Niwrok írásai 1.0

.
The Walking Dead S1


Már sokszor mondtam, hogy el kéne legalább kezdenem, ráadásul most stílszerűen az Utopia S2-vel kellett volna jelentkeznem, hiszen az volt a soros, de a State of Decay hangulata volt annyira végső lökés, hogy mindent felülírjon (nem is véletlenül írtam róla annyit a saját rovatában ). Az biztos, hogy nem nagyon tudom, mit lehet újat vagy érdekeset írni egy ilyen sorozatról, ami már az ötödik etapra készül, és olyan járványszerű zombireneszánszt indított, amilyet ritkán lát a világ. Hiába is írom, hogy a State mekkora kedvet csinált hozzá, ha eleve a játék és hasonszőrű társai talán létre sem jöttek volna a TWD nélkül, ahogy nem igazságos felrónom azt sem, hogy "Óóóó, bazmeg, már megint itt a CDC!", csak mert a the Strain érzékennyé tett ezen szervezet iránt, és aminek a renoméján a 12 Monkeys még éppcsak elkezdett javítani.

Ettől függetlenül is már az elején egy kis csalódást jelentett, hogy több, még a film korával sem magyarázható motívum köszönt vissza korábbi filmélményeimből. Hiszen a kórházban ébredés annyira 28 nappal később, hogy akár azt is kiírhatták volna címnek, és a második részben a "tettessük magunkat zombinak" jelenetből meg annyira a Haláli hullák hajnala köszönt vissza, hogy akaratlanul is lett egy kis komukus felhangja nálam a "maszatolásnak". Lehet, hogy ez mind csak tiszteletadás, megemlékezés ezekről, mint ihletőkről, de nekem nem úgy jött ki a lépés. Alapjaiban sem más a sztori, mint amit vártam volna egy átlagos zombifilmtől, nincsenek érdekesebb fordulatok talán Merle-t leszámítva, szinte csak összejön a csapat, táborozgatnak egy kicsit, aztán meg elindulnak a világba. Na és igen, a csapat: nem tetszett ez a patikamérlegen kimért jelleg, hogy kell egy darab ázsiai, egy darab fekete férfi (aki persze ganxta-madafaka rapper, de erről az első jelenet után "elfelejtkezik", és soha többé nem viselkedik és beszél úgy, ahogy a tetőn), egy darab fekete nő (aki persze értelmiségi, mert "az USA a lehetőségek hazája"), egy darab családon belüli erőszak, egy darab öreg férfi... rossz, mintha ezek csak azért lennének így, hogy ki legyenek pipálva, és kész, az sem baj, ha nincs idő vagy lehetőség ezeket megtölteni tartalommal?

Legalábbis a mellékszereplők jó része maradt üresen, ahogy a köztük levő muszáj-konfliktusok is frissen jöttek a kaptafáról, de legalább néhány egyéni sorsban tudott újat hozni a TWD, és a sablonos drámáknak is javára írandó, hogy azért volt bennük érzelem és feszültség bőven (kiemelve az unott szerelmi háromszöget). Ezekért talán a legjobban a testvérpár beszélgetése tetszett a legjobban, ahogy a hajóban a katasztrófa rémétől távol a családjukra gondolnak, és hirtelen rájönnek, hogy még ha az apjuk talán nem mutatta ki úgy a szeretetét, ahogy ők szerették volna, de szerette és ismerte őket, jobban, mint gondolták. Vagy ugyanígy a kifelé lövöldözés kínja a házból az elején, Rick összezuhanása a házukban, Daryl érthető kirohanásai a testvére miatt (egyelőre talán szimpatikusabbnak is tűnt, mint Rick) vagy Jim túlélő-bűntudata, meg hogy egyes redneck soviniszta tahóknak egy zombiinvázió sem elég indok, hogy kevésbé legyenek redneck soviniszta tahók (és itt nem Merle-re gondolok, hanem Edre). De még a latino vonal is jó, ahogy előkerülni látszik az klisés "rivális csapat" dolog, mint valami dögevők, aztán kiderül, valami egészen más van a háttérben, ami nagyon is emberi: a félelem és a gondoskodás.

Az sem akkora baj, hogy ezek mellett a zombik csak a sokkot jelentik, ami felszínre hozza ezeket a drámákat, és szinte csak látványelemként van szerepe a zombihentelésnek, viszont az látszik, ezekben van a legtöbb munka. Talán soha nem láttam még ennyire igényes sminkes munkát, némelyikben darabonként is simán benne van napok munkája, míg másokra épp csak kentek egy kis szürke púdert meg művért, de hát ennyi statisztánál ez egy elfogadható kompromisszum. Végre tényleg érezni, hogy egyedül a lassan csoszogó hullák nem sok veszélyt jelentenek, de ekkora tömegben könnyen sarokba szorítanak bárkit, és onnantól vége. Ez látszik igazán az olyan, hasonlóan igényesen berendezett helyszíneken, mint a kórház külső része, az atlantai utcarészlet a mindenféle hadi járművekkel, tankokkal, vagy a CDC bejáratánál.

Ahogy mondtam, a sok ismerős motívum miatt, amiknek egy jó részét éppen ennek farvizén láttam, de láttam, ezért nem volt körömrágósan izgalmas vagy döbbenetes, nem "lázasodtam be" tőle. Voltak drámai vonások, amik bejöttek, de persze hat rész nem elég túl nagy jellemépítéshez, meg voltak kikacsintások, kiszólások, leginkább Dr. Jenner részéről ("Olajjal megyünk. Hát nem marhaság?!"), amik túlmutattak egy sima zombis sorozaton, és egy-két látványelem is kimagaslóan jó volt. De mindenen érződik a kor, ami azóta eltelt; régen a gőzgép is lesokkolt mindenkit, de ma már a múzeumokban a helyük; sarkítva ezt érzem az első TWD évad kapcsán is... talán majd a többi évad elhozza az újszerűséget is.

7,5/10
.

Niwrok írta:

.
The Walking Dead S1

Ahogy mondtam, a sok ismerős motívum miatt, amiknek egy jó részét éppen ennek farvizén láttam, de láttam, ezért nem volt körömrágósan izgalmas vagy döbbenetes, nem "lázasodtam be" tőle. Voltak drámai vonások, amik bejöttek, de persze hat rész nem elég túl nagy jellemépítéshez, meg voltak kikacsintások, kiszólások, leginkább Dr. Jenner részéről ("Olajjal megyünk. Hát nem marhaság?!"), amik túlmutattak egy sima zombis sorozaton, és egy-két látványelem is kimagaslóan jó volt. De mindenen érződik a kor, ami azóta eltelt; régen a gőzgép is lesokkolt mindenkit, de ma már a múzeumokban a helyük; sarkítva ezt érzem az első TWD évad kapcsán is... talán majd a többi évad elhozza az újszerűséget is.

7,5/10
.

Jéééé, tényleg megleptél. Te kis huncut, nem is mondtad, mir készülsz...

Nagyjából egyetértek, az indítás tényleg 28 nappal később, viszont a legelső jelenet a kisgyerekkel engem már alapban kilóra megvett. Olyan még nem volt - még ha esetleg más igen is.

Nem tudom, milyen útravaót adjak hozzá, nekem egyre jobban bejött, másoknak unalmas és érdektelen. Majd meglátod, ahogy tovább hullanak a karakterek és jönnek be az újak, úgy lesz egyre jobb. Drámaibb, brutálisabb.

Attól tartok egyébként a legkevésbé, hogy téged az egy helyben toporgós, következő, farmos évad kikészít.

R2-D2 írta:

Jéééé, tényleg megleptél. Te kis huncut, nem is mondtad, mir készülsz...
Nagyjából egyetértek, az indítás tényleg 28 nappal később, viszont a legelső jelenet a kisgyerekkel engem már alapban kilóra megvett. Olyan még nem volt - még ha esetleg más igen is.
Nem tudom, milyen útravaót adjak hozzá, nekem egyre jobban bejött, másoknak unalmas és érdektelen. Majd meglátod, ahogy tovább hullanak a karakterek és jönnek be az újak, úgy lesz egyre jobb. Drámaibb, brutálisabb.
Attól tartok egyébként a legkevésbé, hogy téged az egy helyben toporgós, következő, farmos évad kikészít.

Kb. két hete tényleg nem     .
De már nekem volt ciki. Múltkor megint visszaolvastam ezt-azt, és már itt is találtam olyat, hogy "majd novemberben nézem"... 2013-ban     .

Hogy mikor folytatom, azt nem tudom, hogy rögtön-e vagy csak később a közeljövőben. Most nagyon benne vagyok a zombikban .
.

.
Play / Gyerek"játék"?


Ruben Östlund, a svéd rendező Lavinája volt annyira elgondolkodtató, hogy szokás szerint megnéztem, miket láthattam tőle még vagy rendezett, és a korábbi művei közül ez tűnt a legérdekesebbnek.

A Play valós eseményeken, annak a 11-14 éves színesbőrű fiúkból álló bandának a tevékenységén alapul, akik 2006 és 2008 között közel negyven rablást követtek el zömében náluk is fiatalabb korú gyerekek rovására egy svéd városban. A módszerük az volt, vagy legalábbis a filmben ezt mutatják be, hogy egy népszerű plázában kiszemelték a kölyköket (jó taktikusként nyilván kevesebbet és kisebbeket, mint ők maguk), majd megkérdezték tőlük, mennyi az idő, és ahogy ehhez előkerültek a mobilok, már meg is volt a kapás. Meglátva a telefont, "ráismertek", hogy ez a telefon "pont" olyan, mint amit az egyikük öccsétől loptak el egy hete, még a karcolások is "pont" ugyanott vannak, és hát mivel az "áldozatok" védekezése, hogy de hát ez a telefon már egy éve az övék, meg mondjuk tele van családi, baráti fotókkal, számukra egyáltalán nem bírt bizonyító erővel, ezért elkérték a telefont, hogy megmutassák a "öccsnek", és ha majd "kiderül", hogy mégsem ez a telefon az övé, akkor persze "visszaadják". Hogy mi történt esetleg akkor, amikor valaki odaadta a telefont, az nem derül ki, mert a filmben a három "tolvaj" Sebastian, Alex és John végül úgy dönt, a telefont nem adják oda, hanem elkísérik a galerit az "öccshöz"... és ezzel el is kezdődik a kálváriájuk.

Hirtelen nem is tudom, melyik oldal bemutatásával kezdjem, mert a maga riasztóságában mind a kettő megérne egy hosszabb kifejtést. Éppen úgy nyomasztó, ahogy a három "kiszemelt" belegabalyodik a számbeli fölényből, a rendszer hibáinak, hiányosságainak kihasználásából, a szóbeli "érvek" kikezdhetetlenségéből és a pszichikai nyomásgyakorlásból szőtt hálóba, ami után a fekete srácok akár pányvát is dobhatnának a nyakukba, de végülis csak képletesen teszik meg, és birkaként terelgetik a három másikat, amerre kedvük tartja, mint az, hogy a másik oldal ezt hogyan készíti ezt elő, hogyan manőverezik. A galeri tudja, a fölény náluk van, nem csak a számbeli, de az is, hogy személyükben gyerekekről van szó, meg hogy a kis "műsorukat" tökéletes gyakorlattal, összeszokottan adják elő, és ez ebben a helyzetben, ezekkel a svéd gyerekekkel szemben annyira működik, hogy tényleges fizikai erőszakra, ütésekre, bántalmazásra, hogy veréssel kényszerítsék a fiúkat, nincs is szükségük, legfeljebb kis taslikra, pofonokra, észhez térítési céllal. Nehéz elhinni, de ha egyszer van negyvenvalahány példa, akkor csak nincs más választás, mint hogy gyerekek tényleg ennyire óvatlanok lehetnek, vagy hogy ennyire ne tudjanak hova és kihez fordulni, vagy ha már ennyire kis birkák, akkor legalább azért lehetne izgulni, hogy mielőbb szabaduljanak, ennek viszont a film majd két órás játékideje látszik ellentmondani.

Spoiler:

Az biztos, hogy a Playben messze a legnehezebb feladat a gyerekekre hárult, akiknek vágatlan jelenetek tucatjain keresztül kellett ezekben a szerepekben maradniuk, és ez mindegyikükre igaz, oldaltól függetlenül.

Ha valaki esetleg hiányolná a felnőtteket a filmből, jelzem, vannak azok is, sok köszönet viszont nincs bennük, ennyi erővel lehetne ott pár szobanövény is. Vannak járókelők, miközben a srácok az utcán mennek, utasok a buszon/villamoson, ahol a kölyköket és magukat az utasokat piszkálják, csicskáztatják, bolti eladók, ahova a fiúk bemennek segítséget kérni, de a tevékenység, amit embertársaink a legtöbbször végeznek, az a környezetükbe való minél intenzívebb beleolvadás, a rejtőszín felvétele. Ők is "tudják", ilyen helyzetekben egyedül nem sokat tehetnek, az összefogásban nem bíznak, és döntenek: egyénileg az a legjobb, ha észrevétlenek maradnak. Úgysem tudják, miről van szó, még a végén ők kerülnének bajba. Hogy mennyire és melyik oldalról, abból a film végén van is egy kis ízelítő. Engem is néha egyszerűen a székbe szögezett az, hogy ha akarnék sem feltétlenül tudnék válaszolni egy-két hirtelen előkerült új eszközre, még a fotel kényelmében elgondolkodva sem, persze azon kívül, hogy egyesével megpróbálnám felrugdalni a kis geciket... aztán utána még esetleg én állnék bíróság elé, vagy raknának a "mosolygó zsákba" pár "ismeretlen eredetű" késszúrás okán. De bezzeg a végén aztán rögtön feláll a rendszer, hogy megbüntesse, megfegyelmezze a "valódi" szabályszegőket!

Spoiler:

Östlund filmes eszköztára, a hosszan vett, statikus képek meg a zenei aláfestés teljes hiánya már a Lavinában sem jöttek be teljesen, még ha értem is, hogy talán ezzel is a realitásra törekszik, a Play viszont még erre is rátesz egy lapáttal. Östlund ezt a dokumentarista jellegű filmet bevallottan vitaindítónak szánta, és ezért nem is foglal állást, csak megmutatja azokat a nézőpontokat, amiket szerinte figyelembe kéne venni. A kép itt is szinte végig statikus, legfeljebb csak lassan közelíti a képet vagy forgatja el, mintha csak lopva lesne oldalra, és meredten néz előre. Hogy közben a szereplők mindegyike kiment már a képből, akár még a statiszták is, az sem zavarja, csak bámul bele a világba, miközben mi csak halljuk a beszélgetéseket, de néha még azt sem, mert mondjuk a szereplők még túl messze vannak ahhoz, hogy értsünk a beszédjükből bármit is, és csak találgathatjuk, mi történik, ki mit mond. Értem, hogy ez azért van, hogy zavarónak, kényelmetlennek érezzük, hogy ilyen helyzetben a felnőttek többsége csak néz maga elé, de attól még nem tetszett igazán. De ugyanígy a művészi önkifejezés homályába vész jó pár jelenet is, mondjuk a bohócos vagy az indiános, a végén a "pandahírnek" ható táncos rész (tudjátok, amikor a híradóban a "megkéselte-felrobbant-agyonlőtte-eltűnt" négyesfogat után nyomnak valami aktuális cukiságot), meg például a bölcsős bénázás a vonaton, ahogy van. Az utóbbi persze elválasztásnak jó, meg azért az még a fiúk jeleneteinél is jobban átjön belőle, hogy mit "érdemel", milyen sors vár arra a társadalomra, amelyik egy vonaton "felejtett" tárggyal is annyira nem tud mit kezdeni, hogy a végére kínos kuncogásba fullad az egész. Hát még akkor ilyen kis tahókkal?! Ezért is igazából bőven túllép a film a gyerekbűnözés vagy akár a bevándorlók témakörén, és lesz egy általános látlelet a kihasználásról.

Ez a film akár párja is lehetne az Egy jobb világnak. Amennyire az bemutatta, hogy milyen az erőszakban látni az egyetlen megoldást az erőszak ellen, ebben a másik véglet van, azaz hova is vezethet a tétlenség, a jámborság és a kivárásra játszás, ha egyszer a dolog még ennyire sem lesz "játék".

7,5/10
.

Niwrok írta:

Play / Gyerek"játék"?


Ruben Östlund, a svéd rendező Lavinája volt annyira elgondolkodtató, hogy szokás szerint megnéztem, miket láthattam tőle még vagy rendezett, és a korábbi művei közül ez tűnt a legérdekesebbnek.

A Lavinához hamarosan hozzá tudok szólni, napok kérdése az egész.

Niwrok írta:

Östlund filmes eszköztára, a hosszan vett, statikus képek meg a zenei aláfestés teljes hiánya már a Lavinában sem jöttek be teljesen, még ha értem is, hogy talán ezzel is a realitásra törekszik, a Play viszont még erre is rátesz egy lapáttal. Östlund ezt a dokumentarista jellegű filmet bevallottan vitaindítónak szánta, és ezért nem is foglal állást, csak megmutatja azokat a nézőpontokat, amiket szerinte figyelembe kéne venni. A kép itt is szinte végig statikus, legfeljebb csak lassan közelíti a képet vagy forgatja el, mintha csak lopva lesne oldalra, és meredten néz előre. Hogy közben a szereplők mindegyike kiment már a képből, akár még a statiszták is, az sem zavarja, csak bámul bele a világba, miközben mi csak halljuk a beszélgetéseket, de néha még azt sem, mert mondjuk a szereplők még túl messze vannak ahhoz, hogy értsünk a beszédjükből bármit is, és csak találgathatjuk, mi történik, ki mit mond. Értem, hogy ez azért van, hogy zavarónak, kényelmetlennek érezzük, hogy ilyen helyzetben a felnőttek többsége csak néz maga elé, de attól még nem tetszett igazán. De ugyanígy a művészi önkifejezés homályába vész jó pár jelenet is, mondjuk a bohócos vagy az indiános, a végén a "pandahírnek" ható táncos rész (tudjátok, amikor a híradóban a "megkéselte-felrobbant-agyonlőtte-eltűnt" négyesfogat után nyomnak valami aktuális cukiságot), meg például a bölcsős bénázás a vonaton, ahogy van. Az utóbbi persze elválasztásnak jó, meg azért az még a fiúk jeleneteinél is jobban átjön belőle, hogy mit "érdemel", milyen sors vár arra a társadalomra, amelyik egy vonaton "felejtett" tárggyal is annyira nem tud mit kezdeni, hogy a végére kínos kuncogásba fullad az egész. Hát még akkor ilyen kis tahókkal?! Ezért is igazából bőven túllép a film a gyerekbűnözés vagy akár a bevándorlók témakörén, és lesz egy általános látlelet a kihasználásról.

7,5/10

Ezzel viszont nem vettél le a lábamról, de lehet, a másik film nekem is kedvet csinál ehhez. A témája mindenestre ígéretes.



.

.
Az anomália / The Anomaly


Elsőre még kedvem lett volna a szuszt is kitaposni ebből a filmből, de aztán lassan rájöttem, hogy annyit sem ér (úgyhogy rövidebb leszek az átlagnál... aki nem hiszi, járjon a végére ...)

Pedig istenbizony jól hangzott: egy eszméletlenségéből magához térő, amnéziás férfiről szól, aki valamiért mindig csak 9 perc 47 másodpercre nyeri vissza a tudatát, hogy aztán újra "elájulva" mindig valami más helyen ébredjen, és ezekből áll össze a történet, meg hogy ki is ő, hol és mikor. Van benne elrabolt gyerek, világuralomra törő tudós, társadalomkritikai kiszólás, látványos jövőbeli városképek, csillogó plexitelefon, verekedések, orosz kurva, "miafaszvan"-érzés, meglepő környezeti reakciók, miegymás. Szaglik belőle egy kis Emlékezetkiesés, kis Forráskód meg Eredet, Én, a robottal meg Dollhouse-szal fűszerezve, ez meg ugye mind jó referencia... gondoltam.

Ehelyett az van, hogy ha legközelebb felütök egy lexikont, "parasztvakítás" címszó alatt ezt a filmet akarom látni! Nem is a forgatókönyv miatt, mert hiába tűnik szövevényesnek, elmesélhető gyakorlatilag két mondatban, de legalább az első fél órában gomolygó hótt lila köd idővel lassan oszlani kezd, és kirajzolódik valami elfogadhatóan "B"-kategóriás. Hanem a megvalósítás! Már azt is nehezen vettem, hogy a film össze-vissza rángat, mindenféle értelem nélkül váltjuk a helyszíneket, csak azért, hogy "hú, akkor most ezen is essen le az állad!", a tököm meg akkor lett tele vele, amikor egyszer csak a főszereplő Ryan egy mezőn bukkant fel a semmi közepén. Hogy a karakterét az első "anomália" után félre kellett volna állítani a nagyontitkos összeesküvőknek, hogy az orosz ribanc minden gond nélkül vált földrészt, és szerez golyóálló mellényt meg fegyvert (az USÁban fogvatartott orosz kurvák híresek a londoni fegyvernepperekkel való kapcsolataikról!), és hogy amúgy is tele a film tucatnyi baromsággal, amik csak arról szólnak, hogy továbbvonszolják a sztorit... Az ilyen apróságok téglánként rombolták volna a film hangulatát, ha....

Ha a látvány nem tette volna ezt meg egy csapásra! Az Anomáliáé egy olyan világ, ahol olyan városképek vannak, hogy nézzél ki a fejedből, hogy mi az az építészeti Alien-tojás ott középen, meg hogy érezd ám, hogy mennyit sprintelt a technika, csillog és villog a lézerfényes átlátszó mobil, meg amúgy is kész CSI:Miami a díszlet... mert ezeket tudták olcsó CGI-ből rányalni a filmre. Ami nem CGI, az meg rozsdás, elhanyagolt gagyi, vagy éppen csak szartak rá, hogy foglalkozzanak vele! A jövőben is ugyanolyan autók lesznek a városokban, mint most, ugyanazok a reklámok fognak futni, a mozi ugyanazokat a filmeket (Családi üzelmek), a tévék ugyanazokat a sorozatokat (Devious Maids) vetítik majd, és valódi anomáliaként rém röhejes, hogy ebben a környezetben állandó kellék egy rozsdamarta páncélautó. Vagyis amit nem csak úgy rá kellett rajzolni a felvételekre, hanem át, az mind maradt. Ennél még a legendásan igénytelen Mennydörgő robaj is jobb volt, mert ott legalább megpróbálták elnagyolt, repetitív greenbox-animációkkal kiszúrni a nézők szemét, itt meg nesze, itt egy hibrid, erre futotta a kasszából.

A másik, amiért szabászollóval estem volna a vágó helyében a filmnek, azok az akciójelenetek, és főleg a verekedések voltak. Az a nagy ötlet, hogy vágatlan felvételen pörög az egész, és amikor betalál egy ütés vagy valami izgalmasabb van, akkor belassul a kép. Ez megint jól hangzik. A valóságban meg úgy néz ki, hogy valami 80-as évekbeli kvarcjátékos prüntyögésre szkreccsel a film, és amikor belassul, akkor iszonyat módon látszik, hogy mennyire mű az egész, az elhajolások, a "fájdalmas" összegörnyedések totál kamuk, amiket normál helyzetben elfedne a sebesség. Az is jobban feltűnik, hogy ugyanazt a mozdulatot látni már ötödször. Meg az is, hogy egyébként a főszereplő és a statiszták abszolút nem tudnak színészkedni (legfeljebb kaszkadőrnek jók), Ian Somerhalder és Alexis Knapp pedig szimplán csak elfelejtettek; Brian Coxot csak azért nem mondom, mert a szerepe kb. annyi, hogy LED-ekkel a fején csúnyán néz kifelé egy üvegtartályból.

Ezen már csak hab volt, hogy a lemez a film utolsó húsz percében folyamatosan akadt a lejátszóban. A végére már nem is azon basztam fel magam, hogy milyen ótvar egy Anomália ez, hanem a saját hülyeségemen, hogy a f*szért nem tudom abbahagyni, ha egyszer pocsék, és a lejátszó is kiköpné már.

3,5/10

Niwrok írta:

.
Az anomália / The Anomaly

Az Anomáliáé egy olyan világ, ahol olyan városképek vannak

3,5/10
.

Az ott egy repülő pizzareklám?

Amúgy végre olyanról írtál, amit nem kell felírnom a listára. Köszi!

R2-D2 írta:

Amúgy végre olyanról írtál, amit nem kell felírnom a listára. Köszi!

A Signalt sem láttad volna, ha én írok róla először .
.

Niwrok írta:

R2-D2 írta:

Amúgy végre olyanról írtál, amit nem kell felírnom a listára. Köszi!

A Signalt sem láttad volna, ha én írok róla először .
.

Ezzel most arra célzol, nézzem meg?

Értem én, hogy másnak se legyen jobb, de azért ez kegyetlenség...

.
Utopia S2


Ha nem olvastam volna R2 írásában, hogy félbemaradt az Utopia, és nem lesz 3. évad, akkor lehet, hogy most Rickék tanyasi kalandjairól írnék, mert ugye mostanában jórészt zombik folynak nálam még a csapból is . Így viszont két élőhalott közé beékeltem az Utopiát, egyrészt azért, mert most az is még a fejemben van, és nem akartam túl sokat felejteni belőle egy későbbi nézésre, másrészt úgy gondoltam, hátha a folytatás javít majd az első évad gyengébb vonásain.

Az első rész ennek még ígéretes kezdete volt. A végig a 70-es években játszódó epizód, ha nem is fed fel sokat a korábbi események hátteréről, de a karaktereket remekül mélyíti el. Nagyon jól benne van, hogy milyen volt Carvelnek belekeverednie a Hálózat ügyeibe, elsőként pusztán azzal, hogy "Mr. Rabbit"-tel megismerkedve eljátszottak egy társadalmi probléma elvi megoldásának lehetőségeivel, pedig akkor még épphogy a trend közepénél voltunk (és ők is előveszik a riasztó tényt az emberiség 60 év alatti megnégyszereződéséről), ami évekkel később rettegésbe torkollott. De ott van az apa családi tragédiája is a kis Pietre-vel, aki már gyerekként is morálisan érzéketlen volt, erre jött egy második lehetőségnek a kis Jessica, akit meg megismerni is alig volt ideje, mielőtt felhasználták volna ellene, utána meg elszakadtak volna egymástól. Ezeken felül nagyon sokat tesz hozzá a valós események beleszövése a Hálózat, Carvel és a Janus történetébe, hogy az amúgy is hangulatos korrajz még nagyobb beleélést biztosítson. Szóval ha csak ennyi lett volna, akkor tényleg hozsannáznék, és ezért szeretném is ennek az egy résznek külön megadni a 8,5/10-es pontot, mert csak ki kell fejeznem, hogy ez mennyire kiemelkedik a többiből.

Merthogy a második résszel megkezdődött a "töltött káposzta" felmelegítése... pontosabban nem, mert a töltött káposzta jó felmelegítve. Amíg csak arról szól a dolog, hogy bemutatják, ki hogyan töltötte a két évad közti hónapokat, addig még akarnak kellemes szálak. Arby lényegesen kevesebbet játszotta a tömeggyilkos gőzgépet, már egész kedvelhető volt, ahogy szerzett egy életet, és a maga szenvtelen módján elkeseredve is bármit megtesz, hogy azt visszakapja. Szintén érdekes lett Wilson figurája, hiszen neki egy igen súlyos dilemmát követően sikerült egy teljesen újszerű szerepet felvennie, de azért látszik, hogy az "átállás" nem megy zökkenők nélkül. A harmadik, aki még nyújt valamit, az Grant, aki megpróbál alkalmazkodni az események által rákényszerített "törvényen és társadalmon kívüli" szerephez, és abból kihozni a legtöbbet. A többiek viszont nagyjából feleslegesen szerepelnek ebben az évadban! Becky például részt sem vesz semmiben, legfeljebb kísérő, de inkább csak azért van, hogy "Anton" szála egyáltalán bekerülhessen, egyébként csak a megszokott évődés van Iannel meg az aggódás a betegsége miatt.

Ha még csak arról lenne szó, hogy ugyanabba a vontatott és gyakran a világraszóló események sodrában is unalmas történetvezetéshez tér vissza az Utopia, ami az első évad egy részét is jellemezte, az még nem jelentene ekkora újdonságot.. illetve de, a harmadik részben botrányosan semmi sem történik! De amilyen erőszakosan próbálják a szereplőket ebben a történetben és egyáltalán életben tartani őket, csak hogy szemtanúi legyenek a Janus-projekt folytatásának, és a néző rajtuk keresztül láthassa, ami látnia kell, azt nagyon rosszul viseltem. Indul Iannal, aki a négy hónap alatt visszament dolgozni a régi helyére. MIVAN?! Betéve tudja a teljes összeesküvést, de hagyja lébecolni az a szerv, amelyik csak azért mészárolt le egy komplett iskolai szakkört tanárostúl, hogy Grant nyomára akadjanak?! Aztán előkerül Becky. MIVAN?! Már eleve azért lépett le az állomáson, mert a halálán érezte magát, most meg él és virul? Aztán felbukkan Lee, fél tüdővel és egy béna bal karral. MIVAN?! Aztán jön Donaldson, aki pont akkor ítéli gyanúsan jónak egy tudóstársa munkásságát (MIVAN?!), akiről aztán kiderül, hogy csaló, és egy Anton nevű öreget tart fogva a pincéjében (MIVAN?!), aki csak úgy besétált hozzá egyszer (MIVAN?!), akiről aztán kiderül, hogy... MIVAN?! MIVAN?! MIVAN?!

Mostanra azt hiszem, rájöttem, mi volt ezzel már elsőre is a bajom, és mi erősödött fel az idegborzolásig. Hogy van egy képregény, ami csak úgy kikerül egy diliházból a nyilvánosság elé, ennek lesz egy rajongótábora, aztán meg kiderül, hogy ebben mindenféle rejtélyek vannak, amik titkos összeesküvésekig vezetnek, és az állandó bujkálás közben, szinte mellékesen megfúrják a tervet, az oké. Egy túlélésre kiképzett "Hanná"-val és sok-sok szerencsével el lehet így lavírozgatni a maguk kis világában élő geekeknek is. Ráadásul ott csak Alice volt kényszerű figura, aki mindig pontosan akkor lépett közbe, amikor a sztori megfeneklett, és őt már akkor is utáltam ezért. Itt egy rakás szereplő vagy töltelék vagy ugyanilyen Alice-féle "csatár", a régiek pedig állandó sodródásra vannak kárhoztatva! Önmagukban képtelenek lennének bármire is, ezért a sok titokzatosság és akadály közepette csak akkor halad a dolog, ha "isteni közbeavatkozás" történik. Sok. Ez a csapat ez ellen a Hálózat ellen teljesen esélytelen lenne, az első saroknál meghalnának, ha a forgatókönyvíró nem tüntetne el és hozna vissza vagy be tetszése szerint karaktereket, ha nem lennének "véletlen" elszólások és értelmetlen cselekedetek. De nem, ők még ezenfelül is kijelölik célnak, hogy megakadályozzák a Hálózat tervét! Kell, hogy valami "bibi" legyen a Janusszal, különben be sem indul a sztori? Hopp, akkor lesz! Kell valaki, aki ezt a csapat tudomására hozza? Anton jó lesz?! Kell egy román tolmács Angliában? Persze, minden utcasarkon akad egy! Arby-nak kéne tudnia egy tinédzser okirathamisítót? Miért is ne? Nem lenne jó, ha Jessica Hyde továbbra is az a precíz és rideg autokrata lenne, aki volt?! Persze, semmi baj, ehelyett hirtelen legyen egy szöszi pszicho-hajasbaba, akinek csak a kufircoláson és az apján járjon az esze, lőni meg annyira felejtsen el, hogy tizedikre találjon csak el egy öt méterre levő autót (és nem, a hónapokig tartó kínzás sem magyarázat mindenre)! Minden csak "lesz" meg "csak", és ez ilyen mennyiségben engem baromira irritált!

Ezektől nem azt érzem, hogy milyen gördülékeny vagy fordulatos a történet, hanem hogy hányszor kell megerőszakolni akár egy részen belül is, csak mert az úgy lesz abszurd, meglepő vagy akár csak a végkifejlet szempontjából szükséges. És a legrosszabb, hogy ezt a karakterek is pontosan tudják! Kétségbeesetten kérdezgetik egymást, hogy "Ezt most miért tetted?" meg hogy "Mi a franc bajod van?", csak mert ennyire idegen tőlük és az eseményektől az, ahogy "felsőbb utasításra" viselkednek, utána meg jön az "Ööööööö...", mert fogalmuk sincs, hogy "agymosott" állapotukban mit miért csináltak. Ennek egyik távoli, de legdurvább folyományaként az a jelenet akasztott ki a legjobban, amikor Wilson pisztollyal fenyegeti Lee-t, az meg komótosan elsétál egy feszítővasért a kocsihoz, és simán térden vágja vele Wilsont (fél kézzel!), csak mert a szakállasnak akkor éppen nincs "kedve" lőni, még figyelmeztetőleg sem; csak előtte, meg utána, de pont akkor, amikor a "barátai" élete meg a lába épsége múlik rajta, akkor nem!



Ezen még az sem segített, hogy maga a Janus operatív részének bemutatása az alvó ügynökökkel, az új vezérkarral és a "módosítással" nagyon is tetszett... volna.

Tényleg kevesebb a túlszínezett, mértanilag beállított kép, de pont elég maradt; technikailag továbbra is kimagasló sorozatnak tartom az Utopiát (erre nem szánok többet, múltkor úgyis leírtam). A kérdés, amit a sorozat feszeget, még mindig bravúrosan elgondolkodtató, a szereplői önmagukban és a Janus sztorijának továbbvitele is nagyjából rendben lenne... ha nem fulladt volna az egész még a korábbinál is dagályosabb tökölésbe, amit csak a még több kretén fordulat tudott előrébb rugdalni meg a sok ballaszt elnyújtani (tényleg, Michael kotnyeles, fél epizód alatt nyom és következmény nélkül kinyuvasztott asszisztensét még nem is említettem... na mindegy...). Annyival rosszabb nekem, mint az első évad, amennyire túlsúlyba kerültek a semmire nem való, muszájból összesöpört, távirányított, vagy éppen az eseményeket erőszakkal a mederben tartó karaktereket. Kár érte...

6/10
.

Niwrok írta:

.
Utopia S2


Tényleg kevesebb a túlszínezett, mértanilag beállított kép, de pont elég maradt; technikailag továbbra is kimagasló sorozatnak tartom az Utopiát (erre nem szánok többet, múltkor úgyis leírtam). A kérdés, amit a sorozat feszeget, még mindig bravúrosan elgondolkodtató, a szereplői önmagukban és a Janus sztorijának továbbvitele is nagyjából rendben lenne... ha nem fulladt volna az egész még a korábbinál is dagályosabb tökölésbe, amit csak a még több kretén fordulat tudott előrébb rugdalni meg a sok ballaszt elnyújtani (tényleg, Michael kotnyeles, fél epizód alatt nyom és következmény nélkül kinyuvasztott asszisztensét még nem is említettem... na mindegy...). Annyival rosszabb nekem, mint az első évad, amennyire túlsúlyba kerültek a semmire nem való, muszájból összesöpört, távirányított, vagy éppen az eseményeket erőszakkal a mederben tartó karaktereket. Kár érte...

6/10
.

Ezt roppant mód sajnálom...

Nekem pont fordítva működött, gyakorlatilag majdnem minden váratlan húzás, eszement fordulat bejött. Még Lee előkerülése is - mert annyira abszurd lett a gyilkolása...

Na mindegy, nem muszáj mindenben egyetérteni. De azért azt leírhatnád, mit szóltál,

Spoiler:

Vagy téged ez nem zavart?


.

R2-D2 írta:

Utopia S2

Ezt roppant mód sajnálom... Nekem pont fordítva működött, gyakorlatilag majdnem minden váratlan húzás, eszement fordulat bejött. Még Lee előkerülése is - mert annyira abszurd lett a gyilkolása... Na mindegy, nem muszáj mindenben egyetérteni.

De azért azt leírhatnád, mit szóltál,

Spoiler:

Vagy téged ez nem zavart?  

Ne sajnáld . Igazából te is leírtad ugyanezeket a negatívumokat, csak nálad nem estek akkora súllyal latba.

Spoiler:

.

Niwrok írta:

Utopia S2

Spoiler:

.

Hát, azért én gondolatban elszörnyülködtem azon a vízión,

Spoiler:

. Ez az igazi Utópia, bassza meg!

.
Jupiter felemelkedése / Jupiter Ascending


Azt érzem egy kicsit az ezt a filmet körüllengő hangulatból, a gyenge bevételi adatokból és értékelésekből, hogy a Wachowskik egyszerűen eljátszották a nézők bizalmát... de nem most, hanem eddig. Amióta a Mátrixot bemutatták, azóta várta a publikum, hogy fel tudnak nőni annak az újszerűségéhez, és most, hogy sokadszor is csak ugyanazt tudják, legfeljebb sok millióból még látványosabban, akkor úgy fordítanak neki hátat, hogy csak úgy zörög. Mindezt megfejelték egy szerintem hihetetlenül ostoba döntéssel a film bemutatóját illetően, és csak azért, hogy látványban ne kelljen megmérkőznie a Galaxis őrzőivel, belökték prédának a Szürke 50 árnyalata elé, amivel szemben viszont a témája miatt nem tudott talpon maradni.

Mert én bizony ezt láttam, a Szürke sci-fi-kocka különkiadását, ugyanazzal a Hamupipőke sztorival, csak itt nem szájpecket meg csúnya paskolást kap a szürke veréb csajszi az unalmas kis életébe beszabaduló tridrilliomostól, hanem egy komplett galaktikus királynőség lehetőségét hozza az önutáló uborsica gyévocska lábai elé a szőke, de kissé kutyaszerű herceg...~i zsoldos. Az ember félárva lánya az egyik nap még a Domestost önti unottan a WC-kagylóba, másnap meg már az űr legváltozatosabb lényei loholnak a nyomában, és a kis semmiből hirtelen az egész univerzum legfontosabb lénye lesz, akit antigravitációs légcsizmájában rángat félre a robbanások, lövedékek és a mindenféle vadászok orra, fegyvere és hegyes farka elől a magát is korcsnak tekintő Caine Wise (ami újabb kutyás utalásként tényleg azt jelenti, hogy "Bölcs Kutya"), hogy még egy nappal később már a saját önzésükbe és szenvedélyükbe beleszerelmesedett arisztokrata űrcsalád űrpompás űrpalotáiban hordozzák körbe, mint a véres kardot. Mindebből még a bevezetőt, a csillagászokat fosztogató kommandós oroszokat és a konténeres szülést vettem a legnehezebben, azok lógtak ki nekem leginkább az egészből.

Ugyanis azért nincs mindezzel akkora gondom, mert van ennek a műfajnak saját rajongótábora és saját műfaji meghatározása, ami az űropera. Ezekben szoktak ugye keveredni a mindenféle idegen lények, vonulnak fel hatalmas űrállomások/bolygók, és általában a történetük nem terjed tovább egy mesénél. Csak mert Caine-ben egyszerre jelenik meg Luke Skywalker, Han Solo és Chewbacca, a protokolldroid meg nem is kicsit buzis, jól látható, hogy honnan erednek a gyökerek, és hogy az azóta eltelt évtizedek szinte csak a vizuális effekteken látszanak, és nem a sztori fordulatain vagy a karakterek mélységén. Látványban, ha a Jupiter a Galaxis őrzőit nem is veri, de szorosan a nyomában van, elvégre hihetetlen kreatívak és izgalmasak ezek a moduláris űrhajók a különálló, de mégis egyként mozgó részegységeikkel, miközben dúl a harc, vagy csak kiemelkednek az űrporból, mint valami tengerből. Ahogy meg abban a galaxis söpredékének roncstelepeit tették részletgazdaggá, úgy bukkannak fel itt mindenhol az Abraxasok hivalkodó gazdagságával kérkedő ízléstelen sznobéria-giccsek, ahol az aranyozott robotkutya díszítés a belépő, de van, ahol a dokkolóállomást is faragott szobrok és kristálycsillárok "díszítik"; undorító, de hát ide ezek illenek. Ez mind tényleg pazar, azt mindig is lehetett tudni, hogy a Wachowskiknak látványtervezőnek kéne menni, ha nem ragaszkodnának az "A Filmvilág Mekk Mesterei" titulushoz ennyire. Egy hely volt, ami már sok volt és felesleges, mégpedig az egész bürokratás hülyülés, amiben egyesültek a Gringotts koboldjai és a vogonok; egyedüliként ezt a részt utáltam a Jupiterből.

Amiért én amúgy is inkább piszkálni szoktam a tesókat, az az orákulumita, dagályos, hűtőmágnesre való mondatok sorozata, és hatalmas megkönnyebbülés volt, hogy ezekből ebben volt a legkevesebb. Persze voltak, de nem szánnak rá perceket, csak mindegy aláfestik vagy összefoglalják egy-egy mondattal azt, amit az írók az adott jelenetből vagy helyzetből tanulságként leszűrni gondoltak. Néha olyan látványos, de értelmetlen képekkel vezetik ezt fel, mint a kaptárként funkcionáló ház (ami a film második legnagyobb marhasága), néha csak társadalmi kiszólogatások mennek az erőforrások kihasználásáról, máskor meg megpróbálják egyetlen sztoriba belepasszírozni mindazt, amit az emberek származásáról és az élet egyéb formáiról, az esetleges földönkívüliekről valaha bárki is gondolt. Így lesz része ennek a Dűnés rivalizáló családos sztorinak a reptilián-kis szürke vonal, a DNS-ben elrendelés és a méhek meg a környezetszennyezés meg a kizsákmányolás meg a profithajhászás, amiben el kéne férnie még a dinóknak is. Közben meg biztos kézzel darálnak be mindent ebbe a löncsbe mindabból, amit a korábbi filmjeikből megmenteni gondoltak, mint a Mártix humán feldolgozója, csak itt nem elem lesz az emberből, hanem testápoló. És hiába van itt ennyi minden, az a jó, hogy ezek nem nyomják agyon a film többi részét, mint a Felhőatlaszban, sőt, ebben a katyvaszban annyi minden van, hogy még ha csak vak tyúk is talál szemet alapon, de akadnak benne jobban megragadó gondolatok vagy érdekesebb párhuzamok.

Spoiler:

Amit a legkevésbé értek a Jupiter felemelkedésében, hogy tulajdonképpen melyik volt az a nézői csoport, amelyiknek a filmet csinálni gondolták. Lehet egy film, ahogy a már említett Szürke is, egy királylányos mese, amiben a néző kiélheti a titkos vágyait, álmait... de ezek jellemzően a Romana-Tiffany füzeteket faló nők és a csajok, akik viszont jó eséllyel sikítva menekülnek attól, ha egy filmnek legalább a fele gyíkemberes hirig, légrobogós-légcsizmás lövölde meg űrcsata. Akik utóbbira vágynak, azok meg talán még túl is lépnének a WC-pucoláson meg a romantikázáson, de azon már talán kevésbé, hogy akivel a királylányt mentő lovagként azonosulni tudnának, azt hol poénből, hogy megalázásként, de folyamatosan kutyázzák. Az életbölcsességekre szomjazókat a bárgyúnak ható mese térítheti el, de még a női kiválasztottakra bukók is csalódhatnak annyiban, hogy Jupiter nem tevőleges alakítója az eseményeknek, nem lázadó, aki összedönti a korrupt rendszert, csak trófeája. Egyszerűen az a helyzet, hogy mostanra az igények a tömegtermelés miatt sokkal letisztultabbak, a nézők évek óta nem kényszerülnek azokra a kompromisszumokra, amiket ez a film a stíluskeveredésén keresztül megkövetelne. Így meg már eleve kódolva volt benne a bukta.

Szerintem bőven nem annyira rossz, mint amennyire a földbe döngölik. Más időpontban vonzhatott volna több nézőt, más korszakban lehetett volna legalább akkora kult, mint a Star Wars, hiszen ugyanazokra az alapokra építkezik hasonló eszközökkel, de egy hibás koncepcióval, hibás döntésekkel, elkésve ezt tudja. Nekem jobban tetszett, mint a Felhőatlasz, jobban bejött a látványvilága, kevésbé zavartak a laposan szálló közhelyek, és a reinkarnáció és a karma sem volt annyira izzadságszagú, mint abban. Az meg, hogy egy agyon CGI-zett, hagymázas tündérmese? Na és?! Eddig az összes Wachowski-film az volt.

"Mindenki arra születik, hogy azt csinálja, amire született!". A Wachowskik is azt csinálták, amíg kaptak rá pénzt. Ezúttal egy kicsit sajnálom, hogy ez valószínűleg most történt meg utoljára.

7,5/10
.

Niwrok írta:

.
Jupiter felemelkedése / Jupiter Ascending

"Mindenki arra születik, hogy azt csinálja, amire született!". A Wachowskik is azt csinálták, amíg kaptak rá pénzt. Ezúttal egy kicsit sajnálom, hogy ez valószínűleg most történt meg utoljára.

7,5/10
.

Hehe... megint ugyanoda lyukadtunk ki.

Jó az írás, más a megközelítés: annak örülök, hogy a bankos rész neked se jött be, meg hogy a sok minden gondolatatot te is észrevetted.

De valóban: látványos űrmese, amit az alkotói köré épített kultusz és a rossz időpont húz le.