HomeCalendarGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Könyvajánló topik

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
SzerzőÜzenet
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3485
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Könyvajánló topik   Pént. Május 30, 2014 7:41 pm

purple rain írta:
Jajjjjjjjjj de jó, hogy benéztem ide!!! Smile

Kiakartam már panaszkodni magam valahol, basszus ez itt a testhez álló hely :)Rákaptam az utóbbi időben a Star Wars könyvekre, vettem gyorsan párat a Szukitsnál aztán gyorsan elolvastam ezt azt. Nos ez A végzetes szövetség, meg a Mindor árnyai kegyetlen szar egy könyv, még ponyvához képest is.... Olyan szinten követhetetlen, értelmetlen unalmas és cselekmény nélküli, hogy azt én el nem tudom mondani... Ezzel szemben a Bane-trilógiát és Revant halál bekajáltam, azok nagyon durván bejöttek Smile

Most még pár hétig az államvizsgámra kell készülnöm, egyszer már megbasztak a jószándékúak, de utána jön az Árulás és a Halálcsillag, remélem azzal jobban járok... Smile

Na látod, egy újabb érv a FilmFórum mellett...  Wink 

A Végzetes szövetség nekem iszonyat bejött (még anno xpressen írtam róla), nagyon tetszett az a hihetetlen sokszínűsége. Imádom a Régi Köztársaság korát, Satele Shan az egyik kedvenc Jedim, a könyv végén meg mekkora már, hogy a Jedi mellé egy Sith-tanítványt, a Sith mellé meg egy Jedi padawant írtak. No meg ne felejtsük azt a több tíz oldalas fénykardpárbajt a könyv első harmadának végén. A Bane-trilógia a valaha megírt egyik legjobb SW könyvsorozat, a Revan is zseniális, de nálam egy szinten van a VSZ-szel...

Majd ha olvasol, néhány gyorsjelentést kérek. Elég a szar meg a is...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
téglagyári megálló

avatar

Hozzászólások száma : 116
Join date : 2012. Oct. 04.

TémanyitásTárgy: Re: Könyvajánló topik   Pént. Jún. 06, 2014 1:22 am

R2-D2 írta:
téglagyári megálló írta:

A Hűség és a Válaszutak offline kapható? Ez a kettő Zahn még nincs meg.
Egyébként a Válaszutak óta már írt egy újabbat, idén jelent meg "Scoundrels" (kb. gazemberek) címen.
Mindkettő csak a Szukitson kapható, megnéztem. Smile

Elolvastam újra a Zahn-könyvekről írtakat, újra bezsongattak, úgyhogy most már muszáj lesz beújítanom őket valahogyan!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2340
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Szép új világ   Vas. Júl. 13, 2014 11:42 pm

.
Szép új világ



Jó pár éve, amikor először olvastam ezt a könyvet, annyira nagy hatással volt rám, ahogy körülöttem levő világ vonásaira ismertem rá benne, hogy utána sokszor lett hivatkozási alap, itt is és az X-en is, és kíváncsi voltam, sikerül-e most, ennyi év után valami újat találnom benne. Ez elmaradt, de attól még a társadalmi tükör ugyanúgy működött.

A XXVI.századra a nyugati társadalomban egyeduralkodó lett a fordiánus nézet, mint a tökéletesen hatékony, mindenki számára boldogságot nyújtó együttélés záloga. A társadalmi rendben mindenkinek megvan a rögzített funkciója, mindenkinek a társadalom öt szintjén belül, és a világ irányítói gondoskodnak róla, hogy ezt a rendet semmilyen osztályellentét, kudarcélmény, érzelmi sokk vagy bármilyen egyéb hatás negatívan befolyásolja és rombolja. Természetesen ebben a világban elképzelhetetlen, hogy a nők csak úgy össze-vissza szüljenek mindenféle gyerekeket, ezért a társadalom tagjait a tudomány eszközeivel alkotják és nevelik olyanra, amilyenre a társadalomnak szüksége van, és bármiféle családi kapcsolatra való utalás jobb esetben nevetség, rosszabban megbotránkozás tárgya lehet csak. Az ilyen "eretnekségek" (már ha a vallás Ford tiszteletén túl nem lenne ugyanúgy tiltott) a társadalmon kívül, afféle rezervátumokban maradtak csak fenn. A társadalmon belül a nők többsége mesterségesen meddő, ami lehetővé teszi -kiegészítve az éveken át tartó tanításokkal-, hogy az emberek szabadon, kötöttségek nélkül legyenek egymáséi, élvezzék egymás testét, a fennmaradó időben pedig az érzelemmérnökök segítségével fejlesztett szórakoztatóipar termékben leljék meg a boldogságukat, a fennmaradó időben pedig a szóma -egyfajta nyugtató- és kábítószer- fogyasztásában keressenek menedéket esetlegesen felmerülő problémáikra. Azonban ebben a világban is előfordulhatnak olyan egyedek, mint az érzelemmérnök Bernard, aki nem találja a helyét a struktúrában, és őt is egyre kevésbé látják szívesen benne, mint különcöt. A száműzetés fenyegető réme elől a férfi egy igazi szenzációval kíván megmenekülni, mikor is egy kirándulás alkalmával talál egy nőt, Lindát, aki a társadalomban nőtt fel, fordiánus elvek szerint, de egy baleset miatt egy rezervátumban ragadt, és két évtizedig ott élt a fiával, Johnnal, Bernard pedig úgy dönt, hogy elviszi őket a társadalom központjába, Londonba. Az amúgy is a saját komplexusaival küzdő Vadembernek hatalmas sokk az egyensúlyi társadalommal való találkozás, egy jobban émelyíti és taszítja a mesterségesen generált boldogság üressége és értelmetlensége, és ezek így együtt mindenki életére hatással lesznek.

Ahogy látszik, a könyv két jól elkülöníthető részre oszlik: a társadalom bemutatására, valamint Bernard és John történetére. Ez utóbbi volt az, amiből elsőre alig marad meg valami, és másodszorra sem volt különösebben érdekes. A Vadember elmerülése a számára erkölcstelen és művi társadalomban, az ezen nyomában járó érzelmi sokszögek, és az olyan, korábban ismeretlen érzések megjelenése, mint a féltékenység, csak kb. olyanok ebben a környezetben, mint a könyvben leírt szórakoztatóipari termékek, a tapik (abban a kiadásban, amit most olvastam, szenziknek hívják őket, de a tapi nekem jobban tetszik) egyikének a cselekménye. Kellenek, hogy a társadalom amúgy is nehezen elfedhető visszásságai napvilágra kerüljenek, és a mindkét oldalról kitaszított John története kellően tragikus véget érjen, de inkább csak átkötésként szolgálnak a világról alkotott kép, kétségek és vélemény egyes állomásai között.

Az egyensúlyi társadalom leírása, módszerei és eszközei viszont egy cseppet sem lettek kevésbé taszítóak, borzongatóak vagy éppen iszonyatosak... Huxleyra a mű születése előtt több esemény, korabeli regény, nézet is hatott, és gyakorlatilag ezeket gondolta tovább, felvázolva, hogy szélsőséges esetben ezek milyen világot eredményezhetnek. 1932-ről beszélünk; Ford név szerinti "istenítése" miatt adja magát a futószalag mellett végzett munka és a tömeggyártás hatása, ami az épphogy kihevert gazdasági válsággal együtt egy soha nem látott fogyasztási hullámot eredményezett. Az is látszik, hogy nem lehetett/volt túl nagy véleménye az akkor még csak a szárnyait bontogató tömegmédiáról, a hollywood-i filmek világáról és a reklámiparról sem. Előbbiekből adódik, hogy az egyensúlyi társadalomban egyedek helyett egymással többé-kevésbé jól helyettesítő alkatrészekre van szükség, az alantasabb tömegmunkákat pedig nem csak lehetséges, hanem szükséges is, hogy ugyanúgy tömeggyártott emberek végezzék, akiknek mondjuk semmi más dolguk nincs, mint egy-egy munkafázist csinálni egész életükben, és felesleges arra energiát fordítani, hogy mondjuk szépek legyenek. Az öt kaszt között, ami Epszilontól Alfáig felfelé a csoport feladatainak összetettsége és egyénisége szerint lett kategorizálva, minimális az átjárás és a kapcsolat. Mindenki arra lett kondicionálva, hogy a saját kasztján belül érezze jól magát, a saját kasztjának kitalált feladatokban teljesedjen ki és a saját kasztja számára kitalált szórakozási formákkal töltse a pihenőidejét. De a kondicionálás -mint éveken át tudományos alapossággal megtervezett alvásterápiás oktatás, gyakorlatilag tudatprogramozás- az élet minden területére kiterjed, például hogy hogyan viszonyuljanak a természethez, mit tegyenek, ha elszakad a ruhájuk, vagy hogy hogyan jelent minden gondjukra a szóma. Nincs kényszerítés semmire, egyszerűen "csak" úgy alakították ki a körülményeket, hogy az emberek maguktól is azokat a döntéseket hozzák meg, amiket a társadalom egyensúlyának zavartalansága elvár tőlük.

Bár Huxley csak a csíráit látta, de szerintem kiválóan ismerte fel a motívumokat, amik mentén a globalizált fogyasztói társadalom elburjánzott, és ezekre volt elsőre is nyomasztó ráismerni, látni, hogy azok "rossz" kezekben hova fajulhatnak, és ugyanez másodszor sem volt jó érzés. A kasztrendszer nem újdonság, a hódítások és a gyarmatosítás során mindig is jelen volt, ahogy a globalizációnak is vannak vesztesei és nyertesei, így itt legfeljebb annyi az érdekesség, ahogy a kasztok közötti viszonyokat nem tiltások és fenyegetések, hanem a kondicionálás határozza meg. Ha már kondicionálás, igazából mindenfajta ideológiai oktatás és nevelés megfeleltethető enyhébb kondicionálásnak, és ha közeli viszonyítási pontot keresünk, elég a hitleri Németországra gondolni, hogy az milyen hatásos is tud lenni, de napjainkban is van azért kevésbé központosított formája: a reklám, tágabb értelemben pedig a tömegmédia, a tévé, mely a Szép új világ írásakor még csak kísérleti technológia volt. A változatos manipulációs eszközökkel egyre hatásosabbá tett kisfilmek, akár a műsorokba elrejtve, amiket napjában többször is látunk/hallunk segítenek fenntartani a fogyasztás magas szintjét, ahol az embernek már fel sem tűnik, hogy az egyik reklám hatására degeszre zabálja magát, majd a másikéra már nyúl is valami emésztéskönnyítő felé, hogy tovább folytathassa a falást (nos igen, aki ebben a példában az Éhezők viadalára is ráismert, az nem a véletlen műve...). Meg egyébként is a műsorok, mint az egyszerű tömegek egyszerű szórakozására tervezett termékek, azok talán nem képesek és alkalmasak a befolyásolásra, ha mást nem arra, hogy az unalom szabad gyökeit lekösse, amik enélkül mindenféle problémát okozhatnának? Mindennek a csúcsán vannak a tapik, az egyre több érzékre ható, de tartalom és még akár történet nélküli ingerorgiák... és kérem, ne is próbáljon senki úgy csinálni, mintha nem lehetne ezekben ráismerni Hollywood szuperprodukcióinak jelentős részére, melyek evolúciója kitermelte magából az új Transformerst! És ha ezek sem bizonyulnak elégnek a problémák átmeneti elfedésére, még mindig ott a rengetegféle nyugtató, enyhítendő az idegi feszültséget. És így tovább... Íme, egy társadalom vázlata, amelyiknek vezetői, irányítói gyereknek tartják a tagokat, ami szintén sokszor volt már így a történelemben, de talán a tagok többségének ez még soha nem volt így jó és kényelmes is ebben a nagy információs zajban és a rájuk nehezedő felelősségben...

A könyv két legjobb része rögtön az eleje, ahogy a társadalom felépítését és a kondicionálás folyamatán kíséri végig a könyv az olvasót, a másik pedig a társadalom rendjét és egyensúlyát felügyelő Musztafa Mond és John filozófiai beszélgetése az egyensúlyi társadalom lehetőségeiről és korlátairól. Ezt a két részt mindenképpen érdemes el- vagy újraolvasni időnként, hogy az idő előrehaladtával még milyen párhuzamok mutatkoznak meg. Bár nekem már ennyi is elég volt...


A hozzászólást Niwrok összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Júl. 14, 2014 1:01 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3485
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Könyvajánló topik   Hétf. Júl. 14, 2014 12:49 am

Niwrok írta:
.
Szép új világ

A könyv két legjobb része rögtön az eleje, ahogy a társadalom felépítését és a kondicionálás folyamatán kíséri végig a könyv az olvasót, a másik pedig a társadalom rendjét és egyensúlyát felügyelő Musztafa Mond és John filozófiai beszélgetése az egyensúlyi társadalom lehetőségeiről és korlátairól. Ezt a két részt mindenképpen érdemes el- vagy újraolvasni időnként, hogy az idő előrehaladtával még milyen párhuzamok mutatkoznak meg. Bár nekem már ennyi is elég volt...

.

Nincs mit hozzáfűznöm, az egész jelenkori civilizácó egy részének borzongató látomása a könyv. Már csak a meddőség és az abból eredő dolgok hiányoztak - igaz, a kínaiak próbálkoztak születés szabályozással, ha nem is egészen így.

Kizárt dolog, hogy erre nekem most lesz időm, de halvány emlékeimet remekül előhoztad.

Köszi!  taps 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2340
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Orson Scott Card: Holtak Szószólója / Végjáték 3   Hétf. Aug. 18, 2014 5:12 pm

.
Holtak Szószólója



Háromezer év telt el a hangyok lerohanása óta, melyet az emberek a korábban a hangyok által lakott világok benépesítésével töltöttek, anélkül, hogy újabb értelemmel rendelkező fajjal találkoztak volna. A hangyok fenyegetése már rég a múlté, az idők során Ender győzelme csak egy értelmes faj kíméletlen kiirtásaként maradt fenn a kollektív emlékezetben, és azok a könyvek, melyekben Ender (álnéven) megfogalmazta a saját bűntudatát, a hangyok gondolkodásmódjának bemutatásán keresztül pedig figyelmeztette az embereket az idegen fajokkal való kapcsolat felelősségére, azóta általánosan elismert vizsgálati szempontokká, szabályokká váltak. Ender az eltelt években, mint a Holtak Szószólója, egy új társadalmi szereplő első, azóta pedig egyik képviselője lett, akik azt a feladatot vállalták, hogy felkérésre beszélnek az elhunytakról, de nem a "halottakról vagy jót vagy semmit" jegyében, hanem arról, amilyenek valóban voltak, és amiért úgy éltek és úgy haltak meg, ahogy. Emiatt Ender annyit járt a világok között, és közben annyi generációt hagyott maga mögött a számára csak pár hetesnek vagy hónaposnak tűnő utazásai során, hogy kiléte feledésbe merült, kivéve a mindig vele tartó nővére számára. A dolgok akkor változnak meg gyökeresen, amikor új faj bukkan fel az emberiség látókörében, az ún. "malackák", akiknek vizsgálatára alakult katolikus berendezkedésű kolónia egyik lakóját az évekig békésnek tűnő lények brutális kegyetlenséggel megölik. A haláleset kapcsán felkért Szószólók közül Ender tartózkodik a legközelebb, aki nehéz szívvel, de többszörös kíváncsisággal telve indul el az útra, remélve többek között azt is, hogy egy régi ígéretének is eleget tehet. Az Ender számára csak két hetesnek tűnő út alatt a Lusitanián 22 év telik el, és amire odaér, a helyzetet tovább bonyolítja nem csak az érintettek életének alakulása, de egy újabb, a malackák által elkövetett gyilkosság is.

Bocsánat, ha egy kicsit jobban belementem a történetbe, mint amennyire SPOILER!-figyelmeztetés nélkül illendő lett volna, de szerettem volna legalább címszavakban kitérni a visszautalások sokasága ellenére is különálló könyvként kezelhető Holtak Szószólója minden szálára... majdnem mindre. Igen, "különálló", hiszen az író, Orson Scott Card a könyv előszavában le is írja, a Végjátékot csak az előzmények magyarázatára szánta, hogy az eredetileg tervezett könyvben (azaz ebben) már ne kelljen hosszú oldalakat erre fordítania. Ezért hiába a "Végjáték 2." alcím, nehéz a Holtak Szószólóját folytatásként értelmezni, évezredek távolságából ez nem is nagyon lehetséges, inkább csak a Végjáték egy alap, amire a Holtak Szószólója épült, felhasználva a múlt néhány darabkáját.

Ender maga is egy ilyen őskövület, akit az emberek gyűlölnek a tetteiért, ugyanakkor kvázi istenítenek a gondolatai élességéért, azért az analitikus megértésért, amit a fajok felé tanúsít... persze anélkül, hogy tudnák, ő írt Démoszthenész neve alatt. Jelenlegi szerepében, Szószólóként pedig ugyanazokat a képességeit kamatoztatja, amiért annak idején Graff ezredes kiválasztotta és amiket az Akadémia évei alatt tovább csiszolt: hogy legyen elég empatikus ahhoz, hogy fel tudja deríteni, rá tudjon érezni az "ellenfél" taktikáira, ugyanakkor ez az empátia ne akadályozza abban, hogy fájdalmat okozzon a gyászolóknak, a közösségnek, amiben az elhunyt élt, amikor tényszerűen beszél a halottról és cselekedeteiről. Egy Szószóló így gyakorlatilag egyszerre nyomozó és pszichológus, aki teljes felhatalmazással és betekintéssel lehet az elhunyt környezetének emberi kapcsolataira, próbálva feltárni a bűntudat, a kétségek, a harag vagy a megvetés "gócait", titkokat, amik kimondatlanul az élőkre nehezednének. Talán mondanom sem kell, hogy ezzel a Szószólók konkurenseivé válnak a Lusitania kolóniáján igencsak erős jelenléttel és támogatással rendelkező katolikus egyháznak, ugyanakkor az érintettek sem feltétlenül tűrik jól, ha egy idegen a lelki sebeiket kezdi el vakargatni akár évtizedes távolságokból, Ender így nem csak a saját konfliktusaival kénytelen megküzdeni a Lusitanián, hanem azokkal is, amik az űrhajója kikötésekor "konyhakészen" várják.

A könyv stílusa a fentiek miatt nem sokat változott, a jelentős részeit továbbra is az teszi ki, ahogy az egyes szereplők gondolataiban, érzéseiben vájkál, legfeljebb annyi a különbség, hogy a Végjátékban Ender belső monológjai voltak túlsúlyban, ahogy próbált megoldásokat találni az elé görgetett, egyre nehezedő problémákra, ezúttal a több szereplő miatt ez gyakrabban testesül meg párbeszédekben. Ahogy akkor, úgy most is remekül átjön a pszichodráma, hogy mondjuk egy szereplő hogyan hozott olyan döntést még az első malacka-gyilkosság idején, ami taccsra vágta nem csak a saját életét, hanem a gyerekeiét is, úgy, hogy erről nem csak maga a család, hanem a közösség tagjai, például a boncolásokat végző orvos is bőszen hallgat, és aki inkább elhisz egy orvosi csodát, mint az "egyszerű" választ a kavargó kérdésekre.

Aztán a malackákat se hagyjam ki, mert az ő szerepük is megkérdőjelezhetetlen Ender szószólói tevékenységében, a társadalmi berendezkedésük, szokásaik, az emberekkel való kapcsolatuk, de még a bolygójuk jelenlegi állapota és a múltja is tényezővé válik. Érdekes volt például, ahogy az idegenek kategóriákba lettek sorolva, amiben fontos a malackák elhelyezése, hiszen, ahogy a linken is olvasható, "Csak Varelsék ellen folytatott háború tekinthető jogszerűnek". Card pedig egyszerre foglalkozik a vallás és a tudomány folyamatos vetélkedésével, de még olyan tudományon belüli kérdésekkel is, hogy egy megfigyelés hogyan változtatja meg a megfigyelés tárgyát, például hogy a malackák kultúráját hogyan kezdi "szennyezni" az emberi kultúra, eleve azzal, hogy emberek élnek mellettük, ketten pedig kijárnak hozzájuk, és kérdéseket tesznek fel, ami lehetetlen anélkül, hogy ne beszélnének mondjuk a saját társadalmi viszonyaikról, eszközeikről... melyeket azonban a Galaktikus Tanács súlyos szankciókkal sújtana, ha tudna róluk. A tudósoknak tehát úgy kéne végezni a munkájukat szenvedéllyel, hogy napokra/hetekre el kell szakadniuk tőle, úgy kéne eredményeket produkálniuk és kielégíteni a tudóstársak kíváncsiságát, hogy ennek érdekében a legjobb lenne, ha semmit sem tennének, és úgy kéne bizalmat kiépíteniük a malackákkal, hogy nem avathatják őket a bizalmukba, miközben amúgy a kolónia biztonsága és jóléte (élelmezése, kényelme, stb.) is leginkább rajtuk múlik. Hát... erre mondják, hogy "Sok sikert!".

Ahogy a megfigyelés a megfigyelés tárgyát, úgy a könyv megítélését is biztosan befolyásolta valamennyire nálam, hogy a Végjátéknál a film "ellőtte" a történet izgalmát, a Holtak Szószólója pedig egy számomra új küldetést fedett fel Ender történetéből, ami egyszerre volt egy többrétegű krimi, filozófiai értekezés és pszichológiai esettanulmány is, így bár közel sincs annyira monumentális és epikus, mint a Második Hangy Háború "hősének" története, nekem mégis egy kicsivel ez tetszett jobban.
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3485
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Könyvajánló topik   Hétf. Aug. 18, 2014 8:57 pm

Niwrok írta:
.
Holtak Szószólója

Ahogy a megfigyelés a megfigyelés tárgyát, úgy a könyv megítélését is biztosan befolyásolta valamennyire nálam, hogy a Végjátéknál a film "ellőtte" a történet izgalmát, a Holtak Szószólója pedig egy számomra új küldetést fedett fel Ender történetéből, ami egyszerre volt egy többrétegű krimi, filozófiai értekezés és pszichológiai esettanulmány is, így bár közel sincs annyira monumentális és epikus, mint a Második Hangy Háború "hősének" története, nekem mégis egy kicsivel ez tetszett jobban.
.

Köszi az ajánlót, egyelőre nehezen értelmezem a háromezer éves időugást egy élő Enderrel, da ha valaha elovasom a Végjátékot, ezt is el fogom.

Az írás meg szokás szerint király! Bravo
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2340
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: Könyvajánló topik   Hétf. Aug. 18, 2014 10:07 pm

R2-D2 írta:

Holtak Szószólója

...egyelőre nehezen értelmezem a háromezer éves időugást egy élő Enderrel...


Mint időutazásban "jártas" személynek Smile , gondolom nem mondok újat az időtágulással és az ikerparadoxonnal, ami magyarázni próbálja a Matuzsálemet is túlszárnyaló Endert... még ha ekkora különbségeket, 600-szoros eltérést azzal sem igazán lehet indokolni.

Az időtávnak viszont inkább a dramaturgia szempontjából van jelentősége, hogy Cardnak lehetősége legyen csak azokat a szálakat, "maradványokat" megtartani, amikre szüksége volt.
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3485
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Paul S. Kemp: Áramlatok   Hétf. Szept. 08, 2014 6:30 pm




Paul S. Kemp: Áramlatok


Néhány nyári hónap kihagyás után (mert a nyár nem olvasásra való) kiéhezve vetettem bele magamat kedvenc univerzumomba, és gyakorlatilag találomra választottam az elmúlt hónapok 4 új megjelenése közül. A választás csupán annyiban volt tudatos, hogy tudtam, van az Áramlatoknak folytatása is, s tudtam, hogy ha elmerülök Jaden Korr történetében, nem kell egy könyv után búcsúznom tőle… Másrészt meg – motivációnak sem utolsó – ez az első könyv (általam olvasottak közül biztosan) a SW univerzumon belül, amiben időutazás szerepel. Sokáig elképzelhetetlen és erőltetett dolognak tartottam már magát az ötletet is, de ahogy olvastam, minden ellenérzésem elmúlt. A két idősík eseményeinek nagy része, karakterei külön-külön, majd azok egy térbe hozása mind nagyon jó lett, a két Jedi találkozása pedig „sporttörténelmi esemény”.

A sztori két szálon indul: 5000 évvel a SW univerzum nulladik évének számító yavini ütközet (az első Halálcsillag elpusztítása) előtt egy bizonyos Relin Druur nevű jedi és tanítványa,  Drev Hassin egy sithek által birtokolt, különleges áruval megrakott teherhajó elpusztítására készül. A nagy hajót nem más vezeti, mint az a Saes Rrogon, aki Relin előző padawanja volt, de elbukott és a Sötét Oldalt választotta, rakományuk pedig az ún. lignan nevű ásvány, amiért a Sith képes volt egy hold összes élőlényét kiirtani. Ez az ásvány felerősíti a sötét oldal hatalmát, még a teljesen tiszta és erős jediket is megszédíti a közelsége – így Relin mindenáron meg akarja akadályozni, hogy ez az anyag a hatalmas sith vezér, Naga Sadow kezébe kerüljön. Akár az élete árán is. Nekem egyértelműen ez volt a jobb, izgalmasabb szál.

A másik szálon a yavini csata után 41-ben egy Jaden Korr nevű jedi látomásában megjelenik egy fagyos bolygó, ahonnan rég halott jedik hangján segélykérő üzenetet kap. Őszintén meglepődtem Mara, Kam Solusar szereplésén, valahogy nem igazán voltam felkészülve a Jedi visszatér utáni eseményekre (nem is néztem utána, mikor is játszódik a könyv), fura volt a korábbi szereplők haláláról értesülni. Fura volt, hogy ilyen rövid idővel Yavin után már több jedi és egy újabb sith is futkos a galaxisban, fura volt a Kell Douro nevű anzati lény minden perce a könyvlapon. Egyszerűen meghaladta a képzelőerőmet, amire az a lény képes volt és főleg amit amiért tett: ráadásul felépített szerepéhez képest meglehetősen ócska finálét kapott. A két történet közül egyértelműen az előbbi tetszett jobban, a régi idők eseményei valahogy természetesebben hatottak az univerzumon belül – aztán az is lehet, az egész a tudatalattim műve: bár még nem ismert az EP VII cselekménye, vélhetően Jaden Korr és az ő világa nem marad a kánon része.

Az időutazás ezzel a sérült hipertér-alagúttal zseniális, Relin és Jaden találkozása viszont totál kiaknázatlan. Annyira vártam, hogy valami komoly kis beszélgetés legyen kettejük között a jediség mibenlétéről, az erőről – ehelyett láttam két makacs, a saját feje után menő jedit, akik mindketten a világos és sötét oldal közötti vékony határon táncolnak, de minderről mondanivalójuk nincs egymásnak. Az új figurák viszont bejöttek, a Solora erősen hajazó Khedyrin és az erőérzékeny Marr a Falconra erősen hajazó Junkeren jó páros, a sith hajó, annak legénysége és őrsége szintén tetszett. A finálé két helyszínénél ugyanakkor fordult a kocka: Relin tettei, az egész lignanos harc nagyon nem jött be, míg Jaden felfedezése az erőérzékeny klónokról annál jobban tetszett.

Mert valaki néhány hajdani jedi és Palpatine génállományából lényeket klónozott. Félig jedik, félik sithek ők, önmagukban borzasztó veszélyesek a Galaxisra – no, hogy ez most kellett-e nekünk mint új fenyegetés és ennek lesz-e létjogosultsága az új kánonban, mindenki döntse el maga. Én mindenestre elolvasom a folytatást, talán már némileg kevesebb lelkesedéssel.


.


A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Jan. 01, 2015 9:36 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2340
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: A kegyelem ára   Vas. Szept. 21, 2014 9:51 pm

.
A kegyelem ára



A Holtak szószólója során annyira megtetszett Card írói látásmódja és stílusa, hogy rövid időn belül sort kerítettem egy másik könyvére is... ami végül még az előbbieknél is kellemesebb meglepetés volt! Még úgy is, hogy nem volt teljesen felhőtlen az indulás. Az "in medias res" sem képes leírni, amit éreztem, ahogy a fejesugrás egy idegen kultúra nyelvezetébe, szokásaiba és hierarchiájába azonnal pofán csapott! Kb. a harmadik-negyedik fejezet környékén kezdett mindez igazán érdekes lenni, és rajzolódott ki egy 300 éven át tartó bosszú története.

A sztori első főhőse Palicrovol, egy gróf, aki egy jóslat és látomásai által felvértezve sereget gyűjt azért, hogy a kegyetlen zsarnok hírében álló király trónjára törjön. A főváros sikeres ostroma után Palicrovol törvényesen akar uralkodóvá válni, ezért miután megölte a királyt, brutális módon asszonyává teszi annak 12 éves lányát, Asineth-et, de megölni már nem akarja, irgalommal próbálva elvenni az elkövetett erőszak élét, noha egy újabb jóslat arra figyelmezteti, hogy a jövő ezesetben csak háborút és szenvedést tartogat számára. Ez pedig nem is várat sokat magára: a lány vérmágia segítségével olyan hatalomra tesz szert, mellyel nem csak Palicrovol és társai hosszú szenvedéséről gondoskodik (aminek keretében gátat is szab azok öregedésének, hogy a halál se legyen megváltás nekik) vagy söpri félre a birodalom varázslóinak, papjainak erejét, de magukat az isteneket is megfosztja erejüktől és bebörtönzi őket. Palicrovol hiába lesz intézkedései miatt olyan király, akit kedvel a népe, ha nap nap után a Szépség nevet felvevő Asineth folyamatos és változatos kínzásának lesz alanya három évszázadon át. csak azt követően születik meg egy olyan ember (Orem, a tényleges főszereplő), aki képes dacolni Szépséggel, és Palicrovol megváltója lehet, bár még nem tudja, hogy ez újabb súlyos dilemmához fog vezetni minden szereplő számára.

Noha az előző két Card-regény sem volt finomkodó, azokban is volt kínzás, gyilkosság és rideg kegyetlenség éppen elég, még így is meglepő volt ennek a regénynek a brutalitása. A rövid leírásból sem tudtam kihagyni a pedofíliát és a nemi erőszakot, de akad itt több gyerekgyilkosság is, ami nem egy fantasy világban meglepő, hanem annak fényében, hogy Card hithű mormon. Nem egy mormonról feltételeztem volna, hogy egy olyan mágiával teli, többistenhitű világot teremtsen, amelynek egyik, frissen hatalomra törő istenét Istennek hívják, aki ugyanúgy alulmarad Szépséggel szemben, mint társai. Viszont érződik a vallási "előképzettsége" azon, hogy sok történet tanmeseként, példabeszédként jelenik meg.

A mágia és a hozzá kapcsolódó rituálék, a sajátos kifejezések tömkelege volt a biztosíték arra, hogy egy-két nap kihagyás után is ott tudtam folytatni, ahol abbahagytam, nem csak történetben hanem a beleélésben is. Szarvasbika, a Drága Nővérek és Isten hatalma, tudása, szemlélete annyira a hétköznapok része, hogy minden oldalra jut egy-egy kisebb varázslat, melynek forrása a vér, és aminek külön szabályai vannak, és ennek éppúgy része, hogy mennyire megvetés tárgyai például azok a varázslók, akik csak lopott vérrel élnek (ők a varázslók, boszorkányok dögevői), illetve hogy akik igazán meleg és erős vért akarnak maguknak, azok milyen szörnyűségeket képesek elkövetni.

Kell is a beleélés, mert Card jellegzetességei itt is visszaköszönnek, és nem csak az, hogy nem sokat törődik az időtávokkal, különösebb jelentősége nincs egy 300 éves ugrásnak, csak az, hogy a könyv eleji események legendává, hiedelmekké fakuljanak. Egy pillanatra sem engedi el a szereplőit. Lelki átalakulásuk, fejlődésük a könyv mozgatórugója, illetve ahogy az a Végjátékban és a Holtak szószólójában is volt, hogy bemutassa az ő mozgatórugóikat, okot szolgáltasson a tetteikre. De azért nem kell attól félni, hogy lelki betegek nyomorgatják egymást 360 oldalon keresztül, mert azért van itt becsületből, jószándékból, bajtársiasságból is, de még ezek mellett is az egyik legtisztább érzésként az apák szeretete került bemutatás a gyermekeik iránt. Mindezek miatt pedig esély sincs rá, hogy az olvasó pusztán külső szemlélő maradjon, és hogy ő maga ne legyen bíra a könyv kis és utolsó nagy kérdéseinél.

Maga a végső esemény viszont pont nem szolgál meglepetésül, csak az oda vezető út. Van ugyanis még egy sajátossága a Kegyelem árának, ami az egész könyvet átértelmezte, és ami rohadtul tetszett, mert szinte minden zavaró és furcsa körülményre választ ad: a könyvet nem Card írja. Pontosabban nem az ő szavait olvassuk, és azokat nem is az olvasónak szánják, hanem Palicrovolnak, miután már minden, a 300 év során releváns dolog lezajlott, a rejtélyes krónikás pedig -többször kiszólva a történet eseményeiből- emlékeztetve, figyelmeztetve a királyt, összefoglalva az egyes események tanulságát vagy éppen a tudomásán kívül történteket feltárva próbálja elejét venni egy bosszúból és tudatlanságból elkövetett gyilkosságnak.

Nekem csak a vége volt egy kicsit döcögős, az elkerülhetetlen és előre ismert végkifejlet közeledtével az írói lendület elapadt, elmaradnak a magyarázatok, elmaradnak a színesítő történetek, inkább csak késleltetés van, mintha megúszható lenne, ami történni fog.
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3485
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Könyvajánló topik   Vas. Szept. 21, 2014 10:11 pm

Niwrok írta:
.
A kegyelem ára

A Holtak szószólója során annyira megtetszett Card írói látásmódja és stílusa, hogy rövid időn belül sort kerítettem egy másik könyvére is... ami végül még az előbbieknél is kellemesebb meglepetés volt!

A Niwrok-féle vetésforgó... Smile

Jó írás, jó ajánló, nyugdíjas koromban majd visszakeresem, ha nem lesz már mit olasnom...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Weide

avatar

Hozzászólások száma : 726
Join date : 2013. Aug. 15.
Age : 26
Tartózkodási hely : Budapest

TémanyitásTárgy: Re: Könyvajánló topik   Hétf. Szept. 22, 2014 5:13 pm

R2-D2 írta:
Niwrok írta:
.
A kegyelem ára

A Holtak szószólója során annyira megtetszett Card írói látásmódja és stílusa, hogy rövid időn belül sort kerítettem egy másik könyvére is... ami végül még az előbbieknél is kellemesebb meglepetés volt!

A Niwrok-féle vetésforgó... Smile

A vetésforgóról jut eszembe, az mekkora rész már a könyvben, mikor Málna okítja Asineth-et a férfi-női kapcsolatokról.
Idézet :
– A nő az egy szántóföld, Asineth, legalábbis így gondolják a férfiak; egy olyan szántóföld, amelyet felszántanak és bevetnek, és amelyről sokkal többet szeretnének learatni a kis magjuknál. De a föld gyorsabban mozog, mint ahogyan egy férfi képes, és az egyetlen oka annak, hogy ő ezt nem tudja, az az, hogy én magammal sodrom őt, ahogy fordulok. Ő csak azt a talajt szántja fel, amelyet talál; semmi újat nem teremt. Végül a szántóvető kerül felszántásra, nem a szántó, és apád nem fog engem elfelejteni.

Ezt szeretem Card-ban, hogy ilyen felszínesnek tűnő, egyszerű gondolatokkal milyen mélységeket is kapargat. Számomra ez adta a könyv legnagyobb élvezeti értékét, azok a kis "példabeszédek", melyek nagyon okosan voltak végig jelen, és amelyek segítségével képes volt kevés szóval is rengeteg mondani és felkavarni a gondolatokat. Aztán hogy mindezt a képes átvezetni a naturalista brutalitásba, mikor is a tanítása okán nem csak képletesen felszántják a nőt... kész voltam ettől a könyvtől.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2340
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: Könyvajánló topik   Hétf. Szept. 22, 2014 6:47 pm

Weide írta:

A vetésforgóról jut eszembe, az mekkora rész már a könyvben, mikor Málna okítja Asineth-et a férfi-női kapcsolatokról.

Idézet :
– A nő az egy szántóföld, Asineth, legalábbis így gondolják a férfiak; egy olyan szántóföld, amelyet felszántanak és bevetnek, és amelyről sokkal többet szeretnének learatni a kis magjuknál. De a föld gyorsabban mozog, mint ahogyan egy férfi képes, és az egyetlen oka annak, hogy ő ezt nem tudja, az az, hogy én magammal sodrom őt, ahogy fordulok. Ő csak azt a talajt szántja fel, amelyet talál; semmi újat nem teremt. Végül a szántóvető kerül felszántásra, nem a szántó, és apád nem fog engem elfelejteni.

Ezt szeretem Card-ban, hogy ilyen felszínesnek tűnő, egyszerű gondolatokkal milyen mélységeket is kapargat. Számomra ez adta a könyv legnagyobb élvezeti értékét, azok a kis "példabeszédek", melyek nagyon okosan voltak végig jelen, és amelyek segítségével képes volt kevés szóval is rengeteg mondani és felkavarni a gondolatokat. Aztán hogy mindezt a képes átvezetni a naturalista brutalitásba, mikor is a tanítása okán nem csak képletesen felszántják a nőt... kész voltam ettől a könyvtől.


Na! Hát nyitott kapukat döngetek Smile ?! yeah

Nekem is Málna volt az egyik kedvencem Smile , és azért így kibontva a hasonlatot mindennek nevezném, csak egyszerűnek nem Smile .
Ennél azért vannak sokkal egyszerűbb direkt igazságok is:

"Ha az embernek hatalma van, akkor nem kell bölcsnek lennie."
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Weide

avatar

Hozzászólások száma : 726
Join date : 2013. Aug. 15.
Age : 26
Tartózkodási hely : Budapest

TémanyitásTárgy: Re: Könyvajánló topik   Hétf. Szept. 22, 2014 7:01 pm

Niwrok írta:


Na! Hát nyitott kapukat döngetek Smile ?!  yeah

Ha fantasy-ről van szó, akkor nálam elég valószínű. Már kiskorom óta falok a műfajból konkrétan mindent, s elég nagy háttértudást is összeszedtem az évek során, de persze sosem fogom utolérni magam. Amúgy Card-ot az egyik legtehetségesebb fantasy írónak tartom, kreativitásával már csak őrültsége vetekszik. Ajánlom még tőle a Wyrms és az Enchantment műveket (ez utóbbi ugyanúgy a Delta gondozásában jelent meg, mint a Hart's Hope), illetve ha már szóba jött a mormon vallás, akkor a Teremtő Alvin-ciklust is, ami egyfajta alternatív amerikai történelmet mutat be, s sok párhuzamot lehet vonni Joseph Smith élete és a regény folyama között, illetve az amerikai folklór és miszticizmus témaköréből is rengeteg merít Card, ami már önmagában érdekes lehet. Smile
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
purple rain

avatar

Hozzászólások száma : 81
Join date : 2012. Oct. 17.
Age : 35
Tartózkodási hely : Budapest

TémanyitásTárgy: A hobbit   Csüt. Okt. 16, 2014 11:35 am

Sziasztok Drágáim!

Elnézést, hogy idepofátlankodom, de nem tudtotok adni egy jó tippet, hogy a 2006-os, Alan Lee által illusztrált Hobbitból hol lelhetek még? Ha lehet Budapest lenne a nyerő, vidéken találtam, de a jófogásról nem válaszol a pinavirág, a zsibvásáron meg megvenni készülök egyet ha sikerül (valami geci gebasz van, az eladó 80%-os pozitív értékelés feletti vevőkkel akar foglalkozni csak én meg alatta vagyok...) de kéne még egy példány...

Köszi, csók

Rezső
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3485
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Könyvajánló topik   Csüt. Okt. 16, 2014 12:22 pm

purple rain írta:
Sziasztok Drágáim!

Elnézést, hogy idepofátlankodom, de nem tudtotok adni egy jó tippet, hogy a 2006-os, Alan Lee által illusztrált Hobbitból hol lelhetek még? Ha lehet Budapest lenne a nyerő, vidéken találtam, de a jófogásról nem válaszol a pinavirág, a zsibvásáron meg megvenni készülök egyet ha sikerül (valami geci gebasz van, az eladó 80%-os pozitív értékelés feletti vevőkkel akar foglalkozni csak én meg alatta vagyok...) de kéne még egy példány...

Köszi, csók

Rezső

Kedves Rezső!

Szíves felkérésére az alábbiakat tudom felajánlani:

1. Megnézem Szombathelyen a három lehetséges helyek valamelyikében, s 26-án viszem magammal a talira
2. Megveszem a Zsibvásáron én, s 26-án viszem magammal.

Maradok tisztelettel: R2
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Könyvajánló topik   

Vissza az elejére Go down
 
Könyvajánló topik
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: A mozitermen kívül :: Könyv, játék, zene-
Ugrás: