pár jelenetre feltűnő Jodie Foster története akár külön filmként is megállná a helyét), ami nem feltétlenül rossz, sőt minden bizonnyal az alkotók is azt akarták, hogy ne csak Mathilde mindent legyőző szerelméről szóljon a Hosszú jegyesség. Kínálja magát, hogy összevessem az Amélievel, de igazság szerint túl régen láttam, hogy ezt megtehessem. Mindenesetre Tautou és Jeunet második közös munkája ezúttal sokkal jobban tetszett. A humora, szeretnivaló karakterei és húsba vágó háborúellenessége mind hatalmas pluszt jelentettek. Jó lesz még újranézni párszor.

80%


A hozzászólást Remo összesen 5 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Jún. 14, 2013 11:47 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3603
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Remo írásai   Pént. Jún. 14, 2013 11:06 am

Olvaslak ám, csak nincs mit hozzáfűznöm, egyik filmet sem láttam.. Smile
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Remo

avatar

Hozzászólások száma : 345
Join date : 2012. Oct. 08.

TémanyitásTárgy: Re: Remo írásai   Pént. Jún. 14, 2013 11:11 am

R2-D2: Nem láttad a Hosszú jegyességet? Akkor (mint gondolom a kritikából is kiderült) ajánlom! Smile
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3603
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Remo írásai   Pént. Jún. 14, 2013 11:16 am

Remo írta:
R2-D2: Nem láttad a Hosszú jegyességet? Akkor (mint gondolom a kritikából is kiderült) ajánlom! Smile

Nem láttam, valahogy olyan tőlem idegennek érezeztem mindig. De iygekszem pótolni...

Más: csak azt tudnám, miért változott meg ez az egész fórumos szövegdobozos rész... Sad
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Remo

avatar

Hozzászólások száma : 345
Join date : 2012. Oct. 08.

TémanyitásTárgy: Re: Remo írásai   Pént. Jún. 14, 2013 11:18 am

R2-D2: Nekem is feltűnt ez a nem túl előnyös változás. Válaszolni nem is tudok rendesen, nem enged az idézett szöveg alá.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2488
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: Remo írásai   Kedd Jún. 18, 2013 11:05 pm

Remo írta:
R2-D2: Nekem is feltűnt ez a nem túl előnyös változás. Válaszolni nem is tudok rendesen, nem enged az idézett szöveg alá.

Amikor hozzászólást írsz, az ablak felső részén levő ikonsoron az utolsó ikon az, hogy "Switch Editor Mode". Ha arra rányomsz, akkor az oldal átvált HTML-kódú szerkesztésbe. Sokkal randább, de mégis jobban kezelhető, mert látszik, hogy melyik utasítás hol kezdődik, és így már idézni is jobban lehet (legalábbis nekem).
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Remo

avatar

Hozzászólások száma : 345
Join date : 2012. Oct. 08.

TémanyitásTárgy: Bosszútól fűtve    Szer. Jún. 19, 2013 11:50 am

Bosszútól fűtve (Dead Man Down)

A film ütős, de átverős előzetese után meglepődéssel tapasztaltam, hogy a történet valójában nem Noomi Rapace bosszújáról szól, hanem a férfi főszereplő Colin Farrelléról. A háttér hasonló rejtélyességgel bomlik ki, mint a Volt egyszer egy vadnyugatban, azonban ezúttal nem várnak a befejezésig a megoldással, hanem már félúton, egy szimpla beszélgetés során felfedik. A film akár egy szokványos akció-thriller is lehetne, de kiemelkedővé válik azáltal, hogy hangsúlyt helyeztek a főszereplők kapcsolatának alakulására. Így lett a Bosszútól fűtve két magányos, sebzett ember története, akik egyaránt véres elégtételre vágynak, de fokozatosan rájönnek, hogy az őket felemésztő harag helyett egymást is választhatnák. A cinikus énem azt mondatja velem, hogy ez egy elég egyszerű és közhelyes üzenet, ám a jó elbeszélés és a még ennél is jobb színészi játék révén meg tudott érinteni. Farrell mindent belead és még a világ legelkoptatottabb jelenetébe (amikor a hős a halott családját nézi egy régi felvételről) is képes valódinak ható tragikumot csempészni. Annyi sajnos nincs a filmben, amitől ez a plusz meghatározóvá válna. Ott van, ez kétségtelen, de a történet akkor is egy bevett úton jár végig. A finálé sem az érzelmeké, hanem a fegyvereké, ahogy az lenni szokott. A panasz csak a nagyobb lehetőségeknek szól, mert egyébként egy technikailag perfekt, lenyűgözően látványos lövöldözésben részesülünk. Véleményem szerint a Bosszútól fűtve megérdemelt volna egy hazai mozibemutatót, Amerikában pedig egy sikeresebb lefutást. Az átlagosnál igényesebb bosszúfilm, mely főképpen Farrell és Rapace kedvelőinek fog kellemes perceket szerezni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Remo

avatar

Hozzászólások száma : 345
Join date : 2012. Oct. 08.

TémanyitásTárgy: Fejlövés   Csüt. Jún. 20, 2013 11:47 am

Fejlövés

Pont mikor Stallone bizonyíthatta volna, hogy már nem csak csapatban, de még önmagában is ütőképes akciósztár, jött ez az irdatlan bukás, ami hozzáteszem teljesen megérdemelt. A Fejlövés egy ízig-vérig B-kategóriás produkció, mely meg sem érdemli a mozibemutatót. Ehhez képest Schwarzenegger szintén pórul járt visszatérője, az Erőnek erejével egy mestermű. Talán a kezdet kezdetén még többet akartak kihozni belőle, de aztán kirúgtak mindenkit, akiben egyáltalán a jószándék megvolt, hogy az arcunkba tolhassák ezt a se íze-se bűze vackot. Stallone szétgyúrta és plasztikáztatta magát, hogy még mindig a régi izomhősnek mutassa magát, ám a játéka olyan unott és álmatag, hogy azon Gáti Oszkár se tud segíteni. Betolták mellé a fiatalabb nézőközönség kedvéért Sung Kangot a Halálos iramban-folytatásokból, de szerepet elfelejtettek neki írni. Esküszöm, a film kilencven százalékában mást se csinál, mint telefonál és ül a kocsiban. A helyében én megalázva érezném magamat. Az egyetlen, akit megpróbálnak észrevehetővé tenni az Jason Momoa, akinek jutott pár brutál pillanat. A többiek, hát inkább hagyjuk. A rosszifúk annyira szánalmasak, hogy a legtöbb színész könyöröghetett a fejlövésért, hogy minél előbb hazamehessen a forgatásról, hogy leigya magát.

A film kudarcát csak fájdalmasabbá teszi, hogy rendezőként Walter Hill adta a nevét hozzá. Oké, a dicső napok rég elmúltak, de haver, a helyedben én a Thomas Lee név mögé bújtam volna, mint a Szupernovánál. Akkor még lehetett egy minimális szakmai büszkeség a pasasban. Most viszont... nagyjából beleszart és ez lekövethető a film összes jelenetén. Semmi stílus, nem is próbálkozik. Lehet, hogy ott se volt és az egészet a másodstáb rendező vette fel. A verekedésekből alig látni valamit. A fényképezés ugyanolyan amatőr, mint a vágás. Néha egy kis humor segít átvészelni a végletekig kiszámítható eseményeket (az, hogy Stallone lányát elrabolják körülbelül onnan nyilvánvaló, hogy kiderül, hogy van egy lánya), egyébként nincs semmi, ami miatt érdemes rászánni az értékes időt a filmre. Még a letöltést se érdemli meg, bőven elég elcsípni a Film+ vagy a Cool késő esti hulladékkiszóró programsávjában.

40%
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3603
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Remo írásai   Pént. Jún. 21, 2013 11:24 am

Remo írta:
Bosszútól fűtve (Dead Man Down)

Az átlagosnál igényesebb bosszúfilm, mely főképpen Farrell és Rapace kedvelőinek fog kellemes perceket szerezni.


Ez én vagyok. Akkor ez valamikor valahol meglesem... Smile
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3603
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Remo írásai   Pént. Jún. 21, 2013 11:25 am

Remo írta:
Fejlövés

40%

Ezt meg szomorúan olvasom, nálunk ilyet nem hoztak moziba. Azét majd egy kölcsönzést megér.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Remo

avatar

Hozzászólások száma : 345
Join date : 2012. Oct. 08.

TémanyitásTárgy: A fantasztikus Burt Wonderstone   Szomb. Jún. 29, 2013 12:04 pm

A fantasztikus Burt Wonderstone

Kínos, ha egy bűvészekről szóló vígjáték legnagyobb trükkje az, hogyan tünteti el a humort a jelenetekből. A filmben Steve Carell egy idiótát játszik /meglepetés/, aki tíz éve ugyanazokat a trükkökket adja elő társával (Steve Buscemi). Unja is rendesen, de a pénzt azt szereti, így folytatja. Ekkor lép színre a konkurencia Jim Carrey személyében, aki inkább a frászt hozza az emberekre utcai fellépéseivel, de azt hatásosan teszi. Idáig a tévés rendezőként ismert Don Scardino vígjátéka még nem is olyan vészes, de aztán lejtmenetbe vált a címszereplő karrierjével együtt. Ismerősek azok a kínos szituációk, melyekben a résztvevők annyira életszerűtlenül, irritálóan és barom módon viselkednek, hogy nem is értjük, miért nem vették észre az alkotók, hogy egyáltalán nem vicces? Nos, ezek töltik ki az elkövetkező hosszú-hosszú perceket. Carell igazi seggfej módjára összveszik mindenkivel, többszörösen leégeti magát és még akkor is folytatja az agyament viselkedését, amikor már rég észbe kellene kapnia, azonban a forgatókönyvírók hagyják vergődni, mivel az iskolában azt tanulták, hogy jellemfejlődéssel várni kell a film utolsó harmadáig.

Az alig negyed órát szereplő Jim Carreynek bár nagy poénokat szintén nem írtak, mégis képes kicsit feldobni a végletekig kiszámítható és némiképp identitászavaros filmet. Az alkotók miközben le akarják nyomni a torkunkon érzelmes üzenetüket a bűvészet csodájáról ezzel ellentétes módon elég kegyetlen, sőt már-már az érzéketlenség határát súroló humorral operálnak. Időnként egy poénjuk még be is talál, de többnyire csak feszengést hagynak maguk után. Azt például, hogy a szállodamogult játszó James Gandolfini (rip) nem tudja hány éves a fia annyira viccesnek gondolják, hogy vagy négyszer-ötször elsütik. A végkifejletben a legfantasztikusabb a színpadi világítás, egyébként megint csak Carrey rövid feltűnése menti meg, hogy teljes érdektelenségbe fulladjon. A legkevésbé se fantasztikus Burt Wonderstone beleillik Carell korábbi fárasztó vígjátékainak sorába, mint amilyen a ZseniKém és a Gyógyegér vacsorára. Csak abban bízom, hogy Carell magára ismert a főszereplőben, mert némi önvizsgálatot neki se ártana tartania. Ez a műsor bizony már unalmas, ideje váltani.  

40%
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Remo

avatar

Hozzászólások száma : 345
Join date : 2012. Oct. 08.

TémanyitásTárgy: Fivér   Hétf. Júl. 01, 2013 3:06 pm

Fivér

Takeshi Kitano filmje a maga idejében váratlanul ért és teljesen letaglózott. Kegyetlensége azok közé az élmények közé rangsorolják, amik után muszáj átélni valami felvidítót, hogy helyreálljon a lelki egyensúly. Kitano első angol nyelvű, koprodukcióban készült alkotása ez, mely korábbi műveihez hasonlóan a yakuzák világába kalauzol el, ám nyugati környezetben. A főszereplő Yamamoto (Kitano) miután klánjában teherré válik, Amerikába menekül, ahol rövidesen ott folytatja, ahol abbahagyta. Féltestvére piti dílerbandájából néhány véres akcióval sikeres bűnszervezetet farag, azonban agresszív terjeszkedésük olyan ellenfelek felé sodorja őket, akik túl nagy falatot jelentenek.

A Fivér az évek során megnövekedett ingerküszöbömmel is képes a hatása alá vonni. A gyilkosságok véressége és mennyisége is megköveteli a gyomrot, de az érzéketlenség amellyel elkövetik őket az igazán kemény. Az erőszak bármennyire is taszító, Yamamoto részéről sohase ok nélkül következik be. Túlélést, hatalmi célt szolgál vagy tiszteletlenséget torol meg. Annak a szigorú rendnek, amely szerint a yakuzák élnek az alázat az alapköve. A szertartások és a hierarchia súlyát a film hatásosan és annak minden kíméletlenségével ábrázolja. Aki nem tudja, hogy hol a helye, az könnyen megjárja. A lezser stílushoz szokott amcsi gengsztereknek ez bizony durva leckéket jelent.

A film az Amerikába érkező Yamamotoval kezd és egy rövid visszaemlékezéssel meséli el, hogy miért kellett hazáját elhagynia. Innen a cselekmény lineáris ívben írja le újonnan kialakuló bandájának gyors felemelkedését és törvényszerű bukását. Ezt az utat ugyan már sok gengszterfilm bejárta, de az a hangulat és fatalizmus, ahogy Kitano végigmegy rajta, egyedivé teszi. A váltások olykor meglehetősen szokatlanok. A szervezet kialakulásának részletei felett a film átsiklik. A leszámolásokra és annak következményeire koncentrál, ugyanakkor szívesen elidőz a szereplőkön és mutatja őket a lehető leghétköznapibb tevékenységek között. Emlékezetesek például az a kosaras jelenet, amiben Yamamoto egy régi, végletekig hűséges embere próbál érvényesülni a játékban. Yamamoto és a bandából hozzá legközelebb álló Denny (Omar Epps) barátsága is nagyrészt hétköznapi események, ugratások során szilárdul meg.

A Fivérben minden brutalitása ellenére van egyfajta szépség. A lojalitás és a barátság fontossága kiemelt szerepet kap benne. Esztétikus képi világát gyönyörű, szomorkás zene egészíti ki. Elégikus atmoszféráján és szélsőséges erőszakosságán túl, ami garantáltan megmarad belőle az a főszereplő markáns személye. Kitano egyike a leglazább, legőrültebb figuráknak, akik valaha vászonra léptek. Keveset beszél, ám az arca annál többet mond. Még Tony Montana is összehúzná magát az általa alakított Yamamoto társaságában. Hozzáad a főszereplő személyiségéhez, hogy jó előre felismeri, hogy a háborút elvesztették. Ki is mondja, de ez nem segít. A banda lassan és dicstelenül vérzik ki, Kitano mégis lenyűgöző képekben tudja ábrázolni ezt a folyamatot. Az ellenség arctalan erőként sodorja el őket. Mi csak a torkolattüzet és az utánuk maradt holttesteket látjuk. Yamamoto az egyetlen közülük, akinek szép halála van. Elismerést érdemlő az a tartás és nyugalom, amellyel végül kilép a rá szegeződő fegyverek elé. A Fivérnek már csak ezért a pillanatért is ott a helye a gengszterfilmek kötelező darabjai között.

80%
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Remo

avatar

Hozzászólások száma : 345
Join date : 2012. Oct. 08.

TémanyitásTárgy: Farkaséhség   Pént. Júl. 05, 2013 10:02 am

Farkaséhség

Antonia Bird 1999-ben bemutatott, nálunk csak DVD-n megjelent filmje sajnálatosan kevéssé ismert horror, mellyel én először az HBO késő esti műsorán találkoztam. A főszerepben Guy Pearce és Robert Carlyle, szóval nem kispályások, de a mellékalakok közt is remek színészeket találunk. Nem egy szokványos film a Farkaséhség, az egyszer biztos. A kannibalizmus témáján keresztül eljut egészen az emberi mohóság és amerika megszületésének a vizsgálatáig. A film olykor groteszk komédiába hajlik, de alapvetően egy sötét, morális rémmese, mely azt a közismert indián hitet veszi alapul, hogy, ha megeszed az ellenséged, elveszed annak erejét. A hangulat és a színészi alakítások egyformán erősek. Pearce vívódó, a gyengeségeivel együtt is szimpatikus fickóként játssza el a csendes természetű főszereplőt, aki az első fél órában alig nyög ki egy-két mondatot, ám az arca és a viselkedése nagyon is beszédesek. Vele ellentétben Caryle intenzív módon jeleníti meg karakterét, az erőtlenség álarcát levetve ördögi gonosszá változik.

Ami nagyon megfogott az a zene, be is illesztettem lentebb a főtémát. Elsőre furcsa, mintha egy kocsmai dalocska és egy katonás himnusz szólna egyszerre, de miután megszoktam, rájöttem, hogy milyen különleges színnel gazdagította a filmet. Amikor kell, a feszültséghez is hozzáad rendesen. Erre jó példa a rendkívül izgalmasra sikeredett barlangjelenet. Érdemes megemlíteni még a rendezést. Antonia Bird nő létére nem rettent meg a kemény témától, sőt kísérletező kedvvel bánt vele. A vágás egyéni, a képi világ is markáns – sajnálom, hogy azóta sem kapott újra nagyobb lehetőséget, mert figyelemreméltó alkotóval van dolgunk. A Farkaséhség azon kevés horrorok közé tartozik, melyekben igen komoly mondanivaló rejlik. Nem való mindenkinek, de, aki ráérez az ízére, annak igazi ínyencfalat.

90%


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Remo

avatar

Hozzászólások száma : 345
Join date : 2012. Oct. 08.

TémanyitásTárgy: Parker   Vas. Júl. 07, 2013 12:47 pm

Parker

A középszerűség sok film számára biztos talajnak tűnik, ám elég egy rossz lépés és beomlik. Ezt a Parker se ússza meg. A szokványos felütés (a rablót átverik társai) ellenére azért érezni mögötte a szakmai rutint. A szándék is megvan, hogy több legyen Jason Statham egy újabb tucatakciófilmjénél: fordulatokkal, karakterekkel és a főszereplő találékonyságával próbálja előre hajtani a sztorit, de annyira retteg attól, hogy elveszíti a közönségét, hogy egyikkel se mer eltávolodni a kitaposott ösvényről. Ugyanebből az okból még Stathamot se meri igazán durva fickónak beállítani. Ahogy a készítők próbálják minden adandó alkalommal szimpatikussá tenni csak azt érik el, hogy sose lesz az a badass alak, aki kellene, hogy legyen. Igaz a rosszfiúknak még annyi személyiség se jutott, mint neki, ami azért kár, mert olyan színészek vesznek így kárba, mint Michael Chiklis. Egyedül Jennifer Lopez kétségbeesett, pénzsóvár figurájába vittek be némi árnyaltságot, de végül őt is csak arra használják, hogy tovább nyújtsák az egyébként is lassan csordogáló és túlzottan kiszámítható cselekményt. Így siklik ki a film a végjátékban, amelyben az ezerszer látott, fárasztó klisék már annyira túltengenek, hogy a távirányító helyettünk sikolt a tekerő gomb használatáért. Valahol kár a Parkerért, de a legelhivatottabb Statham-rajongókon kívül nem hiszem, hogy bárkinek is érdemes rászánnia az idejét.

50%
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Remo írásai   

Vissza az elejére Go down
 
Remo írásai
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 20 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 12 ... 20  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: