HomeCalendarGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Niwrok írásai 1.0

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 26 ... 48, 49, 50 ... 57 ... 66  Next
SzerzőÜzenet
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2267
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Fekete vitorlák / Black Sails S2   Vas. Júl. 19, 2015 10:21 pm

.
Fekete vitorlák / Black Sails S2



Mivel az előző évadnak úgy lett vége, ahogy, ezért nem túl meglepő módon a Black Sails is azon sorozatok táborát gyarapítja, amik közvetlen folytatásoknak tekinthetők -mondjuk a House of Cardshoz hasonlóan-, így a számozást, hogy 9., 10., elég komolyan kell venni. Aki ugyanis nem, vagy csak alig emlékszik rá, hogy mi hogy is volt, könnyen elveszhet az átkötések és visszautalások tengerében.

A készítők ezt azzal próbálták enyhíteni, hogy az első részt, egy mészárlásos bevezető jelenetet és némi hajószerzési kalandot leszámítva, arra szánták, hogy emlékeztessenek, ki hol is van, ki kivel ki ellenében szövetkezik mostanra. Ettől kicsit döcögősen indult nekem a folytatás, mert nem is igazán a "mi" a gond, arra azért lehet emlékezni, hanem a "hogyan" az, ami a szereplők kapcsolatát befolyásolja. Ebből pedig van jó pár: az erődnek új gazdája van, ez pedig Flint pozícióját, tervének megvalósulását, de még akár a Nassauba való biztonságos visszatérését is kétségessé teszi, és ebben most Eleanortól sem számíthat segítségre, miközben már eleve kénytelen szembenézni a tettei következményével, mert bár a kincses gályát elérte, de bőven nem olyan körülmények között, ahogy szerette volna.

Ugyanazt tudnám kiemelni a Black Sailsről legnagyobb előnyként, amit a legutóbb is írtam: szinte már zseniális, ahogy a szereplőkkel játszik, akik végig ott vannak valahol egymás történetében, legfeljebb a néző nem tud róluk, hiszen már a múltkor is egy kész rendszert ismertünk meg, ami csak fokozatosan fedte fel minden titkát, az ültetvényeseken, a kereskedőkön és a kalózokon át a nagyhatalmak tevékenységéig. Nekem nagyon bejött, ahogy mindössze két új tényezővel a sakktáblán sikerült többször is teljesen átrendezni a felállást, miközben a régebbi szereplőket is jól időzítve hozta elő újra, a régi érzelmeikkel vagy sérelmeikkel. Ráadásul mindez annyira sok tényezőt és szempontot hoz magával, hogy még a legnagyobb szembefordulásoknak is érthető, megmagyarázható motivációja és következménye van, sokszor fűszerezve titkokkal. A döntéseknek ettől érezhető jobban a súlya és az áldozata, elvégre nem lehet mindenkinek egyszerre a kedvére tenni, ráadásul mintha mindenki pszchichológiából doktorált volna, úgy látnak át egymáson, a szándékaikon, a félelmeiken, mint az üvegen... és azok járnak igazán pórul, akik mégsem. Akik nem veszik számításba az összes elemet a háttérben, csak az alapján döntenek, amit maguk előtt látnak. Amikor például egy új kapitány jelenik meg Nassau partjainál, akihez képest a hirhedt Flint, de még akár Vane is fehérkesztyűs úriember, egy olyan "rakománnyal", amiből ő maga csak némi pénzt remél, Ned Low elköveti azt a hibát, hogy erővel és félelemmel próbál hatni Eleanorra, hogy átvegye az áruját, csak mert a nő által irányított kereskedelmi szövetség gyenge lábakon áll, nem tudván, nem is tudhatván, hogy Eleanortól hányan és hogyan függnek, mondjuk érzelmileg. Ezt követni pedig néha kihívás, a Black Sails nem mindig használ sorvezetőt, viszont minden információmorzsát kihasznál, vagy akár szembe is fordít egymással, és ami ma még jutalom és cél egyszerre, az holnapra már talán csak egy akadály. Voltak helyzetek, amikor még a House of Cardson is túltett szövevényességben, mert még azt a luxust sem engedte meg magának, hogy túl nagy időtávokat átugorjon; nem számoltam pontosan, de szerintem a két évad eseményei szűk egy hónap alatt zajlanak le, anélkül, hogy a szereplőkben jelentősebb változás lenne, ezért is olyan friss és élő minden seb, minden szívesség, minden árulás.

Szinte pihentetőek azok a jelenetek, amik egy kicsit kilépnek ebből a körből, és 10 évet visszaugorva az időben azt mutatják be, miért is lett Flint célja az, hogy Nassaut felvirágoztassa. Ebben az időben Londonban járunk, ahol egy befolyásos politikus, Thomas Hamilton az apja felkérésére vállalja azt a feladatot, hogy egy alternatív "gyógymódot" talál ki a "gyengélkedő" nassaui kolónia számára, a kalózok pénze által könnyen elcsábuló kormányzó eltávolítása utáni időkre. Az ötlet pedig hiába születik meg gyorsan és jelent egy csekélyebb vérontással járó lehetőséget (a nyilvánvaló megoldás természetesen az összes kalóz felkötése lenne) kellő számú támogató esetén az ingatag helyzetű gyarmaton, akkora képtelenségnek tűnik, hogy a Brit Birodalom akár ilyen módon is gyengeséget mutasson, hogy Hamilton szerint már a felvetése is árulásnak minősülne egyesek szemében. Az tudható már az előző évadból, hogy Thomas Hamiltonnak mi köze van Mirandához és Flinthez, és pár részen keresztül ezt a hátteret részletezik, és azt az elszántságot alapozzák meg, amiért Flint tette amit tett az elmúlt tíz évben.

Akikkel egy kicsit mostohán bánt ez az évad, bármennyire is sok infó fut is náluk össze, az a Max-Jack-Anne trió. Csak a történet farvizén úszkálnak, miközben a frissen szerzett bordélyházat próbálják menedzselni, úgy, hogy nem csak tengerre nem szállhatnak az előzmények miatt, bármennyire is vágynak abba az életbe vissza, de páriái is Nassaunak. Ebből hiába lehetne valami jót kihozni (bár akkor is csak egy zárványa lenne Nassaunak, kevés kapcsolódási ponttal a többiekhez), ha az idő jelentős részét egy bénácska szerelmi háromszögre fordítják (csak hogy meglegyenek a b*szós részek is, rajtuk kívül ugyanis talán egy-két ilyen van), valamint nem kétlem egy ilyen intézménynek a hatékonyságát, de az már kicsit talán erős volt, hogy a jótündér-keresztanya sem tudná ilyen varázsütésre elintézni a dolgokat, mint itt Max, és ezzel beültetni Jacket a tutiba.

Nekem a második évad még jobban is tetszett, mint az első; már bőven távol esett attól a kardozós-b*szóstól, aminek eredetileg gondoltam; sokkal inkább egy kiváló kölcsönhatásokkal operáló politikai játszma, aminek Nassau és a Kalózok Köztársasága ad otthont. Azt speciel nem tudom, a stábnak merre van még mozgástere, most, hogy nem pusztán összekavarták a bábokat, hanem felrúgták a sakktáblájukat az évad végével, mennyire tudják tartani ezt a stílust, de izgatottan várom.

8,5/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3419
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Hétf. Júl. 20, 2015 1:08 am

Niwrok írta:
.
Fekete vitorlák / Black Sails S2

Nekem a második évad még jobban is tetszett, mint az első; már bőven távol esett attól a kardozós-b*szóstól, aminek eredetileg gondoltam; sokkal inkább egy kiváló kölcsönhatásokkal operáló politikai játszma, aminek Nassau és a Kalózok Köztársasága ad otthont. Azt speciel nem tudom, a stábnak merre van még mozgástere, most, hogy nem pusztán összekavarták a bábokat, hanem felrúgták a sakktáblájukat az évad végével, mennyire tudják tartani ezt a stílust, de izgatottan várom.

8,5/10
.

Ha Te is akkor én is. Mármint én is fogom várni. Smile
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3419
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Szer. Júl. 22, 2015 9:32 pm

Niwrok írta:
.
Monsters: Sötét kontinens / Monsters - Dark Continent

A Monsters - Dark Continent a lehetőségeihez és a választott helyszínhez mérten folytatni próbálja az előző rész hagyományait, több-kevesebb sikerrel. Szerintem a minőségével nincs nagyobb gond, egy-két jelenet még egész látványosra vagy drámaira is sikerült, legfeljebb az nem tesz jót neki, hogy inkább lehetne Bombák földjén 2. a címe, ami a "B" kategória közepét célozta be magának. Azt a betonba döngölést, amit általában kapott, biztosan nem érdemli.

7/10
.

Érdekes, nekem a Bombák földjén ugrana be róla utoljára... hmmm ... inkább az Apokalipszis most...  scratch

Nem volt rossz, de ez sem lesz életem filmje. Továbbra is gondom van magával a történet alapszituációjával, a Szörnyekkel (akik embert nem támadtak a két film alatt), ráadásul ez az alkotás néha túlságosan intuitív lett: a sok szimbólum nem az én világom, ne kelljen már azon agyalnom, hogy a karámban futkosó fehér lovak mit jelentenek.

Háborús drámaként valóban megállja a helyét, egyedül a fekete srác sorsában voltam biztos, viszont az elején a sok egyenuhában megint megkeveredtem, ki kicsoda.

Írnék róla szívesen, de sem ihletem, se időm - meg a nulla "reagáló" érdeklődés miatt (kivétel egy fő) se kedvem nincs. Idővel ez talán változni fog... legalábbis bízom benn.

Addig is: 70%


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2267
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: The Walking Dead S3   Vas. Júl. 26, 2015 10:44 am

.
The Walking Dead S3



Az év eleji nagy lendület és a mindent átható zombiszag után egy kicsit hátrahagytam Rickéket, hogy más "vizekre" evezzek, de azért észben tartottam a mihamarabbi visszatérést, hátha egyszer legalább azokból a sorozatokból letudom a hátrányomat, amiket már elkezdtem nézni... na, gyorsan kihúzom a kezem a biliből Razz ...

Az előző évad vége jócskán bekavart a stáblistába, és maga után hagyva az egyik legfőbb konfliktust (az állandó pöcsméregetős falkavezéresdit), és úgy látszott, Ricknek most már tényleg abba kell hagynia a könnyes szemű dilemmázgatást, és annak a vezetőnek kell lennie, akinek a csapat régóta tekinti... ezért is tartotta a fenyegető kis hegyibeszédét. A börtön elfoglalásánál ez teljesülni is látszott, de maga a felvezetés sajnos azt is megmutatta, hogy ha nem borítja el az agyam az üszkös-penészzöld köd, akkor sokkal érzékenyebb vagyok a gyengeségekre és a hibákra. Az egy dolog, hogy a tél elmúlásának az egyetlen jele, hogy Lorrinak nagyobb a pocakja, a nagyobb baj, és az egész sorozat hangulati mélypontja a börtönös támadás volt, ami visszatérésként nem sok jót vetített előre. Tudom, hogy sokan szapulják a TWD-t, mert pazarlásnak tartják a "massive zombie massacre" rovására megvalósuló lelkizést, noha a TWD mindig is a drámában volt erősebb, de ha csak ennyire futja, nem is kéne erőltetni a gyakást. Az úgy megdöbbentően gagyi volt. A színészek mintha csak aklimatizálódnának, mint irodista a hosszú szabi után (azaz látszatra csinálnak valamit, de azt nehéz munkának nevezni), az akciójelenetek sokszor a The Strain "odamegy-megáll-nyakaz-visszamegy" szintjén voltak, és bár a maszkmesteri munka még mindig bravúros, néha befigyelt egy-egy bazári ócskaság, eszembe juttatva a Mesék a kriptából maszkjait, csak ami ott vicces volt, az itt inkább nevetséges (gondolva itt az arcbőrrel együtt letépett gázálarcra). Az meg továbbra is katasztrofális, ahogy a sorozat a zombikat mozgatja és kezeli: minden további nélkül bevarázsolnak fél tucatnyit olyan folyosószakaszokra, amit két perccel előtte derítettek fel, felbukkannak sárba szorult autók alatt, mint a dudva, és ha a forgatókönyv "megköveteli" valakitől, hogy megharapódjon, akkor az a valaki teljesen óvatlanul fog átlépni egy halottnak látszó test felett, amiről persze kiderül, hogy mégsem, nahát faceplam...

Maga a sztori viszont jó, még ha mondjuk a játékokban tapasztaltak miatt nem mindig szolgáltak újdonsággal. Ilyenkor -a harmadik évadnál- még nehéz trendekről beszélni, de úgy látom, az a sablon, hogy Rickék találnak valami sajátos szabályok szerint felépülő közösséget, egyre nagyobbat, egyre működőképesebbnek látszót, aztán felfeslenek a varrások, amik összetartják ezeket, mert attól még mindegyik rohad és titkolózik, aztán megtörténik a széthullás... és kezdődhet a következő évad. Ez volt az első tábor, ez volt Herschel farmja, és ilyen most a börtön vagy Woodbury is. Egy szabály azonban már rég kiderült nekem ebből a világból: fix tábor, még ha a védelem megoldott is, és már tudnak is arról, hogy nem a harapás számít, csak a környező erőforrások felélésére épülhet, amik kényszerűen kimerülnek, mert egyre messzebbről kéne hozni az élelmet és a lőszert, utóbbiból pedig önellátásra sem lehet berendezkedni. Így sajnos bármilyen helyet is mutatnak már nekem, abban automatikusan látom a bukást is.

Az viszont biztos, hogy itt Woodbury elég erősen nyitott, hiszen nem csak az derült ki, hogy -legalábbis átmenetileg- építhető nagyobb közösség, ami a civilizáció és a szociális ellátórendszer nyomait is őrzi, hanem az is, hogy ha szétszórva is, de azért még vannak/lehetnek katonai alakulatok, ahogy az is, hogy egyre többen kezdik használni kutatási célokra a sétálókat (Michonne, Milton, de még tulajdonképpen Carol is, meg hát a "nagy hazatérésnél" is lehet azért ötleteket gyűjteni...), meg ott voltak a Kormányzó akváriumai... és egy-két régi ismerőst is mindezek tetejébe dobtak az írók. Kár, hogy a sztori többször és sokáig leült, és inkább csak előkészítés megy, meg a feleslegessé vált szereplők letörlése a tábláról (T-Dog például eddig is csak az "ügyeletes feka ágyútöltelék" szerepét töltötte be, ahogy az utána jövők is), kevés interakcióval a szereplők között, erőltetett fordulatokkal (nem is tudom például, hogy a "telefonos segítségnél" azt tartom-e kínosabbnak, aminek a dolog eredetileg tűnt, vagy azt, amit utólag kihoztak belőle), erőtlen drámákkal (Carl ápolgatása is rém unalmas volt az előző évadban, Herschelé ráadásul csak ugyanannak a langyos felmelegítése), meg sétákkal a börtön falai között és Woodbury utcáin (na, az még a gáz, tiszta Truman-show, ahogy ugyanazt a húsz statiszta megy körbe-körbe, miközben próbálnak rém életszerűnek tűnni, de rohadtul nem sikerül).

Valahol az évad közepén tért csak vissza az a hangulat, izgalom és dráma, amik miatt nekem eddig érdemes nézni a sétáló halottakat, akkorra érett be ennek az évadnak az újdonsága, mégpedig az, ahogy a szétszóródott csapatot először titokban, egymás elől rejtve, aztán már nyíltan egymásnak lehet ereszteni, ami és annak a következményei persze újabb ellentéteket szülnek csapaton belül, és amiket akkor végre beleszőnek az eddigi három évad eseményeibe. Az például nagyon tetszett, amikor Carol visszaemlékszik Edre, mert az még ennyi idő távolából is élő emlék, hogy az a fickó mekkora egy gigantikus seggfej volt. De ilyen Daryl visszaemlékezése is az anyja halálára, miközben előtte szinte csak egy ilyen volt, Lorrinak a szülés és a gyerek körüli aggodalmai. A körítésből pedig igazán három karakter emelkedik ki, a három vezető egyéniség: Rick, a Kormányzó és -bármilyen meglepő- Andrea. Nem csoda, hogy Rickék csapatának "kellett" valami menedék, hiszen látszik, az utóbbi hetek eseményei és a korábbi tettei, hogy most már ő van olyan helyzetben, hogy a biztonsági kockázatok miatt el kell küldenie olyan túlélőket, amilyenek még ők voltak fél éve a farmon, valamint a csapat túlélése felett érzett felelősség túl sok neki; hegyibeszéd ide vagy oda, a fickó totál szét van esve, és ha mindez nem viszonylag biztonságos falak között történik, hanem egy erdei őrségben, akkor annyi meg egy bambi. Ha lenne potenciális jelölt, és az nem a tizenéves Carl lenne, hanem mondjuk Andrea ott lenne velük, már rég le kellett volna váltani a labilis idegállapota és a határozatlansága miatt, hiszen így csak veszélyt jelent, de pechükre nincs ott; Andrea pechére meg megint kifogott egy férfit a Kormányzó személyében, amelyik óvni és pátyolgatni akarja, na meg persze titkolózni előtte a legvégéig, mielőtt a nőnek döntenie kéne a régi és az új csapata között. A Kormányzó maga meg ezért érdekes figura, mert személyiségben valahol Rick és Herschel között van, a stabil közösség építése iránti igénnyel bármi áron, ugyanakkor az elszakíthatatlan kötődéssel a sajátjaihoz, mindenen túl, reménykedve a lehetetlenben, aki ugyanúgy szétesik egy veszteség hatására, és beindul az apátia-program... Ahogy ő, úgy Rick sem tette volna meg azt, amit Carl igen, és amire annak idején Herschelnek sem volt ereje. És hogy Michonne? Értem én, hogy ő ilyen magányos farkas - halálos fegyver kombó, akit meg kell szelídíteni, de eddig sokat nem mutatott magából, csak laposan méregetett mindenkit a görcsbe húzott szájával, amit meg igen, mint például a málhásszamár "szexrabszolgákat"... hát, én még mindig nem barátkoztam meg azzal a koncepcióval. Talán majd a következő évadban valami mélysége is lesz a csajnak, nem csak a felszíni csicsa.

Hogy Woodbury milyen szabályokra épül, hogy az egész csak kirakat, és ami utána történt, az így, hogy az emlékeim között ott van Crawford, ahol már a kirakattal sem vesződtek, akkora sokként nem ért, viszont kisebb döccenőkkel de a The Walking Dead továbbra is szépen építi az emberek és közvetlenül a csapattagok közti viszonyokat a remek drámaik helyzetek mentén, és ahogy a túlélők kezdenek nagyobb csoportokba rendeződni, ez a feszült, pörgős harcokat is maga után hozza. Az inkább sokkolt, hogy mennyire igénytelennek és "B" kategóriásnak tűntek bizonyos akciójelenetek, vagy hogy milyen előszeretettel mutogattak unalmas táj- és életképeket, amikor éppen nem volt más ötlet, vagy amikor ki kellett húzni még egy fél részt valami nagyobb fordulatig, amiken így, harmadszor, már nem akarok csak úgy túllépni. Még úgy sem, ahogy három évadnyi dráma szövődik már itt egybe, és ahogy a nagyobb túlélőcsoportok közötti nyílt háborúval a feszültséget is sikerült az eddigi legmagasabb szintre emelni... és ahogy nyilván ugyanez lesz legközelebb is, akkor már négy évadnyi drámával és feszültséggel.

7,5/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3419
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Vas. Júl. 26, 2015 2:09 pm

Niwrok írta:
.
The Walking Dead S3

... a The Walking Dead továbbra is szépen építi az emberek és közvetlenül a csapattagok közti viszonyokat a remek drámaik helyzetek mentén, és ahogy a túlélők kezdenek nagyobb csoportokba rendeződni, ez a feszült, pörgős harcokat is maga után hozza. Az inkább sokkolt, hogy mennyire igénytelennek és "B" kategóriásnak tűntek bizonyos akciójelenetek, vagy hogy milyen előszeretettel mutogattak unalmas táj- és életképeket, amikor éppen nem volt más ötlet, vagy amikor ki kellett húzni még egy fél részt valami nagyobb fordulatig, amiken így, harmadszor, már nem akarok csak úgy túllépni. Még úgy sem, ahogy három évadnyi dráma szövődik már itt egybe, és ahogy a nagyobb túlélőcsoportok közötti nyílt háborúval a feszültséget is sikerült az eddigi legmagasabb szintre emelni... és ahogy nyilván ugyanez lesz legközelebb is, akkor már négy évadnyi drámával és feszültséggel.

7,5/10
.

Nem rossz a pontszám, de ezek után vélhetően már sosem fog a szíved csücske lenni az egész. A többi évad is kb. ez a szint, a negyedik fele egyértelműen az egész csúcsa, onnantól konstans - de szerintem Nálad ez konstans 7-7,5 lesz.

Na mindegy, majd a GoT! Smile


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2267
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Vas. Júl. 26, 2015 3:44 pm

R2-D2 írta:

Nem rossz a pontszám, de ezek után vélhetően már sosem fog a szíved csücske lenni az egész. A többi évad is kb. ez a szint, a negyedik fele egyértelműen az egész csúcsa, onnantól konstans - de szerintem Nálad ez konstans 7-7,5 lesz.

Na mindegy, majd a GoT! Smile


A szívem csücske talán tényleg nem lesz, de azzal semmi bajom nem lenne, ha végig az átlagos szintet hozná, azért is nézem. Ezúttal viszont az évadnyitó rész annyira kiábrándítóan ócska volt az összes eddig megismert baki és jellemző mellett is, hogy a számlálóm kb. 6-ról indult. Ehhez viszonyítva érdemes értékelni azt a 7,5-öt Smile .
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2267
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Alabama és Monroe / The Broken Circle Breakdown   Kedd. Júl. 28, 2015 10:09 pm

.
Alabama és Monroe / The Broken Circle Breakdown



Nem felejtettem el, hogy az egyszervolt pendrive-ból még ez meg az Amour maradtak, csak hát a bőség zavara, a "guberálási" mániám meg a satöbbi Smile ... Végül ezt is megnéztem, de bevallom, a film nehezen adta meg magát, vagy én tudtam nehezen ráhangolódni, de talán kétszer vagy háromszor is nekifutottam ezelőtt, mert úgy éreztem, túl nehezen indul be. Pedig az első pár perc a címmel együtt elég sok mindent elárult arról mire is számíthatok, a countryt is szeretem (mondjuk ezt a hillybilly-louisianai bendzsós mocsárzenét éppen nem annyira, de azért abból is vannak kedvenceim), és még emlékeztetett is egy korábbi nagyon jó filmes élményre.

Én nem tudok spoilerként tekinteni arra, ami Maybelle-lel, vagy akár Elise-szel és Didierrrel történik a film alatt, hiszen ennyit már a cím is kifejez, és az első jelenetek is visszaigazolták. A The Broken Circle Breakdown esetében, ami egy dal címe is, úgy, hogy két "törés" is van benne meg egy "összeomlás", és hogy ennyit emlegettük mostanában a Családi kört, nem is nagyon tudtam másra gondolni tőle, mint hogy egy tragédia árnyékában még az a kevés is széthullik ebből a szépen, érzelmesen és szenvedélyesen induló szerelemből, ami az első sokk után megmaradt. Hasonló kapcsolati széthullást már láttam, a Blue Valentine volt ilyen, de ott "csak" a kiüresedett párkapcsolat vergődése volt a kiváltó ok, és a kezdetet és a véget mutatta felváltva, ott nem ékelődött közbe egy olyan tragédia, mint Maybelle betegsége.

Ha már téma volt a vágás és az idősíkok egymásba fűzése, azt mondhatom, hogy mind a két oldal, a pozitív és a negatív álláspontjára is láttam példákat. Alapvetően bejött, ahogy váltakoznak a korszakok, amikor ezek kifejeznek valami "honnan-hová" folyamatot (mondjuk ilyenekben volt nagyon erős a Blue Valentine), vagy ha párhuzamokat fejeznek ki, és akadtak is ilyenek. Sokszor azonban nem láttam ezeknek szerepét, mondjuk olyankor, amikor egyszerűen bevágtak egy jelenetet valamelyik fellépésükről, mert ennek olyan érzete volt, mintha valami nagy érzelmi megerőltetés után kéne egy kávészünet, amíg ki lehet lépni ebből a filmből. Mint egy intermezzo, és még ha jó is volt hallgatni ezeket a dalokat, vagy látni, hogy milyen boldogok is voltak ők ketten, feleslegesnek és kissé hangulatrombolónak tartottam nem egy ilyen alkalmat.

Amit viszont kár rombolni, mert az alaphelyzet önmagában, de főleg ilyen előadásokkal pillanatok alatt képes magába rántani a nézőt. Rám a legnagyobb hatással Maybelle betegsége volt, nem is maga a ténye, pedig egy gyerek leukémiája önmagában is elég nyomasztó és tragikus, hanem ahogy mondjuk a hajhullással, az egyre gyengülő kis testtel ezt be is mutatták. Legtöbbször kendővel szokták ezt takarni, de ahogy Maybelle fejéről csomókban lógott a pár szál haj... Közben végig látszott, hogy Elise és Didier mennyire odavannak érte, hogy mennyire megviseli őket mindez, és hogy mennyire igyekeznek jó szülők lenni, még ha persze ez nem is megy hibátlanul (amit leginkább akkor éreztem, amikor Maybelle a döglött madárról kérdez, és Didier kb. a lehető legrosszabb választ adta, még ha azt az elvei is diktálták). Közben azt is érintik, hogy mi mindennel kellett megküzdeniük, amire a családjukat "összehozták", leginkább persze egymással... és ezért is fájdalmas látni igazán, ahogy a film második felében mindezekből sértettség lesz, és az önvádat kompenzálandó elkezdik ezeket egymás fejéhez vagdosni. De valami hasonlót fejezett ki nekem Didiernek az USA iránti rajongása, ami utálatba és megvetésbe fordult, hiszen ha nem ők nem lennének annyira álszentek és bigottok, akkor talán...

Tudom és érzem, hogy ez egy jó film, és most inkább erre támaszkodok, mint a puszta tényre, hogy hányszor terelődött el a figyelmem közben, vagy hogy hogyan forrt fel az agyam a hőségben Smile . A drámai helyzet remek, az alakítások legtöbbször hitelesek (csak a vitákat, kiabálásokat éreztem néha túljátszottnak), különösen a Maybelle-t játszó Nell Cattrysse, és maga a helyzet is realista (azzal az egy gyenge ponttal, amikor mégsem, és a végén egy szakaszon átmegy spirituálisba).

9/10


U.i.: Csak érdekességképpen mondom, hogy szokás szerint megnéztem a rendező, Felix van Groeningen adatlapját, hogy milyen filmeket csinált még, és ismerősre bukkantam a filmográfiájában, a Szarul állnak a dolgokra Smile .
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2267
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Banshee S3   Pént. Júl. 31, 2015 4:56 pm

.
Banshee S3



- Ha úgysem mentünk beljebb az előtérnél, akkor minek kellett így kiöltöznöm?
- Azért, mert egyik cégnél sincs olyan, hogy Mackóalsós Hétfő!


Carrie és Hood rejtőzködése az állandó fenyegetést jelentő Rabbit elől a múltté, a titkok nagy része is felszínre került, így az elmúlt hónapban szokatlan kisvárosi unalom telepedett Banshee-re. A CADI-ben a legnagyobb kihívás, hogy betanítsák a csapat új, indián tagját, Ravent, ahogy Proctor is Rebeccát vezeti be az üzlet rejtelmeibe, esténként meg az ágyába (igen, az unokahúga, de ez egyiküket sem látszik feszélyezni...). Carrie felszolgál a büfében és új pasit talált magának, Hoodnak volt ideje jobban összemelegedni Siobhannal, és már Sugar is szóvá teszi, hogy milyen csend van mostanság. Na jó, persze ebbe a langyos vízbe belefér egy kis vérbosszú az előző évad végén túl nagy hibát elkövető neonáci banda egyik tagja ellen, Carrie is betör egy-két orrot, ha a helyi tahók túl sokáig tapizzák a fenekét, ahogy Hood is nyitott szemmel jár, hátha leesik neki valami kis "mellékes", amúgy semmi komoly. De azért azt lehet tudni, hogy ez csak a vihar előtti csend, hogy a medveszerű Chayton és Nola Longshadow nem fogja szó és megtorlás nélkül hagyni, ami a kinaho törzsi tanácsban történt, a kérdés így nem a pusztítás volt, hanem az ideje és a járulékos áldozatok száma. Ahogy azt is, hogy azért az előző két évad egyéb eseményei is visszaköszönhetnek még.

Sejthető volt, hogy erős lesz az indiános vonal, de hogy ennyire megidéződik majd a modernizált Nagy Indiánkönyv, az azért meglepett. Hogy még hangsúlyosabb legyen a "cowboyok vs. indiánok", Chayton rögtön tengelyt akaszt a helyi katonai bázis szintén nem szentéletű vezetőjével és a veteránjaival, akik mondjuk winchesterpuskák helyett M16-osokkal vannak felfegyverkezve, de attól még előkerül a nyíl és a tomahawk is, tökéletesen megteremtve az illúzióját a XXI. századi vadnyugatnak. Hoodnak persze szokatlan, hogy tényleg sheriffként kell helytállnia, hogy a véres leszámolásra készülő csapatok között neki kéne lennie a békebírónak (meg egyébként is, leginkább azt szeretné, ha Proctor és Chayton gyorsan kinyírnák egymást), pedig ez kapásból felvet némi hatásköri túllépést, nagyobbat mint az eddigiek. Az ugyanis már eddig is kiderült, hogy a rezervátum nem tartozik a sheriffi hivatal illetékességi körébe, a kinaho területnek saját hivatásos rendőrei vannak, még ha olyan ember is vezeti őket, mint az elpuhult Karl Yazzie, aki viszont a lőtéri kutyát sem érdekli, amikor ott van Annie King is, mint a helyettese. Ráadásul ez egy szűk közösség, így persze bármelyik oldalon is állnak, bárhol is vannak most, attól még gyerekkori barátokról és iskolatársakról van szó, és mégis, ha van valami, amit egy Chayton-kaliberű figura jobban utál, mint a földjét elrabló és kifosztó fehér embert, az az a kinaho, aki beosztottként engedelmeskedik egy fehér embernek, aki a fehér emberek törvényeit képviseli. És ha már a karakterek, akkor nem lehet elmenni szó nélkül Brantley és Wanda, és főleg Kurt Bunker mellett; utóbbi, a "teletetovált protokolldroid" simán az egyik legzseniálisabb figura, akit mostanában sorozatban láttam, az őt alakító Tom Pelphrey meg olyan jelenetet tolt el az évadzáróban, hogy azóta is a hatása alatt vagyok!

Ugyanilyen kellemes meglepetés volt a tempó. Az első pár rész még csak felpörgeti a gépágyút, de onnantól repülni fognak a golyók, majdnem az évad végéig, vagy hogy stílszerűbb legyek: itt ha kiássák a csatabárdot, akkor azt jellemzően még abban a részben bele is állítják valakibe, mielőtt az annyit mondhatna, hogy "békepipa". Mindeközben baromira élveztem a meglepetéseket, hiszen a Banshee ezúttal szinte már sportot űz abból, hogy bevezetnek valami új szálat, és az ember az eddigi tapasztalatai szerint felkészül, hogy na, akkor ezen most két-három részig el fognak nyammogni, erre a francokat! Már abban a részben megtekerik a szálakat még kétszer, párhuzamosan bevágnak egy bunyót (Na de milyet?! Azt a Rolls-Royce-os verekedést kiállításokon kéne mutogatni!!), aztán egy másik lövöldét, majd az egészet lerúgják egy kamionról, és nézed az órád, hogy hogy a picsába fért mindez bele 50 percbe?! És amikor közbenső jelenetek vannak, mert mégsem lehet végig hirigelni vagy lövöldözni, csak mondjuk a felében, azok sem csak úgy lógnak a levegőben, hanem próbálnak az eddig elhanyagolt mellékszereplőknek is mélységet adni pár múltbeli esemény vagy éppen egy jelenkori tragédia szó szerinti felvillantásával. Eddig szinte minden erre szánt időt kitöltött a Carrie-Lucas-Gordon szerelmi és családi háromszög, de ebből mostanra szinte csak Gordon szétcsúszása és Deva kérdése maradt, hogy akkor kit is tekintsen ő apjának. Mellettük egy-két jelenet erejéig megismerjük például Brock volt feleségét vagy Nola korábbi életét, további részletek derülnek ki a Proctor és a családja közti kapcsolatokról, épp csak egy kicsit szélesítve mindig a világ ismert részén, de érezhetően csak azért, hogy ezzel is kötelékek erősödjenek, vagy éppen legyen egy előzetes utalás rá, hogy egy ilyen harcban kinek mi és ki a vesztenivalója, aminek az elvételével, megölésével fenyegethetik. Feszültségoldónak meg maradt az eddigi fő humorbonbon Job, akinek majdnem minden jelenete aranyat ér, de sokszor akadnak önmagukban mókás percek is, pl. amikor Brock elmegy a didibárba, és a körülötte vonagló csaj inkább viselkedik pszichológusként, mint prostiként.

Talán a stáb most kevésbé veszik el a művészi részletekben, hiszen ezúttal a hangulat inkább háborús, mint drámai, de az időnkénti imbolygó kamerát leszámítva az is tetszett. Néha volt egy kis lassítás, homályosabb képek, vagy éppen a kontrasztot tolták meg egy kicsit, hogy az adott jelenethez igazítsák a színeket, de igazán csak két ebből a szempontból kiemelkedő rész volt: az, amikor Hood elgondolkodik rajta, milyen lenne Banshee, ha már a megérkezése is máshogy alakult volna, a másik meg az, amikor a bázisra betörés zajlik. Amiben pedig abszolút egyedi nekem a Banshee: ez az egy sorozat, aminek nem tekerem át a főcímét. Persze vannak más sorozatok is látványos főcímekkel, de olyan nincs, amelyikre folyamatosan érdemes figyelni, mert részenként változik, ráadásul okkal! Ugyanis a stábtagok neve melletti képek legtöbbje beszédes; sokszor kiderül belőlük, hogy ki fog szerepelni az adott részben, mi lesz a téma, ki kivel kerül összetűzésbe, milyen konfliktusok vannak a háttérben, de néha még az is, hogy ki hal meg. Tök frappánsak, ahogy kifejezik ezeket, azt meg tök jó játék találgatni, hogy akkor melyik kép mit is jelent!

Eredetileg Válaszcsapás-pótléknak kezdtem el nézni, de ezzel az évaddal a Banshee bőven túlnőtt az elődön. Lucas van olyan jó karakter, mint Scott, viszont körülötte egy ilyen színes, elszánt, izgalmas és erőszakos, vagy a kisvárosi életük ellenére az erőszaktól vissza nem riadó társaság kavarja a szart, nem csak Stonebridge meg pár Section 20 tag. Egyszerre drámaibb és pörgősebb is, miközben a közhelyekre és az érzelgősségre sem kell annyira támaszkodnia. Sokszor csak annyi a baja, hogy a túl sok szereplő és a túl összetett kapcsolatok miatt hanyagolnak szereplőket, akiknek lehetne szerepe még további eseményekben is; a katonák például nagyon hiányoznak a sztori közepéből, mert szinte kizártnak tartom, hogy miután megtámadták őket, nem akartak volna begyűjteni pár "skalpot", és hasonlóan ilyennek tartom azt, ahogy Nola hirtelen eltűnik a sorozatból, és ezzel senki sem foglalkozik. Máskor olyan történetek kerülnek be, amiken érződik, hogy függelékek, ilyen volt nekem pl.: Rebecca kis magánszáma. De így együtt is, amire a régi "király" visszatért, a trónjába beült az álruhás herceg, aztán majd meglátjuk, mit tudnak kezdeni egymással. Nekem meg még egy okom van várni a jövő márciust. Ahogy olvastam, sajnos utoljára...

9/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3419
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Pént. Júl. 31, 2015 5:46 pm

Niwrok írta:

Banshee S3


Eredetileg Válaszcsapás-pótléknak kezdtem el nézni, de ezzel az évaddal a Banshee bőven túlnőtt az elődön. Lucas van olyan jó karakter, mint Scott, viszont körülötte egy ilyen színes, elszánt, izgalmas és erőszakos, vagy a kisvárosi életük ellenére az erőszaktól vissza nem riadó társaság kavarja a szart, nem csak Stonebridge meg pár Section 20 tag. Egyszerre drámaibb és pörgősebb is, miközben a közhelyekre és az érzelgősségre sem kell annyira támaszkodnia... Nekem meg még egy okom van várni a jövő márciust. Ahogy olvastam, sajnos utoljára...

9/10
.

Hehe. Király írás taps , de fura úgy olvasni valamit, hogy fingom nincs, miről beszélsz. egyetért

Mindegy, egyelőre tárgytalan, de ha jövőre vége lesz, lehet egyben lepörgetem a nég yévadot.


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2267
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Éjjeli féreg   Vas. Aug. 02, 2015 10:28 am

Niwrok írta:

Éjjeli féreg / Nightcrawler

Alkalom szüli a tolvajt, mondják. De mi a helyzet egy szociopatával?

8,5/10, de lehet, hogy egy ráalvás és egy kibeszélés után lesz ez több is...


A kibeszéléssel talán volt több, de az újranézéssel pont megfelelőnek érzem a 8,5-et.

Egy kicsit meg kell követnem magam: ezúttal én sem éreztem annyira hangsúlyosnak a szadista-vérszomjas vonalat, mint elsőre, bár még mindig ott van a "trófeagyűjtemény". Ettől még Lou egy ugyanolyan tökéletesen gátlástalan szociopata, mint amilyen elsőre volt, és azzal a véleménnyel, amit pár helyen olvastam, hogy csak a körülmények és a média elvárásainak hatására lett belőle az, aki, továbbra sem értek egyet. Szerintem a francokat, aki kerítéslopás közben még össze is veri a biztonsági őrt, csak mert megtetszett az órája, az már régen túl van ezen.

Persze, tök hatékony, hogy autodidakta módon képes volt hatalmat venni a kezébe, és ezzel megtanulta kijátszani a rendszer hibáit, és nem csak a törvényeket, hanem a józan együttélés szabályait is, tökéletesen megválasztott szavakkal tudta manipulálni az embereket, ahogy sikerrel találta meg azt a területet, ahol a morális gátjainak hiánya még előny is. De attól még az iszony az elsődleges érzésem, mert az egy dolog, hogy ez a viselkedés nem normális, de nekem nem is természetes. Ekkora közöny a saját fajtársak iránt még az állatvilágban sincs.
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3419
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Vas. Aug. 02, 2015 11:49 am

Niwrok írta:

Ekkora közöny a saját fajtársak iránt még az állatvilágban sincs.

Még nincs. De alakul... Crying or Very sad
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2267
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Vas. Aug. 02, 2015 12:47 pm

R2-D2 írta:

Niwrok írta:


Ekkora közöny a saját fajtársak iránt még az állatvilágban sincs.


Még nincs. De alakul... Crying or Very sad


Azért a legtöbb embernek van egy szűkebb-tágabb közösség iránti együttérzése, aminek a céljai érdekében vagy amivel együttműködve cselekszik, és törődik velük, és ha nem, akkor bűntudata van. Ezért is írtam, hogy még Frank Underwoodnak is ott volt Claire, és ott volt a mérlegelés, egyfajta tudomásul vétele a szabályoknak azzal, hogy próbálta a stiklijeit úgy csinálni, hogy minél kisebb eséllyel bukjon le.

Lounak még ilyen gátlásai sem voltak, nyíltan hívta a zsarukat a saját mobilján, és még a nevét is bemondta, pedig nyugodtan használhatott volna egy utcai fülkét vagy egy "egyszerhasználatos" telefont. Lou csak dolgokat látott, amiket meg akart szerezni, és ebben minden ember csak eszköz vagy akadály lehetett. Hogy Lounak voltak érzései, azt egyedül az mutatta, hogy volt egy virága, amit rendszeresen meglocsolt, bár szerintem arról is csak olvasott valahol, hogy a növény a lakásban hatékonyabbá teszi a tanulást.
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2267
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Agyar / Tusk   Vas. Aug. 02, 2015 9:04 pm

.
Agyar / Tusk



Wallace és Teddy egy meglehetősen népszerű podcast házigazdái, akik morbid-humoros netes videókra vadásznak, és utána ezek alanyaival csinálnak riportokat... már ha még élnek. Wallace egy ilyen videó nyomán jut el Kanadába, ahol viszont pont peche van, már csak a temetésre ér oda. Hogy a drága út ne legyen teljesen hiába, megbeszéli Teddyvel, hogy körbenéz a környéken, hátha van valaki, akiről műsort lehetne csinálni, és nemsokára rá is bukkan egy furcsa hirdetésre, mely szerint egy sokat látott, kalandos életű öregúr szívesen mesél történeteket az életéről. Wallace úgy érzi, megfogta ezzel az isten lábát, és egy telefon, majd egy rövid autóút után meg is érkezik Howard Howl erdei birtokára, hogy nem sokkal később már egy kandalló tüze mellett, teát szürcsölgetve hallgassa Howl valóban hihetetlen történeteit, de ahogy az öregúr belekezd kedvenc történetébe arról, amikor hajótörést szenvedett, és magányában egy rozmárban talált lelki társra, Wallace-t elnyomja az álom... Napokkal később, amikor Teddy, és Wallace barátnője (Ally) hívást kap Wallacetól, a srác hangja remeg a rémülettől, ahogy elmondja, hogy elrabolták, és valami egészen bizarr dolgot akarnak tenni vele...

Biztos vagyok benne, hogy Weide írt erről a filmtől, de az istennek sem találom az írását! Ha jól emlékszem, ő úgy adott rá 7 pontot, hogy sokkal közelebb áll hozzá ez a fajta stílus és a fekete humort, én csak egy meghalványult emlékű előzetesből és Kevin Smith nevéből tudtam kiindulni, ezért szavaztam neki időt... Nos, annyira nem kellett volna kapkodni vele. Nem akarom nagyon elspoilerezni, hogy miről is van szó, még ha az egyik poszter és a DVD borítója már megtették ezt. A kezdeti "Kill Bill Boy" hülyülést leszámítva úgy tudnám megfogalmazni, mintha Lewis Caroll (Alice Tükörországban) és Stephen King (Tortúra) ültek volna össze megírni a forgatókönyvet. Előbbi tényleges ihlető, a film végén fel is villan valami idézetféle belőle (pedig ha van az Alice könyveknek még a folyamatos LSD-triphez képest is elborult része, az tutira A rozmár és az ács!), utóbbi meg csak hangulatában, cselekményében jutott eszembe, csak itt a zakkant háztulaj nem egy lezárt történet folytatását várja a törött, majd később csonka lábú írótól, hanem Howard Howl évtizedek alatt őrületté erjedt keserűsége próbál valamifajta elégtételt venni, és ehhez Wallace csak egy szerencsétlen balek, aki házhoz jött a rozmárpéniszcsontért, és ebben a tudatban szenvedi el a bezártságot, a terrort és a kínzásokat.

A film nyomokban humort is tartalmaz, bár lényegesen kevesebbet és gyengébbet, mint arra Smith-től emlékeztem mondjuk a Jay és Néma Bob visszavág és a Zack és Mirri pornót forgat után. Az alaphelyzetben levő esetleges és állítólagos poénokkal (aki megtalálja ezeket, kérem adja le a portán!) az a bajom, hogy csak mert valami abszurd, még nem biztos, hogy nevetni akarnék rajta, akár csak a heherészés szintjén is. Emellett visszatérő, viszont gyorsan kifulladó elem, hogy Wallace és Teddy oldalának neve "Not See Party", amit -ha megpróbáljátok kiejteni, tényleg- következetesen úgy ért mindenki, hogy "Nazi Party", aminek ugye nincs túl jó csengése (magyarul meg nincs is értelme, bárhogy izzadtak vele a fordítás során), és amire lebetűznék, addigra már általában ott is hagyták őket vagy meg is szakadt a vonal. Ami viszont már kínos, és nem mókás, az Guy Lapointe. Mert az, hogy Johnny Depp -ezúttal egy kanadai nyomozó képében- idióta jelmezben és idióta akcentussal idióta szövegeket nyom, mint valami álmatag drogos, az lassan 10 éve nem vicces, ha meg tíz percig csinálja folyamatosan, egy kameraállásból, attól én is inkább elálmosodom. És amikor Guy Lapointe és Howard Howl beszélgetnek, az volt a pillanat, amikor már én is inkább a rozmárlét örömeiről elmélkedtem...

Végig azt éreztem, hogy ezzel a filmmel csak az a baj, hogy Smith írta is, és nem csak rendezte. Mert utóbbi szempontból a Tusk nagyon is jó, akár a hangulatot nézem, akár a párbeszédek stílusát, de leginkább Howl házának berendezését. A film legjobb jelenetei azok voltak, amikor Wallace még gyanútlanul hallgatja Howl meséit, és az egész a sötét, viktoriánus bútoraival, a tűz fénye által megvilágítva remek volt, és ha ebből a korszakból szeretnék helyszínt találni két ember feszült szellemi párbajának, ezt a jelenetet teremteném újra benne. De vizuálisan ezen túl is kellemesnek éreztem a filmet, amihez a markáns színvilág és az azokkal való játék is hozzátartozott, és a sok kiváló kellék, például a rajzok és ábrák, amik Howl történetét festik alá. Csak nem könnyű erre figyelni, ha közben az emberiség gonoszságáról és értéktelenségéről ilyen formában filozofálnak közben ("Az ember a legveszélyesebb állat", és hasonlók). A színészekről is jó emlékeim lesznek a film kapcsán, leszámítva ugye Johnny Deppet. Justin Long szerintem remek színész, Micahel Parks nemkülönben, és még a nemtörődöm-butácska boltosok szerepére is sikerült két teljesen hiteles szöszit találni. Mellettük külön örültem, hogy két évtized után Hollywood újra elkezdte felfedezni magának Haley Joel Osmentet, aki mondjuk mostanában már csak kopaszodó, hájas, harmincas kockákat tud játszani, de azért csak ott van benne annak a kisfiúnak a tehetsége és drámaisága, aki szellemeket látott meg a Kék Tündért kereste... csak meg kéne találnia újra.

Az a jó, hogy sosem akartam látni mondjuk a Human Centipede-t, és úgy lehetek ebben látatlanul egyre biztosabb, hogy csak a Tuskot kellett megnéznem hozzá. Ez a rozmáros baromság nekem sokkal inkább volt unalmas, mint gusztustalan, és horrorban amúgy is inkább szeretem a riogatást, mint a hányingert. Így nálam a 7 szóba sem jött, esetleg az imdb-s átlagot tudom neki megajánlani, azt is leginkább a látványvilágot és a díszletest dícsérve.

5/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3419
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Hétf. Aug. 03, 2015 1:26 am

Niwrok írta:
.
Agyar / Tusk

Az a jó, hogy sosem akartam látni mondjuk a Human Centipede-t, és úgy lehetek ebben látatlanul egyre biztosabb, hogy csak a Tuskot kellett megnéznem hozzá. Ez a rozmáros baromság nekem sokkal inkább volt unalmas, mint gusztustalan, és horrorban amúgy is inkább szeretem a riogatást, mint a hányingert. Így nálam a 7 szóba sem jött, esetleg az imdb-s átlagot tudom neki megajánlani, azt is leginkább a látványvilágot és a díszletest dícsérve.

5/10
.

Akkor ez most horrorvígjáték Question

Nem csináltál hozzá túl sok kedvet, tudod-e... tongue


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2267
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Hétf. Aug. 03, 2015 6:04 pm

R2-D2 írta:

Agyar / Tusk

Akkor ez most horrorvígjáték Question
Nem csináltál hozzá túl sok kedvet, tudod-e... tongue


Akartam Smile ? Kellett volna Smile ? Lett volna értelme tongue Smile ?

Legfeljebb abszurd humor, de mindenkinek az egyéni ítélőképességére bízom, mennyire tart vígjátéknak egy filmet...

Spoiler:
 
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   

Vissza az elejére Go down
 
Niwrok írásai 1.0
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
49 / 66 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 26 ... 48, 49, 50 ... 57 ... 66  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: