Minden, ami játék PC-n és konzolon

Az új kedvencem november 8-tól:

May the birds be with you!!

R2-D2 írta:

May the birds be with you!!

Mióta itt írtál róla, érdekelt a játék, bár előtte még soha nem játszottam Angry Birds-el, nem is nagyon tudtam hova tenni a hisztériát körülötte. Neten játszottam valami Angry Animals-sal vagy mivel, koppintás, de hetekig csak nyomogattam Aztán múlt héten kaptam ajándékba egy új telót, azon már gyárilag fenn voltak a Madarak, és igaz, hogy nagyon rövid idő alatt kiakasztottam a 15 pályát, azóta mindet megcsináltam 3 csillagosra, de sajnos újabbat nem tudok felrakni a gépre, így letöltöttem gépre a Star Wars kiadást

Eszméletlen jó Nem is értem, hogy maradtak ki eddig nálam a Mérges Madarak, imádom őket Tegnap négy órát játszottam vele egy huzamban, ma is jó párat, ezért kicsit el is csúszott a napirendem Már a Jedi-nél járok (a Hoth valamiért még nem elérhető, a fizetősben sem?), persze nem minden pálya 3 csillagos, néha örülök, ha sikerül átmennem egy pályán A finomhangolás majd jöhet akkor, ha végigjátszottam

LordPicard írta:

R2-D2 írta:

May the birds be with you!!

Eszméletlen jó Nem is értem, hogy maradtak ki eddig nálam a Mérges Madarak, imádom őket Tegnap négy órát játszottam vele egy huzamban, ma is jó párat, ezért kicsit el is csúszott a napirendem Már a Jedi-nél járok (a Hoth valamiért még nem elérhető, a fizetősben sem?), persze nem minden pálya 3 csillagos, néha örülök, ha sikerül átmennem egy pályán A finomhangolás majd jöhet akkor, ha végigjátszottam

Örülök, hogy tetszik. Kicsit járj utána, van még Space és Seasons is..

Nem, még a fizetősben sem, majd jön hozzá a frissítés. Amúgy nem egy drága dolog, egyszer kell megvenni 5 dolcsiért, aztán lehet nyomatni.

Nekem minden játék minden szintjén minden három csillag....

R2-D2 írta:

Örülök, hogy tetszik. Kicsit járj utána, van még Space és Seasons is..

Nem, még a fizetősben sem, majd jön hozzá a frissítés. Amúgy nem egy drága dolog, egyszer kell megvenni 5 dolcsiért, aztán lehet nyomatni.

Nekem minden játék minden szintjén minden három csillag....

Kész madárinfluenza:)! Lassan védőoltást kell kérni ellened meg a "madaraid" ellen!

Niwrok írta:

Kész madárinfluenza:)! Lassan védőoltást kell kérni ellened meg a "madaraid" ellen!

Vírushordozó vagyok... Akit csak tudok, megfertőzök vele...


AB SW-szal hogy állsz???

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Kész madárinfluenza:)! Lassan védőoltást kell kérni ellened meg a "madaraid" ellen!

Vírushordozó vagyok... Akit csak tudok, megfertőzök vele...
AB SW-szal hogy állsz???

Sehogy . Most az Assassin's Creed Revelations van soron. Mivel jövőre várható filmes vonatkozása is (pontosabban az első résznek), így még az is lehet, hogy írok róla ide, mert hogy megérdemli, az nekem nem kérdés .

Assassin's Creed


Ígéret szép szó...

Noha mostanra már a már a harmadik rész is megjelent, én pedig túl vagyok a második rész harmadik fejezetén, de úgy érzem, mégiscsak ezzel kell kezdenem, noha már akkor is csak szárnypróbálgatásnak, piszkozatnak, tesztnek tekintettem a későbbi részek csiszoltsága érdekében. Ez a teszt persze nem mindenkinél vált be, sokakat eltántorítottak a játék fura kettősségei: hogy egy olyan szereplő a főhős, akit a játékidő 99%-ban nem is látunk, hogy kilométereket teszünk meg bámulatosan aprólékos tájakon, miközben meg sem mozdulunk, és hogy bármit is teszünk a játékban, az már évszázadokkal korábban megtörtént.

"Csak egy csapos vagyok, az ég szerelmére!"

Az alaphelyzet és a bevezető tisztázza a zagyvaságaimat. A főhős a játékban, akit alig látunk, Desmond Miles, aki valamikor a közeli jövőben (mostanra már közelmúlt) egy new yorki bárban dolgozik a húszas évei derekán. Egy nap egy kutatócég, az Abstergo megbízásából elrabolják, hogy kísérleti alanya legyen a cég egyik projektjének, az Animusnak. Az Abstergo egy bizonyos tárgyat keres, és meggyőződésük, hogy származása miatt Desmond birtokában van a lelőhelyének, még akkor is, ha ennek nincs tudatában. Desmond ugyanis egy évszázados, ellenlábasai által csak bérgyilkosszektának titulált hitközösség, az Assassinok legnevesebb tagjainak leszármazottja, noha ezt hevesen tagadni igyekszik. A kísérletet vezető tudós hosszas elméleti fejtegetésbe kezd arról Desmondnak, hogy kutatásaik szerint a DNS képes arra, hogy öröklődés révén tárolja az elődök emlékeit, melyeket az Animus egy virtuális valósággá konvertál, és ezzel generációkkal korábbi ősök emlékei is újra átélhetők, a vizsgálócsoport számára pedig megfigyelhetők lesznek. Ezek az emlékek azonban instabilak, kötni kell azokat korábbi emlékekhez, így ahhoz, hogy Desmond eljusson a célemlékig, amire az Abstergo kiváncsi, végig kell élnie a fő eseményláncot, ami leginkább meghatározta azt. A tudós és bájos asszisztense felajánl egy "Animus vagy halál" opciót Desmondnak, aki így kénytelen-kelletlen befekszik az Animusba.

Ez az a keret, aminek pont innentől alig van jelentősége, a játék "maradéka" az Animus világa, az emlékeké, és Desmond kevés kivételtől eltekintve a reggelfelkel-pisikaki-befekszikazAnimusba-felkelazAnimusból-pisikaki-ágybafekszik kört járja végig, ami legfeljebb a fejezetek elválasztására szolgál. Hozzáteszem, nem is akkora baj, hogy ezt a 15x15 méteres üveg és fém labort hanyagolni kellett a másik helyszínnel szemben...

"Úgy látom, elfelejtetted ezeket. Én majd emlékeztetlek."

A XII. század utolsó évei, a harmadik keresztes hadjárat időszaka. Jeruzsálemben Altar ibn-La'Ahad az Assassionok egyik legmegbecsültebb alvezéreként rajtaütést tervez pár templomos lovagon egy ereklye megszerzéséért, de önhittsége és becsvágya miatt a küldetése kudarccal és társai halálával végződik. Az Assassionok erődjébe visszatérve mestere lefokozza Altaïrt, mert mint mondja, rendjük legalapvetőbb szabályait is megszegte, és bár halált érdemelne, túl értékes erőforrás. Az engedetlen tanítványnak újra kell járnia a szamárlétrát, miközben mestere utasításai alapján egy küldetéssorozatot hajt végre. Ennek lényege, hogy a környék három nagyobb városában három-három templomos vezér vagy szövetséges él, mindegyik jelentős erőforrásokat bír a kereszteslovagok irányításban vagy utánpótlásában... és mindegyiknek halnia kell, megakadályozandó a további vérontást, templomos összeesküvéseket, köztük egy merényletet I. Richárd ellen.  

"Semmi sem valódi. Minden megengedett."

Az Assassinok játékbeli jelmondata röviden ki is fejezi a hangulatot és magát a játékstílust is. Azt az apróságot leszámítva, hogy Desmond emlékfoszlányai miatt a játékterek csak fokozatosan válnak elérhetővé, a szabadon bejátható terület hatalmas, az utcaszinteken, a falakon és a tornyokon egyaránt. Technikai okokból a készítők alakítottak valamennyit a méreteken, de a főbb nevezetességek kiválóan modellezettek. Ezektől a játék két vonzereje a küldetések közötti szabadság és a látvány. Altaïr afféle középkori parkouros nindzsaként bárhol meg tud kapaszkodni, ahol a stáb kapaszkodót helyezett el, így akár 50-60 méteres magasságokba is felmászhat, lélegzetelállító, duplán virtuális látképekkel gazdagítva az élményt. Gyakorlatilag a játékos több időt tölt tetőkön, mint az utcán, ahol az utca forgataga, a koldusok és az őrök amúgy is csak zavaró tényezőt jelentenek a tiszta, észrevétlen, legtöbbször Altaïr alkarpántjában elrejtett pengéjével végrehajtott gyilkosságok felé vezető úton.
Viszont nem véletlenül hangsúlyoztam ki, hogy mindez a "küldetések között" igaz. A feladatok ugyanis egyáltalán nem méltók sem a játék többi részéhez, sem a hangulathoz, sem egy titkos bérgyilkos szektához. Az alapfeladat ugye az, hogy a templomosokat egyesével kiiktassa a játékos, ehhez el kell menni a helyi Assassin-kirendeltségre, majd a frissen megnyílt városrészek két-három magasabb épületére felmászva felderíteni a hozzáférhető küldetésrészeket, amik hét-nyolcfélék lehetnek (észrevétlen követés, gyorsasági verseny, bérgyilkosság, zsebtolvajlás, kihallgatás (azt hiszem, ezzel meg is van az utóbbi öt év egyik legszánalmasabb játékeleme, a feladat ugyanis annyi, hogy a játékos leüljön egy padra, végignézze a videót, és kész), stb.), azokból legalább hármat megcsinálni, végül megölni a templomost. Na, ezt kell megcsinálni kilencszer, és ezzel a játék 95%-át le is fedtem. Konkrétan a Született feleségek játék jutott néha eszembe közben, amiről azt hallottam, az egyik feladat az, hogy megfelelő billentyűk lenyomásával a játékos Bree-ként répát szeleteljen a vasárnapi ebédhez.

"Mester, azt mondtad, akkor lesznek meg a válaszok a kérdéseimre, amikor már nem látom szükségesnek kérdezni azokat többé. Úgyhogy már nem kérem a válaszokat, hanem követelem!"

Ahogy viszont korábban utaltam rá, az összeesküvés-elméletekre fogékony játékosok mind a húsz ujjukat megnyalhatják a történet során. A valós történelmi eseményeken és személyeken alapuló, de persze fantáziával rendesen "kipótolt"(?) történet, ha ebben a szakaszban még nem is, de a későbbiekben gondoskodik róla, hogy ne legyen olyan, a világtörténelmet jelentősebben befolyásoló dolog az elmúlt ezer évből, amit ne kötnének össze, amúgy "valós" összeesküvés-elméleteket is a kirakóba illesztve. Mint egy "nagyon egyszerű" összeesküvéses pszichoanalízis, ahol a válasz minden kérdésre az, hogy "a templomosok". Ezek mellett a vallások hátterét is megpiszkálták egy kicsit a készítők, az emberiség eredetéről már nem is beszélve.

Röviden: Ha a film elkészül, és ha csak olyan jól sikerül, mint mostohatestvére, a Prince of Persia feldolgozása, akkor valami igencsak remek dolognak néz a világ elejbe. Elemei önállóan talán nem jelentenek akkora hűbazmeget (de, a látványvilág!), pl.: jelentkezzen, akinek a gépbefekvős-látszatvalóságos dologról nem ugrott be rögtön az Avatar... vagy még most sem kapott a fejéhez, hogy "Jaaa, tényleg!". Összességében játszani vele hatalmas élmény volt, de csak azért, mert szemet tudtam hunyni a monotonitása felett; akik nem tudják magukat szalagmunkásként elképzelni, azok inkább olvassák el valahol a szinopszist, esetleg a könyvet, és figyelmüket fordítsák a sokkal fordulatosabb és mozgalmasabb életű Ezio Auditore da Firenze felé, aki igazán bebetonozta ezt a sorozatot a "Mindenkori Kedvenc Játéksorozataim"-lista ezüstérmes helyére ...


Bár a feltöltő iszonyat sokat grasszál feleslegesen, de hagyom, hogy egy kép többet mutasson ezer szónál:

Niwrok írta:

Assassin's Creed

... ha megtartják, úgy jó.

Köszi az írást, jó volt olvasni, csak az a bajom, hogy soha életemben nem játszottam ilyenfajta játékot semmin, így nem vagyok értő közönség...

Nekem marad az AB a csúcs, annál tovább nem is akarok jutni - ismerve magam, totál el tudnék merülni benne. A The Old Republic majdnem elcsábított, de aztán inkább a könyvek mellett döntöttem.

Viszont az ebből készülő mozifilmre én is kíváncsi leszek. A mai hollywoodi trendbe pont beleillik. Érdekes, ma meséltem a gyereknek a régi idők mozijairól, többek közt az "indiános" filmekről. Winnetou és a többiek. Minden évtizednek megvannak a sztárjai, manapság a képregény és játékadaptációk a listavezetők. De nem baj, csak jók legyenek.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Assassin's Creed

... ha megtartják, úgy jó.
Köszi az írást, jó volt olvasni, csak az a bajom, hogy soha életemben nem játszottam ilyenfajta játékot semmin, így nem vagyok értő közönség...
Nekem marad az AB a csúcs, annál tovább nem is akarok jutni - ismerve magam, totál el tudnék merülni benne. A The Old Republic majdnem elcsábított, de aztán inkább a könyvek mellett döntöttem.
Viszont az ebből készülő mozifilmre én is kíváncsi leszek. A mai hollywoodi trendbe pont beleillik. Érdekes, ma meséltem a gyereknek a régi idők mozijairól, többek közt az "indiános" filmekről. Winnetou és a többiek. Minden évtizednek megvannak a sztárjai, manapság a képregény és játékadaptációk a listavezetők. De nem baj, csak jók legyenek.

Tudom, hogy nem játszo(ttá)l az AB kívül, és amúgy is még én érezném maga rosszul, ha berángatnálak a kockaságba:). Hasonló okokból nem lépek például az internetes MMO-k felé. Ha írok is játékról -mert fogok, jó párat:)-, az inkább csak arról szól, hogy nekem ezek is részei az életemnek, plusz, ahogy a filmek vagy a könyvek, nekem ezek is legtöbbször a történetmeséléseik, a karaktereik miatt fontosak, érdekesek.

Itt most csak az volt a cél -az élmények leírása mellett-, hogy a leendő filmre felhívjam a figyelmet, ill. ha a sztori tetszik, ahogy említettem, van belőle könyv is, a további részek például már az Xpressen is.

Niwrok írta:

Itt most csak az volt a cél -az élmények leírása mellett-, hogy a leendő filmre felhívjam a figyelmet, ill. ha a sztori tetszik, ahogy említettem, van belőle könyv is, a további részek például már az Xpressen is.

Láttam, hogy van belőle könyv, de a kedvet hozzá Te hoztad meg.

Végzek a hátralevő 15 SW könyvvel, aztán lehet, nekiesek.  

Ha valakit érdekel, itt van valami kód valami játékhoz.

Én nem tudom használni, hátha más igen..

Mivel játék helyett/mellett inkább nevezhető interaktív filmnek, így azt hiszem, itt is lehet helye:):



Úgy is kezdhetném, hogy "A játék, amiért PS3-at vettem"... pontosabban, mivel amúgy is kellett egy BD-lejátszó, inkább a kicsit drágább, de univerzálisabb gépre ruháztam be, és ahogy nézegettem "máshol" a házimozikról készült képeket, sok helyen dobog alattuk a PS, túl sok panaszt viszont nem olvastam róluk, úgyhogy ezért esett rá a választás. A Heavy Rain meg az első hírek óta érdekelt, a fejlesztő Quantic Dream előző "mozija" ugyanis hatalmas élmény volt a szokatlan koncepciójával (egy misztikus thrillerként aposztrofálható kalandjáték, ahol a játékos felváltva irányítja a látomásoktól gyötört, gyilkossággal gyanúsított Lucast, és az őt üldöző nyomozókat is!) és a még szokatlanabb irányításával. A Heavy Rain ugyanezen elvekre alapoz, csak a stáb ráépített még ötévnyi fejlesztést és újítást.

A "film" több fejezetre bomlik a négy irányítható karakter szerint. A főszereplő Ethan Mars, aki boldog családban élő, sikeres építész volt, amíg egy balesetben el nem vesztette az idősebb fiát. Két évvel később, a történet idejére az önvád lerombolt körülötte mindent, a feleségétől elvált, a fiát, Shaunt csak ritkán látja, a letargia és a depresszió miatt még akkor sem foglalkozik vele annyit, mint lehetne, vagy szeretne. Egy játszótéri közös program alkalmával Ethan elveszti az eszméletét, és mire magához tér, Shaun nincs mellette... eltűnt. Ettől Ethan és a volt felesége is megrémülnek, és gyanújukat a rendőrség sem tartja megalapozatlannak, ugyanis Philadelphiában egy sorozatgyilkos, az Origami Killer szedi áldozatait, évek óta ugyanazon módszer szerint. Áldozatai 8-10 éves fiúk, akik esős őszi napokon, nappal tűnnek el nyilvános helyekről, a holttestüket pedig általában három-öt nappal később találják meg egy origami kutyával a kezükben és egy orchideával a mellkasukon; külsérelmi nyom nincs, a halál oka minden esetben vízbe fulladás. Ethan aggódva, kétségek között ér haza, ahol a levélszekrényben egy boríték várja, abban egy pályaudvari csomagmegőrző kulcsa, ahol Ethan egy dobozt talál, benne öt origami figurával és egy mobillal, amit bekapcsolva egy üzenet villan fel: "Mit lenne hajlandó megtenni azért, hogy élve visszakapja a fiát?"...

A három másik irányítható karakter (Madison Page, aki afféle inszomniás őrangyalként kíséri Ethant az útján; Scott Shelby, az Origami Killer korábbi áldozatainak szüleivel dolgozó magánnyomozó; és az FBI ügynök Norman Jayden, aki szakértőként segíti a helyi rendőrség munkáját) története erre a fő sztorira épül rá, hogy esetleg csak a fináléban, vagy még esetleg ott se keresztezzék egymás útját. A kettős lehetőség abból adódik, hogy a "film" közben meghozott döntések, hogy a játékos mit mondat vagy nem mondat a karakterekkel, hogy a megfelelő gombot nyomja-e le vagy a megfelelő kart húzza-e a megfelelő irányba a megfelelő időben, mind-mind másfelé vihetik a történetet, néha csak átmeneti jelentőséggel, néha egy ilyen viszont akár a végkifejletre is hatással lehet. Előbbire példa, hogy amikor Scott egy fegyveres bolti tolvajt hátulról próbál leütni, akkor felé tartva a játékos elkapatja-e időben Scott-tal a levert mosóporos dobozt vagy sem; ha nem, akkor a puffanásra felfigyelő fegyverest még mindig le lehet beszélni arról, hogy gyilkossággal rontson a helyzetét, de ha sem ártalmatlanná nem sikerül tenni, sem a lelkére nem lehet beszélni, akkor a rabló egy fejbe lőtt boltost hátrahagyva fog kiszaladni az üzletből. Utóbbit Norman halálai (igen, többes számban) mutatják legjobban, a gyakran verekedésekbe ill. lövöldözésekbe keveredő ügynök esetében a készítők ugyanis kb. háromtucatnyi lehetőséget teremtettek arra -köztük a snassz tarkólövéssel, a szamurájkarddal való leszúratással és roncstelepi présgéppel való halálra zúzatással is-, hogy Norman ne érje meg a vége főcímet. Az igazán zseniális ebben pedig az, hogy ilyenkor nem a "GAME OVER" felirat jön, és az utolsó mentett állás visszatöltése, hanem akinek arra van ingerenciája, az Norman nélkül is egy teljes értékű befejezésig juthat el, csak esetleg az nem lesz annyira happy-rózsaszín, mert esetleg Norman nem tudja majd a rendőrséggel megosztani nyomozásának eredményeit, akik így esetleg téves következtetésre jutnak az Origami Killer személyével kapcsolatban. Mintha egy könyvből hirtelen kitépnék azokat a fejezeteket, amik Norman szemszögéből mesélik el az eseményeket, miközben a többiek fejezetei igazodnak az ő hiányához. Mindezek az elágazások személyenként is többfélék lehetnek, a kombinációs lehetőségeik pedig majdnem százra rúgnak. "Szélsőségesen szadista" irányítók/játékosok olyan helyzetet is teremthetnek, ahol semmifajta hepiend, sőt, vége főcím sincs, mert mindenki(!) meghal. Azért az nehezen nevezhető monoton filmnek, aminek ennyiféle alter_natív befejezése van, ugye:)? Pedig amúgy kár lenne a fickóért, Ethan után Norman volt a második legérdekesebb karakter, például a nyomozásai során használt napszemüvegéért, az ARI-ért, ami lenyűgöző keveréke volt a virtuális valóságnak és egy komplett helyszínelők labornak, Grissom puszta kézzel tépte volna ki Norman szívét:)...



...és akkor a fickó drámai vonásairól még nem is volt szó... Ennyi kétesélyes szituációban, ennyi döntési helyzetben ugyanis, ahogy egy jó filmnél, óhatatlanul is kialakul valamifajta kötődés a karakterekkel, csak mert erre nem egy film másfél órája jut, hanem ennek a többszöröse, így sokkal intenzívebben. Ethan hiába csak pár jól megrajzolt pixel, az őt alakító színész érzelemmel telve játssza a mindkét gyerekének elvesztése árnyékában csaknem összeroppanó apát, de mindenkinek megvan az a kis drámai plusz, ami miatt nem lehet félvállról venni a kudarcaikat. Itt nem csak elgondolkodhat a néző/irányító, hogy "Mit tennék hasonló helyzetben?", hanem bizonyos keretek között, de ki is lehet próbálni. Van, akinek ez bejön, és van, aki nem tud mit kezdeni ezzel a szabadsággal. Ugyan megvan arra a lehetőség, hogy mindenki a maga szájíze, beállítottsága és személyisége szerint próbálgassa az elágazásokat, például hogy az Ethanhez láthatásra érkező Shaunt a játékos elhanyagolja, ne csináltassa meg vele a leckéjét, ne adjon gyógyszert a köhögésére, hanem egy csendes sarokba bekucorodva régi családi videókat nézegessen, miközben Shaun a kanapén merül álomba, de én nem voltam rá képes... És igen, ez a történet néha ilyen egyszerű életképekből épül fel, az oktatóküldetés például az utóbbi évek egyik legjobbja szerintem, ahol is Ethan, még semmit sem tudva a rá váró szörnyűségekről, reggel felkel, és végigjár egy tetszőleges délelőtti rutint, amíg a gyerekek az anyjukkal hazaérnek a vásárlásból... nézhet tévét, kertészkedhet, túlórázhat a rajzasztalánál, kipróbálhatja a fiának vett távirányítós autót, stb... Pont elég arra, hogy át lehessen érezni, mit veszít el ez a fickó később, és meg lehessen tanulni, hogy hol az "X" a kontrolleren.

Azért ragaszkodom következetesen a "film" szóhoz, és kerülöm ezt játéknak nevezni... ehh, de inkább először megmutatom:):



A fejlesztő csapat vezetőjét, David Cage-t nem véletlenül jelölik mindenhol az író/rendező titulussal, hiszen az irányíthatóság ellenére sokkal inkább csinált animációs filmet, mint játékot. Heavy Rain valódi színészekkel készült, motion capture technikával, aminek az arckifejezések hitelessége miatt része volt a face capture is, vagyis a beszéd és a cselekvések közben az arcmimika rögzítése is (a fejlesztőcsapatnak külön stúdiója van erre). Bár korlátozott lehetőségei miatt természetesen nem pályázhat egy BD-film minőségére, nem egy TinTin, de kategóriájában kimagaslóan szép látványvilággal rendelkezik. A lemezhez kapott tengernyi extrából, és azon belül is a többórányi werkből például kiderül, hogy csak a casting tartott vagy egy évig, kétszáznál is több színészből válogatva azt a hetvenet, akik végül a kész alkotásba is bekerülhettek. A Quantic Dream olyan komolyan veszi ebben is a minőséget, hogy a következő játékuk "főszerepére" például a "Juno"-s Ellen Page-t szerződtették. A mászkálós részeknél pedig talán nem érződik, de az akciójelenetek egyértelműen hozzáértő operatőr kezei alatt készültek.

És hogy mégis játék?! Ahogy kezdtem, ez lett az első játékom PS3-ra, és arra kiváló volt, hogy megtanítson a kontroller használatára, noha eddig egyszer sem volt ilyen a kezemben. Így pedig nagy élmény, és az előző Quanticos játékhoz, a Fahrenheit/Indigo Prophecyhez képest még egy minőségi ugrás, hogy a gombok használata, a velük előidézhető cselekvés teljesen környezetfüggő, és miközben a képernyőn zajló élet-halál harcokat figyeltem, azt is néznem kellett, hogy mikor villan fel egy "X" vagy egy "O", mikor kell jobbra gördülni egy támadás előtt a egyik kar jobbra húzásával, vagy éppen egy pofont adni a nyálas bájgúnárnak az egész kontroller jobbra rántásával. Ez például egy a még veszélytelenebb harcokból:



Úgyhogy sem nem filmként, sem nem játékként, inkább összevontan szórakoztatóipari termékként adom a százalékot, ami nem rideg szám, inkább csak a kapott élményt fejezi ki.

97%

És tudom... nem játszol ilyenekkel ...


.

Köszi az ajánlót, jó volt olvasni. Ilyenkor mindig kedvet csinálsz az adott játékhoz - hogy aztán valamelyik Angry Birds pályán kössek ki...