HomeCalendarGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Niwrok írásai 1.0

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 33 ... 62, 63, 64, 65, 66  Next
SzerzőÜzenet
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2460
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Kártyavár / House of Cards S4   Szer. Márc. 09, 2016 11:34 pm

.
Kártyavár / House of Cards S4



"Nélkülem semmi vagy!"

A 2016-os előválasztás hajrájában, Frank szempontjából szinte a lehető legrosszabbkor Claire Underwood rádöbbent arra, ami olyan nyilvánvaló volt, mégis tudat alatt oly rég keserítette már a napjait: nem lehet már Frank társa úgy, ahogy eddig. Frank az USA elnöke, úton az újraválasztása felé, ő pedig minden poszton, akár ENSZ-nagykövetként is, csak az ő segítője lehet; "Itt csak egy szék van", és ezt tudomásul véve Claire kisétált Frank életéből.

Na persze túl messzire menni, és főleg észrevétlenül nem igazán tudott, hiszen First Ladyként autókonvoj és testőrség kíséri uszályként, így gyorsan kiderül, hogy csak hazament Texasba. Frank családjáról már leesett pár információmorzsa, Claire rokonsága, az anyja viszont eddig teljesen háttérbe szorult, de azon kívül, hogy Elisabeth gyűlöli Franket, nem tartja Claire-hez valónak, és ezt a lányával való kapcsolata is megsínylette (ezért is nem tudtunk eddig róla, hogy egyáltalán létezik), túl sok most sem derül ki róla. A lényeg, hogy Claire célja mindezzel az, hogy bebizonyítsa magának, Frank hátszele nélkül is képes megszerezni és megtartani egy pozíciót, önállóan, fokozatosan építve fel magát, ha már ENSZ-nagykövetként túl hamar akart túl nagyot ugrani. Felvesz egy saját asszisztenst, LeAnnt (a Sikolyos Neve Campbellről ebben a helyzetben az jutott eszembe, hogy kiköpött Zoe (azaz Kate Mara)), és nekilát a feladatnak... csak persze ahhoz még Franknek is lesz egy pár szava. És mert az elnökről van szó, az egész elég egyenlőtlen: Claire keresi, hol törhetne be a politikai erőtérbe, kit túrhatna ki (legyen az akár egy nyugdíjhoz közeli, texasi szenátornő, Doris Jones), Frank pedig legkésőbb másnapra kihúzza alóla a szőnyeget egy laza csuklómozdulattal. Ez csak akkor látszik megfordulni, amikor Claire egy óriási lehetőséghez jut, és minden kapcsolatát, tehetségét (ide értve természetesen a ridegségét és a lelkiismeretlenségét is) bevetve egy országos jelentőségű ügyben érhet el olyan eredményeket, amire senki más nem látszik képesnek. Olyat, ami segíthet egészen új alapokra építeni a szerepét a politikai életben.

Az előző évad izgalmas vonása volt, ahogy a történet a valós politikai eseményekre, szereplőkre próbált reflektálni, enyhe USA-propaganda utóízzel. Az utóíz megmaradt, az írók viszont kezdetben épphogy az ellenkezőjét szőtték a történetbe annak, ami jelenleg zajlik; az aggasztóan alacsony olajárak és a túltermelési válság helyett a House of Cardsban a készlethiányok és az egekbe szökő árak borzolják a kedélyeket. Aztán idővel bekerültek olyan témák, amiknél talán csak a sivatag forróbb: a fegyvertartási reform, a rendőri túlkapások a feketék ellen, a hírszerzési botrányok, külpolitikai szinten pedig az Iszlám Állam parafrázisa, itt éppen ICO néven, karöltve a terrorizmussal. Ezek, a még mindig zajló előválasztás, majd a tényleges elnöki versengés, és a korábban is levő egy-két epizódos ügyek azok, amik szinte mindegyik, eddig a sorozatban felbukkant sakkbábot visszahelyeznek a táblára. Eddig is voltak visszautalgatások, visszatérő szereplők, de itt minden epizódra jut legalább kettő, egészen visszamenve akár az első évad elejére, apróságokig is, mint amilyen a halálos áldozatot követelő víztorony volt, vagy a polgárháborús megemlékezés a második évadból. Így indul meg az eddigi legtöbb szálon futó, legtöbb embert megmozgató és legnagyobb téttel bíró játszma a sorozat eddigi történetében, de nem is nagyon látom, hogy ezt hova lehetne még fokozni. Nemzetközi színtéren egymásnak feszülnek az oroszok (természetesen még mindig Petrovval az elnöki székben), az USA és a kínaiak, ott a nemzetközi terrorizmus az arabokkal, a kampányban Frank és Heather, amibe úgy a felétől becsatlakozik a republikánusok elnökjelöltje, Conway is, de a versengés Házon belül is zajlik ugye, és nem csak az elnöki házaspár tagjai között, meg hogy ennyi konfliktussal körülvéve Franknek "szinte" az életéért kell küzdenie, hanem mintha az eddigiek feszültsége ragadna át a többiekre, Frank háta mögött az emberei is rivalizálni kezdenek egymással. Például Seth és Doug között régóta van ellentét, a sajtófőnök nagyon is jól tudja, hogy Doug a belső kör tagja, ahova ő is szívesen kerülne... nem is véletlenül próbálta egy kicsit távolabb tartani Franktől a legutóbb.

Conway pedig a legmeghatározóbb új szereplőként kiváló figura, majdnem tökéletes ellentéteként Underwoodéknak, amitől egyszerre lenyűgöző és borzongató a köztük levő kontraszt. A piros sarokban ott van a fiatal, háborús veterán családapa a kisportolt testével, a szenvedélyességével és a huncut kis feleségével, bevetve a közösségi média teljes arzenálját, ahogy például megosztják az együtt töltött vidám perceiket a szavazókkal egy-egy videón... a kék sarok félhomályában meg ez a két, gránitból faragott pók szövögeti a hálóját, amiből már ki sem látszanak, csak a gonosz kis szemük vöröslik ki a szürkeségből, éppen azon lamentálva, hogy az elnöki hatalom mely eszközeivel pusztíthatnák el leggyorsabban, de azért elég fájdalmasan a riválist, aki a területükre tévedt. Már eddig is izgalmas volt figyelni, ahogy a sorozaton keresztül kicsit kitárulkozott a politika, például egy olyan rendszer furcsaságai, ahol a pártok elnökjelöltjeit és szinte minden fontosabb hivatal vezetőjét a szavazók választják, állandósítva a kampányt és a párton belüli versengést, de ahogy itt olyan dolgok merülnek fel lehetőségként a szavazatszerzésért, amikhez képest a Watergate-ügy Frank saját bevallása szerint is csak gyerekes csínytevés (mert persze ilyen a valóságban teljességgel elképzelhetetlen lenne ugye; ez csak tévé, nem igaz, hogyan is lenne más...), úgy tapsoltam a tévé előtt, mint valami hülyegyerek, és nem is csak egyszer! De azért ne felejtsük, Conwaynél volt ott egy "majdnem", mert a politikai celeb kirakata mögött Conway sem veti meg a "szürkezónás" módszereket, ha szavazatszerzésről van szó, csak ő még csábít és megken, nem fenyeget és zsarol.

Aztán még ott vannak a csontvázak... Szó volt már arról a House of Cards kapcsán, hogy mi lesz a csontvázakkal a szekrényben, amiket Frank betömködött oda az elnökség felé vezető úton, és vártuk, hogy mikor esnek ki, beteljesítve a címben is foglalt elkerülhetetlen véget. Nos, egyre inkább úgy tűnik, hogy a cím legfeljebb Frank helyzetének ingatagságát hivatott jelezni, mivel a csontvázakat felemésztette, elavulttá tette az idő múlása, szétzúzta a metró, vagy biztonságosabb helyen vannak egy sivatagi gödörben, mint voltak a szekrényben... egyet, Lucast kivéve. A volt újságíró / elítélt "terrorista" viszont mostanra eleget segített az igazságügyiseknek ahhoz, hogy hajlandóak legyenek bevenni a tanúvédelembe, és azzal szabadon engedni. Nagy szerencséjére erről sem Doug, sem Frank nem szerez tudomást, különben talán őt is gondolkodás nélkül odafektetnék Rachel mellé, így Lucas megteheti, amire minden cellában töltött napon készült. Mostanra viszont nem csak az igazság utáni vágya vezérli, hogy leleplezze Frank Underwood hullákkal szegélyezett összeesküvését, vagy hogy a tudásával okozzon kárt Franknek, hanem a személyes bosszú is, és elég elszánt hozzá, hogy ha "szép" szóval nem megy, vagy a leülepedett iszap felkavarásával, akkor ne válogasson az eszközökben. Ő megint egy példa, hogy egy hosszan felvezetett mellékszál, ami csak érintőlegesen kapcsolódik a fő cselekményhez, hogyan lesz az események hatására mégis döntő befolyással arra. De azért, hogy ne csak az ismert dolgok tegyék kiszámíthatóan fordulatossá az évadot, olyan "csontvázak" is előkerülnek, például pár kompromittáló csecsebecse Frankkel kapcsolatban, amiket valaki akár évekkel, évtizedekkel korábban tett félre, hátha jók lesznek még valamire...

A negyedik évadra már azt hittem, hogy a külsőségeket nem kell kiemelnem, mert úgyis automatikus, hogy abban aztán végképp nincs kivetnivaló; a mozifilmeket megszégyenítő képi világa minden, a díszlettel és a kellékekkel kapcsolatos igényt kielégít. De nem... arra már nem tudok mit mondani, amikor egy olyan jelenetben is képes voltam gyönyörködni, amiben aszott, sznob vénasszonyok tartottak teadélutánt  Very Happy . Minden lelkesedésem és rajongásom mellett sajnos azonban a stáb nem képes elhagyni a rossz szokását: mindig van egy-két eleme az évadnak, amit nem negatívumnak mondanék, inkább csak kellemetlenségnek, mint egy köröm alá szorult tüskét. Legyen az a szerelmi afférok túlzott szerepeltetése, az értelmetlen bujálkodások erőltetése, vagy az időpocsékolás a rég dögrovásra érett karakterekkel, mindig van valami, ami miatt a szórakozásom és beleélésem nem felhőtlen. Mértékkel jó eszközök ezek, mondjuk egy kis lazításra, de ezt nem sikerült mindig eltalálni. Most a szürrealitás volt ilyen. Ez úgy indul, hogy Franknek álmatlan éjszakákat okoz, hogy 30 év után először Claire nincs mellette, később pedig rémálmok kezdik gyötörni, amiben az elkövetett bűnök emlékei is figyelmet követelnek maguknak. Persze látványos, ahogy Frank arról fantáziál, hogyan esnek egymásnak Claire-rel, és vívnak véres élet-halál harcot a hálószobában; ha csak ennyi lenne, az még simán egy kis plusz lenne. De amikor már Sejt-szerűen teszünk utazásokat Frank tudatalattijába, annak semmi helyét nem éreztem egy politikai thriller-drámában. Túl sok sorozat van, amik ezzel próbálnak izgalmasabbnak, látványosabbnak tűnni a Hannibal óta; kicsit meguntam már ezeket, ide meg abszolút nem is illik.

De most ez a "tüske", meg még pár apróság végre a kerekítési határon belül maradt! A legpörgősebb, a legtöbb konfliktussal felvértezett évad lett a negyedik egy amúgy is kimagasló sorozatnál, ami ezúttal a személyes drámák helyett szinte teljesen az összeesküvésekre, a politikai játszmákra helyezi a hangsúlyt, rengeteg aktuálpolitikai vonatkozással. Igazi kiteljesedése mindannak, amit a House of Cards eddig adott és adhat a nézőjének.


10/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3579
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Csüt. Márc. 10, 2016 11:26 am

Niwrok írta:
.
Kártyavár / House of Cards S4

De most ez a "tüske", meg még pár apróság végre a kerekítési határon belül maradt! A legpörgősebb, a legtöbb konfliktussal felvértezett évad lett a negyedik egy amúgy is kimagasló sorozatnál, ami ezúttal a személyes drámák helyett szinte teljesen az összeesküvésekre, a politikai játszmákra helyezi a hangsúlyt, rengeteg aktuálpolitikai vonatkozással. Igazi kiteljesedése mindannak, amit a House of Cards eddig adott és adhat a nézőjének.


10/10
.

Bravo

Ez igen! Beelőztél!! Smile


Jó lesz ez, érzem én, majd májusban meglátom. peace
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2460
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: And Then There Were None   Kedd Márc. 15, 2016 9:32 am

.
And Then There Were None



2015-ben volt Agatha Christie születésének 125. évfordulója, és a jeles alkalomból -sok egyéb megemlékezés között- a BBC úgy döntött, hogy készítenek egy minisorozatot a "krimi királynőjének" egyik legismertebb művéből, a Tíz kicsi négerből, ahogy mi ismerjük. A cél nem csak egy sima újraforgatás volt, hiszen ezt a könyvet már legalább féltucatnyi alkalommal képernyőre vitték, még számítógépes játék is volt belőle, viszont ellentétben egy-két feldolgozással, a történetet változatlanul hagyták, legfeljebb csak apróságokon módosítottak (mint például hogy hogyan csap le a medve)... nem úgy, mint mondjuk ez az "izé", ami kb. romantikus bűnügyi komédiát csinált belőle a végére.

Magunk között szólva a sztori így nagy újdonságot nem rejteget, mert azért az itteni "többség" tudtommal olvasta a könyvet, de az abban esetleg kevésbé járatosak is sejthetik, hogy az "És többen nincsenek" című film nem arról fog szólni, hogy egy bizonyos és elég titokzatos U.N. Owen (V.A. Lacky a magyar fordításban) meghívására egy szigetre vendégségbe érkező tíz ember hogyan fogja megérni a tisztes öregkort. Főleg, miután az amúgy is elég vegyes összetételű (vénkisasszony, rendőr, nyugalmazott bíró, flegma playboy és orvos egyaránt akad köztük), feszült, kétségek közt levő társaság -akik egyöntetűen furcsállják, hogy csak a két fős személyzet várja őket a hatalmas házban, Owenék nem-  kap az ízletes vacsora mellé egy kis "ajándékot". Egy hanglemezt, egy bűnlajstromot, rajta mindegyikük nevével, és az áldozatéval, akit láthatatlan vádlójuk szerint megöltek... és még alig csendesedtek el az első felháborodott tiltakozások, amikor egyikük holtan esik össze... az első...

Az új változat abban más, hogy ez a három részes minisorozat a tényleges bűntények helyett inkább az emberi tényezőt helyezi középpontba, például az alapul szolgáló verset is csak emlegetik, mintha nem is lenne olyan sok szerepe, csak egy bomlott elme használja "sorvezetőnek", az elkerülhetetlen vég szimbólumaként. Emiatt kevésbé krimi, viszont erős drámai és thriller vonásokat kapott, amik közé néha még a horror felsejlik egy-egy jelenetre (szerencsére nem sokra, mert ezek a legótvarabb horrorklisék, kifejezetten rossz élmények voltak ilyen körülmények között). Az egyik ok, hogy a pár szociopatát leszámítva azért mindegyikükben ott motoszkál vagy éppen tombol a bűntudat, azért, amit tettek. A Lombard-féléket nyilván nem érdekli, hogy zsoldosként hány bennszülöttet mészároltak le ő és az emberei, a doki viszont már rég bekerült az alkoholisták csapdájába, azaz azért iszik, hogy ne remegjen a keze (ami annak idején egy halálos műhibához vezetett), az ivás viszont rontja az önkontrollját, amire megint innia kell. A legérdekesebb persze ebből a szempontból az a személy, akire a finálé épül, így érthető, hogy az ő "motivációjára" összességében vagy fél óra rámegy, míg mások egy-két flashbackkel kell beérjék. A másik drámai vonás az, hogy ki hogyan reagálja le a helyzetet, és azt, hogy a többé-kevésbé dédelgetett titkuk nyilvánosságra került; akad, aki komolytalannak tartja az egészet, vagy éppen, mint Brent kisasszony, tudomást sem vesznek a dologról, és nyugodtan kötögetnek tovább, mások teljes beletörődéssel kezelik, hogy úgy érzik, senki, így ők sem fogják élve elhagyni a szigetet, a többiek pedig a kétségbeesés és a lázadás széles spektrumán próbálnak kiutat és magyarázatot találni arra, ami velük történik. És ez a kettő minden áldozattal, ahogy a halálok egyre véresebbek és egyre nyilvánvalóbban gyilkosságok, ahogy egyre kevesebb a lehetséges gyanúsított, és ahogy az alapból is meglevő bizonytalanság bizalmatlansággá érik, úgy üti fel a fejét az őrület és a paranoia, sokkal hangsúlyosabban, mint amire én a könyvből emlékszem.

Érthető, hiszen sokkal több lehetőség van a hangulatfestésre, a megjelenítésre, sokkal több és látványosabb az inger, még ezen a kopár szigeten is, ahhoz képest, mint amennyire az ember felidézi azt még akár a "filmszerű" olvasás közben is. A BBC-ről meg tudható, hogy sosem végez félmunkát. A ház egyszerre látványos és kifejező: az érkező vendégeket az art deco beütésével, absztrakt műalkotásaival, világos szobáival és a teraszával nyűgözi le, de amikor kitör a vihar, a villa a legrosszabb arcát mutatja, robusztus méretével, zegzugos folyosóival, a félhomályos szobáival. Mégis, a könyvhöz képest a film savát-borsát a flashbackek adják, már akinél ez nem egy szimpla bevillanó kép, MacArthur tábornoké viszont egészen zseniális a hallucinációk és a valóság keveredésével, messze az jött be a legjobban. A szereplők is jól eltaláltak -végülis őket már Christie megírta-, de így mégiscsak hatásosabbak a gesztusaik, ahogy a fokozatos szellemi és fizikai leépülés is jó látszik, Vera például már a közepére tisztára olyan, mint egy hulla. Pluszban a A BBC-nek megvan a presztízse hozzá, hogy egy színvonalas nemzetközi stábot hozzon össze (akár hogy az USÁ-ból szerződtessenek valakit, ha azt tartják szükségesnek, ld. Mr. Selfridge), így aztán kellemesen meglepett, de annyira azért nem volt meglepő, hogy a színészek több, mint felét láttam mostanában futó sorozatokban, filmekben: a legismertebb talán Sam Neill, de szerepel benne Charles Dance, azaz az "öreg Lannister", vagy ugyanúgy a Trónok harcából Noah Taylor, éppúgy, mint a Black Sails főszereplője (Toby Stephens) vagy a TURN Hewlett őrnagya (Burn Gorman), Lombardot pedig a Hobbit Kilije, Aidan Turner alakítja.

Még úgy is, hogy a könyvet vagy ötször olvastam, a BBC feldolgozása néha még izgalmas is tudott lenni az apróbb fordulataival, de a legnagyobb újdonság az a jól eltalált, egyre nyomasztóbb és fojtogatóbb légkör volt, ami ezt a villabeli mészár- és ítélőszéket egyre jobban belepi. Mindössze pár apróságot hiányoltam, amiket a stáb nem tartott fontosnak felidézni sem, mert úgy vélték, a történetet mindenki ismeri... illetve egyet nagyon, mert teljesen kimaradt, hogy a gyilkos hogyan választja ki az áldozatait, pedig ez egy érdekes adalék szerintem a történethez.

Most, hogy a Poirot és a Miss Marple sorozatok is véget értek, a legjobb választás lehet a klasszikus krimik rajongóinak.

8/10


A hozzászólást Niwrok összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jan. 14, 2017 8:49 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3579
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Kedd Márc. 15, 2016 12:08 pm

Niwrok írta:
.
And Then There Were None

... a színészek több, mint felét láttam mostanában futó sorozatokban, filmekben: a legismertebb talán Sam Neill, de szerepel benne Charles Dance, azaz az "öreg Lannister", vagy ugyanúgy a Trónok harcából Noah Taylor, éppúgy, mint a Black Sails főszereplője (Toby Stephens) vagy a TURN Hewlett őrnagya (Burn Gorman), Lombardot pedig a Hobbit Kilije, Aidan Turner alakítja.

8/10
.

Király. Ezzel végképp megfogtál. Smile

Ezt (is) megnézem. peace
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2460
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Kung Fu Panda 3   Pént. Márc. 18, 2016 5:55 pm

.
Kung Fu Panda 3



"Mindig is tudtam, hogy több evésre születtem!"

Poról, a kifőzdei kuktából lett Sárkányharcos pandáról az előző részben kiderült, hogy mégsem Ping úr, a lúd az apja (döbbent csend...), sőt, a végén, a stáblista előtt azt is megtudhattuk, hogy az igazi apja még él Shen bosszúhadjárata ellenére is, egy távoli, titkos helyen levő falucskában. Hogy a nagy egymásra találás története kiderüljön, a stáb majd másfélszer annyit váratta a közönségét, mint legutóbb (3 év helyett 4,5 év), és még egy kicsit tovább, ha magyar vagy (+1,5 hónap). De nekem, akinek a 2. rész 2011-ben az év filmje volt, időtávtól függetlenül úgyis csak az volt a kérdés, hogy a folytatás mennyire tud nyomába érni az előzménynek.

Az biztos, hogy monumentálisabb lett. Nekem például nagyon tetszett legutóbb, hogy Po fejlődésével összhangban a csapat harci koreográfiáinak, formációinak része lett a hatodik tag is, és hiába próbálták a pandát még mindig kis esetlen ducimacinak eladni, amikor kellett, Po is tudott gyors és dinamikus lenni. Ezekből remekül megszerkesztett, látványos harci jelenetek, verekedések lettek, még éppen belül ahhoz, hogy ne váljon mágikusan nevetséges wuxiává. A harmadik rész ezzel szemben azzal indít, a szellemsík "itt bármit megtehetünk" szabálynélküliségét segítségül hívva, hogy a két küzdő fél épületek romjait vágja egymáshoz, ami kétségkívül látványos, de kicsit előre vetítette, hogy miért nem lesz akkora kedvenc nálam a harmadik rész, mint a második: mert a tartalmat feláldozza a cukiság és a CGI-mágia oltárán.

A mágia amúgy is az epizód kulcseleme lett, mert bár eddig is felbukkantak a történetben legendás ereklyék, és olyan ujjmozdulatok, amiktől két kilométeres körzetben mindenki megvakult vagy lebénult, de ezúttal a létenergia, a chi a sztori minden elemében ott van... ahogy ez a chitől el is várható. Eddig is ott volt, csak most nevesítették. Például a chit próbálja igájába hajtani a 3. rész legyőzendő ellenfele, Kai, a bivaly, aki évszázadokkal korábban dicső harcos volt, de egy számára árulással felérő pálfordulás és a chi hatalmának részegítő ereje miatt túlvilági életének jelentős részét azzal töltötte, hogy az ott pihenő kung fu mestereket legyőzve elvegye a chijüket, kezdetnek elegendőt ahhoz, hogy visszatérhessen a valós világba (ha már úgyis nemrég került elő: tisztára The Fades, nem Smile ?), részben bosszút állni a Jáde Palota lakóin, és az ottani mesterekkel is megküzdve legyőzhetetlenné válni. Mindent tud hát, amit egy ellenfélnek tudnia kell, de Shenhez képest nekem visszalépés, sőt, még talán Tai Lunghoz képest is; mindkettőnek volt valami a személyes történetében, a bosszújában, amik érdekessé tették őket, míg Kai egy sima megalomán pszichopata, aki a külsőségeivel próbál emlékezetes és különleges lenni, a láncra fűzőtt csatabárdjaival és a csatlósként megidézett, mágikus jádeszobrocskákkal.

Po viszont erről a film közepéig mit sem tud. Éppen elég neki, hogy Shifu -hogy időt szakíthasson a chi tanulmányozására- őt akarná a többiek tanítójává megtenni, de ez is csak egy mellékes humorforrás, meg a szokásos "nem vagyok rá méltó"-"úgysem vagyok rá képes" tiszteletkörök lefutása, a lényeg úgyis az, amit a plakátok is már rég előre vetítettek, azaz a tengernyi új panda bemutatása. Hogyne visongana az összes gyerek, amikor szőrmók pandák terítik be a vásznat a teljes szélességében, és igazából mindegy is, hogy cuki pandabocsokról van szó, van kicsit bumfordi, légnyomást szenvedett nagyobbakról, hogy kimonóban, szalaggal táncolnak-e, vagy csak hevernek a patakpart füvében, úgyis mindegyik puha és bolyhos és ölelnivaló. Persze egy kicsit rá kell játszani a pandákkal kapcsolatos sztereotípiákra, hogy nem egy észlények, és lusták is, mint a geotermikus kis völgyük földje, hogy tényleg jókat mosolyogjon a néző, hogy a pandáknál a leggyakoribb közlekedési forma a gurulás, ellenkező irányba pedig általában egy nyugágyból lövetik ki magukat. Egyszer éreztem csak, hogy azért ennyire retardáltnak csak nem kéne mutatni a pandákat, mert az már kínos: rögtön az elején, amikor Po és Li sok sikert kívánt egymás elveszett rokonainak megtalálásához. És ha már itt vagyok, még egy szereplő volt, akinél a stáb nem találta el az én mértékemet, és az Ping úr volt; az előző részben az egyik kedvencem volt, ragyogóan kimutatva egy aggódó apa minden szeretetét egy elsuttogott "Leves..."-sel is akár... viszont még ha jogosan féltékeny is a "betolakodóra", és fél, hogy Po esetleg az övéivel akar már inkább lenni, most a véget nem érő, sértett gágogása és magamutogatása gyorsan az agyamra ment.

Pedig egyébként összességében hasonlóan jó munkát végzett a Dreamworks, mint az eddigi epizódokkal. A történetnek ezen sarokpontok mentén jó ritmusa van, amikben nagyon tetszettek a visszautalgatások, a karakterek igazából ugyanolyan felszínesek, mint eddig legtöbbször voltak (az Örjöngő Ötös hátterének megismeréséhez úgy tűnik, most más végérvényesen csak a tévés függeléket, a Rendkívüliség legendáját szánják), és az egész egyszerűen csak vicces akar lenni, kevesebb izgalommal. A monumentalitást ugye már emlegettem, ami a látványt illeti, de ezen kívül annyira nem éreztem sem aprólékosnak, sem mozgalmasnak, mint legutóbb; az új helyszín, a pandák faluja nem vetekedhet Gongmen város nagyságával, amit a pandák sokfélesége, a rengeteg faragott jáde és a mágikus képességek lézershowt idéző látványosságai próbálnak egyensúlyba hozni, nagyjából sikerrel. Utóbbiról annyit, hogy a végső leszámolásban olyan vizuális tombolás van a chi segítségével és alibijével, hogy nem csak a múltkori tűzijátékot pipálja le, de már-már az animék "szintlépős"-"átalakulós" animációit is Smile . Ami még külön tetszett egyébként az egészből, noha általában nem szoktam külön fülelni erre, az a filmzene.

A harmadik Kung Fu Panda egy igazán játékos, szórakoztató és könnyed epizód lett az ötszáz éves fenyegetés megtestesülése ellenére is, nélkülözve az igazán komor, tragikus képeket és eseményeket, mint amik az előző részt meghatározták, és az akció, a kung fu mennyiségéből is visszavett kicsit. A család elvesztésének feldolgozása, az ezzel való küzdelem helyett itt a család, a gyökerek ismételt megtalálása feletti öröm dominál, így szépen lekerekítette az eddigi trilógiát... de nekem azért jobban bejött, amikor volt a dolognak egy kis éle is.

8,5/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3579
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Pént. Márc. 18, 2016 6:04 pm

Niwrok írta:

Kung Fu Panda 3

De nekem, akinek a 2. rész 2011-ben az év filmje volt, időtávtól függetlenül úgyis csak az volt a kérdés, hogy a folytatás mennyire tud nyomába érni az előzménynek.

8,5/10

Jééé.... Shocked

Mondjuk én azt elfelejtettem, hogy Neked ez ennyire bejött, de akkor is meglepett, hogy most pont a dagi pandáról írsz. peace

Köszi!! Rá kéne vennem a gyerekeket, hogy jöjjenek el velem a moziba... scratch

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2460
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: The Walking Dead S4   Hétf. Márc. 21, 2016 7:01 pm

.
The Walking Dead S4



Azt volt ugye az újévi fogadalom, hogy a következő évad végéig bepótolok párat az elmaradt sorozatokból, de ahogy Rickék zombiapokalipszise harmadszor sem akart igazán jóízűen lecsúszni, és ahogy látszott, miket kéne háttérbe tolnom, csak hogy "letudjam", így sokáig minden fontosabb volt, mint ez. De ahogy közeledett a határidő, gondoltam, nekifutok még egy szakasznak, hátha botladozva is, de legalább beesek a "célba". A végeredményt inkább mondanám pofára esésnek...

A Kormányzó támadásának mementói és a környéken bóklászó zombik ellenére a börtön környezete már-már idilli mostanában. Ahhoz képest, hogy az előző évad végével a bentlakók azt sem tudták, a meggyengült kerítést hogy fogják rendbe tenni, a szépen megsokasodott lakosság a rejtélyes módon összehozott hármas védelmi vonal mögött nagyobb biztonságban van, mint egy éve bármikor. Lett kis konyhakert, az égből (jobb esetben Kormányzófalváról vagy az erdőből) lepottyant pár malac is (az utolsó részben kiderül, hogy az utóbbi), az irányítás ügyeit Rick helyett a Tanács vette kezébe, és odáig fajult a dolog, hogy Carol már kis lacikonyhát üzemeltet a kóter udvarán. A gyerekek békésen játszanak a kerítés mellett, miközben mellettük a felnőttek három műszakban szúrkálják agyon a hullákat, amik másnapra mágikus módon eltűnnek, és még a portyák is bőséges zsákmánnyal kecsegtetnek, így szinte már mindenki hosszú távra tervez. Vihar előtti csendnek jó is lett volna a rész, de a stáb csak nem bírta ki, hogy ne rögtön az első részben emlékeztessen, miért is fakult meg az érdeklődésem a zombiapokalipszis iránt. Azt az akciózást az áruházban fuldokolva röhögtem végig (és ez volt a jobbik eset, dühöngés helyett), kezdve az egy léc leszakadása miatt a faltól "ellökődő" polctól a zombik alatt beszakadó födémen át (hetek-hónapok óta ott csoszognak, de az összes pont most lép rá arra a részre, ami nem bírja el a súlyukat... miközben amúgy egy egész helikopter ott van rázuhanva a tetőre!!!) az érett paradicsom módjára földhöz placcsantott zombikig. Az a nagy szerencséje a készítőknek, hogy horror helyett szinte az elejétől kezdve drámasorozatként tekintek a TWD-re, mert egy ilyen után az előbbi kategóriában legfeljebb az Ash vs. Evil Dead kihívója lehetne...

Lehet persze mondani, hogy ne csak pár jelenet miatt és alapján ítéljem meg a sorozatot. Valóban, eszemben sincs figyelmen kívül hagyni, hogy amikor nincsenek zombik a környéken, akkor még a lassúsága ellenére is továbbra is jó kérdéseket vet fel a sorozat, érdekesen alakulnak a hatalmi viszonyai, és a lehetőségekhez mérten olyan problémák kerülnek elő, amiket el tudok képzelni ilyen helyzetben. De ez is olyan felemás... A hirtelen lecsapó betegség, ami megmutatja, hogy hiába a kerítés, az őrködés még a biztonsági intézkedések, a halált nem lehet a börtönön kívül tartani, alapjaiban tetszett; kis mozgalmasság volt a lassan ülepedő posványban, ahol már a szivattyúk is eltömődnek unalmukban. De csak hogy legyen belőle megint egy támadás, hogy lehessen megint elrohanni gyógyszerért (harmadszor...), meg hogy a felesleges vagy statisztaszerepet betöltő karaktereket meg lehessen tizedelni, ezért egy olyan betegséget kreálni, ami 12 óra alatt nulláról megöli a betegeket annyira, hogy patakokban folyik minden nyílásukból a vér, elég súlytalanná tette az egészet... Az a része jó, hogy látsszon, egy helyben maradni, sok embernek összezárva lenni sem biztonságos, szükséges és fontos dolog is, amit rossz látni és rossz belegondolni; ahogy mindezt túlerőltették, az meg annyira nem... Annyira össze-vissza manipuláltak az írók a szereplők közti viszonyokkal meg a zombikkal, hogy egyre ritkábban tudtam embernek tekinteni a szereplőket; csak egy csapat riadt lemminget láttam, akiket mindenféle forgatókönyvírói trükkökkel szopatnak. Mostanra vége a türelmi időmnek, és unom a száradó lepedők mögül (tényleg, az erdő közepére, a fák közé rakott tábornak ennyire ne lenne védelme?!), az autók alól, az iszapból (egye fene, az még nem is volt olyan rossz), a falak repedéseiből meg a franc tudja milyen képtelenül ostoba helyekről "váratlanul" előcsoszogó zombikat, és mivel ezek váltják ki általában a drámai helyzeteket is, azokat sem tudom kellő érdeklődéssel követni már. Eljutottam oda, hogy azt éreztem, sajnálom Rickéket, a szenvedésüket, a próbálkozásaikat, de így nem tudok izgulni értük.

Az évad első feléből így igazából két karakter és a hozzájuk kötődő konfliktus jött be: Carolé és a Kormányzóé. Az előbbi 2-in-1 hozza a gyerekekkel való túlélés örök kérdését, ráadásul ott egy minden fertőzésnél ott levő dilemma aktualizálása; a személyes vonatkozásai miatt különösen tragikus, ahogy Rick döntésén is el lehet moralizálni (hogy tényleg ekkora veszélyforrásnak látja-e Carolt, vagy ez csak a duma, csitítandó a kedélyeket). A Kormányzó, azaz Brian meg eddig is egy jól árnyalt karakter volt, és itt is érdekes ívet jár be a viselkedése, a kötődést és a családot újra felfedező remetétől gyakorlatilag visszajutva ugyanoda, amilyennek az előző évadban megismertük: az elvakult diktátorig, aki bármilyen kilengést vagy engedékenységet halálos veszélynek tart, és ennek megfelelően meg is torol. Ezért is nem nagyon volt kérdés, hogy mi lesz a végkimenetel...

Spoiler:
 

Az évad második fele az öt részre szakadt, kóválygó, a túlélésért való küzdelmet újra megtapasztaló csoportocskával egy kicsit nehézkesen indult, de ahogy telt az idő, úgy lettek egyre drámaibbak és feszültebbek ezek a "novellák", amik egy TWD-antológia keretében mesélik el, hogy ki hogyan jut el az újra elérhető nyugalom és biztonság ígéretével kecsegtető Terminus állomásra. Akiket zsibbadásig untam, az a Maggie-Sasha-Bob trió volt, mert összességében fél órán keresztül azt nézni, ahogy mennek a sínek mellett, kínosan felesleges volt. De a többieknél, még ha olykor vontatottan is mutatták be az ő oldalukat a történetből, mind volt valami, ami lekötött: Carl első magányos portyázása, Carol és Tyreese régóta érlelődő beszélgetése, Ford és csapatának megtalálása (már alig várom, hogy kiderüljön a geek kretén "nagy titka"!), és így tovább. Ahhoz képest, hogy a zombivész közepén vagyunk, a hangulat még oldottabb is, mint a biztonságos börtönben volt, mert persze Ford eleve ilyen kis humorláda a szarkasztikus beszólásaival, de tinivígjátékokat idéző volt az első berúgása után hisztiző Beth ("Alkoholizmus"?! Bob, na az alkoholizmus!), főleg az a része, ahogy Daryl leszólta a barackpálinkát (bezzeg a házi lepárlású moonshine lőre, amibe bármilyen szerves anyagot összefőzhettek a georgiai redneck tahók, az a tuti!), és kiderült, hogy Michonne-nak sokkal többet kéne poénkodnia meg a többieket ugratnia, most, hogy már egyáltalán képes volt rá az eddigi tragédiák után. Ő például sokkal szimpatikusabb és tartalmasabb volt így nekem, így lett az egyik kedvencem a csokin és a képregényeken osztozkodva Carllal, nem amikor belépett a sztoriba azokkal a zombi-szexrabszolgákkal (akiknek érdekes volt az eredete, de azért nagyjából ezt tippeltem volna eddig is). A legmélyebb, legnyomasztóbb résznek meg ott volt Lizzie és Mica, de azt kell mondanom, amilyen érdekes volt, hogy két gyerek, két kislány hogyan dolgozza fel mindazt, ami körülöttük zajlik (eddig igazán csak Carlt láttuk gyerekként, de neki fiúként, Shane és Rick mellett volt alkalma megedződni), miket zár ki a zombikból a tudatuk, és mit hogyan kombinál össze, a történetük végére az írók túl nagyot akartak sokkolni, így nálam épphogy ezzel vesztette erejét a lezárás... Ettől még tragikus volt, ami történt, és sajnos mindig így van: a legrosszabb őrület az, amelyik a saját szemszögéből rendezettnek és logikusnak tűnik...

A negyedik nekem így is a sorozat eddigi leggyengébb évada, de legalább nem hagyott maga után keserű utóízt. Az első nyolc rész gyakorlatilag egy rétestésztává nyújtott (nagyjából feleennyit töltött volna ki kényelmesen ez a hurok) epilógus az előző évad végéhez, amelyik történetszálnak már akkor is így kellett volna végződnie (de hát tankkal minden jobb, ugye...). A második nyolc rész meg karaktermegismerés szempontjából volt olyan érdekes, mint a 2. évad (nekem eddig ugye az vezeti a TWD-tabellát), csak ott a nagyobb csoportban levő viszonyok és Shane meg Lori karaktere többet hozzátett a hangulathoz, és ez a kis csoportokra szakadt halmaznál nem létezhetett; helyette viszont van unalmas császkálás a sínek mentén. Sokáig gondolkodtam, hogy egy 6-ost teszek a pontszám elejére, de a finálé, a Terminus miatt kiegyezek egy gyenge 7-essel... Az jó bevezető lesz a következő évadhoz  Smile .

7/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3579
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Hétf. Márc. 21, 2016 7:39 pm

Niwrok írta:
.
The Walking Dead S4

A negyedik nekem így is a sorozat eddigi leggyengébb évada, de legalább nem hagyott maga után keserű utóízt. Az első nyolc rész gyakorlatilag egy rétestésztává nyújtott (nagyjából feleennyit töltött volna ki kényelmesen ez a hurok) epilógus az előző évad végéhez, amelyik történetszálnak már akkor is így kellett volna végződnie (de hát tankkal minden jobb, ugye...). A második nyolc rész meg karaktermegismerés szempontjából volt olyan érdekes, mint a 2. évad (nekem eddig ugye az vezeti a TWD-tabellát), csak ott a nagyobb csoportban levő viszonyok és Shane meg Lori karaktere többet hozzátett a hangulathoz, és ez a kis csoportokra szakadt halmaznál nem létezhetett; helyette viszont van unalmas császkálás a sínek mentén. Sokáig gondolkodtam, hogy egy 6-ost teszek a pontszám elejére, de a finálé, a Terminus miatt kiegyezek egy gyenge 7-essel... Az jó bevezető lesz a következő évadhoz  Smile .

7/10
.

Niwrok írta:
"Lassan több sorozatot nézek, mint filmet"

lol! Tényleg...

Basszus, mindig elfelejtem, hogy hol tartasz... most is, mikor csak ránéztem az írásra, nem értettem,mit keresel még a börtönben...

Nem tudom, ezek után hogy fog tetszeni az ötödik évad, amit szerte a neten gyengének mondanak - mondjuk, az is igaz, hogy a kettesre is azt mondták. Mindegy, örülök, hogy nem szálltál ki, én tök megkedveltem már a csapatot ahhoz, hogy a világ végére is elmenjek velük. Wink

Várom a folytatást... mármint az írásodét is!


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2460
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Hétf. Márc. 21, 2016 8:01 pm

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

"Lassan több sorozatot nézek, mint filmet"


lol!  Tényleg...


A durva konkrétan az, hogy ha csak szűken az elmúlt egy évet és a listákat nézem, akkor több sorozatot néztem, mint te   Shocked  Smile !

R2-D2 írta:

The Walking Dead S4

Nem tudom, ezek után hogy fog tetszeni az ötödik évad, amit szerte a neten gyengének mondanak - mondjuk, az is igaz, hogy a kettesre is azt mondták. Mindegy, örülök, hogy nem szálltál ki, én tök megkedveltem már a csapatot ahhoz, hogy a világ végére is elmenjek velük. Wink

Várom a folytatást... mármint az írásodét is!


Ahogy mondtam, a Terminus nekem kifejezetten tetszett, érdekel, hogyan tudnak onnan megszökni, és legalább ennyire érdekel Alexandria is, legalábbis azon infómorzsák alapján, amiket elcsíptem róla. Egyik sem az a klasszikus zombiparadicsom, de ahogy láthattad, engem abszolút nem érdekel a TWD-ben a zombihentelés, sőt, eddig mindig a sétáló agyhalottaktól zápult be az agyam  Smile .

Nem hiszem, hogy rosszabb lenne az 5. évad, mint ez volt... de majd meglátjuk  Smile .
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3579
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Hétf. Márc. 21, 2016 8:13 pm

Niwrok írta:


A durva konkrétan az, hogy ha csak szűken az elmúlt egy évet és a listákat nézem, akkor több sorozatot néztem, mint te   Shocked  Smile !


Jéé, tényleg. 2015-ben 36:35-re győztél (mármint évadokban) ... a fene, nem is gondoltam volna... scratch

tapstaps
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2460
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: A nimfomániás 1-2. / Nymphomaniac Vol. 1-2.   Szomb. Márc. 26, 2016 12:29 am

.
A nimfomániás 1-2. / Nymphomaniac Vol. 1-2.



Azon túl, hogy kevés filmet tudok elképzelni, ami jobban hidegen hagyná az itteni "közönséget", mint ez, annak idején Weide is leírt szinte mindent, amit a nagyjából le lehet a jelenetek egyenkénti boncolgatása nélkül. Nekem viszont vannak jó emlékeim is Lars von Trierről, és mert a mérleg (még ha súlyozottan is veszem az Antikrisztust) azért még mindig a pozitív irányba billen, így erre a filmre is kíváncsi voltam. Ez viszont nem azt jelenti, hogy akár technikájában, akár témájában kimagaslóan jónak tartanám minden filmjét, hogy ne akadnának mélypontok vagy unalmas vergődések, de többé-kevésbé minden filmje elgondolkodtatott. A témaválasztásai érdekesek (még ha többségében az emberi lélek negatív részét, a hiányosságait, fogyatékosságait boncolgatja... vagy talán éppen azért), ahogy kifejezi őket, abban is akarnak jó értelemben vett emlékezetes részek, de könnyen el is veszik a részletekben, a szimbólumokban, vagy akár a saját érzései, sugallatai labirintusában, meg hát a dogma sem lett a kedvencem. Legalábbis szerintem ez az oka, hogy igazán az a filmje tetszik, amit csak írt (Kedves Wendy!), és rendezőnek, kontrollnak ott volt mellette Thomas Vinterberg (A vadászat, Távol a világ zajától). És ezzel a Nimfomániás technikai részéről mindent le is írtam, ami fontosnak tartok, hiszen nem célom nulláról elmagyarázni, miben is áll például a dogma.

A lényeg ugyanis nekem itt is a lassan kibontakozó sztori volt, egy belső vita, pro és kontra, két embert használva szócsőnek. Bármennyire is hangulatosak és meglepőek az ötletes átkötések és jelképek (nekem talán Mr. H. félig a másik kép mögül kikandikáló portréja jött be a legjobban), a középpontban két ember van. Joe, a középkorú nő, akire összeverve talál rá éjjel az utcán Seligman, a magányosan élő férfi, és hazaviszi magához, hogy ott kezelje a sebeit, zúzódásait, és a nő ki tudja magát rendesen pihenni. Seligman természetesen kíváncsi arra, mi történt a nővel, aki viszont az első kérdéseket elintézi annyival, hogy amit kapott, megérdemelte a bűneiért, utána meg csak úgy hajlandó elmesélni, ha az elejétől kezdheti, minden részletet elmesélve, amit jelentősnek ítél, kiélezve arra, hogy a nemiség, a dugás, majd az abból kifejlődött szexfüggőség milyen szerepet játszott az életében... mindezt 5 és fél órában.

Lehetett pár jelenet bármilyen öncélú vagy üres, kettejük beszélgetése még ezt az időtartamot is jórészt ki tudta tölteni, annak feszültsége miatt. A két nézőpont ütközése kicsit olyan, mintha a néző vállán üldögélne az ördög meg az angyal, és Joe személyiségét, viselkedését próbálnák minősíteni, ezen kereszül meg a néző feladata eldönteni, hogyan áll Joe-hoz, majd később Seligmanhez. Joe negatív pólusa gyakorlatilag a gyerekkor megbotránkozásától kezdve (kis kitérővel a családi háttér és tragédiák bemutatásán át) másról sem szól, hogy hogyan alakult ki a féktelen szexuális étvágya, aztán hogy hogyan próbálta azt kielégíteni, például hogyan versenyzett a barátnőjével, hogy ki tud egy vonaton több férfit "elcsábítani". De mint minden függőség, ez is áldozatokat követelt, rombolólag hatott a saját életére, ahogy a környezetére is, így előkerül, hogy hogyan alacsonyította magát szexuális segédeszközzé, hogyan zilált szét házasságokat, hogyan fordult el még attól a férfitól is emiatt, akit talán egyedüliként szeretett, és így tovább. Érzékelhető és valóságos az a lejtő, amire Joe került emiatt, így egyre mélyebb bugyrai derülnek ki a személyes pokoljárásának, és később kiderül (egy döntő trauma hatására), hogy mindettől az a kép alakult ki magáról, hogy ő gonosz és aljas, de minimum egy bárcás, hulladék ribanc, aki kb. meg sem érdemli, hogy éljen. Ha csak ő lenne, biztos, hogy kimerítené bárki empátiáját (mondhatnám, hogy nálam az abortusszal jött el ez a rész, de Joe érvelésében is van józanság, igaz, a megelőzésre is lehettek volna módszerek...). A mérleg másik serpenyőjénak viszont ott van Seligman (nem hinném, hogy véletlen, hogy így hívják a pozitív pszichológiai elmélet egyik kidolgozóját), aki -mivel a témában nem érintett- külső szemlélőként, kívülállóként próbálja összeszedni tudományos hasonlataival és filozófiai kérdéseivel, hogy ha előnyként nem is tudja mindezt beállítani (nehéz is lenne) legalább mentséget találjon, például hogy miért lenne rosszabb egy nő, csak mert azt akarja és csinálja, amit amúgy sok férfi is tesz (ld. Murphy (kis)asszony törvénykönyve: "Az emberek megmosolyogják a kanos öregurakat. A vérmes öregasszonyokat zárt osztályba dugják.", de a Kreuzweg is eszembe jutott, mert ugye abban volt fejtegetve az eredendően bűnös női szexualitás). Biztosan nem a legerkölcsösebb téma, de a nemiség, és a nemi szélsőségek hozzátartoznak az emberiséghez, de ha csak mint egy függőség krónikáját nézem, akkor is lehetnek sokak számára levonható következtetései, tanulságai.

A tálalása emiatt biztosan nem lesz a szülői munkaközösségek és az erkölcsrendészet kedvence. A játékidő kb. felét teszik ki a szexuális együttlétek, és aligha vígasz, hogy sokkal visszafogottabb, mint von Trier más filmjei, és a "segédeszközöket" sem az OBI-ból veszik hozzá (ráadásul láttam már visszataszítóbbat is Helentől  Smile ). Legtöbbször egyszerűen csak dugnak, sokat, és bár nem mindig lenne szükség arra, hogy ezt ennyire expliciten és hosszan mutassák, és nem is biztos, hogy a "double penetration" a gyöngyvászonra való lenne, de aki leül a Nimfomániás című film elé, az azért gondolhatja, hogy nem egy zárda növendékei fognak felolvasni benne a Bibliából. Omlettet sem lehet sütni anélkül, hogy az ember fel ne törne egy-két tojást, és inkább mutassák meg Joe "farokgyűjteményét", mint hogy álszent és szemérmes legyen egy ilyen témánál. Állítólag a mozis változatban kevesebb a pornó, én a rendezői változatot láttam. Azt külön kihangsúlyozzák a végén, hogy tényleges közösülés nem történt a sztárszínészek között, de enélkül is akadt nekik éppen elég kihívás, és bár Charlotte Gainsbourg szenvedett meg a szerepével legjobban Joe-ként, és a fiatalabb Joe-t alakító Stacy Martin lehetne a második, de a legemlékezetesebb szerepformálást Uma Thurmantól láttam, aki tökéletesen hozta, milyen lehet egy nő, aki fél órája tudta meg, hogy a férje elhagyja őt és a gyerkeket egy luvnyáért.

Leginkább Weidének, ha erre jár, meg ha még emlékszik, mit írt :
 

Én is úgy éreztem, a Nimfomániás von Trier utóbbi pár filmjének összefoglalása, lezárása, részemről talán több pozitív, mint negatív vonással. A képei között akadnak szépek, a története egészen érdekes témákat érint, miközben zártsága, kamaradarab-jellege mellett izgalmas is tud lenni pszicho-drámaként. Más kérdés, hogy néha meg nagyon nem az, színészt és nézőt próbára tevően leragadva mondjuk annál, hogy milyen az, amikor egy "hivatásos" Mr. Szürke sebészeket és mérnököket megközelítő aprólékossággal és hosszadalmas előkészületeket követően ver Joe fenekére kétszer hatszor (mert ugye nem mindegy, hogy a lovaglóostor milyen szögben csapódik be), de nem ám szenvelgősen, hanem hogy a bőr is hasad!

7/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3579
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Szomb. Márc. 26, 2016 1:43 pm

Niwrok írta:
.
A nimfomániás 1-2. / Nymphomaniac Vol. 1-2.

Azon túl, hogy kevés filmet tudok elképzelni, ami jobban hidegen hagyná az itteni "közönséget", mint ez....
7/10
.

Twisted Evil Twisted Evil Twisted Evil

Ez nem önmagában a hidegen hagyás, hanem a rendező és életművének teljes és totális elutasítása. Mint film talán ( Question Question Question ) még érdekelne is, de Triert egyszerűen utálom.

Evvan. Smile

.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3579
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Hétf. Márc. 28, 2016 12:15 pm

Niwrok írta:
.
Kung Fu Panda 3


"Mindig is tudtam, hogy több evésre születtem!"


Po viszont erről a film közepéig mit sem tud. Éppen elég neki, hogy Shifu -hogy időt szakíthasson a chi tanulmányozására- őt akarná a többiek tanítójává megtenni, de ez is csak egy mellékes humorforrás, meg a szokásos "nem vagyok rá méltó"-"úgysem vagyok rá képes" tiszteletkörök lefutása, a lényeg úgyis az, amit a plakátok is már rég előre vetítettek, azaz a tengernyi új panda bemutatása. Hogyne visongana az összes gyerek, amikor szőrmók pandák terítik be a vásznat a teljes szélességében, és igazából mindegy is, hogy cuki pandabocsokról van szó, van kicsit bumfordi, légnyomást szenvedett nagyobbakról, hogy kimonóban, szalaggal táncolnak-e, vagy csak hevernek a patakpart füvében, úgyis mindegyik puha és bolyhos és ölelnivaló. Persze egy kicsit rá kell játszani a pandákkal kapcsolatos sztereotípiákra, hogy nem egy észlények, és lusták is, mint a geotermikus kis völgyük földje, hogy tényleg jókat mosolyogjon a néző, hogy a pandáknál a leggyakoribb közlekedési forma a gurulás, ellenkező irányba pedig általában egy nyugágyból lövetik ki magukat. Egyszer éreztem csak, hogy azért ennyire retardáltnak csak nem kéne mutatni a pandákat, mert az már kínos: rögtön az elején, amikor Po és Li sok sikert kívánt egymás elveszett rokonainak megtalálásához. És ha már itt vagyok, még egy szereplő volt, akinél a stáb nem találta el az én mértékemet, és az Ping úr volt; az előző részben az egyik kedvencem volt, ragyogóan kimutatva egy aggódó apa minden szeretetét egy elsuttogott "Leves..."-sel is akár... viszont még ha jogosan féltékeny is a "betolakodóra", és fél, hogy Po esetleg az övéivel akar már inkább lenni, most a véget nem érő, sértett gágogása és magamutogatása gyorsan az agyamra ment.

A harmadik Kung Fu Panda egy igazán játékos, szórakoztató és könnyed epizód lett az ötszáz éves fenyegetés megtestesülése ellenére is, nélkülözve az igazán komor, tragikus képeket és eseményeket, mint amik az előző részt meghatározták, és az akció, a kung fu mennyiségéből is visszavett kicsit. A család elvesztésének feldolgozása, az ezzel való küzdelem helyett itt a család, a gyökerek ismételt megtalálása feletti öröm dominál, így szépen lekerekítette az eddigi trilógiát... de nekem azért jobban bejött, amikor volt a dolognak egy kis éle is.

8,5/10
.


Az első részt kifejezetten imádtam. Még emlékszem, szinte fájtak a rekeszizmaim a moziban a röhögéstől, amikor az ecebóca fináléban Po legyőzte ellenfelét. A második részt is kifejezetten kedveltem, de ott már icipicit kevésbé érzetem viccesnek és szórakoztatónak az egészet. A harmadik részben viszont... alig jutott lehetőségem nevetni (egyedül a gombócágyún röhögtem föl).

Nem tudom, a kiemelt idézet ellenére a KFP3 mennyire fogja megragadni a gyerekeket. Szerintem most az alkotók elvetették a sulykot a csi-vel, a Szellemvilággal, szerintem önmagukban a hegyről leguroló pandák nem tölthetik ki azt a játékos kalandosságot ami a két korábbi részt jellemezte. Valahogy úgy gondolom, hogy a zöld zombik, az őket távolról irányító Kai, a Mátrix3-ra hajazó gigászi küzdelem a Szellemvilágban meghaladhatja egy gyerek értelmét, befogadókészségét. Nincs vele baj, de hát ez egy olyan rajzfilm, ami gyerekeknek készült, nem??

Nekem néha kissé unalmas volt, az 500 éve a Szellemvilágból visszatérni szándékozó (Voldemort?) főgonosz erőltetett és ötlettelen, a végén semmiből előszedett csi meg kínos volt. Olyan semmilyen az egész, én úgy érzem, igazi, átgondolt koncepció nem volt hozzá - ezúttal nem találták meg a "családi film" mixelési arányát.

Egyedül, amitől az államat kerestem a földön, az az animáció: legyen az Po, vagy bármelyik panda, vagy Kai, vagy az elején Ugwe, minden figura zseniális. Élmény volt nézni a mimikájukat, az arcuk által kifejezett érzelmeket, mint ahogy alapból is az egész film látványát a csodás hátterekkel. Voltak pillanatok, amikor kifejezetten jól éreztem magam rajta, máskor szívesen pörgettem volna: így lett ez a rész most egy gyenge négyes alá számomra.


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2460
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Hétf. Márc. 28, 2016 9:51 pm

R2-D2 írta:
Niwrok írta:
.
Kung Fu Panda 3

A harmadik Kung Fu Panda egy igazán játékos, szórakoztató és könnyed epizód lett az ötszáz éves fenyegetés megtestesülése ellenére is, nélkülözve az igazán komor, tragikus képeket és eseményeket, mint amik az előző részt meghatározták, és az akció, a kung fu mennyiségéből is visszavett kicsit. A család elvesztésének feldolgozása, az ezzel való küzdelem helyett itt a család, a gyökerek ismételt megtalálása feletti öröm dominál, így szépen lekerekítette az eddigi trilógiát... de nekem azért jobban bejött, amikor volt a dolognak egy kis éle is.

8,5/10


Olyan semmilyen az egész, én úgy érzem, igazi, átgondolt koncepció nem volt hozzá - ezúttal nem találták meg a "családi film" mixelési arányát.


Igen, hát gyakorlatilag ezt próbáltam én is leírni, csak nem akartam ilyen durva lenni, már csak a korábbi részek emléke miatt sem Smile .

Meg lehetett a stábban a kényszer, hogy még egy szintet emeljenek a korábbiakon, de mintha Po már nem akadna ellenfélre a földön, így a Túlvilágon próbáltak szerencsét. Ebből végül annyi lett, mintha csak látványosak meg cukik akartak volna lenni, és bíztak benne, hogy ez elég embernek lesz elég... de azért nem mindenkinek
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2460
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Batman Superman ellen - Az igazság hajnala / Batman vs Superman - Dawn of Justice   Hétf. Márc. 28, 2016 10:26 pm

.
Batman Superman ellen - Az igazság hajnala / Batman vs Superman - Dawn of Justice



Amikor annak idején láttam a Man of Steelt, az összes negatívuma ellenére (pedig volt neki bőven, ugye, Mr. Costner?) egy jól összerakott kellemesen szórakoztató és hangulatos szuperhősös film emlékét hagyta maga után, kétszer is. Úgy éreztem, a három fő alkotó (Snyder, Goyer, Nolan) mind azt csinálta, amiben jó volt, ki tudták ellensúlyozni egymás hibáit, és nem is akartak feleslegesen rátelepedni a többiekre. A kvázi folytatásban, az Igazság Ligájának előszobájában aztán kiderült, milyen az, amikor ez az egyensúly felborul...

Nem akarok úgy tenni, mint aki nem fenntartásokkal ült be a filmre, legalábbis ami a Batman-vonalat illeti, de éppen azok a negatívumok nem teljesültek be, amiket vártam. Superman amúgy is a maga oldalát már bemutatta, onnan már megvolt, mire lehet számítani, Batman viszont egyfelől közelebb is áll hozzám, másrészt jobban is ismerem a karaktert, mint a piros köpenyes űrfiút, így elképzelésem is több van róla, mit és hogyan lehet beleírni egy Batman történetbe, és eljátszani benne. Ahogy azonban elkezdtek kiszivárogni, hogy kikkel képzelik el a folytatást, a lista egyszerre volt nevetséges és kétségbeejtő, és Jesse Eisenberg Lex Luthorja meg Jeremy Irons Alfredja mellett nevezzük nevén Ben Afflecket, mint Batmant.

És nem, ő végül a film egyik pozitívuma lett! Tulajdonképpen hozza azt, amit ebben a karakterben várni és elvárni lehet tőle; kicsit bágyadtabb tekintettel, kicsit lomhábban, mint megszoktuk, de végülis ez így természetes, ha egyszer az a koncepció, hogy Bruce Wayne már a negyvenes éveiben jár. Teszi ezt úgy, hogy az eddigi Batman-univerzumot "üresen hagyja" a film, a kiinduló tragédián, a Wayne-házaspár megölésén kívül, de Bruce viselkedésében, a gesztusaiban benne van nem csak a szülei elvesztésének soha nem enyhülő fájdalma, hanem a 20 évnyi bűnüldözés és téboly, amit Gotham újratermelődő mocskának eltakarítása és a válogatott örültek diliházba dugdosása jelentett. Anélkül, hogy szót vesztegetne rá, a végállapottal képes érzékeltetni a film, hogy Batman miért lett ennyire erőszakos, és közben kiábrándult, megfáradt is, és hogy miért nem képes már hinni sem az egyetemes jószándékban... Főleg, ha az, aki a "reményt" kívánja megtestesíteni, a belépőjében azzal kezdi, hogy letarolja a fél várost (köztük a Wayne Corp. metropolisi kirendeltségét), hogy a saját földijét (Zod) megfékezze. Cserébe, ahogy Superman -újságíróként- egyre jobban megismeri a Gotham Sötét Lovagját a pletykákból és a cikkekből (hiszen Batman soha nem dolgozott rivaldafényben, még az általa elfogott bűnözők többsége számára is csak egy árnyék, amit közvetlenül azelőtt pillantanak meg, hogy leütné őket), és neki, mint kansasi űrcserkésznek, elfogadhatatlan az, hogy bárki is félelemmel próbáljon befolyásolni másokat, még ha az egy rosszfiú is, és különösen az, ahogy Batman újabban (???) nekiáll az elfogottjait megbillogozni egy denevérjellel. Így, ha kicsit elnagyoltan is, de a Superman-Batman konfliktus, amiről jobb esetben a film szólna (Lex Luthorral kiegészítve, aki úgy dönt, egy kicsit rásegít az amúgy is meglevő ellenszenvre), megállná a helyét. Amit a Bosszúállók annak idején némi civakodással meg Thor isteni erejére való megjegyzésekkel lerendeztek, az itt sokkal mélyebben gyökerezik, és a számos elfogadható és kimagyarázható dolog mellett, ahogy egy olyan dologgal oldották fel ezt a konfliktust egy pillanat alatt, ami magától értetődött, de ilyen összefüggésben soha eszembe sem jutott volna, az nagyon tetszett.

Spoiler:
 

Egyedüliként a filmben, két óra után... Merthogy tőlem minden más mehetne a kukába, kezdve talán az összes többi karakterrel. Természetesen minden filmesnek megvan a lehetősége, hogy akár egy ismert világ lényeit is a saját képére formálja (mozis Batman-koncepció csak az elmúlt 25 évben is volt vagy háromféle), de ami itt Alfreddal és Lex Luthorral történt, azzal még nagyon meg fog szenvedni az, aki a folytatásokat esetleg Snyder helyett megkapja. Előbbi komornyik helyett egy megkeseredett, alkesz csodabogár ezermester, aki szinte ki sem jön a pincéből, miközben Bruce Wayne éldegél a modern stílusú, tóparti üvegpalotájában (???), utóbbi pedig rohadtul beszívhatott a Vigyorexből, mert állandóan úgy akar viselkedni, mintha ő lenne Joker, pedig csak egy idegbeteg ripacs sok pénzzel. Hasonlóan rossz a felvezetése Wonder Womannek is, akiről ugyan már a plakátról látszik, hogy ő Wonder Woman, de futnak vele még feleslegesen két kört, mint valami titokzatos asszonnyal, akit egy James Bond filmből kértek kölcsön, ahelyett, hogy a végső hirigbe beköszönne egy "Mizu, fiúk?"-kal, és akkor is pontosan ennyi derülne ki róla a laikusoknak, mint ami amúgy kiderül. Az a röhejes, hogy a legjobban bemutatott, a történethez és a világhoz leginkább illő mellékszereplő összesen talán ha öt jelenetben szerepel, és elsőre csak annyit tudni róla, hogy tolókocsiba kényszerült a Zod-Superman párharc eredményeként.

Ezzel párhuzamosan Gotham minden hangulati eleme (hiszen benne van a nevében, hogy "GOTHam"... ami inkább art deco szokott lenni), jellegzetessége is szanálásra került, és bár semmi köze a két Batmannek egymáshoz, de Snyder is a Nolan-féle realista építészetet viszi tovább, odáig merészkedve (és még ha utólag meg is tudtam, hogy van képregénybeli alapja ennek a koncepciónak, de akkor is egy marhaságnak tartom), hogy Gotham és Metropolis ebben a leosztásban gyakorlatilag testvérvárosok, ugyanannak az öbölnek a két oldalán elhelyezkedve, úgyhogy át lehet integetni egyikből a másikba... de mindez a film közepén derül csak ki. Mintha ettől a színészek is elvesztették volna a tájékozódási pontjaikat, néha mintha azt sem tudnák, hogy milyen érzelmet, hangulatot kéne kifejezni, így sokszor túljátsszák, amit kéne (leginkább Henry Cavill), de a legrosszabb, egyben legnevetségesebb Gal Gadot volt, ahogy a mindent eldöntő csatajelenet során, a földre kerülve hirtelen úgy kezd viselkedni, mintha egy alternatív valóságba került volna, amiben éppen fétispornóra kasztingolják. Közben meg rossz a ritmusa a filmnek, és azzal sem lehet mindent megmagyarázni, hogy gyorsabban kellett bemutatni a karaktereket, mint a Bosszúállókban; mert hogy nem csak hogy Wonder Womannek kellett bejelentkeznie, de azért a többieket is be kellett mutogatni egy kis videomontázsban, hiszen ellentétben a másolni kívánt Bosszúállókkal, a különálló történetek még csak ez után jönnek.

Nem lehet megmagyarázni, hogy miért van tucatnyi értelmetlen helyre lassított felvétel berakva (lassított felvételen száll le a helikopter, megy a szülei leendő sírhelye felé a kis Bruce, és amikor már az ágyúlövedék hüvelye is lassított felvételen vetődik ki a csőből, akkor mondod azt, hogy ebből az időhúzásból rohadtul elég!), és miért vannak a legközhelyesebb jelenetek is epikus zenével aláfestve, mintha ott valami sorsfordító történne. Nem lehet megmagyarázni a kútból a denevérek segítségével kiemelkedő kis Bruce-t, még akkor sem, ha utána kiderül, csak "Pamela" álmodta az egészet. Nem lehet megmagyarázni azt a semmihez sem kapcsolódó bevágást, amikor egy teljesen ismeretlen figura valami időkapun keresztül osztja az észt Batmannek, de semmit nem érteni az állandó zúgásból. És rohadtul semmivel sem lehet megmagyarázni azt a snyderi "nedves álmot", hogy váratlanul a film egy Superman-jelvényes náci rohamosztagosok uralta, apokaliptikus Mad Max világgá változik, ahol Batman lesz az emberi ellenállás utolsó, éppen elbukó reménye! Naivan azt hittem, hogy tudom, egy Snyder-filmtől mit lehet várni (például az akciók vizuális részét, amik a finálé megalomániáját kivéve jól működtek most is), de ezek szerint ha nincs ott valaki, aki lefogja, akkor úgy járok, mint a bácsika az első repülőútján, hogy hát ő úgy számít arra, hogy bepisil meg bekakil ijedtében, de hogy egy légibukfenc miatt mindez a nyakába csorog, na arra nem. Elhiszem, hogy nevetségesnek tűnhet ez a pár apróság, de mentségemre legyen mondva, hogy egyszerűen képtelen voltam fejben tartani mindazt, ami miatt rosszul éreztem magam a film nézése közben... és szinte végig rosszul éreztem magam. Nem egyszerűen unatkoztam, hanem idegesített, amit láttam.

Snyder megkopott nimbuszú jelmezes igazságosztók, félmeztelen görög hősök, elitista baglyok és kurvának öltöztetett tinilányok után "végre" igazi szuperhősöket kapott a kezébe, és ki is tombolta magát velük. Mintha a Watchmen Dr. Manhattanje óta erre várt volna, úgy kiélvezte a lehetőség minden pillanatát, hogy végre ekkora hatalommal bíró lényekkel pusztíthasson, mintha ez lenne az utolsó alkalom, mielőtt valaki kicsavarná a kezéből az imádott szuperjátékait. Sajnos azonban a Sucker Punch után újabb bizonyítékot kaptam arra, hogy a teljesen fékevesztett, kontroll nélküli Snyder számomra élvezhetetlen, így a Batman vs Supermanről írtakat egy másik viccel tudnám összefoglalni, amikor is a szexelő pár tagjai között az alábbi párbeszéd játszódik le:

- Neked jó?
- Nekem jó.
- Jó neked!


4/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   

Vissza az elejére Go down
 
Niwrok írásai 1.0
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
63 / 66 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 33 ... 62, 63, 64, 65, 66  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: