HomeCalendarGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Niwrok írásai 1.0

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 21 ... 39, 40, 41 ... 53 ... 66  Next
SzerzőÜzenet
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2268
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: The Walking Dead S2   Szomb. Feb. 21, 2015 11:29 pm

.
The Walking Dead S2



"Egy sorozat második évadára már máshogy ül le az ember… Már vannak bizonyos elvárásai, vannak elképzelései arra, hogy mire számíthat. Ismeri és – jó esetben – szereti a karaktereket, így az alkotóknak könnyebb dolguk van."


Igen, máshogy, de az alkotóknak nincs könnyebb dolguk. Mert részemről úgy van ez, hogy elfogadtam, az első évad hat része nem volt elég szinte semmire; épp csak felvázolni volt jó a karaktereket, elvetni a későbbi stressz nyomán kisarjadó konfliktus-magokat, néha meg ledarálni pár, egyenként szinte veszélytelen zombit... de önmagában azzal, ami abban volt, már messze nem lettem volna elégedett. Még úgy sem, hogy előre kaptam a figyelmeztetést, ezúttal egy "egy helyben toporgós, farmos évad" következik Smile .

Igazából magával a farmmal nem volt bajom. Az oda való eljutás kicsit erőltetett volt Sophia eltűnésével, viszont a zombik vonulása az autók között tényleg remekül sikerült, ahogy az R2 említette "gyomortartalom-vizsgálat" is, és az őzes jelenet nyugalma is bejött a sokkszerű lezárással. Mindez kiváló felütés a későbbi feszültséghez, a társaság szétszabdalásához majd újra összekovácsolásához, ami -ha már egyszer ez egy drámai sorozat zombikkal, és nem fordítva- egyszerűen szükségessé tette a farmot. Kellett az, hogy a csapat közvetlen életveszély nélkül, egy viszonylag idilli környezetben méretődjön meg, hogy előre derüljön ki, ki kivel szimpatizál vagy éppen ellenséges, ki kiben bízik, vagy éppen nem, ki kihez vonzódik, hogy amikor majd tényleg vészhelyzet lesz, akkor lehessen tudni, hogy ki miért reagál úgy, ahogy, ki kit ment meg vagy éppen hagy hátra. Voltak azért éppen elegen a hatásos, kedvelhető, izgalmas jelenetek, a teljesség igénye nélkül ide véve a műtéthez szükséges eszközök farmra jutásának drámáját Otisszal, Daryl hazaútját a lovasbalesetről, és abban Andrea szerepét, Shane és Dale vitáját a fegyverekről, Rick és Shane nosztalgiázása a középiskolai csajozásokról, de akár még a kialakuló vagy meglevő románcok párkapcsolati vonatkozásai is (ott egyedül Carol és Daryl összeboronálására szaladt fel rövid időre a szemöldököm).  

Viszont ebből a felsorolásból sem tudtam kihagyni az érzést, hogy mindezt sokkal inkább elfogadtam, mint hogy szerettem, vagy akár csak tetszett volna az, ami az évad első felében átlagban jellemző volt. És ebben a kempingezésbe oltott venezuelai szappanopera-csökevény, vagy az olyan könnyen manipulálható események, mint a kislány végtelenségig nyújtható keresése vagy Carl dettó ugyanígy viselkedő felépülése sem volt annyira zavaró, mint maguk a távirányításos zombik. "...a fokozatosan fenntartott, zombiktól való félelem feszültsége"? Hol? Nekem egyszerre volt nevetséges és idegesítő, ahogy az írók a "sétálókat" használták. Nem azt mondom, hogy teljes mértékben átlátom a zombik viselkedés-lélektanát, hogy mit miért csinálnak, de azt egyszerűen nem szopom be, hogy véletlenül pont akkor vonulnak falkában egy kihalt autópályán, amikor arra van szükség, egy helyben csoszognak az egyetemi eü-sátor előtt (addigra immáron hetek óta!), amikor arra, de képesek akár egy helyben is ülni a templomi padokon, amíg rájuk nem rúgja valaki az ajtót (még ha ebben lehet is valami kis valláskritika, de annak meg mesterkélt). Mindezek között meg úgy eltűnnek, mintha ott sem lennének! Lőhetnek, kiabálhatnak a szereplők, túrázgathatnak az erdőben napokon át, autókázhatnak szanaszét, vezethet akár vérnyom is a farmhoz (akár Carlé, akár Darylé), ott állandó piknikhangulat van, nagymosással meg főzőcskével, nulla veszélyérzettel! És egyre többször figyelek fel arra, amikor az ilyen hülyeségek a szereplőknek is feltűnnek, és szóvá teszik egy vitában ("Te meg szépen barnulsz a lakókocsi tetején, öledben a sörétessel!"). Legalább egy pár kóbor zombi járt volna arra, amiket részenként lelőhetnek, csak úgy, a maga természetességében, de nem! Ezen felbátorodva két olyan szar jelenetet is megengedtek maguknak a készítők, amiért azok ötletgazdáit úgy vágnám ki az utcára, mint a taknyot! Az egyik Glenn és Maggie második útja a gyógyszertárba, ahol a zombi hótt észrevétlen, és az sem reagál semmire, mindaddig, amíg el nem kaphatja a csajt a polcon keresztül, a másik meg az, ahol Lori Rickért indulva úgy bevágja magát a kocsiba, mintha csak shoppingolni menne, és nem egy zombiinváziónak lenne a közepén, majd naná, hogy pont akkor csámpázik ki a kocsija elé a környék egyetlen zombija, amikor a térképet bújja! És bármilyen jó karakter is Carl, harmadszor már baromira untam, hogy megint a "pont erre jártam egyedül"-lel képesek drámai feszültséget generálni köré, akkor is, ha az éppen sötét éjszaka van, messze a farmtól...

Mert ezeket a hülyeségeket kitakarva, a továbbra is sokszor igényesen maszkolt zombik gyűrűjében a szereplők azok, akik szépen épülnek, és nagyon jó konfliktusok is adódnak ebből, de sajnos inkább csak az évad második felében. Ebből a szempontból Rick például a kevésbé érdekes; sokszor azt éreztem, hogy inkább a sheriff tekintélye teszi a csapat vezetőjévé, nem a józansága, az elszántsága vagy a határozottsága, sőt, leginkább görcsölni, önmagát vagy a többieket győzködni és a nehéz döntések elől megfutamodni láttam. Nem éppen életbiztosítást jelentő vonások vészhelyzetben, de később "talán" kénytelen lesz változni. Ellentétben körülötte ott van Carl és Lori; előbbinek a viselkedésén azért jól látszik, hogy kinek a személye volt rá nagyobb hatással, és az ugye nem az apja, tehét ebből az irányból még számítok némi vitára, utóbbi meg akkora egy kígyó a negédes anyuka álcája alatt, hogy csak pislogtam!

Spoiler:
 

De ugyanígy a többiek is, szinte mindenkinek van mostanra egy-két jobb jelenete, pár indulatosabb vitája. Jó, hogy a korábbi típuskarakterekből jellemtípusok lettek a szereplők, amiben már nem az a fontos, hogy ők kik voltak, hanem hogy mit tesznek, mit tartanak fontosnak, hogyan viselkednek ebben a helyzetben, és az is bejött, ahogy ezek a három katartikus gócpontban (Otis, a pajta, Randall) felszínre kerültek. Mindhárom remek kérdéseket és párhuzamokat vet fel, és a karakterek is minden lépéssel érdekesebbek tudnak lenni tőlük, legyen az akár Dale, mint élő lelkiismeret, Andrea az állandó cinizmusával és szarkazmusával, vagy akár Daryl, aki több térrel a legjobb szereplő lenne, ő a legnagyobb túlélő, őt vakítják el legkevésbé az illúziói vagy az érzelmei. Na és persze az elszabadult hajóágyúnak tűnő Shane, ennek az évadnak a központi szereplője, az események fő alakítója, akiben pont az lehet ijesztő, hogy életveszélyben is teljesen racionális, kőbe vésett fontossági sorrenddel. Ő az, aki megteszi azt, amit Rick is tenne, csak neki (még) nincs hozzá elég töke... Ja, és ki ne hagyjam a zombi-eredettörténet kis csavarját, az tényleg valami újszerű volt!

Szeretném azt hinni, hogy ahogy az első évadban megtörtént a csapat összekovácsolódása, a másodikban pedig megjelentek a törésvonalak a szereplők között, az új szabályokhoz való kényelmetlen alkalmazkodás, és az első komolyabb veszteségek, úgy a harmadikban már vége lesz ennek a nyuginak, és olyan megméretések, drámák lesznek, mint itt az évad második felében. Akkor lesz majd több pont is.

Spoiler:
 

8/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3420
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Vas. Feb. 22, 2015 12:15 am

Niwrok írta:
.
The Walking Dead S2

8/10

Spoiler:
 


.

taps

Tudtam! Annyira tudtam, hogy Neked a farmos rész bejön majd... pedig aztán a nagy többség szerint ez volt a leggyengébb évad... hmmm

Örülök, hogy elmerültél benne - túl sok hozzáfűznivalóm nincs is. Jó volt olvasni a frissen átélt élmény hatását, jó volt eszembe jutni a dolgoknak. köszi!

Viszont: a "csuklyás szamuráj a két, kar nélküli, láncra vert zombi-szexrabszolgájával" az egész további TWD legjobb karaktere lesz Daryl mellett, úgyhogy ne tessék bántani. Pláne, majd amikor kiderül ki az a két szexrabszolga... tongue

Meg: azért hatásos belépő, nem???


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2268
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Vas. Feb. 22, 2015 12:56 am

R2-D2 írta:

The Walking Dead S2

taps

Tudtam! Annyira tudtam, hogy Neked a farmos rész bejön majd... pedig aztán a nagy többség szerint ez volt a leggyengébb évad... hmmm

Viszont: a "csuklyás szamuráj a két, kar nélküli, láncra vert zombi-szexrabszolgájával" az egész további TWD legjobb karaktere lesz Daryl mellett, úgyhogy ne tessék bántani. Pláne, majd amikor kiderül ki az a két szexrabszolga... tongue
Meg: azért hatásos belépő, nem???


Az, hatásos, persze Razz ... Tipikusan az a fajta "na, ezen agyalj a következő évadig, kistáska!", muszájWTF-cliffhanger volt (pedig hát ott volt Rick záróbeszéde is...), ami kb. azzal egyenértékű nálam, mintha a záróképen az egyik zombi seggéből kinőtt volna egy szivárvány.
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2268
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Mr. Nobody   Szer. Feb. 25, 2015 7:20 pm

.
Mr. Nobody



"Hitvány egy emlékezet az olyan, amelyik csak visszafelé működik" - /Lewis Carroll: Alice Tükörországban/

Nem nagyon van ötletem, hogyan kezdjem el erről a filmről az írást, így aztán úgy kezdtem el, hogy milyen nehéz elkezdeni. És nem csak azért, mert így túl tudom bonyolítani a dolgokat, meg jól jön kiskapunak, hanem azért is, mert ezzel máris segítettem a ráhangolódást a Mr. Nobodyra. A főszereplő Nemo ugyanis már a film első jeleneteiben is kb. ötféle halált hal -megfullad egy tóban, elsöpri egy meteorzápor, vagy éppen agyonlövi egy bérgyilkos-, amíg ki nem kötünk a film alapszálának tűnő öregembernél. Az idős Nemo Nobody akkor már egy giccsesen utópisztikus társadalom egyetlen halandójaként fekszik egy kórházi ágyon, egy tévéshow főszereplőjeként, miközben hol egy tetovált arcú doki faggatja, hol egy fiatal újságíró hitetlenkedik a történeteit hallva. Nemo ugyanis látszólagos összefüggések nélkül mesél egy életről, amiben szerinte ő úgy született, hogy ismerte életének minden fontosabb elágazását, azoknak a főbb következményeit, így az ő élete az összes életet tartalmazza, amit élhetett volna, és öregségére már nem is nagyon tudja, hogy végülis melyiket élte végig.

Jaco van Dormael, a belga rendező igencsak összekuszálta azt a témát, amit mondjuk a Nő kétszer a maga szép, párhuzamos egyszerűségében egy eseményre és az annak nyomán kettéváló sorsra bemutatott, azaz hogy egy élet hogyan alakulhat a véletlenszerű vagy éppen sorsfordító események következtében. Nemo életében szintén van ilyen váltópont, ami után a sorsa látványosan két irányba halad, de utána is vannak kisebb leszakadások, amikbe még Nemo regényének szála, az említett utópia, meg leginkább a vége felé egy álomszerűen szürreális szakasz képei is belekeverednek, egy titokzatos, bizonytalan eredetű szállal együtt. A Mr. Nobody összességében vagy tucatnyi vonalat vázol, de legalábbis villant fel, igencsak kihívássá téve azok követését. Ezzel Nemo maga is így van, sokszor keresztbe hivatkozik az egyes életeire, gyanakodva méregetve az "aktuális" feleségét vagy a gyerekeit, esetleg rossz néven is szólítva őket, mintha a többi életét csak álmodná, és hirtelen ébredve még annak a hatása alatt lenne.

Még szerencse, hogy a nézőknek van támpont, mert a lényegi kérdés Nemo életében az, hogy a sorsában levő három nő közül melyikkel és hogyan éli is le az életét, és ez egyben három stílust is jelent. Három nő, akikkel Nemo különböző életszakaszaiban találkozik, máshogy, más időtávokra találja meg velük a boldogságot, szakad el tőlük vagy éppen hal meg mellettük, ahogy a sors, és az a bizonyos gyerekkori döntése befolyásolja. Sokáig Annát követjük, aki a hormonoktól túlfűtött tiniszerelmet testesíti meg, állandó szenvedéllyel, sok kedves emlékkel, élénk nyári színekkel, amit a szülők előtti titkolózás tesz még izgalmasabbá, de több okból is ez végül drámaian szakad félbe. Azon a szálon, ahol Nemo Annát csak futólag ismeri meg, Elisé lesz a párja, de ennek a legtöbb kimenetele vagy tragédiával végződik, vagy Elisé válik az évek alatt mániás depresszióssá, amit Nemo egyre kevesebb türelemmel tud viselni. Ezen kívül még az Elisé-szel való találkozás egyik mellékágán találkozhat Nemo Jeannel, a háromból a legjelentéktelenebbel, akivel az élet egy kiüresedett házasság lesz egy törtető, rideg Nemoval, néha bűnügyi stílusba átcsapva.

Sokkal inkább ezek a történetek jelentették a film gerincét nekem, mint az amúgy sokak által kritizált szürreális jelenetek (a rombuszpulóveres-pirosautós szakaszok és igazából a marsi kiruccanás is minden rossz szót megérdemelnek) vagy akár a néha elég hagymázasra sikeredett bölcselkedés, ahol is az elején a galamb-babonás felvezetés még kifejezetten tetszett, de később mondjuk a középkorú Mindentudás Egyeteme előadóként élő Nemot már sokszor feleslegesnek éreztem. De ugyanígy bejött a sok szálhoz illeszkedő látványvilág is, ami hol gyermekien naiv, hol keményen realista, vagy éppen modernen letisztult.

Amikor először láttam a Mr. Nobodyt, leginkább Sarah Polley-t jegyeztem meg belőle, részben azért, mert amúgy is sokszínű, sokoldalú és tehetséges filmesnek tartom (talán Mr. White emlegette régebben az Élet nélkülemet itt, én meg hamarosan az Egyre távolabbot fogom; az előbbit színészként, a másikat rendezőként jegyzi a hölgy), Elisé-ként is kiválóan alakít. Most viszont sokkal jobban feltűnt Diane Kruger a 30-as Annaként, vagy Juno Temple a fiatalabb kiadásaként. Jared Letoval pedig csak annyi volt a bajom, hogy sokkal jobban elhittem az alakítását a Mielőtt meghaltam travijaként, mint itt sokgyerekes családapaként, szerintem még az öregemberré átmaszkírozásával együtt is ez a gyengébb alakításai közé tartozik.

Részemről inkább ez egy hangulati film volt, ahol a három nő és Nemo életének szerteágazósága, az igazi szerelem, társ kiválasztásának bizonytalansága és a sokszor kuszának ható, de könnyen "legallyazható" törtenet-gombolyag még ha szórakoztató is, csak eszköznek hat. Inkább katalizátorként gondolok a Mr. Nobodyra, ami sok játékossággal veszi rá a nézőjét, hogy kicsit a saját életéről gondolkodjon, akár az ő életében felbukkanó nőkről, szerelmekről, akár az azt gyökeresen más irányba vivő véletlenekről.

8/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3420
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Szer. Feb. 25, 2015 7:58 pm

Niwrok írta:
.
Mr. Nobody


Sokkal inkább ezek a történetek jelentették a film gerincét nekem, mint az amúgy sokak által kritizált szürreális jelenetek (a rombuszpulóveres-pirosautós szakaszok és igazából a marsi kiruccanás is minden rossz szót megérdemelnek) vagy akár a néha elég hagymázasra sikeredett bölcselkedés, ahol is az elején a galamb-babonás felvezetés még kifejezetten tetszett, de később mondjuk a középkorú Mindentudás Egyeteme előadóként élő Nemot már sokszor feleslegesnek éreztem. De ugyanígy bejött a sok szálhoz illeszkedő látványvilág is, ami hol gyermekien naiv, hol keményen realista, vagy éppen modernen letisztult.


8/10
.

Köszi az ajánlót, de biztosan kell ez nekem? Mármint - tudva a filmes szürrealizmus iránti ellenszenvemet - beleillik a profilomba? Wink

Igazából eléggé zavarosnak tűnik az egész... scratch
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2268
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Szer. Feb. 25, 2015 9:36 pm

R2-D2 írta:

Mr. Nobody

Köszi az ajánlót, de biztosan kell ez nekem? Mármint - tudva a filmes szürrealizmus iránti ellenszenvemet - beleillik a profilomba? Wink
Igazából eléggé zavarosnak tűnik az egész... scratch


Az átlagos profilodba nem, de azért vannak ott olyanok is, mint az Enemy Smile . Annál szerintem játékosabb, nézőbarátabb, igazából csak 20-25 percnyi súlyosabb elborultsággal, én olyan 75-80% közé lőném nálad.
Nézz róla egy előzetest, aztán majd eldöntöd Smile .
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3420
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Szer. Feb. 25, 2015 9:39 pm

Niwrok írta:


Az átlagos profilodba nem, de azért vannak ott olyanok is, mint az Enemy Smile . Annál szerintem játékosabb, nézőbarátabb, igazából csak 20-25 percnyi súlyosabb elborultsággal, én olyan 75-80% közé lőném nálad.
Nézz róla egy előzetest, aztán majd eldöntöd Smile .
.

Oké, valamikor betáblázom. Smile
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2268
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Kolibri-kód / Hummingbird   Pént. Feb. 27, 2015 10:34 pm

.
Kolibri-kód / Hummingbird



A Kolibri-kód lehetne a "Minden évre egy Statham-film" sorozat része is (de amúgy még a 2014-es darab, már csak a Joker miatt is, mert az érdekel), de azért került jobban látótérbe, mert az írója és rendezője az a Steven Knight, aki a Locke-kal sok képzeletbeli listára feljutott tavaly. Ahogy nézem, elég hullámzó volt az úr karrierje, mert jelentkezett egy-két darabbal, aztán éveket hagyott ki a munkából, és mostanában jött a dömping, amik között volt még a langyos-íztelen Az élet ízei, meg olyan közhelyes mesék, mint az A hetedik fiú... meg ez...

Robert Smith valaha a különleges erők egyik katonájaként teljesített szolgálatot a közel-keleten, de egy, az osztagát ért támadás után bejelentés nélkül elhagyta a sereget, dezertőrként azóta is keresik, hogy hadbíróság elé állítsák. Évekkel később, a film idején London sikátoraiban bujkál, Joseph Jones néven, leégve, legyengülve, hajléktalanként, és mindössze a környék apácáinak életosztása és a társként megtalált Isabelle jelent kis megnyugvást. Amikor pár ruszki nehézfiú el akarja rabolni Isabelle-t, hogy bedobják a többi kurvájuk közé, Robert a megvédésére tett kísérletek csak annyit ér el, hogy jól összeverik, így kénytelen menekülőre fogni, és végül ez lesz számára egy többszörösen sorsfordító esemény. Futás közben szó szerint beesik egy gazdag fotós lakásába, és bár elsőre csak egy üveg piát és némi készpénzt vinne el, amikor megtudja, hogy a fotós New Yorkban van, ahonnan hónapokig nem is jön vissza, úgy dönt, a lehetőséget arra használja fel, hogy a saját életét rendbe szedve és másokat segítve próbáljon elérni valamilyen megváltást a bűneiért. De persze kutyából nem lesz szalonna, meg amúgy mindenki azzal főz, amije van, úgyhogy rövid úton lesz a helyi triád-kirendeltség futára és verőlegénye...

Jó, hát Statham-mozi, nem véletlenül sorjáztam a közhelyeket a végére, de mert legutóbb a Biztonság zálogát láttam tőle, azt meg eléggé taccsra tette a kínai PDA-kiscsaj, az volt a viszonyítási alap, és ahhoz képest a Kolibri-kód azért többet adott és kevésbé zavart. Pedig marhaság van ebben is, mert ez az exkatona-hajléktalan vonal elég idióta, akit a fotós szomszédai is csak alig találnak gyanúsnak (de azok a részek legalább viccesek), és akkor még nem is esett szó arról, hogy hogyan lesz Robertből először Joey, a hírhedt triádos Choy család legmegbízhatóbb, leguniverzálisabb és leghatékonyabb embere, aztán meg esténként Crazy Joe, aki egyszerre igazságosztója, őrangyala és támogatója is az utcák népének. Hasonlóan túlbonyolítottnak hat sokszor a történet női főszereplője, Christina, az apáca, akit Joseph az ingyenkonyhán ismer meg, hogy később egy "adomány" segítsen közelebb juttatni a nőt élete egyik vágyához, ami végül fényt derít annak sötét múltbeli titkára is. És persze a dráma betetőzéseként ezt a két sebzett, rejtőzködő, titkolózó embert meg is próbálják összeboronálni.

Ahogy látszik, hiába Statham, nem nagyon írtam akciójelenetekről, mert a Hummingbirdben ugyan vannak, de nem hangsúlyosak. Kevés a bunyó és rövidek is, mindössze pár ütés vagy rúgás fejenként és kész, és azokból is inkább a rideg, rutinszerű precizitás látszik, a kommandós-kiképzés kitörölhetetlen hatása, mint hogy folyton hirig legyen a képernyőn. Azokban is inkább Robert vezeklése jelenik meg (a másik címe ezért is lett a filmnek Redemption, azaz megváltás), az ártatlanok, a kiszolgáltatottak védelmezése, ha már sokszor sokat megölt közülük, és ha tenniük kell ellenük, akkor is igyekszik azt a legkisebb sérüléssel megoldani (gondolok itt a jelenetre az olaszok konyhájában). Kiemelten jelenik meg egy esemény, ami végleges törést jelentett a személyiségében és a katonai múltjában, ami azóta is kísérti, olykor látomások képében is. Emellett pár morális dilemma is kíséri a történeteket, akár csak olyan egyszerűbbek is, hogy Christina nővér mit kezdjen az adománnyal, főleg, ha annak sejthetően nem tiszta az eredete, vagy akár olyanok, mint az amúgy abszolút bizarra és szívszorítóra sikerült konténeres jelenet, amikor Joeynak kell döntenie, hogy a munka a fontosabb, vagy a lelkiismerete. Lehet, hogy Statham még annyira sem jó drámai színésznek, mint amennyire idegen Vin Dieseltől egy komédia (na meg ahogy abból a kis madárarcú apácából próbáltak jó nőt csinálni...), de Statham mérsékelt eszköztárával és baltával faragott arcával is voltak vonások, amik képesek voltak "átjönni". Még olyanok is eszembe jutottak közben, hogy hány és hány veterán csúszik le a nincstelenségbe, miután arra tették fel az életüket, hogy védelmezik az elveiket és a hazájukat a hadseregen keresztül, utána meg kimerült, eldobott erőforrások lesznek.

Azért adtam rá ilyen "sok" pontot, mert végülis valamivel összetettebb volt, mint Statham filmjei általában, ugyanakkor annyira blőd és abszurd sem volt, mint mások (de azért bőven eléggé), meg ő is próbálkozott némi drámai vonást magára erőltetni, mérsékelt sikerrel. Elszórakoztam, néha nevettem, volt egy-két érzelmesebb vagy feszültebb pillanat, és így igazából jó volt.

7,5/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3420
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Szomb. Feb. 28, 2015 1:49 am

Niwrok írta:
.
Kolibri-kód / Hummingbird

Azért adtam rá ilyen "sok" pontot, mert végülis valamivel összetettebb volt, mint Statham filmjei általában, ugyanakkor annyira blőd és abszurd sem volt, mint mások (de azért bőven eléggé), meg ő is próbálkozott némi drámai vonást magára erőltetni, mérsékelt sikerrel. Elszórakoztam, néha nevettem, volt egy-két érzelmesebb vagy feszültebb pillanat, és így igazából jó volt.

7,5/10
.

Esetleg egy esős szombaton... hmmm

De köszi az írást!! Wink
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2268
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Holdfényév / Moonlight Mile   Vas. Márc. 01, 2015 11:36 pm

.
Holdfényév / Moonlight Mile



A huszonéves Joe a menyasszonya, Diane temetésére készül annak szüleivel, Jojoval és Bennel. A tragédia alig pár nappal az esküvő előtt történt, amikor is a lányt egy kávézóban eltalálta egy golyó, miközben egy férfi pisztollyal akart a feleségén bosszút állni, mert el akart válni tőle. A srác elég bizonytalan abban, mit is kéne vagy akar ebben a helyzetben tenni, de a tervezett apósa és anyósa ugyanúgy a fiúkként kezelik, mint ha ténylegesen bekerült volna a családba, Ben például azt szeretné, ha Joe betársulna hozzá, később pedig átvenné az ingatlanos cégét. Joenak viszont elég kényelmetlen a helyzet, túl hirtelennek érzi, ahogy történnek vele a dolgok, de nem akarja megbántani Bent, lévén annyira kedvesek és jók hozzá. Ráadásul a fiú megismerkedik Bertie-vel, aki hasonló veszteséget szenvedett el a közelmúltban, mint ő, és mintha ennyi nem lenne elég, Joe még egy titkot őriz, mert attól tart, alapjaiban változtatná meg a viszonyát Bennel és Jojoval.

A film régi, bő tíz éves, viszont az egyik legjobb filmnek tartom a gyászról... majdnem olyan jónak, mint amilyen könyvnek ebben a témában a Holtak szószólóját. A gyásznak ugyanis a legtöbb filmben és a társadalmi elvárásban van valami negédes romantikája, képmutatás arról, hogy "halottról vagy jót vagy semmit", mintha ettől jobb lenne a gyászolóknak, pedig ez inkább csak valami társadalmi elvárás. De sokszor nem így van, hiszen még ezt a veszteségérzést is mindenki máshogy éli meg, kezeli és dolgozza fel. Joe láthatóan nem sok mindent tud kezdeni ezzel a helyzettel, inkább csak sodródik az eseményekkel, például azzal, hogy Ben munkaterápiájának része legyen, és más ötlete nem lévén próbál annak a személynek lenni, akiért az egyetlen lányuk sokkolóan hirtelen elvesztése után a szülőknek még érdemes dolgozni más rokon híján. Az apa az a típus, aki próbálja lerázni magáról a keserűséget, és bizakodással tekinteni a jövőbe, de ez nehezen megy úgy, ha Diane halálának állandó mementója látszik az irodája ablakából. Az igazi "lázadó" ebben a kérdésben az íróként dolgozó Jojo, aki egy sokkal józanabb, racionálisabb személy, aki nekem valódi érzésekkel töltötte meg a menekülés és a tanácstalanság közötti részeket. Aki nem fél egy-egy epésebb megjegyzéssel illetni a "vámpírokat", akik túlmisztifikálni akarják a gyász nagyon is valódi fájdalmát, akik olyan érzéseket próbálnak belemagyarázni ebbe, ami az adott esetben talán éppen nincs is ott pillanatnyilag. Esetleg éppen csak a figyelmességnek induló érdeklődésük válik egy idő után terhessé és tolakodóvá, vagy éppen már a túllépésre ösztönöznek, mielőtt a gyászoló késznek érezné magát erre. Ennek tetejében vannak azok, akik bűntudatot próbálnak plántálni a gyászolóba (mintha enélkül annak nem lenne elég baja!), csak mert nem úgy élik meg a gyászt, ahogy azt ők elképzelték vagy amilyennek látni szeretnék. De ugyanígy megvetéssel fordul Diane ún. "barátnői" felé is, akik gyászt színlelve csak a ruhái közül akarják kiválogatni a nekik tetsző darabokat, hogy a következő buliban már azzal villogjanak. Susan Sarandonnak ebben a szerepben kimagaslóan jó jelenetei vannak, és simán őt mondanám a film legjobb karakterének, ha Joe-nak (Jake Gyllenhaal még csikóként) nem lenne két olyan jelenete, mint a vacsora és a tárgyalás. Előbbi Ben üzlettársának családjával zajlik, ahol a kedves mama már azon ügyködik, hogy a lányával összeboronálja Joe-t, és amikor némi csalódottsággal veszi tudomásul, hogy ez nem sikerül, azt már a srác sem hagyja szó nélkül, utóbbi pedig az egész film érzelmi csúcspontja.

A film többi része három szálra bomlik, de ezek inkább csak kísérik a gyász történetét, a veszteség feldolgozását, és kettőnek is Bertie-hez van köze. Az egyik ahogy Joe egyre jobban beleszeret a lányban, aki viszont még nem áll készen egy új kapcsolatra, mert a barátját, Calt három éve eltűntként kezelik a vietnámi háborúban, és rá vár, a fickó kocsmáját is ezért vezeti másodállásban. A gond csak az, hogy Ben új bevásárló-központjához azt a területet szemelte ki, ahol Cal kocsmája áll. A másik egy rövidre tárgyalótermi krimi, ahol az a kérdés, hogy mi lesz/legyen Diane gyilkosának a sorsa, és hogy az ügyvédjük ezt milyen módokon kívánja érvényesíteni, illetve hogy az események alakulása (például hogy a gyilkos felesége magához tér a kómából) ezt hogyan befolyásolja. Kis színesítő elem -bár ez gondolom a vietnámi háború említéséből kiderült-, hogy a film valahol a hetvenes évek elején játszódik, és ezzel bejön a képbe egy kis korrajz is. Ez leginkább az autókon, a ruhákon, meg a film sárgás-barnás alapszínén látszik, de a történeten nem annyira, hiszen az időtlen, azt most is ugyanúgy le lehetne forgatni.

Gondolom a bekezdések hosszából látszik, hogy mi fogott meg igazán a Holdfényévben, hogy miért is tudom ajánlani, és az értékelésem is leginkább ezt fejezi ki. Nem az a film, amit rendszeresen látni akarnék, de van, amikor éppen erre lehet szükségem, és ezért is tartom a polcon.

8,5/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3420
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Hétf. Márc. 02, 2015 12:24 am

Niwrok írta:
.
Holdfényév / Moonlight Mile

Gondolom a bekezdések hosszából látszik, hogy mi fogott meg igazán a Holdfényévben, hogy miért is tudom ajánlani, és az értékelésem is leginkább ezt fejezi ki. Nem az a film, amit rendszeresen látni akarnék, de van, amikor éppen erre lehet szükségem, és ezért is tartom a polcon.

8,5/10
.

Felírtam, érdekel. Még csak nem is hallottam róla...

Egyébként jó, hogy amíg én nem írok addig te és fordítva. Smile
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2268
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Hétf. Márc. 02, 2015 6:30 pm

R2-D2 írta:

Egyébként jó, hogy amíg én nem írok addig te és fordítva. Smile


Be kell vallanom, hogy ez részben tudatos Smile . Az egy dolog, hogy pár nap azért mindig eltelik, mire nézek olyan filmet, amiről érdemes és tudok is írni, de figyelni is szoktam, hogy ne is legyen túl nagy a dömping, nehogy "sokkolja" az olvasókat a többkritikás terjedelem, és az első ijedségükből ocsúdva csak gyorsan átfussák azokat Wink . Ha esetleg kiraksz egy írást, mialatt nekem is készül egy, akkor várni szoktam a bemásolásával pár órát, néha egy napot is.
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2268
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Eliza Graves / Stonehearst Asylum   Csüt. Márc. 05, 2015 6:54 am

.
Eliza Graves / Stonehearst Asylum



"Miért csinálnánk egy nyomorult embert egy tökéletesen boldog lóból?"

A nemrég Oxfordban végzett pszichiáter, Dr. Edward Newgate szakmai gyakorlatra érkezik a Stonehearst Elmegyógyintézetbe. Mind a hely, mind az időpont különlegessé teszi Dr. Newgate érkezését, az intézet ugyanis a hegyek között épült, és mindez az 1900-as év fordulója előtt egy héttel, Szenteste történik. Az intézményt személyzetének pár tagja gyanakodva fogadja a fiatal doktort, lévén ők nem kaptak értesítést arról, hogy jön, Dr. Lamb, az igazgató viszont szívesen látja vendégül és kíséri körbe az érdeklődő tanoncot, hogy bemutathassa neki az új módszerét. Dr. Lamb kísérletének lényege, hogy a korabeli elterjedt, és sokszor szadista "kezelések" helyett sokkal enyhébb módszereket használ, elzárás helyett például a kevésbé súlyos ápoltak szabadon mozoghatnak a külső falakon belül, akár még az orvosokkal is együtt étkezhetnek, és a szedálásként funkcionáló gyógyszerezést is próbálják minimálisra szorítani. Dr. Newgate a vizit során találkozik a hisztériával diagnosztizált Mrs. Eliza Gravesszel, és első látásra beleszeret a nőbe, ezért is örül, hogy a vacsora után kettesben is tudnak beszélgetni... Eliza viszont rémülten mondja el, hogy Edward veszélyben van, és könyörögni kezd, hogy meneküljön, amíg lehet. Dr. Newgate-nek esze ágában sincs hátrahagyni a nőt, különösen ha valami ekkora félelmet kelt benne a Stonehearsttel kapcsolatban, de nem lehet biztos benne, hogy nem csak annak betegsége okozott paranoiát. Amikor viszont az éjszaka folyamán zajt hall, és ezt követve lemegy a pincébe, olyat talál ott, amire a legkevésbé sem számított: az igazi orvosokat és ápolókat.

Én néha tényleg nem értem, hogy bizonyos filmek miért tűnnek el a süllyesztőben azelőtt, hogy valamilyen formában elterjednének. A Stonehearst Asylumban ugyanis minden megvan, ha nem is egy zajos sikerre, de egy tisztességes helytállásra elég lenne, ennél ugyanis sokkal pocsékabb filmek is megfordulnak a mozikban, vagy legalábbis DVD-n, én viszont ha nem bukkanok rá egy imdb-s böngészgetés alatt, azt sem tudnám, hogy létezik. Pedig mégiscsak egy Brad Anderson rendezte, akinek a Gépésze all-time TOP 10 film nálam... igaz, azóta a közelébe nem tudott nőni annak a sikerének, sőt inkább rombolta is a renoméját az olyan halálosan unalmas és idióta filmekkel, mint mondjuk a Vanishing on 7th Street. Valahogy a színészekkel is ez van, hiszen valódi sztárparádé a mozi, sok, nagynevű, elismert művésszel, akik már jellemzően túl vannak a pályájuk csúcsán (Kate Beckinsale, David Twelis, Jim Sturgess, Jason Flemyng, stb.), Sir Ben Kingsley és Sir Michael Caine már a sokadikon is, akik viszont színvonalas előadással dobják fel az amúgy is kellemes filmet. És az alap is ígéretes, mert a film ihletője Edgar Allen Poe egyik novellája (Dr. Kátrány és Toll professzor módszere), néhány párbeszédet szóról szóra át is vettek abból.

Jó hozzávalókkal is el lehet persze rontani a filmet, de nekem mind a műfaji és témabeli rétegei, és a hangulata is bejött. Ahogy utaltam már rá, van egy romantikus szál, ami Dr. Newgate és Eliza között bonyolódik, mert az ifjú doktor nagyon aggódik, főleg, amikor megtudja, hogy a nő milyen előzmények között került az intézetbe, és amiatt úgy gondolja, hogy Elizának semmi keresnivalója ott. Ugyanakkor ott van a thriller-vonal is, mert hát mégiscsak őrültek mászkálnak szabadon, hatalommal és fegyverrel a kezükben, távol mindentől, zárt falak között, és azt Edward is tudja, hogy ha túlságosan gyanakodni kezdenek rá, könnyen a pincében végezheti, és ez talán a jobbik eset (ugyanez volt Juan dilemmája is a Celda 211-ben). A hangulatra a szabadon kószáló ápoltak teszik fel a koronát, akik miatt már akkor is baljós, nyomasztó és feszült a légkör, amikor még ki sem derült a csere, utána pedig csak tovább fokozódik, ahogy Dr. Lamb kis bolondköztársasága kezd omladozni. Ráadásul a Stonehearst jól is néz ki, ahol a személyzeti részleg, mint valami főúri vadászkastély, de a rácsos folyosók és a magánzárkák, a gumiszobák és a csempézett kórtermek miatt nem lehet elfelejteni, hol is járunk.

Ami pedig még egy kis pluszt ad a hangulathoz, az a pszichiátriai módszerek rövid bemutatása és kritikája volt, és csak részben a korabelieké. A The Knicks kapcsán már volt téma, hogy a bő száz évvel ezelőtti kezelések és műtétek hol tartottak az orvoslásban, meg gondolom erről magatoknak is volt elképzelésetek, ahogy arról is, hogy a lelki problémák, elmebajok kezelése még inkább gyerekcipőben járt. Hát, a látottak alapján az elzáráson, az elektrosokkon, a hideg-meleg vizes "terápián" és a szedálásra használt kokain-heroin koktélokon kívül túl sok mindent nem volt a repertoárban, szerencsére a lobotómia ezúttal elmaradt. A film morális kérdése ebből következően az, hogy ki melyik doktort tartja elfogadhatóbbnak: Dr. Saltot, aki megkérdőjelezhetetlennek tartja ezeknek a módszereknek a létjogosultságát, még ha ezek igazából kínzások is, és legfeljebb biztonságos fogva tartást tesznek lehetővé, vagy Dr. Lambét, aki egy humánusabb módszert "alkalmaz", de kockáztat is vele, hogy az őrültek betegsége előbb-utóbb a többiek ellen fordul. Meg egyébként is mi az őrület, ha egyszer elég csak a Sucker Punchig visszamenni, hogy hogyan kerülhettek elmegyógyintézetekbe olyan emberek, akik egyszerűen csak útban voltak vagy kényelmetlenséget okoztak valakinek. Főleg, ha az az elv, hogy a bolond naná, hogy normálisnak tartja magát... meg aki normális, az is, nem? Akkor csak az orvos marad, akinek joga van eldönteni, hogy ki a "normális" normális és ki a magát normálisnak mondó bolond. Ahogy már egyszer felemlegettem, elég fellapozni egy DSM-könyvet, az alapján bárkit pszichiátriai esetnek lehet minősíteni, ha megvan a szándék, és szerintem ez egy elég ijesztő hatalom...

Az olvasott vélemények egyszerűen elintézik a Stonehearst Asylumot azzal, hogy egy közepes Viharsziget-light... és utóbbit aláírom, de a "közepest" nem. Nekem tetszett, még ha nem is volt annyira mély, mert más témákat tolt előtérbe, de a maga eszközeiből kihozta a maximumot.

8/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3420
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Csüt. Márc. 05, 2015 3:02 pm

Niwrok írta:
.
Eliza Graves / Stonehearst Asylum


"Miért csinálnánk egy nyomorult embert egy tökéletesen boldog lóból?"

Az olvasott vélemények egyszerűen elintézik a Stonehearst Asylumot azzal, hogy egy közepes Viharsziget-light... és utóbbit aláírom, de a "közepest" nem. Nekem tetszett, még ha nem is volt annyira mély, mert más témákat tolt előtérbe, de a maga eszközeiből kihozta a maximumot.

8/10
.

Az idézettel meggyőztél, a Viharszigettel kevésbé. Smile

Nyolc hét múlva megnézem... Wink
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2268
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   Csüt. Márc. 05, 2015 6:25 pm

R2-D2 írta:

Eliza Graves / Stonehearst Asylum

Az idézettel meggyőztél, a Viharszigettel kevésbé. Smile


Hoppácska! Mert, mi a baj a Viharszigettel Smile ?
Próbáltam visszakeresni, írtál-e róla, de nem nagyon találtam semmit.
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: Niwrok írásai 1.0   

Vissza az elejére Go down
 
Niwrok írásai 1.0
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
40 / 66 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 21 ... 39, 40, 41 ... 53 ... 66  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: