Filmfórum
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Kritikák, gondolatok a filmek világából
 
KezdőlapGalleryLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 Niwrok írásai 1.0

Go down 
+5
Weide
Mr. White
Remo
R2-D2
Niwrok
9 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 29 ... 54, 55, 56 ... 60 ... 66  Next
SzerzőÜzenet
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 1.0 - Page 55 Empty
TémanyitásTárgy: Egy őrült szerelem balladája / Balada triste de trompeta   Niwrok írásai 1.0 - Page 55 EmptyVas. Nov. 08, 2015 10:16 am

.
Egy őrült szerelem balladája / Balada triste de trompeta

Niwrok írásai 1.0 - Page 55 3468g11

"Dehogy öltözöl át! Egy machetét lóbáló bohóc női ruhában?! Be fognak tőled szarni!!!"

Amikor először olvastam a Balladáról, messziről kerülendőnek gondoltam ezt a groteszk cirkuszos elmebajt, és még a turiskosarak mellett sem éreztem, hogy ezt nekem haza kéne vinni. Aztán pár hete spanyol horrorokat kerestem, és a youtube -távoli kapcsolatként- feldobta az előzetesét, ami előítélet nélkül, nem tudva, hogy az a Balladáé, rögtön érdekelni kezdett. A groteszk, cirkuszos elmebaj persze egy fokot sem enyhült, de jó színészekkel, zseniális jelenetekkel mindjárt más a dolog Smile .

1937. Spanyolország. A polgárháború őrülete csúcsra jár, így még az is előfordulhat, hogy előadás közben mennek be katonák kényszersorozni egy cirkuszba, fegyvert nyomva a bohócok, artisták és zsonglőrök kezébe és tarkójának, hogy akkor lehet választani. Így jár a kis Javier papája is, akinek szakmai örököseként a fiú is úgy dönt, hogy belőle is bohóc lesz. Mindez a terve csak évtizedekkel később látszik beteljesülni (1973, a Franco-rezsim végnapjai), addigra sikerül elszegődnie egy vándorcirkuszhoz, és bár szakmailag nagyon is elégedettek vele, már az első napján konfliktusba keveredik. Javier ugyanis a találkozásukkor beleszeret Nataliába, a gyögyörű akrobatába, aki viszont Sergioval jár, a bohócok csoportjának vezetőjével, aki hiába kedves a gyerekekkel és nevetteti meg őket a porondon, azon kívül egy kötekedő, erőszakos és iszákos alak, és már akkor verekedésig hergeli magát, ha valaki nem nevet a viccein. A Natalia és Javier közötti kapcsolat barátságból -éppen Sergio durvasága miatt- vonzalommá alakul, amikor viszont minden támogatása és odaadása ellenére a lány mégsem őt választja, Javierben elpattan valami, és a kitörő dührohama az azt követő események hatására egy mindenkit, köztük az egész cirkuszt magával rántó őrült ámokfutásba torkollik.

Rögtön az elején megkedveltette magát azzal a film, ahogy elhelyezte magát a Franco-éra elején és végén, mert ugyan ezen korszak filmjei közül mindenkinek A faun labirintusa ugrik be először, de nekünk itt azért van aktuálisabb példánk is (Insensibles), de legteljesebben talán még mindig a There be Dragons foglalkozott a témával az általam látottak közül. Ennyi idő után egy kicsit jobban utánaolvastam a dolognak, már csak azért is, mert az egyébként kiváló főcím közben azt éreztem, jobban megérteném a filmet, több apróságot értenék meg belőle, ha jobban ismerném a korszak felvillanó arcait és szimbólumait... és ez így is volt, ahogy mondjuk felismertem egy-két pártszimbólumot később. Nagyon érdekes volt például, ahogy a Ballada beleszőtt a sztoriba olyan emblematikus helyszíneket, mint az Elesettek völgyének óriáskeresztje, ami fasiszta emlékműből nemrég avanzsált át polgárháborús mementóvá, vagy a 73-as évből sorsfordító eseményeket, archív felvételek segítségével.

Szinte már csalódást keltő is ennek fényében, ahogy ezt a szakaszt hátrahagyva a film a Javier-Natalia-Sergio háromszöggel egy langyos limonádévá alakul, ahol az érzelmek ugyan hevesek, de a felvezetés és a várt téboly fényében nem különösebben érdekelt. Még szerencse, hogy ebben a szakaszban is volt, ami lekösse a figyelmem, mégpedig az a környezet, amiben mindez zajlik. Ahogy a képeken keverednek a 70-es évek stílusjegyei a cirkusz világának kellékeivel, ahogy látogatást teszünk egy korabeli elvarázsolt kastélyban vagy egy miniatűr-parkban, vagy amilyen figurák benépesítik a cirkuszt, legyen szó akár az újra és újra próbálkozó motoros kaszkadőrről, a kutyás házaspárról vagy egyébként akár Sergioról vagy Nataliáról, az külön is nagyszerű, így együtt meg egyszerűen állati a hangulata. Na meg később az a bár, hát alig bírtam abbahagyni a nevetést! Javier mindezek között egy kicsit elveszett és jellegtelen, ezért is kevésbé érdekes, nem volt igazi érzelmi kötődés, hogy izguljak azért, összejönnek-e Nataliával, mert a srác inkább tűnt az osztály jócsaja után kullogó kis lúzernek, mint biztos pontnak vagy akár kicsit bumfordi, de azért hősies megmentőnek... legalábbis az elején.

Ne tévesszen meg senkit, a Ballada az eddig taglalt történelmi háttértől és a romantikus felhangoktól függetlenül még mindig egy "groteszk cirkuszos elmebaj", ami leginkább a film felétől pörög fel igazán, főleg az egyre vastagabban osztott éjfekete, morbid humortól. Onnantól, hogy Javier elmenekül az erdőbe, folyamatosan egymást követik az egyre őrültebb dolgok, de a legdurvább talán az, ahogy Javier a vadászházban felveszi az új bohócjelmezt és kisminkeli magát. Ott ütött szöget a fejemben, hogy ki lehet az a buggyant, aki így hozná egy szintre mondjuk a szuperhősködést a megzuhant Harcosok klubjával, de egyben az is, hogy én ezeket a hangulati elemeket, képi hatásokat már láttam, és az is, hogy hol: a Bűbáj és kéjelgésben! Nem is sikerült meglepődnöm, hogy mindkettőt Álex de la Iglesia írta és rendezte. Na, hát csak az ottani boszitanyát meg azok "ősanyját", azt a stílust kell ráhúzni a sátorponyva alatt fellobbanó szerelmekre, és akkor az jó közelítéssel adja is a Balladát. Miközben a két férfi egyre durvább átalakulásokon megy keresztül, eljutva addig az állapotig, amit a borítóképek és a plakátok már általában figyelemfelhívásként elspoilereztek, Natalia szegény lassan már csak aközött próbál dönteni, hogy melyiküktől iszonyodik kevésbé, és így lesz igazán érzelemgazdag és akciódús a vége, egy igen megindító fináléval a Nevető és a Síró Bohóccal. A Nataliát alakító Carolina Banget sokan szívesen fogják viszontlátni a Bűbáj után, ahogy én így voltam Antonio de la Torréval is, aki sokszor bukkan fel az általam kedvelt spanyol filmekben (nekem ilyen volt Raul Arévalo cameoja is a mozis jelenetben), de páraknak húzónév lehet még Santiago Segura is (azaz Torrente), igaz, csak az elején, Javier apjaként.

Ahogy mondjuk a Repot, ezt a filmet sem veszi be majd mindenki gyomra, de ahogy néztem, a nem sokkal kevésbé elborult Bűbáj és kéjelgés is megtalálta itt a maga közönségét. Ugyan arról én nem írtam, de nekem is tetszett, ahogy ez is; kár lett volna kihagyni.

8/10
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 1.0 - Page 55 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Niwrok írásai 1.0 - Page 55 EmptyVas. Nov. 08, 2015 11:44 pm

Niwrok írta:
.
Egy őrült szerelem balladája / Balada triste de trompeta

Ahogy mondjuk a Repot, ezt a filmet sem veszi be majd mindenki gyomra, de ahogy néztem, a nem sokkal kevésbé elborult Bűbáj és kéjelgés is megtalálta itt a maga közönségét. Ugyan arról én nem írtam, de nekem is tetszett, ahogy ez is; kár lett volna kihagyni.

8/10
.

Köszi. Ha ez a két film a viszonyítási alap, akkor valamikor teszek vele egy próbát. peace
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 1.0 - Page 55 Empty
TémanyitásTárgy: Mutassatok egy hőst / Show Me a Hero   Niwrok írásai 1.0 - Page 55 EmptySzer. Nov. 11, 2015 6:36 pm

.
Mutassatok egy hőst / Show Me a Hero (S)

Niwrok írásai 1.0 - Page 55 2i1zkp

Mutassatok egy hőst, és írok róla egy tragédiát.

1987, New York. A külső kerületek közé tartozó Yonkers képviselőtestülete és polgármestere, Angelo Martinelli súlyos konfliktusokkal terhes időszakot él át, amikor fekete emberjogi szervezetek hosszas küzdelme után a Szövetségi Bíróság határozatot hoz arról, a jellemzően fehér középosztálybeliek lakta körzeteknek kötelezően szociális bérlakásokat kell építenie, enyhítendő a fekete körzetek túlnépesedési problémáját. Martinelli ugyan népszerű polgármester, már a hatodik ciklusát tölti (választás kétévente van), de hiába a sorozatos fellebbezések, kérelmek és lobbik, a társadalmi elutasítottsága a határozatnak -és ezen keresztül a feketék beköltöztetésének- olyan magas, hogy még az ő pozícióját is képes megrengetni. Politikai ellenfelei ezt a gyengeséget használják ki arra, hogy egy feltörekvő városi tanácsost, Nick Wasicskot indítsák ellene a választáson polgármester-jelöltként, még akkor is (vagy éppen azért...), ha Nick eddig a város ügyei helyett inkább csak a titkárnők fejének elcsavarásában jeleskedett. Még őket is meglepi, ahogy a protestszavazatok, ha úgy tetszik, a népharag miatt Nick népszerűsége egyre nő, és végül meg is szerzi a győzelmet. Az ünnepi pezsgőből még ki sem ment a buborék, amikor a lakhatási ügy végképp eldőlni látszik, a fellebbezés elutasításával kimerült a halogatás törvényi eszköztára, és Sand bíró egyre elszántabban követeli, hogy a képviselők a határozatban foglaltak szerint alkossanak építési tervezetet, és azt záros határidőn belül hajtsák is végre, különben súlyos bírságokat fog kiszabni, amit aligha képes elbírni Yonkers költségvetése. Nicknek csekély politikai tapasztalattal kell hát olyan megoldást találnia, amit legalább a többség hajlandó elfogadni, miközben a bírón kívül nem igazán tűnik ez már senkinek fontosnak, és az egyetlen konszenzus az, hogy mindenki szerint az lenne a legjobb, ha a fekák oda mennek, ahova akarnak, csak ne az ő utcájukba.

Még ha igazából akkor is ezt a sztorit kapnám, ha megnéznék egy Híradót, hiszen mostanában ugyanezekről a dolgokról hallanék, csak a neveket, csoportokat kéne lecserélni, kíváncsi lettem a sorozatra, és mert az HBO készítette, nem kellett aggódnom a minőség miatt sem. Egyszerre tűnt izgalmas politikai drámának, és azért nem elhanyagolható szempont volt, hogy ha már egyszer valós eseményeket dolgoz fel, akkor és ott sikerült-e feltalálni a spanyolviaszt, ill. hogyan jutott nyugvópontra ez az ügy. A fekete polgárjogi harcok állomásaival, de úgy egyáltalán a különböző népcsoportok együttéléséről mi is nem egyszer beszéltünk, egy rakás film kapcsán előjött a téma, kezdve talán a Lincolnnal, de ott volt örök példámnak a Szabadság határai vagy a Segítség, a legutóbbi meg Artu volt a Selmával, ha engem a Veszettekkel nem számolunk. Viszont még ezzel együtt is meglepett néha, hogy dettó ugyanazokat a szófordulatokat, érveket, félelmeket hallottam vissza, mint amiket amúgy hallani szoktam a "bevándorlós" ügyekben. Nem a tény lep meg, annyira nem élek burokban, hanem hogy ennyire nem változott semmi. Na persze, miért is változna?

Ami különlegessé tette a yonkersi ügyet, hogy nem ajánlások meg javaslatok voltak a vita tárgyai, ahogy nem is külterületi meg külvárosi sátortáborok, ráadásul maga a vita tulajdonképpen már le is zajlott. Nicknek így kellett olyan alkukat kikényszerítenie, ami eleve a bírói kényszerből született, de közben persze nem hagytak alább a politikai csatározások, a háttérben szervezkedések, a különböző időnyerő taktikák. Feszültségben a második-harmadik rész vitte a prímet, ahol non-stop zajlanak a tiltakozások, ahol bármilyen izzasztóak is az ötletelések, ügyesek is a politikai trükkök, Sand bíró nem fél akár a nyílt zsarolásig is elmenni... kb. ilyen lehet a mozdíthatatlan szikla és a megállíthatatlan erő találkozása. Mindezek mellett szerves része a történetnek Nick magánélete, a felesége, a kétségei és a csalódásai, és kisebb csalódással vettem tudomásul, hogy a fent méltatott részek után a sorozat inkább Nick Wasicsko életrajzi filmje akar inkább lenni, ahol még mindig megvannak a játszmák, de már fáradtabban, a köztes kudarcoktól megtörtebben, és elkeseredettebben is.

A gond csak az, hogy a politikai szál és a társadalmi kérdések lebegtetése Nick karriertörténete mellett ugyan a jelentősebb része a sorozatnak, de a többi túl darabos, és őszintén szólva, néha egyenesen érdektelen is. Túl sok szereplőt akar bemutatni a sorozat, akiknek túl sokáig nem lehet még csak megtippelni sem a szerepét ahhoz, hogy a velük zajló eseményeknek súlya legyen. Amikor olvastam, hogy Paul Haggis volt a rendező, rögtön megértettem, miért is ennyire fontosak az egymásba fonódó sorsok (ő írta és rendezte az Ütközéseket), de már az elején is úgy láttam, a valamivel több, mint 5 órás játékidő, ami megoszlik a 6 részre, egyszerűen túl sok a témának. Azt még csak-csak elfogadtam volna, ha lassan is, de idővel kiderül, miért követjük a háromgyerekes dominikai asszonykát, a kedves néger ápolónőt és az ő családját, vagy akár azt, hogy hogyan és miért kerül a sztoriba a második részben a tévé előtt gubbasztó WASP házaspár, de a mellékszálak közül egyedül Mary az, aki jobban kötődik a sztorihoz (sőt, a végére egy kifejezetten érdekes karakter lett belőle), a többiek gyakorlatilag egy párhuzamos filmet testesítenek meg, intermezzókat egy gettós szociodrámából, amik annyira vontatottak, hogy szerintem akkor is untam volna őket, ha nem a politikai játszmák elől veszik el az időt, így viszont egyenesen zavart, hogy ilyen "fillerekre" megy el az időm.

A témája aktuális, jól is lett kidolgozva szinte minden szempontból, de túlságosan széttöredezik a forgatókönyv, ami így nem képes fenntartani a politikai versengésből, a két tűz közé szorítottságból eredő feszültséget, ami ráadásul az évad közepére jócskán elfüstölt. Plusz nekem a szinkronos verziót sikerült látnom, ami ehhez a témához túl langyosra sikerült, tovább gyengítve a hangulatot. Sajnos az ilyeneknél látszik igazán, hogy lehetnek bármilyen jól is egy film alapjai, apróságok is el tudják rontani. A pontszám úgy értendő, hogy ha valakit kevésbé idegesít Carmen csikicsukija a gyerekekkel, az +1 pont, ahogy szerintem eredeti hangon is élvezhetőbb legalább ugyanennyivel. Talán lesz valaki, egy hős, aki a sztori miatt megadja az esélyt a bizonyításra, de nekem ez most csak ennyi volt.

6,5/10
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 1.0 - Page 55 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Niwrok írásai 1.0 - Page 55 EmptySzer. Nov. 11, 2015 7:35 pm

Niwrok írta:
.
Mutassatok egy hőst / Show Me a Hero (S)



6,5/10
.


Shocked Shocked Shocked Shocked Question Question Question Question Mik vannak.... Smile


Niwrok írta:
Talán lesz valaki, egy hős, aki a sztori miatt megadja az esélyt a bizonyításra, de nekem ez most csak ennyi volt.


Ugye nem rám gondoltál? tongue

A sztorija még érdekelne is, de nem igazán csináltál kedvet hozzá. Ha tudnád, mennyi mindent írtam föl még régről a kis cetlire... Rolling Eyes

Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 1.0 - Page 55 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Niwrok írásai 1.0 - Page 55 EmptySzer. Nov. 11, 2015 8:32 pm

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Talán lesz valaki, egy hős, aki a sztori miatt megadja az esélyt a bizonyításra, de nekem ez most csak ennyi volt.


Ugye nem rám gondoltál?  tongue
A sztorija még érdekelne is, de nem igazán csináltál kedvet hozzá. Ha tudnád, mennyi mindent írtam föl még régről a kis cetlire...  Rolling Eyes


Arra gondoltam, aki erre jár Razz .

Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam kedvet csinálni hozzá, pedig stílusa és a politikai szál miatt is többet érdemelne, de a végére már nagyon untam...
Talán írd fel a lista végére az első három-négy részt, hátha felbugyog onnan egyszer Smile .
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 1.0 - Page 55 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Niwrok írásai 1.0 - Page 55 EmptySzer. Nov. 11, 2015 9:05 pm

Niwrok írta:

Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam kedvet csinálni hozzá, pedig stílusa és a politikai szál miatt is többet érdemelne, de a végére már nagyon untam...
Talán írd fel a lista végére az első három-négy részt, hátha felbugyog onnan egyszer Smile .
.

Jó, inségesebb időkre elteszem... de jól tudod, hogy nálam olyan nincs, hogy három-négy részt nézek csak. Akkor már az egészet... ld. iZombie ( faceplam )...
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 1.0 - Page 55 Empty
TémanyitásTárgy: Da Vinci démonai / Da Vinci's Demons S3   Niwrok írásai 1.0 - Page 55 EmptyVas. Nov. 15, 2015 10:22 pm

.
Da Vinci démonai / Da Vinci's Demons S3

Niwrok írásai 1.0 - Page 55 2dlp0jq

Jó régen, bő egy éve volt, hogy Leonardo mester életjelet adot magáról, mert az ugyan elég gyorsan eldőlt, hogy a kellően népszerű második évad után folytatás készül, amit le is forgattak, de a szokásos nyári időpontban csak nem akart megérkezni. Végül a gyártó Starz nem is vetítette TV-ben, hanem ahogy más csatornák is mostanában, egyben tolta ki az egész évadot a netre, hivatalosan azért, hogy így kedveskedjenek a "darálva" nézőknek. Tudom, hogy ez nem jelent minőségi kategóriát, hiszen a Netflix is így van a House of Cards-zal, de a Starz nem így csinálta eddig, és így volt egy kis "gagyi" érzete a VoD-nak, amit a Da Vinci démonai szerintem az eddigiek alapján nem érdemelt... és mertem remélni, hogy ez a harmadik, egyelőre befejezőnek titulált évaddal is így lesz.

Az olyan érdekelt feleket, mint Sixtus pápa, Lorenzo de Medici, Leonardo, továbbá a Labirintusba frissen toborzott Girolamo, annyira lekötötte eddig egymás manipulálása és hátbaszurkálása meg a Levelek Könyvének keresése, hogy észre sem vették, még egy résztvevő van a táblán, csak amikor már utóbbiaknak köszönhetően az Oszmán Birodalom szó szerint az ajtón dörömbölt. Így hiába Leonardo zsenialitása és a nála levő gyorsépítő készletek (vagy tényleg nem kell több egy újfajta ágyú vagy egy csodakütyü megépítéséhez fél napnál Smile ?), Bayezid herceg katonái végül lerohanják Otrantot, ahonnan muszáj menekülniük a túlélőknek, remélve, hogy kellő összefogással visszatérhetnek, és sikerül visszaszorítani a törököket a tengerbe. De nincsenek egyedül a szökésben és a bujkálásban, mert Donati kisasszony ugye volt már vatikáni ügynök és török kém is, szinte minden szálat elvágott maga mögött, így aligha számíthat bárki jóindulatára, ahogy Clarice-nak is menedéket kell keresnie, miután Carlo mesterkedése csődbe juttatta és ezzel súlyosan meggyengítette a Medici Bankházat. Azzal pedig, hogy a Medicik -ha a csecsemő Giuliot nem számoljuk- mind egy szálig elhagyják Firenzét, Vanessára és Nicora marad, hogy megszervezzék a város működtetését... noha elsőre nem tűnik túl valószínűnek, hogy egy szajha és egy festőinas szavára túl sokat adnának a tekintetes polgárok.

Ahogy látszik, konfliktusban és potenciális akciójelenetekben nem szűkölködik már ez a kis "előző rész tartalmából" sem, és még ezt sikerült egy kicsit még tovább bonyolítani. A lényeg igazából az, hogy az eddig szétszóródott kisebb frakciókat mind elnyeli a két pólus, a belső ellentétek az Oszmán Birodalommal szemben állva háttérbe szorulnak, vagy legalábbis kéne szorulniuk... persze csak átmenetileg. Kevés hírmondó marad ugyanis, akik személyesen tudnának beszélni az oszmán sereg erejéről, a katonák számáról illetve a harci eszközeik, például a "tankjaik" pusztító hatékonyságáról. Sixtus pápa újabb keresztes toborzása lenne az, ami Itália egységét kifejezi, de közben a résztvevők már azon mérlegelnek, hogy azért túl nagy hatalmat sem kéne ezzel a Vatikán kezébe adni, amit békeidőben garantáltan felhasználna ellenük, és már az árnyékszervezetek is abban gondolkodnak, egy esetleges győzelem után hogyan hajtsák igába vagy iktassák ki azt a sereget, ami őket hatalomhoz segítette. A már ismert szereplőkhöz talán csak az egyik legnagyobb velencei kereskedőházat vezető Laura Cereta csatlakozik fontosabb szereplőként, a többit megoldják a két évadon át szerzett tapasztalatok egymásról. A politikai játszmák így legalább annyira jók, mint eddig, főleg, hogy közben még mindig téma a Levelek Könyve, bár mert a kialakult helyzet miatt a teljes kódex szinte elérhetetlennek látszik Konstantinápolyban, most már úgy tűnik, az egyetlen Itáliában levő oldallal lesznek kénytelen beérni a keresők, de ezen nem is görcsölnek annyit, a konszenzusos vélemény szerint önmagában az is halálosan veszélyes, és felhasználása képes lenne döntő csapást mérni bárkire. Mint az arany cikesz a kviddicsben Smile . Így aztán van manipuláció és szervezkedés, amit kiegészít a kincskeresés, a rejtély felderítésének izgalma, hogy vajon mi lehet az, ami annyira erőteljes tudás egyetlen papírlapon, amitől a pápa is lúdbőrzik, és akkor ez még csak a remek váz, amire a többit ráépítették.

Ami nekem különösen nagy megelégedettséget jelentett, az a címben van. Legutóbb hiányoltam, hogy noha a második évad Leonardo szempontjából egy remek kalandfilm, de démonokhoz alig van köze, pedig az őrület és a zsenialitás határán egyensúlyozó Leonardo az első évad egyik kiváló húzása volt, még ha néha túlzásba is vitték a látomásokat. A készítők is érezhették, hogy ebből a szempontból sántít a dolog, és ennek kompenzálására olyan terheket kezdek pakolni Leonardora, ami alatt csak idő kérdése volt, hogy mikor roppan össze. Az már legutóbb is megvolt, hogy éppen akkor talál rá a szinte egész életében keresett anyjára Bayezid herceg oldalán, amikor éppen ágyúval készül szétlőni a hajót, amin állnak, de ezt szusszanásnyi idő nélkül követi a kudarc, az, hogy még ilyen áron sem sikerült megfékezni a flottát, majd később, mintegy ennek magyarázatára jön a felismerés, hogy az egyetlen, akit Leonardo nem tud legyőzni, az ő maga... az oszmán sereg sikerének zálogát ugyanis az ő tervrajzai jelentik, az ő továbbfejlesztett fegyvereivel támadnak és gyilkolnak, amit ő legfeljebb csak Firenze és a maga megvédésére szánt. És így tovább, szépen építik fel a bűntudat-önvád spirált, egészen odáig, hogy már nem csak azok a látomások gyötrik, amik a múltban gyökereznek, hanem a "mi lenne, ha?" démonjai is. Ráadásul mindebben társa is akad, mert nem csak ő viaskodik magával, és ennek keretében talál Leonardo egy szövetségest, amit leginkább a közös átok és tisztelet kovácsol össze, amíg csak lehet.

De ez az évad még ennél is többet tartogat, ami a kis kellékeket, díszeket, meglepő fordulatokat vagy érdekességeket jelenti. Végig azt éreztem, hogy az íróknak sok ötletük volt arra, hogy merre vigyék a történetet, miket pakoljanak bele, de mert jó előre tudták, hogy ez az utolsó, így próbáltak mindennek helyet keresni benne. Nem mondom, hogy ez nem hatott néha a fő történetszál ellen, hogy az is haladjon, mert a sok apróságnál le tudtak ragadni, és akár egy teljes részt rászánni olyanokra, mint Andrea felbukkanása, de ahogy az illeszkedik a nagy egészbe, és amilyen érdekes önmagában, abszolút helyét éreztem az évadban. Mivel nem kellett attól félniük a stábtagoknak, hogy valamelyik szereplőre később még szükségük lesz, így akit lehetett, el is tettek láb alól, olykor egészen látványos módokon, így törve egyszerre R. R. Martin és Hannibal Lecter babérjaira. Ugyanígy a pénzt sem volt muszáj annyira szűken fogni, ezért lehetett mindössze pár jelenetért olyan komplex látványvilágot teremteni, mint ami itt van a fürdőházban és Madam Singh bordélyházában, és amúgy is sok a helyszín, még ha azok sokszor szűkek is, barlangok, tömlöcök vagy műhelyek. De tényleg felsorolni sem tudnám ezeket a színesítő vagy igazi meglepetést jelentő elemeket, pár régi epizódszereplő visszatérését, Leonardo új találmányainak bemutatását, de akár azt is, hogy milyen az, amikor Clarice igazán meg akar tudni valamit. Az meg, hogy eközben a szereplők néha elég ostobán viselkednek, és az az idegesítő vonás, hogy tényleg hogy a picsába tudja Leonardo összeeszkábálni a cuccait ilyen gyorsan, az meg eddig is így volt...

A Da Vinci démonai nekem tényleg ott hagyta abba, ahol "kell", a csúcson. Amúgy is jó volt a karakterválasztás, Leonardo rejtélyessége és zsenialitása okkal ébreszt kíváncsiságot, de ezen túl sikerült köré egy olyan világot kreálni, ami egyszerre hihető és mégis misztikus a sok gépezettel, alkimista kotyvalékkal, miközben épít a történelmi tényekre, filozófiai kérdéseket feszeget a hit és a tudomány kérlelhetetlen szembenállásáról, és az emberi tényezőt is mögéjük helyezi. A modern Icarus részemről beteljesítette küldetését.

9/10
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 1.0 - Page 55 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Niwrok írásai 1.0 - Page 55 EmptyVas. Nov. 15, 2015 10:42 pm

Niwrok írta:
.
Da Vinci démonai / Da Vinci's Demons S3

A Da Vinci démonai nekem tényleg ott hagyta abba, ahol "kell", a csúcson. Amúgy is jó volt a karakterválasztás, Leonardo rejtélyessége és zsenialitása okkal ébreszt kíváncsiságot, de ezen túl sikerült köré egy olyan világot kreálni, ami egyszerre hihető és mégis misztikus a sok gépezettel, alkimista kotyvalékkal, miközben épít a történelmi tényekre, filozófiai kérdéseket feszeget a hit és a tudomány kérlelhetetlen szembenállásáról, és az emberi tényezőt is mögéjük helyezi. A modern Icarus részemről beteljesítette küldetését.

9/10
.

taps taps taps Bíztató. Majd reflektálok.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 1.0 - Page 55 Empty
TémanyitásTárgy: A szem tükrében / I Origins   Niwrok írásai 1.0 - Page 55 EmptyCsüt. Nov. 19, 2015 11:37 pm

.
A szem tükrében / I Origins

Niwrok írásai 1.0 - Page 55 File_120484_0_ioriginstv

A filmről már azelőtt is tudtam, hogy R2 írt volna róla, de a kedvem ő hozta meg, az írásából viszont mostanra igazán csak annyi maradt meg, hogy az I Origins a genetika esetleges spirituális vonatkozásait kapcsolja valahogy össze a szemmel, ahogy az a cím "újrafogalmazott" magyarításából már látszik is, de igazából hasonló szójáték van az "I" és az "eye" között is.

Ennek a halogatásnak részben az is volt az oka, hogy Mike Cahill előző filmjének, az Another Earthnek amilyen érdekes volt az alapötlete, nekem annyira nyomasztóra és vontatottra sikeredett a rendező költői stílusa miatt, amiben ezerszer inkább egy képi hatásban bízik, mint hogy azt akár egyetlen szóval is kifejezze, én viszont nem vagyok ilyen gyors "képolvasó". Ott a sorskérdések és a filozófia volt összekapcsolva, itt pedig a tudományt és a spiritualitást próbálta Cahill közös alapokra hozni, sokkal sikeresebben, de sajnos ez a stílus nekem még mindig nem jött be. A film első fele a sok, tartalmában elgondolkodtató, de előadásában álmosítóan lassú és tömény, orvosi szakzsargonnal és a filozófiai vitával teletűzdelt jelenetével nekem bizony unalmas volt, bármennyire is ismerős arcok köszöntek is vissza a képernyőről (nekem nem csak "Glenn" volt ismerős, hanem szinte a fél szereplőgárda, a Karent alakító Brit Marling például pont a Felettünk a Földből). Sajnos Ian kísérletei Karennel túl szárazan, a szerelme Sophie-val túl elvontan, valami idealizált lelki kiteljesedésként volt bemutatva, amit egy ideig még jól viseltem, aztán a metrós jelenet néma "összekapcsolódásánál" túl elborult lett nekem az egész (már a pár hónapja lehúzott Upstream Colours is eszembe jutott közben), és pont a kritikus pontra, a liftes jelenetre szakadt meg az érzelmi kötődés a szereplőkkel, onnantól kezdtem végképp kérdezgetni, hogy miért is nézem ezt, meg várni a végét, feszültség szempontjából a legrosszabbkor.

Így nekem nem egy új film kezdődött a közepén, hanem egyáltalán elkezdődött az, amihez csak egy túlnyújtott felvezetés és alapozás lett a szűk első egy óra, a hét éves ugrás miatt nem is nagyon lehet máshogy. Nekem ezek a részek hozták meg az izgalmat, hiszen az egész egy rejtélyes és elég bizarr nyomozással indít, de ennek a szakasznak volt meg az igazi érzelmi töltete is, mondjuk hogy Ian mennyire nem tudott elszakadni Sophie-tól még ennyi év után sem; így látszik például az Ian két "felesége" közti különbség, hogy a kapcsolatát Spohie-val hogyan fűtötte az ellentétes világképből származó feszültség szenvedélye, míg Karennel ehhez képest "csak" meghitt együttműködésben élnek. A nyomozás a gyanús vizsgálgatás után pedig egészen fantasztikus, ahogy a saját tudományos megközelítésük alkalmazásával jönnek rá lépésről lépésre a megdöbbentő lehetőségre, aminek kvázi esszenciája India, a vallási gyökereivel és az ugrásszerű informatikai fejlődésével.

Bármit is írtam az elején, Mike Cahill filmje tetszett, hiszen a gondolkodásmódja, a kreativitása igencsak bejön... a kifejezésmódjához meg legfeljebb nem mindig vagyok elég érzékeny. Nem egyszer feltűnt, hogy mennyire átgondolt, megtervezett és pontos film is ez, ahogy az is, hogy azokat a dolgokat, amiket naponta tapasztal, hogyan próbálja egyedileg újraértelmezni és összeszőni. Például a szem képe, az egész kiindulása ismerős volt, hiszen van ennek a típusú centrális heterokrómiának egy emblematikus hordozója, a NatGeos afgán lány, akinek a képe fel is bukkan egyszer a filmben, és nem ez az egy ilyen hivatkozás, ihlető, ami hatással volt Cahillre. Ezeken túl utólag visszanézve egy jelenetet kiszúrtam például Tobias gyerekszobájában a periódusos rendszerre hajazó kis névtáblát vagy a méhsejt alakú polcokat. Ha újranézem, biztosan sok ilyen finomság, kellék fog feltűnni, de az egyszerű tárgyakon túl szereplők is vannak ilyenek, például az indiai szálloda liftjében a fekete kabátos fickó, akin sokat gondolkodtam, pedig alig egy percet szerepel.

Spoiler:

Ahogy az is biztos, hogy a film sokrétűsége, a filozófiai mélysége remek vitákra adhat lehetőséget, ahogy azokat Ian és Spohie it tette, és ahogy mindez a szem köré fel van fűzve, az zseniális. Én például úgy láttam, hiába Ian a tudós, mégis ő a nyitottabb, hiszen egy elsőre teljesen hihetetlen teóriát is képes volt vizsgálat alá vetni, még ha erős érzelmi befolyásoltság alatt is, ellentétben Sophie megfontolni sem volt hajlandó a hitének ellentmondó információkat, nemhogy megkeresni a lehetőségeket, hogy azok hogyan illeszthetők bele az ő addigi gondolatvilágába (pedig erre a dalai láma és Ferenc pápa is képes volt), és szinte személyes sértésként élte meg Ian kísérleteit a gilisztákkal (értem az aggodalmát a kukacok zavarodottságáról, hogy "jé, mi ez az új inger itt", de az "istent játszás" nagyon messze van ettől). Sőt, ahogy az I Originsen elgondolkodva látom, ez általánosságban is így van, hogy maguk a kérdések, amiket a spiritualitás felvet, a tudomány szempontjából lehetőségek, amíg nem sikerül azokat minden kétséget kizárólag cáfolni, viszont már maga a tudományos vizsgálat ténye is értelmezhető támadásként a hit ellen. A hit -és ezen belül a spiritualitás is- sarkosan fogalmazva az emberek nem-tudásának halmaza, az istenek ennek a halmaznak megszemélyesítései, rituáléit pedig az a vágy hajtja, hogy "halandóként" befolyással legyenek az ismeretlenre. Hinni csak abban tudunk, amit nem tudunk, amiben bizonytalanok vagyunk, és minél többet vélünk tudni, annál kevesebb terepe, lehetősége van a hitnek (ahogy feljebb is írtam a "bástyáról"). Ahogy a tudás hatalom, úgy a nem tudás még nagyobb, nem is véletlen a vallás és a tudomány szembenállása, ahogy a közkeletű értelmezés szerint Ádám és Éva is a Tudás Fáján termett alma miatt üldöztettek ki a gondtalan egyszerűség és tudatlanság paradicsomából. Ezzel az alapgondolattal meg, hogy tényleg a szem a lélek "tükre", nagyon sok olyan területen "kéne" a "hitnek" visszavonulót fújnia (kollektív tudat, lélekvándorlás, eleve a lélek létezése maga), ahol egyeduralkodó volt.

Továbbá kösz a tippet az epilógusról; a stáblistát nem szoktam már kivárni, így nélküled kimaradt volna, és még ha nekem át nem is értelmezett semmit, egy nyitva maradt kérdésre választ adott. Mert előtte nem derül ki, hogy miért is zajlik a kísérlet, még ha azt sejtettem is, hogy nem a vizsgált alanyok "két szép szeméért" Smile ...

Ez a film nekem egy kicsit olyan, mint egy kémiai kísérlet, ahol az elején a vegyész csak mindenféle löttyöket meg porokat borogat össze, miközben a lejátszódó reakciókat írja le, majd egyszer csak az egész kotyvalék elkezd színes, gazdag árnyalatú szikrákat és gázfelhőket eregetni. Utóbbi már lenyűgözné a közönséget, de kevesen jutnak el odáig, ha előbbi zavaros, és nem is mindenkit érdekel a látványosság mögött az elvi háttér. Pedig utólag mindhárom érdekes a maga módján és körülményei között.

8,5/10
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 1.0 - Page 55 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Niwrok írásai 1.0 - Page 55 EmptySzomb. Nov. 21, 2015 1:31 am

Niwrok írta:
.
A szem tükrében / I Origins

Ez a film nekem egy kicsit olyan, mint egy kémiai kísérlet, ahol az elején a vegyész csak mindenféle löttyöket meg porokat borogat össze, miközben a lejátszódó reakciókat írja le, majd egyszer csak az egész kotyvalék elkezd színes, gazdag árnyalatú szikrákat és gázfelhőket eregetni. Utóbbi már lenyűgözné a közönséget, de kevesen jutnak el odáig, ha előbbi zavaros, és nem is mindenkit érdekel a látványosság mögött az elvi háttér. Pedig utólag mindhárom érdekes a maga módján és körülményei között.

8,5/10
.


taps Élvezetes hasonlat!


Kimondottan örülök, hogy neked is bejött, a plusz linkeket meg külön köszi (bár még csak belekukkantottam).
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 1.0 - Page 55 Empty
TémanyitásTárgy: CTRL nélkül / Halt and Catch Fire S1   Niwrok írásai 1.0 - Page 55 EmptyVas. Nov. 22, 2015 5:41 pm

.
CTRL nélkül / Halt and Catch Fire S1

Niwrok írásai 1.0 - Page 55 34ovp75

Ez a sorozat volt az oka, hogy most már a képernyőn keresztül is fejest ugrottam a számítástechnika fejlődésének különböző korszakaiba, csak közbejött a Whoami, ezért cserélődött fel a jelen és a múlt. Ez is görgetettem egy ideig, hiszen már a második évadnak is vége, pedig az elejétől kezdve érdekelt a téma, a hangulat és egy kicsit a főszereplő miatt, mert Lee Pace-t igazán csak Thranduil szerepe tette fel a mainstream-térképre (meg Ronané a Galaxis őrzőiben... bbrrr!), de nálam több meghatározó és/vagy kedvelt film és sorozat szereplője volt már előtte is.

Pace ezúttal Joe MacMillant alakítja, akit a 80-as évek elején (egészen pontosan 1983-ban, legalábbis egy jelenet alapján, amiben a szereplők éppen A Jedi visszatér vetítéséről jönnek ki Smile ) kereskedelmi ügynöknek vesznek fel a texasi Cardiff Electrichez, bízva abban, hogy MacMillan IBM-nél szerzett tapasztalatai számukra is jövedelmezőnek bizonyulnak majd. Csakhogy MacMillan nem házalni jött, hanem borsot törni a "Nagy Kék" orra alá azzal, hogy egy egykor újító, de mára a kispolgári életbe beleszürkült, kiégett mérnök (Gordon) és egy lázadó programozó (Cameron) beszervezésével egy olyan piacra törjön be, a Cardiffet használva faltörő kosnak, ahol az IBM hatalma megkérdőjelezhetetlen, és a legtöbb "versenytárs" az asztalukról lehulló morzsákon osztozkodik. A többieknek még felocsúdni sem nagyon van idejük, MacMillan manővereit követően máris ügyvédek tucatjai szorítják őket sarokba, pedig akkor még nem is tudják, hogy a fickót leginkább a bosszú és a becsvágy vezérli, és nagyjából semmi sem drága neki ahhoz, hogy ezt beteljesítse.

Bár a Cardiff és a karakterek is fiktívek, éppen eléggé építenek a valós eseményekre, cégekre és jellegzetes karakterekre ahhoz, hogy aki akar, akár magára is ismerhessen. Olvastam egy cikket arról, hogy ilyen őrült manőverei és ambíciói leginkább a Compaqnak voltak, ahogy alig pár hete nézve a JOBS-ot, MacMillanben visszaköszöntek Steve Jobs akkoriban futurisztikusnak és fizikai képtelenségnek ható tervei meg valamennyire a stílusa is, míg a csendes Gordonban az Apple másik nagyágyújára, Steve Wozniakra lehetett inkább ráismerni. Wozniak egyébként maga méltatta, hogy az AMC mennyire jól megfogta az egész számítástechnikai lázadás hangulatát, ami a "Silicon Prairie"-n zajlott (a Szilikonvölgy mellett azért erről a texasi fejlesztési csomópontról kevesebbet lehetett hallani eddig), az állandó kísérletezést és a sokszor kötelező alapoktól újragondolásokat, hiszen ha nem így lett volna, akkor például még mindig azon aggódnánk, hogy elfogy a réz, amivel a gépeket lehet összekötni, miközben már rég az üvegszál és a vezetéknélküli megoldások a meghatározók. A technikai részéhez én sem értek, a BASIC-en és a Pascalon kívül nem volt közöm a programozáshoz sem, de jókat tudtam együtt izgulni a szereplőkkel, ahogy egy olyan, mára nevetségesnek ható problémával küszködtek, hogy hogyan kéne a memóriát 128 kbyte-on tartani a méretek csökkentése mellett.

A H&CF azonban nem csak korabeli leporelló vagy informatikai krimisorozat, hanem leginkább dráma arról, hogy mindez, MacMillan úthengertempója és a sokszor bunkóságig fajuló, vagy éppen sima nyelvű szónoklatokkal előadott látnoksága a Cardiff környékén dolgozókra hogyan hat, például azokra, akik utcára kerülnek a történet folyamán. Néha tényleg az őrültségig látszik elmenni a fickó egy kis reklámért vagy azért, hogy ne kerüljön rá szorosabb gyeplő, hiszen a Cardiffnak nem ő a tulajdonosa, de még az ügyvezetője sem, így megállás nélkül manipulál és teremt kényszerhelyzeteket, amelyekből általában csak egy kiutat hagy. Hiába ő a nagydumás, és hiába ő az események motorja, én mégis érdekesebbnek tartottam a Clark házaspárt, akiken Joe ügyeskedése legtöbbször első körben csapódik le. Ők azok, akinek nem elég, hogy rájuk marad a "varázslat", megvalósítani mindazt, ami Joe fejéből kipattan, de mellette Donnának saját munkája is van (programozó egy másik cégnél), és a családi életet sem hanyagolhatják, hiszen két kislányuk is van, akiknek nem egyszer kell a túlórák miatt irodákban meg raktárakban aludniuk a kiságyuk helyett. Gordon bemutatása az elején ráadásul zseniális, ahogy az is, ahogy Scoot McNairy (én mondjuk a Monstersből és az Argo-akcióból emlékszem rá) életre kelti a fásult, a korábbi kudarcaiban megtört, majd a Joe által nyújtott lehetőségtől újra ezer százalékon pörögni kezdő fickót, aki szép lassan elég bátorságot gyűjt ahhoz, hogy kiálljon az ötletei mellett, rendezze a konfliktusait a kollégákkal, vagy akár Joe-nak is visszaszóljon. Messze ő volt a kedvenc karakterem, pedig egyébként a többiek is teljesen rendben vannak, Donna a leleményességével, Joe meg a fergeteges dumájával (a jeget eladná az eszkimóknak, az tuti!). Egyszerűen csak emberek élik egy ilyen helyzetben az életüket, annak hétköznapiságával, ami nekem folyamatosan fenntartotta a figyelmem, de nem kizárt, hogy mások lassúnak, akár unalmasnak találhatják.

Mert még ha sok is az egyszerű életkép, mindezt olyan hangulattal sikerült bemutatni, amit rég láttam nemhogy sorozatban, de még filmen is. Még az egyébként régóta ismert trükkben is, ahogy a 70-es, 80-as évek évek egyenlők a sárgásbarna filterrel, benne volt az, ahogy akkoriban a dohányfüsttől minden erre a színre fakult, meg ahogy a nap kiszívta. Ugyanakkor mégsem annyira ragad le a stáb a korszakban, több olyan dolog is felbukkan akár csak utalásként, ami párhuzamba állítható a jelenkorral, például a japánok karórájáról nem nehéz előreugrani az okosórákra. A színészeket már méltattam, de mellettük megérdemli a dicséretet a szövegkönyv írója is; ritkán figyelek erre, de a H&CF nyelvezete nekem igényesebb, összetettebb volt, mint az átlagos sorozatoké, legalábbis sokszor nehéz volt követnem az angolt még felirattal is... de mentőövként van szinkronos változat is, akinek ez annyira nem szempont, a hazai AMC csatorna is vetítette már. Kiemelném még a zenéjét, ami ezzel a punk-rock, szintipop meg elektronikus egyveleggel remek kiegészítő volt, sokat dobott a látványvilágon, néha pedig még vissza is utal az ott történtekre. Ja, és amit mostanában gyakran előveszek: a főcím az egyszerűsége mellett is baromira tetszett!

Ehhez, hogy mindezt értékelni tudja a néző, jó ha van tapasztalata a témáról, mert egy kicsit vissza kell tudnia magát képzelni abba a korba, amikor még a Commodore volt az informatika istene, az összes kiegészítőjével meg a kézzel tekercselt kazettáival, mert így tényleg mellbevágó lehet az, amit a Cardiff csapata megpróbál elérni, és az is, amit megtesznek az eléréséért. A többieknek, akiknek ez nem sokat jelent, maradnak a külsőségek, a kicsit dramatizált, de bőven elképzelhető figurák, a korrajz és a zene... Még ha tetszik is nekik, majd ők vigyorognak más sorozaton Smile . Nekem ezen sikerült többször is, és ha az évadzáró nem akarta volna szinte kalapáccsal szétverni a csapatot, amit rossz volt nézni, lehet, hogy még egy fél pontot hozzácsaptam volna, annyira élveztem.

9/10

Egészen karácsonyi hangulatom lett ettől a színes "fényfűzértől" Smile...
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 1.0 - Page 55 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Niwrok írásai 1.0 - Page 55 EmptyVas. Nov. 22, 2015 6:05 pm

Niwrok írta:

CTRL nélkül / Halt and Catch Fire S1

Ehhez, hogy mindezt értékelni tudja a néző, jó ha van tapasztalata a témáról, mert egy kicsit vissza kell tudnia magát képzelni abba a korba, amikor még a Commodore volt az informatika istene, az összes kiegészítőjével meg a kézzel tekercselt kazettáival, mert így tényleg mellbevágó lehet az, amit a Cardiff csapata megpróbál elérni, és az is, amit megtesznek az eléréséért.

9/10



Értem én... nézem majd, nézem...  peace  Köszi!

De előbb Mr. Robot, meg Da Vinci...


Egyébként, ilyeneket hol találsz???   Question  Question  Question  Question  Question


Niwrok írta:

Egészen karácsonyi hangulatom lett ettől a színes "fényfűzértől" Smile...


Bravo  Hamarosan úgyis itt van. Laughing


.
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 1.0 - Page 55 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Niwrok írásai 1.0 - Page 55 EmptyVas. Nov. 22, 2015 6:42 pm

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

CTRL nélkül / Halt and Catch Fire S1

Ehhez, hogy mindezt értékelni tudja a néző, jó ha van tapasztalata a témáról, mert egy kicsit vissza kell tudnia magát képzelni abba a korba, amikor még a Commodore volt az informatika istene, az összes kiegészítőjével meg a kézzel tekercselt kazettáival, mert így tényleg mellbevágó lehet az, amit a Cardiff csapata megpróbál elérni, és az is, amit megtesznek az eléréséért.

9/10

Értem én... nézem majd, nézem...  peace  Köszi! De előbb Mr. Robot, meg Da Vinci...


Persze örülnék, ha megnéznéd, és szerintem tetszene is, de ahogy írtam, ez nem annyira a te sorozatod, mint az enyém, mert a sztori egy fontos vonása nem játszott/játszik akkora szerepet az életedben Smile .

R2-D2 írta:

Egyébként, ilyeneket hol találsz???   Question  Question  Question  Question  Question


Ezt éppen Lee Pace adatlapján, de azért szoktam figyelni egy-két sorozatokkal foglalkozó blogra is.

A harmadik meg, hogy mostanra szinte az összes jelentősebb amerikai sorozatnak van magyar bemutatója, és nem csak az olyan nevesített csatornákon, mint a FOX vagy az AMC, mert például a 12 majom sorozattal a Coolon találkoztam. Néha már jobban találok szinkronos változatot egy sorozatból, mint angolt, mert olykor a szinkronizált is kint van egy-két nap késéssel, így nem éri meg "behozni" eredeti hanggal. Így jött képbe A hajsza (The Fall), a Mutassatok egy hőst, és most is a sorára vár két ilyen, a Hátrahagyottak, és ilyen lenne a Humans sorozat is, a humanoid kiborgok drámája, de arról szinte mindenhol azt olvastam, hogy a svéd eredetije jobb, úgyhogy inkább azt terveztem megnézni.

Rajtad meg ennyire kifog a Liza Smile ?
.
Vissza az elejére Go down
R2-D2
Admin
R2-D2


Hozzászólások száma : 4535
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

Niwrok írásai 1.0 - Page 55 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Niwrok írásai 1.0 - Page 55 EmptyVas. Nov. 22, 2015 6:59 pm

Niwrok írta:

Persze örülnék, ha megnéznéd, és szerintem tetszene is, de ahogy írtam, ez nem annyira a te sorozatod, mint az enyém, mert a sztori egy fontos vonása nem játszott/játszik akkora szerepet az életedben Smile .


nono nono  Annyira öreg azért nem vagyok. Kezdetben még nekem is Commodore volt..

Idézet :

Rajtad meg ennyire kifog a Liza Smile ?

Nem, kétharmadig kész van, inkább sok más fog ki rajtam: ma pl. az, hogy reggel 15 év után újra kiugrott a térdem, de amúgy is, feje tetején áll a napirendem hetek óta, úgyhogy kevés időm van írni. Ráadásul Katniss kínlódásáról is kellene.

De ami késik, nem múlik. Wink
Vissza az elejére Go down
Niwrok
Admin
Niwrok


Hozzászólások száma : 3578
Join date : 2012. Oct. 06.

Niwrok írásai 1.0 - Page 55 Empty
TémanyitásTárgy: CTRL nélkül / Halt and Catch Fire S2   Niwrok írásai 1.0 - Page 55 EmptyVas. Nov. 29, 2015 12:00 pm

.
CTRL nélkül / Halt and Catch Fire S2

Niwrok írásai 1.0 - Page 55 2a5c1ud

Amilyen erőltetett volt a Cardiff Big4-jának (Joe, Gordon, Cameron, Donna, de akár még Bozt is hozzájuk lehet csapni) szétverése az előző évad végén, legalább annyira fura hangulata van az évadkezdésnek így, hogy elkülönülten próbálnak boldogulni. Nagyjából egy év telt el a híres COMDEX óta, a Giant dicsfénye már megkopott, hiszen aki csak lehet, lekoppintotta, továbbfejlesztette, jöttek az egyszerű, dolgos hétköznapok, amik közben még Gordon is hiányolni kezdi az állandó pörgést, amikor hajnalra kávét (esetleg más "élvezeti szereket") izzadtak, hogy valami technikai problémára vagy Joe fantazmagóriáira megoldást találjanak. Gordon végül kisebb vagyonnal válik meg a Cardiffben levő részesedésétől, de az unatkozó majdnem-milliomosok élete legalább annyira nem neki való, így elég nehezen talája fel magát, és a legkisebb megoldandó számítógépes problémától is mániás rohamot kap. Donnának viszont épp most jut ki a pörgésből, mert a Cameronnal együtt vitt vállalkozása, a közösségi játékélményre építő Mutiny kezdi kinőni a kereteit, ő pedig ezzel párhuzamban megunni azt, hogy 0-24-ben kell pesztrának lennie, gondoskodva otthon a lányokról, a munkahelyén meg a rakás programozó geekről. Joe ezalatt végképp elszakadni látszik hármójuktól, egy új barátnővel, a volt középiskolai csajával az oldalán éppen azon van, hogy a leendő apósát, az olajmágnás Jacob Wheelert meggyőzze arról, képes a szamárlétra legaljáról kezdve is valami nagyot alkotni... de talán még ő sem gondolná, hogy a startmezőn az adatrögzítés van.

Kezdeném ott, hogy a Mutiny koncepciója, és ahogy az megjelenik a sorozatban, önmagában egészen fergeteges, ahogy megint megvan a párhuzam a jelenkori felhasználói szokások és az akkori technikai feltételek között. A hangulatára, erre az egész modernitásra épített retróra a legjobb példa, ami eszembe jut, az a Sherlock (még a korai évadok Smile ); ott volt ennyire szétválaszthatatlanul és zökkenőmentesen összefűzve a múlt és a jelen. Én például azt hittem, hogy az online játék az valami újkeletűbb dolog, de biztosan nem mondtam volna, hogy már 1985-ben is ment az össznépi, sprite-okkal vívott World of Tanks a modemmel összekötött C64-eken. Mondjuk a vasfüggönyön túl, még ha be is jutott a számítógép, az biztos, hogy az akkoriban a legtöbbek számára hozzáférhető fülkés telefont nehéz lett volna rákötni Smile . De nem ez az egyetlen ilyen, hanem szinte minden részre jut két-három dolog, ami úgy jelenik meg, mint egy mag, amiből a most ismert informatikai világunk az összes enlőnyével és hátrányával kinőtt, és hol a vírusokkal meg a "hackerekkel" gyűlik meg a csapat baja, hol új játékötletekre vadászva igazából körülírnak egy primitív MMOFPS-t, de ez a kifejezés akkor még egyszerűen nem létezik. Azon meg már a hasam fogtam a nevetéstől, amikor Boz (Toby Huss texasi tájszólása haláli!) elmegy ügynökösködni, népszerűsíteni a céget, és az egyik szülőtől, aki nem akarja, hogy a fia egész nap a chaten meg a gép előtt lógjon, szó szerint azokat a "kockulós" kifogásokat hallottam vissza, amiket bármelyik témával foglalkozó cikkben láthatok. Átélni és belegondolni, hogy ez már 30 éve is így volt, egyszerűen hihetetlen... legalább annyira, mint ahogy Boz képes érvelni a nővel; innen már csak egy lépés lenne az erőszakos játékok problematikája, de gondolom valamit hagyni kell a következő évadra is Smile . Hihetetlen együtt élni ezekkel az úttörőkkel, akik előtt nem volt térkép és bejáratott rendszerek, akik mindent a saját kárukon voltak kénytelenek megtanulni, és ez manapság már elég ritka.

Mégis, miközben az egész a kapcsolatteremtésről és a csapatmunkáról szól, éppen azok távolodtak el, akik legutóbb vállvetve küzdöttek, és semmilyen eszköz nem volt elég szentségtelen a cél eléréséhez, néha meg a másik sűrű anyázása és ellenkezése közben próbálták kihozni egymásból a legjobbat. Az első évadot záró szétszéledés után végig abban reménykedtem, hogy ez csak egy kényszerű cliffhanger, hogy majd valahogy újra összeáll a Tökös Ötös, elsimítják a nézeteltéréseiket, bármilyen hihetetlennek is tűnt ez elsőre, főleg ugye Cameron és Joe esetében... de hiába. Most, ha talákoznak is a főszereplők, sokszor csak érintőlegesen történik, sok kínos csenddel, és még azok között is akadozik a kommunikáció, akik egyébként együtt élnek. Donna és Gordon testesítették meg a dolgozó mintaházaspárt, és mindketten (velük együtt pedig az őket alakító Scoot McNairy és Kerry Bishé is) szinte vibráltak ebben a szerepben, de most arra nincs idejük, hogy megbeszéljék a saját problémájukat, pedig mindkettejüknek súlyos gondjaik vannak. Gordon nekem amúgy is nagy veszteség volt, mert ami történik vele, az szaglik attól, hogy a stáb egyszerűen semmit nem tudott kitalálni a történetben tartására, csak egy ordas nagy klisét, pedig aztán közben olyan zseniális jelenetei vannak, mint amikor az anyósával a pénzen kezdenek "viccelődni". És ez a szereplők mindegyikére igaz, egy-két személyes, de elég közhelyes dráma az, ami sokszor mozgatja, motiválja őket, nem az ambíciók és a víziók, ami eddig meghatározó volt.

Ami igazán és pótolatlanul hiányzott, amint "kilépett" a sorozat a Mutiny ajtaján, az a Giant volt, és a szellemiség, ami abban megtestesült. Persze, az egyéni történetek között is akadnak jók, elnéztem én szívesen ezeket a drámákat is, még ha nincs is nagyon közük sem a korszakhoz, sem a kiinduló számítástechnikához kötődők, csak a hétköznapi élet bajai, kínjai. Abban meg nincs ott a nulláról építés izgalma, az egyszeri dobás, aminek nem volt elég pusztán jobbnak lennie, mint az IBM csúcsgépei, de azt is lehetett tudni, hogy ha nem készül el a COMDEX-re, akkor mintha el sem készült volna, mert egyedül ott lehet berobbanni vele. Játékos hasonlattal élve az első évad olyan volt, mintha Dáviddal kellett volna menekülni Góliát elől (számomra is meglepő, hogy eddig megúsztam e hasonlat nélkül a Cardiff és az IBM csatájának bemutatását Smile ) egy folyamatosan leomló labirintusban, miközben röpködnek a tüzes nyilak meg minden szar, amit Joe és a sors a csapat elé hajigált. Ehhez képest a második évad inkább egy menedzserjáték, amiben szintén vannak megoldandó feladatok, szerethetőek a karakterei, és ebben a műfajban ritkaságként nagyon könnyű együtt érezni velük, mert sokszor mély és összetett érzéseik vannak... De ritkán pumpál tőle az ember fülében az adrenalin, sőt, néha egészen dühítő is tud lenni, ahogy mondjuk Cameron háromszor gondolja meg magát egy szerződés kapcsán. A Dev Tycoon is jó a maga nemében, de nem egy God of War, na Smile . Úgy éreztem, az egyetlen dolog, ami köré a stáb igazán "átmenteni" tudott és akart az eddigiekből, amire az internet pirkadata mellett építették az évadot, az a Cameron és Joe közötti feszültség, a lezáratlan, feldolgozatlan érzéseikkel, dühükkel, sértettségükkel, kétségeikkel, és hiába halogatják ennek "kisülését" a mindkettejüknél meglevő kis románcok, adja magát, hogy egyszer le kell csapni a felhők közül a villámnak.

A hardver után a szoftver került sorra a második évadban, a fejlesztési versenyfutás izgalma helyett valamivel hangsúlyosabbá vált a szereplők életének bemutatása, a köztük levő kapcsolatok továbbgondolása egy új, "mesterséges" környezetben, ami egy drámasorozattól érthető, de a korábbiak után nem is maradéktalanul kielégítő. Főleg, hogy pár konfliktus elég közhelyes, és ritkán, jórészt csak az évad felében nyújtják azt a feszültséget, ami korábban megkaptam a CTRL nélkül-től. A karakterekért, az életük további követéséért is megérte megnézni a második évadot, és gyakorlatilag felsorolhatnám szinte az összes, korábban leírt előnyét, annyira bejött a megvalósítás, a képi világ, a zenék (bár most kevésbé voltak feltűnőek), a színészek mindegyike... na és a remek szófordulatokkal megáldott szövegkönyv, aminek a mondataiból nem egyet többször is rögtön visszahallgattam! Nálam ez az igazán tetsző filmek mércéje, hogy ha menet közben beletekerek, hogy egy-egy jelenetet újra megnézzek, és ezúttal is többször volt ilyen... De a második évadon jelentős részében azt éreztem, hogy kényszerből készült. Mint amikor egy játékból minden évben ki kell adni egy folytatást, még ha benne is ragad az önismétlésben és a sablonokban, és csak pár grafikai meg technikai fejlesztésre futja (adja magát az Assassin's Creed példának, azokról úgyis eleget írtam ide). Ez most még a Mutiny és a Cardiff lendületével éppen elég volt egy összességében kellően pozitív hangulathoz... éppen.

8/10
.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





Niwrok írásai 1.0 - Page 55 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Niwrok írásai 1.0 - Page 55 Empty

Vissza az elejére Go down
 
Niwrok írásai 1.0
Vissza az elejére 
55 / 66 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 29 ... 54, 55, 56 ... 60 ... 66  Next
 Similar topics
-
» Niwrok írásai 2.0
» Niwrok írásai 3.0
» R2-D2 írásai 4.0
» R2-D2 írásai 2.0
» Remo írásai

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: