HomeCalendarGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Niwrok írásai 1.0

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 29 ... 55, 56, 57 ... 61 ... 66  Next
SzerzőÜzenet
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2268
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: CTRL nélkül / Halt and Catch Fire S2   Vas. Nov. 29, 2015 12:00 pm

.
CTRL nélkül / Halt and Catch Fire S2



Amilyen erőltetett volt a Cardiff Big4-jának (Joe, Gordon, Cameron, Donna, de akár még Bozt is hozzájuk lehet csapni) szétverése az előző évad végén, legalább annyira fura hangulata van az évadkezdésnek így, hogy elkülönülten próbálnak boldogulni. Nagyjából egy év telt el a híres COMDEX óta, a Giant dicsfénye már megkopott, hiszen aki csak lehet, lekoppintotta, továbbfejlesztette, jöttek az egyszerű, dolgos hétköznapok, amik közben még Gordon is hiányolni kezdi az állandó pörgést, amikor hajnalra kávét (esetleg más "élvezeti szereket") izzadtak, hogy valami technikai problémára vagy Joe fantazmagóriáira megoldást találjanak. Gordon végül kisebb vagyonnal válik meg a Cardiffben levő részesedésétől, de az unatkozó majdnem-milliomosok élete legalább annyira nem neki való, így elég nehezen talája fel magát, és a legkisebb megoldandó számítógépes problémától is mániás rohamot kap. Donnának viszont épp most jut ki a pörgésből, mert a Cameronnal együtt vitt vállalkozása, a közösségi játékélményre építő Mutiny kezdi kinőni a kereteit, ő pedig ezzel párhuzamban megunni azt, hogy 0-24-ben kell pesztrának lennie, gondoskodva otthon a lányokról, a munkahelyén meg a rakás programozó geekről. Joe ezalatt végképp elszakadni látszik hármójuktól, egy új barátnővel, a volt középiskolai csajával az oldalán éppen azon van, hogy a leendő apósát, az olajmágnás Jacob Wheelert meggyőzze arról, képes a szamárlétra legaljáról kezdve is valami nagyot alkotni... de talán még ő sem gondolná, hogy a startmezőn az adatrögzítés van.

Kezdeném ott, hogy a Mutiny koncepciója, és ahogy az megjelenik a sorozatban, önmagában egészen fergeteges, ahogy megint megvan a párhuzam a jelenkori felhasználói szokások és az akkori technikai feltételek között. A hangulatára, erre az egész modernitásra épített retróra a legjobb példa, ami eszembe jut, az a Sherlock (még a korai évadok Smile ); ott volt ennyire szétválaszthatatlanul és zökkenőmentesen összefűzve a múlt és a jelen. Én például azt hittem, hogy az online játék az valami újkeletűbb dolog, de biztosan nem mondtam volna, hogy már 1985-ben is ment az össznépi, sprite-okkal vívott World of Tanks a modemmel összekötött C64-eken. Mondjuk a vasfüggönyön túl, még ha be is jutott a számítógép, az biztos, hogy az akkoriban a legtöbbek számára hozzáférhető fülkés telefont nehéz lett volna rákötni Smile . De nem ez az egyetlen ilyen, hanem szinte minden részre jut két-három dolog, ami úgy jelenik meg, mint egy mag, amiből a most ismert informatikai világunk az összes enlőnyével és hátrányával kinőtt, és hol a vírusokkal meg a "hackerekkel" gyűlik meg a csapat baja, hol új játékötletekre vadászva igazából körülírnak egy primitív MMOFPS-t, de ez a kifejezés akkor még egyszerűen nem létezik. Azon meg már a hasam fogtam a nevetéstől, amikor Boz (Toby Huss texasi tájszólása haláli!) elmegy ügynökösködni, népszerűsíteni a céget, és az egyik szülőtől, aki nem akarja, hogy a fia egész nap a chaten meg a gép előtt lógjon, szó szerint azokat a "kockulós" kifogásokat hallottam vissza, amiket bármelyik témával foglalkozó cikkben láthatok. Átélni és belegondolni, hogy ez már 30 éve is így volt, egyszerűen hihetetlen... legalább annyira, mint ahogy Boz képes érvelni a nővel; innen már csak egy lépés lenne az erőszakos játékok problematikája, de gondolom valamit hagyni kell a következő évadra is Smile . Hihetetlen együtt élni ezekkel az úttörőkkel, akik előtt nem volt térkép és bejáratott rendszerek, akik mindent a saját kárukon voltak kénytelenek megtanulni, és ez manapság már elég ritka.

Mégis, miközben az egész a kapcsolatteremtésről és a csapatmunkáról szól, éppen azok távolodtak el, akik legutóbb vállvetve küzdöttek, és semmilyen eszköz nem volt elég szentségtelen a cél eléréséhez, néha meg a másik sűrű anyázása és ellenkezése közben próbálták kihozni egymásból a legjobbat. Az első évadot záró szétszéledés után végig abban reménykedtem, hogy ez csak egy kényszerű cliffhanger, hogy majd valahogy újra összeáll a Tökös Ötös, elsimítják a nézeteltéréseiket, bármilyen hihetetlennek is tűnt ez elsőre, főleg ugye Cameron és Joe esetében... de hiába. Most, ha talákoznak is a főszereplők, sokszor csak érintőlegesen történik, sok kínos csenddel, és még azok között is akadozik a kommunikáció, akik egyébként együtt élnek. Donna és Gordon testesítették meg a dolgozó mintaházaspárt, és mindketten (velük együtt pedig az őket alakító Scoot McNairy és Kerry Bishé is) szinte vibráltak ebben a szerepben, de most arra nincs idejük, hogy megbeszéljék a saját problémájukat, pedig mindkettejüknek súlyos gondjaik vannak. Gordon nekem amúgy is nagy veszteség volt, mert ami történik vele, az szaglik attól, hogy a stáb egyszerűen semmit nem tudott kitalálni a történetben tartására, csak egy ordas nagy klisét, pedig aztán közben olyan zseniális jelenetei vannak, mint amikor az anyósával a pénzen kezdenek "viccelődni". És ez a szereplők mindegyikére igaz, egy-két személyes, de elég közhelyes dráma az, ami sokszor mozgatja, motiválja őket, nem az ambíciók és a víziók, ami eddig meghatározó volt.

Ami igazán és pótolatlanul hiányzott, amint "kilépett" a sorozat a Mutiny ajtaján, az a Giant volt, és a szellemiség, ami abban megtestesült. Persze, az egyéni történetek között is akadnak jók, elnéztem én szívesen ezeket a drámákat is, még ha nincs is nagyon közük sem a korszakhoz, sem a kiinduló számítástechnikához kötődők, csak a hétköznapi élet bajai, kínjai. Abban meg nincs ott a nulláról építés izgalma, az egyszeri dobás, aminek nem volt elég pusztán jobbnak lennie, mint az IBM csúcsgépei, de azt is lehetett tudni, hogy ha nem készül el a COMDEX-re, akkor mintha el sem készült volna, mert egyedül ott lehet berobbanni vele. Játékos hasonlattal élve az első évad olyan volt, mintha Dáviddal kellett volna menekülni Góliát elől (számomra is meglepő, hogy eddig megúsztam e hasonlat nélkül a Cardiff és az IBM csatájának bemutatását Smile ) egy folyamatosan leomló labirintusban, miközben röpködnek a tüzes nyilak meg minden szar, amit Joe és a sors a csapat elé hajigált. Ehhez képest a második évad inkább egy menedzserjáték, amiben szintén vannak megoldandó feladatok, szerethetőek a karakterei, és ebben a műfajban ritkaságként nagyon könnyű együtt érezni velük, mert sokszor mély és összetett érzéseik vannak... De ritkán pumpál tőle az ember fülében az adrenalin, sőt, néha egészen dühítő is tud lenni, ahogy mondjuk Cameron háromszor gondolja meg magát egy szerződés kapcsán. A Dev Tycoon is jó a maga nemében, de nem egy God of War, na Smile . Úgy éreztem, az egyetlen dolog, ami köré a stáb igazán "átmenteni" tudott és akart az eddigiekből, amire az internet pirkadata mellett építették az évadot, az a Cameron és Joe közötti feszültség, a lezáratlan, feldolgozatlan érzéseikkel, dühükkel, sértettségükkel, kétségeikkel, és hiába halogatják ennek "kisülését" a mindkettejüknél meglevő kis románcok, adja magát, hogy egyszer le kell csapni a felhők közül a villámnak.

A hardver után a szoftver került sorra a második évadban, a fejlesztési versenyfutás izgalma helyett valamivel hangsúlyosabbá vált a szereplők életének bemutatása, a köztük levő kapcsolatok továbbgondolása egy új, "mesterséges" környezetben, ami egy drámasorozattól érthető, de a korábbiak után nem is maradéktalanul kielégítő. Főleg, hogy pár konfliktus elég közhelyes, és ritkán, jórészt csak az évad felében nyújtják azt a feszültséget, ami korábban megkaptam a CTRL nélkül-től. A karakterekért, az életük további követéséért is megérte megnézni a második évadot, és gyakorlatilag felsorolhatnám szinte az összes, korábban leírt előnyét, annyira bejött a megvalósítás, a képi világ, a zenék (bár most kevésbé voltak feltűnőek), a színészek mindegyike... na és a remek szófordulatokkal megáldott szövegkönyv, aminek a mondataiból nem egyet többször is rögtön visszahallgattam! Nálam ez az igazán tetsző filmek mércéje, hogy ha menet közben beletekerek, hogy egy-egy jelenetet újra megnézzek, és ezúttal is többször volt ilyen... De a második évadon jelentős részében azt éreztem, hogy kényszerből készült. Mint amikor egy játékból minden évben ki kell adni egy folytatást, még ha benne is ragad az önismétlésben és a sablonokban, és csak pár grafikai meg technikai fejlesztésre futja (adja magát az Assassin's Creed példának, azokról úgyis eleget írtam ide). Ez most még a Mutiny és a Cardiff lendületével éppen elég volt egy összességében kellően pozitív hangulathoz... éppen.

8/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3420
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Vas. Nov. 29, 2015 7:35 pm

Niwrok írta:
.
CTRL nélkül / Halt and Catch Fire S2

De a második évadon jelentős részében azt éreztem, hogy kényszerből készült. Mint amikor egy játékból minden évben ki kell adni egy folytatást, még ha benne is ragad az önismétlésben és a sablonokban, és csak pár grafikai meg technikai fejlesztésre futja (adja magát az Assassin's Creed példának, azokról úgyis eleget írtam ide). Ez most még a Mutiny és a Cardiff lendületével éppen elég volt egy összességében kellően pozitív hangulathoz... éppen.

8/10
.

Nem tudtam, mi az, hogy kiterjeszted érzékeidet... scratch

A sok ismeretlen névtől és motiváció miatt egy kukkot nem értek az egészből, de majd ha megnézem, visszatérhetünk rá. Wink



.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2268
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Vas. Nov. 29, 2015 7:50 pm

R2-D2 írta:

Nem tudtam, mi az, hogy kiterjeszted érzékeidet... scratch


Hát, nem ez Smile . Az utalás volt az aktuálisan nézett sorozatra, amit egy-két nappal elhalasztottam a Last Shift miatt Smile . "Bővebben hamarosan" Smile ... legalábbis valamikor a jövő héten.
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2268
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Az éhezők viadala: A kiválasztott – befejező rész / Hunger Games - Mockingjay Part 2   Kedd. Dec. 01, 2015 11:35 am

.
Az éhezők viadala: A kiválasztott – befejező rész / Hunger Games - Mockingjay Part 2



Mostanra sikerült megnézni, de igazából egy vonását leszámítva nem is tudom, hogy miért érte meg rászánni az időt, és ez még a sorozat jobb részeinek emlékét is megkeserítette.

Nem tudom, hogy az alapanyag, a finálé-kettévágásos hülyeség, vagy a stáb bénasága miatt, de még egyik Éhezők Viadalát sem untam ennyire, mint ezt. Az eleje kifejezetten katasztrofális, ahogy Katniss örlődését meg Peeta fokozatos öntudatra ébredését kéne lekövetni, de ez annyira tehetségtelenül, töredékesen sikerült, miközben lassú távolba meredések töltik ki az időt, hogy bő fél óra után azt vettem észre, még rohadtul nem történt még semmi, de a seggem már elzsibbadt a székben. Pedig hát ez a dráma lehetett volna a kulcs, enélkül Peeta csak egy távirányítós robot, akit a végén oda lehet lökni Katnissnek, hogy "Nesze, hepiend!", Katniss meg egy nyafogós picsa, a "picsogó poszáta" (by Szirmai), aki azt se tudja eldönteni, milyen müzlit egyen reggelire, ha nem rágják a szájába, mellette meg durcáskodik, mint egy gyerek. Hol van ez az itt is felidézett kenyeres jelenettől, az egész sorozat számomra legjobb pontjától, ami önmagában megteremtette a kötődés alapjait, ami meg a dilemmázás forrása lett mostanra?! Ami Peeta mellé billenti a mérleget akkor is, ha Katniss életére tör, meg ha a jóbarát, de katonamentalitású Gale van a másik serpenyőben?! A dráma legtöbbször éppen attól NEM lesz szenvelgés és nyafogás, hogy van alapja, van súlya, hogy a nézők erre fogékony része át tudja azt élni, és nem csak felskiccelik, mint itt.

Mindezt azért, hogy egy normál városi gerillaharc helyett a Kapitóliumig levő utat névleg egy Viadallá lehessen tenni, ami olyan elképesztő baromsággá tette a film közepét, amit rég láttam. Az egy dolog, hogy az az olajos csapda és társai éppen akkora ökörség volt, mint amilyen látványos meg izgalmasnak szánt a szokásos "majdnem odaér, de aztán mégsem" akciókkal (aztán miközben elemi erővel csapnak fel a hullámok, még bőven ráér a társaság Peetával dulakodni  faceplam  ), de kicsit belegondolva (öreg hiba, tudom...) csak felmerül a kérdés, hogy mégis mikor sikerült mindezt MEGÉPÍTENI, basszátok meg  Mad  ?! Snow alig két nappal előtte adta ki az evakuációs parancsot, nem?! Készséggel elhiszem, hogy voltak előre telepített védelmi rendszerek a külvárosokban, elvégre az erőszakrendszerek fel szoktak készülni a saját bukásukra, a két rejtett géppuska például remek ötlet volt. De az olajos kreténség, a lebetonozott pengecsapda, a mutánsok meg a halálsugár-lámpák közben nem a szereplők sorsán tudtam aggódni, hanem hogy kínomban ne kezdjek anyázni, a mozi nézőközönségének várható megrökönyödésére! Meg egyébként is honnan jött az a rengeteg fekete lötty?! Kinek jut eszébe darálót rakni egy metró várótermébe, és ha nem előre rakták oda, akkor hogy rakták le azt oda most?! Már megint baromira hiányzott valaki, aki az asztalra csap, és kijelenti, hogy nem lehet annyira hülyének nézni még a tiniket sem, hogy miközben az Arénák egy évig épülhettek, most sikerült pár nap alatt összerittyenteni egyet egy korábban lakott paneldzsungel alapjaira. Bár mit is várok, amikor ennyi év után sem sikerült eldönteni, hogy Panem mekkora ország!? Mert ugyan a legelején még az USA területét mutogatták, de ahhoz röhejesen kevés egy 50.000 fős bányászváros (Gale mondta, hogy ennyien haltak meg a 12-esben, és hogy alig maradt túlélő), meg a távolságok, amiket a szereplők megtesznek, de az egyik barátom kiszúrta, hogy amit Panemből mutattak, az egyébként is rohadt kevés ahhoz, hogy a főváros látott luxusát biztosítani tudja.

Amiből itt sajnos szintén nem látni olyan sokat, mint az eddigi részekben. A koszos, letargikus városnak legfeljebb az emlékei, a  flashbackjei idézik fel azt a papagájos, tiritarka világot, azt a hivalkodó pompát, ami eltúlzott pazarlásával egyszerre volt dühítő és érdekes. Még a parókák is kifakultak a sorbanállás közben, és igazából ha nem tesz az epizód egy kis kitérőt Tigris divatszalonjába, meg ha Effie nem mutatja meg magát a végén teljes pompájában, nem tűnt volna fel, hogy ez most Panem. Ja, meg volt az a rikító sárga ruhás kislány, ami meg gondolom egy elég böszme utalás akart lenni a Schindler listájára. Már az előző rész is túl szürke volt a 13. körzet miatt, ahogy értem, hogy tél van, de hogy Panem jó része nem különbözik az itteni lakóteleptől, azt azért elég nevetségesnek tartom... sőt, a mienk a színesebb, mert ezek már le vannak szigetelve Smile .

Az egyetlen, ami működött, az a tininyelvre lefordított, ahhoz képest viszont elég nyomasztó és súlyos politikai gyorstalpaló volt. Már az előző részt is az tartotta életben, ahogy a Poszáta imidzsét építgették, és sokkal inkább vívtak propaganda, mint tényleges háborút a szembenálló felek, ráadásul Katniss első bénázásait a kamera előtt eddig akárhányszor láttam, még mindig nevettem rajtuk. Suzanne Collins elég sokat dolgozott a szakmában ahhoz, hogy ismerje a média hatalmát, hogy mennyire fontos egy arc, aki az ügyet képviseli, a személyi kultusz ereje, nem véletlenül lett a forgatócsoport ennyire hangsúlyos és a legjobb eleme a 74. Viadalt követő időszaknak, de igazából már a Viadal puszta léte is ennek köszönhető. Zseniális mondatok és helyzetek sorakoznak azokban a jelenetekben, ahol Coin és Plutarch sakkoznak, egyszerre irányítva arra, és lereagálva azt, amit az önfejű, és egyben önhitt, bosszúszomjas Katniss csinál ("Bármit is tesz a Poszáta, azt a mi utasításunk szerint tette"). Azon is csak mosolyogni tudtam csak, még ha kicsit keserűen is, ahogy talán a fordítónak köszönhetően szóról szóra azokat a kifejezéseket hallhattam, amiket amúgy az aktuálpolitikában is. Mert nem csak a háború, de a politika sem változik sosem, legfeljebb piros helyett kék lesz az alapszín.

Spoiler:
 

Az éhezők viadalának utolsó részére sikerült majdnem mindent kihajigálni belőle, amiért kedvelni tudtam, így folyamatos színvonaleséssel el is jött a sorozat leggyengébb része. Az üzleti megfontolások természetesen igazolhatják, hogy mindezt érdemes volt kettévágni, meg belefojtani a sztorit az eszetlenül összerakott látványba, de nekem a híres befejezés jelentős része vagy unalmas volt, vagy kínos vagy dühítő.


6,5/10

U.i.: És mindezt úgy, hogy a film előtt direkt nem olvastalak el Wink ...


A hozzászólást Niwrok összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd. Dec. 01, 2015 11:45 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3420
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Kedd. Dec. 01, 2015 11:48 am

Niwrok írta:
.
Az éhezők viadala: A kiválasztott – befejező rész / Hunger Games - Mockingjay Part 2

Az éhezők viadalának utolsó részére sikerült majdnem mindent kihajigálni belőle, amiért kedvelni tudtam, így folyamatos színvonaleséssel el is jött a sorozat leggyengébb része. Az üzleti megfontolások természetesen igazolhatják, hogy mindezt érdemes volt kettévágni, meg belefojtani a sztorit az eszetlenül összerakott látványba, de nekem a híres befejezés jelentős része vagy unalmas volt, vagy kínos vagy dühítő.


6,5/10

U.i.: És mindezt úgy, hogy a film előtt direkt nem olvastalak el Wink ...
.


Hát ez qrva jó. Végre ismét egy filmet láttunk... yeah  (ahol a yeah  természetesen nem a filmnek, hanem a közös véleménynek szól).
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3420
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Szomb. Dec. 05, 2015 2:29 pm

Niwrok írta:
.
A Stonehearts Elmegyógyintézet

Az olvasott vélemények egyszerűen elintézik a Stonehearst Asylumot azzal, hogy egy közepes Viharsziget-light... és utóbbit aláírom, de a "közepest" nem. Nekem tetszett, még ha nem is volt annyira mély, mert más témákat tolt előtérbe, de a maga eszközeiből kihozta a maximumot.

8/10
.

Ezt az ajánlót is köszi! Ami késik, nem múlik, úgyhogy pótoltam ezt is.

Remek hangulatú kis thriller, a helyszín, a környezet parádés, az egész századfordulós elmeorvosi háttér kellően nyomasztó légkört biztosít. Nagyon jó a felvetett kérdés, hogy akkor most melyik orvosi álláspont a jó, jó a kis csavar a végén. Tetszett.

Egy dolog volt, ami iszonyat zavart, mégpedig maga a főszereplő. Akkor is, ha ugyebár kicssit átértékelődik szerepe, de a film közben minden mondata, tette, hangsúlya roppant irritáló volt. Pont, mint egy bolondé... Wink

Ja, és ezek után ha bárki Leninről akar filmet forgatni, szogorúan Ben Kingsleyt a főszerepre!!!


Mondanám, hogy bővebben hamarosan, de nem vagyok benn biztos.


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2268
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Szomb. Dec. 05, 2015 4:49 pm

R2-D2 írta:

Niwrok írta:
.
A Stonehearts Elmegyógyintézet

Az olvasott vélemények egyszerűen elintézik a Stonehearst Asylumot azzal, hogy egy közepes Viharsziget-light... és utóbbit aláírom, de a "közepest" nem. Nekem tetszett, még ha nem is volt annyira mély, mert más témákat tolt előtérbe, de a maga eszközeiből kihozta a maximumot.

8/10
.

Ezt az ajánlót is köszi! Ami késik, nem múlik, úgyhogy pótoltam ezt is.

Remek hangulatú kis thriller, a helyszín, a környezet parádés, az egész századfordulós elmeorvosi háttér kellően nyomasztó légkört biztosít. Nagyon jó a felvetett kérdés, hogy akkor most melyik orvosi álláspont a jó, jó a kis csavar a végén. Tetszett.

Egy dolog volt, ami iszonyat zavart, mégpedig maga a főszereplő. Akkor is, ha ugyebár kicssit átértékelődik szerepe, de a film közben minden mondata, tette, hangsúlya roppant irritáló volt. Pont, mint egy bolondé... Wink

Mondanám, hogy bővebben hamarosan, de nem vagyok benn biztos.


Ahogy érzed Smile . Örülök, hogy tetszett.

Nem emlékszem már annyira a fiatal dokira, hogy miért válthatott ki belőled ilyen ellenszenvet. Hát csak egy tapasztalatlan hősszerelmes volt, nem Smile ?
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2268
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Sense8 S1   Vas. Dec. 06, 2015 12:41 am

.
Sense8 S1



Amikor a Jupiter felemelkedéséről, ezen belül annak bukásáról írtam, azt azzal zártam, hogy kezdem sajnálni, hogy a Wachowski-tesók talán végleg leszerepeltek a nagyvásznon, a nézők és a producerek láthatóan most unták meg, hogy sokadszor is ugyanazt a témát próbálják csak nekik eladni. Én meg ugyan az egyszerre dagályos és sekélyes filozofálgatásuktól és a spirituálisnak álcázott közhelyeiktől falra mászok, de a látványhoz nagyon értenek, és ha a filmjeik nem is többek, mint szappanbuborékok, néha kellemes elnézegetni őket. Erre a konklúzióra ők is rájöhettek, így azt tették, amit Hollywood kiégett/leszerepelt/türelmetlen rendezőinek többsége, és elmentek tévézni, hogy leszerződve a Netflixszel tíz órában megcsinálják a filmet, amire moziban sosem lett volna lehetőségük... így aztán megcsinálták ugyanazt, mint eddig, csak tíz órában.

Bár az alapötlet érdekes, azért egy olyan filmmel a repertoárban, mint a Felhőatlasz, nem lesz akkora újdonság: nyolc ember a világban elszórva különös dolgokat kezd tapasztalni, és idővel rájönnek, hogy "valami módon" kapcsolatba kerültek. Ezek elsőre csak kisebb, hallucinációnak gondolt érzékelések, furcsán viselkedő emberek képében, vagy esőt hallanak onnan, ahol egy felhő sincs az égen, vagy kopogást onnan, ahol senki sem lehet. Ahogy egyre durvább látomásaik vannak, és egy rejtélyes páros (Daryl Hannah és Naveen Andrews, azaz "Sayid") egyre többük életében bukkan fel, úgy lesznek ők is egyre biztosabbak abban, hogy nem őrültek meg, "csak" összehangolódtak, képessé válva betekinteni egymás életébe, idővel pedig arra is, hogy "helyet cseréljenek", ha úgy hozza a szükség. Azt mondjuk, hogy ez miért történik, érdekes lehetett volna találgatni, de már a bevezető vázlatos magyarázattal szolgál erre, miközben árnyékot is vet rá. Nagyon úgy néz ki ugyanis, hogy a valamilyen titkos háttérhatalom által a képességei miatt üldözött Angelica (ő az előbb említett páros nőtagja) végső elkeseredésében, sarokba szorítva öngyilkos lesz, és ezzel, mint Voldemort, létrehozza a saját nyolc kis horcruxát. Így marad annak a kérdése, hogy mi ez az egész, és hogy miért pont ez a nyolc ember, és hogy mit is tudnak tenni a képességeiket még épp csak próbálgatva és felfedezve egy olyan szervezet ellen, akik elől Angelica csak a halálba tudott menekülni.

Már csak azért is kérdőjeles a nyolc ember, mert egy minden szempontból színes társaságot sikerült összehozni, ahol a többség elsőre csak azért tűnik értelmes választásnak, hogy a "lélekdarabok" minél jobban el legyenek rejtve. Persze hagynom kell valami meglepetést azoknak, akik megnézik a sorozatot, de azért annyit elmondok a teljesség igénye nélkül, hogy van itt indiai gyógyszerész, amerikai zsaru, kenyai buszsofőr és német ékszertolvaj, de a többiek is legalább ennyire eltérőek foglalkozásban, mentalitásban, személyiségben és lakóhelyben. Ebből kap is a néző éppen eleget, szinte az egész évad az utalásszerű, majd egyre fenyegetőbb, háttérben gyülekező ellenfelek mellett nem szól másról, mint hogy bemutassák ezeket a karaktereket, akiknél egészen érdekes drámai helyzetek, dilemmák is akadnak, amiket tovább lehet gondolni, például amikor Willt mindenki, a kollégái, az apja, a kórházi személyzet, de még maga az áldozat is azzal piszkálja, hogy miért kellett megmentenie egy lelőtt gettós bandatagot, amikor ezzel esetleg egy ártatlan embernek, vagy akár egy rendőrnek írta alá a halálos ítéletét. Mindegyik szereplőben, mind a nyolc "érzékelőben" van valami különleges, az egyéni történeteiben is lehetnek átélhető nehézségek, és az, ahogy itt az átcsatolások megtörténnek, a Felhőatlaszhoz hasonló kavalkáddá teszik a Sense8-et, ami annyival jobb, hogy nincs benne a nyugdíjas-otthonos bénázás meg az idétlen maszkok, és annyival rosszabb, hogy a tíz órás időtartam miatt Wachowskiék sokszor feljogosítva érzik magukat, hogy lassú életképekkel meg ugyanannak a körnek a többszöri lefutásával, mondatok, élethelyzetek szájbarágásával húzzák az időt. Aztán nagyjából amire mindenkinek megismertük a személyes és családi hátterét, lelkizését, kialakultak a párosok, akik között szorosabb a kötelék, kb. mindenki "találkozott", egymásra hangolódott meg egymásba gabalyodott, és Lito szappanoperájából is bőven túl sok részt megnéztünk, azaz nagyjából az évad felénél jön egy kisebb stílusváltás. Az addigi spirituális-meditatív állapot helyett elkezd felpörögni a tempó és fröcsögni a vér a kamerába, ahogy többek élete erőszakos fordulatot vesz, meg ahogy a titkos összeesküvés is elkezd egy kicsit jobban kibomlani. Egyre több derül ki arról, hogy ki és miért kezdett vadászni rájuk, ahogy egyre többször lesz szükség arra is, hogy összehangolt váltásokkal húzzák ki egymást, leginkább Nomit meg Riley-t a szarból, ugyanis ők kerülnek az első helyre a "sintértelep" listáján.

A "színes" természetesen értendő úgy is, hogy ők nyolcan bőrszínben és kulturájukban is elég eltérőek (még akkor is, ha olvastam panaszokat arra, hogy mi a változatos abban, hogy csupa fiatal, modellalkatú, gyönyörű nőből meg kőkeményre gyúrt, jóképű férfiból áll a gárda). Ezeknek minden külsőségére rá is játszik a stáb, tehát nem kell meglepődni (viszont jókat lehet rajta nevetni Smile ), ahogy az egyik jelenetben előugrik egy bollywoodi tánckar, és amúgy is van valami kellemes játékosság, móka az egész filmben, például abban, amit a tyúkkal meg a pezsgővel csináltak Smile . Az is benne van, hogy mivel minden földrészen játszódik, sokszor útifilmekbe illően gyönyörű tájakat, helyszíneket mutogatnak, amiket megint csak a váltások tesznek mozgalmassá és figyelemfenntartóvá, hogy az egyik percben még egy londoni technopartin vagyunk, aztán meg Szöul üzleti negyedének kékesszürke síküvegdzsungelébe "hoppanálunk", honnan meg egy Ganesha-szentélybe. Ha több gyengébb pontja is van a Sense8-nek, az biztosan nem a megvalósítás. Nem véletlenül ez lett az egyik legdrágábban gyártott tévésorozat, ahogy eddig is lehetett látni nem egyszer, hogy a Wachowskik a rendezéshez és a képi hatásokhoz nagyon értenek, ahogy az általuk felkért olyan társrendezők is, mint Tom Tykwer (A lé meg a Lola, Parfüm, a bűn árfolyama). A költségvetés legnagyobb része biztosan az eredeti helyszíneken forgatásokra ment el, amitől még úgy is ritka valóságos lesz a látvány, hogy a történet maga aligha az.

De benne van a "színesben", ami miatt a Sense8 napjaink legnyitottabb / legformabontóbb / legmegbotránkoztatóbb / legerkölcstelenebb (a nem kívánt rész törlendő) sorozata is egyben, úgyhogy biztosan nem ez lesz a republikánus háziasszonyok kedvence. A Netflix amúgy sem szokott szégyenlősködni, hiszen már az olyan politikai drámákból sem maradhatott ki a fétis- vagy a hármasszex, mint a House of Cards, a Sense8 meg konkrétan az egymás életének megtapasztalásáról, az abba való "behatolásról", a kibővült érzékek megismeréséről szól, amiért kétségtelenül nagyobb elfogadás kell hozzá, mint mondjuk a "visszafogottan hétköznapi" Adéle életéhez. Itt aztán van nő és férfi minden leosztásban (köztük a számomra maximálisan kérdőjeles férfiból nővé operáltatott "leszbikussal"), és ezek a jelenetek nemhogy nem állnak meg a konkrétan pornóba hajló dugásoknál, a már a főcímben is közös fagyit nyaló szakállas fickóknál, a san franciscoi Pride-on felvett flashbackeknél, vagy az évad huszadik percében a padlóra csattanó, felcsatolható, lucskos műbrokinál, hanem az évad közepére egy olyan orgiában csúcsosodnak ki, amikor tényleg mindenki mindenkivel csinálja, amitől az ultrahedonista római arisztokrácia is elégedetten csettintene. Persze mindez "csak" a spirituális összeköttetésen keresztül történik, átérezve a két, éppen szexelő pár szenvedélyét és intimitását, de attól még ez rohadtul oda van rakva a képernyőre, úgyhogy ezen a ponton ki is tenném a Sense8-re a "Csak saját felelősségre, de tényleg!" táblát.

Dinamikával aligha lehet vádolni a Sense8 nagy részét, annál inkább a fáradt közhelyek sulykolásával, mégis van valami benne, ami szórakoztató és figyelemfelhívó, izgalmas, egyben humoros is, és amitől, még ha utólag sekélyesnek, unalmasnak és feleslegesnek is éreztem bizonyos részeket, közben végig lekötött és foglalkoztatott, ami éppen történt. Wachowskiék továbbra sem hoztak újat magukhoz képest, de igazából ahhoz is tehetség kell, hogy valaki ugyanazt a giccset és szirupot ötödször újracsomagolva is el tudja adni. Ezzel az évaddal megvolt az "összemesélés", most már csak meg kéne tudni tölteni tartalommal ezt a személyiségcserés képességet... csak hát a tesóknak pont ez szokott nehezen menni...

7/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3420
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Vas. Dec. 06, 2015 12:52 am

Niwrok írta:
.
Sense8 S1

Dinamikával aligha lehet vádolni a Sense8 nagy részét, annál inkább a fáradt közhelyek sulykolásával, mégis van valami benne, ami szórakoztató és figyelemfelhívó, izgalmas, egyben humoros is, és amitől, még ha utólag sekélyesnek, unalmasnak és feleslegesnek is éreztem bizonyos részeket, közben végig lekötött és foglalkoztatott, ami éppen történt. Wachowskiék továbbra sem hoztak újat magukhoz képest, de igazából ahhoz is tehetség kell, hogy valaki ugyanazt a giccset és szirupot ötödször újracsomagolva is el tudja adni. Ezzel az évaddal megvolt az "összemesélés", most már csak meg kéne tudni tölteni tartalommal ezt a személyiségcserés képességet... csak hát a tesóknak pont ez szokott nehezen menni...

7/10
.

Feladtad a leckét... hmmm

A rendezők, a színészek, a téma miatt érdekel, de az írásod nem volt túl lelkes - az öncélú, polgárpukkasztó félpornós sorozatokkal meg tele a padlás. Már unom, hogy minden sorozatot éjszaka kell nézni, mert a család előtt nem lehet...

Szóval köszi, de nem tudom.


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3420
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Hétf. Dec. 07, 2015 3:14 pm

Niwrok írta:
.
Senki többet

A legjobban pedig az jött be, ami jócskán megidézte a Leleményes Hugot, azaz hogy Virgil leltározás közben mindenféle fogaskerekeket és egyéb alkatrészeket talál, és csak reméli, ezekből a fiatal órásmester ismerősének, Robertnek (Jim Sturgess) sikerül valamit összeraknia.

9/10
.

Köszi ezt az ajánlót is!!! Bow

Még úgy is tetszett, hogy ugyebár ismertem a  spoilert - bár kétségkívül nagyobb lett volna az élmény, ha nem számítok rá. Viszont a nélkül el sem kezdtem volna nézni, nehezen venne rá bárki is, hogy filmet nézzek egy 27 éves lány és egy 60 (????) éves faszi szerelméről. Szóval tetszett, a Hugos feeling nálam is megvolt. Kicsit az események állomásszerű bemutatása és az egy idő után abszurd kapcsolat zavart. De még így is nagyszerű volt. taps
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2268
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Hétf. Dec. 07, 2015 7:24 pm

R2-D2 írta:

Niwrok írta:
.
Senki többet

A legjobban pedig az jött be, ami jócskán megidézte a Leleményes Hugot, azaz hogy Virgil leltározás közben mindenféle fogaskerekeket és egyéb alkatrészeket talál, és csak reméli, ezekből a fiatal órásmester ismerősének, Robertnek (Jim Sturgess) sikerül valamit összeraknia.

9/10


Köszi ezt az ajánlót is!!! Bow

Még úgy is tetszett, hogy ugyebár ismertem a  spoilert - bár kétségkívül nagyobb lett volna az élmény, ha nem számítok rá. Viszont a nélkül el sem kezdtem volna nézni, nehezen venne rá bárki is, hogy filmet nézzek egy 27 éves lány és egy 60 (????) éves faszi szerelméről. Szóval tetszett, a Hugos feeling nálam is megvolt. Kicsit az események állomásszerű bemutatása és az egy idő után abszurd kapcsolat zavart. De még így is nagyszerű volt. taps


Szívesen yeah Smile . Sajnos az említett kockázatot vállalnom kellett, éppen azért, amit leírtál Smile .
Nem is gondoltam, hogy ilyeneket is a listára vettél Smile .
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2268
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Parkoló   Pént. Dec. 11, 2015 4:22 pm

.
Parkoló



Előbb-utóbb várható volt, hogy belesétálok egy olyan filmbe, aminél már nem ír felül mindent annak az elégedettsége, hogy új és ígéretes magyar filmet láthatok, már nem lesz mentség, hogy "de legalább a miénk". A Parkoló ugyan érdekesnek hangzott az Ütközéspontot idéző sztorija miatt, és volt is pár vonása, ami tetszett, de a megvalósítása már nem igazán.

Budapest belvárosának omladozó, szürke bérházaitól közrefogva terül el Légiós parkolója. A terület nem túl nagy és a forgalom is csekély, a szófukar, de láthatóan nagyon gondoskodó férfi mégis ebben érzi kényelmesen és otthon magát, ennek megfelelően alakította ki magának a napirendjét és a kis közösségét, ami alulról súrolja a tíz főt... és ebbe már azt a galambcsaládot is beleszámoltam, akiket Lágiós állandóan szemmel tart és őriz. Az egyszerre nyomasztó rutinnak és idillnek tűnő állapotba tolakszik be Imre, a vagyonos üzletember, aki szeretne egy helyet bérelni a parkolóban, de erre pont azt a helyet szemeli ki, amit -minden különösebb indok nélkül- Légiós nem hajlandó neki odaadni. Imre elsőre próbál azzal hatni Légiósra, hogy elmondja, a kocsi milyen sokat jelent neki, mennyire félti, és ezért szeretne a kis tető alá beállni, de ahogy a szép szó nem használ, egyre erőszakosabb eszközökkel, fenyegetéssel és zsarolással próbálja ezt kikényszeríteni. Ahogy halad a történet, kezdetben még úgy tűnhet, a két férfi egyre jobban elfajuló viszonyának oka tényleg csak a parkolóhely és az autó, de ahogy általában, úgy náluk is kiderül, ennél sokkal komolyabb és személyesebb dolgok vannak a háttérben.

Talán ha nem pont a múlt héten olvastam volna az USÁ-ban egyre gyakoribb "safe place" mozgalomról, máshogy viszonyultam volna a Parkolóhoz, de most ennek volt aktualitása. Légiós parkolójának ugyan nem az egyre erőszakosabban kikényszerített és egyre debilebb vadhajtásokkal bíró politikai korrektséghez van köze, de mégiscsak egy irreális kis szigete akar lenni a békének, a nyugalomnak és a megszokásnak. Ami nem egy egyszerű placc az elöregedett házak csupasz falai közt, hanem Légiós birodalma, ahova jellemzően ugyanazok az emberek járnak, ahol ugyanaz a műsor megy esténként gitározással és fényképvetítéssel, és ahol reggelenként ugyanúgy kell sütnie a Napnak. Hiába csak egy parkoló, neki egyszerre otthon és a béke szigete, és hogy hogy függ össze mindez, ha meglepő nem is volt, de érdekes és tragikus is, egy magányos férfi története, aki csak így tudja feldolgozni és kezelni a múltját. Imre élete inkább tartogat meglepetéseket, üzleti titkokat, egészségügyi problémákat és egy válást, és igazából ő volt a rejtélyesebb. Egyszerűen tényleg lehetett volna csak egy öntelt tahó, akinek nem lehet nemet mondani, és ezt vissza is igazolja mindaz, ami az emberi kapcsolatairól és a munkaszemléletéről kiderül, de a végére egy egészen különleges érzelem vált meghatározóvá a kocsi-parkoló-Légiós háromszögben, az irigység. Ez, ahogy a szivatásokon és a hárításokon keresztül felépül, a film legpozitívabb eleme volt.

A baj az, hogy sokáig tart ide eljutni, és túl sok akadályon kell átvergődni, amit felsorolni is nehéz lenne, hiszen szinte minden mellékszál és -szereplő beletartozhatna ebbe. Kis általánosítással az utóbbiakra szoktam mondani, hogy nem karakterük, jellemrajzuk van, hanem funkciójuk. Még az öreg "kódfejtő" talán önmagában is megáll a lábán, hiszen a Légióssal való kapcsolatukban benne van, hogy már mindent elmondtak egymásnak, amit lehetett, és ez összekovácsolta őket annyira baráttá, hogy már az sem baj, ha egész nap egy szót sem szólnak egymáshoz. A háromfős kis család sem nyújt sokat, szinte azonnal látszott, hogy csak azért kerültek a filmbe, hogy Légiós történetszálának lezárásáról gondoskodjanak... mondjuk az, hogy Imre sztorijának is ők lesznek a fordulópontja, az már inkább meglepett. A végére hagytam a két legalja figurát: a taxis egy üres lufi, akinek annyi a dolga, hogy egyszer elrejtsen a lakókocsiban valamit, egyszer meg visszavegye, a többi jelenetben meg egy díszletelem, ami helyett lehetne ott egy leander is akár, de még nála is jobban rühelltem a kebabost, sikerült ugyanis egy egyszerre nevetséges és kínos akcentust ráerőszakolni.

Ahogy látszik, a történetben még találtam fogódzókat, de amilyen stílusba mindez bele lett öltöztetve, az távol áll attól, amit én kedvelnék. Még ha a statikus képek és a lassú kameramozgások tudnak is működni, hiszen mennyi mindent kifejezett ez akár a Keresztútban, akár a Gyerekjátékban, ott a képben zajló események érdekessé, de legalábbis elgondolkodtatóvá tudták ezt tenni. A Parkolóban a millimétereket mozgó kamerának nekem inkább szájbarágós érzete volt, ami vontatottá tette a filmet, már csak azért is, mert a szűk és kevés helyszín, a színészek, de főleg a szövegkönyv nem tudta ezt kellő változatossággal és tartalommal megtölteni. Valamiért a rendezői koncepció az lett, hogy vagy szóhasználatában, vagy érzelmi töltetében, vagy a stílusában, de még véletlenül se legyen életszerű az, ahogy a szereplők beszélnek egymással, és eközben érzelem se nagyon tükröződjön az arcukon, olykor még csak le se reagálják azt, ami történik. Ember, hát belevágtak egy csákányt a fotelba, amiben ülsz, és egy nyikkanás nélkül esel hanyatt a fotellal együtt?! Van a műviségnek is helye, nyilván nem kell mindennek abszolút realistának lennie, de nekem ez, ilyen szinten már a drámaiság rovására ment, amiből pedig lehetne éppen elég. A filmet azonban még ennél is jobban kikezdik a színesítésnek belepakolt, de egyébként rettenetesen feleslegesnek és abszurdnak ható kellékek és motívumok. Ezek egy része legalább idővel értelmet nyer, mint a kávézás vagy Izland, de hogy a haikukat "morzézó" kávéfőzőnek mi a tök köze van bármihez, ami a Parkolóban szerepel, ahhoz azért jól esne némi támpont, mert így csak egy zavaróan üres gagyiság az egész.

Két ember mély, egymással és a világgal szemben kifejezett, szinte filozófiai kérdéseket feszegető konfliktusát adhatta volna meg a Parkoló, ha mindezt a rendező Miklauzic Bence nem tette volna felszínessé a külsőségekkel, érzelemszegénnyé a szenvtelenséggel és döcögössé a lassúsággal. Részemről inkább elrontott, mint rossz film a Parkoló, mert a rétegei és a gondolatisága is velem maradt a megnézése után, de ahogy mintezt láttam, azt inkább elfelejteném.


6/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2268
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Trónok harca / Game of Thrones S3   Vas. Dec. 13, 2015 4:49 pm

.
Trónok harca / Game of Thrones S3



Közeleg a tél... azon túl meg a hatodik évad Smile , és ígéretemhez híven addigra be szeretném pótolni az előzményeket (és akkor ugye a TWD-ből is újévi fogadalom a felzárkózás Smile ), úgyhogy az újdonságok feltérképezése mellett beékeltem egy ilyet is, csak úgy nosztalgiából, hogy haladjak vele. Amikor legutóbb írtam a Trónok harcáról, ott hagytam abba, hogy bármennyire tetszett is az évad, volt tele baromi jó csatajelenetekkel és a mágikus trükkökkel, vannak szereplői és történetszálai, akiket/amiket a sorozat úgy vonszol magával, mintha a felvágott hasán át előtüremkedő belei lennének (stílszerűen Smile ): látszik, hogy jó lesz még valamire, de nem ártana visszatömködni azokat a helyükre, különben rajtuk keresztül elvérzik a sorozat, addig meg letakarni, amennyire csak lehet, hogy minél kevésbé legyenek szem előtt.

Na, ehhez képest arra ugyan fel voltam készülve, hogy mindenki a sebeit fogja nyalogatni a Baratheonok csúfos véget ért támadása és Theon Greyjoy pünkösdi királysága után, hogy az egész évad az erőgyűjtésről, a helyezkedésről és a caplatásról fog szólni, ha már az évadzáróban olyan látványosan mindenkinek mehetnéke támadt, de hogy ennek nyomán ennyire lapos legyen a felvezetés, arra nem. Majdnem el is vette a kedvem az egésztől, ahogy folyton azok a karakterek váltották egymást a képernyőn, akiknek a sorsa pillanatnyilag a legkevésbé érdekel, vagy akikkel alig történik valami érdemleges. Gondolom már mondtam, és tudom, hogy még fogom is, ahogy azt is, hogy ők vannak a népszerűségi listák élén, de akiket a legjobban unok, az Jon Snow és Daenerys. Túl távol vannak mindenkitől ahhoz, hogy az eseményekbe beleszóljanak, így bármilyen izgalmas helyeken járnak is, folyamatosan azt érzem, hogy nem történik velük semmi, csak idegenvezetők és alibik. Emellett nekem elég gáz, hogy a szöszi csaj harmatos trükkjeit most már a harmadik évszázados város nyalja be, miközben ölebként reptetve/kényeztetve a sárkányait úgy tesz, mintha éppen az essosi Shopping királynőkben szerepelne, Jon pedig egyáltalán azért szólal meg a többszáz kilométeres menetelése közben, mert összeboronálták Ygritte-tel. Tudom, hiba, de nekem inkább konc, mint hűha-élmény, ha elsétál egy óriás a képen, de semmi nem derül ki róla, és azzal a lendülettel el is tűnik, ahogy -nahát!- az előző évad fagyzombi-seregét is mindenki elkerüli, és azok sem bírtak még mindig a Falhoz érni, mert nyilván lassabbak még Samnél is... Megkésve, egészen pontosan a harmadik-negyedik rész környékére szoktam vissza abba, hogy a Falon túli és a keleti események, ahogy Theon végig kitartó szívatása, Brad vagy Arya utazása sem több, mint töltelékjelenet, jobb esetben vágókép... annak viszont tulajdonképpen jók.

Pedig remek mellékszereplőkben, meglepő és emlékezetes történetekben egyáltalán nincs hiány, és nem is nagyon értem, hogy miért nem mentenek át ezekből többet a sorozatba is, amikor R. R. Martin biztos nem csak ennyit írt le azokba a vaskos könyveibe. Még mindig ezek adják az epizódok savát-borsát, ahogy mondjuk kiderül, hogy Pod valamit nagyon tudhat az ágyban, hogy mivel és kivel "szórakoztatja" magát a szobája magányában Varys a hosszú estéken, hogy Stannisnak vannak gyerekei, és az is, hogy milyen rövid vagy kegyetlen sorsot szánt nekik az élet, és végre arról is előkerülnek részletek, ami megalapozta a mostani hatalmi viszonyokat, azaz hogy hogyan is történt az Őrült Király bukása. Ahogy sokan gyanítják, a Westeroson még csak pletykaszinten kezelt sárkányokkal együtt nő a mágikus erők szintje is, ahogy a Fény Ura is a legfurcsább helyen tudja megmutatni gyarapodó erejét; Melisandre legutóbbi "szülését" persze nem fogja még egy ideig semmi felülmúlni, de azért az a halottfeltámasztás -és ugye a hatodik- azért így is kemény volt. Nagyon jó az egész Brotherhood without Banners, egészen különleges mélysége van Jamie és Brienne útjának, ami persze nem egy fordulatot vesz, és akárhogy is, de azért a legtöbb részben gondoskodott róla a stáb, hogy legalább egy-egy jelenetet mindenki magával vigyen útravalóul, ha csak a feszültség vagy a látványosság szintjén is (gondolva itt a falmászásra, a medvés-arénás jelenetre vagy arra, ahogy és akitől Sam megvédi Ginny gyerekét).

Ha máshol nem is, King's Landingben és a Lannisterek környékén megállás nélkül zajlik az élet, főleg így, hogy hirtelen mindenkit elkapott a házasodhatnék... na persze nem szerelemből, hanem hogy ezzel szilárdítsanak meg szövetségeket, alapozzanak meg későbbi hatalmi pozíciókat, vagy akár bosszúból is. Ebből legutóbb még csak a Joffrey-Margaery nász látszott valószínűnek, és ahogy reméltem is (főleg ugye Natalie Dormer miatt), Tyrellék meghatározó szereplői lettek az udvari intrikáknak. Szinte már vicces, ahogy Margaery a kedves, kissé bárgyú mosolyával, a nép iránti figyelmességével úgy megvezeti még Cerseit is, miközben csak a kerítőt játssza a nemrég ugye sajnálatosan magányossá vált Loras számára, hogy alig sikerül ebben meggátolni. Akik viszont ezúttal a prímet vitték, azok mindenképpen a senior-szekció tagjai, azon belül is Lady Olenna. Ahogy a nagyi keveri a kártyákat és amilyen szövege van, a legszórakoztatóbb szereplővé tette, főleg amióta Tyrion kezd megszelídülni, már Joffrey orrát is csak egy-két alkalommal dörgöli bele a saját piszkába, miközben Tywin papa kemény szóval és lesajnáló tekintettel próbálja irányítani a rakoncátlan, a családi érdekekről elfeledkező sarjait.

Mindezek miatt abban a szerencsés helyzetben vagyok az évad kapcsán, hogy a kezdeti botlás után stabilan élvezetesnek találtam a részeket, és ezek között a finálé nagy fordulatára már nem is volt akkora szükség... meg nekem sajnos nem is volt akkora fordulat. Ahogy emlegetni szoktam, így jár az, aki többéves késéssel pótol be sorozatokat, amire azok meghatározó jelenetei popkult utalásokká, állandó beszédtémákká lesznek, mint az "Én vagyok az apád, Luke!". Így tudtam, hogy mi fog történni, csak azt nem, hogy kikkel (erősen valószínű volt persze, csak hát ugye volt választék alkalmakból elég Smile ), és meg is volt a feszültsége a jelenetnek, de annyira tragikusnak és hűbazmegnek nem él(het)tem meg... inkább megkönnyebbültem. Kedvelt, régi szereplők voltak, de a szerepük kiüresedett, állandó patthelyzetbe lavírozták magukat, amitől egy jó írónak, bármilyen nehéz is, akár az olvasók szempontjából is, de meg kell tudnia szabadulni.

Hogy a sorozat mennyire jól néz ki, azt már inkább le sem írom így harmadszor. Legyen ez innentől magától értetődő, hacsak nem látok valami említésre méltóan látványosat Smile .

Még mindig vannak lyukak a történetvezetésben, sokszor csak egy összevágott előzetesnek vagy kivonatnak hat a sztori, és ezek miatt a kihasználatlan szereplők is jobban zavartak... de mindezek ellenére szerintem ez az évad jött be a legjobban az eddigi háromból. Ezzel talán körbeért minden hurok, a többség visszatért oda, ahonnan indult, az összes fontosabb szereplőt és hatalmi gócot megismertük, jó pár sallagot lenyestek, úgyhogy csak így tovább...

9/10

U.i.: Sok mindent nem tudtam hozzátenni a szóban elmondottakhoz, és átírni sem nagyon akartam, mert akkor nem nagyon maradt volna semmi Smile .
.


A hozzászólást Niwrok összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Szept. 04, 2016 12:26 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3420
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Vas. Dec. 13, 2015 9:27 pm

Niwrok írta:
.
Parkoló

Előbb-utóbb várható volt, hogy belesétálok egy olyan filmbe, aminél már nem ír felül mindent annak az elégedettsége, hogy új és ígéretes magyar filmet láthatok, már nem lesz mentség, hogy "de legalább a miénk". A Parkoló ugyan érdekesnek hangzott az Ütközéspontot idéző sztorija miatt, és volt is pár vonása, ami tetszett, de a megvalósítása már nem igazán.

6/10


Niwrok írta:

Trónok harca / Game of Thrones S3

Még mindig vannak lyukak a történetvezetésben, sokszor csak egy összevágott előzetesnek vagy kivonatnak hat a sztori, és ezek miatt a kihasználatlan szereplők is jobban zavartak... de mindezek ellenére szerintem ez az évad jött be a legjobban az eddigi háromból. Ezzel talán körbeért minden hurok, a többség visszatért oda, ahonnan indult, az összes fontosabb szereplőt és hatalmi gócot megismertük, jó pár sallagot lenyestek, úgyhogy csak így tovább...

9/10


Miután személyesen is megbeszéltük, túl sok mindent nem tudok hozzáttenni: a Parkoló nálam tuti, kimarad, a GoT S3 90%-ának viszont örülök. A negyedik icipicit gyengébb - nincs benn még egy 3x09 -, az ötödik utolsó harmada viszont állat. De majd meglátod. Wink


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2268
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: A tenger szívében / In the Heart of the Sea   Csüt. Dec. 17, 2015 12:07 am

.
A tenger szívében / In the Heart of the Sea



Úgy látom, ahogy a filmbeli hajó útja, úgy ez a film is el van átkozva, pedig szerintem igazából egyik sem szolgált rá. A kritikusok megfúrták az Essexet, amire a nézők nagyfokú érdektelenséggel válaszoltak, meg gondolom a klasszikus regények, főleg a kötelező olvasmányok az USÁ-ban sem örvendenek nagy népszerűségnek, a történetet is könnyű megsárgultnak, elavultnak tartani, ahogy azt is el tudom képzelni, hogy a PETA is kitett magáért a promótálásban. Ráadásul van egy olyan érzésem, hogy a hánykolódó hajótöröttekre vonatkozó kíváncsiságot a Pi élete évekre kimerítette, aztán meg itt még tigris sincs a csónakban, ami abban egy kis dinamikát adott a sós-vizes sivatagban ringatózó hajónak... rólunk nem is beszélve, akik a Kon-tikit is megnézték Smile . Így több oldalról volt bebiztosítva a hullámsír, még akkor is, ha azok, akik vették a fáradtságot, és megnézték, átlagban nem távoztak rossz élményekkel.

Én is nagyjából ebbe a kategóriába tartozom: nem okozott volna túl nagy törést, ha kimarad, de a maga idejére bevonzott a hangulata és a cselekménye. Ebben mondjuk nagy szerepe lehet annak is, mint már mondtam volt, hogy a tengeri vitorlásokat nagyon szeretem, még ha csak tisztes távolságból is; van nekem valami lenyűgöző abban, hogy egy ilyen "gépezet" a  kötélrendszerével milyen bonyolult, mégis milyen lazán ugrálnak rajta ide-oda a tengerészek, akikre ennyi ember rábízza az életét a végtelen vízen. A rövid bevezető és a hánykolódás közti időben ezirányú igényeimet aztán maximálisan kielégíthettem. Egy úton levő hajó minden fontosabb eseménye megjelenik egy-egy emblematikus jelenet keretében. Talán "XIX. századi tengeri akciófilmként" tudnám legjobban leírni az A tenger szívébent; ugyan érintőlegesen, egy-egy epizód erejéig foglalkozik olyan dolgokkal, mint az évekre hátrahagyott kedvesek, a tisztek közötti konfliktusok (főleg ha az egyik egy csalódott, kijátszott profi, a másikat meg apuci ültette a kapitányi posztra), a tenger kihívásaival első ízben szembesülő matrózfiú, és így tovább, mégis nyilvánvaló, hogy a tengeri viharokra, a bálnavadászatokra és a vízből kicsapó bálnafarkakra helyeződött a hangsúly.

A látványra, a megvalósításra így kevés panasz lehet, és amikor pörgősek a jelenetek, akkor remek a hangulat, és legtöbbször az izgalom is (amikor nem, akkor sajnos egy kicsit giccsbe hajlóak a naplementék, a vízen lebegő csónakok távoli képei és a semmibe révedő tekintetű férfiak). A szél korbácsolta hullámok között vergődő Essex talán még nem is annyira emlékezetes, olyan azért a legtöbb hajós filmben van, de a bálnavadászat és a bálnák szerepeltetése és bemutatása igencsak különleges. Azért is vélelmezem a PETA ellenkampányát, mert mindez elég véresen és durván lett bemutatva, a döglött bálna és a vödrös mutatvány okozta hányinger pedig szerintem sok néző negatív véleményét alapozta meg. Természetfilmet idézőek a nagy tömegben úszó, vizet spriccelő bálnák, vagy ahogy a borjak az anyjuk mellett úsznak, és éppen eleget mesél "A" bálna mentalitásáról és az eddigi életéről az, ahány barázdát rászerkesztettek a grafikusok. Hiába tudni, hogy CGI, amikor pár éve interaktívan vadásztam digitális bálnákra, az is az volt, aztán mégis bejött Smile . A legjobban ebből a szempontból talán a kontraszt tetszett, hogy az első összecsapás a maga amúgy is embert próbáló, gyors helyzetfelismerést kívánó és maximális kockázatvállalást jelentő küzdelmével mennyire kismiska utólag ahhoz képest, amikor egy "vadócabb" bálna kerül a szigony elé. Ott pikk-pakk helyrekerül, hogy nem csak a medve meg a dinó
, de a bálna sem játék.

Ezért is nem ártott volna, ha a hajón levő emberek karakterábrázolása is annyira kifejező lenne, mint a bálnáé. Drámai elemek, főleg az első időszakban, csak ritkán jelennek meg, és akkor is kicsit felszínesen. Nincs is ezzel gond, végülis egy, a filmhez illő kapcsolatrendszert szépen felépít, jól illik a történethez, ami így simán elmenne gyerekkorom Delfin-könyvei közé. De amikor a túlélők már elcsigázottan, napszúrással, égési sebekkel fekszenek csonttá fogyva a ringatózó ladikban, onnan nekem hiányzott valami, ami miatt tétje lesz a túlélés szempontjából elkerülhetetlen, de egy vallásos ember számára szinte feldolgozhatatlan és elfogadhatatlan döntéseknek, az önfeláldozásnak, a társak elvesztésének. Vagy túl összecsapott, vagy túl elnyújtott, vagy a színészek beleélésével lehetett valami, pedig az ezügyben tapasztalt Tom Holland is a többiekkel volt, akik látványosan lesorvasztották magukat azért a pár jelenetért, hogy a vége még hitelesebbnek hasson... és az is, de érzelmet nem váltott ki belőlem annyit, mint vártam. Talán a kétségbeesés hiányzott belőle, mert ugyan nem lett volna tőle jobb semmi, a part sem került volna közelebb, de azt nem hiszem, hogy a csendes tűrés és beletörődés lett volna a kizárólagos reakció ezektől a férfiaktól, bármilyen kipróbált tengeri medvék is, bármennyire is tisztában vannak a valószínűségekkel. Legalább imádkoztak volna egyet, ha már egyszer több millió négyzetkilométeren csak az üresség és a halál veszi őket körbe. Amikor 16-18 órás ébrenlétüknek egyedül az az egy-két perc ad tartalmat, amikor elfogyasztják nyomorúságos fejadagjukat. Akkor már inkább együtt éreztem a kerettörténet együtt iszogató párosával, az évtizedes bűntudat titkát cipelő tengerésszel, és a saját és a családja életét az ő történetére, gyónására feltevő íróval; ehhez az is kellett, hogy Brendan Gleeson és Ben Whishaw is magasan a film átlaga felett teljesített.  

Ahol én olvastam a filmről, ott azt hánytorgatták fel, hogy minek feldolgozni egy történetet, ha a stáb nem tud mit hozzátenni. Ennek megfelelően kihívásnak vettem a dolgot, és kerestem, hogy azt a keveset, amit én tudok a valóságon alapuló fikcióról, a Moby Dickről, mennyiben formálja át, alakítja a tanulságát, a mondanivalóját a mai korhoz az A tenger szívében. Mert ugye még mindig azokat tartom maradandó könyvnek, amik tudnak valami egyetemessel, aktualizálhatóval szolgálni. Persze ott vannak a bajtársiasságról és a becsületről szóló szösszenetek, de erre végül, a halvány utalások mellett, a végén véltem rátalálni, az olajjal. Ahogy elhangzott, hogy "fényt viszünk a világba", kicsit átértékelődött az egész bálnavadászat, megértve, hogy akkoriban tényleg ez, a bálnaolaj volt a legmodernebb világítási módszer, és nem egyszerűen az elérhető nyereség jelent meg onnantól minden hordóban, hanem vele együtt az olthatatlan, kielégíthetetlen kereslet is rá, a "fényűzés", és a nyomában a pazarlás. Mintegy mellékesen jön csak elő, ahogy búcsúzóul utalnak olajbányászat megkezdésére, ami a kimerülő készleteket is figyelembe véve -ahogy a fogyatkozó bálnák miatt egyre messzebbre kellett kihajózni, egyre vakmerőbbnek kellett lenni- leginkább az ilyen célú bálnavadászat végét jelentette... Szóval nem nehéz odatenni a párhuzamot, hogy most ugyanennek a vége felé járunk, és ugyanazokkal a problémákkal, kockázatokkal szembesülünk, mint bő 150 éve, amik miatt egyesek még arra is képesek voltak, hogy őrült, képtelenségnek ható módon a földben kezdjenek olaj után kutatni. Nem saját ötlet, de frappáns gondolat, hogy a befejezés hangulata olyan, mint a Pál utcai fiúké, ahol a srácok akár az életüket is adták a grundért, amit aztán túlhaladott az idő, és a mérnökök pár tollvonással meg ásóval múlt időbe tették, ahogy itt is egy letűnt kor emlékeivé válnak azok, akik meghaltak egy-két hordó olajért.

A tenger szívébennek érzésem szerint pont a szívvel, az érzelmi töltettel vannak gondjai, és mintha a rendező Ron Howard sem akart volna túlságosan megküzdeni ezzel a bálnával, megelégedett a felszínnel, amit viszont igen látványosra és kalandosra sikeredett. Vannak Howardnak sokkal jobb filmjei is, tudom, hogy jobbra is képes, ezért is kár, hogy a látszat szerint ezt a feladatot inkább csak letudni akarta.


7/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   

Vissza az elejére Go down
 
Niwrok írásai 1.0
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
56 / 66 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 29 ... 55, 56, 57 ... 61 ... 66  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: