HomeCalendarGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Koncertbeszámoló topic

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
SzerzőÜzenet
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3462
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Re: Koncertbeszámoló topic   Pént. Júl. 14, 2017 12:19 am

.


Guns n' Roses - 2017.07.10 Bécs, Ernst Happel Stadion









Ha valaki veszi a fáradtságot és olvasgatja írásaimat a különféle koncertekről, az tudhatja, hogy sokkal inkább írok élménybeszámolókat, mint szakmai kritikát – utóbbira ott vannak olyanok, akik jobban értenek a dologhoz. Esetünkben ismét csak hivatkozni tudok e témában a Shock! magazin írására, nem egyszer köszönnek vissza gondolataim az ott olvasottakban: viszont én úgy vagyok képes évezni (vagy nem élvezni) egy-egy koncertet, hogy sokszor fogalmam sincs az aktuális együttes egyes tagjainak nevéről, vagy esetleg némely dal címéről… attól még lehet tök jó az egész. Így hiába is nem tudtam a japán animéből szalasztott háttérénekesnő nevét, vagy esetleg hogy az Izzy helyén gitározó, de Izzyként kinéző csókát hogy hívják, a végeredmény attól ugyanaz lett: egy nagyon-nagyon jó, maximálisam profin kivitelezett koncert, aminek szépségén és eufóriáján csupán csak az a tény árnyalt, hogy 25 évvel öregebbek vagyunk. Mind.





Arról már volt szó, hogy én szerencsére azon 80 ezer ember közé tartozom, akik 1992.május 22-én ott voltak a Népstadionban a Use Your Illusion Tour hazai állomásán – így akkor élőben láthattam a világ legdögösebb és legjobb rockbandáját… apropó, legjobb. Az sem titok, hogy gyerekkorom óta, amióta rockzenét hallgatok, mindig is a Guns n’ Roses volt az örök szerelem, s bár rengeteg egészen kiváló bandát ismertem meg az elmúlt évtizedekben, a szívem mindig is az Axl/Slash kettősért dobogott. Itt jegyzem meg azt is – főleg egy mitugrász Indexes majom írására reflektálva – hogy igen, külön-külön is: az még csak természetes, hogy Slash összes külön albuma megvan és tetszik, de és a félresikerültnek titulált Chinese Democracy-t is kimondottan szeretem, sőt, a This I Love a valaha készült egyik legjobb GNR dal számomra. Ez a rövid kitérő pedig csupán azt a célt hivatott volt szolgálni, hogy kvázi előre magyarázkodhassak kicsit a néha talán negatívabbnak tűnő (de nem az) értékítéletemen: jó volt, qrva jó volt az egész, de nekem ezúttal AZ a libabőr, ami AKKOR, 25 évvel ezelőtt simán megvolt, AZ az érzés, ahogy AKKOR, a Népstadion felső karéján a szakadó esőben ugráltam a You Could Be Mine-ra, nos az most elmaradt… de csak mert eltelt az a fránya 25 év. Sem bennük, sem bennem nincs már az a szemtelen fiatalság, az a vagányság, az a lendület, ami akkor feledhetetlenné tette az egészet.







Sokszor voltam már Bécsben, évente 5-10-szer megfordulok az osztrák fővárosban, de ekkorát még életemben nem szoptam. A szokásos, kb. 15 perces út az A2 bejövőjétől az A23-as lehajtójáig 45, de inkább 50 percig tartott. Tekintve, hogy rengeteget jövök-megyek Európában, ez nem is lepett meg annyira, de hétfőn időre kellett menni: a vége az lett, hogy 19:31-re estünk be, amikor is már az It’s So Easy szólt. Mondjuk, még így is mázli, már eleve a koncert megléte is az: én csak az eső szélét kaptam el a pályán, de ha ez a tornádó mondjuk nyolc körül odatévedt volna az Erns Happel Stadionba, lett volna pánik, meg szünet… ahogy amúgy Hannoverben volt. Bááár, ha cserébe itt is feltűnt volna Angus, nem bántam volna… No. Szóval az a helyzet, hogy a korábbi Axl hisztinek nyoma sincs, nemhogy késett volna a banda, de pár perccel korábban is kezdte a show-t: így mi már pont a nyitószámra értünk oda, az 56000 többi néző mellé. Már régóta nem ülök föl a lelátóra egy koncerten sem, így most is a küzdőtérre vettem jegyet – sajnos azonban azzal kellett szembesülnöm, hogy magából az együttesből így sem látok lópikulát sem. Szerencsére két akkora kivetítő – és valami eszméletlenül tűéles kép – volt a színpad két oldalán, hogy nem maradtam le semmiről, amit a rendező meg akart mutatni, bár igazából én arra lettem volna igazán kíváncsi, amit nem láttam. Nevezetesen azt, hogy hogyan is működik a kémia a két géniusz között, mennyire is valós (mennyire lehet látványos munka közben) a barátság Axl és Slash között… ez sajna elmaradt, de ahogy olvasgatom, mindketten simán teszik a dolgukat koncert közben, nem egymást puszilgatják.







Minden imádatom ellenére kellett pár dal, míg felvettem a ritmust. Valahogy ez a fél nyolcas, világos kezdés sem hozott igazi hangulatot, aztán valahogy nekem az első pár dal meglehetősen kásásan, tompán szólt. Amúgy sem volt a koncert egy fülsiketítő élmény – ennél pl. az AC/DC pár éve ugyanitt jóval hangosabb volt – de kellett kb. negyed óra, míg rendesen, tisztán, arányosan ki lehetett venni mindent. Axl éneke egyszerűen borzongató ennyi év után is, bárki, bármit mond, a világ egyik legjobb énekese – legalábbis senkinek nincs még egy ilyen nyávogó hangja, Slash meg egyszerűen a világ legjobb gitárosa (ld. Godfather Theme Song feljebb) , de bizony kellett egy kis idő, míg minden hang a helyére került. Magát a setlistet érdemben nem veszem végig, elég annyi, hogy a megszokott és kötelező elemek mellett volt néhány számomra külön kedves tétel. Az egyik ilyen a Double Talkin’ Jive volt, aminek gitárszólójától 25 év óta a hideg kiráz, a másik meg a Better, amit képes utálni a fél világ, de én szeretem.





Axl kb. két-három dalonként pólót váltott, egy ideig még számoltam is, a két Harley Davidsonost megjegyeztem, mint ahogy a kiscicásat is. S ha már itt tartunk – és ugye ott volt az a fránya nagyfelbontású kivetítő is – azért a faszin még mindig látszik az az ominózus súlyfelesleg. Sokat fogyott, az tény, ennyi futkosás után nem is csoda, de a tokája még mindig megvan – a párom viszont kiszúrta, hogy a pufi arcban ülő szemek néha még képesek voltak úgy megcsillanni, mint 25 éve. De hogy ne csak őt cikizzem: sajnos a rengeteg Marlboro és whiskey/vodka Slash ábrázatát sem hagyta érintetlenül, már a pár évvel ezelőtti önálló Arénás koncerten feltűnt, mennyire nem szép látvány a faszi – itt nem is nagyon vette le sem a napszemüvege, sem a haját nem vette el az arca elől. A cilinder megtartotta. Így játszottak ők, kicsit megvénülve, kicsit kimérten – azért a UYI Tour őrült rohangálásából mindketten visszavettek – de vérprofin. Ahogy sötétült az este, úgy ragadott egyre inkább magával az egész, az egyik örök, de rádióban kevésbé agyonjátszott kedvenc, az Estranged dallamaira már elért a hangulat. A You Could Be Mine-ra már teljesen a múltba révedtem, előjöttek az emlékek, milyen jókat pogóztunk erre anno a házibulikon, aztán jött az első katarzis a This I Love személyében.





Normális esetben, más zenekaroknál ekkor már talán már túl is lettünk volna a koncert felén – de a Guns hétfő este csodát művelt (ahogy amúgy a turné összes állomásán): közel 3 órás koncertet adott!! Én, aki azért megfordulok itt-ott, igazán tudom ezt értékelni, úgyhogy maximális tisztelet a srácoknak ezért. Az, hogy igazából miket is játszottak, az gyakorlatilag tökmindegy volt, rövid közös életművükből szinte nem tudok gyenge dalokat mondani, a Chinese Democracy három száma meg tökéletesen beleillett a repertoárba – sőt, ha lehet azt mondani, csupán a tudat, hogy Slash játszik bennük, más szintre emelte őket. A műsor gerincét természetesen az első, korszakalkotó album, az Appetite for Destruction adta, a maga 8 dalával, meg persze a két UYI anyag jön 7 számmal. Hivatalosan ugyan feldolgozásnak számít, de ide vehetjük a Knockin’ on Heaven’s Door-t és a Live and Let Die-t is, hisz ezek már egybeforrtak a GNR nevével. És ha így számolunk, akkor az Attitude is kijött már GNR lemezen, szóval maradt 4 feldolgozás – amiből természetesen a legaktuálisabb és legszívszorítóbb a Chris Cornell emlékére eljátszott Soundgarden dal, a Black Hole Sun volt.






Tulajdonképp nem lehet belekötni a dalok beválogatásába, nekem talán egyedül a My Michelle és az Ain’t it Fun hiányzott. Ugyan nem volt Don’t Cry sem, de az már nálam az a akategória, hogy a nagy sikere miatt unom… érdekes, de a November Rain-t meg nem, igaz, azt a kedves rádiók gyakran lekeverik a beőrülős része előtt (amitől nekem igazán tetszik). S ha már beőrülés: a közönség természetesen a legnagyobb „slágerekre” indult be, a Sweet Child of Mine-nál például nem is hallottam Axl hangját a mögöttem visító veresegyházi asszonykórus éneklésétől… A kötelező ráadásban aztán jött a Patiente, no meg az elhagyhatatlan Paradise City, ezúttal már konfettiesővel, akárcsak pár éve a Slash koncerten. Meg kell említenem a tűzijátékot, közben is volt néhányszor, de a fináléra nem spóroltak vele a fiúk.







Kicsit sok lett az írás, elismerem, de hát egy háromórás maratonról még oldalakat lehetne írni. Nagyon örülök, hogy együtt vannak, talán még lemez is lesz – viszont, azt kell mondjam, ez 25 évvel ezelőtt mégiscsak jobb volt. Ez, így egy hibátlan gigaprodukció, egy színpadi fellépés, egy előadás, mindenki csillagos ötösre végezte a munkáját – de csupán a munkáját végezte. Számomra legalábbis úgy tűnt, hogy amellett, hogy ugyan élvezik az egészet, a tűz alábbhagyott… jó, tudom, Axl sosem volt az a szószátyár típus, de a zenekar bemutatását kivéve jóformán nem is szólt a közönséghez (pl. a Black Hole Sun-nál pár gondolatot mondhatott volna Cornellről). Ez az interakció nekem kicsit hiányzott: a fellépés ugyan így is tökéletes volt, a végére el is vitt a múltba, de valahogy az az őrültség, az a tipikus, vagány GNR lendület hiányzott. Az utolsó videóban is látott őrültség, az a bizonyos emlékkoncert, amiben Axl berobbanása 3:22-nél a színpadra még most is borzongással tölt el….






S végül a teljes setlist, ha valaki érdekel (és még nem látta volna):



Intro:


Looney Tunes
The Equalizer  (Harry Gregson-Williams song)  

1. It's So Easy  
2. Mr. Brownstone
3. Chinese Democracy
4. Welcome to the Jungle  
5. Double Talkin' Jive
6. Better
7. Estranged
8. Live and Let Die (Wings cover)  
9. Rocket Queen
10. You Could Be Mine
11. Attitude  (Misfits cover) (with "You Can't Put Your Arms… more )  
12. This I Love
13. Civil War  (with "Voodoo Child" outro)  
14. Yesterdays
15. Coma  (with band introductions)  
16. Slash Guitar Solo
17. Speak Softly Love (Love Theme From The Godfather)  (Nino Rota cover)  
18. Sweet Child O' Mine
19. Used to Love Her
20. Out Ta Get Me
21. Wish You Were Here (Pink Floyd cover) (Slash & Richard Fortus guitar duet)  
22. November Rain (with "Layla" piano exit intro… more )  
23. Black Hole Sun (Soundgarden cover)  
24. Knockin' on Heaven's Door  (Bob Dylan cover) (with "Only Women Bleed" intro)  
25. Nightrain

Encore:

26. Patience  (with The Allman Brothers Band's "Melissa" intro)  
27. The Seeker  (The Who cover)  
28. Paradise City


You Know My Name (Chris Cornell song)
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2313
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Re: Koncertbeszámoló topic   Pént. Júl. 14, 2017 10:19 pm

R2-D2 írta:


Csak hogy a GnR írás a következő lapra kerülhessen... mert olyan lassan jön be az oldal a sok video miatt...
Hamarosan. Smile


Hihihi    hihihi   ... Ilyet én is szoktam  Smile .
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3462
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Re: Koncertbeszámoló topic   Pént. Júl. 14, 2017 10:58 pm

Niwrok írta:
R2-D2 írta:


Csak hogy a GnR írás a következő lapra kerülhessen... mert olyan lassan jön be az oldal a sok video miatt...
Hamarosan. Smile


Hihihi    hihihi   ... Ilyet én is szoktam  Smile .
.

Sad Sad

Azt hittem, reagálsz a beszámolóra....
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2313
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Re: Koncertbeszámoló topic   Pént. Júl. 14, 2017 11:06 pm

R2-D2 írta:
Niwrok írta:
R2-D2 írta:


Csak hogy a GnR írás a következő lapra kerülhessen... mert olyan lassan jön be az oldal a sok video miatt...
Hamarosan. Smile


Hihihi    hihihi   ... Ilyet én is szoktam  Smile .
.

Sad Sad

Azt hittem, reagálsz a beszámolóra....


Reméltem, hogy nem keltek téves ábrándokat, de ehhez nem tudnék érdemben hozzászólni  Sad .
A G'n'R is azon dolgok közé tartozik, amik a kommersz részen túl kimaradtak, a klasszikus számokon kívül nem ismerek egyet sem.
A This I Love-ot meghallgattam a belinkelt videók közül (amiket nem ismertem, azokba is bele-bele, de csak ezt az egyet végig), az tetszett  peace  . Ma ennyit tudtál tenni a zenei kultúrám bővítéséért Smile .
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3462
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Re: Koncertbeszámoló topic   Pént. Júl. 14, 2017 11:48 pm

Niwrok írta:


A This I Love-ot meghallgattam a belinkelt videók közül (amiket nem ismertem, azokba is bele-bele, de csak ezt az egyet végig), az tetszett  peace  . Ma ennyit tudtál tenni a zenei kultúrám bővítéséért  Smile .
.

egyetért

Ma ennyi is elég. Smile
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: Koncertbeszámoló topic   

Vissza az elejére Go down
 
Koncertbeszámoló topic
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: A mozitermen kívül :: Könyv, játék, zene-
Ugrás: