HomeCalendarGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Niwrok írásai 1.0

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 27 ... 51, 52, 53 ... 59 ... 66  Next
SzerzőÜzenet
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2267
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Mr. Selfridge S3   Hétf. Szept. 14, 2015 6:44 pm

.
Mr. Selfridge S3



Továbbra sem hiszem, hogy bárkinek "kedvet" csináltam volna ehhez a sorozathoz Smile , de még így is szívesen írok erről is Smile . Csak nehogy bárki véletlenül is kikérje magának, hogy önző módon magamnak tartva meg a folytatás izgalmait lemaradt a "Nők a pult mögött" period drama változatáról Smile .

Egyszer fent, egyszer lent... És ez most nem csak az I. világháború után lassan újra éledező üzleti életre, hanem Harry magánéletére is igaz. Alig pár hónappal azután ugyanis, hogy egy végzetes betegség miatt el kellett temetnie Rose-t, akinek a hiánya sokáig betömhetetlen űrt hagyott az életében, amire csak gyenge pótszer volt a munkaterápia, már egy boldog esemény előkészületeire kell figyelnie, a legidősebb lánya, Rosalie esküvőjére. A lány már rég túl van azokon a tinédzser éveken, amikor vagy tíz éve az apjával először jöttek Londonba, és Lady Mae unszolására az első báljára készült, a ház új asszonyaként egy orosz arisztokrata (Serge) mellett tervezi megtalálni a boldogságot, még ha erre árnyékot vet is a férfi csapodárnak mondott természete, a repülés iránti hóbortja és a Selfridge-vagyonba nagy sebességgel befurakodni igyekvő anyós, Marie. De nem Rosalie az egyetlen, aki mostanra már házasságban él a szereplők közül, hiszen Mr. Grove és Doris már lassan nem is számolják, hány gyerekük van, Kitty és Frank is egymásra találtak, és Agnes sem húzza egy napnál sem tovább a szükségesnél az évek óta tervezgetett esküvőjüket Henri-val. Az áruház, a tér, ahol vagy aminek kapcsán annak idején mind először találkoznak, sikerrel, de nem nyom nélkül vészelte át a háborút, mert bár lehetőség van a terjeszkedésre, további boltok nyitására szerte a brit szigeteken, a béke majdnem akkora feladatot ró a szervezésre és a költségvetésre Harry Selfridge társadalmi szerepvállalásával, mint a hadbalépés. Ebbe a gyásszal és nehézségekkel terhelt, de azért a viszontlátás és a reménykedés örömén alapuló állapot akkor kezd meginogni, amikor Lord Loxley visszatér az Államokból, hogy a válása és a csalásait követő lebukása okán keletkezett bosszúvágyát végre kiélhesse Harry-n, és erre az első felhasználható bábra jó választásnak tűnik Serge.

Amire először változásként felfigyeltem az előző évadhoz képest, hogy bár némileg bővült a szereplők köre, mégis jóval összeszedettebb, egyenletesebb hatást kelt, mint korábban. Legutóbb azt emeltem ki negatívumként, hogy a szereplők kapcsolatai és hangulata túl hektikus, látszólag minden ok nélkül változik részről részre, és ettől még ez a "limonádé" is meg tud zavarosodni. Miután az első részben újra felveszi a sorozat a fonalakat, onnantól jóval "finomabban" hurkolja azokat egymásba, az események jobban következnek a szereplők életéből, mint a véletlenekből, és ez nagyon jót tett a hangulatnak is. A konfliktusok természetesebbnek hatnak, jobban kitöltik a rendelkezésre álló időkeretet, és elég széles skálán is mozognak, Gordon esetlen szárnypróbálgatásaitól a nők és az üzlet terén, Harry új, titkot rejtegető szeretőjén és üzlettársán keresztül a Victor bárjával kapcsolatos problémákon át nekem ilyen környezetben elég komoly témákig. Nem tudom, hogy a többi századfordulós drámában ez hogy megy, de azért itt erősen belementek a háború utóhatásaiba, például hogy a nők munkába állása mennyire rontja a háborúból visszatérő katonák megélhetési esélyeit, és ez milyen összeütközésekhez vezet, de akadnak tünetei a lövészárkokban és a csatamezőkön töltött hónapok hatására jelentkező poszttraumás sokknak, illetve egy nemi erőszak kísérletére is sor kerül, kiegészülve a környezet erre adott reakcióival. És hogy példát is mondjak a jobban kezelt összefüggésekre, több konfliktus is olyan, amit Lord Loxley megpróbál és megpróbálhat Harry ellen felhasználni: amikor Harry kiáll a "dolgozó nők" mellett, Loxley azonnal ujjal kezd mutogatni rá, mint az amerikaira, aki semmibe veszi és nyomorba taszítva őket sorsukra hagyja Anglia hőseit. És ami még említésre méltóan tetszett, hogy mivel ez már a harmadik évad, sok olyan részlet van, amit a néző is ismerhet a szereplők egymás közti múltjából, és jó ezeket visszahallani, ahogy a házasságok, viszonyok, barátságok, üzletek közepette visszautalnak ezekre, az öt éves "szünetek" ellenére is folyamatosságot hozva a sorozatba, hanyagolva a máshol és máskor előforduló "amnéziát".

A régi szereplőket és színészeket korábban is méltattam, kétszer is, így rájuk már annyira nem térnék ki, legfeljebb annyira, hogy Jeremy Piven bármilyen jó színész is, kicsit beleunni látszik ebbe a szerepébe; Harry-t persze meggyötörte az élet, és emiatt is lehetne fáradtabb, felhősebb a tekintete, sokszor csak zavartan mosolyog vagy fenyegetőzik, de már közel sem olyan hatásosan és szenvedélyesen, mint ahogy beledöngölte Mr. Towlert az első évadban az asztalba. Még kezdetektől ott levő mellékszereplők is kezdenek fölébe nőni, legyen az akár Mr. Crabb, a könyvelő, aki egyszerre hoz józanságot és egy kis atyáskodást a bolt életébe, Gordon, aki kiismerve az üzlet működését tör felfelé a ranglétrán, vagy az állandóan cserfes Kitty (Amy Beth Hayes), de aki talán aki legnagyobbat nőtt a szememben, aki a legtöbbet fejlődött az évek alatt, az George (Calum Callaghan); az első évadban Agnesnek még a széltől is óvnia kellett a dadogós, a részeges apjuk által megtört fiút, de aztán a munka, a jellempróbáló események, aztán meg a háború megerősítették annyira, hogy becsülettel és becsületesen helyt tudjon állni bármilyen helyzetben. Az újak közül a Marie-t alakító Zoë Wanamakertől vártam többet, őt már láthattam több Agatha Christie feldolgozásban is, de Marie szerepe egy kicsit idegenül állt "rajta", és ahogy kiderült, a Serge-t megformáló Leon Ockendent is ismerem, Norman Jaydenként a Heavy Rainből, de sajnos az ő szerepe sem adott sok lehetőséget a kibontakozásra. Inkább Violette Selfridge és Hannah Tointon volt az, akik nagyon egymásra találtak, mert a felvágott nyelvű, kalandkereső, de igazából csak szeretetre vágyó fruska jól áll neki, és sokkal több lehetőséget is jelent, mint a szinte csak kellékként használt Rosalie Kara Tointonnak... ugyanis igen, ők tényleg testvérek (és én még furcsálltam, hogy mennyire hasonlítanak, hogy milyen remek a casting!). Aki az előző, de legalábbis az első évadban nagy kedvenc volt, Lady Mae, őt sajnos ezúttal nélkülöznöm kellett, Katherine Kelly szülési szabadsága miatt.

Leginkább a látványosságokban éreztem, hogy a sorozat egy kicsit visszavett. Az üzletház alsó szintjét még mindig elárasztják a vitrinek és a csecsebecsék, és a divatosztályt is mutatják párszor, de ezzel az emlékezetesebb helyszínek véget is értek, az olyan új helyszínek, mint az új Grove-rezidencia, a tetőterasz, Victor lebuja vagy a dolgozószoba aligha érnek ezek nyomába. Ami pedig lehet, hogy eddig is így volt, mindenesetre most tűnt fel annyira, hogy zavarjon: sok jelenetnek van green-box hatása a túl homályos háttér miatt.

Úgyhogy vizuálisan már vesztett valamennyit a sorozat a varázsából, de más vonatkozásaiban sokkal jobban tetszett; talán ez az évad jött be legjobban a háromból, ahol a sztori és a képi világ leginkább egyensúlyban volt. Ezért is vagyok kiváncsi a folytatásra, bár egy kicsit aggódva, mert sok konfliktust elég véglegesen zártak le mostanra, és a finálé sem az a tengernyi boldogság Harry számára; eddig is nagy hazardőr volt, de a gyász és a csalódás indítják meg igazán a lejtőn. És ahogy bemutatták, ebben a következő évadban két új szereplő lesz "segítségére", a nagyvilági, szerencsejátékfüggő -és nem mellesleg magyar- Dolly Sisters, akiknek az isten pénze sem lesz elég, és ezt akkor is keserű lesz végignézni, ha a kezdetektől tudom, hogy Harry Selfridge nyomorban végezte.

8,5/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3419
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Hétf. Szept. 14, 2015 11:45 pm

Köszi az ajánlót! taps

Facebookoztam, talán valakinek kedvet csinálsz hozzá. Smile

Tök sokat gondolkodtam a főszereplő honnan tűnik ismerősnek... hmmm ...ez a bajusz... hmmm aztán rájöttem. Volt egy LMP-s politikus, egy Vágó nevezetű, na az nézett ki így.

Sajnos ennél többet nem tudok hozzászólni. Sad




.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2267
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Trónok harca / Game of Thrones S1   Szer. Szept. 16, 2015 7:12 pm

.
Trónok harca / Game of Thrones S1



Ahogy fél éve a The Walking Deadnél, ugyanúgy a saját kétségeimmel kell kezdenem a véleményezést: egy hatodik évadára készülő, elképesztő ismertségnek és népszerűségnek örvendő sorozat első évadához bármit is hozzá tudok-e tenni? Aki akarta, már mind látta, hogy meg én miért nem néztem meg, annak ellenére, hogy látatlanban vettem az évadokat, hogy szinte az összes ismerősöm ajánlotta, hogy a fantasy-szerepjátékos téma amúgy is közel áll hozzám, és hogy az HBO neve önmagában egyfajta garancia volt a minőségre, az a harangöntő kutyáját sem érdekli, meg már amúgy is leírtam korábban az erre vonatkozó "becsípődésem" Smile .

Az abszolút érződik, hogy George R.R. Martin hatalmasnak talán nem nevezhető (láttam már nagyobbat), viszont a sok szereplő miatt elképesztően összetett világot teremtett. Nem nagy, hiszen az egyes epizódok jellemzően négy-öt helyszínen játszódnak párhuzamosan, és eddig sokkal többet nem is igazán mutattak be, ami viszont a kapcsolati hálót illeti, abban tényleg nem láttam még jobbat a Trónok harcánál. Az egyik félelmem például éppen az volt a sorozattal kapcsolatban, hogy a nem túl acélos memóriámmal hogyan fogom átlátni a mindenhonnan hangoztatott bonyolult hatalmi viszonyokat és oda-vissza utalásokat, de eddig, mivel az első évad aligha tekinthető többnek bemelegítésnél, westerosi politikai pillanatfelvételként, eddig nem voltak nagyobb gondjaim. A konfliktusok és azok bemutatása biztosan sokat egyszerűsödött a könyvhöz képest, hiszen igazán kettő-három van, ami a szálakat mozgatja, a többit én inkább csak bemutató jellegűnek éreztem (a Fal körül és a dothrakiknál zajló eseményeket), úgyhogy igazából könnyebb dolgom is lehetett, mint a könyveket olvasóknak. Maga a tényleges eseménylánc az egymásba fonódó orgyilkosságok, árulások és csaták közepette akár szimplának is mondható, viszont rengeteg a történelmi-személyes kis színes, ami a mélységét adott az egésznek. A Starkok és a Lannisterek egyre jobban elmérdesedő viszálya csak a gerinc, a "maradék" roskadozik a játékidő az anekdotáktól és személyes vallomásoktól, egyéni tragédiáktól, akár öt-hatot is beleépítve a cselekménybe, eleve megvilágítva, hogy az egészet kiváltó eseménynek (a királyt képviselő Kéz halála) mi áll a hátterében, amik közül a legjelentősebb a bő 17 éve lezajlott puccs volt ugye az akkori király ellen, de akár többszáz évre is visszanyúlhatnak, például a Fal vagy éppen a sárkányok esetében. A történelem és a jellemrajzok teszik akkor is érdekessé az egyes részeket, ha maga a cselekmény éppen kis vakvágányon van, aminek segítségével még a fő szálakhoz nem/alig kapcsolódó Targaryenek is szerves részei lettek a történetnek, hiába a távolság és a Keskeny tenger.

Mivel azonban az elmúlt éveket nem egy barlangban töltöttem, sőt, gyakran olvastam sorozatokkal foglalkozó cikkeket, így persze szinte elkerülhetetlen volt, hogy a Trónok harca bizonyos fordulatai nekem már ne jelentsenek újdonságot, így például a Lannisterek sajátos párzási szokásai sem. Néha meg éppen ennek fordítottja okozott meglepetést, mert a töredékes információk alapján a fő szarkeverőnek én Tyriont gondoltam, de a "tündéri" szőke, jó megjelenésű testvéreihez képest (eddig) smafu, inkább csak az évtizedes piszkálódások és kirekesztettség miatt megkeseredett, cinikus hedonista, viszont az övéi a legjobb beszólások.
De nem csak a Lannisterekből áll a világ, de hát mégiscsak ők az események irányítói, a legtöbb konfliktusnak az elindítói, így a többiek kicsit háttérbe szorulnak mögöttük. A Starkokat például egy kicsit egysíkúnak találtam, ők a becsület, a megbocsátás, a tisztesség és a szolidaritás megtestesítői (az egy szem Sansát leszámítva), az ügyeletes "jófiúk", akik ritka hollóként érdekesek ebben az inkrikus viperafészekben, de éppen ezért egy kicsit unalmasak is. Ők a viszonyítási alap, a nézők többsége gondolom velük azonosul, velük foglalkoznak a legtöbbet, de nem véletlen, így lehetnek olyan sokkolóak a velük történt tragédiák. A Targaryenek tűnnek sokáig a másik végletnek, leginkább az akaratos és erőszakos, már-már hisztis fivér, akit csak a bosszú és a hatalom érdekel, ott meg ezért érdekes, hogy merrefelé viszik a történetet.

Gördülékennyé tette az élményt, hogy a sajátosságokat figyelembe véve, de azért túlságosan nem szakadt el a stáb azoktól a hangulati elemektől, díszletektől, jelmezektől, amiket azért "földiként" is ismerünk, és amiért, ha azt a kis mágiát és a sárkányokat kivesszük a képletből, akár egy sima középkori világ is lehetne Westerosé. Európára vetítve a Starkok az északiak, germán-skandináv beütéssel, a Lannisterek mondjuk az itáliai családok legrosszabb tulajdonságait egyesítik, a sztyeppéken lovagló barbárokat meg nem nehéz a dothrakiak helyére képzelni. Mindezt egy tévésorozattól ritka módon tökéletesen kidolgozták, minden tégla, minden gomb vagy bőrzeke abszolút a helyén van, és ha nem Peter Jackson munkái lennének az etalonok, tulajdonképpen még egy mozifilmhez képest is. Teljesen és gyorsan beszippant, legyen az akár a Fal jéggel borított kövei vagy egy jurtaszerű sátor. És ahogy mostanában tettem párszor, meg kell említenem a főcímet is, ezúttal messze pozitív élményként, mert ez a folyamatosan változó (na nem egy Banshee, de tényleg jó, hogy van mindig miért megnézni), steampunk-óraműves kis animáció állati látványos és remek ráhangolódás.

Azért ez lényegesen jobban indult és nagyobb kedvencnek is ígérkezik, mind Rickék zombis Odüsszeiája. Már az első évadnak is kevesebb a kehe, az ottani világ különböző területeinek és kultúrájának bemutatása nagyjából egy súlycsoport a TWD maszkmesteri munkájával, a sztori és a karakterek meg lényegesen kidolgozottabbak és összetettebbek, de ebben nincs is nagy meglepetés, hiszen az egyiknek az alapja egy képregény, a másiké meg egy lexikon vastagságú könyvsorozat. Egyszerűen több benne a munka és látványosabb is. Azért az igazi nagy meglepetés még várat magára, az eddigiek csak hozzák az eddigi ajánlásokból és érdekességekből elképzelt szintet, de túl nem lépik azt.

8,5/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3419
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Szer. Szept. 16, 2015 7:32 pm

Niwrok írta:
.
Trónok harca / Game of Thrones S1

Ahogy fél éve a The Walking Deadnél, ugyanúgy a saját kétségeimmel kell kezdenem a véleményezést: egy hatodik évadára készülő, elképesztő ismertségnek és népszerűségnek örvendő sorozat első évadához bármit is hozzá tudok-e tenni? Aki akarta, már mind látta, hogy meg én miért nem néztem meg, annak ellenére, hogy látatlanban vettem az évadokat, hogy szinte az összes ismerősöm ajánlotta, hogy a fantasy-szerepjátékos téma amúgy is közel áll hozzám, és hogy az HBO neve önmagában egyfajta garancia volt a minőségre, az a harangöntő kutyáját sem érdekli, meg már amúgy is leírtam korábban az erre vonatkozó "becsípődésem" Smile .

8,5/10
.

Na végre!!!!

yeahyeahyeahyeahyeah

Azért az bíztató, hogy már ez az évad is ennyire bejött, pedig szerintem ez még csak egy langyos felvezetés mindahhoz, ami még jönni fog. Atyaég... de jó neked: nem kicsit irigyellek, hogy mennyi minden előtted van még.

Szóval, hajrá. Jövő tavaszra pont utol is érheted a sorozatot. Wink


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2267
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Szer. Szept. 16, 2015 8:04 pm

R2-D2 írta:

Trónok harca / Game of Thrones S1

Azért az bíztató, hogy már ez az évad is ennyire bejött, pedig szerintem ez még csak egy langyos felvezetés mindahhoz, ami még jönni fog. Atyaég... de jó neked: nem kicsit irigyellek, hogy mennyi minden előtted van még.

Szóval, hajrá. Jövő tavaszra pont utol is érheted a sorozatot. Wink


Nagyjából ez is a cél Smile , de persze csak szép fokozatosan nézve az évadokat.

Olvashattad, hogy én sem ájultam hanyatt az itteni laza kis ármánykodástól, Cersei is még épp csak mutogatja az anyatigris-körmeit, de maga a világ tényleg tele van olyan érdekességekkel, visszaemlékezésekkel, sztorikkal, amik eléggé kibővítették a világot a jó élményhez. Bemutatott és megalapozott egy helyzetet, innentől meg elvárás, hogy akkor ezt szépen vigye is tovább.
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2267
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Martha Marcy May Marlene   Hétf. Szept. 21, 2015 5:15 pm

.
Martha Marcy May Marlene



Ha jól emlékszem, még a The Sacrament környékén gyűjtöttem be ezt a filmet, leginkább a hasonló téma miatt, merthogy itt is egy olyan "közösség" van a történet középpontjában, amelyik a felszínen levő szép elvekkel csábít, aztán kiderül, hogy valami nagyon nincs rendben...

Erre azonban ezúttal nem kell várni, és hogy a történetet jobban körül tudjam írni, rögtön bele kell mennem a szerkezetébe. Az első jelenetek egyike ugyanis a film gyakorlati közepe, az a rész, amikor a címszereplő elszökik a korábban otthonául szolgáló "közösségből"; az előtte levő "fél" szól az ottani életéről, hogy miért került oda, hogyan teltek a napjai, miért és hogyan lett Martha-ból Marcy May, néha meg Marlene, az utána levő rész pedig azt mutatja be, hogy hogyan próbál visszatérni a családjához, pontosabban a nővéréhez (Lucy) és a sógorához (Ted), hogyan a normális életbe. Ez a két szakasz pedig folyamatosan váltakozik, az átkötésekkel külön kiemelve a két időszak közötti párhuzamot; mondjuk ilyen az, ahogy az ottani közösségi élményt, felszabadultságot és szabadságot állítják szembe az otthoni "házirenddel".

Ezért is írtam eddig inkább közösséget, mert nálam eléggé billeg a mérleg a "kommuna" és a "szekta" között. Úgy persze könnyű lenne megítélni ezt a csoportot, ha a tagjai egy gyanúsan nyájas mázat erőltetnének magukra, ahogy akkor is, ha lenne valami vezető, aki lenyomna egy olyan beszédet, mint a Sarcamentes fószer, és kirázna tőle a hideg. Ez a szekta sincs meg a külső szemlélő számára agresszív manipulációk, durván szexista előírások, hirtelen erőszakos megnyilvánulások és a tagok közötti nyomasztó félelemérzet nélkül, de az gyorsan kiderül, hogy ide mindenki saját akaratából jött, és ugyanúgy maradt is. Bár Marthanak úgy kellett szöknie, titokban eljönnie, de ebben nem gátolta meg sem kerítés, sem őrség, és amikor az egyik társa, egy srác utána megy, a lány láthatóan fenyegetve érzi magát, de mégsem marasztalják erőszakkal, felhívhatja a nővérét, és az el is tudja onnan hozni. Végig érezhető a szellemi elnyomás, amivel a vezetők, és azon belül is a vezérként elfogadott Patrick élnek a többiek felett, így persze teljesen szabad akaratról nem lehet beszélni, mégis jó pár jel van arra, hogy azért túl sokat nem kell győzködni az ott élő, alárendelt szerepben levő nőket. Inkább értetlenkedés van a szemükben, amikor valami brutalitással szembesülnek, és a közösségi élmények, a természettel harmóniában levő önellátás és annak a kevésnek a teljes megosztása, amijük van, ezekért a "hippiségekért" együttesen elfogadható árnak tekintik az erőszakot. Csendes, lappangó elnyomás ez, ahol már az is önzőségnek számít, ha valaki a testét nem adja oda annak, aki azt el akarja venni... Ezért is volt ennek a szakasznak az állandóan jelen levő kérdése, hogy ha még a folyamatosan látott események sem voltak elegendőek ahhoz, hogy bármelyik Martha indoka legyen a szökésre, hogy fellebbentse a leplet a szépen csengő szavakról, akkor mégis mi volt az, ami megadta a végső lökést... Ez azonban csak egy darab kérdés, és önmagában elég kevés, hiszen amit látunk, az eleve következik a "szekta" megnevezésből és Martha szökésének tényéből, így bár erős és drámaian feszült jelenetek is akadnak, ez a rész egy kicsit unalmas a jellegtelen életképekkel, ahogy itt-ott üldögélnek és gitároznak. Nem mintha abból a pár jelenetből nem jött volna át a szekta szellemisége és árnyoldala, de jobban szerettem volna többet látni ebből a részből, hogy jobban másszon be a bőröm alá a para, főleg ha már a másik szálon ennek ekkora jelentősége van.

Ami a sztori magját adja, azt inkább a cím fejezi ki, és a szökés utáni időszakra koncentrál, azaz hogy Martha éppen azért, mert nem a szekta teljes működéséből ábrándult ki, csak egy traumatikus esemény elfordította őket tőle, így hogyan viszi magával a szektában tapasztaltakat és "tanultakat" a kinti világban. Még ha ebben a részben is vannak jelenetek, amik üres nézelődéssel és üldögéléssel telnek, de az újdonsága miatt ez a szakasz bizonyult érdekesebbnek, merthogy ez volt a téma, amit máshol még nem láttam: a visszailleszkedés problémáját. Martha személyiségének sokszor úgy látszik, annyira része lett Marcy May és Marlene, hogy ő egyszemélyben a három, de az utóbbi kettő, főleg Marcy May túl messze került a kinti társadalomtól, és azon belül is a nővéréék számára elfogadott normáktól. Nem is kell nagy dolgokra gondolni, csak a két év alatt olyan mélyen és olyan teljeskörűen ívódtak be, hogy Martha számára már fel sem tűnik, ahogy felrakja a lábát a konyhapultra, vagy ahogy egy nyilvános fürdőhelyen nekiáll nudizni (hogy két év volt, az csak fokozatosan derül ki, de sejthető, hogy nem csak pár hétről van szó). Sokszor érződik, hogy Martha sajnálja azért az egy "ijedtségért" elveszteni azt a sok "jót", amit a szektában kapott; ahol ismerte a szabályokat, és nem állítottak váratlanul újakat és "értelmetleneket" elé, ahol megvolt a helye, amit a kinti világban láthatóan régóta nem tud elmondani magáról, és hogy volt egy elismertsége egy közös szellemiségben, aminek ő oszlopos tagja volt. Erre most itt van a nővére, akivel azóta nem volt szoros a kapcsolata, amióta Lucy főiskolára ment, és amit Martha mindig cserbenhagyásként élt meg, kiegészítve az anyagias Teddel, aki egyre nehezebben kezeli, ahogy Martha rátelepszik az életükre, miközben még a kioktatásokat is kapja arról, hogy az anyagiassága mennyire sekélyes, miközben Ted csak fel merte tenni a kérdést, hogy Martha mit akar kezdeni magával, milyen munkát tart elképzelhetőnek a maga számára, és nem fogadta el válasznak a kapott vállrándítást. És hogy teljes legyen a kör, Lucynak és Tednek úgy kéne kezelniük egy hirtelen felmerült tinédzser lázadást, hogy ők maguk is szeretnének gyereket. Ennek a szakasznak is igazából egy kérdése van, mégpedig az, hogy mi lesz a végkimenetele Martha beilleszkedési próbálkozásának, ahogy a mérlegelendő szempontok gyarapodnak, a konfliktusok pedig súlyosbodnak.

Spoiler:
 

Külsőségeiben ami a drámaisághoz kell, azt jól hozza a film, még ha nekem, ahogy mondtam, a lassúsága, a merengéses jelenetek néha vontatottá is tették. Ami viszont kisbaltával öli a hangulatot, az a magyar szinkron, amivel elsőre nézni kezdtem a filmet, bár talán szerencsésebb lenne a "hangalámondás" kifejezést használnom, annyira nulla a beleélés, és nem is csak egy szereplőé, hanem gyakorlatilag az összesé. Pedig a színészek jó alakítást nyújtanak, és bőséggel akar köztük ismerős arc, akár a főszereplő Elisabeth Olsenről van szó, akár Sarah Paulsonról, vagy a Hannibal Will Grahamjéről, Hugh Dancyről. Ami szintén nem volt a kedvencem, az a zene, de megint csak inkább "zaj"-t kéne mondanom.

Talán mert egy nyomasztóbb szektás filmre vártam, ezért nem ütött akkorát, de maga az az újdonság, hogy nem csak az ottlétet, hanem a szektából kivezető út nehézségeit is megmutatja, mindenképpen érdekessé tették a filmet. Talán szerencsésebb lett volna, ha a családi kapcsolatok kicsit szerteágazóbbak, több szereplőt mozgatnak, mert így háromszereplős kamaradarabként azért akadtak gyengébb részek, amiket a kommunában tapasztalt erőszak titokzatossága és érzelmei sem tudtak igazán kiegyenlíteni.

6,5/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3419
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Hétf. Szept. 21, 2015 7:44 pm

Niwrok írta:
.
Martha Marcy May Marlene

Talán mert egy nyomasztóbb szektás filmre vártam, ezért nem ütött akkorát, de maga az az újdonság, hogy nem csak az ottlétet, hanem a szektából kivezető út nehézségeit is megmutatja, mindenképpen érdekessé tették a filmet. Talán szerencsésebb lett volna, ha a családi kapcsolatok kicsit szerteágazóbbak, több szereplőt mozgatnak, mert így háromszereplős kamaradarabként azért akadtak gyengébb részek, amiket a kommunában tapasztalt erőszak titokzatossága és érzelmei sem tudtak igazán kiegyenlíteni.

6,5/10

hmmm Erről már jó ideje tudok, anno itthon ki is beszéltem az egyik haverommal - de miután akkor sem ő, de most Te sem nagyon taszított a megnézni vágyás felé, egy időre hanyagolom. Nem tűnik rossznak, de ez a lassú merengős hangulat kissé visszatart.

Lehet, előbb nézem újra a The Sacrementet. Wink



.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2267
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: A hajsza / The Fall S1   Csüt. Szept. 24, 2015 6:31 am

.
A hajsza / The Fall S1



Bármennyire is mondtam már, hogy az új bűnügyi sorozatokat fenntartással kezelem, ennek mostanában mégis annyiszor láttam a reklámját, hogy érdekelni kezdett. Ebben része lehetett annak is, hogy rövid (öt rész), hogy a BBC csinálta, így remélhettem, hogy kevésbé roskadozik majd a hollywoodi kliséktől, és hogy még mindig Bedelia nekem az egyik legjobb szereplő a Hannibalban (érdekes, hogy ezt a tényt éppen csak a véleményekben felejtettem el megemlíteni...), így reméltem, ez a pár óra elég lesz enyhíteni a Gillian Anderson iránti "éhségemet" anélkül, hogy megint fejest kelljen ugornom abba a bizarr, löncsízű rágógumiba.

A belfasti rendőrség parancsnoka egy elakadt gyilkossági nyomozás továbblendítése érdekében segítséget kér a Scotland Yardnál dolgozó Stella Gibsontól, régi ismerősétől. A nő már a dokumentumok felületes átvizsgálásakor is több módszertani hibára derít fényt, például arra, hogy az ügyet politikai okokból elkülönítve kezelték, és nem vizsgálták a hasonló gyilkosságokkal való kapcsolatot. Miközben Stella próbálja a lehetséges gyilkosok körét leszűkíteni, újabb nyomokat gyűjteni, köszönhetően az ügyet szegélyező véletleneknek, és annak, hogy a gyilkost egyre jobban hajtja a vágy az ölésre, így egyre óvatlanabb lesz, Belfast is kimutatja neki a foga fehérjét, legyen az a korrupció, az előítéletek vagy a mindennapokban ott levő erőszak.

Rövid ismertető volt, de csak azért, mert alapjaiban a sorozat ennyit tud, de azt több csavarral: gyilkos vadászik az áldozataira, rendőr vadászik a gyilkosra. Ahogy az a krimiknél lenni szokott... a Hajsza viszont nem az. Sokkal kevésbé bűnügyi film, mint inkább dráma, ahol a 30-as értelmiségi nőket megfojtó sorozatgyilkos csak a vezérfonal, aminek keretében belenézünk az ügy teljes holdudvarában levő karakterek életébe, legyenek bármilyen messze is a központi száltól. És ezt a "bármilyen"-t szokatlanul komolyan kell venni, mert nincs az a mellékszereplő, akinek a sorsa ne lenne mély érzelmekkel, kétségekkel és problémákkal bemutatva, mondjuk hogy milyen elveszíteni egy anyának az újszülöttjét, hogy bizonyos környezetben a családon belüli erőszak vagy akár egy kis támogatás hogyan csapódik le, de nem kell félteni a rendőröket és a bűnözőket sem, ott is rejteget nem egy izgalmas fordulatot a sztori, néha csak említés szintjén. Mindezt annyira részletgazdagon és annyira testközelből mutatja be, hogy az egyik áldozat felfedezése és a nyomozás megkezdése az epizódból fél órát tesz ki, külön kitérve arra, hogy a bejelentést megtevő nővér és az azt fogadó diszpécser hogyan reagálja le az eseményt.

Az biztos, hogy a sorozat erősen nőközpontú. Sok beszélgetés és jelenet alapja az, hogy a nők hogyan vélekednek a társadalomban elfoglalt pozíciójukról, hogyan reagálnak a környezetükben lezajló eseményekre, ill. hogyan szerzik meg és gyakorolják a hatalmukat, akár általánosan a férfiakkal szemben, akár a munkájuk vonatkozásában. Mindez leginkább Stellára igaz, aki sokszor tűnhet egyenesen ridegnek az igencsak csábító és semmi részletet el nem rejtő nőiessége alatt (az a fránya gomb, hogy az is pont a "legrosszabbkor" csúszik ki a lyukból!), de az elért pozíciójával, szakmai hozzáértésével és az elérhetetlenségével olyan kisugárzása van, olyan hatalma a férfiak felett, amitől azok úgy dongják körül, mint molyok a villanykörtét. És pont ezt a karaktert is vártam az előzetesek alapján, Gillian Anderson is nagyszerű a szerepben, és egyedül Bedelia színpadiassága hiányzik belőle, ami Hannibal és Bryan Fuller közelsége nélkül még idétlen és zavaró is lenne itt. Az egyetlen gond vele, hogy mindennek a bemutatására sokszor használ a stáb hosszú távon unalmas életképeket, amik néha túlságosan lelassítják az epizódokat, például én feleennyi magányosan úszós jelenettel is kiegyeztem volna.

És még csak nem is magukkal az életképekkel van a baj, hiszen így működik igazán a testközelség a gyilkos esetében is. Merthogy az egész sztori párhuzamosan zajlik, Stella megérkezésétől folyamatosan követjük a kétgyerekes, gyásztanácsadóként dolgozó Paul Spectort, ahogy otthon betakargatja a lányát, puszit nyom a homlokára, aztán elindul az "éjszakai műszak", és két-három órával később már a leendő áldozat lakásában, az árnyékban megbújva élvezi ki a lesben állás minden izgalmát, vagy gyűjti be a trófeákat, hogy azokat otthon albumba rendezgesse, kiegészítve a fantáziálásainak rajzaival, verseivel és a későbbi fotókkal. A macskaügyességű, de a sikerektől és a kapott adrenalinlöketektől egyre elbizakodottabb, türelmetlenebb, és ezért egyre nagyobb kockázatot vállaló Paulnak szinte benne élünk a fejében (baromi ötletes és jól is néz ki a harisnyás jelenet rögtön az elején). Látjuk, hogy mennyire kitölti a gondolatait a nők iránt perverz vágya akár munka közben is, a hatalom és az irányítás feletti igénye, és mennyire pengeélen táncol a családjával. Külön hangsúlyt kap a nyolc éves lánya, akit Paul többször is felhasznál a céljai érdekében, még akkor is, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy ez mennyire megviseli a gyereket, aki így a legtöbbet tudja meg az apja titkos életéről, ami bőven nem csak annyi, hogy "az engedélyeddel szeretném megpaskolni a feneked egy bőrszíjjal hatszor". Jamie Dornan (bezony, "Mr. Szürke"...) ebben a kettős alakításban szerintem legalább olyan jó, mint Anderson Stellaként; tősgyökeres szociopata, a jeleneteken érződik Paul fokozatos jellembeli átalakulása a vadászatok hatására, az egyre kontrollálhatatlanabb kitörései, ahogy az egyre kiszámíthatatlanabb manőverek is a titka megőrzésére. Egyedül férjként nem éreztem a helyét, annyira elütnek egymástól a Paul feleségét alakító Bronagh Waugh-gal. Lehet, hogy ez is volt a cél, de a nőben kb. annyi a szenvedély, mint egy konyharuhában; még alibifeleségnek is jellegtelen, míg Paul mellette majd szétrobban a visszafojtott feszültségtől.

Nem véletlenül emlegettem; a Hajsza tulajdonképpen egy Hannibal, alapjaiban és témájában, csak annak szürrealitása és gasztronómiája nélkül, hitelesebben, életszagúbban bemutatva üldözők és üldözöttek kapcsolatait, rövidebben, töményebben. A két sorozat nagyjából egyszerre ment, és többször volt az az érzésem, hogy a hasonlatosság nem is véletlen, szerintem több motívum (például egy Stagg nevű szereplő, vagy a már kiemelt úszás, de nem ezek a legegyértelműbbek Smile ) a Hannibal miatt kerülhetett be ide. Ellentétben Will-lel és Hanniballal, Paul és Stella mindössze egyszer találkoznak és egyszer telefonálnak az egész évad alatt, végig húzva a rugót, ami szinte csak az utolsó tíz percben csap vissza, de akkor mint a startpisztoly jelzi az igazi hajsza kezdetét.

8/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3419
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Csüt. Szept. 24, 2015 12:44 pm

Niwrok írta:
.
A hajsza / The Fall S1

Nem véletlenül emlegettem; a Hajsza tulajdonképpen egy Hannibal, alapjaiban és témájában, csak annak szürrealitása és gasztronómiája nélkül, hitelesebben, életszagúbban bemutatva üldözők és üldözöttek kapcsolatait, rövidebben, töményebben. A két sorozat nagyjából egyszerre ment, és többször volt az az érzésem, hogy a hasonlatosság nem is véletlen, szerintem több motívum (például egy Stagg nevű szereplő, vagy a már kiemelt úszás, de nem ezek a legegyértelműbbek Smile ) a Hannibal miatt kerülhetett be ide. Ellentétben Will-lel és Hanniballal, Paul és Stella mindössze egyszer találkoznak és egyszer telefonálnak az egész évad alatt, végig húzva a rugót, ami szinte csak az utolsó tíz percben csap vissza, de akkor mint a startpisztoly jelzi az igazi hajsza kezdetét.

8/10
.

hmmm Nem tűnik rossznak... köszi!

A két évadon kívül lesz még? Imdb 2016-ot ír, de ez kicsit fura.   scratch

Mindegy, megy a cetlire. El se tudod képzelni, mik vannak rajta... Smile


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2267
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Csüt. Szept. 24, 2015 8:14 pm

R2-D2 írta:

A hajsza / The Fall S1

hmmm Nem tűnik rossznak... köszi!
A két évadon kívül lesz még? Imdb 2016-ot ír, de ez kicsit fura.   scratch


Szerintem ez úgy lehet, mint a Sherlockoknál, azaz hogy Gillian Andersont túlságosan leköthetik az egyéb projektjei, például az X-akták, ahogy Dornannak is meglódult a szekér rendesen a Szürke után (előtte kb. annyit tudott felmutatni, hogy ő volt a Vadász az Egyszer volt-ban).
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2267
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Trónok harca / Game of Thrones S2   Kedd. Szept. 29, 2015 7:14 am

.
Trónok harca / Game of Thrones S2



"Power is power."

Mivel az első évadban -a világbemutatás, pár színesítő anekdota és az alapvető konfliktusok felvázolása mellett- a fő cselekményszál Ned Stark nyomozása volt, ami elég véres véget ért, ez Robert Baratheon halálával együtt felborította azt a hatalmi egyensúlyt, ami a Hét Királyságot jellemezte az elmúlt tizenpár évben, így új sztorit kellett keresni.

Nem is meglepő, ahogy a folytatás azt teszi meg központi témává, hogy az újonnan felébredt hatalomvágy, a bosszú vagy az éveken át erjesztett sérelmek mentén hogyan esnek egymásnak azok a tartományok vagy személyek, akik Robert uralma és a "minden csak jobb lehet, mint az Őrült Király" békéje alatt kénytelenek voltak, de legalábbis jobbnak látták visszafogni magukat. Most meg, hogy Joffrey a király, aki tényleg "csak arra jó, hogy legyek szárnyát tépkedje ki", és ha tehetné, talán még az anyja is elfordulna tőle, a nagy hatalma meg arra, hogy erősebben toporzékoljon, amikor valaki kétségbe vonja azt meg az ő tökéletességét, kvázi akadálytalanul szabadulhatnak el az indulatok... és a vágyak. Sajnos ez utóbbiból több... ami nem szükségszerűen negatívum, mert azért ezek között is akadnak érdekes jelenetek (jó volt például, ahogy Tyrion végre visszatért a családi kötelékbe, így jobban láthattuk, milyen az, amikor a Lannisterek kezdenek egymás ellen áskálódni), de érezhetően hiányzik egy olyan fajta gerince a sztorinak, mint múltkor volt a nyomozás. Ez már csak azért is zavaró, mert a Trónok harca szinte kórosan kerülni látszik a fő események szempontjából fontosabb történések bemutatását, például hogy hogyan halad az Észak Királyának hadjárata a Lannisterek ellen, miközben több ágon is sokszor az az egyetlen téma, hogy ki kivel hogyan flörtölget. Ez jót tesz az esetleges meglepetésnek, de töltelékjeleneteket tesz szükségessé. Egyszerűen nekem ilyen helyzetben túl sok idő megy el a semleges dolgokra, mint Jon és a kis vadóc vörös meg ahogy Robb kacsingat az ápolónő felé, de tulajdonképpen Tywin és az új "cselédje" lassú leleplezős-titkolózós játéka is ilyen, bár azt legalább izgalmassá teszi, hogy a kiscsaj tényleg bármikor lebukhat, bármenyire is trükkös és ügyes. Az egyetlen kivétel talán Tyrion és Shae, ahogy az epizódok végigviszik az érzelmeiket, a kötődést, és nem csak egymásra gerjednek szemlesütve, mint a kanos, de szégyenlős tizenévesek. Elhiszem, hogy már így is égnek áll a producerek haja a költségvetéstől, mert az biztos, hogy milliókat hagytak ott a minden percükben hiteles és látványos díszletekért és jelmezekért, nem hogy még csatákat és flottákat mutogassanak időnek előtte, de amikor sokadszor csak említés szintjén kerülnek elő dolgok, azért elvárnám, hogy legalább kis emlékeztetőként vagy montázsként megmutassák ezeket.

Hasonló a helyzet a szereplőkkel is, például bármennyire is kellenek az ilyen Joffrey-féle kis gennyládák egy sorozatba hangulati elemnek meg változatosságnak, mostanra éppen utóbbinak árt, hogy túl sok ezekből a folyton durcáskodó kis nyápicokból, akik beleszerettek a saját (vélt) hatalmukba, és amikor megpróbálnak visszaélni vele, esetenként úgy járnak, mint Viserys Targaryen. Ugyanez a kategória Theron Greyjoy, aki bármit megtenne, hogy enyhítsen a visszakapni remélt rokonai megvetésén, bárhányszor is kell ehhez kifordítani a köpönyegét, de még a kis Daenerys is, aki vízre szomjazva is oly nagyra van a sárkányaival meg hogy ő az anyjuk, miközben most egy nagyobb csizmával egyszerre ki lehetne taposni belőlük a szuszt. Ellenpontnak meg a Starkok bőven kevesen vannak a bizalom, a becsület és a hűség megtestesítőiként, akiknek mindössze egyetlen házasságtörés meg egy pár megszegett ígéret szennyezi a nevét, körülöttük meg mindenki változatos szintű vérfertőzésekben és perverziókban tobzódik, jobb esetben csak korrupt és/vagy aljas. Ráadásul Winterfellt mostanra egy rokkant és egy aggastyán irányítja, úgyhogy ha nem kapnának egy meglepetésszerű támadást, hát minden perc halál unalmas lenne, amikor a "tudósítók" "odakapcsolnak". És nem ez az egyetlen ilyen, a közepe az évadnak vastagon időhúzás, amibe véletlenszerűen elszórnak egy-egy dugást vagy véres párviadalt, az új helyszínek meg, mint Qarth, Harrenhall és a Falon Túl bármilyen jól is néznek ki, bármennyire érdekes a létezésük, működésük és történetük, kevés az igazán figyelemfelkeltő figura bennük, így üresek, és csak pillanatnyi, gyorsan múló szórakozást vagy érdekességet jelentenek. Túlságosan érződik, hogy ezeken a helyszíneken a szereplők, mint Jon, Daenerys, Arya és Bran csak "felkészülnek", hogy a jelentőségük még csak egy beteljesületlen ígéret, de azért történik velük egy-egy fontosabbnak megírt esemény, hogy legyen értelme őket is mutogatni.

Pedig jó karakterekben egyáltalán nincs hiány, csak egyenlőre hagyják, a partvonalról figyelik, vagy akár irányítják, ahogy a férfiak katonásdit játszanak. Még mindig ott van King's Landing szarkeverő tanácsnok triója, és szerintem most már fixen kikiáltható Tyrion az egész sorozat legjobb karakterének (naná, az ő motivációival, jellemével és érzéseivel foglalkoznak a legtöbbet), de rajtuk kívül szinte csak Jaqen volt kiemelkedő, a rejtélyes bérgyilkos, akinek még a beszédstílusa is kifejezte az "arctalanságát", a "három kívánságáról" nem is beszélve. Nem mintha baj lenne, de George R.R. Martin eléggé nőközpontú világot teremtett, ahol a férfiak leginkább a farkuk és/vagy a becsvágyuk után mennek (na jó, persze meg amúgy nem, mi Smile ?!), közben meg a nők csendben megszerveznek és végrehajtanak mindent, mert a hatalom legtöbbször az ő kezükben összpontosul. Mert kire kéne figyelni? Jamie-re, akit az évad 80%-ában le se szarnak a ketrecében? Eddig igazából csak Catelyn és Cersei voltak ennyire hangsúlyosan központjai a saját "falkájuknak", de a második évad végére már vagy tucatnyian lesznek ezek az erős női karakterek, akár a tűz- és feketemágiában jártas Melisandréról, akár a csak percekre mutatott, de nagyon becsvágyó és sokra hivatott Margaery-ről, akár a női lovag Brienne-ről, akár a felvágott nyelvű, de odaadó Shae-ről, akár a folyton cukkolt és porba alázott testvére iránti szeretetet nem teljesen elfelejtő Yaráról van szó; Margaery esetében már csak Natalie Dormer miatt is remélem a hosszútávú és gyakori szereplést. De még az eddig eléggé lesajnált Sansa is képes megmutatni, mennyire erős és szívós is, még ha ezen erényeit inkább csak arra használja, hogy leplezze a Joffrey iránti gyűlöletét és megvetését, és amikkel sikerül egyetlen alkalmat leszámítva ezt az álarcot a helyén tartania. Mindegyiküknek megvan a maga stílusa, egyikük sem sablonkarakter, ahogy nem is kétdimenziósak, élmény hallgatni a részvételükkel párbeszédeket és a színészek játékát nézni... míg mondjuk Robb vagy Jon jelenetei közben néha már barázdákat vájt az álomnyál az arcomra.

Azt viszont el kell ismerni, hogy a már fent emlegetett producereknek egyre vastagabban fog a ceruzája. Nem tudom, hogy tényleg van-e összefüggés a sárkányok ismételt megjelenése, és a mágia megerősödése között, ahogy a qarth-i boszorkánymester mondja, de az biztos, hogy egyre több helyen jelennek meg az efféle látványosságok, mint az alkímia és a mágia. Mondtam múltkor, hogy azért a nagy hype-ra indoklásul én szeretnék látni valami olyat, amin meglepődök... ezt akkor Melisandre "szülésével" és a tengert beborító zöld lángokkal én ki is pipálnám. A kellékeket és a többi látványelemet aligha lehet leszólni, még ha ugye spórolni is látszanak ezekkel, de az utolsó két részben aztán minden megtakarított fillért elszórnak. Remélem, hogy ez az új szint, ami alá nem akarnak menni, ugyanakkor nem csak mézesmadzagot fognak jelenteni a 10. rész végén levő lovasok és seregük, és nem évadokon kereszül fognak majd közelíteni a Falhoz, tyúklépésben.

Hogy mennyire csak kivárásra játszott az évad, abból lehetett látni a legjobban, ahogy a hosszú előkészületű csata után szétküldik a szereplőket a szélrózsa minden irányába, hogy keressenek maguknak új kalandokat. Ezzel együtt is tetszett, a hibáit, mint amilyen most a töredékes és elnagyolt történetvezetés volt, még elnézhetőnek tartom a pozitívumaihoz, például kiválóan megírt és megszemélyesített karakterekhez, és a tévében ritkán látott minőségű vizuális munkához mérten, pedig valami nyilván nem stimmel ezzel az évaddal, ha az imdb-n a majdnem tizes összevont értékelése mellett ennek az évadnak a részei nyolc pont fölé is ritkán kerülnek... Bizakodó és türelmes vagyok a Trónok harcával, de nem biztos, hogy ez a végtelenségig így marad.

8,5/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3419
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Kedd. Szept. 29, 2015 11:53 am

Niwrok írta:

Trónok harca / Game of Thrones S2
8,5/10


yeah Elkapott a gépszíj, mi??? Ahogy mondtam, már múltkor, kicsit irigyellek, hogy még csak itt tartasz - ugyanakkor mosolygok is a gondolataidon, tudva, mi fog még rád várni.

Mindenesetre a II. évadban nekem is Tyrion volt a kedvenc. Smile


Niwrok írta:

Remélem, hogy ez az új szint, ami alá nem akarnak menni, ugyanakkor nem csak mézesmadzagot fognak jelenteni a 10. rész végén levő lovasok és seregük, és nem évadokon kereszül fognak majd közelíteni a Falhoz, tyúklépésben.

egyetért
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2267
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Kedd. Szept. 29, 2015 6:24 pm

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Trónok harca / Game of Thrones S2

8,5/10


yeah  Elkapott a gépszíj, mi??? Ahogy mondtam, már múltkor, kicsit irigyellek, hogy még csak itt tartasz - ugyanakkor mosolygok is a gondolataidon, tudva, mi fog még rád várni.
Mindenesetre a II. évadban nekem is Tyrion volt a kedvenc. Smile


Neeeeeeeemmm Smile ... csak izgulok, nehogy a következő évadra még mindig lemaradásban legyen Razz . Meg most szem előtt voltak a lemezek.

Ja, tudom, ma visszaolvastalak téged is, de azért téged jobban lenyűgöztek a csinos pofikák, ahogy általánosságban is az egész, mint engem Wink .
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3419
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Kedd. Szept. 29, 2015 7:40 pm

Niwrok írta:

Ja, tudom, ma visszaolvastalak téged is, de azért téged jobban lenyűgöztek a csinos pofikák, ahogy általánosságban is az egész, mint engem Wink .
.

Igen, ez nem is vita tárgya. De - ismerve a "profilodat" - Tőled ez is szép teljesítmény... tongue

A 3-ik és 4-ik évad még jobb lesz, ígérem. Wink


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2267
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Víkend   Szomb. Okt. 03, 2015 7:49 am

.
Víkend



Több évtizedes kihagyással, de azért csak kezdi újrafelfedezni a magyar filmes világ, hogy a két "favorit" műfajon kívül is van lehetőség, és az egyszerűen szórakoztató filmnek sem kell kimerülnie a romantikus vígjátékokban. A Víkendhez hasonló magyar thrillerért én például legfeljebb a 2008-as Nyomozóig tudok visszanyúlni, de nem egy helyen azt olvastam, hogy kb. a nyolcvanas évek óta nem nagyon készült ilyen (Dögkeselyű és társai). Az efféle próbálkozás meg megérdemli az esélyt, ahogy azt általában meg is szoktam adni, mondjuk mint legutóbb a Kossuthkiflinek.

Az ügyvédként dolgozó Márta a férjével (László) és az egyik legjelentősebb ügyfelével (István) egy kellemes hétvégi vadászatra indul Romániába, megünneplendő, hogy István pere első fokon győzelemmel zárult. A budapesti gondoktól távol hiába lelhetnének a trió tagjai egy kis pihenésre és nyugalomra, de erre a köztük levő konfliktusok és feszültség eleve nem nyújtanak lehetőséget. A hétvége során egyre több minden derül ki hármójukról, és sem a hátrahagyott, sem a magukban hordozott problémák nem vetítenek előre túl sok jót. Hát még amikor vadászbaleset történik, és ők hárman nem csak a saját játszmáikba ill. azok következményeibe gabalyodnak bele, de a helyi közösségi viszonyokba is, és egyáltalán nem biztos, hogy mindannyian élve hagyják el a Kárpátokat.

Az angolszász thillerek egyik sokszor előkerülő témája az idegen erdőségbe vetődő, jellemzően városi fiatalok kálváriája a környékbeli, zárt és elég öntörvényű "bennszülöttekkel", és egy sima másolás másról sem szólt volna, mint hogy a pestiek fel-le szaladgálnak az erdőben, menekülve a rájuk vadászók elől (hirtelen mi is juthatna eszembe, mint az Eden Lake?). Ebből is van persze elég, sőt, ahogy olvastam, a sztori eredetileg erre is lett volna kiélezve. Az első remek döntése a stábnak az volt, hogy ezzel nem elégedtek meg, hanem magyarosították a sztorit, és mivel is tehették volna meg jobban, mint a "népbetegségnek" számító korrupcióval. Az például elég gyorsan kiderül, hogy István pere egy igencsak mocskos ügy, a másik oldalon egy gazdag és állami kapcsolatokkal rendelkező építési vállalkozóval, aki a vesztegetéstől sem riad vissza, csak hát Mártát sem ejtették a feje lágyára, és a maga "ajánlatát" hátrahagyva indul a vadászatra. De egyébként is keresztbe-kasul zsarolják és fenyegetik egymást a szereplők, az első tíz percben lezavarnak egy emberrablást, egy betörést, és felbukkan egy bérgyilkos, miközben az államtitkár urak bekapnak pár repiszendvicset, Mártáék meg megérkeznek Erdélybe.

Ez volt a másik jó választás, a helyszín. Magyarországon talán a tanyavilágot leszámítva nem nagyon lehetne olyan környezetet találni, ami ennyire távol esik mindentől, ennyire komor hangulata van, és ahol ennyire háborítatlanul feszülhet egymásnak mindenki... de ott meg a vadászos vonal nem nagyon állt volna meg. Nem mintha nem lehetne akármelyik erdőben vagy akár Budapest közepén is elrejteni a járulékos holttesteket, de ennyire elzártnak és kalandosnak talán nem lehetett volna mutatni, mint itt Bihart. Főleg, hogy nyoma sincs a magyaros romantikának és a dús zöldnek, ahogy a bratyizós stílusnak sem, mint amivel például a Kalandorok élt annak idején. Eleve az őszi, esős-felhős időben zajló forgatás miatt a domináns szín a szürkésbarna, de az utómunkával szerintem még erre is bőven rájátszottak, ahogy a pálinkázós vállapogatás is elmarad az anyaországból érkezők felé (persze előkerül a butykos, de annak a jelenetnek pont van egy sokkal érdekesebb vonatkozása). Itt nincs "folklórműsor", ez a közösség bizalmatlan az idegenekkel, miközben a saját berkeiken belül is megvannak a maguk problémái, régi ellentétekkel, mint mondjuk egy szerelmi háromszög, és annak keretében a féltékenység. Minimum sajátos, de inkább hatásos az, ahogy a Víkend felhasználja Erdélyt a céljai érdekében, és lesz a történet gyengeségei ellenére is jó a hangulata, amibe olyan gyönyörű helyszíneken zajló, meglepően izgalmas (magyar viszonyokról beszélünk...) üldözések is beleférnek (ellenpontként az erdőben futós jelenetek rángatózó kamerájának), mint ami a fináléban van. Éppen ezért tűnik fel, amikor a CGI veszi át a terepet, a sziklapárkányon játszódó rész például totál műanyag.

Összességében el tudtam merülni a filmben, nem zökkentett ki nagyon semmi, ami talán egyedüliként igazi gondom volt vele, az a túlírtsága és a túljátszottsága. Például azzal, hogy az állandó feszültséget mindig egy-egy újabb csavarra próbálta elérni a stáb, ami egy idő után már sok volt, és pont a végére, a legsarkalatosabbra nem maradt erő ezekben. Ebben mondjuk része volt a színészeknek is, akik közül a mellékszereplők voltak nekem a legjobbak, köztük talán a Lórit alakító Szabó Domokost találtam a legéletszerűbbnek, de jó volt Lengyel Tamás Istvánként, és a csendesebb, visszahúzódóbb szerepe mellett Simon Kornél is (Laci), csak a vége lett elég ripacs, és a morális dilemmáiból meg a személyiségrajzából azért többet is ki lehetett volna hozni. Gryllus Dorkát sokan dicsérik, főleg ami a karaktere "törtető üzletasszony" részét illeti, és az tényleg jó, de nekem azért annyira nem volt meggyőző, azt a jelenetét meg, amikor elkerekedik a szeme a megdöbbenéstől... hát, szerintem illett volna a lomtárba dobni. Azt mondjuk el lehet mondani, hogy legalább annyira természetes, mint a szövegkönyv, az ugyanis például a rengeteg felesleges, önismétlő, mégis kimértnek ható káromkodás miatt sokszor cseng üresen, megfosztva egy jó adag érzelemtől és szenvedélyességtől, ami viszont jól jönne a filmnek, hiszen mégiscsak thrillerről beszélünk.

Bár kicsit sárga, kicsit savanyú, de szégyenkeznie még a "korrekt" hollywoodi filmek között sem kell. A recept jól ismert, a magyaros "ízvilága" stimmelt, és a pár, könnyen orvosolható gyerekbetegség mellett néha egészen érdekes jelenetek és szép felvételek jutottak nekem. Most már csak tovább kell menni a Mátyássy Áron és Győri Márk kijelölte úton.

7,5/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   

Vissza az elejére Go down
 
Niwrok írásai 1.0
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
52 / 66 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 27 ... 51, 52, 53 ... 59 ... 66  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: