HomeCalendarGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Niwrok írásai 1.0

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 24 ... 45, 46, 47 ... 56 ... 66  Next
SzerzőÜzenet
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2460
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Kossuthkifli   Vas. Május 17, 2015 1:19 pm

.
Kossuthkifli



Jó pár éve egy barátommal szóba került, hogy a fordulatokban igencsak bővelkedő magyar történelem (konkrétan említve az 1848-'49-es szabadságharcot) milyen remek lehetőséget adna akár egy olyan filmnek a létrejöttére is, mint a Nemzet aranya, de pár kiváló kalandfilmnek mindenképpen a táptalaja lehetne, mégsem készül ilyen évtizedek óta. Amikor tél végén először olvastam az MTVA új készülő magyar sorozatáról, gondoltam, talán ez lesz az, és a fenti okok miatt igencsak várni kezdtem, hiszen pont azt ígérte, amit szerettem volna: valami izgalmasabbat, mint a Hídember, kevésbé gagyin megcsinálva, mint mondjuk a Hacktion. Ezt részben meg is kaptam, csak mellé kiderült, hogy ez igazából irodalmi adaptáció 6 részben, és kalandfilmnek olyan, mintha a történetet Emese álmodná egy korabeli szlegszótárral a vánkosa alatt.

1849. májusának elején, amikor I. Ferenc József futárt küldetett I. Miklós cárhoz a szabadságharc leveréséhez szükségessé váló szövetség lehetőségeit kutatva, egy postakocsival levél érkezik Vödric Demeter pozsonyi cukrászmesterhez. A levéllel nagy öröm is jár, régi barátja, Elepi Kőszál írta azt, aki még a napóleoni háborúk idején mentette meg az életét, és akivel utána együtt jutottak abba a fogadóba, ami Vödric mester életére többszörösen is meghatározó volt. A levél a baráti jókívánságok mellett eredendően egy rendelés, mely 30 rúd bejgliről szól, Kőszál 70. születésnapjára, Debrecenbe. A levél ugyanakkor nagy bánat hordozója is, mert amikor Vödric el akarja újságolni a hírt egyetlen lányának, Estillának, rajtakapja őt annak szeretőjével, a nemzetőrnagy Swappach Amadéval, az apa pedig első haragjában kitagadja a lányát, kettejüket azon nyomban az utcára hajítva... tudtán kívül a levéllel együtt. A fiatalok szerencséjére a szomszédban lakó vénkisasszony, Thalvizer grófnő mindig pletykára éhes, beinvitálja hát őket, ahol is előkerül a levél, melynek nyelvezetéből és szavaiból Amadé titkos császárpárti összeesküvést kezd sejteni, így aztán igaz honvédhez illően tervet kovácsol ennek leleplezésére. Aszerint atyja, a temetkezési vállalkozó és titkosrendőr Swappach Ferdinánd pénzét megcsapolva, és a postakocsit személyzetestül (Batykó kocsis) rekvirálva ráveszi reménybeli, ámde tajtékzó apósát, hogy bízza rá a bejglikkel teli ládát, hiszen a hadmozgások miatt lezárt utakon aligha gondolhatja, hogy az másképp időben rendeltetési helyére ér. Ily kalandból a hölgyek sem akarnak kimaradni, így kizsarolják Amadéból a maguk helyét a kocsiban, négyen kelve útra, aligha sejtve, hogy hamarosan a nyomukba szegődnek a szerelmesek atyái is, az önnön elhamarkodottságától bűnbánó Vödric és a tolvaj fiát átkozó Swappach, utóbbi "hivatali" kocsijával indulva a zöld postakocsi után.

Nekem összességében a sztori és a hangulat is bejött. A Kossuthkifliben van éppen annyi ármány, gyilkosság és izgalom, ami egy ilyen kalandos, sok veszéllyel és állandó üldözőkkel bíró utazáshoz kellő feszültséget társít, a hasonlóan adagolt románc és humor pedig könnyed szórakoztatással oldja ezt. Ehhez hozzátartozik a majdnem autentikus korrajz, ami megint csak bejött. Jó a városi környezet bemutatása, ahogy a pár csárda vagy fogadó is (még ha talán túl tiszta és friss is némelyik), a remek jelmezek közül is inkább csak egytől kerekedett a szemem, ami egy királykék mellény volt rókafejekkel és -farkakkal, bármennyire is szánták kifejezőnek az azt hordó szereplő ravaszságát, sunyiságát illetően. Az egyik legnagyobb előnynek ennek kapcsán azt gondoltam, és ezt igazából vártam is, hogy az eseményekbe bekapcsolódnak a valós történelmi dolgok, és az kiválóan átjött belőle, hogy a szabadságharcot az egyes emberek és azok csoportjai mennyire eltérően látták, élték meg, és nem egyszer hangzanak el egyetemes, vagy akár a mai politikai és választói kultúrára értelmezhető megjegyzések, kritikák is... nos, van az a gondolkodás, ami 160 év alatt sem változott meg.

Ellentétben más dolgokkal, és ebben a vonatkozásában kevésbé leltem szórakozást. Ezek egy része olyan, amit mai szóhasználattal akár "popkult" utalásnak is nevezhetnénk, ami leginkább irodalmi vagy egyéb ismert alakok felbukkanását jelenti, amik közül nekem a Vitéz Lászlós tetszett a legjobban. És ha már szóhasználat: a nyelvezetet már akkor szóvá tettem, amikor először írtam pár sort a sorozatról, mert elsőre túlzásnak tartottam az egymásra halmozott snájdigokat, srévizavikat és cukkerbakkereket, a cirkalmasságos kifejezéseket feszt vagy a nemzethyesch vonalat, de idővel kiderült, többnyire nem is ezek zavarnak, mert a szövegkörnyezettel is el lehet lavírozni, ha nem is ismertek a szófordulatok, így a megértést nem feltétlenül gátolták, ellentétben a szereplőkre kényszerített beszédhibákkal. Batykó megértésével egy idő után már nem is erőlködtem, mert a bajsza alól leginkább csak hadart motyogás jött, a maradék meg szerintem szívroham közeli állapotba sokkolt pár logopédust, és hasonló "élmény" volt a grófnő csücsörítős raccsolása is. Lehet persze azt mondani, hogy ez kell a humor miatt, de én sokkal inkább ki voltam békülve az olyan egyszerű poénokkal, ami a csárdák személyzetéhez kötődött, mondjuk amikor a grófné meg Estilla nagy fogalmatlanságukban előadták, mit szeretnének enni, aztán meg elmondták nekik, hogy mi van, és annyi abból a választék, hogy kérik-e vagy sem. Nem a szöveg miatt, de szintén nem volt nálam népszerű figura Amadé sem, akit túlságosan átvittek paranoid pszichopatába, és vele együtt a kis csapat hol Shakespeare drámáit, hol a Magyar vándort, időnként meg a Besenyő családot juttatta eszembe. Pedig ez elég méltánytalan Kálloy Molnárral, Lengyel Tamással és a többiekkel, mert ezek a tulajdonságaik engem speciel eltávolítottak a karaktereiktől -és gondolom nem vagyok ezzel egyedül-, miközben rengeteg munka van bennük, az nem is kérdés. A legjobb figurák nekem Haumann Péteré és Reviczky Gáboré voltak, egyszerűen azért, mert mondjuk a két apa nem volt túlcsicsázva, negyedannyi melóból meg tudták azokat oldani, és közben előbbi Vödrice csak a lánya meg a kapcája miatt nyafogott, az öreg Swappach meg ármánykodott egyet-kettőt.  

Erre jött még rá az ősmagyar-táltosmágia akármi, ami aztán végképp teljesen zavarossá tette a Kossuthkiflit, hogy akkor mi is akarna ez lenni. Talán nem csak az én elképzeléseimmel lehet baj, hanem az általános értelmezhetőséggel is, ha a valós történelmi keret mellé többek között beszélő bejgli, varázskürt, tűzelementál és civakodó szellemalakok társulnak, a teljes WTF meg a pondrókolibri lelkecskéknél jött el, amik cikázva röpködnek a film több pontján, vagy éppen kimásznak a hullák orrából. Talán ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a tévés nézettség kb. negyedelődött a végére, pedig az a köztévének amúgy sem túl acélos. A befejezés, az utolsó rész mondjuk nekem mindezekkel együtt sem jött be, a történet maga túl összecsapottan zárul, miközben a fél epizód Scherer Péter karakterének mindenkit álmosságig untató szájmenéséről szól.

"Vadromantikus road movie", hirdeti magát a Kossuthkifli a saját honlapján, de szerintem pontosabb lenne a "szabadságharcos kaland-fantasy" megnevezés. Még emésztenem kell ezt a kategóriát, de pár rövidebb szakaszt leszámítva igazából jól éreztem magam közben. Technikailag is szokatlanul jó volt (tudjátok, citrom, de a miénk), leszámítva pár CGI-t (a kísértetek és az a tűzszellem borzasztó), meg a hangkeverést, ami hol visszhangzik, hogy az utószinkrontól steril, néha meg egyszerűen csak váltakozik a hangerő. De ne hagyjuk ki azt sem, hogy egy újabb műfaj tévés feltámasztására tettek vele kísérletet, remélhetőleg akadnak még ilyen ötletek a tarsolyban, mert egyelőre azoknak is szívesen szavaznék bizalmat és időt.

7/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3579
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Vas. Május 17, 2015 4:09 pm

Niwrok írta:
.
Kossuthkifli


Erre jött még rá az ősmagyar-táltosmágia akármi, ami aztán végképp teljesen zavarossá tette a Kossuthkiflit, hogy akkor mi is akarna ez lenni. Talán nem csak az én elképzeléseimmel lehet baj, hanem az általános értelmezhetőséggel is, ha a valós történelmi keret mellé többek között beszélő bejgli, varázskürt, tűzelementál és civakodó szellemalakok társulnak, a teljes WTF meg a pondrókolibri lelkecskéknél jött el, amik cikázva röpködnek a film több pontján, vagy éppen kimásznak a hullák orrából. Talán ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a tévés nézettség kb. negyedelődött a végére, pedig az a köztévének amúgy sem túl acélos. A befejezés, az utolsó rész mondjuk nekem mindezekkel együtt sem jött be, a történet maga túl összecsapottan zárul, miközben a fél epizód Scherer Péter karakterének mindenkit álmosságig untató szájmenéséről szól.

7/10
.

Köszi. taps

Értem, hogy nem ez a fő csapás, de ha már a magyar filmektől idegenkedem, egy SoA, GoT, BB vagy TWD után egy Kossuthkifli a kiragadott idézet alapján inkább szenvedés lenne nekem.

Olvastam róla, ennyi elég. Smile


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2460
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Kedd Május 19, 2015 12:03 am

Niwrok írta:

Csillagok között / Interstellar

Jelenleg úgy érzem magam, mint aki átment a filmbeli féreglyukon, és mintha egy galaxis lenne a fejemben, csak azokban nem csillagok és a bolygóik, hanem filmek keringenek. Filmek, amiket Nolan új műve megidéz, amik nekem kapaszkodók voltak ahhoz, amit Nolan mindig is csinált a filmjeiben, és főleg a "saját" filmjeiben: filozofál az emberek alapvető viselkedési mintáiról és azok hatásairól. Még az olyan filmjeiből sem tudta ezt kihagyni, mint a Dark Knight Rises, amiktől senki nem várt mást, mint látványos akciókat egy képregényvilágban, ő meg a gazdasági válság emberi hatásairól, az Occupy mozgalomról, általánosságban meg az emberi elkényelmesedésről elmélkedik benne, és az ő esetében még ezt is elnézték, legfeljebb szóltak neki, hogy azért csak írjon bele egy Batmant meg egy Macskanőt is, ha ráér, és a logikát is hanyagolja má' egy kicsit, nehogy akadálya legyen a film végi nyáltengernek.

Amiben Nolannak hatalmas tehetsége és gyakorlata van -mondjuk James Cameronhoz hasonlóan- az az, hogy az efféle keserű, száraz pirulákat "mézzel" kínálja, mert hát ez a témája sem túl csábító önmagában, és nem biztos, hogy csak azért beülnének rá a nézők. Öveges professzor is tudta, hogy nem egyenleteket meg grafikonokat kell a táblára írni, hanem megcsinálni a Heki kutyát, és azzal elmagyarázni a hullámfizikát. Nolan persze nagyobb fába vágta a fejszéjét, de az eszközei is bővebbek voltak, így aztán lehetősége volt nem csak egy évtizedeket és fényéveket magába ölelő drámát csinálni szétszakított családokról, hosszú időre egy térbe zárt emberekről, a pusztuló világról, meg űrpionírokról fordulatos kalandfilmet csinálni, amiből nem maradnak ki a földi és az űrbéli események párhuzamai, átkötései sem, hanem ahhoz is megvoltak a keretei, hogy komplett világokat teremtsen, idegen bolygókat képzeljen el, ahol a feltételek alkalmasak lehetnek az általunk ismert élet fennmaradására (még ha nem is az ideális földi körülmények szerint), és nem mellesleg káprázatos űrjelenetekkel szórakoztasson ezek között, amik részemről még a Gravitáció képeit is felülmúlták itt-ott.

100%


Tegnap megnéztem másodszor is, és bár nem ugyanazért, de még mindig működött. Az érzelmi sokk és a zsenialitáson való örömködés, amit az erőhatásként és dimenzióként kezelt szeretet jelentett, ezúttal nyilván nem vert akkora hullámokat, aminek nyomán egy sokkal letisztultabb hatást keltett a Csillagok közt... ezzel együtt viszont a családi szálak is háttérbe szorultak.

Még mindig a földi részeket, Brand monológját és a dimenziókról szóló fejtegetéseket találtam a legjobbnak, az űrbeli, főleg a bolygókon játszódó részeket meg kicsit kalandos tölteléknek, de még most sem tudtam unni. A cselekménnyel és a zenével nekem megvolt az a hatás, mintha tényleg tétje lenne ennek az egésznek, és bár a figyelmem próbált elkalandozni, a film "gravitációja" olyan erősen vonzotta, hogy csak ritkán sikerült.

És volt még egy dolog, amit elsőre is éreztem a filmben, de csak most tudatosodott bennem igazán: ez a film fenyeget, meg próbál olyan lenni, mint egy kijózanító pofon. A három bolygó nem véletlenül steril és pusztító (mondjuk a térdig érő sík vizet még így is nehéz értelmezni...), mert ezúttal nekem azt üzenték, hogy az elérhető távolságban levő, még a leginkább lakhatónak tűnő, az élet fennmaradásához legideálisabb feltételekkel rendelkező bolygók is kurva szar helyek, ahol az ember csak megdögleni tud, a medveállatka meg esetleg ellébecol. Utólag azt mondom, Brandre és a "B" tervre se tennék egy lyukas húszfillérest se, mert amire az első kupac embrió "tenyészkancává" érik, addigra rég bekattant vagy éhen-szomjan halt az összes, vagy elkezdenek tönkremenni a gépek, amik életben tartják őket. Nulla utánpótlással egy mag sem sarjad ki. Így az életet talán el lehet juttatni más bolygókra, tovább lehet adni a stafétát, ahogy az "önző gének" elvárják, ahogy állítólag mi is egy aszteroidától kaptuk azt, de az emberi szervezet túl érzékeny szerkezet ahhoz, hogy a jég hátán is megéljen.

Az jutott eszembe, bárki is mondta a filmben, hogy "a Föld az emberiség bölcsője, de nem az lesz a koporsója" (talán az idősebbik Brand), nagyobbat nem is tévedhetett volna: minden más bolygó, garantáltan a koporsója lesz, ellenben a Föld csak akkor, ha megássa bele a saját sírját. Ez a film nekem most arról szólt, hogy a dédelgetett űrutazás és a kolonizáció csak egy szépen csengő ábránd, a Föld nélkül nekünk annyi. A Mars is gecire szar hely lakni, aztán még azt is legalább húsz év elérni, és akkor még hol van egy olyan bolygó, amin tíz másodpercnél tovább bírnánk felszerelés nélkül... Szóval amíg nem jelenik meg egy féreglyuk a Szaturnusz mellett, "talán" helyben kéne keresni a túlélés lehetőségeit... vagy különben marad a "nyüszítés" (pedig a 6 milliárdos számot még félre is értettem, belekevertem a bombázott éhezőket).

Most nem is volt ez annyira "mézes"...
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2460
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Doomsday Book / In-lyu-myeol-mang-bo-go-seo   Kedd Május 19, 2015 9:35 pm

.
Doomsday Book / In-lyu-myeol-mang-bo-go-seo



Úgy látom, Artu is elkezdte kisöpörni a "padlást" Smile , és mostanában én is megnéztem még egy pár filmet, ami korábban fennakadt a szűrőmön, csak legfeljebb akkoriban volt más, vagy hiányzott egy kis ösztönzés. A Doomsday Booknál, ahogy Artu meg is jegyezte a hasonlóságot, a lökést a Black Mirror adta, mert a történetei ahhoz hasonlóan egy három részből álló kis antológiát alkotnak, és még témában is vannak átfedések. Bár a Doomsday Book dedikáltan az emberiség lehetséges pusztulási módjait helyezi a középpontba, ettől még megkapja a magáét a felelőtlen ipar, a technológiai fejlődés visszásságai és az elkényelmesedett emberek. Csak hát azt angolok csinálták, ezt meg dél-koreaiak...

In a Brave New World
...ami rögtön az első részben majdnem taccsra is tette nálam az egészet. Láttam én már pár távol-keleti filmet, nem is mindig estek jól a stílusjegyeik miatt, de ekkora fost rég láttam! Mintha azokat végtelenül elborult kisfilmeket nézném végtelenítve a két ABCs of Death filmből, amiket ázsiaiak csináltak, de ezeknek ott legalább 5-7 perc alatt vége volt, ez viszont 40 perc, és ahol nem tök idióta az egész, ott meg egy unalmas zombifilm. Óriási világvége, ahogy a főszereplő nyaralni induló szülei utasítására kitakarít, közben kidob egy rohadt almát, ami ilyen-olyan módon marhahúsként visszajut ugyanannak a fickónak az éttermi asztalára, és mint "zéró páciens", egy vírus első áldozata lesz, amitől mindenki vérengző, agresszív vadállat lesz, vagy csak unottan kezd togyogni körbe, egyre szürkülő arccal. És annyi jó dolog lehetne benne, például egyszerűen gyönyörű a képi világa, nagyon jók a híradóbevágások, és sokfelé szétágazik a sztori is a hivatkozásokon keresztül, de közben meg annyira idióta néha, hogy már csak a hitetlenkedéstől tudtam nevetni. A totális elborulás akkor jött el, amikor a bemutatott politikai vitaműsorban mindenki meghülyült, az egyik képviselőnő oroszul kezdett szavalni, mire a másik politikus előkapott egy bambuszfuvolát(!), és azon kezdett játszani... Ráadásul ekkora töménységben már a koreai beszéd is az agyamra ment, mert amikor egy koreai izgatott, akkor kb. úgy kezd beszélni, mintha hisztizve nyafogna, és közben még ripacs is az összes.

Heavenly Creature
Nem sokra emlékeztem Artu írásából a megnézés előtt, és szándékosan nem is olvastam akkor újra, de arra igen, hogy ezt emelte ki, és talán az sem véletlen, hogy szinte mindenhol az ebben a rövidfilmben megjelenő robottal hirdették a Doomsday Bookot. Ez az egyetlen, bármilyen szempontból is komolyan vehető film a háromból, tulajdonképpen egy filozófiai értekezés az élet egyre több területére kiterjedő gépiesítésről, ahol is egy buddhista kolostorban az ott szolgálatot teljesítő robotok egyike "megvilágosodik", a hívei pedig meg akarnak győződni róla, hogy ez valódi-e, vagy csak valami rendszerhiba okozza. Az epizód során a minimalista, mégis látványos díszletek között egy vita zajlik az In-Myung nevű, RU-4-es típusú robotról (érdekesek a vonásai, állandó szomorúság látszik rajta) a különböző vallási képviselők, egy karbantartó, később a robotot gyártó cég bevonásával. Bár a téma és a felvetett érvek jók, jobb lett volna, ha a robot önmaga többet beszél, ha önmagát is védi, másrészt meg sajnos sok új nincs benne sem a Ghost in the Shellhez, sem az Én, a robothoz képest.

Happy Birthday
Ez a filmecske sem tetszett, de ez legalább csak bolond, nem elmeroggyant, amiben egy kislány eltöri az apja biliárdgolyóját, és cserébe szeretne neki rendelni egyet a neten, aztán a történet "vált", és hamarosan már azt figyeljük, ahogy egy Föld felé száguldó hatalmas aszteroida miatt az emberiség bunkerekben kezd menedéket keresni. Maga a csavar vicces, és ha nagyon akarok, lehet mögöttes tartalmat találni, például az óvatlan internethasználat és annak gyerekekre leselkedő veszélyeiről, vagy arról, hogy az emberek mennyire különböző módon élnék meg, ha már csak 12 óra lenne hátra a világ teljes pusztulásáig (na persze nem egy Melancholia), és még egy kis Csillagok közöttes - fekete lyukas elmélkedés is belefér az egymásba fonódó dimenziókkal. Ezekből a középső nekem inkább abszurd, mert aligha hiszem el, hogy ebben a helyzetben a tévések arra csesznék el az időt, hogy a világvégéről tudósítsanak. A morbiditását értem, amúgy is ezek a híradóbejátszások az űrbéli kődarab árnyékában is a szokásos fogpasztavigyorukkal bazsajgó tudósítókkal, és főleg a TeleShopos bevágás (azon mekkorát röhögtem Very Happy ... és amekkora fricskát nyomnak a minőségileg erősen kifogásolható, túlárazott vackokra Laughing ) vitték a prímet, de a kétpoénos ötlet kevés volt a bő fél órát kitölteni.

Összességében nekem annyira nem volt stílusom a film, de az átlag nem volt rossz. Weidének tudnám ajánlani, de az elmúlt hónapok után már abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán olvas még minket Sad .

5,5/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3579
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Kedd Május 19, 2015 9:45 pm

Niwrok írta:
.
Doomsday Book / In-lyu-myeol-mang-bo-go-seo

Összességében nekem annyira nem volt stílusom a film, de az átlag nem volt rossz. Weidének tudnám ajánlani, de az elmúlt hónapok után már abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán olvas még minket Sad .

5,5/10
.

Ez hihetetlen. Most írom az Ex Machina kritikát és pont most kerestem vissza a Doomsday Book írásomat. De neked se tetszett jobban, ez remek.

Sajnos én sem vagyok biztos benne, szerintem legkésőbb a Confession of Murder írásokra elő kellett volna jönnie. A fura az, hogy Mr. White-ot is elnyelte a süllyesztő, pedig esküszöm, két különálló figura volt... Kezdem azt hinni, a személyes találkozónk után megvilágosodtak, hogy incs szükségük két ilyn vén, cinikus fasz társaságára... Crying or Very sad
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2460
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Omar   Szomb. Május 23, 2015 12:01 am

.
Omar



Hogy a Titanic fesztiválon vetítették ezt a filmet (ami azért érdekes, mert a filmből addigra rég fellelhető volt akár a szinkronos változat is, ugye Smile ), eszembe juttatta, hogy Artu írt róla, meg hogy meg is akartam volna nézni, csak aztán az arab filmek akkoriban háttérbe szorultak, mert kár lett volna egy ringbe ereszteni őket a Four Lionsszel. Most nézve egy érzelemgazdag, sok réteggel bíró, de az események és a jelenetek összeillesztése terén egy kicsit lyukacsosnak ható film lett. A dolog nem meglepő, csak a hozzám hasonló nézők szempontjából lehet kellemetlen, hiszen a készítők úgy lehettek vele, hogy akiknek a film szól, azok úgyis birtokában vannak a filmet kiegészítő tudásnak... én meg nem.

Pár kósza hírfoszlányon kívül kb. annyit tudtam a filmbeli falról, ami a World War Z-ben benne volt belőle, de persze ha már felhívják rá a figyelmem, nyilván utána is olvasok valamennyire, így most már nagyjából el tudom helyezni az egész West Bank Barrier dolgot. De ha az ember nincs tisztában a történelmi háttérrel, akkor is elképzelheti, hogy egy város közepére felépített, nyolc méter magas fal hány életet zár el egymástól, rokonokat, barátokat, szeretőket, és így jár Omar is, aki ha találkozni akar a gyerekkori haverjaival, Tarekkel és Amjaddal, meg előbbinek a húgával, Nadiaval, és nem akar az átkelési pontokon vesztegelni, akkor akár naponta meg kell másznia az erre rendszeresített kötélen a falat. Mondjuk azt nem igazán értettem, hogy ha annyira figyelik a falat, hogy időnként rá is lőnek Omarra, és állandóak az őrjáratok, akkor miért nem vagdossák le a kötelet, de ők tudják... Érdekes volt ez a fal dolog, a romantikus krimi-dráma keretei között a film megmutatta, hogy nem is feltétlenül a fizikai falakkal lenne itt gond, mert -ahogy látszik- azok még csak-csak átjárhatók.

A falon átívelve két történetszál fonódik egymásba, igazából egy személyes és egy társadalmi. Az előbbi lenne Omar kapcsolata Nadiával, ami egy évek óta érő titkos viszony, kis üzenetekkel, versekkel, de ez a fal nélkül sem egyszerű, mert a családi és a baráti kapcsolatok miatt Omar nehezen szánja rá magát, hogy Tarek elé álljon a lénykéréssel. Az események alakulása miatt aztán egyre távolabb kerülnek egymástól, hazugságok és bizalmatlanság próbál közéjük férkőzni. Ennek egyik oka a másik szál, ami természetesen az izraeli-palesztin konfliktus. A három fiú ugyanis terrorista/szabadságharcos (a nem kívánt rész törlendő), akik a film elején merényletet követnek el egy izraeli katonai bázis ellen, lelőve egy katonát. Az izraeli hatóságok hiába tudják, hogy Tarek egy nagyobb csapat feje, nem tudják elkapni, kapóra jön viszont nekik Omar, akit a merénylettel összefüggésben börtönbe záratnak, aztán mindenféle módszerekkel, zsarolással és fenyegetéssel próbálják rávenni, hogy besúgó legyen, majd miután kiengedik, akkor is folyamatosan a nyomában vannak, zaklatják, egyre gyanúsabbá téve őt a többiek szemében. Bevallom, lehetett bármilyen szívmelengető is a románc, mégiscsak a másik vonal volt érdekesebb, ami hol pszichothrillerként, hol politikai krimiként teljesített, hol meg egészen jó kis menekülős akciófilm lett belőle. Ebből leginkább egy jelenetet jegyeztem meg a sok jó közül, amikor az őrjárat katonái tesztelik és szívatják Omart, láthatóan csak azért, mert megtehetik; ebben volt igazán benne az ottani élet kiszolgáltatottsága, de tulajdonképpen mindkét oldalon, mert ahogy R2 is írta, a filmben elég visszafogottan ábrázolt a konfliktus intenzitása, nem látszik a mindennapos háborús helyzet, nem csapódnak be lépten-nyomon rakéták, de ahogy az is benne van, hogy egy palesztin golyó bármikor kilyukaszthatja a torkod, a másik oldalon ugyanúgy bármikor eltűnhetsz egy izraeli börtön süllyesztőjében, anélkül, hogy bárki tudná, hol vagy vagy élsz-e egyáltalán.

Emellett a filmet remek képek és érdekes technikai megoldások tarkítják. Elsőként például az tűnt fel, hogy teljesen hiányzik a zene, mint hangulatfokozó eszköz, és emellett a szöveg is meglehetősen kevés. Ami nem ártana néha, mert az események ugyan önmagukért beszélnek, de a szereplők elég kifejezéstelen arccal tudnak egymásra nézni, Nadia és Omar például sokszor csak néz egymásra mosolyogva, de nem érződik mögötte semmi, és ugyanúgy néznek egymásra a 8., mint a 80. percben, pedig közben azért történt egy s más. Ezen túl feltűnően jó az operatőri munka, nagyon sűrűek viszont a vágások, jelenetváltások, és ettől tényleg nehéz követni, hogy kivel mi mikor történik, néha szinte csak a sebek gyógyulása mutatja az időt. Vagy ott van az, hogy az is csak sejthető, egyáltalán kit látunk, és hogy annak a jelenetnek mi a szerepe a történetben. Ilyen volt nekem például az, amikor Omart láttuk öltönyt venni, ami nem látszott kapcsolódni sehova, és már az is eltartott pár másodpercig, amire felfogtam, hogy az Omar... addigra meg kb. vége is volt a jelenetnek.

És hogy tiltakozás volt a film Oscar-jelölése ellen? Nos, az a kört már a rendező, Hany Abu-Assad előző filmje, a két barát öngyilkos merénylővé beszervezését bemutató Paradise Now is lefutotta (nahát, ebből még volt magyar DVD is!), hogy a jelölés egyet jelentett Palesztina kvázi elismerésével, ami nyilván nem tetszett Izraelnek (érdekes aktualitást ad mindennek, hogy pár napja már a Vatikánt is ki lehet pipálni az elismerők listájáról). De mindig ott lehet a háttérben az, hogy az ellenfelek ritkán szeretik, ha a másik fél érvei, nézőpontjai is meghallgattatnak, mert -ahogy mondani szoktam- a végén még kiderül, hogy egy konfliktusban nem a "jó" és a "rossz" áll egymással szemben, hanem az "egyik" meg a "másik".

7,5/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3579
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Szomb. Május 23, 2015 1:19 am

Niwrok írta:
.
Omar

De mindig ott lehet a háttérben az, hogy az ellenfelek ritkán szeretik, ha a másik fél érvei, nézőpontjai is meghallgattatnak, mert -ahogy mondani szoktam- a végén még kiderül, hogy egy konfliktusban nem a "jó" és a "rossz" áll egymással szemben, hanem az "egyik" meg a "másik".

7,5/10
.

Hmmm... az 5% különbség az gyakorlatilag semmi. Very Happy

Köszi, és örülök, hogy tetszett. egyetért

Igazából már csak az Alabama és Monroe-ra meg a Szerelemre vagyok kíváncsi, azokhoz mit szólsz. Wink



.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2460
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Szomb. Május 23, 2015 8:45 pm

R2-D2 írta:

Igazából már csak az Alabama és Monroe-ra meg a Szerelemre vagyok kíváncsi, azokhoz mit szólsz. Wink


Tudom, nem először mondod ezt a két filmet Razz ...
Annyit tudok mondani, amit eddig is: képben vannak, nem engedtem el egyiket sem, de egyelőre vannak filmek, még azok között is, amiket te ajánlottál, amikre inkább kíváncsi vagyok Smile .
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2460
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Banshee S2   Hétf. Május 25, 2015 10:20 pm

.
Banshee S2



"Tudod, mi a rosszabb annál, ha szétverik a töködet egy baseball-ütővel? Ha kétszer verik szét!"

Amikor pár hónappal ezelőtt írtam az első évadról, akkor tulajdonképpen egy érdekes, egyedi karakterekkel felvértezett, jócskán véres, de közepes akció-filmsorozatot vázoltam fel, amiben a börtönből frissen szabadult gyémánttolvaj egy halott sheriff személyiségét ellopva próbálja újra felvenni a kapcsolatot a volt társával és szerelmével, Anával, aki azóta Banshee kies városkájában Carrieként boldog feleség és anya lett, miközben a volt főnökük, Rabbit mindkettejük után hajtóvadászatot folytat. Ahogy az epizódnyi kis bemelegítő történetek kezdtek összefonódni valami sokkal izgalmasabbá, ahogy Rabbit rábukkan a rejtőzködő párra, és ez együtt járt fél Banshee leamortizálásával, illetve ahogy a helyi amish gengszter Proctor akasztja össze a csatabárdot a Longshadow-családdal, úgy nőtt meg a bizalmam a sorozatban. Reméltem, ha már ilyen illusztris gárdát hoztak össze, fűszerezve az FBI-jal, a CADI sheriffhivatal elit osztagával és az igazi Lucas Hood frissen felfedezett holttestével, akkor nem a dugás-lövöldözés-verekedés hármasfogat lesz csak a téma az új részekben, hanem ez is bonyolódni fog, a majdnem előre látható végkimenetelekig.

A fentiekhez képest nincs túl nagy változás, de ami van, az mind a sorozat előnyére történt, legalábbis szerintem. Az epizodikus sztorik ugyan megmaradtak (pl.: Siobhan férje), de ahogy reméltem is, ha már ilyen jó karaktereket ugrasztottak egymásnak, akkor illik ezekkel foglalkozni inkább, mint holmi motoros bandákkal meg amatőr drogkotyvasztókkal. Az például nagyon bejött, ahogy Proctor és az amúgy is törzsi belharcokba bonyolódott Longshadow-k "üzengetnek" egymásnak, lófejek helyett stílszerűen marhafejekkel, tovább görgetve az első évad végén csúnyán "bedőlt" szállodaprojekt hatását. A világ kitágítása, az új szereplők bevonása miatt az is jó, ahogy az amúgy is feszült helyzetben gyilkosság történik, és az amish Rómeót vádolják a kinaho Júlia megölésével, mert mindkét népcsoportot jobban megismerhetjük ezáltal.

Ez amúgy is jellemző az új évadra, hogy inkább a drámai vonal került előtérbe, az akció és a dugások rovására. Ennek egyik oka az, hogy Rabbit látogatása alatt történtekért kellett egy bűnbak, aki végül Ana/Carrie lesz, még ha csak minimális időt is kell sitten töltenie. Ez viszont nem lesz könnyű sem neki, a gyerekeitől távol, a férje és Deva rosszalló hallgatásától kísérve, sem Lucasnak, akit minden alkalommal megvisel a börtön közelsége, aki még mindig nem érzi úgy, hogy kiszabadult volna a falak közül, és aki még mindig úgy néz minden képkockán, hogy nem tudni, a következő pillanatban sírni kezd majd, vagy a torkodnak ugrik. Közben meg a múltja is kísérti; Lucas hiába illeszkedett be mostanra, ami kb. azt jelenti, hogy a hatásköri túllépései vagy a vitatható módszerei felett egyre többször hunynak szemet azok hatékonysága miatt, az álcája viszont egyre több helyen feslik fel (mondjuk az ehhez kapcsolódó, áthúzódó cliffhangert elég csúnyán zárták rövidre...), és amennyire Job sürgeti, hogy lépjenek már le Bansheeből (még mindig a travi hackernek vannak a legjobb dumái és stílusjegyei Smile ), Sugar éppen annyira marasztaná, mert legalább történik valami. Persze ettől még testnedvekből is van éppen elég, Lucas még mindig vágásokkal és vérömlenyekkel a fején várja a stáblistát, ahogy a nőket is előbb megdugja, és csak utána kérdezi meg a nevüket, már ha.

Mindehhez még látványban is sokat fejlődött a Banshee. Sokkal jobbak a beállítások, kifejezőbbek a drámai helyzetekben, miközben az akciójelenetek megmaradtak ugyanazon a magas szinten, ahol eddig is voltak. Hangulatosabb és minőségibb összhatása volt nekem az egésznek, mert amíg az első évad megrekedt egy "B" kategóriás akciófilm szintjén, ezúttal már szinte túlzásba is vitték a művészinek ható képeket, a lassításokat, a szereplők néma távolba révedését, ahol már nincs helye a szavaknak, mert úgyis mindenki tud mindent. Sokkal több ötlet érződik belőle, mint eddig, jobban kijönnek a zenei aláfestések, és ehhez mérten nem egyszer teljes részeket szentelnek a karakterdrámáknak, legalábbis nekem ilyen volt a "The Truth About Unicorns" rész. A ló másik oldalára meg mondjuk az évadzárónál estek, amit egy teljesen felesleges, csak a párhuzam miatt (amiből jóval érdekesebbek és kifejezőbbek is akadnak az évad során) szükséges visszaemlékezéssel vezetnek fel húsz percben, aztán jön némi lövölde, és a maradék 15 percre csapták össze azokat a cliffhangereket, amiket a következő évad felvezetésének szántak.

Ettől még ez, ami ebben az évadban volt, egy sokkal jobb arány nekem. Ez már nem az "unaloműző"-kategória, hogy nem baj, ha napok-hetek kimaradnak a részek között. Persze vannak hibái, a történet még mindig nem tart igazán sehova, csak a karakterek után kullog, de legalább nem gáncsolja már annyira a szórakozást. Ezt már nyugodt szívvel tudom ajánlani.

8/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3579
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Hétf. Május 25, 2015 10:49 pm

Niwrok írta:
.
Banshee S2

Ettől még ez, ami ebben az évadban volt, egy sokkal jobb arány nekem. Ez már nem az "unaloműző"-kategória, hogy nem baj, ha napok-hetek kimaradnak a részek között. Persze vannak hibái, a történet még mindig nem tart igazán sehova, csak a karakterek után kullog, de legalább nem gáncsolja már annyira a szórakozást. Ezt már nyugodt szívvel tudom ajánlani.

8/10
.

És a harmadikat még inkább dicsérik.


Nem tudom, egyszer a távoli jövőben talán. peace
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2460
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Project Almanac   Szomb. Május 30, 2015 10:13 pm

.
Project Almanac



David az átlagos okostojás végzősök mindennapjait éli: próbál valami technikai újdonságot összehozni, amivel esélye lenne nem csak bejutni, hanem ösztöndíjat is nyerni a MIT-re, együtt lóg a haverjaival (Adam, Quinn) és a húgával (Christina), és mindeközben tűri, hogy a csaj, Jessie, aki után titokban vágyakozik (az esélytelenek nyugalmával persze rögtön a suli legnépszerűbb lányára pályázva), átnéz rajta. A várt felvételi végül felemás eredménnyel zárul, mert David bejut az egyetemre, de a megítélt ösztöndíja túl kevés ahhoz, hogy a család finanszírozni tudja a tandíját. Remélve, hogy talál valami eladhatót a tíz éve meghalt, szintén csodabogár apja tervei között, valami hihetetlenre bukkan: egy videóra a hetedik szülinapjáról, amin ő is ott van... mármint a 17 éves önmaga! Az új infó birtokában nagy lelkesedéssel veti bele magát az apja műhelyének átkutatásába, és mivel a dolog már kvázi megtörtént, így szinte magától értetődik, amikor egy időgép tervei kerülnek elő. David technikai tudása elegendő az összerakásához, a többiek pedig bármilyen őrültségbe belemennek, hogy az alkatrészeket előkerítsék és a feltételeket megteremtsék, és még az sem akadály, amikor Jessie is belekeveredik a dologba. Az élmény túl nagy, a megszerezhető előny túl vonzó, és amíg betartják a maguk által felállított szabályokat, úgy tűnik, minden rendben zajlik... de persze, hogy fel kell azokat rúgni a valakinek...

Mint gyakorlatilag minden időugrálós filmre, természetesen erre is felfigyeltem, amint először hallottam róla, és ahhoz képest, hogy az utóbbi időben miket láttam ebben a témában (Coherence, Repeaters, Time Lapse), ebben kellemetlenül csalódtam. Nem is azért, mert ragaszkodtak a found footage stílushoz (most mondom, gyorsan túl kell épni rajta, hogy hány idióta helyen miért kapcsolják be a kamerát, mert még az amúgy is gyenge lábakon álló filmélményt is szétcseszheti nono ), hanem mert az időutazó tinikhez képest is abszurd hülyeségek vannak benne, és mindezt csálé ritmussal vezetik fel.

Mind a három említett filmben volt újszerűség, melyikben több vagy kevesebb, de akár még idevehetem a +1-et vagy a Primert is, ebben viszont kevés, ami meg van, arra alig szánnak időt. Ahogy a Repeatersben, itt is abból lehetett volna kihozni többet, hogy milyen az, amikor többen vesznek részt a visszaugrásokban, de ez csak a többiek zavarából látszik, amikor olyan eseményekről próbálnak beszélni vagy hivatkoznak rájuk, amire a másik nem emlékezhet, hiszen az a kiindulás és a végpont közötti időben történt. Az is adott, hogy tinikről van szó, így persze az időutazással elérendő dolgok is olyan tinisek, a lottós, a piszkálásokért visszavágós és a csajbecserkészős "projekt" még jó is, de például a vizsgás már nekem volt kínos a végére, főleg, hogy már az első után is mekkora arca lett Quinn-nek, azt meg nem is értettem, miért nem akad fenn a tanár azon, hogy azelőtt tudja a kérdésekre a választ, mielőtt feltette volna azokat. Az sem egy rossz dolog, hogy itt is retúr utazások vannak, azaz elugranak, megcsinálnak valamit, aztán ugyanolyan időtávra visszaugranak a módosított idővonalon, így igazából csak a visszaugrás után látják, mit is okoztak, de ennek igazából csak az utolsó harmadban van szerepe. Jó az, hogy foglalkozik az időugrások keltette eseményhullámokkal is, nem csak a közvetlen befolyásaival, hiszen ha ők hatnak valakire, akkor az máshogy hat másokra, és így tovább, mert ez lenne amúgy az igazi pillangó hatás, hogy eltörik egy láb, és négy "áttételen" keresztül lezuhan egy repülő... aztán erre is mennyi jut, öt perc?

Merthogy a ritmus: tíz perc, amire legalább a kamera előkerül, húsz perc, amire XBoxból meg autóaksikból létrejön a működő prototípus, amúgy csak bénázás, aztán beépül a kisautó a falba az ugrás után, de nem baj, vagizni kell, kísérletezzünk rögtön magunkon, ami után jön a kb. tíz perces partifilm. Na, nálam ott fogyott el igazán a cérna, mert az a falnál játszódó részt leszámítva arról szól, hogy mekkora király a stáb, hogy ott lehettek és forgathattak, amikor az Imagine Dragons fellépett a 2013-as Lollapaloozán, és felmehettek a backstage-be is, amit csak akkor sikerült viccesnek, és nem időhúzósnak találni, amikor rátaláltam erre a felvételre (0:45) Smile ... de ennek akkor sincs köze az időutazáshoz, főleg nem ilyen hosszan. És ezen túl is akad éppen elég parasztvakítás, sokadszor már a levegőben pörgő szerszámokat meg a lassítva kifolyó Red Bullt is untam.

Nem azt mondom, hogy nézhetetlen, de sokszor nagyvonalúbb, értelmezhetetlenebb és feleslegesebb részek vannak benne annál, amit szó nélkül tudomásul vennék, pedig kellemes ötletek is akadnak benne, amit majd egy másik film -remélem- ki fog aknázni. A Pillangó-hatás már rég végigrágta majdnem mindazt a témát, ami itt megjelenhetne, és csak mert hozzátársították a Chronicle-t, még nem lesz elég egy szórakoztató filmhez; már csak azért sem, mert az előzetes alapján egy sokkal pörgősebb filmre készültem. Legalábbis nekem így jött le, de talán majd nektek/neked...

6,5/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3579
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Szomb. Május 30, 2015 11:20 pm

Niwrok írta:
.
Project Almanac

Legalábbis nekem így jött le, de talán majd neked...

6,5/10
.

Ez jó. egyetért

Én is hallottam róla, terveztem is, de most még nem nagyon fér bele. De ami késik, nem múlik. Smile
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2460
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Hannibal S1   Szer. Jún. 03, 2015 11:05 pm

.
Hannibal S1



Bevallom, ez a sorozat, bármilyen népszerű is, kettős hátránnyal indult nálam, azért sem néztem meg eddig... meg hát az ajánlás sem tette éppen kihagyhatatlanná Smile ... Az egy dolog, hogy ennek is láttam premierkor az első részét, ahogy az AHS-ét is, és mert nem jött be, dobtam a többit, a másik, hogy bármennyire is szeretem a krimiket, a YA-filmekhez hasonlóan belefáradtam a szuperképességes-nyomozós, futószalagon nyomott, parasztvakítós-idétlen bűnügyi sorozatokba... azt hiszem, akkor tört el bennem valami, amikor a CSI:NY-ban lelőttek valakit egy kormányzárból átalakított shotgunnal, és még valami koponyacsontba nyomódott tábla is szerepelt az epizódban, mert az áldozat pont valami ilyen szuperritka betegségben szenvedett. A Hannibal első részében meg ugyanezt láttam, Will személyében azt, aki két lepkefingból megmondja a gyilkos TAJ-számát, és aki mellé Dr. Hannibal Lecter a bizarr-groteszk aláfestés.

Az viszonylag gyorsan kiderült, hogy ezért kár volt aggódnom: a Hannibal nyomozós sorozatként értékelhetetlenebb, mint bármi, amit eddig láttam, így képtelen voltam annak tekinteni. Az egy nulla, ahol a nyomozók annyira tehetetlenek, hogy egy sima munkahelyi meg egy otthoni telefon hívását nem tudják lenyomozni, de mellé akkora mázlijuk van, hogy éppen azt az egy képkockát találják meg egy bolti CCTV-felvételek százmillióiból, amin az a személy van, akit talán keresnek. Az egész semmi más, mint sokkolónak szánt, de rólam az ürességük miatt lepergő hullakompozíciók színes albuma (évekkel ezelőtt láttam egy filmet, az Anamorphot, az volt ilyen), amihez mellékeltek egy jellegtelen FBI-os csapatot elterelés gyanánt... A nyomkeresés és a következtetések csak sallangok (hasonlóan az olyan drámai helyzetekhez, mint Crawford feleségének jelenetei), és még ha az évad közepe-vége felé akadnak is esetek, ahol kevésbé lóg ki a lóláb, csekély számuk és légből-kapottságuk miatt csak esetlenül asszisztálnak ahhoz a két dologhoz, amiről a Hannibal valójában szól.

Pontosabban egyhez, Will Graham és Dr. Hannibal Lecter szellemi-pszichológiai párviadaláról, ami során az amúgy is instabil elmeállapotú, hallucinációkkal és bizonytalansággal terhelt Will mások őrültségébe képzelve magát -mintegy az empatikus képességének használatára kimért árként- egyre mélyebbre merül a sajátjában (ahogy mondjuk Lorraine Warren tette ezt a szellemvilággal a Démonok közöttben), miközben Hannibal doktor, "véletlenül" belekeveredve az ügybe, próbálja vékony jégen tartani őt, nyájasan a barátságát bizonygatva. Nos, igen, bármi is a látszat, ez nem a "Minek az embernek barát, ha ilyen ellenségei vannak?", hanem a "Tartsd a barátaidat közel, de az ellenségeidet még közelebb!" esete, mert sokszor érződik, Will minél több időt tölt a jó doktorral, annál több kirakós gyűlik a fejében, annál egyértelműbb következtetéseket von le a bemutatott és több ponton összefüggő gyilkosságok természetéről, egyre közelebb jutva abban, hogy ez együttesen mennyire igaz Hannibalra... így aztán a dokinak nincs is nagyon más lehetősége és feladata, mint hogy felügyelje, Will milyen közel jutott hozzá, és szükség szerint egy kicsit összezavarja, hátráltassa, amiben az évadba tölteléknek bepasszírozott gyilkosságok, mint például az angyalos és a kádas, valamint tonnányi véletlen (pl. Will betegsége) vannak a segítségére... és hogy közben mindebben élvezetet nyerjen, hogy az életművét, ahogy az ételeit is, csodálattal fogyasszák.

A nézőnek persze könnyű dolga van, mert Dr. Lecter stílusára és különleges íz(le)lésére azok is emlékeznek, akik Willre a korábbi filmekből már nem (pl.: én, mert a Vörös Sárkányt még moziban láttam egyszer), de még a bizonytalanok is pillanatok alatt helyre kerülnek a jelenetek közti gyakori átkötések miatt, ahogy mondjuk arról beszélnek, hogy hogyan vágták ki az egyik áldozat tüdejét, a snitt után meg kapunk egy gyors bevágást arról, ahogy a doki egy szép méretes tüdőt varázsol konyhakészre éppen. Ezek a képek és maga a néző tudása teszik bizarrá azokat a vacsorapartikat, amiket a doki a vendégeinek csap spontán, ahogy "valahogy" mindig előkerül a hiányzó szervek ügye, és ahogy már az első részben is meggyőződhet bárki Dr. Lecter jelleméről, miközben egyre gyanúsabban viselkedik, és mintegy a színfalak mögött fordul csak a csapat ellen. És még ezt is képes megkeseríteni a nyomozás korábban említett színvonala, hogy Hannibal köré micsoda idiótákat és töketleneket kellett a forgatókönyvbe írni, akik még ha homályban is vannak tartva, de még csak gyanakodni sem kezdenek rá... és igen, ezen a ponton tényleg eszünkbe juthat Palpatine szenátor Razz ... Ez nálam még akkor is így van, ha itt nem is az a kérdés, hogy Will mikorra tudja elkapni Hannibalt, hanem hogy Hannibal meddig és milyen őrült manőverekkel, manipulációkkal tudja ennek elkerülhetetlenségét elkerülni, miközben azért valahogy csak megszerzi a mindennapi betevőt.

Igazából ami a legjobban tetszett a Hannibalban, az nem is Dr. Hannibal Lecterhez kötődik, de jelentéktelensége okán még a sorozathoz sem nagyon, hanem ahhoz, hogy ezt is Bryan Fuller csinálta, gyakorlatilag mindenesként. Na, ő aztán nem az a fickó, aki futószalagon nyomná a sablonokat, és lehet, hogy nem tetszik valakinek, ahogy mondjuk Jackson Pollock sem tetszik mindenkinek, de azt rögtön tudhatja bárki, aki ismeri, hogy naná, mi más is lehetne ez, mint egy Fuller. Az például másoknál is előfordul, hogy szívesen dolgoznak egy színésszel, aki többször felbukkan náluk (ahogy itt is ilyen az Alanát alakító Caroline Dhavernas, és más ismerős arcok is felbukkantak még tőle), de neki az a mókás szokása, hogy nem csak a színészt, hanem a karakterüket is átemeli egyik sorozatából a másikba, mintha egy szereplő cameozna, mintha minden munkája egy Fuller-univerzumnak lenne a része, és talán akkor volt először pozitív érzésem a Hannibal irányába az elismerésen kívül, amikor a második részben Gretchen Speck-de-már-nem-Horowitz megérzett a gyógyszertárba kiváltani az inzulinját Very Happy .

Ahogy Fuller neve jobban képbe került, úgy került helyre vele az, hogy a hangulat talán kényelmetlen, a képek pedig szürreálisak, de a céljukat, a feszültség gerjesztését és a betekintést Hannibal és Will elméjébe -mintegy rákényszerítve a nézőre Will képességét-, maximálisan betöltik. A zene inkább felfogható állandóan a háttérben zúgó zajnak, amit néha feldob egy kis csengettyűszó, a párbeszédekben, főleg Hannibal szavaiban mindig van valami kis kétértelműség, és legyen szó akár Will látomásairól, akár a doktor lakásáról/rendelőjéről, a képekre, díszletekre az a minimum, hogy precíz és művészi. Nagyon tetszett például, ahogy Will megemlítette a keresett sorozatgyilkos teatralitását, mert addigra már többször feltűnt, hogy Dr. Lecter irodája mennyire színpadias, legyen szó akár a mértanilag tökéletes beállításokról, akár a bútorok elhelyezkedéséről, mert bizony csak akkor látunk a színfalak mögé, ha azt biztonsággal megmutathatja. A színészeknek is ezt lehetett a legnehezebb megcsinálni, azaz azt, hogy a legcsekélyebb kétely vagy mesterkéltség se üljön ki az arcukra, amikor egy "közismert" sorozatgyilkosra mosolyognak vacsora közben, a "csemegékkel" a villájukon, amihez Hugh Dancy-nél még hozzájött a pszichózisok bemutatása Willként. Mads Mikkelsen pedig annyira jól hozza Lecter figuráját ezzel az állandó kimértséggel, a félmosolyokkal, rideg céltudatosságával és az arcára, testtartására is kiülő szellemi fölénnyel, hogy még egy pár évad, és halványítani fogja még Sir Anthony Hopkins alakítását is.

Készséggel elhiszem, hogy csak én vagyok túl prosztó és/vagy nem elég kifinomult az efféle "haute cuisine"-hez, de bármilyen jók is az alapanyagok, vagy pazar a tálalás, ahelyett, hogy az ízharmóniában és különlegességekben tobzódtam volna, én bizony arra gondoltam közben, hogy ez a fél fogamra sem elég, és mennyivel szívesebben ennék ehelyett egy rántott csirkét vagy akár egy mákos tésztát. És ez még akkor is így van, ha máskülönben szívesen gondolkodom el rajta, mire gondolhatott a költ... a szakács főzés közben.

7,5/10

Igen, ennyire el van baszva nekem az egész a nyomozások bénaságával, erőltetettségével, következetlenségével és a sok parasztvakítással, miközben pont a lelki-pszichológiai része tetszett volna... de ahogy a mondás tartja, "nincs az a szarvaspörkölt, amit ne rontana el egy csipet szar", ez meg nem is csak egy csipet, de legalább csak az évad első felére jellemző inkább...
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3579
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Szer. Jún. 03, 2015 11:41 pm

Niwrok írta:
.
Hannibal S1

7,5/10

Igen, ennyire el van baszva nekem az egész a nyomozások bénaságával, erőltetettségével, következetlenségével és a sok parasztvakítással, miközben pont a lelki-pszichológiai része tetszett volna... de ahogy a mondás tartja, "nincs az a szarvaspörkölt, amit ne rontana el egy csipet szar", ez meg nem is csak egy csipet, de legalább csak az évad első felére jellemző inkább...
.


taps taps

Hehe. Még jobb is az értékelésed, mint az enyém volt. De nyugi, a második évad SOKKAL jobb lesz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2460
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Csüt. Jún. 04, 2015 5:31 am

R2-D2 írta:

Niwrok írta:
.
Hannibal S1

7,5/10

Igen, ennyire el van baszva nekem az egész a nyomozások bénaságával, erőltetettségével, következetlenségével és a sok parasztvakítással, miközben pont a lelki-pszichológiai része tetszett volna... de ahogy a mondás tartja, "nincs az a szarvaspörkölt, amit ne rontana el egy csipet szar", ez meg nem is csak egy csipet, de legalább csak az évad első felére jellemző inkább...


taps taps

Hehe. Még jobb is az értékelésed, mint az enyém volt. De nyugi, a második évad SOKKAL jobb lesz.


Attól függ, ugye, merthogy a hasonló értékelés úgy jött ki, hogy nagyjából "fordítva" láttuk jónak a Hannibalt hmmm Smile .
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   

Vissza az elejére Go down
 
Niwrok írásai 1.0
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
46 / 66 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 24 ... 45, 46, 47 ... 56 ... 66  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: