Remo írásai

Dűne (1984)

Volt idő, amikor kedveltem ezt a filmet. Most már kell egy hangulat, hogy élvezni tudjam, mivel igazából csak bizonyos részei jók, sőt kiválóak, míg mások mondjuk úgy, hogy kevésbé. A látvány például fenséges, kivéve mikor bezavar néhány rosszul öregedett speciális effekt. Az biztos, hogy költöttek rá rendesen, azonban a film nem lett az a Star Warst is lepipáló felnőtt sci-fi eposz, aminek szánták. David Lynch nem a legjobb választás volt a rendezésre, ugyanakkor leginkább miatta maradhatott fent és tehetett szert némi kultuszra Frank Herbert regényének félresiklott adaptációja. Lynch egyéni, határozott kézjegye ott van a film atmoszféráján, vizuális megjelenésén, de, mint hagyományos útra tévelyedett mesélő, már nem tartja a kezében az irányítást. A film azzal megy el, hogy a szereplők a titokzatos fűszer uralása körül forgó események hátterét magyarázzák narrációban, gondolatban és dialógban. Ezt súlyosbítja, hogy gyakran ugyanazt az információt közlik újra és újra, mintha attól félnének, hogy nem vagyunk képesek követni történetüket.

Lynch borzalmasan nehézkesen jut egyről a kettőre. Fontosnak tűnő szereplők és szálak tűnnek el a semmiben. Itt egy Linda Hunt, ott egy Max von Sydow bukkan fel és búcsúzik el ugyanazzal a gyorsasággal. A történet során birodalmak dőlnek meg, amiből nem sokat látunk. Az a kevés csata, amit hajlandóak mutatni jól fényképezett, azonban rövid és hangsúlytalan. Lynch inkább az elvont részeknél érzi otthon magát. A főszereplő Kyle MacLachlan álmai, látomásai már inkább az ő világát jelentik. Ötletek vannak a filmben dögivel. A misztikummal vastagon átitatott univerzum, amit felvázol izgalmas lehetőségek sorát rejti. A nagy egész nem áll össze, csak lenyűgöző pillanatok maradnak, melyeket egy feszesebb vágás talán koherensebbé tehetett volna. Marad egy művészi igényű, de terjengős és kissé unalmas sci-fi, amely csak ingerel, katarzist nem nyújt. A nem mindennapi színészgárda – köztük több későbbi Lynch-veterán – és az emlékezetes főtémájú zene hozzátesznek, viszont nem mentik meg. A Dűne a filmtörténet egy monumentális, a maga módján csodás kudarca. Ott rejlik benne a zseni kiteljesedés nélkül.

60%

Remo írta:

Dűne (1984)

Nem igazán reklámoztam eddig, de én sosem szerettem igazán ezt a filmet. Alapban gondom van Lynch stílusával, sok részét nem is értettem: az egész túlságosan elvont és zagyva lett. A kultstátusz meg egyértelműen a rendező nevéhez kötődik - manapság is vannak elmebeteg rendezők, akik ok nélkül kerültek erre a trónra.

2013 nem volt egy szerencsés év általánosságban, de azt meg kell hagyni, hogy sok jó filmet láttam. Annyit, hogy megint gond nélkül válogattam össze a hozzávalókat az évértékelőhöz. Csalódások is akadtak és, mint a legtöbbeknek, nekem se sikerült mindent megnéznem, ám további bevezető nélkül jöjjenek a filmek…


TOP 20

20. Bosszútól fűtve
Többet érdemelt volna annál, hogy DVD-re száműzzék, de már az is öröm, hogy eljutott hozzánk ez a meglepően érzelemgazdag és karakterközpontú bosszúfilm, melynek szíve Colin Farrell és Noomi Rapace kivételes alakítása.
19. Szemfényvesztők
Az alábecsült Louis Leterrier rendezésében nem várt ügyességgel ötvözte a tolvajfilmeket az illuzionisták világával – mindezt pergő ritmusban és könnyed hangvétellel.
18. Dredd
A képregény-feldolgozás, amire annyian vártunk – felnőtt, letisztult, brutális, sőt még a 3D is működik benne – és, amit aztán szinte senki nem nézett meg.
17. A nagy Gatsby
Baz Luhrmann szemkápráztató víziója mögött nem könnyű meglátni belső értékeket, pedig ott vannak, mint azt újranézve magam is felismertem.
16. Feledés
Nagy sci-fik nyomában járó, páratlan látványvilágú film csodás zenével és egy most is megbízhatóan teljesítő Tom Cruise-zal.
15. Gyilkos Joe
Egy beteg világ éjfekete, perverz humorú tükre, mely emlékeztetett rá, hogy William Friedkin még mindig tud, ha akar, Matthew McConaughey pályafutásában pedig egy új, rendkívüli szakasz köszöntött be.
14. A vadászat
Na, ezért nem szabad soha kedvesnek lenni a gyerekekhez! Nyugtalanítóan hiteles portréja annak, hogyan fordul a közösség egy pedofíliával ártatlanul megvádolt ember ellen az isteni Mads Mikkelsennel.
13. Frankenweenie
Tim Burton szeretettel megalkotott, többrétegű, szívbemarkoló animációs filmje visszaadta a hitemet a rendezőben.
12. A nyár királyai
Az utóbbi évek legjobb, szeretnivaló karakterekkel teli ifjúsági filmje jellemző módon észrevétlenül kúszott be a hazai mozikba.
11. Fogságban
Nyomasztó hangulatú krimi, mely legalább annyit foglalkozik azzal, hogyan hatnak az események a szereplőkre, mint központi rejtélyének okosan adagolt kibogozásával.

10. Jack Reacher
Lee Child regényének tökös, átgondolt, és minden ízében oldschool adaptációja ott folytatja, ahol egykor Bullit és Piszkos Harry abbahagyták.
9. Mellékhatások
Steven Soderbergh lélektani drámának álcázott thrillerével megint egy remek kis darabbal gazdagított egy újabb zsánert.
8. The World’s End
A Cornetto-trilógia záró darabja a testrablós sci-fikre szabadította rá a Pegg-Frost párost, amivel már előre megvett magának, a savát-borsát mégis a közös ivászatra újra összeröffenő baráti társaság közti dinamika adta.
7. Hajsza a győzelemért
Nem gondoltam, hogy ez lesz az, amely visszaállítja Ron Howard megtépázott renoméját, de méltó rá, hogy úgy emlegessük, mint AZ autóversenyzésről szóló filmet.
6. Transz
Danny Boyle új filmje nem az a kőkemény mindfuck, amire előzetesen számítottam, inkább kirakósjáték, de olyan szépen áll össze, hogy a megoldás ismeretében is ugyanolyan jó szórakozást nyújt, mint első alkalommal.
5. Napos oldal
Egy Oscar-vadász drámára számítottam, ám a Napos oldal egy alapvetően könnyed, rendkívül szerethető romantikus történet két problémás emberről, meg arról, hogy egy kicsit mind lököttek vagyunk.
4. Időről időre
Meg mertem volna esküdni, hogy Richard Curtis (állítólag utolsó) rendezése hatalmas siker lesz, de a felszín úgy látszik, elriasztotta a közönség érdemi részét. Még mindig hiszek benne, hogy egyszer még felfedezik az emberek, hisz jóval több Az időutazó feleségének komikus verziójánál.
3. Mielőtt éjfélt üt az óra
Linklater, Hawke és Delpy szemérmesség nélkül, ugyanolyan szellemesen és intelligensen mutatják be Jesse és Céline kapcsolatának alakulását, tesznek megjegyzéseket politikára, vallásra vagy a férfiak és a nők közti különbségekre, mint tették azt a pár korábbi életszakaszának ábrázolásakor.
2. A jogász
Ridley Scott és Cormac McCarthy közös alkotását nem vártam különösebben, aztán legalább annyira szerettem, mint amennyire mások utálták.
1. Gravitáció
Bámulatos, székhez szegező élmény az első pillanatától az utolsóig. Hacsak fel nem vesznek a NASA-hoz, nem hiszem, hogy valaha ennél közelebb jutok ahhoz, hogy megtudjam, mit jelent az űrben lenni, de amilyen rohadt veszélyes helynek tűnik, a büdös életben nem akarok a közelébe se menni!


TOP 5 CSALÓDÁS

1. A Wall Street farkasa
Bizonyára ilyen lett volna a Nagymenők is, ha abból áll, hogy Ray Liotta meg Joe Pesci naphosszat prostikat döngetnek és hülyére kokszolják magukat. Nem dicséret volt.
2. Die Hard 5
Ezért még valaki drágán megfizet.
3. Az acélember
Zimmer mester hajoljon le, a többieknek sortűz!
4. Kényszerleszállás
Csak benyomva tudnám mégegyszer elviselni.
5. Gyilkos vágyak
De Palma kiábrándítóan ellustult.


TOP 5 CSALÓDÁS, DE KELLEMES

1. Mocsok
Dom Hemingwayre vagy Jordan Belfortra fogadtam volna, de végül Roberston nyomozó lett az év legvisszataszítóbb alakja, akit valahogy mégis megkedveltem, sőt meg is szántam.  
2. 40 és annyi
Ez lehet Judd Apatow szerencseszáma, mert amelyik rendezésében nincs benne az inkább fárasztó, mint vicces.
3. Az a bizonyos első év
A szinte a semmiből érkező romantikus komédia sok műfajelődje történetének képzeletbeli folytatása lehetne. Csak több Stephen Merchant kellett volna bele.
4. A magányos lovas
Sovány vigaszom a készítőknek, hogy gigabukások volt számomra a lagymatag nyári szezon megmentője.
5. Női szervek
Melissa McCarthy valószínűleg az első kedvenc női komikusom. A nagy számok törvénye volt, hogy végre a film is tetszik, amiben szerepel.


10 NAGY TÉVEDÉS

1. A magyar ART-moziknak nincs szükségük állami támogatásra. (Legutóbb a Tabán bezárása.)
2. Egyes hazai mozik vezetősége szerint nem kell karbantartani a vásznakat. (Mi Mozink Óbuda; Cinema City Duna Plaza; Cinema City Westend)
3. A digitális korszakban csak jó minőségű kópia kerülhet a mozikba. (Gyilkos Joe; A nyár királyai; A hallgatás szabálya)
4. 2013 a sci-fi éve lesz. (A Föld után, az Elysium, a Feledés, a Tűzgyűrű, az Időről időre, a Végjáték és a Riddick alulteljesítése.)
5. Michael Bay már csak agyatlan akciófilmeket tud rendezni. (Pain & Gain)
6. Bruce Willis nem adná a nevét egy évben három kritikán aluli folytatáshoz is. (Die Hard – Drágább, mint az életed; G.I. Joe - Megtorlás; RED 2)
7. A Z világháború biztos bukás.
8. Ha két film is ugyanazt a témát dolgozza fel, az egyik csak jó lesz. (Támadás a Fehér Ház ellen; Az elnök végveszélyben)
9. Schwarzenegger visszatérésével számolni kell a kasszáknál. (Erőnek erejével; Szupercella)
10. Horrort nem érdemes a magyar mozikban bemutatni, elég, ha DVD-n adják ki! (Démonok között)


10 NAGYSZERŰ JELENET

1. A vérem is megfagyott, ahogy azt néztem miként keres az orvlövész célpontot a gyanútlan civilek között. (Jack Reacher)
2. Ahogy Hugh Grant mondta, szerettem az űrben játszódó részt. (Gravitáció)
3. A kétségbeesett jogász elbeszélget a kartellfőnökkel, aki minden harag nélkül, szinte atyai megértéssel szól hozzá. Ebben a nyugodt, tárgyilagos hangnemben veszi el tőle az utolsó reménysugarat is, majd közli, hogy megy szundítani egyet. (A jogász)
4. Egy utolsó időutazás apával. (Időről időre)
5. Bárki bármit mond a filmre, azt el kell ismerni, hogy a leszámolás a vonaton Rossini zenéjére zseniális. (A magányos lovas)
6. Imádom a KFC-t, de a Smith-famíliánál inkább kihagyom. (Gyilkos Joe)
7. A házi néger lassan, fortyogó arccal végignézi, ahogy Django lován büszkén bemasírozik a birtokra, ahol neki egész életében meg kellett húznia magát. (Django elszabadul)
8. A két barát úgy kér bocsánatot egymástól, ahogy csak kamaszok tudnak. (A nyár királyai)
9. Lucas barátja szemébe néz a templomban. (A vadászat)
10. Robertson nyomozó szó szerint élet és halál közt egyensúlyozik mondván ez egy ilyen játék. (Mocsok)

Ez NAGYON KIRÁLY volt, köszi!!!!


Annak meg külön örülök, hogy - a néha fennálló jelentős nézetkülönbségünk ellenére is - jónéhány cím egyezik az én elképzeléseimmel.
Gratula!

  

R2-D2 írta:

Ez NAGYON KIRÁLY volt, köszi!!!!


Annak meg külön örülök, hogy - a néha fennálló jelentős nézetkülönbségünk ellenére is - jónéhány cím egyezik az én elképzeléseimmel.
Gratula!

  

Én köszönöm, akkor megérte dolgozni rajta!   

Remo írta:

Börtönvonat Yumába (2007)

Egyik kedvenc újkori westernem. Christian Bale és Russell Crowe dinamikus páros, de a mellékszereplők közt is bőven akad emlékezetes, mint amilyen a végletekig lojális alvezért játszó, riasztó tekintetű Ben Foster. A remekül megírt karakterek, a pergő ritmusú sztori mellett kivételesen az akciójelenetek kidolgozására is adtak. A film egyszerre idézi a klasszikusokat (lásd. Délidőben) és felel meg a mai igényeknek. A befejezés bár nehezen hihető, de mind érzelmi töltetében, mind feszültségében magával ragadó. Marco Beltrami kiváló zenéjén túl dicséret illeti még a rendező James Mangoldot is. Állítom, hogy ez magasan a legjobb munkája.

90%

látom más is tudja értékelni ezt a filmet!   

sosem voltam western rajongó, alig láttam párat (Nincs bocsánat, Tombstone, de ezeket kifejezetten szeretem is), de ez a film nagyon bejött. igazat adok azoknak, akik azt mondják, Crowe lejátszotta Bale-t a vászonról, de ez szerintem kimerül annyiban, hogy Bale-nek a "sótlanabb" figura jutott. egy igazi rosszfiú karakter, aki nem csak veszélyes, de emellett szerethető/sármos, az mindig jutalomjáték és Crowe ezt észre is vette, minden mozzanata lenyűgöző. és bár olyan fajta vagyok aki Bale-t az egyik legnagyobb fiatal színészzseninek tartja, Crowe figurája után a másik legjobban megformált szerep ebben az esetben Ben Foster-é (és csak aztán jön Bale). ő szintén olyan aki szerintem zsigerből fantasztikusan hoz bármilyen figurát a vásznon, de itt még rohadt félelmetes is   

egy szó mint száz, a sztori rendben van, az operatőri munka fantasztikus, a színészek remekül teljesítenek, a film ritmusa pedig nem enged senkit unatkozni = teljesen egyetértek a 90%-os értékeléssel, bár ha Mangold munkásságáról van szó, nálam egy hangyányival megelőzi a Cop land.

Remo írta:

2013

2013 nem volt egy szerencsés év általánosságban, de azt meg kell hagyni, hogy sok jó filmet láttam. Annyit, hogy megint gond nélkül válogattam össze a hozzávalókat az évértékelőhöz. Csalódások is akadtak és, mint a legtöbbeknek, nekem se sikerült mindent megnéznem, ám további bevezető nélkül jöjjenek a filmek…

Szép! Ahogy néztem, egyelőre a te listádból köszöntek vissza legnagyobb számban az én várományosaim, meg persze olyan is van, amit a lista ellentétes végére raktunk .

Érdekes, hogy a Jack Reachernél mennyire köpködik a fürdőszobai bunyót, nekem meg az k. jó krimi mellett pont az tetszett a legjobban, mert baromi viccesnek találtam, hogy igen, két nagydarab, begőzölt baromállat pont ezt csinálná egy szűk fürdőszobában, és talán csak a jelenet orrbavágós részét találtam egy kicsit túl burleszknek .

.

butch írta:

Remo írta:

Börtönvonat Yumába (2007)

90%

látom más is tudja értékelni ezt a filmet!   

sosem voltam western rajongó, alig láttam párat (Nincs bocsánat, Tombstone, de ezeket kifejezetten szeretem is), de ez a film nagyon bejött. igazat adok azoknak, akik azt mondják, Crowe lejátszotta Bale-t a vászonról, de ez szerintem kimerül annyiban, hogy Bale-nek a "sótlanabb" figura jutott. egy igazi rosszfiú karakter, aki nem csak veszélyes, de emellett szerethető/sármos, az mindig jutalomjáték és Crowe ezt észre is vette, minden mozzanata lenyűgöző. és bár olyan fajta vagyok aki Bale-t az egyik legnagyobb fiatal színészzseninek tartja, Crowe figurája után a másik legjobban megformált szerep ebben az esetben Ben Foster-é (és csak aztán jön Bale). ő szintén olyan aki szerintem zsigerből fantasztikusan hoz bármilyen figurát a vásznon, de itt még rohadt félelmetes is   

egy szó mint száz, a sztori rendben van, az operatőri munka fantasztikus, a színészek remekül teljesítenek, a film ritmusa pedig nem enged senkit unatkozni = teljesen egyetértek a 90%-os értékeléssel, bár ha Mangold munkásságáról van szó, nálam egy hangyányival megelőzi a Cop land.

A Copland nálam a lassú víz partot mos esete. Először csak a színészeket értékeltem benne, aztán apránként felfedeztem a finomságait. Például csak a legutóbbi megtekintéskor tűnt fel, hogy van benne egy jó adag western is.

Niwrok írta:

Érdekes, hogy a Jack Reachernél mennyire köpködik a fürdőszobai bunyót, nekem meg az k. jó krimi mellett pont az tetszett a legjobban, mert baromi viccesnek találtam, hogy igen, két nagydarab, begőzölt baromállat pont ezt csinálná egy szűk fürdőszobában, és talán csak a jelenet orrbavágós részét találtam egy kicsit túl burleszknek  .

Egyetértek veled. A fürdőszobai bunyót jellemző laza irónia végigvonul az egész filmben, így még azt se mondanám, hogy kilóg belőle. Azért jó, hogy a filmnek meglett a maga kicsi rajongótábora és remélem, hogy tényleg elkészül a beígért folytatás, a Never Go Back.

Remo írta:

Azért jó, hogy a filmnek meglett a maga kicsi rajongótábora ...

+1 fő!!!!

Remo írta:

A Copland nálam a lassú víz partot mos esete. Először csak a színészeket értékeltem benne, aztán apránként felfedeztem a finomságait. Például csak a legutóbbi megtekintéskor tűnt fel, hogy van benne egy jó adag western is.  

nekem nem volt ilyen "gondom", ha jól emlékszem csak tavaly láttam először életemben, de akkor nagyon betalált, pár hét múlva kénytelen voltam beszerezni a BD kiadást belőle

A bölcsek kövére

Az, hogy Eddie Murphy mekkora ász volt régen, ma már szinte hihetetlen, de a '90-es években, amikor a csillagzata először fakulni kezdett, még mindig ő volt az a komikus, aki mindegy, hogy miben játszik, azt meg kellett néznem. A bölcsek kövére volt az első családi filmje, melynek óriási sikere új lökést adott a pályájának. Ma már a film nem tűnik akkora durranásnak, sőt, ha kritikusan akarok fogalmazni, akkor egyike azoknak a bugyuta poénokkal és felszínes érzelgősséggel teli vígjátékoknak, melyek készítésére a jó öreg Eddie úgy ráállt, hogy ráment a karrierje.

Mivel Eddie Murphy-t ma már divat szídni, a világért se esnék abba a hibába, hogy ennyivel elintézzem A bölcsek kövérét. Annál is inkább, mert még mindig bőven a nézhető, sőt az élvezhető kategóriában van. Az ősrégi Jeklly és Hyde sztorit elég ötletesen alakítja át egy régi Jerry Lewis komédia alapján a súlyproblémákkal küzdő professzor történetévé, aki sovány, élvhajhász énjét engedi ezúttal szabadjára. Murphy az esetlen és gátlásos professzor visszafogott eljátszásával kiszámítottan az együttérzésünkre pályázik, míg Haver Lamurként (csókoltatja a fordítót Buddy Love) fékevesztetten szórja a védjegyének számító nagydumás poénokat. Akár a sziruposság, ezek a viccek is néhol túlzásba csapnak át, de amikor Murphynek sikerül megtalálnia a megfelelő arányokat akkor újra azt a lefegyverző humorú komikust látjuk, aki joggal volt a '80-as évek egyik legmenőbb sztárja.

Az, hogy szinte a teljes famíliáját is eljátssza mutatja, hogy mennyi benne az energia, viszont ezek a családi vacsorák csak az olcsó, fingós vicceknek adnak teret. Felróható az is, hogy Murphy mellett nem sokan jutnak levegőhöz. Érdemes nézni, hogy a szerelmét játszó Jada Pinkett, hogyan próbál szóhoz jutni, de többet nem sikerül elérnie, mint, hogy különböző arcokat vágjon a körülötte záporozó poénokra. Az egyedüli, akinek sikerül kitörnie a komikus méretesre hízott árnyékából az az egyetem dékánját játszó Larry Miller. A professzort zsigerből gyűlölő, a felette állók fenekét viszont alázattal nyaló mogorva fráterből a film magasan legszórakoztatóbb mellékalakját faragja. Olyan fejeket tud vágni, hogy akkor se lehet utálni, amikor utálni kéne. Részben neki köszönhető, hogy ez a szimpla, a középszerűségnél többet magának nem is kívánó vígjátékról még mindig inkább a jóra emlékezve állok fel.

60%

Remo írta:

A bölcsek kövére
60%

Már korábban is akartam mondani, de most a Bölcsek kövérénél lett igazán feltűnő, hogy nekem tök fura, ugyanakkor tetszik, hogy ilyen régi, "agyonjátszott" és nem is feltétlenül kiemelkedő filmekről is írsz. Én jellemzően az új élményekről írok, régebbiről legfeljebb akkor, ha újranézem és valami megfog benne. Ezek a Bölcsek kövére szintű filmek viszont azok, amikkel úgy elvagyok, általában nem kapcsolok el róluk, ha éppen ezek mennek a tévében (ahol egyébként rojtosra játszották őket), de eszembe nem jutna, hogy megszerezzem, vagy hogy egyáltalán magamtól megnézzem. Ezeket háttérzajnak vagy agytompulásra használom maximum, már nem vagy alig váltanak ki belőlem érzelmet, vagy akár csak gondolatot is... ami azért előfeltétele nálam egy írásnak.

Jó, hogy valaki megcsinálja ezeket helyettem  .
.

Niwrok írta:

Remo írta:

A bölcsek kövére
60%

Már korábban is akartam mondani, de most a Bölcsek kövérénél lett igazán feltűnő, hogy nekem tök fura, ugyanakkor tetszik, hogy ilyen régi, "agyonjátszott" és nem is feltétlenül kiemelkedő filmekről is írsz. Én jellemzően az új élményekről írok, régebbiről legfeljebb akkor, ha újranézem és valami megfog benne. Ezek a Bölcsek kövére szintű filmek viszont azok, amikkel úgy elvagyok, általában nem kapcsolok el róluk, ha éppen ezek mennek a tévében (ahol egyébként rojtosra játszották őket), de eszembe nem jutna, hogy megszerezzem, vagy hogy egyáltalán magamtól megnézzem. Ezeket háttérzajnak vagy agytompulásra használom maximum, már nem vagy alig váltanak ki belőlem érzelmet, vagy akár csak gondolatot is... ami azért előfeltétele nálam egy írásnak.

Jó, hogy valaki megcsinálja ezeket helyettem  .
.

Nálam gyakran az írói kedvhez jön a film, amit legutóbb megnéztem. Még ha nem is túl kiemelkedőek, ezekhez a régebbi filmekhez többnyire megvan a nosztalgikus kötődésem. Persze kell, hogy legyen bennük valami ezen túl, ami miatt említésre érdemesnek tartom őket. Ez általában a színész vagy a rendező. A bölcsek kövére esetében egykori kedvencem, Eddie Murphy.