HomeCalendarGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Niwrok írásai 1.0

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 28 ... 52, 53, 54 ... 59 ... 66  Next
SzerzőÜzenet
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2268
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Wayward Pines S1   Kedd. Okt. 06, 2015 5:58 pm

.
Wayward Pines S1



Noha az alapötlete érdekesnek tűnt, az idei sorozatszezon újoncai közül nem biztos, hogy ezt néztem volna meg először, ha R2 nem ír róla, én meg nem teszek egy ígéretet, amiket ha kicsit megkésve is, de be kellett tartani, ugye Smile .

Elzárt, különös hangulatú kisváros, rejtélyes esetek, gyanúsan viselkedő helybéliek, M. Night Shyamalan... aki ezekből a jellemzőkből nem asszociál tényleg legalább két sorozatra meg kb. öt filmre, az vagy valami irdatlan meglepetés elé néz, vagy érdeklődés hiányában gyorsan abba fogja hagyni ezt a kis hegyvidéki kiruccanást. Nekem viszont, aki igen, egy nagyobb hűhát leszámítva az egész inkább az érdekes, de kellemesen ismerős kellékek és jellemzők tárháza lett. Mégis, ha csak az első részről kéne írnom, hát bizony egy közepes fölé aligha mennék, mert ahogy a nézőt belelökik ebbe a sztoriba, az nekem minden volt, de kellemes nem. M. Night talán tisztában volt vele, hogy tőle mit várnak az emberek, így önmagában a "nagy" meglepetést le akarhatta zavarni már az elején, így viszont a pilot 40 percében rövidre zárta a külső és a belső környezet kapcsolatait, egy házasságtörést, a kisváros bizarrságát, és már ennek a végén ott voltunk egy több kilométer hosszúságú kerítés lábánál. Persze a fene akarta volna, hogy nyújtsák, mint a rétestésztát, és hogy még akkor is fárasszanak ezzel a babaházillatú kisvárosi cukormázzal, amikorra már bőven nyilvánvaló, hogy ez nem lehet a valóság, de ezzel a rohanással sem a szereplőket nem sikerült drámai mélységgel felruházni, sem az igazi bezártság és paranoia feszültségét nem sikerült megteremteni, így viszont az eseményeknek alig van súlya. Én például biztos, hogy Pam nővér fenyegetően kétértelmű mondataival és a hazudozós pultossal nem ébresztettem volna gyanakvást azelőtt, hogy a néző is esetleg magától furcsállni kezdte volna ezt a túl idilli kisvárost, hogy nagyobb szerepet szántam volna a négy bizarr szabálynak, és különösen biztos, hogy a külvilág eseményeit, Hesslert és Theresát hanyagoltam volna az első részben, és kizárólag Ethanre, a kollégái keresése közben balesetet szenvedett FBI-osra koncentráltam volna. Ezekkel lehetett volna elérni, hogy valóban átérezzük, mit is jelent az élet Wayward Pinesban, ahelyett, hogy rögtön a nyakunkba zúdítanak mindent.

Ez a túlfeszített tempó végig megmarad ugyan, a mindenfajta előismeret nélküli, csak eseti és azonnali visszaemlékezésekkel, a rongybabaként rángatott szereplőkkel (Ethan például egyáltalán nem tűnt önálló embernek, csak egy ablaknak, amin keresztül megmutatják nekünk, amit kell), valamint az ad hoc eseményekkel, de azért két-három rész után már kezd helyére rázódni a dolog. Wayward Pines onantól fokozatosan mutatja meg a titkait, szabályait, ahogy Ethan egyre több mindent fedez fel, hol segítőkkel, hol egyedül, és attól kezdve, hogy már ő is elismert, sőt, vezető tagjává válik a kisvárosnak, az ezzel együtt járó lehetőségekkel és az abból megszerzett tudással kell végülis döntenie arról minek látja inkább Wayward Pinest: kegyetlen kísérletnek, börtönnek vagy mentőakciónak. Még ha nem is egyenletesen, de egyre többet tudunk meg arról, miért és hogyan is jött létre ez a kis "rezervátum", és maguk a szereplői is elég sokfélék ahhoz, hogy megismerjük egy ilyen közösség tipikus karaktereit (nekem például az egyik legjellegzetesebb Arlene volt, a sheriff titkárnője). Mondjuk az olyan belsős és hangsúlyos csoportokat, mint az Első Generáció, sokkal részletesebben kellett volna bemutatni, mondjuk hogy mi a belső hierarchiája, hogy ne birkaként bámuljak a huszonéves generációsokra, hogy ezek meg kik.

Maga a város és a kísérő történet több meglepetést tartogat (Kate 12 éve például egy remek kérdés sokáig), a hangsúlyt is sikerült eltalálni, így ezeken keresztül végülis jól szórakoztam, de a főbb szereplőkkel és a forgatókönyvvel illett volna még foglalkozni egy kicsit. Ethan, ahogy már mondtam, nem sokkal több, mint egy drónkamera, ami mindig ott van, ahol valami érdekesség zajlik, ha szinte teleportálnia kell, akkor is, kivéve amikor nem szabad ott lennie, közben meg amiket csinál, másoknak már a feléért "felszámolás" jár. Theresa dettó, akinek csak abban a minimális súlyt kapó szerelmi háromszögben és a 33-as parcella utáni nyomozásban van szerepe, aztán kész. Akkor már sokkal inkább Kate, akin érződik, hogyan járta végig azokat a fázisokat, a lázadástól és a bezártságba beleőrüléstől a megalkuvásig, aminek Ethan még csak az elején tartana... Komolyan mondom, még Benben volt a legnagyobb potenciál, ahogy kiközösített, jellegtelen tinédzserként megkapja azt a figyelmet a waywardiaktól, amire mindig is vágyott, és ahogy különleges, kiemelt szerepet kezd kapni, igazából szinte tökéletesen viszi végig azt az utat és személyiségváltozást, ami az elvakult fanatikusokat jellemezni szokta. A másik oldalon meg hasonló szeretne lenni Pam, de az ő meghasonulása, kiábrándulása és szembefordulása amilyen hirtelen, olyan hiteltelen, hiszen sokáig ő tűnt a legelhivatottabbnak, legmegszállottabbnak, és semmi olyan nem történt az "áramszünetet" megelőzően, amiért oka lett volna besokallni, pedig már jóval előtte megkezdi a hazudozást.

Az említett nagy rohanás azzal is járt, hogy jó pár dolog volt, amire a készítők már nem figyeltek, nem egy baki és fals nyom maradt a filmben:

Spoiler:
 

És hogy maga a történet, a benne levő gondolatkísérlet milyen?

Spoiler:
 

A legnagyobb hiba az volt, hogy az alapjául szolgáló három könyvet egyszerre akarták lezavarni, miközben mondjuk háromszor 5-6 epizódként sokkal jobban tudott volna működni. Így ömlesztve zavaróak voltak a hibái a tipikusan shyamalani történet érdekessége mellett is, és többször eszembe jutott, hogy ha ezt hetente nézzük, szétkaptuk volna, mint Floki a lábtörlőt.

7/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3420
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Kedd. Okt. 06, 2015 7:31 pm

Niwrok írta:
.
Wayward Pines S1


És hogy maga a történet, a benne levő gondolatkísérlet milyen?

Spoiler:
 

A legnagyobb hiba az volt, hogy az alapjául szolgáló három könyvet egyszerre akarták lezavarni, miközben mondjuk háromszor 5-6 epizódként sokkal jobban tudott volna működni. Így ömlesztve zavaróak voltak a hibái a tipikusan shyamalani történet érdekessége mellett is, és többször eszembe jutott, hogy ha ezt hetente nézzük, szétkaptuk volna, mint Floki a lábtörlőt.

7/10

Mily meglepő, megint nagyjából egyetértünk (az 10% semmi). Nekem mondjuk nagyon tetszett maga az a csavar, amin még te is meglepődtél - viszont pont ez okozta a legnagyobb bosszúságokat is egyben. A swfórumra már beírtam, onnan másolom át, érdemes csemegézni belőle...

Spoiler:
 

Ugyanakkor az a "gondolatkísérlet" talán jobban megfogott, amiben a dikatúra vs demokrácia (információ vs annak visszatartása) hatékonyságának szembeállításáról van szó - de ez meg örök kedvencem, nem is csoda, hogy jobban érdekel.

S hogy szétkaptuk volna?? No, az 100%. Laughing


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2268
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Kedd. Okt. 06, 2015 8:07 pm

R2-D2 írta:
Niwrok írta:
.
Wayward Pines S1

Spoiler:
 


Spoiler:
 


Spoiler:
 
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2268
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Mentőexpedíció / The Martian   Vas. Okt. 11, 2015 7:19 pm

.
Mentőexpedíció / The Martian



Nekem ez a film szinte teljesen "radar alatt" volt. Úgy másfél éve olvasgattam ugyan a könyvről, ezért nagyjából el tudtam helyezni a Mars első "űrhajótöröttjének" (a kalózos poénok mellé ez is beférhetett volna, bármilyen gagyi Smile ) magányos történetét, de akkoriban nem kerestem olvasnivalót, hogy jobban belemerültem volna a sztoriba, így az, hogy film is készül belőle, talán csak pár hete került képbe (nekem már Ridley Scott neve nem akkora vonzerő...). Azóta viszont áradtak a méltató kritikák, így belevágtunk Weir Marsbéli krónikáiba.

Az első pár perc kicsit csalódást keltőre sikeredett nekem, egyetlen dolog miatt. Azt tudtam, hogy a marsi expedíció menekülő csapata hátra fogja hagyni az egyik tagjukat, akinek majd a túlélésért folytatott küzdelmét lehet majd nézni a kietlen, ellenséges bolygón, de azzal, hogy ez azelőtt megtörtént, hogy pár rövid, a sisakok mikrofonja által szinte érthetetlenre torzított párbeszédfoszlányon túl jobban megismerhetőek lettek volna a szereplők, bennem bizony hiányérzet maradt. Annak is megvan persze a varázsa és potenciálja, hogy alapismeret nélkül, fokozatosan ismeri meg a néző Mark Watneyt, de így nekem, ahogy Mark hátradőlt az első sebeit ellátva, hogy na, akkor most már a közvetlen életveszély elhárult, lehet azon gondolkodni, hogy mi a picsa történt, a "Hogyan tovább?" kérdés helyett nekem az első, ami bevillant, az volt: "Hát te meg ki vagy?". Azért gyorsan megnyugodhattam, mindkét kérdésre kaptam választ, nem is akármilyet Smile !

Ami leginkább bejött, az Mark módszeressége, gyors helyzetfelismerése és leleményessége volt, vagyis az egész túlélési folyamat technikai bemutatása. Mert az addig oké, hogy pár adag kaja csak a hátrahagyott táborban marad, de a moziban ülve talán be sem villan a nézőnek, amíg el nem mondják, hogy a legközelebbi "járat" bő négy év múlva jön, és addig is ki kéne húzni valahogy, megpróbálni kommunikálni a NASA irányítóközpontjával, hogy tudják, várja őket itt valaki (miközben az otthoniak már rég elkönyvelték hősi halottnak, és el is földelték Markot), ugyanakkor felügyelni és karbantartani a gépeket, amik közül a létfontosságúak működése nem szünetelhet egy pillanatra sem, de még így is elég lehet valami apró gikszer, hogy minden korábbi igyekezet és küzdelem hiábavaló legyen. Ehhez pedig Marknak annyi zsenialitásra van szüksége (ezért kellett volna nekem a hosszabb bevezető, hogy lehessen együtt gondolkodni vele, hogy legyen infó arról, miből gazdálkodhat) az amúgy is hektárnyi "mákja" mellett, hogy már úgy szóltak rám, ne nevessek annyit, mert mondjuk a szarban túrkálásban semmi vicces nincs, pedig dehogynem Smile , annyira élveztem az egyre újabb és újabb rögtönzött eszközök és módszerek egymásra épülését, amikkel Mark megteremti a hazajutásának puszta lehetőségét! És hát ez dehogynem egy McGyver, mert ugyan Marknak nem elég egy tábla csoki ahhoz, hogy betömje egy megrepedt kénsavtartályon a rést, de az egésznek a folyamata, hangulata tisztára olyan, na és hát persze már McGyvernél is kiderül, hogy elég sok probléma megoldható, ha van nálad kellő mennyiségű ducktape Smile , és akkor még ott van a "kabrió" meg a "Vasember" Smile ! Mintha az egész fejtörők sorozata lenne, ami elé a Mars állítja Markot, aki feladatként kapta a "kincses bolygó" felfedezését és átmeneti "kolonizálását", ahol a reménybeli kincs az, hogy Mark újra a Földre léphet, vagy akár csak annyi, hogy újra emberi arcot láthat, emberi hangot hallhat.

A folyamatos koncentrálás és buherálás a "hirtelen halál" árnyékában önmagában lehetne monoton és nyomasztó, így a filmet könnyen el lehetett volna vinni egy olyan letargiába, mint amilyen mondjuk a Hold volt, a stábnak azonban más volt az elképzelése, még ha ezzel alapjaiban változtatták is meg a drámaiságot és a stílust. Mivel azt tudom, hogy a könyv kedvelői nem voltak maradéktalanul elégedettek a filmmel, azt hiszem, ez a tényező lehetett az ok, mert a film sok olyan eszközt használ, ami közvetlenül csökkenti a helyzet komolyságát, cserébe viszont állati szórakoztatóvá tették azt, tulajdonképpen egy folyamatosan pörgő one-man show a film jelentős része. Rengeteg a filmben a narráció és a párbeszédnek látszó szövegelés, például ahogy felolvasva is halljuk a Mark által küldött és fogadott üzeneteket, ahogy a túléléséről szinte vlogot vezet, mintha csak a youtube-ra akarná gyűjteni a követőket, közben még magában is beszél (még csak Wilson sincs ott, hogy legalább egy jelképes társa legyen Smile ), és mert viszonylag gyorsan kiderül az otthoniaknak, hogy Mark él, így az események onnantól párhuzamosan zajlanak három-négy helyszínen, mind bekapcsolódva a mentőakcióba. Mark pedig sokszor úgy viselkedik, mintha csak ő lenne Bear Grylls, ez az egész meg egy reality lenne, aminek minden percén átjön Mark személyisége, amin nincs mit szépíteni, egy pojáca Smile , olyan haláli poénokkal, mint az első bejelentkezése a "kihangosítással", de ott a visszatérő humorforrás és "rovat", a "Szapuljuk együtt a diszkókorszakot!".

Adja magát, hogy ez a lazasága Mark egyik legfőbb eszköze arra, hogy építhesse és megvalósítsa a tervét, és tényleg fantasztikus ettől az egész film kisugárzása, optimizmusa, pozitív hangvétele, ami nem harsány, "csak" magától értetődő ("Ha egy probléma megoldására látsz esélyt, nem teheted meg, hogy nem próbálod meg!", "Ha nem próbálod meg, biztosan meghalsz; ha megpróbálod, akkor talán"), és ezeket nem is róvom fel hibának, mert hülye lennék... Én azonban a film közben, de inkább utána felidézve a dolgokat úgy éreztem, bármennyire is jó volt ez így is, de a történet és a szituáció alapvető érzelmi töltete és a Mars porába rejtett filozófiája szenvedett csorbát ezzel, mégpedig az az érzelmi megterhelés, ami Markot éri. Hogy minden beszédhang, amit hallunk, a beszélgetések csak illúziók, ahogy a "tudósítás" is igazából nekünk, nézőknek szól, nincs valódi közönsége, és soha nem is lesz, és csak egy, szinte jelentéktelen dologban kapunk ízelítőt Mark belső érzékeléséből, a fülzúgásnál. Nekem ott volt, hogy az egész mögött van egy történet arról, hogy a magába szakadt, elszigetelt ember hogyan küzd a kommunikációval, a kapcsolatfelvétellel, hogyan építi azt fel a nulláról, aminek az egyik lehetősége a visszatérés a közösségbe, a másik meg a feladás és a halál. Ez fokozza fel a finálé és az utolsó felirat drámaiságát még utóbbi egyszerűsége ellenére is.

Ami a megvalósítást illeti, abban ha van is hiba, nem feltűnő, mert minden hiteles, és egy bakit kivéve semmi olyan zavaró tényező nincs, ami engem kizökkentett volna. A NASA belső politikai játszmái és a mérlegeléseik pont azt a kis pragmatizmust és cinizmust hozzák be a történetbe, ami annyira "hiányzik" Markból (ráadásul már attól pozitív az összkép, hogy nincs ellenségesen, negatívan viselkedő szereplő), ugyanakkor ott van a Hermes legénysége, az ottaniak érzelmi terhe és későbbi dilemmája, közben látható ellensúlyként a földi személyzet helytállása, Markkal együtt zajló munkája, ami rásegít az érzésre, hogy Mark nincs egyedül. Nekem mindebben annyi volt a bibi, és ha a kínaiak nem bukkannak fel, talán fel sem tűnt volna, hogy miért csak a NASA izzad, miért nincs nemzetközi összefogás mondjuk az Európai Űrkutatási Központtal, ha már az elhallgatás nem működik, de a kínaiakkal együtt jöhetett volna a kérdés, hogy akkor miért csak a kínaiak... ha nem tudnám a sokadik filmes példa után, hogy ez a rész a masnival átkötött gazdasági propaganda, egy mély be... meghajlás Kínának és az ottani filmes piacnak. Igaz, ebből a szempontból nekünk magyaroknak éppen egy szavunk sem lehet, tekintettel a film magyarországi forgatási helyszíneire, amiről előtte is olvastam cikket, de anélkül is feltűnt volna a MÜPA, amit legutóbb ENSZ-székházként láthattam/-tunk a Válaszcsapás S5-ben Wink , és bár nem vagyok túl ismerős Pesten, azt a spirál-izét mellette azért még felismerem Smile (Etyekre meg lassan érdemes lenne elmenni Smile ...). A színészek között csupa tehetség és kedvenc, minőséget tesznek a filmbe, még ha pár karakter sablonosra vagy akár jellegtelenre sikerült is. Közben nem lehet elmenni amellett, hogy Matt Damon és Jessica Chastain dupláznak a tavalyi Csillagok között után, ahol ráadásul Damon karaktere elég hasonló szituban volt, csak mögötte a jellem és a személyiség, az lett teljesen más.

Mondhatnám, hogy nekem is erősen TOP10-es film erre az évre, de gyorsan vissza- és előretekintve az idei kínálatot, nem nagyon hiszem, hogy bármi megszorongatja majd a decemberi "listázásnál", hogy ne ide kerüljön az arany. Ilyen történettel, ilyen stábbal, ami egy merész húzással képes gyakorlatilag stand-up comedy-t csinálni egy halálos vészhelyzetből és a hozzá kapcsolódó feladatok megoldásából, úgy, hogy közben állati izgalmas, szórakoztató, érzelmileg megterhelő és elgondolkodtató is, "ismerve a profilomat", miért is lenne ez kérdéses Smile ?

9,5/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3420
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Hétf. Okt. 12, 2015 2:02 am

Niwrok írta:
.
Mentőexpedíció / The Martian

Mondhatnám, hogy nekem is erősen TOP10-es film erre az évre, de gyorsan vissza- és előretekintve az idei kínálatot, nem nagyon hiszem, hogy bármi megszorongatja majd a decemberi "listázásnál", hogy ne ide kerüljön az arany. Ilyen történettel, ilyen stábbal, ami egy merész húzással képes gyakorlatilag stand-up comedy-t csinálni egy halálos vészhelyzetből és a hozzá kapcsolódó feladatok megoldásából, úgy, hogy közben állati izgalmas, szórakoztató, érzelmileg megterhelő és elgondolkodtató is, "ismerve a profilomat", miért is lenne ez kérdéses Smile ?

9,5/10

Én meg mondhatnám, hogy megmondtam, de inkább örülök annak, hogy így érzel. egyetért

Erős őszünk van. Dance
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2268
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Hétf. Okt. 12, 2015 9:19 am

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Mentőexpedíció / The Martian

Mondhatnám, hogy nekem is erősen TOP10-es film erre az évre, de gyorsan vissza- és előretekintve az idei kínálatot, nem nagyon hiszem, hogy bármi megszorongatja majd a decemberi "listázásnál...


Erős őszünk van. Dance


Ja, egy kicsit azért előreszaladtam Smile . Azóta néztem, hogy csak lesz itt még egy Legenda, egy Mélyütés, a Tenger szívében... és egy rakás jó film nálunk januári bemutató lesz.
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2268
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Metro Manila   Kedd. Okt. 13, 2015 8:33 pm

.
Metro Manila



Nálam Sean Ellis is azon filmesek közé tartozik, akik kevés nagyjátékfilmet csináltak (gyakorlatilag hármat), de ezek között mindegyikben van olyan, amiért különlegesenek, emlékezetesnek tartom azokat, így ha nincs is R2 ajánlója, valószínűleg magam is rátaláltam volna erre a filmre, de így azért könnyebb volt Smile . A másik nagy kedvenc Wayne Kramerrel szemben Ellis viszont ebben a háromban is elég szélsőséges témákat próbált megragadni, amiben ráadásul van egy kis belső önellentmondás is, hiszen az első egy romantikus komédia volt a szakításról, aztán volt egy rém nyomasztó misztikus thrillerje, amiben élmény volt felfedezni egyáltalán azt, hogy mitől is kéne félni... és akkor itt van a Metro Manila, ami egy nyomorúságos szociodráma a Fülöp-szigetekről, ami ugyanakkor nem nélkülözi az egészen álomszerű jeleneteket és a meseszerű elemeket.

A történetre, ahogy az ilyen esetekben oly gyakran lenni szokott, nem szánok túl sok teret, azt R2 már megtette, remekül összefoglalta (kicsit spoileresen) a vidéki élet kilátástalansága elől a városba induló, és ott sok rosszat és kevés jót megtapasztaló kétgyerekes családot, akiknek reménnyel és elszántsággel telve is a megélhetés és a lakhatás mindennapos küzdelem, megaláztatás és kiszolgáltatottság. Nekem részben csak az "maradt", hogy az ott leírtakra reflektáljak Smile ... de azért lesz benne saját gondolat is Smile .

Kezdeném azzal, hogy Oscar és a családjának sorsa, tettei nekem mennyire voltak hitelesek... már csak azért is, mert ha volt R2 sorainak meghatározó hangulata, az mindenképpen a kétkedésé: "számomra abszolút életszerűtlen és végletekig naiv az a helyzet, amibe Oscar magát és az egész családját belerángatja", "Nem tudom, a filippinók alapban ilyen naivak és jóindulatúak, istenbe vetett hitük majd mindenen átsegíti őket, de engem, itthonról borzasztóan zavartak azok a szituk, amikbe a család önként belemasírozott", "a baj az egészben, hogy nehéz elképzelni, hogy ez valóság lehet". Szerencsére nekem/nekünk aligha lehet közvetlen élményünk az ottani szegénységről, de sokáig a film közben annak a doku-realitynek egyik-másik jelenete ugrott be, amit pár éve vetített a Spektrum. Abban elkényeztetett angol fiatalokat vittek el különböző távol-keleti országokba, hogy egy-egy hétig megtapasztalják, milyen a helybéliek munkáját csinálni, és abból a pénzből megélni, amit az ott élők kapnak. Persze fizikai munkát, ültetést a rizsföldeken, zsákhordást és egyebeket. Nyilván az is dramatizálva volt valamennyire, de mégiscsak az volt az általános kép, hogy az ebben a körben élőknek annyi bér jut, amiből egy düledező bádogviskót tudnak bérelni, esetleg egy kis fülkelakást valami tömbházban, jut a napi egyszerű élelemre, haza tudnak küldeni valamennyit az otthon maradottaknak, és még össze tudnak gyűjteni annyit, hogy a nagyobb nemzeti ünnepeken haza tudjanak menni a családjukhoz, például a nagyszülőknél hagyott gyerekekhez... évente kétszer. És ők azok, akik dolgoznak, 12-14 órákat. Oscarék esetében én is hiányoltam némi szociális keretet, rokonokat, barátokat, akikkel a szerencsétlenül alakuló, és ezért éhezéssel fenyegető termés rossz évét átvészelhetné a család, vagy akik tényleg gondoskodni tudnak a "lányokról" addig, amíg Oscar "elindul szerencsét próbálni"... de ha nem mutatnak ilyet, mert mondjuk nincs, akkor viszont szerintem az lenne a hiba, bármilyen kockázatos is egyszerre elindulni, ha Oscar hátrahagyná a családot, mert még ha találna is munkát, hogyan tudnák tartani a kapcsolatot? Például hogy jutna el biztonságban haza a pénz? Már a film mottója kifejezi a lényeget: "A kétségbeesett emberek olykor kétségbeesett lépéseket tesznek". Oscarék pedig kockáztattak, ahogy sok százezren meg millióan hozzájuk hasonlóan, mert nem láttak más kiutat. Nekik nem is nagyon volt, alig egy heti lakbérrel a zsebükben, mint a teljes vagyonukkal, anélkül, hogy a föld, amiből korábban éltek, rövid távon megélhetést jelenthetne.

Valahogy ez a gondolat vonul végig az egész filmen: "Van-e más választás, és ha igen, mi lenne az?". Ezt jelenti a kiszolgáltatottság, hogy sarokba szorítva, a gondoskodás felelősségével a vállukon nincs nagyon más lehetőség, mint belekapaszkodni minden szalmaszálba. Nem is véletlenül téma a lottó a kocsiban... Bár a filippinók erősen vallásosak, azt hiszem, ebben kevésbé a jószándékú Istenbe vetett hit van jelen, mint inkább egyfajta tudomásul vett kényszer. Van az a mondás, hogy "Örülj az esőnek, mert ha nem örülsz, akkor is esni fog!", és bár az én cinikus világlátásom ekkora fokú "hippiségtől" elég messze van Smile , azért igazsága van ennek a mondatnak. Ha Oscarék nem reménykednek, hogy pont a következő ember, a következő "segítő" miatt fordul jobbra a sorsuk, vagy jutnak legalább mindketten Mai-jal egy kis levegőhöz, akkor sem változik semmi vagy lesznek jobbak az esélyeik, és a gyerekeik miatt, még ha ezzel veszélynek is teszik ki őket, nem igazán tehetik meg, hogy feladják. Lehet, hogy nem mérnek fel minden kockázatot, lehet, hogy ezzel bizonytalanságba sodorják magukat, és lehet, hogy alapvető fogalmaik nincsenek a városi életről (a szájvizes jelenet volt ennek egy kicsit humoros, de inkább keserű összefoglalása), de a mérlegelés és a bizonytalanság viszont eléggé luxusnak tűnik ebben a helyzetben. Naívak akkor lennének szerintem, ha lenne reális választásuk, vagy ha nem lennének tisztában a saját helyzetükkel, de a két bezárkózós-összeomlós jelenet nem erről arulkodik. Lehet, hogy ettől maga a teljes eseménylánc valószerűtlen lesz, hiszen fejest ugorva a városi létbe tényleg menetrendszerűen és a drámai hatáskeltés érdekében történnek a dolgok, de az elemei a legkevésbé sem azok. Nyerészkedők, csalók, kizsákmányolók mindenhol vannak, ahogy az ember sok mindent nem vehet magától értedődőnek egy ilyen helyzetben, például azt, hogy mit is fog kapni a munkájáért, és tőlük/ettől a film sokáig olyan, mintha a "Rekviem egy álomért"-ot néztem volna, csak a szenvedélybetegség helyett itt a nyomor, a kilátástalanság a lecsúszás alapja, ami csak a közepén enyhül Ong felbukkanásával, meg a pár olyan jelenettel, mint a fogorvosos.

De maga a remény, a kicsit álomszerű, elmosódó kékes-lilás "csillanáseffektekkel" végig ott van Oscar családtagjai között. A gyerekek szemében, akiknek a sáros, sötét rizsföldről érkezve fényjátékban úszó mesevilágnak tűnhet a város. Oscarék finom kézmozdulataiban, ahogy először zuhanyozhatnak a (hideg) vezetékes vízben. Abban, ahogy Oscar nem meri megenni a kapott szendvicset, mert nem tudhatja, hogy a többiek mihez jutottak, mit ettek aznap. Nem minden jelenet illik a filmbe, engem például kifejezetten kizökkentett a rövid plázás intermezzo (minek egy gyereket elvinni a játékboltba, ha ott úgyis mindenre az a válasz, hogy "nem tudjuk megvenni"?; hogy csak kivülről nyalogathassa a mézesbödönt, és legyen tőle csalódott?). Emellett viszont Sean Ellis képi és hangulati elemek sokaságát illesztette még a kevésbé hangsúlyos jelenetekbe is, tanújelét adva a korábban már megtapasztalt érzékenységének és egyedi látásmódjának, gondolva itt leginkább a két macskás jelenet és a filmben történtek párhuzamára (tehette, hiszen majdnem teljes felügyelete volt a filmen, a rendezés és az írás jelentős feladatai mellett magára vette az operatőri munkát is). Teszi ezt még akkor is, amikor hátrébb tolva a drámát, egy bűnügyi szálon viszi tovább a történetet, olyan mestertolvaji trükkökkel és helyismerettel, ami inkább hihetetlen volt nekem, mint a fentiek, de annak izgalmaiért és a fináléért igazából azt mondom, lehetek én is kicsit elnéző.

Meg a felvetett kérdéseiért, amik leginkább az Ong és Oscar közti beszélgetésekből meg Alfred Santos történetéből bontakoznak ki...

Zárni csak azzal tudom, amivel R2, még ha talán nem is pontosan ugyanazt értjük ezen szavak alatt: nagyon nagy a baj. Láttam már a témában hasonló filmet, például a Mamutot és a Biutifult; azok közül inkább a vizuális részével és a drámán túlmutató filozófikus kiszólogatásával tűnik ki, mert drámának a többi is éppen elég "mély" volt.

8/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3420
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Szer. Okt. 14, 2015 12:21 pm

Niwrok írta:
.
Metro Manila

Kezdeném azzal, hogy Oscar és a családjának sorsa, tettei nekem mennyire voltak hitelesek... már csak azért is, mert ha volt R2 sorainak meghatározó hangulata, az mindenképpen a kétkedésé...

Fura, de most, egy évvel utána visszagondolva, most sem látom másképp. Nekem, európai aggyal hiteltelen, naiv és logikátlan az egész - de persze nem élek/éltem soha ilyen körülmények között. Én egyszerűen nem rángattam volna bele a családomat egy ilyenbe - pláne úgy, hogy azért otthon maradva jó ideig elég lett volna nekik a félretett pénz...

Mint ahogy a mostani sáskajárásban is borzasztó szülői felelőtlenségnek és önzésnek tarom végigcibálni azt a sok gyereket a fél világon. De hát ezek szerint ezek a színesek már csak ilyenek.


Niwrok írta:

Zárni csak azzal tudom, amivel R2, még ha talán nem is pontosan ugyanazt értjük ezen szavak alatt: nagyon nagy a baj. Láttam már a témában hasonló filmet, például a Mamutot és a Biutifult; azok közül inkább a vizuális részével és a drámán túlmutató filozófikus kiszólogatásával tűnik ki, mert drámának a többi is éppen elég "mély" volt.

8/10

Örülök, hogy megnézted, meg hogy tetszett is. Megint más úton jutottunk el nagyjából ugyanoda, de ez lassan így természetes.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2268
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Stereo   Pént. Okt. 16, 2015 7:01 pm

.
Stereo



Amikor belinkeltem ennek a filmnek az előzetesét, úgy voltam vele, hogy érdekes, de sokat már nem bízott a fantáziára, mivel ahogy R2 is írta, minden jelenetből süt az "ezt már láttam"-érzés. Elég mondjuk csak a három legismertebbet kiemelni a témában, ami nálam a Harcosok klubja, a Gépész meg Erőszakos múlt, és akik ismerik, már ebből a háromból össze tudják rakni kb. az utolsó öt percig bezárólag az egész cselekményt. Hogy van egy fickó, Erik, aki éli a kis idilli életét a búzamezős német vidéken, ahol a legkomolyabb bűncselekmény a gyorshajtás, szerető barátnővel, egy cuki kislányt nevelgetve és motorokat bütykölve a műhelyében. Aztán ahogy egy cigánykaraván elhalad a műhely mellett, az egyik kocsi visszagurul, mintha a vezetője észrevett volna valamit, és a takarásban hirtelen megjelenik az a sötét kapucnis figura, aki onnantól állandó kísérője lesz Eriknek.

A Stereo egyik nagy előnye, hogy igazán meg sem próbálja elsütni a már bőven szakállas klisét, azaz hogy a Henryként bemutatkozó figura valós, pontosabban élő. Már a megjelenése körülményei, a távolról figyelés és a lassú közeledés is -amellett, hogy tényleg elég parásak és hangulatosak- sugallja, hogy az "árnnyal" valami nem stimmel (alapszabály, hogy azért ezt legkésőbb akkor "érdemes" tudomásul venni, ha az ember egy fogszilánkot piszkál ki a reggeli ébredéskor az ökléből), és Eriknek kb. a harmadik találkozásnál lesz gyanús, hogy Henry-t csak ő látja. Onnantól minden, ami Henry és Erik között zajlik, és ahogy azt Vogel és Bleibtreu bemutatják, az remek. Egyfajta párviadal ez, ami Erik fejében folyik, ahogy a férfi kb. minden lehetségest bevet, hogy megszabaduljon a "betolakodótól", legyen az orvos, pszichológus vagy "vajákos", hogy visszakapja az idillt. Ezért is sokáig azt hittem, Henry "csak" Erik régi énje, ezért választottak két színészt hasonló arcvonásokkal (biztos van valamennyi Photoshop a "félarcú" plakátképben, de így is látszik a hasonlóság), hogy ne kelljen "másolással "trükközni... persze hogy ennek a hasonlóságnak milyen egyéb oka van, csak a végén lesz szerepe, és tetszett az ötlet, a befejezéssel együtt egy kicsit közelebb hozta hozzám a karaktert. Henry eredetének, funkciójának találgatására pedig jó lehetőség volt végig a film alatt, ahogy a múlt egyre inkább Erik fölé tornyosuló árnyai egyre sötétebbé teszik a hangulatot, ahogy gyűlnek a gengszterek, ahogy előkerül a nyomorék bandavezér (amely testi problémáról a kezdetektől valószínű, hogy Eriknek az előző életében köze volt, és az egyik álomjelenet meg az utalások valószínűsítik is, hogy mi történhetett), úgy lesz egyre színesebb, többrétegű Henry figurája. Egyszerre őrangyal, aki "tudja", hogy Erik a mostani mentalitásával teljesen esélytelen az ellenfeleivel szemben, és fel akarja szítani a tüzet benne, amit Erik az elmúlt években teljesen eloltott, megrettenve a régi tűzvésztől és a nyomában járó pusztulásról. Mondjuk itt egy kicsit megbicsaklott nekem a dolog, mert egy-egy traumatikus élményt el lehet fojtani, kitörölni, de egy évtizedes "karriert" aligha. Hogy eközben csak "B"-kategóriás akciófilmes sablonokra futja, fenyegetőzéssel, zsarolással és keménykedéssel, sokat nem tesz hozzá, de kellemesen nézhető.

Mint látható, a sztorival még bőven ki lettem volna békülve, egészen jó húzásai vannak az ismerős elemek ellenére is, a megvalósítás maga viszont sokszor kizökkentett a műélvezetből... bár éppen a "mű" részével volt bajom. Lehet a drámai helyzet vagy maga a múltja elő bújkáló figura bármilyen hiteles és realista, ha közben a képernyőről lefolyik a giccs. Ennyi felesleges lassítást, ennyi fényelést és túlszínezést és ennyi körpályás snittet ez a film egyszerűen nem bírt el nálam. Amúgy is sok a művészkedés, az író-rendező Maximilian Erlenwein szaktudásának és vizualitásának minden elemét bele akarta vinni a filmbe, függetlenül attól, hogy a stílus mit enged meg, és ezzel jócskán agyon is nyomta azt. Persze vannak jelenetek, ahol ez működik, a bárban játszódó rész, főleg a mosdós például tök jó, de a játszóterest én például kivágtam volna, ahogy van.

Nekem annyira nem jött be, mint neked, inkább csak annyira, mint mondjuk a Storm, de azt hiszem, nem is ez volt a lényeg. Amikor az előzetest láttam, úgy éreztem, neked tetszhet, ami így is lett, annyira, hogy még pluszmunkát is vállaltál miatta Smile (Kösz Smile !) ... ebben én csak a ráadás lettem volna Smile . A pszicho-dráma része jó volt, csak egy másik rendezőnek kellett volna megcsinálnia.

6,5/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2268
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: A kór / The Strain S2   Pént. Okt. 16, 2015 7:18 pm

.
A kór / The Strain S2



Ha volt meghatározó és emlékezetes szakasza a FilmFórumnak az elmúlt három évben(!), az nálam biztos, hogy a tavalyi nyár lenne, és az annak keretében zajló The Strain kibeszélő. Hogy anélkül én nem írnék a második évadról, az biztos, ahogy az is csoda, hogy az első évad ismeretében ezt megteszem, de el fogom mondani, miért van ez (mostanában úgyis feltűnt, ilyen magyarázkodásokkal kezdem az írásaimat, mintha meg kéne indokolnom, mit miért nézek meg Smile ).

Csak emlékeztető gyanánt és az újonnan bekapcsolódók ( Smile ) kedvéért egy kis összefoglaló az első évadról, de ha rám hallgattok, mindenki újraolvassa a kibeszélőt, akinek van kedve, mert én csak megidézni tudom azt a veretes hangulatot, visszaadni nem: A sorozat (rajta Guillermo del Toro "pecsétjével") abszolúte komolyan és izgalmasan indult azzal, hogy egy New Yorkban földet érő repülőgépről kiderül, a rajta levő emberek szinte kivétel nélkül meghaltak, és hogy erre magyarázatot találjanak, a helyi ÁNTSZ, a CDC Eph Goodweather vezette csapatát kérik fel a hatóságok. A nyomozásuk és egy mogorva zsidó zacis öregember felbukkanása (ennyit a komolyságról...) rávezeti Eph-éket arra, hogy a repülőn levő parazitafertőzés -mely nem egyszerűen megöli az embert, hanem egy hatalmas vérszívó féreg gazdatesteként újra is éleszti- összefüggésben áll egy többezer éves vámpír Manhattanbe érkezésével és a helyi szövetségesei által megvalósítani tervezett világuralmi törekvéseivel, amiben például az említett túlélők csak csapdák és trójai falovak. Miközben a város alatt, az árnyékban, és utána a felszínen is egyre csak tenyészik a gonosz, ügyesen manipulálva a médiát, hogy ez ne okozzon tömeges pánikot, Ephnek és az öreg Setrakiannak egy maroknyi csapatot sikerül mindössze ennek megakadályozására összeverbuválni. Az alig féltucatnyi ember között kap helyet Eph munkatársa (Nora), egy szőke hackercsaj (Dutch), egy ukrán rovarirtó (Vasilij) és Eph fia (Zach), de a túlerő ellen olyan súlyos személyes és harcban elszenvedett veszteségek érik őket, hogy kénytelenek visszavonulót fújni Manhattanből, és egy új bázisról megpróbálni megállítani az inváziót... miközben arról még nem tudnak, hogy rövidesen egy titkos háttérhatalom (még több többezer éves vámpír...) lesz majd a segítségükre, összekötőként egy egyszerű latino seftessel, Gusszal.

Ez eddig még lehetne is akár jó, de rohadtul nem az. A részeket követő négyünknek rövid úton lett tele a töke az egyre elképesztőbb időhúzásokkal (ld. Gusék szelektív hulladékgyűjtése), az agyhalott szereplőkkel, a ripacskodó színészek béna párbeszédeivel, a logikát csak nyomokban tartalmazó történetvezetéssel, a legtöbbször dinamika és veszélyérzet nélküli akciójelenetekkel ("Odamegy. Megáll. Nyakaz. Vár. Nyakaz. Visszamegy. Mindezt full fapofával."), és azzal, hogy Manhattan lakossága teljes közönnyel "reagál" még arra is, amikor a vámpírzombik már a nyílt utcán zabálják a lakosokat. Le is húztuk volna az egészet a klotyón, utánadobva még a kefét is, ha nem történik egy fordulat, mégpedig talán az, amikor főgonosznak merte a stáb berakni EZT az idétlen paplanszájú rettenetet, aki sokkal inkább a Gumimacis Igthorn herceg szörnyei közül száműzött urológusnak néz ki, mint félelmetes ősvámpírnak. Ha mást nem, onnantól legalább kínunkban röhögni tudtunk a The Strain bénaságain és az azok nyomán keletkező kommenteken, még az olyanokon is, amikor a vámpírhorda támadása helyett azon rághattuk tövig a körmünket, hogy Nora Szenilla névre keresztelt anyja hozzájut-e a cigijéhez vagy hogy fog-e főzni, vagy amikor a "Mester" két helytartója azon kezdett el kakaskodni, hogy melyikük nyelte be a több és férgesebb "fehéret", amely váladék itt az örök élet záloga. Az évadzáróra valamelyest felpörgött a dolog, de inkább csak húztuk egymást azzal, hogy "Jövőre veletek ugyanitt!", komolyan szerintem egyikünk sem gondolta, ráadásul ketten (Weide és Mr. White) annyira megrémültek a folytatás puszta lehetőségétől is, hogy teljesen "elmenekültek" innen Sad ...

Noha nekem az első évad vége nemhogy tetszett volna, hanem még külön esszenciája volt mindannak a baromságnak, amin az évad közben átvergődtem, viszont munkált a talán nosztalgiából eredő kiváncsiság, így követni kezdtem a folytatás alakulását. Meglepett, hogy mérsékelten még tetszenek is a második évad előzetesei, amikor pedig "felderítőként" megnéztem az évadnyitót, kifejezetten örültem, hogy a készítők nem egyszerűen azokat a dolgokat viszik tovább, amik jók voltak eredetileg is (például a maszkmesteri munkát, a szereplők közötti vicces-savazós hangulatot, valamint a Kevin Durand által zseniálisan megformált Vas figuráját, ahogy van), hanem még külön ki is cikizik a saját korábbi bénázásaikat, olyan szövegekkel, hogy majd' lefordultam a röhögéstől a székről (a legjobb példa Eph alkoholizmusa, ahogy közölte, csak a gyerekelhelyezési per miatt állt le az ivással). Csodát nem vártam/várhattam, de ahogy Eph újra beállt a piától, ettől mintha én is más színben kezdtem volna el látni a Strain-Földet.

Az évad eleje még nagyjából rendben levőnek is tűnt, mindenki tele volt tervekkel, ötletekkel, és egy csomó olyan dolog előkerült, amit hiányoltunk, vagy azok, amikre még mi sem figyeltünk, pedig egyébként érdekes adalékok a történethez. Például belegondoltatok abba, hogy ahhoz képest, hogy Abe a húszas éveiben élte át a holokausztot, jó 70 évvel később milyen fiatalosan hadonászik a sétapálcájával és milyen fürgén kaszabolja a férgeket? Na, hát az sem a kamillateától van... Ilyen, és ehhez hasonló mellékszálakból és visszaemlékezésekből szerezhető infó mondjuk arról, hogy mi is az a könyv, amiről Abe-nek eszébe jut, hogy abban lehet a Mester legyőzésének kulcsa, hogy honnan ered a kapcsolata Palmerrel, hogy honnan származik a farkasfejes bot, de az egyik új szereplőért a Római Birodalom korába is visszanyúlik a történet. Közben hihetetlen, de mindenki azt csinálja, ami a dolga, például Fet és Dutch az új főhadiszállást teszik féregbiztosabbá, közben meg felrobbantanak ezt-azt (Vas meg is kapja, hogy súlyosbodik a dinamitfetisizmusa Smile ), Eph és Nora úgy viselkednek, mint a tudósok, és ha gyógyítani nem is tudnak, legalább a már megfertőzötteket megpróbálják lebénítani egy ellenvírussal, Eichorst és Palmer pedig a civakodásuk mellett elindítják a "második fázist", bármi is legyen az (vesznek egy mosószergyárat). És bár nagy össznépi mozgolódás nincs, mintha egy vámpírzombi-invázió lokális ügy lenne, amivel az USA vagy a világ többi részének nem kell foglalkozni, a helyiek meg szimplán alkalmazkodnak az új ritmushoz, hogy nappal veszélytelen a közlekedés, csak éjszaka nem szabad utcára menni, legalább néhány politikus kihúzta a fejét a seggéből, és képes kijárási tilalmat elrendelni, tisztogató osztagokat szervezni a rendőrökből vagy a helyiekből, és tömbönként elkezdeni kisöpörni a férgeket, megsarcolni a gazdagokat, hogy legyen pénz minderre, közben elzavarni a katasztófaturistákat(!), sőt, még arra is, hogy ha valaki hasznos infóval áll elő, azt meghallgassa, és még a politikai játszmákat is tudja kezelni; Justine Feraldo az egyik legjobb dolog, ami a The Strainnel történt  taps .

De hát mindez túl szép lett volna, idegen a sorozat eddigi stílusától, muszáj volt elcseszni, így az igazi pozitív hangulat, a lendület csak kb. az ötödik részig tart ki; onnantól jobban szaporodnak a korábbi marhaságokat idéző dolgok, mint a féregzsákok Manhattanben, hiába is próbálják a szintzuhanást elrejteni pár jól elhelyezett "massive vampire massacre"-ral, de a parasztvakításon kívül sokra nem jók ezek az agyatlan kaszabolásra idiótán bepakolt lények. A stábtagok közül azt vágnám ki először, amelyik úgy gondolta, egy évadnak akkor is muszáj 13 résznek lennie, ha az egész sztori beledöglik is... ezért aztán megint vérforraló hülyeségekre cseszik el az időt, főleg az évad középtáján, így aztán "van ok" egyes eseményszálakat tíz részig késleltetni. Hogy Fet és Dutch pucéran pancsiznak egy kicsit a vámpírölés szünetében? Még poén is! Hogy Eph a washingtoni utat kihasználja egy kis hancúrra? Tegye! Hogy Palmer a kis Coco-t, az új titkárnőjét gogóztatja, mert 60 év óta először megteheti? Nevetséges az egész, de benne van a pakliban! Na de így egyszerre, és folyamatosan?! És Gus ?! Rosszabb, mint amikor levitte a szemetet  Shocked ! Miután a szövetsége a Nyúlszájúval egy félresikerült támadás után "felbomlik", onnantól sokáig semmit sem csinál, csak eljár egy indiai kajáldába, legeltetni a szemét az ottani pincérlányon, és piszkálni a mexikói takarítót, aki egyszer híres luchador(!) filmsztár(!) volt  faceplam   faceplam   faceplam ! Hát bazmeg, mi más dolga lenne, miközben Manhattant szétrágják a férgek   !! Ha meglátjátok Silver Angelt, vagy eldobjátok az agyatokat (mint én elsőre), vagy elkívánjátok a búsba azt az állatot, aki ezt kitalálta (mint én bármikor máskor)! A másik nagy vesztese az évadnak nálam Zach; a kissrác nem mindenkinél örvendett népszerűségnek, de én kifejezetten talpraesett kölyöknek tartottam, és sok olyat megtett, amire a vele levő felnőttek sem voltak képesek (és itt nem arra gondolok, hogy szerzett cigit a rácsot rázó vénasszonynak, hanem mondjuk hogy előbb jutott eszébe összerakni egy netezésre is jó számítógépet, mint Dutchnak, akinek elvben ez a szakmája). Ehelyett most van egy felfújt pofájú kis hörcsög, aki végighisztizi az egész évadot, és ha Weide az előző gyerekszínész képét utálta, ennek a kis bucifejűnek rakétasebességgel építene egy szívlapátot az arcába, annyira rühelltem még én is  fuck off .

Aztán persze még ezekre épülnek rá a semmitérő, felesleges és ostoba jelenetek, mondjuk amikor attól kapartam le az arcom, hogy Abe a Lument, a könyvet keresve elmegy az első orgazdához, akit kikeres a sárgaoldalakból, és a tata kifejezetten csalódott, hogy azt a könyvet, amit másfél évszázada nem látott senki és százak keresnek, például Palmer külön osztaga pár vatikáni besúgóval megerősítve, hát annak a könyvnek van pofája nem ott lenni rögtön! Egyébként is kérdezhetnétek, az egész világból miért pont New Yorkban lenne az a könyv, amit Marseille-ben meg Bécsben láttak utoljára..., de ne kérdezzétek, mert ez a Strain-Föld, ahol, mint az Éden Hotelben, bármi megtörténhet. Így aztán Abe fél évadon át kergetheti a saját ezüstborítású "farkát", az Occido Lument, Eph játszhatja a titkosügynököt meg az elcseszett bérgyilkost (öt részre előre látszik, hogy mellé fog lőni, ahogy az is, hogy kit fog eltalálni), mindenki romantikázással töltheti az időt a "vérzivatarban", Kelly spéci "napközis" falkája meg naná, hogy semmi másra nem kell, csak hogy Zachet kerestesse  faceplam . Az Ősök tovább aszalódnak, a Mester megint sehol (egyszer levedlik, és azt  értékeltem is, mert onnantól nincs többé Duckface(!)  yeah , aztán semmi), és úgy egyáltalán megint össze-vissza használják vagy tüntetik el a szereplőket, a történetszálak talán eseti jelleggek érdekesek, de a többség csak hurok, nem vezet sehova, nem viszi előre a cselekményt. Ezeken pedig még az olyan poénbombák sem segítenek, hogy Eph (azaz Corey Stoll) végre lenyírhatta azt a pulinak is beillő, röhejes parókát, amit eddig a fejére kényszerítettek  Very Happy , vagy amikor Eph-et egy buzibárba vezeti a sorsa  lol2 . Ott vannak még Vas beszólásai és Palmer hűtőmágnesre való bölcseletei ("Az önámítás a gazdagok kiváltsága"), de azokat is csak elnyeli a "szennyes mocsár", együtt az olyan jobb jelenetekkel, mint amikor Eichorst megmutatja Kellynek, hogyan kell "kisminkelnie" magát, vagy mint Dutch elrablása.

Spoiler:
 

Egy árnyalatnyival jobb, mint az első évad, de nem annyival, hogy ez a javulás akár csak a ki-, és jóleső fikázások élményét pótolni tudná. A frankó indulást követően kiderült, hogy a stáb SEMMIT nem tanult az előző évad hibáiból, de miért is tették volna, hiszen még mindig 8 pont körül értékelik az emberek az imdb-n, még az olyan gyötrelmesen unalmas és segghülye részeket is, mint a tizedik, csak kell hozzá pár teaser átverésnek, meg hogy vámpírzombik csápoljanak benne. Bármennyire is benne van a lehetőség, hiába a jobb sorsra érdemes figurák, mint Fet, Abe, Eph, Kelly vagy Dutch, csak az marad, hogy akkor helyettük megpróbálom én megtenni ugyanezt... "Fool me twice...".

6/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3420
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Pént. Okt. 16, 2015 7:51 pm

Niwrok írta:
.
A kór / The Strain S2

Egy árnyalatnyival jobb, mint az első évad, de nem annyival, hogy ez a javulás akár csak a ki-, és jóleső fikázások élményét pótolni tudná. A frankó indulást követően kiderült, hogy a stáb SEMMIT nem tanult az előző évad hibáiból, de miért is tették volna, hiszen még mindig 8 pont körül értékelik az emberek az imdb-n, még az olyan gyötrelmesen unalmas és segghülye részeket is, mint a tizedik, csak kell hozzá pár teaser átverésnek, meg hogy vámpírzombik csápoljanak benne. Bármennyire is benne van a lehetőség, hiába a jobb sorsra érdemes figurák, mint Fet, Abe, Eph, Kelly vagy Dutch, csak az marad, hogy akkor helyettük megpróbálom én megtenni ugyanezt... "Fool me twice...".

6/10

taps taps taps taps taps taps taps taps taps

Élmény volt... mármint olvasni... Köszi!

Egyszer, egy gyenge pillanatomban gondoltam rá, hogy én is megnézem, de annyira kevés a napi 24 óra, hogy letettem róla.
Szerintem nem tettem rosszul. Wink

Viszont ha Weide és mr. White erre sem bújik elő, akkor végleg lemondhatunk róluk (sajnálnám, de ez van). Crying or Very sad


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3420
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Pént. Okt. 16, 2015 8:17 pm

Niwrok írta:
.
Stereo

Nekem annyira nem jött be, mint neked, inkább csak annyira, mint mondjuk a Storm, de azt hiszem, nem is ez volt a lényeg. Amikor az előzetest láttam, úgy éreztem, neked tetszhet, ami így is lett, annyira, hogy még pluszmunkát is vállaltál miatta Smile (Kösz Smile !) ... ebben én csak a ráadás lettem volna Smile . A pszicho-dráma része jó volt, csak egy másik rendezőnek kellett volna megcsinálnia.

6,5/10
.

Laughing A Strain-es lelkesedésemben észre sem vettem, hogy írtál róla... kösz!

Fura, ezek szerint valahogy nekem a német filmgyártás jobban bejön - ahogy neked a spanyol (TM-nek meg arzonak a francia). De ez így jó. Én továbbra is átlag felettinek gondolom a Stereot, tetszett az az "emberközpontúsága", ami esetleg egy amerikai filmben nem lett volna így.

A következő két projektem a Who Am I és az Ich Seh, Ich Seh lesz német nyelvterületről... Wink

.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2268
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Pént. Okt. 16, 2015 11:59 pm

R2-D2 írta:

A kór / The Strain S2

taps taps taps taps taps taps taps taps taps

Élmény volt... mármint olvasni... Köszi!
Egyszer, egy gyenge pillanatomban gondoltam rá, hogy én is megnézem, de annyira kevés a napi 24 óra, hogy letettem róla.
Szerintem nem tettem rosszul. Wink


De bizonyám! Engem se szopat be még egyszer del Toro, az elég valószínű! Hogy ne maradjon benned sem hiányérzet Smile ...

Spoiler:
 
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2268
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Szomb. Okt. 17, 2015 12:05 am

R2-D2 írta:

Stereo

Fura, ezek szerint valahogy nekem a német filmgyártás jobban bejön - ahogy neked a spanyol (TM-nek meg arzonak a francia). De ez így jó. Én továbbra is átlag felettinek gondolom a Stereot, tetszett az az "emberközpontúsága", ami esetleg egy amerikai filmben nem lett volna így.
A következő két projektem a Who Am I és az Ich Seh, Ich Seh lesz német nyelvterületről... Wink


Igen, valahogy eddig a spanyol filmek jöttek be a legjobban (lesz is róla bizonyíték nemsokára Smile ), de a németeknek sincs oka szégyenkezni nálam... a francia filmek meg egy más kérdés Smile .

Azért Helen is jusson eszedbe, ha éppen német filmet keresel; egyedi élmény lesz, azt megígérhetem Razz ...
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3420
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Kedd. Okt. 20, 2015 1:46 am

Niwrok írta:
.
Mercy

Ha ilyen lesz a többi horror is, akkor már bőven elégedett leszek. A Mercy maradandó kis gyöngyszem lesz a gyengeségei ellenére is, és az egyik legjobb érték/ár arányú filmként fogok emlékezni rá, időráfordítása ugyanis szinte nincs is: az egész 75 perc, főcímmel és stáblistával együtt. Leginkább ez a "hatékonyság" és a hangulata emeli ki nekem a sok más hasonló közül.

8,5/10

Ezzel meg most én vagyok fordítva. Maradandó semmiképp nem lesz, de egyelőre azon is gondolkodnom kell, mit láttam...  scratch

A képei nagyon jók, de a története(?) egyelőre nekem totál káosz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   

Vissza az elejére Go down
 
Niwrok írásai 1.0
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
53 / 66 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 28 ... 52, 53, 54 ... 59 ... 66  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: